Deansdale

Masírozunk át a kultúrán, ahogy Gramsci megálmodta. Ennek során szétromboltuk a vallást, az erkölcsöt, a nemzettudatot, a családokat, és persze a szexualitás sem maradhat ki a szórásból.

Hogyan lehet lerombolni szexuális értelemben a "normalitást"? Nem nehéz, csak ilyen cikkek kellenek hozzá: Tíz szexi nő, akik máshogy nők

Cikk ezzel a címmel jó nem lehet. Bocsássák meg nekem, hogy egészséges férfiember vagyok, és egészséges nőkre fáj a fogam. A transz-lesz-cicák, a felkapott Anna Rexiák és az egyéb felülről szponzorált agymódosító médiaszenny egyszerűen nem érdekel. Sőt. A normális és egészséges férfiak 98%-ával egyetemben felfordul a gyomrom attól, ha egy nővé operált férfi képét dugják az orrom alá erotikus tálalásban. Nézegessen ilyet az, akinek ez a fétise, de akkor ne egy hírmagazin főoldalán tálalják, hanem az illetékes pornó-szubkultúra fizetős lapjain.

Szögezzünk le valamit már az elején: az a nő "szexi", akit a hetero férfiak megkívánnak. Ennek hiányában hiába felkapott valaki, hiába "esztétikus", trendi, újszerű, vagy a feministák kedvence, egyszerűen nem szexi, és kész. Ahogy a nők döntik el, hogy melyik pasi "sármos", úgy a pasik döntik el, hogy melyik csaj "szexi". Vitának helye nincs; aki ebbe kívülről akar beleugatni, az csak okoskodik. És ezáltal vonatkozik rá az aranyköpés, miszerint az okos hülyéskedik, a hülye okoskodik.

Szóval. Nővé operált férfi: nem szexi. Droid fejű androgün műnő: nem szexi. Lady Kaka férfi alteregója: nem szexi. Transzszexuális médiaüdvöske: nem szexi. Brazil focistafiú rövidgatyában: nem szexi. (Sőt, kifejezetten csúnya.) Identitászavaros mexikói festőnő: nem szexi. Deformált arcú Bond-"lány": nem szexi. 47 éves primadonna lemetélt fütyivel: nem szexi. Akkor sem, ha "megvolt neki" Robert De Niro, ami külön gyomorforgató részlet, amire nem voltunk kíváncsiak, köszönjük. Sorozatszínésznő, aki férfi, és egy fogorvos felesége: nem szexi. Estélyiben sem. Szélesvállú "kiscsaj" nagy deltákkal: nem szexi.

Remélem eléggé egyértelmű voltam.

Adódik, hogy ez a cikk nem a férfiaknak szól, hanem a csajoknak. Elvégre talán még a legbutább libák is tudják, hogy a férfiak többsége hörghurutot kap az ilyen műnőktől, még akkor is, ha rendesen vannak össze-szabva - vagy akkor még inkább. Nade miért szól egy ilyen cikk a nőknek? Vagyis értelmesebben feltéve a kérdést: nőknek minek olyan cikket írni, amiben híres műnőket mutogatunk? A leszbikusok felizgulnak rájuk...?

Esetleg megpróbálhatják az emberek véleményét, ízlését így befolyásolni. Először talán megütközöl az ilyen írásokon, de az ötödiknél már simán átugrasz rajta, a tizediknél egyáltalán fel sem tűnik. Egy idő után "normális" lesz, hogy az utcán falkákban rohangálnak a férfi-nők és a nő-férfik, akikről sehogy nem lehet ép ésszel kideríteni, hogy valójában minek is születtek, micsodák valójában. Egy idő után "normális", hogy androgün társadalomban élünk, ahol mindenki kedve szerint választ, hogy aznap férfi lesz-é avagy nő, és ahhoz képest hogyan öltözik. Mert miért ne mondhatná azt egy nő, hogy ő aznap egy férfi, aki női ruhát húz? A klasszikus idézet még azt mondta, hogy az a gyanús ami nem gyanús - ehhez képest mára oda jutottunk, hogy az a normális, ami nem normális.

És persze eljátszanak azzal is, hogy mi a "szexi". Ha egy nőnek el lehet adni, hogy Stefani Germanotta kisgyermekkori traumák által szétszabdalt skizofrén személyiségei közül az az alterego, amelyik egy lecsúszott szicíliai maffiózó pasinak képzeli magát, az "szexi nő" a cigijével és a fehér munkásatlétájával, akkor ott már minden lehetséges. Kivéve azt, hogy ez még egy normális társadalom lenne. Mert egy normális társadalomban óvnák őt és védenék, a megfelelő személyzet a megfelelő intézetben gondját viselné, ahelyett, hogy sztárt faragnak belőle, és a szerencsétlen sorsa elmét nyomorító betegségét a nagyvilágra okádnák.

Az igazi kérdés az, hogy miért is jelent meg ez a cikk. "Véletlen"? Egyszerűen csak kipattant egy szellemileg alultáplált szerkesztő vagy író fejéből, hogy ma erről rittyent egy cikket? Összeszedi azokat a betegeket és félnótásokat, akiktől az emberek fele gutaütést kap, és egy jó kis képes cikkben az orruk alá dörgöli?
Vagy ez valamiféle vásárlói igény kielégítése akar lenni? Ha igen, kinek van vásárlói igénye ilyen cikkekre? Ezúton üdvözöltetem őket.
Arra már gondolni sem merek, hogy valakik sugallták ezt az ötletet az írónak, mert úgy gondolták, hogy jól jönne nekik, ha - a fentebb vázolt okok miatt - lemenne egy ilyen cikk a napi sajtóban. Ez már összeesküvés-elmélet.

Nézegetem az indexet, és két cikktől is felfordult a gyomrom. És mivel jóindulatú ember vagyok, ezt továbbadom az olvasóimnak is :)

Először is: alapvetően sokmindent képes vagyok tolerálni, de Alföldi Róbert nem tartozik ezek közé. Nem azért, mert zsidó; nem azért, mert meleg; nem azért mert a végletekig neoliberális; hanem azért mert ezeknek a legrosszabb, legdurvább, legocsmányabb kombinációja, amit elképzelni lehet. Amit így képvisel, az a századforduló emblémája lehetne errefelé: az a magyarellenesség, kultúraellenesség, értékellenesség, normalitás-ellenesség ami belőle árad, hát, nálam kiveri a biztosítékot.

Éppen ezért a tarkómig szaladt a szemöldököm, amikor megláttam a következő szalagcímet: "Alföldi: Lenullázódik a kultúra". Haver, ha ez igaz, akkor az olyan dilettánsok miatt, amilyen te vagy. Nem kicsit visszás, hogy pont te beszélsz ilyesmiről. Te csak ne aggódj a mi kultúránk miatt, ellesz az nélküled.

A modern politikai közeg és a közélet sokat tompított az általa keltett botrányokon, és persze a polkorrekt gondolatrendőrség is felsorakozott mögé az összes gyalogkakukkjával, de néhányan azért ki merték mondani: undorító, amit csinál, ahogyan csinálja, és egyáltalán, hogy ott van a Nemzeti Színház élén. És ne mondja senki, hogy kabátlopási ügybe keveredett, mert ő maga tett azért, hogy szájára vegye a sajtó.

A cikkben arról van szó egyebek között, hogy bezárnak színházak, mert nincs elég állami támogatás. Valahogy úgy érzem, ha olyan színvonalú lenne a műsor, akkor a nézők eltartanák a színházat, nem is lenne szükség támogatásra. Mint ahogy annak idején elég sok színház tisztán üzleti alapokon működött. Ma már segéllyel együtt sem megy? Amellett, hogy ennek a terjedő szegénység az egyik fő oka, azért merem vállalni a véleményemet, miszerint közrejátszik benne az is, hogy a közönség nagy részét elidegenítik az ilyen "vezéregyéniségek", mint Alföldi. Oké, a színház ne legyen a politika gyakorlóterepe - de ettől teljesen függetlenül talán nem ártana arra figyelni, hogy egy államilag pénzelt intézmény élére ne kerüljön ilyen karakteresen magyarellenes személyiség - mert az esetleg hatással lesz a látogatottságra is.

...a másik cikket külön írásban elemzem, mert megérdemli :)

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy melyik európai ország intézte az ügyeit a lehető legjobban az utóbbi 2-300 évben, automatikusan Svájc kell, hogy beugorjon. Ott általában nyugalom van és béke, a háborúk elkerülik, a világ aktuálpolitikai forrongásai hidegen hagyják. Ha az ember arra gondol, hogy hol találhat nyugalomra, ha innen valamiért lépni kell, akkor Svájcnál jobbat valószínűleg nem talál.

