Kipróbáltam Kaldenekerék néhány lekvárját, gondoltam üdítő témaváltozásképpen beszámolok az élményről.

Marcipános eper: kellemesen epres és enyhén marcipános, nagyjából az amire számítottam. Nem veri pofán az embert baseball-ütővel a mennyei hozsanna, de hozza azt a szintet amit egy kézműves terméknek hoznia kell. (Nem tudom a cég mennyire nevezhető ténylegesen kézművesnek, az arculatuk alapján annak képzelem őket.) 9/10.

Vargányás körte: Vargányásra számítottam, de körte. Vannak benne méretes gombadarabok, de azoknak is körteíze van. Vargányásnak 2/10, körtelekvárnak 8/10.

Kamillás alma: a SPAR polcain láttam camembert sajttal egybecsomagolva promós termékként. Őszintén szólva korábban nem próbáltam a sajtot lekvárral, és nem is hangzott túlságosan jó párosítának. De ha az ember már unja a banánt, akkor hajlamos bármit kipróbálni - például egy olyan lekvárt amiben nem aroma van, nem kivonat, hanem egész kamillavirágok. Camembert sajttal valami hihetetlenül isteni, 11/10.

Ugyanezen sajtos akció másik résztvevője a Vilmoskörtés ribizli; ez sem volt éppen rossz, de a másik szintjét szerintem nem érte el. Az asszony szerint dominált benne a körte a ribizli kárára - hogy ez jó vagy rossz azt mindenki döntse el ízlés szerint :) 9/10.

Feketeerdő: ez kérem konyakmeggy kenhető formában, valami béna konyak helyett egy jó pálinkával. Vagyis cseresznye/meggy, csoki, pálesz. Aki a konyakmeggyet szereti, annak ez lehet a mennyország, mondjuk palacsintába, vagy gofrira tejszínhabbal. 10/10.

Tequilás almazselé: erre alapvetően azt mondanám, hogy tisztes iparosmunka, hiszen nem több és nem kevesebb mint amit az ember a név alapján vár: almalekvár pont annyi alkohollal, hogy érezhető legyen, de ne zavaró. Egy tisztes iparosmunkánál annyival mégis jobb, hogy míg a "multik" minőségi lekvárjai 50-55% gyümölcsnél általában megállnak, ennek a háromnegyede alma. Kellemes 8/10.

Fügés körte tokajival: Az első páciens ami némileg csalódást okozott. Azt távolról sem lehetne állítani, hogy rossz íze lenne, de az összetevők alapján valahogy többet vártam. A füge, körte és a tokaji annyira hasonló karakterűek, hogy nem adnak hozzá egymáshoz semmit, csak... összemosódnak. 6/10.

Aztán szóba került még két chutney, és úgy érzem talán nem árt beszélni arról, hogy az tulajdonképpen micsoda: alapvetően indiai eredetű, de könnyen honosítható szósz zöldségekből és gyümölcsökből, ami a távol-keletieknél bevett recept szerint egyszerre fűszeres, édes és sós (meg alkalomadtán csípős is). Talán úgy képzeljük el, mintha valamilyen alapvetően sós szószba valaki darabos dzsemet keverne. Húsokhoz ajánlják, máshoz nem is igen használható. Némelyiket esetleg meg lehet próbálni lekvárként fogyasztani, de általában az ilyesmi nem ajánlott :) Ahány gyártó, annyiféle szokás - némelyiknek olyan erőteljes az aromája, hogy ezek inkább fűszernek használatosak; egy kávéskanálnyival teljes családi étkezésekhez elegendő szószokat meg lehet ízesíteni. Kaldenekerék termékei ennyire nem durvák, közvetlen emberi fogyasztásra is alkalmasak.

Medvehagyma chutney: sokminden van benne, a végtermék alapíze leginkább vöröshagymás, de nem bántóan. Kellemesen fűszeres, amit az ember nem rögtön érez, hanem szép lassan tűnik fel a fogyasztása során. Lehetne medvehagymásabb - én azért próbáltam ki mert szeretem a medvehagymát, jellegzetes aromája nemhogy zavarna, de pont arra vágytam. Ebben 0,38% medvehagyma volt, ez kicsit kevés. Húsokhoz érdemes kipróbálni olyanoknak, akik szeretik a vöröshagymát... 7/10.

Indiai szilva chutney: Egy nagyon jó curryszósz és egy jó szilvalekvár párosítása. Aki ezt nem tudja még elképzelni sem, az ne aggódjon, szerintem ezzel mindenki így van. Ez már olyan messze van a hagyományos magyar ízvilágtól, hogy csak kifejezetten újdonságkeresőknek tudnám ajánlani. Az anyuci főztjéhez ragaszkodó igaz magyar embereknek valószínűleg hajmeresztő élmény lehet, és ezt nem lekezelőleg mondom, inkább figyelmeztetésképpen. Megfelelő feltét mellé 9/10.