Visszapakolgatom az eltűnt bejegyzéseket, de így a régi kommentek a cikkekbe vannak integrálva. Nem valami praktikus (a főoldalt például kifejezetten kihúzza a végtelenbe), dehát ez van. Örülhetek, hogy egyáltalán megvan bármi is, a kommentek meg aztán tényleg jutalomfalat kategória.
Furcsa módon nem is lettem igazán ideges, mikor eltűntek a cuccok, és még most is csak az bosszant egy kicsit, hogy a visszapakolás felesleges munkával jár. Órákon át szöszölhetek vele, ami alatt inkább írhattam volna egy új cikket.
Valószínűleg azért nem lettem zabos a rendszerhiba után, mert én ezt a blogolást eleve leginkább a magam szórakoztatására csinálom. Pénzem nincs belőle, rajongóim sincsenek (nem is akarok :), így hát ha holnap le kellene húzni a rolót, könnyű szívvel megtehetném. Tök jó érzés, hogy a tapasztalataimat megoszthatom másokkal, és ezzel akár segíthetek is a problémáikon, de azért még elég távol állok attól, hogy valamiféle megváltónak képzeljem magam.
Nade ha már ilyen szentimentális hangulatom támadt, talán írok pár sort arról, hogy miért is csinálom ezt az egészet valójában. (Bár kifejezetten anti-énblogger vagyok, ennyi azért belefér :)
Minden a feminizmussal kezdődött. Tinédzserkorom környékén még én is bevettem a maszlagot, hogy "nők megmentése", meg ilyesmi. Hiszen legtöbbünket úgy nevel jóanyánk, hogy legyünk rendesek, kedvesek és udvariasak, és segítsünk a lányoknak, mert úgy illik. Fűtöttek rendesen a hormonok, úgy gondoltam a lányok is jónéven veszik majd, ha küzdök a kegyeikért. Csakhogy a dolgok a valóságban nem így működnek (első intő jel a feminizmus igazságtartalmával kapcsolatban). A csajok jól elvannak a "zsarnokokkal", és szarnak a fehér lovagok udvariasságára, kedvességére és segítőkészségére. És azért azt is tegyük hozzá, hogy nem is nagyon hemzsegnek az elnyomott csajok az utcán. Inkább azt láthatja a nyitott szemű emberfia, hogy a csajok tudatában vannak a férfiak fölötti hatalmuknak, lubickolnak benne, és persze élnek/visszaélnek vele. Hosszú haj, rövid szoknya, hadd forogjon a sok fej, aztán lehet csemegézni a sűrűjéből. Nem úgy néznek ki, mint akiket sanyargatnak. Persze időnként volt némi kesergés, hogy "a gonosz pasi lelépett/kihasznált/satöbbi", dehát ilyen esetekben a csajok maguk okozták a saját problémájukat azzal, hogy Átlag Béla helyett Nőcsábász "Gitáros" Jeromos karjaiba omlottak, aki aztán nem sokat teketóriázott a lelkivilágukkal.
Na mindegy, száz szónak is annyi a vége, hogy kerestem a tartalmat a feminista frázisok mögött, de nem találtam. Sőt. Ahogy böngészgettem a neten, és ahogy jártam a világban, egyre több furcsaságot vettem észre. Például hogy váláskor automatikusan a nőé minden. Vagy hogy a rendőrségnek parancsba van adva, hogy családi perpatvaroknál mindig a férfit kell elvinni. Vagy hogy a távoltartási rendeletekkel a nők futószalagon élnek vissza, miközben a feministák még mindig sápítoznak, hogy nem elég merev a rendszer. Sorolhatnám napestig, de azt hiszem aki a blogomat olvassa az már úgyis nagyjából képben van.
És lassan megfordult a véleményem, mint ahogy Warren Farrellé, aki az amcsi feministák legnagyobb szervezetének (NOW) egyik főmuftija volt, amíg rá nem jött, hogy átverés az egész. Furcsa volt átlátni a szitán, és figyelni, ahogy mások továbbra is a régi nótát fújják. Talán itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy a közszereplők többsége egész egyszerűen vagy hazudik, vagy hülye. Nem tudtam melyik lenne rosszabb, de azt tudtam, hogy a helyzet nem igazán üdvözítő. Az én adómból támogatják azokat a szemeteket, akik ellenem lobbiznak hazugságokkal. Ez gyakorlatilag a teljes neoliberális vonulatra igaz, az antirasszista szólamoktól kezdve a feministákig bezárólag. Mind olyasmit fújtak, hogy én rossz ember vagyok, mert fehér vagyok, mert férfi vagyok, mert egészséges vagyok, mert szeretem a hazámat és a családomat, stb. A munkámmal én tartom el segéllyel az összes nemzetiségit, öreget, fiatalt, beteget, szülő nőt, és még ki tudja kiket, de azért szégyelljem közben a mocskos pofámat amiért elnyomom őket. Én?! Kit nyomok el én? Ez az a kérdés, amit minden középosztálybeli fehér férfi feltehet magának, ha esetleg elbizonytalanítaná a neoliberális parasztvakítás. Soha nem nyomtam el senkit, se nőt, se cigányokat, se négereket, se kígyót vagy békát. Őszintén szólva még egy csikket sem, ugyanis nem dohányzom. Úgyhogy a hülye demagóg propagandával lehet sürgősen lekopni - legyen az akár Tamás Gáspár Miklós zombiagyú fröcsögése a "magyar fasizmusról", vagy a katica-féle mocskolódás a szemét pasikról.
