Deansdale

Politikáról, összeesküvésről, múltról és jövőről lesz szó - nem számadatok vagy százalékok formájában, hanem afféle töprengésként.

A nyugati világ mintha hanyatlana. Ennek a jelei persze még nem látszanak az utcán (illetve dehogynem, de erről (talán) később), épp ezért sok birka néz majd hülyének, hogy ilyesmiről beszélek. De aki egy kicsit is odafigyel, az láthatja, hogy az "első világban" legjobb esetben is stagnálás van, növekedés semmiképp. De a legtöbb helyen egyértelmű a hanyatlás.

Azt a gondolatot még el tudnám fogadni, hogy a kormányunk (bármelyik az utóbbi 20 évben) nem volt kompetens, és működésével hátráltatta a gazdaságot. De hogy ez a teljes nyugati világra igaz legyen, azt nehezen veszi be a gyomrom. Minden kormány egyszerre tehetségtelen? "Véletlenül" mindehol sarlatánokat szavazott meg a nép, aminek hatására mindenki együtt süllyed el? (Kivéve persze Izlandot, a modern világ egyetlen országát ahol még él a józan ész.)

A XX. század a fejlődés évszázada volt, azzal együtt, hogy volt azért pár csúnya háború és válság. A kohók és gyárak füstjétől szürke, angolkóros nagyvárosok helyén manapság felhőkarcolós vidámparkok állnak, hogy a Dubai-féle szürreális édenkertépítésekről ne is beszéljünk. Az egész világot háborúk, éhezések, járványok és gazdasági válságok tépázták, de mégis, még a rokkant és rozzant körülmények között is képes volt kiizzadni magából azt a hihetetlen fejlődést, ami...

Ami megtorpant 10-20-30 évvel ezelőtt. Nem tudom megfigyelte-e bárki, hogy míg Sanghaiban vagy Dubaiban a 20 évvel ezelőtti fényképekről még a város főépítésze sem mondaná meg, hogy az adott helyszínen készült, addig a világ többi részén (köh-köh, Budapest) szinte semmi nem változott. Na jó, a homlokzatokra felkerült néhány irdatlan hirdetőtábla, de hol vannak (pl.) Magyarországon a felhőkarcolók, az iparművészeti agymenésnek indult furcsa vagy csodálatos épületképződmények, hol van a fejlődés, hol van az élet? Hogy van az, hogy a háború után kölcsönök felvétele nélkül(!), munkagépek nélkül, képzett és életerős emberanyag nélkül is hidak épültek, gyárak, metrók, és minden amire szükség volt - de manapság, a nemzetközi befektetők, a mindenre "olcsó" hitelt adó bankok, a modern technika és fejlett ipar idején nem épül semmi, és az is kínkeservesen??? Egy rommá vert országot a nép a két kezével felemelt a porból, manapság pedig már egy plázaépítés is csodaszámba megy.

Nade akkor hogy is van ez? Kína és az arabok hajtanak mint a meszes, miközben mi meg szenvedünk. Pedig ott nincs demokrácia, nálunk meg van. Elvileg mi vagyunk a fejlett nyugathoz csatlakozó, szép reményekkel dagadó keblű EU-tagok, ők meg a földönfutó rizszabálók illetve a sivatagi 40 rabló. Persze, nekik ott az olaj. Nekünk meg a földgáz, amit kiadtunk idegen cégeknek pár százalék bányajáradékért. Holott egyes becslések szerint a teljes államadósságunkat visszafizethettük volna az árából. De nem elsősorban a saját magyar sorsunkkal akartam példálózni. Az egész EU meglehetősen furcsa képet mutat. Minden egyes új ország azzal a reménnyel csatlakozott, hogy majd "utoléri" a már bent lévő fejlettebbeket. Sikerült ez valakinek? Na, komolyan, srácok... Aki tud olyan országot, ami "felzárkózott" a hírös nyugat-európai versenyparipákhoz, az szóljon. Nekem innen úgy tűnik, inkább ők is lemaradnak. Mióta az EU létezik, egy deka felzárkózást nem tapasztaltam, csak a versenyparipák lesántulását. Pár évvel ezelőtt ki beszélt Görög, Olasz vagy Portugál válságról? Senki. Őket akartuk mi is utolérni. Hát úgy tűnik utol fogjuk, de most ennek valahogy más a csengése. Vagy a lejtőn csatlakozunk hozzájuk, vagy a szakadék alján a sziklákon.

