Deansdale

Ez a legundorítóbb téma a világon, de amíg a feministák erőltetik, addig sajnos a normális embereknek is muszáj foglalkozni vele. Most például a Zindexen hirdeti valami lánglelkű lovag, hogy internetes listát kellene készíteni a szexuális bűnözőkről.

Az ilyesmi az USA-ban már régóta létezik, és legalább annyi gondot okoz mint hasznot. Én speciel valahogy nem tudok jó szívvel támogatni semmiféle kezdeményezést, ami miatt ártatlan emberek halnak meg. Ha megfontolt lenne a törvényalkotás és épelméjű emberek kezében lenne az ilyen listák karbantartása, akkor talán még jó is lehetne az ötlet, de sajnos mindig a leghülyébb szélsőségesek lobbiznak az ilyesmiért. Olyanok, akik az ártatlan férfiak meghurcolását nem látják, és nem is érdekli őket a potenciálisan "megmentett" nőkkel szembeállítva. 10 vagy 100 ártatlan férfi halála csak apró hiba a nővédő rendszerben, nincs jelentősége.

A társadalmunkat a progresszív eszmékkel folyamatosan teszik egyre paranoiásabbá. Miközben a nemi erőszakok száma évtizedek óta folyamatosan csökken, és jelenleg történelmi mélyponton van, a Zindex ilyen szalagcímekkel hülyíti a népet: "Vannak magániskolák, ahol mindennapos a szexuális erőszak". Kattintás után kiderül, hogy New England 67 különböző iskolájáról beszélnek, ahol 25 év alatt összesen 200 bejelentés érkezett. Gyors matek szerint ez évente, helyenként 0,11 esetet jelent - magyarul minden ilyen iskolában 9 évente érkezik egy bejelentés. A Zindex szerint a 9 évente és a mindennapos ugyanazt jelenti. Hmmm.

Emberek, féljetek! Minden bokorban nemi erőszakoló lapul, és ez a mocskos férfitársadalom ezt nem csak elfogadja, de egyenesen élteti!

Akkor kezdenek csak igazán szétesni a dolgok, amikor a paranoia prüdériával párosul. A feminista mozgalom hozzállása a szexuális bűnökhöz legalább 50 éve arról szól, hogy egyre ártatlanabb dolgokat vonjanak bele a legdurvább kategóriákba, és büntessék azokat egyre szigorúbban. 20-30 éve az volt a nemi erőszak, ha valakit az akarata ellenére szexre kényszerítettek, és járt érte pár év börtön, hogy az embernek legyen ideje elgondolkodni a tettein. Manapság nyugaton már az is nemi erőszak, ha az egyébként beleegyező, sőt, kezdeményező nő megiszik előtte egy pohár bort - és az "elkövető" csak isteni szerencsével úszhatja meg 20 év fegyház alatt.

A feministák szerint az teljesen rendben van, hogy az amcsi szexuális bűnözők listáján olyanok vannak, mint a saját barátnőjével szexelő tinédzser vagy az agresszív kötekedőt tökön rúgó 7 éves fiú. Mára már ennyire kihígult az, hogy mit is jelent a "szexuális bűn", és ebben a szövegkörnyezetben a listázgatás színtiszta orwelli rémálom. Ráadásul ha megvizsgáljuk, kik és hogyan lobbiznak a listákért, azonnal szembeötlik, hogy folyékonyan hazudnak és rágalmaznak.

Panyi Szabolcs cikke is tömve van színvonaltalan csúsztatásokkal, feminista propagandával, társadalomromboló kultúrmarxista szófosással. Az egész elméletét arra építi, hogy nő még sosem hazudott, tehát egy nő szavát kétségbe vonni nőgyűlölet és erőszakpártiság. Ilyen értelemben a bírósági tárgyalásra sincs szükség, hiszen a vád egyben tökéletes bizonyíték! Csak a rohadt férfitársadalom, az követeli meg az ártatlanság vélelmét, a tárgyilagos vizsgálatot. Ha valaki úgy nyilatkozik, hogy szerinte egy adott ügy részletei homályosak, az egyértelmű jele annak, hogy az egész társadalom üdvözli, ünnepli és akarja a nemi erőszakot, és csak a feministák elszórt kis csapatai harcolnak az össztársadalmi erőszakfesztivál ellen. Mondja ezt annak tükrében is, hogy 1. a nemi erőszak az egyik legszigorúbban büntetett bűncselekmény; 2. a társadalom egyértelműen, nyíltan és durván elítéli a nemi erőszakot (hogy a tetteseket megfosztják minden jelen- és múltbéli rangjuktól, tisztségüktől és érdemüktől, eltörpül jelentőségében amellett, hogy a magánéletüket is lerombolják); 3. a társadalom még azokat is durván meghurcolja, akik egyszerűen csak nem a kellő vérmességgel viszonyulnak a témához (lásd azokat, akik állásukat vesztették vagy a sajtóban kínpadra vonattak emiatt, pl. Maksa Zoltán). Ahhoz, hogy a magyar társadalom bemutassa valakin a nemi erőszakról alkotott véleményét, az illetőnek nem kell nemi erőszakot elkövetnie, még csak meg sem kell hogy vádolják ilyesmivel - elég, ha kételkedni mer egy nő szavában, vagy viccelni mer a témáról.

A Zindex álomvilágában Magyarország olyan hely, ahol az emberek felszabadultan trécselnek arról, hogy milyen frankó is a nemi erőszak, csak egy kicsit több kellene belőle. Tudjuk, a szemét patriarchák már csak ilyenek: összekacsintgatnak a nemi erőszakolókkal, és tulajdonképpen csak kelletlenül, a lenézett nőknek alamizsnát dobó jelleggel zárják őket börtönbe hosszabb időre, mint mások megnyomorítóit. Ez a társadalom olyan hülye, hogy még a saját értékrendjének sem tud megfelelni, hiszen olyasmiért csuk le embereket, amit egyébként ünnepel.

Eközben a hatóságok képviselői (már akik egyáltalán szólni mernek a témában, kontinensenként van 1-2 ilyen ember) arról beszélnek, hogy saját tapasztalataik szerint a szexuális erőszakkal való vádak legalább fele, de akár négyötöde is hamis. Hangsúlyozom: ez nem valamiféle nőellenes társadalmi előítélet, hanem a rendőrök tapasztalata! Garantálom, hogy ezeknek az embereknek sokkal megalapozottabb véleménye van a témában, mint Panyi Szabolcsnak, vagy bármelyik feminista hangadónak, aki laikusként jártatja a száját a mindent ellepő nemi erőszakról és a férfiak gonoszságáról. A sajtót könnyű telepuffogni olyan zagyvaságokkal, hogy minden negyedik-ötödik nőt megerőszakolnak és a rendőrség ehhez röhögve asszisztál, de egy épelméjű ember azért fel tudja mérni, hogy ebben a kérdésben ki tárgyilagos és ki nem.

