@-JzK-: @don Fefinho: @Deansdale: @KalmanBlog: @Aurelius Respectus:

Megalakult a Férfihang Civil Társaság
www.ferfihang.hu/2017/02/22/ferfihang-civil-tarsasag-neven-alapitottak-civil-szervezetet-a-ferfihang-hu-korul-szervezodo-ferfijogi-aktivistak/

@Ahasverus: a szakmunkás is középiskola :)

Megnéztem a "Mindenki" című Oscar díjas filmet. Nem tudok belekötni! Mi történt? Hogy nyerhetett díjat? Elaludt a kultúrrendőrség? Tök jó!

@Deansdale: A Fix TV-s Csides Kata nálam is kihúzta most a gyufát: wastrel.blog.hu/2017/03/02/kata_neninek_az_extraverziorol

Azért jutottál eszembe, mert anno kb. 3 évvel ezelőtt te is megfogalmaztál egy elég súlyos kritikát a Férfihangon a nő műsorával kapcsolatban :)

@KalmanBlog: Néha a kisgyerekek is elég jók a vén filmes bácsiknak. :P

@Deansdale: @-JzK-: @Wastrel:

Kis gyomorkeserű.

Egy állatorvostudományi egyetemen dolgozok most, mint könyvtáros. Több a női diák, mint a férfi. Még úgy is, hogy rengeteg a külföldi; jöttek Írországból, Norvégiából és Németországból. A felvett diákok többsége, mind magyar, mind külföldi viszonylatban, lány. A legtöbb lány kutyus- és cicadokinak tanul, de a professzornak készülő, karrierista fajtája is tetten érhető. Bejönnek a könyvtárba, hogy elmélyedjenek az orvosi szakirodalomban. Nézem, ahogy görnyednek a súlyos könyvek felett, és érzem, hogy EZ MENNYIRE TERMÉSZETELLENES. 18 éves lányok, akiknek egy ideális társadalomban az lenne a dolguk, hogy férjhez menjenek, gyereket szüljenek, a házasság és a család szentségében teljesítsék női hívatásukat, ami a házimunka, a gyereknevelés és a férj érzelmi támogatása (lásd Reina). De nem, rogyadoznak a súlyos orvosi szakirodalom felett a könyvtárban, közben pedig játsszák a komoly intellektuelt. Miközben a helyük nem az egyetemen lenne, hanem otthon, a konyhában és a gyerek mellett.

Hogy ezt most miért írtam le? :(

@TrollEdomer: @KalmanBlog:

Kedves film a Mindenki.

fesztival.mandiner.hu/cikk/20170227_puzser_robert_kedves_es_eros_film_a_mindenki

@Ahasverus: Valószínűleg csak én vagyok túl türelmetlen és kiégett, de ebből a filmből sem tudtam ~2 percnél többet megnézni. Beletekertem, ott sem volt jobb. Nekem úgy tűnt hogy erőltetett és lomha, nagyon erősen mondani akar valamit, ami szerinte nagyon mélyértelmű és fontos, ugyanakkor a világ amit mutat fals, nem tűnik valóságosnak. Tipikus libsi "művészfilm". Ezen érzéseimet utólag visszaigazolódni látom azon, hogy a gyerekszínészeket Trump-ellenes propagandára használták fel a gerinctelen tetvek.

Az Oscar egyébként legalább egy évtizede színtiszta politikai propaganda, de lehet hogy már régebben is az volt, csak akkor még annyit sem foglalkoztam vele mint manapság. Ha valami ott nyer, az inkább intő jel, mint jó.

@Deansdale:

"Valószínűleg csak én vagyok túl türelmetlen és kiégett"

Komolyan írod, hogy kiégtél? Magamról el tudom képzelni, hogy kiégtem - sőt, szilárd tudás, hogy már nem az a vidám ember vagyok, mint régen (lásd előbbi komment). Volt itt kiábrándulás a munkaerő-piacból, a polgári kultúrából és az értelmiségből, a szülőkkel való veszekedések, a sérülések a randipiacon és a szexuális szubkultúrában - ezek mind hozzájárultak, hogy már nem vagyok képes a gondtalan mosolyra. De rólad soha nem képzeltem el a kiégést. Rá szabad kérdeznem, hogy mitől égtél ki?

"ebből a filmből sem tudtam ~2 percnél többet megnézni."

24 perces. Nem olyan sok az. :)

"Nekem úgy tűnt hogy erőltetett és lomha, nagyon erősen mondani akar valamit, ami szerinte nagyon mélyértelmű és fontos, ugyanakkor a világ amit mutat fals, nem tűnik valóságosnak."

De ez egy mesefilm. :) Nem realista alkotás.

"Ezen érzéseimet utólag visszaigazolódni látom azon, hogy a gyerekszínészeket Trump-ellenes propagandára használták fel a gerinctelen tetvek."

Ezzel kapcsolatban tudnál dobni egy linket?

@Ahasverus: 24.hu/szorakozas/2017/03/01/a-mindenki-gyerekszereploje-donald-trumphoz-hasonlitja-a-tanarnot/

Nem is annyira kiégett, mint inkább cinikus, de kizárólag azzal kapcsolatban ami manapság ideológiavezérelt, vagyis a politika, média, közélet, ilyesmi. A magánéletemben sosem voltam jobban, köszönhetően annak, hogy jó régen megtanultam elkülöníteni a közéleti dolgokat a magántól. Többek között ezért is nem írtam mostanság semmit, mert úgy érzem csak ismételném magam; a nemzetközi elit sorra veri az ékeket a nyugati társadalmakba, hogy minél nagyobb legyen a megoszottság, és a kretén balosok ennek lelkes, szorgalmas eszközei. Szinte nem is történt semmi az utóbbi pár évben amire ne ezt kellene írni reakcióképpen. Az a baj, hogy mivel a média és az oktatás az ő kezükön van az emberek 90+%-a hülye mint a segg, nem értik hogy miről van szó és nem is akarják érteni, ezért nem lehet velük vitázni. Csak azt kakukkolják amit mondott neki a tanító vagy a bemondó néni, és ezzel kimerül a teljes szellemi repertoárjuk. Hazugságok között élünk és ezért igazat mondani kínlódás, mert ezer agymosott hülye ugrik azonnal hogy a saját egóját védve, a saját kognitív disszonanciáját enyhítve az igazmondóra zúdítsa az összes mocskot amit csak lehetséges.

Szerencsés vagyok annyiban, hogy találtam egy megbízható társat a magánéletemben, úgyhogy minden mást le tudok szarni, ha épp úgy hozza a kedvem. Sajnálom azokat akik még nem találták meg a megfelelő hátországot, és talán azt tanácsolnám nekik, hogy fókuszáljanak arra. Amit a "nagybetűs életként" ismerünk valójában úgyis csak figyelemelterelés, a lényeg a szoros emberi kapcsolatokban van. A halálos ágyán senki sem arra gondol, hogy bárcsak többet dolgozott vagy politizált volna...

@Deansdale: Na ez egy kicsit kusza lett, de sebaj :) Aki nem érti kérdezzen bele.

@Deansdale:

„Többek között ezért is nem írtam mostanság semmit, mert úgy érzem, csak ismételném magam”

Lehet, hogy át kéne menned más témákra a blogon. Hobbi, csajozás, futball, táplálkozás, filmek, könyvek. Filozófia?

Ha már a blogolás szóba került, én már az antifeminista témákba kezdek belefáradni. Már olyan értelemben, hogy masszívan 5-6 éve foglalkozok a témával, és 1, kezd unalmassá válni, 2, képtelen vagyok újat mondani erről. Mostanság inkább alt right témák foglalkoztatnak, de majd szeretnék hosszabb időt szánni pszichológiai, teológiai és filozófiai témáknak is. De most, a meló miatt, meg a magánéleti dolgok miatt nem sok időm lesz cikkeket írni.

„Hazugságok között élünk és ezért igazat mondani kínlódás, mert ezer agymosott hülye ugrik azonnal, hogy a saját egóját védve, a saját kognitív disszonanciáját enyhítve az igazmondóra zúdítsa az összes mocskot, amit csak lehetséges.”

Egyre kevesebb lesz a tér, ahol a neten, a szűk családi és baráti körön kívül őszintén beszélhet az ember. A munkahelyek többsége pl. eleve nem jutalmazza az őszinte beszédet. Dolgoztam a vendéglátásban, az iskolarendszerben, a könyvtárszakmában, néhány kisvállalkozásnál és az építőiparban – ebből egyedül az építőiparban tudtam őszintén beszélgetni emberekkel! (Mondjuk az építőipar eleve egy érdekes tér a munkaerő-piacon.) Nagy probléma, hogy az ember egyre kevesebb helyen vállalhatja fel önmagát.

„Szerencsés vagyok annyiban, hogy találtam egy megbízható társat a magánéletemben”

Szerencsés ember vagy. :) Te milyen stratégiákat alkalmaztál az életed során?

„Sajnálom azokat, akik még nem találták meg a megfelelő hátországot, és talán azt tanácsolnám nekik, hogy fókuszáljanak arra.”

Szar stratégiákat követtem a csajozásban; volt ezek között blue pill, black pill. Meg anyagi szempontból sem voltam kedvező helyzetben – pénz nélkül nem lehet jelen lenni a randipiacon és a szexuális szubkultúrában (ha persze nem alfahím az ember). De most úgy néz ki, anyagilag rendbe jövök, és igyekszem csajozni is, ha az időm engedi.

@Ahasverus: > De most úgy néz ki, anyagilag rendbe jövök, és igyekszem csajozni is, ha az időm engedi.

Do you even lift? Ha nem, akkor tényleg kezdj el edzeni!

Én csak addig jutottam ezzel a filmmel, hogy nincs benne semmilyen kisebbség képviselve. Külsőre rendes magyar gyerekekről szól, akiknek az egyetlen problémája az éneklés. Szóval valahogy úgy éreztem, hogy most éppen nem akarja senki kilúgozni az agyamat. Lehet, hogy hagytam magam elaltatni és ezúttal nem voltam elég éber? Ha magára a filmre koncentrálok, még mindig nem találom meg, hogy mi benne az agymosás. Max annyi, hogy életszerűtlen, hogy pont egy lánynak van húdenagy igazságérzete, ilyesmit a fiúk szoktak csinálni. És ahogy Puzsér írta, nem nagyon szokott menni az összefogás sem. Érzelmi hatásvadász a film, és valóban nem szól sokmindenről. Szóval abszolút nem értem, hogy miért díjazták. De ezek felett még hajlandó vagyok elsiklani azon örömömben, hogy semmilyen kisebbséggel nem kellett együttéreznem. Vagy a gyengén éneklők kisebbségnek számítanak? Lehet, hogy én is jogosult lennék valamiféle támogatásra?

@Deansdale: Voltam vidéken, és sikerült beszélgetnem a "mai fiatalokkal". Új remény gyúlt szívemben! Ezek a gyerekek sokkal élesebben látják a világot, mint ahogy például én láttam 15 éve. Meg az is kitűnt újra, hogy a vidékieknek sokkal több közük van a realitáshoz, mint a városiaknak - beleértve magamat is. Még nincs veszve minden!

@KalmanBlog: A gyerekek mindig jobban látják a világot, mint a felnőttnek, a modern hatalmak feladata a vakság előidézése felnőtt korra.

@Wastrel: "a modern hatalmak feladata a vakság előidézése felnőtt korra"

Ami többnyire sikerül is, az oktatási rendszernek köszönhetően. A felszínes emberek tömegeiről gondoskodik az általános iskola, a középiskola és a főiskola.

@Wastrel: Apropó, a cikk!

Tegnap, a munkaidőm végeztével olvastam el. Csak egy valamire reagálnék röviden.

Írtál a depresszióról és a pánikbetegségről. Depresszióm és pánikbetegségem nekem is volt, sőt mostanában is előfordul, bár már azért igyekszem kezelni ezeket. Amiért inkább szóba hozom, az az ezzel kapcsolatos intolerancia a munkahelyeken. Sajnálatosan voltak olyan időszakok az életemben, amikor pont a munkahelyen jött elő a pánikbetegségem, és ami bennem megmaradt, az a munkatársaim többségének az elutasítottsága, megvetése. Segítség helyett kirekesztés.

15 hónapot dolgoztam a KLIK-nél, mint könyvtáros pedagógus. Rengeteg pedagógus kollégával érintkeztem a munkám során. Mielőtt munkába álltam, rengeteg negatív dolog történt velem, aminek a felsorolásától eltekintenék. Ami a lényeg: rengeteg lelki sérülést cipeltem magammal a munkahelyemre, rendkívül frusztrált voltam, rossz volt a közérzetem. És voltak pillanatok, amikor sajnos eluralkodott rajtam a pánikbetegség. Volt, amikor a kollégáim előtt. Igazából a legkevesebb a segítőkész kolléga, a legtöbb a közönyös volt, és volt egy masszív közép, aki undorral és megvetéssel kezelte a pánikbetegségemet. Beleértve engem is. Igaz, ezek a kollégák a "hiperaktív" kifejezést is pejoratívan használták, hogy a hiperaktív diákokkal szembeni elutasító magatartást ne is említsem.

Undorító élmény volt számomra a KLIK és a magyar iskolarendszer. Hozzáteszem, az iskolarendszer a KLIK nélkül is förtelmes lenne. Jó érzés volt elhagyni - a jelenlegi munkahely-váltásom most pont megfelelő, nem baszogat senki, nyugodtan dolgozhatok, bár a pánikbetegségemet itt sem reklámozom.

A munkahelyek többsége nem tolerálja a pánikbeteg és depressziós alkalmazottakat. Kirekeszti a közösség. Mindez a létező diszkrimináció persze nem téma a közéletben.

Ennyi jutott eszembe.

Amúgy jó volt a cikk.

@Ahasverus: Gagyoghatnak a feministák bármiféle hülyeségeket, a társadalom még mindig úgy működik, hogy egy férfi nem mutathat ki semmiféle érzelmet vagy gyengeséget, főleg a munkahelyen. Lehet ábrándozni egy megértő társadalomról, de ahhoz kell még párszáz év, és addig ahhoz kell alkalmazkodni ami a realitás. Egy férfi a lelki nyűgjeit magába vagy piába fojtja, illetve jobb esetben összeszorított foggal átküzdi magát rajtuk, és a külvilág felé mindig a teherbíró, megbízható arcát mutatja. A nyilvánosság előtti összeomlás, anélkül hogy azért megvetnék az illetőt, a nők privilégiuma.

Viszont a helyzet az, hogy ezzel tényleg nem lehet mit kezdeni, tényleg ez a realitás, és tényleg muszáj alkalmazkodni hozzá, ha az ember akar valamit az élettől. "Titokban" lehet szakemberekhez járni, de ha az ember nem biztos abban hogy kibírja a munkanapot krízis nélkül akkor inkább menjen szabira/táppénzre, ne apelláljon a kollégák megértésére, mert - mint ahogy te is megtapasztaltad - az nem létezik, fikció. És nem érdemes ezzel szemben felvenni az SJW mentalitást, hogy "a gonosz társadalom kirekesztő", mert úgyis a társadalom az erősebb, a lázongók csak még mélyebben elássák magukat a mások megvetésében. Aki férfinak született annak az a sorsa, hogy önerőből megoldja minden baját, vagy pedig együtt éljen mások lenézésével. Ezt nem lehet kijátszani trükkökkel, kérleléssel, ideológiával, sehogyan.

@Deansdale:

„egy férfi nem mutathat ki semmiféle érzelmet vagy gyengeséget, főleg a munkahelyen.”

Igen, egy férfi nem mutathat ki gyengeséget a munkahelyen, mert széttépik a munkatársai. Egy nő kimutathatja, hiszen ő a gyengébb nem, még a munkahelyen is. S ha a nő elsírja magát, akkor százan ugranak, hogy megvigasztalják. Ha egy férfi arcán csorog le egy könnycsepp, azon nyomban darabokra szedik a felszínesebb munkatársak. Jó, értem én, hogy bejátszik az eltérő férfi és női természet, de a munkaerő-piacot nézve (vagyis a mai munkahelyi valóságot), elég sivár jelen.

„Egy férfi a lelki nyűgjeit magába vagy piába fojtja”

Amikor a KLIK-nél melóztam, munkaidő után nem egyszer vitt az utam a kocsmába. Mert valahol ki kellett ereszteni a gőzt. Mondjuk amilyen undorító világ ment az iskolarendszerben, azt tényleg máshogy nem lehetett elviselni, csak piával.

„jobb esetben összeszorított foggal átküzdi magát rajtuk, és a külvilág felé mindig a teherbíró, megbízható arcát mutatja”

Nehogy azt hidd, hogy egy ilyen maszk fenntartása nem kerül emberi erőfeszítésbe.

„A nyilvánosság előtti összeomlás, anélkül hogy azért megvetnék az illetőt, a nők privilégiuma.”

Egyetértünk.

„Aki férfinak született annak az a sorsa, hogy önerőből megoldja minden baját, vagy pedig együtt éljen mások lenézésével.”

Mielőtt félreértenél: foglalkozok önfejlesztéssel. Fokozatosan igyekszem leépíteni a gyengeségeimet; van, amit már sikerült.

Még egy megjegyzés: Egyszer már esett szó arról köztünk (az FNA kapcsán), hogy a munkaerő-piac mennyire merev és bizonyos helyeken embertelen. A munkaerő-piac humánusabbá tétele szerintem elengedhetetlen feltétele a kapitalizmus megreformálásának. Hogy mik a reform útjai, az kérdéses. FNA? Munkaidő leépítése (napi 8 óra helyett 6)? Péntek kiadása szünnapnak? Fogalmam sincs, de a mai állapot tarthatatlan.

@Ahasverus: Az FNA-val és a kapitalizmussal kapcsolatban... Hm. A kapitalizmus alapfilozófiája az, hogy ha szeretnél valamilyen értéket kapni másoktól azért neked cserébe produkálni kell valami hasonló értéket. Hogy terméket állítasz elő, szolgáltatsz vagy bármi más, az lényegtelen, csak az a fontos, hogy más emberek legyenek hajlandóak _önként_ fizetni azért amit felkínálsz. Ez persze szükségszerűvé teszi hogy alkalmazkodj mások elvárásaihoz, azt add amit ők kapni szeretnének - és ez nagyon jó dolog. Többek között azért is jó ez, mert hat az ember jellemére, megtanítja alázatra és kompromisszumokat kötni, kineveli belőle azokat az illúziókat hogy neki ingyen járnak dolgok, hogy ő különleges és felsőbbrendű, vagy hogy a világnak "kötelessége" azt honorálni amit ő fel szeretne kínálni (ez mondjuk művészekre vonatkozik elsősorban). Ha valaki belép ebbe a kapitalista értékteremtő rendszerbe, akkor válik hasznos tagjává a közösségnek.

Sajnos az emberek nagy részének elemi szüksége van erre a jellemformáló hatásra, mert maguktól szaremberek. Ismerjük jól az önző, élősködő, gerinctelen, élhetetlen, nagypofájú emberek számtalan típusát, akik azért olyanok mert soha nem kényszerültek valódi munkára - például a tapló fővárosi libsi réteg, a politikusok, a megélhetési tüntetők, a posztmodern "művészek", ésatöbbi. Az FNA ezt a réteget szaporítaná az égig a normálisok kárára. A semmiért fizetett emberek országa a szaremberek paradicsoma lenne, ahol semmi szükség a jellemfejlődésre vagy a másokért végzett munkára, mert állambácsi akkor is fizet ha az illető egy kupac ganéj.

(Ugyanez igaz egyébként a férfi-nő kapcsolatokra is: amíg egy nőnek kell a férj a normális élethez addig muszáj fejlesztenie magát és kompromisszumkésznek lennie, hogy valaki hajlandó legyen elvenni, de amint eltartja az állam szarik a férfi-igényekre. Ezt bármikor felmérheted az idősebb és a fiatalabb női generációkat összehasonlítva.)

