Az Athenaeum Kiadó szerint egyre kevesebb férfi olvas, ezért mozgalmat indítottak a visszacsábításukra. Az ötlet nem rossz, de van egy olyan érzésem, hogy nincsenek teljesen tisztában a helyzettel, vagy ha igen, akkor a szándékaik nem őszinték. A férfiak irodalom iránti rajongása részben azért van csökkenőben, mert az irodalom egésze (a művek, a könyvkiadás, a kritika, a díjak és kitüntetések, meg úgy általában az egész miliő, ami a témát körbeveszi) az utóbbi évtizedekben nem csak nőközpontú lett, de egyenesen férfiellenes. Példának okáért az Athenaeum vonatkozó felhívása is ilyen - ennek fényében nem igazán értem miért csodálkoznak a fogyatkozó olvasótáboron. Nézzük az elbocsátó szép üzenet sorait elemezve, hogy mit is kellene változtatniuk:

Készítsünk mémeket, ajánlókat, videókat, amelyek segítenek visszavezetni a férfiakat az olvasáshoz! hashtag: ‪#‎segitsdaferfit‬

Először is egy kissé lekezelő, vagyis megalázó dolog úgy állni a témához, mintha a férfiak hülyegyerekek lennének, akiket másoknak kell a helyes útra terelni. A nőknek nem annyira erőltetniük kellene a férfiakat az olvasás felé, mint inkább hagyni - a probléma bizonyos értelemben már így is a túlzott női jelenlét, és ezen egy ilyen akció nem fog segíteni. Ha egy férfi a modern irodalmat teljesen átfeminizálódott dolognak tartja, akkor a nők egyre erősebb részvétele csak még jobban el fogja távolítani a céltól.

(Mellesleg ez a modern hashtag-ezés annyira banális, hogy az már a szánalmasság határát súrolja.)

A nők 150 éve küzdenek a jog előtti egyenlőségért...

Bla, bla, bla, lóf*sz és esti fény. A férfiak többek között pont azért nem foglalkoznak a modern irodalommal, mert azt belengi ez az orrfacsaró feminista bűz. Nem tudom kinek az ötlete volt a férfiakat olvasásra biztató kampányt egy olyan felütéssel kezdeni, ami a férfiakat hibáztatja, fárasztja és undorítja, de én valahogy nem látom ebben a rációt. Hagyjuk a süket dumát a gonosz férfiakról akik elnyomják a nőket, s máris jobb kedvvel nyúl az ember a témához.

Az emancipációs (és egyéb gender) mozgalmak eredményeit, további céljait könyvtárnyi irodalom foglalja össze

Amit épelméjű ember nem olvas, úgyhogy remélem nem is erre gondoltatok a kampánnyal...

Tisztelet a nőknek, akik a többi nőért harcolnak!

A férfiakat is tisztelni kellene, ahelyett hogy ilyen ideológiai mocsokkal dobáljátok őket, és talán elkezdenének újra olvasni.

Az olvasás az elmúlt 25 évben elveszítette a férfiakat.

...aminek az egyik oka az, hogy egyre kevesebb anyag szólítja meg őket pozitívan - a maszkulin témák egyre inkább a perifériára szorulnak.

Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat.

Kilóg a lóláb, hogy az elsődleges cél a férfiak nevelése akar lenni. Hát miért nem hajlandóak az un-empatikus, agresszív szubhumánok rendben megnevelődni? Mintha eszükbe sem jutna azért ajánlani a férfiaknak az olvasást, hogy a férfiaknak jó legyen... Megzabolázni való vadembereknek látnak minket, akiknek feminizált olvasnivalót kellene fogyasztani, hogy magunk is feminizálódjunk.

Felhívást intézünk olvasóinkhoz, hogy ajánljanak olvasnivalót férfi ismerőseiknek itt a Facebookon #segitsdaferfit hashtaggel, készítsenek mémeket, amelyek a párok közös olvasását, az olvasás, férfiakra gyakorolt hatását jeleníti meg!

Pont az hiányzik a férfiaknak, hogy nyaggatással próbálják őket beleszégyeníteni az olvasásba. Köszi, nem kell a férfiakat "segíteni" - nem vagyunk sem hülyék, sem gyerekek. Ha azt akarjátok, hogy olvassunk, akkor legelőször is beszéljünk felnőtt emberek módjára, kölcsönös tisztelettel, és hagyjuk az ilyen gyerekes sületlenségeket.

Márai klasszikus mondata: Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
Ma ez így érvényes: Gondold meg, hogy csak a nő olvas.

Ennek a felhangjairól inkább nem is kezdek értekezni.

És meggyőződésünk, hogy csak az olvasó nő az, aki segíteni tud abban, hogy ez megváltozzon.

Én pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve: ahhoz, hogy a férfiak újra akarjanak olvasni, az iparágnak kell megváltozni töviről hegyire. Vegyük sorra, hogy mi tudna igazi javulást hozni:

0. Először egy általános jellegű probléma, amit meg kell oldani mielőtt a konkrétumokra térhetnénk: a könyvek minősége nagyot zuhant az utóbbi évtizedekben. 20-30 évvel ezelőtt jobbára csak azok írtak könyvet akik ezt hivatásuknak tekintették, s bár nyilván nem volt minden mű remek, a léc viszonylag magasra volt téve. Manapság már tele vannak a boltok szeméttel, 30-40 könyvet kell félredobni míg előbukkan alóluk egy olvasásra érdemes példány. Egyszerűen túl sok a könyv, és ez nem csak a túlzó lehetőségek bénító hatása miatt problémás, hanem mert az átlagembernek nincs se kedve, se türelme több időt fordítani egy jó könyv megtalálására, mint az olvasására. A könyvkiadók felelőssége lenne újra magasabbra tolni a lécet, mert amíg ez meg nem történik az emberek többsége nem fog bízni a boltokban látható könyvtengerben.