Az mindenesetre biztos, hogy amíg a szexuális bűnöket nem definiálják elfogadhatóan és nem osztályozzák megfelelően az erkölcsi súlyuk szerint; amíg naponta kerülnek nyilvánosságra hamis vádak; amíg az ártatlanul bebörtönzöttek közül a legtöbben nemi erőszak miatt kerültek rács mögé, addig a listázgatást nyugodtan elfelejthetjük. Semmi szükség arra, hogy elkezdjünk embereket meghurcolni egy rakás hazudozó idióta miatt, akik szerint a magyarok többsége pártolja a nemi erőszakot.

Egy normális ember azt hinné, mindenkinek magánügye hogy mit eszik és mit nem. Egyes vegák persze mindigis sugározták az örömhírt, miszerint ők sokkal szebbek és jobbak mindenki másnál, de a többség nemigen vette őket komolyan. Amíg a nyugati kultúra ép volt, elbírta a hátán ezeket a hülyéket is.

Sajnos a kultúránk már nem ép, sőt, ahogy nyugatra haladunk egyre zakkantabb, és az USA-ban már sportot űznek az emberek hülyévé neveléséből. Kereszteslovagokat és kamikázékat képeznek, akik aztán fél életüket azzal töltik, hogy kussba fröcsögjenek másokat, vagy fenyegetésekkel és életek tönkretételével toroljanak meg képzelt bűnöket. Ennek eddig elsősorban a faji és nemi vonatkozásait ismertük, de újabban a vegák is beszálltak a bizniszbe.

Los Angeles legmenőbb vega étteremláncának tulajdonosairól "kiszivárgott", hogy közel 40 év vegaság után visszatértek a húsevéshez, sőt, a farmjukon állatokat is tartanak ilyen célokra. A felháborodott tömeg internetes gyűlöletkampányt indított, halálos fenyegetéseket küldözget és tüntetéseket szervez az éttermekhez.

Namármost ha valaki egyszerűen csak vega, és nem akar húst enni, azt mi a fészkes fenéért érdekelné, hogy egy étteremtulajdonos mit eszik? A kérdés költői, hiszen egyértelmű, ezek az emberek nem "egyszerűen csak vegák" - nekik ez a vallásuk, és készek machetével menni a hitetleneknek, ha úgy hozza a szükség. A felvilágosult erkölcsösség nevében!

Egyre több téren köszön vissza a progresszív szemléletmód, és bizonyítja újra meg újra, hogy mennyire veszélyes. Akinek a fejében egyszer elültetik a gondolatot, hogy aki másban hisz az gonosz, így szabadon üldözhető és terrorizálható, az nem fog nyugodni míg mindenki életét tönkre nem teszi aki neki nem szimpatikus. Az ilyen embereket fejbe kell verni péklapáttal, és a hibás programozást kicserélni arra, hogy semmi közöd más dolgához, törődj a sajátoddal.

Elborzaszt, hogy manapság zenének csúfolják azt a szórakoztatóipari pénzszivattyúzási tevékenységet, amiben néhány félkegyelmű nigger a fejenként száz szavas szókincsükkel összekrákognak valami értelmetlen baromságot, ami még nyelvtanilag sincs normálisan összerakva. Ezalatt valami zeneipari szakmunkás által összerakott összelopott, és a megfelelő algoritmusok által ellenőrzött prüntyögés szól, mert a baromarcú közönség azt igényli. Egy-egy ilyen szám akár még jól is hangozhat - az ember csak akkor jön rá hogy miféle hulladékkal tömik a fülét, ha jobban odafigyel pár percre. Itt van egy ilyen példának, de ha a rádióban friss amcsi zene szól, 10-ből 9 ugyanez lesz pepitában. Ehhez nem kell semmi tehetség, semmi gyakorlás, semmi kemény befektetett munka, csak pár jó producer meg valaki aki kezeli az autotune-t.

Természetesen nem én vagyok az első aki felfigyelt erre a rohamos hanyatlásra eredetiség, minőség, erkölcs és szókincs terén - aki tud angolul, az itt bővebben tájékozódhat, de én nem akarok erről hosszasan értekezni.

Most biztos vannak akik arra számítanak, hogy elitista módon a komolyzenéről fogok papolni, esetleg arról, hogy bezzeg az 50-es, 60-as években... De nem. Végső soron nincs lényegi különbség a Bohém rapszódia, a Ha belehalna, a Birodalmi induló és a Hegykirály barlangjában között. Mindegyik arról szól, hogy tehetséges emberek nekiültek zenét csinálni - adott esetben szöveggel, máskor anélkül -, és addig-addig formázták, javítgatták a dolgot, míg ki nem alakult a kellemesen csengő végeredmény, aminek az előadásához bizonyos szintű tehetség és gyakorlás szükségeltetik. Mozart és a korabeli filharmonikusok nagyjából ugyanazt csinálták mint a Depeche Mode, csak a technológia változott közben egy kicsit. Hogy ezekből ki mit élvez, csupán ízlés kérdése.

Viszont van a zenének egy másik formája, amikor valaki nem előad valamiféle kottából, de még csak nem is a virtuozitását fitogtatva improvizál, hanem megnyitja a lelkét egy magasabbról érkező sugallat felé, és egyszerűen csak csatornázza azt. Persze aki nem hisz az olyan süketelésben, mint hogy létezik valami a materialista valóságon túl, annak ez egy rakás hülyeségnek tűnhet, dehát na. Csak annyit tudok tanácsolni minden kedves hallgatónak, hogy a zenészhez hasonlóan próbáljon megnyílni, hátha tapasztal valami érdekeset...

Persze nem gond, ha valaki nem látja meg ebben a hűdenagy valamit, lehet szimplán csak élvezni is. Úgyis mindjárt itt a nyár, lehet menni fesztiválokra, és akárhol beüthet valami élmény, ami túlmutat a hétköznapok szürkeségén.

