Nem divat manapság művelődni. Különösen társadalmi ügyekben nem, amik esetleg a jövőnkre, és főleg gyermekeink jövőjére kihatással vannak. Az istenadta nép nagyobbrészt csak azzal foglalkozik, hogy a legújabb csapat ribanc a menőbbik tévé-csatornán mit csinál egymással meg a közéjük vetett teszkó gazdaságos dzsigolókkal. Akit ez nem elégít ki, az vigyázó szemeit Párizsra veti, vagyis megnézi a hírekben Strauss-Kahn bukását, aztán felhördül valami zsidózáson, majd elégedetten veszi tudomásul, hogy újabb másfél milliárdot adnak a cigányoknak. (A vörösiszap-katasztrófa idején lehetett hallani az illetékes elvtársakat, ahogy arról beszéltek, az érintett falvaknak a pármilliós gyorssegélyen felül ha megvesznek sem tudnak egy garast sem adni.)
Ki foglalkozik hát azzal, hogy mi is lesz velünk? Hová tartunk mint nép, mint ország, mint emberiség? Miért nem foglalkozik senki azzal, hogy a teljes kereszténységből kinőtt és kitört nyugati kultúrkör egyre nagyobb tempóban alakul át a szabadságot szerető emberek rémálmává *? Maholnap egy rendőrállamban fogunk felébredni, ahol mindenkit mindenhol megfigyelnek, és ahonnan nincs menekvés. A konzumidióták azt sem tudják, hogy a kevésbé menő tévé-csatorna műsorában az a bizonyos "nagy testvér", aki figyel téged, az tulajdonképpen honnan jön és kicsoda. Orwell víziójából huszadrangú szappanopera-reality lett, miközben az eredeti nagytestvér tényleg egyre inkább figyel minket. Sőt, ha erre haladunk tovább, elkerülhetetlenül be kell engednünk a családi otthon ajtaján is, hogy kedvére turkáljon a magánéletünkben.
A birkák újabban naponta állnak elő ilyenekkel: "Követeljük a jogszabályok alkalmas módosítását (..., hogy) titkos nyomozási eszközöket is be lehessen vetni." Kik ellen? Hát bárki ellen aki gyanús. Aki nem polkorrekt, aki nem konformizálódott, aki nem érte be a kék pirulával. Az sem baj ha ártatlan, sőt, még az sem nagy tragédia ha a hamis vádak öngyilkosságba kergetik, mint az azóta hatalmas rendőrfiaskóként elhíresült Operation Ore esetében 39 szerencsétlent.
Követelik.
Arra nem gondolnak persze, hogy a hatalom sokkal kevésbé "válogatós" a saját alanyaival, mint azt ők szeretnék - vagyis a hatalom, amivel szeretnének visszaélni, előbb-utóbb az ő seggükbe is beleharap. Ennyire hosszú távra nem képesek előre gondolkodni. Jó is az, ha az állam mindenféle feljelentések meg gyanúsítgatások hatására titokban turkálhat az emberek magánéletében, végülis ez már többször is jól bevált a történelemben. Mindig szép eredményeket hozott, mindig földhözverte magát a boldogságtól az a népesség amelyiken alkalmazták. Pontosabban szólva: amelyik ellen.
Orwell és Huxley az anti-utópiák két nagy lángelméje volt, akik hosszú-hosszú idővel ezelőtt papírra vetették azt, amit még unokáink is látni fognak. A modern emberek többsége persze azt sem tudja kik ők. Az utca embere jó esetben hallott már Orwellről, esetleg tudja, hogy van ez a jó kis "1984" című könyv. De hogy mi is az, és hogyan vonatkozik a mi hétköznapi valóságunkra, az rejtély. Hogy Huxley kicsoda, arról 10-ből 9 embernek fogalma sincs, pedig a "Szép új világ" is legalább annyira találó és félelmetes, mint az 1984. Azért félelmetes, mert találó.
Aldous Huxley érdekes figura volt. A Szép új világot megírta már 1932-ben... Ezerkilencszázharminckettőben. Szerepel benne a popkultúra térnyerése, a szexuális forradalom, a családok és közösségek szétesése, a szoros társadalmi kontroll, amiről az egyén nem is tud, észre sem veszi - vagy ha mégis, vállat von vagy egyenesen örül neki. Ami az igazán érdekes, és amiért ezt a cikket egyáltalán elkezdtem megírni, az az, hogy ugyanő 30 évvel később, 1962-ben (tehát számunkra még mindig valahol az elképzelhetetlen régmúltban) tartott egy beszédet a Berkeley egyetemen, amiben azon szomorkodott, hogy volt lehetősége megfigyelni, ahogy borúlátó jóslatai a társadalom felülről irányított elhülyítéséről és szétzilálásról, valamint természetesen az egyre szorosabb kontrollról valóra váltak. Ha valakinek kétségei lennének, azt megnyugtathatom: azóta ezek a folyamatok nem álltak le, sőt, egyre gyorsulnak. Aki odafigyelt, már 1932-ben előre láthatta, hogy milyen anti-utópia felé sodródik az emberiség, és már 1962-ben mesélhetett arról, hogy hogyan épül és fejlődik az a távirányított rendőrállam, amiről a tömeg nem tud - de nem is érdekli.
