Deansdale

Absztrakt témába csapok, aki nem szereti az elméleti fejtegetéseket az akár lapozhat is.

Az emberek egyik nagy problémája, hogy nincsenek tisztában a világ működésével. Ez ritkán okoz feltűnő problémákat, de csendesen meghúzódhat a nagy gubancok hátterében is. Mire gondolok? Próbálom egyszerűen vázolni.

Léteznek természeti törvények, és ezen kívül léteznek emberi konstrukciók. Ezek olyan fogalmak, elképzelések, amik a természetben nem találhatóak meg, kizárólag az emberi elme szüleményei. Mégis úgy tekintünk rájuk, mintha rajtunk kívül álló valóságos dolgok lennének. Ilyenek az erkölcs, a jog, az illem, az érdem, stb. Ilyenek a természetben nem léteznek, és ha kimész egy szafarira akkor te is hamar rájöhetsz.

Az oroszlán sosem gondolkozik azon, hogy a gazella "jobbat érdemelt volna", vagy hogy neki "joga van-e" elvenni az életét. Azon sem vacillál hogy a vadászata mennyire "erkölcsös". Mi emberek a természet alapkoncepcióira felépítettük az emberi társadalom összes illúzióját, és sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezek valóságosak, vagy valóságosabbak mint a természeti törvények. Holott elég egy szokatlan szitu, és az ember is visszavedlik természeti lénnyé. Ha nem vagy teljesen hibbant, meg fogod védeni magad amikor egy részeg megtámad, és nem fogsz közben azon elmélkedni, hogy kinek mihez lennne (vagy nem lenne) joga, vagy mi az erkölcsös.

Ha valaki nem tudja az embertől független valóságot elkülöníteni az emberi elme konstrukcióitól, azzal akkor van igazán gond, ha elkezdi azt képzelni, hogy őrá a természeti törvények nem vonatkoznak. Ezt egy elég furcsa példán keresztül fogom levezetni, és az a nőzés :)

A legtöbb ember tévesen azt képzeli, hogy a romantikus kapcsolatteremtésre a társadalmi érintkezés általános szabályai vonatkoznak. Illem, modor, udvariasság, stb. A természeti törvényeket szeretjük kitolni a képből, mert valamiért úgy nevelnek minket, hogy azt higgyük: a "nyers" szexualitás valami ember alatti dolog, amit csak az állatok csinálnak. Azzal talán még nem is lenne baj, ha a csokinyuszit csilli-villi fóliába csomagolnánk, de manapság sokan azt hiszik, hogy az üres csomagolópapírral kell dolgozniuk, hiszen a csokinyúl valami szégyellnivaló ősi genetikai örökség, ami legfeljebb a hálószobában szabadulhat el, és ott is csak szigorú pórázon. Csakhogy ez így nem nagyon működik.

Titokban mindenkinek a csokinyúl kell, mert az ember társas lény. Az ember érintésre, ölelésre és utódokra vágyik, akkor is amikor udvariasan felsegíti a potenciális partner kabátját az első randin. És nincs ebben semmi szégyellnivaló, legfeljebb akkor, ha szégyellni akarjuk az emberi mivoltunkat.

Mégis tele a világ prűd fapofákkal, akik abból merítik a büszkeséget, hogy megfojtják magukban a csokinyulat. Bennük aztán nincsen semmi állatias, nehogy bárki is azt merje hinni! Ezek az emberek hajlamosak azt képzelni, hogy az erkölcsi magaslovuk megvédi őket a természet törvényeitől, de ez a legkevésbé sincs így. Ők is pontosan ugyanarra izgulnak fel, mint azok, akik elfogadják a szexualitást annak, ami.

És ez a "jófiúk" egyik tragédiája, akik mint tudjuk, általában utolsóként érnek célba. Azt hiszik, az udvarláshoz elég az illem, a kellem, és minden más felszínes máz. Holott ezeknek semmi köze ahhoz, hogy egy nőnek megmozdul-e a fantáziája. A fantáziát a természet törvényei irányítják, akár tetszik akár nem. A fantázia a csokinyulat keresi, mert tudja, hogy az a lényeg. Ha a szitu hálószobáig fajul, akkor ott a csomagolás úgyis lehullik, és ott már csak az számít, hogy egy jó nagy darabot kiharaphassunk a finom csokiból :) Csak persze mivel az ember nincs egészen tudatos lénynek nevelve, ezért a legtöbb ilyen folyamatról fogalma sincs, tehát a tudatalattijában zajlanak szép csendben. A tudatalatti dönti el, hogy egy potenciális partner mennyire kívánatos; ha az, akkor a tudat legyártja a megfelelő racionalizálást, hogy az illető miért "szimpatikus"; ha nem kívánatos, akkor lehet bármennyire kedves és aranyos, abból nem lesz szex. És ez pontosan ugyanígy zajlik azoknál, akik "sosem dőlnének be egy Casanovának", és azoknál is, akik igen. Az entellektüell nők nagyképű önáltatása, hogy ők az "ostoba tyúkok" felett állnak és egyből kiszúrnák azokat a pasikat akik Don Juant játszanak. Talán a kontárokat. De aki jól csinálja, annak nincs a homlokára írva, hogy tapasztalt vadász. Az igazi Csaanovát pont arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni. Ő egyszerűen csak az a pasi, aki csendesen magabiztos, tudja mit akar, tudja hogy a nő mit akar, nem tolakodó, de nem tutyimutyi, tud figyelni, intelligensen társalog, ésatöbbi. Ő az a pasi, aki megmozgatja a nők fantáziáját, és aztán csendesen távozik.