Elkezdtem egy kicsit behatóbban tanulmányozni a politikát és a közéletet, és nem volt nehéz rájönnöm, hogy az egész csak szemfényvesztés. Nem véletlenül magyaráznak egyesek - a mátrixos hasonlattal - piros meg kék pirulákról, meg összeesküvésekről, meg még százféle olyan dologról, amit a tévén nevelkedett köznép hülye hóbortnak tart. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az ilyen szituációkban általában a tudatlanok szokták azokat lehülyézni, akik sokszor éveket töltenek a téma tanulmányozásával. Példa Géza 5 éve bújja a netet a bankár elit ténykedése utána kutatva, többet tud az amcsi bankrendszerről mint egy átlag amerikai bankár, de amikor szóba hozza valahol, hogy a politika a bankár famíliák kezében van, akkor olyan emberek nevetik ki, akik azt sem tudják mi az a "fed". Nem furcsa?
A feministák is erre alapozzák a kampányaikat, hogy mindig lesz elég megvezethető lovag, aki szívesen harcol a "szegény nőkért", valamint hogy mindig lesz elég tudatlan ember, aki bármit elhisz amit a tévében mondanak, és atombiztos ellenérvekkel sem lehet kizökkenteni a kvázi-hipnózisból. És sajnos beválik a számításuk, ugyanis tele a világ ignoráns barmokkal, akik azt képzelik, hogy ők mindent tudnak, holott a szaktudásuk megáll azon a szinten, hogy a falóvilág tegnapi adásában ki dugott kivel.
...de ha már a dugás került szóba, a nőzés területén is megvan ugyanaz a szemfényvesztés, ami a politikában. Persze a két dolognak (szex és politika) általában vajmi kevés köze van egymáshoz, de ez a fiatal srácok szempontjából teljesen mellékes. Ami számít, az az, hogy mire oda jutnak, hogy elkezdi őket érdekelni a szoknya, addigra telenyomják a fejüket egy rakás valótlansággal, ami teljesen tönkreteszi az esélyüket a boldog családi életre. A mai feminizált világban a randitanácsadás 90%-a kimerül abban, hogy "hordozd a tenyereden a nőt és teljesítsd minden kívánságát" - ami biztos recept a bukásra.
És hogy ebbe a feminista-pirospirulás turmixba honnan került a táplálkozás? Már nem is tudom pontosan, de még engem is meglepett, hogy a kajálás terén is pontosan ugyanaz a nagyívű népbutítás zajlik, mint a feminizmussal és politikai ikertestvéreivel. A táplálkozási piramis, a teljes kiőrlés meg az összes modern kajatrend, ami mögé felsorakoznak az orvosok, az állam, a szakértők, és persze (köh-köh) az élelmiszergyárak, az mind csak arra jó, hogy tönkretegyen és kinyírjon.
Ha ezeket a sorokat 10 millió magyar kezébe letennék, 9 és fél azt mondaná, hogy én vagyok a hülyegyerek - de engem ez a legkevésbé sem zavar, mert tudom, hogy az a 9 és fél millió ember ezredannyi időt sem fordított a kérdésre mint én. Hosszú hónapok komoly energiabefektetésének eredménye az a tudás, ami alapján kajálok, és ami alapján lefogytam, egészségesebb lettem és még meg is erősödtem. "Azelőtt" én is gabonapelyhet ettem ha le akartam fogyni, és azelőtt nekem se sikerült, ahogy általában senkinek. Most két pofára tömöm a sült húsokat, és 10 számmal kisebb nadrágban járok mint 10 hónappal ezelőtt.
És itt jutottam vissza az eredeti kérdéshez, hogy miért is blogolok. Azért, mert sétáltam az erdőben, és találkoztam egy manóval, aki azt mondta nekem:
- Teljesítem három kívánságodat, amennyiben az a következő három:
1. A tested rendbetétele egészség, testsúly és sportosság tekintetében.
2. A romantikus kapcsolataid rendbetétele, attól kezdve, hogy egyáltalán legyen kapcsolatod, a jó szexen át a hosszantartó boldogságig.
3. A fejed és a szemed megtisztítása a rárakódott médiasalaktól, hogy tisztán láss és gondolkodj a közéletben.
Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy hol van ez a manó. Aztán hogy ki mit tárgyal vele, az már a magánügye. Ahogy az ősi kínai fazekasmesterek szokták volt mondani: az ajtót meg tudom mutatni, de belépned neked kell.
Utolsó kommentek