Deansdale

Szomorúan kell konstatálnom, hogy a legtöbb ember bele van merevedve a hülyeségeibe. Legyenek azok tudományosak, vallásosak vagy szimplán csak a mindennapi megszokás részei. Az emberek többsége egyszerre arrogáns és ignoráns, vagyis alig értenek valamihez - és ahhoz se nagyon -, de ha valaki más valami mást állít, akkor azt automatikusan hülyének nézik. Minimum.

Annak az apropóján írom ezt a cikket, hogy rövid kommentváltásba keveredtem egy cukorbeteg blogon a házigazdával, illetve utóbb azzal a személlyel is, akiről a házigazdával eszmét cseréltünk. Nincs kedvem visszafogni magam, ezért szókimondó leszek, aki az ilyesmit nem bírja az lapozzon...

Alapfelállás: Dagadt nő teherbe esik. Vércukra az egekben, kórházi kezelés, magzattal a pocakban napi 7-szeri vérvizsgálat és napi 4-szeri inzulin. Idézek:

A másik legrosszabb dolog az, hogy bármennyire is akarnám, az esetek 80%-ában igen is fájdalmas helyre adom be, az amúgy is feszülő, kerekedő pocakomba az inzulint. Sokszor megkékül, vérzik, fáj.

Javaslatom: szénhidrátbevitel csökkentése. Mindezt udvariasan, visszafogottan, segítő szándékkal. A házigazda képes emberi kommunikációra annak ellenére is, hogy nem ért egyet - bár ezt a megjegyzést nem igazán értem:

Köszönöm a kommenteket, mint látod, fent hagytam őket, így mindenki láthatja és olvashatja.

A "köszönöm" itt az udvarias elutasítást szimbolizálja, a mondat másik fele pedig mintha azt sejtetné, hogy ott kommentelni olyan privilégium, amiért összetehetem a két kezem. Mintha az lenne az alap, hogy törlik a hozzászólásokat ha azok nem pont ugyanazt fújják, mint ők... Hm.

A low-carb diétákkal szembeni gyűlölet termonukleáris, de ez számomra egyszerűen hihetetlen, hiszen a nőt a kórházban éppen low-carb diétával kezelik!!! Az orvos nyilván felvilágosította a kismamát (aki mellesleg ápolónő, tehát eleve előítéletes a témában), hogy a paleo és az atkins sarlatánság - azt meg elfelejtette közölni, hogy az ő diétájuk szénhidrát tekintetében igencsak hasonlít ezekre.

Nade ami kiverte nálam a biztosítékot az az, amikor a kismama is beszállt a beszélgetésbe:

Hello! A bejegyzésedből nem derül ki, de tuti férfi vagy. A CH csaknem 0-ra csökkentése árthatna csak igazán a gyermekemnek!!! Nagyon felháborított amit írtál, de nem akarok vitatkozni ezen. Annyi szent: ha az én vércukrom rendben van, akkor szépen fejlődik a kisfiam is a pocakomban, és jelenti egyben azt is, hogy nagy erőfeszítés árán ugyan, de betartom az előírtakat. A terhesség egy "más" állapot. De te ezt nem érezheted át. Szép napot!

1. Nem hiszem, hogy csak én lennék paranoiás mikor azt érzem, hogy csak úgy süt belőle a férfiellenesség. Mert a gonosz hím nem érezheti át a "más" állapotot!!! Pf. Attól még a vércukorhoz érthetek. Ez az egész amúgy sem "érzések" kérdése, tündérkém, hanem szakértelemé. Ami belőled láthatóan hiányzik, annak ellenére, hogy 9 éve ápolónősködsz.

2. Az eszkimók (és pár másik népcsoport) nem fogyasztottak sok szénhidrátot, viszont mégis tudtak egészséges gyermekeket szülni, tehát a CH csökkentés nem nagyon árthat a gyereknek. Már csak azért sem, mert a glükoneogenezis az áldott állapotban lévő nőknél is működik...

3. "Felháborított"??? Anyádat.

4. Szerintem aki terhesen a saját hasába döfködi naponta négyszer az inzulint, hogy kékül meg vérzik, az ne papoljon arról, hogy neki rendben van a vércukra. Az tanuljon szépen szerénységet és önmérsékletet, és a trágyaverem aljáról, ahová önként ugrott fejest, ne akarjon másokat kioktatni. 110kg, cukorbeteg, és ekkora szája van? Pofám leszakad.

5. "Nagy erőfeszítés árán"? Napi 180g CH van neki engedélyezve. Egy kezdő Atkinsos hetekig nem eszik többet napi 40g-nál. És a 180g neki nagy erőfeszítés, azzal együtt, hogy a magzatát veszélyezteti?! Leköpném a tükröt, ha a pocakomban növekedő élet kedvéért nem volnék képes lemondani a kib*szott édességekről. És eszembe sem jutna panaszkodni, hogy micsoda kínszenvedés hogy nem ehetem a kedvenc spagettimet.
...és ez az akaratgyenge, gyermekét veszélyeztető nő papol nekem arról, hogy a férfiak nem érezhetik át a "más" állapot szentségét? Beszarok.
Az már csak extra adalék, hogy én (ott is, mint mindig) "áldott állapotnak" neveztem azt, amire ő terhességként utalt. Kinek mit jelent...