Ez persze szúrja is a modern kommunista központi hatalom szemét, ezért piszkálni kezdték őket:

Svájc egyre rasszistább - mondja az Európa Tanács emberi jogi biztosa. A helyzet borzalmas, azonnal változtatni kell a törvényeken. Fel kell lépni a gyűlöletbeszéddel és az idegenellenességgel szemben! Magyarán szólva Svájcot is az európa-szerte jól ismert neoliberális bolondok házává kell tenni, ahol feljelentés feljelentést követ és egyfolytában csak a fröcsögés megy, az uszítás, az ellenségeskedés szítása. Túl nagy ott a sajtó- és szólásszabadság, sürgősen tenni kell ellene valamit...

Mire alapozza Jogbiztos úr a vádjait?

"Az emberi jogi biztos ismételten kételyeinek adott hangot az olyan népi kezdeményezésekkel szemben, mint a minaretek építésének tilalma vagy a kitoloncolási eljárás. Ezek felvetik az emberi jogi normákkal való összeegyeztethetőség mélyreható kérdését."

Nagyon mélyreható kérdés, hogy Svájc nem szeretne iszlamizálódni, és ez ellen - az öngyilkos hajlamú szomszédaival szemben - tenni is hajlandó. Építsenek az arabok minaretet ott, ahol ők vannak uralmon, és ha beteszik a lábukat európába, alkalmazkodjanak az itteni szabályokhoz ők! Cserébe mi nem szólunk bele abba, hogy ők mit csinálnak otthon (a saját országaikban), mert az meg az ő dolguk.

Micsoda elbarmolt elképzelés a modern nyugat részéről (gondolok itt elsősorban az USA-ra és "szövetségeseire"), hogy a nyugati országokban szabad kezet ad az araboknak, de az arab országok belügyeibe viszont beleszól?! Nem hülye ember az, aki saját hazájában törvényekkel szavatolja az idegenek sérthetetlenségét és mindenhatóságát, aztán hadsereget toborozva az idegen országok belügyeibe mászik bele?

Minden tiszteletem Svájcé amiért ellenállnak a modern szuicid-liberális nézeteknek, és a józan ész útján mennek előre, ahogy azt tették az utóbbi évszázadokban. Remélem most is elintézik egy vállvonással ezt a nevetséges kísérletet arra, hogy az ő belügyeikbe kívülről belepofázzon valaki.

"Már fehér rizst sem ehetünk?" - kérdezi a HVG, annak kapcsán, hogy egy új kutatás összefüggést mutatott ki a 2. típusú cukorbetegség és a fehér rizs nagy mennyiségű fogyasztása között. Aki eddig azzal érvelt a rizs mellett, hogy az ázsiaiak talicskaszámra tömik, és mégse cukorbetegek, az ezentúl ne tegye.

Qi Sun és munkatársai erős kapcsolatot találtak a rizsfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség között, az összefüggés nőkben kifejezettebbnek bizonyult, mint férfiakban. A fehér rizs 158 grammos adagja mintegy tíz százalékkal növelte a kockázatot, a kapcsolat dózisfüggőnek bizonyult.

Ez végső soron nem csoda, sőt, tulajdonképpen semmi érdekes nincs benne. Mivel táplálkozási értelemben a "cukor" és a "szénhidrát" gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mondhatjuk, hogy a cukorbetegség valójában szénhidrátbetegség, amit a szénhidrát túlfogyasztása okoz. Ezek szerint minden "gyanús", amiben sok a szénhidrát - miért pont a rizs lenne kivétel?!

Egy másik kutatás eredménye:

(...) az ajánlottnál kevesebb vörös hús fogyasztása összefüggésbe hozható a depresszióval és a szorongással.

A kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a vörös hús káros az egészségre, mivel más országokban készült kutatásokból az derült ki, hogy a vörös húsok fogyasztása egészségügyi kockázatokkal hozható összefüggésbe. Vizsgálatuk azonban azt mutatta, hogy a vörös húsok valójában meglehetősen fontosak.

(...) akik az ajánlottnál kevesebb húst fogyasztottak, [azoknál] kétszer magasabb a depresszív vagy szorongásos zavarok kialakulásának kockázata, mint azokban, akik a javasolt mennyiséget fogyasztják.

Valahogy mindig ugyanoda lyukadunk ki: táplálkozzunk normálisan. A hús (legyen akár vörös) mindigis bőséggel szerepelt az emberiség étlapján, így semmi okunk feltételezni, hogy bármi problémát okozna. Ha a táplálkozásunkból kihajítjuk az utóbbi 100 év mesterséges trendjeit, igencsak meg kell izzadnunk ha egészségtelen ételt akarunk találni. Az iparilag feldolgozott olajak, a "helyettesítőanyagok", és sajnos a szénhidrát túlerőltetése mind modern találmány, ami modern betegségekhez vezet. Szerencsére a megoldás egyszerű és olcsó, még csak a gyógyszertárba sem kell elmenni egy tégelynyi mellékhatásért: együnk úgy mint az ükapáink.

A tegnapi cikk után belső késztetést érzek arra, hogy tisztába tegyem a kérdést a rasszizmussal kapcsolatban. Ez talán még kevésbé lesz polkorrekt cikk, mint a tegnapi, de sz*rok bele. Akinek nem leszek szimpi, olvasson LMP-s blogokat.

A legalapvetőbb probléma a "rasszokkal", hogy genetikailag különböznek egymástól. És nem csak bőrszínben, ritmusérzékben vagy fütyiméretben, hanem intelligenciában és egyéb "lelki" tényezőkben is, amiket manapság a kultúra rovására szoktak írni.

És már rögtön itt a legelején leszögezném azt a szomorú tényt, amit manapság oly kevesen mernek leszögezni, pedig rendkívüli fontossággal bírna, hogy mindenki megértse és elfogadja:

A kaukázusi "fehér" ember genetikailag elfoglal egy bizonyos helyet az emberfajok átlagos IQ-skáláján. Ehhez képest más fajok - például az afrikai négerek, cigányok, satöbbi - az átlagos IQ skáláján lentebb vannak. Más emberfajok pedig fentebb. Ez van - ez a genetika vitathatatlan ténye, amit lehet nem szeretni, ami elől homokba dughatjuk a fejünket, de akkor is tény marad.

Természetesen nem árt, ha valaki érti is, hogy mit jelent az "átlag" szó. Azt jelenti, hogy ha kerítünk 100 magyart és 100 cigányt véletlenszerűen, akkor az IQ-ik átlaga eltérést fog mutatni a magyarok javára. Amit nem jelent, az az, hogy ne léteznének okos cigányok vagy buta magyarok. A 100-100 ember közül biztosan lesz okosabb cigány, mint a legbutább magyar.

És ami a legfontosabb, hogy ez nem értékítélet: attól, hogy valaki akadémiai értelemben véve kevésbé intelligens, mint valaki más, még lehet jó ember. Az IQ egy mérőszám, ami egy bizonyos veleszületett, illetve nehezen fejleszthető képesség mértékét mutatja - viszont nem mond semmit az illető jelleméről, ami a társadalom számára sokkal nagyobb jelentőséggel bír.

Az a probléma jelenleg a magyar cigánysággal, hogy eredendő intelligenciahányados-beli hátrányuk miatt a társadalom aljára szorultak (ez egy technológiai, oktatás- és információközpontú világban természetes), és ez egyrészt nekik nyilván nem kellemes, másrészt marhajó lehetőséget biztosít egyes őszintétlen embereknek arra, hogy a cigányok eme szerencsétlen helyzetét munícióként használják fel a saját politikai csatáikban.

Még egyszer leszögezném a gyengébbek és a liberálisok kedvéért: nem egyénekről van szó, hanem átlagokról. Nem "minden" cigány buta, nem "minden" magyar okos. És azt kell mondjam, a cigányság átlagosan gyengébb IQ-ja pontosan a jobb képességekkel rendelkező cigányokat sújtja a leginkább, mert ők azok, akik az (egyébként korrekt) "népi megfigyelések" miatt előítéletekkel kell megküzdjenek.

A gond, amivel szembenézünk, lehetne sokkal kisebb is. Mindenki elfogadhatná a tényeket, és a saját helyét a társadalomban. Nyilván sok ember büszkeségét sértheti, hogy el kell fogadnia a saját képességei korlátait - dehát ez fehérekre éppúgy igaz. Én is duzzoghatnék, amiért valaki IQ-ja nagyobb mint az enyém, de tudom hogy a duzzogás nem vezet sehová :) Ugyanígy egy cigány ember életetét sem kell hogy feltétlenül megkeserítse, hogy tudja, élnek nála okosabb emberek is a földön. Attól még lehet tisztességes és jó ember, aki értékes és hasznos tagja a társadalomnak, ésatöbbi.

