Deansdale

A sótémát érintettem már régebben, és a véleményem azóta sem változott, de a tudományos (és áltudományos) cikkek egyre-másra jönnek, szóval az érdeklődés nem lankad. Az emberek eszik, pedig méreg... Vagyis inkább kerülik, pedig szükség van rá?

Is-is.

A paleo elv ez esetben is kíválóan alkalmazható: fogyasszuk azt, és úgy, ahogy az őseink, és akkor nagy gond már nem lehet. Az őseink pedig igenis fogyasztottak sót, nem is keveset. Erre utal például az, hogy a sókereskedelemről elég sok feljegyzés fennmaradt, és tudhatjuk, hogy szekérszám szállítgatták a bányászott sótömböket jobbra-balra. A sózott hús és hal is régi "hagyomány", a tartósításnak ez a módja mutatja, hogy felmenőink nem ijedtek meg a sós ételektől.

Most éppen a dívány közölt le egy okfejtést a sózásról, nagyjából hasonló következtetésekkel, mint amit én is leírtam. Viszont érdekes módon a józan megfontolások ellenére is mintha elhatalmasodna rajtuk az elmúlt 30-40 év orvosi pánikolása: bár kifejti, hogy a magzatvíz, a vér és a könny 1%-os sóoldat, később azt írja, a szervezet a sót méregnek érzékeli. Ez a kettő szerintem üti egymást, legalábbis nem tartom logikusnak hogy mérget keringtessünk az ereinkben...

Vagyis minden logikus következtetés arra mutat, hogy az optimális sófogyasztás az átlagos. Együnk annyit, amennyit szoktunk, és amennyit átalában esznek az emberek. A sokkal több vagy sokkal kevesebb káros.

Eddig nincs semmi rendkívüli még a dívány cikkében sem, de aztán a végefelé ezt írja:

Két tipp azoknak, akik igenis sózni akarnak: az egyik a csökkentett nátriumtartalmú só.

A "nátriumcsökkentés" esetünkben azt jelenti, hogy a hagyományos kősó, illetve tengeri só egyharmadát kicserélik kálium-kloridra, ami nagyban hasonlít a nátrium-kloridra, de azért mégsem az. És itt én automatikusan felhördülök. Már megint milyen gőgös az emberiség, hogy azt képzeli, a többmillió éves evolúciót, és az az alatt kialakult emberi biológiát egy tollvonással felülbírálhatja. És amit évmilliókig fogyasztottunk, azt lecserélheti valami másra, amitől majd "jobb lesz". Eddig egyetlen ilyen kísérlet sem vezetett pozitív eredményre, soha. A kálium-klorid egy ipari melléktermék, vagy fogalmazzunk erőteljesebben: hulladék. És az "okosok" kitalálták, hogy ezt az ipari hulladékot nekünk egészségesebb fogyasztani, mint azt, amit a történelem hajnala óta naponta ettünk. Na ez az amit nem vesz be a gyomrom.

Az összeesküvés-elméletektől függetlenül, hogy kinek jó ha mi KCl-t eszünk NaCl helyett, és milyen céllal propagálják, én egyszerűen csak a paraszti józan ész oldaláról közelítem meg a kérdést: ha választani kell, hogy olyat egyek, ami a természetben mindenütt jelen van, a saját véremben is megtalálható, ráadásul az étrendem részét képezi jó 3 millió évre visszamenőleg - vagy pedig olyat egyek, ami a salétromsav-gyártás ipari mellékterméke - akkor az nem is igazán választás. Itt nincs helye "mérlegelésnek".

Az emberi faj sosem fogyasztott KCl-t nagyobb mennyiségben (itt a nagyobb mennyiséget mondjuk a NaCl-el összevetve kell érteni), legfeljebb mint nyomelemet fogyasztotta - a "rendes" só elenyésző részeként - milligrammok és mikrogrammok formájában. Talán jobban tennénk, ha ezután sem fogyasztanánk ennél többet.

A HVG-t idézem:

A veszélyessége miatt az ENSZ továbbra is titkosításra javasol két tanulmányt, amely azt írja le, hogy kutatók miként módosították a madárinfluenza vírusát oly módon, hogy emberről is továbbterjedhessen - jelentette be pénteken Genfben az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Persze a cikk szerint a módosításokat kizárólag tudományos érdeklődésből végezték el - de kérdem én, még úgy is mi a fenének?

A mutáns vírusok - a természetben fellelhetőkkel ellentétben - emlősök között is terjedhetnek, és emiatt fennáll a veszély, hogy emberi világjárvány törjön ki, ha kiszabadulnak (...)

Általában a B-kategóriás horrorfilmek szoktak ilyen felütésekkel kezdődni, és szerintem már az óvodás gyerekek is tudják, hogy a vírusok emberellenes fejlesztése nem jó ötlet.

A kutatást két csoport egymástól függetlenül végezte az Egyesült Államokban és Hollandiában. Amerikában a megrendelő, a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) azt kívánta megtudni, hogy milyen genetikai változtatásokkal történhet meg az emberre is veszélyes törzs kialakulása.

