Ez a cikksorozat arról szól, hogy hogyan érdemes a modern városi életmódról kockázatmentesen, fokozatosan, lehetőleg olcsón, és szükség esetén akár visszafordíthatóan átállni egy olyan új, hibrid elképzelésre, ami egyesíti magában a modern életmód komfortját és kütyüit a hagyományos falusi lét természetközeliségével és fenntarthatóságával, a hátrányok kiküszöbölése mellett, plusz megpróbál még hozzátenni olyan új funkciókat és előnyöket is, amiket eddig egyik verzió sem tartalmazott.

Ez a cikksorozat nem szól arról, hogy adjuk fel a modern világ előnyeit és költözzünk ki a pusztába földet túrni, ahogy arról sem, hogy minden mást háttérbe szorítva készüljünk valami kataklizmára, légópincét ásva a kertünkben, illetve arról sem, hogy váljunk méregzöld fanatikusokká akik éjszakánként álmatlanul forgolódva tervezik a bolygó megmentését az emberi civilizációtól.

Ez a cikksorozat azoknak szól,

1. akik megunták a városi életmóddal járó hajtást, stresszt, bezártságot, tömeget, zajt, stb., ezért szeretnének környezetet és/vagy munkát váltani;

2. akik családalapítás előtt állnak, és gyermekeiket szeretnék testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt egészségesebb élettérben felnevelni, megvédve őket a képernyőkbe zárt mozgásszegény életformától éppúgy, mint a nagyvárosi közösségekben kikerülhetetlen politikai/ideológiai kútmérgezéstől;

3. akik szeretnék az életszínvonalukat emelni (például egy grillterasszal, dézsafürdővel vagy aranyhalas kistóval), de ehhez a jelenlegi környezetük nem nyújt lehetőséget, viszont egy csillagászati árú nagyvárosi kertes házra nincs kedvük vagy keretük beruházni;

4. akik meglátták a városi életmód (fenn)tarthatatlanságát, és szeretnének tudatosabban, környezetkímélőbben élni - kevesebb pazarlással, szennyezéssel és fogyasztással, viszont több újrahasznosítással, ésatöbbi;

5. akik tartanak a közeljövőben esetleg újra bekövetkező covid-lezárásoktól, illetve bármilyen hasonló eseménytől, amit egy városi társasházba zárva megélni sokkal kellemetlenebb, mint egy vidéki kertesben;

6. akik tartanak a nem túl távoli jövőben bekövetkező tömeges életszínvonal-romlástól illetve természeti vagy civilizációs katasztrófáktól, és szeretnének erre úgy felkészülni, hogy ha ezek a katasztrófák mégsem következnek be, akkor se legyen a befektetett pénz, idő és energia elpocsékolva;

7. akik meg akarnak maradni a városban, de mégis szeretnének alkalmanként egy kicsit kiszabadulni onnan, mondjuk néha szöszmötölni egy kertben, esetleg élvezni egy kis csendet a hétvégén.

Ez a bemelegítő cikk a téma konkrét kitárgyalásához képest üres szócséplésnek tűnhet, de úgy érzem bizonyos dolgokat érdemes előre letisztázni. Akit a köret nem érdekel, csak a feltét, az ugorhat a következő cikkre, de ha ott valami nem világos, akkor mielőtt ott értetlenkedik esetleg olvassa el mégis az alábbiakat. 

---

Előszó

- Ez az én elképzelésem. Nem gondolom, hogy ez (és csak ez) a világmegváltó. Akinek nem inge, az lapozzon nyugodtan.

- Nem hiszem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt - ezen elképzelések mindegyike tőlem függetlenül is létezett már. Én csak összegyűjtöm, a jelenlegi magyar helyzethez passzítom, és olyan formába öntöm ezeket, hogy azok számára is érthető és remélhetőleg vonzó legyen, akik eddig nem foglalkoztak a témával, és akik jelenleg teljes mértékben a "klasszikus" városi életmódot folytatják.

- Középosztálybeli egzisztenciával terveztem, ezt mindenki a saját lehetőségeihez ill. igényeihez igazíthatja, kéretik azon nem vitázni, hogy ez így túl drága/olcsó/pórias/fényűző/akármi. Nyilván ha valaki új életmódot tervez az valamennyi pénzbe mindenképp belekerül, ezért valamilyen erőforrásokkal muszáj rendelkeznie annak aki ilyen fába akarja vágni a fejszéjét.

