Deansdale

Prüszkölnek rám páran a vagyonadó felvetése miatt: micsoda rohadt szoci vált belőlem annak ellenére hogy libertáriusnak mondom magam. Pedig nincs nekem semmi bajom a gazdagokkal, nem akarom őket a házaikból kitúrni, a cégeiket elvenni vagy a bankszámlájukat lefoglalni. Csak annyit szeretnék, hogy a társadalmi szakadékok ne nőjenek tovább, vagy legalább lassuljon a növekedésük. Rákerestem kik ma a leggazdagabb magyarok, hogy kicsit konkrétabb képet kapjak a helyzetről, és találtam pár érdekes dolgot.

A 2015-ös listán szereplők összvagyona megközelítette a 2600 milliárd forintot - ez 160 milliárddal haladja meg az egy évvel korábbit (a múlt évi 180 milliárdos emelkedés után).

Tehát ez a 100 ember két év alatt 340 milliárd forinttal lett gazdagabb, átlagosan fejenként évi 1,7 milliárddal. Vagyis ha - kapaszkodjunk, kérem, nagyon durvát mondok! - kivetettünk volna rájuk évi EGY MILLIÁRD forint vagyonadót, még akkor is fejenként évi 700 millióval gazdagabban jöttek volna ki a bizniszből. Szegény, szegény magyar gazdagok akiktől micsoda igazságtalanság lenne évi 1 milliárdot beszedni (ami egyébként nincs tervben, csak mint elvi lehetőséget boncolgatom), ez úgy lelassítaná a gazdagodásukat, hogy a mai magyar bruttó átlagkeresetnek mindössze 2800-szorosát, a nettó minimálbérnek pedig csak 9500-szorosát vághatnák zsebre tiszta haszonként évente. Csányi Sándor például állítólag 15 milliárddal lett gazdagabb egy év alatt - vagyis több mint 17 ezer minimálbéres munkás egész évi munkájának kompenzációját tette zsebre. Hogy képben legyünk a teljes vagyonának méretével kapcsolatban: a 2015-ös nettó átlagbérrel számolva egy embernek 156 ezer évig kellene dolgoznia, hogy ennyi pénzt lásson. Biztos vagyok benne, hogy Csányi megdolgozott érte és megérdemli, és a szívem szakadna meg érte, ha kivetnének rá egy kis plusz adót.

Az első, 2002-ben megjelent, A 100 leggazdagabb rangsorában szereplők összvagyona akkori áron csupán 632 milliárd forint volt. Ez az elmúlt 14 év alatt több mint a négyszeresére emelkedett

...miközben a minimálbér és az átlagbér tényleges vásárlóereje, illetve úgy általánosságban az életszínvonal gyakorlatilag alig mozdult valamit, és nem is biztos, hogy fölfelé. Miért is zavarná a szerencsétlen csóró melóst a társadalmi szakadékok növekedése? Miért irigykedik azokra, akik a már eleve istentelen méretű vagyonaikat még meg is négyszerezték, miközben ő folyamatosan dolgozva is csak a rezsitartozást tudta felhalmozni? Mit nem értenek azon a birka szoci meg komcsi népek, hogy ez így igazságos, sőt, az lenne még igazságosabb, ha mindenféle akadályt és korlátozást levennénk a leggazdagabbakról, miközben még a minimálbért is eltöröljük? Az lenne az igazán optimális mindenkinek, ha a dolgozók még kevesebbért dolgoznának még többet, miközben a Csányi-félék nem fostrészar 15 milliárddal gyarapodnának évente, hanem 30 vagy 50 milliárddal. Ő aztán biztos lecsorgatna a vagyonából minden éhezőnek és hajléktalannak! Biztos kijárná az áram- meg a gázszolgáltatónál, hogy csökkentsék a rezsit a szerencsétlen dolgozóknál, akik a kamcsatkai és honolului társaikkal szabadpiacilag versenyezve havi 10-20 ezer forintból éldegélnének. (A hülyék, hát miért nem indít mindegyik vállalkozást vagy tanul tovább programozónak?)

Ahogy én látom a helyzetet, a kapitalizmussal nincs probléma per se, ha és amennyiben a vagyoni különbségek egy bizonyos határon meg vannak fogva. Nem lesz attól egy kapitalista rendszer kevésbé kapitalista, ha az adórendszer az n+1-edik százmilliónál elkezd fékező hatást gyakorolni. Viszont ha ez nem történik meg, akkor a szakadékokkal együtt az elégedetlenség is folyamatosan nőni fog, azzal a harag, a haraggal pedig a veszély, ami egy párszor már seggbe harapta a határtalanul harácsolókat. Amikor a szakadék elég széles és az emberek elkezdenek beleperegni, ott már nincs messze a guillotine meg a patyomkin. Éheztess ki elég embert és fanatikus követői lesznek az első szélsőséges hangadónak aki felemelkedést ígér nekik.

Reddit cikket/kommenteket fordítok. Aki tud angolul esetleg nézze meg a további kommenteket is, vannak köztük érdekes morzsák.

Miért nem érdeklik annyira a romantikus sztorik a férfiakat, mint a nőket?

A válasz könnyű megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a férfiak és nők különböznek. Ha a szerelem kerül szóba, a férfiak szerepe aktív, a nőké pedig passzív.

Amit a nő a flörtölés során érzelmi hullámvasútnak, rejtélynek, izgalomnak érez, vagyis amit a köznyelv bimbózó szerelemnek titulál, az mind megtörténik vele. Passzívan éli át az események sodrását, az ő aktivitása kimerül az eseményekre adott reakcióiban. A nőnek a románc szórakoztató, érdekes, felemelő.

Ezzel szemben a férfi számára nyilvánvaló, hogy kizárólag a saját cselekedetei vihetik előre a flörtölést. Valamit tesz, amire a nő reagál. Neki nincs lehetősége hátradőlni és várni, hogy haladjanak a dolgok (ha így tesz semmi nem fog történni és a nő elveszti érdeklődését), ezért szükségszerűen elkezd a romantikára úgy tekinteni, mint ok-okozati összefüggésre. Ő lép, a nő reagál, aztán jöhet a következő kör. Ki kell találnia, hogy mi fog tetszeni a nőnek, aztán befektetni a kellő időt és energiát a megvalósításba, elköteleződni az adott lépés mellett, ami talán balul sül el. Ez persze kiöli a dologból a "varázs" nagy részét.

Ettől lesz a romantika romantikátlan a férfiak számára. Nekik ez nem "jelenség", hanem feladatok sorozata amin végig kell menni, hogy elnyerjék a hölgy kegyeit - vagyis munka.

Ha egy nő tesz valami romantikus gesztust egy férfi felé, az azért tetszik a férfinak?

Kissé mellélősz a kérdéssel. Ez a klasszikus nemi szerepek megfordítása, és bár nyilván jól eshet a férfinak, de alapvetően nem erre vágyik. A férfiak "romantikus álma" másmilyen - erről bővebben később.

Akit nem üldöznek a nők az általában összezavarodik, ha megfordulnak a nemi szerepek. Ennek eredménye az elképzelés, hogy a férfiak nem szeretik / nem reagálnak jól ha a nők kezdeményeznek. Ez tulajdonképpen csak a romantikus forgatókönyv felrúgása által okozott zavar.