A gigászi probléma az, hogy jelenleg a cigányság és a magyarság "egymásnak van feszítve" politikai okokból. A cigányokat egyfolytában arra buzdítják, hogy ne legyenek elégedettek semmivel, ne fogadják el a helyzetüket, ne békéljenek meg a sorsukkal. Ez persze automatikusan gyűlölködésekhez, feszültségekhez, harcokhoz vezet. Ha valakit egyfolytában lázadásra bujtogatnak, azzal etetve, hogy őt valaki kiforgatta valamiféle képzelt "jogos járandóságából", akkor az az ember előbb-utóbb lázadni fog (lásd feminista nők). Hogy ez kinek lesz jó, arra nem adhatok választ, de azt tudom, hogy kinek lesz rossz: a magyaroknak és a cigányoknak.

Amíg a "jogvédő" csoportok hazugságokkal áltatják a cigányságot, amíg politikailag motivált illúziókkal etetik őket, addig nem lesz itt semmiféle társadalmi integráció. Pedig arra lenne szükség, szó szerint: integrálni őket a társadalomba. Nem segélyezés kell, meg elnézés a cigány bűnözőkkel szemben, meg álságos politikai közbeszéd, hanem iskola, munkahely és szigorú normák.

Bármilyen csúnyán is hangozzon, az előrelépés egyetlen lehetséges kezdete a cigány bűnözők kegyetlen szigorral történő felkutatása és megbüntetése. Amíg a cigányságot belülről egy bűnözői réteg irányítja, addig minden pozitív kezdeményezés automatikusan elbukik velük kapcsolatban.

A második lépés a segélyek elvétele kell, hogy legyen, mert akit gyerekkorától kezdve arra nevelünk, hogy úgysem lesz munkája - de nem is szükséges, hogy legyen, mert állambácsi úgyis eltartja -, az sosem fog egy "dolgos" társadalomba integrálódni. A cigányoknak valahogy munkát kell adni, mindenkinek aki kér. Aki nem kér, azt tartsa el a saját családja - a "megélhetési bűnözés" pont ugyanannyira elfogadhatatlan, mint bármilyen más bűnözés. Főleg ha valaki életmódszerűen űzi, munka helyett.

Furán hangzik, de ez egy olyan terület, ahol a komcsi megoldás működött. Talán ideje lenne visszatérni hozzá, még mielőtt a lavina tovább növekszik és mindenkit maga alá temet.

Nade most akkor essen szó a rasszizmusról. Rasszista vagyok én, mert felismerem az alapvető képességbeli különbségeket az emberfajok között? Egyes liberálisok rögtön rávágják, hogy igen, pedig lópikulát. Az egyszerű tények, az igazság ismerete és elfogadása soha, semmilyen körülmények között nem tekinthető "erkölcstelennek". Inkább az a tisztességtelen ember, aki tagadja a valót, és másokat is megpróbál erre kényszeríteni.

A "rasszizmus", a szó eredeti és negatív értelmében azt jelenti, amikor valaki aktívan a többi emberfaj ártalmára van. Aktív károkozás nélkül nem beszélhetünk semmiről, legfeljebb légvárakról. Aki aktívan tesz a saját faja felemelkedéséért, úgy, hogy azzal nincs közvetlen ártalmára más fajoknak, az nem rasszista.

Az emberekben természetes lelki vonás, hogy jobban szeretik az anyjukat a postásnál, a barátaikat az idegeneknél, a honfitársaikat a külföldieknél. Nincs ebben semmi rossz vagy természetellenes, hiába is akarják a marxisták ezt befeketíteni. Én is büszke vagyok a magyarságomra, szerintem ez így természetes. Megvallom, hogy jobban szeretem a családomat az idegeneknél, és a magyar embereket a többieknél. De ez nem jelenti, hogy másokat lenéznék, vagy ártani akarnék nekik. Tőlem békében megférhet a világban az angol, a japán, a bantu is. Sőt, elfogadom tőlük, hogy ők jobban szeretik a saját rokonaikat, mint engem. Hülyén nézne ki, ha zokon venném tőlük, nem igaz?

Pedig a liberálisok pontosan ezt teszik. Zokon veszik azt, hogy a magyar ember magyar. "Hé te ott, miért nem szereted jobban a cigányokat, mint saját magad? Rasszista!"

A titok nyitja nem az, hogy mindenkit egyformán kell szeretnünk. Bocsássa meg nekem a világ, de nem tudok mindenkit úgy szeretni, mint a szüleimet, testvéreimet, barátaimat. A titok nyitja az, hogy nem kell gyűlölni senkit, aki nem szolgál rá személyesen. Itt buknak el a "fajvédők", mert azt erőltetik, hogy aki nem helyezi a cigányt saját maga fölé, az "rasszista". Holott az csak egy normális ember. Nem kell nekem a cigányokat imádni ahhoz, hogy békében, civilizáltan, kultúráltan együtt tudjak élni velük.

Nem az a rasszista, aki szeretne meglenni a saját békés világában, hanem az, aki betör másokéba, hogy ott kárt tegyen. Ilyen értelemben a rasszizmus létező, és nagyon káros jelenség, épp csak az a szitu, hogy ebben a cigányok sokszor bűnösebbek, mint a magyarok. Persze ezt kimondani dupla szentségtörés a liberálisok szemében, hiszen ők azt a rasszista nézetet követik, hogy csak egy rassz lehet rasszista: a fehér. Valójában bárki lehet rasszista, és sajnos sok cigány az. A valódi rasszizmus ellen harcolni üdvös lenne, csak ahhoz előbb túl kéne lépni a neoliberális, öngyilkos önámításon.

És legvégső soron az a legegyszerűbb és legjobb megoldás, amit a svájciak is alkalmaznak: nem kell mesterségesen erőltetni a rasszok keveredését. Általában az emberek szeretnek (akár vérségi, akár népi szinten) rokonaikkal közösségeket alakítani; nem kell őket ebben akadályozni, és rögtön csökkeni fog a faji feszültségek intenzitása. Persze ehelyett lehet azzal jönni, hogy a svájciak is rasszisták, csakhát...

Csak én tartom ezt furcsának, ugyanakkor aggasztónak?

"Jelen pillanatban a magyar fogyasztás huszonöt százalékát fedezzük importból, elképzelhető azonban, hogy ez az arány tíz százalékkal is emelkedik. A hazai tojástermelés az elmúlt nyolc évben 30 százalékkal csökkent, az ágazati szereplők másfél éve az elmúlt évtized legrosszabb időszakát élik." - index.hu

Most nagyon a lecsóba csapok, liberális hajlamúak talán jobb ha nem is olvassák ezt a cikket, vagy legalábbis készítsék a monitor mellé a vérnyomáscsökkentőt.

Először is egy tegnapi cikk, amiben valamiféle cigányozós tévéműsorról beszélnek, amit televízió híján nem volt alkalmam megnézni. Lássuk:

"Ez valami egészen zseniális. A sajtószabadságért létrejött társaság ünnepli, hogy sikerült letiltatni egy dokumentumfilm ismétlését. A sajtószabadság hőseinek új mottója: ‘Maradéktalanul elégedettek azonban akkor lehetnénk, ha a jövőben fel sem merülne, hogy ilyen, vagy akár ehhez hasonló műsort sugározzon bármelyik csatorna.’ Nincs ezeknek semmi baja a cenzúrával, hacsak az nem, hogy nem ők állíthatják össze a tiltólistát" - írja blogjában nem kevés joggal Balogh Ákos Gergely arról, hogy a Milla üdvözölte az MTVA lépését, mely szerint nem ismétlik meg a köztévében Pesty László kissé szimplicista, hogy ne mondjuk, botrányosan előítéletes dokumentumfimjét.

Igen, azt már régóta tudjuk, hogy a "szabadság" modern harcosai tűzzel-vassal irtják, aki nincs velük egy véleményen. A modern liberális sajtószabadság azt jelenti, hogy bármiről lehet írni, amit ők megengednek.
A sajtószabadság a tiltás hiánya, ezért nincs abban semmi meglepő, ha a sajtószabadság szervezete a tiltást ünnepli.