Fizetős lesz a nyilvános mesefelolvasás - téteti nagyhírré a könyvesblog. Igen, az artisjus intézkedik megint, hogy ha könyvtárakban vagy iskolákban mesefelolvasás van, akkor leakaszthassanak róla valami sápot. A részletek között található néhány "enyhítő körülmény", de már maga a gondolat is annyira felháborító, hogy egyáltalán nem csodálkozom az ottani kommentelők erőteljes szavain:

Akasztani kell ezt az idejemúlt ingyenélő bandát.

Az biztos, hogy ez már tényleg az "emberiség elleni bűntett" kategóriát súrolja.

(A "szép új világ" még mindig Huxley könyvére utalás, ami az Orwell-féle 1984-hez hasonló antiutópia.)

Apropó

500 céget érint a Malév-leállás, mindent elsöprő felszámolási hullám jön, tudatosan viszik csődbe a BKV-t, a nokia megszabadul 2300 embertől, csődbe ment az Offset és Játékkártya Nyomda Zrt., az esztergomi közvilágítás és a macskanyelv gyártója. Folytathatnám még, de a kép így is elég sötét.

Persze a gazdaságban mindig vannak hullámzások, és az is törvényszerű, hogy aki nem bírja a tempót azt szétcincálják. De mégis, ez azért több mint egy átlagos hírcsokor.

Még mindig nem világvége.

De egyre inkább válság. Én legalábbis így értelmezem a jeleket, bár az igaz, hogy nem vagyok közgazdász. Mintha tovább gyülekeznének a felhők a horizonton, és a pletykálkodástól eltekintve a jónép még mindig nem csinál semmit. Itt a Valentin-nap, meg persze a Bajnokok Ligája - kinek-kinek ízlése szerint. A cirkusz és a kenyér még megvan, ezzel úgy látszik minden léket be lehet tömni egészen addig míg a jeges víz a nyakunkig nem ér.

A politika őszintén szólva hidegen hagy. Aki egy kicsit is érti a dolgok mozgását, az tudja, hogy semmilyen rálátása nincs a valós történésekre, amik a politikai háttérben zajlanak. Nekem sem. Épp ezért nem is töröm a fejem azon, hogy Gyurbán vagy Orcsány vinne-e minket gyorsabban a szakadékba, vagy hogy netán valamelyik megpróbálná ezt elkerülni. Magánemberként annyit tehetek, hogy felkészülök arra, amikor a láthatáron gyülekező sötét felhőkből elkezd a nyakunkba szakadni az áldás. És ebben a felkészülésben csak akadályozna, ha teljesen feleslegesen azon törném a fejem, hogy létezik-e politikus, aki igazat mond, aki tisztességes, aki... satöbbi. Miniszterelnökünk lehet a nemzetközi elit bábja, lehet zseniális szabadságharcos, vagy ugyanannyi erővel megalomániás opportunista - ezt egyszerűen lehetetlen kisember-szintről megítélni. Utóbb talán majd kiderül, de arra nem várhatok.

Nem is várok, hanem azon filózok, hogy mit is tehet a magamfajta "prepper", akinek semmi se jó, mindenből jobbat és többet akar, de az ingujjat felgyűrni és megköpködött tenyérrel a trágyába túrni már lusta. Vagy nevezzük inkább túlságosan 21. századinak :) Legalábbis ezzel nyugtatom magam amikor arra kerül a szó, hogy miért is nem kerítek el valahol pár hektár földet és ruházom be az utolsó fillérjeimet néhány kecskére meg egy kapára, amivel a földet verhetném két hóesésesebb évszak között egyfolytában.

Az ember alapvetően kétféle módon készülhet a válságra: lehet tartalékolni, vagy megpróbálni valamit termelni. A termeléshez manapság már nem kell százholdas pagony, elég egy kert a ház mögött, vagy végszükség esetén az ablak. Az akvapónia és a hidropónia hétmérföldes léptekkel fejlődnek, csak győzze az ember figyelni a fejleményeket. Maholnap két vödörrel és pár kólásflakonnal megoldható lesz egy ember élelmezése, legalábbis részben. Világvége esetén teljesen :)

De most maradjunk meg a tartalékolásnál. Aki tehetősebb, azt igazán nem vágja földhöz ha egy hipermarket-látogatás alkalmával telerakja a csomagtartót konzervvel és szárazbabbal. Akinek nincs egyszerre pártízezer forintja erre a bulira, az se keseredjen el, mert azt azért majd' mindenki megteheti, hogy ha lát a boltban valami jó akciót, akkor a bevásárlás mellé dob még 1-2 konzervet, ami lassan de biztosan halmozódik a spájzban.

Pár egyszerű jótanács kezdőknek:

Ne feledkezz meg a két klasszikusról: só és gyufa.

Elsősorban olyat tartalékolj, amit ismersz és szeretsz. Egy kéthetes éhkopp után persze a nagyi hosszú évek alatt bakelitlemez állagúra töpörödött rumbatök-lekvárját is megenné az ember, de azért mégiscsak jobb ha a család jóízűen fogyasztja amit félrerakott.