Szóval az amerikai állam finanszírozta az egyik kutatást. Nyilván nem azért, mert biológiai fegyvert szeretnének csinálni a H5N1-ből, ugyan már. A jóhiszemű emberek most esetleg arra gondolnak, hogy már most az ellenszerét keresik annak a betegségnek, ami majd "természetesen" is kialakul a madárinfluenzából egyszercsak. Kérdem én: ha egyszer a már létező betegségekre sem tudnak ellenszert találni, mi a csudának kell nem létező betegségek ellenszerét kutatni???

Úgy érzem hiába próbálom magyarázni a bizonyítványt ketózist, valahogy "nem megy át". Talán túl tudományosan fogalmazok, talán csak túl szövevényesen. Úgy érzem most sikerült végre előállni egy elegánsan egyszerű magyarázattal...

A vércukorszint fontosabb tényező, mint azt gondolnánk. Van egy optimális szintje, de a fölött és alatt egyaránt káros. Nagyon fontos tehát, hogy a testünk pontosan tudja szabályozni. Viszont szabályozni csak akkor lehet, ha vannak tartalékok. Ha valakinek a testében egy gramm zsír sincs (ami valójában cukortartalék), akkor egy kétnapos éhezés során úgy leesne a vércukorszintje, hogy rosszul lenne tőle, esetleg bele is halna. [A test az izmok lebontásával is képes némi glükózt előállítani, de ezt most hagyjuk ki a képletből, mert az elsődleges mechanizmus a zsír raktározása ill. újrahasznosítása.]

Az emberi testen tehát van zsír. A legsoványabbakon is. Mégpedig azért, hogy legyen miből glükózt előállítani, ha a táplálkozással nem jön szénhidrát.

Az emberi test táplálkozással kapcsolatos rendszereinek az egyik legalapvetőbb funkciója, hogy a zsír folyamatos raktározásával illetve felszabadításával szabályozza a vércukorszintet. Ennek a szabályozásnak az irányítója a hasnyálmirigy (inzulinnal csökkenti a vércukorszintet, glükagonnal növeli), végrehajtója pedig a zsírszövet és a máj, amik inzulin jelenlétében raktároznak, glükagon jelenlétében felszabadítják a "készleteket". Igaz, hogy fentebb megvastagítottam a betűket, de úgy érzem még egyszer szükséges hangsúlyoznom: ez, amit leírtam, a szervezet egyik legalapvetőbb működése, ami folyamatosan, születéstől halálig működik.

Ehhez képest micsoda idiótaság azt képzelni, hogy ennek az alapfolyamatnak az egyik terméke (keton) "káros" lehet az emberre nézve...

Ugyanis amikor a raktárakból zsír "jön elő", akkor azzal automatikusan beindul a ketózis. Ki gondolja azt, hogy a szervezetünk annyira hülye, hogy kiépít egy rendszert a zsír raktározására, a vércukor szabályozására, de ez a rendszer csak úgy tud üzemelni, hogy közben megmérgez minket?!?!?!?! Szerintem ez igencsak abszurd elképzelés. Mi a francnak raktározna a test zsírt, ha nem tudná aztán felhasználni???

És hogyan lehet valaki orvos, vagy diabetológus, vagy dietetikus anélkül, hogy ezt az egyszerű és alapvető folyamatot legalább egyszer végiggondolná és megértené?! Micsoda szellemi lustaság kell ahhoz, hogy valaki év(tized)eken keresztül fújja a hülyeséget, amit már nem is tudja kitől hallott - és közben egyszer sem képes leülni és végiggondolni, hogy mi is az a keton és hogyan kerül az emberi szervezetbe...

Mindenki, aki szerint a ketózis "betegség", vagy "káros", IDIÓTA. Igen, akkor is, ha orvos, vagy ha táplálkozástudományi szakértő.

...

Hogyan is működik a vércukor szabályozása? Az optimális cukorszintet nevezzük most X-nek. Ha ennél több glükóz van a vérben, akkor a hasnyálmirigy inzulint termel, és beindul a raktározás. Ha X-nél kevesebb a vércukor, akkor először a máj közvetlen tartalékai kerülnek vissza a test körforgásába, és ha azok fogytán vannak, akkor elkezdenek "olvadni" a zsírpárnák, ezáltal szinten tartva a vércukrot.

Namármost azt hiszem nem kell hosszan bizonygatnom, hogy az emberi történelem során emberek csillióival fordult elő, hogy pár napig nem tudtak mit enni. Nemhogy szénhidrátot nem, de egyenesen semmit se. Ezek az emberek nem haltak szörnyet, még csak hipoglikémiába sem estek, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy minden egészséges ember mája képes a vércukorszintet még totál koplalás esetén is szinten tartani a zsírtartalékok felhasználásával. Az emberi test úgy van megtervezve, hogy szénhidrát nélkül is tökéletesen tud üzemelni egészen addig, amíg a szó legszorosabb értelmében éhen nem hal. Ha kizárólag zsírt és/vagy fehérjét eszel, abból is tudsz vércukrot gyártani, tehát amíg eszel egyáltalán bármit, addig vércukor-gondod nem lehet. Sőt, ha semmit nem eszel, akkor sem lesz vércukorproblémád - hamarabb halsz bele az alultápláltságba, mint hogy leesne a vércukrod.

