Mindent le fogok vezetni egyetlen gondolatból:

A gyermekednek nem adsz enni gyilkos galócát.

Persze ez feltételezi, hogy ép elméjű és ép lelkű ember vagy, mert azok szeretik a szeretteiket és jót akarnak nekik. Itt rögtön eltéríthetné a gondolatmenetet a szubjektivista posztmodern, vagy akár a félspirituális távolkeleti akadékoskodás arról, hogy mi a "jó", és létezik-e egyáltalán, de ezügyben rögtön visszautalnék az alapmondatra: A gyermekednek nem adsz enni gyilkos galócát. Tudod, hogy létezik jó és rossz, és azt is tudod hogy mik azok, legföljebb ezt a tudást külső behatások miatt hagyhatod elhomályosulni magadban. A gyermeked mosolya és egészsége jó, ami ezekkel szembemegy az meg rossz. Aki ezt túl akarja bonyolítani, annak már lyukat beszélt a hasába valami vallás vagy ideológia, és te ne hagyd hogy veled is ugyanez történjen. Igen, ismerem a kínai tanmesét, de az nem arról szól, hogy nem létezik jó és rossz, hanem hogy tanuljuk meg méltósággal fogadni a sors szeszélyeit, akkor is ha rosszak, mert később még jóra fordulhatnak a dolgok. Az öreg a mesében nem adott gyilkos galócát a fiának.

És hogy hogyan lesz az alapmondatból életfilozófia? Úgy, hogy ha a kertedben mérges gombát látsz, azt eltávolítod, mert ezzel is a gyermeked véded. Épelméjű ember lévén tudod, hogy a passzív nem-ártás messze nem elég, a létező problémák ellen fel kell lépni, sőt, a potenciális gondokat proaktív módon meg kell előzni, de még ez sem minden: a pozitív dolgok létrehozásába energiát kell befektetni. Kerítést teszel a birtokod köré, hogy ne szaladjon ki a kutyád és ne jöjjön be a vadkan, a gyomokat kihúzod, a kártevők ellen védekezel, és gyümölcsfát ültetsz meg répát locsolsz, hogy a gyermeked biztonságban legyen egészséges és boldog - őt pedig megtanítod minderre, hogy majd ő is örömben nevelhesse fel saját gyerekeit.

A jó ember jó kertész, aki a világgal kertészkedik. A metaforikus kert a létezés minden szegletére kiterjed, mert gyomok és kártevők nem csak a málnavesszők között lehetnek, hanem a kultúrában, a médiában, az oktatásban, a politikában, az utcán, mindenhol. Ahogyan a kertedből eltávolítod a mérges gombát, hogy a gyermeked bele ne botoljon, úgy azt sem hagyod, hogy a médiából ráömöljön a 21. század minden mocska.

A jó kertész a létezés teljességének a kertésze, mindent gondozni és szépíteni és fejleszteni akar, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a szféra amire hatással tud lenni erősen korlátozott, és a középpontjától távolodva rohamosan gyengül. A kertedben akár ki is irthatod a kártevőket, de a szomszédban már csak bajosan, a szomszéd faluban meg semmiképp. Egy jó kertész ezzel arányosan foglalkozik a dolgokkal: energiája zömét abba öli, ami közel van, vagyis ami közvetlen kölcsönhatásban van a szeretteivel, és csak szabadidejében hobbiként szöszmötöl olyasmivel, ami a befolyási övezetén kívül esik. A világot nem azzal tudod megmenteni, hogy elutazol az Amazonashoz a hupilila óriáslepkét védeni, vagy a nigériai éhezőkért aggódsz, hanem azzal, hogy a saját életed jó kertésze vagy, ahonnan a gyermekeid szintén jó kertészként indulnak az ő életüknek.

