HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Utolsó kommentek

  • Evil Empire: @GABOR2: a férje a lengyel külügyminiszter (2024.10.23. 13:00) Bennszülöttimádat
  • GABOR2: Németországban kioszották a Német Béke Díjat egy zsidó nőnek, aki a díjat átvéve az Ukránok továbi felfegyverzését szorgalmazta és Oroszország annyira szétverését katonai erővel, hogy teljesen pacif... (2024.10.23. 12:24) Bennszülöttimádat
  • Mme.Brioche: @GABOR2: Igen, rapporton van, mert nem enged be izraeli cégeket egy fegyverexpora kiállítóként novemberben. Elég ízléstelen is lenne ha ott mutogatnák a kis standjukon, hogy most otthon épp ezzel va... (2024.10.22. 21:38) Bennszülöttimádat
  • GABOR2: Sziasztok! Ma írtam egy egész cikksorozatot, meg még azokon kívül is párat. Nem így tervezetem, de ez lett belőle. A sorozat arról szól, hogy csak az elmúlt két hétben mennyi, számomra gyomorforgató... (2024.10.22. 21:04) Bennszülöttimádat
  • GABOR2: @Mme.Brioche: Köszi az infót, majd számolj be a továbbiakról is légyszíves, ha tisztább lesz a kép. Most azt halottam, hogy Izrael is leszidta Macront, lehet lassan túl sok ellenséget szerez a sajá... (2024.10.22. 21:00) Bennszülöttimádat
  • Utolsó 20

Hírturmix

2012.03.11. 18:38 Deansdale

HVG-t lapozgattam...

Minden harmadik lengyel vállalatot nő vezet

Egyem a zuzájukat. Vagy akár azt is mondhatnám: váljék egészségükre. Ha arról lenne szó, hogy arrafelé vállalkozóbb kedvűek a nők, vagy hajlandóbbak túlórázásra és befektetni az extra munkát, addig teljesen érdektelen lenne a történet. Nade!

"Jaroslaw Nowroteket, a COIG elnökét aggasztják az adatok, mert feltételezhetően arra utalnak, hogy egyre kevesebb hölgyet választanak meg vezetői posztra. Ugyanakkor szerinte az is valószínű, hogy a "feminizált" vállalatok gyakrabban esnek ki a piacról."

Szerintem csak ne aggódjon senki amiatt, hogy a versenypiaci cégek józan önérdekkel felfegyverzett tulajdonosai kiket tesznek meg a saját vállalatuk vezetőinek. Főképpen azért, mert még a feministák is beismerik, hogy a nők által vezetett cégek "gyakrabban esnek ki a piacról", vagyis gyakrabban mennek csődbe.

Megváltozik a Coca-Cola és a Pepsi receptje Amerikában

"Az új recept szerint a kóla karamellszínezékében csökkentették a 4-metil-imidazol (4-MEI) vegyi anyag mennyiségét, amely Kalifornia államban a rákkeltő anyagok listájára került."

Aha. Szóval egy olyan dologról, ami semmit nem tesz hozzá az ital élvezeti értékéhez, kiderült, hogy rákkeltő. Más szerepe nincs a kólában, csak "színezi". Köszönjük szépen, hogy azért, hogy fekete lehessen a lötty, megmérgeznek minket.

A kólacégek szeretnék elkerülni a zűrt, ezért az USA-ban csökkentik a kérdéses színezék mennyiségét az üdítőben, ugyanakkor

"a Coca-Cola közleményében azt is leszögezte, hogy Európában nem változtatnak a gyártási folyamaton"

Az USA-ban az orrukra koppintottak, ezért gyorsan tenni kell valamit, de Európába még jó lesz a sz*r is.

Újabb bizonyíték a szolárium és a bőrrák kapcsolatára

Na ez engem speciel nem érint, mert életemben nem próbáltam, de azért érdekesnek érdekes.

"Azoknál a nőknél, akik évente legalább négyszer szoláriumoztak középiskolás koruk és 35 éves koruk között, 15 százalékkal nagyobb volt a bazálsejtes karcinóma kialakulásának valószínűsége, mint a nem szoláriumozóknál. Hasonló kockázatemelkedés kapcsolódott a melanomához és a bőr pikkelysejtes karcinómájához is."

Ha már évente 4 szoláriumozásnál is észrevehető a különbség, akkor csak sajnálni tudom azokat a csajokat akik hetente (többször) járnak. Mondjuk korábban sem volt éppen titok - inkább afféle modern népi megfigyelés -, hogy aki sokat szolározik annak "megöregedik" a bőre. Minden közösségben van 1-2 harmincas liba, aki úgy néz ki mintha beesett volna valami szárítógépbe...

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás egészség feminizmus feminista egészségügy antifeminista táplálkozástudomány antifeminizmus

Itt már nagy a vaj

2012.03.09. 12:37 Deansdale

A HVG pár soros ajánlót, és egy linket ad nekünk "vaj vagy margarin" témában. A végkövetkeztetést átveszik az eredeti cikkből, ami az Urban Legends-en jelent meg:

"a vaj és a jó minőségű margarin közötti választás ma már csak ízlés és pénztárca kérdése"

Mindezt arra alapozzák, hogy találtak egy hülye körlevelet, ami riogatta az embereket a margarintól, és az tartalmazott egy hamis állítást. Ez aztán az érvelés.

Nem igazán boncolgatják mélyen a témát, de azért ennyire még az Urban Legends is utánajárt:

"A hagyományosan hidrogénezéssel (“zsírkeményítéssel”) készített margarinok az egészségre káros ún. transzzsírsavakat is tartalmazhatnak"

Igen óvatos fogalmazás, enyhénszólva is. A margarin gyártása során növényi olajat hidrogéneznek, ezzel érik el, hogy a folyékony anyag konyhai hőmérsékleten szilárd maradjon. Az eljárás miatt a margarinok nem "tartalmazhatnak", hanem tartalmaznak transz-zsírsavakat, amikről a tudomány már jóideje tudja, hogy igencsak károsak.

Na most akkor hogy is van ez? Az egyik oldalon az iparilag gyártott szemét, ami egyértelműen káros, és ezt a szakértők is tudják - a másik oldalon pedig a vaj, amivel szemben ezek a legfőbb "ellenérvek":

"a vaj az avasodásnak, hőkezelésnek kevésbé áll ellen, magasabb a koleszterintartalma"

Hűha. Köszönöm szépen, akkor nem hagyom hogy megavasodjon, a koleszterinre meg ívben teszek, ugyanis tudom róla hogy nem az a mumus aminek megpróbálták régen beállítani. Különösen a vajban lévő "természetes", oxidálatlan formájában nem.

Számomra a választás továbbra sem pénztárca vagy ízlés kérdése (bár a vaj kétségtelenül kategóriákkal finomabb mint bármely margarin - nem véletlen, hogy "vajízű" margarint próbálnak gyártani), hanem józan megfontolásé. Az ilyen cikkeket meg tartsák meg maguknak, amik egyértelmű adatok mellett is képesek hibás következtetést levonni.

Találjátok ki, hogy melyik a vaj és melyik kettő a margarin...

