Belátom nem voltam eléggé világos a tegnapi posztban, sokan nem látják az összefüggést a Notre Dame leégése és egy esetleges vallásháború között. Ezek biztos úgy gondolják, az én képzeletemeben az él, hogy feltámad XIV. Lajos és zombi-kereszteshadjáratot vezet Mekkára, vagy valami ilyesmi. Hadd vázoljam fel mi az amire ténylegesen gondolok, és ami akár a mai napon mozgásba lendülhet, vagy akár már folyamatban is van, csak még nem tudunk róla:

1. Tekintve, hogy tavaly Franciaországban 875 keresztény templomot rongáltak meg, és hogy ez a szám idén sem lesz alacsonyabb, néhány helyi radikális (ultranacionalista, iszlamofób, szélsőjobbos, neonáci, ésatöbbi, amik állítólag nem csak léteznek, de egyre nagyobb veszélyt jelentenek) nyugodt lélekkel hihet abban, hogy a Notre Dame-ot is szándékosan gyújtották fel, és hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ezek bosszúra esküdhetnek és nekiállhatnak mecseteket gyújtogatni, vagy ha van bármi komolyabb szerszámuk akkor az új-zélandi mészáros nyomdokaiba is léphetnek. Mivel Új-Zéland nemrég történt és elég jól dokumentált, senki nem állíthatja hogy ilyesmi nem létezik. Ha bárki úgy érzi, hogy az irracionalitás talajára tévedek az szóljon közbe nyugodtan, én mindenesetre folytatom a gondolatmenetet.

2. Erre persze az iszlamisták és a francia kormány is reagálni fog, a helyzet folyamatosan éleződik, egyre több lesz a terrortámadás (pro és kontra oldalon is) amit lefülelnek, meg olyan is amit nem, és közben az állam egyrészt folyamatosan keményíteni fogja az állampolgárok megfigyelését, másrészt egyre durvábban nyomni fogja a nemzeti oldalt, nácizmusnak fog bélyegezni és aszerint büntetni egyébként ártatlan dolgokat is, amikkel csak még tovább erősíti az elégedetlenséget és az ellenállást.

3. A helyzetet persze már a starttól bonyolítja az eleve feszült közhangulat, a 21 hete tartó sárgamellényes tüntetés és az azok ellen mostanában kivonuló hadsereg. Már annak is van jópár halálos áldozata és rengeteg sérültje, letartóztatottja, ami szintén tüzeli a kedélyeket.

4. Ebben a helyzetben elég egy "jól" sikerült akció hogy mindent borítson, és szinte mindegy hogy melyik oldalról jön a dolog. Géppisztolyozzon le egy muzulmán egy óvodát vagy robbantson fel egy nacionalista egy mecsetet tele hívekkel, vagy akár a sereg lőjön a sárgamellényes tömegbe, és elszabadulnak az indulatok, amiket a kormány nem fog tudni kezelni. (Ha képesek lennének ilyesmire akkor eleve nem élne a sárgamellényes szitu.) Ahogy Burmában a rohingyákkal, úgy itt is megeshet, hogy nyílt konfliktusok kezdődnek amiket a hadsereg nem megakadályoz, hanem csak tetéz azzal hogy ő is beszáll. A muszlimokról tudjuk, hogy nem az a népség ami könnyen felejt vagy lemond a bosszúról a békés egymás mellett élés kedvéért, és lassan az európai oldalon is felgyűlik elég sérelem ami elkezdi kitermelni a saját végsőkig elszánt harcosait.

5. Innentől pedig zsákbamacska - a folyamat valószínűleg könnyen gyorsul és nehezen áll le. Bármi elképzelhető, és még olyanok is történhetnek amik elképzelhetetlenek. Franciaországban van jópár muzulmán hitű ill. származású rendőr és katona, ha ezeknek van némi stratégiai érzéke akkor egész rendőrőrsöket vagy katonai egységeket mészárolhatnak le jól tervezett akciókkal. Egy kamionnal valaminek vagy valakiknek nekimenni ugye manapság már nem nagy kunszt. Éghet egyszerre az összes templom vagy az összes mecset Párizsban, ami persze az évszázad tűzvészét hozhatja rájuk. A no-go zónákban tarthatnak olyan fehérvadászatot amire az USA-ban már volt példa, bár arról a mainstream sajtó valamiért nem nagyon tudósított. És persze ott az izgalmas lehetőség, hogy az egész kiegészüljön az egyébként nem muzulmán színesbőrűekkel szembeni faji konfliktussal, amihez elég ha néhány nacionalista az iszlám elleni harcot kiterjeszti az idegenek, a jövevények elleni küzdelemmé, amire, valljuk be, igen jó esély lenne ha egyszer már beindult a tánc. Amikor a franciák azt látják, hogy a muzulmánok bőrszín alapján vadásznak rájuk esetleg eszükbe jut, hogy hasonló módon válaszoljanak. Macron hirdethet statáriumot vagy kijárási tilalmat, vagy bármit, az a problémát nem oldja meg. Ha a konfliktusok el is csitulnak, elég egy következő atrocitás és máris minden kezdődik elölről. Ha egyszer a konfliktus beindul, annak véglegesen véget vetni csak az egyik oldal győzelme tud, és addig garantáltan lesz jópár áldozat minden oldalon.

6. Az igazi tüzijáték persze akkor kezdődik ha egy politikus személyes veszteséget szenved, mondjuk egy nacionalista agyonlövi Macron néger pasiját, vagy ilyesmi, mert totális konfliktust kirobbantani csak döntéshozók tudnak. De erre is megvan az esély, ahogy arra is, hogy a globalista/progresszív politikai oldal esetleg elérkezettnek látja az időt az ellenségeivel való végleges leszámolásra, és nyílt politikai háborút kezd a jobboldal ellen a demokrácia beszántásával és a Le Pen-félék bebörtönzésével, majd a szavazóik táborokba gyűjtésével. (Itt alkalmaztam némi színes költői képzeletet a száraz értekezés feldobására, de azért nem rugaszkodtam el túlságosan a realitásoktól, azt hiszem.)

7. Bónusz pont: ez az egész igen könnyen átterjedhet más országokra is. Elég ha egy angliai, svédországi, ésatöbbi radikális muszlim vagy nacionalista ihletet kap a francia helyzetből és ott is beindíthatja a láncreakciót. A közhangulat nemzetközi szinten folyamatosan romlik, és minden egyes akcióval egy lépéssel közelebb jutunk a nyílt konfliktushoz.