Szentesi Zöldi László Ne tapicskolj az őstörténetben! c. cikkére reagálnék, szokás szerint csak a lényegre.

Mindig meglep, amikor teljesen felkészületlen, műveletlen és alapvetően elfogult emberek szellemi ügyekben mutatnak irányt. Egyszer László Gyula professzorral készítettem interjút. Mutatta nekem feje felett a roskadásig teli könyvespolc tetejét: oda gyűjtötte össze a neki megküldött amatőr őstörténeti munkákat. Derék uruguay-i magyar fogorvosok és kanadai magyar szobafestők írták azokat a veretes szakkönyveket, nyilván úgy, hogy elolvastak egyet és rögvest írtak egy másikat.

Némileg gerinctelen kútmérgezésnek tűnik nemcsak felkészületlennek, de egyenesen műveletlennek titulálni azokat, akiknek a magyar őstörténetről alkotott véleménye eltér akár Szentesi Zöldi Lászlóétól, akár a hivatalos akadémiai verziótól (bárhol álljon is az a folyamatos változások közepette). Számtalanszor bebizonyosodott, és nem csak történészet témakörében, hogy a fehérköpenyes megmondóarcok néha tévednek, máskor hazudnak, és – horribile dictu – olykor bizony a derék uruguay-i magyar fogorvosnak van igaza. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy az alternatív történész ill. nyelvész közösség tagjai általában nem „szakkönyveket” írnak, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében, csak a gondolatmeneteiket öntik olvasható formába, amikkel aztán mindenki azt kezd, amit akar. Én mondjuk feltételezném, hogy a magukat valódi szakértőknek tartók érdeklődéssel olvassák az ilyesmit és a valamirevaló gondolatokat átemelik az akadémiai vitákba, hátha kiderül hogy van bennük igazság. Hiszen ez lenne a normális, így halad előre a tudomány... De nekünk ehelyett olyan akadémiai közeg jutott, ahol ilyesmi szóba sem kerülhet; a fősodor mindentudó, akinek pedig nincs tagságija annak kuss a neve. És ezt szemmel láthatóan nem csak maguk az akadémikusok gondolják így.

Az idézett bekezdésben a fő irónia persze az, hogy László Gyula sosem volt MTA-tag és maga is „alternatív” nézeteket vallott, tehát tekintélyelvi szemszögből ő is inkább a dilettánsok táborába sorolható, mintsem az akadémikusokéba, annak ellenére is, hogy az MTA az utóbbi időben közeledett valamennyit az ő álláspontjához. Tisztes summába merném fogadni, hogy legalább tucatnyi akadémikus nevezte őt kontárnak élete során, aki ezzel a kettős honfoglalás hülyeséggel bohóckodik, és tagadja a magyarság uráli eredetét (amit aztán az akadémia is elengedett idővel). És itt nem László Gyula érdemeit szeretném kisebbíteni, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy milyen ingatag dolog másokat dilettánsozni ezen a területen. Úgy tűnik ezt maga László Gyula is így vélhette, de Szentesi Zöldi László nem értette meg igazán:

László professzor nem ítélkezett, csak mosolygott és a „termékeny bizonytalanság” fontosságát hangsúlyozta, ennek vezérfonalként kell végighúzódnia a történész életén, mondta.

A „termékeny bizonytalanság” elképzelés számomra olyasmire utal, hogy egy igazi szakértőnek nyitottnak kell lennie az alternatív elképzelésekre, semmit nem söpörhet félre pusztán ad hominemekkel, pl. hogy ha valamit egy kanadai szobafestő állít, az nyilván csak hülyeség lehet, ezért fölösleges foglalkozni vele. Még egy MTA-s sem lehet 100%-ig biztos a saját igazában, és igenis le kell alacsonyodnia a kontárokhoz, érdemben foglalkozni az elméleteikkel, mert a tudományt az érdemben foglalkozás mozgatja előre, nem a szakmai gőg.

A szóban forgó vitát csak azért citáltam ide, hogy rámutassak: miközben a történettudományi viták aktuálpolitikai színezete megáll száz éven belül, teljességgel érthetetlen, mire gerjednek, akik a magyar őstörténetben merülnek el.

Szívem szerint itt kibukna belőlem valami adekvát felelet, hogy mire gerjedünk, de ebben a cikkben inkább mellőzném a szalonképtelenséget. A magam részéről a válasz egyszerű és univerzális: az igazságra. De még ha ezt az alapelvet félreteszem is, teljesen nyilvánvaló, hogy a téma az első pillanattól, a gyökereitől van átpolitizálva, és nem csak valami 21. századi turulszekta politizálja fölöslegesen. Ezt pedig tegyük végre tisztába egyszer s mindenkorra: még ha valaki politikai prizmán keresztül nézi is a magyar őstörténetet, az nem feltétlenül jelenti, hogy téved. Az, hogy valaki nacionalista, nem érv egy tudományos vitában, ettől még nyugodtan lehet neki igaza. Persze ha valaki pusztán azért hisz valamiben, mert az passzol a nacionalizmusához, akkor az az illető részéről nem hiteles tudás, de ez továbbra sem bizonyosság arról, hogy téved. Ha a magyar őstörténet vitájában valaki a nacionalizmus vádjával akarja legyűrni ellenfelét, az csak önmagát teszi hiteltelenné.

