Bosszant a HVG, ahogy a szokásos majomságokat adják elő, mint egy rakás éretlen és értetlen hülyegyerek. Ezúttal az apák sorsát magyarázzák (félre) gyermekeik születése után, amikoris az asszony nem akarja a szexet.

Na előszöris: a vágyhiányra nem kell semmiféle magyarázat, ugyanis önmagát magyarázza. A nő azért nem akarja a szexet a férjével, mert nem kívánja a férjét. Nem azért, mert szült, mert szoptat, vagy mert kimerült, hanem mert nem kívánja a férjét. Teljesen fölösleges egy ilyen szituban barkóbázni, megértőset vagy sértődőset játszani, netán várni türelmesen mikulásig. Vonzónak kell lenni, akkor lesz szex.

Másodszor: akivel az asszony nem szexel, az teljes joggal tart szeretőt, és akinek ez nem tetszik, az elhúzhat a sunyiba. A monogám kapcsolat egyik legfontosabb alapvetése, hogy a másik testi igényeit mindkét fél tekintetbe veszi - különben milyen jogon lehetne hűséget várni? Mással nem szexelhetsz, csak velem, de igazából velem sem, mert hónapokig-évekig nincs kedvem... Miféle hülyeség ez? Aki elvárja, hogy a partnere soha senki mással, az fizesse meg ennek az árát azzal, hogy ő rendelkezésre áll. Bizonyos időközönként még akkor is, ha fáradt, ha nyűgös, ha nincs kedve. Ha erre nem képes, akkor bontsák fel a kapcsolatot, vagy fogadja el, hogy a másik szeretőt tart - abszolút irracionális, hogy akaratlan cölibátusra kényszeríti azt az embert, akit elméletileg a legjobban szeret a világon.

Legutóbb, amikor szóvá tettem, hogy nekem bizony lennének igényeim, neki meg asszonyi kötelességei, annyira fölháborodott, hogy még a hálószobából is ki akart tiltani.

Az ilyen nőtől azonnal el kell válni, nem éri meg azt a szenvedést amit el kellene viselni mellette. Ember aki a partnerét szereti ilyesmit soha nem mond, tehát ez is egy jó példája annak amikor a nő valamilyen kretén okból szerelem nélkül ment férjhez, aztán pokollá tette a szerencsétlen flótás életét. Akiben egyáltalán felmerül a gondolat, hogy neki jogában áll a házastársát kitiltani a hálószobából, az egy utolsó tetű, aki még egy macskát sem érdemel ami mellett megöregedhet.

A pszichológiai szakirodalom a jelenséget a legtöbbször erotic silence-ként, magyarul „a vágy csendjeként” emlegeti: hosszabb-rövidebb ideig tartó térnyerése a frissen szülővé vált párok életében majdnem elkerülhetetlen.

Vagyis szakértőnk szerint ez szinte már normális dolog, amit el kell fogadni. Hát a nagy lófaszt. Oké, nem lehet a köldökzsinór elvágását egy oltári dugással ünnepelni, rendben, de nincs specifikus biológiai ok a libidó csökkenése mögött. Ha a szülés előtt kívánta a nő a pasit, a szülés után is fogja. A dolognak legföljebb az szabhat határt, hogy vigyázni kell az alkatrészek épségére. Hogy erre ki mennyi időt szán, az a konkrét szülési körülmények, illetve vérmérséklet dolga, de az esetek zömében 1-2 hétnél többet nem igényel [szerk.: bővebb magyarázatot lásd a kommentek között]. Ha ezután sincs szex, annak már semmi köze a szüléshez vagy a gyerekhez, ott már általánosabb jellegű probléma van, amit fentebb részleteztem.

Persze a szakma jobbára máshogy gondolja, mivel a szakma nőközpontú és mindenekfelett nőpozitív. Vagyis ha egy nőnek mentségre, kifogásra van szüksége bármihez, azt frissen és ropogósan tolják a keze ügyébe. Hormonok, lelkiállapot, fáradtság, ésatöbbi. Arról persze nincs szó, hogy ha a kedvenc színész vagy énekes jelentkezne egy gyors numerára, akkor hirtelen megváltoznának a hormonok, dobpergéssé válna a lelkiállapot és elpárologna a fáradtság.

Egyébként tudom, szentségtörés amit már korábban is említettem, hogy a divatjamúlt szavakkal házastársi kötelességnek aposztrofált erotikus rendelkezésre állás valójában tényleges erkölcsi kötelesség egy monogám kapcsolatban, ahol a felek életreszóló kötelezettséget vállaltak a másik testi-lelki igényeinek kielégítésére. Nem tudom azok a bizonyos szexmentes feleségek mit szólnának, ha a férj valami nagyon hasonló szöveggel állna elő, például: bocsi kedvesem, nincs kedvem ételt tenni az asztalodra, úgyhogy most 4-6 hónapig nem fogsz enni. Ja, munkát persze nem vállalhatsz, mert az hűtlenség lenne, ugye megérted... Éhezz csak, talán egyszer majd újra lesz kedvem rád költeni a pénzemet.

Mindemellett az sem ritka, hogy már önmagában a szoptatás bensőséges élménye kielégíti az anya összes intimitásigényét.

Igen durva perverzió lehet ez... Persze, persze, ők nem úgy értik, csak mellébeszélnek.

Ez korántsem véletlen, hiszen a gyerek születésével a gondoskodó anya gyakran a többi szerepet háttérbe szorítva aktivizálódik.