Vaj vagy margarin

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás vaj margarin táplálkozástudomány

Apa, kezdődik

2012.03.08. 11:24 Deansdale

Szerdán nagyon intenzív napkitörést észlelt a NASA - tudósít az index. Állítólag még északi fényt is láthat hazánkban aki hajnalban nézelődik.

Hát ez egy olyan látványosság, srácok, amit szívesen kihagynék...

Ebben az igazán izgalmas, hogy már hétfőn is napkitörés volt. Akkor arra írták, hogy hatalmas, de a szerdai még annál is nagyobb volt.

Oké, oké, nem biztos hogy világvége, sőt, 99,99%, hogy nem az, de azért a 2012 pletykákkal együtt alkalmas egy jó kis pánikkeltésre :)

Viszont érdekesen jól rímel ez a jelenség arra, hogy napokkal ezelőtt jól megfigyelhető halo-jelenség volt a hold körül. (Ugyanerről a jelenségről egy februári tudósítást találtam, tehát akkor is volt, én magam a minap figyeltem meg az ablakomból szabad szemmel.)

Megbolondult az ég...

Szólj hozzá!

Címkék: világvége napkitörés

A magyar népmesék emlékére

2012.02.29. 09:07 Deansdale

A király zihálva fordult le a lóról. Épp csak el tudott slisszolni a népharag elől, ami azért üldözte, mert ő speciel nem jó király volt.

Ahogy igyekezett megtalálni a lélekzetét, egyszercsak megjelent mellette egy kisegér:

- Rossz király, adj ennem valamit!

- Any*dat - válaszolt a király, mert elege volt abból, hogy mindenki őt piszkálja. De mivel egyáltalán nem volt éhes, néhány morzsát kifordított a zsebéből. Az egér majszolni kezdett.

- Tudod mi a te problémád, király? - nézett fel két falat között. - Hülyén álltál a dolgokhoz.

- Aha, és pont egy egér fog kioktatni...

- Nahát ha jót akarsz, akkor végighallgatsz.

A király - jobb dolga nem lévén, mivel a lovának és neki is pihennie kellett - sóhajtott egyet, jelezvén, hogy ő inkább nem beszélne, tehát szabad a pálya a megmondóegér előtt.

- Először is, az a gond, hogy a nép vízszintesen van kettéosztva. Amíg a szegények a gazdagok ellen küzdenek, addig a gazdagok sosem nyugodhatnak. Függőlegesen kell szétosztani a népeket, hogy egymás ellen harcoljanak, amíg te vígan röhögsz az egész kupac tetején.

Rossz király arcára torz pofát faragott a döbbenet.

- Arra kell csak ügyelned, hogy úgy oszd ketté az embereket, hogy az ellenségeskedés örökké fennmaradjon.

- Na és azt hogyan érhetném el?

- Találj két értéket, ami mögé fel lehet sorakozni. Mondjuk... - az egér tettetett némi töprengést - mondjuk hirdesd ki, hogy mostantól egy táborba tartozik mindenki, aki szerint az emberek boldogulása közös felelősség, és egy másik táborba azok, akik szerint mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és másoknak semmi köze a pénzhez amiért ő megdolgozott.

- És?! - értetlenkedett a rossz király, mivel a felfogása méltó volt egy rossz királyéhoz.

- És ugraszd össze a két bandát, mondjuk úgy, hogy azt sulykolod mindenkibe, hogy a másik oldal csúnya, rossz és gonosz. Amíg ezek egymással harcolnak, te vígan röhöghetsz a palotádban.

- Hol van már nekem palotám... - savanyodott el a király. - Elfoglalta a nép.

- Na és ha el, mi van akkor? - replikázott az egér. - Lesz másik, ne aggódj. Na figyelj! - mondta, mert kezdett belemelegedni. - Most szépen kidoboltatod a falvak főterein, hogy te, mint király, visszavonultál, és mától a nép uralkodik. Nem, ne hápogj, hallgasd végig a tervet. A nép nem uralkodhat csak úgy, mindenképpen szükség van nagyokosokra. Kihirdeted, hogy te mint főokos ugye leléptél, és a nép választhat magának nagyokosokat. Itt jön a csavar! A két fiadat megteszed két nagyokos-jelöltnek, és így rajtuk keresztül irányítasz mindent. A hülyébbik fiaddal bemagoltatod, hogy ő mostantól azt az eszmét képviseli, hogy a népet az isten adta, és a népnek együtt kell munkálkodnia azon, hogy mindenki boldog és gazdag legyen. Erre eleinte a szegények fognak majd ujjongani, de azért idővel bárki elhülyülhet. Özönleni fognak a hülyébbik fiad alá a népek, mert tetszik majd nekik az ötlet, hogy vegyük el a gazdagoktól a pénzüket, és adjuk oda a szegényeknek. A csúnyábbik fiad ezzel szemben azt fogja mantrázni (ez egy művelt távolkeleti egér volt), hogy igazságtalanság elvenni a vagyont azoktól, akik megdolgoztak érte. Ő a gazdagabbaknak lesz szimpatikus, de idővel azért neki is szélesedik majd a rajongótábora. Az elegáns vezércsel az, hogy mindkét elméletben benne van az igazság csírája, vagyis mindkettő mellett lehet úgy harcolni, hogy az ember közben igazságosnak és nemesnek érezze magát. Én már csak tudom, előző életemben én is ember voltam. (Mondom, távolkeleti egér.)

A király köpni-nyelni nem tudott. Az egér befalta az utolsó morzsákat, aztán folytatta:

- Szóval ez a két tábor örökké marhatja egymást, a két fiad irányítása alatt, mert sosem fognak tudni egyezségre jutni, hogy kinek van igaza. Egyiknek sem, és mindkettőnek. Frankó, mi?

- A frankokat ne is emlegesd.

- Hülye. - Egerünk megcsóválta a fejét. - Na mindegy. A lényeg az, hogy te látványosan tűnj el; mondjuk titokban vegyél egy birtokot a francia lankák között, egy szerény kastéllyal, ahol talicskákban szolgálják fel a libamájas kaviárt.

- Hoppá, egér! - Derült fel a király arca, mert nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor az ember okosabbnak érezheti magát a másiknál. Még ha az csak egy egér is. - Mi garantálja nekem, hogy a fiaim hagyni fogják, hogy a háttérből manipuláljam őket?

- Na igen - fanyalodott el egér. - Ez kockázatos, mert ha van bennük némi igazságérzet, vagy tisztesség, akkor kiadhatnak téged a népnek.

Rossz király hatalmas, öblös kacajra fakadt. - Egy életre be vagyok biztosítva - fuldokolta egy visító kuncogás és egy könnycsepp-eldörzsölés között. - Az a két idióta gazfickó együtt nem hord magánál tíz deka gerincet.

- Pompás - fitogtatta szókincsét az egér. - Akkor ezt hallgasd meg! A kincstár még a tiéd. Nem is vagy te olyan hülye, végülis az egyetlen kulcsot a nyakadban hordod. Naszóval azt mondod a fiaidnak, hogy adsz nekik pénzt, amiből országszerte közhírré téttetethetik a politikai programjukat - de csak kölcsönbe. Magyarázkodj addig, amíg el nem fogadják. Végső esetben mondd azt, hogy úgyse nekik kell visszafizetni, hanem majd az ország népe kiköhögi. Aztán adj kölcsönt az országnak is. A fiaid majd úgyis fennhangon jajveszékelnek, hogy a kincstár üres, nincs pénz utakra, iskolákra, semmire.