Emellett ha egy nő üldöz egy férfit, az markánsan különbözik attól, amikor férfi üldöz nőt. A poént már most lelövöm: passzívabb. Még ha azt is mondjuk, a nő "agresszívan" hajt a pasira, ez úgy néz ki, hogy mindent megtesz a saját elérhetőségének kihangsúlyozására, vagyis nyilvánvalóvá teszi, hogy elérhető az üldözőnek, ahelyett hogy ő maga kezdene üldözni. Ez esetben is a férfi viszi előre az eseményeket a saját akcióival. Innen származnak a férfiúi elbeszélések az "elszalasztott jelzésekről" - a női agresszív hajtás egy sor passzív jel, amit a tapasztalt férfiak felismernek, azok viszont nem, akik nem szoktak hozzá a nők kitüntető figyelméhez.

A férfiak "romantikus álma"

Szerintem a férfiak akkor érzik a leginkább szeretve magukat, mikor a dolgoknak ez a "normális menete" leáll - amikor azt tapasztalják, hogy a nő szerelme nem kizárólag addig tart, amíg a férfi folyamatos romantikus akciói a vállukon viszik. A szerelem a férfi számára munka, de lehet érdemes dolgozni rajta ha a dolgok rendben mennek és a nő boldog. A férfi romantikus álom az, hogy a nő ugyanúgy érez és kitart mellette akkor is mikor ő képtelen a kapcsolaton dolgozni; ha balszerencse üt be a karrierben, ha nincs pénz, ha megromlik az egészség, ha elpárolog az önbizalom. A férfi érezni szeretné, hogy az érzelmek amikért úgy gondolja megdolgozott akkor is megmaradnak, amikor az azokat tápláló munkája átmenetileg kihagy. Egy jó társ felemelheti a férfit a nehézségek idején, átvészelheti vele a vihart amikor nem jól mennek a dolgok. A férfi romantikus álom egy tartós és feltételmentes szerelem, ami szembemegy az unalomig ismert "munkáért cserébe jutalom" kapcsolati modellel. Egy férfi azt akarja, hogy azért szeressék aki, nem pedig azért amit a nőért tesz.

Majd' mindenki ezt szeretné, de legtöbbünk előbb-utóbb letesz róla, mert ráviszi a szükség. Egy igen jelentős része annak, amitől egy fiú férfivé érik, a felismerés, hogy a nők szerelme kemény munkát követel. Ez elindítja a srácokat az úton, amin megerősödnek, tapasztalatot és tudást szereznek, erőforrásokra tesznek szert. A rideg valóság egy férfit úgy megkeményíthet és megváltoztathat, hogy a fiatalkori énje rá sem ismerne. Bármiféle munkára hajlandó azért hogy szeressék, de a végcél mindig az, hogy a munka véget érjen.

Amikor elengedheti a kurblit amit nap nap után folyamatosan teker a szeretésért cserébe, és az akár csak egy pillanatra is magától forog tovább, hogy őt éltesse, akkor tudni fogja, hogy szeretik.

Nehéz manapság jó sci-fit találni, mert a felhozatal többségében a dögunalmas progresszív vonalat nyomja. Én valahogy képtelen vagyok isteníteni az olyan polkorrekt témájú és kivitelezésű szarokat, mint az új Battlestar Galactica volt - nem érdekel, hogy a túlélők hogyan szerveznek új társadalmat a régi mintájára, nem érdekelnek a kisszerű személyes konfliktusaik, amiknek központjában vagy az üres pletyka forog, vagy pedig valami polkorrekt maszlag rasszizmusról és szexizmusról. Nekem a tudományos fantasztikum szóljon tudományról és fantasztikumról, ne legyen űrbe helyezett szappanopera vagy társadalomkritika.

Éppen ezért örülök, hogy az egyébként fostalicska minőségű termékeiről híres "szájfáj" csatorna ezúttal valami érdekeset alkotott. A "The Expanse" nevezetű sorozatról beszélek, ami Daniel Abraham és Ty Franck közösen (James S. A. Corey írói név alatt) írt regényei alapján készül. Egyelőre élvezhető, remélem nem szándékoznak a jövőben sem elbaltázni. Persze megvannak benne a kis progresszív bökések: a homoszexualitás, a nők a hatalmi pozíciókban, stb. Hál'istennek ezek elviselhető mértékre vannak visszaszorítva, még a vájt szemű kritikusok is elmehetnek mellettük kis jóindulattal.

Egyesek máris úgy emlegetik, mint a következő Firefly - hadd hűtsem le minden ilyen ember kedélyeit: nem az. Őszintén szólva poros nyomába sem érhet a Firefly-nak. Talán ha hagyják kibontakozni a hosszútávú sztorit, akkor azzal túlmutathat a csonkára vágott klasszikuson, de semmilyen más tekintetben nem érdemes őket összehasonlítani. Viszont ez hatalmas kritika a felhozatal többi részére nézve: bár a jelenlegi legjobb sci-fi egy nagyságrenddel gyengébb a korábbi csúcsteljesítményeknél, még így is magasan a mezőny fölé nő.

Éppen ezért teszem fel a kérdést: nem látott véletlenül valaki valami jó sci-fit manapság, amit a sajtó valamilyen okból nem kapott fel? Nem kell feltétlenül teljesen frissnek lennie, de nem árt ha 2000 után született. Lehet film vagy sorozat, vagy akár anime is, a lényeg az, hogy legyen nézhető.

Léteznek okos és hülye, szorgalmas és lusta, szerencsés és szerencsétlen emberek. Egy tisztán kapitalista rendben, ahol senki nem oszt újra vagyont, ez elkerülhetetlenül vezet a vagyoni különbségek növekedéséhez. Ez önmagában nem lenne probléma, hiszen aki okos és szorgalmas, az éljen jobban mint aki buta és lusta. Világos. A baj ott van, hogy visszacsatolás vagy kontroll hiányában a vagyoni távolodás nem áll le soha; a különbségek folyamatosan nőnek, egészen a végtelenségig. Egyszerű analógiával: az olimpiai futó és a sánta nyugdíjas versenyében az előbbi folyamatosan távolodni fog az utóbbitól, egészen addig, míg a futó meg nem unja, vagy a nyugdíjas ki nem purcan. Nincs olyan természetes mechanizmus, ami a nyugdíjas lemaradását akadályozná. Ilyesmit egyedül a társadalom, az állam hozhat létre mesterségesen - dehát a szabadkapitalista rend az ilyesmit nem komálja.

Erre a problémára laissez-faire körökben alapvetően háromféle reakció létezik:

1. Aki hülye haljon meg. Ez puszta logikai alapon érthető, de nem számol azzal, hogy nagyon sokat kellene önként a rendőrök zsebébe perkálni, hogy ezektől az emberektől megvédjenek minket, amikor azoknak már nincs más választása a törvényen kívüliségen felül. Teljesen mindegy, hogy a gazdasági rendszerre milyen címkét teszünk, ilyenális vagy olyanista, az emberi természetet ez nem fogja megváltoztatni. Akinek sír a gyereke, mert nincs mit ennie, az előbb-utóbb lopni, rabolni, ölni fog. (A börtönöket és árvaházakat pedig adományokból fogjuk működtetni, ugye.)