Visszatérve a tárgyhoz: a ketózis az emberi szervezetben születéstől halálig rendelkezésre áll, mint a vércukor-szabályozás egyik alapvető eszköze. Épp csak annyira túlfogyasztjuk a szénihdrátokat, hogy az emberek többségénél a ketózisra sosincs szükség. A vércukrukat sosem kell emelni, mert annyi szénhidrátot esznek, hogy a testük fuldoklik benne.

A ketózis így ment át természetes folyamatból valamiféle "különlegességbe", amit az orvosoknak ritkán van alkalma megfigyelni és ezért félnek tőle. Az orvosok szerint az a "normális", ha a vércukorszinted születéstől halálodig az optimális szint fölött van, és ezért folyamatosan csak hízol (raktározod a zsírt), de sosem építed le a raktárakat, mert az "káros".

Nem, kedves barátaim, a zsírraktárak felhasználása nem "káros", mert a szervezet nem hülye. Azért teszi el a zsírt, mert később fel tudja használni anélkül, hogy megmérgezné vele magát. A keton a szervezetben energiaforrás, nem pedig méreg vagy betegség.

...

Létezik egy probléma, amit keto-ACIDÓZIS-nak neveznek. Ez szinte kizárólag olyan embereknél fordulhat elő, akik kezeletlen 1-es típusú cukorbetegségben szenvednek (esetleg idült alkoholisták), és a hasnyálmirigyük nem termel inzulint. Ekkor - inzulin hiányában - nincs ami szabályozza a ketózist, ezért előfordulhat, hogy bár a vércukorszint elég magas, a ketózis mégis "üzemel", és ezáltal tovább emeli a vércukorszintet és a vérben keringő ketonok mennyiségét is. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a ketózis ártalmassá változik az ember számára, de ez egy BETEGSÉG, ami az egészséges embereket NEM ÉRINTI.

Amcsi statisztikák alapján - ahol a diabétesz sokkal inkább virágzik mint hazánkban(!) - a népesség 0,0003%-a találkozik valaha is keto-ACIDÓZIS-sal (direkt írom így, hogy biztosan lássuk a különbséget). Azok száma, akik hyperglikémiás sokk miatt meghalnak [ezeknek egy része! keto-ACIDÓZIS-os eset], évente 0,000008%.

És azért jó ha megértjük, a keto-ACIDÓZIS-os problémák sem a ketózis miatt alakulnak ki, hanem a hasnyálmirigy inzulintermelési rendellenessége miatt. Tehát még a keto-ACIDÓZIS-os esetkben sem a ketózis a "betegség", hanem az azt szabályozó rendszer ment tönkre.

Szomorúan kell konstatálnom, hogy a legtöbb ember bele van merevedve a hülyeségeibe. Legyenek azok tudományosak, vallásosak vagy szimplán csak a mindennapi megszokás részei. Az emberek többsége egyszerre arrogáns és ignoráns, vagyis alig értenek valamihez - és ahhoz se nagyon -, de ha valaki más valami mást állít, akkor azt automatikusan hülyének nézik. Minimum.

Annak az apropóján írom ezt a cikket, hogy rövid kommentváltásba keveredtem egy cukorbeteg blogon a házigazdával, illetve utóbb azzal a személlyel is, akiről a házigazdával eszmét cseréltünk. Nincs kedvem visszafogni magam, ezért szókimondó leszek, aki az ilyesmit nem bírja az lapozzon...

Alapfelállás: Dagadt nő teherbe esik. Vércukra az egekben, kórházi kezelés, magzattal a pocakban napi 7-szeri vérvizsgálat és napi 4-szeri inzulin. Idézek:

A másik legrosszabb dolog az, hogy bármennyire is akarnám, az esetek 80%-ában igen is fájdalmas helyre adom be, az amúgy is feszülő, kerekedő pocakomba az inzulint. Sokszor megkékül, vérzik, fáj.

Javaslatom: szénhidrátbevitel csökkentése. Mindezt udvariasan, visszafogottan, segítő szándékkal. A házigazda képes emberi kommunikációra annak ellenére is, hogy nem ért egyet - bár ezt a megjegyzést nem igazán értem:

Köszönöm a kommenteket, mint látod, fent hagytam őket, így mindenki láthatja és olvashatja.

A "köszönöm" itt az udvarias elutasítást szimbolizálja, a mondat másik fele pedig mintha azt sejtetné, hogy ott kommentelni olyan privilégium, amiért összetehetem a két kezem. Mintha az lenne az alap, hogy törlik a hozzászólásokat ha azok nem pont ugyanazt fújják, mint ők... Hm.

A low-carb diétákkal szembeni gyűlölet termonukleáris, de ez számomra egyszerűen hihetetlen, hiszen a nőt a kórházban éppen low-carb diétával kezelik!!! Az orvos nyilván felvilágosította a kismamát (aki mellesleg ápolónő, tehát eleve előítéletes a témában), hogy a paleo és az atkins sarlatánság - azt meg elfelejtette közölni, hogy az ő diétájuk szénhidrát tekintetében igencsak hasonlít ezekre.