- Nade hülye lenne az ország kölcsönöket felvenni tőlem, ha az ő kincstárukból adnám azokat...

- Ez legyen a legkisebb gondod! Alapítasz egy céget valami jó misztikus névvel, amiről senki sem tudja hogy valójában micsoda. Legyen mondjuk "világbank". Ez már elég hivatalos ahhoz, hogy a nép bevegye: a világbank kölcsönadott nekik utakra, sulikra, ésatöbbi.

A király morfondírozott, az egér várt türelemmel. Egy darabig.

- A lényeg a kamat. Abból fogják ugyanis a kaviárodat talicskázni. Minden szál a te kezedben fut össze, mert a fiaidat bármikor meg tudod zsarolni. Eleinte azzal, hogy kiadod őket, később egyszerűen megfenyegeted őket a verőlegényeiddel. Úgy fognak táncolni, ahogy te fütyülsz, de téged senki nem érhet el a népharag kaszájával.

A király a messzeségbe révedve tapogatta az alig hegedt sebet a fartájékán. Túlságosan intim élmények fűzték ahhoz a bizonyos kaszához. Egyre jobban tetszett neki a terv.

- Szóval én maradok az atyaúristen, annak minden előnyével, de a hátrányokat másoknak kell viselnie?

- Lényegében. Bár az úristen nem te vagy, de rossz király az maradhatsz az idők végezetéig. A sok hülye egymást fogja okolni az ország rossz sorsáért, amit egyébként a bolond is láthatna, hogy azért van, mert kiszivattyúzod a pénzüket és a háttérből megnyomorítod a politikájukat.

- Annyira hülyék nem lehetnek, hogy ne jöjjenek rá a turpisságra...

- Ugyan! Alábecsülöd az emberi hülyeséget. Még a szakadék peremén is egymást fogják ütlegelni, ahelyett hogy téged keresnének meg. Sőt, meggyőződésem, hogy még sokkal nagyobb hülyeségeket is le lehet nyomni a torkukon. Ha egy ember elköteleződik érzelmileg, azután már nehezen változik. Arra meg különösen nehezen hajlandó, hogy beismerje: ostoba volt.

- Na és mi a helyzet a lelepleződéssel? Ha csak egyvalaki rájön...

- Némi aprópénzt tömnöd kell a kisbírók zsebébe, az tény, dehát ez neked semmit nem jelent. Néhány likas garasért életük végéig azt fogják kidobolni a főtereken, amit te megrendelsz náluk.

- Attól még más is kiállhat ordibálni a főtérre!

- Ugyan ki hiszi el a hagymázas képzelgéseiket? - nevetett az egér. - El kell híresztelned, hogy vannak ilyen idióták, akik ezeket a légbőlkapott paranoiás marhaságokat terjesztik, és akkor a birkák nyugodtan alszanak majd. Amit a kisbíró kidobol, az lesz az "igazság".

- Igazság nem csak egy van?

- Király, király... Látom erőre kaptál, de ettől sem lettél okosabb. Szóval usgyi. Hajóra a kincstárral, irány a riviéra, aztán távcsövön nézheted, amíg az ország népe önmagát marja csontig a szakadék felé vezető úton.

- Van némi eszed, egér, azt el kell ismerni - bólogatott a király -, de azért nem túl sok - fejezte be a mondatot, miközben az egér hátára lépve segítette fel magát a nyeregbe. - Irány a tengerpart! - dünnyögte, már csak a saját szórakoztatására.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar mese magyar népmesék népmesék

Flúgosítás

2012.02.28. 09:49 Deansdale

Mikor elkezdtem anyagot gyűjteni ehhez a cikkhez, szomorúan tapasztaltam, hogy valaki más már megírta helyettem - ráadásul nem is túl régen. Az istenhithez való hozzáállása siralmas, de a lúgosítás tekintetében tökéletesen leírja, amit arról tudni kell. Ezek címszavakban:

1. Az ember nem vödör, amiben ha savasság van, akkor egy kis lúgot beleborítva minden megoldódik.

2. A gyomorban gyomorsav van, ami az emésztéshez elengedhetetlen - ha azt lúggal semlegesítjük, nincs emésztés.

3. Mielőtt az erős lúg a gyomorban semlegesítődik még rengeteg kárt okozhat a szájüregben, nyelőcsőben, és a gyomorban is. A lúg nem valamiféle titkos tápanyag, hanem maró folyadék. Nem pont ugyanolyan módon mar, mint a sav, de ugyanannyira káros. A lúgosításnak körülbelül annyi értelme van (illetve még kevesebb), mint ha egy gyomorsavhiányos embernek azt mondanánk, igyon tömény kénsavat.

Én még annyit tennék hozzá, hogy a paleó elv és a józan paraszti ész két igen erős mankó az olyan sarlatánságok ellen, mint a lúgosítás.

Egyrészt a józan paraszti eszünk azt mondja, hogy az emberi tápláléknak lehetőleg pH-semlegesnek kell lennie; ugyanis a kacsasült, a petrezselymes burgonya, a valníliapuding nem kifejezetten savas vagy lúgos. A pH-juk általában a semlegeshez közelít, és ez így helyes. Persze a savanyúság savas, de azért egy "ipari" savtól még fényévekre van. Az a pár milliliter ecet nem fog minket sírba vinni, ugyanis az emésztésünk simán tud korrigálni egy kis pluszminuszt.

A paleó elv azt mondja, hogy edd azt, amit az őseid. Felmenőink pedig azt ették, amire rá tudták tenni a mancsukat. Nem törődtek azzal, hogy savas vagy lúgos - igaz nem is nagyon tettek hozzá olyat, amitől a pH-érték felborult volna. Az ősembernek nem nagyon volt ecetje, és még kevésbé speckó lúgosító kajái és löttyei.

Az más kérdés, hogy sok ember szervezete "el van savanyodva". Sokaknak a szelleme és lelke is, de ez most végképp nem tartozik ide, bár éppenséggel összefügghet :) Az emberi szervezetben a savasodást nem a koviubi okozza, hanem a rengeteg mesterséges adalék, paradox módon a cukor, és érthető módon - egyeseknél - az alkohol. Épp ezért a savasság problémájára nem a lúgos víz ivása a megoldás (lásd odafent az 1. pontot), hanem a károsító anyagok bevitelének leállítása.