Aki viszont talált az utcai zenészünkben valami érdekfeszítőt, az itt hallhatja közösen alkotni egy magyar csapattal összeverődve :)

A HVG párkapcsolati tanácsadását olvasom, és röhögök:

Ha a férj vitatkozás után horgászni megy, hogy ne kelljen szóba állnia a feleségével (és horgászni egyébként is szokott), olyankor nem a kreativitás győzedelmeskedik, hiszen ő nem csinál újdonságot, és dacos elvonulásától csak negatív irányba halad a kapcsolat. A horgászat a férfit sem fogja kikapcsolni, mert nem beszélte meg a problémát a párjával, és a hobbija csak a „haragszomrád” eszköze. Nézzük azonban azt a párt, ahol a férfinak vannak saját programjai, a nőnek azonban már nincsenek. Ha a nő is keres magának elfoglaltságot, azzal a személyiségét gazdagítja, megtapasztalja saját alkotóerejét, ami a párkapcsolatára is jó hatással lesz.

Idióták :)

Vee barátunk még youtube videót is csinált arról, hogy a kritikusok mekkora idióták, és nagyjából egyetértek vele. Ha a "mezei" nézők több mint kétszer annyi pontot adnak a filmre, mint a vájt szemű megmondóemberek, ott talán valami nincs rendben...

Tartalom kattintás után, spoilerekkel.

Rendkívüli hír: A hatóságok nem értik, mi okozta az emberek tömeges, hirtelen megvilágosodását

Ma délelőtt két órás rendkívüli ülésen vett részt a miniszterelnök, melynek témája az emberek hirtelen és nem várt megvilágosodása, mely veszélyezteti a kormány és a gazdaság működését.

Emberek milliói ünnepelték ujjongva új életük kezdetét, mikor hirtelen ráébredtek arra, hogy vezetőik, a hatalmas multinacionális cégek, a kormány és a biztonsági szervezetek egész életük során egyfolytában hazudtak nekik. Az ország minden nagyobb településéről érkeznek beszámolók, hogy az emberek egy furcsa mentális állapotban, tiszta elmével ébredtek fel ma reggel, melynek segítségével megértették, hogy teljesen értelmetlen dolog lenne úgy tölteni a napjukat, ahogy eredetileg töltötték volna, mely potenciálisan veszélyes lenne az egészségükre és csak a befolyásos, dúsgazdag elitet gazdagítaná tovább, mely eddigi életüket irányította.

Az országban káosz tört ki, miután ezen emberek elhatározták, hogy nem mennek el munkába; az energiacégek szolidaritásból lekapcsolták az áramot a kormányépületekben és a televíziós alkalmazottak megtagadták a hazugságok tudósítását, melyre rendszeresen utasították őket.

Megkérdezvén az okokat, mindenki nagyjából ugyanarról számolt be: úgy tűnik, az emberek végre átláttak a hazugságokon és megértették, hogy a mindent behálózó korrupció és a kapzsi bankok, az ,,oszd meg és uralkodj" politika miatt tartanak ott, ahol tartanak. Megértették, hogy ők mindeddig ezt a rendszert támogatták tudatlanságukban vagy nemtörődömségükben.

Riportok tömege érkezik arról, hogy az emberek úgy döntenek, hogy a magyar árukat keresik, valamint kis boltoktól vagy házigazdaságoktól vásárolnak a nagy szupermarketek helyett. Néhányan újraültetik a rég lefüvesített zöldségeskertjeiket és tanulni kezdik, hogyan tudnak vegyszer nélkül zöldséget termelni. Sokan közparkokban és tereken gyűlnek össze, hogy elbeszélgessenek és meghallgassák egymást, vagy éppen túrázni indulnak. A megnyitott kormányüdülőkben kerti partikat rendeznek.

A kormányszóvivő elmondta, hogy még mindig nem tudják, mi állhat az emberek hirtelen megváltozása mögött. A kormány azt tanácsolja a polgároknak a helyzet megoldásának reményében, hogy továbbra is dolgozzanak kimerülésig a szokásos módon, fogyasszanak sok gyorséttermi ételt és el ne mozduljanak a TV elől, hogy visszatérhessenek az eredeti állapotukba. A rendvédelem megkér minden polgárt, hogy jelentsenek mindenkit, aki nem a szokásos, felelőtlen fogyasztói magatartást tanúsítja vagy otthonában nem tartózkodik a televízió öt méteres körzetén belül.

Az origón találtam a következő cikket:

Két éve történt a gólyatábori erőszak, de azóta is fájdalmas téma az ELTE jogi karán: a bűnügy gyökeresen változtatta meg az egyetem és a hallgatók viszonyát. Ma már pszichológus és számtalan tréning segíti a diákokat, hogy megtalálják közösségbeli helyüket, ne válhassanak áldozattá, sem zaklatóvá egy poénosnak induló helyzetben – ezzel pedig új szemléletű jogászgeneráció születhet.

Ugye tudunk a sorok között olvasni, és mindenki érti, hogy ez nagyjából a következőt jelenti:

Két évvel ezelőtt sikeresen támadta be a progresszív feminista mozgalom az ELTE-t, aminek eredményeképpen mára elérték, hogy a kultúrmarxista aktivisták rátehessék kezüket a diákok agyára. "Új szemléletű generáció születhet." Fantasztikus.

Két évvel ezelőtt egy beteg elméjű baromállat erőszakoskodott valami nővel, amiért a bíróság 9 év börtönre ítélte. (Ennyit arról, hogy a nemi erőszak megtűrt vagy ünnepelt dolog lenne modern társadalmainkban.) Igazság lett szolgáltatva, a bűnöst lecsukták, a többiek pedig továbbra sincsenek közvetlen veszélyben - a nemi erőszakok száma elenyészően alacsony Magyarországon. Pánikra semmi ok. Normális esetben seggberúgták volna a gólyatábor szervezőit, amiért nem figyeltek jobban, és a következő években kicsit jobban odafigyelnek.

Ehhez képest az ügyből politika lett, a gólyatáborokat en bloc beszántották, és azóta órabérben fizetett kultúrmarxisták "segítik a diákokat, hogy megtalálják a helyüket". Azt ugyanis hivatalos megmondóembereknek kell a sok hülye fiatalnak megtanítania, hogy ne legyenek se zaklatók, se áldozatok. Érdekes kérdés, hogy hogyan tanítják meg a lányokat nem áldozatnak lenni egy olyan feminista közegben, ahol a lányok felkészítése a bűnözők elkerülésére "áldozathibáztatás". Van rá egy ezresem, hogy az ELTE-n a diáklányoknak szóló tréning a patriarchális nőelnyomásról szól, a rape culture-ről, a ribisétáról. Hogy nekik joguk van felelőtlennek lenni, és a férfiak kötelessége nem bűnözni. Az is biztosan a tréning része, hogy ha piásan szexeltek, vagy bárhogyan szexeltek amit utólag megbántak, akkor meg lettek erőszakolva, és bátran jelentsék fel a gonosz erőszakolót. Nincs is annál jobb, mint amikor feministák képzik ki a jövő jogászait, akik majd a hasonló ügyekben eljárnak.

