Deansdale

Destiny kommentje nyomán figyeltem fel egy nőkertes vegán megmondóhölgy okoskodására, és nem tudtam megállni, hogy ne írjak belőle cikket :)

Az a problémám az összes "vega" kezdetű táplálkozási elmélettel, hogy sok körülöttük a ködösítés, a félreértés, a tévedés.

A vegetáriánizmus, és az összes "alfaja" arra az egyetlen gondolatra épül, hogy erkölcsösebb leszel, ha nem eszel állatot. Minden más csak hülyeség, rizsa, mellébeszélés. A vega életmód nem egészségesebb, nem környezetkímélőbb, nem tudományosabb, és semmilyen előnnyel nem rendelkezik bármilyen más életmódhoz képest - de ezt a vegák nem hajlandóak beismerni, mert pszichológiai értelemben szükségük van minden "kapaszkodóra", amivel igazolhatják a saját döntésüket. Azt a döntést, ami lemondással járt az életükben, illetve rengeteg plusz munkával, olykor szenvedéssel, néha konfliktussal. Hogy mindezt a negatívumot ki tudják magyarázni maguk előtt, szükségük van mindenféle téveszmékre, hogy ne érezzék a döntésüket hibásnak. Szociológus körökben kábé óvodai szintű tananyag, hogy ha egy ember elhatározza magát valami mellett, akkor hajlamos akár az önbecsapásra is, csak ne kelljen szembesülnie azzal, hogy esetleg rosszul döntött. Pl. aki rönót vesz, az utólag azt fogja mondani, hogy jobb mint a pözsó, holott lehet hogy csak azért döntött a rönó mellett, mert közelebb volt a kereskedés. Ugyanezen az elven gyűjtögetik a vegák az áltudományos adatokat, hogy könnyebb legyen magyarázni egy olyan döntést, amit egyébként csak azért hoztak, mert tetszett nekik az erkölcsi felsőbbrendűség álarca.

Tudom, mert én is voltam vega. Fiatalkoromban engem is elhülyített a sok ostobaság, és én is komolyan vettem, hogy szegény állatokat bántani gonoszság. Viszont mivel nem voltam egészen hülye, arra rájöttem, hogy nemhogy egészségesebb nem lettem tőle, de inkább betegebb. Kijózanító pofon volt. Fél év után abbahagytam, és azóta sem érzem magam gonoszabb embernek.

Nézzük a hozzászólást:

"Az első számú halálokok mifelénk a szív- és érrendszeri betegségek és a rák, melyeket tudományosan egyértelműen összefüggésbe hoztak az állati eredetű fehérjék és zsírok fogyasztásával. Ezeken kívül más nagyon súlyos betegségek is (pl.: cukorbetegség, elhízás, csontritkulás, ízületi problémák, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór stb.) bizonyítottan szoros összefüggésben állnak az állati termékek fogyasztásával, ezért szinte semmilyen magára valamit is adó tudományos forrás nem biztat hús, sajt vagy tojás bőséges fogyasztására."

Tipikus modern áltudományos okoskodás. Könnyen dobálózik a nagy szavakkal, számára minden evidencia, amire egyébként nehezen tudna bizonyítékot hozni, illetve legfeljebb olyat találna, amit azóta ezerszer cáfoltak. Furcsának is találnám, ha pont az az élelmiszer lenne ránk nézve káros, amit évmilliók óta fogyasztunk...

(Ja, és a jól ismert fogyatékos elképzelés: mi okozza a cukorbegséget? A fehérje meg a zsír. Hooogyne.)

Csak a rend kedvéért: az említett betegségeket az a finomított szénhidrát okozza, aminek a fogyasztását csak az utóbbi 100 évben kezdtük túlzásba vinni. Egyáltalán nem véletlen, hogy ezek a betegségek is pont az utóbbi 100 évben szaporodtak el. Az eszkimók eledele 99% zsír és hús volt, és nem ismerték a cukorbetegséget...

"Egyébként nem igazán szeretnék egészségügyi vitákba belemenni, már csak azért sem, mert etikai kérdésnek tartom a veganizmust, annak csak örülök, hogy egészségügyi előnyei is vannak."

Itt persze kilóg a lóláb, vagyis hogy "etikai" alapokon eszik úgy, ahogy, és ennek semmi köze ahhoz, hogy mi az egészséges. Etikai alapon enni lehet akár tiszteletreméltó emberi döntés is, vagy egyéni hóbort, de két dolog biztosan nem lehet: egészséges és tudományos. Ezeknek ugyanis az etikához semmi köze.

Amit nem ír le, de egyenesen adódik, hogy aki nem vega, az ő szerinte "etikátlan", vagyis "erkölcstelen". Tehát ő felsőbbrendűnek tekinti magát az egyszerű halandókhoz képest, és ki is fejti, hogy számára ez az egésznek az alapja.

"Az emberi erkölcsnek valóban van egyfajta fejlődése: régebben legális volt rabszolgát tartani, feleséget verni, stb., ma már nem az. Folyamatosan bővül azoknak a köre, akiknek az érdekeit egyenlőként ismerjük fel, és ezért helytelennek gondoljuk a velük szembeni diszkriminációt. Ilyen csoport az embertől különböző érző lények csoportja is."

Meséltem már az agyhalott liberálisokról? Jéééééézus...

A vegaságot erre az elcseszett keretre nem tudod ráhúzni, arany bogaram, ugyanis régen is léteztek vegák, főleg ott és akkor, amikor nem jutottak húshoz. Tehát a vegaság nem valamiféle fejlődés valahonnan valahová, hanem általában kényszer kérdése volt - amíg a nyugatiak nem csináltak belőle divatot.

(Arra most nem térnék ki, hogy ez a feleségverés micsoda baomság, ez nem antifeminista cikk :)

Ha folyamatosan bővül azoknak a köre, akiket "egyenlőként ismerünk el", akkor hamarosan eljutunk a növényekhez is, és nem lesz mit enned, takaréklángelme. Arról nem is beszélve, hogy mekkora idiótaság anélkül bővíteni az "egyenjogúak" körét, hogy megvizsgálnánk, egyenrangúak-e valójában. Bármennyire is csúnyán hangzik ez egyeseknek, de az ember nem állat, és az állat nem ember. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott állat nem lehet valakinek fontos, vagy nem lehet érző lény. Azt viszont jelenti, hogy az emberi élet más síkon áll, mint az állati, és egyszerűen nem tekinthető egyenrangúnak vagy egyenjogúnak. Aki mégis ilyesmikért harcol, annak teljesen szétesett a belső morális iránytűje, és neoliberális retardált maszlagokat terjeszt ahelyett hogy venné a fáradságot egy kis gondolkodásra.

Nyilván vicces elképzelni, hogy az emberiség spirituálisan addig fejlődik, hogy mindenki átálljon fényevésre, de most egész egyszerűen nem tartunk ott, és önbecsapás azt képzelni, hogy igen. Az a képzelt és erőltetett spirituális fejlődés, ami kizárólag a táplálkozást érinti vegáéknál, jelenleg oda vezet, hogy több a beteg ember mint valaha, és olyan kórságok szabadultak ránk, amik korábban ismeretlenek voltak. Csecsemők halnak meg a vega szüleik merev elvei miatt, a gabonazabálás miatt öregkorára minden második ember cukorbeteg, ésatöbbi. Ez lenne a spirituális fejlődés? Köszönöm szépen, nevezzenek földhözragadtnak, de inkább másfelé keresem a megvilágosodást, nem abban, hogy félretáplálom, megmérgezem és tönkreteszem a szervezetemet.

"A nők és a más bőrszínűek, stb. alacsonyabb rendűségét a történelem során egyébként rendre próbálták biológiai magyarázatokkal igazolni, vagy azzal, hogy egyszerűen kijelentették, az elnyomásuk vagy használatuk pusztán a természet rendjét tükrözi. Ezért ajánlatos átgondolni, hogy érdemes-e azzal foglalkozni, hogy mi van belénk kódolva és mi nincs. A nők elleni erőszak esetén sem lényeges, hogy a férfiakba „van-e kódolva” az erőszakosság és az uralkodás; csak az számít, hogy nincs joguk bántani egy másik embert."

