Olvasgatom a spam-fiókom tartalmát, és a következő idézeten áll meg a szemem:

Nagy András, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke nagyon nem ajánlja a pálmaolaj vagy a kókuszolaj otthoni használatát. A pálmamagolaj telített zsírsavtartalma akár 85 százalék is lehet, a növény húsából készült pálmaolajnál 50 százalék az arány – vagyis mind a kettőnél nagyon magas ez az érték. Pálmaolajat fogyasztani így is sokkal jobb, mint transzzsírt, de messze-messze károsabb, mint ha például a jól ismert napraforgóolajat vagy olívaolajat választjuk. Utóbbiaknak ugyanis alacsony a telítettzsírsav-tartalma.

Úgy félünk a telített zsírtól, mint a tűztől. Tudjuk egyáltalán, hogy mi az és mit csinál? Szervezetünk (elsősorban trigliceridek részeként) gyártja, raktározza, visszabontja és felhasználja - mikor mire van igény. Mi meg mumust csinálunk belőle. A Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke például kifejezetten egészségtelen tanácsokat osztogat, mert megrekedt a koleszterin-mítosz szintjén. Olyan káosz van itt a fejekben, hogy az valami elképesztő - valószínűleg évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy rendet teremtsünk. Példának okáért a wikipedia zsírsavakkal foglalkozó passzusa a következő orbitális baromságot tárja elénk:

A kőkorszakban az emberek a napi energiaszükségletük kb. 25%-át fedezték zsír formájában, ma ez az arány 40-50%.

Volt a héten olyan reggelid, aminek a fele zsír volt? Hát ebéded? Vacsorád? A modern ember táplálkozása szénhidrát alapú, a wikipedia kijelentése pedig nem több, mint pánikkeltés. Furcsa ezt mondani, dehát nehezen lehetne máshogyan értelmezni a dolgot. (Persze nem az ő hibájuk, csak átvették az uralkodó táplálkozástudományi maszlagot.) A 21. században majdhogynem lehetetlen lenne elérni az 50%-os arányt zsír tekintetében - szalonnát kéne hozzá enni tepertővel. Paradox módon még a rántott húsban is több a szénhidrát, mint a zsír, ha baromfi az alapanyag (és akkor a köretről még nem beszéltünk).

Na persze van olyan olvasata a wiki-idézetnek, ami akár igaznak is nevezhető: szükségleteinkhez képest túl sokat eszünk, és a mérhetetlen zabálás 10-20% zsírtartalma fedezheti az energiaszükséglet 40-50%-át. Csakhogy akkor legyenek korrektek, és írják utána, hogy a 40-50% zsír mellett a napi energiaszükségletünk kb. 90-110%-át visszük be szénhidrátok formájában. (Egy fél literes kóla a napi energiaszükséglet 12%-át fedezi tisztán szénhidrátból.) Ez megadja a perspektívát, hogy mire is kellene jobban figyelnünk. Enélkül viszont marad a hazug pánikkeltés.

Nade vissza a telített-telítetlen témához. Amikor a wikipedia (link fentebb) megmarad a tudományos tényeknél, akkor ki lehet belőle hámozni, hogy telítetlen zsírsav kvázi kétféle létezik: a "cis" omegák számozás szerint 3-tól legalább 10-ig, több konfigurációban (legtöbbjük kevéssé közismert; a tudomány jelenlegi állása szerint fogyasztásuk nem szükséges, de nem is ártalmas), illetve a transzzsírok. Továbbfejtve: a telítetlen zsírsavak az Omega-3 kivételével vagy fölöslegesek, vagy károsak. Akkor miről is beszélünk???

Na jó, páran biztos felhördültek, mert az Omega-6 is esszenciális zsírsav, vagyis kis mennyiségben be kell vinni a szervezetbe. A hangsúly a kis mennyiségen van, és a modern ember ugyanúgy áll vele, mint a kalóriákkal: az istennek se tudja a kellően alacsony szintre szorítani a bevitelét. Az O3 és az O6 többségében ugyanoda képes beépülni az emberi szervezetben, így tulajdonképpen harcban állnak egymással. Az egyik a beépülésével kiszorítja a másikat, és viszont. Csakhogy az O3 nagyságrendekkel egészségesebb, mint az O6, tehát abból kellene többet bevinni. Ehhez sok sikert kívánok mindenkinek, aki nem szereti a tőkehalmájat, vagy nem szed halolaj-kapszulát. És itt jön képbe a szakértők által ajánlott napraforgó-olaj, ami dugig van O6-tal, így nemcsak ő maga nem jó O3-forrás, még a más forrásokból származó O3-at is kiszorítja. Dupla haszon - a gyógyszergyáraknak.

Száz szónak is egy a vége: a telítetlen zsírsavak közül egyedül az O3 ér valamit, míg a telített zsírsavak szervezetünk alap-építőkövei. Hogy az elhízás velejárói, az teljesen természetes, hiszen testünk számottevő mennyiségben csak zsírt tud raktározni, szénhidrátot nem. (Érdekes lenne cukor-szövetekkel elhízni zsírszövetek helyett :) Hajmeresztő ostobaság azt képzelni, hogy ha megeszünk egy szelet szalonnát, abból a zsír majd a koszorúerekbe megy és eltömi azokat, vagy lerakódik a hasunkra. Ha az emberi test ilyen hülye lenne, az eszkimók évszázadokkal ezelőtt kipusztultak volna. És aki ilyen kényszerképzetekkel tömi a szerencsétlen tudatlanok fejét, az megintcsak hazug pánikkeltésben utazik.

És akkor eljutottunk oda, hogy (szokás szerint) a kapott tanácsok ellenkezőjét kell követni, ha az ember nem akar - a malac helyett - tepsibe kerülni. Tele a sajtó a baromsággal, miszerint a telített zsír (tudjuk, az állati zsír amit évmilliók óta fogyasztunk) veszélyes, mert

felelős a magas koleszterinszintért, a túlsúlyért, érelzáródásért.

A koleszterinről külön tanulmányt kellene írnom, ha meg nem tették volna már mások; a túlsúlyt százszor inkább a pék okozza, mint a hentes; az érelzáródás pedig elsősorban a gabonák által okozott gyulladásokon megtelepedő transzzsírok eredménye, vagyis a margarinos kenyéré.

Együnk hát telítetlen zsírokat (amiknek nagy részét 100 évnél régebben senki nem fogyasztotta nagy mennyiségben), lehetőleg mesterségesen létrehozott vagy módosított fajtákat, mert az lesz csak igazán frankó. Miért is lenne egészségesebb a természetes, mint a mesterséges?! /s

Végül csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a disznózsírban több a telítetlen zsírsav, mint a telített (57/43 arányban), szóval táplálkozási szakértőink bal keze nem tudja, mit csinál a jobb. Ha tényleg csak az számítana, hogy legyen sok telítetlen zsírsav, akkor a disznózsírt nyugodtan ajánlhatnák bárkinek... A liba- és kacsazsír pedig maga a megtestesült életelixír. A marha- és birkafaggyú viszont közel emészthetetlen - tehát több, mint optimális, hiszen úgy okoz teltségérzetet, hogy aztán emésztetlenül távozik a szervezetből, vagyis se kalória nincs benne, se káros hatásai nincsenek.