"Az egyik fontos dramaturgiai pillanatban például azt halljuk, hogy az ötéves gyerekek között már minden negyedik cigány. A zene olyan, mint amikor a horrorfilmekben a kamera közelít a gyanútlanul zuhanyzó nő felé – csak éppen cigány csecsemők arca villan fel" - írta például Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságban.

A zenéről nem tudok, mivel nem láttam a filmet, és általában az olcsó hatásvadászatot elítélem, de az isten szerelmére, mi az, hogy csont nélkül elsiklunk az olyan tények felett, mint hogy az ötéves gyerekek között már minden negyedik cigány??? Nem vagyok alapvetően rasszista, de szeretem a magyarságot és büszke vagyok a magyar létemre, ezért érthető, jogos és kifejezetten erkölcsös aggodalommal tölt el, ha azt látom, hogy a nemzeti öngyilkosság felé haladunk gőzerővel. És ha a népszabi megpróbál le is köpni emiatt, semmi szégyellnivalót nem találok abban, ha büszke vagyok a magyarságomra. Ha a cigány lehet büszke cigány, akkor lehetek én is büszke magyar, ez egy ilyen játék, nem?

A probléma ott van, amit a liberális pszeudo-entellektüellek nem tudnak, vagy nem akarnak tudni, hogy nagyobb népcsoportok keveredése általában polgárháborúhoz vezet. Természetesen nem találom a linket, de emlékszem még az ex-katona könyvére, amiben azt taglalja, hogy sok katonai konfliktust megjárt már világszerte, és az a tapasztalata, hogy ott kezdődnek a véres harcok, ahol különböző népcsoportok vannak mesterségesen összezárva.

UPDATE: adjuk ehhez hozzá egy másik cikk tartalmát: "Hogy fogy a magyar, jól látszik abból is, hogy egy szülőképes korú nőre nálunk átlagosan mindössze 1,3 gyerek jut, ezzel a negyedik legrosszabbak vagyunk a világon." Ez helyezi igazán kontextusba a kérdést. Magyarország a világ negyedik legalacsonyabb népszaporulattal rendelkező országa úgy, hogy a születendő gyermekek negyede cigány. Akkor mégis mennyi magyar gyerek születik évente? Rossz belegondolni.

Vissza az előzőhöz:

"A Forgács-írás (ön)kritikus hangneme, az általa felvetett kérdések azonban véletlenül sem alapozhatnak meg egy közel egy órás, pár szereplős, prekoncepciózus műsort, amelynek fénypontjaként egy roma lelkész "a romák" nevében bocsánatot kér "a magyaroktól" az általuk elkövetett bűnökért. A film totális aránytévesztésben van: kizárólag a romák felelősségéről szól (...)"

Kifejezetten emlékeztet ez engem egy másik, de pontosan ugyanilyen herce-hurcára, amikor egy népcsoport egy másikat folyamatosan az állandó kollektív bocsánatkérésre kényszerít az "általa elkövetett bűnökért". Csak erről beszélni sem szabad, mert hát ki tudja, ha leírnám amit mindenki tud, talán börtönbe is küldenének. Mert amit nekik szabad, azt senki másnak nem. "Kollektív bűn" nem létezik - kivéve ha ők azt mondják. Mindkét oldal felelős - kivéve ha róluk van szó. Talán nem találnám ezt a cigányosdit annyira álságosnak, ha nem sütne százezer wattal a háttérből az, hogy ugyenezt - és a sokszorosát - mások megtehetik.

Egyébként meg igenis van annak jogalapja, ha a cigányok nevében valaki bocsánatot kér. Nem azt mondom, hogy senki más nem bűnös, hiszen nem vagyok hülye. Annyit mondok, hogy ők sem bűntelenek, és épp ideje már hogy ez is a tárgyalható témák közé kerüljön. Ahol tartanak, azt részben maguknak köszönhetik, akkor is, ha ezt nem polkorrekt kimondani. És épp ezért az első lépéseket a "rehabilitáció" felé nekik maguknak kell megtenni - talán pont egy bocsánatkérés formájában.

A HVG fotója

...

Aztán kislány a parlamentben, azaz miért is jó ott a női jelenlét. A népszabi képriportjában mindannyian megnézhetjük, hogyan szavazgat anyucival a parlamentben a kislánya. Mert az trendi, mert a feministák kijárták, hogy az ország házát idáig lehessen alacsonyítani. Végülis miért ne? Csináljunk kisdedóvót a törvényhozásból. "Nyomjad lányom a gombot, a pirosat... Úgy... Na most a kéket." Gratulálni tudok ehhez is. A gyereksírás kit zavarhatna, a pink mp3-lejátszó meg sikkes. És persze egy anya nem kell, hogy kizárja magát a szexpiacról csak azért, mert egy csecsemő van a karjai közt, tehát a parlamentbe egy szoptatós babával is be lehet járni miniszoknyában, tűsarkúban, harisnyában. Az igazi szuperanya, a feministák álma! Kár, hogy porig rombol mindent, amit a kultúránk és civilizációnk létrehozott pártízezer év kemény munkával.

Ezért kell a női kvóta, ez az a "speciális női tudás és tehetség" ami feldúsulna a parlamentben, ha beerőltetnénk még több nőt. Nem találok rá jobb szót: Komolytalan.

...

Aztán a gyermekprostik: szintén nol képriport. Mivel magyar példákat nem nagyon találni, bangladesig utaznak pár fotóért. És bocsássák meg nekem, de kétkedéssel fogadom, hogy az ottani "kuncsaftok" és "gyermekprostik" önként és bérmentve pózolnak a fotósoknak. A képek túl műviek, mesterkéltek, némelyik kifejezetten művészi(eskedő) ahhoz, hogy meglegyen az igazi realista riport-fíling. Talán Frei Tamás csináltatta a képeket...?

Nem kétséges, hogy sok szörnyű sorsú gyermek tengeti életét szerte a világon. Ezeknek a többségükben 16-17 éves "gyermekprostiknak" is kifejezetten szar lehet az élet, ez nyilvánvaló. Már csak azt nem értem, hogy miért kell pont ezt a maréknyit kipécézni a sokaságból, és férfiellenes lejárató kampányt csinálni, miközben ívben szarunk a többi szerencsétlen nincstelenre, akik éhen halnak az utcákon, mert róluk nem készül fotóriport. És azok többségükben fiúk.

Morbid, ha azt mondom, ezeknek a lányoknak legalább ez az utolsó utáni lehetőségük megvan az életben maradásra? Igen, morbid. Mint ahogy az is morbid, hogy sok nincstelennek még ez a lehetősége sincs, és belehal.

Valahogy nem érzem őszintének az egész helyzetet, hogy a szituba beeső külföldi újságírók kedvük szerint facsarják a tényeket, hogy aztán a saját szájuk íze szerinti tanulságot vonhassanak le - miközben a képek egy teljesen másik sztorit mesélnek el. Egy olyan sztorit, amiben szintén sok a nélkülözés és az áldozat, de egyúttal megoldásokat ad a nyomor ellen, reményt és esetleg kiutat. Amíg ezek a lányok rúzsozzák magukat, tévéznek és felékszerezik magukat, addig nem tudom igazán átérezni, hogy miért lenne az ő sorsuk annyival rosszabb más gyermekekénél, hogy kiemelt figyelmet érdemelnének azok kárára. Aki esetleg látta a "Gettómilliomos" c. filmet, az tudja miről beszélek. Aki nem, az nézze meg, vagy ne ítéljen amíg fogalma sincs a világban élő nincstelenek helyzetéről.

Destiny kommentje nyomán figyeltem fel egy nőkertes vegán megmondóhölgy okoskodására, és nem tudtam megállni, hogy ne írjak belőle cikket :)

Az a problémám az összes "vega" kezdetű táplálkozási elmélettel, hogy sok körülöttük a ködösítés, a félreértés, a tévedés.

A vegetáriánizmus, és az összes "alfaja" arra az egyetlen gondolatra épül, hogy erkölcsösebb leszel, ha nem eszel állatot. Minden más csak hülyeség, rizsa, mellébeszélés. A vega életmód nem egészségesebb, nem környezetkímélőbb, nem tudományosabb, és semmilyen előnnyel nem rendelkezik bármilyen más életmódhoz képest - de ezt a vegák nem hajlandóak beismerni, mert pszichológiai értelemben szükségük van minden "kapaszkodóra", amivel igazolhatják a saját döntésüket. Azt a döntést, ami lemondással járt az életükben, illetve rengeteg plusz munkával, olykor szenvedéssel, néha konfliktussal. Hogy mindezt a negatívumot ki tudják magyarázni maguk előtt, szükségük van mindenféle téveszmékre, hogy ne érezzék a döntésüket hibásnak. Szociológus körökben kábé óvodai szintű tananyag, hogy ha egy ember elhatározza magát valami mellett, akkor hajlamos akár az önbecsapásra is, csak ne kelljen szembesülnie azzal, hogy esetleg rosszul döntött. Pl. aki rönót vesz, az utólag azt fogja mondani, hogy jobb mint a pözsó, holott lehet hogy csak azért döntött a rönó mellett, mert közelebb volt a kereskedés. Ugyanezen az elven gyűjtögetik a vegák az áltudományos adatokat, hogy könnyebb legyen magyarázni egy olyan döntést, amit egyébként csak azért hoztak, mert tetszett nekik az erkölcsi felsőbbrendűség álarca.