Jobb alapanyagokat venni, mint készételeket. Nem csak azért, mert a készétel drágább, hanem azért is, mert annak a fele liszt vagy keményítő. És ez még a jobbik eset. Fölösleges felárat fizetni azért, hogy a pár gramm "hasznos anyag" mellé kapjunk még egy fél marék konzervipari ballasztanyagot is valamilyen szójaszármazék vagy szentjánoskenyérliszt formájában. Másfelől nézve viszont a készételekben (már amelyik olyan) van hús is, ami bónusz, mivel egyébként nem könnyű hozzájutni tartós formában. Döntse el mindenki magának, hogy pénztárcája és egyéni ízlése alapján melyik megközelítés optimálisabb a számára.

Vásárolj változatosan. Ügyelj az árra, de jó ha tudod, a nemzeti aranytartalékon innen is van választék. A száraz lencse, bab és sárgaborsó ugye alap. A rizs, olaj, és a nem palósoknál a liszt meg a lekvár szintén :) Konzerv formában csatlakozik a zöldborsó és a zöldbab is, meg amit még találsz. A fagyasztott holmikat nem ajánlom, mert (ahogy az argentin példa mutatja) az áramszolgáltatás nem annyira "adott", mint a civilizált ember képzeli. De ezeken az alaptételeken túl sok érdekes apróságot fel lehet még fedezni eltartható - elsősorban konzerv - verzióban: gomba, darabolt paradicsom, fehérboros káposzta, gyümölcs (pl. körte!), ésatöbbi, ésatöbbi. A nagyon pengék elmerészkedhetnek a spárga és a csicseriborsó földjére is :)

Nézd a lejárati időt és a kilónkénti árat.

Nagyjából ennyi. És így a végén újra emlékeztetnék mindenkit, hogy ez nem arról szól, hogy valaki fordítva tartotta a bibliát és meg van győződve arról hogy nyakunkon a végítélet. Mindössze annyi van, hogy (sajnos) kerülhetünk olyan helyzetbe, ahol egy teli spájz jelenti a különbséget a fogcsikorgatás és a tűrhető tengődés között egy olyan átmeneti időszakban, aminek senki sem látja előre sem a kezdetét, sem a végét. Ja, és ahogy már említettem, ez az egész egy fillér "extra" ráfordításba sem kerül, ugyanis a spájzból akkor is meg lehet enni a babkonzervet ha történetesen nincs rá olyan szükség.

Két külön vesszőparipám, hogy nem érdemes feltétlenül bízni az orvosokban (illetve egész pontosan az orvosokat marionett-bábként irányító gyógyszergyárakban), és hogy a cukorbetegség "megoldása" hogy nem eszünk szénhidrátot ...ami mellesleg fogyókúrának sem utolsó, bár ez a cukorbetegség kezeléséhez képest másodrendű.

Sokan vannak akik szerint a low-carb sarlatánság, és aki nem szedi a bogyóit az idióta, mert sokkal érdemesebb a modern gyógyszertanban bízni, mint a netes megmondóemberekben. Tényleg?

A cukorbetegek kezelésére forgalomba hozott étvágycsökkentő hatású Mediator elnevezésű gyógyszer, amelyet elterjedten használtak a fogyás segítésére is legalább 1300 ember halálát okozta mielőtt bevonták a piacról - állapították meg francia kutatók.

A cikk még röviden kifejti, hogy a 33 év alatt amíg használták, átlagosan 4 naponta került kórházba miatta valaki. 2009 novemberéig ez is egy "teljesen biztonságos" szer volt, amikoris egyszercsak betiltották, mert szívbillentyű-károsodást okoz. De afelől persze nyugodtak lehetünk, hogy az a szer, amivel leváltották, már tényleg teljesen biztonságos. Most már becsszóra megmondták, a gyógyszergyárak esküsznek az égre hogy ezúttal nem tolták el, és nem fogják megint ezrek halálát okozni. És miért ne bíznánk meg bennük?

Kivonásáig összesen 145 millió dobozzal adtak el a Mediatorból a francia piacon.

Létezik ennél jobb üzlet? Nem gyógyít meg semmit, nem old meg semmit, élethosszig szedni kell és mellesleg szétrágja az ember szívét - 145 millió dobozzal adtak el belőle. Ha csak egy ezrest kértek érte, ki lehet számolni mit kaszáltak. A francia piacon.

Vajon a paleo is megölt volna ennyi embert? Amellett, hogy hatásos és ingyen van...?

Az index a Daily Telegraph-ot idézi, ami izraeli tudósok eredményeiről beszél. Ez már eleve több áttétel, mint amit én tudományos anyagoknál elfogadhatónak tartok, de azért mégiscsak utánanéztem, hogy mi a csuda lehet a dolog hátterében, mert arról beszélnek, hogy A reggelire evett csokitorta segíthet a fogyásban.

A kutatók szerint a reggel a nap legjobb időszaka az édességfogyasztásra, mert a szervezet anyagcseréje ilyenkor a legaktívabb, és napközben bőven van időnk ledolgozni a bevitt kalóriát.

Ez, mint a legelső bekezdés része, máris igencsak beszédes. Közölniük kell valahogy, de megpróbálják elrejteni a sorok között, hogy a szénhidrát olyan plusz kalória, amit napközben le kell dolgozni. Magától adódik a paraszti ész következtetése: ha nem eszem meg, ledolgozni sem kell. Jó ha megértjük, a szénhidráttal semmi mást nem tud kezdeni a szervezetünk, mint ledolgozni. A zsír vagy fehérje számos hasznos funkciót lát el, és a fölösleget el is tudjuk égetni, de a cukor az színtiszta kalória.