2. A csórók majd valahogy eltartódnak - gondoskodik róluk a család, a közösség, vagy ha azok nem, akkor a gazdagok jótékonysággal. Ez nem több, mint szép álom. Még a mai Magyarországon is fagynak meg hajléktalanok. Őket miért nem támogatta a család vagy a közösség, nekik miért nem adott semmit Gyurcsány vagy Orbán? (Itt nem mint politikusokat, hanem mint milliárdosokat említem őket.) Ha színtiszta kapitalizmusban élnénk, akkor ezeket valaki mégiscsak eltartaná, önként és dalolva? Ki az a naív ember, aki ebben hisz?

3. A kapitalizmusban nem lesznek szegények, lesz elég munkahely mindenkinek, ráadásul mind jól fog fizetni. Ez annyira utópisztikus elképzelés, hogy nem kis erőfeszítésbe kerül komolyan venni. Nincs okunk azt képzelni, hogy egy laissez-faire rendszerben a vállalkozók természete különbözne attól, amilyenek most. Első a pénz, második a haszon, harmadik a nyereség - minden más szempont csak azután jön, vagyis teljesen lényegtelen. A melósoknak annyit adnak, amennyit muszáj, a szó szoros értelmében. Azt, hogy a piacorientált cégeknek nincsenek erkölcsi aggályai a munkások szanaszét szipolyozásával kapcsolatban jól mutatja, hogy folyamatosan költöznek a legolcsóbb munkaerő irányába. Amikor egy nyugati cég Kambodzsában napi fél dollárt ad valakinek ruhák vagy cipők gyártásáért, akkor ne beszéljen nekem senki arról, hogy ezek a cégek egy laissez-faire rendszerben majd "fair" bért adnának a munkavállalóiknak. Azt se mondja senki, hogy a munkáért annyit adnak, amennyit ér - amíg egy 30 dolcsis cipőn a nyugati cégnek 1-1 dolcsi az anyag- és munkaköltsége, meg még 2 az egyéb járulékos, és a többi 26 nyereség, addig egyszerűen értelmetlen arról papolni, hogy minden rendben menne ha az állam nem szólna bele a dolgokba. Ha itt bevezetnék a tiszta szabadversenyt, és eltörölnék a minimálbért, legföljebb annyi változna, hogy a napi fél dollár munkabért nem valami kambodzsai szerencsétlen kapná, hanem egy magyar. Hurrá!

De amiről most valójában beszélni akarok, az a középosztály szerepe ebben az egészben. Megpróbálom egy példába sűríteni:

Képzeljünk el egy 100 családból álló közösséget, ahol mindenki középosztálybeli. Takaros kertes házak, mindenhol 1-2 autó, évente nyaralás, satöbbi. Ez a közösség simán el tud tartani a vásárlóerejével 3 utazási irodát, 3 kertépítő vállalkozást, egy rakás élelmiszeripari céget, féltucat különböző éttermet és házhozszállítót, és még sorolhatnám. Ebben a rendszerben adott az is, hogy a felsorolt cégek munkavállalói maguk is középosztálybeli életszínvonalon élhetnek.

Mi van akkor, ha a 100 családos közösségben egyvalaki marhagazdag, a középosztályt 6-8 család képviseli, a többiek meg éhbérért tengődnek a mindent vivő vállalkozónál? Utazási iroda legföljebb egy él meg, kertépítő szintén. Az élelmiszeriparban az igények megváltoznak: ki kell szolgálni egyvalakit luxusszinten, meg a többségnek fillérekért kell tolni valami ipari hulladékot. Az éttermek bezárhatnak, illetve talán 1 megmaradhat ami a nagyzolókat szolgálja ki égbekiáltó árakon. Akik ezeken a helyeken dolgozhattak volna, azoknak egyetlen lehetősége sorba állni a vállalkozónál munkahelyért. Ki más adna nekik munkát? Senkinek nincs pénze alkalmazottakat fizetni. Esetleg vállalkozhatnának ők maguk... Mire? Hogyan? Vegyenek fel bankhitelt? Még ha kapnak is, mit érnek vele? Az embereknek nincs költőpénze, nincs szabad vásárlóerő, így csak azok élnek meg a piacon, akik a legolcsóbban gyártanak. Hiába dob piacra valaki jobb minőséget, elkerülhetetlenül magasabb lesz ára, amit az emberek többsége nem fog megfizetni. Vásárlóerő hiányában minden olyan iparág lejtmenetbe kerül, aminek a termékei nem szükségesek az alapvető életbenmaradáshoz. (Meséljek a színházak vagy a könyvkiadás aktuális helyzetéről?)

A valódi kereslet, legalábbis ami cégeket tud eltartani, a középosztályból jön. A csórók a fillérjeiket olcsó szarokra költik, amiket olyan gyárakban állítanak elő, ahol szükségképpen minimálbért osztanak a melósoknak, hiszen az árrések nagyon karcsúak. A gazdagok pedig kevés mennyiségű luxuscikket vesznek, ami egy nagyon vékony piaci szegmenst tud csak életben tartani. Gyurcsány milliárdos, de nem fog havonta 3 tonna közepes minőségű szalámit megenni, hogy a vagyonával arányban legyen a fogyasztása, vagy hogy segítsen a középosztálynak termelő cégeken. 1 gazdag ember vásárlóereje semmilyen értelemben nem helyettesíti 100 közposztálybeli vásárlóerejét, hiába van százszor akkora vagyona. Azt is hiába képzeli bárki, hogy majd jobb minőséget gyártva betör a minimálbéresek és munkanélküliek piaci szegmensébe, mert azok úgyis a legolcsóbbat veszik mindenből. Piaci versenyben bárhová betörni elsősorban a középosztály felől lehet - amennyiben az létezik.

Mi lenne, ha egy jótündér felaprítaná a teljes gazdaságot, mindent szétosztana egyenlően az emberek között, és eldördítené a laissez-faire startpisztolyát? A Gyurcsányok és Orbánok pillanatok alatt magukhoz ragadnák a kezdeményezést, hiszen megvannak hozzá a képességeik. Ismerik, megszokták, élvezik a versenyt, tudják hogyan kell boldogulni a piacon. Egy Átlag Alajos a maga képességeivel akkor sem tudna velük ringbe szállni, ha akarna. Gyakorlatilag semmi más esélye nem maradna hosszú távon, mint elmenni az előbbiekhez munkavállalónak. És ha nincs minimálbér, nincs állami kontroll, nincs semmi, akkor Orbán nem fog Alajosunknak egy fillérrel sem többet adni, mint amennyiért az utcáról fel tudna venni valakit a helyére. Ha létezik az országban olyan éhező szerencsétlen, aki havi húszezerért vállalná, akkor annyit. Átlag Alajos meg mehet reklamálni a szopóágügyi minisztériumhoz, hogy politikai és gazdasági érdekérvényesítő képessége nulla, kizsákmányolják, és ha ez nem tetszik neki akkor éhenhalhat. A válasz az, hogy szabadverseny van; a munkájáért annyit kap amennyit az ér, és ha ez nem tetszik neki, akkor vállalkozzon. Irány a bank, vegyen fel sokmilliós hitelt (a húszezres fizujára biztosan adnak, vagy ráteheti esetleg a lakást zálogba), próbáljon meg újoncként versenyezni azokkal akik évtizedek óta ezt csinálják, és már rutinjuk van a hasonló amatőrök lenyomásában. Körülbelül olyan ez, mintha azt mondanánk a nyugdíjas néninek, hogy szabadversenyben indulhat az olimpiai futó ellen, a házát zálogba téve kaphat kölcsön futócipőt. Ha nyer, mindent visz, ha nem, akkor a bank visz mindent. Micsoda üzlet...

