Magyarországot valamiért mindenki más olyasmi nevekkel illeti, mint ungarn és hungary. Viktorunk állítólag egyszer megjelentette a weblapján, hogy "az országnév, Hungary is azt jelenti, hogy „a hunok földje”". Erre rögtön lecsaptak a regresszív magyarellenesek - jobb az ilyesmit csírájában elfojtani, mielőtt még elterjed. Szerintük a hungary a török "onogur" szóból ered.

Hasonlítsuk össze a két elméletet.

A magyar néphagyomány a hunoktól eredezteti a magyarságot, illetve rokonoknak tartja a két népet. Hunor-Magor, Árpád Attila egyenes leszármazottja volt, ésatöbbi. Namármost hun nyelven a hungary vagy ungarn elég könnyen értelmezhető dolog: a "gar" gyök a "kör" egyik változata, olyan szavak gyökere, mint a görbe, gyűrű, gurul, ugar, ésatöbbi. Ebben a minőségében azt is jelenti, hogy jól elhatárolható, esetleg bekerített terület (kar-ám, ker-ít, ugar, gyűr-űbe fog). Ez több magyar városnevünkben is szépen megjelenik, pl. az Eger és a Győr egyértelműen innen származik. (Azt most ne boncolgassuk, hogy miért van magyar városoknak hun eredetű neve.) Innen már nem nehéz kitalálni, hogy ha annakidején valami vadidegenek megkérdeztek egy hunt, honnan jött, mi az országa neve, akkor azt válaszolhatta, hogy HUN-GAR. Hun-kör, vagyis Hunföld. Becézgethetjük Hungyőrnek vagy Hunegernek is, csak a vicc kedvéért. Ha egy történetíró ezt feljegyezte, akkor rendben végezte a munkáját, hiteles adatokat jegyzett le a más országból érkezett idegenekről.

Az onogur szó elméletileg török eredetű, hivatalos források szerint az "5-6. században törzsszövetségben élő bolgár-török népek összefoglaló neve". Ez a törzsszövetség a Fekete-tenger partján élt és a magyarok nem voltak tagjai. Namármost akár a hivatalos verziót nézzük és finnugornak hisszük magunkat, akár a valószínűbb változatot alapul véve afféle őslakosoknak tekintjük itt a magyarságot, a magyar népet a bolgár-törökökkel összekeverni mindenképpen hülyeség. Egy mégoly botkezű történetírót is azonnal picsán rúgott volna a főnöke, ha az európát végigverő magyarságot összetéveszti egy 3-400 évvel korábban, 1000 km-el odébb élt bolgár-török törzsszövetséggel. Igaz ez akkor is, ha elméletileg az Etelközből pont a magyarok zavarták ki a bolgárokat - ami kizárólag akkor lehetne érvényes, ha finnugorok lennénk, ami ugye enyhén szólva is kétséges. Ettől függetlenül nincs az a kretén történetíró, aki úgy gondolja, hogy egy törzsszövetséget szétverő, és a helyére beköltöző népcsoport onnantól kezdve az elzavart csórók nevén futna tovább. Az akkori magyaroknak semmi oka nem lett volna onogurként hivatkozni magukra, tehát ilyesmi alapja nem lehetett a feltételezett félreértésnek. Ráadásul a nyugat-európai történetírásnak sokkal több oka van jól ismerni a magyarokat, mint az onogurokat. Valószínű, hogy a Dunától nyugatra szinte semmit nem tudtak az onogurokról, akik a Volga mentén tobzódtak, viszont jó okuk volt közelről ismerni a magyarokat, akik a kalandozásaik során a mai Spanyolország területéig jutottak. És ők biztos nem mondták magukat bolgár-töröknek... Még ha előtte létezett is volna olyan szélütött idióta, aki a magyar területeket összetévesztette volna az ezer kilométerrel odébb és 400 évvel korábban létezett Onoguriával, a magyarokkal való találkozáskor gyorsan kigyógyult volna a tévedéséből.

A helyzet tripla-extra iróniája, hogy a minden hájjal megkent nyelvtudorok szerint az onoguria alapú nép- és országnév elejére a franciák toldották a H betűt, mégpedig azért, mert a magyarok életmódja annyira hasonlított a hunokéhoz. Vagyis, kapaszkodjunk, a hivatalos magyar nyelvészi-történészi verzió a témáról úgy hangzik, hogy a franciák összetévesztettek minket az onogurokkal (bolgár-törökökkel), és csak azért tettek egy H betűt a nevünk elé, mert úgy vélték ezeknek a bolgár-törököknek az életmódja nagyon hunos.

