Ez az írás egy válasz a válasz válaszának a... Eh, értitek. Sok értelme nincs, a tárgyi vitától valószínűleg el fog kanyarodni az értelmetlen internetes dráma irányába, ezért csak az olvassa, aki nem fog a végén felháborodni, hogy "dehát ez csak értelmetlen internetes dráma volt!". Na jó, próbálok azért józan maradni, de nyóc feles meg sok bekezdésnyi egócsattogtatás után már semmire sem tudok garanciát adni. Az egyetlen dolog ami biztos, hogy ez irdatlan SZÖVEGFAAAAaaaaaAAAAAL lesz, elsősorban a saját szórakoztatásomra, úgyhogy ha senki nem olvassa végig akkor sem vetem Dunába magam.

Pizka professzor cikket írt a frusztrált fiatal férfiakról, amivel nem lett volna nagy gond, ha nem mossa bele a politikai jobboldal szapulását, illetve néhány általános férfifikázó feminista panelt. Válaszomban kifejtettem, hogy többnyire semmi baja a férfiaknak és a jobboldalnak, köszönik szépen megvannak, csak az zavarja őket hogy túl sok hazug fikázás érkezik azon körökből akik rühellik őket. Viszontválaszként (az eredeti cikk alatti kommentekben) nagyjából annyit kaptam, hogy jómagam is frusztrált jobbos hülyegyerek vagyok... de ezt bővebben inkább "élőben" elemzem:

Igen, újabb kiváló illusztráció a cikkhez, pont erről a férfitípusról írtam.

Nyilván. Kíváncsi vagyok hogyan tudta megállapítani, hogy frusztrált vagyok; abból szűrte le, hogy nem értek egyet vele, vagy talán valami távolra is működő gondolatolvasó készüléke van? Idéz pár sort az iszlámos cikkemből, majd megismétli, hogy ennek a frusztrációnak a gyökerét keresi.

Barátom. A világ bajait felismerni, és azok ellen tenni akarni nem "frusztráció". Vagy ha szerinted az, akkor a frusztráció egy teljesen normális, sőt, üdvös dolog. A magyarság tényleg fogy, a kultúránk tényleg hanyatlik, a kultúrmarxista romboló erők tényleg egyre nagyobb teret nyernek. Ez ellen fellépni nem valamiféle lelki nyűg, nem jellemhiba. Ha máshogy gondolod, akkor vitassuk meg a témát, ne a személyemet akard fellengzős módon "elemezni". Ha újraolvasod az előző cikkemet, talán feltűnik, hogy nem téged baszogattalak, hanem a véleményedre reagáltam - remélem érted és értékeled a különbséget. Valami hasonlót várnék viszonzásképpen.

Aztán Terdikgabor kommentelő kolléga imigyen köhint az ottani szerző felé:

Például elemezhetnéd, hogy miért is nem tudsz érdemben reagálni egy cikkre, és miért személyeskedsz ahelyett, hogy érveket használnál a másik cikkíró érveivel szemben.

Szerintem 10 pont, és Pizka is úgy érezhette, hogy betalált, mert elkezdett ténylegesen a cikkemre reagálni.

én ugye itt már szép lehetek, de okos nem

Erről szó sincs - azt elemeztem ami oda volt írva, és ahol egyetértettem azt ki is fejtettem.

Jómódú értelmiségi családban felnőtt, saját vállalkozást üzemeltető fiatal fehér férfiként vagyok állandóan lebaloldalizva

Nem mintha a származás determinálná a politikai nézeteket... Ez a leírás a legtöbb balos politikusra ráillik Gyurcsánytól Bajnaiig. Egyébként ez a tiltakozás pont a balosságot látszik alátámasztani, mert tipikus kultúrmarxista elképzelés, hogy a származás meghatározza a politikát. Egy jobbosnak eszébe sem jutna azzal tiltakozni, hogy dehát ő fekete/fehér/hetero/homo/férfi/nő/gazdag/szegény. Aki nem szopta be a marxista dumát az identitáspolitikáról az nem gondolja, hogy a középosztálybeli fehér férfiak per definitionem konzervatívok.

Nade nem kenyerem elvitatni mások önmeghatározását - tőlem aztán überradikális szélsőjobbos is lehet az illető, nem különösebben érdekel, mert nem őt vitatom, hanem csak amit leírt. Márpedig ha olyat ír le amit kizárólag a progresszív, liberális, feminista táborok szoktak hangoztatni, akkor azt ennek a fényében fogom elemezni, nem tettetem azt hogy ez amúgy egy "semleges" elképzelés. Mellesleg jobbosoknak is lehetnek balos elképzelései, úgyhogy ennek az egész "nem is vagyok balos" felháborodásnak semmi értelme.

ezen a ponton már rizsázó hülye feminista vagyok, az érvek és a tisztelet jegyében.

Ez egyszerű félreértés, ugyanis a "feminista rizsát" nem a cikkíró személyére tett célzásnak szántam, hanem arra utal, hogy ha a témához kapcsolódó feminista mázat félretesszük, akkor lehet tényszerűen vizsgálni a kérdést. Még csak azt sem írtam, hogy a feminista mázat Pizka barátunk kente volna a témára. Az eredeti szöveget olvasva szerintem egyértelmű a különbség, bár éppen félre lehet érteni, ha valaki nem jóhiszeműen olvas.

a blogger kolléga tehát nem nőellenes, az egész média túlzottan nőpárti. Nyilván.

Nem "az egész média", csak a túlnyomó többsége, de amúgy igen. Ha valaki szerint én vagyok nőellenes az linkeljen akár csak egyetlen sort, amit jómagam vetettem képernyőre, és nőellenesség olvasható ki belőle... Ennek hiányában az üres vádaskodást mellőzzük, inkább ismerjük be, hogy a sajtó nagyobbik része nyilvánvalóan nőpozitív - elég csak a nagyobb tévécsatornák vagy hírportálok stílusát megvizsgálni. Ha valaki nincs erről meggyőződve, azzal hajlandó vagyok érdemi vitába kezdeni a témában, de ismételném, hogy az üres személyeskedést hagyjuk ki a dologból.

