A szegedi kutatók ősmagyarságra vonatkozó állításait természetesen azok sem hagyhatták szó nélkül, akik 10 éve még a finnugorizmus terjesztéséből éltek, annak bukása óta pedig a tagadásból. Minek a tagadásából? Hát mindenéből. Az eredeti után most a válaszcikket sem hagyhatom szó nélkül:

Orvosbiológus és genetikus ír történelmi kérdésekről? Miként a szürrealizmus meghatározása: „varrógép és esernyő találkozása a műtőasztalon” (de Lautréamont).

Itt gyakorlatilag abba is lehetne hagyni az olvasást, hiszen máris nyilvánvalóvá vált, hogy a szakértő kolléga nem a szakmai állításokkal akar foglalkozni, hanem a neki nem tetsző tanulmány íróival. Itt tart a magyar tudományos élet: ha valaki letesz az asztalra egy szakmai anyagot, akkor az arra érkező válaszok 99%-a tömény ad hominem. Mellesleg a riporter kiléte teljesen mindegy, a genetikai kutatásokat meg ki a túró végezze, ha nem egy genetikus?

Egyetlen történész sem merészelne akárcsak kérdezni is egy tudóst pl. a DNS-metiláció vagy az újgenerációs szekvenálás problémájáról

Látszik is ezeken a hivatalos történészeken, hogy műveletlenek mint a segg, mert még kérdezni sem mernek. Miféle szakmai légkör az amiben a vezetők hozzáállása ilyen? Egyébként a saját logikája szerint tökhülye kell hogy legyen a genetikához, vagyis honnan veszi a bátorságot hogy cikket írjon róla? Még kérdeznie sem szabadna merni róla... Agyalágyult.

Ami konkrétan a hunok genetikai nyomát (és nem „genetikáját”) illeti: egyetlen hun temetőt sem ismerünk a Kárpát-medencéből, hanem csak hun koriakat

A legkevésbé sem csodálkozom, hogy a tények korrekt megvitatása helyett ilyen gagyi szőrszálhasogató mellébeszélésbe kezdett az MTA illetékese. Ha a hunoknak tulajdonított sírok és a honfoglaláskori magyaroknak tulajdonított sírok genetikai állománya részben hasonló, akkor a hun sírok valójában nem is hun sírok, hanem valami azonosíthatatlan jött-ment ázsiai népségé. (Biztos japán turisták voltak, és korabeli szokás szerint melléjük temették a fényképezőgépeiket is.) Szakmókusunk szerint hun sírt még soha nem találtak egyet sem, és ezt arra alapozza, hogy a sztyeppéken többféle nép is élt. Csak azt nem tudom történész létére miért nem hallott még arról, hogy a "hun" egy gyűjtőnév pontosan azokra a pusztai népekre.

Persze ezzel a mellébeszéléssel valójában nem cáfol semmit. Az, hogy amit mások hun síroknak tartanak szerinte nem feltétlenül hun, bizonyítja hogy a magyarság ősei között nem lehettek hunok? A frászkarikát. Tud ő maga mondani valami valószínűbb elméletet, hogy akkor mégis honnan jöttek és kik voltak az őseink? A fityfenéket. Csak terel és ködösít, hiszen az egész karrierjét antimagyar nézetek terjesztésére építette, amik lassan a körmére égnek.

És hogy mi egy „nép”?

Ebből az 5 szóból önmagában is nyilvánvaló, hogy cikkírónknak nincs semmi értelmes mondanivalója, csak parasztvakít. Aki egy genetikai vitában a nép szó fogalmának definícióját akarja feszegetni, annak a véleménye fabatkát sem ér. Az irónia csúcsa pedig az, hogy még csak választ sem ad a saját kérdésére.

„nép”, nyelv, politikai alakulat, anyagi kultúra és biológiai megjelenés nem függ szükségszerűen össze

És mindez kit érdekel, tekintve, hogy genetikáról beszélünk? Ki hozta egyáltalán szóba a politikai alakulatot vagy az anyagi kultúrát? Az MTA tetűládája egy már így is rongyosra vert szalmabábot püföl még mindig, amikor azt a senki által fel nem tett állítást cáfolja teljes erőbedobással, miszerint a magyar és a finnugor népek között nem lehet nyelvi rokonság, mivel genetikai rokonság biztosan nincsen. Erre lehetne válasz az, hogy nyelv és genetika (szerintük) független, de amikor valaki azt állítja, hogy a mai magyar emberek genetikájában hun ősökre visszavezethető nyomokat talált, akkor hagyjuk az ilyen süketelést. A hivatalos magyar történészektől (pfff) egyre gyakrabban hallom azt az orbitális baromságot, amikor már semmilyen egyéb módon nem tudnak védekezni, hogy a történelemtudományban semmi nem függ össze semmivel, semmiről nem lehet semmilyen következtetést levonni, hiszen a nyelvünk jöhetett a finnektől, a genetikánk a sváboktól, a népművészetünk az apacsoktól, a kultúránk egyéb elemei pedig a szaturnuszról, és ez az egész nem jelent, nem bizonyít semmit. Horribile dictu odáig jutottunk, hogy a direkt genetikai rokonság sem bizonyítja a direkt genetikai rokonságot, mert „nép”, nyelv, politikai alakulat, anyagi kultúra és biológiai megjelenés nem függ szükségszerűen össze.