Nade ami kiverte nálam a biztosítékot az az, amikor a kismama is beszállt a beszélgetésbe:

Hello! A bejegyzésedből nem derül ki, de tuti férfi vagy. A CH csaknem 0-ra csökkentése árthatna csak igazán a gyermekemnek!!! Nagyon felháborított amit írtál, de nem akarok vitatkozni ezen. Annyi szent: ha az én vércukrom rendben van, akkor szépen fejlődik a kisfiam is a pocakomban, és jelenti egyben azt is, hogy nagy erőfeszítés árán ugyan, de betartom az előírtakat. A terhesség egy "más" állapot. De te ezt nem érezheted át. Szép napot!

1. Nem hiszem, hogy csak én lennék paranoiás mikor azt érzem, hogy csak úgy süt belőle a férfiellenesség. Mert a gonosz hím nem érezheti át a "más" állapotot!!! Pf. Attól még a vércukorhoz érthetek. Ez az egész amúgy sem "érzések" kérdése, tündérkém, hanem szakértelemé. Ami belőled láthatóan hiányzik, annak ellenére, hogy 9 éve ápolónősködsz.

2. Az eszkimók (és pár másik népcsoport) nem fogyasztottak sok szénhidrátot, viszont mégis tudtak egészséges gyermekeket szülni, tehát a CH csökkentés nem nagyon árthat a gyereknek. Már csak azért sem, mert a glükoneogenezis az áldott állapotban lévő nőknél is működik...

3. "Felháborított"??? Anyádat.

4. Szerintem aki terhesen a saját hasába döfködi naponta négyszer az inzulint, hogy kékül meg vérzik, az ne papoljon arról, hogy neki rendben van a vércukra. Az tanuljon szépen szerénységet és önmérsékletet, és a trágyaverem aljáról, ahová önként ugrott fejest, ne akarjon másokat kioktatni. 110kg, cukorbeteg, és ekkora szája van? Pofám leszakad.

5. "Nagy erőfeszítés árán"? Napi 180g CH van neki engedélyezve. Egy kezdő Atkinsos hetekig nem eszik többet napi 40g-nál. És a 180g neki nagy erőfeszítés, azzal együtt, hogy a magzatát veszélyezteti?! Leköpném a tükröt, ha a pocakomban növekedő élet kedvéért nem volnék képes lemondani a kib*szott édességekről. És eszembe sem jutna panaszkodni, hogy micsoda kínszenvedés hogy nem ehetem a kedvenc spagettimet.
...és ez az akaratgyenge, gyermekét veszélyeztető nő papol nekem arról, hogy a férfiak nem érezhetik át a "más" állapot szentségét? Beszarok.
Az már csak extra adalék, hogy én (ott is, mint mindig) "áldott állapotnak" neveztem azt, amire ő terhességként utalt. Kinek mit jelent...

Fizetős lesz a nyilvános mesefelolvasás - téteti nagyhírré a könyvesblog. Igen, az artisjus intézkedik megint, hogy ha könyvtárakban vagy iskolákban mesefelolvasás van, akkor leakaszthassanak róla valami sápot. A részletek között található néhány "enyhítő körülmény", de már maga a gondolat is annyira felháborító, hogy egyáltalán nem csodálkozom az ottani kommentelők erőteljes szavain:

Akasztani kell ezt az idejemúlt ingyenélő bandát.

Az biztos, hogy ez már tényleg az "emberiség elleni bűntett" kategóriát súrolja.

(A "szép új világ" még mindig Huxley könyvére utalás, ami az Orwell-féle 1984-hez hasonló antiutópia.)

Apropó

500 céget érint a Malév-leállás, mindent elsöprő felszámolási hullám jön, tudatosan viszik csődbe a BKV-t, a nokia megszabadul 2300 embertől, csődbe ment az Offset és Játékkártya Nyomda Zrt., az esztergomi közvilágítás és a macskanyelv gyártója. Folytathatnám még, de a kép így is elég sötét.

Persze a gazdaságban mindig vannak hullámzások, és az is törvényszerű, hogy aki nem bírja a tempót azt szétcincálják. De mégis, ez azért több mint egy átlagos hírcsokor.

Még mindig nem világvége.

De egyre inkább válság. Én legalábbis így értelmezem a jeleket, bár az igaz, hogy nem vagyok közgazdász. Mintha tovább gyülekeznének a felhők a horizonton, és a pletykálkodástól eltekintve a jónép még mindig nem csinál semmit. Itt a Valentin-nap, meg persze a Bajnokok Ligája - kinek-kinek ízlése szerint. A cirkusz és a kenyér még megvan, ezzel úgy látszik minden léket be lehet tömni egészen addig míg a jeges víz a nyakunkig nem ér.