Tanulság: ha eszel szénhidrátot, azt inkább reggel edd, mert akkor legalább esélyed van rá, hogy napközben ledolgozd.

A Tel-Avivi Egyetem kutatói 193 klinikailag elhízottnak számító, nem cukorbeteg embert vontak be tanulmányukba.

Na igen, a cukorbetegséget jobb a szőnyeg alá söpörni. Ha valahogy a vizsgálat részévé tették volna, az megtorpedózott volna néhány "következtetést".

A 32 hetes fogyókúra félidejében mindkét csoport tagjai személyenként átlagosan 15 kilogrammal nyomtak kevesebbet, ám a következő 16 hétben az első csoport tagjai visszaszedtek átlagosan 10 kilogrammot, míg a csokitortás csoport tagjai további hét kilogrammot adtak le.

Hoppá! Ez valahogy nem áll össze. Elkezdesz egy étrendet, amivel leadsz 15 kilót, de aztán ugyanazzal az étrenddel hirtelen visszaszedsz 10-et? Ez gyakorlatilag lehetetlen. Az index ezt a témát nem nagyon fejtegeti tovább, de szerencsére a válasz a Telegraph cikkében le van írva (kiemelés tőlem):

"the participants in the low-carbohydrate diet group had less satisfaction and felt that they were not full," said Professor Daniela Jakubowicz.  Their cravings for sugars and carbohydrates were more intense and eventually caused them to cheat on the diet plan.

Azt állítják, hogy akik nem ettek csokitortát azok egy idő után nem bírták cukor nélkül és csaltak az étrenddel. Namármost a pofám leszakad, hogy ezek után az "eredményeket" tálalni merték tudományos körítéssel. Ugyanis ha "csaltak", az azt jelenti, hogy nem a kísérlet felállított feltételei szerint táplálkoztak, vagyis semmi értelme nincs őket összehasonlítani bármilyen más csoporttal.

Az egész cikk és az egész kísérlet kamu tehát, legalábbis az eredmények és következtetések szempontjából, hiszen a "kontrollcsoport" nem követte az előírt feltételeket.

Az egyetlen hasznos tanulság, ami levonható, az az, hogy aki low-carb diétába kezd, annak számolnia kell azzal, hogy a kezdeti időkben "édességvágy-rohamok" fognak rátörni, és ezeket valahogy kezelnie kell. Nem, nem gyógyszeres kezelésre gondoltam :) Inkább arra, hogy fel kell venni a megfelelő mentalitást. Ugyanis ha erősen gyúrunk a tökéletességre, de aztán egyszercsak "bűnözünk", akkor könnyen feladhatjuk az egész diétát és visszaeshetünk a régi jól bevált hízlaló étrendünkbe. Akkor csináljuk jól, ha hagyunk magunknak elegendő mozgásteret, vagyis ha nagyon kell a cukor akkor bedobunk valami édességet, de emellett tovább folytatjuk a low-carb étrendet!

Az az édesség egyébként legyen inkább gyümölcs vagy gyümölcsjoghurt, esetleg minőségi étcsoki - a csokitorta a lehető legrosszabb választás. Nem csak azért, mert hirtelen sokkal többet be lehet habzsolni, mint mondjuk almából, hanem azért is, mert valószínűleg nem fogjuk magunknak megsütögetni, viszont a bolti változatban a hidrogénezett növényi zsírtól kezdve a térfogatnövelő vackokon át a glükóz-fruktóz szirupig (vagy édesítőszerekig) bezárólag egy rakás olyan szenny van, amit józan ember csak igen kivételes alkalmakkor enged be a szervezetébe. Minden reggelihez? Kösz, nem.

A teljes tanulmány ideje alatt a 600 kalóriás reggelit evő résztvevők átlagosan 18 kilóval többet fogytak, mint a 300 kalóriás, szénhidrátszegény reggelivel napot indító társaik, miközben a napi energiabevitel mindkét csoportban ugyanannyi volt, férfiaknak 1600 kalória, nőknek 1400 kalória.

Ez így ebben a formában színtiszta hazugság, tekintve a fentebb idézett angol szöveget. Viszont felvet egy extra kérdést: ha ugyannyi kalóriát fogyasztottak, akkor a csokitortának megfelelő értéket a másik csoporttal is meg kellett etetni valahogy. A hogyanról az angol cikkben sem esik szó, és ez egy súlyos bökkenő, ugyanis ezek szerint a két étrend nem csak a csokitortában különbözött, hanem egyéb paraméterekben is, tehát már a "csalás" megkezdése előtt sem volt minden egészen tiszta (legalábbis abban amit az olvasókkal közöltek).

"A szénhidrátszegény étrenden lévő csoport tagjai kevésbé voltak elégedettek, úgy érezték, nem laktak jól" - idézte fel Daniela Jakubowicz kutatásvezető.

Ez érzésem szerint annak a félremagyarázása, hogy időnként vágyuk támadt némi édességre. Ez természetes, főleg elhízott embereknél a diéta első szakaszában. Azt viszont garantálni tudom (a paleósok táborával a hátam mögött), hogy egy low-carb étkezéssel ugyanúgy jóllakottnak érezheti magát az ember, mint a "hagyományos" szénhidrátos étkezéssel.