Akinél ez így történik, az nem jó feleség, nem jó partner, és valószínűleg eleve nem tartotta túlságosan vonzónak a férjét. Egy normális nőnél a gyermekről való gondoskodás nem jár a partner elhanyagolásával - már csak azért sem, mert ezzel például azt kockáztatja, hogy a partner lelép. A férfiúi megértés szép dolog, de vannak határai; az ember nem azért vállal monogám kapcsolatot, mert titokban cölibátusra vágyik.

izgalmas kérdés, hogy a vágy csendjét mennyiben okozhatja [...] az a belső késztetés, miszerint a jó anyának nincsenek vágyai: minden energiájával kizárólag a gyermekét szolgálja

Ez vegytiszta baromság, és fogadja részvétem minden olyan férfi, akinek a gyermekei anyja ilyen tévképzetekben szenved. Egy normális nő sosem adja fel a női mivoltát, akkor sem ha anyává válik. Az anyaság egy plusz szerep, nem pedig az addigiakat leváltó új.

A vágy csendje című hiánypótló kötetében Dalma Heyn amerikai szociológus, a női szexualitást övező tabuk kutatója mindezt arra vezeti vissza, hogy a nők évszázadokon át hagyományosan alárendelt szerepet töltöttek be a keresztény-konzervatív európai társadalmakban.

Na elmegy ez a kretén a tetves picsába. Mekkora húgyagyúnak kell lenni, hogy valaki még ezt is a patriarchális társadalom láthatatlan mumusára kenje? Az asszony azért nem akar szexelni szülés után, mert szegény nőket elnyomták a keresztény-konzervatív európai társadalmak! Az agyam kifolyik egy ilyen hülyeség láttán.

Ennek velejárójaként arra kényszerültek, hogy a házasságon belül is elfojtsák a vágyaikat.

Jaja, a férjek fő problémája mindigis az volt, hogy a feleségeik túl sokat akartak szexelni velük, ezért évszázadokig idomították őket a szexellenességre házasságon belül. Nem?

Így munkálhat a mai napig sokakban a félelem: ha a nők a saját igényeiket követik, és szabadon megélik a szexualitásukat, akkor szétesik a család, és darabjaira hullik a társadalom.

Ennek mi köze a házassághoz? Munkál ezen a világon bárkiben is olyan félelem, hogy ha a feleségek a saját férjeikkel szexelnek attól bekrepál a társadalom? Bammeg, ezek értelmi fogyatékosok.

A valós félelem a társadalom szétesésétől abban gyökerezik, hogy monogám kapcsolatok híján a nők nem az átlagbélákat választják, hanem az izgalmasabb és rejtélyesebb pasikat, így egyfelől garantálva, hogy az átlagbéláknak semmiféle motivációja ne legyen a társadalom építésére, másfelől biztosítva, hogy a következő generációban genetikailag felülreprezentáltak legyenek az agresszívebb, bűnözésre hajlamosabb férfiak.

Ismétlem: ennek semmi köze a házasságokhoz és a szülés utáni szexhez. Aki ide összefüggést képzel az kitörölheti a diplomájával.

Ma már egyre több nő hisz abban, hogy a szexualitását szabadon, a férfiéval egyenrangú módon megélheti.

Ma már egyre több az agymosott szerencsétlen, aki azt képzeli, hogy a férfi és a nő azonos, és egyformán működnek. Egyébként is, miféle búvalbaszott elképzelés a "férfiéval egyenrangú" szexualitás? Milyen értelemben "egyenrangú" két szexualitás? Két különbözőképpen megélt szexualitásnak nem lehet azonos "rangja"? A férfiaké régebben magasabbrangú volt, de ehhez most már a nők is felnőttek azzal, hogy egyéjszakás kalandokba verik magukat? Jézusom, atyám.

Számukra már mind kevésbé tabu, hogy a boldogságot harmadik félnél keresik, főleg miután partnerük a gyermek születése után nem volt elég türelmes és megértő velük

Azt a hihetetlen kurvaúristenit. Ez totális agymenés, az önbecsapás hörcsögének halálfutása, a nőmentegető pszichomaszlag rémuralma. Ugye az mindenkinek megvan, hogy a szexet megtagadó nő mellett félrelépő férfi erkölcsileg elítélendőnek minősül, míg a szexet nem megtagadó, sőt, azt nagyon is akaró férj mellett félrelépő feleségnek erkölcsi felmentést ad pont az, hogy a férje szexelni akar vele? Ha ez nem önellentmondás, akkor nem tudom mi lenne az.

Ha a nő mással akar baszni, mert a férjét unja, az a férj hibája, mégpedig azért, mert ő dugni akar a feleségével. A türelmetlen szemét! A nőknek mindent lehet, a nőktől minden indokolt, a nők még félrelépés közben is ártatlanok és csodásak. A rohadt férfi türelmetlenségből kefél félre, de ha a nő teszi meg, az is a férfi türelmetlensége miatt van. Ragozhatom reggeltől estig, a lényeg annyi, hogy mindegy ki mit csinál, mindenért a férfiak a hibásak, a nők meg értelemszerűen semmiért.

De hogy ez az író oldalakat vés tele a szülés utáni vágyhiány hormonális és pszichológiai magyarázataival, aztán meg egy huszárvágással áttér arra, hogy a nő félrekúrása érthető és indokolt, hát, ez valami új csúcsteljesítménye a mentális gimnasztikának. Ti tapló férfiak, hát nem értitek, hogy a feleségeitek szülés után nem alkalmasak a szexre? Legföljebb valaki mással. A félrekúrás ugyanis mindent gyógyít, hormonokat, lelki nyűgöt, félreértett elvárásokat, még a császármetszés hegeit is.