Tudom, mert én is voltam vega. Fiatalkoromban engem is elhülyített a sok ostobaság, és én is komolyan vettem, hogy szegény állatokat bántani gonoszság. Viszont mivel nem voltam egészen hülye, arra rájöttem, hogy nemhogy egészségesebb nem lettem tőle, de inkább betegebb. Kijózanító pofon volt. Fél év után abbahagytam, és azóta sem érzem magam gonoszabb embernek.

Nézzük a hozzászólást:

"Az első számú halálokok mifelénk a szív- és érrendszeri betegségek és a rák, melyeket tudományosan egyértelműen összefüggésbe hoztak az állati eredetű fehérjék és zsírok fogyasztásával. Ezeken kívül más nagyon súlyos betegségek is (pl.: cukorbetegség, elhízás, csontritkulás, ízületi problémák, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór stb.) bizonyítottan szoros összefüggésben állnak az állati termékek fogyasztásával, ezért szinte semmilyen magára valamit is adó tudományos forrás nem biztat hús, sajt vagy tojás bőséges fogyasztására."

Tipikus modern áltudományos okoskodás. Könnyen dobálózik a nagy szavakkal, számára minden evidencia, amire egyébként nehezen tudna bizonyítékot hozni, illetve legfeljebb olyat találna, amit azóta ezerszer cáfoltak. Furcsának is találnám, ha pont az az élelmiszer lenne ránk nézve káros, amit évmilliók óta fogyasztunk...

(Ja, és a jól ismert fogyatékos elképzelés: mi okozza a cukorbegséget? A fehérje meg a zsír. Hooogyne.)

Csak a rend kedvéért: az említett betegségeket az a finomított szénhidrát okozza, aminek a fogyasztását csak az utóbbi 100 évben kezdtük túlzásba vinni. Egyáltalán nem véletlen, hogy ezek a betegségek is pont az utóbbi 100 évben szaporodtak el. Az eszkimók eledele 99% zsír és hús volt, és nem ismerték a cukorbetegséget...

"Egyébként nem igazán szeretnék egészségügyi vitákba belemenni, már csak azért sem, mert etikai kérdésnek tartom a veganizmust, annak csak örülök, hogy egészségügyi előnyei is vannak."

Itt persze kilóg a lóláb, vagyis hogy "etikai" alapokon eszik úgy, ahogy, és ennek semmi köze ahhoz, hogy mi az egészséges. Etikai alapon enni lehet akár tiszteletreméltó emberi döntés is, vagy egyéni hóbort, de két dolog biztosan nem lehet: egészséges és tudományos. Ezeknek ugyanis az etikához semmi köze.

Amit nem ír le, de egyenesen adódik, hogy aki nem vega, az ő szerinte "etikátlan", vagyis "erkölcstelen". Tehát ő felsőbbrendűnek tekinti magát az egyszerű halandókhoz képest, és ki is fejti, hogy számára ez az egésznek az alapja.

"Az emberi erkölcsnek valóban van egyfajta fejlődése: régebben legális volt rabszolgát tartani, feleséget verni, stb., ma már nem az. Folyamatosan bővül azoknak a köre, akiknek az érdekeit egyenlőként ismerjük fel, és ezért helytelennek gondoljuk a velük szembeni diszkriminációt. Ilyen csoport az embertől különböző érző lények csoportja is."

Meséltem már az agyhalott liberálisokról? Jéééééézus...

A vegaságot erre az elcseszett keretre nem tudod ráhúzni, arany bogaram, ugyanis régen is léteztek vegák, főleg ott és akkor, amikor nem jutottak húshoz. Tehát a vegaság nem valamiféle fejlődés valahonnan valahová, hanem általában kényszer kérdése volt - amíg a nyugatiak nem csináltak belőle divatot.

(Arra most nem térnék ki, hogy ez a feleségverés micsoda baomság, ez nem antifeminista cikk :)

Ha folyamatosan bővül azoknak a köre, akiket "egyenlőként ismerünk el", akkor hamarosan eljutunk a növényekhez is, és nem lesz mit enned, takaréklángelme. Arról nem is beszélve, hogy mekkora idiótaság anélkül bővíteni az "egyenjogúak" körét, hogy megvizsgálnánk, egyenrangúak-e valójában. Bármennyire is csúnyán hangzik ez egyeseknek, de az ember nem állat, és az állat nem ember. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott állat nem lehet valakinek fontos, vagy nem lehet érző lény. Azt viszont jelenti, hogy az emberi élet más síkon áll, mint az állati, és egyszerűen nem tekinthető egyenrangúnak vagy egyenjogúnak. Aki mégis ilyesmikért harcol, annak teljesen szétesett a belső morális iránytűje, és neoliberális retardált maszlagokat terjeszt ahelyett hogy venné a fáradságot egy kis gondolkodásra.

Nyilván vicces elképzelni, hogy az emberiség spirituálisan addig fejlődik, hogy mindenki átálljon fényevésre, de most egész egyszerűen nem tartunk ott, és önbecsapás azt képzelni, hogy igen. Az a képzelt és erőltetett spirituális fejlődés, ami kizárólag a táplálkozást érinti vegáéknál, jelenleg oda vezet, hogy több a beteg ember mint valaha, és olyan kórságok szabadultak ránk, amik korábban ismeretlenek voltak. Csecsemők halnak meg a vega szüleik merev elvei miatt, a gabonazabálás miatt öregkorára minden második ember cukorbeteg, ésatöbbi. Ez lenne a spirituális fejlődés? Köszönöm szépen, nevezzenek földhözragadtnak, de inkább másfelé keresem a megvilágosodást, nem abban, hogy félretáplálom, megmérgezem és tönkreteszem a szervezetemet.

"A nők és a más bőrszínűek, stb. alacsonyabb rendűségét a történelem során egyébként rendre próbálták biológiai magyarázatokkal igazolni, vagy azzal, hogy egyszerűen kijelentették, az elnyomásuk vagy használatuk pusztán a természet rendjét tükrözi. Ezért ajánlatos átgondolni, hogy érdemes-e azzal foglalkozni, hogy mi van belénk kódolva és mi nincs. A nők elleni erőszak esetén sem lényeges, hogy a férfiakba „van-e kódolva” az erőszakosság és az uralkodás; csak az számít, hogy nincs joguk bántani egy másik embert."

Lehet, hogy mégis antifeminista lesz ez a cikk :P

Nos igen. Itt tetten érhető az, ahogy a különböző dolgokat a neoliberálisok összemossák, és olyan párhuzamokat állítanak, amik a valóságban nem állnak meg. A rabszolgáknak semmi köze nem volt a nők helyzetéhez, és ennek a kettőnek együtt sincs egy makulányi köze sem az állatok elfogyasztásához. De hátha lehet pár hívet toborozni azzal a felkiáltással, hogy egy grillezett lazac citrommal ebédre pont ugyanaz, mint egy családanya helyzete, akit a konyhapult mellé "kényszerít", hogy a férje ellátja mindennel; és ez meg ugyanaz, mint korbáccsal halálra csépelni egy bilincsbe vert emberi roncsot, mert már nem tudja olyan gyorsan szedni a gyapotot, hogy meglegyen a norma. Persze, feministák, persze, ez mind ugyanaz.

A nőket senki nem tartja alacsonyabbrendűnek a mai világban, kivéve a feministákat. Egyedül a feministák állítják azt, hogy a nőknek extra segítségre van szüksége a férfiakkal szemben, ezzel ugye implikálva, hogy a nők képességei gyengébbek.

A férfigyűlölő erőszakossági téveszméket viszont nyugodtan összecsomagolhatnád, mert nem nagyon passzolnak az álspirituális vegán szemlélethez. Bármit is képzelsz, hogy kódolva van a férfiakban, nyugodt lehetsz, megvan a párja a nőkben is. És most nem ellentétpárra gondoltam, csak hogy tiszta legyen a kép... Szóval ahogy tévesen hiszed magad felsőbbrendűnek azért, mert vega vagy, ugyanúgy tévesen hiszed magad felsőbbrendűnek azért, mert nő vagy.