Én: “A jobbos tömeg egy működő világra vágyik, nem pedig valamiféle aranykorista skanzenre.”

Pizka: A “jobbos tömeggel” pont ez a bajom. Ez a világ működik, legfeljebb nem mindenki szereti. Tenni meg vágyni két külön dolog.

A szakadék felé száguldó kocsi is "működik". És persze nem mindenki szereti. Ha ilyen tempóban fogy tovább a magyar, 100 éven belül megszűnünk létezni. Szerinted ha valakinek ez nem tetszik az jellemhiba, netán az ostobaság jele? És miért gondolod, hogy az a bizonyos jobbos tömeg olyasmire vágyik ami bárkinek is ártana? Szerinted minden jobbos náci, vagy mi?! Hadd áruljam el, hogy a legtöbb olyan ember akire a baloldal nagyon fúj, az ún. nacionalisták, a fehér faj érdekeit képviselők, a szélsőjobbosok (a lejáratóbb címkéket már inkább nem is sorolom) mindössze annyit szeretnének, hogy hagyják őket békében élni a saját elveik szerint, hogy ne kényszerítse rájuk senki a saját ideológiáját, meg annak az eredményeit. Ettől félsz te annyira? Attól, hogy vannak akiknek tetszenek a hagyományos nemi szerepek, és a saját családjukban (nem a tiédben!) szeretnék azokat alkalmazni?

Egyébként ha félre is tesszük a szakadék felé rohanást, ha valami működik, akkor jobb már nem is lehet? Ez a társadalom eldöcög úgy-ahogy, sokmilliárdos bankhitelekkel, lázongásokkal, gazdasági válságokkal, stb. Baj az, ha valaki jobbra vagy többre vágyik?

A “baloldal” szétvert olyan dolgokat, amelyek akkor már háromszáz éve okoztak rendszeres háborúkat Európában.

A család, a kultúra, a társadalmi kohézió, az erkölcs, az egységes vallás szétverését pozitívumnak feltüntetni egyértelmű balos pártállást jelez - bár lehet hogy Pizka kolléga valami más dolgok szétverésére gondolt, amik nem tudom mik lehetnek. Amúgy a háborúk nem szűntek meg azóta sem, vagyis a baloldal fantasztikus rombolása nem javított a helyzeten semmit, viszont annyi mindent elvett az emberektől, hogy abba émelyítő belegondolni.

S csak mintegy mellesleg, a következő 100 év európai háborúinak zömét már előre megköszönhetjük a baloldalnak, hiszen azok a merkelek és vallsok által tömegesen importált vallási fanatikusok miatt fognak zajlani. Pardon, nem is annyira "fognak", tulajdonképpen már megkezdődtek. De lehet hogy ez sem valódi probléma, csak én vagyok frusztrált amiért az utóbbi 2 hét alatt nagyjából egy tucat halálos támadást intéztek Európa különböző országaiban a progresszívek üdvöskéi.

Az újjáépítéshez meg a baloldalnak kell mennie, ez egy Európa-szerte jellemző folyamat, ennek köszönheti többek között Orbán Viktor, hogy még nem nyomták le, mint a bélyeget.

Orbánnal én sem szimpatizálok, bár a rendszerváltás óta kipróbált miniszterelnökök fölé emeli egészen a sztratoszféráig, hogy nem engedte be a migránsokat. Hülyeség azt hinni, hogy mindenki Orbánista aki nem balos. A baloldal kiebrudalásával egyetértek, bár ha a cikkíró így gondolja akkor nem tudom miért veszi "frusztráltnak" a jobbosokat, akik pontosan ugyanígy gondolják. Lehet, hogy Pizka professzor is frusztrált? Hm.

Én: A fiatal férfiak többségének semmi baja az életével, köszönik szépen megvannak.

Ő: Ennek a kijelentésnek az igazságértéke megegyezik az én kijelentésemmel, miszerint jelentős részük nincs meg jól. Egyetérteni nem kell, éljen a véleménypluralizmus.

Gondolhatjuk így is, de ha kinézek az ablakon én valahogy nem látom a frusztrált fiatal férfiak tömegeit, akik valami dicső (hortista?) múltról álmodoznak. Nem csesztetésképpen, komolyan: hol vannak ezek? Lehet hogy csak én nézek rossz irányba. Mondjuk hihetném azt, hogy a Huffnágel blogon vagy a Férfihangon tobzódnak, de a két orgánumnak együtt sincs egy jó 50 fős aktív rajongótábora, akikre némi rosszindulattal rá lehetne sütni a frusztráltság vádját. Ez azért messze túl sovány ahhoz, hogy általános társadalmi jelenségként kezdjünk beszélni a dologról.

Az orbáni kommunikáció nagy része a furfangos magyarokról szól, bár tény, hogy pár éve nem követem, csak ha kifejezetten az arcomba tolódik.

Ezzel én is így vagyok. Keblemre, komám! :) Abban viszont látatlanban is biztos vagyok, hogy Orbán nem szólítja meg célzottan a fiatal férfiakat a dicső múlt hívószavaival. Bárki egyetlen linkkel bizonyíthatja hogy tévedek, de az lehetőleg Orbán szavaira mutasson, ne az ellenzék "értelmezésére".

Igen, pont erről szól az írásom

Nahát, egyetértünk. Igaz, hogy mennyivel jobb a témával foglalkozni, mint a vitapartner lejáratásával? :)

Végképp nem értem, hogy jön ide Orbán.

Egyrészt mivel korábban többször is említésre került, másrészt mivel ő a jobboldal megtestesítője (papíron). Kitől várjak példát a jobbos retorika bejáratott formuláira, ha nem Orbántól?

nem érzem magam lenyomva

Ez a gondolat hosszabb választ igényel.