A megoldás nem a kapitalizmus elutasítása, hanem a munkaidő csökkentése lenne, annál drasztikusabban ahogy te írtad. A minimálbér megtartása mellett a heti munkaórák számát a felére kellene csökkenteni, és azonnal megszűnne Mo-n a munkanélküliség. (A magasabb fizetéseket értelemszerűen lefelezhetnék egészen a minimálbérig.) Az SZJA-t meg (legalább részben) ki kell váltani vagyonadóval, és gyakorlatilag minden létező problémát elhárítottunk, jöhet az örök béke és jólét :)

@Ahasverus: Régebben volt már szó erről, hogy van a lelki problémáknak is lehet testi eredete. Nem tudom ismered-e ezeket az elméleteket? Például Szendi Gábor - Boldogtalanság és evolúció könyvével lehet kezdeni. Wastrel tudtommal beleásta magát ezekbe a témákba, és valamit alkalmazott is. Ha elkezdesz ügyelni arra, hogy mit eszel, az simán segíthet a lelkiállapotodon is. Persze tudom, hogy kevés pénzből nagyon nehéz jól enni, de ha időd van, akkor talán nem lehetetlen megoldani. Mindenesetre ha odafigyelsz, azzal előre lehet lépni.

Például a testedzés is olyan dolog, ami hosszútávon javítja az egész szervezet működését. A teljes hormonháztartást megváltoztatja, például a tesztoszteront is növelni, ami jól jön a nőzésnél is. Egy olyan eszköz a kezünkben, amit bűn nem kihasználni.

Én azon is elgondolkodnék a helyedben, hogy ha nem fizet különösebben jól, akkor nem ragaszkodnék a könyvtárak zárt légköréhez, hanem valami életközelibbet dolgoznék.

Na, lehet, hogy túlságosan beleugatás-szerű amiket írok. De ha elégedetlen vagy az életeddel, akkor változtatni kell valamit mindenképpen, mert magától minden ugyanolyan marad. A kaja és a testedzés az alap, amit minden férfinak (sőt, minden embernek) meg kellene tennie önmagáért.

@Ahasverus: Jelen társadalmunk ténylegesen is úgy épül fel, hogy akivel megtehetnek bármit, azzal meg is tesznek bármit. De a legszörnyűbb tendencia, amit manapság látok, hogy ismét elkezdenek embereket, mi több, komplett embercsoportokat diszkriminálni pusztán identitásuk alapján. Olyan tulajdonságaik miatt, amiken egyébként nem változtathatnak. És nem olyanokra gondolok, amik a társadalomra ténylegesen bomlasztó hatással bírnak. Feministának lenni pl. nem identitás, hanem választott viselkedés, tehát nem fedeztek még fel a tudósok feminista géneket, ellentétben az introverzióért/extraverzióért felelős génekkel.

Amióta a behaviorista pszichológia lett az uralkodó, azóta érdekes módon radikálisan megnőtt az intolerancia a nagy átlagtól eltérő gondolkodásmódot képviselő emberekkel szemben. Ugye a behavioristák azt mondják, hogy nincsenek sorsunkat alakító genetikai meghatározottságok, nincsenek rossz neveltetésből adódó, és ezért személyiségünkben szorosan integrálódott problémáink, hanem minden bajunk, nyomorunk ami van a világban kizárólag rossz pillanatnyi döntések eredménye, a nyomorult sors pedig sorozatosan rossz döntéseké.

Tehát ha mondjuk egy elnyomó szülőnek és elnyomó - extravertált - társadalomnak köszönhetően nem tanultam meg könyörtelenül érdeket érvényesíteni, mindenkin átgázolni, pszichopatának lenni, és ennek folyományaként felnőttként megkeseredett, kiábrándult és kiközösített leszek, akkor a modern pszichiátria azt az ítéletet mondja rólam, hogy sorozatosan rossz döntéseket hoztam az életben, nem akarok alkalmazkodni a külső körülményekhez és elvárásokhoz, tehát identitásomban hitvány vagyok. Holott a Jungi tipológia meg ugye kimondja, hogy egy introvertált a saját keretrendszerei között abszolút jól érzi magát, és egészen konkrétan a társadalmi -és tudományos fejlődés nagy előremozdítói minden téren, viszont képtelenek alkalmazkodni a külső elvárásokhoz, gyakorlatilag genetikai szinten. Tehát oximoron módon a társadalom olyan szempontok alapján ítélkezik egy számukra különc személyiségről, hogy:
- identitás alapon megakadályozzák az érvényesülésüket - hiszen olyan tulajdonságokat kényszerítenek rájuk, ami bennük egész egyszerűen nem létezik, ellentétben más, szintén ugyanolyan hasznos vagy akár még hasznosabb tulajdonságokkal
- Majd ezek után elkezdik gyalázni őket, hogy rossz döntéseiknek köszönhetik minden bajukat.

Na az ilyen embereknek való a MGTOW. Mert egész egyszerűen megsemmisítik azt, aki önálló gondolatokkal merészel előállni.

Akarok majd írni arról - de ez egy rendkívül szerteágazó és alapos kutatómunkát igénylő téma -, hogy a világ működésének legnagyobb igazságai mind paradox természetűek, tehát olyan tényezők, amelyek kezdetben abszurdnak hathatnak a társadalom számára. Ezt a felfedezést egyébként Deansdale-lel közös kedvencünk, Szendi Gábor már megtette. Amióta racionalitás, meg logikát erőltetnek a világ megértésére az egyébként szerintem mindannyiunkban ott levő intuíciók és jó/rossz megérzések helyett, azóta a komplett emberiség egyre súlyosabb lejtmenetben van. És a racionalitás diktatúrája már legalább 150 éve tart.

És akkor ezt a témát lehetne még a végtelenségig csűrni-csavarni, pl. hogy mitől van az, hogy a 70-es évek óta SEMMI előremozdító tudományos felfedezés nem történt pl. a fizika terén (válasz: Mert amióta a versenyvallás és a racionális önérdekérvényesítés szelleme beköszöntött, azóta a tudósok egymás taposásával vannak elfoglalva, nem a összemberiséget szolgáló felfedezések megtétele érdekében; eltussolják egymás felfedezéseit, és a legnagyobb hangúak érdeke érvényesül mindig, akik egoizmusból puffogtatják elméleteiket, nem alapos és ténylegesen tudományos vizsgálatok révén. Ugyanilyen förtelmes áltudomány a közgazdaságtan, ami egyébként a matekra alapul, mégis különböző iskolák (értsd: szekták) alapján tagozódnak be a közgazdasági elméletek megalkotói).

Molnár F Árpád a fizikusokról: youtu.be/MoaGtWpAa_8?t=631

@Deansdale: Csakhogy pont ez okozza pl. egy introvertált kifáradását, hogy színészkednie is hazudoznia kell a társadalom kegyeinek elnyeréséért. Ha elmondhatná, hogy épp valami baja van, és gyors segítséget kaphatna, soha a büdös életben nem fejlődhetnének a krízisei a munkaképtelenség állapotáig. De ugyanez a helyzet a pszichotikusokkal is, az alkoholizmus meg a hajléktalanság is hosszú évekig tartó folyamatok következménye, nem egy pár másodperces traumáé, csak kivételes esetekben.

Ez a mai helyzet egy kibaszott diktatúra. Régen is voltak olyan emberek, akiket elvitt a családjuk leszedáltatni, vagy nem fogadták be, mert hangyányit mások voltak, mint ők, de azért létezett egy olyan támpont, hogy ha legalább viselkedésedben valamennyire alkalmazkodsz az apád vagy anyád elvárásaihoz, akkor könnyen be tudtál illeszkedni. Most viszont egy átlag introvertáltnak is gyakran különböző hatalmi pozíciójú emberek százaihoz kellene alkalmaznodnia, ami teljességgel lehetetlen. Ráadásul nem az számít, hogy mondjuk egy magasabb rendű objektív elvárásnak megfelelj - pl. hogy lásd el magad, használd ki kreativitásod, ötletelj stb., -, hanem az épp aktuális, fölötted hatalmaskodó kisfőnöknek kell nyalni a seggét, akik mind különbözőképpen viselkednek és más és más szeszélyekkel vannak megáldva. Mivel az introvertáltak nem tudnak egymásnak ellentmondó elvárásokhoz alkalmazkodni, ezért a modern társadalom - és egyben a munkahelyek - egyszerűen óhatatlanul és kivédhetetlenül elvezetnek a depresszióba meg a pánikbetegségbe. Ezért is írtam a bejegyzésemben, hogy sem a depresszió, sem a pánikbetegség oka nem mi magunk vagyunk, hanem a környezet, az meg rohadtul nem érdekel, hogy egyéni felelősségvállalásról meg érdekérvényesítésről pofáznak az extravertáltak, mert nekünk ezekhez az elvárásokhoz képtelenség alkalamazkodni. És a legjobb az, ha megtanuljuk leszarni ezeket az elvárásokat és a magunk útját járni, mert nekünk is le kell élnünk egy életet - ami mocsadék, pszichopata állat főnökök pusztítása nélkül egy boldog és tartalmas élet lehet -, nem pedig alturistaként az identitásunkat adni egy olyan világ számára, ami egyébként kiközösít és megvet bennünket, és csak a belőlünk kisajtolható hasznot akarja megkaparintani.

"Ismerjük jól az önző, élősködő, gerinctelen, élhetetlen, nagypofájú emberek számtalan típusát, akik azért olyanok mert soha nem kényszerültek valódi munkára" - Az ilyenekből lesznek a kapitalista munkáltatók. :)

"A kapitalizmus alapfilozófiája az, hogy ha szeretnél valamilyen értéket kapni másoktól azért neked cserébe produkálni kell valami hasonló értéket." - A tényleges megvalósulása pedig, hogy a pszichopaták korlátlanul fosztogathassák és sanyargathassák az altruistákat.

Még egy utógondolat: Az introvertált ember nem attól lesz depressziós, hogy nem akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak, pont ellenkezőleg: Mert rákényszerül arra, hogy megfeleljen, de megfelelési törekvéseit a hatalmaskodó extravertáltak nem fogadják el. Egy szélsőségesen introvertált ember, ha képes volna homlokegyenest az ellenkezőjét tenni, mint amik az elvárások, és nem az egoisták diktatúrájának megfelelni, azonnali hatállyal meggyógyulna minden bajából.

@KalmanBlog: Valóban lehet a lelki bajoknak materiális faktora, de a probléma azért ennél sokkal összetettebb. Én pl. kábé 2 éve szedek D-vitamint (az ajánlott mennyiség sokszorosát), valamint fél éve omega 3-at, emellett újabban vasat, magnéziumot, kalciumot és cinket is, de ezeket csak rendkívül moderált mennyiségben.

A konkrét eredmény, amiről be tudok számolni, az az, hogy legbelül sokkal összeszedettebb vagyok, megszűntek a napi szintű hangulatingadozásaim, kevesebbet szorongok automatikusan, mostanában napi szinten kapom a pofonokat az élettől, de már nem depresszív hangulattal reagálok rájuk, hanem sokkal felemelkedettebben.

Viszont. A külső környezettel való ellentéteimben semmi változást nem tapasztaltam. Azaz rendben vagyok magammal, elfogadom magamat, de mások ugyanúgy nem fogadnak el engem, mint korábban, és én sem lettem sokkal megértőbb másokkal. Ha pl. magamtól nem is szorongok, egy másik ember vagy nem várt szituáció által okozott negatív stimulus ugyanúgy képes pánikrohamot indukálni. Nem lettem szociábilisabb, sőt, azon ismerőseim, akik eddig nem kedveltek sem fordulnak felém pozitívabb attitűddel.

A helyes táplálkozás tehát segíthet abban, hogy saját magadat jó közérzetbe hozd, de nem segít a külvilággal való konfliktusaid megoldásában. Ennek oka pedig, hogy a társadalom mást mond, mint amit cselekszik. Azt mondják, mindig az aktuális tetteid alapján ítélnek meg téged, holott a valóságban bizonyos ismeretségi idő után bedobozolnak egy kategóriába és nincs az az Isten, hogy te onnan kikerülj. Valójában nem igaz, hogy a lelki problémák mindig egy ember problémái, a saját magát rendbehozását kell hogy kísérje a környezeted megváltoztatása is, mert önerőből az előítéletek dobozából kikerülni egyszerűen lehetetlen. Sőt, ha nem az addig megszokott viselkedéssel közelítesz feléjük, megijednek, és megpróbálnak automatikusan visszalökdösni téged a dobozodba - függetlenül attól, hogy te jobban érzed magad a dobozon kívül.

A mainstream pszichológia azt mondja, ha bajod van, az a te bajod. Így lehet könnyen elmebeteggé tenni egy komplett társadalmat, mert feltornászhatjuk akár 90%-ra is a depressziósok meg a skizofrének számát, és mindegyiknek egyesével elmondhatjuk, hogy hitvány, semmirekellő csőcselék vagytok mind, és csak a maradék 10% ember a normális.

Nagyon lassan, de szerencsére elkezdenek terjedni az olyan alternatív pszichlógiák is, mint Szendi Gáboré - aki szerint rosszul rögzült szokások, tehát személyiségbe integrálódott helytelen megküzdési stratégiák okozzák az egyén bajait (ebben az esetben nem lehet az egyént hibáztatni a bajaiért, csak a gyógyulásáért vállalhat felelősséget), illetve Feldmár Andrásé, aki meg a paradox - tehát igaz - pszichológiát élteti: Aki depressziós, skizofrén vagy egyéb más elmebetegségbe süllyed, azt bántották, tehát a környezete lökte oda. Radikális környezetváltozás és a pusztító elemek eltüntetésének hatására az egyén meggyógyul.

Akinek baja van a külvilággal, annak érdemes volna az egyetlen értelmes megoldást követnie és mentesítenie magát a külső elvárások alól - ez nem jelent végleges izolációt, csupán a keretek kijelölését a másik féllel kapcsolatban, meddig mehet el veled. Keretek nélkül el leszel taposva. Kapitalizmus helyett javasolnám az önfenntartó gazdálkodást vagy a freelancerkedést, verseny helyett az értelmes és boldog élet, valamint az ehhez szükséges körülmények megteremtését.

Ha mégis kénytelen vagy a külvilággal együttműködni, javaslom olyan pótszerek bevetését, amik nem okoznak tényleges függőséget, hanem természetes módon növelik a produktivitást, szociabilitást és oldják a szorongást. A legismertebb depresszáns az alkohol - aki súlyosan neurotikus, az óvakodjon tőle, mert az egyik legpusztítóbb drog a világon, ténylegesen is öl, butít és nyomorba dönt. Inkább élj együtt a szorongásaiddal, mint halj az - egyébként szorongást feloldó - alkoholtól.

Az általam javasolt legjobb szorongásoldó a kratom - egy kávéféle, ami DK-Ázsiába terem, az ottani népeknél ugyanaz a funkciója, mint itthon a kávénak vagy teának. A kávé viszont sajnos szorongást okoz, tehát neurotikusnak nem ajánlható, így a kratom kiváló helyettesítő termék lehet. A kratom megszünteti a szorongást, fájdalomcsillapító hatással bír és - típustól függően - növeli a kommunikációs készséget, a produktivitást. Igazi csodaszer. Egyetlen hátránya, hogy nem lehet mindennap használni, mert toleranciát alakít ki ellene a szervezet, ill. elég drága. Itthon szabadon hozzá lehet jutni.

A phenibut egy természetes hormon, amit idegrendszerünk is termel korlátozott mennyiségben. Itthon még nem láttam, de bodybuilder shopokban érdemes utána kutakodni. Szorongásoldó hatással bír, más funkciója nincsen. Végül az aranygyökér - vitamintárakban érdemes utánanézni, nagymértékben javítja a kognitív funkciókat, igazi produktivitásnövelő. Hátránya, hogy nagyon alulméretezik az ajánlott adagot, nálam az ajánlott menyiség ötszörösétől mutatta csak meg pozitív hatásait.

@Wastrel: @Deansdale:

"Nagyon lassan, de szerencsére elkezdenek terjedni az olyan alternatív pszichlógiák is"

Itt egy kicsit hadd legyek szkeptikus. Tök jó, hogy léteznek alternatív pszichológiák, és az is rendben van, hogy megjelent a mainstream pszichológia bírálata. Szendi Gábor és Feldmár András jó pszichológusok, lehet adni a véleményükre. Nekem még Csíkszentmihályi Mihályt ajánlották e téren.

DE én azt vettem észre, hogy sajnálatosan a mainstream pszichológia korrekt kritikája (Szendi, Feldmár, Csíkszentmihályi) mellett megjelent az áltudományos szekták magánakciója is. Szomorúan a Gender Studies és a Szcientológia hívei is már régóta bírálják a mainstream pszichológiát, féligazságokat keverve a saját agyrémeikkel.

Például találtam ezt a videót:
www.youtube.com/watch?v=o6cwkAgIcDg
(A kapitalizmus pszichológiája – Kettős Mérce-beszélgetés)

A téma jó, természetesen van a tőkés rendszernek aláfekvő pszichológia. És érdemes erről beszélni több helyen is. A probléma a vitatkozók személye: feministák, akik nem is igazán antikapitalisták, mert az eszköztáruk és szemléletmódjuk sok téren egyezik a svéd államfeminizmuséval.

Mondjuk láttok 2 lájkot és 169 megtekintést, vagyis nem veszélyes. Egyelőre. Amíg nem lép Magyarország a skandináv vonalra. Eme feminista pszichológia eredményein (is) alapszik amúgy az Isztambuli Egyezmény is.

@Wastrel:
És akkor ezt a témát lehetne még a végtelenségig csűrni-csavarni, pl. hogy mitől van az, hogy a 70-es évek óta SEMMI előremozdító tudományos felfedezés nem történt pl. a fizika terén (válasz: mert amióta az erőltetett közösségépítés és a csoportmunka kultusza beköszöntött, azóta a tehetségtelen tömegemberek kiktatták a versengés szellemét, és a legnagyobb szocialisták/szociopaták érdeke érvényesül mindig, akik nem nem végeznek tudományos vizsgálatokat és a maroknyi individuáis zseni munkájának kummunizálásából akarnak meggazdagodni. Ugyanilyen förtelmes áltudomány a pszichológia és a szociológia (értsd: szekták).

@Wastrel: "Csakhogy pont ez okozza pl. egy introvertált kifáradását"

Valamit valamiért. Ha kell a mások elfogadása, elismerése, akkor legyél hajlandó azért tenni valamit. Egyáltalán nem kötelező, csak akkor nem fognak elfogadni. MINDENKI szembesül ezzel és szinte mindenkinek teher, dehát ez van. Te is éppúgy megítélsz másokat ahogyan mások téged, ez alól nem lehet kibújni. Még csak azt sem mondanám, hogy ez a szisztéma "rossz", annak ellenére sem hogy én is szívok vele.

"színészkednie és hazudoznia kell a társadalom kegyeinek elnyeréséért."

Ez azért erős, a legtöbb esetben ennél sokkal kevesebb is elég. Ahol hazudozni kellene onnan le kell lépni, legyen az munkahely vagy magánjellegű kapcsolat.

"Ha elmondhatná, hogy épp valami baja van, és gyors segítséget kaphatna"

Ezt az orvosnál/pszichológusnál megteheti. Ne érts félre, nem vagyok egy empatikusabb társadalom ellen, de az emberek 99%-a képtelen kiszabadulni a belé rögzült ösztönök/érzelmi automatizmusok/megszokások irányítása alól - olyanok mint egy automata amibe ha bedobod a százast akkor kiesik a ropi, nem lehet őket "felébreszteni", így egy megértő, empatikus társadalomról ábrándozni időpocsékolás. Illetve az ember szórakoztathatja magát ilyesmivel, azzal semmi baj nincs, csak ne essen abba a tévhitbe, hogy az ábrándjai megvalósíthatóak lennének, ha... Ha az állam hatalmával kényszeríthetné a többieket az empátiára, ha az oktatásban megfelelően agymosnák a fiatalokat, stb. Ez a progresszívek orwelli rémálma, és náluk se működik.