Lehet, hogy mégis antifeminista lesz ez a cikk :P

Nos igen. Itt tetten érhető az, ahogy a különböző dolgokat a neoliberálisok összemossák, és olyan párhuzamokat állítanak, amik a valóságban nem állnak meg. A rabszolgáknak semmi köze nem volt a nők helyzetéhez, és ennek a kettőnek együtt sincs egy makulányi köze sem az állatok elfogyasztásához. De hátha lehet pár hívet toborozni azzal a felkiáltással, hogy egy grillezett lazac citrommal ebédre pont ugyanaz, mint egy családanya helyzete, akit a konyhapult mellé "kényszerít", hogy a férje ellátja mindennel; és ez meg ugyanaz, mint korbáccsal halálra csépelni egy bilincsbe vert emberi roncsot, mert már nem tudja olyan gyorsan szedni a gyapotot, hogy meglegyen a norma. Persze, feministák, persze, ez mind ugyanaz.

A nőket senki nem tartja alacsonyabbrendűnek a mai világban, kivéve a feministákat. Egyedül a feministák állítják azt, hogy a nőknek extra segítségre van szüksége a férfiakkal szemben, ezzel ugye implikálva, hogy a nők képességei gyengébbek.

A férfigyűlölő erőszakossági téveszméket viszont nyugodtan összecsomagolhatnád, mert nem nagyon passzolnak az álspirituális vegán szemlélethez. Bármit is képzelsz, hogy kódolva van a férfiakban, nyugodt lehetsz, megvan a párja a nőkben is. És most nem ellentétpárra gondoltam, csak hogy tiszta legyen a kép... Szóval ahogy tévesen hiszed magad felsőbbrendűnek azért, mert vega vagy, ugyanúgy tévesen hiszed magad felsőbbrendűnek azért, mert nő vagy.

"A vegán macska vagy kutyaetetésnek egyébként nem az a célja, hogy a macskák és a kutyák is felismerjék, hogy nem szabad megenni a társaikat, hanem csak annyi, hogy ha már ilyen kiszolgáltatott és függő helyzetbe hoztuk a háziasítással bizonyos fajok tagjait, akkor legalább mások helyzetét ne súlyosbítsuk azzal, hogy feláldozunk őket a társállatoknak választott egyedekért."

Ez már megint a homályzóna; mi köze van szerencsétlen kutyának-macskának ahhoz, hogy te milyen téveszméket hiszel a saját táplálkozásoddal kapcsolatban? Ezek természeti lények, és egyértelműen húsevők. A kutya nem tudja rendesen emészteni a szénhidrátot, sőt, bele is betegszik. Zöldséget egyik se nagyon szeret fogyasztani (ellentétben mondjuk a tejtermékkel), sőt, nyers zöldségekkel egy macskát simán meg lehet ölni. A természet nem tolerálja az emberi téveszméket (lásd diabétesz), és aki a macskáját vegán tömi, az nem csak idióta, de állatkínzó is. Arról ne is beszéljünk, hogy miféle szellemi kvalitásokkal rendelkezik az az ember, aki arra vár, hogy "a macskák és a kutyák is felismerjék, hogy nem szabad megenni a társaikat"...

Nameg a "kiszolgáltatott és függő helyzet"... Díszpintykém, a kutyák az emberrel együtt élnek már évezredek óta, és ezt kultúrember nem úgy emlegeti, hogy kiszolgáltatott helyzet, hanem hogy a kutya az ember legjobb BARÁTJA. Hogy te ezt is valamiféle gonoszság szűrűjén keresztül látod, az téged minősít a leginkább. És nem látsz tovább az orrodnál, ha nem éred fel ésszel, hogy a legtöbb kutya a természetben nem lenne életképes, vagyis kipurcanna, ha kitennék a lakásból. Az, hogy etetjük őket és gondjukat viseljük, a nemes emberi lélekről tesz tanúbizonyságot - egészen addig, amíg beteg téveszmék miatt el nem kezded őket vegán kakival etetni.

Egyébként hasonló vonatkozik minden tenyésztett állatra, mert bár szép liberális tévedés azt hinni, hogy a haszonállatoknak rossz a rabság, de aki látott már közelről mást is a nagyvárosi betonon kívül az tudja, hogy a természetben sokkal rosszabb lenne nekik. Egy birka a vadonban tizedannyi esélyt nem kapna, hogy megérje azt az életkort, ahol a gazda egyébként levágná. Addig is sokkal gyatrább élete lenne: ragadozók, betegségek, éhezés, hideg, stb; mindezektől az ember megvédi őket. Hogy egy birka tudná, mi az a "szabadság", és vágyna is rá...? Kétlem. Annak biztos nem örül, ha levágják, dehát a másik lehetőség - a vegák vágyálmaival ellentétben - nem az, hogy a természetben teljes boldogságban és végtelen megelégedettségben élhetnének örök életet. A vadon romantizálása modern városi sajátosság, és sokat elmond az érintettek realitásérzékéről.

"A tudomány mai állása szerint a növények nem érző lények."

Itt szépen kirajzolódik, hogy vegánk csak kapálózik az érvek között, hiszen egy spirituális felállást akar most tudományosan megmagyarázni. Alapkérdés ugye, hogy ha állatot nem eszik, akkor növényt miért igen, hiszen az pontosan ugyanannyira él, mint az állat. Itt jön a ködösítés, a tudomány mai állása, ésatöbbi. A félremagyarázás, hogy bár egyre többmindent ismerünk el "egyenjogúnak", és bár erkölcsi fejlődés nem megölni amit megeszel, de azért a tudomány szerint a répát megzabálhatod, mert nem hallod ahogy sikít. Gratulálok. Ez nem "etikai kérdés", hanem egyszerű önigazolás. Te is elpusztítod amit megeszel, csak szerinted te mégis felsőbbrendű vagy, mert hát amit te ölsz meg az nem néz rád bociszemekkel.

"Az emberi faj tagjainak értékességét nem igazán lehet anélkül belátni, hogy ezzel egyidejűleg ne kellene a többi állatfaj hasonlóan értékes mivoltát is belátnunk. Ha valóban úgy akarjuk gondolni, hogy a többi állatot nyugodtan kezelhetjük a növényekkel egy szinten, akkor magunkról is ugyanezt kell elmondanunk."

Az ember nem állat - bár a te esetedben azért hajlamos lennék kétségekre.

Micsoda zavarodott agy kell ahhoz, hogy valaki tükörből nézze a valóságot, és pontosan fordítva lássa azt, ami igaz. Spirituális értelemben tesz egyenlőséget ember és állat közé, ami fantasztikusan nagy baki - biológiailag viszont elkülöníti a kettőt, ami ugyanolyan nagy baki.

Az ember biológiai értelemben része az állatvilágnak, mert a teste abból fejlődött ki, és magával hozta az évmilliós múltat (pl. az emésztésében). Spirituálisan viszont a legkevésbé sem vagyunk állatok, nem azon a szinten állunk (legalábbis a többség). Tehát ennünk úgy kell, hogy tudjuk, a testünk a természet részét képezi - viszont élnünk úgy kell, hogy tudjuk, az élővilág többi tagjához viszonyított spirituális "felsőbbrendűségünk" felelősséget is helyez a vállunkra, hogy a gondjukat viseljük.

Nehezen értem, hogy hogyan lehet ezt a kettősséget fordítva nézni. Vegánk szellemileg-lelkileg az állatokhoz méri magát, a testét viszont kiveszi a természetből, és mással akarja etetni, mint amit az emésztőrendszere a legjobban emészt. Mondjuk ilyen körülmények mellett nem csodálom, hogy feminista lett, és a feminista téveszméket is ugyanolyan hévvel terjeszti, mint a vegákat.

Vigyázat, hosszú írás!

Rutinszerűen beugrottam a nőkertbe, és látom hogy Ákost szapulják, amiért azt merte mondani, hogy egy nő legfontosabb és legszebb dolga a gyermekszülés. Micsoda őskori nézetek, méghogy az emberiség megmaradása, az utódok nemzése érték lenne... Pf. Bezzeg a karrier! Persze amikor arról van szó, hogy a nők kapjanak alanyi jogon pénzt, akkor rögtön más megvilágításba kerül a téma, akkor már azok az érvek jönnek elő, hogy mennyire fontos a jövendő nemzedék, hogy a társadalomnak micsoda haszon ha egy nő gyermeket szül. Ezek szerint a feministák úgy gondolják, hogy a gyermek csak társadalmilag fontos, egyénileg nem? Ez sem lehet teljesen igaz, mert Jakab Andoron meg azt kérték számon, hogy miért nem örül a munkaadó (és közvetetten a társadalom) a munkavállaló gyermekének úgy, mint az anyja. Szóval megint abba az érdekes helyzetbe kerültünk, hogy a feministák 3 különböző véleménye kölcsönösen üti egymást, véletlenül pont úgy, hogy mindig az adott helyzetből kihozza a lehető legtöbb áldozat-mentalitást és női felsőbbrendűség-tudatot.