1. Sokan azért nem látják át a szitut, mert senki nem beszél róla. Aki véletlenül mégis, arra rámondják hogy frusztrált, és szőnyeg alá söprik. Van szó a magyar közéletben arról, hogy pl. a női vállalkozók támogatása kvázi férfiellenes? Nincs. Miért is lenne, elvégre a nők támogatása csodaszép és haladó szellemű varázslat, ami a férfiaknak nem árt, annak ellenére sem, hogy igen. A férfi vállalkozók nincsenek hátrányba hozva, csak a nők előnybe, az pedig csak a jogos bosszú a fiktív történelmi sérelmekért. Ettől léteznek még sikeres férfi vállalkozók, akik érezhetik magukat nem lenyomva, hát persze. Épp csak statisztikailag van lenyomva a réteg, amiben ők a szerencsés kivételek, akik ezen státuszukat azzal ünneplik, hogy korrekt helyzetelemzésre képtelenül nyomják az ignoráns szöveget, miszerint ha ők nem éreznek valamit akkor az csak valami szélsőségesek téveszméje. De a vállalkozások csak egyetlen példa, szinte nincs olyan területe az életnek ahol a nőket ne támogatnák a férfiakhoz képest. Az oktatástól a politikán át az egészségügyig mindenütt a nők vannak helyzetbe hozva, amit a régivágású férfiak lovagiasan nem hoznak szóba, a modernebb gondolkodású fiatalok meg azt hiszik ez a normális, ez az alapállapot.

2. Ahogy az félig-meddig érintve lett, a férfiak lenyomását következetesen valamilyen kompenzációként vagy kiegyenlítésként adják elő. A férfiak női kvótákkal, pluszpontokkal, segítő programokkal, állami támogatásokkal történő hátrányba hozása a feministák szerint "egyenlőség". Klasszikus példa erre a mentalitásra a Világgazdasági Fórum jelentése, ami szerint az USA egyenlőségi mutatóját rontja, hogy ott csak 3 év különbség van a várható életkorban a nők javára, szemben a máshol tapasztalt 6-7 év női előnnyel. Az "egyenlőség" fogalma kissé át lett gyúrva - manapság már színtiszta női felsőbbrendűséget jelent. Ahhoz képest pedig persze hogy nincs semmiféle férfilenyomás, sőt, akármennyire támogatja is az állam a nőket a férfiak kárára, ebből van szükség még többre!

3. Kicsit paradox dolognak tartom, amikor valaki a "frusztrált fiatal férfiakról" ír cikket, amiben a férfiak általános, illetve bizonyos csoportjaik specifikus elsüllyedéséről értekezik, ráadásul helyesen azonosítja ennek egyes kulturális-társadalmi okait, aztán arra hivatkozik hogy a férfiak lenyomásáról nem tud vitázni, mert nem érzi lenyomva magát. Nem akarok személyeskedni, csak valahogy nem áll össze ez a dolog. Mégis mit gondolunk, mitől csökkent a férfiak iránt tanúsított tisztelet, miért révednek egyesek a múltba, miért téma egyáltalán a férfiak hanyatlása, ha nem akarjuk beismerni, hogy ezeknek politikai okai vannak? Ez az egész nem valami alulról érkező (grassroots) változások organikus eredménye, hanem jól körülhatárolható politikai erők tevékenységéé. Amíg az ENSZ-nek és az EU-nak többtucatnyi nevesített feminista bizottsága van ("férfipárti" meg egyetlen egy sem, hmmmm), addig senki ne tettesse hogy szerinte a férfilenyomással járó nőfelemelés valamiféle belső társadalmi igény vagy a közemberek világnézetbeli "fejlődésének" eredménye.

Aki trükkre hőbörgéssel és nem trükkel válaszol, megérdemli.

Érdekes elképzelés, hogy aki a csalásra felháborodással reagál, az hülye, mert inkább vissza kellene csalnia. Gerinces embernek tartom magam, nem utazom hazugságokban és manipulációban, akkor sem ha azok lennének a nyerő stratégiák. Többek között azért nem, mert számomra a "nyerés" állapotának definíciója egy olyan társadalom amiben nincs semmiféle hazugság és manipuláció, így meglehetősen faramuci lenne ha ezt pont ezekkel az aljas eszközökkel akarnám elérni.

Ezt külön vastag betűvel szedi, aminek örülök, mert én is ezt írtam, ezért lettem nagyon lecseszve bizonyos feminista oldalakon.

Egen, itt van egy apró probléma, mégpedig az, hogy a cikkem nem elsősorban neked szólt, hanem az olvasótábornak. Amit írok, illetve ahogyan írok, az mindig próbál jelenségekről beszélni, azokat magyarázni, és így előfordul hogy akinek az írására reagálok tévesen vonatkoztathat magára bizonyos dolgokat. Ez nem ellened szóló szalmabáb - ahol egyetértünk ott nyilván nem a te véleményed vitatom, hanem az adott álláspontot használom ugródeszkának egy tágabb jelenség vizsgálatához. Ahol nem tegezlek, azt ne magadra értsd :)

Csak épp én a még nehezebb sorsba nem vágyok vissza, mert örülök hogy az Arany Vitézségi Érem Sebesülési Szalagom nélkül is tisztelnek.

Ha tisztelnek, az a státuszod miatt van, nem a fehér férfi voltod miatt. Amúgy senki se a nehézségbe vágyik (ezt tényleg magyaráznom kell?), hanem egy olyan társadalomba, ahol az elvárások egyértelműbbek és jobban optimalizáltak, és ami még fontosabb, egy olyan közegbe, ahol a férfi és a nő nem ellenség, hanem partner. Még csak az sem kell, hogy ez az egész a múltban legyen...