Nade vissza megint a múltba. Honnan jött akkor egy évszázadnyi fejlődés? Ez csak magánvélemény, de szerintem abból a közmegegyzésből, hogy a társadalom érdeke előbbrevaló az egyénénél. Ez mára megszűnt. Hogy mire is gondolok? Iskolaépítésre, például. Akkor sem vetette fel a falvakat a pénz, de azért csak nekiálltak iskolákat építeni - amiket manapság eladnak, lerombolnak, hagynak szétmállani. Manapság "nincs rá pénz", meg "gazdasági megfontolások", és persze "hatékony működés". Annakidején ehelyett józan paraszti ész volt és erős akarat, hogy azt cselekedjék ami helyes és építő. Manapság a pénz nevében rombolunk. Vasutat, iskolát, közerkölcsöt.

Persze a társadalmi akarat mögött dolgozott még egy érdekes mechanizmus: a pénzverde. Ha valamiért a gazdaságban nem volt elég tőke, az állam beindította a nyomdát és "feldúsította" a pénzpiacot. Ha valahol be akartak ruházni (jó magyar szókapcsolattal), akkor előbb-utóbb került rá pénz is a jó cocialista időkben. Mert ahogy a sokat emlegetett Széchenyi is mondta, a gazdasághoz kell a pénz, alkalomadtán a hitel. És ha az állam nem erős, nem szocialista, és nem áll a társadalmi érdekű beruházások mögé, akkor máshonnan kell pénzt szerezni - tehát a képbe beúsznak a bankok. De nincs ezzel semmi baj. Több forrás, több lehetőség, több fejlődés. Egészen addig, legalábbis, amíg a bankok is a gazdaság és a társadalom szabályai szerint működnek, mint bármelyik másik cég. Szereznek egy komolyabb összeget, azt kiadják másnak kamatra, forog a pénz, megy a gazdaság, profitál a bank. A többség még manapság is úgy hiszi, hogy így működik a rendszer, hiszen így logikus, etikus és egyáltalán: hihető. Ha bárhogy máshogy lenne, az ellentmondana a józan észnek, ezért az egyszeri halandóknál afféle kognitív disszonanciát okozna, vagyis ellentmondásokat a fejben, amit az agy igyekszik minél gyorsabban lerendezni. Általában úgy, hogy az egymásnak ellentmondó információk egyikét figyelmen kívül hagyja, mintha az nem is létezne. Vagyis ha a bal füledbe az megy be, hogy a bankok a gazdaság fontos és szerves részei, amik komoly állami felügyelet alatt állnak és a megfelelő törvények hatályai alatt azon tevékenykednek, hogy a saját profitjuk mellett neked, nekem és mindenkinek jó legyen - de közben a jobb füledbe az megy be, hogy valójában a törvények felett állva kiszipolyozzák az egész világot, akkor a tudatod az egyiket nem fogja meghallani. Vagy ha igen, akkor arra ösztönöz, hogy röhögj rajta, mert ez csak valami hülyeség lehet. Namármost a kérdés az, hogy melyik melyik. A bal fülednek higgy, vagy a jobbnak?

Ha bekapcsolod a TV-t vagy elolvasol egy újságot, ők a bankrendszer mellett állnak. Ha kinyitod a szemedet és kinézel a világra ami körbevesz, egyértelmű, hogy a bankrendszer átverés.

A probléma akkor kezdődött, mikor a bankok "rájöttek", hogy átvehetik az államtól a pénznyomtatás nyűgét, mindössze a megfelelő zsebekbe kell tokolni némi zsetont. Ez az esetek 99%-ában egyenes út a riviérára, a maradék 1% pedig a Kennedy-merénylet. Vagyis akit tudtak megvettek, akit nem, azt elkaparták. Így van az, hogy az USA-ban és Magyarországon egyaránt (és persze szerte a világon) nem az állam nyomtatja a pénzt, hanem a bankok. Maguknak. Mert azt azért remélem senki nem hiszi, hogy a bank neked nyomtatja a pénzt vagy nekem...