Szóval a lényeg az, hogy az életrevaló ember alkalmazkodik a valósághoz, akkor is ha az számára megterhelő. Minél előbb jön rá, hogy nincs más effektív választása, minél előbb nyugszik bele a megváltoztathatatlanba, annál jobb neki.

"Most viszont egy átlag introvertáltnak is gyakran különböző hatalmi pozíciójú emberek százaihoz kellene alkalmaznodnia, ami teljességgel lehetetlen."

Nem látom ennyire sötéten a helyzetet, ha találsz egy normális munkahelyet meg egy épelméjű partnert magadnak akkor gyakorlatilag nem lesz semmi problémád az introvertáltságodból. Tudom, mert én is ilyen beállítottságú vagyok. Az azért nem elviselhetetlen teher, hogy a munkahelyre nem lehet bevinni a magánjellegű gondokat, ennek a megoldására tényleg ott a szabadság, táppénz. Nagyon ritka az olyan ember akinek ez nem elegendő, ők meg menjenek pszichológushoz, és ezt nem rosszindulatból mondom.

"az épp aktuális, fölötted hatalmaskodó kisfőnöknek kell nyalni a seggét"

Nekem is volt ilyen munkahelyem, találtam helyette jobbat.

"sem a depresszió, sem a pánikbetegség oka nem mi magunk vagyunk"

Ugyanakkor csak mi magunk tudunk tenni ellene, senki más. Egyik oldalon hülyeség ezeket az embereket hibáztatni, a másik oldalon pedig hülyeség belesüllyedni a tehetetlenségbe és a külvilágot hibáztatni. Aki jobbá akarja tenni a saját életét az legyen hajlandó tenni ezért, akkor is ha introvertált. Semmilyen lelki alkat nem indok arra, hogy a társadalom megváltozását követeljük, már csak azért sem, mert az úgysem fog alkalmazkodni hozzánk. Jó dolog megszabadulni az önvádtól, de ne a társadalom hibáztatására cseréljük le, hanem a saját sorsunk kézbe vételére, vagyis arra az elhatározásra hogy cselekedni fogunk az életünk jobbá tételére.

"az identitásunkat adni egy olyan világ számára, ami egyébként kiközösít és megvet bennünket"

Ezt sem látom ennyire szélsőségesen, 1-2 emberhez alkalmazkodni azért messze nem az identitásunk feladása. Amúgyis hiba hagyni, hogy az embert a munkája definiálja. Az csak egy módszer a pénzszerzésre, nem kell beletenni a lelkünket - arra ott a magánélet.

"A [kapitalizmus] tényleges megvalósulása pedig, hogy a pszichopaták korlátlanul fosztogathassák és sanyargathassák az altruistákat."

Ezt néhány egyszerű törvénnyel meg lehetne fogni, de emellett azért megjegyezném, egy kicsit megint túlzol :) Az emberek többsége nem altruista, egyszerűen csak nincs képessége/lehetősége arra hogy vállalkozó legyen, a földet túrni meg nem akarja, ezért nincs más lehetősége mint munkát vállalni egy munkaadónál. Azok pedig nyilván ki akarják venni a dologból a saját hasznukat, nem lehet elvárni tőlük hogy veszteséggel üzemeljenek merő szívjóságból. Ez nem a kapitalizmus hibája.
Egyébként mi az alternatíva? Szocializmus, kommunizmus? Az jobb volt?

"megfelelési törekvéseit a hatalmaskodó extravertáltak nem fogadják el"

Akkor az illető valamit rosszul csinált. Mint a csajozásnál, ha egy stratégia nem hozza el a kívánt eredményt akkor nem csajokat kell hibáztatni, hanem változtatni kell. Akkor is, ha az egó nem szereti se a korábbi tévedések beismerését, se a változást.

Introvertáltnak lenni nem "baj", csak ha szélsőséges esetről beszélünk, az meg tényleg menjen pszichológushoz, mert olyan lelki gondja van amit önerőből láthatóan nem tud megoldani.

"Flóris Olaf Balta
január 17. · Budapest ·

MUNKAKERESŐS POSZT

Kedves Barátaim! Szükségem lenne pénzre, mert azért adnak mindent, és addig is, amíg ezen változtatunk, enni szeretnék és lakni. Kérlek gondoljatok rám, ha ti magatok vagy ismerősötök keres valakit, vagy ha láttok olyan hirdetést, ami számomra megfelelő munkát kínál. Van pár kitételem:

- Nem szeretnék 8 órás állást, mert arra nincs időm.
- Nem szeretnék olyat, ahol a közelebbről meg nem határozott munkaidő végül felfalja az egész életemet.
- Nem akarok lélekölő dolgot csinálni. Nem szeretnék adminisztratív munkakörben dolgozni vagy kávét főzni, olyasmit keresek, amibe bele lehet tenni valami kreatívat. Nem akarok egyoldalú utasításokat teljesíteni, viszonylagos autonómiát szeretnék élvezni abban, ami az én feladatom.
- Ha lehetséges, olyan dolgot akarok csinálni, amit egyébként is fontosnak érzek. Ha ilyen nem adatik, akkor legalább olyat, ami nem árt és nem ellenkezik mélyen az elveimmel. Pl. nem szeretnék embereknek eladni dolgokat, amikre nincs szükségük. Nem fogok hasznot csinálni olyan vállalkozásoknak, amelyek céljai szerintem gonoszak."

Tipikus példája annak, hogyan gondolkodik egy szocialista. Wastrel álláspontja nincs messze Balta Fruzsináétól.

@Wastrel: "Valójában nem igaz, hogy a lelki problémák mindig egy ember problémái, a saját magát rendbehozását kell hogy kísérje a környezeted megváltoztatása is, mert önerőből az előítéletek dobozából kikerülni egyszerűen lehetetlen."

Aki korábban nagyon elrontott valamit, annak sokszor csak egy költözés segíthet, ez igaz. Ha olyan emberekkel vagy körülvéve akik már alapból nem kedvelnek és/vagy gyanakvóak veled szemben, ne akard az ő megértésüket/bizalmukat elnyerni, az sziszifuszi erőlködés lenne. Új munkahely, új kapcsolat, új ismerősi kör - ha fennáll a veszély, hogy a régi esetleg megfertőzi az újat akkor tényleg költözéssel. Amennyire fél az ember az ilyesmitől, annyira lehet felszabadító érzés is.

Ha szabad belemennem személyes részletekbe, a leírásod alapján úgy tűnik korábban eléggé zűrös személyiség lehettél, és ezt még csak részben ismerted be. Akivel ennyire kiközösítően viselkednek az nem csak egy ici-picit "más" mint a többiek, abban van valami mélyebb különbözőség. Amíg rá nem jössz, hogy konkrétan mi ez, és meg nem tanulod kezelni, addig a helyzeted mindig újra fog termelődni.

"A mainstream pszichológia azt mondja, ha bajod van, az a te bajod."

Nem a mainstreammel kell foglalkozni, hanem találni kell egy normális embert akivel meg lehet beszélni a problémákat. Lehet ez egy barát is, de adott helyzetben hasznosabb ha egy valóban hozzáértő szakember. Egyébként az is megoldás, ha az ember a saját pszichológusává válik, sőt, ez a legjobb megoldás, de egyben a legnehezebb is.

Az meg igazi ordító hiba, ha az ember hagyja felheccelni magát egy olyan kretén által, mint a fixtévés tehén, aki szerintem egyébként sem szakmabeli, legföljebb hazudja. A világot ne a borzalmasan hülyéken keresztül ítéld meg, mert akkor garantáltan örökre depressziós maradsz.

"Akinek baja van a külvilággal, annak érdemes volna az egyetlen értelmes megoldást követnie és mentesítenie magát a külső elvárások alól"

Ezzel nem értek egyet, mert a problémához akarja hozzászabni a valóságot, ami sosem vezet valódi előrelépéshez/gyógyuláshoz/boldogsághoz. Oké, lehet új emberek közé menni, akiknek mások az elvárásai mint a korábbiaknak, de ennek is csak úgy van értelme, ha az egyén közben fejlődik. Se az nem megoldás, hogy leszarod a többiek véleményét és tudatosan nem illeszkedsz be a közösségbe aminek tagja vagy, se az hogy elszigetelődsz.

"Kapitalizmus helyett javasolnám az önfenntartó gazdálkodást vagy a freelancerkedést"

Azok is kapitalizmus :)

"javaslom olyan pótszerek bevetését, amik nem okoznak tényleges függőséget, hanem természetes módon növelik a produktivitást, szociabilitást és oldják a szorongást"

Ezek tényleg pótszerek, nem helyettesítik a belső fejlődést. Ahogy fentebb írtam, az embernek a saját pszichológusává kell válnia, meg kell találnia a problémái okát és meg kell szüntetnie azokat - ez az igazi előrelépés, nem az, hogy találsz valami serkentőszert amivel szimulálhatod hogy extrovertált vagy. A külső segítség akkor fontos, ha elakadsz a belső munkában, de valójában mindenképpen csak te tudsz segíteni magadon. Oké, aki nagy szarban van az használhat szereket is, de ezek szintén csak átmeneti mankók ahhoz hogy pofára ne ess amíg fel nem oldod a belső problémádat.

Egyébként ha már szóba kerültek a szerek, én hasonló helyzetben talán a pszilocibint próbálnám ki, van ahol legális, csak utazni kell. Van egy olyan sejtésem, hogy az képes lehet a problémán segíteni, mármint egyszerre és végleg, nem alkalmankénti kezelés szintjén.

@Belvedere_blog: Külön reagálok Balta Fruzsinára és Wastrelre, mert egyáltalán nem említhető egy lapon a kettő. Ugyanakkor beszélgettem már mindkettővel neten keresztül, így tudom, hogy sikerült két nagyon eltérő figurát egy platformra hoznod.

Na, Balta Fruzsina...

1, Ha már idéztél tőle, ezt is simán beidézhetted volna, mert sokatmondó:

"radikális baloldali vagyok és feminista, marxista filozófián, közgazdaságtanon és politikatudományon nőttem fel, és ha nem is kritika nélkül, de erősen kötődöm ezekhez az elméletekhez: megközelítésük, elemzésmódjuk és következtetéseik lenyűgöznek, az igazságos világra - amelyben nem kell ilyen hirdetéseket feladni - pedig nagyon vágyom."

Amennyire Balta utálja a nyugati civilizációt, azon sem csodálkoznék, ha a radikális iszlám híve lenne (mint anno a szélsőbaloldali Carlos). Mondjuk még marxista szempontból is jelentéktelen, vagyis ha színvonalas marxista szakirodalomra fájna a fogam, akkor sem az ő rémszar cikkeit venném a kezembe. (Olvastam tőle hármat, elég is volt. :P:). Az igazságos világra való vágyakozásáról meg annyit, hogy az ő általa vizionált ideális világrendben a lehető legkiszolgáltatottabb dolog lenne férfinak lenni - vagyis egy szűk rétegnek jó lenne, a többségnek szar. Ez számára az "igazságos".

2, Egyáltalán nem sajnálom, annak ellenére, hogy én is voltam munkanélküli. Tudom, hogy munkanélkülinek lenni szar. De őt én személy szerint egy kifejezetten undorító figurának tartom; aki kíváncsi rá, miért, az megtudhatja ebből a cikkből:
boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/12/balta-fruzsina-balta-floris.html

3, A neten már találkoztunk egymással, volt egy pár indulatos kommentváltásunk. Az igazat megvallva ki tudnám segíteni anyagilag. Teljes munkát nem tudnék neki adni, de kis bérkiegészítést igen. De mivel kifejezetten rossz közöttünk a viszony, sok értelme nem lenne. Mikor ha egy kis alázatot gyakorolna, segítenék rajta. De a gőg elvakítja, így hagyom a francba!

4, Balta Fruzsina szerencsétlensége, hogy csalódott néhány heteroszexuális párkapcsolatban. Csalódottságában megpróbálkozott az aszexuális identitással. Miután ebben nem talált örömet, a leszbikusságot próbálgatja, de azt is úgy, hogy megtagadva a saját női identitását, próbálkozik a transz fiúsággal. A probléma az, hogy bár rövidre nyírta a haját, meg fiús öltözéket visel, a nőies vonások kiülnek a babaarcára, emellett gesztusaiban és megnyilvánulásaiban is érződik, hogy ő egy védtelen nő. Remélem, nem jut el a sebészeti beavatkozásig, amivel végleg eltorzíthatná önmagát, mind fizikailag, mind lelkileg. Jó lenne, ha elfogadná valódi önmagát, a védtelen és törékeny nőt, aki egy férfi védelmére szorul. Ha van igazi anti-Reina, akit teljesen szétcseszett a feminizmus, akkor az Balta.

Balta Fruzsina a jó példa rá, milyen nőt eredményez a feminizmus meg az LMBT-szarság. Na jó, picikét sajnálom, mert biztos szar volt a gyerek- és a kamaszkorra, kár érte! De túl kell lépni a múlton, fel kell tápászkodni a porból, és új erővel kell nekiállni egy új egzisztencia kiépítésének. Ha Balta folytatja ezt a beteges tempót, egy idő után eljut majd az öngyilkosságig. Szomorú történet ez...

Kösz, hogy megosztottad ezt a face-bejegyzést.
www.facebook.com/flolafx/posts/10212533221832502
Mondjuk nem örülök a tragédiájának, akármennyire is ellenség. Mert szerintem egy sakkbábú, akinek az elhullásán a Soros-féle seggfejek egy könnycseppet sem fognak ejteni. Csak elkönyvelik, mint jelentéktelen veszteséget.

@Belvedere_blog: Szerintem, ami Wastrel és Balta között közös pont, az, hogy mindketten kritikusan szemlélik a kapitalizmust. És ennyi.

Itt már csak eltérések találhatók. Csak hogy kettőt említsek:

1, Szendi önfejlesztő pszichológiáját Wastrel beépítette a maga életstratégiájába. Balta semmit sem tudna kezdeni Szendi tanításaival, már csak azért sem, mert a Szendi-féle gondolkodás megköveteli az önkritikus gondolkodást, ami ettől a picsától távol áll.

2, Wastrel sosem koldulna mások szeretetéért és pénzéért, ahogy Balta teszi a facebook-on. Wastrel kommentjeiből és cikkeiből lejön az elmélyült olvasónak, hogy Wastrel saját maga akar megdolgozni, sőt, meg is dolgozik az elérni kívánt célokért. Baltából ez a küzdeni vágyás hiányzik. Ha Balta azon a szinten lenne, mint Wastrel, akkor tudna magával mit kezdeni, lennének normális életcéljai, nem építene ködvárakat, nem menekülne gyűlöletbe, hanem önmaga személyiségén dolgozna gőzerővel. Balta személyisége leépül a saját hülyesége miatt, míg Wastrel keményen dolgozik egy sajátos, mégis szilárd identitás kiépítésén és fenntartásán.

Biztos vannak Wastrel nézeteiben hibás pontok, de akkor erre mutassunk rá, ne pedig ütköztessük egy olyan személlyel, aki semmilyen szinten sem egyeztethető össze a másikkal.

MÉG EGYSZER MONDOM:
Ha Balta tudna úgy gondolkodni önmagáról és a világról, mint Wastrel, akkor nem lenne olyan válságban az élete, hogy a facebook-on koldul a túlélésért.

@Ahasverus: "az igazságos világra - amelyben nem kell ilyen hirdetéseket feladni - pedig nagyon vágyom"

Na igen, ugye az a világ "igazságos" ahol Baltácskának nem kell csinálnia semmit ahhoz hogy hercegnői életmódot folytathasson. Ha nem lenne a szemét kapitalizmus, akkor neki ingyen járna minden az életben.

"Mikor ha egy kis alázatot gyakorolna, segítenék rajta."

Ne tedd, rengetegen vannak akik sokkal inkább megérdemelnék.

@Deansdale:
" Tipikus libsi "művészfilm". "

Pedig a "libsiknek" legalább a fele fikázta, akik egyébként más ideológiai kérdésekben jobban összezárnak.
Úgy látszik nem volt benne vmi könnyen dekódolható elem, hogy hogy kell értelmezni s ezért az anti-libsi oldalon is egy kcisit meg vannak kavarodva:-P.

@kiknekX: Az a jó film, amit mindenki úgy tud értelmezni, ahogy szeretne és besöpörheti a díjakat ezzel :))

@kiknekX: Ebben van valami. Én például úgy értelmeztem, hogy király dolog, ha a gyerekek népdalokat énekelnek együtt (a filmben kizárólag magyarul kizárólag nép-, vagy népies dalokat énekelnek). És nem kell ebből versengést csinálni, hanem minden gyereket be kellene vonni, hogy együtt énekeljenek. Ez segítene egy egészséges hazaszeretet és közösség kialakulásában. Ha így értelmezzük, akkor semmi libsi nincs benne.

@Aurelius Respectus: @KalmanBlog:

Igen, ravasz.

Én azóta már olvastam egy kritikát róla a mandíner blogon, ahol az volt a lényeg, hogy a film a szocializmust kritizálja, mert ott volt az ,hogy a tátogókat csak eltartották a többiek s a valódi megoldás az lett volna, hogy a tehetségtelenek szembesüljenek a kapitalizmussal, hogy az ő hangjuk nem jó s menjenek inkább sakk szakkörbe stb. s ott bontakozzanak ki.

Majd olvastam egy kritikát a kettős mérce blogon. Ahol meg azt mondták, hogy nem a szocializmus allegóriája a kórus, mivel nem a lógósokat tartják el, hanem a hátrányosan születetteket elnyomják és veleszületett dolgokat (arisztokrácia) díjazza Erika néni. S a gyerekek lázadása a polgári forradalom, s a cél nem a külföldre utazás s egyéb sikerek, hanem, hogy midnenki énekelhessen.

Egyébként sztem a film készítője ez utóbbit "akarta mondani" így sztem helyes a megfogalmazás ,hogy libsi film:-). De ügyesen csinálta, mert tényleg rá lehet húzni mindent.

Velem is baj van, mert én meg pl. mindkét kritikával egyetértettem, mikor olvastam, pedig nem is tetszett a film:-)).

@kiknekX: Nyilván az lett volna az életszerű, ha két kórus lett volna, a nagyban mindenki énekelhetett volna, a legjobbak járhattak volna a versenyekre, de a film célja a társadalomkritika volt nyilván.

@Ahasverus: Ezért kell tudni, hogy kinek a véleményére adsz. Elképesztő nehéz amúgy, de sokat segít, ha képes vagy továbblátni a saját egódon és mondjuk megvizsgálod, hogy a körülötted lévő emberek java része milyen viselkedésjegyekkel rendelkezik, erre azért már nagyjából rá tudod építeni a saját álláspontodat, hogy melyik pszichomókusnak mit hiszel el. Szendit azért kedvelem kifejezetten, mert - amellett, hogy szembemegy a komplett mainstream orvoslással és pszichiátriával -, egy végtelenül humánus figura, aki ráadásul hozzám hasonlóan introvertált, hasonlóan kusza és kudarcokkal teli életutat járt be. Mégis meg tudott maradni embernek és pl. Csernustól eltérően nem állt neki kizárólag az egója reklámozásával és mások alázásávl-gyalázásával népszerűséget csiholni magának. Feldmár is kb. ugyanez, csak pepitában.