És ezek az emberek képesek a másik elméletet szapulni, ami szerint a hunok azt mondták az idegeneknek, hogy hunföldről jöttek, és ezért lett az ország neve hun-gar. Ezek az emberek hülyének nézik a miniszterelnököt és mindenki mást is. Magas lóról oktatgatják ki a máshogy gondolkodókat, mégpedig ilyen légvárakra hivatkozva. Hajmeresztő. Igen nagy magabiztossággal adják elő a zagyva és bizonytalan hülyeségeiket; nézzünk pár részletet az Orbán Vikire rápirító szakértőtől:

A magyarok talán tagjai voltak e törzsszövetségnek, de az is lehet, hogy egyszer csak ott bukkantak fel, ahol korábban az onogurok voltak, és így ragasztották rájuk a nevet.

Az ilyesmi bárkivel megeshet! Miután a germánok elfoglalták germániát, ööööö... izé... Miután a britek elfoglalták britanniát... Nem, ez kizárólag a magyarokkal esik meg, hogy miután elfoglalták onoguriát, mindenki más onoguroknak kezdte hívni őket, és ebbe ők beletörődtek. Még a hunos életmód miatti H betű miatt sem tiltakoztak, mert ezek a magyarok már csak ilyenek.

A letelepedett európaiak nem igazán igazodtak ki az időnként rájuk törő nomád népek között: a hasonló életmódot folytató, gyakran változó politikai viszonyok között nem is alakultak ki mai értelemben vett népek, csak alkalmi politikai szövetségek.

Vagyis az európaiak olyan kretének voltak, hogy a kalandozásaink évtizedei alatt egyetlen egyszer sem kérdezte meg senki, hogy kik is vagyunk. A magyarság pedig nem is volt nép, csak afféle... "politikai szövetség", amit nem is lett volna értelme a saját népnevével illetni, jó volt neki egy 400 évvel korábbi törzsszövetség neve, amit szétvert. (Nem is értem az amerikaiakat miért nem valamilyen indián névvel illetjük, elvégre ~400 éve ők verték szét az indián törzsszövetségeket.)

Ez a név aztán elterjedt szerte Európában, egyik legősibb formájában a németből ismerjük: Ungarn (az n már német képző).

Vagyis az "onogur" szó legősibb európai formája az un-gar volt (az n német képző nélkül). Nem vagyok avatott szakértője a német nyelvnek, de feltételezem, hogy az n képző ebben a szövegkörnyezetben az adott helyről érkezőt szimbolizálja, vagyis az ungar-n hozzávetőleges jelentése ungar-ból érkezett, ungar-i. Kövezzenek meg, de ez engem sokkal inkább emlékezetet a hungar szóra, mint az onogurra.

Csak mint érdekességet szúrom közbe, hogy ha a feltételezett akkori hun-magyarok a maihoz egy kicsit is hasonlóan ragozták a szavaikat, akkor igen könnyen megeshet, hogy a hungar-ból érkezett emberekre azt mondták: hungari. (Aki Bugacról jött az bugaci, aki Hungarról jött az hungari, nyilván.)

a magyarok és a hunok egyaránt keletről érkező lovasnép voltak, könnyen keverhették őket

Ezek a nyugat-európaiak fantasztikusan hülyék lehettek, ha mindenkit mindenkivel összekevertek, akkor is ha ezer közvetlen alkalmuk nyílt megkérdezni, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk. Na és persze ha európába betör egy hunszerű nép, akkor azokat elsősorban a 400 évvel korábbi fekete-tengeri bolgár-törökökkel tévesztik össze és onnan vesznek nevet hozzájuk, a H betűt csak hozzáhunosítják, ugye. Világos, mint a vakablak.

Látható tehát, hogy a Hungary elnevezés nem jelenti azt, hogy a ’hunok földje’.

Ez ebben a formában abszolút nem igaz, ugyanis a hun-gar hun nyelven pontosan ezt jelenti, minden kétséget kizáróan. A kérdés csak az, hogy a külföldiek a hun nyelvből vették át ezt a szót, vagy tényleg összekevertek minket a bolgár-törökökkel, és onoguroknak neveztek, amit mi elfelejtettünk kijavítani náluk.

A miniszterelnököt megtéveszthették az olyan internetes források is, mint például az Online Etymology Dictionary Hungary szócikke.

Az a hülye angol etimológiai szótár a hun nyelvet veszi alapul, ami a magyar eredetmítosz szerint tulajdonképpen a magyar nyelv. Nem tudják, hogy nem azt kellene alapul venni, hanem a finnugorista nyelvészeink okoskodását.