Nyilván tele vagyunk hamis statisztikákkal és teljesen alaptalanul van hetente legalább egy hír amikor valakit csak azért ölnek/nyomorítanak meg mert nő.

Hűha. Kezdjük az ordító hibával: SENKIT nem ölnek meg "azért mert nő". Hagyjuk a kretén feminista rizsát az értelmetlen kiszólásaival - a hetente megjelenő cikkekben azokat a bizonyos nőket valamilyen más ok miatt ölik meg: hirtelen felindulás, dühroham, kéjvágy, haszonszerzés, ésatöbbi. Az, hogy nők, nem ok, csak körülmény. Ha esetleg kételkedsz ebben, válaszolj kérlek: ha egy feleség nyakonszúrja a részeges férjét, azért teszi, mert az illető férfi? Na ugye hogy mekkora égbekiáltó ökörség ez.

A statisztikák ott hamisak, ahol a feministák keze van a dologban. Ahol az állam pénzt ad a NANE-nek, ami cserébe azt terjeszti hogy a családon belüli erőszak 95%-át férfiak követik el, a maradékot a nők pedig kizárólag önvédelemből, na ott bajok vannak. Egyébként nem gondolkodtat el, hogy a CSBE vagy a nemi erőszak női áldozatainak milyen óriási jelentőséget tulajdonítunk (a nőpárti sajtó, ugye), a férfi áldozatoknak viszont jóval kevesebbet? Neked is rögtön beugrott, hogy hetente hír a nyakonvágott feleség, bezzeg az eszedbe sem jut, hogy palacsintasütővel fejbevert férjek is léteznek a világon, csak ők nem hírértékűek.

Mert nyilván jobb egy életet boldogtalan házasságban leélni, mint a régi szép időkben.

Nem az a kérdés, hogy jobb-e egy rossz házasságban mint anélkül, hanem hogy a hagyományos patriarchális férfielőnyöket réges rég megszűntették, viszont van egy politikai csoport ami a mai napig is úgy rikácsol, mintha még léteznének. A férjeknek, apáknak, férfiaknak SEMMIFÉLE plusz joga nincs a feleségekhez, anyákhoz, nőkhöz képest, úgyhogy talán ideje lenne leállni a "patriarchális" rizsával, mert ez a társadalom már rég nem az. (Az "ideje leállni" nem rád vonatkozott, hanem azokra akik ezt a dumát nyomatják - a magyarázatot lásd fentebb.)

Igen, ezt az érzést nevezzük frusztrációnak, erről írtam.

Ha ilyen értelemben használod a "frusztráció" szót, mármint hogy a létező problémák felismerése és az azokra érkező változtatási szándék, akkor minden normális ember frusztrált - aki nem, az pszichopata. Persze te is tudod, hogy a frusztrált jobbára pejoratív jelző, főleg férfiakkal kapcsolatban, a többség a "hisztis" szinonímájaként használja (hogy helyesen vagy helytelenül azt most ne tárgyaljuk).
Mellesleg ha úgy gondolod, hogy amit írok az kizárólag saját magamra vonatkozhat, illetve saját tapasztalatból táplálkozik, akkor erősen mellélősz. Amikor problémákról beszélek az a társadalomra vonatkozik, nem a saját helyzetemre, így azzal vádaskodni hogy csak a saját dühömet szellőztetem harmatgyenge ad hominem.

…mekkorát kapnál te ezért a drága Kati néninktől, Isten nyugosztalja…

Értsem úgy, hogy a nők által, férfiakon elkövetett erőszakot rendben levőnek tartod? :D Nem tudom kit mennyire háborít fel a gondolat, hogy a női tanerő egyre nagyobb része képtelen az elszemtelenedő fiúk kordában tartására, de azt hiszem nevezhetjük tényszerűnek. Ahogyan az is tény - bár egyelőre szerencsére még csak nyugaton -, hogy erre egyetlen áthidaló megoldásként a fiúk gyógyszerezését használják.

Komolyan, ha nem lennék végtelenül jólnevelt, a frusztrációnak erre a fokára tudnék kétkezi, (pontosabban egykezi) megoldást javasolni.

Ez szerinted most érdemi vita? Javasolni egy utolsó tapló is tud mindenfélét, konstruktív párbeszédet folytatni egy adott témáról (a vitapartner személyes betámadása nélkül) viszont már jóval kevesebben. Feltételezem, hogy te büszkén tartod magad az utóbbi táborba tartozónak, úgyhogy kérlek vedd már elő a kulturáltabb arcodat és próbálj a témára koncentrálni.

Amit közvetlenül előtte írtam, egyszerű tény, és nincs benne semmi "frusztráció". A nőket semmiféle férfiösszesküvés nem tartja vissza bármilyen irányú továbbtanulástól - a feministák ilyen értelmű handabandázása ellenére sem. Akarod ezt vitatni? Tudod ezt vitatni? Akkor tedd azt.

Igen, és a szerző a kontextust a konteótól nem tudja megkülönböztetni. Én meg igen.

Nem, csak ahogy már jeleztem fentebb, jelenségekről és témákról beszélek, amikhez a kritizált írás néha csak kiindulási alap.

Tromb74 ráérünk társblogista észrevételei a kritikámmal kapcsolatban:

mink itten ezt az egészet nem a nők és férfiak közötti ádáz harcnak képzeljük el, ahol a szélsőséges feminácik és hímsoviniszták közötti dinamika határoz meg mindent, és ennek semmi más kifutása nem lehet csak az, hogy az egyik oldal maga alá gyűri a másikat.

Én sem ezen a síkon gondolkodom, viszont ha valaki a frusztrált fiatal férfiakról ír, akkor azért mégiscsak eléggé releváns a feminizmus, és annak társadalmi hatásai. Olyannyira, hogy annak a figyelembe vétele nélkül nem lehet érdemben tárgyalni a témát - csak amolyan langyos, impotens zagyvaság lehet az eredmény, mint amilyen végülis a ráérünk cikk lett. A férfiak társadalmi helyzetét úgy tárgyalni, hogy nem ejtünk szót a nemi szerepek terén látható degradáció, illetve a vonatkozó társadalmi változások legfőbb motorjáról, meglehetősen suta dolog.