Nade mindegy, most nem is elsősorban erről akartam beszélni, hanem a két szembenálló világnézetről, a konzervativizmusról és a ...jobb megnevezés híján liberalizmusról. Persze mindkét fogalmat kiforgatta és kiüresítette az aktuálpolitika (szerte a világon), dehát bármikor megtehetjük, hogy visszanyúlunk az eredetükhöz, és az alapján tárgyaljuk őket.

Ákos konzervatív nézeteket vall, ami nem meglepő azoknak, akik ismerik, de meglepő lehet azoknak akik csak annyit tudnak róla, hogy fiatalkorától kezdve "menő énekes". Fiatalként minden volt, csak konzervatív nem. Ő is egy a sok közül, akinek felnőttségére benőtt a feje lágya, és a liberális táborból szépen átsodródott a konzervatívba. Ez nem csak rá jellemző, hanem általában mindenkire, aki nem merevedett bele teljesen az ifjúsága tévedéseibe.

A liberális eszmék ugyanis fordítva ülnek a lovon. Azt hangoztatják, hogy adjunk az egyénnek szabadságot, és akkor majd élhető lesz a társadalom. Ezzel szemben a konzervatívok azt mondják, hogy teremtsünk élhető társadalmat, és azon belül mindenki keresse a saját szabadságát. (Mondom, a klasszikus értelmezést használom, nem a mai parlamenti parasztvakítósat.) A konzervatívok abból indulnak ki, hogy szükség van keretekre, értékekre, és a társadalom közös édekeinek az előtérbe helyezésére, mert csak így lehet egy olajozottan működő közösséget építeni, ahol aztán mindenki lehet a maga szerencséjének a kovácsa. A liberálisok viszont azt mondják: engedjük szabadon az egyént, ne korlátozzunk senkit "a társadalom nevében", és majd ezek az egyének megtalálják a közös hangot.

Sajnos ez az utóbbi csak papíron működik.

Előre le kell fektetni a szabályokat, mert túl sok a hülye ember ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni, hogy kulturáltan és civilizáltan irányítsák önmagukat. A liberális alapvetően egy sima asztallapon akar elkezdeni biliárdozni azzal a feltevéssel, hogy a golyók majd maguktól meghatározzák, hogy hol legyenek falak. Nem megy.

A tragédia ott van, hogy fiatalon majd' mindenkit el lehet hülyíteni nagy szavakkal. A fiataloknak vonzóbb egy újszerű eszme fényes tálalásban, mint a józan ész mindennapi racionalitása. Tehát pl. ha valaki odamegy egy tinihez, hogy harcoljon a "nők felszabadításáért", akkor a fiatal hamarabb belelkesedik a "nemes ügy" iránt, mint hogy elgondolkodjon, hogy mi a francról is beszél ez az idegen egyáltalán. A fiatalok lánglelkűek de tudatlanok, vagyis a nézeteik szükségszerűen naívak, megalapozatlanok és kaotikusak. Épp ezért van az, hogy felnőttkorára a legtöbb ember ebből kigyógyul. Mikor valaki megházasodik, munkába áll vagy gyereke születik, akkor sok dolgot megért és átértékel magában. Onnantól már sokkal nehezebb elhülyíteni a forradalmi eszmékkel, mert tudja, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben. Például a nőknek a gyermekáldás.

A legtöbb mai fiatal a téveszmék csokra, és nem véletlen, hogy erre a politikailag motivált csoportok rájátszanak. A feministák is korán kezdik az indoktrinációt - de a bal és jobboldali illúzionisták is pont ugyanúgy. Egyrészt egy tizen-huszonéves szavazata pont ugyanannyit ér, mint egy valóban felnőtt emberé, másrészt lehet reménykedni, hátha "úgy marad", és élete végéig sem gyógyul ki a belétáplált hülyeségekből.

...

Ugyanakkor érdekes viszont, hogy a jobb és a bal oldal [itt már a mai modern helyzetről beszélek] pont ugyanannyira nőpozitív és férfiellenes, csak más okokból és más módszerekkel. A feminista rikácsolással szemben - miszerint férfiuralom van és nőelnyomás - valójában hosszú évezredek óta a legtöbb "civilizált" társadalom nőközpontú. Na igen, ennek van némi biológiai alapja, hiszen fajfenntartási értelemben a nő értékesebb, mint a férfi. Talán még az sem lenne elviselhetetlen probléma, hogy erre a biológiai tényszerűségre egy társadalmi rendszert húzunk, ami aztán a férfiak alsóbbrendűségét betonozza be a világ születésétől a világ végéig. Ami az igazi tragédia, az az, hogy pontosan ezt a nőpozitív társadalmi összhangot használják ki a feministák arra, hogy mindenhol folyamatosan arról hazudozzanak, hogy ez egy férfiközpontú világ lenne, ahol a nők támogatására van szükség. Ez annyira abszurd, hogy nehéz hozzá megfelelő hasonlatot találni. Mintha a vállalkozó azzal állna az alkalmazottai elé, hogy mivel "ők mind az ő főnökei", és neki olyan rossz az anyagi helyzete, ezért szedjék össze otthon a családi ékszereket és szolgáltassák be neki. A nyugati világrend a bölcsőjéből kimászva évezredek óta arra épül, hogy a férfiak dolgoznak a nőkért, védik őket, a lehetőségekhez mérten a tenyerükön hordozzák és a kívánságaikat lesik. Így volt ez Mátyás korában, amikor a jobbágy egész évben a földet túrta, és így van ez ma is, amikor a férj hazaadja a pénzt a feleségének. Aki ezt vitatja, az nem lehet őszinte ember. Vagy normális.

A baloldal azt mondja, hogy "a nőket elnyomták", ezért a nőknek társadalmi támogatásra van szüksége. Vegyünk el a férfiaktól és adjuk oda a nőknek. Ez egyértelműen férfiellenes és nőpozitív hozzáállás, ami nagyon lovagias, ugyanakkor semmilyen valóságalapja nincs.

A jobboldal azt mondja, hogy - és itt az egyszerűség kedvéért Ákost idézem: "A nők fantasztikus lények. Amilyen gyakorlatias gondolkodással viseltetnek a férfiak iránt, a világ iránt, abban valami egészen döbbenetes megtartó erő testesül meg. A férfi az afféle lelkes állat, egész nap a felhővárat építi."; "A föld azért kering a nap körül, mert a nők így tartják jónak. Mert bennük olyan ősi természeti törvények testesülnek meg, amit mi, férfiak már kezdünk elfelejteni." Ez persze egyértelműen nőpozitív, és burkoltan férfiellenes nézet.

Egy nőnek csak az a feladata, hogy eldöntse, melyik rendszer szimpatikusabb az őt kiszolgálók közül. A jobbosok azt mondják, hogy egy férfi dolga a feleségéért munkálkodni, eltartani, boldoggá tenni. A balosok azt mondják, hogy a férfiakat kollektíve sanyargatni kell, hogy a munkájuk gyümölcsét államilag a nők zsebébe pakolhassuk. A jobboldali ember minden nő mellé rendel egy rabszolgát; a baloldali minden férfit tenne minden nő rabszolgájává (és egyúttal az állam lenne minden nő "férje").

Igen érdekes az a helyzet, hogy az amcsi baloldali feminizmus legnagyobb ellenzője a Phyllis Schlafly által vezetett jobboldal, és a két tábor azon harcol egymás ellen, hogy a férfiaknak miképpen lenne helyes szolgálni a nőket. A törvényhozás közelébe férkőzött feminácik "férfiadót" akarnak, kvótákat, női és anyai kedvezményeket, több gyermektartást és nőtartást, stb. A jobboldalon állók vissza szeretnék kapni a hagyományos rendszert, ahol a nő otthon vezeti a háztartást amíg a férje dolgozik. Most nem is arról beszélnék, hogy melyik vélemény "igazságosabb" (ez végsősoron nem kérdés), hanem arról, hogy milyen abszurd, hogy mindkét oldal ugyanúgy a férfiak rabszolgaságáról beszél, alig-alig burkoltan.