@Belvedere_blog: Tudod, emlékszem arra az időre - nem is volt olyan rég -, amikor gyakorlatilag totál megbomlott elmével írtál rám, amikor Deansdale ki akart vágni téged a Férfihangról. Én meg magatehetetlenül kénytelen voltam olvasni a nyavalygásodat, mert bár nem értettem egyet a cenzúrázásoddal, megfelelő jogosultságok híján akkor még nem volt beleszólásom a moderáció menetébe. És meglehetősen rosszul is éreztem magam, mert szívesen segítettem volna, ha lettek volna eszközeim.

Annak ellenére, hogy véleményeid többségével annak idején sem értettem egyet, mégis fontosnak tartottam a szólásszabadság fenntartását, de ez csak olyan feltételekkel valósítható meg, hogy mindegyik fél tiszteletben tartja a másik véleményét - egyetérteni nyilvánvalóan nem kell -, és nem kezdi el rögtön idióta barom szektás módjára a másik identitását támadni, pláne nem a saját véleménydiktatúráját ráerőltetni a másik félre. Kinyilatkoztatásra nyilván lehet ellenkinyilatkoztatással felelni, de az ótvar személyeskedés számomra mindig azt jelenti, hogy teljesen felesleges ez esetben a másik fél véleményét egyáltalán meghallgatni, mert olyan alapszintű etikettel nincs tisztában, ami az értelmes vitára alkalmassá tenné.

Deansdale-lel például lehet normálisan vitázni, mint ahogy pl. alapjövedelem ügyében is tettük azt a Férfihangon. Soha nem fogunk egyetérteni, de egy értelmes vitának nem is ez a lényege, hanem a mindenféle nézetek mellett - vagy ellen - összegyűjthető álláspontok gazdagítása. Plusz szerintem egy társadalom -vagy gazdaságpolitikai vitának nem a jelen helyzetről kellene szólnia, hanem hogy mi legyen később, hova fejlődjön tovább a világ. Erre az értelmiségi feladatra pedig egy szektás hitvita alkalmatlan.

Az elmúlt időszakban sikerült több ízben is bebizonyítanod, hogy értelmes vitára alkalmatlan vagy, és így nézeteid nem érdemesek reagálásra sem, mert az ótvar személyeskedésen, a mindent fekete-fehérben látáson és az ebből adódó ideológiai vakságon felül semmi érdemlegeset nem vagy képes prezentálni. Ráadásul ezt a nagy semmit is rendkívül autisztikus beütéssel teszed, márpedig egy autista számomra alapból érdemtelen bárminemű vitára, mert egyszerűen genetikai alapon hiányzik belőlük annak képessége, hogy a saját gépies és elembertelenedett hitvilágukon felül bármi ellenvéleményt egyáltalán befogadni képesek legyenek - ha már elfogadni nem is.

A különbség köztem, meg egy autista között, hogy én nem akarom az autistákat bántani - éljenek boldogságban, nyugalomban -, viszont az autisták, karöltve a velük együttműködő pszichopatákkal gyakorlatilag mindenkit ki akarnának irtani, akik nem ugyanolyanok, mint ők. IT fórumokon számtalan hasonló jellegű vitával találkoztam már, és nagyon könnyen meg lehet állapítani, ki autista, és ki nem... az autisták mindig ugyanazt a gépies, megállíthatatlan hitdogmát erőltetik mindenkire, szituációtól függetlenül.

Azt lehet mondani, hogy egy magamfajta neurotikus túlságosan is agyonbonyolítja a világ működését, de ha egy autista meg túlságosan leegyszerűsíti, és megfosztja az emberiséget annak emberi jelletéből, abból nem egészséges kompromisszum lesz valahol középúton, hanem háború.

@Deansdale: "Ez azért erős, a legtöbb esetben ennél sokkal kevesebb is elég. Ahol hazudozni kellene onnan le kell lépni, legyen az munkahely vagy magánjellegű kapcsolat."

Nem, ilyen nincs, aki nem hazudozik, az éhendöglik. Nem egy ízben foglalkoztam már munkahelyi visszaélésekkel, ill. az álláspiacról - anno ennek részeként az informatikushiányról - írtam is a Férfihangon, amiben előrevetítettem, hogy nem érdemes informatikusnak állni, mert egész egyszerűen a jelenlegi oktatási -és munkaerőpiaci körülmények mellett sokkal nagyobb a bukás kockázata, mint a sikeré. És hogy ha minden így marad, tovább növekszik a hiány. Nos, azóta megkaptam az elméleteim sikeres visszaigazolását, nem egy helyen olvashatom teljes megelégedettséggel, hogy már-már az elviselhetetlenségig fokozódott az informatikushiány, és az eddig soha nem látott negatív folyamat nem sokkal a cikkem publikálása után kezdődött el. Persze a szakma leszarja egy sehol nem jegyzett magánszemély véleményét...

Minden csak azon múlik, tartalmazza-e a munkáltatók által elvárt buzzwordöket az önééletrajzod, és ezeket a bullshiteket aztán interjún elő tudod-e adni hitelesen. Nyilván ezen elvárások alól a sógorkomahaverrokonok mentesülnek, nekem nincs hátszelem.

"de az emberek 99%-a képtelen kiszabadulni a belé rögzült ösztönök/érzelmi automatizmusok/megszokások irányítása alól - olyanok mint egy automata amibe ha bedobod a százast akkor kiesik a ropi, nem lehet őket "felébreszteni","

Mert ez az emberi biológia alapja, hogy ne kelljen mindenféle apró baromságot, amik nem a születéskor velünk világrajött reflexek, rendszeresen újra betanulni. Hanem a többször, netántán éveken keresztül ismételt cselekvések belénk ivódnak - csak sajnos egy diszfunkcionális családból keletkezett sérüléseknek és rossz megküzdési stratégiáknak is ugyanez lesz a sorsuk. Ez nem az emberi hitványság mércéje, pont ellenkezőleg, az embert az állatvilágból kiemelő egyik fontos tulajdonság. Nem a reflexeket kell megszüntetni, hanem csak a rossz reflexeket.

"Se az nem megoldás, hogy leszarod a többiek véleményét és tudatosan nem illeszkedsz be a közösségbe aminek tagja vagy, se az hogy elszigetelődsz."

A megoldás a hatalomszerzés volna mások felett, de sajnos ehhez nem vagyok eléggé tőkés. :) Amit mondasz, nem tőlem függ, látod, Belvedere haverod sem képes elviselni, hogy valamiről más a véleményem, mint neki, ha meg nem képes elfogadni erényeimmel is hibáimmal egyaránt, akkor lehetetlen bármiféle együttműködésre törekedni mondjuk egy másik fronton, ahol viszont akár harcolhatnánk együtt.

"Ha szabad belemennem személyes részletekbe, a leírásod alapján úgy tűnik korábban eléggé zűrös személyiség lehettél, és ezt még csak részben ismerted be. Akivel ennyire kiközösítően viselkednek az nem csak egy ici-picit "más" mint a többiek, abban van valami mélyebb különbözőség. Amíg rá nem jössz, hogy konkrétan mi ez, és meg nem tanulod kezelni, addig a helyzeted mindig újra fog termelődni."

Csak annyi volt, hogy nem akartam soha senkinek megfelelni. Anyám terrorja elől sajnos nem tudtam menekülni, de addig is mindenki mástól független voltam, és amíg ez az állapot megmaradt, addig kiválóan teljesítettem az élet legtöbb frontján (jó, a csajokkal már tizenévesen sem voltam egészen kibékülve :D). A tanáraim rendkívül öntörvényűnek tartottak, de ennek ellenére jól viselkedtem és jól teljesítettem, soha nem illettek kritikával a szülői értekezleten :) Persze amúgy rendkívül megosztó személyiség voltam, mint minden különc ember.

Minden akkor romlott el, amikor megpróbáltam alkalmazkodni a társadalom elvárásaihoz, merthogy felnőttség, meg minden lófasz. Ez sajnos egybeesett egy olyan időszakkal, amikor a családom elszegényedett és idővel minden vagyonunkat elvesztettük - de amikor ezek a folyamatok lezajlottak, még túl fiatal voltam ahhoz, hogy beleszólhassak. Így a nagybetűs életbe végül meztelen seggel kellett érkeznem. Meg ugye anyám terrorja, mikor még élt, hogy soha nem lehetek elég jó, és ezt a terrort - sokkal finomabb eszközökkel - aztán nagymamám folytatta. Ahelyett, hogy az identitásomat igyekeztem volna a környezet igényeihez formázni, igenis alakítanom kellett volna azt, és inkább a dominanciát elsajátítani. Azaz attitűdváltozást elérni a személyiségem lecserélése helyett.

"Azok is kapitalizmus :)"

Egyik sem kapitalizmus. :) A kapitalizmushoz két tényező mindenképp kell: hierarchia, ill. hogy adott termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges munka és termelőeszközök tulajdonosa elválaszthatók legyenek egymástól. Esetleg hogy az érték mércéje valamilyen közvetítő közeg (általában pénz) legyen.

Önfenntartásban nincs hierarchia, a termelőeszközeimet én birtoklom és munkám gyümölcse csakis engem illet, nem rabolhatja el a kapitalista.

Freelancerként már van ugyan pénz, de a termelőeszközeim nem választhatók el a munkámtól, azaz nagyjából megkapom a munkám ellenértékét, emellett hierarchia sincs, mert én is nyugodtan kirúghatom a megbízót, ha nem tartja magát ígéreteihez.

@kiknekX:

„a film a szocializmust kritizálja, mert ott volt az ,hogy a tátogókat csak eltartották a többiek s a valódi megoldás az lett volna, hogy a tehetségtelenek szembesüljenek a kapitalizmussal”

„a gyerekek lázadása a polgári forradalom”

És mi van akkor, ha semmiféle politikai üzenete nem volt a filmnek? Mi van, ha pusztán csak emberi mentalitásokat mutatott be, semmi többet? Hmm?

Na, kb. ezért ábrándultam ki a magyar értelmiségből. (Ezért is.) Mert nem képesek zárójelbe rakni az elvont hülyeségeiket meg a politizáló hajlamaikat. Komolyan, rossz olvasni ezeket az értelmezéseket. Váradi Júlia a Havas a pályán c. műsorban szóba hozta a filmmel kapcsolatban a lázadást, és azt a faszságot mondta, hogy még a kiskamaszok is az Orbán-rendszer ellen lázadnak.

Békés Pál alig bírta visszafogni a nevetését, amikor az olvasta egy kritikában, hogy a Félőlény c. regénye a szocializmusban elnyomott emberekről szól.

Philip K. Dick üvöltve kergette ki azt a marxista kritikust a lakásából, aki az egész életművében egy neo-marxista lázadást látott.

Tolkien kézzel-lábbal tiltakozott, hogy a Gyűrűk Ura a fasizmus elleni küzdelemről szólt.

Ha egy műalkotás tartalma mentes a politikától, akkor ne keverjük bele.

„Velem is baj van, mert én meg pl. mindkét kritikával egyetértettem, mikor olvastam, pedig nem is tetszett a film.”

Mert te sem voltál képes a film nézése közben elvonatkoztatni a politikától. S még büszke is vagy rá! Igen, a tőkés rendszerről szólt, meg a polgári forradalomról! De például nem vetted észre, hogy volt benn egy kis gyermekszegénység, meg a végén, ha nagyon jól figyeltél, szó esett az ukrán háborúról és a görög válságról is… Erika néni pedig az elnyomó iszlámot jelképezte a filmben. NEM VETTED ÉSZRE? :P

@Wastrel:

„Csernustól eltérően nem állt neki kizárólag az egója reklámozásával és mások alázásával-gyalázásával népszerűséget csiholni magának.”

Régen még a favorit értelmiségiek közé tartozott Csernus. Elképesztő a mostani ámokfutása. Emellett már képtelen újat mondani, folyamatosan önmagát ismételgeti, mint a papagáj. Sokatmondó, hogy megírta a Nők és a Férfiak kamaszváltozatát, ami bár a szöveg stílusában nem is, de tartalmában tök ugyanaz. Mondom: ismétli önmagát, és a munkája kimerül a pénzharácsolásban. Nekem abszolút csalódás. :(

„az autisták mindig ugyanazt a gépies, megállíthatatlan hitdogmát erőltetik mindenkire, szituációtól függetlenül.”

„gyakorlatilag mindenkit ki akarnának irtani, akik nem ugyanolyanok, mint ők.”

Én a helyedben nem démonizálnám az autizmust. Magyarán: nem alkalmaznám azt az általánosítást, hogy az autisták démonok.
Ő benne például nem látok semmi démonit:
moly.hu/konyvek/temple-grandin-kepekben-gondolkodom
moly.hu/konyvek/temple-grandin-margaret-m-scariano-segitseg-autizmus
Meg ha egyszer van egy kis időd, sétálj el a csepeli Mészáros Jenő Speciális Általános Iskolába, és kérd meg az egyik gyógypedagógust, hogy mutassanak be neked néhány autista kisgyereket. Ne félj, nem fognak széttépni; aranyosak, kedvesek, egyesek még barátkozósak is. :)

Mondjuk én nem használnám sem Zombigyilkosra, sem Belvedere-re az „autista” jelzőt, még a legdühödtebb pillanataimban sem. Az autizmus ennél jóval komplexebb jelenség, mint amit a fentiekben leírtál. Én ebben a kérdésben nem engedem meg magamnak a leegyszerűsítést. Zombigyilkos és Belvedere kapitalizmus kérdésében dogmatikusak és fanatikusak - ennyi, nincs itt semmi autizmus. Mondjuk Belvedere és AlterEgo elég jól együtt tudnak működni, annak ellenére, hogy a gazdaságpolitikai nézeteik jelentősen eltérnek. (Ez már Zombigyilkos - AlterEgo vonatkozásban nem áll fenn.) Természetesen a Baltás-analógia nem volt egy etikus dolog a részéről, de neked sem kellene átesned a ló túlsó oldalára az „autista” jelző használatával.

„ha meg nem képes elfogadni erényeimmel is hibáimmal egyaránt, akkor lehetetlen bármiféle együttműködésre törekedni mondjuk egy másik fronton, ahol viszont akár harcolhatnánk együtt.”

Itt a probléma. Én örülök annak, hogy sikerült egyfajta békés viszonyt kialakítanom Reina-val, JZK-val és Belvedere-rel. (Ugyebár, velük volt a legtöbb konfliktusom, plusz Zombi.) Én még arra is kész lennék, hogy Zombigyilkossal is elszívjam a békepipát, de ő nagyon makacs. A probléma pusztán az, hogy míg az antifeminista táborban egymásnak essünk, elvi és személyi ellentétek miatt, addig ennek alig lehet nyomát találni a feminista táborban. Egy Papp Réka Kinga nem ért egyet Antoni Ritával a női kvótában és Nógrádi Noával a prostitúciós politikában, de mégis képes velük összefogva küzdeni a szent célért: a magyar férfitársadalom leigázásáért. Az antifeministák széthúznak, a feministák összefognak. Ez nem jó tendencia. Nagyon nem.

@Ahasverus:

Jaj jaj, veled is egyetértek:-D.

De hidd el, nem láttam bele politikát magamtól, sőt, amikor e két kritikát olvastam (s egyetértettem velük) közben el is szégyelltem magam, hogy enniyre béna voltam, hogy nem dekódoltam rögtön a politikai tartalmat, holott leírta vmelyik (már nem emlékszem melyik) hogy ez egyértelműen politikai mű.

Viszont miután így felnyitották a szemem:-) beláttam, hogy nehéz lenne a ploitikát/társadalomkritikát kihagyni belőle s ha ezt elfogadom, akkor viszont inkább sztem az az igaz, hogy a liberális eszme szerint volt megalkotva s persze Deansdale ebben rutinosabb, ő rögtön, siznte megnézés nélkül vágta ezt:-).

Bár amiket írtál példának vagy pl. a klasszik anekdota Arany Jánosról, az "akarta a fene" még az is lehetséges (de naív feltételezés).

De én is naív vagyok s ahogy írod, emberi mentalitásokat bemutató filmnek tekintettem elsőre, viszont mint ilyen, nem tetszett s ezért bosszankodtam. Hogy ennyire irreális, didaktikus.
Jobban szeretem azokat a műveket, ahol reálisan vannak ábrázolva az emberek, nincs lehazudva, hogy milyenek, de azért nem kell rögötön az ereinket felvágni bánatunkban, hanem így is szerethetőek. (ált. ennek az eszköze a humor). Most pár jut ilyen eszembe, az egyik a MAcsakajaj (bár asszem az is csúsztat kcisit, a hangulatot idealizálja, másik meg a Csengetett mylord.
NEm humorosak közül, most nem jut eszembe ilyen, de még majd gondolkozom.

Viszont azt is elfogadom, ha egy műben szélsőségesítve vannak a tulajdonságok, letisztázva mondjuk egy konfliktus. CSak ilyenkor én már sokszor eleve túl kritikus vagyok, bármi is az erkölcsi tanulság, vagy amit mond, mindig van bennem egy ilyen, hogy a "rossz" szemszögéből is elkezdem vizsgálni a dolgot és bosszankodni, hogy a mű miért ilyen egysíkú.

Egyszer, ha írnék egy regéynt, tuti úgy csinálnám, hogy lenne egy egy szép katartikus történet, amit mindenki értene s szép dolog lenne és e mögött lenne egy nehezebben fogható értelmezés, amivel meg homlokegyenest az ellenkezőjét mondaná.

De nem azzal akarnám elérni (mint filmünkben), hogy nem konkrétan foglamazok s ezért midnenki belevetíti, amit szeretne, hanem ténylegesen a második sík is felfejthető lenne, ha vki elkapná a szimbólumrendszerét. S úgy lenne, hogy ez a szimbólunrendszer nem vmi műveltségen kéne alapuljon, nem ilyen sznob kikacsintás lenne. Bár lehet, ez sem lenne szép dolog, mert rögtön az olvasók nagy részének kinevetésére épülne:-).

@Deansdale: Fogadjunk, hogy ez a nőnek nem nevezhető személy sokkal hamarabb - vagy legalábbis sokkal nagyobb eséllyel - fog mentőövet kapni, mint ezer másik, amúgy tisztességes és sanyarú sorsát csendben tűrő embertársa, akik netalántán a kilakoltatás szélére kerülnek akár tisztességesen felnevelt gyerekeikkel együtt, de nem mernek segítséget kérni... Szóval a banya jól csinálja, amit a csinál, minél több helyen kell látszani és a negatív reklám is reklám... Szégyentelenül és pofátlanul kell nyomulni.

@Deansdale: "Amúgyis hiba hagyni, hogy az embert a munkája definiálja. Az csak egy módszer a pénzszerzésre, nem kell beletenni a lelkünket - arra ott a magánélet."

Jaj, erre muszájnak tartom reagálni. :) Alapvetően szimpatikus számomra ez a hozzállás, támogatnám is, de sajna nem úgy látom, hogy bármi köze volna ennek a valósághoz. Szerinted hány ember engedheti meg magának manapság, hogy az identitását ne a munka oltárán áldozza fel? Már egyszerűen a legalapabb társasági szinten sem teljesül ez a kitétel, hiszen mindenki, aki ismerkedni akar (legalábbis nekem ez a tapasztalatom), egyből azt kérdezi, mielőtt egyáltalán bármi mást mgtudna rólam, hogy: "Na és mit dolgozol?" Határozottan a munkája definiálja az embert, legalábbis társadalmi szinten mindenképp. Gyakorlatilag a teljes identitásod alapján ítélkeznek a munkádról, nem véletlen menekül mindenki hanyatt-homlok az alacsony társadalmi presztízst jelentő kétkezi munkáktól... Az a baj, hogy ráadásul az értékítéletek elől akkor sem menekülhetsz, ha egyébként magad egyéniségként igyekszel a társadalom ítéleteit nem komolyan venni... Komolyan, mintha kasztrendszer működne ebben az országban.