A cikk hosszan fejtegeti a gólyatáborokban tapasztalható fertőt - ezek megrontják az ártatlan gyerkeeket, akiknek a gondolataitól mi sem áll távolabb, mint az erotika meg a piálás! Úgy kell őket kényszeríteni, hogy egy kicsit jól érezzék magukat.

A kommentek között persze leírják - ami a saját tapasztalataimmal is egybevág -, hogy szó sincs bármiféle erőszakoskodásról, senkinek semmi nem kötelező, semmilyen retorzióval nem jár a piázós vagy az erotikus játékokat kihagyni. Arról nem is szólva, hogy a diákok 99%-a előre tudja, hogy mire számítson, tehát általában senkit nem ér meglepetésként, hogy egy olyan helyen, ahol a fiatalok összegyűlnek a nyári szünetben bulizni, tombolnak a hormonok meg a fiatalokra jellemző fékevesztett szórakozás.

De a legfőbb megértenivaló, hogy ezeknek a nemi erőszakhoz mind-mind semmi köze. Két évvel ezelőtt az a baromállat nem azért erőszakoskodott valakivel, mert "az volt a játék", vagy bármi ilyesmi. A nemi erőszak nem a következő logikus lépés a bekötött szemmel kockacukrot keresgetés után, hanem egy bomlott elméjű idióta magánakciója. Nem azért erőszakolt, mert a gólyatáborban "nemi erőszak kultúra" lett volna - ez égbekiáltó baromság, hiszen évente többtucat gólyatábor van az országban és gyakorlatilag soha nem jelentenek egyetlen erőszakot sem semelyikből -, hanem mert ő egy bűnöző, akiből hiányoznak az erkölcsi gátak.

Az ELTE leszedálta a programokat - ma már buli helyett tréning van.

A látogatók inspiráló előadásokon, workshopon vehetnek részt, beszélnek nekik a jogászok társadalmi felelősségéről, a párkapcsolati és szexuális erőszak felismeréséről, megelőzéséről is.

S végül ténylegesen kibújik a szög a zsákból:

Az egyetemi vezető ezért is tartja fontosnak az érzékenységre nevelő tréningeket – szorosan együttműködnek a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) egyesülettel, és vendégül látják a csoport színházi előadásait.

2014-ben történt egy bűncselekmény, ezért onnantól a végtelenig minden egyes jogászgenerációt a radikális feministáknak kell kondicionálni. Nyilván.

Amellett, hogy a mentorok és segítők állandó támaszt jelentenek a hallgatóknak, a társadalmi felelősség folyamatos tudatosítása életre szóló hatással bír: új jogászgenerációt nevelhet, akik már nem veszik alapértelmezettnek a patriarchális, macsó társadalmi berendezkedést, és nem hunynak majd szemet egy poénosnak szánt nyilvános vetkőztetés vagy a sokak által magánügyként kezelt kapcsolati erőszak felett. 
[Igen, természetesen a nőnapon megint a nőveréssel foglalkoztak, mintha így lehetne a leginkább ünnepelni a nőket.]

Mi meg nézünk mint a birkák, és a sok húgyagyú aki kívülállónak hiszi magát még mindig azt fújja, hogy a feminizmus nem veszélyes, hogy aki szerint itt már problémák vannak az biztos nőgyűlölő vagy meleg. Uramatyám...

Magyarországot valamiért mindenki más olyasmi nevekkel illeti, mint ungarn és hungary. Viktorunk állítólag egyszer megjelentette a weblapján, hogy "az országnév, Hungary is azt jelenti, hogy „a hunok földje”". Erre rögtön lecsaptak a regresszív magyarellenesek - jobb az ilyesmit csírájában elfojtani, mielőtt még elterjed. Szerintük a hungary a török "onogur" szóból ered.

Hasonlítsuk össze a két elméletet.

A magyar néphagyomány a hunoktól eredezteti a magyarságot, illetve rokonoknak tartja a két népet. Hunor-Magor, Árpád Attila egyenes leszármazottja volt, ésatöbbi. Namármost hun nyelven a hungary vagy ungarn elég könnyen értelmezhető dolog: a "gar" gyök a "kör" egyik változata, olyan szavak gyökere, mint a görbe, gyűrű, gurul, ugar, ésatöbbi. Ebben a minőségében azt is jelenti, hogy jól elhatárolható, esetleg bekerített terület (kar-ám, ker-ít, ugar, gyűr-űbe fog). Ez több magyar városnevünkben is szépen megjelenik, pl. az Eger és a Győr egyértelműen innen származik. (Azt most ne boncolgassuk, hogy miért van magyar városoknak hun eredetű neve.) Innen már nem nehéz kitalálni, hogy ha annakidején valami vadidegenek megkérdeztek egy hunt, honnan jött, mi az országa neve, akkor azt válaszolhatta, hogy HUN-GAR. Hun-kör, vagyis Hunföld. Becézgethetjük Hungyőrnek vagy Hunegernek is, csak a vicc kedvéért. Ha egy történetíró ezt feljegyezte, akkor rendben végezte a munkáját, hiteles adatokat jegyzett le a más országból érkezett idegenekről.