Aztán innen persze előkerül a következő érdekes téma, miszerint mi a fene történik a nyugati világgal? A nők egyre jobban nyomulnak, egyre sikeresebbek, és egyre hangosaban sírnak, hogy hol vannak az igazi férfiak. Mert szerintük manapság a férfiak "elgyerekesedtek", és egész nap a neten lógnak vagy valami lövöldözős játékkal pötyögnek ahelyett, hogy végre munkába állnának, pénzt keresnének és feleségül vennék a siránkozókat. Odáig már nem jut el a feministák tudása és logikája, hogy a monogámiának, a házasságnak komoly szerepe volt a civilizáció kialakulásában, csakúgy, mint a hipergámia kordában tartásának. Az összes falat lerombolták a nők előtt, az összes szabályt eltörölték, a férfiakat rabszolgasorba taszították, és most csodálkoznak, hogy a férfiak miért kedvetlenedtek el. Miért nem húzza a barom az igát? Azt az igát, amit tavaly még a saját családjának húzott, de most már az elvált feleségéért kellene húznia... Vajon miért állt le a lendület?

Most persze eljutottunk odáig, hogy a látványosan zuhanó férfi szerepvállalást és a társadalom érdekében végzett munkát valahogy pótolni kell. És azt egy pillanatig se higgyük, hogy a nők majd beállnak az iga mögé, és akár csak a felét is elvégzik annak a munkának, amit korábban a férfiak végeztek. Nem ám! Van jobb ötlet is. A férfiakat kényszeríteni kell, hogy motiváció nélkül, sőt, ellenmotiváció mellett is folytassák ugyanazt a munkát ugyanazzal a tempóval. Azokat, akik értenek a szóból elég csak egy kicsit megszégyeníteni vagy megfélemlíteni, és máris indulnak a bányába. Akik makacsabbak, azokat a feministák törvényerővel kötelezik a munkára - vagy dolgozol, paraszt, vagy véged! Hogyan máshogy magyarázhatnánk például azt, hogy amcsihonban ha egy férfi elveszíti az állását és nem tudja fizetni az asszonytartást az exfeleségének, akkor megy a börtönbe? Mi ez, ha nem egy modern formája a rabszolgaságnak? Dolgozz valakiért aki kidobott a saját családodból, mert ha nem, akkor jön az állam és bedarál téged.

Ahogy a világ egyre inkább balra sodródik, a neoliberális/marxista eszmék irányába, úgy lesz egyre szürreálisabb a társadalom, úgy lesz egyre abszurdabb a polkorrekt közbeszéd, és úgy lesz egyre élhetetlenebb az élet. Egyre több kényszerre lesz szükség, hogy az egyre több motiválatlan emberből kisajtolják a szükséges munkát, amivel eltartják a kényszerítőket. A kisemmizett férfiak előbb-utóbb felébrednek majd, és átlátják, hogy a feminista retorika miféle ocsmány hazudozás, ami még a modern férfirabszolgaság küszöbén is őket ostorozza nevetséges baromságokkal. Aki a saját életében tapasztalja meg, hogy a nőközpontú világ megrágja és kiköpi, azt azután elég nehéz lesz hülyeségben tartani a valódi társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban. Akinek az állam elmarja a fizetése kétharmadát, hogy az exfeleségének postázza - miközben az illető a szüleihez költözött haza, mert másra nem jut -, az nem fog a ribanc-sétán vagy a nőnapon a feministákkal együtt tüntetni a "férfihatalom" ellen.

A tragédia annyi, hogy a nőknek semmi nem elég. A génjeikbe nem az van kódolva, hogy el kell érniük egy bizonyos életszínvonalat, és aztán éljenek mint hal a vízben, hanem az, hogy siránkozással és megtévesztéssel harácsoljanak. Mennyit? Mi az, hogy mennyit? Az evolúció csak a módszerrel ajándékozta meg őket - a józan észt, ami megálljt tud parancsolni, már a társadalomnak kellene beléjük nevelni. Régen megtette, manapság nem teszi. A feministák leromboltak minden falat, ami a nők előtt állt, és most már az isten sem állíthatja meg őket a siránkozásban, ami a vérükben van. A nők evolúciósan kialakult túlélési stratégiája az önsajnáltatás, amit manapság annyira tökélyre fejlesztettek, hogy ez fogja a sírba vinni a nyugati kultúrát. Mégpedig azért, mert a férfiak túlélési stratégiája a nők kiszolgálása, tehát várhatóan senki nem fog akadályokat gördíteni a feminizmus által elkövetett társadalmi öngyilkosság útjába. A népesség fogy, a férfiak egyre nagyobb számban esnek ki a társadalomból, a gazdaság akadozik, mert a közszféra (ahová a nők besírták magukat) egyre többet von el a versenyszférától (ahol többségében a férfiaknak kéne gürcölni). Persze a nemzetközi banki elit machinációi is elég nagy súllyal esnek a latba, de talán nem túl vad elképzelés azt mondani, hogy nekik pont megfelel minden úgy ahogy van. Már csak azért is így gondolom, mivel a Rockefellerek személyesen pénzelték, és pénzelik a feminista mozgalmat.

Jó messzire sodródtam az eredeti témától, de sebaj. Az mindenesetre tiszta, hogy a férfiak többsége a fiatalkori heves nőimádatból "belenő" a konzervatívabb, személyesebb nőimádatba. (Lásd Ákost.) Ebből az állapotból a többséget csak maguk a nők tudják kizökkenteni, és ...sajnos?... egyre gyakrabban meg is teszik. Gombamód szaporodnak manapság az olyan férfi- és apajogi szervezetek, amik soha meg nem születtek volna, ha maguk a nők nem lépnek át bizonyos határokat. Egy férfit a nők iránti tiszteletéből csak nagyon komoly munkával lehet kibillenteni, de istenemre, a nők manapság igenis hajlandóak elvégezni ezt a munkát. A feministák felgyűrték az ingujjukat, és napi 8 órát fusiznak azért, hogy a férfiakat elidegenítsék a nőktől. Aztán csodálkoznak, hogy sikerül: egyre több az "ellenállás".
(Anekdotaszerű feminista agyhalottság, hogy amikor arról van szó, hogy a feministák nem képviselik a férfiak érdekeit, akkor az a válasz, hogy nem dolguk - a férfiak érdekeit képviseljék a férfiak. Aztán amikor megalakulnak a férfiszervezetek, akkor a feministák lázonganak, hogy mi ez a gonosz patriarchális összeesküvés a feminizmus ellen. Idióták...)

Nem tudom mi lesz a jövő, nem látok bele. De az tény, hogy a feministák 50 év munkájával olyan szellemi változásokat indítottak el, amikre korábban még nem volt példa az emberiség történetében. (Vagy legalábbis nem tudunk róla sokat.) Egyre több férfi (és nő) ébred rá arra, hogy mennyire nőközpontú a világ, és hogy milyen silány emberi hulladékság ennek ellenére tovább sanyargatni a férfiakat a nők érdekében, hazugságokkal. Egyre többen kérik ki maguknak a női lenézést, rágalmazást és támadásokat. Egyre csupaszabb a kollektív női lélek, és ...sajnos!... egyre csúnyább. Kíváncsi vagyok, hogy a változások időben indultak-e ahhoz, hogy megmentsük a kultúránkat. Könnyen meglehet, hogy hiába ébredtünk fel, már lekéstük a buszt. Reménykedni lehet, hogy komoly - valódi - forradalmak nélkül is helyre lehet billenteni a társadalmat, és leállítani a feminista siránkozást. Talán még visszaállíthatnánk a családok megbecsültségét, a férfiak tiszteletét és motivációit. Talán nem.

Roberto Laudisio Curti 21 éves brazil egyetemista ausztrál nyaralásán úgy döntött, szombat este bulizni megy. Hajnaltájt egy rabláshoz riasztották a rendőrséget, akik pont őt szúrták ki a közelben. A srác valószínűleg nem volt teljesen "tiszta" (szombat este meg minden), talán ezért akart elszaladni, mire a rendőrök előbb lesprézték, majd gondosan megsokkolózták, amibe annak rendje s módja szerint bele is halt. Semmiféle rablást nem követett el, azt hiszem ezt mondani se kell - ennyit a rendőrség is elismert.

A magyar híradások természetesen nem túl bőbeszédűek (viszont pontatlanok, ugyanis nem hétfő, hanem vasárnap hajnalról volt szó, ami elég lényeges különbség ebben a szövegkörnyezetben), mert hát kit érdekel errefelé ez a brazil-ausztrál "belügy". A részleteket az ausztrál lapokban lehet megtalálni.

Ami miatt én mégis felfigyeltem (se ausztrál, se brazil nem lévén), az a következő részlet:

"(...) halálos a Taser: 2001-es bevezetése óta 500 ember halt meg miatta."