Na mindegy, a példa után visszatérve az eredeti gondolathoz: fiatalkorban kéne tanítani, hogy legyen mindenki alapvetően tisztában az emberi élet törvényszerűségeinek kettősségével. Mindenki értse meg, hogy ez az oroszlánok világa, ahol az erősebbnek "joga van" megenni a gyengébbet, ahol a gazella hiába "érdemel" jobbat. Minden ezen felül bónusz, amit az emberiség az alapokhoz tudatosan hozzátesz. Az nem "jár" senkinek, legfeljebb öröm ha mégis megkapja. Vagyis ha úgy érzed, hogy mást kaptál a haveroktól, tanároktól, kollégáktól, a leendő, aktuális vagy volt partnereidtől, mint amit "érdemelnél", akkor tudd, hogy illúziókat táplálsz. Érdem nem létezik, csak a fejedben. A világ azt adja, amit el tudsz venni belőle, és azon felül bizonyos emberek jótékonykodhatnak irányodban ha éppen olyan a kedvük, de ezt nem várhatod el. Lehet, hogy nem kedvelnek annyira mint hitted, de az is lehet hogy csak máshol jár az eszük.

Ugyanígy jó ha tudod, hogy a sikátorban is a természet uralkodik. Papíron talán nem tűnik fel első ránézésre a feministák és az egyéb válogatott neoliberálisok idiótasága, amikor arról beszélnek, hogy a bűnözőnek "nincs joga" bűnözni - de ott, akkor igenis "joga van", mert ő az erősebb. Vagy nem. Lehet, hogy te vagy az erősebb és meg tudod védeni magad. Mindenesetre az biztos, hogy a jog, az erkölcs, az érdem nem fog tudni megvédeni, csak a természet. Az emberi konstrukciók megpróbálhatnak utólag kárpótolni más emberi konstrukciók nevében, de annak az eredménye mindig kétes.

Jó észben tartani, hogy ez a kettősség az emberi élet szinte minden területét áthatja. Nem feltűnően, de stabilan. A jelentősége ennek az egésznek pedig az, hogy sok lelki kíntól mgvédheti magát az ember, ha ezt letisztázza magában. Ha megérti, hogy néhány dolog amit létezőnek gondolt valójában csak az emberi gondolkodás teremtménye, akkor alapvetően megváltoznak az elvárásai az élettel és a többi emberrel szemben.

ui. Ezen a témán már gondolkodtam egy ideje, hogy meg kellene írni, de végülis egy elég különös inspiráció indította meg a konkrét ihletet:

Logisztika és séma alapú randizás alapfokon

Na itt a kommentekben szabadult el pár kacifánt, akik azt képzelik magukról, hogy ők nem úgy nők, ahogyan a többi nő az. Hogy csak a buta libák buknak a sármos pasikra, de ők, mivel intelligensek, valami mást találnak szexuálisan izgatónak. Hja, persze.

Íme egy olyan (magyar feliratos) videó, ami elég pontosan bemutatja a bankvilág működését - illetve az USA központi bankjának létrehozását és "áldásos" tevékenységét. De jó ha tudjuk, ez ránk is pont ugyanúgy érvényes attól függetlenül, hogy ez itt nem az USA.

https://www.youtube.com/watch?v=XbwAEvQoSLA

A vicc az, hogy láttam a filmet amiből ez egy részlet, de nem ugrik be a címe :)

A kevésbé vicces dolog az, hogy a filmben ismertetett manipulációkat egy az egyben fel lehet ismerni a mostani világválságon, vagyis kétség sem férhet ahhoz, hogy a nemzetközi banki elit most is ugyanúgy szipolyozza az emberiséget, mint az előző 100-200 évben folyamatosan. Ahogy az összes korábbi válság során, most is pontosan ugyanúgy megtörtént, hogy a tönkrement független bankokat a központi bankok irányítása alatt álló nagy nemzetközi cégek fillérekért felvásárolták, vagyis ilyen módszerrel irtják a konkurrenciát és egyúttal növelik a saját hatalmukat. Eközben a tönkrement emberek és cégek milliói teljesen hidegen hagyják őket - illetve ha épp olyan a kedvük akkor a tönkrement cégeket is megveszik lyukas mogyoróért. Aki nem hiszi, nézze a videót. Mindent elmagyaráznak feketén-fehéren.

Azt hiszem ezért járok feminista oldalakra: hogy szórakozzak. Afféle önkielégítés ez, de azért mégsem teljesen az, hiszen a poénokat a feministák szállítják. Persze olykor vigyázni kell, mert ha az ember rossz oldaláról fogja meg a témát, a kacagásból bicskanyitogatás lesz, és az árt az emésztésnek. Nade lényegre...

Átruccantam szokás szerint a nőkertbe, és ezúttal ezt a gyomot találtam:

"[Erich] Fromm úgy tűnik, vak a nemi alapú elnyomásra, szerinte a patriarchátus már megszűnt, és az a háziasszony, aki fizetség nélkül főz és takarít a férjére, elégedettebb, mint az a bejárónő, aki pénzért teszi ugyanezt."

Na igen - írom miután befejeztem a röhögést. Fromm, a nemzetközileg elismert gondolkodó és szociálpszichológus vak volt és hülye, nem vett észre valamit ami a cikkíró Mónika szerint egyértelmű. Ha a nagyképűség fájna...