Ennek egy nem teljesen magától értetődő következménye az, hogy a jó kertész legelsősorban saját magát műveli. A középponttól kifelé gyengül a befolyása ereje, ergo a középpontban a legnagyobb, saját magában. Sokakban ott az ösztön, hogy másokat kell felemelni, másokon kell segíteni elsősorban, de ez csak egy jószándékú félreértés. Ahogy a repülőgépen is az áll az oktatóanyagban, hogy először magadra tedd az oxigénmaszkot, és csak utána a gyermekeidre, hiszen ha te elájulsz akkor utána rajtuk sem tudsz már segíteni, ugyanúgy az életben is elsősorban magadat kell művelni - másokat pedig csak azután, amennyire hagyják. Mások, még a szeretteid is csak a saját tempójukban, a saját sorsuk szerint képesek fejlődni, ami garantáltan nincs szinkronban azzal ahogy te szeretnéd őket fejlődni látni, ezért az ő felemelésükre szánt energia bizonyos része óhatatlanul is elfecsérlődik, sőt, akár vissza is üthet - de amit magadra fordítasz, az soha.

Azért is fontos ez, mert a jó kertész egyik legfontosabb fegyvere a tudás. A kertészkedéssel voltaképp kivetítjük az értékrendünket a minket körülvevő világra, tehát felelősségünk a saját értékrendünk tökéletesítése, ami a tudásunk folyamatos bővítésével és naprakészen tartásával jár. Tudnunk kell felismerni a gyomokat és kártevőket, tudnunk kell hogyan lehet ellenük védekezni, tudnunk kell a szeretteink épp hol tartanak az életükben, mivel foglalkoznak és mire érzékenyek, stb. Ezek a dolgok pedig naponta változhatnak. A jó kertész sosem dőlhet hátra, hogy "nyert", és nem csak a munka örök, de a tanulás és fejlődés is. Ezért vagyunk itt a földön. Mármint nem azért, hogy valami túlvilági mérce szerint fejlődjünk és tanuljunk, hanem emberként. A földi létnek bármennyire spirituális a háttere, a lényege mégiscsak földi, tehát itt kell helytállnunk, nem a túlvilágra kell készülnünk.

A filmekben sokszor központi elem a főhős jellemfejlődése, viszont az emberek zöme valamiért nem jut el arra a következtetésre, hogy ez a saját életében is központi elem kellene, hogy legyen. Egy jó kertész legfontosabb célja az életben jobb emberré válni, amit az emberi tulajdonságainak a fejlődésén mér le: türelem, empátia, megértés, gondoskodás, szeretet. Ez tud aztán kisugározni a szeretteire, ezek azok a dolgok amikkel közvetlenül a családján kertészkedhet. Az a jó ember, akinek a szerettei boldogok.

Minden filozófia, ami ezekkel a gondolatokkal szembemegy, tévút. Például szép az a spirituális gondolat, hogy minden élet szent, és az ember ne öljön, de a jó kertész kiirtja a csótányokat a házából, ha véletlenül be akarják fészkelni magukat. Ez igényel egy bizonyos fokú szenvtelenséget, ami viszont igényel egy bizonyos fokú toleranciát a látszólagos paradoxonokkal szemben: szeretjük és ünnepeljük az életet, hiszen ez szerves része azoknak a pozitív emberi tulajdonságoknak amikkel élni szeretnénk, ugyanakkor képesek vagyunk a helyén kezelni a tényt, hogy léteznek gyomok és kártevők, amiket az ember pontosan azért távolít el, mert szereti az életet. A jó kertész elfogadja, hogy az értékrendjének a világra vetítése a gyomok és kártevők eltávolításával jár, hiszen tudja hogy a földi létezés alapvető és kiküszöbölhetetlen eleme az élők egymással történő "harca" az életben maradásért, aminek ebben a formában nincs erkölcsi vetülete, másrészt azzal is tisztában van, hogy nincs azzal semmi gond, hogy a szeretteit jobban szereti mint a kártevőket. A kártevők a világra vetítik az értékrendjüket, akkor is ha te nem, és a holnap világa ennek megfelelően fog kinézni.

Az az ideológia is tévút, hogy egy ún. "felvilágosult" ember mindenkit egyformán szeret, nem tesz különbséget a szerettei, a közösségei, és a vadidegenek között. Ezt itt és most nincs gusztusom hosszan fejtegetni - az ép elméjű és ép lelkű olvasóknak fölösleges, meg a többieknek is. Mindössze azt a vetületét szeretném gyorsan megemlíteni, hogy a jó kertész tisztában van a közösségek szerepével és erejével, ezért minél szorosabb közösségeket épít, és nem engedi azokat külső támadók által szétverni, különösen odafigyelve az aberrált ideológiák által terjesztett szellemi gyomokra és kártevőkre. Modern létezésünk veszélyei messze túlmutatnak azon, hogy valaki megpróbál fabunkóval átmászni a kerítésünkön. Ennek legfontosabb aspektusa gyermekeink védelme az olyan mérgező gondolatoktól és eszméktől, amik az ő leendő életüket akarják tönkretenni, és ilyenekből sajnos egyre több van minden nap.

A jó kertész nem áldozza fel sem a szeretteit, sem az értékrendjét idegenek kedvéért, ugyanakkor viszont nem árt fölöslegesen semminek és senkinek. Tiszteljük annyira az életet, hogy hagyunk önálló életteret mindennek, de csak a saját életterünkön kívül. Ez a közvetlen családunkra éppúgy érvényes mint a tágabb közösségeinkre, egészen a nemzetünkig ill. kultúránkig. Aki az élettereinket és az azokban érvényes értékrendeket nem tartja tiszteletben, az ezzel el is veszíti a jogot az ott tartózkodásra. Ez természetesen kölcsönös kell hogy legyen - egy jó kertész nem megy át a szomszéd faluba az ottaniakra erőltetni a saját értékrendjét, tiszteletben tartja, hogy mindenkinek joga van a saját életterére olyan értékrendet vetíteni amilyet ő akar. Ezért is szükségesek a jól definiált határok a birtokok között, hogy ne legyen fölösleges konfliktus az értékrendek egymásba csúszásából, és ezért tudatos rombolás a "kulturális olvasztótégely" elképzelés, amiben eltérő, akár teljesen ellentétes értékrendű embereket akarnak megtenni egymás közvetlen szomszédainak. Elengedhetetlen, hogy a közösség tagjainak értékrendje közel azonos legyen, mert olyan közösségi életteret amiben mindenkinek kellemes létezni csak így lehet kialakítani.

Az életfelfogásom szerint egy bölcs ember úgy néz a világra, mint annak a kertésze, akinek felelőssége gondozni azt, de ez nem a világ megváltását jelenti mindenféle lánglelkű fiatalos "aktivizmussal", az utcákon táblákat lóbálva tömegben óbégatni olyan jelszavakat amiknek a mögöttes tartalmáról fogalmunk sincs, hanem egy lassú, aprólékos munkát, amit mindenki elsősorban önmagán végez, és csak aki már eljutott egy bizonyos szintre, az kezdi el a környezetét a saját értékrendjére hangolni. Bár bizonyos értelemben úgyis mindenki a világba sugározza a saját értékrendjét, egy jó kertész ezt tudatosan teszi, időt és energiát fektetve abba a törekvésbe, hogy ő maga jobb ember legyen, mint tegnap volt. Ezzel biztosítja, hogy amit a világgal művel, attól az szebb lesz, élhetőbb és örömtelibb, a szerettein kívül a lehető legtöbb jó létezőnek is. Igen, ez magában foglalja azt, hogy a velünk ellentétes értékrendű emberek és az egyéb gyomok, kártevők számára így a mi életterünk papíron egyre kevésbé fog tetszeni, de érdekes módon a valóságban mégis a jó helyek felé áramlanak a rossz emberek is. A jó élettér mindenkinek vonzó, csak a rossz emberek a beköltözés után lerontják azt a maguk szintjére, aztán továbbköltöznek. Ez olyan dolog, amit egy jó kertész nem engedhet.

Megváltani a világot nem tudjuk, sőt, még a szeretteinket sem, és önmagunkat is csak talán. Azt pedig, hogy sikerült, a gyermekeink mosolyán fogjuk felismerni.

Az a jó ember, akinek a szerettei boldogok.