Ezek után a kettős honfoglalás elméletéről maszatol Csanád úr, több energiát fordítva az ellentábor szavahihetőségének finom aláaknázására, mint tényekre vagy adatokra. Szerinte aki "szakember" az mindent pontosan úgy gondol ahogyan ő - aki bármit máshogy lát, az dilettáns. Nyilván. Nagyjából ezen a szinten mozog az egész cikk:

Az pedig, hogy az 568-ban honfoglaló avarok magyarul beszéltek volna, egyetlen turkológusnak sem jutott eszébe, de ez semmiképpen sem molekuláris biológiai probléma.

Senki nem állította, hogy az 568-ban honfoglaló avarok magyarul beszéltek, de szívből örülök hogy megcáfoltad, tudósok gyöngye. És mi köze mindehhez a turkológusoknak? A magyar nyelv története kizárólag az ő szakterületük? Ja, és honnan veszed te, hogy a turkológusok mit gondolnak, talán mindegyiket ismered személyesen? Eh, ez olyan zagyvaság amit még kritizálni is nehéz. A szegedi állítás egyébként az volt, hogy a mai magyar nyelv ősét valószínűleg az avarok beszélték, nem (csak) Árpád honfoglalói, amire vannak is közvetett bizonyítékok, csakhát azok téged nem nagyon érdekelnek - ami merőben szokatlan lenne egy történésztől, ha nem az MTA dísztagjáról lenne szó. És miféle gerinctelen kis döfés arra utalni, hogy a szegedi kutatást kizárólag biológusok végezték? Nem gondolod, hogy volt köztük történész is, vagy legalább kikérték egynek a véleményét?

Hogy „keleti” genetikai elemek mikor kerülhettek bele a mai magyarságba, ahhoz elég végiglapozni egy tankönyvet: nemcsak a kunok és a jászok révén, de egész történelmünk folyamán, és számtalan egyedi esetben is, sajnos az 1945-ös esztendőben is

Annyira cáfolni akar mindent, hogy az sem zavarja ha ezzel öngólt lő: ha en bloc kétségbe vonja az ázsiai eredetű genetikai behatást, akkor semmi más nem marad, mint hogy tényleg őslakosok vagyunk itt. Illetve kapaszkodhat még abba az elképesztően aberrált hülyeségbe, hogy a népünk "genetikát cserélt". Már csak arra vagyok kíváncsi, ugyanezt mondaná-e akkor is, ha a genetikánkban lennének finnugor elemek. Valami azt súgja, abban az esetben soktonnás munkagépekkel sem lehetne őt lefeszegetni arról az álláspontról, hogy a genetika a minden, a tudományok alfája és omegája, és a "finnugor gén" bármilyen csekély jelenléte megcáfolhatatlan bizonyíték a magyar nép uráli eredetére.

Mellesleg ha a honfoglalóknak tulajdonított sírokban megtalálják a keleti genetikai elemeket, amiket a mai magyarság is hordoz, akkor azért feltételezhető, hogy az ő génjeik nem a II. VH-ban keveredtek a mieinkbe, vagy tévednék?

Az „akadémiai közösség” sosem tarthatna fenn hibás nézeteket, mert minden tévedés a világ minden pontjáról azonnal kritikában részesül – ez a tudomány természete.

Na ja, csakhogy amikor ezek a kritikák - mint például a szegedi tanulmány - beérkeznek, akkor az „akadémiai közösség” mindenféle megfontolás vagy érdemi tárgyalás nélkül csípőből ledilettánsoz mindenkit, aki máshogyan gondolkodik. A sokmillió forintos kérdés manapság az, hogy mihez képest máshogyan?, ugyanis az „akadémiai közösségnek” már nincs semmiféle állító jellegű álláspontja, nem hajlandóak semmit sem mondani arról, hogy szerintük honnan származik a magyarság. A finnugor elméletet már nem védik, csak félszívvel, helyette pedig nincs új, ezért az MTA történészeinek munkája jelenleg kimerül abban, hogy a hun rokonságot kutatókat gáncsolják és mocskolják. Ez jól megfigyelhető ebben a cikkben is: Bálint Csanád semmit nem állít, csak azt, hogy a szegedi tanulmány készítői nem értenek a munkájukhoz. Ez aztán a szakmai vita, bravó!