"Az emberek többsége nem altruista, egyszerűen csak nincs képessége/lehetősége arra hogy vállalkozó legyen, a földet túrni meg nem akarja, ezért nincs más lehetősége mint munkát vállalni egy munkaadónál."

Nem nem akarja, hanem megtiltják neki, hogy földje legyen és ellássa magát. Hagyományos módon a termelőeszköz elválaszthatatlan az azt használó munkás kéztől, a kapitalizmus mindezt szigorúan kettéválasztja.

"Egyébként mi az alternatíva? Szocializmus, kommunizmus? Az jobb volt?"

Erre tudnék egy nagyon ütős választ adni, de nem valószínű, hogy komolyabb lelki válság nélkül tűrnéd (nem pont olyan választ, amire számítanál). :D

Létezik harmadik út is, amit nem véletlenül nem reklámoznak sehol, ez pedig a megélhetésalapú gazdaság. Ez leginkább egy hibrid modell keretében valósulhatna meg - akár a kapitalizmust is megtartva -, de a fő lényege, hogy ne lehessen már olyan, hogy emberek egyre nagyobb tömegei önhibájukon kívül kerüljenek utcára meg fagyjanak halálra, akire nem tartanak igényt a kapitalista földesurak.

A modell lényege, hogy megvizsgáljuk a legminimálisabb emberi szükségleteket - ez leginkább két tényező: falat a szád előtt, tető a fejed fölött -, majd megvizsgáljuk, ezen tényezők eléréséhez mit lehetne tenni.

Tehát egy megoldásszemléletű gazdaságpolitikára volna szükség. Nem véletlenül nem valósulhat meg manapság egy ilyen. A megélhetésalapú gazdaság úgy valósulhatna meg, hogy akinek a munkaerejére szükség van, az vegyen részt a kapitalizmusban, a többi meg kapjon - egy előre kiszámított méretű, x fős család vagy közösség eltartására alkalmas - földet és szerszámokat, és tarthassa el magát békében. Szabadidejében termelhet többet, vagy kézműveskedhet, amikkel szabadon kereskedhet a piacon, ezekből akár luxusigényeit is fedezheti. Ez három előnnyel is járhatna: nem kerülhetne senki az aluljáróba önhibáján kívül, mégis mindenkinek bele kell tennie a munkáját a megélhetéséhez. Nem kell segélyezni, mégis megmaradna mindenkinek az esélye a fennmaradásra. Nem kell hozzá pénz (mert az, hogy valaki lakjon valahol, nem kerül semmibe! A természet gondoskosik a legalapvetőbb lakhatás biztosításáról, csak össze kell ütni mondjuk egy kunyhót kézzel. Csak a tulajdonszerzés meg a külső szolgáltatótól származó rezsi kerül pénzbe), mégis elő lehtne állítani többletértéket is akár.

Persze egy ilyen rendszer bevezetésével már elkéstünk, mert az összes szétosztható termőföld többek között a túlnépesedés hatása által a kapitalisták birtokába került, akik vagy parlagon hagyják, vagy szennyező gyárakkal építik be őket...

Molnár F Árpádnak van egy rendkívül ütős mondata azoknak, akik nem értik, hogy fedél nélkül miért nem lehet emberhez méltó életet élni, és hogy Afrikában a bantu néger, akinek ennie nincs mit és innia nincs mit, miért épít magának kunyhót és miért lakik házban. Azért, mert az ember házban lakik. :) Kicsit indulatosabban itt (1 perc):
youtu.be/lY-ZCeO6qTA?t=95

@kiknekX: "Úgy látszik nem volt benne vmi könnyen dekódolható elem, hogy hogy kell értelmezni s ezért az anti-libsi oldalon is egy kicsit meg vannak kavarodva :-P"

Ahogy írtam, én csak 2 percet bírtam belőle. Emellett félreérthetően fogalmaztam, mea culpa, valójában nem libsit kellett volna írnom, hanem entellektüellt, úgy érthetőbb lett volna a szándékom. Nem politikai üzenetet láttam vagy hiányoltam benne, hanem olyan hangulattal és képi világgal operált amit eddig csak idióta művészfilmekben láttam, és nem tudok rá jobb hasonlatot, mint hogy fals, mint egy elhangolt hagnszer.

@Wastrel: "Nem, ilyen nincs, aki nem hazudozik, az éhendöglik."

Az előző kommented után, ahogy a fekete-fehér látásmódról beszéltél, ez kicsit furán hangzik :) Létezik, hidd el, legföljebb te még nem találkoztál vele. Én ebben élek.

"már-már az elviselhetetlenségig fokozódott az informatikushiány"

Művi ez a hiány, ember lenne bőven, csak a legtöbb helyen nem akarnak eleget fizetni. Valójában úgy értik, hiány van olyan informatikusokból akik féláron is hajlandóak dolgozni.

Nade dolgozni nem csak az informatikában lehet, ha úgy érzed az a világ hamis akkor lépj másfelé.

"Ez nem az emberi hitványság mércéje, pont ellenkezőleg, az embert az állatvilágból kiemelő egyik fontos tulajdonság."

Hitványságnak én sem tartom, viszont nem értek egyet a gondolat második felével. Szerintem érzelmi/mentális automatizmusok irányítása alatt vakon élni pontosan az állatvilágra jellemző, és a TUDATOSSÁG emel ki onnan. Amikor vizsgálod, hogy mit csinálsz, miért csinálod, jó-e az és van-e értelme, hogyan hat nemcsak rád, de másokra is, és ha nem optimális, akkor hogyan tudnál változtatni rajta. Ez a képesség, de még az erre irányuló szándék is hiányzik az emberek többségéből, robotként élik végig az életüket, előre beprogramozott válaszokat adnak mindenre, nincs bennük semmi autentikus. Persze ettől, ahogy említettem, még nem lesznek hitványok - ez is csak egy lépcsőfok a fejlődésben, amin kitartó munkával túl kell lépni.

"A megoldás a hatalomszerzés volna mások felett, de sajnos ehhez nem vagyok eléggé tőkés. :)"

Nem old meg semmit ha te csinálod másokkal amit addig ők veled :) A megoldás a saját belső problémáid megértése és megszüntetése, ami sajnos kegyetlenül lassú meló, de nincs más út.

"ha meg nem képes elfogadni erényeimmel is hibáimmal egyaránt, akkor lehetetlen bármiféle együttműködésre törekedni mondjuk egy másik fronton"

Azt, hogy milyen közösségnek milyen része vagy ezerféle módon lehet definiálni. Nem kell neked Belvedere-t szeretni vagy vele kommunikálni ahhoz, hogy a tágabban értelmezett férfiszférához tartozhassatok. Ne kommunikáljatok egymással ha csak szenvedéssel jár a dolog, ennyi az egész. De ez a legkevésbé sem jelenti, hogy ne lehetne egy szűk, szorosabb közösséget kialakítanod olyanokkal akikkel egy hullámhosszon vagytok. Nem az a lényeg, hogy mindenkivel jóban legyél, hanem hogy találj egy pár embert akivel ez lehetséges. Aztán a világot már le lehet szarni :)

"anyám terrorja, mikor még élt, hogy soha nem lehetek elég jó, és ezt a terrort - sokkal finomabb eszközökkel - aztán nagymamám folytatta"

Gondolom édesanyádat eleve a nagyanyád fertőzte meg ezzel, őt valószínűleg az ő szülei, és ha minden papírforma szerint halad tovább akkor te is ezt fogod csinálni a saját gyerekeiddel. Régóta ismert minta ez, tengernyi lelki nyomor ível át így generációkon. A puszta elhatározás, hogy márpedig te nem ilyen leszel, nem segít, sőt, a legtöbbször szerves része a folyamatnak. Tudatosság és lelki önvizsgálat nélkül az ilyen ördögi körökből nem lehet kiszállni.

"A kapitalizmushoz két tényező mindenképp kell: hierarchia, ill. hogy adott termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges munka és termelőeszközök tulajdonosa elválaszthatók legyenek egymástól."

Ennek számomra már eléggé Marx-szaga van - számomra a kapitalizmus lényege (a teljes ÖNKÉNTESSÉGEN kívül) annyi, hogy mindenkinek tenni kell valamit a saját megélhetéséért, és erre senki nem rak kívülről politikai/ideológiai korlátokat. Ha te vállalkozni akarsz megteheted, ha elmennél dolgozni egy vállalkozóhoz megteheted, ha az egész rendszer nem érdekel akkor túrhatod a földet és eheted amit terem. Senki nem veszi el a munkád gyümölcsét, de senki nem is ad ingyen semmit, LEGFÖLJEBB ÖNKÉNTESEN, ha olyan a kedve. Ez a kapitalizmus. És világos, hogy ez sok embernek nem tetszik, jellemzően azoknak akik szerint nekik ingyen járna valami, amitől a csúnya gonosz gazdagok fosztják meg őket.

Szerinted egy kapitalizmus nélküli világban milyen lehetőségeid lennének a megélhetésre? Túrhatnád a földet, ha hagyják. Ha bármit csinálnál, ami értékteremtő és másokkal való kereskedésen alapul, az már kapitalizmus. Ha sütnél kenyeret és eladnád, kapitalizmus. Ha elmennél a pékhez pénzért dolgozni, kapitalizmus.

A kapitalizmuson kívül a világ történetében eleddig mindössze 2 másféle rendszer létezett: a vadászó-gyűjtögető (amihez jelenleg kb. 6 milliárdnyival túl sokan vagyunk), illetve a szoci-komcsi elképzelés, ahol az állam kényszerít téged a munkára, annak a gyümölcseit elveszi tőled, aztán annyit oszt vissza neked amennyit jónak lát. Jó lenne vadászni-gyűjtögetni, de lehetetlen, a másik kettő közül meg inkább a kapitalizmus, ha már választani kell.

Emellett vannak még utópiák egy olyan világról, ahol robotok dolgoznak és az embereknek nem kell, de amellett hogy ennek az életképessége és előremutató jellege vitatható, amúgyis csak az ükunokáink ükunokáinak lehet majd reális lehetősége kipróbálni.

@Wastrel:
Létezik jogos kapitalizmus-kritika. AlterEgo pozitív szocializmus-képe (közgondoskodás, jóléti állam) például egy szabadpiac-párti olvasó számára emberileg és érzelmileg érthető (ha nem is ért vele egyet!). Különbség, hogy neked negatív kapitalizmus-képed van, kezdve a "bérrabszolgaságtól" az EMBERISÉGET KIIRTÓ NAGYTŐKÉSEKIG. Azont túl, hogy militáns baloldali toposzokkal dobálózol, láthatóan nem tudtad elválasztani a társadalmi-gazdasági problémák megragadását a személyes frusztrációidtól.

Mivel olyan idoljaid vannak, mint Puzsér Róbert és Molnár F. Árpád, ne lepődj meg, hogy gazdaságfilizófiai témában nem tekintelek vitapartnernek.

Legutóbb erról adtál számot, hogy a pszichológiai szakirodalmat sem ismered - láthatóan összekevered a személyiségzavart és a fejlődési rendellenességet.

Erős a gyanúm, hogy gyakran élsz pszichológiai kivetítéssel. A korábbi soraid alapján elmondható, hogy kettőnk közül te vagy az introvertáltabb és te nem jössz ki jól társadalommal. Tudhatnád, hogy nem távol tőlem a versengés és van bennem némi irányító hajlam is, szóval jócskán mellélőttél a diagnózisoddal.

Annál viszont jobb ember vagyok, hogy téged kezdjelek el autistázni. Ha el is tré a véleményünk, sohasem tekintettelek ellenfélnek: nem szükséges bosszúszomjasan és indulatosan felelned.

@Wastrel: "Önfenntartásban nincs hierarchia"

Erre most is van lehetőséged - ami korlátokat ezzel kapcsolatban támaszt előtted az állam (az adókat, járulékokat, engedélykötelességeket, stb.) a szocialista eszméknek, illetve a saját hatáskörén túlburjánzó államnak köszönheted.

"Szerinted hány ember engedheti meg magának manapság, hogy az identitását ne a munka oltárán áldozza fel?"

Szerintem mindenki. Biztos hülyén hangzik, de egyéni döntés kérdése, hogy te mit tartasz fontosnak és mire alapozod a saját siker- ill. kudarcélményeidet. Senki nem áll mögötted pisztollyal és kényszerít, hogy a munkádban elért sikerekkel definiáld a saját emberi értékeidet, értékességedet. Ez egy általános minta amibe a legtöbb ember önkéntelenül belenő, de ugyanennyi erővel el is lehet hajítani, csak egy kis tudatosság kell(ene) hozzá. Az, hogy a legtöbb ember óhatatlanul is beleesik ebbe a csapdába csak azt mutatja, hogy olyan robotok amikről fentebb beszéltem: az öröklött, iskolában tanult, másoktól látott, médiából átvett minták tudattalan rabjai. Olyan festők akiket betanítottak az almás körtetál csendélet festésére, és onnantól azt gyártják amíg élnek mert azt hiszik nem lehet mást, máshogyan.

Valójában bejárhatsz te a pénzért akárhová akárhogyan, és ha a főnök baszogat magadban mosolyoghatsz rajta. Sőt, akár nyíltan is, elvégre ha kirúgnak az sem a világ vége, szar munkahelyet találhatsz másikat pillanatok alatt.

"egyből azt kérdezi "Na és mit dolgozol?""

Ha azért kérdi mert (csak) az anyagiak érdeklik akkor meg kell köszönni a randit és lelépni; ha egyszerű társalgási fordulat akkor lehet rá válaszolni akárhogyan. Akár azzal is, hogy téged nem a munkád definiál, hanem a hobbid/művészeted/méteres lőcsöd. Amúgymeg el kell olvasni Heartiste kolléga ajánlásait e téren: kitérő és sejtelmes válaszokat kell adni, ami felkelti a csaj érdeklődését. Az ilyesmit diplomatikusan flörtnek hívják, nem hazudozásnak :D

"Határozottan a munkája definiálja az embert, legalábbis társadalmi szinten mindenképp"

Ki a francot érdekli a társadalom ha az öndefinicíójáról van szó? :) Te mit tudsz például az én munkámról? Na ugye. Én úgy érzem engem az írásaim sokkal inkább meghatároznak mint a munkám. Hamvas Béla raktáros volt egy erőműben, szerinted úgy emlékszik rá az utókor mint raktárosra?

"nem véletlen menekül mindenki hanyatt-homlok az alacsony társadalmi presztízst jelentő kétkezi munkáktól"

Evolúciósan kódolt, hogy szeretjük az erőforrásokat, ezzel nincs mit csinálni, de csak akkor van igazi jelentősége amikor párt keresel, arra az időre pedig lehet helyettesíteni máshogyan. Szerintem a zavarodat az okozza, hogy e tekintetben egy evolúciós késztetés irányítja az érzelmeidet: egy az állatvilágból származó túlélési stratégia miatt érzed te emberként itt és most, hogy az erőforrásaid mennyisége határozza meg az értékedet. Ha ezt MEGÉRTED akkor elveszíti feletted a hatalmát, megszabadulhatsz a kellemetlen érzésektől. Ettől ugyan nem lesz több erőforrásod, de legalább nem fog zavarni :) Sőt, vigasztalhat a gondolat hogy ez az ősi ösztön a gazdagok életét is mérgezi, a legtöbbjük kielégíthetetlenül a TÖBBRE áhítozik, mert ezt suttogja a fülükbe a makákó örökség. A lelki béke kulcsa nem a gazdagság, hanem rájönni hogy miért akarod a gazdagságot, és hogy annak valójában semmi jelentősége.

"megtiltják neki, hogy földje legyen és ellássa magát. Hagyományos módon a termelőeszköz elválaszthatatlan az azt használó munkás kéztől, a kapitalizmus mindezt szigorúan kettéválasztja."

Ez már nagyon Marx és semmi értelme. Egy darab földet egy félreeső helyen fillérekért megkapsz, utána pedig azt csinálsz vele amit akarsz, a kapitalizmus szelleme nem fogja kicsavarni a kezedből a kapát. Őstermelők ezrei élnek Mo-n.

"nem valószínű, hogy komolyabb lelki válság nélkül tűrnéd :D"

Minek nézel te engem? :)

"akire nem tartanak igényt a kapitalista földesurak"

Nem kötelessége a munkaadóknak mindenkinek munkát adni, ugyanis (papíron) ők is csak ugyanolyan magánszemélyek mint te vagy én. Ha te lennél pék, kötelességed lenne a falu összes bolondját felvenni tésztát gyúrni? Jöhetnének hozzád azzal a dumával, hogy igazságtalan ha nem tartasz igényt a munkájukra? Ha nem, akkor te se hibáztasd a "tőkéseket" amiért nem vesznek fel mindenkit. Nem a pék hibája, hogy van aki hajléktalan. A kapitalista rendszer kulcseleme az önkéntesség, minden más rendszerben létezik valamilyen kényszer.

Persze nyilván valamilyen hibrid rendszer a megoldás, de az alapnak mindig a kapitalizmusnak kell lennie. Minden más rendszer úgy kezdődik, hogy valakitől valamit erőszakkal elveszünk, hogy odaadjuk valaki másnak (és közben az államapparátus természetesen leveszi a saját sápját).

@Wastrel: "A megélhetésalapú gazdaság úgy valósulhatna meg, hogy akinek a munkaerejére szükség van, az vegyen részt a kapitalizmusban, a többi meg kapjon - egy előre kiszámított méretű, x fős család vagy közösség eltartására alkalmas - földet és szerszámokat, és tarthassa el magát békében."

Ez teljesen normális és jól hangzik, és jelenleg is elérhető, egyetlen kivétellel: "kapjon". Amikor valami ingyen jár az egyfelől másvalakiktől van lenyúlva, másfelől melegágya a visszaéléseknek. Ki dönti el, hogy ki kapjon földet és ki nem? Mi van ha aztán az illető kiadja bérbe másnak? Mi van ha nem műveli? Mi van ha aszály jön és éheznek? Mi van ha eltörik a kapanyele, kötelességem nekem dolgozó emberként venni neki egy újat? Ésatöbbi.

Egyébként 1 hektárnyi földet jelenleg is lehet ingyen kapni személyes művelésre, aki komolyan gondolja a dolgot érdeklődjön a részletekért.

Amúgy az emberek 99%-a irtózik a mezőgazdasági munkától, az önfenntartásra nehezebben tudnád rávenni őket mint a futószalag mellett állásra :|

A kapitalista rendszer senkinek a lakhatását nem veszi el (a saját vagyon felélésével illetve az afölötti életszínvonal fenntartásával el lehet veszteni, de ez nem "a tőkések" hibája), ami pedig a hajléktalanok kunyhóépítését akadályozza az megintcsak nem a kapitalizmus. Egy kapitalista rendszerben tökéletesen elképzelhetőnek tartom azt, hogy önkormányzatok számára engedélyezve legyen a nem használt földterületeik kiutalása hajléktalanoknak lakhatás-megélhetés céljára, illetve megoldható lenne ezeken a telkeken az egyébként érvényes építőipari előírások könnyítése (saját felelősségre). Miért kell ehhez a kapitalizmust elutasítani?

A lakhatáshoz és Molnár F-hez még annyit: fantasztikus humanitárius gondolat, hogy a fedél a fejünk fölött alapvető emberi jog és járjon mindenkinek alanyi jogon, csak ki a tököm fogja azt biztosítani mindenkinek? Molnár F hány hajléktalannak segített házat építeni? Ja, hogy saját zsebre már nem olyan nagy a szája? Oldja meg az állam az adókból? Ez jelenleg is zajlik, igaz nem házakat osztogatnak, csak hajléktalanszállókat hoznak létre, dehát addig nyújtózzunk amíg a takaró ér, ugyebár. Molnár F mit szólna, ha az adóit és járulékait megemelnék a másfélszeresükre, hogy legyen minden hajléktalannak saját háza? Akkor ugye jönne a duma, hogy a kurva kizsákmányoló KAPITALISTA (pfff) állam, meg a tetű Orbán...

