A ciklikusan visszatérő viták sorában most nem a paleo van soron, hanem az oltások. Egy meglepően értelmes cikk látott napvilágot a Népszavában, amit azóta sokan megtámadtak, változó okokból tévesen és hülyén. Persze nehéz is az oltáskritikus doktornővel vitába szállni úgy, hogy nem állított semmi olyat ami ne lett volna igaz...

Első versenyzőnk legalább annyiban tapintatos, hogy pár mondatban letudja az ellenvéleményét, amelynek lényege:

Abban van igazság, hogy a profitalapú gyógyszeriparban nem lehet megbízni, de ennek nem az a megoldása, hogy elvárjuk az átlagszülőtől, hogy orvosi specialista legyen, és hogy így a döntés összes terhe rá háruljon.

Mekkora hülyeség másoktól elvitatni a döntés jogát azért, mert valaki nem szeretné vállalni az azzal járó felelősséget?! Aki biztosra akar menni a modern gondolkodásmódjával, az oltasson nyugodtan, de ne akarja ezt azokra is rákényszeríteni akik szeretnék saját maguk meghozni a döntést. Vagyis Durant Éva szerint legyen kötelező oltatni, mert ha nem kötelező akkor nehéz dönteni. Nesze semmi, fogd meg jól, 1-0 az oltáskritikus cikk javára.

Második versenyzőnk hosszabban adja elő a hülyeségeit. Hogy miért nevezem hülyeségnek, az már az elején kiderül:

Kürti két fontos érvet hoz fel szkeptikus nézeteinek igazolására; az egyik, hogy a szülők kezébe kellene adni gyermekük sorsát

Ez rögtön nem érv a szkeptikus nézetek igazolására - ez pusztán hivatkozás arra, hogy egyes emberek szeretnék ha nem az állam döntene a gyermekeik sorsáról, hanem ők maguk. Ez semmit nem igazol, ez egy egyszerű tény.

...a másik, hogy az oltások veszélyesek, konkrétan autizmust okozhatnak

Kissé aljas dolog úgy beállítani a kérdést, mintha az eredeti cikk az autizmusra fókuszált volna, miközben ez egyáltalán nem igaz. Esett említés az autizmusról, de ez az oltások veszélyeinek csak egy kis része. Nem mellesleg az eredeti cikk nem állította, hogy bizonyított összefüggés van oltás és autizmus között, csak annyit mondott, hogy vannak tényezők, körülmények és vizsgálatok amik ezt látszanak igazolni. Ami egyébként teljesen igaz, teszem hozzá én.

Aztán beindul a személyes támadás, Kürti doktornő hitelének aláásása ahelyett, hogy az érvei kerülnének boncolásra. A doktornő például hamis analógiát alkalmaz mikor az oltások mellett az antibiotikumokról is beszél, de kritikusa természetesen megengedheti magának, hogy a doktornő orvosi karrierjének egyéb állomásairól beszéljen. Innentől el is vesztettem az érdeklődésemet, látva hogy az érvekről egy szó sem esik, viszont annál több Kürti feltételezett rejtett motivációiról. Ne vesse senki a szememre, hogy nem olvasok végig egy cikket aminek az első fele egy nagy csokor ad hominem.

Harmadik versenyzőnk bekezdések sorát szenteli annak, hogy saját pártatlanságát bizonygassa, aztán a konkrét vitát ezzel indítja:

tőlem – szemben eszerint Kürti doktornővel – távol áll a tekintélyszemélyre történő hivatkozás, mint érvelési megoldás, tehát, hogy valami azért igaz, mert egy híres ember mondja. De még ha ettől el is tekintünk: komolyan? Donald Trump mint tekintélyszemély egy orvostudományi kérdésben? Donald Trump?!

Szerintem nem kell túl nagy intelligencia megérteni, hogy ha az USA elnöke vizsgálatot rendel el ezügyben, az attól függetlenül is bír valamiféle jelentőséggel, hogy az USA aktuális elnöke nem orvosprofesszor - már csak azért is, mert ilyen kérdésekben nyilván nem a hasára üt, hanem a szakértőit kérdezi meg. Trump személyén kiakadni az oltástémában mindenféle dologra lehet jel, csak objektív hozzáállásra nem. Annak megértéséhez sem kell(ene) sok ész, hogy ezt Kürti sem olyan érvnek szánta, amiben Trump személye a lényeg.

Az autizmus említése miatt természetesen ez a szakmanusz is marja Kürtit, épp csak végtelen objektivitásában valamiért úgy tesz mintha Kürti kizárólagos és bizonyított összefüggésről beszélt volna, amit az még véletlenül sem tett. Persze, nem tudjuk, hogy egészen konkrétan mennyi volt az autista 30 éve és mennyi ma, és persze azt sem tudjuk, hogy ebből egészen konkrétan mennyi terhelhető az oltások számlájára, de ettől még egészen nyugodtan lehet hivatkozni olyan tanulmányokra amik összefüggést vélnek kimutatni oltás és autizmus között. Annak a dögunalmas ismételgetése hogy az adatok nem tökéletesen precízek és konkluzívak semmilyen formában nem cáfolja, hogy az összefüggés létezhet, sőt, azt sem, hogy valószínű.