Persze vannak akik azt mondják, hogy a lúgosítás nem arról szól, hogy szájon át lúgot kell bevinni, hanem figyelni kell az ételek "hatásaira". Az ilyenek szerint viszont a sav olykor lúgosíthat, a lúg meg savasíthat. Na erre varrj gombot. Ami ennyire meg van bonyolítva, az általában már nem sülhet el jól. Ráadásul nem talál az ember két olyan oldalt, ami ugyanazt állítaná. Az első két gugli-találatom például ellentmondott egymásnak meggy tekintetében: az egyik szerint savasít, a másik szerint lúgosít. Szerintem az egész egy hülyeség, dehát én már csak ilyen vaskalapos vagyok :)

Az előbb linkelt szakértőnél találtam az alábbi szöveget:

"Ám ne feledjük el, hogy a lúgosítás szabályai mellett az egészséges táplálkozás szabályait is be kell tartanunk!  Tudnunk kell, hogy a lúgosító étrend nem veszi figyelembe táplálkozásunk egyéb tényezõit, vagyis például a rosttartalmat, koleszterin-bevitelt, glikémiás-indexet"

LOL
Na ez az illető törődik az egészséges táplálkozzással, az már biztos... Minden trendi és üres hívószó ott figyel a kelléktárában. Óvakodik a koleszterintől (fölöslegesen), bőven fogyaszt rostokat (káros), és figyeli a GI-t, ami annyit ér, mint halottnak a cvikipuszi. Ha ilyen emberek ajánlják a lúgosítást, akkor az nekem pont elég ahhoz, hogy még véletlenül se vegyem komolyan.

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás lúgosítás táplálkozástudomány flúgosítás

Világvége 03

2012.02.23. 11:57 Deansdale

Oké, tele a spájz, az átmeneti zűrös időszakot túléljük. De mi van, ha az alagút végén a fény még így is 1-2 évvel odébb van, mint ameddig a készletek tartanak? Akkor kénytelenek vagyunk termelni valamit.

Nade ha az ember élelmet és vizet akar előállítani magának, és erre fel is akar készülni még geddon előtt, akkor teljes életmódváltásra van szükség. A városi élet feladásával ki kell költözni tanyára, szerezni ásót, kapát és nagyharangot, aztán rohamtempóban megtanulni tehenet fejni, trágyázni, ésatöbbi. Aztán ha mégsem jön a geddon (mert végülis erre is van esély :), akkor lehet filózni, hogy jobb-e így, vagy jobb volt úgy.

Ez nekem nem megy. Számomra az nem megoldás, hogy visszamegyek 150 évet az időben, és feladok minden luxust és kényelmet amit azóta kitermelt a világ. Igen, lusta vagyok, kinek mi köze hozzá? :) Tehát nem a múltat fogom felhozni a jelenbe, hanem a jelent viszem vissza a múltba. Hogy hogyan is értem ezt? Úgy, hogy nem én megyek ki a pusztába betyárnak, hanem a pusztát fogom behozni a lakótelepi 8. emeletre :)

Ennyi ködösítés után talán rá is térhetnék a lényegre. Az embernek azzal kell dolgoznia, amije van. És ha tömbházban él, akkor is kell tudnia kezdenie valamit, ha a kaki a ventillátorba pottyan. Persze lakótelepen sok szempontból ezerszer nehezebb túlélni - viszont más szempontokból kicsit könnyebb is. Például a kertes házaknál két nagyságrenddel több tolvaj és rabló fog felbukkanni (adott esetben egyenruhában), mint a lakótelepeken.

Mivel igazán komoly geddonra egyszerűen lehetetlen "kompetens" módon készülni (egy mágneses pólusváltás vagy gigászi napkitörés után felkészültségtől függetlenül mindenkinek lutri van), ezért azzal nem is foglalkozok. A megoldások arra vonatkoznak, hogy mit érdemes tenni, ha beüt egy kisebb-nagyobb gazdasági válság - munkanélküliség, éhezés, esetleges fűtés-, áram- és vízkimaradás, stb.
Ja, míg el nem feledem: a következő témákkal akkor is érdemes lehet foglalkozni, ha a válság mégsem jön el.

Az erkélyre telepítendő virágláda szintjén rögtön lépjünk túl, azt hiszem az egy olyan dolog, amit nem kell külön bemutatni. Csapjunk hát a lovak közé...

1. Hidropónia, akvapónia

A hidropónia lényege, hogy táptalaj nélkül, kavicsba vagy más hasonló "inaktív" közegbe ültetett növényeket folyamatosan tápoldattal locsolunk, amiből azok felveszik ami nekik kell, ezért nőnek és termést hoznak. A legegyszerűbb házi vátozata az "ablakkert", vagyis egymás alá függesztett flakonokban csöpög lefelé a víz, egyikből a másikba, míg legalul össze nem gyűlik egy tartályban, ahonnan vissza lehet borítani (vagy szivattyúzni) az egészet a tetejére, és minden kezdődik elölről. Videó1, videó2.

Nem túl bonyolult dolog, jól és gyorsan terem, az egyetlen gond a tápoldat elkészítése, de arról találhatunk anyagot a neten. Tudom ajánlai a "komposzt tea" készítést, ami nagyjából azt jelenti, hogy egy marék komposztot egy vödör vízbe borítunk és gondoskodunk arról, hogy tudjon levegőzni. Ez gyakori kevergetéssel is megoldható, de profik csinálhatják akváriumi levegőztetővel is (ha van áram). A menők tesznek bele még mindenféle szutykot a speciális denevérguanótól kezdve a nitrogéntablettákon át a melaszig, de ez mind csak arra jó, hogy ezt vagy azt a mutatóját javítsa pár százalékkal - az eredmény szempontjából mellékes. Főleg geddon után :)

Az akvapónia ennél eggyel jobb szerkezet, bár nem lehet felakasztani az ablakba. Ott annyival egészül ki a hidropónia, hogy alátesznek egy akvakultúrát. Magyarul: van egy tartály hal, azokat kell etetni, cserébe azok trágyázzák a növényeinket, így nincs szükség tápoldat készítésére. Amint a növények a vízből felvették a halkakit, a tisztított víz mehet vissza a halakra. Ennek az az eredménye, hogy nem csak növényeket tudunk kivenni a rendszerből, és azokat megenni, hanem halakat is. Aki foglalkozott táplálkozástudománnyal, az tudja, hogy a halak a legegészségesebb és legfontosabb táplálékok között vannak, tehát geddon után hatványozottan érdemes figyelni rájuk.

Akinek a "debreceni srác", vagyis Gönczi Péter akvapóniás rendszere túl nagy, az ne aggódjon: lehet kicsiben is építkezni. Mindenesetre érdemes figyelemmel kísérni Péter blogját, főleg azoknak akik nem tudnak angolul. A fórumon meg lehet vitatni bármit, és ötleteket is lehet szerezni.

Itt egy érdekes videó, ami az ablakkertet keresztezi az akvapóniával; inkább ötletelésre jó, mint egy-az-egyben másolásra, dehát ezeket úgyis mindenki magának tervezi és építgeti, valószínűleg nehéz lenne két egyforma rendszert találni a világon.

1. b) - Bónusz keményf*szúaknak: növénykonténer

Megfelelő világítóeszközök használatával bárhol lehet zöldséget termeszteni. Akár egy kiszuperált vagonban vagy szállítókonténerben is. Sajnos a legdurvább linket nem is találom, mert vannak akik már ezeket az elképzeléseket is továbbfejlesztették, mert nem találták őket elég hatékonynak. Jelenleg a "max" az, hogy a konténerben hatalmas tepsikben állnak a növények egymás fölött sűrű sorokban, és mindegyik tepsi alján egy mini LED-sor adja az éltető fényt az alatta levőnek. Így a pincében, padláson, egy raktárépületben vagy garázsban is tömegesen lehet zöldséget termeszteni. Hogy ezek sose látnak se földet, se napot? Geddon után ez lesz a legkisebb problémánk...

