Az elvi háttér kivesézése után (...aki nem olvasta tegye meg...) csapjunk a gyakorlati lovak közé:
Az ember lakó- ill. munkahelyétől elérhető távolságban, lehetőleg kis faluban, csöndes, nyugodt és biztonságos helyen szerezni kell egy kis házat nagy kerttel, nem a jelenlegi lakás/ház helyett, hanem mellé, indulásként afféle hétvégi teleknek. Ez Pesten kívül szinte bárhol megvalósítható nem túl nagy befektetéssel, a fővárosban igényelhet némi extra tőkét és/vagy kreativitást. CSOK-ra alkalmatlan ingatlanokhoz kis szerencsével jó áron hozzá lehet jutni, vidéken abszolút nem lehetetlen 5 millió fitying alatt, vagy akár a feléért találni lakható házat méretes telekkel. A nagy kert nem feltétlenül jelent több hektárt, akár egyet sem, csak annyit, ahol kényelmesen elfér minden amit szeretnénk – bármi legyen is az. Ezt az ingatlant kell a saját tempónkban és pénztárcánk szerint lakható és élvezhető állapotba hozni, miközben továbbra is ott élünk ahol addig.
Az élettér/életmód kialakításával kapcsolatban sorra vesszük a témákat a bevezető cikkben felsorolt szempontok szerint, nyilván az anyagiakat is szem előtt tartva. A lényeg sokszor a szövegbe szúrt linkek másik oldalán található, így akit bármi is érdekel az ne legyen rest kattintgatni. Ettől függetlenül két fontos tényezőt már itt érdemes leszögezni:
1. Semmilyen közművet nem kell lemondani! Semmilyen már meglévő rendszert vagy eszközt nem rombolunk le - minden amit mi kreálunk, az eredeti állapothoz hozzáadódik, nem lecseréli. A cél egyrészt a több lábon állás, a plusz redundancia, másrészt a kiadások hosszú távú csökkentése, harmadrészt a fogyasztás ill. a hulladéktermelés csökkentése, az újrahasznosítás, és mindenféle egyéb környezetvédő hókuszpókusz.
2. A témák egymástól függetlenek, nyugodtan lehet bármelyiket ignorálni, egy másikat viszont világbajnokra kiépíteni, ha úgy tartja a kedv.
Áram - Ez rövid és egyszerű lesz: aki tud olcsón napelemet szerezni, tegye meg. Ilyesmire rendszeresen vannak pályázatok, le kell csapni egyre. Ezen kívül túl sok opció nincs, bár természetesen lehet filózni olyan egzotikumokon mint a házi szélkerék, mini vízerőmű a patakban, kis hordozható napelemes töltők a digitális eszközökhöz, ésatöbbi. A paranoiások készülhetnek még dízel generátorral, amit használt konyhai olajjal is lehet üzemeltetni... És természetesen nem árt elgondolkodni a fogyasztás csökkentésén sem.
Fűtés - Ez az ahol előtérbe kerül a bevezető cikkben emlegetett több lábon állás. Egyelőre úgy tűnik akár a gáz, akár az áram tökéletes megoldás önmagában is, de a méregzöld klímalobbi terrortevékenységének hála a jövő kiszámíthatatlan, így nem árt 1-2 gázkonvektor és 1-2 elektromos radiátor mellé felkészülni a vegyes tüzelésű opcióval is (így mellesleg spórolni is lehet majd). Aki kevés anyagból akar hatékonyan fűteni, az járjon utána a cserépkályháknak vagy az ún. rakétakályháknak. Emellett itt is van pár említésre méltó egzotikum, pl. a komposztfűtés illetve a napkollektor, valamint lazább értelemben idekapcsolódva a napsütő - ilyesmikkel annak érdemes foglalkozni akit bővebben érdekel a téma. Akinek esetleg kallódik még a rokonságban valahol egy jó öreg olajradiátor, az tegye félre, hátha. * A legfontosabb a hőszigetelés. Jól hőszigetelt házat szinte kifűtenek a benn lévők is, nem fogunk megfagyni. De rendesen befűteni is nagyságrendekkel kevesebb tüzelő kell hozzá. Ha hosszú távú ellátás problémára készülünk, akkor mindenképpen fával kell megoldani.