A másik poén, hogy ki az a bejárónő aki a saját férjéhez jár be? Csak azért kérdem, mert a szövegből egyértelműen az jön le, hogy a bejárónők pénzért takarítanak a férjükre. Persze ez a gondolkodásmód az alapjaitól rohad - a feministák szerint a család nem valamiféle közösség, vagy együttműködés, netán szereteten alapuló együttélési forma, ahol a nő gondoskodása a családjáról felemelő és lelket kiteljesítő feladat, hanem rabiga, amit esze ágában sem lenne csinálni ha valaki nem "kényszerítené". Ki az beteg lelkű ember aki a saját családjában bejárónőnek tartja magát? Ki az az aberrált akinek a gyermekeiről vagy a gyermekei apjáról való gondoskodás olyan teher, mintha vadidegeneket kellene kiszolgálni?

A feministák elméletei szerint minden egyes emberi kapcsolat rideg, kimért, és valamiféle mérhető érték tranzakciója. Olyan nem létezik, hogy két ember jól érzi magát együtt és az egyik elmosogat. Nem! Ha a nő mosogat, akkor az elnyomás, kizsákmányolás, patriarchátus. Az a nő aki szereti a családját és nem érzi tehernek a mosogatást, az valamiféle nőellenes képződmény, patriarchálisan agymosott őskövület.
És ezek mondják azt, hogy ők a nőkért harcolnak... Besz*rás. Követelik, hogy a férfiak tiszteljék a nőket, de ők maguk, a feministák, egy makulányi tiszteletet sem tanúsítanak a nők iránt.

"(...) az alapjövedelem bevezetésével erősödhet a nemi szerepek szerinti munkamegosztás (pl. Elgarte, 2010). Ez annak ellenére is megtörténhet, hogy az általánosan biztosított juttatás úgy védené a háztartást ellátó nőket, hogy közben nem zárná őket a négy fal közé és elvileg lehetővé tenné mindkét nem számára a részmunkaidős munkavállalást. A hagyományos szerepekhez kapcsolódó normákat és elvárásokat figyelembe véve ugyanis valószínű, hogy a férfiak nagy része nem fogja megszakítani vagy csökkenteni a munkát azért, hogy komolyan részt vegyen a házimunkában. Ennek oka természetesen nem maga a juttatás, hanem más szakpolitikai területek hiányosságai, ezért ezeken is alapvető változásokat kell elérni. Olyan intézkedéseket kell bevezetni, amik elősegítik és ösztönzik a kereső és a háztartásbeli szerepek megosztását azoknak a pároknak, akik így döntenek."

Hadd fordítsam le ezt magyarra: Feministáink attól tartanak, hogy ha mindenkinek alanyi jogon járna "állampolgári fizetés", akkor több nő hagyná ott a munkát, mint férfi - és ez elfogadhatatlan! A szemét férfiak már megint másképp reagálnának, mint a nők! Miért nem tudnak a férfiak is nők lenni?! A lényeg mindenesetre az, hogy ha egyes párok úgy döntenek, hogy a nő otthon marad, de a férfi dolgozik, akkor ezeket a párokat ebben akadályozni kell. Mert az önrendelkezésük és a döntéseik lósz*rt sem számítanak annak a tükrében, ami a feministák szerint a legfontosabb szempont mind között: hogy a férfi is mosogasson. A férfiakat azért kell törvényileg valahogy kiszórni a munkahelyeikről, mert különben a mocskok nem hagynák ott maguktól az állásukat azért, hogy többet mosogassanak.

Agyrém.

Más témában kutatgattam a neten, de ezt sikerült kihorgászni:

"A demokratizmus inkább talán az lehetne, ha az eredendően női vágyak elképzelések jobban érvényesülhetnének (...)"

Baszki, ez odavág :) Szerzője "Fourjack" (Forgács Zsuzsa Bruria), ismert magyar feminista írónő és miegyéb. Az anyag nem friss, de annál viccesebb :D

Ha már így belelendültem a cikkírásba, ezzel kikerekítem a mai napot, hiszen három a Magyar igazság :)

Csak most találtam rá egy érdekes cikkre a svájci frankos hitelekkel kapcsolatban. Annak is tanulságos elolvasni, aki nem vett fel ilyen hitelt. Én a Komló Médián találtam, de az eredeti szerzője Antalffy Tibor. Üldözési mániája, hogy aki kommentet ír nála, az "reklámozni" akarja ott magát; én ezért úgy gondoltam reklámozom kicsit a saját blogomon :D

Részlet:

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett,  Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

Az index produkálta:

A magyar bankokat félti a Financial Times

Nem elég, hogy igencsak megérzik az adósságválság miatti feszültségeket, további nyomást éreznek magukon az európai bankok Magyarországon. A romló közpénzügyek és az ellenséges gazdaságpolitika teszteli őket az egykor hasznot hajtó piacon – írja a Financial Times, idézve a magyar bankszektorral kapcsolatos több véleményt is cikkében.

És ehhez képest a másik hír, pont az előző mellett:

Tavaly az Európai Unióban 334-gyel csökkent a pénzügyi intézmények száma. Nálunk öttel nőtt.

Milyen borzalmas lehet ez a válság a bankoknak, és Magyarország is egy szörnyű hely.

További érdekes szöszök a cikkekből:

"nyugat-európai bankok gyakorolnak ellenőrzést a magyar bankszektor mintegy 80 százaléka felett"

Köh-köh.

