Mondhatnám viccesen, hogy egy patreon támogatóm kérésére íródik ez a cikk, de pontosabb úgy, hogy kérdezték páran a napokban a véleményem a gyermekvállalásról. Előszöris azt szögezném le, hogy ez nyilván mindenkinek a magánügye, úgyhogy amit itt leírok csak az én véleményem, senkire nézve nem kötelező, szóval kéretik nem úgy vitatni, mintha rá akarnám erőszakolni bárkire. Ha a T-Kommunisták még így is szerződést bontanak velem, hát így jártam :)

Alapvetően mindigis a gyermekvállalás mellett voltam, elvégre ahogy az aranyköpés is mondja: a jövő azé aki teleszüli. Ez egyszerre fenyegetés és lehetőség, és szerintem a magyarságnak jó lenne ennek a lehetőség oldalát megragadni, elvégre szeretem a magyar népet és kultúrát, szeretném ha megmaradna a jövőnek. Ennek tükrében gyökeresen undorodom a kultúrmarxisták által szervezett akcióktól, amik a fehér embereknél népszerűsítik a gyermektelenséget. Fehér nő, ne szülj, mert túlnépesedés, klímaváltozás, white guilt! A hülye is láthatja, hogy ez egy aberrált fajirtási kísérlet, de nem akarok antiszemita lenni, ezért nem firtatom, hogy kik is szeretnének kiirtani minket, akiknek egyúttal van annyi hatalma a fehér országok médiája fölött, hogy a köztudatba tudják nyomni ezeket a mozgalmakat.

Ebbe a viszonylag egyszerű képbe most hirtelen belerondított a kínai stílusú totális társadalmi kontroll importálása az eddig szabadnak hitt nyugatra, oltási útlevelek és a covidhoz csatolt sok más szarság (pl. mobilappos kontaktkövetés) formájában. Azt ugye tudjuk, hogy a háttérhatalom évek óta nyáladzik a vakcinapasszportok gondolatától, mivel egyrészt jó kis zsebpénz minél több oltást kifizettetni a világ mindenféle államkasszáival, másrészt imádnák ha követni és kontrollálni tudnák a birkatömegeket. Kínában gyakorlatilag már megvalósult a dolog, és a covid ürügyén itt is meg fog. Ami sajnos felveti a lehetőséget, hogy hamarosan disztópiában fogunk élni - legalábbis akit nem tesznek hidegre a megépítése közben. Totális megfigyelés, 1984, kontaktkövetés, társadalmi pontrendszer, központilag sugárzott kötelező ideológia, állambácsi teljhatalmúlag jutalmaz és büntet, a renitensek eltűnnek a karanténtáborokban, ésatöbbi.

Ez alapvetően kétféle reakciót válthat ki gyermekvállalás témájában: vagy szüljünk néhány John Connort, vagy hagyjuk a fenébe az egészet, ilyen jövőbe kár szülni. Ez utóbbi kísértetiesen hasonlít a fehér fajirtók propagandájához, de ha a világot 100%-ban ők fogják uralni, akkor talán tényleg nem lesz olyan nagy buli ott élni. Ez a cikk elején említett tényhez vezet vissza, vagyis hogy a gyermekvállalás mindenkinek magánügye - vérmérséklet kérdése, hogy ha nehéz idők jönnek, akkor strapabíró gyerekeket nevelünk, vagy inkább semmilyeneket. A nehéz idők is idők, az emberi faj átvészelt már nagyobb kríziseket is, ugyanakkor érthető, ha valaki visszariad egy olyan jövőképtől, ahol az Új Világrend totális rendőrállama ellen kell lázadni, vagy nyakunkba fogadni az igájukat.

(Harmadik megoldás, ha valaki vakon hisz a szebb jövőben - ha mindenki megkapta a hatszortízahuszonharmadikonadik boosterét akkor a covid megszűnik és visszakapjuk az életünket, a politikusok lelkiismeretet növesztenek, és a világ összes bankára megförmed egy hajóbalesetben, szóval fölösleges a borúlátás, csináljunk gyerekeket, jó a CSOK.)

Mivel én már cinikus vénember vagyok, akinél ez a kérdés merőben filozófiai, én a magam részéről már szarnék bele, de nem azért mert 1-2 gyerek vállalása tönkretenné a bulizási lehetőségeimet, vagy rontaná az életszínvonalamat, hanem mert inkább magam próbálnék John Connorrá válni, ami nem igazán működik, ha az ember szívén egy család felelőssége nyugszik.

...