A kifutásról meg annyit, hogy nagyon kezdő tévedés összekavarni a nőket a feminizmussal, vagy a feminizmus elleni fellépést a nők elleni harccal. Senki nem akarja a nőket maga alá gyűrni, legalábbis társadalmi értelemben biztosan nem (és négyszemközt is csak közös megegyezéssel) - de azt hiszem ez pár perc értő olvasás után akárkinek nyilvánvaló lehetne, aki nem feministapárti előítéletekkel érkezik a blogomra.

Amivel talán érdemes vitatkozni az az, hogy a linkelt cikk abból indul ki, hogy uszkve 70 éve még minden rendben volt, a azóta romlottak el, jórészt a feminizmusnak meg mindenféle baloldali és liberális mozgalmaknak köszönhetően blablabla.

Szó sem volt "mindenről", csak arról, hogy bizonyos dolgokat igenis jól csinált az a sokat szapult patriarchális társadalom, amikből lehetne élő és működő mintákat kreálni a jövőben is. Az viszont teljesen igaz, hogy a feminizmusnak és a modern baloldalnak sok rombolást köszönhetünk, az ideológiai csörtetésük közben nagyon sok pozitív dolgot szétvertek, többnyire szándékosan. Ez a véleményem szerintem teljesen jogos és vállalható, bármikor bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni a védelmében.

A rendben volt csak akkor lenne igaz, ha ezt nem csak a férfiak, de a nők is így érezték volna.

Sajnos meglehetősen kevés fogalmunk van arról, hogy a nők többsége mit érzett, egyrészt mert manapság szinte csak a feminista narratíva érvényesül a témában, másrészt már akkoriban is sokkal nagyobb hír volt a néhány berzenkedő, mint a csöndes tömeg. Az viszont tuti, hogy a szüfrazsettek egy nagyon kisszámú banda voltak, és a nők többsége határozottan ellenállt nekik, amiből azért lehet következtetni dolgokra. Mellesleg az, hogy a nőknek bajuk volt a rendszerrel azon a feminista dogmán alapul, hogy a nők el voltak nyomva, ami eleve nem igaz, így nem is igazán értem miért ne tetszett volna a nők többségének a patriarchális rend.

A cikkben a konzervatív kifejezés semmilyen kontextusban nem említődik meg. Nem véletlenül.

Nem vágom milyen sunyi hátsó szándékot szeretne ide vetíteni Tromb74, de az mondjuk magától értetődik hogy a baloldallal szemben a jobboldal van. Legalábbis ha a kultúrmarxista árnyékháborút félretesszük, ami bekebelezte mindkét oldal nagy részét. Konteó!

Működő világ. Itt utalás arra, hogy bezzeg régen működött. No comment.

Mivel a cikketek a férfiakról szólt, illetve a nemi szerepekről, a működő világ is erre volt válasz. Nem tudom miért és hogyan vitatnád, hogy a hagyományos nemi szerepek működtek - nekem úgy tűnik kihozták az emberiséget a kőkorszakból és egy egész pofás civilizációt is sikerült felhúzni a használatukkal. Ez a fegyvertény gyakorlatilag semmilyen más rendszernek nem jött össze, a patriarchális társadalomnak viszont igen, tehát a "működés" itt nem kérdés, hanem tény. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy kb. 70 évvel ezelőttig (ha már ezt a számot használgatjuk) a nemi szerepek nem egyéni választás vagy társadalmi nyomás kérdése voltak, hanem a túlélésé és a fizikai képességeké. Nem azért vágta a fát a férfi és szült a nő, mert erre kényszerítette őket a nőellenes társadalom, hanem mert mindenki azt csinálta amire képes volt, vagy amire jobban képes volt mint a másik. Bezzeg régen működött? Igen, régen működött.

egy cikket nem lehet mondatonként v. bekezdésenként elemezni

Fisking. Biztos létezik jobb megoldás is kritikára, nekem ez a default, meg sok más embernek is. Én elsősorban azért használom, mert lusta vagyok többször végigolvasni egy cikket, inkább ahogyan olvasom máris reagálok, mondatonként, bekezdésenként. Szerintem nincs ebben semmi ördögtől való, akinek nem tetszik az mondjon rám csúnya szavakat.

Nem gondolnám, hogy a “csille tologatás” át lett volna címkézve a nők “elnyomására”. Ez ugye ökörség?

Nem, nem az, hanem a feministák ökör siráma, hogy "a nők nem dolgozhattak". Mintha a paraszt, a kovács vagy a vájár erővel tartotta volna vissza a feleségét az áldott munka élvezetétől, merő önzésből. Ne mondd, hogy nem hallottad még a "nők nem dolgozhattak" szöveget, vagy hogy a nőelnyomás jele ahogy a férfiak távol tartották őket a munkától, tele vele a padlás. Arról szó sem esik, hogy ez a férfiak részéről áldozat volt a családért.

Talán annyi történt, hogy kiderült, a nők is tudnak ilyet, oszt veszített kicsit misztikus mivoltából.

Jaja, lol. A régi emberek hülyék voltak és azt hitték a nők pudingból vannak, ezért nem akarták őket dolgozni hagyni. Már attól eltekintve persze, hogy a nők mindigis dolgoztak, csak mást mint a férfiak. Fordítva ülünk a lovon: a régi emberek okosabbak voltak, mert értelmesen megosztották a munkát, ahelyett hogy mindenki csinált volna mindent, ami jóval kevésbé hatékony. A paraszt nem járt haza a kapálásból mosogatni, az asszony meg nem járt kisdeddel a keblén a bányába. Micsoda nőelnyomás uralkodott akkoriban kéremszépen!