1. Ahhoz, hogy a fiúk olvasni akarjanak hagyni kell őket megszeretni a könyveket az iskolákban. Kevesebb kötelező olvasmány kell, és azok a fiúk számára legyenek maszkulin jellegűek, értelemszerűen a korosztályhoz igazítva. Ha minden fiú torkán lenyomják a két Lottit meg a Vörös és feketét, akkor sokkal többen fogják megutálni az olvasást, mint megszeretni. Emellett szükség lenne az egyéb szórakozási lehetőségek bizonyos mértékű háttérbe szorítására, mert amíg ott a tévé meg a számítógép, amik kevés figyelmet kérnek és azonnali izgalmat nyújtanak, addig a könyvek mindig hatalmas hátránnyal fognak indulni.

2. Az irodalomba hagyni kell visszatérni a férfiasságot, sőt, gondozni és bátorítani kell, hogy szárba szökkenjen. A férfiak és a nők nem egyformák, így hiába is erőltetik a nőies könyveket a férfiakra, soha nem fogják azokat tömegesen olvasni. Épp ideje leszámolni az olyan férfiellenes babonákkal, mint hogy a hagyományos maszkulinitás valami negatív dolog lenne, amit haladó korunknak kötelessége irtani. Az irodalommal foglalkozó körök álljanak le a férfiasság ostorozásával ill. a femininitás erőltetésével (lásd a fentebbi dumát empátiáról és agresszióról), s máris nem fogják úgy érezni a férfiak, hogy az egész hacacáré ellenük van.

3. Kezeljék az olvasó fiúkat, férfiakat tisztelettel, úgy akarják őket "segíteni" hogy az nekik legyen jó - ne a progresszív körök önfényezése legyen ahogy a saját csodálatosságuk bizonygatásaként erőlködnek a "mosdatlan tömegek" felemelésével. Nincs szükség a piszkálásra, a tolakodásra, a megszégyenítési kísérletekre. Csak annyi kell, hogy hagyják a férfiakat békében olvasni azt, amihez éppen kedvük van. Ha nincs kedvük, akkor kérdezni kell, érdeklődni, hogy mit olvasnának mégis, nem pedig megmondani nekik, hogy mit kellene tenniük.

A helyzet mindenesetre elég sötét, mert akivel nem szerettetik meg az olvasást fiatalon, az szinte sosem lesz igazi könyvmoly. A fiúkat az iskolákban kellene megfogni, felnőttként már sokkal nehezebb - az iskolarendszer viszont semmiféle hangsúlyt nem fektet arra, hogy a srácokkal megszerettesse az olvasást. Ledarálják a kötelezőket, amit a többség megnéz filmen vagy átfutja a rövidített verziót, megkapják rá a kegyelemkettest aztán el lehet felejteni a bohóckodást a következő kötelezőig. Álljon itt elrettentésül, hogy mivel is kínozzák a középiskolások első osztályát kötelező jelleggel:

Homérosz: Iliász (részletek)

Homérosz: Odüsszeia (részletek)

Szophoklész: Antigoné

Biblia (részletek)

Dante: Isteni színjáték (részletek)

Boccaccio: Dekameron (részletek)

Shakespeare: Rómeó és Júlia vagy Hamlet és egy vígjáték

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (részletek)

Moliére: Tartuffe

Veretes, jelentőségteljes világirodalmi alkotások, amiknek a felületes ismerete elvárható egy művelt embertől. Ugyanakkor alig van a listán olyan, amit egy 15 éves fiatal szeretne vagy élvezne olvasni. Futószalagon gyártjuk a félműveltség illúzióját teherként cipelő szerencsétleneket, akik a felsorolt 10 olvasmányból talán fel tudnak idézni összesen 5 gondolatfoszlányt huszonéves korukban - de nem azért mert magukévá tették a kultúrát, hanem mert annyi pislákol a hajdani magolásból, amit gyűlöltek. Mi értelme van ennek? Már azon kívül persze, hogy aki ezeket 15 évesen végigrágja az büntetésként fog gondolni az olvasásra amíg csak él...

...

A női olvasók magas számának van még egy sajátos oka: a pirospirulás körökben csak "női pornónak" csúfolt romantikus/erotikus könyváradat. A férfiak a hasonló igényeiket inkább vizuálisan élik ki, valódi pornóval, ami a nők többségét nem köti le ugyanolyan mértékben. Azt tudjuk, hogy a pornó milyen hatalmas biznisz, úgyhogy talán nem kell csodálkozni ha igazán sikeres a hasonló funkciót betöltő, nőknek szóló irodalom is. Ez mindig el fogja torzítani az olvasók nemi arányát, mivel az egyik legnagyobb forgalmú területként egyértelműen női monopólium.

...

Lehetne a férfiakat olvasásra buzdítani, csak nem így. Persze a kiadónak így is lehet némi extra bevétele, ha a felhíváson felbuzdult nők könyvet vásárolnak a pasijaiknak, csakhát ez azért mégsem ugyanaz az eredmény, mint amire papíron áhítoznak. Ha tényleg szeretnénk, hogy a férfiak újra olvassanak, talán azzal szerettessük meg velük a témát, ami valóban és ösztönösen érdekli őket - akkor is, ha az a modern kiadóknak és kritikusoknak esetleg túlságosan barbár vagy ódivatú.