Írtam egy kommentet a sci-fi magazin vonatkozó cikke alá, de nem akar átmenni, úgyhogy jó lesz az ide is :)

...

Nem értem a balosok miért tesznek úgy, mintha a Hugo alapvetően pártatlan lenne. Mindenki tudja, hogy legalább egy évtizede a progresszív tábor uralja - konzervatív sci-fi írók az utóbbi időben elvétve is alig kaptak elismerést, nyilvánvaló politikai okokból. Erre általában az a válasz, hogy "a konzervatív sci-fi szar, mert nem képviseli a progresszív értékeket", ami egyértelmű önleleplezés. A Hugót eddig uraló ideológiai csoport szerint kizárólag az SJW sci-fi a jó sci-fi, és most háborognak amiért a hagyományos, politikamentes irodalom írói és rajongói fel merték emelni a hangjukat.

Nem véletlen, hogy a több díjat is besöpört progresszív írók az eladások terén a sor végén kullognak. Az embereknek nem kell a dögunalmas, szájbarágós politikai propaganda, mint pl. a cikkben említett If You Were a Dinosaur, My Love, amiben egy gramm sci-fi sincs. Egy nő ábrándozásáról szól, akinek a gonosz fehér (nyilván fehér, mi más lehetne) rasszisták megverték a férjét - bezzeg ha a srác dinó lenne akkor jól szétmarcangolta volna a rasszistákat. Ez aztán megérdemli a Hugót, bravó, tapsvihar...

A helyzet az, hogy a bús blökik kampány a normális emberek forradalma a progresszív politikai befolyás ellen. Az egyszerű sci-fi rajongóknak elege van abból, hogy egy szűk csoport lesöpör mindent ami nem felel meg a szélsőséges ideológiájának. Szó sincs semmiféle neonácikról - ez az aljas szemétkedő vádaskodás pontosan az, ami felborzolta az ártatlan és normális emberek kedélyeit, és amiért most már nyíltan a vádaskodók ellen fordultak. Nagyon fárasztó és unalmas, hogy egyesek szemében mindenki szexista, rasszista és náci aki nem ért egyet az ideológájukkal. A bús blökik között vannak nők, mindenféle nemzetiségűek és szexualitásúak, szóval lehet összesöprögetni az alaptalan vádaskodást, és beismerni a vereséget. A sci-fi rajongók szeretnék visszakapni a hobbijukat, amiben űrcsaták, robotika-elméleti problémák és idegen civilizációk voltak a középpontban, nem pedig egy radikális politikai csoport rémálmai a rasszizmussal és szexizmussal kapcsolatban. Az az igazi szűklátókörűség, amivel a progresszívek azt képzelik, ezek a problémák lesznek a legjelentősebb kérdések amíg csak világ a világ, ezért a tudományos fantasztikum egészének kötelező ezekről szólnia - bármi másról írni neonácizmus.

Félelmetes. Orwell és Huxley foroghatnak a sírjukban.

...

Aki figyelemmel kísérte a szórakoztatóipari, illetve a kulturális-közéleti fejleményeket az utóbbi 5-10 évben, annak ez a jelenség nem lesz újszerű. A feminista, liberális, progresszív banda mindenhová megpróbált betüremkedni, sajnos sikerrel. Mindenhol elkezdték fújni a gyalázkodó szöveget, miszerint a hetero fehér férfiak ki akarják szorítani a nőket, színesbőrűeket, "egyéb" szexualitásúakat. (A hetero fehér férfiak nevében szeretném válaszolni, hogy az alaptalan rágalmaitokat dugjátok fel oda, ahová a nap se süt.) Ezzel a hülyeséggel aztán szépen sorban eltérítettek minden egyes témakört: a képregények, számítógépes játékok, szerepjátékok, táblás játékok, rajongói összejövetelek, filmek, könyvek eredeti témái mind-mind háttérbe szorultak, és mindenhol folyamatosan arról kell pofázni, hogy a hetero fehér férfiak szexisták, rasszisták, transzfóbok, ésatöbbi. Mindennek a progresszív ideológiáról kell szólnia, és akinek ez nem tetszik az reakciós neonáci. Akit a játékokban a szórakozás, a (kép)regényekben az izgalmas sztorik, a rajongói bulikon pedig a hobbijuk éltetése érdekel, azok mind szemétládák, akiket ki kell túrni a saját közösségükből. Minden közösségben kizárólag SJW-k maradhatnak.

A problémájuk abból adódik, hogy egyelőre a rajongók még többen vannak, mint az SJW-k. Ezért aztán a vezetésbe beszivárgott progresszívek óhatatlanul is a tömegek ellen fordulnak: kijelentik, hogy az adott hobbi rajongótábora egy rakás náci. A számítógépes játékok újságírói kijelentették: a játékosok nácik. A könyvkiadók kijelentették: a sci-fi olvasók nácik. Az abszurditás határán messze túlmutat, mikor a szórakoztatóipar egy-egy ágából megélő újságírók, kritikusok, kiadók a saját közönségük ellen fordulnak... Ahogy azt már többen leszögezték, ezeknek az embereknek nem a játék-, könyv- és filmiparban kellene erőltetni a progresszív dogmát, hanem progresszív kiadványokba kellene írni filmekről, játékokról. Csakhát progresszív sajtótermékeknek dolgozni egyfelől közel sem hoz annyi pénzt a konyhára, másfelől meg sokkal nagyobb élvezet belülről szabotálni a semleges és konzervatív közösségeket, mint békés egyetértésben létezni egy progresszív csoportban.

...

A Hugo azért különösen jó ezeket a problémákat szemléltetni, mert adja magát a kérdés: ha eddig elméletileg a konzervatív hetero fehér férfiak voltak hatalmon, akkor mi a fenének támadnák most a Hugót? Hogyhogy úgy kell "külsősként" beerőltetniük a saját jelöltjeiket, akiknek eddig minden díjat be kellett volna söpörnie, ha igaz lenne a progresszívek álláspontja? Miért támadnák a konzervatívok a Hugót, ha az nem lenne progresszív??? És ha progresszív, akkor miért nem ismerik ezt be, miért nincs bennük annyi gerinc, hogy felvállalják az igazságot? Miért kell hazug módon tettetni, hogy eddig nem volt szó semmiféle politikai befolyásról, és most minden ok nélkül törtek elő a gonosz nácik, hogy a semleges Hugót bemocskolják? A tisztességtelenség netovábbja a szakmai szempontok emlegetése - a maszatolás, miszerint egy 50 bestselleren túl lévő írót csak a szexisták és rasszisták nyomnak be most a versenybe, mert egyébként az írói színvonala erre nem jogosítaná fel... Ellenben az ismeretlen senkik "bárcsak dinó lennél kedvesem" szintű fekáliái szigorúan szakmailag, pártállástól és ideológiától függetlenül kerültek díjazásra. Szánalmas agyrém.