Ha az ember szóvá teszi, hogy talán ne terjesszünk meséket a valószínűsíthető eseménytörténet és a tények helyett, akkor álom-bakónak neveznek.

Ez teljesen jó meglátás lenne, ha a valaha létezett összes elfogadott nézet nem lett volna valamikor máskor „mese”, és ne függene ezer dologtól, hogy mi „valószínűsíthető”. A finnugor nézet elfogadása előtt az is mese volt, a modern genetikai kutatások pedig a helyi származásunkat valószínűsítik, tehát László Gyula kettős honfoglalása vélhetően üres fantazmagória, csakúgy mint az MTA által több mint egy évszázadon át erőltetett uráli eredetünk. Adja magát a kérdés: ezen kontextust figyelembe véve végülis ki előtt kell hasra esnünk? Miért biztosítana hitelt valaki szavának az akadémiai háttér, ha egyszer – illetve nem is: többször – bebizonyosodott, hogy tévedtek ill. hazudtak?

Nemrégiben alaposan kikaptam a Facebookon, amikor helyreigazítottam egy Apponyinak tulajdonított idézetet: nem az a fontos, mondta-e, hanem, hogy igaz-e

Ez mondjuk nem hülyeség, ugyanis az igazság maga minden körülmények között fontosabb, mint hogy ki mondta, tényleg ő mondta-e, stb. Persze idézni csak pontosan, szépen illene, de azért egy tudományos vita lényege mégiscsak az igazság kiderítése az adott tárgyról, amiben abszolút irreleváns, hogy egy állítás honnan származik. A magyar őstörténetre vonatkoztatva pedig nyugodtan kijelenthető, hogy óriási hasznára válna a párbeszédnek, ha minden állítás és idézet származása elfelejtődne, mert akkor végre igazi tudományos vitára kényszerülne a közösség ahelyett a meddő sárdobálás helyett, ami jelenleg is zajlik.

…akár mondhatta is volna, ne oszlassak szét nemes hiedelmeket, mert azzal a nemzetnek ártok, hangzott az ellenérv

Ez persze éppolyan ostobaság, mint az ellenkezője; egy tudományos vitában ilyesminek nincs helye. Aki a nemzet érdeke szerint fabrikálna történelmet a magyarságnak, az pont annyira tudománytalan, mint aki azzal söpör félre állításokat, hogy azok azért nem lehetnek igazak, mert tetszenének a nacionalistáknak.

Így lesz a parasztokat fosztogató Rózsa Sándorból életfogytig szabadságharcos, Kossuthból aljas, sunyi hazaáruló, Görgeiből osztrák kém, Petőfiből barguzini poéta.

Egy-egy tévhit vagy kétes narratíva nem bizonyíték a teljes alternatív szféra ellen és nem bizonyítja az Akadémia mindentudását sem. Jellegzetes tekintélypárti érvelési hiba, hogy mivel a tudományos eliten kívül vannak hülyék, így a tudományos eliten kívül mindenki hülye, ezért kötelező a fősodornak hinned, különben te is hülye vagy.

Ha valaki szóvá teszi, hogy (…) tiszteljük a szakembert a szakemberségéért, érkezik a mocskos akadémiázás, bezzeg ott is mindenki magyarellenes, takarítsuk ki az egész kócerájt érv.

A „tiszteljük a szakértőt” felvetés egy tudományos vitában érvelési hibának minősül, amire persze ugyanannyira tudománytalan dolog a mocskosakadémiázás… Ugyanakkor viszont némi relevanciája mégiscsak van a felvetésnek, vagyis inkább a válasznak, amit eddig még senki nem cáfolt érdemben. Mikor az akadémia vitatható politikai hozzáállása kerül terítékre, akkor a védői érdemi párbeszéd nélkül söprik félre a témát, holott égbekiáltóan nyilvánvaló a magyarellenes elfogultság a Habsburgok által kinevezett magyarságtudósoktól kezdve a szocialista rendszer kiszolgálóin át a jelenlegi garnitúráig, ami agresszív européer politizálás mellett hazudozik politikai semlegességről. Csak egy kis gerinc és egy kis józan ész kell belátni, pont ugyanaz a nyomorult kamuzás azt állítani, hogy az MTA most nem fideszellenes, mint azt, hogy az átkosban nem voltak komcsipártiak, vagy hogy Budenz és Hunsdorfer nem az osztrák birodalomépítési szándékot képviselték. Folyamatos antimagyar munka zajlik az MTA berkeiben a ’48-as szabadságharc óta, csak az változik, hogy épp kinek a nevében. A jelenlegi globalista politikai nyomás éppúgy ellenfélnek tekinti a magyar nacionalizmust, ahogy az osztrákok és az oroszok tették, ennek felismeréséhez nincs szükség alusapkára.