Az onogur szó elméletileg török eredetű, hivatalos források szerint az "5-6. században törzsszövetségben élő bolgár-török népek összefoglaló neve". Ez a törzsszövetség a Fekete-tenger partján élt és a magyarok nem voltak tagjai. Namármost akár a hivatalos verziót nézzük és finnugornak hisszük magunkat, akár a valószínűbb változatot alapul véve afféle őslakosoknak tekintjük itt a magyarságot, a magyar népet a bolgár-törökökkel összekeverni mindenképpen hülyeség. Egy mégoly botkezű történetírót is azonnal picsán rúgott volna a főnöke, ha az európát végigverő magyarságot összetéveszti egy 3-400 évvel korábban, 1000 km-el odébb élt bolgár-török törzsszövetséggel. Igaz ez akkor is, ha elméletileg az Etelközből pont a magyarok zavarták ki a bolgárokat - ami kizárólag akkor lehetne érvényes, ha finnugorok lennénk, ami ugye enyhén szólva is kétséges. Ettől függetlenül nincs az a kretén történetíró, aki úgy gondolja, hogy egy törzsszövetséget szétverő, és a helyére beköltöző népcsoport onnantól kezdve az elzavart csórók nevén futna tovább. Az akkori magyaroknak semmi oka nem lett volna onogurként hivatkozni magukra, tehát ilyesmi alapja nem lehetett a feltételezett félreértésnek. Ráadásul a nyugat-európai történetírásnak sokkal több oka van jól ismerni a magyarokat, mint az onogurokat. Valószínű, hogy a Dunától nyugatra szinte semmit nem tudtak az onogurokról, akik a Volga mentén tobzódtak, viszont jó okuk volt közelről ismerni a magyarokat, akik a kalandozásaik során a mai Spanyolország területéig jutottak. És ők biztos nem mondták magukat bolgár-töröknek... Még ha előtte létezett is volna olyan szélütött idióta, aki a magyar területeket összetévesztette volna az ezer kilométerrel odébb és 400 évvel korábban létezett Onoguriával, a magyarokkal való találkozáskor gyorsan kigyógyult volna a tévedéséből.

A helyzet tripla-extra iróniája, hogy a minden hájjal megkent nyelvtudorok szerint az onoguria alapú nép- és országnév elejére a franciák toldották a H betűt, mégpedig azért, mert a magyarok életmódja annyira hasonlított a hunokéhoz. Vagyis, kapaszkodjunk, a hivatalos magyar nyelvészi-történészi verzió a témáról úgy hangzik, hogy a franciák összetévesztettek minket az onogurokkal (bolgár-törökökkel), és csak azért tettek egy H betűt a nevünk elé, mert úgy vélték ezeknek a bolgár-törököknek az életmódja nagyon hunos.

És ezek az emberek képesek a másik elméletet szapulni, ami szerint a hunok azt mondták az idegeneknek, hogy hunföldről jöttek, és ezért lett az ország neve hun-gar. Ezek az emberek hülyének nézik a miniszterelnököt és mindenki mást is. Magas lóról oktatgatják ki a máshogy gondolkodókat, mégpedig ilyen légvárakra hivatkozva. Hajmeresztő. Igen nagy magabiztossággal adják elő a zagyva és bizonytalan hülyeségeiket; nézzünk pár részletet az Orbán Vikire rápirító szakértőtől:

A magyarok talán tagjai voltak e törzsszövetségnek, de az is lehet, hogy egyszer csak ott bukkantak fel, ahol korábban az onogurok voltak, és így ragasztották rájuk a nevet.

Az ilyesmi bárkivel megeshet! Miután a germánok elfoglalták germániát, ööööö... izé... Miután a britek elfoglalták britanniát... Nem, ez kizárólag a magyarokkal esik meg, hogy miután elfoglalták onoguriát, mindenki más onoguroknak kezdte hívni őket, és ebbe ők beletörődtek. Még a hunos életmód miatti H betű miatt sem tiltakoztak, mert ezek a magyarok már csak ilyenek.

A letelepedett európaiak nem igazán igazodtak ki az időnként rájuk törő nomád népek között: a hasonló életmódot folytató, gyakran változó politikai viszonyok között nem is alakultak ki mai értelemben vett népek, csak alkalmi politikai szövetségek.

Vagyis az európaiak olyan kretének voltak, hogy a kalandozásaink évtizedei alatt egyetlen egyszer sem kérdezte meg senki, hogy kik is vagyunk. A magyarság pedig nem is volt nép, csak afféle... "politikai szövetség", amit nem is lett volna értelme a saját népnevével illetni, jó volt neki egy 400 évvel korábbi törzsszövetség neve, amit szétvert. (Nem is értem az amerikaiakat miért nem valamilyen indián névvel illetjük, elvégre ~400 éve ők verték szét az indián törzsszövetségeket.)

Ez a név aztán elterjedt szerte Európában, egyik legősibb formájában a németből ismerjük: Ungarn (az n már német képző).

Vagyis az "onogur" szó legősibb európai formája az un-gar volt (az n német képző nélkül). Nem vagyok avatott szakértője a német nyelvnek, de feltételezem, hogy az n képző ebben a szövegkörnyezetben az adott helyről érkezőt szimbolizálja, vagyis az ungar-n hozzávetőleges jelentése ungar-ból érkezett, ungar-i. Kövezzenek meg, de ez engem sokkal inkább emlékezetet a hungar szóra, mint az onogurra.

Csak mint érdekességet szúrom közbe, hogy ha a feltételezett akkori hun-magyarok a maihoz egy kicsit is hasonlóan ragozták a szavaikat, akkor igen könnyen megeshet, hogy a hungar-ból érkezett emberekre azt mondták: hungari. (Aki Bugacról jött az bugaci, aki Hungarról jött az hungari, nyilván.)

a magyarok és a hunok egyaránt keletről érkező lovasnép voltak, könnyen keverhették őket

Ezek a nyugat-európaiak fantasztikusan hülyék lehettek, ha mindenkit mindenkivel összekevertek, akkor is ha ezer közvetlen alkalmuk nyílt megkérdezni, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk. Na és persze ha európába betör egy hunszerű nép, akkor azokat elsősorban a 400 évvel korábbi fekete-tengeri bolgár-törökökkel tévesztik össze és onnan vesznek nevet hozzájuk, a H betűt csak hozzáhunosítják, ugye. Világos, mint a vakablak.

Látható tehát, hogy a Hungary elnevezés nem jelenti azt, hogy a ’hunok földje’.

Ez ebben a formában abszolút nem igaz, ugyanis a hun-gar hun nyelven pontosan ezt jelenti, minden kétséget kizáróan. A kérdés csak az, hogy a külföldiek a hun nyelvből vették át ezt a szót, vagy tényleg összekevertek minket a bolgár-törökökkel, és onoguroknak neveztek, amit mi elfelejtettünk kijavítani náluk.

A miniszterelnököt megtéveszthették az olyan internetes források is, mint például az Online Etymology Dictionary Hungary szócikke.

Az a hülye angol etimológiai szótár a hun nyelvet veszi alapul, ami a magyar eredetmítosz szerint tulajdonképpen a magyar nyelv. Nem tudják, hogy nem azt kellene alapul venni, hanem a finnugorista nyelvészeink okoskodását.