A középosztályt életben kell tartani, ez nem csak társadalmi érdek, de gazdasági is. A középosztály hanyatlása az egész gazdaság hanyatlása - ez egy ördögi kör, egy önmagát erősítő folyamat. Ha csökken a gazdaságban jelen lévő vásárlóerő, csökkenni fog a kereslet munkaerőre is, ami viszont tovább csökkenti a vásárlóerőt. Ezen nem segít semmiféle befektetés vagy pénzpiaci manipuláció, amitől egyesek a megváltást várják. Majd a gazdagok befektetnek! Mibe, ha egyszer vásárlóerő híján nem fogják tudni eladni azt, amit kínálni akarnak? Ahhoz, hogy az új terméket valaki megvegye, először is normális fizetést kell adni a dolgozóknak, ez pedig máris kiveri a biztosítékot a kapitalistáknál. Méghogy "normális fizetés"... A munka annyit ér, amennyiért az utcán sorban álló csórók elvállalják! Ugye? Aztán majd azok veszik meg az autót, a lakóparki lakást, a külföldi nyaralást, stb. Felveszik az 1200 évre szóló hitelt, és még MZ/X is törleszteni fog - máskülönben nem fog menni.

A kapitalista rendszer egyik központi eleme, hogy sikeresnek lenni csak alacsony eladási árral lehet, amit csak alacsony bérekkel lehet produkálni, ami viszont tovább élesíti az árversenyt, hiszen a keveset kereső munkavállalók kizárólag a legolcsóbb termékeket tudják megvenni. Az ördögi kör beindult, kiszállni lehetetlen. A laissez-faire rendszerben mi védi meg a középosztályt? Az elképzelt munkahelyek, ahol a vállalkozók majd önként adnak jó bért, merő szívjóságból? Sajnos ezek a vállalkozók azonnal tönkre fognak menni - elpusztítja őket a konkurrencia, ami fillérekért dolgoztat, így olcsóbban adja portékáját. A szakszervezetek? A kapitalisták azokra sem néznek jó szemmel, kommunizmusnak tartják már a gondolatot is, hogy a munkavállalók összefogjanak a saját érdekeik képviseletében. Akkor talán az, hogy az emberek bizonyos bér alatt nem lesznek hajlandóak elmenni dolgozni? Aha, és ezek az emberek miből vesznek majd élelmiszert a boltban? Önérzetre nem adnak kenyeret. Van még az az elképzelés, hogy annyi vállalkozás, annyi potenciális munkahely lesz, hogy a munkáltatók egymással fognak versenyezni a munkaerőért, így felverve annak az árát. Hogy ez a rengeteg munkahely honnan teremtődne, arra nincs konkrét válasz, csak annyi, hogy ha az állam nem szól bele a gazdaságba akkor az ilyesmi magától megoldódik, szóval ne aggódjunk.

Korunk egyik tragédiája (az sajnos van bőven), hogy a vezetői réteg kizárólag a saját jólétével törődik, amihez a legrövidebb út a középosztály lerablása. A csóróktól nincs mit elvenni, a gazdagok pedig ők maguk. Ahogy a középosztály szűkül lassul a gazdaság is, amit állami és egyéni szinten egyaránt kölcsönökkel igyekeznek elfedni. Már nincs pénz megvenni az új cuccot, de egy kis törlesztőrészletecske talán még belefér. A mai fogyasztásért fizessünk a holnapi munkánkkal... Ahelyett, hogy megpróbálnánk rendet tenni - onnan elvenni ahol fölösleg van, és nem azokat zaklatni, akik hónapról hónapra élnek. A fölösleget elvenni kommunizmus és fasizmus, úgyhogy sanyargassuk csak tovább a középosztályt. Esetleg álmodozhatunk egy soha el nem jövő szabadkapitalista paradicsomról, ahol a gazdagok majd maguktól fognak jótékonykodni. Most is megtehetnék, mégsem teszik, dehát ez biztos nem az ő hibájuk, hanem a rendszeré.

A legfrissebb hírek szerint minden egyes magánember szent kötelessége, hogy minden évben pontosan annyi néger színész teljesítménye tetsszen neki, mint a négerek lakosságban mért aránya. Ha valakinek véletlenül több, vagy kevesebb néger színészi alakítás tetszik, az kizárólag azért lehet, mert rasszista.

Én legalábbis nem tudok másra következtetni az Oscar körüli hercehurcából. Mint azt a vájtfülűek már tudják, ezt a díjat az amcsi filmművészeti akadémia adja, ezért ennek a tagjai szavaznak a jelöltekre. Ez nem egy állami szerv, teljes mértékben önkéntes alapon szerveződött. (Alapítója Louis B. Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer akkori igazgatója volt.) Tagjai nem állami funkcionáriusok, hanem filmipari szakemberek. Szavazataik a magánvéleményüket tükrözik - akinek ez a megfogalmazás nem okoz megvilágosodást, annak lefordítom magyarra: mindegyikük arra szavaz, ami neki éppen tetszik. Ha a Titanic akkor a Titanic, ha az Expendables 3, akkor az. Vannak hatezren, mindegyiknek megvan a maga véleménye az aktuális év filmipari teljesítményeiről, a szavazataik összessége pedig Oscar-díjat ér néhány embernek.

Mekkora ordító hülyének kell lenni ahhoz, hogy valakiben felmerüljön: ezen emberek személyes ízlése muszáj, hogy a helyi demográfiai viszonyokat tükrözze? Ha az USA-ban a lakosság 13%-a néger, akkor ennek a 6000 filmipari dolgozónak minden egyes évben 13%-nyi néger színész kell hogy tetsszen! És ha valamely adott évben ez nem teljesül, akkor ez a 6000 ember rasszista!

Péppé hülyült világban élünk.

A röhej az, hogy az utóbbi 20 évben a néger díjazottak aránya pontosan 13% volt, tehát éppen annyi trófeát kaptak, amennyi a fajszámlálók szerint "jár nekik". Egyes években többet, más években kevesebbet, de átlagban pont annyit. Úgy látszik ez most már nem elég.

Sőt, a hülyeség fokozódik. Az ugye nem titok, hogy az Akadémia (aminek jelenlegi elnöke egy néger nő) elsősorban hollywoodi filmekből válogat, Hollywood meg elsősorban amerikai piacra gyárt (másodsorban Európába, Kína most kezd felzárkózni). Vagyis a díjazottak többsége olyan filmekből fog kikerülni, amiket fehér piacokra gyártanak fehér emberek. A filmstúdiók és kiadók nem népnevelő céllal működnek, így nem feladatuk az ország vagy a világ népeit pontos százalékos arányaik szerint reprezentálni. Nem feladatuk ázsiai vagy fekete színészekre szabott szerepeket gyártani csak azért, hogy ezek a színészek érvényesülhessenek, vagy hogy ezek a népcsoportok "képviselve érezzék magukat". A díjosztó szervezeteknek nem feladata a díjakat bőrszín alapján osztani teljesítmény helyett.