Aki nem osztja a nézeteimet a leginkább valószínűsíthető jövőképről, az itt ne is olvasson tovább, mert amit írni fogok annak csak abban a kontextusban van értelme. Aki esetleg hozzá is akarna szólni, az tartsa ezt észben, szóval nem szeretnék olyan kommenteket látni, hogy mivel a világ teljesen rendben van és csodálatos, a gondolatkísérletem hülyeség, én meg őrült vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy kékpirulás elmével ez így látszik, szükségtelen erre pazarolni a kommenteket. Most a kórusnak szeretnék prédikálni, ahogy az angolok mondanák.

2020 elején volt az az országos botrány, amikor egy dusnoki szülőpártól elvették a gyereküket, mert nem jelentették be az államnak. A nő nem járt dokihoz az áldott állapota idején, otthon szült, és nemes egyszerűséggel csak elkezdték nevelni a gyermeküket, mintha azt képzelnék a hülyék, hogy lehetséges egészséges gyermeket nevelni a végtelenül bölcs állam kötelezően benyelendő iránymutatása nélkül.

Sajnos ez a pár amúgy tényleg kissé debil volt, egyrészt mert faék egyszerűségű érvek és alapvető erkölcsi megfontolások helyett mindenféle degenerált szellemi maszlagok elfogyasztása után kezdtek a terv megvalósításához, másrészt vadidegenek orra előtt próbálták a gyereket "titokban" nevelni, ami - valljuk be, nem túl váratlan módon - nem járt sikerrel.

Ettől függetlenül megértem, amit végülis megpróbáltak megvalósítani. Sajnos nincs semmilyen legitim alternatívája annak, amit sokan gunyoros módon állami gondozásnak neveznek - mármint hogy a gyerek több időt tölt bölcsiben, oviban, iskolában, mint a saját szüleivel, kiszolgáltatva minden szarnak a relatíve ártalmatlan kényszeretetéstől az évente szaporodó oltásokon át (nem, nem csak a covidra gondoltam) az ideológiai, sőt, egzisztenciális agymosásig, ami a szó szoros értelmében öngyilkosságba hajszolhatja a gyereket. Ha te szeretnéd megóvni a porontyaid ezektől, és még ezer más jövőben várható borzalomtól amit itt nincs kedvem felsorolni, akkor rossz hírem van: az egyetlen részleges lehetőséged folyamatos harcban élni az állammal szemben, kérvényekért nyalni és pecsétekért sz*pni, hogy otthon nevelhesd a gyermeked magántanulóként.

Amit Dusnokon csináltak az persze nem teljesen legális, úgyhogy valójában én is elítélem, fúj, ocsmány dolog, és nem is bátorítanék senkit a rossz példa követésére. Pusztán gondolatkísérletként merengek azon, hogy hasonló helyzetben én az ő helyükben okosabban csináltam volna, ügyelek rá hogy rosszarcú idegenek ne szerezzenek tudomást a dologról, aztán én neveltem volna a kölyköket egészséges testtel és lélekkel, képernyőnyalogatás helyett focizással, tiktok meg PUBG meg kutyaszarevés challenge helyett Vernével, fúrás-faragással és természetjárással. Aztán hogy mi lenne belőlük papírok nélkül? Hát, heti 60 órában a képernyő előtt rohadó informatikus biztosan nem, meg banki alkalmazott se, de Londonban se sokat mosogatnának, ha jól sejtem. A lányokból lehetne elsősorban is feleség és anya, vagy urambocsá' természetgyógyász, masszőr, ilyesmi. A fiúkból gazda, ács, bádogos, vagy bármilyen kétkezi ember, akitől a bizonyítványt nem kérik el amíg a munkája megbízható. Ezek mellesleg manapság jobban keresnek, mint a diplomások fele, és ahogy a jövő kinéz, a túlélésük is sokkal inkább biztosítva lesz, teszem hozzá csendesen.

Az oktatásban dolgozok, tudom mi az összehasonlítási alap... Osztályonként van talán 2-3 gyerek is, akit nem tett teljesen tönkre a környezet és a kultúra, "csak" árral szembe kell úszniuk a kretének Amazonasában. Cserébe frankón megtanulják, hogy hol van bauxit a Kárpát-medencében és hányszikű a tengeri uborka, ami nyilván sokkal hasznosabb útravaló a nagybetűs élethez mint megtanulni egy rántottát megsütni vagy egy szöget szabatosan a falba verni, netán ránézésre megkülönböztetni a csipkebogyót a gyilkos galócától. Vagy csak én vagyok túl cinikus, esetleg luddita, a fene tudja.

...

Aki gyereket szül ebbe a jövőbe, az készüljön fel, hogy semmiképp sem lesz egyszerű menet. Minden tiszteletem azoké, akik a helyzet ismeretében belevágnak, és sok sikert kívánok hozzá.