Erre most fel lehet hozni mentségként, hogy ha pisztollyal lövöldöznének a rendőrök, abba is meghalnának páran, tehát a taser (sokkoló) még mindig "humánusabb". Csakhogy pont ez a bökkenő: mivel papíron nem halálos, a rendőrök nyugodt szívvel alkalmazzák olyan esetekben is, amikor a pisztolyt eszük ágában sem lenne előhúzni. Mint például az 56 éves tolószékes nő esetében, akire a (dokumentált) skizofrén rohama miatt hívták ki a rendőrséget, akik 2 perc leforgása alatt 10-szer sokkolózták meg, mire végre hajlandó volt meghalni. Így járt a 61 éves részeg biciklista is, akit a bringáján ülve sokkoltak halálra, mert rendőri felszólításra nem állt meg. Gondolom az durva lett volna, ha agyonlövik, dehát a taser az "nem halálos", azt nyugodtan be lehet vetni.

Kivéve amikor viszont halálos.

21 éves brazil egyetemistánknak olyan balszerencséje volt, ami minket valószínűleg soha nem fog még csak megkörnyékezni sem, de azért érdemes egy pár pillanatra elgondolkodni a helyzeten. Talán mégsem olyan bolondok akik arról beszélnek, hogy a nyugat "rendőrállamosodik", és hogy ez nekünk hosszú távon nem lesz jó.

Esszenicális aminósavak (fehérje alkotóelemek):

Metionin, főbb forrásai: tojás, halak, fókahús, szezámmag

Treonin: tojás, fókahús, halak, spirulina (tengeri alga)

Lizin: fóka, bálna, halak, tojás, sajt

Izoleucin: tojás, spirulina, halak

Valin: tojás, spirulina, halak, sajt

Leucin: tojás, fóka, bálna, halak, spirulina (tengeri alga)

Fenil-alanin: tojás, fóka, mogyoró, szezámmag

Triptofán: fóka, tojás, szezámmag

Hisztidin: bálna, fóka, tojás, halak, sajt

Esszenciális zsírok:

Omega-3, fő forrásai: halmáj(olaj), lenmag(olaj), leveles zöldek - de a növényekben nem EPA verzió van, hanem ALA, ami csak ~5%-ban hasznosul

Omega-6 - nade ezzel vigyázni kell, mert bár a szervezetünk nem tudja előállítani, és ezért kívülről kell bevinni, de csak akkor egészséges, ha kevesebbet fogyasztunk belőle, mint O3-ból. Épp ezért ami rengeteg O6-ot tartalmaz, annak a fogyasztásával vigyázni kell. Ezek: napraforgóolaj, búzacsíraolaj, kukoricaolaj - és az ezekből készült mártások, mint pl. a majonéz. (Az egzotikumokat kihagytam, mint pl. a sáfrányolaj, azt hiszem attól magyarországon egyetlen embernek sem kell tartania, hogy sáfrányolaj-túladagolástól fog egészségkárosodást szenvedni...)

Vitaminok:

Zsírban oldódó vitaminok - na ezekhez kell a zsír, különben nem hasznosulnak a szervezetben. Példának okáért a D-vitamin tabletta lópikulát sem ér ha az ember nem fogyaszt mellette zsírt...

A-vitamin: halmáj(olaj), máj, belsőségek, tojássárgája, tejtermékek

+ A-provitamin: kaliforniai paprika, répa, metélőhagyma (magyarul snidling :)

D-vitamin: halmáj(olaj), halak, tejtermékek

E-vitamin: búzacsíraolaj, mogyoró(olaj), mandula, napraforgó(olaj), fűszerpaprika

K-vitamin: petrezselyem, kelkáposzta és egyéb leveles zöldek, tejtermékek, méz, máj

Vízben oldódó vitaminok

B1 (tiamin): olajos magvak, hús, belsőségek, rizskorpa, búzacsíra

B2 (riboflavin): tejtermékek, máj, belsőségek, tojás, hüvelyesek, élesztő

B3 (niacin): máj, hús, belsőségek, élesztő

B5 (pantoténsav): "átlagos" táplálkozás mellett a bevitele gyakorlatilag elkerülhetetlen, mindazonáltal a fő forrásai: hús, máj, shiitake-gomba, tojássárgája, brokkoli, avokádó

B6 (piridoxin): máj, hal, hús, tejtermékek, hüvelyesek, élesztő

B7 (biotin): mángold, nyers tojássárgája (de a tojásfehérje blokkolja a felszívódását!), máj [itt, mintegy foglalkozási ártalomként megjegyzem, hogy a cukorbetegeknek nagyon fontos a B7 vitamin bevitele, az éhgyomri cukorszintet jelentősen csökkentheti!]

B9 (folsav): máj, leveles zöldek, élesztő

B12 (kobalamin): nem túl releváns, mert a bélben képződik baktériumok által, nagyon nehezen szívódik fel és nagyon kevés kell belőle, de ettől függetlenül: tengeri herkentyűk, máj, tojás, tejtermékek

C (aszkorbinsav): acerola, csipkebogyó, feketeribizli, paprika, citrom, káposzta, stb, +máj

P (flavonoidok): citrusfélék, kakaó, fehér és zöld tea

Elemek, nyomelemek:

Kálcium: tejtermékek (elsősorban sajt), olajos magvak, hüvelyesek

Vas: hús, hüvelyesek, leveles zöldek

Magnézium: leveles zöldek, olajos magvak, kakaó

Foszfor: álatalában fehérjékkel "társul", vagyis ha valaki fogyaszt elegendő fehérjét akkor a foszfor-fogyasztása is elegendő. Ettől függetlenül a főbb forrásai: hús, tejtermékek

Kálium: paradicsom, narancs- és grapefruitlé, fehérbab, datolya, tejtermékek, burgonya

Nátrium: na ebből nem kell pluszban bevinni, a sófogyasztást is emiatt démonizálták :)

Cink: tengeri herkentyűk, halak, húsok, máj

Réz: tengeri herkentyűk, belsőségek, hüvelyesek, kakaó, gabonakorpa

Mangán: ez inkább veszélyes mint hasznos, a teljes emberi testben kb. 12 mg található belőle, és afelől nyugodtak lehetünk hogy ez ott van, nem kell pluszban bevinni

Szelén: olajos magvak, hús, hal, gombák, tojás, gabonák

A levonható következtetések

Nem csoda hogy az eszkimók megéltek olyan egyoldalú táplálékon is: a fóka gyakorlatilag az összes esszenciális fehérjét és zsírt tartalmazza.

A máj, a tojás és a tejtermék rengeteg hasznos dolgot tartalmaz fehérjék, zsírok, de még vitaminok tekintetében is.

A "vizimajom elmélet" valószínűleg korrekt lehet, mert sok kaja amire az embernek szüksége van kötődik a tengerhez.

A gabonák közel sem olyan fontosak, mint az egyesek hiszik. 1-2 vitamin vagy nyomelem megtalálható ugyan bennük, de közel sem a legjobb forrásai, plusz a rostok vitamin- és nyomelem visszatartó hatása miatt felszívódásuk amúgyis kétes.

Aki vega, zabáljon szezámmagot és algát.

Az emberek mintha nem tudnák mit jelent felnőttnek lenni. A modern ember (bár lehet, hogy ez a régebbi korokra is jellemző volt) megszületik, aztán egy rövid gyermekkor után szétesik, szétforgácsolódik. Tele a világ élhetetlen, boldogtalan emberekkel, akik akkor sem ismernék fel az elégedettséget, ha a nyakukra tekeredne.

Normális esetben a gyermekben megmarad a lélek felnőttkorára is. Egy egészséges felnőtt ember képes a játékra, tud lelkesedni és van benne életöröm. Ezt magunkkal kell hozni a gyerekkorból, mert ha valaki félúton elveszíti, abból savanyúképű ember lesz, bármit is tegyen. Tipikus félreértés azt hinni, hogy a felnőtté válással együtt jár a lélek "legyűrése".

Ellenben a szellem...! Ott kellene felmutatni a nagyobb változásokat. Ki kell nőni a gyermeteg sémákat, felelősséget kell vállalni magunkért és a környezetünkért. Használni kell az eszünket, meg kell tanulni két külön rekeszbe pakolni az érzelmeket és a stratégiai gondolkodást.