2. Komposztkert

Jean Pain francia szupermen találta fel (újra) ezt a módszert, én személy szerint még nem próbáltam, de vannak akik esküsznek rá. Geddon után hajlamos lennék kísérletezni vele, bár kell hozzá a hely és a napsütés, ezért lakásban nem megvalósítható. Viszont - elméletileg - nem kell hozzá termőtalaj, ezért bármely vízszintes területen (kizsigerelt, vagy rossz minőségű talajon, homokon, sziklán, vagy akár háztetőn [bár oda macerás eljuttatni a komposztot]) megvalósítható.

A módszer lényege, hogy szerezni kell pár köbméter érett fakomposztot, amit egyenletes rétegben lefektetve gyakorlatilag bármit elültethetünk benne szinte nulla munkával. [A link időzítve van a youtube videó egy adott pontjára, ha valakinek nem automatikusan onnan kezdené, az tekerjen oda manuálisan. Az időpont a link végén leolvasható. Ilyen időzített videók később is lesznek!] Példának általában a krumplit hozzák fel, aminek a Jean Pain-féle termesztése így néz ki: a komposztra rászórod a krumplit, arra némi szalmát, aztán amikor beérett a termés akkor egy laza csuklómozdulattal kiemeled a krumplit a komposztból és mehet a konyhába. Öntözni, trágyázni, kapálni, növényvédeni nem kell. A szalma azért kell rá, hogy a komposztot védje a kiszáradástól - ezért nincs szükség locsolásra. Ráadásul mivel a termőréteg maga a komposzt, akár egy betonplaccon is működik. Mi ez, ha nem az aftergeddon kánaán? Csak legyen vetőkrumplink és komposztunk.

Ja, hogy honnan szerzünk speckó fakomposztot? Hát egész télen azzal fűtöttünk :) Tavaszra pont beérik, mehet a betonplaccra. A következő évben lehet ismételni egy pár centis plusz réteg ráhúzásával.

Az igazán profik a komposztból még biogázt is nyerhetnek. Akit egy kicsit is érdekel a téma, nézze végig azt a videósorozatot amiből linkelgettem.

3. Permakultúra, erdőkert

Na ehhez már tényleg szükség van kertre, vagy erdőre. Viszont nagyon jó módszer arra, hogy minimális munkával maximális termést tudjunk begyűjteni, ráadásul fenntartható módon, ami ebben az esetben nem csak hippi szlogen, hanem konkrétan azt jelenti, hogy jövőre és azután is teremni fog, tehát stabil túlélést biztosít.

Az erdőkert lényege, hogy létrehozzunk egy olyan növényi társulást (csúnya szóval ökoszisztémát), amihez aztán nem kell hozzányúlni, mert fenntartja magát. Most a vérbeli kertészek talán tétován emelik a kezüket, mert el sem tudják képzelni, hogy miféle kert az, ahol nem kell kapálni, permetezni, trágyázni, de még locsolni, sőt, ültetni sem. A válasz: erdőkert :)

Szóval az erdőkert lényege (deja vu-m van), hogy egy olyan erdőt hozunk létre, ami nekünk hasznos termést hoz. Legkönnyebb ezt úgy elképzelni, hogy veszünk 1 hektár bármilyen erdőt, amiben össze-vissza állnak a fák, tele van bozóttal és cserjékkel, gazos az egész és nem terem semmit. És aztán mi elkezdjük a meglévő növényeket "kicserélgetni" olyan fákra, cserjékre és bokrokra, amik megélnek az adott környezetben, és termést is hoznak. Vagyis a bükkfát kidöntjük, és beteszünk a helyére egy almafát (csak példa); a tüskés vad bozót helyére csipkebogyót vagy málnát telepítünk; a földön megmaradt gazok helyére pedig vad szamócát, szedret, stb. Igen, mivel ez a kert önfenntartó, ezért kénytelenek vagyunk bele olyan fajokat tenni, amik ezt kibírják, tehát nem biztos hogy pont azt fogja teremni, amit a leginkább imádunk - dehát na. Geddon után ne panaszkodjon az ember, ha csipkebogyót kell ennie tejszínhabos eper helyett - ugyanis a valódi összehasonlítási alap az lesz, hogy csipkebogyót ehet a semmi helyett...

A fajok "kicserélését" nem szabad túlzásba vinni, mert a rendszernek szüksége van olyan extrákra, amikre elsőre talán nem is gondolnánk. Itt jön a képbe a permakultúra elmélete (illetve gyakorlata): a fenntartható termeléshez szükség van olyan fajokra is, amik nem hoznak ugyan közvetlen termést, de hozzájárulnak a többi faj fennmaradásához, szaporodásához és fejlődéséhez. Példának okáért kellenek olyan növények, amik jól megkötik a nitrogént, ezért természetes módon trágyázzák a talajt; kellenek olyan növények, amik riasztják a kártevőket; kellenek amik vonzzák a hasznos rovarokat; stb. Ezt lehetetlen lenne itt részletezni, de akit érdekel a téma az utánanézhet.

Egyes netes videók szerint egy pár hektár már beindított, üzemelő erdőkert annyi termést hoz, hogy egy család nem bírja leszüretelni. Mindezt - a betakarításon kívül - körülbelül évente 10 nap munkával. Személyesen még ezt sem tapasztaltam, de hajlamos vagyok elhinni azoknak, akik feltették erre az életüket.

...

Namármost azt azért lehet érezni, hogy mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai. Az akvapónia és a komposztkert valószínűleg nem hozza azt a vitamin-, ásványi anyag- és nyomelemtartalmat, amit a hagyományos földművelés. Ugyanakkor az erdőkert nem alkalmas egynyári növények termesztésére. Nade nem kell hozzá különösebben nagy géniusznak lenni, hogy lássuk, ezek a módszerek mennyire tökéletesen kiegészítik egymást!

Lássuk csak... Először is szükség lesz viszonylag nagy volumenű termelésre, ami egész évre elegendő "ballasztanyagot" ad a családnak. Erre az akvapónia nem felel meg, és az erdőkert sem, de ott a komposztkert. Abba bele lehet vetni a krumplit, úgy fog teremni mintha ő maga is a világvégétől tartana :) Vannak viszont növények, amik egész évben kis mennyiségben kellenek, de nem jól eltarthatóak (pl. saláta) - ezeknek ideális az akvapónia. Abban mindent meg lehet termelni, aminek nem kell nagy tér vagy nagy gyökérzet, így elsősorban a leveles zöldeket, hüvelyeseket, esetleg kisebb gyümölcsöket is, mint pl. eper. És az akvapónia ezeket egész évben képes hozni! És ha valaki afelől aggódik, hogy ez a két módszer nem hoz elég nyomelemet, valamint nincs benne elég gyümölcs - arra ott az erdőkert. Annál több vitamin és nyomelem senkinek nem kell, mint amit egy valódi, műtrágyázatlan, permetezetlen, erdei környezetben növekvő csipke- vagy kökénybokorról szüretelt termés adhat. És ott van még természetesen mellette a gyümölcsfák, cserjék és bokrok halmaza, amit kedvünk szerint ültetünk az erdőkertünkbe.

