Nem tudom mikor kezdődött és hogyan terjedt el ennyire, hogy a nyugati átlagember idealizálja a más kultúrákat ill. népcsoportokat, legtöbbször nyilvánvaló ostobaságok alapján. Az indiánok nemes és bátor emberek voltak, harmóniában a természettel, mély spiritualitással. Ezt elsősorban Karl Maytől tudjuk, aki sosem járt a vadnyugaton. A valóságban az indiánok többsége primitív harcias barbár volt, egymást is irtották és kínozták, meg a közelükben megjelenő fehér embereket is, nőt, aggot és gyermeket válogatatlanul. A skalpolást élő áldozaton szokták végrehajtani - ez vajon a nemes és bátor tulajdonságaikból eredt, vagy a mély spiritualitásból? Az aztékok szokásairól meg el se kezdjünk beszélni.

Hasonló a helyzet az ausztrál bennszülöttekkel is, róluk is született könyv olyan szerzőtől aki sosem látott egyet se, hogy mennyivel spirituálisabbak mint a fehér népek. Valójában a legocsmányabb kannibálok voltak akik gyerekeket is ettek. Leggyakrabban a más törzsek harcban megölt tagjait fogyasztották, de előfordult rituális emberáldozat is.

Sokan Indiát és Kínát is magasabbrendűnek tartják, mer' ott aztán még az utolsó koldus is gyakorló buddhista fősügér - holott amúgy Indiában sokan még ma is az utcára szarnak és (ha egyáltalán, akkor) kézzel törlik ki a seggüket, Kínában meg a spiritualitás csúcsát egymás pusztakezes agyonverésében látták, amíg Mao meg nem próbálta kiirtani az összeset.

A legtöbb tévképzet forrása szerintem a fehérgyűlölő propaganda, és annak is az a szelete, hogy a fehérek mindenhova odamentek és kolonizáltak, tehát rohadt gonosz gyökerek, így hozzájuk képest mindenki más szent. Ez a szokásos haladár agysorvasztó hülyeség ami a képnek csak az egyik felét vizsgálja, ugyanis az indiánoktól a kínaiakig mindenki más is folytatott mindenféle hódító háborúkat. Csak a legtöbbjük nem a relatíve közelmúltban, mint a fehérek. A történelem 20 legnagyobb birodalma közül 5 volt fehér, a többit azok az áldottjó szuperspirituális színesek hozták létre seregekkel és háborúkkal, de ez a balos propagandában nem számít. Mi vagyunk a történelem főgonoszai, bár semmi olyat nem csináltunk amit mindenki más is ne csinált volna - illetve ha igen, akkor az a könyörületességünk és civilizáltságunk volt. Minden fajnál volt rabszolgaság, és a fehérek szüntették meg, amiért a mai napig is nagyon hálás nekünk mindenki más, ugyebár.

A másik tényező ami elősegíti a tévképzet a terjedését az a saját gyökereinktől való eltávolodás. A kereszténységet lejáratták, és megutáltatták a tömegekkel, ezért aki spirituális témák iránt érdeklődik annak eszébe sincs oda fordulni. Pedig a Krisztusi tanításban pont az van leírva, amit olyan nagy előszeretettel fantáziálnak az indiánokba meg a mindenféle egyéb bennszülöttekbe hamisan: egymás szeretete és tisztelete, a békére való törekvés, az elesettek segítése, stb. Talán csak a kifejezett természetközeliség nincs benne, de ez meg egyértelműen posztmodern nyugati kitaláció, a nagyvárosi éttermiség homályos vágyakozása valami meseszerű erdei kalandra, ahol fákat simogatnak és medvéket ölelgetnek. A bibliai időkben ugyanúgy nem létezett más alternatíva, mint természetközelinek lenni, ahogy az indiánoknál sem. Nem azért laktak bőrsátorban mert annyira tudatosan kezelték a karbonlábnyomukat és a fenntarthatóságot, hanem mert nem volt más. Csak míg a kereszténység emiatt nem fordított figyelmet a témára, addig a primitív törzsi kultúráknál a mindenféle viharistenek meg állatszellemek létrehozták a nagyobb természetközeliség illúzióját - ami persze hülyeség, hacsaknem elhisszük, hogy mindennek külön istene vagy szelleme van, akiknek aztán bemutathatjuk az emberáldozatot, hogy ne mosson el az árvíz és holnap is legyen mit enni.

És persze a kereszténységen kívül is létezik nyugati metafizikai tradíció, csakhát az nem olyan egzotikus mint a távolkeletről hozni valamit, ami nagyjából ugyanazt mondja, csak ezer idegen szóval megszórva, amitől misztikusabbnak tűnik. A mindenféle csuncsána, pukong meg ukmukkfukk sokkal érdekesebben hangzik a nyugati fülnek, mint az, hogy tarts önvizsgálatot. A nyugati metafizika itt van, sőt, benned van, és dolgozni is ott kell, de a távolkeletre viszont el lehet utazni, ott "magunkra lehet találni" - és az aztán teljesen más, mint ott helytállni és fejlődni ahová megszülettél.

Nade a témára visszatérve, ideje lenne felszámolni az illúziókat, hogy rajtunk fehéreken kívül mindenki csodálatos és tökéletes volt, amíg farháton nem billentettük őket a többszáz évnyi technológiai és civilizációs előnyünkkel.