"Évekig tartó növekedés után azonban most úgy tűnik, elveszthetik ezt a szerencsejátékot - fogalmaz a lap."

Ne feledjük, a 2008-as nagy nemzetközi bankválság is benne volt abban az évekig tartó növekedésben. Igen, a magyar bankok a bankválság legalján is nyereségesek voltak.

"Orbán Viktor nacionalista színezetű kormánya már 2010 májusi hivatalba lépésekor célba vette a bankokat, őket hibáztatva a pénzügyi válságért."

Talán nem alaptalanul. Viszont a megfogalmazás durván szélsőséges. A rohadt nacionalisták a bankokat hibáztatják a válságért, brrrrrr!!!

"Mivel a bankok hitelminősítése az államkötvényekéhez kötött, ez szintén rontja Magyarország középtávú növekedési lehetőségeit"

Lehet hogy valamit nem értek teljesen tisztán, de számomra egyre furcsább, hogy egy ország gazdasági növekedési mutatói kizárólag a bankok hitelminősítésétől függenek. Azt hittem a gazdaság növekedése a gazdaságtól függ, és nem attól, hogy A, B vagy X kategóriába sorol minket a Stan&Pan hitelminősítő intézet korzikán.

Ha erre mennének tovább a folyamatok (nem fognak), akkor szép lassan a külföldi bankok kiszivárognának az országból, és mi magunkra maradnánk. Kénytelenek lennénk saját kútfőből megoldani a problémákat, nem vehetnénk fel több hitelt arra, hogy további illúziókat építsünk.

Hm.

Tulajdonképpen miért is olyan nagy baj, ha senki nem ad hitelt nekünk? Most hirtelen csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó is lett volna, ha soha senki nem ad egy vasat sem. Ez esetben a gazdaságunk már a Kádár-rendszer idején korrigálta volna magát, lett volna némi szorongás meg egy olyan méretű "válság", ami manapság enyhe viccnek tűnne. Nem szivárgott volna ki az országból sokezermilliárd forint, és most sem tartoznánk még mindig sokezermilliárddal.

Talán naivitásnak tűnhet az országot egy családhoz hasonlítani, de ki gazdálkodik jól, és ki jár legjobban: Kovácsék, akik soha nem vettek fel egy fillér hitelt sem - igaz nem is volt bálnamercijük és most is egy egyszerű panelban élnek; Szabóék, akik egy ideig hitelből flancoltak de már nem ad nekik a bank, ezért meghúzzák a nadrágszíjat; vagy Vargáék, akik szintén hitelből flancoltak, és továbbra is azt teszik? Persze lehet azt képzelni, hogy a bank a végén majd nem jön el Vargáékért, de meglehetősen nagy naivitás lenne. Ahogy a világ kinéz, a számlákat mindenképpen ki kell egyenlíteni. És országos szinten is eljött az ideje, hogy ne költekezzünk tovább a lehetőségeink felett. Talán ki lehetne próbálni a felelős gazdálkodást, ahelyett, hogy agyatlanul követjük az összes elődünket a hitelfelvételben, amiről érdekes módon minden szakértő azt írja, hogy hiba volt.

Kádár hibázott a hitelfelvétellel, Antall is, és azóta mindenki más is. Mi a megoldás? Vegyünk fel hitelt.

Na persze.

Politikáról, összeesküvésről, múltról és jövőről lesz szó - nem számadatok vagy százalékok formájában, hanem afféle töprengésként.

A nyugati világ mintha hanyatlana. Ennek a jelei persze még nem látszanak az utcán (illetve dehogynem, de erről (talán) később), épp ezért sok birka néz majd hülyének, hogy ilyesmiről beszélek. De aki egy kicsit is odafigyel, az láthatja, hogy az "első világban" legjobb esetben is stagnálás van, növekedés semmiképp. De a legtöbb helyen egyértelmű a hanyatlás.

Azt a gondolatot még el tudnám fogadni, hogy a kormányunk (bármelyik az utóbbi 20 évben) nem volt kompetens, és működésével hátráltatta a gazdaságot. De hogy ez a teljes nyugati világra igaz legyen, azt nehezen veszi be a gyomrom. Minden kormány egyszerre tehetségtelen? "Véletlenül" mindehol sarlatánokat szavazott meg a nép, aminek hatására mindenki együtt süllyed el? (Kivéve persze Izlandot, a modern világ egyetlen országát ahol még él a józan ész.)

A XX. század a fejlődés évszázada volt, azzal együtt, hogy volt azért pár csúnya háború és válság. A kohók és gyárak füstjétől szürke, angolkóros nagyvárosok helyén manapság felhőkarcolós vidámparkok állnak, hogy a Dubai-féle szürreális édenkertépítésekről ne is beszéljünk. Az egész világot háborúk, éhezések, járványok és gazdasági válságok tépázták, de mégis, még a rokkant és rozzant körülmények között is képes volt kiizzadni magából azt a hihetetlen fejlődést, ami...