Víz - Erről nem kell sokat értekezni, megtette Országh József. Függetlenül attól, hogy van-e vezetékes víz és/vagy csatornázás a birtokon, mindenképp érdemes kiépíteni a vízönellátó rendszert. Lehet, hogy elsőre fölösleges befektetésnek tűnik, de szuperzöld, függetlenít a rendszertől és hosszú távon takarékos megoldás is, szóval mondhatni kötelező. Annyit tennék hozzá még én, hogy érdemes elgondolkodni a házi vízrendszer kiegészítésén 1-2 kerti tóval - erről bővebben később. Azt pedig talán mondani sem kell, hogy egy iható vizű kút aranyat ér, ahogyan egy forrás vagy patak a közelben szintén.
Toalett - A linkelt vízönellátós téma tartalmazza az alomszék (komposztvécé) gondolatát is, amitől szerintem nem kell idegenkedni, gyorsan megszokható és nem jelent komoly komfortveszteséget a hagyományos megoldáshoz képest. A háztartás vízfelhasználását kb. 50%-al csökkenti, és csatornázatlan telkeken szinte kihagyhatatlan, mivel (más módszerekkel kombinálva) fölöslegessé teszi a szippantózást. Akinek az elterjedt szögletes alomszék nem tetszik, az kerítsen/csináltasson olyat, ami formailag jobban hasonlít a vízöblítéses rokonához, esetleg annál kreatívabb.
Komposzt - Aki komposztvécézik az értelemszerűen komposztál is, ami csillagos ötös fenntarthatóság szempontjából. A végterméket persze fel is kell használni a kertben, és nyilván nem árt utánajárni, hogy milyen módszereket, eszközöket érdemes használni. Ezügyben sokan sokféle dologra esküsznek, mindenki döntsön belátása szerint.
Szemét - A szelektív gyűjtés egy kretén varázsige, legalábbis városi környezetben, de egy 21. századi birtokon már van értelme szórakozni vele. Ami éghető az mehet a vegyes tüzelésbe, ami komposztálható az oda, de aki állatokat is szeretne tartani, annak kész aranybánya a konyhai hulladék. Nem árt a tényleges szemetet minimalizálni, kinek-kinek ízlés szerinti mértékben - ez a példa számomra már nagyon hippis, de szerencsére nem kell mindenkinek hozzám igazodni. Esetleg a házi újrahasznosítással is lehet kacérkodni az igazán elvadultaknak - erről kicsit bővebben kicsit később.
Kert - Ez az a téma ami megérne több külön cikket is, ezért egyelőre röviden: csak azt csináljuk, amit élvezünk. Fölösleges erőltetni az önfenntartást úgy, hogy az ember nem szereti, és folyton csak mérgelődik, hogy az egész éves munkájának gyümölcsét megvehette volna a teszkóban húszezerért. Viszont aki szereti, az ne hagyja magát lebeszélni róla. A kert - hogy valami borzasztóan evidenset mondjak - sokmindenre használható, úgyhogy engedjük szabadon a kreativitásunkat. Lehet benne medence vagy tó, sportolási lehetőség, grillterasz, bárakármi. Ezekből én itt kiragadok pár olyat, ami éppen foglalkoztat, de más ötleteket és javaslatokat is szívesen fogadok a kommentelő közösségtől.
A kerttel kapcsolatban két alapgondolat ugrik be azonnal: 1. Sokan mondják, többnyire intően, hogy "a kertes házakban mindig van mit csinálni" - mi ezt fogjuk fel lehetőségként. A változatos(!) kerti munka csak a punnyadt generációnak fájdalom, az épkézláb embereknek öröm, ráadásul edzésben tart, növeli a tesztoszteronszintet, és egészséges, mivel sokoldalú, de nem túlterhelő jellegű. 2. Ahogy írtam, nem kell az önfenntartásra koncentrálni, de tartsuk észben a lehetőségét. Nem árt egy terv arra, hogy mi lesz ha.
