Na, ha már írtam két testesebb cikket a napokban, jöjjön a harmadik.

Az USA-ban tegnap 2 tömeggyilkosság történt, Dayton és El Paso városában, összesen 20-nál is több halottal. Természetesen mindenki észvesztve vitázik, hogy az elkövetőknek mi a pártállása, bőrszíne, vallása, stb., ugyanis mindenki a saját politikai céljaira akar használni minden ilyen ügyet. A konkrét esetektől függetlenül megfigyelhető trend, hogy amíg a helyzet nem tisztázódik, addig az egyik oldal fehér nacionalistákról, a másik oldal pedig illegális bevándorlókról, iszlamistákról, progresszívek által felhergelt aktivistákról óbégat, és természetesen mindenki a politikai ellenfeleit hibáztatja. Egy dologra nem akar rájönni senki, pedig ez a titok baromira egyszerű nyitja:

Amíg inkompatibilis kultúrák kényszerülnek egy élettérbe, addig az ilyesmi elkerülhetetlen, és nem egyik vagy másik oldal hibája a dolog, hanem a diverzitás kiküszöbölhetetlen velejárója.

Teljesen mindegy, hogy El Pasóban vagy Dayton városában neonáci vagy iszlamista vagy kutyagumi gyilkolt, a helyzetet azzal nem lehet megoldani, hogy az illető mögött sejtett csoportosulásra csúnyán nézünk és a nyakukra tolunk valamennyi rendőrségi erőforrást. Amíg az emberek a saját szomszédságukon belül valamilyen rögzült konfliktusban élnek, addig mindig mindkét oldalon lesz aki bekattan és erőszakhoz nyúl. Ha egy környéken keresztények és iszlamisták egymás között élnek, ott sosem lesz béke, ott előbb-utóbb valamelyik csoport kiszorítja a másikat, azaz vagy helyreáll a rend, vagy no-go zónává változik a terület. Az, hogy mi minősül rendnek ill. no-go zónának, attól függ kinek a hazájáról beszélünk. Nincs kultúra ami az egész világra jogot formálhatna, mindenütt azt kell(ene) tisztelni aki otthon van, és inkompatibilis kultúráknak nem kellene oda betüremkedni.

A lényeg, amit mindenkinek értenie kellene, de senki nem beszél róla: ezt a dolgot megelőzni nagyon könnyű, kezelni viszont lehetetlen. Az inkompatibilis kultúrák mindig versenyeznek egymással, és ez elkerülhetetlenül azzal végződik hogy az egyik kiszorítja a másikat (olykor hosszú és véres harcok árán). Ezért olyan hajmeresztő ostobaság egy kultúrának önként beengedni és befogadni egy másikat, amelyik inkompatibilis vele. Még a legjobb esetben is csak annyit érhet el, hogy embertelen küszködéssel sikerül vissza kiszorítania magából, rosszabb esetben a betolakodók győznek és az eredeti kultúrát helyileg felszámolják.

Rasszizmusról, xenofóbiáról, neonácikról picsogni a retardáltak ostobasága, ugyanis ha minden neonácit kiirtanak, akkor a helyzetből adódóan újak fognak keletkezni a végtelenségig, egész addig míg valamelyik kultúra nem győz totálisan, és amennyiben sikerült tényleg elfojtani a "fehér nacionalista" oldalt, az azt jelenti, hogy a betolakodó kultúrát segítették győzelemre, és ott onnantól kezdve fehér vagy keresztény ember nem él meg. Egymást kizáró kultúrák harcában a saját szélsőségeseink ellen harcolni a saját kultúránk elleni harcot jelenti, aminél a legnagyobb elérhető kudarc a siker, vagyis az idegen kultúra győzelme a sajátunk fölött. Persze van akinek ez pozitívan cseng - az ilyeneket egy normális világban árulónak nevezik és az annak megfelelő tisztelet övezi őket.

A lényeg újra: egymást kizáró kultúrák háborújára az egyetlen normális megoldás el sem kezdeni azt. A nyugat teljesen elvesztette minden józan eszét, hogy hagyta magát bepalizni a kultúrmarxi dumával, miszerint nekünk az az erősségünk hogy velünk harcban álló kultúrákat importálunk a saját hazáinkba. Jóhiszemű balfácánok százmilliói vannak beetetve azzal az öngyilkos maszlaggal, hogy ők annál jobb emberek, minél jobban sürgetik az őket gyűlölő és eltaposni akaró kultúrák beáramlását otthonaikba. A sok agymosott veri a mellét, hogy ő bizony nem rasszista, szerinte a más bőrszínű ember is ugyanolyan ember, nem szabad rassz alapján ítélni, miközben erre hivatkozva az iszlám röhögve áramlik be a szomszédságaikba, és szorítja ki őket.

Az imámok azzal a szöveggel küldik európába a muzulmán tömegeket, hogy itt holdkóros majomemberek laknak akik elvesztették az élni akarásukat és önvédelmi ösztöneiket, sőt, tehetetlenül néznek végig a nőik megerőszakolásától kezdve a gyerekeik lemészárlásán át a templomaik lerombolásáig mindent.

És ez sajnos teljesen igaz.

De legalább nem lehet ránk azt mondani, hogy rasszisták lennénk, szóval az erkölcsi nyertesek mi vagyunk, ugye?

Fel kellene ébredni két fontos dologra: 1. inkompatibilis kultúrák keveredését megakadályozni nem rasszizmus; 2. ha már elindult a kultúrháború, az ún. terroristákat leköpködni semmit nem ér, a teljes béke kizárólag a kultúrák szeparációjával, szegregációjával érhető el. A rossz csengésű szegregációnak van egy felháborítóan normális változata, úgy hívják külön országokban élni. Az emberi történelem alfától omegáig annak a sztorija, hogy egy határ két külön oldalán élni mindenkinek esélyt ad a békére, amit bármilyen keveredés vagy kényszerű egyesülés azonnal tönkretesz. Ha még a csehek és szlovákok sem tudtak kiegyezni, és végül szakítottak egymással, akkor mennyi remény van iszlamisták tömeges együttműködésére hitetlenekkel?

Réges rég, a józan paraszti ész korában, vagyis kb. 10 éve, még azt mondogattuk, hogy egységben az erő. Nagyon magyarázni sem kell, mindenki tudja, hogy így van. Viszont a baloldal lecserélte ezt arra, hogy kétségben az erő (=diverzitás az erősségünk), és a hülyék milliói simán benyelték az új szlogent, elsősorban azért, mert úgy érezték böki a politikai ellenfeleik csőrét, és nincs szebb mint a káröröm. A progresszívek félelmetesen sok ostobaságot elhisznek ill. elkövetnek csak azért, mert ártani akarnak a gyűlölt konzervatívoknak, a színfalak mögött ez a legfőbb mozgatórugójuk. Az viszont már kicsit sok, hogy a nyugati kultúrát ill. a fehér rasszt a konzervativizmussal azonosítva nem csak megengedhetőnek, de sokan egyenesen üdvösnek tartják, ha ezek a dolgok kárt szenvednek. De ez részükről nem gyűlölet, nem ám, csak a kolonializmussal és rabszolgasággal összeharácsolt hatalom visszaosztása az elnyomóktól az elnyomottaknak. Hogy aztán ez a nyugat teljes megsemmisüléséhez vezethet? Ugyan már, minek kongatni a vészharangot, majd teszünk valamit ha már nagy lesz a gond. Mondjuk elköltözünk Ázsiába, ott még nem gyűlölik annyira a fehér embert, legalábbis amíg a kultúrmarxista oszd meg és uralkodjat ott is el nem terjesztjük.