Az elmúlt évtizedben már fel-felbukkantak olyan hangok, amik szerint az LGBT aktivisták nem egyszerűen "felszabadítani" akarják a protezsáltjaikat, hanem a normális emberekre akarják erőltetni a perverziót. Az ilyeneket általában kinevették, és elintézték annyival, hogy az illető vallási szélsőséges, vagy egyszerűen csak hülye. Végülis a nemi beállítottságot nem lehet reklámokkal vagy újságcikkekkel megváltoztatni - egy hetero ember nem lesz attól meleg, ha elolvas egy röpiratot a melegházasságról.

Na igen.

Viszont a naív többség nem számolt azzal, hogy mint minden baromságot, ezt is lehet fokozni. Ha a melegházasságról szóló cikkek már teljesen elfogadottak, akkor tovább lehet lépni egy olyan szintre, ami korábban még botrányt okozott volna. A normálistól eltérő szexualitás és a transzneműség eleinte megtűrt, aztán elfogadott, pozitív, végül pedig ünneplendő lett. Ezzel szemben ami normális, azt szép lassan megbélyegezték: így lett a heteroszexualitásból előbb heteronormativitás, majd heteroszexista elnyomás.

Egy másik vonalon is jól megfigyelhető a változás: 20 éve az LGBT aktivisták még azt mondták, hogy kisebbségük tagjai alkalmazkodnak a többséghez, csak egy kis megértést kérnek, meg erőszakmentességet. (Ami egyébként teljesen jogos is.) 10 éve már megkérdőjelezték, hogy miért kell 2-3 embernek a többi 97-98-hoz alkalmazkodnia. Ma már követelik, hogy a többség alkalmazkodjon a kisebbséghez.

De van még egy tengely - talán a legfontosabb. Az LGBT aktivizmus - mint minden kisebbségi aktivizmus - először szigorúan a törvényekre irányult, aztán szétterjedt előbb a politikára, majd a sajtóra, közéletre... s végül eljutott az oktatásig. És itt már komoly bajok vannak.

Ahogy a szüfrazsettek még egyenlő törvényekért küzdöttek, de a modern feministák már az óvodától kezdve a patriarchátus-elmélettel hülyítik szerencsétlen gyerekeket, úgy az LGBT mozgalom is eleinte csak egyenlő törvényeket akart, de ma már szó szerint az óvodában vegzálják a jobb sorsra érdemes kölköket. Olyannyira, hogy angliában már óvodások is úgy gondolják, hogy ők transzneműek, és szeretnének nemet változtatni. 4 éves fiúk szeretnének lányok lenni, 4 éves lányok pedig fiúk, és vannak felnőttek akik komolyan veszik őket.

Most elkezdhetném logikusan fejtegetni, hogy egy 4 éves gyereknek a nemiségről még halvány segédfogalma sem lehet; hogy micsoda zavart okozhat az elméjében az ideológiai szarkavarás; hogy mennyire nincs értelme elkezdeni egy fiú fejébe bebeszélni, hogy ha neki a rózsaszín jobban tetszik mint a kék akkor valószínűleg egy fiú testbe született lány. De nem fogom fejtegetni, mert ezen igazából nincs mit. Azzal, ha elkezdenék komolyan érvelni ez ellen az agypusztító és léleknyomorító baromság ellen, csak azt jelezném, hogy komolyan lehet venni.

Nem lehet komolyan venni - ugyanakkor komoly ellenfél. Körülbelül olyan, mint Steven King regényében a gyilkos bohóc. Nincs mit megbeszélni rajta vagy vele, nincs szükség vitára és kompromisszumokra - egyszerűen csak ki kell vágni a társadalom testéből, mint egy rosszindulatú daganatot.

Most persze már előre hallom az agyalágyultakat, akik szerint én irtani akarom a melegeket és transzneműeket. Erről szó sincs. A propagandát akarom irtani, amit óvodás gyerekek fejébe tömnek, és ami nem hagyja őket nyugodtan, a saját tempójukban és irányultságuk szerint fejlődni. Egy normális társadalom nem zaklatja a saját 4 éveseit azzal a beteg szexuál-ideológiai háborúval, ami még felnőttek között is felesleges, ízléstelen és destruktív. Egy középső csoportos lurkónak pont arra nincs szüksége, hogy egy csupa jóindulat LGBT aktivista a saját komplexusait és kényszerképzeteit erőltesse őrá.

Igen kisfiam, te azért szeretsz G.I. Joe katonákkal játszani, mert titokban babázni szeretnél, tehát lány vagy...

Aztán mikor a szerencsétlen eléri a pubertáskort, és a hormonai 99%-os valószínűséggel figyelmeztetik, hogy ideje elkezdeni a lányokat hajkurászni, akkor jön a dupla zavar, a bizonytalanság, a szégyenérzet, ésatöbbi. Akkor ő most egy leszbikus transz-nő, vagy mi van? Az nem lehet, hogy egyszerűen csak egy normális heteroszexuális fiatal, akinek telebeszélték a fejét majomságokkal... Hiszen a heterók gonosz elnyomók, cisz-normatív heteroszexisták, akik az óvodás és iskolás éveiben folyamatosan piszkálták őt amiért transznemű!!!

Még szerencse, hogy - egyelőre - legalább a nemváltó műtéteket nem engedik gyerekeken elvégezni. Ha így haladunk, ez sincs messze, mindössze pár év és megkezdődik érte a lobbizás.

Kíváncsi vagyok a tömeg mikor fog felébredni. A jelek szerint soha. Ahová angliában már eljutottak, odáig mi magyarok is el fogunk jutni, mert az emberek nem mernek felszólalni a médiát és az oktatást uraló progresszív elmebajjal szemben.

Mintegy utóiratképpen: igen, léteznek olyan transznemű emberek, akiknek az esetében jól megfigyelhető a magzatkori fejlődési rendellenesség következtében kialakult "ellentétes nemű" agyszerkezet. Ilyen ember hozzávetőleg egy van a százezerből. Nagyobb városokban, megyeszékhelyeken van talán egy-kettő, pesten egy tucat. Ezek nem olyan számok, amik miatt érdemes lenne kisgyermekek életét gyökeresen felforgatni, vagy amik miatt ideológiai háborút kellene indítani a normális emberek ellen. Mégis ez van.

A feminista nők többsége szerint a maradi (hegemón patriarcha ésatöbbi) férfiak nem tudják feldolgozni a nemi szerepek változását. Aztán ugyanezek a nők megfordulnak, és azt kezdik kérdezgetni, hogy hová lettek az igazi férfiak, merthogy nekik olyan példány kellene, amilyen a 100 évvel ezelőtti minta volt, és a modern nemi szerepeket megélő férfiak nem jók. Sírjak vagy nevessek?