És hogy ki ne felejtsem: az akvapóniából jön a hal. Csak olyan fajt szerezzünk, ami hajlamos a fogságban való szaporodásra :)

De ha már itt tartunk, a hal esetleg nem elégíti ki a húsigényünket. Az állattartás viszont nehéz és macerás, ráadásul rengeteg táp szükséges hozzá, nem? Nem.

Tartsunk 1-2 nyulat és tyúkot, etessük "háztartási hulladékkal", és a problémáink nagy része úgy megoldódik, hogy nem kell halálra dolgoznunk magunkat vele. Kellően rugalmas gondolkodással még azt is elképzelhetjük, hogy nyulak tartására egy tömbház is megfelel. Csak úgy kell nekik hordani a füvet, hogy a szomszédnak ne tűnjön fel :)

És igen, egy kritikus ponthoz érkeztünk: hogyan tudjuk megvédeni magunkat attól, hogy más is szemet vessen a terményünkre?

Ebből a szempontból az akvapónia, az ablakkert és az erdőkert ideális lehet, mert az utcafrontról nem látható, ahogy virul a termés. Az erdőkert akár úgy is kinézhet, mint valami burjánzó dzsungel, amiben nem érdemes élelmet kutatni. Az akvapónia pedig bent rejtőzik a szobában, a kutató tekintetektől jól elrejtve.

Marad problémás területnek a komposztágyás, hiszen az mégiscsak kint van a szabadban és elég rendezettnek néz ki ahhoz, hogy a tolvajok (illetve az állam) szemet vessenek rá. Ezt igyekezzünk elrejteni valahogyan a ház mögé, a kert végébe, stb. Jobb vagy konkrétabb ötletem jelenleg nincs - akinek lesz, ne habozzon megosztani velünk.

Állattartásra pedig azt tudnám javasolni, hogy akkor is "beltéren" tartsuk őket, ha történetesen kertes családi házban lakunk. Ez talán úgy lenne praktikus, hogy a házhoz toldott tyúkólnak legyen bejárata a ház és a kert felé is, de a kert felé vezetőt belülről "atombiztosan" el lehessen reteszelni. Ha csak éjszakai tolvajoktól tartunk, akkor emellett a tikokat napközben kicsaphatjuk kapirgálni. Ha az életünket féltjük a rablóktól és rekvirálóktól, akkor jobb ha a jószág egész nap az ólban ücsörög. Igen, ez már a paranoiás vetület, dehát mint már sokszor említettem, nem tudjuk mire készülünk.

Van még egy rakat érdekes kérdés (pl. víz), meg persze ötlet is, de azokkal majd máskor foglalkozunk. Általában nem szoktam kommentelésre buzdítani az olvasókat, mert nem vagyok az a fajta kuncsorgó ego-blogger, de most talán mindenki jobban jár, ha nem szégyellősködünk, hanem összeadjuk az ötleteinket - egyszóval kommentre fel! Ne sajnáljátok a billentyűzetet.

Szólj hozzá!

Címkék: világvége aftergeddon geddon

Agymenés

2012.02.22. 17:07 Deansdale

Kérdem én, van ennek egyáltalán bármiféle értelme:

"A szexista felfogás szerint a nő nem más, mint egy olyan lény, aki iránt a férfiak szexuális vonzalmat éreznek. Így a hímsoviniszta férfi valójában csak egyetlen szempontból képes definiálni magát: „én férfi vagyok.” Vagyis nem nő."

Broáf. Agyhúgykövet kapok ezektől a lelkileg sérült, szellemileg alultáplált feminista megmondóemberektől.

A nőkertben találtam, ez most az aktuális sláger. Valahogy nem igazán érzem a ritmusát, ennél még Pákó is jobban nyomja.

Miféle "szexista felfogás"? Kinek van olyanja, és ki mondta el ezt így a feministáknak? Vagy ha senkitől nem hallották, akkor honnan veszik?!

"a nő (...) olyan lény, aki iránt a férfiak szexuális vonzalmat éreznek"? Mi a lepra...?! Ezek szerint 14 alatt és 50 (40, 60, kinek hogy) fölött nem létezik nő? Akkor azok mik??? És ki találta ki egyáltalán ezt az égbekiáltó baromságot, hogy a nő definíciója az lenne, hogy az a "dolog" amit a pasik meg akarnak dugni? Jáááááháháhááááááááj...

"Így a hímsoviniszta férfi valójában csak egyetlen szempontból képes definiálni magát: „én férfi vagyok.”" Mit lehet erre mondani? Ez az amire a számítógépem azt dobná: zéróval osztás, kritikus hiba. Egy férfi csak úgy tudja definiálni magát, hogy férfi. Öööööööö...

"Vagyis nem nő." Hát ettől sem lett tisztább a kép. Persze, aki férfi az nem nő. (Legalábbis régebben így volt.) Nade mi a bundáskenyeret keres ebben a képletben a hímsovinizmus? Ha valaki férfiként azt merészeli állítani, hogy ő férfi, és nem nő, az csak abban az esetben lehetséges, ha rohadt tetű hímsoviniszta? Talán annyira durva volt ez a pár sor, hogy meghülyültem tőle, de egyszerűen nem bírom aggyal felfogni, hogy mit is akar állítani aki ezt a hulladékot papírra képernyőre vetette.

Sebaj, a cikk folytatódik!

"A fenti képeken olyan modellek láthatóak, akik férfinak születtek. (...) Ezzel a kis játékkal arra szeretnék rámutatni, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik."

Legszívesebben most elbújnék a sarokba sírdogálni egy kicsit, de az túl férfiatlan lenne. Galambom, attól hogy találtál 3 retardáltat, akik férfi létükre nőnek öltöztek és/vagy leműttették a fütyijüket, attól a világ rendje még nem borult fel. A nő nő, a férfi pedig férfi, és még csak speciális öndefinícióra sincs különösebb szükségük, mert aki normális (értsd: nagyobb az IQ-ja mint egy feketereteknek vagy mint neked), az egyszerűen tudja magáról, hogy micsoda. Sőt, a világ is tudja róla - legtöbbször még akkor is, ha az illető fütyilevágósat vagy fütyifelragasztósat játszik. Ugyanis nem a ruha teszi a nemiséget, hanem a kromoszómák.

Tudom, van 1 milliomodnyi szerencsétlen aki születési rendellenesség okán egyik nemhez se, vagy pedig mindkettőhöz tartozik, de a társadalmi vagy biológiai következtetéseket nem az "1 a millióhoz" hibaszázalékból kell felépíteni.

Na mindegy, ma sem lettünk okosabbak a feministák jóvoltából, akik megint világra okádtak egy cikket, aminek se füle se farka, csak jó férfigyűlölő iparosmunka. Semmit nem állít, csak azt, hogy a férfiak csúnyák, rosszak és gonoszok. Köszönjük Emese!