Olyan nincs, hogy valaki a társadalmi körülmények vétlen áldozata.

Szerintem az iskolákból kikerülő fiatalok, akikről itt szó volt, igenis lehetnek azok. Mit tehet Kiss Jóska 18 éves ropogósan friss géplakatos arról, hogy hogyan néz ki a társadalom? Ha hiányzott számára a minta, arról sem ő tehet... S ha már itt tartunk, a hiányzó férfimintákról jobbára a feministák tehetnek, akik egyfelől mocskolnak mindent ami férfias, másfelől keményen dolgoznak a családok szétveréséért.

A férfiak helyzete is javult. Pont.

Mármint milyen értelemben? A technológia fejlődése miatt mindenkinek javult a helyzete, ez oké, de nem erről volt szó. A férfiak nőkhöz viszonyított szubjektív, illetve a nőktől független "abszolút" társadalmi helyzete egyaránt sokat romlott az utóbbi évtizedekben - nem lehet csak úgy ex katedra kijelenteni, hogy márpedig javult és kész. A férfiak, férjek, apák társadalmi megítélése, a médiában róluk kialakított kép, a törvényi jogaik, stb. mind romlottak amióta a nők felemelése címén a feministabarát program van műsoron, vagyis már jópár évtizede. A magyar alkotmány rögzíti, hogy a nőknek többletjogai vannak a férfiakhoz képest, szóval miről is beszélünk tulajdonképpen?

Nem tudom, mi ilyenkor a helyes. Egyrészről valóban a vita lenne a progresszív megközelítés, másrészről jó lenne, ha a témáról, és érdemben.

Nem tudom hogyan reagáljak erre a felvetésre érdemben, tekintve, hogy az eredeti kritikám színtiszta érdemi reakció volt, ami csak elvétve tartalmazott olyan mondatokat amiket félre lehetett érteni ad hominemnek vagy szalmabábnak. Szokásom tisztán a témával foglalkozni, legalábbis olyan emberekkel szemben mindenképpen, akik nem nyíltan segghülyék. A ráérünk blog íróit nem tartom annak, ha esetleg ez valakinek nem lenne egyértelmű :)

Nem azért mert teljesen alaptalanok ezek az állítások, hanem valamiféle kielégületlenségtől terhesek, ezért kissé félre vannak csúszva. Persze ez csak feltevés.

A témáról, érdemben, ugye :) A személyemre vonatkozó dehonesztáló "feltevések" nem igazán zavarnak, nem vagyok egy egoista típus, de az bosszant hogy a vitát hátráltatják. Ahogy jeleztem, nem a saját panaszaimat sírom ki ezen a blogon, hanem társadalmi jelenségekről beszélek. Kielégületlen sem vagyok, az asszony is köszöni szépen, megvan, bár erről nyilatkoznom teljesen értelmetlen dolog, mert úgyis mentegetőzésnek/kompenzációnak/bárakárminek lehet interpretálni, kellő rosszindulattal.

korábban a nők és férfiak egymáshoz való viszonyát a jogok, kötelességek és konvenciók szabályozták. Ez gyakorlatban úgy nézett ki, hogy jogból kevesebb, kötelességből más, konvencióból meg az, ami jutott ki nekik.

Az a "kevesebb" nagyon erősen sántít, mert a feminista vetítésre épül, ami mellőz minden szakmai alapot és őszinteséget. Régen a jog lekövette a kötelességeket és konvenciókat, aminek eredménye a különböző jogok lettek, de ez nem egyenlő azzal, hogy "kevesebb". Amennyi relatív előnye a férfiaknak volt, annyi a nőknek is más tekintetben, csak arról a feministák nem beszélnek, így olyan mint ha nem is léteztek volna. Pedig évszázadokig törvény volt pl. a férjet büntetni a feleség bűneiért, amit még a szüfrazsettek is kihasználtak a kampányaikban. Szerintem ez elég jelentős női többletjog, ami több mint kompenzálja például azt, hogy a családonkénti 1 szavazatot globális átlagban 2 egymást követő szavazáson a férj adta le, amíg be nem vezették hogy legyen mindenkinek külön szavazata. (Azért 2 szavazáson, mert a fejlett világban átlag 10 év telt el a férfiak és nők szavazójogának törvényesítése között - ez aztán a történelmi jelentőségű nőelnyomás, igen.)

Ez persze a papírforma, a valóságban azért nem mindig így alakult. Az meg kutyát nem érdekelte, ki mennyire boldog ebben az állapotában.

A szerepeket a fizika és a biológia nyomta az emberekre, nem a társadalom vagy az "elnyomó férfiak". A korai házasság azért volt, mert tudták hogy a tinikben már tombolnak a hormonok, így előbb-utóbb úgyis besikerül egy gyerek, akkor már inkább jöjjön házasságba, mint egyedülálló anyához, akit aztán nem szívesen vesz feleségül egy tisztességes parasztember. A sok gyerek a fogamzásgátlás hiánya miatt volt, a nő pedig azért vezette a háztartást, mert sokkal szarabbul jár ha neki kell vetni-aratni-fát vágni, így ráhagyták a könnyebb melót, amit gyereknevelés mellett is végezhetett. Fura elképzelés lett volna a nőnek menni izomszakasztó robotba míg a férje otthon főzőcskézik. Persze ha lett volna jól fizető irodai munka légkondival és forgószékkel... De nem volt.

Ezzel szemben a nők felszabadítása, a klasszikus modellekkel és konvenciókkal való részleges v. teljes szakítás valóban maga az anarchia, s mint olyan nagyon félelmetes annak, akinek nehezére esik alkalmazkodni a körülményekhez.