A politika őszintén szólva hidegen hagy. Aki egy kicsit is érti a dolgok mozgását, az tudja, hogy semmilyen rálátása nincs a valós történésekre, amik a politikai háttérben zajlanak. Nekem sem. Épp ezért nem is töröm a fejem azon, hogy Gyurbán vagy Orcsány vinne-e minket gyorsabban a szakadékba, vagy hogy netán valamelyik megpróbálná ezt elkerülni. Magánemberként annyit tehetek, hogy felkészülök arra, amikor a láthatáron gyülekező sötét felhőkből elkezd a nyakunkba szakadni az áldás. És ebben a felkészülésben csak akadályozna, ha teljesen feleslegesen azon törném a fejem, hogy létezik-e politikus, aki igazat mond, aki tisztességes, aki... satöbbi. Miniszterelnökünk lehet a nemzetközi elit bábja, lehet zseniális szabadságharcos, vagy ugyanannyi erővel megalomániás opportunista - ezt egyszerűen lehetetlen kisember-szintről megítélni. Utóbb talán majd kiderül, de arra nem várhatok.

Nem is várok, hanem azon filózok, hogy mit is tehet a magamfajta "prepper", akinek semmi se jó, mindenből jobbat és többet akar, de az ingujjat felgyűrni és megköpködött tenyérrel a trágyába túrni már lusta. Vagy nevezzük inkább túlságosan 21. századinak :) Legalábbis ezzel nyugtatom magam amikor arra kerül a szó, hogy miért is nem kerítek el valahol pár hektár földet és ruházom be az utolsó fillérjeimet néhány kecskére meg egy kapára, amivel a földet verhetném két hóesésesebb évszak között egyfolytában.

Az ember alapvetően kétféle módon készülhet a válságra: lehet tartalékolni, vagy megpróbálni valamit termelni. A termeléshez manapság már nem kell százholdas pagony, elég egy kert a ház mögött, vagy végszükség esetén az ablak. Az akvapónia és a hidropónia hétmérföldes léptekkel fejlődnek, csak győzze az ember figyelni a fejleményeket. Maholnap két vödörrel és pár kólásflakonnal megoldható lesz egy ember élelmezése, legalábbis részben. Világvége esetén teljesen :)

De most maradjunk meg a tartalékolásnál. Aki tehetősebb, azt igazán nem vágja földhöz ha egy hipermarket-látogatás alkalmával telerakja a csomagtartót konzervvel és szárazbabbal. Akinek nincs egyszerre pártízezer forintja erre a bulira, az se keseredjen el, mert azt azért majd' mindenki megteheti, hogy ha lát a boltban valami jó akciót, akkor a bevásárlás mellé dob még 1-2 konzervet, ami lassan de biztosan halmozódik a spájzban.

Pár egyszerű jótanács kezdőknek:

Ne feledkezz meg a két klasszikusról: só és gyufa.

Elsősorban olyat tartalékolj, amit ismersz és szeretsz. Egy kéthetes éhkopp után persze a nagyi hosszú évek alatt bakelitlemez állagúra töpörödött rumbatök-lekvárját is megenné az ember, de azért mégiscsak jobb ha a család jóízűen fogyasztja amit félrerakott.

Jobb alapanyagokat venni, mint készételeket. Nem csak azért, mert a készétel drágább, hanem azért is, mert annak a fele liszt vagy keményítő. És ez még a jobbik eset. Fölösleges felárat fizetni azért, hogy a pár gramm "hasznos anyag" mellé kapjunk még egy fél marék konzervipari ballasztanyagot is valamilyen szójaszármazék vagy szentjánoskenyérliszt formájában. Másfelől nézve viszont a készételekben (már amelyik olyan) van hús is, ami bónusz, mivel egyébként nem könnyű hozzájutni tartós formában. Döntse el mindenki magának, hogy pénztárcája és egyéni ízlése alapján melyik megközelítés optimálisabb a számára.

Vásárolj változatosan. Ügyelj az árra, de jó ha tudod, a nemzeti aranytartalékon innen is van választék. A száraz lencse, bab és sárgaborsó ugye alap. A rizs, olaj, és a nem palósoknál a liszt meg a lekvár szintén :) Konzerv formában csatlakozik a zöldborsó és a zöldbab is, meg amit még találsz. A fagyasztott holmikat nem ajánlom, mert (ahogy az argentin példa mutatja) az áramszolgáltatás nem annyira "adott", mint a civilizált ember képzeli. De ezeken az alaptételeken túl sok érdekes apróságot fel lehet még fedezni eltartható - elsősorban konzerv - verzióban: gomba, darabolt paradicsom, fehérboros káposzta, gyümölcs (pl. körte!), ésatöbbi, ésatöbbi. A nagyon pengék elmerészkedhetnek a spárga és a csicseriborsó földjére is :)

Nézd a lejárati időt és a kilónkénti árat.

Nagyjából ennyi. És így a végén újra emlékeztetnék mindenkit, hogy ez nem arról szól, hogy valaki fordítva tartotta a bibliát és meg van győződve arról hogy nyakunkon a végítélet. Mindössze annyi van, hogy (sajnos) kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol egy teli spájz jelenti a különbséget a fogcsikorgatás és a tűrhető tengődés között egy olyan átmeneti időszakban, aminek senki sem látja előre sem a kezdetét, sem a végét. Ja, és ahogy már említettem, ez az egész egy fillér "extra" ráfordításba sem kerül, ugyanis a spájzból akkor is meg lehet enni a babkonzervet ha történetesen nincs rá olyan szükség.