Aki ezekkel nem ért egyet, az húzzon Bollywoodba az indiaiaknak magyarázni, hogy sürgősen diverzifikálják a filmgyártásukat. Hacsaknem úgy gondolja, hogy az egész világon kizárólag a fehér ember feladata mindenki más igényeit kielégíteni, illetve mindenki más érdekeit a sajátjai elé helyezni - amely esetben egy rasszista fehérgyűlölő kretén, akinek a képmutató véleménye sz*rt sem ér.

Hollywood pontosan annyi Pengét és Pocahontast csinál, amennyit akar, és ebbe senkinek nem lehet külső beleszólása ideológiai vagy politikai alapon. (Aki hiányolja a "diverz" filmeket, az nézzen körül Hollywoodon kívül, bammeg, ne játssza a fogyatékost.) Aztán hogy a kígyók a repülőn meg a reppersztorik mennyi Oscart termelnek, az már szerencse kérdése. Lehet, hogy abban az évben van több más jó film, lehet hogy nincs. Leo barátunk is ugyanettől szenved - bár már többször is alkotott maradandót, az adott években valaki más még jobbat tett le az asztalra. Ő is ugyanannyi erővel reklamálhatna, mint most a négerek.

És persze ne hallgassuk el azt sem, hogy van ennek a sztorinak szövegkörnyezete is. Amerikában érezhetően fokozódik a fehérellenesség, sok "aktivista" állandóan a kötekedési lehetőséget keresi. A rabszolgaságnak vége, a szegregációnak vége, a lincseléseknek vége, a Jim Crow-nak vége, az iskolai és munkahelyi diszkriminációnak vége... Miféle sérelem maradt még, amire hivatkozva tele lehet ordítani a sajtót? Egy maszek filmipari egyesület szavazása az adott év jó filmjeiről. Igen kérem, 2016-ban ez a "rasszizmus", amit nagyobb hévvel kell üldözni mint annak idején a rabszolgaságot. Mivel az Akadémia idén nem talált díjat érdemlő fekete színészi alakítást, ez bizonyítja, hogy minden fehér rohadt rasszista és szegény fekák helyzete most még rosszabb, mint akkor volt, mikor láncon szedték a gyapotot. Beszarás.

Természetesen spoilerekkel, kattintás után.

...és ha addig nem találkoznánk, új évet is.

Melanie Griffith színésznő magánvagyonát 30 millió dollára becsülik (8 milliárd forint meg némi apró), ettől függetlenül a bíróság megítélt neki havi 65.000 dolcsi nőtartást Antonio Banderas pénztárcájából (~18,2 millió forint). Bakter, erre nem lehet mit mondani.

És máris itt a következő sztori: Mandy Moore a bíróságon sír, hogy nem tudja eltartani a 8 kutyát-macskát ami a válás után rámaradt, ezért a hagyományos nőtartás mellé szeretne még "állattartást" is kapni az ex-férj Ryan Adams kárára. Mandy magánvagyona 10 millió dollár körül mozog (~3 milliárd forint), így teljesen érthető, hogy szegénynek muszáj a bíróságon könyörögnie némi alamizsnáért.

Talán csak az igazi alusapkások tudják, hogy miért ellenzi annyira a nemzetközi elit vezetés a húsfogyasztást, de lassan már a csapból is ez folyik. A minap a WHO tette közzé az égbekiáltó baromságot, hogy a szalonna rákot okoz, most meg azt olvasom a HVG-n (ők a Guardianból lopták), hogy ne együnk húst, mert túl sok víz felhasználásával állítják elő. 1 kiló marhát 15.000 liter vízzel! Azt felejtik el odaírni a kretének, hogy ez a víz nem tűnik el, nem semmisül meg, hanem a visszaforog a természetbe. A tehén kipisili (vagy tej lesz belőle :), a mosóvíz lefolyik, ésatöbbi. Az iparban használt víz többsége a szennyvíztelepeken át visszajut a környezetbe, sok esetben tisztábban mint ahogy onnan kivették. Szinte lehetetlen vizet véglegesen kivonnunk a természetes körforgásból, mert valamilyen ravasz módon úgyis visszajut. Még ha szétbontjuk hidrogénre és oxigénre, akkor is van pofája ezeknek a gázoknak égéssel visszaalakulni vízzé.

Vagyis ennek a cikknek semmi értelme, csak a húsfogyasztást akarja sározni. Miért? Az irányítók annyira birkának néznek minket, hogy azt akarják legeljünk? Hagyják már békén az embereket, van mindenkinek elég baja anélkül is, hogy ilyen fals szarságokkal etetnék.

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.

Kár, hogy ezt a sok jószándékú progresszív képtelen felfogni. Ők annyira jót akarnak, de annyira, hogy az már fáj. Nem csak nekik, nekünk is. Szeretnék szárnyuk alá venni az egész világot, és tyúkanyóként biztosítani, hogy senkit ne érjen trauma. Vagy kritika. Vagy véleménykülönbség. Mert ha Julcsa azt mondja, hogy őt traumatizálja ha Géza valamit másképp gondol, akkor az úgy van és kész - Gézát pedig börtönbe kell zárni, vagy minimum átnevelő táborba küldeni.

Ja, ez a cikk Tarkabarka kolléga írásának fiskingje akar lenni. Mint tudjuk, az amcsi egyetemeken kb. 20 éve elszabadult a fertőző agyhalál, és mostanra jutottunk odáig, hogy az áldozatok többségbe kerültek az egészségesekkel szemben. De semmi gond, mert van aki szerint ez így szép és helyes.

Előzetesen: Alsósoknak (18-22 éveseknek) tartok Kulturális Tanulmányok kurzusokat, melyek keretein belül kultúráról, hagyományról, társadalmi nemekről, mindenféle kulturális fogalmakról, és a hozzájuk kapcsolódó szeterotípiákról és előítéletekről (rasszizmus, szexizmus, homofóbia, stb.) beszélünk.

Magyarul a te kezeid közül kerülnek ki azok az agymosott szerencsétlenek, akik a társadalomban kizárólag a fehér férfiak bűneit látják, és a saját nehézségeikért vagy problémáikért sosem vállalják a felelősséget. Te ülteted be a gondolatot a számtalan naív kis koponyába, hogy ha valaki trollkodik vagy viccel, arra hivatkozva fehér férfiak kirúgását/lemondasát kell követelni. Vagyis a probléma része vagy, aki azért írt cikket, hogy önmagát mentegesse.

Sajnos az amerikai médiában is nagyon sokan úgy állítják be a 'trigger warning'-ot, mintha egyetmisták nyafognának

Talán nem véletlenül. Többezer évig megvoltunk trigger warning nélkül, és senki nem halt bele a hiányába. Most meg diákok ezrei kapnak agyérgörcsöt, ha véletlenül nem figyelmeztetik őket előre, hogy olyan veszélyes témákról lesz szó, amik pánikrohamot okozhatnak.

Ennek ellenére a 'trigger warning' eredetileg nem arra lett kitalálva, hogy a diákokat pátyolgassuk vele.

Azt hiszem az eredeti cél teljesen irreleváns ahhoz képest, hogy mi lett a dologból. Ha egy szép terv rossz eredményt hoz, akkor egy épelméjű ember nem ragaszkodik ahhoz arra hivatkozva, hogy az ötlet pedig jó volt.