A professzor szerint az édesség teljes megvonása, vagy az erre irányuló próbálkozás ellenkező hatást válthat ki, hosszabb távon pszichés függőséghez vezethet ezekkel az ételekkel.

Az a "pszichés függés" ott van eleve (...elhízottakról beszélünk...), csak a csokitortás csoportban megkapták a napi dózist, ezért nem került a felszínre. Teljes megvonás esetén természetesen lehet durva a hatás, és ezt sokan nem tudják elviselni. Dehát a low-carb nem is való mindenkinek. Akaraterő kell ahhoz, hogy meg tudjuk válogatni, mit lapátolunk a szánkba, és akiben ez az akaraterő nincs meg, azt nem sok jóval tudom kecsegtetni. De ne legyen félreértés: az nem csak paleóval nem tud lefogyni, hanem máshogy se nagyon - legfeljebb műtéttel. A szigorú diétában a "szigor" szó nem viccből szerepel, és aki ezt nem érti, vagy nem tudja követni, az jobb ha nem is sanyargatja magát fölöslegesen.

A táplálkozástudományi lényeg viszont továbbra is annyi, hogy a low-carb a legjobb módszer a fogyásra, és ha az ember az alkalmankénti nassolási vágyát a helyén tudja kezelni akkor ez egyben a legjobb hosszú távú megoldás is. A "lowcarb+csokitorta" egy engedmény azoknak, akiknek nincs elég akaratereje egy napnyi nasihiány elviseléséhez sem. Így is lehet fogyni, persze, ha mellette a bevitt kalóriát embertelenül megynyírjuk (nézzünk utána mit ehettek a kísérleti alanyok a csokitorta mellett napi 1100-1300 kalóriából - ez kb. 15-20 deka rakott káposzta vagy 4 dl frankfurti leves), de hogy ez követhetőbb-e mint egy kalóriaszámlálástól mentes paleo, azt inkább nem részletezném.

Apropó

Bedőlt a Malév. Itt a világvége? Túrót. De azért el lehet gondolkodni. Gyakorlatilag bármilyen céggel vagy szervezettel megtörténhet, hogy mikor lefekszel aludni még megvan, de mire felkelsz már lába kélt. Ha nem is világvége, de válság. Egyre hangosabbak a szirénák, amik a nagy gebaszt jelzik, csak azért nem hallani őket, mert az ignorancia pora méteres rétegekben telepedett rájuk.

Világvége?

Leírom a gondolataimat azzal kapcsolatban, amit a Youtube-on vagy értő körökben csak "prepping"-nek neveznek, ami az angol preparation, azaz preparáció, egészen magyarul pedig a felkészülés szó rövidítése. Ezek a "prepperek" készülnek a kataklizmára - amit ők az elegáns SHTF betűkombinációval illetnek. Nem rémlik mi ez? Semmi baj, azért vagyok itt hogy segítsek :) "Shit hits the fan", vagyis amikor a kaki a ventillátorba csapódik. Elég szemléletes szókép. Tehát senki sem tudja, hogy konkrétan mi lesz, de egyre többen érzik úgy, hogy lesz valami.

Most persze 10-ből 9 olvasó arra gondol, hogy mi a túrónak kéne bármire is készülni, hiszen annyiszor hirdettek már világvégét mindenféle barmok és szekták, de még sosem jött el. Ez tökéletesen így van. Armageddonra készülni tisztára baromság, és aki eddig ilyesmivel szórakozott, az fölöslegesen b*szta el az idejét és az energiáját - a pénzről nem is beszélve.

Kivéve persze Argentínát, ahol a 2001-es államcsőd idején marhára jól jöhetett ha volt pár konzerv a spájzban. Vagy Japánt, ahol a föld rengett, esetleg Koszovót, ahol a katonaság rendezett gardenpartit. Haitin szökőár pusztított, New Orleanst a Katrina nullázta le - és gyakorlatilag napestig sorolhatnám azokat a szitukat, ahol k*rvajól jött ha az embernek volt pár hétre, vagy 1-2 hónapra elegendő készlet a sublótban.

Ebből egyértelmű, hogy bár fogalma sincs senkinek arról, hogy mire is készül fel, de sokféle szitu beüthet ami miatt a "prepping" megtérül. Főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a világvégére (gazdasági válságra, stb.) való készülődés gyakorlatilag nem tud "kárba veszni", hiszen az ember szinte csak olyan dolgokba ruház be amit amúgyis megvenne. Legfeljebb nem egyszerre egy kartonnal, hanem háromhetente 1-2 dobozzal. Nade a szárazbab, a paradicsomlé vagy a két klasszikus: a só és a gyufa nem romlik meg. Ha valami évekig a spájzban porosodik, akkor sincs tragédia, mert a lejárati idő előtt egyszerűen meg lehet enni, fel lehet használni. Tehát nem megy pocsékba. Sőt, ha az ember készleteket halmoz, akkor külön ügyel arra, hogy olcsón szerezze be a dolgokat, tehát egyenesen spórolni lehet a világvége segítségével.