És a mai napon ott tartunk, hogy ha valaki arról beszél, hogy az oktatás színvonala nem azért rossz, mert lehetetlen lenne megjavítani, hanem mert lerontották, akkor a tömeg külön biztatás nélkül is szajkózza, hogy az illető sültbolond, aki ...ki merjem mondani? összeesküvés-elméletekben hisz! A gyereket a tévé neveli fel, és azon keresztül Győzike meg Virsliszáj, akik minden normális társadalomban a szutyok legaljának számítanának. (Győzike nem a származása, hanem a szellemi színvonala miatt.)
Normális társadalom ez?
Huxley arról beszél (ha eddig nem említettem volna: 1962-ben), hogy az oligarchák, akik (történelmi értelemben) mindigis léteztek, és létezni fognak, tudatosan és tetten érhetően azon dolgoznak, hogy létrehozzák azt a fajta elnyomást, amit a tömegek élveznek. Ahol a pláza meg a valóságshow betölti az emberek szellemi horizontját - apró képzavarral - faltól falig, és közben eszükbe sem jut, hogy míg az általános iskolában elszörnyedtek mikor meghallották, hogy szegény parasztoknak tizedet kellett fizetni, manapság az ember teljes (szuperbruttó?) keresetének hat-hét tizede vándorol az állam zsebébe járulékok, SZJA, ÁFA, és egyéb adók formájában. És közben bármelyik pillanatban börtönbe lehet dobni azt, akinek nem tetszik a képe - na ez hála Istennek még nem annyira jellemző szerény hazánkra, de a nyugati szomszédok életét már igencsak megkeseríti. Lásd az említett Strauss-Kahn esetét, akit egy prostituált egyetlen hazug szavára rács mögé penderítettek, és aztán csak kínkeservesen tudott kiszabadulni onnan, elvesztett állással és tönkretett ambíciókkal. Ki fogja ezért kárpótolni? Talán a jézuska.
És vannak szellemileg alultáplált, de annál nagyobb mellényű megmondóemberek magas lóháton, akik szerint ez jó. Sőt, ebből még több kell! Ártatlanok meghurcolása, a szabadság eltiprása, a rendőrállam térnyerése szerintük olyan cél amiért harcolni érdemes, amiért petíciót kell írni a kománynak. Mintha szüksége lenne bátorításra egy olyan kormánynak, amivel így is az a fő probléma, hogy mániája a hatalmat a saját kezébe összpontosítani.
Nevezzenek paranoiásnak, de úgy érzem addig jó nekem, amíg az állam nem kopogtat az ajtómon. Elvagyok én a magam csendes kis világában - egészen addig amíg valami fasiszta gondolkodású egyén úgy nem érzi, hogy rám kell uszítania a gestapót. Elég egy patriot act, és máris megyek a börtönbe konkrét vád, bizonyíték, tárgyalás, állampolgári vagy emberi jogok, ügyvéd és kilátások nélkül.
Orwell és Huxley pedig forog a sírjában. Figyelmeztettek minket, de hiába. Hagytuk szép lassan becsapni magunkat, hagytuk hogy a fagyi meg a mozi elterelje a figyelmünket arról, hogy a háttérben a nemzetközi bankár elit átvette a világ irányítását, és szépen egyengetik az útjukat az új világrend létrehozása felé, amiben nincs vallás, nincs kultúra, sőt, nincs egyén sem, csak boldog tömeg, ami örömmel dolgozik, hiszen mit is akarhatna azon felül, hogy vég nélkül - és kéretlenül - ömlik a nyakába a szex, a pia és a rock'n'roll. Illetve az a szenny, ami ezeket felváltotta.
* Aki esetleg nem tud angolul: a linkelt hír arról szól, hogy a tervek szerint a brit kormány 400M angol fontot szán egy új programra, aminek kereteiben 20,000 "problémás" család otthonába szerelnének fel megfigyelő kamerákat.
Utolsó kommentek