Bemész tehát a bankba, mert kéne a lé egy új plazmatévére vagy alumíniumkohóra. Az alkalmazott készséges, az üzlet megköttetik, és már pötyögi is a szorgalmas kéz a billentyűzeten, hogy a számládra tegyék rá a megfelelő összeget. A "gond" - legalábbis közgazdasági és erkölcsi értelemben - annyi, hogy az az összeg egészen az enter lenyomásáig sehol nem létezik. Nem a bank pénzét kapod meg, nem a betétesek betéteiből juttatnak neked valamennyit, hanem egész egyszerűen bepötyögik, hogy most a te számládhoz tartozó bitek és bájtok dzsungelében van némi változás, és ennyi. A mai bankrendszer alapja a "fractional reserve banking", vagyis egy olyan rendszer, amiben a valós pénz csak "tartalék" - biztosíték azokra a fiktív pénzekre, amit a bank egy-egy gombnyomással létrehoz. Tudom, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, valószínűleg hülyének néz, de szerencsére a wikipédia is a segítségemre siet:

"Criticisms of fractional-reserve banking have been put forward from a variety of perspectives. (...) almost all of the money supply is an interest-bearing-debt created through banking debt-multiplication"

Persze nem ez a két sornyi fülszöveg az érvelés; aki keni az angolt és érdekli a téma az csillió köbméter anyagot találhat a neten - többek között a wiki cikke is folytatódik még pár oldalon keresztül.

Vissza megint a múltba. Pékséget akar nyitni a világháborús veterán, előtte két (elméleti!) út áll: ha nincs haverja aki hozzávágná a bankókat, akkor az állam nyomtat némi pénzt, ami okoz egy kis inflációt, de haverunk beindítja a pékségét, keletkezett pár munkahely, fejlődésben van a gazdaság, érték teremtődik. Aztán ha beáll a rendszer, az állam esetleg megteheti hogy kivon valamennyi pénzt a forgalomból, ezzel "visszacsinálva" az inflációt. A "B" terv az, hogy majd ad a bank. Csakhogy a bank a semmit adja, amit kamatostul kell visszafizetni. A pékség beindul, de olyan hitelállománnyal, ami végső soron mindenképpen a bank kezébe kerül vissza. A fiktív pénzcsinálás ugyanúgy inflációt okoz, épp csak visszacsinálhatatlan, mert a hasznot lenyeli a bank. Az állam az egész ügyletből kimarad, a gazdaság irányítása kicsúszik a kezéből, és bármennyi pénz is forogjon a gazdaságban, az mind a bank "tulajdona", vagyis áttételesen minden a banké. Ilyen értelemben a bank nem csak a kocsidat és a lakásodat viszi, hanem mindent. Mert a gyár is hitelből épült, amiben dolgozol, az iskola is amiben a gyereked tanul, sőt, a város is ahol élsz.

És most ott tartunk, hogy szerintem elkezdhetnénk számolni, hogy a világ összes hitelállományát vissza lehetne-e egyáltalán fizetni, ha MINDENT pénzzé tennénk ami pénzzé tehető. Gyanítom hogy nem. Ha eladnánk a gyárat, a boltot, a földet, a vizet és a levegőt, akkor sem tudnánk kifizetni az összes adósságunkat, amiket az állam, és amiket mi mint cégek és magánemberek felhalmoztunk. Nem létezik a világban annyi érték, amennyi adósság.

Összeesküvés? Nem. Miért lenne az? Egyszerűen ilyenek a törvények, és ilyen a gazdaság. Akár azt is hihetnénk, hogy azok a politikusok, akik annakidején aláírták a törvényeket, amik ezt lehetővé tették, mindössze "hibáztak". Rosszul mérték fel a helyzetet, és nem látták előre a következményeket. Azokat a következményeket, amiket most kezdünk sejteni. Pedig hamarosan ránk rúgják az ajtót. Válságban európa, válságban a világ. Nade mi ez a "válság"? Eltűnt a termőföld? Mérgezővé vált a tenger? Elrozsdásodott minden vas? Túrót. Minden egyes alkalommal, mikor a válság szót hallod, az csak és kizárólag egyetlen dolgot jelent: bankhitel. A görög államcsőd oka? Bankhitel. Az olasz és portugál (és ír és amcsi és...) válság oka? Bankhitel. A magyar szívás oka? Bankhitel. Egyszerűen semmilyen más gazdasági probléma nem létezik a világban, mint hogy mindenki a bankoknak tartozik. Mindenki hitelre vette a plazmatévét, és most a behajtó dörömböl az ajtón. A gáz az, hogy nem a tévéért jött, hanem a lakás- és kocsikulcsért, valamint minden ingó és ingatlan vagyonunkért, ugyanis az a fránya kamat az egekbe rúg. Nem néztük meg az apróbetűs részt, szopás.