Azt már csak utóiratszerűen jegyzem meg: kezd túlságosan egyértelmű lenni, hogy az átlagos feministának komoly nemi identitászavara van, illetve önértékelési problémái - joggal... Legalábbis a kommentek igencsak ezt támasztják alá, példának okáért az ilyen gyöngyszemekkel:

"Meg is kaptam pár lánytól, hogy nem is vagyok igazi kislány."

"Jó cikk, tetszett! Magas (és lapos!) butchként nagyon sokszor fiatal fiúnak szoktak nézni és belém is kötnek, szóval ismerős a téma."

Előzőre válaszul: "hát akkor hasonló tapasztalatok... nekem leginkább a kolesz volt kemény tizenévesen."

"Azért hordok férfiruhákat, mert AZ TETSZIK"

Méghogy a férfias, leszbikus feminista csak egy elcsépelt sztereotípia lenne... LOL

Szólj hozzá!

Címkék: feminizmus feminista antifeminista antifeminizmus

A só az élet sója

2012.02.21. 13:02 Deansdale

A sótémát érintettem már régebben, és a véleményem azóta sem változott, de a tudományos (és áltudományos) cikkek egyre-másra jönnek, szóval az érdeklődés nem lankad. Az emberek eszik, pedig méreg... Vagyis inkább kerülik, pedig szükség van rá?

Is-is.

A paleo elv ez esetben is kíválóan alkalmazható: fogyasszuk azt, és úgy, ahogy az őseink, és akkor nagy gond már nem lehet. Az őseink pedig igenis fogyasztottak sót, nem is keveset. Erre utal például az, hogy a sókereskedelemről elég sok feljegyzés fennmaradt, és tudhatjuk, hogy szekérszám szállítgatták a bányászott sótömböket jobbra-balra. A sózott hús és hal is régi "hagyomány", a tartósításnak ez a módja mutatja, hogy felmenőink nem ijedtek meg a sós ételektől.

Most éppen a dívány közölt le egy okfejtést a sózásról, nagyjából hasonló következtetésekkel, mint amit én is leírtam. Viszont érdekes módon a józan megfontolások ellenére is mintha elhatalmasodna rajtuk az elmúlt 30-40 év orvosi pánikolása: bár kifejti, hogy a magzatvíz, a vér és a könny 1%-os sóoldat, később azt írja, a szervezet a sót méregnek érzékeli. Ez a kettő szerintem üti egymást, legalábbis nem tartom logikusnak hogy mérget keringtessünk az ereinkben...

Vagyis minden logikus következtetés arra mutat, hogy az optimális sófogyasztás az átlagos. Együnk annyit, amennyit szoktunk, és amennyit átalában esznek az emberek. A sokkal több vagy sokkal kevesebb káros.

Eddig nincs semmi rendkívüli még a dívány cikkében sem, de aztán a végefelé ezt írja:

Két tipp azoknak, akik igenis sózni akarnak: az egyik a csökkentett nátriumtartalmú só.

A "nátriumcsökkentés" esetünkben azt jelenti, hogy a hagyományos kősó, illetve tengeri só egyharmadát kicserélik kálium-kloridra, ami nagyban hasonlít a nátrium-kloridra, de azért mégsem az. És itt én automatikusan felhördülök. Már megint milyen gőgös az emberiség, hogy azt képzeli, a többmillió éves evolúciót, és az az alatt kialakult emberi biológiát egy tollvonással felülbírálhatja. És amit évmilliókig fogyasztottunk, azt lecserélheti valami másra, amitől majd "jobb lesz". Eddig egyetlen ilyen kísérlet sem vezetett pozitív eredményre, soha. A kálium-klorid egy ipari melléktermék, vagy fogalmazzunk erőteljesebben: hulladék. És az "okosok" kitalálták, hogy ezt az ipari hulladékot nekünk egészségesebb fogyasztani, mint azt, amit a történelem hajnala óta naponta ettünk. Na ez az amit nem vesz be a gyomrom.

Az összeesküvés-elméletektől függetlenül, hogy kinek jó ha mi KCl-t eszünk NaCl helyett, és milyen céllal propagálják, én egyszerűen csak a paraszti józan ész oldaláról közelítem meg a kérdést: ha választani kell, hogy olyat egyek, ami a természetben mindenütt jelen van, a saját véremben is megtalálható, ráadásul az étrendem részét képezi jó 3 millió évre visszamenőleg - vagy pedig olyat egyek, ami a salétromsav-gyártás ipari mellékterméke - akkor az nem is igazán választás. Itt nincs helye "mérlegelésnek".

Az emberi faj sosem fogyasztott KCl-t nagyobb mennyiségben (itt a nagyobb mennyiséget mondjuk a NaCl-el összevetve kell érteni), legfeljebb mint nyomelemet fogyasztotta - a "rendes" só elenyésző részeként - milligrammok és mikrogrammok formájában. Talán jobban tennénk, ha ezután sem fogyasztanánk ennél többet.

Szólj hozzá!

Címkék: táplálkozás táplálkozástudomány

Ha a természetnek nem megy, segít az orvostudomány

2012.02.19. 12:04 Deansdale

A HVG-t idézem:

A veszélyessége miatt az ENSZ továbbra is titkosításra javasol két tanulmányt, amely azt írja le, hogy kutatók miként módosították a madárinfluenza vírusát oly módon, hogy emberről is továbbterjedhessen - jelentette be pénteken Genfben az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Persze a cikk szerint a módosításokat kizárólag tudományos érdeklődésből végezték el - de kérdem én, még úgy is mi a fenének?

A mutáns vírusok - a természetben fellelhetőkkel ellentétben - emlősök között is terjedhetnek, és emiatt fennáll a veszély, hogy emberi világjárvány törjön ki, ha kiszabadulnak (...)

Általában a B-kategóriás horrorfilmek szoktak ilyen felütésekkel kezdődni, és szerintem már az óvodás gyerekek is tudják, hogy a vírusok emberellenes fejlesztése nem jó ötlet.

A kutatást két csoport egymástól függetlenül végezte az Egyesült Államokban és Hollandiában. Amerikában a megrendelő, a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) azt kívánta megtudni, hogy milyen genetikai változtatásokkal történhet meg az emberre is veszélyes törzs kialakulása.

Szóval az amerikai állam finanszírozta az egyik kutatást. Nyilván nem azért, mert biológiai fegyvert szeretnének csinálni a H5N1-ből, ugyan már. A jóhiszemű emberek most esetleg arra gondolnak, hogy már most az ellenszerét keresik annak a betegségnek, ami majd "természetesen" is kialakul a madárinfluenzából egyszercsak. Kérdem én: ha egyszer a már létező betegségekre sem tudnak ellenszert találni, mi a csudának kell nem létező betegségek ellenszerét kutatni???

Szólj hozzá!

Címkék: összeesküvés összeesküvés elmélet

Ketózis, (talán) utoljára

2012.02.17. 09:22 Deansdale

Úgy érzem hiába próbálom magyarázni a bizonyítványt ketózist, valahogy "nem megy át". Talán túl tudományosan fogalmazok, talán csak túl szövevényesen. Úgy érzem most sikerült végre előállni egy elegánsan egyszerű magyarázattal...