Szóval minek készülődjünk a válságra? Miért ne?! Egy büdös vas extra kiadással nem jár, sőt, ha az embernek van türelme árakat böngészgetni akkor még anyagilag is jól járhat. Aztán ha a Malévot nem követi egy konzervgyár, aztán valami bolthálózat, végül a helyi vízmű, akkor legfeljebb megesszük amit főztünk félretettünk. Viszont ha mégis beüt a krach, akkor nagy lelki nyugalommal nézhetjük, ahogy az utcán mérgezett egérként rohangálnak azok, akik most szánakozva legyintenek az egészre. Csak arra kell ügyelnünk, nehogy más is megtudja, hogy készleteink vannak, mert akkor valószínűleg ők is ki akarják majd belőle szakítani a részüket.

Nem gond, ha valaki nem tudja, hogy ez afféle jelszava az USA-nak; jelentése "a szabadok földje és a bátrak hazája". Valahogy önkéntelenül is ez jutott eszembe, mikor megláttam, hogy orvosi praktizálási engedély hiányában be akarják tiltani "Diabetes Warrior" barátunk honlapját, aki ki merte tenni a webre, hogy 2-es típusú cukorbetegsége a paleo étrendnek köszönhetően jelentősen javult. Igen, jól látjuk: a free speech, vagyis a szólásszabadság modern eszméjének bölcsőjében levetetnek a netről egy weblapot mert valaki recepteket merészelt közzétenni cukorbetegség ellen. Ez a neoliberális jövő, és ez vár ránk is az EU-ban előbb-utóbb. Hajrá globalizáció! Előre egészen addig, míg engem is be nem tiltanak, és talán még örülhetek is ha a rendőr el nem visz. Szép új világ, szép új jövőkép.

Absztrakt témába csapok, aki nem szereti az elméleti fejtegetéseket az akár lapozhat is.

Az emberek egyik nagy problémája, hogy nincsenek tisztában a világ működésével. Ez ritkán okoz feltűnő problémákat, de csendesen meghúzódhat a nagy gubancok hátterében is. Mire gondolok? Próbálom egyszerűen vázolni.

Léteznek természeti törvények, és ezen kívül léteznek emberi konstrukciók. Ezek olyan fogalmak, elképzelések, amik a természetben nem találhatóak meg, kizárólag az emberi elme szüleményei. Mégis úgy tekintünk rájuk, mintha rajtunk kívül álló valóságos dolgok lennének. Ilyenek az erkölcs, a jog, az illem, az érdem, stb. Ilyenek a természetben nem léteznek, és ha kimész egy szafarira akkor te is hamar rájöhetsz.

Az oroszlán sosem gondolkozik azon, hogy a gazella "jobbat érdemelt volna", vagy hogy neki "joga van-e" elvenni az életét. Azon sem vacillál hogy a vadászata mennyire "erkölcsös". Mi emberek a természet alapkoncepcióira felépítettük az emberi társadalom összes illúzióját, és sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezek valóságosak, vagy valóságosabbak mint a természeti törvények. Holott elég egy szokatlan szitu, és az ember is visszavedlik természeti lénnyé. Ha nem vagy teljesen hibbant, meg fogod védeni magad amikor egy részeg megtámad, és nem fogsz közben azon elmélkedni, hogy kinek mihez lennne (vagy nem lenne) joga, vagy mi az erkölcsös.

Ha valaki nem tudja az embertől független valóságot elkülöníteni az emberi elme konstrukcióitól, azzal akkor van igazán gond, ha elkezdi azt képzelni, hogy őrá a természeti törvények nem vonatkoznak. Ezt egy elég furcsa példán keresztül fogom levezetni, és az a nőzés :)

A legtöbb ember tévesen azt képzeli, hogy a romantikus kapcsolatteremtésre a társadalmi érintkezés általános szabályai vonatkoznak. Illem, modor, udvariasság, stb. A természeti törvényeket szeretjük kitolni a képből, mert valamiért úgy nevelnek minket, hogy azt higgyük: a "nyers" szexualitás valami ember alatti dolog, amit csak az állatok csinálnak. Azzal talán még nem is lenne baj, ha a csokinyuszit csilli-villi fóliába csomagolnánk, de manapság sokan azt hiszik, hogy az üres csomagolópapírral kell dolgozniuk, hiszen a csokinyúl valami szégyellnivaló ősi genetikai örökség, ami legfeljebb a hálószobában szabadulhat el, és ott is csak szigorú pórázon. Csakhogy ez így nem nagyon működik.

Titokban mindenkinek a csokinyúl kell, mert az ember társas lény. Az ember érintésre, ölelésre és utódokra vágyik, akkor is amikor udvariasan felsegíti a potenciális partner kabátját az első randin. És nincs ebben semmi szégyellnivaló, legfeljebb akkor, ha szégyellni akarjuk az emberi mivoltunkat.

Mégis tele a világ prűd fapofákkal, akik abból merítik a büszkeséget, hogy megfojtják magukban a csokinyulat. Bennük aztán nincsen semmi állatias, nehogy bárki is azt merje hinni! Ezek az emberek hajlamosak azt képzelni, hogy az erkölcsi magaslovuk megvédi őket a természet törvényeitől, de ez a legkevésbé sincs így. Ők is pontosan ugyanarra izgulnak fel, mint azok, akik elfogadják a szexualitást annak, ami.