Ami megtorpant 10-20-30 évvel ezelőtt. Nem tudom megfigyelte-e bárki, hogy míg Sanghaiban vagy Dubaiban a 20 évvel ezelőtti fényképekről még a város főépítésze sem mondaná meg, hogy az adott helyszínen készült, addig a világ többi részén (köh-köh, Budapest) szinte semmi nem változott. Na jó, a homlokzatokra felkerült néhány irdatlan hirdetőtábla, de hol vannak (pl.) Magyarországon a felhőkarcolók, az iparművészeti agymenésnek indult furcsa vagy csodálatos épületképződmények, hol van a fejlődés, hol van az élet? Hogy van az, hogy a háború után kölcsönök felvétele nélkül(!), munkagépek nélkül, képzett és életerős emberanyag nélkül is hidak épültek, gyárak, metrók, és minden amire szükség volt - de manapság, a nemzetközi befektetők, a mindenre "olcsó" hitelt adó bankok, a modern technika és fejlett ipar idején nem épül semmi, és az is kínkeservesen??? Egy rommá vert országot a nép a két kezével felemelt a porból, manapság pedig már egy plázaépítés is csodaszámba megy.

Nade akkor hogy is van ez? Kína és az arabok hajtanak mint a meszes, miközben mi meg szenvedünk. Pedig ott nincs demokrácia, nálunk meg van. Elvileg mi vagyunk a fejlett nyugathoz csatlakozó, szép reményekkel dagadó keblű EU-tagok, ők meg a földönfutó rizszabálók illetve a sivatagi 40 rabló. Persze, nekik ott az olaj. Nekünk meg a földgáz, amit kiadtunk idegen cégeknek pár százalék bányajáradékért. Holott egyes becslések szerint a teljes államadósságunkat visszafizethettük volna az árából. De nem elsősorban a saját magyar sorsunkkal akartam példálózni. Az egész EU meglehetősen furcsa képet mutat. Minden egyes új ország azzal a reménnyel csatlakozott, hogy majd "utoléri" a már bent lévő fejlettebbeket. Sikerült ez valakinek? Na, komolyan, srácok... Aki tud olyan országot, ami "felzárkózott" a hírös nyugat-európai versenyparipákhoz, az szóljon. Nekem innen úgy tűnik, inkább ők is lemaradnak. Mióta az EU létezik, egy deka felzárkózást nem tapasztaltam, csak a versenyparipák lesántulását. Pár évvel ezelőtt ki beszélt Görög, Olasz vagy Portugál válságról? Senki. Őket akartuk mi is utolérni. Hát úgy tűnik utol fogjuk, de most ennek valahogy más a csengése. Vagy a lejtőn csatlakozunk hozzájuk, vagy a szakadék alján a sziklákon.

Nade vissza megint a múltba. Honnan jött akkor egy évszázadnyi fejlődés? Ez csak magánvélemény, de szerintem abból a közmegegyzésből, hogy a társadalom érdeke előbbrevaló az egyénénél. Ez mára megszűnt. Hogy mire is gondolok? Iskolaépítésre, például. Akkor sem vetette fel a falvakat a pénz, de azért csak nekiálltak iskolákat építeni - amiket manapság eladnak, lerombolnak, hagynak szétmállani. Manapság "nincs rá pénz", meg "gazdasági megfontolások", és persze "hatékony működés". Annakidején ehelyett józan paraszti ész volt és erős akarat, hogy azt cselekedjék ami helyes és építő. Manapság a pénz nevében rombolunk. Vasutat, iskolát, közerkölcsöt.

Persze a társadalmi akarat mögött dolgozott még egy érdekes mechanizmus: a pénzverde. Ha valamiért a gazdaságban nem volt elég tőke, az állam beindította a nyomdát és "feldúsította" a pénzpiacot. Ha valahol be akartak ruházni (jó magyar szókapcsolattal), akkor előbb-utóbb került rá pénz is a jó cocialista időkben. Mert ahogy a sokat emlegetett Széchenyi is mondta, a gazdasághoz kell a pénz, alkalomadtán a hitel. És ha az állam nem erős, nem szocialista, és nem áll a társadalmi érdekű beruházások mögé, akkor máshonnan kell pénzt szerezni - tehát a képbe beúsznak a bankok. De nincs ezzel semmi baj. Több forrás, több lehetőség, több fejlődés. Egészen addig, legalábbis, amíg a bankok is a gazdaság és a társadalom szabályai szerint működnek, mint bármelyik másik cég. Szereznek egy komolyabb összeget, azt kiadják másnak kamatra, forog a pénz, megy a gazdaság, profitál a bank. A többség még manapság is úgy hiszi, hogy így működik a rendszer, hiszen így logikus, etikus és egyáltalán: hihető. Ha bárhogy máshogy lenne, az ellentmondana a józan észnek, ezért az egyszeri halandóknál afféle kognitív disszonanciát okozna, vagyis ellentmondásokat a fejben, amit az agy igyekszik minél gyorsabban lerendezni. Általában úgy, hogy az egymásnak ellentmondó információk egyikét figyelmen kívül hagyja, mintha az nem is létezne. Vagyis ha a bal füledbe az megy be, hogy a bankok a gazdaság fontos és szerves részei, amik komoly állami felügyelet alatt állnak és a megfelelő törvények hatályai alatt azon tevékenykednek, hogy a saját profitjuk mellett neked, nekem és mindenkinek jó legyen - de közben a jobb füledbe az megy be, hogy valójában a törvények felett állva kiszipolyozzák az egész világot, akkor a tudatod az egyiket nem fogja meghallani. Vagy ha igen, akkor arra ösztönöz, hogy röhögj rajta, mert ez csak valami hülyeség lehet. Namármost a kérdés az, hogy melyik melyik. A bal fülednek higgy, vagy a jobbnak?

Ha bekapcsolod a TV-t vagy elolvasol egy újságot, ők a bankrendszer mellett állnak. Ha kinyitod a szemedet és kinézel a világra ami körbevesz, egyértelmű, hogy a bankrendszer átverés.

