A napokban-hetekben elég sok filmet és miegyebet láttam, sok érdekes gondolattal lettem gazdagabb, amit meg kell osztanom a rajongóimmal :) Csak olyanok olvassák, akiket érdekel az ilyesmi - nem akarok olyan siránkozást hallani, hogy másféle cikkeim érdekesebbek :D

Először is: a Transformers 4 minden idők legrosszabb filmje, főleg ha a végtermék minősége és a befektetett energia hányadosát nézzük. A semmi osztva a végtelennel... Mások is ezt mondták, és teljesen igazuk volt. Pusztán a vizuális effektek miatt adtam rá tizes skálán egy erős kettest, de gondolkodtam az egyesen, pedig nem szokásom. Szerencsére a filmgyártás nem került még teljesen a Bay-ek és Boll-ok kezére... A holnap határa egészen jó volt (annak ellenére, hogy több más filmből lopták össze, ami az utóbbi időben eléggé jellemző Cruise barátunkra), az új X-Men pedig egyenesen fantörpikus, legalábbis eredeti nyelven. Magyar szinkronnal valamit veszített az éléből, dehát ez egy ilyen rulett. Aki teheti, nézze angolul. Mindkettőhöz elkelt a "hitetlenkedés felfüggesztése", dehát aki erre képtelen, az nézzen csak dokumentumfilmeket.

Nade ezek olyan filmek, amiket a filmrajongók valószínűleg úgyis megnéznek, úgyhogy evezzünk egzotikusabb vizekre. Nemsokára érkezik DVD-n a Lucy. Luc Besson, Morgan Freeman és Scarlett Johansson - érdekes keverék. Maga a film még érdekesebb. Első pillantásra sima akciófilmnek tűnik, amihez csak üres maszlag az áltudományos körítés. Aztán kiderül, hogy ez valójában "kísérleti film", amit nem lehet kategorizálni. Egyszerre sci-fi és fantasy, horror és kábszeres élménybeszámoló (meg persze áltudományos akciófilm, amiben az áltudomány csak ürügy a filozofálgatásra). Az utóbbi időben egyre inkább díjazom a kreativitást, és ebben a filmben van bőven. Bátran ajánlom mindenkinek, aki félre tudja tenni, hogy az alapvetés önmagában téves - vagyis semmi értelme a mondanivalót tudományos oldalról cincálni. Igen, mindenki tudja, hogy az agyunknak nem a 10%-át használjuk.

A mai napon végeztem ki a csodálatos csengésű El Cazador de la Bruja-t is, ami ugyan sokkal régebbi, és kicsit animébb, de a maga módján szintén nagyon ütős. A zenéje önmagában is olyan atmoszférát teremt, ami ritkaságszámba megy, de a karakterek is szerethetőek és a történet is egyedi. (Legalábbis azoknak akik nem néznek állandóan animéket.) Miért nem készül a világon sehol máshol ilyen minőségű és mennyiségű rajzfilm, mint a japánoknál? Feldolgozzák és kiszínezik az összes kultúrát, miközben máshol a por se rezzen. Mi az akadálya, hogy néhány magyar ember találjon ki és dobjon össze egy ilyen sztorit? Ha pisztollyal fenyegetnének se tudnám megmondani. A Cazador-t mindenesetre a top 10 animébe teszem - jól megfér ott pl. a Trigun, a Death Note és a Ghost in the Shell társaságában.

Csalódás volt viszont A vadászat, ami körül nagy volt a felhajtás, és férfijogi okokból is muszáj volt megnézni... Sort kerítettem rá, de kicsit kevesebbet kaptam, mint amit reméltem. Manapság túlértékelik, vagy talán félreértelmezik azt, amit az angolok "gritty" jelzővel illetnek, és ami egyenes magyar fordításban semmit sem mond. Talán a realisztikus, a könyörtelen és a nyers szavak kombinációjáként lehetne elképzelni - ennek a filmnek jól állt ez az ábrázolásmód, de megmenteni nem tudta. Kicsit suták a párbeszédek, kicsit hülye a főhős, kicsit irreális egy-két érzelmi reakció... És kicsit kevés az üzenet a másfél óra kitöltésére. Az utolsó jelenetnél pedig könyörögtem, hogy a sír szájából úgy-ahogy visszahozott történetet ne tegyék tönkre egy értelmetlen nihilista fordulattal - de megtették.

Ami férfiszemmel sokkal nagyobbat csattant, az Chaplin Cirkuszának befejező jelenete... Legalább kettővel húzta fel az egyébként sem rossz film értékelését. Ha valaki nevetésre és/vagy valami klasszikusra vágyik, ez is van olyan jó ötlet, mint bármi más. (A Transformers 4 helyett inkább ezt ajánlom tízszer egymás után.)

A szuperhősös-képregényes zsáner manapság nagyon húz, és ez nem csak a mozifilmeken látszik, hanem a két nagy stúdió által egyre gyakrabban kiadott rajzfilmeken is. Vannak persze félresikerült audiovizuális féregnyúlványok, mint az Igazság ligája az idő fogságában - ugyanakkor akadnak megtekintésre érdemes darabok is, mint pl. ugyanők háborúban. Új megközelítésben adják elő a szokásos témát: sokkal több és sokkal nyersebb az akció, mint általában, és szerintem ez pont hiányzott már a palettáról. A Marvel és DC rajzfilmekre általában a gyerekekre szabott szájbarágós tanulságok és a bugyuta sztorik jellemzőek, de a JL:War szerencsére jóval "felnőttesebb". Hasonló cipőben jár az Avengers Confidential: Black Widow & Punisher is, amit talán pont azért értékelnek alul, mert túl felnőttes. Dehát ne picsogjunk kérem, a Punisher karakterét nem lehet (és főleg nem érdemes) kisiskolás szintre lenyomni. Pókember lehet korhatáros szuperhős, a Megtorló nem az.

Ha már szóba került, az új Pókember 2 szerintem bőven rosszabb, mint a régi Pókember 3.

Innentől már csak régebbi filmekről beszélhetnék (nem mintha nem csúszott volna be pár így is). Annak nem tudom mennyi értelme lenne, mindenesetre ha bárkinek lenne bármi kérdése, örömmel állok elébe :)

Csak az érdekesség kedvéért néhány olyan alkotás, ami nem túl ismert, nem is mai gyerek, de szerintem megéri a rá fordított időt: Dr. Horrible énekes blogja, Brick, Miami Vice mozifilm, Az őslakó, A harcos útja, Survive Style 5+. Ja, és természetesen a Firefly mindent visz.