Őszintén szólva nem ismerem az adatok hitelességét, de 80-90%-ban biztos vagyok abban, hogy nem torzítanak (a kormányportálról letölthető anyag részben alátámasztja): '73 és '89 között 1 milliárd $ hitelt vettünk fel. Ugyanebben az időszakban 11 milliárd $-t fizettünk ki csak kamatra(!), és '89-ben az adósságállományunk 20 milliárd $ volt. Apróbetűs rész, mi? Persze magyarázat az van: "Az abnormális méretű hitelfelvétel fő okai között szerepel, hogy a magát szocialistának nevező, egyébiránt a civilizált országok által a forradalom leverése után évtizedekig vitatott legitimitású magyar vezetés hibás makrogazdasági döntéseket hozott." Na igen. Ha az eredményeket nézzük, a papírokat vizsgáljuk, akkor semmilyen más logikus következtetést nem tudunk levonni, mint azt, hogy az utóbbi 50-100 évben a világ minden kormánya folyamatosan rossz makrogazdasági döntéseket hozott, kivéve talán Kínát. Persze őket is magunkkal fogjuk rántani, de ők legalább jól gazdálkodtak. Komolyan, emberek, ez racionális elmével felfogható és elfogadható, hogy mindenki folyamatosan "tévedett", kivéve pár szakadár rezsimet keleten? Ők lennének a jó példa, amit követni kellett volna? Gazdasági értelemben kétségkívül.

Vagy persze ott a másik magyarázat, ami ezredennyire sem hajmeresztő: mindenki azt tette, ami arra a célra vezetett, amit el akart érni. Ez esetben a világ jelenlegi helyzete nem kudarc, hanem siker. Ezt akarták, ezt kapták. Ha mást akartak volna mást csináltak volna. A tények magukért beszélnek. Mint az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a média. Minden téren folyamatos az állami pofázás, hogy egyre radikálisabb változásokra van egyre sürgetőbb szükség. És közben minden csak romlik.

Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy ha valóban változtatni akarnának, akkor megtennék?

Nem akarnak semmiféle változást, hiszen olyan keményen dolgoztak hogy végre ide jussunk. Hülyék lennének összedönteni több évtizedes munkájuk eredményét. A nép hülye, beteg, csóró és ignoráns. Aki lát, és szót emel, azt kiröhögik vagy lehurrogják. Minden a bankoké a legutolsó hajléktalan alsógatyájától a miniszterelnök nyaralóján át az államkasszáig.

Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy azok, akiknek ez az egész pont megfelel így, és mellesleg jó két évszázada a világ leggazdagabb emberei, azok tettek is azért, hogy így alakuljanak a dolgok?

...

Orbán tetteit vagy személyiségét lehet vitatni. Nem akarok aktuálpolitizálni; amit mondok nem erről szól. Ami tény, hogy az államadósság csökkentéséről beszélt és állami irányítást akar kiépíteni a bankok felett. És ekkor, hogy, hogy nem, érthetetlen módon az egész világ ellene fordult. Olyan politikusok, akik tegnap még a nevét sem tudták, most levelet írnak neki, hogy szégyellje magát és térjen vissza a helyes útra. Clintonné csak egy a sorban, akik próbálják észhez téríteni. Sőt, mintegy véletlenül az ellenzéke hirtelen megerősödni látszik, a padlón döglötten heverő MSZP egyszerre hétfejű hidrává válik, külföldi támogatói csak úgy döntik belé a dollárt. Bajnai Gordon újra színre lép, és több a támogatója mint valaha. Az a Bajnai, aki aláírta egy közös európai bank létrehozását, valamint szorgalmazza a bankrendszer önrendelkezésének mindenek felett való biztosítását. Orbán a bankrendszerhez nyúl, és ezzel gereblyébe lép, miközben az az ember, akit a legtöbben felejtenének ki a sorból ha kapásból vissza kéne idézni országunk miniszterelnökeit a rendszerváltás óta, egyszerre csak egy emelkedő piedesztálon találja magát.

Nincs itt semmi összeesküvés látnivaló, oszoljanak kérem.

Az utóbbi száz év történelmét kétféleképpen lehet magyarázni: vagy hibák és tévedések végeláthatatlan sora, vagy tervszerű kifosztása az emberiségnek. Akinek az előbbi tűnik logikusnak, az mi a fenének olvas ilyen cikkeket? :)