A fő attrakció szerintem a tó illetve medence, amik között elsősorban a pénztárca dönt - bár kifejezetten úszásra tervezett kerti tavakból is létezik olyan, aminek az esztétikai értékével fikarcnyi probléma sincs, és egy medence árának harmadából meg lehet építeni. Sőt, még klórozni sem kell. Ami ezeket igazán izgalmassá teszi, az az összekapcsolásuk egy másik témával, a földzsákos építkezéssel. Valamilyen általam érthetetlen okból nevezik ezt szupervályognak is, de én maradnék inkább a földzsáknál. Ha az ember ügyesen hangolja össze a dolgokat, szinte ingyen építhet garázst, melléképületeket vagy akár lakhatásra is alkalmas kerti házakat. A földzsák hőszigetelése átlagon felüli, ezért fűtendő helyiségekhez is kíváló. A lehetőségek tágasak, pl. az ember építhet halastavat és a kiásott földdel akvapóniás üvegházat, de ugyanennyi erővel úszásra tervezett tavat is a partján bungalóval. Aki olyan telket vesz, amin nincs lakóépület, vagy lebontásra szorul, az tervezhet rendes lakóépületet is földzsákból. Ennél olcsóbban és egyszerűbben lehetetlen építkezni - bár a hagyományos vályog lehet technikailag olcsóbb, sokkal több vele a macera és a probléma.
Aki úszkálás vagy pecázás helyett inkább a kertészkedést favorizálja, annak sem muszáj éjjel-nappal a földet túrnia. Több olyan paradigma ill. technika is létezik, ami a szükséges fizikai munka mennyiségét jelentősen csökkenti, a mulcsozástól az erdőkerteken át a nem annyira erdős permakultúrákig, az emelt ágyásokig, és még tovább is. Ne felejtsük a gyümölcsészetet sem, ami viszonylag - az ágyásos zöldségtermesztésnél mindenképpen - egyszerűbb módja az élelemtermelésnek, és további érdekes hobbik táptalaja lehet a kézműves lekvárok vagy pálinkák készítésétől akár a méhészetig. Így esetleg pénzt is lehet keresni, jegyzem meg zárójelben. Ezekkel szemben talán a létező legrosszabb kertészkedési forma a szüleink-nagyszüleink ásós-kapálós ágyásos veteményezése... A lehetséges módszerek hátrányait ötvözi az előnyök kiküszöbölésével, ezért jó szívvel nem ajánlanám senkinek. A legmunkaigényesebb metódus, ráadásul nagyon igényli az öntözést és a vegyszeres permetezést is.
Persze nincs azzal gond, ha valaki kard-ki-kard alapon nekimegy a teljes mezőgazdasági önellátásnak, ha van elegendő terület, az is teljesen megvalósítható, csak a megfelelő módszert kell választani hozzá.
Aki érdekesebb, modernebb kertészkedést szeretne, annak a fentebb érintőlegesen már említett akvapóniát ajánlanám, de aki nagyon elmenne technós irányba, az vertikális kertekkel és egyéb ínyencségekkel is foglalkozhat. Ehhez még a szó szoros értelmében vett kert sem kell, világvége utánra pedig kifejezetten ideális.
Futó említésre érdemes még a gyógy- ill. fűszernövények termesztése, amivel visszakanyarodnék az egyik alapkérdéshez, az egészségesebb életmódhoz.
Azt hiszem itt kezdenek a részletek összeállni egy életmóddá, amit az ember a jelenleg meglévő életvitele mellett, annak megtartásával építhet ki nem túl drágán, nem túl munkaigényesen, hogy aztán fokozatosan áttérjen rá, és ami így nemcsak a városi életmódból való kíméletes kiszakadást teszi lehetővé, de akár egy életminőségbeli ugrást is. Kevesebb erőforrásból, olcsóbban, egészségesebben lehet élni, több örömmel, fenntarthatóan, zöldebben, a városi komfortot nem elveszítve.
Ami igazán rugalmassá teszi ezt az elképzelést, az a kétlaki életmód. Megmaradhat a kertes ház véglegesen is afféle hétvégi teleknek, de igény esetén át is lehet költözni, az eredeti lakást megtartva, esetleg kiadva albérletnek. Az anyagiak nyilván jelenthetnek problémát, ezt a tervet nem mindenki engedheti meg magának, de mint említve lett, középosztálybeli életmódból indultam ki, és hát valljuk be, aki nem tud pár év alatt ilyen-olyan módon 2-3 millió Ft kezdőtőkét összeszedni, annak gyakorlatilag úgyis mindegy, neki csak az lenne jó ha minden ingyen van, és ilyen sosem lesz. A racionális elképzelések közül ez talán még a legbarátibb az ember pénztárcájával, és biztos lesznek olyanok, akik hülyének néznek amiért ilyen pitiáner tételekkel szórakozok. Ez van.
Extrák
Ez itt a kerge ötletelés és a teljesen elvadult szabad asszociáció tere, ami nem biztos hogy megvalósítható, életképes terveket szül, de legalább szórakoztató.