Két külön vesszőparipám, hogy nem érdemes feltétlenül bízni az orvosokban (illetve egész pontosan az orvosokat marionett-bábként irányító gyógyszergyárakban), és hogy a cukorbetegség "megoldása" hogy nem eszünk szénhidrátot ...ami mellesleg fogyókúrának sem utolsó, bár ez a cukorbetegség kezeléséhez képest másodrendű.

Sokan vannak akik szerint a low-carb sarlatánság, és aki nem szedi a bogyóit az idióta, mert sokkal érdemesebb a modern gyógyszertanban bízni, mint a netes megmondóemberekben. Tényleg?

A cukorbetegek kezelésére forgalomba hozott étvágycsökkentő hatású Mediator elnevezésű gyógyszer, amelyet elterjedten használtak a fogyás segítésére is legalább 1300 ember halálát okozta mielőtt bevonták a piacról - állapították meg francia kutatók.

A cikk még röviden kifejti, hogy a 33 év alatt amíg használták, átlagosan 4 naponta került kórházba miatta valaki. 2009 novemberéig ez is egy "teljesen biztonságos" szer volt, amikoris egyszercsak betiltották, mert szívbillentyű-károsodást okoz. De afelől persze nyugodtak lehetünk, hogy az a szer, amivel leváltották, már tényleg teljesen biztonságos. Most már becsszóra megmondták, a gyógyszergyárak esküsznek az égre hogy ezúttal nem tolták el, és nem fogják megint ezrek halálát okozni. És miért ne bíznánk meg bennük?

Kivonásáig összesen 145 millió dobozzal adtak el a Mediatorból a francia piacon.

Létezik ennél jobb üzlet? Nem gyógyít meg semmit, nem old meg semmit, élethosszig szedni kell és mellesleg szétrágja az ember szívét - 145 millió dobozzal adtak el belőle. Ha csak egy ezrest kértek érte, ki lehet számolni mit kaszáltak. A francia piacon.

Vajon a paleo is megölt volna ennyi embert? Amellett, hogy hatásos és ingyen van...?

Az index a Daily Telegraph-ot idézi, ami izraeli tudósok eredményeiről beszél. Ez már eleve több áttétel, mint amit én tudományos anyagoknál elfogadhatónak tartok, de azért mégiscsak utánanéztem, hogy mi a csuda lehet a dolog hátterében, mert arról beszélnek, hogy A reggelire evett csokitorta segíthet a fogyásban.

A kutatók szerint a reggel a nap legjobb időszaka az édességfogyasztásra, mert a szervezet anyagcseréje ilyenkor a legaktívabb, és napközben bőven van időnk ledolgozni a bevitt kalóriát.

Ez, mint a legelső bekezdés része, máris igencsak beszédes. Közölniük kell valahogy, de megpróbálják elrejteni a sorok között, hogy a szénhidrát olyan plusz kalória, amit napközben le kell dolgozni. Magától adódik a paraszti ész következtetése: ha nem eszem meg, ledolgozni sem kell. Jó ha megértjük, a szénhidráttal semmi mást nem tud kezdeni a szervezetünk, mint ledolgozni. A zsír vagy fehérje számos hasznos funkciót lát el, és a fölösleget el is tudjuk égetni, de a cukor az színtiszta kalória.

Tanulság: ha eszel szénhidrátot, azt inkább reggel edd, mert akkor legalább esélyed van rá, hogy napközben ledolgozd.

A Tel-Avivi Egyetem kutatói 193 klinikailag elhízottnak számító, nem cukorbeteg embert vontak be tanulmányukba.

Na igen, a cukorbetegséget jobb a szőnyeg alá söpörni. Ha valahogy a vizsgálat részévé tették volna, az megtorpedózott volna néhány "következtetést".

A 32 hetes fogyókúra félidejében mindkét csoport tagjai személyenként átlagosan 15 kilogrammal nyomtak kevesebbet, ám a következő 16 hétben az első csoport tagjai visszaszedtek átlagosan 10 kilogrammot, míg a csokitortás csoport tagjai további hét kilogrammot adtak le.

Hoppá! Ez valahogy nem áll össze. Elkezdesz egy étrendet, amivel leadsz 15 kilót, de aztán ugyanazzal az étrenddel hirtelen visszaszedsz 10-et? Ez gyakorlatilag lehetetlen. Az index ezt a témát nem nagyon fejtegeti tovább, de szerencsére a válasz a Telegraph cikkében le van írva (kiemelés tőlem):

"the participants in the low-carbohydrate diet group had less satisfaction and felt that they were not full," said Professor Daniela Jakubowicz.  Their cravings for sugars and carbohydrates were more intense and eventually caused them to cheat on the diet plan.

Azt állítják, hogy akik nem ettek csokitortát azok egy idő után nem bírták cukor nélkül és csaltak az étrenddel. Namármost a pofám leszakad, hogy ezek után az "eredményeket" tálalni merték tudományos körítéssel. Ugyanis ha "csaltak", az azt jelenti, hogy nem a kísérlet felállított feltételei szerint táplálkoztak, vagyis semmi értelme nincs őket összehasonlítani bármilyen más csoporttal.