Hol vannak a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő, régivágású férfiak, akik ugyanakkor nem várják el a nőtől a hagyományos női szerepek betöltését? (Hiszen az nőelnyomás lenne!!!)

Az antifeministák nem értik, hogy a nemi szerepek megváltoztak - ugyanakkor mit csinál ez a sok hülye modern férfi, akik nem képesek felnőni? Ez a generáció selejtes, mert nem olyanok mint a nagyapáik, akik még tudták, hogyan kell úriemberként viselkedni. Kell a fenének a sok alternatív nemi szerepet követő piperkőc, metroszexuális, nerd, gamer, hipszter, lópikula.

...

A modern nők családalapítási elvárásai szerteágazóak és önellentmondóak. Egyfelől ott a dolog romantikus oldala, amiben az elvárások nem sokat változtak az utóbbi 100 évben: a férfi legyen kezdeményező, spontán, romantikus, gáláns, humoros, ésatöbbi. Aztán ott a randizás pragmatikus része, amiben megintcsak nincs változás az elvárásokban: a férfinak legyenek erőforrásai, legyen megbízható és érzelmileg stabil, vállalja a családért a felelősséget és a munkát, etcetera. Ezekkel szemben viszont keletkezett a párválasztásnak egy vadiúj, merőben fölösleges és erősen káros ideológiai oldala is, ami a nőkben elültetett egy rakás újfajta elvárást: a férfi fogadja el a nő függetlenségét és a közöstől független érdekérvényesítését, ugyanakkor ő kötelezze el magát teljesen, szánja mindenét a nő boldogulására, amellett, hogy cserébe nem vár el semmit. A modern férfi attól modern, hogy a hagyományos iga húzása mellett hagyja magát bepalizni a feminista egyenlőségesdivel, ami a mindennapokban úgy csapódik le, hogy nem vár a nőtől háztartásbeli munkát, bármiféle áldozathozatalt vagy akár szexuális hűséget, hiszen az ilyesmi patriarchális nőelnyomás lenne. Nem kell hozzá sok ész, hogy rájöjjünk, ez teljesen egyirányúsítja a kapcsolatokat: ez a rendszer attól modern, hogy a hagyományos női szerepek minden feladatát és felelősségét a férfiakra tolta át, miközben a férfiakról nem vett le cserébe semmilyen terhet. A férfiak felé a hagyományos nemi szerepeik betöltése ugyanúgy elvárás, mint 100 éve, csak most mellette még az új szerepeknek is meg kell felelni. A nőknek ezzel szemben se új, se régi szerepeknek nem kell megfelelni, mert feminizmus.

Hurrá, egyenlőség!

...

Nyilván nem fog minden nő ideális rabszolgát találni, rákényszerülnek a kompromisszumokra. Viszont a hosszútávú kapcsolatban élő felek hozzáállásán erősen látszik, hogy miféle ideológiai startvonalról indultak. Manapság a nők többsége kesereg, hogy a pasija nem eléggé rabszolga. Ellátja ugyan a hagyományos feladatait, vagyis heti 40-60 óra munkával hozza a pénzt, ami mellett valamennyire ellátja a modern feladatait is, hiszen leviszi a szemetet meg ilyesmi, de mégis... Sokkal optimálisabb lenne, ha még többet vállalna, hiszen a nőt túlságosan lefárasztja a feministák elvárásainak való megfelelés. A cél a tökéletes karrier, tökéletes életmód, tökéletes párkapcsolat és tökéletes szülőség egyidejű és folyamatos fenntartása, amiből a legtöbb nő egyet sem képes megvalósítani, nemhogy mindet. Ez természetesen a férfiak hibája. A modern nő életmódja szegről-végről a hagyományos férfimodellt tükrözi, amennyiben az egzisztencia megteremtését helyezi az első helyre, és annak rendeli alá a családi életet. Ugyanakkor azt nem akarják tudomásul venni, hogy ez a férfiaknál mindigis áldozathozatallal járt: a napi X óra munkával a saját gyerekeik neveléséről maradtak le, aminek így az összes öröme, élménye és tapasztalata a nőknél csapódott le. Ez mint férfiellenes sztereotípia vert gyökeret a köztudatban, miszerint a rohadt patriarchák a szegény feleségeikre hagyják a saját gyermekeik nevelésével járó poklot, míg ők vidáman hancúroznak a szénbányákban és a futószalagok mellett. (Kevés munkával és sok pénzzel járó melója a férfiak 1%-nak van talán, ne róluk általánosítsunk.) A modern nők azt hiszik, hogy ők majd a férfiaknál sokkal ügyesebben is meg tudják oldani ezt a problémát, és a teljes karrier mellett teljes családanyák is tudnak lenni. Ez máris lehetetlen, és nem is sikerül senkinek, de ők emellett még a tökéletes párkapcsolatot és a nagyvilági életmódot is követelik! Ha a 21. században egy nőnek nincs lehetősége a fantasztikus karrier mellett mintaanyának lenni, plusz egy testileg-lelkileg-szellemileg önkiteljesítő és kielégítő párkapcsolatban élni, plusz élvezni mindennek a gyümölcsét luxusnyaralásokkal és szomszédpukkasztó léhűtéssel, akkor ott sürgős feminista közbelépésre van szükség a patriarchális nőelnyomás megszüntetésére.

Így hát apuci egyrészt vegye ki a részét a pénzkeresésből, másrészt tehermentesítse a feleségét a házimunkában és gyereknevelésben, harmadrészt 20 év házasság után is legyen romantikus, figyelmes és megértő (ugyanakkor ezekért cserébe ne legyen semmilyen szexuális elvárása), negyedrészt pedig prezentálja magát úgy, hogy a nő lefőzhesse vele a barátnőit, különben jön a válóper.

Ötödrészt csinálja mindezt örömmel és zokszó nélkül évtizedeken át, mert a véleményére senki nem kíváncsi, ráadásul, ahogy már elhangzott vagy féltucatszor, ne várjon cserébe semmit, mert az nőelnyomás. Hogy a férfin mennyi a teher, az a kutyát nem érdekli - az a fontos, hogy a nők elérhessék az álmaikat. Abban a paradoxonban élünk, hogy a nők sok szerepben akarnak egyszerre sikeresek lenni, de szétforgácsolódnak a feladatok között, egyetlen szerepbe se tudják belefeccölni a szükséges energiát, így még a másodosztályú eredmények eléréséhez is folyamatosan a férfi segítségére szorulnak, akinek így a saját feladatai mellett a nőéit is vinnie kellene. Aztán csodálkozunk, hogy a férfiak többsége kimerült, ingerült, és 7 évvel a felesége előtt teszik a sírba.