Ehhez képest a ma embere szellemileg infantilis marad egészen az élete végéig. Még felnőttként is csak az "én" áll a gondolkodása középpontjában, az azonnali kielégülés, a vágyak hajszolása. Inkább ma egy pite és holnap a cukorbetegség, csak ne kelljen korlátokat felállítani! Inkább a hitel és a sírás, de akkor is kell a csilli-villi szar, ami a vásárlás másnapjára már semmi örömöt nem ad, és két év alatt elavul, tönkremegy.

Lelkileg viszont a gyermekkorból egyenesen a vénségbe lép át, kihagyva minden közbülső fázist. Kipusztul belőle a lelkesedés, az öröm, a játék. Illetve a játékból megmarad valami, csak éppen eltorzul. Szerencsejáték lesz belőle, tőzsde, vagy emberi játszmázás. Egy modern felnőtt görcsökben él, és még a királyi luxust sem tudja élvezni, mert egyrészt másnap reggel hatkor megint fel kell kelni, hogy bemenjen a k*rva munkahelyre, másrészt a szomszéd megint vett egy új autót, tehát neki is muszáj lesz. Pedig a részvényeken veszített, a bónusz is kevesebb mint tavaly, és az asszonynak is inkább a nyaralás kéne. Hát senki nem érti meg, hogy...?!

Egy nincstelen busmanhoz képest az átlag nyugati felnőtt hülyegyerek. Tele van neurózissal, félelemmel, függőségekkel, rossz szokásokkal. Egész nap gürcöl, soha nem játszik. A gyerekeivel ordít, a főnökének nyalizik. Pedig gyűlöli.

Példát lehetne venni arról a busmanról, aki a családját ellátja - de nem csak étellel, hanem lelkileg és szellemileg is! Életvidám és egészséges embereket nevel a gyerekeiből, akiknek a család az első, mert a család a gazdagság.

Nem élhetünk úgy, mint a busmanok. De nem is erről beszélek. Hanem hogy túl sok bennünk a görcs, túl sokat dolgozunk, túl kevés értékért cserébe. Sőt, talán pont az a baj, hogy az értéket kívülről várjuk, a robotolásért cserébe. Talán ezért lett a pénz az egyetlen "érték". Holott azt valójában nekünk kellene "megtermelni" otthon, a családi körben: a valódi érték lelki.

És ez nem valami hülye vallásos rizsa. Nem arról beeszélek, hogy hajtsd igába a nyakad, mert a túlvilágon majd jobb lesz. Arról beszélek, hogy eltelik az életed valódi öröm nélkül, mert nem ismered fel, hogy az örömet nem mások fogják neked adni, hanem neked kell azt átélned azokkal, akik veled együtt szeretnék megtapasztalni. A pénz nem öröm. Illetve legföljebb addig az, amíg kapod vagy adod - azon a pár másodpercen kívül semmit nem jelent. Az új telefon vagy mosógép másnapra ugyanolyan szimpla tartozéka az életednek, amilyen az előző volt. Vagy te azt hitted, egy új tévé majd folyamatosan ontja magából a boldogságot?

Az emberek keresik a boldogságot, de nem találják. Azért nem, mert megvenni akarják, ami lehetetlen - és mert valahol tizenéves korukban a lelküket elzárták a napvilágtól.

Meg kell találni azt a társat, aki a kitárulkozásunkra nem reagál azonnali szúrkálással, aztán ki kell tárulkozni, mert máshogy nem megy. A boldogságot tenni és élni kell, várni rá fölösleges. Sokszor sokfelé idéztem már Márait, aki bár nem a végső szentség a témában, de nagyon jó ugródeszka:

Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.

Márai Sándor: Füveskönyv

Ahhoz, hogy az ember boldog tudjon lenni a boldogság keresése közben, szükség van a gyermeki lélekre és a felnőtt gondolkodásra. Boldognak lenni csak más boldog emberek mellett lehet igazán, ezért tenni kell a szeretteink boldogságáért. Szerencsés az az ember, akinek olyanok a szerettei, hogy képesek viszonozni ezt a "szolgálatot". Egy család csak akkor működhet igazán jól, ha mindenki szolgál benne mindenkit, illetve magát a családot, a közösséget. Aki csak elvenni akar a közösből, oda betenni nem, az sosem lehet boldog, mert előbb-utóbb kiürül a kosár és mindenki éhezni fog. A lelki igényeinket folyamatosan kizsarolni a másikból nem egy olyan út, ami a nirvánába vezet. A röhej, hogy az átlagember nem szívesen "szolgálna" senkit, még a saját kedvesét sem, hiszen az egyrészt nem trendi, másrészt munkával jár ami nem biztos hogy "megtérül". Olyan társat kell választani, akivel megtérül - más út nincs.

A tradícionális családmodell azért működött jól (amikor jól működött), mert a család szolgálatát helyezte a középpontba. A feleség nem magának főzött, hanem a családnak, és a férj nem magáért gürcölt, hanem a családért. Mindenki megkapta a másiktól azt, amit meg szeretett volna kapni, anélkül, hogy kérnie vagy követelnie kellett volna. Az az igazi örömforrás, mikor valaki törődik velünk, nem a pénz :\

A szívetek maradjon gyermeki, a szellemetek pedig nőjön fel az életetek valódi kihívásaihoz.

HVG-t lapozgattam...

Minden harmadik lengyel vállalatot nő vezet

Egyem a zuzájukat. Vagy akár azt is mondhatnám: váljék egészségükre. Ha arról lenne szó, hogy arrafelé vállalkozóbb kedvűek a nők, vagy hajlandóbbak túlórázásra és befektetni az extra munkát, addig teljesen érdektelen lenne a történet. Nade!

"Jaroslaw Nowroteket, a COIG elnökét aggasztják az adatok, mert feltételezhetően arra utalnak, hogy egyre kevesebb hölgyet választanak meg vezetői posztra. Ugyanakkor szerinte az is valószínű, hogy a "feminizált" vállalatok gyakrabban esnek ki a piacról."

Szerintem csak ne aggódjon senki amiatt, hogy a versenypiaci cégek józan önérdekkel felfegyverzett tulajdonosai kiket tesznek meg a saját vállalatuk vezetőinek. Főképpen azért, mert még a feministák is beismerik, hogy a nők által vezetett cégek "gyakrabban esnek ki a piacról", vagyis gyakrabban mennek csődbe.

Megváltozik a Coca-Cola és a Pepsi receptje Amerikában

"Az új recept szerint a kóla karamellszínezékében csökkentették a 4-metil-imidazol (4-MEI) vegyi anyag mennyiségét, amely Kalifornia államban a rákkeltő anyagok listájára került."

Aha. Szóval egy olyan dologról, ami semmit nem tesz hozzá az ital élvezeti értékéhez, kiderült, hogy rákkeltő. Más szerepe nincs a kólában, csak "színezi". Köszönjük szépen, hogy azért, hogy fekete lehessen a lötty, megmérgeznek minket.

A kólacégek szeretnék elkerülni a zűrt, ezért az USA-ban csökkentik a kérdéses színezék mennyiségét az üdítőben, ugyanakkor

"a Coca-Cola közleményében azt is leszögezte, hogy Európában nem változtatnak a gyártási folyamaton"

Az USA-ban az orrukra koppintottak, ezért gyorsan tenni kell valamit, de Európába még jó lesz a sz*r is.

Újabb bizonyíték a szolárium és a bőrrák kapcsolatára

Na ez engem speciel nem érint, mert életemben nem próbáltam, de azért érdekesnek érdekes.

"Azoknál a nőknél, akik évente legalább négyszer szoláriumoztak középiskolás koruk és 35 éves koruk között, 15 százalékkal nagyobb volt a bazálsejtes karcinóma kialakulásának valószínűsége, mint a nem szoláriumozóknál. Hasonló kockázatemelkedés kapcsolódott a melanomához és a bőr pikkelysejtes karcinómájához is."

Ha már évente 4 szoláriumozásnál is észrevehető a különbség, akkor csak sajnálni tudom azokat a csajokat akik hetente (többször) járnak. Mondjuk korábban sem volt éppen titok - inkább afféle modern népi megfigyelés -, hogy aki sokat szolározik annak "megöregedik" a bőre. Minden közösségben van 1-2 harmincas liba, aki úgy néz ki mintha beesett volna valami szárítógépbe...

A HVG pár soros ajánlót, és egy linket ad nekünk "vaj vagy margarin" témában. A végkövetkeztetést átveszik az eredeti cikkből, ami az Urban Legends-en jelent meg:

"a vaj és a jó minőségű margarin közötti választás ma már csak ízlés és pénztárca kérdése"

Mindezt arra alapozzák, hogy találtak egy hülye körlevelet, ami riogatta az embereket a margarintól, és az tartalmazott egy hamis állítást. Ez aztán az érvelés.