Az egész cikk és az egész kísérlet kamu tehát, legalábbis az eredmények és következtetések szempontjából, hiszen a "kontrollcsoport" nem követte az előírt feltételeket.

Az egyetlen hasznos tanulság, ami levonható, az az, hogy aki low-carb diétába kezd, annak számolnia kell azzal, hogy a kezdeti időkben "édességvágy-rohamok" fognak rátörni, és ezeket valahogy kezelnie kell. Nem, nem gyógyszeres kezelésre gondoltam :) Inkább arra, hogy fel kell venni a megfelelő mentalitást. Ugyanis ha erősen gyúrunk a tökéletességre, de aztán egyszercsak "bűnözünk", akkor könnyen feladhatjuk az egész diétát és visszaeshetünk a régi jól bevált hízlaló étrendünkbe. Akkor csináljuk jól, ha hagyunk magunknak elegendő mozgásteret, vagyis ha nagyon kell a cukor akkor bedobunk valami édességet, de emellett tovább folytatjuk a low-carb étrendet!

Az az édesség egyébként legyen inkább gyümölcs vagy gyümölcsjoghurt, esetleg minőségi étcsoki - a csokitorta a lehető legrosszabb választás. Nem csak azért, mert hirtelen sokkal többet be lehet habzsolni, mint mondjuk almából, hanem azért is, mert valószínűleg nem fogjuk magunknak megsütögetni, viszont a bolti változatban a hidrogénezett növényi zsírtól kezdve a térfogatnövelő vackokon át a glükóz-fruktóz szirupig (vagy édesítőszerekig) bezárólag egy rakás olyan szenny van, amit józan ember csak igen kivételes alkalmakkor enged be a szervezetébe. Minden reggelihez? Kösz, nem.

A teljes tanulmány ideje alatt a 600 kalóriás reggelit evő résztvevők átlagosan 18 kilóval többet fogytak, mint a 300 kalóriás, szénhidrátszegény reggelivel napot indító társaik, miközben a napi energiabevitel mindkét csoportban ugyanannyi volt, férfiaknak 1600 kalória, nőknek 1400 kalória.

Ez így ebben a formában színtiszta hazugság, tekintve a fentebb idézett angol szöveget. Viszont felvet egy extra kérdést: ha ugyannyi kalóriát fogyasztottak, akkor a csokitortának megfelelő értéket a másik csoporttal is meg kellett etetni valahogy. A hogyanról az angol cikkben sem esik szó, és ez egy súlyos bökkenő, ugyanis ezek szerint a két étrend nem csak a csokitortában különbözött, hanem egyéb paraméterekben is, tehát már a "csalás" megkezdése előtt sem volt minden egészen tiszta (legalábbis abban amit az olvasókkal közöltek).

"A szénhidrátszegény étrenden lévő csoport tagjai kevésbé voltak elégedettek, úgy érezték, nem laktak jól" - idézte fel Daniela Jakubowicz kutatásvezető.

Ez érzésem szerint annak a félremagyarázása, hogy időnként vágyuk támadt némi édességre. Ez természetes, főleg elhízott embereknél a diéta első szakaszában. Azt viszont garantálni tudom (a paleósok táborával a hátam mögött), hogy egy low-carb étkezéssel ugyanúgy jóllakottnak érezheti magát az ember, mint a "hagyományos" szénhidrátos étkezéssel.

A professzor szerint az édesség teljes megvonása, vagy az erre irányuló próbálkozás ellenkező hatást válthat ki, hosszabb távon pszichés függőséghez vezethet ezekkel az ételekkel.

Az a "pszichés függés" ott van eleve (...elhízottakról beszélünk...), csak a csokitortás csoportban megkapták a napi dózist, ezért nem került a felszínre. Teljes megvonás esetén természetesen lehet durva a hatás, és ezt sokan nem tudják elviselni. Dehát a low-carb nem is való mindenkinek. Akaraterő kell ahhoz, hogy meg tudjuk válogatni, mit lapátolunk a szánkba, és akiben ez az akaraterő nincs meg, azt nem sok jóval tudom kecsegtetni. De ne legyen félreértés: az nem csak paleóval nem tud lefogyni, hanem máshogy se nagyon - legfeljebb műtéttel. A szigorú diétában a "szigor" szó nem viccből szerepel, és aki ezt nem érti, vagy nem tudja követni, az jobb ha nem is sanyargatja magát fölöslegesen.

A táplálkozástudományi lényeg viszont továbbra is annyi, hogy a low-carb a legjobb módszer a fogyásra, és ha az ember az alkalmankénti nassolási vágyát a helyén tudja kezelni akkor ez egyben a legjobb hosszú távú megoldás is. A "lowcarb+csokitorta" egy engedmény azoknak, akiknek nincs elég akaratereje egy napnyi nasihiány elviseléséhez sem. Így is lehet fogyni, persze, ha mellette a bevitt kalóriát embertelenül megynyírjuk (nézzünk utána mit ehettek a kísérleti alanyok a csokitorta mellett napi 1100-1300 kalóriából - ez kb. 15-20 deka rakott káposzta vagy 4 dl frankfurti leves), de hogy ez követhetőbb-e mint egy kalóriaszámlálástól mentes paleo, azt inkább nem részletezném.