Ne gyerekeskedjünk már, nem arról van szó, hogy a nők kiszabadulása a fiktív rabigából "félelmetes" a barom férfiaknak akik nem tudják ezt lelkileg feldolgozni. A helyzet az, hogy a szerepkáosz mindenkinek megnehezíti a dolgát, mert 1. több fronton kell helyt állni mint régen (a nők sírnak is emiatt eleget); 2. minden új párkapcsolatban lehetnek ezek teljesen új frontok amire az illető esetleg nem készült vagy nem alkalmas; 3. mindenki egyszerre csinál mindent, ami nem hatékony (lásd céh vs. manufaktúra); 4. a szerepek körül kialakult ideológiai állóháború rengeteg fölösleges kapcsolati konfliktus forrása. Emellett ez az egész bohóckodás folyamatos állami tatarozást tesz szükségessé, mert alacsony állami szerepvállalás mellett, egy tiszta versenyalapú gazdaságban a nők alapvető hátrányban vannak a férfiakhoz képest. Ezért az államnak folyamatosan segélyekkel, támogatásokkal, ingyen oktatással, kvótákkal, pluszpontokkal, stb. kell segíteni a nőket az élet szinte minden területén, hogy aztán az eredményekre nézve úgy tűnhessen hogy "egyenlőség" van. Ez persze milliárdokba kerül évente, dehát mi ez az ár ahhoz képest, hogy néhány nő önállóbbnak érezheti magát?! /s

Ámde vannak olyan férfiak, s nők akik azt mondják, hogy akkor most ők ehhez a megváltozott környezethez fognak alkalmazkodni, mert ez célszerűbb, mint visszamenni a múltba

Igen, sokan rákényszerülnek a szarhoz való alkalmazkodásra miután a normálisat sikerült a szemétdombra hajítani. Vannak persze olyanok is, akik élvezik ezt, de azok a régi rendben is nyugodtan csinálhattak volna amit akartak - a patriarchális társadalom nem akasztotta fel a renitenseket, akik mertek másféle szerepmodellek szerint élni. Az jobbára csak mese, hogy régen a társadalmi nyomás mindent betöltő és irgalmatlan lett volna, bár tény hogy erősebb volt mint manapság. (Ennek tükrében érdekes hogy sokan még manapság is hisztiznek miatta, pedig...)

Egyébként a fő probléma nem az, hogy a szerepek "felszabadultak", mert ha mindenki azt csinál amit akar akkor elméletileg nyugodtan lehet nyomatni a hagyományos szerepeket is. A fő gond az, hogy a feministák a hagyományos szerepeket tűzzel-vassal támadják, irtják, mocskolják, és a parlamentben lobbiznak hogy azokat tegyék törvényileg tilossá. Ez biztos hülyeségnek tűnik első hallásra, de utána lehet olvasni: volt már tüntetés meg petíció meg interpelláció a nyugati világ számos parlamentjében arról, hogy törvény kötelezze a férfiakat a házimunkára, GYES-re, istenf*szára. Magyarul a legfőbb gond az, hogy a feministáknak nem elég hogy nekik szabad; az kell, hogy legyen mindenkinek kötelező. Én meg aszondom, kösz, de nekem ne határozza meg Spronz Juli vagy Paprika Kinga hogy a partneremmel hogyan osztjuk be a házimunkát.

A konvenciót ugyanis felváltja a konszenzus. Azt meg nem lehet levenni a polcról. Harcolni kell érte, vitatkozni, kompromisszumot kötni. Magunkkal, a társunkkal, a társadalommal. Ebben sokan sebeket szereznek, sokan elhullanak, és lesznek, akik veszik az akadályt.

Ez elég jó érvelésnek tűnik a modern rendszer ellen...

Ezzel szemben áll egy népes csoport, aki azt mondja, ez így nem jó, valamit elrontottunk, valamit elveszítettünk. Menjünk már vissza, keressük meg! Ennek semmi más akadálya nincs, csak az, hogy “TI” nem akartok, mert ilyen liberális baloldali izék vagytok (nem nem azok, jófajta konzervatívok), akik módszeresen kiirtjátok az emberiséget. Nem értitek, mindjárt itt az apokalipszis, de rögvest. Nincs mit tenni.

Bocsáss meg, de ez a "népes csoport" nem létezik. Ezt a blőd szöveget még sosem láttam sehol, pedig jómagam vagyok az egyik leghangosabb forrása az ehhez kissé hasonló eszméknek a magyar neten. Vehetjük úgy hogy költői túlzás volt, de ez sajnos most annyira túlment, hogy értelmetlenné tette amit állítasz. Azért válaszolnék a részletekre részletekben: Nem "visszamenni" kell, senki nem akar az 1800-as években élni, csak egyes szerepmintákat szeretnénk a modern korra adaptálni. Ennek nem az az akadálya, hogy vannak akik élvezik a modern szabadságot, vagy hogy vannak balosok akik úgy élnek ahogy akarnak. Az akadály az, hogy ha valaki akár csak beszélni mer a hagyományos szerepekről, a libsik úgy támadnak rá mint a sakálok. Emlékszel még, amikor egy interjúban megkérdezték Ákost, hogy mit gondol a nemi szerepekről, és válaszában kifejtette a senkire nézve nem kötelező magánvéleményét? Na ez az. Lehet sunnyogni, hogy a hülye jobbosok ok nélkül mutogatnak a balosokra, csak időnként becsúszik egy-egy ilyen gikszer amikor balosok ezrei őrjöngenek hogy egy kanál vízben kellene megfojtani valakit, mert a magánvéleménye tradicionális. A népirtás és apokalipszis a népességfogyásra vonatkozik, és van benne igazság, akkor is ha ez sokaknak ma még nem feltűnő. A magyar születésszámokat eltorzítja a más nemzetiségekkel való összemosás, egyes források szerint a magyar nemzetiségű párokra ma átlagban 1,0 gyerek jut, ami azt jelenti, hogy amíg nem lesz javulás addig generációnként megfeleződünk. Lehet azt gondolni hogy ez nem baj, de azért mások meg hadd gondolják úgy, hogy baj. És azt is ismerjük be, hogy egy konzervatívabb családpolitika javíthatna a helyzeten, meg hogy a liberális családpolitikának erős szerepe van abban hogy ide jutottunk.

igazából vissza lehet menni ám nélkülünk is. Annyiban nehezedett csak a dolog, hogy most már a nő beleegyezése is szükséges hozzá.