Minden félévben előforul, hogy van egy-két diák az osztályban, akik a nehezebb témákkal kapcsolatos valós és nemrég történt traumát éltek át.

Miért a teljes közösséget érintő hatalmas probléma, ha ez az 1-2 diák esetleg kellemetlenül érzi magát az órán? Ha bajuk van, menjenek ki. Nehogy már a 99% egészséges ember rendjét kelljen hozzáigazítani a potenciálisan (de nem biztosan!) jelenlévő lelki sérültekhez... Amúgyis gond van ezzel a felvetéssel, mivel a traumatizáltakat nem a gyógyulásra ösztönzi, hanem azt a paradigmát veri a fejükbe, hogy ők örökre sérültek maradnak akiknek joga van a világtól követelni a hozzájuk való alkalmazkodást. (És ha ezt nem kapják meg, akkor tönkre kell tenniük mások életét - nyilván fehér férfiakét, mert azok a gonoszak).

Egy egész előadás foglalkozik például a nemi erőszak és a szexizmus kapcsolatával

Erre inkább nem is reagálok bővebben, megvannak a sejtéseim, hogy miféle anyag lehet. Undorító.

attól függően, az adott személy mennyire dolgozta fel a saját élményét, az óra folyamán különböző mértékben kiborulhat, esetleg pánikrohamot kaphat

Aki egy egyetemi órán pánikrohamot kap, az nem alkalmas diáknak, el kell onnan távolítani. Vagy ha annyira friss a traumája (a szünetben erőszakolták meg?), akkor menjen 2 hét szabadságra, azt hiszem ez adott körülmények között bölcsebb döntés, mint bejárni és trigger warningokat követelni.

Nade mekkora hülyeség ilyen feltételezett 1-a-millióból mimózalelkekhez szabni hozzá egy iskola rendjét? Ez a hülyeség ráadásul kitermeli a saját bázisát, mert elhiteti a sok lánglelkű kreténnel hogy egy tanórán a tananyagtól pánikrohamot kapni nem csak hogy lehetséges (lol), de normális (pfff). Azok pedig ezt fegyverként használva követelik az egyre több hasonló intézkedés bevezetését, ad infinitum. MINT A MELLÉKELT ÁBRA MUTATJA, ugye, nem a levegőbe beszélek, ezernyi cikkben és youtube videóban látszik az eredmény, ami már rég be is következett, nem csak valami feltételezett jövőkép.

Tarkabarka cikkét alapvetően teszi értelmetlenné, hogy szándékokról és tervekről beszél a valóság helyett. Engem viszont nem érdekel, hogy a progresszívek ezt 10-20-30 éve hogyan gondolták, a realitások itt és most vérfagyasztóak.

Sok egyetemen a diákok elkezdték követelni, hogy a tanár minden egyes, potenciálisan "triggering" (súlyos érzelmi reakciót kiváltó) téma előtt tegyen közzé figyelmeztetést. Ez egyértelműen túlzás.

Igen, az. Van ez ellen valamilyen megoldási javaslatod? Szerintem első lépésként elhagyhatnánk a te óráidat, ahol lefekteted ennek a viselkedésnek az alapjait az arra érzékenyek fejében. Illetve nem annyira az alapjait, mert az USA-ban ez gyakorlatilag már az óvodában elkezdődik, de azért sokat segítene ha legalább te felhagynál az agymosással.

Ha tartanám magam ehhez a szabályhoz, az én szakterületemen nagyjából minden második mondat előtt kéne meglengetnem a piros zászlócskát.

Mert te ugye folyamatosan nemi erőszakról beszélsz, meg az interszekcionális rémeszmékről, amik szerint a fehér férfiak mindent és mindenkit viktimizálnak. Aztán csodálkozást mímelsz, mikor a diákok elkezdenek áldozatokként viselkedni. Annyira buta nem lehetsz, hogy ne lásd az összefüggést, de így csak egy lehetőség marad: tudatosan csinálod, akarva a végkimentelt, amit most félszívvel egyszerre védesz és kritizálsz. Érdekfeszítő.

Safe space: Ez megint csak olyasmi, aminek gyakorlati célja és értelme van, csak éppen vagy nem tudnak róla, vagy rosszul használják.

Akkor szüntessék meg... Már megint a jó szándékkal mentegeted a rossz eredményt, aminek semmi értelme. Valami vagy jól működik, vagy nem - de akkor változtatni kell, nem tehetetlenül széttárni a karokat.

Még egyetemi környezetben is gyakran előfordul, hogy a meleg/kisebbségi/muszlim/stb. diákokat szóban és/vagy tettlegesen bántalmazzák csak azért, akik.

Erre utoljára kb. 7 évvel ezelőtt láttam példát, és már akkor is kiderült, hogy a leszbikus nő magát karmolgatta össze és úgy ment a rendőrségre. Hagyjuk már a süket rizsát arról, hogy mindenütt tombol a rasszizmus meg a homofóbia. Adj hiteles linkeket hiteles példákkal, utána tárgyalhatunk. Addig csak a saját szavahihetőséged ásod alá.

Ráadásul csak az idei év folyamán fekete lakosságú környékek templomainak tucatjait gyújtották fel, transznemű lányok tucatjait verték agyon vagy gyilkolták meg, és rengeteg egyéb atrocitás ért mindenféle egyéb társadalmi csoportokat, egyénileg és közösségileg egyránt.

Igen erős túlzások. És a szexizmusod is feltűnő: "transznemű lányokat"? Fiúkat nem? Egyáltalán transzneműeknél jelent ez valamit? Melyikük a "lány", aki olyan nemi szervvel született, vagy aki annak érzi magát? És az agyonverőik ezt hogyan állapítják meg ránézésre? Akkor miért is hangsúlyoztad ki a nemet, mintha itt valamiféle nőgyűlöletről lenne szó? Mellesleg igaz, hogy vannak transzneműek akiket megölnek, de többségükben nem a transzneműségük miatt, hanem (hogy úgy mondjam) egyszerű bűnözési okokból. Például milyen értelemben lehetne transzneműek elleni erőszak amikor némelyiküket a saját partnerük öli meg? Valamiért kétlem, hogy aki annyira gyűlöli őket hogy gyilkosságra is képes az párkapcsolatra lépne velük.

Persze a rasszizmusod is egyértelmű, ahogy a feketékkel szemben elkövetett dolgokra koncentrálsz és gondosan ügyelsz, hogy fehérekkel szemben elkövetett atrocitások még véletlenül se kerüljenek szóba. Olyanok ugye nem léteznek, vagy az nem rasszizmus, hiszen bizonyos bőrszínek gyűlölete nem rasszizmus.

A biztonságos helyek első problémája az, hogy politikai alapon szervezik őket, vagyis bizonyos politikai csoportok aktivistái határozzák meg, hogy mi a "biztonság" definíciója. Nekik pedig (teljesen kiszámíthatóan) azt jelenti a biztonság, hogy senki ne kerüljön a közelükbe aki nem tagja a politikai csoportjuknak. Na ennyit az inkluzivitásról...