"A vegán macska vagy kutyaetetésnek egyébként nem az a célja, hogy a macskák és a kutyák is felismerjék, hogy nem szabad megenni a társaikat, hanem csak annyi, hogy ha már ilyen kiszolgáltatott és függő helyzetbe hoztuk a háziasítással bizonyos fajok tagjait, akkor legalább mások helyzetét ne súlyosbítsuk azzal, hogy feláldozunk őket a társállatoknak választott egyedekért."

Ez már megint a homályzóna; mi köze van szerencsétlen kutyának-macskának ahhoz, hogy te milyen téveszméket hiszel a saját táplálkozásoddal kapcsolatban? Ezek természeti lények, és egyértelműen húsevők. A kutya nem tudja rendesen emészteni a szénhidrátot, sőt, bele is betegszik. Zöldséget egyik se nagyon szeret fogyasztani (ellentétben mondjuk a tejtermékkel), sőt, nyers zöldségekkel egy macskát simán meg lehet ölni. A természet nem tolerálja az emberi téveszméket (lásd diabétesz), és aki a macskáját vegán tömi, az nem csak idióta, de állatkínzó is. Arról ne is beszéljünk, hogy miféle szellemi kvalitásokkal rendelkezik az az ember, aki arra vár, hogy "a macskák és a kutyák is felismerjék, hogy nem szabad megenni a társaikat"...

Nameg a "kiszolgáltatott és függő helyzet"... Díszpintykém, a kutyák az emberrel együtt élnek már évezredek óta, és ezt kultúrember nem úgy emlegeti, hogy kiszolgáltatott helyzet, hanem hogy a kutya az ember legjobb BARÁTJA. Hogy te ezt is valamiféle gonoszság szűrűjén keresztül látod, az téged minősít a leginkább. És nem látsz tovább az orrodnál, ha nem éred fel ésszel, hogy a legtöbb kutya a természetben nem lenne életképes, vagyis kipurcanna, ha kitennék a lakásból. Az, hogy etetjük őket és gondjukat viseljük, a nemes emberi lélekről tesz tanúbizonyságot - egészen addig, amíg beteg téveszmék miatt el nem kezded őket vegán kakival etetni.

Egyébként hasonló vonatkozik minden tenyésztett állatra, mert bár szép liberális tévedés azt hinni, hogy a haszonállatoknak rossz a rabság, de aki látott már közelről mást is a nagyvárosi betonon kívül az tudja, hogy a természetben sokkal rosszabb lenne nekik. Egy birka a vadonban tizedannyi esélyt nem kapna, hogy megérje azt az életkort, ahol a gazda egyébként levágná. Addig is sokkal gyatrább élete lenne: ragadozók, betegségek, éhezés, hideg, stb; mindezektől az ember megvédi őket. Hogy egy birka tudná, mi az a "szabadság", és vágyna is rá...? Kétlem. Annak biztos nem örül, ha levágják, dehát a másik lehetőség - a vegák vágyálmaival ellentétben - nem az, hogy a természetben teljes boldogságban és végtelen megelégedettségben élhetnének örök életet. A vadon romantizálása modern városi sajátosság, és sokat elmond az érintettek realitásérzékéről.

"A tudomány mai állása szerint a növények nem érző lények."

Itt szépen kirajzolódik, hogy vegánk csak kapálózik az érvek között, hiszen egy spirituális felállást akar most tudományosan megmagyarázni. Alapkérdés ugye, hogy ha állatot nem eszik, akkor növényt miért igen, hiszen az pontosan ugyanannyira él, mint az állat. Itt jön a ködösítés, a tudomány mai állása, ésatöbbi. A félremagyarázás, hogy bár egyre többmindent ismerünk el "egyenjogúnak", és bár erkölcsi fejlődés nem megölni amit megeszel, de azért a tudomány szerint a répát megzabálhatod, mert nem hallod ahogy sikít. Gratulálok. Ez nem "etikai kérdés", hanem egyszerű önigazolás. Te is elpusztítod amit megeszel, csak szerinted te mégis felsőbbrendű vagy, mert hát amit te ölsz meg az nem néz rád bociszemekkel.

"Az emberi faj tagjainak értékességét nem igazán lehet anélkül belátni, hogy ezzel egyidejűleg ne kellene a többi állatfaj hasonlóan értékes mivoltát is belátnunk. Ha valóban úgy akarjuk gondolni, hogy a többi állatot nyugodtan kezelhetjük a növényekkel egy szinten, akkor magunkról is ugyanezt kell elmondanunk."

Az ember nem állat - bár a te esetedben azért hajlamos lennék kétségekre.

Micsoda zavarodott agy kell ahhoz, hogy valaki tükörből nézze a valóságot, és pontosan fordítva lássa azt, ami igaz. Spirituális értelemben tesz egyenlőséget ember és állat közé, ami fantasztikusan nagy baki - biológiailag viszont elkülöníti a kettőt, ami ugyanolyan nagy baki.

Az ember biológiai értelemben része az állatvilágnak, mert a teste abból fejlődött ki, és magával hozta az évmilliós múltat (pl. az emésztésében). Spirituálisan viszont a legkevésbé sem vagyunk állatok, nem azon a szinten állunk (legalábbis a többség). Tehát ennünk úgy kell, hogy tudjuk, a testünk a természet részét képezi - viszont élnünk úgy kell, hogy tudjuk, az élővilág többi tagjához viszonyított spirituális "felsőbbrendűségünk" felelősséget is helyez a vállunkra, hogy a gondjukat viseljük.

Nehezen értem, hogy hogyan lehet ezt a kettősséget fordítva nézni. Vegánk szellemileg-lelkileg az állatokhoz méri magát, a testét viszont kiveszi a természetből, és mással akarja etetni, mint amit az emésztőrendszere a legjobban emészt. Mondjuk ilyen körülmények mellett nem csodálom, hogy feminista lett, és a feminista téveszméket is ugyanolyan hévvel terjeszti, mint a vegákat.

Vigyázat, hosszú írás!

Rutinszerűen beugrottam a nőkertbe, és látom hogy Ákost szapulják, amiért azt merte mondani, hogy egy nő legfontosabb és legszebb dolga a gyermekszülés. Micsoda őskori nézetek, méghogy az emberiség megmaradása, az utódok nemzése érték lenne... Pf. Bezzeg a karrier! Persze amikor arról van szó, hogy a nők kapjanak alanyi jogon pénzt, akkor rögtön más megvilágításba kerül a téma, akkor már azok az érvek jönnek elő, hogy mennyire fontos a jövendő nemzedék, hogy a társadalomnak micsoda haszon ha egy nő gyermeket szül. Ezek szerint a feministák úgy gondolják, hogy a gyermek csak társadalmilag fontos, egyénileg nem? Ez sem lehet teljesen igaz, mert Jakab Andoron meg azt kérték számon, hogy miért nem örül a munkaadó (és közvetetten a társadalom) a munkavállaló gyermekének úgy, mint az anyja. Szóval megint abba az érdekes helyzetbe kerültünk, hogy a feministák 3 különböző véleménye kölcsönösen üti egymást, véletlenül pont úgy, hogy mindig az adott helyzetből kihozza a lehető legtöbb áldozat-mentalitást és női felsőbbrendűség-tudatot.

Nade mindegy, most nem is elsősorban erről akartam beszélni, hanem a két szembenálló világnézetről, a konzervativizmusról és a ...jobb megnevezés híján liberalizmusról. Persze mindkét fogalmat kiforgatta és kiüresítette az aktuálpolitika (szerte a világon), dehát bármikor megtehetjük, hogy visszanyúlunk az eredetükhöz, és az alapján tárgyaljuk őket.

Ákos konzervatív nézeteket vall, ami nem meglepő azoknak, akik ismerik, de meglepő lehet azoknak akik csak annyit tudnak róla, hogy fiatalkorától kezdve "menő énekes". Fiatalként minden volt, csak konzervatív nem. Ő is egy a sok közül, akinek felnőttségére benőtt a feje lágya, és a liberális táborból szépen átsodródott a konzervatívba. Ez nem csak rá jellemző, hanem általában mindenkire, aki nem merevedett bele teljesen az ifjúsága tévedéseibe.