Nem lenne ezzel baj, vannak még manapság is konzervatív természetű nők - a gond az, hogy a média és az oktatás erős balos befolyás alatt van és teljesen nyíltan, szándékosan, durván agymossa a fiatal nőket a hagyományos szerepmodellek ellen. Amikor olyat látsz a tévében, hogy egy professzornő szerint a nő legfőbb ellensége a gyerek, mert akadályozza a karriert, akkor azért elkezdhet mocorogni valami kellemetlen érzés a torkod vagy a gyomrod táján, mert ez azért már nem csak nem normális, de radikálisan életellenes és aberrált. Senki nem akarja a profnő karrierjét elvenni, de épp ezért nyugodjon le kissé és hagyja abba a nézők gyomorforgatását...

Tehát meg kell találni azt a nőt, aki aszongya: uram, s parancsolóm

Oké, nem reagálom túl, karikatúra. A valóságban sosem volt ilyen, legföljebb egyedi esetként az idióták elenyésző számú táborában - te is tudod, én is.

Ja, hogy nincs elegendő ilyen fehércseléd, hogy minden legénynek jusson?

Miféle hülye kérdés ez, hiszen nem akar minden legény ilyet... Vagy valaki úgy képzeli, hogy a férfiak alapból mind elnyomó természetűek, és szolgát keresnek partner helyett? Netán valaki szerint a férfiak "a" konzervatívok, a nők meg "a" progresszívek? Hát, végülis van némi aránykülönbség, de közel sem akkora hogy indokolja a kérdésfeltevés mögött megbúvó gondolatot. Egyébként ez megintcsak egy kilógó lóláb, hogy Tromb74 kolléga lenézi a konzervatív gondolkodású nőket, szerinte azok önként jelentkeznek "szolgának", mert nincs bennük ambíció, vagy valami ilyesmi. Bezzeg a balos nők!!! Furcsa kettősség ez azzal összerakva, hogy válasszanak csak nyugodtan egyesek hagyományos szerepeket, bárkinek a szabadságában áll - legföljebb lenézzük és ócsároljuk őket érte, dehát na, ez csak azért van mert a balosok tisztelik a nőket, a jobbosok meg nem. Ööööö...

A helyzetük alatt itt inkább a potenciált, meg az alapvető jogokat értem, hogy harcolhatnak ezért-azért.

Ha mutatsz nekem csak egyetlen jogot a magyar törvényekben ami a nőknek nincs meg, a férfiaknak viszont igen, itt és most elismerem hogy mindenben igazad van és én mindenben tévedtem. Persze nincs ilyen, hiszen a jogrendünk szerint mindenki egyenlő, kivéve hogy a nőknek többletjogai vannak. Ha a feministák valóban az egyenjogúságért akarnának harcolni akkor a férfiak mellett kellene síkra szállniuk.

A nő uralom mint olyan nyilván túlzás, mert hát mégis miben nyilvánul ez meg?

Érdekes téma. Ha egy pillanatra képesek vagyunk elvonatkoztatni attól, hogy mi van a miniszter lába közt, akkor úgy tudjuk megállapítani, hogy kinek kedvez a hatalom, ha ...kapaszkodjunk... megnézzük kinek kedvez. Márpedig ez egyértelműen a nők, a feministák hülye sirámaitól függetlenül. Nekik az a bajuk, hogy hány nő van a parlamentben, ami a magyar nők 99,99%-át nem érinti, hiszen sosem kerülnének be, ha 100%-os női kvóta lenne akkor sem. A parlamentben szavazgató férfiak viszont alapvetően a nőknek kedveznek, mivel sokkal inkább lovagiasak mint amennyire "nőgyűlölők" (mekkora hülyeség ezzel dobálózni, istenem), és a többi férfiban inkább vetélytársat vagy lúzert látnak, mint a nőkkel szembeni harc bajtársait. A képviselők tehát a nőket tolják, például korkedvezményes nyugdíjjal, női/anyasági támogatásokkal, a női és feminista szervezetek pénzelésével, meg még egy rakás közvetlen és közvetett szabályzással, intézménnyel, stb. Szóval a "férfihatalom" miben nyilvánul meg? Abban, hogy van jó 200 férfi a felső politikában, akiknek jut valami zsíros állás? Mit érdekli ez a többi 5 millió férfit? Nekem attól nem jobb, hogy Orbánnak f*sza van, ő ugyanis egy büdös fityfenét sem "szivárogtat le" a hatalmából nemi alapon. Az a hatalom nem a férfiaké, hanem Orbáné, aki többnyire nemileg semlegesen használja, de amikor éppen mégsem, akkor kivétel nélkül a nőknek kedvez vele. Aki szerint hülyeséget beszélek az mutasson linket bármilyen Orbáni akcióra ami előnybe hozza a férfiakat a nőkkel szemben.

Amivel sokan elő szoktak hozakodni az a női bíró által váláskor a feleség javára döntött pálya. (...) Adminisztratív dolgokat nem lehet jól csinálni mamutvadász mentalitással, más a dimenzió.

Csak egy apró meglátás: váláskor a nagy veszekedéseket az esetek többségében a nők kezdeményezik, úgyhogy a klasszikus férfihibáztató "mamutvadász" beszólás itt kapufa. Azon mondjuk el lehet gondolkodni, hogy miért ösztönösen a férfiakban keresed a hibát.

Na jó, itt már nem húzom tovább, aki eddig kibírta az fogadja minden tiszteletem. Rég írtam ennyit egy szuszra.