Nehéz elhinni, hogy Kürti doktornő tényleg komolyan azt gondolja-e, hogy a '60-as évek és napjaink között csak és kizárólag az oltások számában van különbség?!

Kürti semmi ilyesmit nem állított, de ez úgy látszik a kritikusait nem akadályozza a megcáfolásában. Objektivitás, mi?

honnan tudja, hogy az egymillió különbség közül az oltások (is) felelősek...?

Nem állította hogy tudja, csak lehetségesnek tartja, és a gondolat egyes forrásaira a cikkében is hivatkozik. Kissé álságos dolog úgy tenni, mintha Kürti a kisujjából szopta volna az egészet.

Aztán jön a szakmai renomé falloszának meddő polírozása, a különböző kutatásokra és felmérésekre való hivatkozás. Ezekből egyébként mindkét oldalon van ezer, és teljesen értelmetlenné pofozzák egymást. Napokat lehetne azzal tölteni, hogy két ember egymás fejére olvassa: a 2007-es dán vizsgálat szerint nincs összefüggés, a 2011-es üzbég szerint van, a 2015-ös kamcsatkai szerint szintén nincs, a ropogósan friss szamoai kutatás szerint mégiscsak igen, ésatöbbi, ad infinitum. Nade ennek ez volt a hibája, annak meg amaz! Ilyen körülmények között erre építeni a szakvéleményt egyszerűen egyéni ízlés kérdése, kinek melyik tábor szimpibb.

...és még mindig az autizmus a téma, mintha Kürti nem is az oltásokról írt volna cikket, hanem kifejezetten az autizmusról. Pedig nem, Isten az atyám. Mi értelme Kürti szemére vetni, hogy nem ismertette az autizmus összes potenciális okát egy olyan cikkben, amiben az oltások előnyeit és hátrányait vizsgálja? Ha felsorolja az oltások 10 lehetséges mellékhatását, akkor kötelességszerűen írja le mindegyik mellékhatás összes lehetséges egyéb okát is? Na persze.

Végre lemászunk az autizmusról, változatosságképpen a kritikus saját falloszának fényesítését nézhetjük végig:

hozhatnám példának az alumínium kérdését is, melyről szintúgy egy bekezdésen keresztül értekezik, mintha nem is létezne az ezzel kapcsolatos – több mint egy éve publikált! – kutatásom, melyben igazoltam, hogy a magyar gyerekek 60 évre visszamenőleg soha olyan kevés alumíniumot nem kaptak a védőoltási program révén, mint napjainkban.

Kürtinek kötelessége lett volna a blogíró kutatásait idézni, s azzal hogy nem tette bizonyítékot adott a szakmaiatlanságáról. Nade a sértett egóról térjünk inkább a tárgyra: ha az alumínium káros, akkor ugye nem az a fő kérdés, hogy most kevesebbet nyomnak-e a gyerekeinkbe mint tavaly nyáron, hanem hogy mi a fészkes fenének nyomják beléjük egyáltalán. Gondoljunk bele mennyire hülyén nézne ki az az érvelés, hogy "a magyar gyerekek 60 évre visszamenőleg soha olyan kevés uránt/sósavat/lépfenét nem kaptak a védőoltási program révén, mint napjainkban". Milyen formában cáfolja ez az oltáskritikusok aggodalmait???

Pont az bosszant, hogy nem vitatkozunk erről. A vitában a felek ugyanis reagálnak a másik mondanivalójára

Na kíváncsi vagyok Ferenci Tamás fog-e reagálni a cikkemre :)

A mondanivalóm tömören annyi, hogy az oltás mint ötlet fantasztikus, az orvostudomány csodája hogy ilyesmire képes, csak a megvalósításba sajnos csúszott egy apró gikszer: profitorientált cégek kezébe került az ipar. Innentől az egészet lehúzhatjuk a klotyón, százmilliárdos üzletekben ugyanis nem létezik lelkiismeret vagy józan megfontolás. Ha az előzetes vizsgálatok szerint egy új oltás egy ezreléknyi alanynál vitustáncot okoz, de a cégnek nagyon kell a bevétel a harmadik pénzügyi negyedévben, akkor nem sokkal később lesz néhány vitustáncos - hát ez van. Én viszont köszönöm szépen, ebből nem kérek, inkább küzdök meg magam a kanyaróval, mint hogy feltegyem az egészségem arra a fogadásra, hogy az az oltás pont a mítikus egyszarvútól tisztességes gyógyszergyártól származik, aznap nem volt semmi gond a gyártósoron, ésatöbbi.

Ha valaki vitázni szeretne, már most közlöm, azt nem kell nekem elmagyarázni, hogy az oltás elméletben hogyan működik és miért jó, ugyanis tökéletesen tisztában vagyok vele. Aki meg akar győzni hogy eddig hülye voltam, annak semmi mást nem kell tenni, mint bizonyítani, hogy a gyógyszeripari konszerneknek van lelkiismerete. Hajrá!