@Ahasverus: "Mondjuk én nem használnám sem Zombigyilkosra, sem Belvedere-re az „autista” jelzőt, még a legdühödtebb pillanataimban sem."

Én minden düh vagy megalázási szándék nélkül mondtam Zombira, hogy az, mert szerintem az. Pontosabban inkább azt lehetne mondani, hogy asperger-szindrómás, mivel kézzelfoghatóan produkált néhány markáns tünetet.
hu.wikipedia.org/wiki/Asperger-szindr%C3%B3ma

És komolyan, ezt nem "érvnek" szántam az ellene zajló vitában, és nem is a hitelességét próbáltam aláásni, egyszerűen csak ez a konkrét véleményem vele kapcsolatban. Ha ezt személyes sértésnek veszi, hát istenem, megvan hozzá a joga. Mindenesetre úgy érzem ez vezetett a vitánk totális csődjéhez, mert máskülönben intelligens ember, azzal nem volt probléma.

"Én még arra is kész lennék, hogy Zombigyilkossal is elszívjam a békepipát, de ő nagyon makacs."

Aha :)

@Deansdale: Nem lenne olyan drága a hajléktalan kérdés megoldása, rengeteg munkásszálló volt a szocialista rendszer bukása után, amit át lehetett volna alakítani a hajléktalanok lakhatására, de persze helyette inkább eladták őket olcsó szállodának. Lehetne a lepusztult területeken olcsó lakásokat építeni, ahol mindegyik kaphatna egy szobát, bőven telne a hülyeségekre elherdált állami pénzekből ( pl négyszeres áron épített uszodák, stadionok ).

@Deansdale:

"Én minden düh vagy megalázási szándék nélkül mondtam Zombira..."

Én Wastrelnek szántam, de igen, dereng, hogy párszor te is ellőtted. Bár te azért nem gyártottál gyűlöletbeszédet az autisták ellen, míg Wastrel olyan negatív kirohanást intézett az autisták ellen, hogy attól kissé megborzongtam. Az autista, aki mindenkit kinyír... az autista, aki gyilkos... Egy gyógypedagógus csóválná a fejét... Akkor most a Pető Intézet tele van potenciális gyilkosokkal... :P

"Aha :)"

Mi "aha"? Azért hadd tegyem hozzá, nyomon követtem a Zombigyilkos vs. Deansdale deathhmatch-et, s bár neked adtam igazat, de úgy leérvelted, majd a végén úgy kidobtad a blogodról, hogy attól még bennem is meghűlt a vér. Innentől tudatosult bennem igazán, hogy Deansdale-vel nem lehet packázni. (Mondjuk nem is állt szándékomban.) De azóta pl. a blogodra be sem teszi a lábát, miközben a Férfihangra igen.

@Wastrel:

„Határozottan a munkája definiálja az embert, legalábbis társadalmi szinten mindenképp.”

Ha meg kellene neveznem valamit, ami szerintem a kapitalizmusban meghatározza az emberi létezést, az a munkaerő-piac. Sokatmondó, hogy nekem a dolgozó ismerőseim mind lefelé, mind felfelé fújnak azokra az emberekre, akik nem részei a munkaerő-piacnak. Lefelé a hajléktalan meg a vályogviskóban lakó szegény ember természetesen „azért nem megy el dogozni, mert büdös neki a munka”. Felfelé az a vállalkozó, médiaszemély, művész, aki annyi vagyont halmozott fel magának, hogy függetlenítheti magát a munkaerő-piactól, természetesen „ez soha az életében nem dogozott, és nem is akar dogozni”. Rengeteg dolgozó ismerősöm gyűlöli azokat az embereket, akik nem dolgoznak – és itt a munka alatt a munkaerő-piacon való gürcölést értik szigorúan. Az, hogy te csinálsz a gyerekednek egy mászókát, hogy örömet szerez neki, nem munka, mert nem jár érte bér. Csak a munkaerő-piacon szerzett zsold, a bérmunka az igazi munka. A munkaerő-piacon jelen lévő személyek egy nagy hányada undorral tekint a munkaerő-piacon nem jelen lévő személyekre, legyen az a hajléktalanságot választó Bartos Cs. István (lefelé taposás) vagy a szabadidejével szabadon gazdálkodó Puzsér Róbert (felfelé taposás*).

*Bizony, Puzsér a Csillag Születik óta már rég nem az alsó-középosztály tagja, hanem szilárd közép. Persze, nem irigylem tőle. Jól csinálta.

„nem véletlen menekül mindenki hanyatt-homlok az alacsony társadalmi presztízst jelentő kétkezi munkáktól”

Itt viszont egy picit tévedsz. Mikor a KLIK-ben melóztam, megdöbbenve tapasztaltam, mennyi női pedagógus választott magának építőipari szakmunkást párnak. Pedagógus asszony kőműves, szobafestő, ács vagy villanyszerelő férjjel az oldalán. A magyarázat pedig egyszerű: az építőiparban mindig van meló, ezért csak az az építőipari szakmunkás nem talál munkát, aki nem akar dolgozni. Munka van dögivel, a kifizetések más dolog, bár ha ügyesen okoskodik, és ki tudja kerülni a rohadék vállalkozókat, akik trükköznek a kifizetésekkel, akkor jól keres. Tegnap hallottam Havas Henrik szájából, hogy „kvalifikált szakmunkás”, pozitív jelzőként. Puzsér Róbert egy Szabadfogásban negatívan beszélt a szobafestőkről (tudok a hülyeségének gratulálni!), mire Konok Péter és Csintalan Sándor kioktatták, hogy ez a szakma bizony megkövetel bizonyos készségeket és képességeket. Egy kvalifikált szakmunkás tudja biztosítani egy nő számára mind az anyagi, mind a fizikai biztonságot. Ja, mert az építőipar még a kevés maszkulin területek egyike, ott nem árt, ha férfi az ember, vagyis aki ott dolgozik, rendelkezik fizikai erővel. Rengeteget melóztam az építőiparban, és láttam, hogy ott igenis számít a (szak)tudás. Nincsenek kiskapuk, mint az olyan intellektuel szakmáknál, mint a szociológia vagy a pszichológia. Vagy értesz a szakmádhoz, vagy repülsz. Na jó, persze itt is vannak árnyoldalak, anomáliák – a legsúlyosabb a körbetartozások, ami jelentősen megbénítja az építőipart. De ettől még egy jó építőipari szakmunkás igenis megvan becsülve, ha nem is a teljes társadalom által, de az emberi többség által.

A presztízsre térve: egy jó ács vagy egy jó szobafestő nagyobb megbecsülésnek örvend, mint egy könyvtáros. Bizonyos szakmunkás bizonyítványok ledominálnak bizonyos diplomás végzettségeket.

@Deansdale:

"Egyébként mi az alternatíva? Szocializmus, kommunizmus? Az jobb volt?"

Ha összeomlik a kapitalizmus, (megtörténhet) akkor óhatatlanul is kiépül majd egy alternatíva. Felépítik a túlélők. Ajánlom olvasásra Stephen King: Végítélet c. művét. :)

„Gondolom édesanyádat eleve a nagyanyád fertőzte meg ezzel, őt valószínűleg az ő szülei, és ha minden papírforma szerint halad tovább akkor te is ezt fogod csinálni a saját gyerekeiddel.”

Csernus Imre (egyik helyes gondolata) szerint ez a vonal megszakítható. De előtte kell a vizsgálódás, a szembenézés és a kimondás, utána pedig a változtatás. Nem muszáj azt a sorsot betöltenünk, amit a szüleink. Lásd Sztálin lánya!

„…a kapitalizmus lényege… az ÖNKÉNTESSÉG…”

Sajnos nem. Az emberek többsége nem önkéntesen választja a melót a munkerő-piacon. A „szabad munkaválasztás” egy mítosz. Ha egy adott település csak két fajta munkalehetőséget tud neked adni, te azt a települést anyagi vagy más okokból nem vagy képes elhagyni, akkor bizony be vannak határolva a lehetőségek. Siófokon az alábbi területek nyitottak egy fiatal munkakezdő előtt: építőipar, vendéglátás, ipartelep. A többi munkaterület pozíciói kihalásos alapú, meg el van osztva a haverok és a rokonok között.

„A kapitalizmuson kívül a világ történetében eleddig mindössze 2 másféle rendszer létezett: a vadászó-gyűjtögető (amihez jelenleg kb. 6 milliárdnyival túl sokan vagyunk), illetve a szoci-komcsi elképzelés,”

A feudalizmus hol van? (Amit finoman jelzek egyesek számára, hogy nem teljes értékű kapitalizmus, hiába voltak benne kereskedő városok és vállalkozó polgárság.)

„Ha azért kérdi mert (csak) az anyagiak érdeklik akkor meg kell köszönni a randit és lelépni; ha egyszerű társalgási fordulat akkor lehet rá válaszolni akárhogyan.”

Na igen. Meg azért a nő próbálja kipuhatolni, hogy az adott férfi képes-e számára biztosítani anyagi biztonságot. Ez teljesen normális. Ha nő lennék, akkor én is a dolgozó férfihoz mennék hozzá, nem a munkanélkülihez.

„Hamvas Béla raktáros volt egy erőműben”

Hamvas Béla egyik írásában beszél róla, hogy kifejezetten rossz munkaerő volt. Saját elmondása alapján nem végezte jól a munkáját. Szubjektív visszaemlékezés, nem tudom, igaz-e, de a saját interpretációja szerint nem teremtett semmiféle értéket abban a raktáros munkakörben, persze szigorúan munkaerő-piaci értelemben. Persze ehhez hozzá kell tenni, Hamvas eredeti szakmája könyvtáros, és dolgozott is egészen addig a szakmájában, míg Lukács György, ez a baloldalnak oly kedves seggfej alá nem tett. A szocializmus kevés erénye, hogy mindenkinek adott munkát, így Hamvasnak is. Hamvas raktáros volt, igen, de nem önként és dalolva, ez nagyon is kényszer volt.

„Amúgy az emberek 99%-a irtózik a mezőgazdasági munkától, az önfenntartásra nehezebben tudnád rávenni őket mint a futószalag mellett állásra :|”

Ez sajnos igaz.

@Ahasverus: Ne vedd szó szerint amit Wastrel írt, arról nyilatkozott félreérthetően ahogy egyesek képtelenek elfogadni hogy mások máshogy gondolnak dolgokat. (Ebben pl. Zombi igencsak bűnös volt.) Nem úgy érti, hogy autista gyerekek fegyvert fognak ragadni és lelövöldöznek minket.

"Mi "aha"?"

Te is szembesültél azzal, hogy Zombi mennyire beszűkült, csak te ezt lerendezed annyival, hogy "makacs". Az ilyen méretű makacsság már nem normális :)

"úgy kidobtad a blogodról, hogy attól még bennem is meghűlt a vér"

Csak azért dobtam ki mert már nem bírtam elviselni, hogy egyáltalán nem reagált az érveimre, csak dedós kretén visszavágásokat nyomott azon a színvonalon, hogy "nem is én hanem te". Felnőtt emberek között az ilyesminek nincs helye, és miután cirka tucatszor figyelmeztettem erre, csakazértis újra nyomta ugyanazt, megkettőzött erőfeszítéssel. Nem tudom ebből ki mennyit látott konkrétan, mivel moderálva lettek egyes kommentjei, így aki a törlés után érkezett már nem tudhatta hogy pontosan mi történt. Ő volt eleddig az egyetlen ember aki képes volt ennyire felháborítani a hülyeségével, rajta kívül csak olyanokat moderáltam akik fröcsögve gyalázkodtak. (Illetve törölve lett még pár offtopic komment, de az sem személyes okokból, hanem mert offtopic.)

"Innentől tudatosult bennem igazán, hogy Deansdale-el nem lehet packázni."

Bőven elég ha valaki nem egy komplett fasz. Nem muszáj velem egyetérteni, sosem volt az, tucatnyi emberrel kiegyeztünk már kulturáltan abban, hogy nem értünk egyet és kész. Senkinek semi félnivalója nincs errefelé.

@Ahasverus: "Ha összeomlik a kapitalizmus, (megtörténhet) akkor óhatatlanul is kiépül majd egy alternatíva. Felépítik a túlélők."

Ezernyi ország és gazdasági rendszer omlott már össze, és a túlélők valahogy mindig kapitalista rendszert építettek a romokon - már ha rajtuk múlott. Hogy miért, arról két bekezdéssel később.

"Csernus Imre (egyik helyes gondolata) szerint ez a vonal megszakítható. De előtte kell a vizsgálódás, a szembenézés és a kimondás, utána pedig a változtatás."

Persze, ezt írtam én is :) Csak sajnos a legtöbben a vizsgálódás részét kihagyva megpróbálják elintézni a dolgot annyival, hogy "majd én jobban/máshogy fogom csinálni, mert ahogy a szüleim csinálták azt gyűlöltem", aztán pedig vagy ugyanazt követik el ők is a gyerekeikkel, vagy átesnek a ló túloldalára, ami ugyanolyan káros és a gyerek ugyanúgy gyűlöli. TUDATOSSÁG nélkül az ember csak kapkod-csapkod jobbra-balra ahogy a sors rángatja.

>>> A kapitalizmus lényege az önkéntesség.

"Sajnos nem. Az emberek többsége nem önkéntesen választja a melót a munkerő-piacon."

Félreérted. Nem az a lényeg, hogy mindenkinek alapvető joga legyen megtalálni és megszerezni az álommelóját. Az a lényeg, hogy a rendszerben nincs semmilyen kényszer. Se téged, se senki mást nem kényszerít semmire, mindenki megpróbálhat a saját feje után menve boldogulni. A kapitalizmus a te teljes szabadságod rendszere, azt a félreértést NEM belevéve, hogy a te szabadságod szerves része lenne hogy az akaratod akár mások kárára is érvényesíthesd, hogy mások kötelezve legyenek téged kiszolgálni. Nem kötelessége senkinek a te álom-munkahelyedet létrehozni és számodra fenntartani, úgyhogy ne csodálkozz ha ilyet nem találsz. Ez nem a rendszer hibája, a világ működik így. De az álommelódat semmilyen más rendszer sem fogja számodra felkínálni - lehet álmodozni a kapitalizmus bukásáról, de semmilyen más elképzelés nem lesz jobb.

"Ha egy adott település csak két fajta munkalehetőséget tud neked adni, te azt a települést anyagi vagy más okokból nem vagy képes elhagyni, akkor bizony be vannak határolva a lehetőségek."

Nem kötelessége senki másnak az, hogy neked lehetőségeket teremtsen, ahogy neked sem kötelességed az, hogy másnak teremts lehetőséget. Nem hibáztathatod az erőszakmentességet azért, mert senkit nem kényszerít a te igényeid kielégítésére. Aki többre/másra vágyik, annak kockáztatnia kell, kezdeményeznie, dolgoznia, satöbbi. Legyél egyéni vállalkozó, távmunkás, vagy költözz el annak ellenére is hogy vannak dolgok amik érzelmileg oda kötnek. Nem várhatod a világtól, hogy helyetted hárítsa el a te nehézségeidet, az ugyanis azt jelenti, hogy valaki másnak a SAJÁT BOLDOGULÁSÁN FELÜL még a te problémáidat is meg kell oldania miközben te a lábadat lógatod.

"A feudalizmus hol van?"

Az egy kezdetleges kapitalizmus volt, az előző, erőszakosabb ill. hierarchikusabb rendszerek utóhatásaival vegyítve. Mindenki magának dolgozott, ami jó, csak épp voltak páran akik mások munkáját lefölözték, ami nem jó. Mondjuk ha úgy nézed a modern szoci rendszerekkel is lehet rokonítani annyiban, hogy nagymértékű vagyon-újraelosztás volt adóztatás formájában, csak nem a munkanélkülieket tartották el az adókból, hanem az urakat :) Egy tiszta kapitalizmusban elméletileg nem lennének adók, se a gazdagok, se a szegények javára.

Ha már itt tartunk, a röghöz kötött jobbágy-lét nem volt egy leányálom, de legalább akkoriban még volt az emberekben annyi realitásérzék, hogy nem követeltek egy olyan rendszert ami eltartja őket anélkül hogy dolgozniuk kellene. Tudták, hogy ha enni akarnak azért nekik kell megdolgozni. Manapság egy rakás ember magától értetődőnek veszi, hogy az élelem, az érték az "csak úgy van", magától létezik a világban, és hogy ezek neki alanyi jogon járnának, csak valakik kiforgatták őt a jogos jussából. Ez agyhalál, ez felfoghatatlan, ez marxizmus.

"Ha nő lennék, akkor én is a dolgozó férfihoz mennék hozzá, nem a munkanélkülihez."

Az lehet, de az első randin erre helyezni a hangsúlyt egy kicsit túlságosan is kiszámított dolog, nem? :) Aki ennyire nem akar "időt pazarolni" a másik megismerésére, mert sajnál még 2-3 órácskát is valakitől aki anyagi értelemben nem jó fogás, az húzzon el a halál faszára. Ez nagyjából olyan, mintha a férfi az első randi elején megkérné a nőt, hogy vetkőzzön le egy percre, mert ha nem elég feszes a segg és hetyke a cici akkor inkább nem hívja meg egy italra sem. Civilizálatlanság.

"kifejezetten rossz munkaerő volt"

Nem kell jó munkaerőnek lenni, ha csak az érdekel hogy a fizetés megérkezzen a számlára :) Hamvas önértékelését éppúgy nem tette tönkre a raktárosság, ahogyan senki másnak sem kötelező a munkájára alapozni az önértékelését. Persze ebben sokat segít, ha az embernek vannak más értékei... De ha nincs, az sem baj, a teremtő szemében mindenki egyformán és önmagából eredően értékes, ezért nem kell tennünk semmit. Lásd úgy magas ahogyan az úr, és nem lesz önértékelési problémád :)

@Deansdale:

Hajléktalanokhoz.

Nem akarok demagóg lenni v. ilyesmi, tényleg ha most becsöngetne egy ember, hogy hajléktalanoknak gyűjt adományba tuti nem adnék rá pénzt, csak ha vmi csoda folytán tudnám, hogy ebből ténylegesen meg lesz oldva ez a probléma. (ráadásul nem is adózom, mert a 3 gyerek miatt felvehetem a bruttó béremet..) így tudom, hogy csak duma.

Vagy pl. tavaly volt, hogy a nevelésiben míg vártam a gyereket, beszédbe elegyedtem egy nővel (mivel ekkoriban volt egy olyan feladatom, még a pszichológus adta, hogy naponta két emberrel társalgást kellett kezdeményeznem s ebbe került bele ez a kissé fura nő). Szóval ő egy hajléktalan szállón dolgozott s persze szóba jöttek a hajléktalanok, mert pont ott út közben a nevtanba is van egy kapualj, ahová bevették magukat, de most már olyan szinten, hogy egy kanapét is odatoltak, meg matracok és ilyen bevásárlókocsikban a cuccaik. S a lakók már csak a másik kijáraton járnak ki.

Aztán egyszer hallottam, ahogy mentünk arra, hogy egy ott lakó nő veszekszik a hajléktalanokkal, hogy ő igazán sajnálja őket, de innen menniük kell. Ez elég kegyetlenül hangzott, de meg lehetett érteni a nőt, mert mi is arra járván néha ilyen alkohol pocsolyákat v. ember szart kerülgettünk (kutyaszart már megszoktuk). S az épületet most újították fel.

Na lényeg, hogy felmerült e téma s e hajléktalanszállón dolgozó nő, full empátia nélkül szídta őket, hogy ők tehetnek a sorsukról, iszákosak, lopnak stb.
Alig bírtam társalogni vele, csak hümmögtem, mert mégsem akartam egyetérteni, de vitatkozni meg pláne nem, eleve nonszensz lenne, hogy ő dolgozik velük, intézi őket én meg szóba sem állok eggyel sem s akkor nekiálljak moralizálni.