- Ez egy munkaanyag amit szeretnék a kommentelő közösség meglátásaival, ötleteivel kibővíteni, fejleszteni. Minden tartalmi javaslatot és kritikát örömmel fogadok, úgyhogy elő a farbával. A lényeg zöme linkek túloldalán lesz található, mivel hülyeség lenne mindent újraírni amit mások már megalkottak. A tartalmi cikk folyamatosan bővül(het) ilyen linkekkel, amikre szintén várok javaslatokat.

- Egy technikai jellegű kérés: ezen cikkek alatt kérem ne legyen offolás, a más témákat vigyétek más cikkek alá.

---

Indoklás

Szükség és igény is lenne egy újfajta életmódra, de úgy tűnik a rengeteg vakvágány között eddig még senki nem találta meg a jövőbe vezető sínpárt. Az mostanára már magától értetődik, hogy a gazdasági helyzet és a világpolitikai irány tarthatatlan, úgyhogy minél hamarabb ki kellene farolni ebből a gyorsulva hülyülő mókuskerékből. Az érvek nem fontossági sorrendben:

1. A modern, városi életmód baromira egészségtelen fizikailag, szellemileg, lelkileg és erkölcsileg egyaránt. Ez a fiatalok számára nem annyira feltűnő, de ahogy nő be az ember feje lágya úgy válik egyre tagadhatatlanabbá. A covidhelyzet arra is rámutatott, hogy a szép új világban az ember nem bízhat vakon senki másban a saját egészsége ügyében. Laborokban fejlesztenek új betegségeket, amiket bármikor a világ nyakába sózhatnak, és a vírusfejlesztők által ránk kényszerített "gyógymódok" is árthatnak többet, mint amennyit használnak, így az egyetlen lehetséges kiút sokkal komolyabban venni a saját immunrendszerünk védelmét és fejlesztését. Ez pedig a lehetetlenséggel határos az ikszedik emeleten naphosszat képernyőket bámulva.

2. Nem tartom egetverő tényezőnek, de azért kihagyni sem lehet a zöld témát: természetvédelem, fenntarthatóság, takarékosság, kutyafüle. Ezek engem elsősorban abból a szemszögből foglalkoztatnak, hogy pénzt spóroljak (az összkomfort és kényelem megtartásával), az másodlagos, hogy a bolygót is megmentem. Szimpatizálok a zöldséggel, de nem viszem túlzásba. Általánosságban is elmondható, hogy a témával kapcsolatban egy egészséges önzés vezérel; azért váltok életmódot, hogy jobb élete legyen a szeretteimnek és nekem, nem pedig azért, mert valami kretén posztmodern eszmerendszer megpróbál ebbe érzelmi manipulációval belevinni. Nem felelősségem a klíma megmentése, az óceánok megtisztítása, a CO2 eltüntetése, a túlnépesedés visszafordítása, és nem is érdekelnek ezek az ostobaságok. Ezzel szemben szeretném a közvetlen környezetemet tisztán és egészségesen tartani, ami városban képtelenség.

3. A világ, a térség ill. az ország gazdasági helyzete egyre kiszámíthatatlanabbnak tűnik. Ha már a nemrég még irigyelt nyugati országokban is előfordulnak tartós áramkimaradások, üzemanyaghiány, bolti készlethiányok, ésatöbbi, akkor mi sem érezhetjük ezektől biztonságban magunkat hosszú távon. Ne higgye senki, hogy nálunk az ilyesmi kizárt - az USA polgárai sem gondolták még pár évvel ezelőtt, hogy szatyorba fognak tankolni…

4. A politikai helyzet is hasonlóan instabil. A globalista/progresszív háttérhatalom úgy tűnik megunta a "háttér" jelzőt és kilépett a rivaldafénybe, immár szinte teljes nyíltsággal akarják a világot kormányozni, és sajnos nem a kisemberek érdekei szerint. Nem akarok erre itt sok szót vesztegetni, mindenki tudja miről beszélek; great reset, migráció, LMBTP propaganda, rovarevés, transzgyerekek. Ezektől egy nagyváros közepén egy panelban gyakorlatilag lehetetlen függetlenné válni, politikai megoldásra várni pedig indokolatlan utópizmus.