A biztonságos helyek második problémája az, hogy az említett politikai aktivisták szeretnék azokat a végtelenségig kibővíteni, hogy sehol ne létezhessen senki, aki nem elvtársuk. Ezt te is említed, persze más szavakkal, de megoldást nem kínálsz fel. Nekem van egy javaslatom: töröljük el ezt az idióta koncepciót úgy ahogy van. Másokat bántalmazni már így is illegális, a bántalmazókkal szemben a rendőrség eljár. Aki meg szóbeli véleménykülönbségeket képtelen elviselni, annak nincs helye a felsőoktatásban, húzzon a fészkes fenébe.

segítsenek az egyes diákoknak kicsivel nagyobb biztonságban érezni magukat, vagy tudtukra adni, hová fordulhatnak segítségért.

A rendőrséghez és/vagy pszichológushoz. Ezek a dolgok pontosan az ilyen problémák kezelésére lettek kitalálva - egyéb lelki pátyolgató szervezetekre nincs szükség. A "safe space" gondolata az az amorf kicsit rendőr, kicsit pszichológus, ami egyik sem igazán. Hogyan néz ez ki a valóságban? Kifestős könyvek meg gyurmázás egyetemistáknak. Tömény szánalom.

"Nem akarok vitatkozni. Csak beszélni a fájdalmamról."
sokan azt értik alatta, hogy az egyetemeken megszűnik az egészséges vitakultúra. Ez megint csak túlzás

Már mi a fityfene lenne túlzás? Az "egészséges vitakultúra" rég megszűnt a nyugati felsőoktatás túlnyomó részében, és ti tettétek tönkre ezekkel a fegyverekkel, tudatosan. Lehet tettetni, hogy nem így van, de az eredmények fent vannak a neten ezerszám, letagadhatatlanul. A Yale-en, a Mizzou-n nem létezik vitakultúra. A polkorrekt diákcsoportok egyszerűen terrorban tartanak mindenkit - aki csak nyikkanni mer, azt máris kirúgatják. És ez nem a politikai ellenfeleikre vonatkozik, hanem a saját elvtársaikra, akik nem eléggé elvtársak! Jobbos elemeket már régóta nem engednek semmilyen campus közelébe, semmilyen formában. Még ha csak egy egyszeri előadást tartani hívnának is meg valakit, be sem teheti a lábát az egyetemre ha nem progresszív. Már Eve Ensler meg Germaine Greer is nemkívánatos elemek az amcsi egyetemeken - mit gondolsz jobbos elemeket hagynak szóhoz jutni? Nagyjából ezt jelenti a progresszív vitakultúra.

nem ez az alapgondolat

Kitörölhetjük a jó szándékkal, ha így manifesztálódik. Ez, ahogy már fentebb is jeleztem, az egész cikkre, sőt, az egész gondolkodásmódra érvényes. Miféle vakság kell nem meglátni azt, ha az ember jószándéka elnyomáshoz, cenzúrához, ártatlan emberi életek tönkretételéhez vezet? Az "én csak jót akartam" nem mentség, amikor a diákjaid habzó szájjal ordítanak le olyan felnőtt embereket, akiknek a szellemi és erkölcsi szintjére soha nem fognak tudni felnőni. Szégyen, és neked is erősen szégyellned kell magad, amiért ennek a mocsokgyárnak vagy egy tudatos fogaskereke.

Vannak olyan társadalmi helyzetben élő emberek (csoportok), akiknek mindennapi élménye, hogy az "egészséges vita" égisze alatt boldog-boldogtalan megkérdőjelezi az identitásukat.

Miféle szöveg ez az "identitás megkérdőjelezése"? Valakivel nem egyetérteni bizonyos dolgokban nem az identitása elleni támadás. Egy ember identitása nem függ mások véleményétől - vagy ha valakié igen, az az illető valamit nagyon rosszul csinál.

Ez az identitás-duma magyarra fordítva annyit tesz, hogy a progresszívek szerint a polkorrekt emberek véleményét, mint "identitást", erőszakkal másokra erőltetni normális dolog. Vagyis ha Julcsa szerint a manspreading halálos bűn, és őt "traumatizálta" hogy látott egy férfit a metrón nem teljesen összezárt lábakkal, akkor ehhez a véleményéhez kötelező mindenkinek alkalmazkodni, mert ha valaki nem teszi, az a Julcsa identitása elleni támadás.

Ez terjedhet a szexuális zaklatását panaszoló nőnek mondott "biztos vagy benne, hogy nem reagálod túl?"-tól

Az lehetetlen, hogy tényleg túlreagálja??? Manapság minden szexuális zaklatásnak minősül, egy egyszerű köszönés vagy nézés is, amire sok agymosott liba azt hiszi, hogy a világ vége. Igenis túlreagálják, és midenkinek szíve joga az ilyetén véleményét a tudomásukra hozni. Ráadásul ez nem az identitásuk megkérdőjelezése. Valakinek egy adott eseményről szóló véleménye nem szerves része az identitásának, és ha mégis úgy hiszi hogy igen, akkor ebből a tévképzetből ki kell gyógyítani. Egészséges felnőtt ember csak úgy lesz ezekből a lelkibeteggé agymosott diákokból, ha valaki szembesíti őket azzal, hogy ők sem tévedhetetlenek, a szubjektív élményeik, érzéseik és elképzeléseik nem abszolútak és nem objektívek, valamint hogy a negatív élményeken túl kell lépni, nem beléjük ragadni egy életre. Pontosan arra van szüksége minden hisztis hülyegyereknek, aki zokon veszi ha szóvá teszik a túlreagálásait, hogy szóvá tegyék a túlreagálásait. Ebből fog rájönni, hogy túlreagál. Aki ezeket a szerencsétleneket óvná és védené minden kritikától és ellenvéleménytől, az csak konzerválja a jelenlegi gyermeteg, labilis állapotukat. Hogy ebben mi a jó, azt egyelőre nem értem.

a diákomig, aki lehordta a muszlim barátnőmet, hogy miért hagyja elnyomni magát a kendőviselés által.

Megintcsak a progresszív agyfasz eklatáns példája. Mindenben az elnyomást látni és mindenkinek belepofázni a magánügyeibe: ez a progresszív diákmozgalom mottója. Az harap a hátsódba, amit te tanítasz a diákjaidnak.

Az, hogy valaki másnak a mindennapi élete és küzdelme számodra "érdekes vitatéma" - az bizony kiváltság.

Csodálom a küzdelmét, amit az ellen kell vívnia, hogy egyesek szerint valamit túlreagált. Sírjak? Nevessek? Szánalmas. És mit akarsz azzal mondani, hogy "kiváltság"? Ha én nem háborodok fel amikor valaki nem ért velem egyet, az privilégium, ami érvénytelenné teszi a véleményemet progresszív körökben?

Azoknak, akik benne élnek, nem adatik meg ez a luxus - nekik bizony fűvel-fával le kell állniuk újra és újra megvédeni az igazukat, és elmagyarázni, miért bántják őket egyes viselkedési formák vagy odavetett megjegyzések.

Vagy legyünk forradalmiak: megtanulhatnának együtt élni a világgal. 100 éve a négereket az USA-ban verték és megalázták. Ma ott tartunk, hogy mikroagressziók "bántják őket". Az a véleményem, hogy ha valakit az "bánt" (muszáj idézőjelbe tennem, bocs), ha azt hallja hogy a rasszizmus ellen a színvakság a megoldás, az húzzon el egy lakatlan szigetre azzal a szellemi nyomoronccal együtt, aki erre a hülyeségre megtanította. Folyamatosan mérgezik a társadalmainkat ezekkel az aberrált ideológiákkal, és ezzel többet ártanak mint az a néhány megmaradt valódi rasszista.