Nem igazán boncolgatják mélyen a témát, de azért ennyire még az Urban Legends is utánajárt:

"A hagyományosan hidrogénezéssel (“zsírkeményítéssel”) készített margarinok az egészségre káros ún. transzzsírsavakat is tartalmazhatnak"

Igen óvatos fogalmazás, enyhénszólva is. A margarin gyártása során növényi olajat hidrogéneznek, ezzel érik el, hogy a folyékony anyag konyhai hőmérsékleten szilárd maradjon. Az eljárás miatt a margarinok nem "tartalmazhatnak", hanem tartalmaznak transz-zsírsavakat, amikről a tudomány már jóideje tudja, hogy igencsak károsak.

Na most akkor hogy is van ez? Az egyik oldalon az iparilag gyártott szemét, ami egyértelműen káros, és ezt a szakértők is tudják - a másik oldalon pedig a vaj, amivel szemben ezek a legfőbb "ellenérvek":

"a vaj az avasodásnak, hőkezelésnek kevésbé áll ellen, magasabb a koleszterintartalma"

Hűha. Köszönöm szépen, akkor nem hagyom hogy megavasodjon, a koleszterinre meg ívben teszek, ugyanis tudom róla hogy nem az a mumus aminek megpróbálták régen beállítani. Különösen a vajban lévő "természetes", oxidálatlan formájában nem.

Számomra a választás továbbra sem pénztárca vagy ízlés kérdése (bár a vaj kétségtelenül kategóriákkal finomabb mint bármely margarin - nem véletlen, hogy "vajízű" margarint próbálnak gyártani), hanem józan megfontolásé. Az ilyen cikkeket meg tartsák meg maguknak, amik egyértelmű adatok mellett is képesek hibás következtetést levonni.

Találjátok ki, hogy melyik a vaj és melyik kettő a margarin...

Szerdán nagyon intenzív napkitörést észlelt a NASA - tudósít az index. Állítólag még északi fényt is láthat hazánkban aki hajnalban nézelődik.

Hát ez egy olyan látványosság, srácok, amit szívesen kihagynék...

Ebben az igazán izgalmas, hogy már hétfőn is napkitörés volt. Akkor arra írták, hogy hatalmas, de a szerdai még annál is nagyobb volt.

Oké, oké, nem biztos hogy világvége, sőt, 99,99%, hogy nem az, de azért a 2012 pletykákkal együtt alkalmas egy jó kis pánikkeltésre :)

Viszont érdekesen jól rímel ez a jelenség arra, hogy napokkal ezelőtt jól megfigyelhető halo-jelenség volt a hold körül. (Ugyanerről a jelenségről egy februári tudósítást találtam, tehát akkor is volt, én magam a minap figyeltem meg az ablakomból szabad szemmel.)

Megbolondult az ég...

A király zihálva fordult le a lóról. Épp csak el tudott slisszolni a népharag elől, ami azért üldözte, mert ő speciel nem jó király volt.

Ahogy igyekezett megtalálni a lélekzetét, egyszercsak megjelent mellette egy kisegér:

- Rossz király, adj ennem valamit!

- Any*dat - válaszolt a király, mert elege volt abból, hogy mindenki őt piszkálja. De mivel egyáltalán nem volt éhes, néhány morzsát kifordított a zsebéből. Az egér majszolni kezdett.

- Tudod mi a te problémád, király? - nézett fel két falat között. - Hülyén álltál a dolgokhoz.

- Aha, és pont egy egér fog kioktatni...

- Nahát ha jót akarsz, akkor végighallgatsz.

A király - jobb dolga nem lévén, mivel a lovának és neki is pihennie kellett - sóhajtott egyet, jelezvén, hogy ő inkább nem beszélne, tehát szabad a pálya a megmondóegér előtt.

- Először is, az a gond, hogy a nép vízszintesen van kettéosztva. Amíg a szegények a gazdagok ellen küzdenek, addig a gazdagok sosem nyugodhatnak. Függőlegesen kell szétosztani a népeket, hogy egymás ellen harcoljanak, amíg te vígan röhögsz az egész kupac tetején.

Rossz király arcára torz pofát faragott a döbbenet.

- Arra kell csak ügyelned, hogy úgy oszd ketté az embereket, hogy az ellenségeskedés örökké fennmaradjon.

- Na és azt hogyan érhetném el?

- Találj két értéket, ami mögé fel lehet sorakozni. Mondjuk... - az egér tettetett némi töprengést - mondjuk hirdesd ki, hogy mostantól egy táborba tartozik mindenki, aki szerint az emberek boldogulása közös felelősség, és egy másik táborba azok, akik szerint mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és másoknak semmi köze a pénzhez amiért ő megdolgozott.

- És?! - értetlenkedett a rossz király, mivel a felfogása méltó volt egy rossz királyéhoz.

- És ugraszd össze a két bandát, mondjuk úgy, hogy azt sulykolod mindenkibe, hogy a másik oldal csúnya, rossz és gonosz. Amíg ezek egymással harcolnak, te vígan röhöghetsz a palotádban.

- Hol van már nekem palotám... - savanyodott el a király. - Elfoglalta a nép.

- Na és ha el, mi van akkor? - replikázott az egér. - Lesz másik, ne aggódj. Na figyelj! - mondta, mert kezdett belemelegedni. - Most szépen kidoboltatod a falvak főterein, hogy te, mint király, visszavonultál, és mától a nép uralkodik. Nem, ne hápogj, hallgasd végig a tervet. A nép nem uralkodhat csak úgy, mindenképpen szükség van nagyokosokra. Kihirdeted, hogy te mint főokos ugye leléptél, és a nép választhat magának nagyokosokat. Itt jön a csavar! A két fiadat megteszed két nagyokos-jelöltnek, és így rajtuk keresztül irányítasz mindent. A hülyébbik fiaddal bemagoltatod, hogy ő mostantól azt az eszmét képviseli, hogy a népet az isten adta, és a népnek együtt kell munkálkodnia azon, hogy mindenki boldog és gazdag legyen. Erre eleinte a szegények fognak majd ujjongani, de azért idővel bárki elhülyülhet. Özönleni fognak a hülyébbik fiad alá a népek, mert tetszik majd nekik az ötlet, hogy vegyük el a gazdagoktól a pénzüket, és adjuk oda a szegényeknek. A csúnyábbik fiad ezzel szemben azt fogja mantrázni (ez egy művelt távolkeleti egér volt), hogy igazságtalanság elvenni a vagyont azoktól, akik megdolgoztak érte. Ő a gazdagabbaknak lesz szimpatikus, de idővel azért neki is szélesedik majd a rajongótábora. Az elegáns vezércsel az, hogy mindkét elméletben benne van az igazság csírája, vagyis mindkettő mellett lehet úgy harcolni, hogy az ember közben igazságosnak és nemesnek érezze magát. Én már csak tudom, előző életemben én is ember voltam. (Mondom, távolkeleti egér.)

A király köpni-nyelni nem tudott. Az egér befalta az utolsó morzsákat, aztán folytatta:

- Szóval ez a két tábor örökké marhatja egymást, a két fiad irányítása alatt, mert sosem fognak tudni egyezségre jutni, hogy kinek van igaza. Egyiknek sem, és mindkettőnek. Frankó, mi?

- A frankokat ne is emlegesd.

- Hülye. - Egerünk megcsóválta a fejét. - Na mindegy. A lényeg az, hogy te látványosan tűnj el; mondjuk titokban vegyél egy birtokot a francia lankák között, egy szerény kastéllyal, ahol talicskákban szolgálják fel a libamájas kaviárt.

- Hoppá, egér! - Derült fel a király arca, mert nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor az ember okosabbnak érezheti magát a másiknál. Még ha az csak egy egér is. - Mi garantálja nekem, hogy a fiaim hagyni fogják, hogy a háttérből manipuláljam őket?

- Na igen - fanyalodott el egér. - Ez kockázatos, mert ha van bennük némi igazságérzet, vagy tisztesség, akkor kiadhatnak téged a népnek.

Rossz király hatalmas, öblös kacajra fakadt. - Egy életre be vagyok biztosítva - fuldokolta egy visító kuncogás és egy könnycsepp-eldörzsölés között. - Az a két idióta gazfickó együtt nem hord magánál tíz deka gerincet.