A csúnya gonosz hagyományos nemi szerepekben mindenkinek elég volt 1 területen sikeresnek lennie, és máris flottul mentek a dolgok. Mindenkinek világos volt, hogy mik és mekkorák az elvárások, valamint hogy miket lehet azok teljesítéséért cserébe elvárni. Egy ilyen rendben az egyébként nem túlságosan egetverő képességekkel megáldott emberek is lehettek sikeresek, mert végtelen számú minta és példa volt előttük, amit nem volt nehéz követni. Lehet, hogy egyeseknek ez nem elégítette ki az önmegvalósító igényeit, ugyanakkor fix sikerélményt kínált és mindenkinek megadta a lehetőséget mások tiszteletének, megbecsülésének kivívására.

Manapság mindenkinek több fronton kell helyt állnia, ami - mily meglepő - sokkal nagyobb lelki-szellemi terhet ró az emberekre. Annakidején szétosztottuk a feladatokat kétfelé - ma mindenki egyszerre csinál mindent. Akkora hülyévé váltunk, hogy egy manufaktúrás rendszerről visszaálltunk egy céhesre, amivel úgy lerontottuk az életvitelünk hatékonyságát, hogy még a technológiai fejlődés ellenére is sokkal többet stresszelünk és sokkal kevésbé érezzük sikeresnek magunkat, mint ükszüleink. Minél többféle elvárásnak kell megfelelnünk, annál valószínűbb, hogy lesz olyan amiben nem vagyunk érdekeltek vagy tehetségesek, és máris jöhetnek a kudarcok meg az önértékelési problémák.

...

Ráadásul új nemi szerepek voltaképpen nem is igazán léteznek; a férfiaknál totál káosz uralkodik, a régi női helyébe pedig csak a hagyományos férfiszerep némileg csonkolt változatát tettük. A családanya és háziasszony helyére a menedzser- vagy üzletasszony került, dehát mivel ilyen pozíció csak minden századik nőnek jut, a többi 99-nek be kell érnie ugyanennek a lebutított változatával. Magyarul a modern (feminista) női szerep a kilátástalan babramunkában való megöregedés, a cél és tervek nélküli csapongás munkahelyek és kapcsolatok között egyaránt, amíg valahol 30 és 40 között el nem kezd visítani a belső sziréna. Ez sajnos nem azt jelzi, hogy hamarosan baj lesz, hanem hogy a baj már megtörtént. Ilyenkor már veszett fejsze nyele után kell szaladgálni, vészmegoldást találni olyan problémákra amik pár évvel azelőtt még örömteli lehetőségek lettek volna.

(A hülyék kedvéért szúrnám közbe - remélhetőleg fölöslegesen, hátha nem olvassák a blogomat -, hogy ez nem minden egyes nőre igaz, hanem "csak" a fiatal nők többségére vonatkozó általános kilátás. Aki olyat kommentel, hogy általánosítok, és nem minden nő ilyen, az számítson a retardáltaknak kijáró automatikus moderációra.)

Jogos felvetés lehet persze, hogy minek is kellenének rögzített szerepek - csinálja mindenki azt ami boldoggá teszi, csak találja meg hozzá a megfelelő párt! Ez papíron frankó, de a való életben nagyon keveseknél válik be. A helyzet az, hogy bár fiatalon még sok a különc, 30-40 éves korára a legtöbb ember rájön, hogy a valódi boldogságot a családalapításban találja, vagy találta volna meg. A családfenntartáshoz kapcsolódó optimális munkamegosztó szerepek felrobbantása nem adott hozzá semmit az emberek lehetőségeihez, csak összezavarta őket. Most mindenki keresgél, önmegvalósít, kiéli magát, de ez egy beteg illúzió, amivel pont a legértékesebb időt sikerül elpocsékolniuk öncélú, értelmetlen bohóckodásra. A sok "önmegvalósítás" eredménye a rengeteg szingli, jobb esetben a csonka családok (ott legalább már van gyerek!), a lasszóval fogott apajelöltekkel kényszerűségből futtatott kapcsolatok, amikben szinte garantált a válás.

Leromboltuk a hagyományos nemi szerepeket, mert "korlátozták a nőket". Mit jelentett ez a korlátozás? Azt, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő mennyiségű munkája és felelőssége volt. (Csak éppen olyan fronton, amin jobban tudtak teljesíteni mint a bányában.) A feminista mozgalmak nem tűrhették, hogy a nőkön bármiféle felelősség legyen, vagy bármiféle áldozatot kelljen hozniuk a családért. Az ilyesmi férfidolog, ugyebár - mondják a nemi sztereotípiák fő ellenségei. A hagyományos nemi szerepeket muszáj volt szétverni, de mit kaptunk helyettük? Lelki bizonytalanságérzetet, afféle gyökértelenséget, mivel lassan már fogalmunk sincs, hogy mit is kellene csinálnunk, mi számít sikernek vagy sikertelenségnek, és hogyan lehetünk hosszú távon boldogok. Személyes jellegű sikerélmények hiányában csak az objektív siker marad, a pénz, így hát azt tettük az emberi élet megmérettetésének legfőbb eszközévé. A gazdag nyert, a szegény az lúzer, és arról hogy közben a többség stresszes és boldogtalan inkább ne beszéljünk.

Azt ezen a ponton talán már magyarázni sem kell, hogy a hagyományos nemi szerepek bár a fiatalokra korlátozólag hatottak, hosszú távon pont az ő érdekeiket szolgálták: megakadályozták hogy elfecséreljék a fiatalságukat. Korán a családalapítási pályára, és a legkönnyebb, legstabilabb nemi szerepek felvételére állították őket, hogy minél könnyebb legyen viselniük az élet terheit, illetve hatékonyan tudjanak együttműködni a házastársukkal. A tradícionális szerepek boldoggá tették az emberek többségét, vagy legalábbis megteremtették erre a lehetőséget.

Szinte hallom a progresszív tiltakozást, hogy de nem mindenkinek ugyanaz a boldogság! Na ja. És mivel van egy kisebbség, ami stabil család nélkül képzeli el az életét, vegyük el a többség eszközeit a teljes életre. Világos.