A liberális eszmék ugyanis fordítva ülnek a lovon. Azt hangoztatják, hogy adjunk az egyénnek szabadságot, és akkor majd élhető lesz a társadalom. Ezzel szemben a konzervatívok azt mondják, hogy teremtsünk élhető társadalmat, és azon belül mindenki keresse a saját szabadságát. (Mondom, a klasszikus értelmezést használom, nem a mai parlamenti parasztvakítósat.) A konzervatívok abból indulnak ki, hogy szükség van keretekre, értékekre, és a társadalom közös édekeinek az előtérbe helyezésére, mert csak így lehet egy olajozottan működő közösséget építeni, ahol aztán mindenki lehet a maga szerencséjének a kovácsa. A liberálisok viszont azt mondják: engedjük szabadon az egyént, ne korlátozzunk senkit "a társadalom nevében", és majd ezek az egyének megtalálják a közös hangot.

Sajnos ez az utóbbi csak papíron működik.

Előre le kell fektetni a szabályokat, mert túl sok a hülye ember ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni, hogy kulturáltan és civilizáltan irányítsák önmagukat. A liberális alapvetően egy sima asztallapon akar elkezdeni biliárdozni azzal a feltevéssel, hogy a golyók majd maguktól meghatározzák, hogy hol legyenek falak. Nem megy.

A tragédia ott van, hogy fiatalon majd' mindenkit el lehet hülyíteni nagy szavakkal. A fiataloknak vonzóbb egy újszerű eszme fényes tálalásban, mint a józan ész mindennapi racionalitása. Tehát pl. ha valaki odamegy egy tinihez, hogy harcoljon a "nők felszabadításáért", akkor a fiatal hamarabb belelkesedik a "nemes ügy" iránt, mint hogy elgondolkodjon, hogy mi a francról is beszél ez az idegen egyáltalán. A fiatalok lánglelkűek de tudatlanok, vagyis a nézeteik szükségszerűen naívak, megalapozatlanok és kaotikusak. Épp ezért van az, hogy felnőttkorára a legtöbb ember ebből kigyógyul. Mikor valaki megházasodik, munkába áll vagy gyereke születik, akkor sok dolgot megért és átértékel magában. Onnantól már sokkal nehezebb elhülyíteni a forradalmi eszmékkel, mert tudja, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben. Például a nőknek a gyermekáldás.

A legtöbb mai fiatal a téveszmék csokra, és nem véletlen, hogy erre a politikailag motivált csoportok rájátszanak. A feministák is korán kezdik az indoktrinációt - de a bal és jobboldali illúzionisták is pont ugyanúgy. Egyrészt egy tizen-huszonéves szavazata pont ugyanannyit ér, mint egy valóban felnőtt emberé, másrészt lehet reménykedni, hátha "úgy marad", és élete végéig sem gyógyul ki a belétáplált hülyeségekből.

...

Ugyanakkor érdekes viszont, hogy a jobb és a bal oldal [itt már a mai modern helyzetről beszélek] pont ugyanannyira nőpozitív és férfiellenes, csak más okokból és más módszerekkel. A feminista rikácsolással szemben - miszerint férfiuralom van és nőelnyomás - valójában hosszú évezredek óta a legtöbb "civilizált" társadalom nőközpontú. Na igen, ennek van némi biológiai alapja, hiszen fajfenntartási értelemben a nő értékesebb, mint a férfi. Talán még az sem lenne elviselhetetlen probléma, hogy erre a biológiai tényszerűségre egy társadalmi rendszert húzunk, ami aztán a férfiak alsóbbrendűségét betonozza be a világ születésétől a világ végéig. Ami az igazi tragédia, az az, hogy pontosan ezt a nőpozitív társadalmi összhangot használják ki a feministák arra, hogy mindenhol folyamatosan arról hazudozzanak, hogy ez egy férfiközpontú világ lenne, ahol a nők támogatására van szükség. Ez annyira abszurd, hogy nehéz hozzá megfelelő hasonlatot találni. Mintha a vállalkozó azzal állna az alkalmazottai elé, hogy mivel "ők mind az ő főnökei", és neki olyan rossz az anyagi helyzete, ezért szedjék össze otthon a családi ékszereket és szolgáltassák be neki. A nyugati világrend a bölcsőjéből kimászva évezredek óta arra épül, hogy a férfiak dolgoznak a nőkért, védik őket, a lehetőségekhez mérten a tenyerükön hordozzák és a kívánságaikat lesik. Így volt ez Mátyás korában, amikor a jobbágy egész évben a földet túrta, és így van ez ma is, amikor a férj hazaadja a pénzt a feleségének. Aki ezt vitatja, az nem lehet őszinte ember. Vagy normális.

A baloldal azt mondja, hogy "a nőket elnyomták", ezért a nőknek társadalmi támogatásra van szüksége. Vegyünk el a férfiaktól és adjuk oda a nőknek. Ez egyértelműen férfiellenes és nőpozitív hozzáállás, ami nagyon lovagias, ugyanakkor semmilyen valóságalapja nincs.

A jobboldal azt mondja, hogy - és itt az egyszerűség kedvéért Ákost idézem: "A nők fantasztikus lények. Amilyen gyakorlatias gondolkodással viseltetnek a férfiak iránt, a világ iránt, abban valami egészen döbbenetes megtartó erő testesül meg. A férfi az afféle lelkes állat, egész nap a felhővárat építi."; "A föld azért kering a nap körül, mert a nők így tartják jónak. Mert bennük olyan ősi természeti törvények testesülnek meg, amit mi, férfiak már kezdünk elfelejteni." Ez persze egyértelműen nőpozitív, és burkoltan férfiellenes nézet.

Egy nőnek csak az a feladata, hogy eldöntse, melyik rendszer szimpatikusabb az őt kiszolgálók közül. A jobbosok azt mondják, hogy egy férfi dolga a feleségéért munkálkodni, eltartani, boldoggá tenni. A balosok azt mondják, hogy a férfiakat kollektíve sanyargatni kell, hogy a munkájuk gyümölcsét államilag a nők zsebébe pakolhassuk. A jobboldali ember minden nő mellé rendel egy rabszolgát; a baloldali minden férfit tenne minden nő rabszolgájává (és egyúttal az állam lenne minden nő "férje").

Igen érdekes az a helyzet, hogy az amcsi baloldali feminizmus legnagyobb ellenzője a Phyllis Schlafly által vezetett jobboldal, és a két tábor azon harcol egymás ellen, hogy a férfiaknak miképpen lenne helyes szolgálni a nőket. A törvényhozás közelébe férkőzött feminácik "férfiadót" akarnak, kvótákat, női és anyai kedvezményeket, több gyermektartást és nőtartást, stb. A jobboldalon állók vissza szeretnék kapni a hagyományos rendszert, ahol a nő otthon vezeti a háztartást amíg a férje dolgozik. Most nem is arról beszélnék, hogy melyik vélemény "igazságosabb" (ez végsősoron nem kérdés), hanem arról, hogy milyen abszurd, hogy mindkét oldal ugyanúgy a férfiak rabszolgaságáról beszél, alig-alig burkoltan.

Aztán innen persze előkerül a következő érdekes téma, miszerint mi a fene történik a nyugati világgal? A nők egyre jobban nyomulnak, egyre sikeresebbek, és egyre hangosaban sírnak, hogy hol vannak az igazi férfiak. Mert szerintük manapság a férfiak "elgyerekesedtek", és egész nap a neten lógnak vagy valami lövöldözős játékkal pötyögnek ahelyett, hogy végre munkába állnának, pénzt keresnének és feleségül vennék a siránkozókat. Odáig már nem jut el a feministák tudása és logikája, hogy a monogámiának, a házasságnak komoly szerepe volt a civilizáció kialakulásában, csakúgy, mint a hipergámia kordában tartásának. Az összes falat lerombolták a nők előtt, az összes szabályt eltörölték, a férfiakat rabszolgasorba taszították, és most csodálkoznak, hogy a férfiak miért kedvetlenedtek el. Miért nem húzza a barom az igát? Azt az igát, amit tavaly még a saját családjának húzott, de most már az elvált feleségéért kellene húznia... Vajon miért állt le a lendület?