5. Ennek szerves része a covid-hülyeség, amit csak a lakossági lezárások miatt emelek ki külön. Ki tudja mi lesz még ebből, bár persze a pesszimisták szerint a háttérhatalom garantáltan vérszemet kap a covidpánik sikerétől, és annyi bőrt lenyúz róla amennyit csak lehetséges, hogy aztán később más - mű vagy valós - járványokkal ill. témákkal játssza el ugyanezt. (Már szóba kerültek esetleges jövőbeni "klímavédelmi" lakossági lezárások is.) A lényeg, hogy nem árt készülni a kijárási tilalmakra éppúgy mint a bolti készlethiányokra, és mindkettő fényévekkel könnyebben átvészelhető, ha kertes házad van.

6. Az önfenntartás, a rendszertől való függetlenedés is szorosan kapcsolódik a fentebbi pontokhoz, de kiemelem külön, mert ennyit megérdemel. A teljes önfenntartás valószínűleg elérhetetlen egy támogató közösség nélkül, de azért nem árt valamelyest közeledni hozzá, mert megvédheti az embert a közműkimaradásoktól kezdve a bolti hiányokon át az esetleges kínai stílusú politikai nyomásgyakorlásig mindenféle hülyeségtől. Ha nem is koncentrál erre az ember, azért az elvi lehetőség kialakítása és fenntartása is sokat jelenthet, ha úgy hozza a helyzet. Ha van elképzelés, hogy hová teszed a perui tengerimalacokat szükség esetén, máris előrébb jársz mint a legtöbben :)

Összefoglalva: egy új, fenntartható, rendszerfüggetlen életmódra van szükség, ami ráadásul élvezhető és kényelmes. E nélkül igen kellemetlen helyzetbe kerülhet az emberek többsége a közeljövőben, kiszolgáltatva mindenféle olyan tényezőnek amire semmilyen ráhatásuk nincs, a járványhelyzettől a világgazdaságon át a politikai hercehurcákig. Ahogy a világ kinéz, a pakliban benne van a robbanásszerűen szaporodó munkanélküliség, energiaválság, hiperinfláció, felülről irányított elszegényedés, a gazdasági növekedésre épülő rend összeomlása, meg persze a Klaus Schwab-féle új világrend is, amiben azok akiknek nincs stabil háttere rákényszerülnek a nemzetközi elit idióta társasjátékában szerepelni bábukként. Persze nem biztos, hogy ebből bármi is eljön, sőt, lehet hogy küszöbön az utópia, úgyhogy mindennel kell tervezni és az ellenkezőjével is.

---

Kitételek

Az egész hercehurca nem ér semmit, ha az ember közben belehülyül, vagy zsákutcába manőverezi magát, ezért fontosnak tartok leszögezni pár alapvetést, ami korlátok között illetve irányban tartja a vállalkozást:

1. Semmi fanatizmus. Ha valami nem megy nem kell erőltetni, és semmit nem szabad túltolni. Hidakat nem kell felégetni, és általában a legkisebb ellenállás irányába kell mozogni. A legfontosabb lényeg mindig az, hogy az ember és családja boldog legyen, az út közben éppúgy mint a majdani eredményt élvezve.

2. Semmi ínszakasztó gürcölés. Például jó, ha az ember önellátás címszóval termeszteni akar ezt-azt, de nem az én világom naphosszat a földet túrni. Én bizonyos értelemben már most a nyugdíjas éveimet akarom előrehozottan élvezni - nem szeretnék a tipikus férfisorsba belefutni, hogy mire eljönne a jó élet addigra elvisz a stressz meg a fizikai túlterhelés.

3. Semmi hippiség. A hideg kiráz az olyan posztmodern mániáktól, mint a klímahiszti, a kapitalizmusellenesség, a konzumerizmus köpködése, a méregzöld szájhabzás, és egyéb társaik, de hasonlóképp érzek az olyan utópista ötletekkel kapcsolatban is, mint a nagyvárosok közepén összetákolt közösségi kertek. Ez az egész nem valamiféle világmegváltó ügy vagy mozgalom a számomra, még kevésbé kumbayás összeborulás vadidegenekkel - "csak" a lehető legtöbbet akarom kihozni a lehetőségeimből.