És ez a "jófiúk" egyik tragédiája, akik mint tudjuk, általában utolsóként érnek célba. Azt hiszik, az udvarláshoz elég az illem, a kellem, és minden más felszínes máz. Holott ezeknek semmi köze ahhoz, hogy egy nőnek megmozdul-e a fantáziája. A fantáziát a természet törvényei irányítják, akár tetszik akár nem. A fantázia a csokinyulat keresi, mert tudja, hogy az a lényeg. Ha a szitu hálószobáig fajul, akkor ott a csomagolás úgyis lehullik, és ott már csak az számít, hogy egy jó nagy darabot kiharaphassunk a finom csokiból :) Csak persze mivel az ember nincs egészen tudatos lénynek nevelve, ezért a legtöbb ilyen folyamatról fogalma sincs, tehát a tudatalattijában zajlanak szép csendben. A tudatalatti dönti el, hogy egy potenciális partner mennyire kívánatos; ha az, akkor a tudat legyártja a megfelelő racionalizálást, hogy az illető miért "szimpatikus"; ha nem kívánatos, akkor lehet bármennyire kedves és aranyos, abból nem lesz szex. És ez pontosan ugyanígy zajlik azoknál, akik "sosem dőlnének be egy Casanovának", és azoknál is, akik igen. Az entellektüell nők nagyképű önáltatása, hogy ők az "ostoba tyúkok" felett állnak és egyből kiszúrnák azokat a pasikat akik Don Juant játszanak. Talán a kontárokat. De aki jól csinálja, annak nincs a homlokára írva, hogy tapasztalt vadász. Az igazi Csaanovát pont arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni. Ő egyszerűen csak az a pasi, aki csendesen magabiztos, tudja mit akar, tudja hogy a nő mit akar, nem tolakodó, de nem tutyimutyi, tud figyelni, intelligensen társalog, ésatöbbi. Ő az a pasi, aki megmozgatja a nők fantáziáját, és aztán csendesen távozik.

Na mindegy, a példa után visszatérve az eredeti gondolathoz: fiatalkorban kéne tanítani, hogy legyen mindenki alapvetően tisztában az emberi élet törvényszerűségeinek kettősségével. Mindenki értse meg, hogy ez az oroszlánok világa, ahol az erősebbnek "joga van" megenni a gyengébbet, ahol a gazella hiába "érdemel" jobbat. Minden ezen felül bónusz, amit az emberiség az alapokhoz tudatosan hozzátesz. Az nem "jár" senkinek, legfeljebb öröm ha mégis megkapja. Vagyis ha úgy érzed, hogy mást kaptál a haveroktól, tanároktól, kollégáktól, a leendő, aktuális vagy volt partnereidtől, mint amit "érdemelnél", akkor tudd, hogy illúziókat táplálsz. Érdem nem létezik, csak a fejedben. A világ azt adja, amit el tudsz venni belőle, és azon felül bizonyos emberek jótékonykodhatnak irányodban ha éppen olyan a kedvük, de ezt nem várhatod el. Lehet, hogy nem kedvelnek annyira mint hitted, de az is lehet hogy csak máshol jár az eszük.

Ugyanígy jó ha tudod, hogy a sikátorban is a természet uralkodik. Papíron talán nem tűnik fel első ránézésre a feministák és az egyéb válogatott neoliberálisok idiótasága, amikor arról beszélnek, hogy a bűnözőnek "nincs joga" bűnözni - de ott, akkor igenis "joga van", mert ő az erősebb. Vagy nem. Lehet, hogy te vagy az erősebb és meg tudod védeni magad. Mindenesetre az biztos, hogy a jog, az erkölcs, az érdem nem fog tudni megvédeni, csak a természet. Az emberi konstrukciók megpróbálhatnak utólag kárpótolni más emberi konstrukciók nevében, de annak az eredménye mindig kétes.

Jó észben tartani, hogy ez a kettősség az emberi élet szinte minden területét áthatja. Nem feltűnően, de stabilan. A jelentősége ennek az egésznek pedig az, hogy sok lelki kíntól mgvédheti magát az ember, ha ezt letisztázza magában. Ha megérti, hogy néhány dolog amit létezőnek gondolt valójában csak az emberi gondolkodás teremtménye, akkor alapvetően megváltoznak az elvárásai az élettel és a többi emberrel szemben.

ui. Ezen a témán már gondolkodtam egy ideje, hogy meg kellene írni, de végülis egy elég különös inspiráció indította meg a konkrét ihletet:

Logisztika és séma alapú randizás alapfokon

Na itt a kommentekben szabadult el pár kacifánt, akik azt képzelik magukról, hogy ők nem úgy nők, ahogyan a többi nő az. Hogy csak a buta libák buknak a sármos pasikra, de ők, mivel intelligensek, valami mást találnak szexuálisan izgatónak. Hja, persze.