Elsőre például azon gondolkodtam el, hogy a téli szezonban esetleg hasznos lenne komoly fűtést igénylő hobbikkal szórakozni; kezdőknek a már emlegetett lekvár- vagy pálinkafőzéssel, haladóknak az üvegfúvástól a kovácskodáson vagy tűzzománcégetésen át a műanyag hulladék olvasztásos újrahasznosításáig bármivel. Hogy ezeket mennyire lehetne praktikusan a lakótér fűtésébe becsatornázni, azt mindenki képzelje el magának. Mindenesetre aki mindigis szeretett volna pl. tűzzománcozni, és van pénze elektromos kemencére, az próbálja ki annak a "fűtőértékét", és tájékoztasson a tapasztalatokról :)
A kerti tóhoz kapcsolódóan, ha valakinek megtetszett az úszós verzió, de komolyan vehető halasat is szeretne, annál jobb. A háztartásban keletkező szürke vizet belevezetheti a halastóba (ez esetben csak természetes mosó-, mosogató ill. tisztálkodó szereket érdemes alkalmazni, dehát ez amúgyis javallott, ha már egészségmegőrzésről és zöld életmódváltásról beszélünk), abból pedig egy szűrőrendszeren át töltheti az úszótavat. Ez az esővíz gyűjtésével kombinálva egy borzasztóan sokoldalú belső vízkörforgást eredményezhet a portán, ahol a veszteség minimalizálva ill. folyamatosan pótolva van mindenféle extra anyagi ráfordítás nélkül.
Aki világbajnok szeretne lenni különcségből, az próbálkozhat ehető vízinövények termesztésével. A Magyarországon olykor vízigesztenyének is nevezett sulyom állítólag finom és tápláló, a valódi (ázsiai) vízigesztenye pedig igazi csemege, de van még jópár egyéb ehető vízinövény is, amit a környékbeli enyveskezűek garantáltan nem lopnának le, mint az uborkát vagy paradicsomot.
A földzsákos építkezéssel mindenféle gerenda- vagy tartószerkezet nélkül lehet kupolás építményeket emelni, amiknek a költsége így gyakorlatilag nullának nevezhető, de aki hagyományos "szögletes", gerendaszerkezetes építményben gondolkodik, az esetleg kísérlezhet tetőterasszal (nyilván az esővíz gyűjtésére alkalmas verzióban). Igazán bátrak ezt tehetik az úszótó partjára, így a tetőről lehet csúszdázni, ugrálni.
Aki rá tudja tenni a mancsát elegendő mennyiségű üvegre vagy plexire, annak a halastóval kombinált üvegházas, téliesített akvapónia jó ötlet lehet. Ez egyrészt a tó/tavak vizének szűrésére is egy jó módszer, amivel két legyet lehet ütni egy csapásra, másrészt szórakoztató lehetőség arra, hogy télen is saját termesztésű friss zöldségünk, gyümölcsünk legyen. A tóban való pecázásról már nem is beszélve :)
A "bio" tavak szűrésére van még pár ötletes módszer.
* Meg egy légpuska. Fillérekért gyakorlatilag végtelen sok lövés, és a gyerekeket rá lehet venni vele hogy gyakrabban menjünk ki.
...
Az első olvasói kérésre itt a végén rögvest újra kihangsúlyoznám, hogy a legfontosabb az egészet örömmel, élvezettel megélni és végigvinni, nem pedig úgy, hogy most valami világvégére készülünk. Kerüljük a stresszt, különösen a párkapcsolatokban, nehogy utolérjen minket a CSOKosok állítólagos átka, hogy mire felépül amit akartak, a kapcsolat tönkremegy. Csak azt csináljuk, ami örömet ad, minden mást vagy szervezzünk ki vállalkozóknak, vagy keressünk alternatív megoldásokat, kerülőutakat. Sokkal jobb ötlet lehet bizonyos munkákat pénzért végeztetni másokkal, még akkor is ha a pénztárca amúgy megsínyli, ha ezzel a saját idegrendszerünket kíméljük.
...
Egyelőre ennyi - azon még tanakodom, hogy ezt a cikket bővítsem a későbbiekben, vagy inkább különálló folytatások legyenek. A szemfülesebbek valószínűleg már észrevették, hogy a figyelemre érdemes bővítéseket ilyen színnel emeltem ki, a *-al jelölt részek pedig kommentelőktől vannak.
Az utolsó 100 komment: