Deansdale

- Vigyázat, (csúnya)szókimondás -

Valljuk be így magunk között: a feministák idióták. Nem csak úgy, mint a figyelmetlen gyerek aki véletlenül elejti a fagyit, vagy mint a szomszéd aki már huszadjára bömbölteti ugyanazt a feketepákó-gyöngyszemet. Ők úgy igazán, a szó orvosi értelmében.

Illetve ne legyünk ennyire szemellenzősek, végülis tényleg van abban valami, hogy nem minden feminista egyforma. Alapvetően három fajtájuk létezik:

1. A leggyakoribb a megtévesztett lánglelkű fiatal, akinek fogalma sincs semmiről. Tévén nevelkedett és a trendi egyetemi légkör megfertőzi a hasonló baromságokkal, mint hogy minden 3 nőből 6-ot megerőszakolnak még a suliban. Sajnos - fiatal mivoltából eredően - kritikai érzéke egyáltalán nincs, a nagy szavak meg a nagy eszmék bármi hülyeségbe beleviszik. Ha valaki kellő átéléssel ecsetelné, hogy a budikefék sorsa tragikus, még azokért is hajlandó lenne tüntetni, és traccspartikon hevesen érvelne mellettük. Szerencsére ez a fajta feminizmus egyszerűen gyógyítható, ha a felnőtté váláskor az ember kész szembenézni azzal, hogy korábban naív volt és elhitt olyasmit is amit nem kellett volna.

2. Kevesebben vannak, de sokkal kitartóbbak a személyes fájdalom okán feministák. Akiket gyerekkorban bántott az apjuk, vagy akiket neadj'isten felnőttkorban ért valamilyen támadás. Ők valahol mélyen tisztában vannak vele, hogy amit csinálnak az nem aktivizmus, hanem lelki betegség, de nincs elég lelkierejük ezt a tudást a mélyből a felszínre hozni. Így viszont permanens kognitív disszonanciában élnek, vagyis reggeltől estig lefoglalja az agykapacitásuk felét az önigazolások gyártása - ők nem rossz emberek attól, hogy en bloc gyűlölik a férfiakat és az elpusztításukra törnek így vagy úgy. Mert hát nem is gyűlölik mindet, hiszen a szomszéd Béla kedves és aranyos, de ugyanakkor egy rohadt patriarchátusban élünk ahol minden férfi a tudatos elnyomója az összes nőnek, minden szex erőszak, ésatöbbi.

3. A legvékonyabb, és legtetűbb réteg a megélhetési feministák, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy lopnak, csalnak és hazudnak, de leszarják, mert jól fizet. A nőszervezetek vezetői, a "női vonalon" a politikai húsosfazék közelébe jutottak, a megsavanyodott egyetemi professzornők a legjobb példái ennek a brancsnak. Nincs kétségem afelől, hogy az emberek 90%-a ugyanúgy ontaná az élet- és férfiellenes hazugságokat mint ők, ha azért kapná a fizetését - de ez nem valódi mentség. Ők hozták létre ezt az ipart, ők profitálnak a milliós, milliárdos állami pénzekből, és ők azok akik nyugodtan alszanak attól, hogy ártatlan emberek százezrei fizetik meg ennek az árát a boldogulásukkal, szabadságukkal, életükkel.

...nade most elsősorban arról akartam beszélni, hogy bármelyik csoportról is legyen szó, a megnyilvánulásaik szükségszerűen betegek és retardáltak, mivel az első csoport azt sem tudja miről beszél, csak a bebiflázott hazug propagandát köpi; a második csoport több-kevesebb sikerrel rejtegeti, hogy gyűlöli a férfiakat és a világot, és ezért bármilyen hajmeresztő hülyeséget képes kitalálni vagy aláírni; a harmadik csoport ugyan tudna értelmesen is nyilatkozni, de egyrészt az ő feladatuk az első csoportnak szóló gyermeteg propaganda terjesztése, másrészt muszáj folyamatosan hazudniuk, és ez nem tesz jót a kommunikáció színvonalának.

Ha az ember igazán komolyan szétnéz közöttük, olyanok mint egy elmegyógyintézettel kombinált óvoda, amiben a néhány ápoló nagy összegeket keres azzal, hogy agypusztító pirulákkal tömi a rábízottakat. Persze erről beszélni szentségtörés, hiszen ahhoz hogy az állami pénzek forrása el ne apadjon muszáj fenntartani a látszatot. Azt a látszatot, hogy ez valami civil kezdeményezés és civil diskurzus, aminek valós problémái és megoldásai vannak. És ha ez a látszat, akkor a feminizmusról beszélők is úgy tesznek, mintha ez igaz lenne.

Mintha lenne bármilyen, mégoly parányi értelme is annak, hogy veszünk egy országot, abban az összes nőt és férfit, és összehasonlítjuk a bértömegüket - aztán nőelnyomást kiáltunk ha a nőké kisebb. "77 női cent egy férfi dollár", nyögi a búvalb*szott feminista dogmát még az amerikai elnök is, holott ha csak annyit megtennének, hogy beszámítanák mennyi nő dolgozik részmunkaidőben, máris eltűnne a "különbség" fele. Hasonló gyermeteg hibák kiköszörülésével a teljes különbség eltűnik, és ehhez nem kell atomfizikusi diploma, hogy rájöjjön vagy megértse az ember.

Ilyen és ehhez hasonló torzítások és parasztvakítások gyűjteménye a feminizmus, egy rakás csupasz számadat meg üres lózung, amiket olyan köntösbe bújtatnak amilyen éppen tetszik. Ilyen módszerekkel bármiért és bármi ellen lehetne harcolni - az csak a mi tragédiánk, hogy ők éppen a férfiakat választották ki kollektív ellenségképnek.

Nade sokadjára is vissza kell térnem a főfonalhoz, ami nem más, mint a feministák hibbantsága. Az az ő óriási gondjuk, hogy a világ valamiért nem támasztja alá a hülyeségeiket, és ezért kénytelenek egy mesevilágot teremteni maguknak. Egy olyan illúziót, amiben...

Amiben olyanokról írnak, hogy "a nők online térhódítását gyűlölő "férfijogi mozgalom"". Ez már önmagában is egy teljesen hülye képzavar, mert miféle online térhódításról beszélünk? A nők mindigis ott voltak online, ahol lenni akartak, tekintve hogy se a net nincs elzárva előlük, se a személyazonosságukat nem firtatja senki valamiféle képzelt patriarchális netrendőrség nevében. Aztán arról nem is beszélve, hogy a férfijogi mozgalom nem foglalkozik a nőkkel, egész egyszerűen nem is érinti a támájukat. A férfijog a feminizmus túlkapásai ellen harcol, és mint azt egy 2 éves gyerek is bármikor meg tudja mondani, a feminizmus nem egyenlő a nőkkel. Dehát ők már csak ilyen gyengeelméjűek, hogy azt képzelik, van valahol egy mozgalom ami gyűlöli a nők netes pötyögését. Általában nem szokásom csúnya szavakat használni, dehát mit lehet erre mondani? Hülyék mint a seggem. Abban a mágikus gondolkodásban hisznek, hogy ha elég ideig hazudják, hogy én például egy gonosz manó vagyok a plútóról, akkor valahogy minden átalakul a kívánságaik szerint és a csapból is feminista hozsanna fog folyni. Ők a család fekete báránya, a leghülyébb tinilány, aki utolsó kurvának öltözve "ribi-sétákra" jár, és fejhangon üvöltve hisztizik reggeltől estig mert apuci nem hajlandó odaadni neki a család fizetését és vezetését.

A szellemi színvonalukat jelzi az is, hogy amit idéztem tőlük eleve egy félrefordítás, egy meg-nem-értése az angol szövegnek, ami arról beszél (...szintúgy félkegyelmű femináci módon...), hogy a "nőellenes" férfijogi mozgalom egyre inkább teret nyer az interneten.

Dehát nehéz az embernek elhinni, hogy akik ilyen zsibbadtak szellemileg azok egyáltalán tudják kezelni a billentyűzetet. Azt viszont sokkal egyszerűbb belátni, hogy a felső elitnek kapóra jönnek, mert a tévével elkezdett néphülyítésnek egyszerre áldozatai és továbbvivői. Odafönt addig ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, amíg mi "idelent" egymással veszekszünk. Ezért kellenek az ellentétek, ezért nem fog soha megoldódni a cigánykérdés. Mert az elit vezérelve az "oszd meg és uralkodj". A hülye állat feministái pedig pont ebben játszanak a kezükre: szítják az ellentéteket, hogy megosztottak legyünk és uralhatók. Na nehogymá' összefogjon férfi és nő, na nehogymá' azt képzeljük hogy majd itt béke lesz, egyetértés, meg szerető családok! Fel kell robbantani mindent, és a törmeléket eladni a bankoknak aprópénzért. A férj helyett majd eltartja a nőt az állam, és persze a gyereket is szívesen indoktrinálja amíg anyuci körmöt reszel valami irodában.

Dózsa fellázadt, mert a helyzet tűrhetetlen volt. Mi az ő terheik százszorosát cipeljük, plusz még a magánéletünk is lassan a "vezetőség" kezére kerül - mégis csönd van. Birkák lettünk, mert birkákká tettek minket. A családok, a kultúra, a vallás lerombolása után nincs miért kiállni, nincs miért harcolni. Minek menjek a parlament elé tüntetni? Csak megver a rendőr. Öregedő szeretteim pont ugyanúgy az államtól kapják a megélhetésükhöz szükséges pénzt, mint a leszármazottaim. Így nem lehet az állam ellen tüntetni, mert aztán minden a nyakamba szakad, holott tudjuk micsoda létbizonytalanság van. Ha elvesztem az állásom egyként megyünk a híd alá ükapától ükunokáig. Család helyett állam van, és ilyen értelemben az állam ellen lázadni családi belháború. Az ember nehezen harapja meg a kezet ami eteti őt, pedig lassan igazán ráébredhetnénk, hogy méreggel etetnek, miközben szép lassan a bőrt is lenyúzzák rólunk. A mi vérünket szívják, hogy aztán egy töredékével lekenyerezzenek.

A f*szkalap feministák között meg nincs egyetlen értelmes ember, aki legalább minőségi féligazságokat tudna gyártani. Átjárok a nőkertbe, de ilyeneket találok (lásd fentebb), és ez számomra tiszta mazochizmus. Ennyi telik tőlük, hogy habzó szájjal hugyozzák a hóba görbe betűkkel, hogy a férfiak jogaiért harcoló emberek valójában csúnya gonosz bácsik akik gyűlölik a nők online térhódítását? Ez szánalmas. Kezdem bánni hogy ilyen szellemi toprongyokat válaszottam "ellenfélnek", mert így elzárom magam a lehetőségtől, hogy egy konstruktív szellemi vitában az én elméleteim is csiszolódhassak. Hiányzik az érzés, hogy meg kell dolgoznom a pénzemért. Az ilyen nívótlan szennyre válaszolni nem munka, illetve ha igen, akkor talán a pöcegödör-takarításhoz lehetne hasonlítani. Ennél többre számítottam, amikor a feminizmus fájába vágtam a fejszémet. Valamiféle intellektuális kihívásra... De annál mindenképp többre, mint hogy ugyanazt a 6 agyonismételt és ezerszer cáfolt kupac ganét fogják újra és újra előhozni. És újra, és újra. És megint. Ráadásul a körítés is mindig ugyanaz: "ó, a gonosz patriarchák és a gonosz patriarchális társadalom! meg a főgonosz férfijogi aktivisták!!!". Ez lófasz. Ha akarnám, akár én is jobb érveket tudnék saját magam ellen hozni - persze végső soron nem tudnám a mostani álláspontomat cáfolni, mert hát az igazságot képviselem, azt pedig nehéz eltagadni, de azért biztosan találnék olyan támadási felületet amin keresztül intelligensebb döféseket lehetne bevinni.

Alapvetően tehát háromféle feminista van: a buta, a beteg, és a tetű. A butával bárhol összefuthatunk, a beteg általában sötét zugokban szövi a hálóját, a tetű viszont képviselőtestületekben és "nősegítő" szervezetek bársonyszékeiben ül. A szövegük egyformán kritikán aluli agyhalál, legfőképpen azért, mert hazugság, másodsorban meg mert tele van alpári férfigyűlölettel. Olyanok, mint egy női ku-klux-klán, ami büszkén hirdeti hogy gyűlöletszervezet a férfiak ellen. Olykor persze rejtegetik, máskor viszont nem. Amikor egy percre lehúzzák a csúcsos klánsipkát, akkor egyből előkerül a farba: a férfiak a világ minden bajának okozói, a férfiakat irtani kéne, vagy minimum intézetekbe zárni, kasztrálni, kezeltetni.

És nem lehet velük mit kezdeni, mert amíg a felső politikai elit az ő zsebükbe dönti a pénzt - hiszen előremozdítják a megosztó és népbutító törekvéseiket -, addig náluk vannak az ütőkártyák. A világ egy olyan fázisban van, amikor az igazság semmit nem jelent a pénz árnyékában. Itt az diktál, akinél a pénz van, és ezek most ők. Ideig-óráig ellenállhat nekik az ember, de az úthenger nem áll meg, csak amíg tankol. És ha így haladunk, ezek a zápult agyú gyászhuszárok mindent maguk alá fognak gyűrni.

Csak egy apró példa arra, hogy hogyan működnek a feministák...

Aki figyelt, hallhatott róla, hogy a foci EB kapcsán agresszíven tüntető FEMEN-aktivisták közül párat lekapcsoltak. Nem feltétlenül kesztyűs kézzel, de ezt maguknak harcolták ki azzal, hogy minden emberi határt túllépve kifejezetten aljas módon próbálták a dogmájukat terjeszteni. Teli tüdőből kifulladásig ordítani hogy "fuck euro" [mármint Euro 2012, vagyis a foci EB] az nem tiltakozás, az nem tüntetés, hanem színtiszta idiótaság.

Lássuk hogyan "tudósít" erről egy feministabarát oldal:

"Alekszandra Sevcsenko elmondása szerint a három letartóztatott aktivistát attól a pillanattól, hogy megérkeztek a városba, már a pályaudvartól figyelte az ukrán SBU, a speciális biztonsági szolgálat. A szervezet közismerten durva és erőszakos tagjai a városban végig követték és inzultálták őket. A három aktivistát fényes nappal fogták el, egy autóba kényszerítették őket, elvették a telefonjukat és a személyes tárgyaikat, majd a rendőrkapitányságra vitték."

Aha. Szóval követték őket, aztán egyszercsak már le is voltak tartóztatva - mintha közben nem követtek volna el semmit. Csak sétálgattak, és a gonosz rendőrök hopp, rájuk vetették magukat. Arról tapintatosan nem esik szó, hogy közben ez történt:

http://vimeo.com/44345936

http://www.hirado.hu/FociEB/KepGaleriak/2012/06/19/19/A_Femen_tagja_tiltakozik_az_Eb_ellen.aspx

A videón és a képeken látszik, hogy a nő felpattan az ünneplő szurkolók között egy asztalra, elkezd hisztizni, ordítani, rugdosódni (előbb csak a poharakat, majd az embereket is), ésatöbbi. Valahogy nem csodálom, hogy a biztonságiak leteperték.

A cikk amiből idéztem így folytatódik:

"A kilencórás kihallgatás alatt a FEMEN-aktivisták végig erős pszichológiai nyomás alatt voltak, és nem volt joguk kapcsolatba lépni a külvilággal. A letartóztatás okát nagyon durva kifejezésekkel mondták el nekik."

Na ez már a nevetség kategória. Szegényeknek durva kifejezésekkel mondták el, hogy mi a baj azzal amit csináltak...

Ja, és amit egyszer már említettem: mekkora foka az a férfigyűlöletnek amikor valaki a focit is ennyire gyűlöli, csak azért mert a férfiak szeretik...?

Ez a cikk egy másik hasonlónak a folytatása, vagy talán kiegészítése. Aki nem akar kattintani, annak a lényeget összefoglalnám röviden: túlfeminizált világban élünk, ahol a nő az etalon, és hozzá képest a férfi valami elromlott szerkezet, hiperaktív tévedés. Az iskolákban úgy kezelik a fiúkat, mint ha meghibásodott lányok lennének, akikre rá kell erőltetni a lányokra szabott módszereket, jó nagy erővel, mert a hülyék ellenállnak.

Ha csak a feministákra hallgatnánk, azt hihetnénk, valami borzalmas nőelnyomó patriarchátusban élünk, ami a férfiaknak vidámpark, a nőknek sóbánya. A feministák szerint a teljes kultúránk egy férfidicsőítő himnusz, a civilizációnk a nők elnyomásának technomágikus eszköze és a társadalom egy szivattyú ami a nőkből kiszipolyozott értékeket a férfiak zsebébe zúdítja.

Ehhez képest a valóság merőben más - azt ugyan nem mondom, hogy az ellentéte a feminista képnek, mert nem vagyok hülye, de azt azért ki merem jelenteni, hogy a valóság közelebb áll a feminista rémálmok ellentétéhez, mint azokhoz.

Példa? Íme:

"Jobbak a nők, mint a férfiak" gugli találatok: 325 darab, többségében tudományosnak álcázott cikk ami a nők felsőbbrendűségét fejtegeti.

"Jobbak a férfiak, mint a nők" gugli találatok: 7 darab, amelyek harmada macsóra vett poén, másik harmada feminista gyalázkodás a képzelt patriarchátusról, a maradék meg kétes értékű fejtegetése annak, hogy a férfiakban erősebb a versenyszellem.

Na most akkor hogy is van ez? Számomra teljesen úgy tűnik, hogy a kultúránk a nőket isteníti, és a férfiakat igyekszik a sárba tiporni. Elmúltak már azok az idők, amikor az folyt a csapból, hogy a férfiak jobban vezetnek autót, de a nők jobban értenek a csecsemők karbantartásához... Az egyik felét le kellett fűrészelni, mert túl sok önértékelési problémákkal küzdő nő tiltakozott, aki nem bírta elviselni, hogy bármiben is jobbak legyenek a férfiak. De még az sem elég, ha csak "nem jobbak"; már egész iparág épül arra, hogy minden egyes valaha volt férfibástyáról bebizonyítsák, valójában abban is a nők jobbak. Persze ez sokszor nem megy könnyen, hiszen az igazság ellentmond a feminista dogmáknak, dehát nem véletlenül a csúsztatás és a ferdítés a fő fegyverük... Így lesz abból a köztudott tényből, hogy a férfiak jobban vezetnek, olyan újságcikk ami arról ír, hogy a nők kevesebb balesetet szenvednek. Azt persze nem teszik hozzá, hogy egyrészt a férfiak nagyságrenddel többet vezetnek, és így a nagy számok törvénye alapján is egyértelmű, hogy több a balesetük; másrészt a nők pont azért szenvednek kevesebb balesetet, mert rosszabbul vezetnek - ami lassúvá, óvatossá teszi őket, hiszen annyira azért nem hülyék hogy pocsék képességekkel a halálba rohanjanak. Vagyis elferdítik a témát, keresnek egy olyan részletet amire rá lehet húzni a női felsőbbrendűséget, majd a többi vonatkozó tényt és magyarázatot lesöprik az asztalról. Nők ritkábban szenvednek balesetet, tehát a nők jobban vezetnek - punktum. Okok, magyarázatok, érvek nincsenek, csak a női felsőbbrendűség mindenre kiterjedő dogmája.

A technikai civilizációt a férfiak építették fel, ezen persze nincs mit vitatni. A feministák olykor erőlködnek olyan hülyeségekkel, hogy a női feltalálókat "elhallgatják" a gonosz patriarchák, de amikor szépen kérik őket, hogy akkor mutassák be a női feltalálókat ők, akkor olyanokkal állnak elő, mint a harántirányban görbülő fakanál, a popzenét játszó halcsont fésű és a rozsdamentes hózentróger női feltalálói. Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de ha hasznos találmányokat keresünk (a golyóstolltól a gyufán át a repülésig), akkor 99%, hogy férfi feltalálókba botlunk. És ezt nem azért említem, mert jólesik a fényében tündökölni, hanem mert jó olykor tiszta vizet önteni a pohárba. Főleg a tekintetben, hogy kinek és miért is jó ez a rengeteg találmány. Hogy most akkor jó-e a nőknek, vagy ártalmas, hogy egy-egy férfi feltalálta nekik a mosógépet, a mosogatógépet, az elektromos vasalót, porszívót - de említhetnénk akár a "szülési higiéniát" is, ami nők és gyerekek csillióinak az életét mentette meg, és érdekes módon egy férfi gondolta ki, aki nem is tudott szülni, mint előtte a nők nemzedéki 3 millió éven át.

Ja, csak hogy tisztázzuk: a házimunka nem azért volt a nőké, mert a gonosz pasik azt lenézték és a nőkre hárították, hanem mert amíg a nő mosott-főzött-takarított, addig a pasi a gyárban verte a vasat. Nade ha mindenki tisztában van azzal, hogy a régi poén csak félig vicc (a férfiak azért építették fel lépésről lépésre a civilizációt, hogy a nő abbahagyja végre a nyafogást - de nem hagyta), akkor miért ostorozzuk és szapuljuk a férfiakat olyan hülyeségekkel, mint hogy "nőelnyomás", és miért nem vagyunk hajlandóak elismerni, hogy tettek azért ők is valamit a jobb élet érdekében?

Aztán a nők sanyargatása, a "női munka kihasználásának" másik vetülete... Hogy a férfiak anyagilag élősködnének a nőkön. Nevetséges. Akárhányszor ismétli egy feminista, hogy a nők több házimunkát végeznek, és ezért valakinek fizetnie kellene, attól az még ugyanaz az elmebeteg, blőd agyrém marad. A házimunkát az ember mindig elsősorban saját magának végzi, azon felül jó esetben a saját családjának - és a történelem során még nem volt olyan, hogy valakit azért fizessenek, hogy megfőzze a saját ebédjét és aztán elmosogasson. Persze a történelem során nem is élt még egyszerre ennyi retardált, mint most a feministák...

Nade az viszont megintcsak köztudott (kéne hogy legyen), hogy a férfiak fizetnek több adót, a nők kapnak több állami pénzt, és ezen felül még közvetlen csatornákon is szipolyozzák a férfiak vagyonát állami segítséggel (lásd: gyerektartás, nőtartás). Arról nem is beszélve, hogy míg a pénz nagyobbik részét a férfiak keresik meg, a nők költik el, vagyis a tradícionális családmodell a legelterjedtebb, amikor apuci hazaadja a pénzt, hogy a család éljen meg belőle - a nő irányítása alatt. Persze ahhoz is feministának kell lenni, hogy valaki egy olyan szituációra, amikor valaki más dolgozik és hazaadja a pénzt nekem, miközben én otthon tévézek, azt mondják, az az én elnyomásom általa... Hihetetlen. Vagyis a társadalomban rengeteg csatorna van, ami a férfivagyont a nők kezére játssza át, de fordítva ilyesmi nem létezik.

Folytathatnám az ezirányú elmélkedést napestig - az igazság ki van téve mindenki orra elé, és nem nehéz tanulmányozni ha ki merjük nyitni a szemünket. A társadalmunk egy érdekes turmixa a viktoriánus korabeli nőimádatnak, a komcsi időkből ittmaradt "mindenki egyenlő a munkában miközben az új generációt az állam indoktrinálja neveli" szoci-feminizmusnak, valamint a nyugatról a legfelső elit által a nyakunba zúdított férfi- és életellenes társadalommérnöki machinációknak. Nincs olyan csatorna, ami ne azt sulykolná, hogy a nők szépek, okosak és jók, míg a férfiak csúnyák, buták és rosszak. A vicc, hogy eközben ugyanezen csatornákon azon fröcsögtetik a bőnyálukat a feminista megmondóemberek, hogy szerintük mindenhonnan a férfidícséret és a nőellenség hallatszik.

Durva.

Sajnos sok ember annyira birka, hogy a tévének meg az újságnak mindent elhisz, még az olyan hajmeresztő paradoxonokat is, mint amikor egy parlamenti képviselőnő arról beszél, hogy nőként nem lehet a parlamentbe kerülni; mikor egy feminista a sajtóban arról sír, hogy a feministákat üldözi a sajtó; mikor egy menedzsernő vagy professzorasszony arról ír cikket, hogy nőnek nem lehet karrierje; mikor az EU és az ENSZ feminista bizottságainak vezetői arról nyilatkoznak, hogy a feminizmus egy sanyargatott kis nőegylet, aminek semmi befolyása a közéletre.

Amíg a társadalmaink értékei a "női értékek" (konfrontációkerülés, udvariasság, az érzelmek minden más fölé helyezése), és amíg a "férfi értékek" (versenyszellem, ambíció, racionális gondolkodás) üldözendő bűnök, addig nem is fog változni a helyzet. És amíg úgy teszünk, mintha mindenki elhinné nemcsak, hogy ez "így van rendjén", hanem még azt a feminista hazugságot is, hogy valójában az ellenkezője van, addig nincs is remény a javulásra.

Olyan sokat beszélünk arról, hogy egy jobb bolygót hagyjunk a gyermekeinkre, hogy közben elfelejtünk jobb gyermekeket hagyni a bolygóra.

Neveld a kölkeidet! Néha mondj nemet a változatosság kedvéért.

...

Újságírás az, mikor valami olyat teszel közzé amit mások el akarnak hallgatni. Minden más csak PR.

- George Orwell

...

Egy olyan világban élünk, ahol

az orvosok pusztítják az egészséget,

az ügyvédek pusztítják az igazságot,

az egyetemek pusztítják a tudást,

a kormányok pusztítják a szabadságot,

a sajtó pusztítja az információt,

a vallás pusztítja az erkölcsöt,

és a bankok elpusztítják a gazdaságot.

- Chris Hedges

...

Az anti-intellektualizmus folyamatosan erősödik politikai és kulturális életünkben hála annak a tévhitnek, hogy a demokrácia azt jelenti: az én tudatlanságom pont ugyanannyit ér, mint a te tudásod.

- Isaac Asimov

Ha az ember feministákat olvas, előbb-utóbb szembetalálja magát azzal, hogy "a férfiak csak rombolnak, míg a nők építenek". Például valahogy így (valós idézet forintocskától, linket nem adok mert nem őrültem meg):

"Teremtő nők és romboló férfiak

Most, hogy a világban mindenhol zavargások vannak, az embereknek fel kell ismerniük önmaguk túlélése érdekében, hogy az évezredek óta tartó patriarchális társadalmi struktúra a rombolást, a halált, a pusztulást szolgálja."

Arra már nem jutnak el a csökött agyukkal, hogy ahhoz, hogy valamit le lehessen rombolni, ahhoz előbb fel is kell építeni, és mindent amit maguk körül látnak, és amit a lerombolástól féltenek, a patriarchális kultúra épített fel. A matriarchális kultúrák szinte soha nem építettek semmit, semmi maradandót nem hagytak maguk után. Náluk nehéz is lenne rombolni, mert nincs mit.

Ehhez képest "nálunk nyugaton" azért mégiscsak felépült valami, sőt, egész tetszetős kis civilizáció lett ez, annak ellenére, hogy időnként tényleg leromboljuk bizonyos részeit. A folyamatos háborúskodások ellenére is sikerült a barlangokból felhőkarcolókba költözni, és ez egy olyan civilizáció, amin már van mit félteni.

Persze a feministáknak minden arról szól, hogy "gonosz férfiak", úgyhogy nem is nagyon várom tőlük, hogy a közeljövőben pironkodva és kéztördelve jöjjenek a beismeréssel, hogy a férfiak mégiscsak csináltak valami pozitívat is az utóbbi 10-20.000 évben...

Kapcsolódik a tárgyhoz, hogy a feministák szerint a férfiak csak versengeni tudnak, és képtelenek az együttműködésre, míg a nők fantasztikusan dolgoznak együtt... Fred Reed elegáns válaszát idézném erre a felvetésre:

Hát igen, ott a bizonyíték mindenütt. Ha a történelmet nézzük, nem lehet egy kavicsot eldobni, hogy ne egy női kooperáció által létrehozott civilizációra essen. Sumérok, Róma, a Tang dinasztia... Mind a csendes és kitartó női munka eredménye, amiknek születése közben a férfiak csak hisziztek és a körmeiket manikűrözték. Az UEFA, az űrprogram, a microsoft és a google mind-mind a kooperáló nők terméke.

A szenzációk korát éljük, ahol a média folyamatosan licitál rá mindenre ami tegnap történt, és ez a diétákra is igaz. Ezért ezekkel kapcsolatban is egyre elvadultabb kép él az emberek fejében. Így lehetséges, hogy szinte naponta találkozom olyanokkal, akik gyökeres félreértésekben élnek a diétákkal kapcsolatban. Szeretnék most egy ilyet eloszlatni:

A paleo étrend nem azt jelenti, hogy húst kell enni hússal, és az atkins nem jelenti, hogy zsírt kell enni zsírral. Mindkét esetben vannak megkötések az "átlagos" étrendekhez képest, de azon felül viszont mindenki azt eszik amit akar - nem muszáj olyat tömni amit az ember ki nem állhat, viszont lehet bármit enni ami nincs tiltva, tehát a változatosság megengedett.

Ha valaki nem szereti túlzottan a húst, annak nem kell letennie a paleóról: egyrészt kizárt, hogy minden húst utáljon (egyen halat vagy szárnyast), másrészt a paleóban rengeteg zöldség és gyümölcs megengedett. Némi kreativitással még paleós vega is lehet valaki, amennyiben nem eszik búzát és tejterméket, meg hüvelyeseket se nagyon. Igen, így már elég szűk a kínálat, dehát így jár az aki egyszerre két korlátot is a vállára vesz...

Az atkins mellett is sokmindent lehet enni, főleg az első szakasz után, ami a ketózisra való átállást segíti elő. Azt a pár hetet ki lehet bírni a szűkített étrenden - ennyi önuralom szükséges a várt eredmények eléréséhez -, utána meg lehet lazítani, és sehol nincs előírva az, hogy muszáj lenne olyat enni amit nem szeretünk.

Egyébként a legegészségesebb kaja a világon úgyis a zöldség, mert kevés benne minden ami "árt" (szénhidrát és tágabb értelemben a kalória), ugyanakkor sok benne a vitamin és az ásványi anyag. Aki überegészséges akar lenni, az egyen rengeteg leveles zöldet és kerti zöldséget - és ez a paleóba és az atkinsbe egyaránt belefér. Hogy ezek mellé mit tesz a tányérra, az már egyéni ízlés kérdése, de senki ne mondja, hogy azért hagyta abba a diétáját, mert nem szereti a húst/zsírt.

Kényes téma a zsidóság, de most szerencsére tiszta kézzel nyúlhatok a lecsóba, ugyanis ők maguk szolgáltatják a muníciót. Még így is erősen gondolkodtam, hogy írjak-e, hiszen manapság is teljes gőzerővel nyomul az anti-antiszemita úthenger, és rám is süthetnek mindenféle bélyegeket csak azért, mert egyáltalán beszélni merek róluk. De nem hiszek abban, hogy akár a nép, akár a vallásuk tabutéma lenne. Ha ők teleokádhatják a sajtót a (vélt vagy valós) antiszemitizmussal, akkor nekem pont ugyanannyira jogom van a szemiták rasszizmusáról értekezni.

Afrikaiakra gyújtottak egy lakást Izraelben - tudósít a zindex.

"a lakás egyik falán "Tisztítsátok meg a városnegyedet" feliratot találtak, amelyből arra következtetnek, hogy rasszista indíttatású bűncselekmény történt."

Nem lehetett túl nehéz levonni ezt a következtetést. Viszont így nem nehéz eggyel tovább lépni sem; az izraeliek - nevezzük nevén: a zsidók - is lehetnek rasszisták. Sőt: azok. Csak míg hazánkban óriási hír egy cigányellenes magánakció, addig izraelita barátainknál a nyílt, utcai rasszista tüntetés is csak mellékes "kisszínes" az újságok sokadik oldalán.

"Eddig főként Tel-Aviv déli negyedeiben rongáltak meg afrikaiak által működtetett boltokat. Május 23-án egy tel-avivi tüntetés rasszista erőszakcselekményekbe torkollott. Az ezer tüntető közül sokan afrikaiak boltjaira támadtak, és kövekkel dobáltak meg több, bevándorlókat szállító járművet. Molotov-koktélokkal is rátámadtak néhány eritreai menekültre (...)"

Ami elgondolkodtató, hogy ha ez Magyarországon történik, akkor a neoliberális megmondóemberek hónapokig vagy évekig ontották volna a vérzőszívű esszéket a magyarság eredendő gonoszságáról, a többségi társadalom aljasságáról, ésatöbbi. Tamás Gáspár Miklós és elvtársai, utódai mindent megtettek volna, hogy szapulhassák a magyart és isteníthessenek mindent, ami nem az. Valószínűleg a kormány is olyasmit kommunikált volna a nép felé, hogy ez tűrhetetlen, a rasszizmust üldözni kell és irtani, és addig nem lesz pihenése a rendőrségnek amíg egyetlen cigányra is ferdén mer nézni bárki.

Ehhez képest igazán érdekes a zsidó "megoldás", amiről az izraeli kormányfő beszélt:

"az egyiptomi határ mentén épülő, 250 kilométer hosszú kerítés a "lehető legrövidebb időn belül" elkészül, az illegális bevándorlókat pedig "rövidesen" visszaküldik származási országukba."

Szóval ott nem a békés egymás mellett élésről papolnak, és nem a rasszimus csúnyaságáról zengedez a sajtó, hanem kerítést emelnek és kidobják az idegeneket. Mi más ez, ha nem intézményesített rasszizmus? És ezek az emberek óbégatnak, hogy őket ok nélkül bántják más országokban? Valahol van ebben a témában valami furcsaság.

A régi cikkemre született új komment miatt egy kicsit megint elmélyedtem a témában, és olyan dolgokra bukkantam amikre annak idején nem.

A margaringyártás egyik fontos kelléke a "vaj-aroma", mivel a margarinnak magától egyáltalán nem jó az íze. Ennek az aromának az egyik legfontosabb összetevője a diacetil, ami egy igencsak veszélyes vegyület.

A szintetikus diacetil mesterséges vajaroma, élelmiszer-adalékanyagként alkalmazzák a margaringyártásnál, valamint a pattogatott kukorica ízesítésénél és illatosításánál.

Előállítása rendkívüli óvintézkedéseket igényel, a munkásoknak maszkkal kell dolgozniuk, mert koncentrált állapotban megtámadja a szemet és a légutakat. Kis mennyiségének huzamosabb ideig történő belélegzése gyógyíthatatlan tüdőbajt okoz, melyet csak tüdőátültetéssel lehet orvosolni. Amerikában „pattogatott kukoricát gyártó munkások tüdőbajának” ("Popcorn Worker's Lung") nevezik, mivel a pattogatott kukorica gyártásában résztvevő munkások betegednek meg ebben a gyógyíthatatlan betegségben.

Namármost ez a "popcorn-tüdőbaj" pont úgy hangzik, mint valami városi legenda, mint egy hülye körlevélben terjedő kitalált mumus.

Nem az.

Az angol wiki tüdőbajjal foglalkozó cikkében külön fejezetet szentelnek neki:

In rare instances, bronchiolitis obliterans may be caused by inhalation of airborne diacetyl, a chemical used to produce the butter-like flavoring in many foods such as candy, microwave popcorn and wines. This first came to public attention when eight former employees of the Gilster-Mary Lee popcorn plant in Jasper, Missouri, developed bronchiolitis obliterans.

Magyarul: a tüdőbaj eme visszafordíthatatlan és gyakran halálos változatának néhány esetben a diacetyl az okozója, ami a vajaroma egyik alkotóeleme. Ez akkor került nyilvánosságra, amikor a Gilster-Mary Lee popcornüzem 8 munkatársa is "elkapta" ezt a betegséget.

Ez 2000-ben történt, de nehogy azt képzeljük, akkor hirtelen betiltották a cuccot, vagy ilyesmi. 2007-ben egyes cégek ígéretet tettek arra, hogy lecserélik az aromát, de az igazán félelmetes fejlemény Wayne Watson esete volt, aki nem dolgozott vajaromával, egyszerűen sok popcornt zabált, és maga is tüdőbeteg lett. 2008-ban pert is indított az érintett cégek ellen, és ezúttal nem igazán érzem úgy, hogy ez egy tipikus amcsi idióta pereskedés lenne - tényleg elhiszem az illetőnek, hogy a popcorn szagolgatása közben nem számított tüdősorvadásra. Végülis peren kívüli megállapodásra jutottak, aminek a részletei nem ismertek, de feltételezem hogy a vajaromát gyártó és használó cégek fizettek neki valamennyit, hogy ne verje nagydobra a sztoriját.

De nem csak a wiki foglalkozik a dologgal, úgyhogy ha valakinek az nem elég hiteles, az nézhet orvosi szaklapokat:

In a typical case, a 40-year-old woman began work on a microwave-popcorn packaging line. She had no chest symptoms, had never smoked, and was accustomed to walking 3 to 5 miles daily. Six months later, she started coughing about a few hours after the start of her shift. Two weeks later, she developed muscle aches, night sweats, and increasing exertional dyspnea (shortness of breath upon exertion). It prevented her from taking her accustomed walks and from lifting 25-lb boxes at work. She had to stop work. Her dyspnea (shortness of breath) continued to increase. She was placed on a waiting list for a lung transplant.

Röviden: az egyik átlagos esetben egy jó kondiban lévő nő munkába állása után fél évvel tropára ment és hamarosan tüdőátültetési listára került. Először csak köhögött, aztán izomfájdalmak jöttek, éjszaka verte a víz, nem kapott levegőt...

Az amcsi és az EU-s élelmiszerügyi hivatal a mai napig is biztonságosnak tartja ezt a szert, és nem szükséges a csomagolásokon jelölni a használatát.

...

Nyilván egy kis mesterséges vajaromától nem leszünk azonnal betegek. Talán csak egy picit ront az állapotunkon, talán észre sem vesszük, vagy betudjuk a köhögést a ciginek, esetleg a szmognak. A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi a lópikuláért ne ennénk inkább természetes vajat, ahelyett, hogy ilyen szarokkal mérgezzük magunkat?

ui. aki meg vajas popcornt akar az vegyen natúrt és vajazza magának...

I recently had a frank chat with a female friend, and she admitted that women address a man’s qualities as though they are scanning his CV with a view to employing him. Above all, they want a man who turns them on. Failing that they settle (in descending order) for a man’s money, his ability to entertain them, and his willingness to do the dishes.

Emlékszem mikor évekkel ezelőtt vihart kavart, hogy a feministák egyik szívügyének számító irodalmi műre (természetesen női szerző, női témával) egy férfi kritikus azt írta, hogy sovány. Mármint a "nő vagyok" téma pontosan ugyanannyira keveset ér, mint ha egy férfi arról írna könyvet: "férfi vagyok". Ez kívülállóként egy korrekt műkritikai döntésnek tűnik, dehát a feministák szemében minden nőgyűlölet ami nem a nők istenítése.

Azért nyígtak olyan erősen, mert szerintük a "női irodalom" el van nyomva. Ehhez képest arra is emlékszem, hogy a könyvesboltokat böngészve 10 női szennyre csak néha jut 1-1 férfiaknak való szutyok. (A "minőségi" könyvkiadás mintha évtizedekkel ezelőtt megszűnt volna.)

Ahogy arra is emlékszem, hogy milyen sokszor rikácsolták a feministák, hogy csak alávaló rágalom, miszerint ők valami személyes trauma miatt lennének férfigyűlölők feministák.

Aztán most ráböktem egy friss cikkre a díványon, és olyan érzésem van, mintha ezerszer olvastam volna már. Egy baltaarcú nőimitátorról szól, aki 40 környékén adta ki első könyvét, ami - csodálkozhatunk - feminista beütésű mű, a saját fiatalkorára is alapozva, ami traumákkal volt teli. És tollba tudnám mondani az egész sztorit, a karaktereket, a fordulatokat, az egész gennykupacot, anélkül hogy akár a címét is megjegyeztem, vagy egy oldalt is olvastam volna belőle. A hanyagul odavetett pár utalás a dívány cikkében pont elég ahhoz, hogy mindent tudjunk a könyvről amit tudni érdemes.

Már megint egy beteg ember ontja lelki fekélyeinek mérgező váladékát a gyanútlan járókelőkre.

Az "Anya kacag" egyrészt egy igazi budapesti női regény, amelyben hősnő pontosan úgy nyargal a biciklijén egyik szórakozóhelyről a másikra, ahogyan a pasijait váltogatja. Másrészt kicsit olyan, mint egy kétfázisú sminklemosó: végül minden álcától megfosztja a hősnőt, akiről kiderül, csupán arra vágyik, hogy végre szeresse valaki. Arról, hogy mindezek hogyan férnek össze az anya halála és az apa molesztálása által okozott súlyos gyerekkori traumával, az írónőt kérdeztük.

Kétfázisú sminklemosó, mi? Kellett a trendi geg a sorok közé, és ez alkalommal ennyire futotta. Ezen  a színvonalon mozog az ún. "női irodalom" is. Félreértés ne essék, nem vitatom el a nőktől, hogy képesek értékeset alkotni - de azt irodalomnak hívják, és nem "női" irodalomnak. Ami ez alatt a név alatt fut, az egy biciklin nyargaló hősnő aki gyűlöli a férfiakat és ezért mindegyikkel összefekszik, aminek az a tanulsága hogy szegény nő és gonosz pasik.

A női irodalomnak az a baja, hogy a férfiakkal szemben definiálja magát, így szükségképpen háttérbe szorul az érték, és a férfiellenesség átveszi a helyét a színpadon. Olykor csak áttételesen, mintegy tüntetőleg elhallgatva mindent ami férfi - ez alkalommal beszélgessünk csak mi, csajok, egymás között, a pasikat kizárva... mondjuk a hüvelygombáról.

Pf.

Az a gond, hogy a valóságban a "férfi" és az "érték" nem összeegyeztethetetlen fogalmak - viszont a férfigyűlölet és az érték már igen. Beteg alapokon sosem állhat egészséges építmény, és ez Czapáry Veronikán, a könyvén, meg a róla szóló cikken is erősen átüt.

Húsz éve írok, több regényt is írtam az asztalfióknak, és sok feminista szerzőt és szakirodalmat is olvastam (...) egy meglehetősen patriarchális kultúrában élünk (...) Úgy érzem, a gender szemléletet nem lehet kihagyni a könyveimből. A hazaiak közül Tallér Edinához, Csobánka Zsuzsához, Forgács Zsuzsához érzem közel magam (...) Szeretném áttörni a gátakat. Létrehoztam egy virtuális női testet, akit feláldozok az olvasás oltárán. (...) Másrészt a molesztálás egy olyan téma, amiről nem beszélünk: az egész társadalom ilyen és hasonló elhallgatásokra épül. Ehhez képest Angliában például a gyerek is feljelentheti a szüleit, ha verik. (...) A Megszámolt babák munkacímű következő könyvem teljes egészében egy ilyen lírai formában megírt múltbeli trauma kifejtése lesz.

Na ja. És még csodálkoznak, hogy nem értékeli őket sem az irodalmi élet, sem a férfiak, sem úgy általában senki, önmagukon kívül. Ezt hogyan is lehetne értékelni? Őszintén sajnálom azokat az embereket, akiket trauma ért, de meggyőződésem, hogy erre a megoldás a személyes gyógyulás és megbocsátás, nem pedig az, hogy tragédiájukkal másokat is meg akarnak fertőzni. Így lesz a személyes kínból olyan mocsok, amiben lehet közösen dagonyázni. Lehet együtt utálni a férfiakat, lehet ellenük fúrkálódni és szúrkálódni, mozgalmakat alapítani és a parlamentben lobbizni. Mert őt, őket gyerekként valaki bántotta.

Ez nem irodalom, ez egy félresikerült pszichoterápia napvilágra került naplója. És sajnos Czapáry Veronika nem írónő, hanem egy gyógyulatlan beteg, akinek másfajta pszichoterápiára lenne szüksége, mert az eddigi - a feminista, férfigyűlölő fajta - szemlátomást nem hozott eredményt.