4. Semmi erőszakos térítés. Azt hiszem ezt nem kell különösebben fejtegetni - aki nem látja meg a nézeteimben a fantáziát, azt nem próbálom mégiscsak meggyőzni.

5. Semmi félreértett hagyománytisztelet. Nem az a célom, hogy "visszatérjek" valamihez amit sosem ismertem, amihez nincs meg a tudásom, és ami valószínűleg nem is működne a 21. században. Amúgy jó dolognak tartom a hagyománytiszteletet a maga helyén és mértékével, de nem kívánok a szolgája lenni.

6. Semmi túlmodernizáció. Ahogy a hagyományokat, úgy a technológiát sem szeretném fetisizálni. Kifejezetten ellenszenves a gondolat, hogy még a budilehúzót is mobilról távvezéreljem és a porszívóm is netre legyen kötve, ráadásul ezek fölösleges pénzkidobások is. Amire van jó hagyományos módszer azt fölösleges csakazértis megreformálni. [Erre van egy rövid tanmesém, ha jól emlékszem Géczy Gábortól: egy illető azon morfondírozott, hogy a töméntelen mennyiségű nyári napenergiát hogyan lehetne elraktározni télire, mire valaki más közölte, hogy már létezik ilyesmi, tűzifának hívják.]

7. Középút. Összhangba szeretném hozni az olcsóságot és a praktikumot az esztétikummal. Nem célom az irigység keltése a szomszédokban, egy fillért sem költök üres státuszhajhászásra, ugyanakkor olyan környezetet szeretnék létrehozni ahol öröm élni. Egy baromi olcsó és praktikus cigányputri ugyanúgy nem érdekel, mint a kacsalábon forgás.

8. Több lábon állás. Ez minden szinten és értelemben érvényes - igyekszem úgy kialakítani az új életmódot, hogy akármit is hoz a jövő, le tudjam reagálni. Például ha lehetséges akkor a már meglévő dolgaimat nem lecserélem, hanem inkább bővítek, hogy akár visszatérhessek a régihez, ha kell.

9. Ésszerű, ugyanakkor kreatív pénzhasználat. Nagyobb összegeket kizárólag olyasmibe fektetek, ami funkcióbővítéssel jár, nem "pazarlok" vagyonokat olyan felújításokra amiknek a végeredménye gyakorlati szemszögből ugyanaz amivel indultam, csak felújítva és/vagy "szebben". Emellett nem ragaszkodom bevett paradigmákhoz vagy technikákhoz, nyitott szemmel járok a világban és bárhonnan ellesek új ötleteket.

---

Egyéb észrevételek

Régóta figyelem az ökofalu mozgalmat, ami mindigis szimpatikus volt, de úgy érzem túlságosan szűk réteget szólít meg, így alkalmatlan arra, hogy elősegítsen egy tömeges paradigmaváltást. Főleg Pestről sokan menekültek le falura, ökofalvakba is, de ezek többnyire megbánták, mikor rájöttek, hogy nem ilyen lovat akartak. A családi körömben is van hasonló, intő példaként. A többség immár nem akar és nem is tud meglenni wifi, pizzakiszállítás meg mosogatógép nélkül, viszont irtózik a fizikai munka gondolatától, ráadásul a meglévő munkahelye helyhez köti, úgyhogy az ökofalvak ötletével kitörölhetik. Triplán igaz ez a fiatalokra, akik a modern világ csodái nélkül gyakorlatilag életképtelenek.

Divat manapság a közösségépítés ötletével is házalni, de az sem megy mindenkinek. A városi lét szétválasztott és elkényelmesített minket, és ezt nem lehet hipp-hopp visszacsinálni. Szép lenne a normális embereknek egymásra találni és együtt felvirágoztatni mindenféle kistelepüléseket, de ez egyelőre csak vágyálomnak tűnik. Aki nem tud közösséget kreálni vagy keresni, az lépjen egyénileg - emiatt halogatni az életmódváltást szerintem értelmetlen. Az persze magától értetődik, hogy az ember alaposan nézze meg merre terjeszkedik, ne költözzön olyan helyre ahol a közösség már eleve kifogásolható.

És most térjünk a lényegre...