Viszont itt most hadd moralizáljak:-).
Szóval én itt Auréliussal értek egyet, persze lehet mondani, hogy nincs rá pénz, meg mások a prioritások. De más dolgokra kerül azért pénz s tényleg nem a kemoterápiás kezelésüket támogatnám, csak kb. egy télen fűtött külön szoba s akár ezért cserébe az épület rendbentartását lehetne kérni.

Tényleg nem értem, hogy ez a dolog hol bukik el a költségvetésekben, vagy tényleg a hajléktalanokon, de sztem egyszerűen ennek magasabb prioritáson kéne lenni. Már egyetemista koromban szenvelegtem ezen, hogy megyek a campusba télen, hogy már fájdalamas a hideg, ezek meg ott lézengenek (Lágymányoson volt egy nagyobb csapat) s bemegyek az épületbe s ott meg egy baszott nagy aula befűtve, hogy senki nem lézeng benne soha. De tényleg kb. naponta egy ember átszelte keresztben, ill pár havonta egy-egy konferencia volt benne, de azok is akkorák voltak benne, mint a poloskák egy szoba sarkában.

S erre volt pénz, mert ez olyan impozáns s gondolom tekintélyt ad az egyetemnek. De jó, persze nem költözhetnek be a hajléktalanok a lágymányosi campusba - stb. stb. hát sajnos nem lehet.

@Aurelius Respectus: @kiknekX:

A piszkos nagy helyzet az, hogy a hajléktalanokkal nem lehet semmit sem kezdeni, mert a többségük nem is akarja, hogy kezdjenek vele valamit. Hogy egy kicsit ezoterikusra vegyem a figurát, akinek az a sorsa hogy hajléktalan legyen, azt semmilyen állami programmal nem fogják tudni abból kitéríteni. Az is az emberi lét szerves része, hogy itt pazarolnak ott meg szűkölnek, ezen is csak gondolatban meg szóban lehet segíteni, a valóságban nem. Viszont - hogy visszatérjek a korábbi vezérfonálhoz - semmi értelme a hajléktalanokat a kapitalizmus számlájára írni, ugyanis minden helyen, korban és rendszerben voltak ilyenek. Meg kell próbálni segíteni annak aki azt igényli, de erre az egyéni jótékonyság éppúgy megfelelő megoldás mint az állami program. Volt a nagyvárosokban ez az akció, hogy az emberek a használt kabátjaikat az utcán hagyták e célra kihelyezett vállfákon, a hajléktalanok meg elvették ami kellett - szerintem ez egymilliószor értelmesebb és célravezetőbb volt, mint az adóforintok millióiból létrehozni egy bizottságot, ami végtelen meetingek során "elemzi" a hajléktalankérdést. Mire az államon keresztül egy forint eljut egy hajléktalanhoz addigra az önkéntes jótékonyság háromszor körbeszaladja a világot. Persze hajléktalanszállót nem lehet önkéntesekkel felhúzni, úgyhogy a két metódus együtt működik igazán jól.

De még mindig nem értem miért a kapitalizmust hibáztatják egyesek :D

@Deansdale:

Oké, ebbe a kapitalizmus kérdésbe nem folytam bele (bár elvileg a szocializmusban elzsuppolták ezeket valahová.)
Mondjuk engem pont ez zavar ebben, hogy ilyen bizottságokon elúszik a pénz, meg létrehoznak szállókat, de csak tömegszállásokat (gondolom a külön szobát nem érdemlik meg) viszont akkor már oda, egész érthető okból nem mennek.

Én még azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy ezek jórésze felelős a sorsáért és sokan (a téli mímuszok kivételével) egész jól elvannak stb. S nem nagyon lehet hatékonyan visszavezetni őket a társadalomba.
Így én ezt inkább ilyen közérzetjavító intézkedésnek tekinteném a városi lakosságnak. Hogy ne kelljen elnézniük gyak. haldokló embereket.

Bár lehet, a gyakorlatban az lenne, hogy ha a hajléktalanokat így egy kicsit felemelnék, akkor automatikusan létrejönne megint egy lejjebbi réteg a meglévő ellátott hajléktalanok mellé. S a végén tele lennénk város széli gettókkal stb. Idejönnének elhalt falvakból a szállóra szerencsét próbálni.

Na midnegy, lehet előző életemben hajléktalan voltam; ezt a témát mindig firtattam.

OFF:
Ncore-ról le lehet tölteni a RedPill c. filmet. Imdb 9.1. Rövid ismertető:

“The Red Pill chronicles filmmaker Cassie Jaye’s journey following the mysterious and polarizing Men’s Rights Movement. The Red Pill explores today’s gender war and asks the question “what is the future of gender equality?”"

@kiknekX:
nekem van egy olyan sejtésem, megérzésem, hogy a hajléktalanságot azért sem számolja fel a társadalom, mert igazán nem akarja.
Egyfajta büntetésnek látja, ami bizonyos tettekért jár.
Ha én például úgy döntenék, hogy innentől nem dolgozok rendesen, akkor elveszteném a munkám, elvinné a bank a lakásomat, és mehetnék az utcára. Mivel ez rossz lenne, így dolgozok rendesen

@Asidotus: Pont ezt gondolom én is. Ha nem lenne a hajléktalanság, akkor a megélhetésért gürizőket semmi nem motiválná munkára. Ezért nem merik megoldani a hajléktalanok problémáját. Ki tudja mit szülne?

Amúgy a mostani hajléktalan létszám alap-ellátása szerintem egyáltalán nem kerülne sokba az állam kiadásaihoz mérten.

@DennisVT1: Ha fent volt, letörölték, a kalózoknál viszont megtaláltam:
thepiratebay.org/torrent/17011917/The_Red_Pill-HD.mp4

@Deansdale: Jah, leszedték, de nem értem miért, és még csak 85% jött le:(

Kösz a linket!:)

@DennisVT1: Attól hogy az oldalról levették elvileg még tovább tudod tölteni.

Nem tudod megnézni véletlenül a torrent adatlapját? A futó torrentek között talán még ott van a link, hátha találsz ott valamit hogy miért vették le. Remélem nem ideológiai okokból :|

@Deansdale: nem is vettem ki az utorrentből, de folyamatosan 84%on áll. Ncoreon belül már nem elérhető az adatlapja. Szóval passz.

Más: youtubeon nem szoktad (hülye kérdés, biztos szoktad) Ben Shapiro videóit nézni? Neked nagyon témába vág.

@DennisVT1: Akkor marad a kalózöböl... Ööö, ha ugyanaz a videófájl akkor egy kis ügyeskedéssel folytathatod a letöltést. Ha komplett ugyanaz minden akkor csak a trackert kell hozzáadni, ha a videófájl ugyanaz de a torrent más akkor elkezded a másik torrentet, leállítod, felülírod az üres fájlt az ncore-ossal és ellenőrizteted a torrentet.
Nekem épp lejött, 3,64GB.

A Daily Wire csatornára fel vagyok iratkozva, amellett nem kifejezetten keresem a videóit. Ha már szóba került, a Daily Wire-n Klavan apánk videóinak intrói hihetetlenül fantasztikusak :)

@Deansdale: Már félig lent van a te linkedről.

Gavin McInnes is rohadt nagy arc:)

@Asidotus:

IGen, ez is lehetséges. Gyerekkoromban a szocializmusban az volt a fenyegetés, hogy "utcaseprő leszel", de ma már ez egy egész jó perspektíva.
Amúgy ez nekem is eszembe jutott, ill. nem is, hogy fenyegetésként hagyják őket, csak mementónak, kontrasztnak, hogy belásd, hogy miylen jó dolgod van. Ill. egy állandó bűntudatot okoznak.

De ezen keseregni nem illő. Egy gyerekkori emlékem jut erről eszembe, hogy tesómnak mindig fájt a füle és egyszer éjszaka nagyon sírdogált s én elkezdtem nyafogni, hogy miatta nem tudok aludni.
Erre anyám jól leoltott, hogy na ezt aztán meg ne hallja, hogy emiatt panaszkodni merek. NA kb. ilyen az, mikor nyafognak a népek, hogy zavarja őket a hajléktalanok látványa.

Eközben harcostársaink nem pihennek:

www.ferfihang.hu/2015/02/27/meghiusult-az-isztambuli-egyezmeny-ratifikalasara-tett-kiserlet/#comment-68310

@Belvedere_blog: Kurvajó ez a plakát. Az első bekezdést végigszenvedtem, és még mindig azt hittem, hogy igazi. A Dr Kohn Eugéniánál kezdtem gyanakodni. Ha a beszédes neveket és a macskás pontokat nem tették volna bele azt hinném valódi gender studies-os plakát.

Amúgy múltkor a Nádor utcában járva rámtört a vizelési inger. Hogy-hogynem a CEU volt legközelebb. Bementem a férfi-nő-semleges-egyéb/felnőtt gyerekkel/mozgássérült mosdóba (mert a sima férfi vécét nem találtam meg), és _állva_ hugyoztam. Ezzel jól odavágtam nekik, szerintem már rogyadozik a gender studies.

@Belvedere_blog: k. infón találtam, felvettek egy ilyen beszélgetést rádióból :-)

soundcloud.com/tam-s-botos-1/karc-fm

@KalmanBlog: @Belvedere_blog: @Aurelius Respectus:

Deansdale régi cikke. Még most is jó. :)
www.ferfihang.hu/2012/06/28/feminista-agymenes-1-patriarchalis-szepsegideal/

mandiner.hu/cikk/20170309_kulfoldi_feministak_duhongtek_az_astorian_nonapon

"Követeljük az egyetemes alapjövedelmet, hogy a nők szegénységtől, bizonytalanságtól, és férfiaktól való gazdasági függéstől mentesen tudjanak élni.

...

Nemet mondunk a kitoloncolásra! Lebontjuk a kerítést! Az összetartó nőket sose lehet legyőzni!"

@Belvedere_blog: Ezek teljesen hibbantak, vagy ha nem akkor semmi más céljuk nincs mint az overton-ablak tologatása.

@Deansdale: @Belvedere_blog: Újra akcióban a Soros-ügynökök. A módszerek ugyanolyan gagyik.

A követeléseik között van ez is:

"Nem hagyjuk a fasisztáknak, hogy utcára vonuljanak!"

Vagyis: Magyarországon ugyanúgy számíthatunk arra a szélsőbalos erőszakhullámra, mint Svédországban, Amerikában és Kanadában. Ha ki merjük nyitni a szánkat, beverik - ezt hívják "antifasizmus"-nak. (Mondjuk ezt az erőszakformát a DK-s "rohamosztagok" már gyakorolják.)

@Belvedere_blog: LOL: Követeljük vissza a ... bátorságot

A magassarkúban hátrafelé csúzlizó feministáink tőlünk követelik a saját bátorságukat :-).

@Deansdale: A kapitalizmusra egy kicsit visszatérve… mert szerintem félreértettük egymást.

1, Én nem akarom eltörölni a kapitalizmust – én egy élhetőbb kapitalizmust szeretnék. Én nem akarom eltörölni a munkaerő-piacot – én egy élhetőbb munkaerő-piacot szeretnék. Vagyis nem vagyok kommunista. A kommunista az, aki el akarja törölni a kapitalizmust, hogy a helyére a nagybetűvel írandó Szolidáris Közösséget emelje – ami akkor sem valósul meg, ha beledöglik az emberiség nagy része. Magam nem vagyok kommunista, inkább egyfajta reform-kapitalistának tartom magam. Azt nézem, hogyan lehetne élhetőbbé, emberségesebbé tenni ezt a szisztémát. S úgy gondolom, ezt a munkaerő-piac humanizálásánál lehetne kezdeni.

2, Ugyanakkor ott van az a probléma, amit te is megemlítettél a vagyonadós cikkeidnél. Mégpedig, hogy van egy hatalmas különbség a felemelkedő és a hanyatló osztályok között, folyamatosan nyílik a társadalmi olló, s termelődik egyfajta feszültség – ami időnként ki-kitőr, de az igazi robbanás még elmarad. Nevezhetjük a társadalmi feszültség kirobbanását éhséglázadásnak vagy forradalomnak, mindenesetre az ígérete benne lóg a levegőben.

A kapitalizmus egyik válságtünete szerintem a munkaerő-piac merevségében keresendő. A munkaerő-piac visszáságai, plusz még több területen a szegénység, a nyomor és a munkanélküliség – önmagában a kapitalizmus visszáságai kitermelik azokat a megkeseredett embereket, akik végül nemet mondanak erre a szisztémára. A kommunistákat. A kapitalizmus megreformálása önmagában antikommunista tett is, mivel egy élhetőbb szisztéma a kommunisták potenciális híveinek a számát is csökkentené – vagy más szóval kivenné a szelet a komcsik vitorlájából.

3, Minden ország tőkés rendszere más – a nemzeti kapitalizmusok különböznek egymástól. Kérdem én: milyen a magyar? „Kicsit savanyú, de a miénk” – idézhetném a Tanút. A rendszerváltás után a politikai kormányok és a különféle gazdasági autoritások kifejezetten csődtömeg kapitalizmust építettek ki Magyarországon. Hogy mik vezettek ahhoz a tömegszerencsétlen kapitalizmushoz, ami ma van Magyarországon, hagyjuk – hosszú történet lenne. Ugyanakkor belejátszik az, amit nem egyszer Belvedere (és Zombi) is előhozott, hogy itt még érvényesülnek szocialista maradványok, méghozzá elég rosszul. A szocialista maradványok megbénítják a tőkés rendszert. Itt most nem a szerintem is fontos szociális hálóra gondolok, hanem az olyan förtelmekre, mint a túl nagy bürokrácia vagy a segélyezési rendszer. Mindehhez hozzájárul, hogy Európa-szerte feminizálódik a kapitalizmus: vagy teljesen elveszik maszkulin jellege, mint Svédországban és Németországban, vagy meglehetősen rosszul keverednek benne a férfi és a női energiák, mint pl. hazánk, de még van egy számos példa. A feminizmussal átitatott tőkés rendszer, meg látjuk, hogy milyen anomáliákat termel. Jó lenne, ha megint maszkulin lenne a kapitalizmus, mint a 19. században, persze a régmúlt szisztéma defektusai nélkül.

4, S egy utolsó megjegyzés: úgy osztod az észt az introvertáltaknak, a pánikbetegeknek és a depressziósoknak, hogy közben magad ebbe nem vagy benne. Nem vagy introvertált, nem vagy pánikbeteg, nem vagy depressziós. Kötve hiszem, hogy neked bármikor is szembe kellett nézned bármilyen lelki sérüléssel. A cikkeidben és a kommentjeiben mindig érzi az olvasó, hogy itt egy egészséges és értelmes, kiegyensúlyozott ember beszél, ez adja a hitelességed. Ugyanakkor megvan az a hátránya, hogy nem látsz bele, vagyis nem tudod, milyen az, amikor valakinek a mentális sérüléseit is kezelnie kell úgy, hogy közben helyt kell állnia a munkaerő-piacon, a randipiacon és a szexuális szubkultúrában, meg úgy az élet más-más területén. Abban közös a sorsom Wastrellel, hogy mindkettőnkkel nagyon kicseszett az anyánk, mindketten introvertáltak vagyunk, és mindketten rosszul érezzük magunkat mind az állami, mind a céges szférában. Magam is gondolkodok azon, hogy megpróbálkozom a távmunkával, mivel kevesebb kötöttséggel jár, mint amikor az ember része egy munkahelyi hierarchiának, ahol bármikor ki van szolgáltatva a főnökének meg a betegebb munkatársainak.

@Ahasverus: Introvertált vagyok és voltam már depressziós. Az introvertáltság nem betegség és nem is túl nagy probléma, egyszerűen megoldható azzal hogy az ember megválogatja kivel lép napi kapcsolatba; a depresszió kettővel komplikáltabb kérdés, de azt is túl lehet élni ha az ember megtalálja a mentőövet, ami lehet hobbi, barát, saját lelkierő, bármi. Nem kell, hogy ezek definiálják az ember életét, a legegyszerűbb úgy kimászni belőlük hogy az ember nem foglalkozik velük.

A pánikbetegséggel, ha komoly, szakemberhez kell fordulni, csak persze meg kell válogatni hogy miféléhez.

A munkaerőpiacot ne valami utópiával hasonlítsd össze, hanem azzal hogy mi lenne ha nem lenne, illetve mi volt 1-2-300 évvel ezelőtt. Földtúrás. Ahhoz képest ha elmehetsz valakihez dolgozni és pénzt ad érte az egy plusz opció. Hogy az ilyen főnökök többsége követelőző és emberileg nem éppen a dalai láma, hát, ilyen az élet. Ne utópizálj, attól csak depressziós leszel. Ne gondold, hogy az lenne "igazságos" ha a munkaerőpiac ilyenebb vagy olyanabb lenne, azzal csak eltávolodsz a realitásoktól. Sosem lesz olyan világ ahol az emberek dúskálnak a jó munkalehetőségekben, kevés melóért sok pénzt keresve, olyan állásban amit szeretnek és élveznek, és még a világot is megváltja. Ez színtiszta utópia, amit a kretén progresszív gondolkodás ültetett el a fiatalabb generációk fejében, hogy ez nekik "jár", csak valami gonosz emberek elvették tőlük. (A gonoszok pedig természetesen a fehér férfiak.) Te mondjuk fényévekre vagy ebben a tekintetben Flóris Baltától, de vélek felfedezni némi párhuzamot. Nincs értelme a munkaerőpiac helyzetén keseregni, inkább keresni kell egy olyan helyet ami normális. Nyilván nem egyszerű, mert mindenki ezekre a helyekre hajt és nincs belőlük sok, dehát ez van. Aki arról ábrándozik hogy a munkaerőpiac nem szolgálja ki őt és ezért változtatni kellene rajta az előbb-utóbb úgyis oda lyukad ki, hogy valamiféle állami kényszert kellene bevetni más emberek ellen az ő érdekében, és ez nem egészséges. Vékony borotvaél az, hogy az állam védje a munkavállalók jogos érdekeit, de ne kösse gúzsba a munkaadókat, mert akkor bezárnak vagy kivonulnak az országból.

@Deansdale:

"Introvertált vagyok"

Én, megmondom őszintén, eddig azt hittem, hogy extrovertált vagy. (Félre ne értsd: én Wastrellel szemben nem szitokszóként alkalmazom ezeket a fogalmakat.)

"A munkaerőpiacot ne valami utópiával hasonlítsd össze, hanem azzal hogy mi lenne ha nem lenne, illetve mi volt 1-2-300 évvel ezelőtt. Földtúrás. Ahhoz képest ha elmehetsz valakihez dolgozni és pénzt ad érte az egy plusz opció."

A munkaerő-piac felfogásod kissé romantikus. :) Jobbnak feltételezed az ókori rabszolgaságnál és a középkori jobbágyéletnél (mondjuk volt ott céhes élet is, de mindegy) - és ebben igazad van. De hát ettől még vannak anomáliák ezen a területen.

"Aki arról ábrándozik hogy a munkaerőpiac nem szolgálja ki őt és ezért változtatni kellene rajta az előbb-utóbb úgyis oda lyukad ki, hogy valamiféle állami kényszert kellene bevetni más emberek ellen az ő érdekében, és ez nem egészséges. Vékony borotvaél az, hogy az állam védje a munkavállalók jogos érdekeit, de ne kösse gúzsba a munkaadókat, mert akkor bezárnak vagy kivonulnak az országból."