A probléma akkor kezdődött, mikor a bankok "rájöttek", hogy átvehetik az államtól a pénznyomtatás nyűgét, mindössze a megfelelő zsebekbe kell tokolni némi zsetont. Ez az esetek 99%-ában egyenes út a riviérára, a maradék 1% pedig a Kennedy-merénylet. Vagyis akit tudtak megvettek, akit nem, azt elkaparták. Így van az, hogy az USA-ban és Magyarországon egyaránt (és persze szerte a világon) nem az állam nyomtatja a pénzt, hanem a bankok. Maguknak. Mert azt azért remélem senki nem hiszi, hogy a bank neked nyomtatja a pénzt vagy nekem...

Bemész tehát a bankba, mert kéne a lé egy új plazmatévére vagy alumíniumkohóra. Az alkalmazott készséges, az üzlet megköttetik, és már pötyögi is a szorgalmas kéz a billentyűzeten, hogy a számládra tegyék rá a megfelelő összeget. A "gond" - legalábbis közgazdasági és erkölcsi értelemben - annyi, hogy az az összeg egészen az enter lenyomásáig sehol nem létezik. Nem a bank pénzét kapod meg, nem a betétesek betéteiből juttatnak neked valamennyit, hanem egész egyszerűen bepötyögik, hogy most a te számládhoz tartozó bitek és bájtok dzsungelében van némi változás, és ennyi. A mai bankrendszer alapja a "fractional reserve banking", vagyis egy olyan rendszer, amiben a valós pénz csak "tartalék" - biztosíték azokra a fiktív pénzekre, amit a bank egy-egy gombnyomással létrehoz. Tudom, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, valószínűleg hülyének néz, de szerencsére a wikipédia is a segítségemre siet:

"Criticisms of fractional-reserve banking have been put forward from a variety of perspectives. (...) almost all of the money supply is an interest-bearing-debt created through banking debt-multiplication"

Persze nem ez a két sornyi fülszöveg az érvelés; aki keni az angolt és érdekli a téma az csillió köbméter anyagot találhat a neten - többek között a wiki cikke is folytatódik még pár oldalon keresztül.

Vissza megint a múltba. Pékséget akar nyitni a világháborús veterán, előtte két (elméleti!) út áll: ha nincs haverja aki hozzávágná a bankókat, akkor az állam nyomtat némi pénzt, ami okoz egy kis inflációt, de haverunk beindítja a pékségét, keletkezett pár munkahely, fejlődésben van a gazdaság, érték teremtődik. Aztán ha beáll a rendszer, az állam esetleg megteheti hogy kivon valamennyi pénzt a forgalomból, ezzel "visszacsinálva" az inflációt. A "B" terv az, hogy majd ad a bank. Csakhogy a bank a semmit adja, amit kamatostul kell visszafizetni. A pékség beindul, de olyan hitelállománnyal, ami végső soron mindenképpen a bank kezébe kerül vissza. A fiktív pénzcsinálás ugyanúgy inflációt okoz, épp csak visszacsinálhatatlan, mert a hasznot lenyeli a bank. Az állam az egész ügyletből kimarad, a gazdaság irányítása kicsúszik a kezéből, és bármennyi pénz is forogjon a gazdaságban, az mind a bank "tulajdona", vagyis áttételesen minden a banké. Ilyen értelemben a bank nem csak a kocsidat és a lakásodat viszi, hanem mindent. Mert a gyár is hitelből épült, amiben dolgozol, az iskola is amiben a gyereked tanul, sőt, a város is ahol élsz.

És most ott tartunk, hogy szerintem elkezdhetnénk számolni, hogy a világ összes hitelállományát vissza lehetne-e egyáltalán fizetni, ha MINDENT pénzzé tennénk ami pénzzé tehető. Gyanítom hogy nem. Ha eladnánk a gyárat, a boltot, a földet, a vizet és a levegőt, akkor sem tudnánk kifizetni az összes adósságunkat, amiket az állam, és amiket mi mint cégek és magánemberek felhalmoztunk. Nem létezik a világban annyi érték, amennyi adósság.

Összeesküvés? Nem. Miért lenne az? Egyszerűen ilyenek a törvények, és ilyen a gazdaság. Akár azt is hihetnénk, hogy azok a politikusok, akik annakidején aláírták a törvényeket, amik ezt lehetővé tették, mindössze "hibáztak". Rosszul mérték fel a helyzetet, és nem látták előre a következményeket. Azokat a következményeket, amiket most kezdünk sejteni. Pedig hamarosan ránk rúgják az ajtót. Válságban európa, válságban a világ. Nade mi ez a "válság"? Eltűnt a termőföld? Mérgezővé vált a tenger? Elrozsdásodott minden vas? Túrót. Minden egyes alkalommal, mikor a válság szót hallod, az csak és kizárólag egyetlen dolgot jelent: bankhitel. A görög államcsőd oka? Bankhitel. Az olasz és portugál (és ír és amcsi és...) válság oka? Bankhitel. A magyar szívás oka? Bankhitel. Egyszerűen semmilyen más gazdasági probléma nem létezik a világban, mint hogy mindenki a bankoknak tartozik. Mindenki hitelre vette a plazmatévét, és most a behajtó dörömböl az ajtón. A gáz az, hogy nem a tévéért jött, hanem a lakás- és kocsikulcsért, valamint minden ingó és ingatlan vagyonunkért, ugyanis az a fránya kamat az egekbe rúg. Nem néztük meg az apróbetűs részt, szopás.