A vércukorszint fontosabb tényező, mint azt gondolnánk. Van egy optimális szintje, de a fölött és alatt egyaránt káros. Nagyon fontos tehát, hogy a testünk pontosan tudja szabályozni. Viszont szabályozni csak akkor lehet, ha vannak tartalékok. Ha valakinek a testében egy gramm zsír sincs (ami valójában cukortartalék), akkor egy kétnapos éhezés során úgy leesne a vércukorszintje, hogy rosszul lenne tőle, esetleg bele is halna. [A test az izmok lebontásával is képes némi glükózt előállítani, de ezt most hagyjuk ki a képletből, mert az elsődleges mechanizmus a zsír raktározása ill. újrahasznosítása.]

Az emberi testen tehát van zsír. A legsoványabbakon is. Mégpedig azért, hogy legyen miből glükózt előállítani, ha a táplálkozással nem jön szénhidrát.

Az emberi test táplálkozással kapcsolatos rendszereinek az egyik legalapvetőbb funkciója, hogy a zsír folyamatos raktározásával illetve felszabadításával szabályozza a vércukorszintet. Ennek a szabályozásnak az irányítója a hasnyálmirigy (inzulinnal csökkenti a vércukorszintet, glükagonnal növeli), végrehajtója pedig a zsírszövet és a máj, amik inzulin jelenlétében raktároznak, glükagon jelenlétében felszabadítják a "készleteket". Igaz, hogy fentebb megvastagítottam a betűket, de úgy érzem még egyszer szükséges hangsúlyoznom: ez, amit leírtam, a szervezet egyik legalapvetőbb működése, ami folyamatosan, születéstől halálig működik.

Ehhez képest micsoda idiótaság azt képzelni, hogy ennek az alapfolyamatnak az egyik terméke (keton) "káros" lehet az emberre nézve...

Ugyanis amikor a raktárakból zsír "jön elő", akkor azzal automatikusan beindul a ketózis. Ki gondolja azt, hogy a szervezetünk annyira hülye, hogy kiépít egy rendszert a zsír raktározására, a vércukor szabályozására, de ez a rendszer csak úgy tud üzemelni, hogy közben megmérgez minket?!?!?!?! Szerintem ez igencsak abszurd elképzelés. Mi a francnak raktározna a test zsírt, ha nem tudná aztán felhasználni???

És hogyan lehet valaki orvos, vagy diabetológus, vagy dietetikus anélkül, hogy ezt az egyszerű és alapvető folyamatot legalább egyszer végiggondolná és megértené?! Micsoda szellemi lustaság kell ahhoz, hogy valaki év(tized)eken keresztül fújja a hülyeséget, amit már nem is tudja kitől hallott - és közben egyszer sem képes leülni és végiggondolni, hogy mi is az a keton és hogyan kerül az emberi szervezetbe...

Mindenki, aki szerint a ketózis "betegség", vagy "káros", IDIÓTA. Igen, akkor is, ha orvos, vagy ha táplálkozástudományi szakértő.

...

Hogyan is működik a vércukor szabályozása? Az optimális cukorszintet nevezzük most X-nek. Ha ennél több glükóz van a vérben, akkor a hasnyálmirigy inzulint termel, és beindul a raktározás. Ha X-nél kevesebb a vércukor, akkor először a máj közvetlen tartalékai kerülnek vissza a test körforgásába, és ha azok fogytán vannak, akkor elkezdenek "olvadni" a zsírpárnák, ezáltal szinten tartva a vércukrot.

Namármost azt hiszem nem kell hosszan bizonygatnom, hogy az emberi történelem során emberek csillióival fordult elő, hogy pár napig nem tudtak mit enni. Nemhogy szénhidrátot nem, de egyenesen semmit se. Ezek az emberek nem haltak szörnyet, még csak hipoglikémiába sem estek, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy minden egészséges ember mája képes a vércukorszintet még totál koplalás esetén is szinten tartani a zsírtartalékok felhasználásával. Az emberi test úgy van megtervezve, hogy szénhidrát nélkül is tökéletesen tud üzemelni egészen addig, amíg a szó legszorosabb értelmében éhen nem hal. Ha kizárólag zsírt és/vagy fehérjét eszel, abból is tudsz vércukrot gyártani, tehát amíg eszel egyáltalán bármit, addig vércukor-gondod nem lehet. Sőt, ha semmit nem eszel, akkor sem lesz vércukorproblémád - hamarabb halsz bele az alultápláltságba, mint hogy leesne a vércukrod.

Visszatérve a tárgyhoz: a ketózis az emberi szervezetben születéstől halálig rendelkezésre áll, mint a vércukor-szabályozás egyik alapvető eszköze. Épp csak annyira túlfogyasztjuk a szénihdrátokat, hogy az emberek többségénél a ketózisra sosincs szükség. A vércukrukat sosem kell emelni, mert annyi szénhidrátot esznek, hogy a testük fuldoklik benne.

A ketózis így ment át természetes folyamatból valamiféle "különlegességbe", amit az orvosoknak ritkán van alkalma megfigyelni és ezért félnek tőle. Az orvosok szerint az a "normális", ha a vércukorszinted születéstől halálodig az optimális szint fölött van, és ezért folyamatosan csak hízol (raktározod a zsírt), de sosem építed le a raktárakat, mert az "káros".

Nem, kedves barátaim, a zsírraktárak felhasználása nem "káros", mert a szervezet nem hülye. Azért teszi el a zsírt, mert később fel tudja használni anélkül, hogy megmérgezné vele magát. A keton a szervezetben energiaforrás, nem pedig méreg vagy betegség.

...

Létezik egy probléma, amit keto-ACIDÓZIS-nak neveznek. Ez szinte kizárólag olyan embereknél fordulhat elő, akik kezeletlen 1-es típusú cukorbetegségben szenvednek (esetleg idült alkoholisták), és a hasnyálmirigyük nem termel inzulint. Ekkor - inzulin hiányában - nincs ami szabályozza a ketózist, ezért előfordulhat, hogy bár a vércukorszint elég magas, a ketózis mégis "üzemel", és ezáltal tovább emeli a vércukorszintet és a vérben keringő ketonok mennyiségét is. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a ketózis ártalmassá változik az ember számára, de ez egy BETEGSÉG, ami az egészséges embereket NEM ÉRINTI.

Amcsi statisztikák alapján - ahol a diabétesz sokkal inkább virágzik mint hazánkban(!) - a népesség 0,0003%-a találkozik valaha is keto-ACIDÓZIS-sal (direkt írom így, hogy biztosan lássuk a különbséget). Azok száma, akik hyperglikémiás sokk miatt meghalnak [ezeknek egy része! keto-ACIDÓZIS-os eset], évente 0,000008%.

És azért jó ha megértjük, a keto-ACIDÓZIS-os problémák sem a ketózis miatt alakulnak ki, hanem a hasnyálmirigy inzulintermelési rendellenessége miatt. Tehát még a keto-ACIDÓZIS-os esetkben sem a ketózis a "betegség", hanem az azt szabályozó rendszer ment tönkre.

2 komment

Címkék: ketózis keton ketoacidózis táplálkozástudomány

süti beállítások módosítása