Apropó

Bedőlt a Malév. Itt a világvége? Túrót. De azért el lehet gondolkodni. Gyakorlatilag bármilyen céggel vagy szervezettel megtörténhet, hogy mikor lefekszel aludni még megvan, de mire felkelsz már lába kélt. Ha nem is világvége, de válság. Egyre hangosabbak a szirénák, amik a nagy gebaszt jelzik, csak azért nem hallani őket, mert az ignorancia pora méteres rétegekben telepedett rájuk.

Világvége?

Leírom a gondolataimat azzal kapcsolatban, amit a Youtube-on vagy értő körökben csak "prepping"-nek neveznek, ami az angol preparation, azaz preparáció, egészen magyarul pedig a felkészülés szó rövidítése. Ezek a "prepperek" készülnek a kataklizmára - amit ők az elegáns SHTF betűkombinációval illetnek. Nem rémlik mi ez? Semmi baj, azért vagyok itt hogy segítsek :) "Shit hits the fan", vagyis amikor a kaki a ventillátorba csapódik. Elég szemléletes szókép. Tehát senki sem tudja, hogy konkrétan mi lesz, de egyre többen érzik úgy, hogy lesz valami.

Most persze 10-ből 9 olvasó arra gondol, hogy mi a túrónak kéne bármire is készülni, hiszen annyiszor hirdettek már világvégét mindenféle barmok és szekták, de még sosem jött el. Ez tökéletesen így van. Armageddonra készülni tisztára baromság, és aki eddig ilyesmivel szórakozott, az fölöslegesen b*szta el az idejét és az energiáját - a pénzről nem is beszélve.

Kivéve persze Argentínát, ahol a 2001-es államcsőd idején marhára jól jöhetett ha volt pár konzerv a spájzban. Vagy Japánt, ahol a föld rengett, esetleg Koszovót, ahol a katonaság rendezett gardenpartit. Haitin szökőár pusztított, New Orleanst a Katrina nullázta le - és gyakorlatilag napestig sorolhatnám azokat a szitukat, ahol k*rvajól jött ha az embernek volt pár hétre, vagy 1-2 hónapra elegendő készlet a sublótban.

Ebből egyértelmű, hogy bár fogalma sincs senkinek arról, hogy mire is készül fel, de sokféle szitu beüthet ami miatt a "prepping" megtérül. Főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a világvégére (gazdasági válságra, stb.) való készülődés gyakorlatilag nem tud "kárba veszni", hiszen az ember szinte csak olyan dolgokba ruház be amit amúgyis megvenne. Legfeljebb nem egyszerre egy kartonnal, hanem háromhetente 1-2 dobozzal. Nade a szárazbab, a paradicsomlé vagy a két klasszikus: a só és a gyufa nem romlik meg. Ha valami évekig a spájzban porosodik, akkor sincs tragédia, mert a lejárati idő előtt egyszerűen meg lehet enni, fel lehet használni. Tehát nem megy pocsékba. Sőt, ha az ember készleteket halmoz, akkor külön ügyel arra, hogy olcsón szerezze be a dolgokat, tehát egyenesen spórolni lehet a világvége segítségével.

Szóval minek készülődjünk a válságra? Miért ne?! Egy büdös vas extra kiadással nem jár, sőt, ha az embernek van türelme árakat böngészgetni akkor még anyagilag is jól járhat. Aztán ha a Malévot nem követi egy konzervgyár, aztán valami bolthálózat, végül a helyi vízmű, akkor legfeljebb megesszük amit főztünk félretettünk. Viszont ha mégis beüt a krach, akkor nagy lelki nyugalommal nézhetjük, ahogy az utcán mérgezett egérként rohangálnak azok, akik most szánakozva legyintenek az egészre. Csak arra kell ügyelnünk, nehogy más is megtudja, hogy készleteink vannak, mert akkor valószínűleg ők is ki akarják majd belőle szakítani a részüket.

Nem gond, ha valaki nem tudja, hogy ez afféle jelszava az USA-nak; jelentése "a szabadok földje és a bátrak hazája". Valahogy önkéntelenül is ez jutott eszembe, mikor megláttam, hogy orvosi praktizálási engedély hiányában be akarják tiltani "Diabetes Warrior" barátunk honlapját, aki ki merte tenni a webre, hogy 2-es típusú cukorbetegsége a paleo étrendnek köszönhetően jelentősen javult. Igen, jól látjuk: a free speech, vagyis a szólásszabadság modern eszméjének bölcsőjében levetetnek a netről egy weblapot mert valaki recepteket merészelt közzétenni cukorbetegség ellen. Ez a neoliberális jövő, és ez vár ránk is az EU-ban előbb-utóbb. Hajrá globalizáció! Előre egészen addig, míg engem is be nem tiltanak, és talán még örülhetek is ha a rendőr el nem visz. Szép új világ, szép új jövőkép.