Őszintén szólva nem ismerem az adatok hitelességét, de 80-90%-ban biztos vagyok abban, hogy nem torzítanak (a kormányportálról letölthető anyag részben alátámasztja): '73 és '89 között 1 milliárd $ hitelt vettünk fel. Ugyanebben az időszakban 11 milliárd $-t fizettünk ki csak kamatra(!), és '89-ben az adósságállományunk 20 milliárd $ volt. Apróbetűs rész, mi? Persze magyarázat az van: "Az abnormális méretű hitelfelvétel fő okai között szerepel, hogy a magát szocialistának nevező, egyébiránt a civilizált országok által a forradalom leverése után évtizedekig vitatott legitimitású magyar vezetés hibás makrogazdasági döntéseket hozott." Na igen. Ha az eredményeket nézzük, a papírokat vizsgáljuk, akkor semmilyen más logikus következtetést nem tudunk levonni, mint azt, hogy az utóbbi 50-100 évben a világ minden kormánya folyamatosan rossz makrogazdasági döntéseket hozott, kivéve talán Kínát. Persze őket is magunkkal fogjuk rántani, de ők legalább jól gazdálkodtak. Komolyan, emberek, ez racionális elmével felfogható és elfogadható, hogy mindenki folyamatosan "tévedett", kivéve pár szakadár rezsimet keleten? Ők lennének a jó példa, amit követni kellett volna? Gazdasági értelemben kétségkívül.

Vagy persze ott a másik magyarázat, ami ezredennyire sem hajmeresztő: mindenki azt tette, ami arra a célra vezetett, amit el akart érni. Ez esetben a világ jelenlegi helyzete nem kudarc, hanem siker. Ezt akarták, ezt kapták. Ha mást akartak volna mást csináltak volna. A tények magukért beszélnek. Mint az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a média. Minden téren folyamatos az állami pofázás, hogy egyre radikálisabb változásokra van egyre sürgetőbb szükség. És közben minden csak romlik.

Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy ha valóban változtatni akarnának, akkor megtennék?

Nem akarnak semmiféle változást, hiszen olyan keményen dolgoztak hogy végre ide jussunk. Hülyék lennének összedönteni több évtizedes munkájuk eredményét. A nép hülye, beteg, csóró és ignoráns. Aki lát, és szót emel, azt kiröhögik vagy lehurrogják. Minden a bankoké a legutolsó hajléktalan alsógatyájától a miniszterelnök nyaralóján át az államkasszáig.

Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy azok, akiknek ez az egész pont megfelel így, és mellesleg jó két évszázada a világ leggazdagabb emberei, azok tettek is azért, hogy így alakuljanak a dolgok?

...

Orbán tetteit vagy személyiségét lehet vitatni. Nem akarok aktuálpolitizálni; amit mondok nem erről szól. Ami tény, hogy az államadósság csökkentéséről beszélt és állami irányítást akar kiépíteni a bankok felett. És ekkor, hogy, hogy nem, érthetetlen módon az egész világ ellene fordult. Olyan politikusok, akik tegnap még a nevét sem tudták, most levelet írnak neki, hogy szégyellje magát és térjen vissza a helyes útra. Clintonné csak egy a sorban, akik próbálják észhez téríteni. Sőt, mintegy véletlenül az ellenzéke hirtelen megerősödni látszik, a padlón döglötten heverő MSZP egyszerre hétfejű hidrává válik, külföldi támogatói csak úgy döntik belé a dollárt. Bajnai Gordon újra színre lép, és több a támogatója mint valaha. Az a Bajnai, aki aláírta egy közös európai bank létrehozását, valamint szorgalmazza a bankrendszer önrendelkezésének mindenek felett való biztosítását. Orbán a bankrendszerhez nyúl, és ezzel gereblyébe lép, miközben az az ember, akit a legtöbben felejtenének ki a sorból ha kapásból vissza kéne idézni országunk miniszterelnökeit a rendszerváltás óta, egyszerre csak egy emelkedő piedesztálon találja magát.

Nincs itt semmi összeesküvés látnivaló, oszoljanak kérem.

Az utóbbi száz év történelmét kétféleképpen lehet magyarázni: vagy hibák és tévedések végeláthatatlan sora, vagy tervszerű kifosztása az emberiségnek. Akinek az előbbi tűnik logikusnak, az mi a fenének olvas ilyen cikkeket? :)

Az USA államalapítói (Benjamin Franklin, Thomas Jefferson, stb., "founding fathers") meglepően széles látókörű, tájékozott és intelligens emberek voltak. Mondtak is sok érdekes dolgot, amit az utókor is tanulmányozhatna. Ezeket a hagyományokat követték még egy darabig az USA választott elnökei is. Ez a cikk(nek nem nevezhető szösszenet) az első része egy olyan sorozatnak, amiben tőlük teszek közzé idézeteket.

„Hiszem, hogy a banki intézmények veszélyesebbek a szabadságunkra a reguláris hadseregeknél. Ha az amerikai nép valaha is engedi, hogy magánbankok irányítsák a fizetőeszköz kiadását, akkor a bankok és a körülöttük felnövő vállalatok addig forgatják ki a vagyonukból az embereket, míg a gyermekeik hajléktalanként nem ébrednek, azon a földrészen, melyet apáik foglaltak el. A pénznyomtatás jogát el kell venni a bankoktól és visszahelyezni a nép kezébe, ahová eredetileg tartozik.”
Thomas Jefferson – az USA elnöke 1801-1809-ig.