Íme egy olyan (magyar feliratos) videó, ami elég pontosan bemutatja a bankvilág működését - illetve az USA központi bankjának létrehozását és "áldásos" tevékenységét. De jó ha tudjuk, ez ránk is pont ugyanúgy érvényes attól függetlenül, hogy ez itt nem az USA.

https://www.youtube.com/watch?v=XbwAEvQoSLA

A vicc az, hogy láttam a filmet amiből ez egy részlet, de nem ugrik be a címe :)

A kevésbé vicces dolog az, hogy a filmben ismertetett manipulációkat egy az egyben fel lehet ismerni a mostani világválságon, vagyis kétség sem férhet ahhoz, hogy a nemzetközi banki elit most is ugyanúgy szipolyozza az emberiséget, mint az előző 100-200 évben folyamatosan. Ahogy az összes korábbi válság során, most is pontosan ugyanúgy megtörtént, hogy a tönkrement független bankokat a központi bankok irányítása alatt álló nagy nemzetközi cégek fillérekért felvásárolták, vagyis ilyen módszerrel irtják a konkurrenciát és egyúttal növelik a saját hatalmukat. Eközben a tönkrement emberek és cégek milliói teljesen hidegen hagyják őket - illetve ha épp olyan a kedvük akkor a tönkrement cégeket is megveszik lyukas mogyoróért. Aki nem hiszi, nézze a videót. Mindent elmagyaráznak feketén-fehéren.

Azt hiszem ezért járok feminista oldalakra: hogy szórakozzak. Afféle önkielégítés ez, de azért mégsem teljesen az, hiszen a poénokat a feministák szállítják. Persze olykor vigyázni kell, mert ha az ember rossz oldaláról fogja meg a témát, a kacagásból bicskanyitogatás lesz, és az árt az emésztésnek. Nade lényegre...

Átruccantam szokás szerint a nőkertbe, és ezúttal ezt a gyomot találtam:

"[Erich] Fromm úgy tűnik, vak a nemi alapú elnyomásra, szerinte a patriarchátus már megszűnt, és az a háziasszony, aki fizetség nélkül főz és takarít a férjére, elégedettebb, mint az a bejárónő, aki pénzért teszi ugyanezt."

Na igen - írom miután befejeztem a röhögést. Fromm, a nemzetközileg elismert gondolkodó és szociálpszichológus vak volt és hülye, nem vett észre valamit ami a cikkíró Mónika szerint egyértelmű. Ha a nagyképűség fájna...

A másik poén, hogy ki az a bejárónő aki a saját férjéhez jár be? Csak azért kérdem, mert a szövegből egyértelműen az jön le, hogy a bejárónők pénzért takarítanak a férjükre. Persze ez a gondolkodásmód az alapjaitól rohad - a feministák szerint a család nem valamiféle közösség, vagy együttműködés, netán szereteten alapuló együttélési forma, ahol a nő gondoskodása a családjáról felemelő és lelket kiteljesítő feladat, hanem rabiga, amit esze ágában sem lenne csinálni ha valaki nem "kényszerítené". Ki az beteg lelkű ember aki a saját családjában bejárónőnek tartja magát? Ki az az aberrált akinek a gyermekeiről vagy a gyermekei apjáról való gondoskodás olyan teher, mintha vadidegeneket kellene kiszolgálni?

A feministák elméletei szerint minden egyes emberi kapcsolat rideg, kimért, és valamiféle mérhető érték tranzakciója. Olyan nem létezik, hogy két ember jól érzi magát együtt és az egyik elmosogat. Nem! Ha a nő mosogat, akkor az elnyomás, kizsákmányolás, patriarchátus. Az a nő aki szereti a családját és nem érzi tehernek a mosogatást, az valamiféle nőellenes képződmény, patriarchálisan agymosott őskövület.
És ezek mondják azt, hogy ők a nőkért harcolnak... Besz*rás. Követelik, hogy a férfiak tiszteljék a nőket, de ők maguk, a feministák, egy makulányi tiszteletet sem tanúsítanak a nők iránt.

"(...) az alapjövedelem bevezetésével erősödhet a nemi szerepek szerinti munkamegosztás (pl. Elgarte, 2010). Ez annak ellenére is megtörténhet, hogy az általánosan biztosított juttatás úgy védené a háztartást ellátó nőket, hogy közben nem zárná őket a négy fal közé és elvileg lehetővé tenné mindkét nem számára a részmunkaidős munkavállalást. A hagyományos szerepekhez kapcsolódó normákat és elvárásokat figyelembe véve ugyanis valószínű, hogy a férfiak nagy része nem fogja megszakítani vagy csökkenteni a munkát azért, hogy komolyan részt vegyen a házimunkában. Ennek oka természetesen nem maga a juttatás, hanem más szakpolitikai területek hiányosságai, ezért ezeken is alapvető változásokat kell elérni. Olyan intézkedéseket kell bevezetni, amik elősegítik és ösztönzik a kereső és a háztartásbeli szerepek megosztását azoknak a pároknak, akik így döntenek."

Hadd fordítsam le ezt magyarra: Feministáink attól tartanak, hogy ha mindenkinek alanyi jogon járna "állampolgári fizetés", akkor több nő hagyná ott a munkát, mint férfi - és ez elfogadhatatlan! A szemét férfiak már megint másképp reagálnának, mint a nők! Miért nem tudnak a férfiak is nők lenni?! A lényeg mindenesetre az, hogy ha egyes párok úgy döntenek, hogy a nő otthon marad, de a férfi dolgozik, akkor ezeket a párokat ebben akadályozni kell. Mert az önrendelkezésük és a döntéseik lósz*rt sem számítanak annak a tükrében, ami a feministák szerint a legfontosabb szempont mind között: hogy a férfi is mosogasson. A férfiakat azért kell törvényileg valahogy kiszórni a munkahelyeikről, mert különben a mocskok nem hagynák ott maguktól az állásukat azért, hogy többet mosogassanak.

Agyrém.