Ez a politikai torzulás persze nem terjed ki minden osztályra, de remélem senki nem lesz elég sötét azzal az „érveléssel” próbálkozni, hogy ha az elméleti fizikai kutatócsoport nem politizál, akkor a történészek vagy nyelvészek is csak objektívek lehetnek.

Dicséretes fejlemény viszont, hogy újabban a magyarság sorsformálásában közvetlenül érintett fakultásokon is mintha szélesedne a paletta, egyes korábban elnyomott tények és vélemények bekerültek/bekerülnek az elfogadott, vagy legalábbis a megvitatható kategóriába, de vegyük észre, ez pontosan a korábbi ideológiai összetartást bizonyítja egy bizonyos álláspont ellen. Adja Isten, hogy legyen végre egy normális Akadémiánk, ahonnan kikopnak a magyarellenes elemek – de ha ez meg is történik, a múltbéli hazugságok nem változnak igazsággá.

Mindezt figyelembe véve a tudományos vita körüli metavitában igenis legitim érv, hogy az MTA politikailag befolyásolt, s nem véletlenül használja furkósbotként az alternatív kutatók ellen a nacionalista-vádat - ami nem kerülne elő ilyen gyakran, ha ők maguk nem lennének antinacionalisták.

Ahogyan elnézem, a jobboldaliakat is magában foglaló magyar társadalom oly mértékben elbutult, olyan könnyen bedől téveszméknek és olyan szellemi igénytelenségben tapicskol, hogy munka volna bőven.

Hűha. Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy mit keres ez a cikk a 888-on. A hülyemagyarozás általában nem a nemzeti oldalról érkezik, szóval ez most vicc, vagy valami anomália? Nem érzem azt, hogy az őstörténet élénk vitája a magyar társadalom szellemi igénytelenségét bizonyítaná, maximum arra utal, hogy tömegek érzik a zsigereikben, a hivatalos állásponttal valami nincs rendben. Hofit juttatja eszembe ez a dolog, aki számtalanszor magyarázta, a proli rétegek szoci rendszerbe vetett látszólagos hite csak a kényszerre válaszul adott hazugság volt –  na ez a helyzet a finnugor származáselmélettel is. Tanították, erőltették, mi meg úgy tettünk mintha elhinnénk, egészen addig, amíg az MTA egy szép napon mindenféle csinnadratta nélkül levette műsorról azzal a dumával, hogy ők soha nem is állítottak olyasmit. Na ez az ami miatt ökölbe szorul az emberben a vércukorszint, amikor a megmondóemberek az arcunkba köpnek, mikor sok évtizedes X után hirtelen Y lesz, és aki az X-et emlegeti az hülye, mert ők sosem mondtak X-et. De persze továbbra is ők a tudomány felkent papjai, és aki kétségbe vonja a hitelességüket az rosszindulatú, ostoba dilettáns.

Első lecke: ne foglalkozz őstörténettel, mert bonyolult az!

Első lecke: az igazsággal foglalkozz, és fogadd el bármi legyen is az. De tudd, az igazság felé rögös út vezet, tekintélyre hivatkozással, személyeskedéssel és hazugságokkal szegélyezett keskeny ösvény, amin neked kell végigmenned, nem járhatja be azt helyetted senki más, hogy neked csak a végkövetkeztetést adja át. Teljesen mindegy, hogy kinek hinnél el bármit bemondásra, akadémikusnak vagy szobafestőnek – csak annyi változik, hogy kinek a balekja lettél.

Elég furcsa eljárás, amikor teljesen tájékozatlan, műveletlen emberek a szakembernek magyaráznak, hogy mit, hogyan kéne csinálniuk.

Ahogy fentebb már írtam, ne keverjük a pöcsétes papír hiányát a műveletlenséggel. Én pedig fejből tudok legalább 3 olyan tudományterületet mondani, ahol autodidakta laikusok közelebb járnak az igazsághoz mint a fősodor, például mivel egy laikus mentes lehet a politikai, pénzügyi és egyéb befolyásoktól amik a tudományos életet eltorzíthatják. Ezer példa van arra, hogy a tudománytörténetben ki, mit, hogyan, és miért hazudott (az őszinte tévedésekről meg ne is beszéljünk), szóval le kellene szállni a magas lóról és elfogadni, hogy az alternatív oldalt nem lehet üres gúnnyal vagy vádaskodással félresöpörni. Nem, nem fogunk az MTA-nak semmit elhinni becsszóra, pontosan azért mert nem vagyunk az a mosdatlan tömeg, aminek képzelnek bennünket.