Meglehetősen idealista elképzelés, hogy van a munkaerő-piac, ami áll magában és zavartalanul elvan. NEM! A munkaerő-piac nem olyan tér, amit békén hagynak. Folyamatosan érik külső hatások pl. állami beavatkozások, gazdasági folyamatok, szellemi áramlatok, migrációs hullám. A munkaerő-piac problematikussága, válsága csak részben alakult ki belülről, tetten érhető a külső beavatkozás is. Jó példa erre bizonyos szakmák elfeminizálódása. Most pl. az informatikába akarnak benyomni több nőt, méghozzá kívülről. Mert ugye, kevés a nő az infósok között, és ez felháborító...! :P

A másik nagy tévedés, hogy ha válság van a munkaerő-piacon, akkor azzal semmi teendője az államnak. Igen? Ha a munkaerő-piacon összeomlóban van a vendéglátás? Vagy ha az egyre generálódó körbetartozások fokozatosan megbénítják az építőipart? Ha mondjuk nincs magyar melós az autóiparban, és a munkaerő-hiányt pótolni kell valahonnan? (Most kapásból mondtam ezeket, mint olyan válságjelenségeket, amik akármikor beüthetnek a munkaerő-piacon belül.) Ilyenkor tényleg nincs dolga az államnak?

A munkaerő-piac nem olyan tér, ami egymaga képes önmaga szabályozására. Persze, van, amit képes. De vannak olyan területek, ahol elkél az állam segítsége.

@Ahasverus: Az állam legtöbbször pont az a külső tényező, ami árt a munkaerőpiacnak, és amitől meg kellene védeni. Szerinted a női infósokat ki erőlteti, vagy ki gondolta úgy, hogy jó ötlet a genderszakot támogatni? Biztos nem a piac. Az a baj, hogy a jóhiszemű emberek az államtól várják a megoldást, ami elvben lehetséges lenne, viszont a gyakorlatban pont az állam a probléma. A munkaerőpiac, hidd el, frankón beszabályozná magát mindenféle állami kontroll nélkül is, elég lenne egy A4-es oldalnyi szabály a munkavállalók jogainak védelmére, és kész. Ami ezen felül állami tevékenység, az - ahogy mondtam - elvben lehetne akár jó is, a gyakorlatban viszont sokkal többször árt mint használ.

A körbetartozásokat nem szabadott volna hagyni kialakulni, rendesen be kellene tartatni a törvényeket és nem lennének ilyen gondok.

Ha nincs elég magyar melós, akkor nem kell egyetlen külföldi sem, majd megemelkednek a bérek és lesz elég magyar melós. A felsőoktatást kellene megreformálni, egyrészt ne vegyenek fel minden hülyét (minimum egy kötelező IQ-teszt kellene a felvételikhez), másrészt az állam ne támogasson olyan szakokat amiknek se haszna, se értelme. A középszinten is ésszerűsíteni kellene a dolgokat, népszerűsíteni azokat a szakokat ahol munkaerőhiány van. A legjobb az lenne, ha megcsonkítanák a bürokráciát ami felszívja a rengeteg álértelmiségit és képzetlen érettségist, máris visszatérne a kétkezi munka becsülete.

@Ahasverus:
"van egy hatalmas különbség a felemelkedő és a hanyatló osztályok között, folyamatosan nyílik a társadalmi olló, s termelődik egyfajta feszültség"

A társadalmi különbségek folytonos növekedése marxista toposz. Egy leegyszerűsítő osztályharcos logika.

Kezdjük ott, hogy a társadalmi rétegek kasztszerű zártsága manapság nem áll fenn. Sok pedagógus nőnek fizikai munkás férje/élettársa van (ezt te is aláírhatod), tehát egy "állami értelmiségi" és egy "kék galléros" között nincs akkora társadalmi szakadék. Magyarán: a hazai lakosság vagyoni és társadalmi szempontból egyaránt nivelllálódik, nyilvánvaló államérdek mentén.

A jelenlegi konfliktusoknak nem feltétlenül szocilális háttere van. Az Egyesült Államok népességének (felfelé kerekítve) hatoda néger, de az egyetemi kampuszokon tanulok NEGYEDE közülük kerül ki (egyes karokon már a hallgatók fele néger). Éhséglázadásról pedig azért nem lehet szó az esetükben, mivel az amerikai feketék jelentős része kórosan elhízott. Ha valaki mégis az állítja, hogy a négerek azért égetnek porig városokat, mert SZEGÉNYEK, akkor az illető szépen beszopta a balliberális média hazugságait.

Szintén a média torzítása hogy Magyarországon nagyobb a felső és alsó rétegek közötti szakadék, mint Nyugaton. Valójában egy frankfurti bankár és egy német hajléktalan között nagyobb a vagyoni különbség, mint egy pesti bankár és egy magyar hajléktalan között.

@Ahasverus:
Ha ismernéd a tényeket, te is szapadpiac-párti volnál.

Tudod, hogy a 2016-ban bevezetett képzési rend szerint mennyit keres egy államilag támogatott doktorandusz?

Négy év alatt NYOLCMILLIÓ plusz nyolcvanezer forintot ad egyetlen embernek az ÁLLAM. Régebben három évért járt 3 600 000 forint.
Itt, a 96. oldalon, ha esetleg kételkednél:
www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK15195.pdf

Az elnőiesedett felsőoktatást ismerve mondanom sem kell, hogy az egyetemista lányoknak jár majd a pénz. Nem a Tőke teszi ezt, hanem a férfi adófizetőket megsarcoló és a nőknek többletforrásokat biztosító ÁLLAM.

Először ismernünk kell a tényeket. Ha ez megtörténet, tárgyalhatunk a kapitalizmusról.

@Belvedere_blog: Tudod nem csak az zavarja az emberek igazságérzetét, ha a kukából kell enniük, hanem az is, ha az életszínvonaluk tisztességes munka mellett is romlik vagy stagnál. Az a bizonyos olló nem úgy nyílik, hogy egyre több a gazdag és egyre több a hajléktalan, hanem úgy, hogy az a kevés gazdag egyre szemérmetlenül egyre gazdagabb, miközben a középosztály lassan lecsúszik. Ha szétnézel olyan helyeken mint Detroit akkor láthatod hogy mi lesz a folyamat következő állomása, mi szerencsére ebben is le vagyunk maradva egy kicsit.

www.marchandmeffre.com/detroit

Én jobban örülnék annak, ha inkább megállna ez a folyamat, és a munkások milliói helyett a multimilliárdosok gyarapodása stagnálna egy kicsit. Ha a top100 leggazdagabb magyar idén egy fillérrel sem lesz még gazdagabb, de az alsó rétegek eladósodása megáll, az szerintem csodálatos eredmény lenne.

Észre kellene vennie minden libertáriusnak és anarchokapitalistának, hogy nem mindenki komcsi aki erről az ollóról beszél, sőt, ez valós probléma, ami az idő előrehaladtával egyre romlik, akkor is ha a technológia fejlődése, a segílyek és banki kölcsönök valamennyire eltakarják. A "gazdagellenes" felkelések sosem úgy törtek ki, hogy a hajléktalanok szerveződtek sereggé, hanem mindig úgy, hogy a folyamatosan lecsúszó közép- és alsó rétegek érkeztek meg tömegesen a nyomorba, és ezt némileg zokon vették.

Szerintem nem kellene újra (meg újra) kipróbálni, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, inkább el kellene érni, hogy tisztes munkával ne kelljen senkinek süllyednie (alacsonyabb SZJA, ÁFA, stb), illetve a pimaszul gazdag emberek ne gazdagodjanak tovább exponenciálisan (vagyonadó). Ahogy már vagy ötszázszor elmagyaráztam, ennek még semmi köze a kommunizmushoz, csak a már amúgyis meglévő újraelosztást kellene áthangolni egy kicsit.

>Követeljük az egyetemes alapjövedelmet, hogy a nők szegénységtől, bizonytalanságtól, és férfiaktól való gazdasági függéstől mentesen tudjanak élni.
Ezen kifejezetten nevettem. Mit kepzeltek, kik fogjak megtermelni es eroszakkal szetosztani nekik ezt az alamizsnat, ami "gazdasagilag fuggetleniti" oket a ferfiaktol, ha nem ferfiak?

@Ahasverus:
A kapitalizmus egyik válságtünete szerintem a munkaerő-piac merevségében keresendő.
Ennek oka pedig az allami szabalyozasban keresendo ;)
Eleve nem a kapitalizmusnak vannak valsagai, hanem az allamizmusnak, de ezt mar sokszor targyaltuk.

>a különféle gazdasági autoritások kifejezetten csődtömeg kapitalizmust építettek ki Magyarországon
Onellentmondas. Amit "gazdasagi autoritasok" es kormanyok, epitenek, az nem kapitalizmus, legfeljebb korporatizmus. A kapitalizmust onnan ismerni fel, hogy alulrol felfele epitkezik.

>Mindehhez hozzájárul, hogy Európa-szerte feminizálódik a kapitalizmus: vagy teljesen elveszik maszkulin jellege, mint Svédországban és Németországban, vagy meglehetősen rosszul keverednek benne a férfi és a női energiák
Ez viszont ezoterikus mellebeszeles. Marmint nem altalaban, hanem a kapitalizmus kontra allami kontroll erkolcsi vonatkozasaban. Nincs ferfias es noies moral.

@aldum: > Követeljük az egyetemes alapjövedelmet, hogy a nők szegénységtől, bizonytalanságtól, és férfiaktól való gazdasági függéstől mentesen tudjanak élni.

Magyarul ne kelljen egy bétát eltűrniük azért hogy finanszírozza a kakukkfiókát. Fizessen mindenki a fattyúkért!

@Belvedere_blog:

"Kezdjük ott, hogy a társadalmi rétegek kasztszerű zártsága manapság nem áll fenn. Sok pedagógus nőnek fizikai munkás férje/élettársa van (ezt te is aláírhatod), tehát egy "állami értelmiségi" és egy "kék galléros" között nincs akkora társadalmi szakadék."

Ez inkább a munkásosztály és az alsó-középosztály közötti sima átjárást jelenti. Igazából azért talál egymásra a pedagógus és a fizikai munkás, mert az alsó-középosztálybelit és a szakmunkást csak az elvégzett iskola és a megszerzett papír típusa különíti el egymástól (esetleg, bár nem minden esetben, a műveltség), más semmi, igazából mindkettő melós. Sima középosztálybeli viszonylatban viszont elképzelhetetlen ilyenféle frigy. Felső-középosztályban pedig főleg nem. Én eddig azt láttam, hogy a szakmunkásnak van lehetősége egy alsó-középosztálybeli hölggyel összebútorozni. Középosztálybelivel vagy felső-középosztálybelivel, pár ritka esetet leszámítva, aligha.

@Ahasverus:
"Középosztálybelivel vagy felső-középosztálybelivel, pár ritka esetet leszámítva, aligha."

Tudok olyan esetről, ahol a jómódú orvos több nyelvet beszélő (nyilvánvalóan hipergám) lánya egy nem dolgozó cigány fickóval bútorozott össze.

@Belvedere_blog: Természetesen nem az idiótákra gondoltam. :D

Én is tudok egy olyan esetről, ahol egy dúsgazdag család lánya hozzáment egy hajléktalanhoz. Csak ott két infó dominál:
1, A csaj ezt egyfajta lázadásnak szánta a gazdag szülők ellen. (Talán radikál balos is volt a szentem.)
2, A hajléktalan valami lecsúszott Casanova volt, aki még a nagy szegénységben is képes volt tisztán tartani magát, és ha nem is előnyösen, de elfogadhatóan megjelenni az emberek között. Jóképű alfahím volt, aki végül beházasodott egy gazdag családba.

Ilyen esetek vannak, de szerintem nem ez a jellemző.

Most bocs, hogy a celeb-világból hozok példát, de milyen érdekes, hogy egy Body Szilvi mindig egy gazdag pasiban találja meg a szerelmet. Inkább ez a jellemző. :D

@Deansdale: Tessék, itt a bizonyíték, hogy igenis van az emberek többségének igénye egy rugalmasabb (ezáltal pedig élhetőbb és emberbarátabb) munkaerő-piacra. Érdemes elolvasni a (rövid) cikket:
www.hrportal.hu/hr/akar-ott-is-hagyna-az-allasat--ha-nem-engedik-rugalmasan-dolgozni-20170303.html

@Ahasverus: LOL

Azt senki nem mondta, hogy az embereknek nincs igénye ingyen sörre meg puncira, de nem ez a lényeg :) Az emberek igénye az utópiára nem biztos, hogy helyes és értelmes dolog, mert a legtöbbször korlátoltsággal párosul, és nem látják hogy a követeléseik kielégítése milyen árral jár. Például lehetne emberbarátabb munkaerőpiac, csak az kellene hozzá hogy az állam másokat kényszerítsen az álmodozók kiszolgálására. Nem nagy ár az, elvégre az álmodozókat mit érdekli mások önrendelkezése? Amíg nem őket kényszeríti az állam addig az állami kényszer a legfrankóbb dolog a világon. Aztán ha véletlenül fordul a kocka akkor nagy pofon csattan az értetlen arcukon és ők háborognak a leghangosabban, mert micsoda igazságtalanság hogy az állam nem hagyja őket békén.

Igény van sokmindenre, a kérdés az, hogy kinek lenne kötelessége az igényeket kielégíteni. Én például pornósztár szeretnék lenni, úgyhogy követelem hogy az állam avatkozzon a munkaerőpiacba úgy, hogy lehetőségem legyen pornósztárnak lenni. Erre a legjobb megoldás, ha Kovit (ha él még a szerencsétlen :) kötelezik arra, hogy havonta legalább egy filmet forgasson velem, úgy és akkor ahogyan szeretném és ráérek, különben vigyék a börtönbe. Ilyen lenne a frankó munkaerőpiac, nem? :)

@Deansdale: Van egy olyan érzésem, hogy neked frankó helyed van a munkaerő-piacon, amit aztán általánosítasz minden dolgozó emberre. Épp hogy csak nem mondod ki: TESSÉK UTÁNAM CSINÁLNI!

Aztán nem tudom, elolvastad-e a linkelt cikket. Mert amiről szó van benne, nem az az utópia, amit az előbb fentebb vázoltál. Amiről szó volt, az a távmunka és a részmunkaidő realitása.

Csak hogy visszaterelődjön a vita a konkrétumokra, egy kérdés: mi a véleményed a távmunkáról és a részmunkáról?

Jelzem: Hollandiában van kultúrája a távmunkának, Magyarországon nincs. Vagyis a témánk véletlenül sem az utópia. Az utópia jelződ akkor állná meg a helyét, ha a téma továbbra is az FNA lenne, de ezt már megvitattuk. Az utópia egyébként nem túl elegáns érv, mert már te is érezhetted a bőrödön, milyen az, amikor leutópistáztak téged (Aldum és Zombi), csak mert előhozakodtál egy olyan társadalom képével, amiben szerepel a vagyonadó.

A társadalom, amiben van vagyonadó, az nem utópia - kérted ki magadnak.

Akkor hadd mondjam én is:

A társadalom, amiben van kultúrája a részmunkának és a távmunkának, nem utópia. Lásd Hollandia.

@Ahasverus: "neked frankó helyed van a munkaerő-piacon"

Nincs :) De dolgoztam már jó helyen és szar helyen is, tudom, hogy lehetséges normális munkát találni - pont úgy, mint normális partnert. Kitartás kell hozzá, szerencse és önfejlesztés. Siránkozással senki nem megy semmire, az még soha nem oldott meg semmit. (Illetve nőknek igen, ha volt férfi aki megsajnálta őket, de ez ránk értelemszerűen nem érvényes :)

Úgy érzem az alapoknál vannak problémák. A munkaerőpiac úgy működik, hogy vannak vállalkozók/cégek akiknek bizonyos munka elvégzésére szüksége van, erre keresnek embereket - a másik oldalról meg ott vannak az emberek akik próbálnak a felkínált helyek közül találni valami jót. Ez normális és természetes.

Namármost ha valaki kitalálja, hogy szerinte jó lenne a távmunka meg a részmunkaidő, de a munkaadókat ez nem érdekli, mert nekik nem érdekük, akkor ki fogja rákényszeríteni a munkaadókat, hogy a saját érdekeikkel szembemenve igenis olyan munkahelyeket kínáljanak fel, amilyeneket nem akarnak?

Ez az egyetlen lényeges kérdés az egész témában, amíg erre nincs válasz addig minden más csak szócséplés.

A magánvéleményem az, hogy a távmunka meg a részmunkaidő nagyon frankó, aki talál ilyen helyet magának az becsülje meg. Lehet népszerűsíteni a dolgot, szóba lehet hozni illetékes fórumokon, azzal nincs semmi baj, viszont a munkakeresők részéről várni a sültgalambra vagy követelőzni impotens, idióta időpazarlás. Akinek pénzre van szüksége, az fogadja el, hogy a munkaadóknak is megvannak a saját érdekeik, és totálisan joguk van azért/úgy pénzt kínálni amiért/ahogyan nekik tetszik. Ha ők nem akarnak rész vagy táv, akkor ezt tiszteletben kell tartani és kész.

Egyébként nem olyan nehéz ezt megérteni, ha elképzeled egy pillanatra hogy indítasz egy vállalkozást ahol alkalmazni akarsz 5 embert, aztán jön az állam, hogy egyet muszáj táv, egyet rész, kettő legyen nő, kettő színes, egy buzi, egy meg rokkant. Neked meg felakad a szemed, hogy miakurvaisten, dehát ez van, az állam így teremt EMBERBARÁT munkaerőpiacot, vágod. Ez az amit mintha nem akarnál megérteni, hogy vagy szabad a piac, vagy nem szabad, de akkor az állam úgy szarik bele ahogy kedve tartja, és hogy ez a munkaadók jogainak és érdekeinek a sárba tiprása.

Egyébként ki lehet menni hollandiába dolgozni, valószínűleg lesz egy rakás üresedés a törökök kihajítása után :)

@Deansdale: Egyébként szó sincs róla, hogy az állam kényszerítse rá a munkaadókat a távmunkára. A jakobinus módszerek nálam nem játszanak. Én csak arról beszéltem, hogy van erre igény. Bennem is megvan ez az igény. Én pl. szeretnék átállni távmunkára, többek között az introvertált személyiségem miatt (más indokaim is vannak, de ez az egyik legfőbb). De csak annál a cégnél tudok távmunkát végezni, amelyik él is a lehetőséggel. Egyelőre nincs valami sok.

Mellesleg nem kell az állami kényszer a távmunka meghonosodására. Mert ez be fog állni magától is. Egyfajta folyamatként.

9 éves cikk, de jól leírja, miként is néz ki ez a forgatókönyv.
www.hrportal.hu/hr/teveszmek-a-tavmunkarol-20080605.html

@Wastrel: Van, aki egész normálisan gondolkodik az introvertált emberekről:
ittazidoelni.blogspot.hu/2015/03/5-het-introvertaltsag.html

@Deansdale: Megnézted a RedPill filmet? Nyilván igen:) Akartál írni róla?

@DennisVT1: Még nem néztem meg, valahogy nem tudok rá keríteni egy nyugodt másfél órát. Ha épp van ennyi időm inkább valami szórakoztatót nézünk az asszonnyal.

@Ahasverus: Mintha olyan sok állatorvostudományi egyetem lenne az országban...

@Deansdale: @Aurelius Respectus:

Napi Soros Narancs:

A Narancs már nem tud mit kitalálni, hogyan járassa le az alt-right-et:
magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/ismerkedjen-meg-vegre-az-alt-right-magyar-sztarjaval-melissaval-103268

TGM közben beindult Botkára:
magyarnarancs.hu/belpol/tamas-gaspar-miklos-botka-laszlorol-103238

Trump mi a nyavalyát csinál?
magyarnarancs.hu/belpol/trumpek-most-mar-egesz-magas-szintrol-uzentek-hagyjatok-beken-a-ceu-t-103265

@Ahasverus: Az amerikai külügy tele lehet még demokrata szimpatizánsokkal, nem hiszem hogy Trump pont a legnagyobb ellensége egyetemét védelmezné.