- Pompás - fitogtatta szókincsét az egér. - Akkor ezt hallgasd meg! A kincstár még a tiéd. Nem is vagy te olyan hülye, végülis az egyetlen kulcsot a nyakadban hordod. Naszóval azt mondod a fiaidnak, hogy adsz nekik pénzt, amiből országszerte közhírré téttetethetik a politikai programjukat - de csak kölcsönbe. Magyarázkodj addig, amíg el nem fogadják. Végső esetben mondd azt, hogy úgyse nekik kell visszafizetni, hanem majd az ország népe kiköhögi. Aztán adj kölcsönt az országnak is. A fiaid majd úgyis fennhangon jajveszékelnek, hogy a kincstár üres, nincs pénz utakra, iskolákra, semmire.

- Nade hülye lenne az ország kölcsönöket felvenni tőlem, ha az ő kincstárukból adnám azokat...

- Ez legyen a legkisebb gondod! Alapítasz egy céget valami jó misztikus névvel, amiről senki sem tudja hogy valójában micsoda. Legyen mondjuk "világbank". Ez már elég hivatalos ahhoz, hogy a nép bevegye: a világbank kölcsönadott nekik utakra, sulikra, ésatöbbi.

A király morfondírozott, az egér várt türelemmel. Egy darabig.

- A lényeg a kamat. Abból fogják ugyanis a kaviárodat talicskázni. Minden szál a te kezedben fut össze, mert a fiaidat bármikor meg tudod zsarolni. Eleinte azzal, hogy kiadod őket, később egyszerűen megfenyegeted őket a verőlegényeiddel. Úgy fognak táncolni, ahogy te fütyülsz, de téged senki nem érhet el a népharag kaszájával.

A király a messzeségbe révedve tapogatta az alig hegedt sebet a fartájékán. Túlságosan intim élmények fűzték ahhoz a bizonyos kaszához. Egyre jobban tetszett neki a terv.

- Szóval én maradok az atyaúristen, annak minden előnyével, de a hátrányokat másoknak kell viselnie?

- Lényegében. Bár az úristen nem te vagy, de rossz király az maradhatsz az idők végezetéig. A sok hülye egymást fogja okolni az ország rossz sorsáért, amit egyébként a bolond is láthatna, hogy azért van, mert kiszivattyúzod a pénzüket és a háttérből megnyomorítod a politikájukat.

- Annyira hülyék nem lehetnek, hogy ne jöjjenek rá a turpisságra...

- Ugyan! Alábecsülöd az emberi hülyeséget. Még a szakadék peremén is egymást fogják ütlegelni, ahelyett hogy téged keresnének meg. Sőt, meggyőződésem, hogy még sokkal nagyobb hülyeségeket is le lehet nyomni a torkukon. Ha egy ember elköteleződik érzelmileg, azután már nehezen változik. Arra meg különösen nehezen hajlandó, hogy beismerje: ostoba volt.

- Na és mi a helyzet a lelepleződéssel? Ha csak egyvalaki rájön...

- Némi aprópénzt tömnöd kell a kisbírók zsebébe, az tény, dehát ez neked semmit nem jelent. Néhány likas garasért életük végéig azt fogják kidobolni a főtereken, amit te megrendelsz náluk.

- Attól még más is kiállhat ordibálni a főtérre!

- Ugyan ki hiszi el a hagymázas képzelgéseiket? - nevetett az egér. - El kell híresztelned, hogy vannak ilyen idióták, akik ezeket a légbőlkapott paranoiás marhaságokat terjesztik, és akkor a birkák nyugodtan alszanak majd. Amit a kisbíró kidobol, az lesz az "igazság".

- Igazság nem csak egy van?

- Király, király... Látom erőre kaptál, de ettől sem lettél okosabb. Szóval usgyi. Hajóra a kincstárral, irány a riviéra, aztán távcsövön nézheted, amíg az ország népe önmagát marja csontig a szakadék felé vezető úton.

- Van némi eszed, egér, azt el kell ismerni - bólogatott a király -, de azért nem túl sok - fejezte be a mondatot, miközben az egér hátára lépve segítette fel magát a nyeregbe. - Irány a tengerpart! - dünnyögte, már csak a saját szórakoztatására.

Mikor elkezdtem anyagot gyűjteni ehhez a cikkhez, szomorúan tapasztaltam, hogy valaki más már megírta helyettem - ráadásul nem is túl régen. Az istenhithez való hozzáállása siralmas, de a lúgosítás tekintetében tökéletesen leírja, amit arról tudni kell. Ezek címszavakban:

1. Az ember nem vödör, amiben ha savasság van, akkor egy kis lúgot beleborítva minden megoldódik.

2. A gyomorban gyomorsav van, ami az emésztéshez elengedhetetlen - ha azt lúggal semlegesítjük, nincs emésztés.

3. Mielőtt az erős lúg a gyomorban semlegesítődik még rengeteg kárt okozhat a szájüregben, nyelőcsőben, és a gyomorban is. A lúg nem valamiféle titkos tápanyag, hanem maró folyadék. Nem pont ugyanolyan módon mar, mint a sav, de ugyanannyira káros. A lúgosításnak körülbelül annyi értelme van (illetve még kevesebb), mint ha egy gyomorsavhiányos embernek azt mondanánk, igyon tömény kénsavat.

Én még annyit tennék hozzá, hogy a paleó elv és a józan paraszti ész két igen erős mankó az olyan sarlatánságok ellen, mint a lúgosítás.

Egyrészt a józan paraszti eszünk azt mondja, hogy az emberi tápláléknak lehetőleg pH-semlegesnek kell lennie; ugyanis a kacsasült, a petrezselymes burgonya, a valníliapuding nem kifejezetten savas vagy lúgos. A pH-juk általában a semlegeshez közelít, és ez így helyes. Persze a savanyúság savas, de azért egy "ipari" savtól még fényévekre van. Az a pár milliliter ecet nem fog minket sírba vinni, ugyanis az emésztésünk simán tud korrigálni egy kis pluszminuszt.

A paleó elv azt mondja, hogy edd azt, amit az őseid. Felmenőink pedig azt ették, amire rá tudták tenni a mancsukat. Nem törődtek azzal, hogy savas vagy lúgos - igaz nem is nagyon tettek hozzá olyat, amitől a pH-érték felborult volna. Az ősembernek nem nagyon volt ecetje, és még kevésbé speckó lúgosító kajái és löttyei.

Az más kérdés, hogy sok ember szervezete "el van savanyodva". Sokaknak a szelleme és lelke is, de ez most végképp nem tartozik ide, bár éppenséggel összefügghet :) Az emberi szervezetben a savasodást nem a koviubi okozza, hanem a rengeteg mesterséges adalék, paradox módon a cukor, és érthető módon - egyeseknél - az alkohol. Épp ezért a savasság problémájára nem a lúgos víz ivása a megoldás (lásd odafent az 1. pontot), hanem a károsító anyagok bevitelének leállítása.

Persze vannak akik azt mondják, hogy a lúgosítás nem arról szól, hogy szájon át lúgot kell bevinni, hanem figyelni kell az ételek "hatásaira". Az ilyenek szerint viszont a sav olykor lúgosíthat, a lúg meg savasíthat. Na erre varrj gombot. Ami ennyire meg van bonyolítva, az általában már nem sülhet el jól. Ráadásul nem talál az ember két olyan oldalt, ami ugyanazt állítaná. Az első két gugli-találatom például ellentmondott egymásnak meggy tekintetében: az egyik szerint savasít, a másik szerint lúgosít. Szerintem az egész egy hülyeség, dehát én már csak ilyen vaskalapos vagyok :)

Az előbb linkelt szakértőnél találtam az alábbi szöveget:

"Ám ne feledjük el, hogy a lúgosítás szabályai mellett az egészséges táplálkozás szabályait is be kell tartanunk!  Tudnunk kell, hogy a lúgosító étrend nem veszi figyelembe táplálkozásunk egyéb tényezõit, vagyis például a rosttartalmat, koleszterin-bevitelt, glikémiás-indexet"

LOL
Na ez az illető törődik az egészséges táplálkozzással, az már biztos... Minden trendi és üres hívószó ott figyel a kelléktárában. Óvakodik a koleszterintől (fölöslegesen), bőven fogyaszt rostokat (káros), és figyeli a GI-t, ami annyit ér, mint halottnak a cvikipuszi. Ha ilyen emberek ajánlják a lúgosítást, akkor az nekem pont elég ahhoz, hogy még véletlenül se vegyem komolyan.