("I believe that banking institutions are more dangerous to our liberties than standing armies. If the American people ever allow private banks to control the issue of their currency, first by inflation, then by deflation, the banks and corporations that will grow up around [the banks] will deprive the people of all property until their children wake-up homeless on the continent their fathers conquered. The issuing power should be taken from the banks and restored to the people, to whom it properly belongs.")

Energiatakarékos izzóval kapcsolatos problémára kerestem megoldást a neten, de meglepő módon egy másik kérdésemre kaptam választ. Az index cikke azzal foglalkozik, hogy hogyan is élnek az emberek a Himalájában:

(...) Meglepetésünkre a tél nem a szűkölködés időszaka volt. Először úgy tűnt, házigazdánk elvesztette a nyári látogatásunknál használt Egyszerű vegetáriánus ételek tibetieknek című szakácskönyvét, viszont valahonnan előkerült a Húsételek reggelire, ebédre és vacsorára címmel megjelent kötet. Aztán kiderült, az intenzív húsfogyasztás oka, hogy elektromosság híján nem tudják elrakni télire a zöldségeket, ide pedig csak a korábbi posztokban ismertetett módon, a folyó jegén lehetne szállítani.

Míg azonban nyáron, éppen a hűtő hiánya miatt állatot sem igen vágnak, hiszen a hús úgyis megromlana, ebben az időben a levágott jakot, birkát csak ki kell akasztani a szomszédos, már nem fűtött szobába, és gond nélkül ehet belőle a család hetekig. Így ettünk remek jaksteaket, jakmomót, birkapörköltet és jakhúslevest naponta többször.

Talán nem véletlen, hogy a magyar hagyományok szerint is télen szokás disznót vágni. Ez persze frappáns válasz arra, hogy milyen is lehetett az emberek táplálkozása régen: mindig azt ették, ami volt. És ezért volt annyira fontos a "mindennapi kenyerünk", mert télre nem lehet bármit eltenni. (A lisztet sem igazán, ellenben a búzát igen.) És ha télen még az - egyébként vega hajlamú - buddhisták is húst zabálnak hússal, akkor képzelhetjük, hogy a default magyar paraszt még inkább ezt a megoldást választotta.

A parasztok szegénységével sem érdemes érvelni, mert ha a legszegényebb tibeti nyomorgóknak az elérhetetlen hegyi falvakban jut jakra és birkára, akkor képzelhetjük, hogy a magyar parasztudvarokban is mindig szaldgált egy-két tyúk, és az ólban is röfögött valami. Egy koca 10-12 malacot ellik, a számításokat mindenki elvégezheti magának.

Az már csak az én kiegészítésem, hogy minél távolabbra tekintünk a múltba, annál inkább elhalványul még a búza jelentősége is, hiszen ipari módszerek és "ipari méretű" területek nélkül sok munkával is csak kevés termést hoz. Földművelés előtti őseink valószínűleg begyűjtötték ősszel amit tudtak, aztán az első tavaszi termésekig maradt a húsevés. Aki szerint elődeink alig ettek húst, az induljon neki a téli havas erdőnek-mezőnek, és nézze meg milyen elemózsiát talál. Azt pedig közben tartsa észben, hogy az ősembernek nem volt se hűtőgépe, se hipermarkete. Azt ette amit talált, olyannyira, hogy ha nem talált semmit akkor éhenhalt. Ilyen kontextusban vizsgálni a téli pagonyt kicsit más következtetésekre vezet, mint a vegák szeretnék.

Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az ember fogazata, emésztőrendszere, és a belső biokémiai folyamatai is mindenevésre vannak beállva, és a rágcsálókkal, madarakkal ellentétben nem a gabonák fogyasztására vagy a vega étrendre. Az ember a kőkor zsenge 2,5 millió éve alatt csak akkor evett gabonát, ha véletlenül épp az érés idején bukkant rá a természetes lelőhelyein. Ez pár héten át pár maréknyi gabona elfogyasztását jelenti évente. Aki szerint az a természetes és egészséges, hogy mostanában naponta eszünk ennyit az év minden napján, az valamit komolyan félreértett.

Na jó, a cikk címe igazából csak tréfa, mindazonáltal az anyag elgondolkodtató: Kínosan pislákolnak a csodaégők

A hagyományos (izzószálas) villanykörték száműzésének egyelőre nem a környezet, hanem az energiatakarékos égőket gyártó iparág a nagy nyertese. A végeredményt már a körtestop bevezetésekor borítékolni lehetett,most azonban, a kivezetés harmadik lépcsőjéhez érve (eddig a 100-as és a 75-ös izzók gyártása, illetve forgalmazása szűnt meg, a napokban a 60-as égőket is nyugdíjba küldték) a kudarc már konkrét számokkal is alátámaszható. Egyrészt az izzók eltüntetése semmilyen mérhető hatást nem gyakorolt az európai áramfogyasztásra, holott százalékokban kifejezhető megtakarítást vártak tőle (ezért csinálták az egész felhajtást). Másrészt egyáltalán nem igazolódtak be az ígéretek, amelyekkel a költséges átállást a gyártók megédesíteni próbálták: az energiatakarékos égők átlagosan sokkal rövidebb ideig élnek, és rosszabbul tűrik a kapcsolgatást, mint ami a körtementesítő kampányban szerepelt.

A teljes cikk elolvasható a népszabinál.