Most persze eljutottunk odáig, hogy a látványosan zuhanó férfi szerepvállalást és a társadalom érdekében végzett munkát valahogy pótolni kell. És azt egy pillanatig se higgyük, hogy a nők majd beállnak az iga mögé, és akár csak a felét is elvégzik annak a munkának, amit korábban a férfiak végeztek. Nem ám! Van jobb ötlet is. A férfiakat kényszeríteni kell, hogy motiváció nélkül, sőt, ellenmotiváció mellett is folytassák ugyanazt a munkát ugyanazzal a tempóval. Azokat, akik értenek a szóból elég csak egy kicsit megszégyeníteni vagy megfélemlíteni, és máris indulnak a bányába. Akik makacsabbak, azokat a feministák törvényerővel kötelezik a munkára - vagy dolgozol, paraszt, vagy véged! Hogyan máshogy magyarázhatnánk például azt, hogy amcsihonban ha egy férfi elveszíti az állását és nem tudja fizetni az asszonytartást az exfeleségének, akkor megy a börtönbe? Mi ez, ha nem egy modern formája a rabszolgaságnak? Dolgozz valakiért aki kidobott a saját családodból, mert ha nem, akkor jön az állam és bedarál téged.

Ahogy a világ egyre inkább balra sodródik, a neoliberális/marxista eszmék irányába, úgy lesz egyre szürreálisabb a társadalom, úgy lesz egyre abszurdabb a polkorrekt közbeszéd, és úgy lesz egyre élhetetlenebb az élet. Egyre több kényszerre lesz szükség, hogy az egyre több motiválatlan emberből kisajtolják a szükséges munkát, amivel eltartják a kényszerítőket. A kisemmizett férfiak előbb-utóbb felébrednek majd, és átlátják, hogy a feminista retorika miféle ocsmány hazudozás, ami még a modern férfirabszolgaság küszöbén is őket ostorozza nevetséges baromságokkal. Aki a saját életében tapasztalja meg, hogy a nőközpontú világ megrágja és kiköpi, azt azután elég nehéz lesz hülyeségben tartani a valódi társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban. Akinek az állam elmarja a fizetése kétharmadát, hogy az exfeleségének postázza - miközben az illető a szüleihez költözött haza, mert másra nem jut -, az nem fog a ribanc-sétán vagy a nőnapon a feministákkal együtt tüntetni a "férfihatalom" ellen.

A tragédia annyi, hogy a nőknek semmi nem elég. A génjeikbe nem az van kódolva, hogy el kell érniük egy bizonyos életszínvonalat, és aztán éljenek mint hal a vízben, hanem az, hogy siránkozással és megtévesztéssel harácsoljanak. Mennyit? Mi az, hogy mennyit? Az evolúció csak a módszerrel ajándékozta meg őket - a józan észt, ami megálljt tud parancsolni, már a társadalomnak kellene beléjük nevelni. Régen megtette, manapság nem teszi. A feministák leromboltak minden falat, ami a nők előtt állt, és most már az isten sem állíthatja meg őket a siránkozásban, ami a vérükben van. A nők evolúciósan kialakult túlélési stratégiája az önsajnáltatás, amit manapság annyira tökélyre fejlesztettek, hogy ez fogja a sírba vinni a nyugati kultúrát. Mégpedig azért, mert a férfiak túlélési stratégiája a nők kiszolgálása, tehát várhatóan senki nem fog akadályokat gördíteni a feminizmus által elkövetett társadalmi öngyilkosság útjába. A népesség fogy, a férfiak egyre nagyobb számban esnek ki a társadalomból, a gazdaság akadozik, mert a közszféra (ahová a nők besírták magukat) egyre többet von el a versenyszférától (ahol többségében a férfiaknak kéne gürcölni). Persze a nemzetközi banki elit machinációi is elég nagy súllyal esnek a latba, de talán nem túl vad elképzelés azt mondani, hogy nekik pont megfelel minden úgy ahogy van. Már csak azért is így gondolom, mivel a Rockefellerek személyesen pénzelték, és pénzelik a feminista mozgalmat.

Jó messzire sodródtam az eredeti témától, de sebaj. Az mindenesetre tiszta, hogy a férfiak többsége a fiatalkori heves nőimádatból "belenő" a konzervatívabb, személyesebb nőimádatba. (Lásd Ákost.) Ebből az állapotból a többséget csak maguk a nők tudják kizökkenteni, és ...sajnos?... egyre gyakrabban meg is teszik. Gombamód szaporodnak manapság az olyan férfi- és apajogi szervezetek, amik soha meg nem születtek volna, ha maguk a nők nem lépnek át bizonyos határokat. Egy férfit a nők iránti tiszteletéből csak nagyon komoly munkával lehet kibillenteni, de istenemre, a nők manapság igenis hajlandóak elvégezni ezt a munkát. A feministák felgyűrték az ingujjukat, és napi 8 órát fusiznak azért, hogy a férfiakat elidegenítsék a nőktől. Aztán csodálkoznak, hogy sikerül: egyre több az "ellenállás".
(Anekdotaszerű feminista agyhalottság, hogy amikor arról van szó, hogy a feministák nem képviselik a férfiak érdekeit, akkor az a válasz, hogy nem dolguk - a férfiak érdekeit képviseljék a férfiak. Aztán amikor megalakulnak a férfiszervezetek, akkor a feministák lázonganak, hogy mi ez a gonosz patriarchális összeesküvés a feminizmus ellen. Idióták...)

Nem tudom mi lesz a jövő, nem látok bele. De az tény, hogy a feministák 50 év munkájával olyan szellemi változásokat indítottak el, amikre korábban még nem volt példa az emberiség történetében. (Vagy legalábbis nem tudunk róla sokat.) Egyre több férfi (és nő) ébred rá arra, hogy mennyire nőközpontú a világ, és hogy milyen silány emberi hulladékság ennek ellenére tovább sanyargatni a férfiakat a nők érdekében, hazugságokkal. Egyre többen kérik ki maguknak a női lenézést, rágalmazást és támadásokat. Egyre csupaszabb a kollektív női lélek, és ...sajnos!... egyre csúnyább. Kíváncsi vagyok, hogy a változások időben indultak-e ahhoz, hogy megmentsük a kultúránkat. Könnyen meglehet, hogy hiába ébredtünk fel, már lekéstük a buszt. Reménykedni lehet, hogy komoly - valódi - forradalmak nélkül is helyre lehet billenteni a társadalmat, és leállítani a feminista siránkozást. Talán még visszaállíthatnánk a családok megbecsültségét, a férfiak tiszteletét és motivációit. Talán nem.

Roberto Laudisio Curti 21 éves brazil egyetemista ausztrál nyaralásán úgy döntött, szombat este bulizni megy. Hajnaltájt egy rabláshoz riasztották a rendőrséget, akik pont őt szúrták ki a közelben. A srác valószínűleg nem volt teljesen "tiszta" (szombat este meg minden), talán ezért akart elszaladni, mire a rendőrök előbb lesprézték, majd gondosan megsokkolózták, amibe annak rendje s módja szerint bele is halt. Semmiféle rablást nem követett el, azt hiszem ezt mondani se kell - ennyit a rendőrség is elismert.

A magyar híradások természetesen nem túl bőbeszédűek (viszont pontatlanok, ugyanis nem hétfő, hanem vasárnap hajnalról volt szó, ami elég lényeges különbség ebben a szövegkörnyezetben), mert hát kit érdekel errefelé ez a brazil-ausztrál "belügy". A részleteket az ausztrál lapokban lehet megtalálni.

Ami miatt én mégis felfigyeltem (se ausztrál, se brazil nem lévén), az a következő részlet:

"(...) halálos a Taser: 2001-es bevezetése óta 500 ember halt meg miatta."

Erre most fel lehet hozni mentségként, hogy ha pisztollyal lövöldöznének a rendőrök, abba is meghalnának páran, tehát a taser (sokkoló) még mindig "humánusabb". Csakhogy pont ez a bökkenő: mivel papíron nem halálos, a rendőrök nyugodt szívvel alkalmazzák olyan esetekben is, amikor a pisztolyt eszük ágában sem lenne előhúzni. Mint például az 56 éves tolószékes nő esetében, akire a (dokumentált) skizofrén rohama miatt hívták ki a rendőrséget, akik 2 perc leforgása alatt 10-szer sokkolózták meg, mire végre hajlandó volt meghalni. Így járt a 61 éves részeg biciklista is, akit a bringáján ülve sokkoltak halálra, mert rendőri felszólításra nem állt meg. Gondolom az durva lett volna, ha agyonlövik, dehát a taser az "nem halálos", azt nyugodtan be lehet vetni.

Kivéve amikor viszont halálos.

21 éves brazil egyetemistánknak olyan balszerencséje volt, ami minket valószínűleg soha nem fog még csak megkörnyékezni sem, de azért érdemes egy pár pillanatra elgondolkodni a helyzeten. Talán mégsem olyan bolondok akik arról beszélnek, hogy a nyugat "rendőrállamosodik", és hogy ez nekünk hosszú távon nem lesz jó.