Ez pedig, higgyétek el, kurva fárasztó.

Az lehet. Esetleg hagyjátok abba. Mi a francnak csináljátok egyáltalán? Nem hallottatok még Anthony de Mello mondásáról, miszerint könnyebb a lábadra papucsot húzni, mint az egész világot szőnyeggel borítani? Én is kurvára fáradt lennék, ha folyton keresném az okot a sértődésre (és ha nem találnék akkor gyártanék újakat). Önként álltatok bele a szélmalomharcba, aminek ti találjátok ki az egyre újabb szabályait, így csak ti tudnátok abbahagyni is. Ez egy egyoldalú kulturális háború amit önkéntes katonákként civilekkel szemben folytattok már évtizedek óta. A kutya nem bántaná a progresszíveket, ha a saját életük élése helyett nem akarnák folyton másokét irányítani. Pl. most sem azzal vagytok elfoglalva, hogy a saját önrendelkezéseteket kibővítsétek, hanem hogy másokét megnyírbáljátok. És csodálkoztok, hogy ellenállnak...

érdemes magunkat egy indián diák helyébe képzelni, aki az év másik, Halloween-en kívüli 364 napjában is folyamatosan csak karikatúraként, sztereotípiaként, vagy szexi alsóneműként találkozik ősei ábrázolásaival

Egyrészt ez nettó baromság, mert a kortárs amcsi közeg nem lekezelő az indián kultúrával szemben. Másfelől tojok a picsogó indián diák szívfájdalmára, aki zokon veszi, ha valaki farsangra (halloween, ugye) indiánnak öltözik. Amire még inkább szarok, vagyis inkább kissé bosszant, az a rengeteg elmesorvadt tizenéves fehér SJW, aki az indiánok helyett a nevükben háborodik fel, holott erre senki nem kérte. Farsangon bárminek beöltözni nem megalázó, nem lekezelő, nem ellenségeskedés. Aki ilyesmin kiakad azt elmegyógyintézetbe kell küldeni. Egy kib*szott rémálom, hogy minden örömöt és ünnepet meg kell rontani a "társadalmi igazság" nevében, hogy mindent az agymosott tizenéves kreténekhez kell igazítani, különben megsértődnek. Egy jó alapos seggberúgás kellene ezeknek, hogy megtalálják a helyüket a világban. Mindannyian tudjuk, hogy a diákok nagy részét minden hülyeségbe bele lehet vinni, így hadd ne kelljen komolyan vennem a mikrosértődéseiket.

az emberiség nagy része az összes szterotípiát az orrod alá fogja dörgölni nap mint nap

Jaja, a legtöbb ember kifejezetten keresi a kisebbségieket és direkt szivatja őket minden egyes nap. Ezek a rohadt többségi szemetek már csak ilyenek.

indián nők esetében majdnem négyszer magasabb a nemi erőszak aránya, mint a többi etnikumnál

Az FBI statisztikái szerint hozzávetőleg minden kétezredik nőt ér nemi erőszak évente (160 millió / 80 ezer), és ebben már az indián nők is benne vannak. Valahogy nem érzem indokát annak az állandósult feminista pánikkeltésnek, ami a nemi erőszak körül zajlik.

A mikroagresszió olyasmi, ami felhalmozódik

A hülyék fejében. Egy normális ember számára ezek a "mikroagressziók" teljesen ártalmatlan semmiségek, még azok is, amikbe egyébként tényleg bele lehetne magyarázni valamilyen bújtatott rasszista/szexista hátsó szándékot. Ezek kizárólag azért halmozódnak, mert a progresszív igehirdetők a szándékos halmozásra buzdítják a befolyásolható fiatalokat. Sose hallani olyat a nagy megmondóemberektől, hogy legyen béke, tanuljuk meg elengedni a fülünk mellett az ártalmatlan verbális botlásokat - nem, ezek a csodálatos erkölcsi világítótornyok azt hirdetik, hogy minden ilyen alkalmat meg kell ragadni a gyűlölködés halmozására. Aminek meg is van az eredménye: egyre nagyobb tömegek fröcsögnek egyre ártatlanabb emberekre egyre vadabb gyűlölettel. Büszke lehet magára a progresszív mozgalom, amiért magához vonzza és kiképzi a nyugat jelen generációjának mocskát.

Az meg persze teljesen irreleváns, hogy naponta olvashatunk olyanokat, hogy a fehérek így, a férfiak úgy, de főleg a fehér férfiak amúgy - ellenünk a mikroagresszióknál ezerszer rosszabb dolgok is teljesen megengedettek. Minket lehet nyíltan szidni és szapulni, kapjuk be, elnyomók vagyunk. A szálka meg a gerenda, tudod.

[A mikroagressziók] Elkerülése igen egyszerű, és mégis ez váltja ki a legtöbb zsörtölődést: FIGYELJ ARRA, MIT MONDASZ.

A büdös, véreres lófrászt. Olyan dolgok kimondását akarjátok tiltani, amiknek a rasszizmushoz és szexizmushoz semmi köze, és amik a szó legszorosabb értelmében véve tavaly ilyenkor még teljesen normális dolgoknak számítottak. Szarok a ti évente savanyuló lelkivilágotokra, amivel egyre-másra találjátok ki az újabb tabukat, amiket a kívülállókra akartok erőltetni. Nem fogom naponta ellenőrizni a sajtót azt keresve, hogy milyen újabb dolgokat nem mondhatok vagy tehetek. Midezt úgy, hogy ti közben trallalázva mocskoltok engem a sajtó teljes sávszélességén, mert rossz bőrszínnel és nemi szervvel mertem születni. Sőt, egyetemi tanárként oktatod ugyanezt diákok százainak. Tegyétek a cenzúrátokat ahová a nap se süt. Szólásszabadság van, és ha valakit sért amit mondok, az nyugodtan sírja ki magát, majd látogasson meg egy szakképzett pszichológust.

egy kis odafigyelés is sokat segíthet

Csak nehogy nektek kelljen odafigyelni másokra. A ti érzéseitek szentek, és feljogosítanak mások cenzúrájára, de fordítva ez persze nem működik. Milyen alapon mondanám meg én neked, hogy te mit mondhatsz és mit nem? Na ugyanazon az alapon, ahogy te nekem.

Nyilván minden helyzetben vannak túlkapások, és a média értelemszerűen ezekre koncentrál.

Igen, és ezek mutatják a dolgok veszélyeit, illetve ezek miatt kell(ene) beavatkozni, hogy ilyesmik ne fordulhassanak elő. Egy társadalomra nézve az általad egyszerűen csak túlkapásnak aposztrofált lázongások sokkal veszélyesebbek, mint egy indián jelmez.

az egészséges vita érdekében

Na, az egészséges vita érdekében légyszives reagálj érdemben a cikkemre. Ne azt, hogy a személyem illegitim, mivel szerinted ilyenista meg olyanista vagyok, hanem az érveimre válaszolj. Mondjuk magyarázd el, hogy miért kevésbé veszélyes egy emberek kirúgását követelő hisztérikus diáktömeg, mint ha valaki azt mondja hogy szerinte valaki túlreagál valamit.