Deansdale

A feminizmus igazi arca a hétköznapokban figyelhető meg, amikor "csak úgy" elvannak egymás között, trécselnek, és nem figyelnek arra, hogy fenntartsák az illúziót, hogy ők csak az egyenjogúság..., meg satöbbi.

Nézzük meg például a legfrissebb cikket a nőkertben: "A női hímsovinizmus"

Ha jól értem - és jól értem - akkor a férfiakat skinheadekhez, mészárosokhoz, rabszolgatartókhoz és nácikhoz hasonlítja. Aztán a cikk második felében (lásd lentebb) jön még természetesen az is, hogy a férfiak agresszívak és nemi erőszakolók. A nők ártatlan leszbikus zsidó báránykák. Valami szerintem nem stimmel ezzel. Nem biztos, hogy pontosan be tudnám határolni, de valami azért mégsem az igazi.

Talán az, hogy lenáciznak egy egész nemet.

Mi a "szexizmus", ha nem ez?

A legocsmányabb, gyomorforgató formája.

Mi a férfigyűlölet, ha nem ez?

...

Bárdos Andrásról olvastam a minap meglepetten (és csalódottan), hogy feministának tartja magát. Hé, András, te is úgy gondolod, ahogy az idézett cikkben áll? Ha kinézel az ablakon ezt látod? Nők mennek a gázkamrába, vágóhídra? Jogosan náciznak le téged is ezek a szörnyszülöttek? Én valahogy nem tudom elképzelni, hogy olyan csoporthoz tartozzak ami nyíltan hirdeti, hogy ez a véleménye rólam.

Csak hogy teljes legyen a kép, a nőkertes agymenés maradékát is bemásolom. Gondolkodni lehet rajta, számomra kommentálni már nincs mit. Talán csak még annyit, hogy a hozzászólásokban tapsolnak a többiek: Igen, ez az, jól megmondtad a mocskos disznóknak!
De a szexisták ugye a férfiak...

A HVG-t olvasgatom, és ezt látom:

"Becslések szerint Magyarországon a [ . . . ] a lakosság mintegy 5 százalékát érinti, a nők harmada lehet veszélyeztetett."

Próbáljuk meg kitalálni mi lehet ez az ocsmány dolog, ami veszélyezteti a nők egyharmadát. Családon belüli erőszak? Malária? Lódarazsak?

Úgy van, eltaláluk: "vásárlási mánia".

Szegény nők, veszélyeztetve vannak azáltal, hogy egyszercsak hirtelen elkezdenek vásárolni. Idáig süllyedtünk a feminista retorikával? Naaaaaaa, most komolyan...

Kíváncsian várom, hogy milyen intézkedésekkel akarják majd megmenteni a "veszélyeztetett" nőket.

Nameg az is furcsa, hogy amikor áldozatszerepben kell tetszelegni, akkor ugye bevállalják, hogy a nők szoktak inkább költekezni - de amikor ennek a felelőssége a kérdés, akkor kikérik maguknak, hogy a nők lennének mániákusok. Miféle kőkorszaki sztereotípia ez?! Sőt, az echte feministák azt is megmagyarázzák nekünk, hogy a nők sokkal felelősségteljesebben költenek, bezzeg a férfiak mindent piára meg (idegen) p*nára szórnak el. Különösen akkor igaz ez, ha haitin árvíz van és csak a nőknek adnak segélyt, mert a férfiak... Pfff. A férfiakban nem lehet bízni. De persze ha ugyanerről a másik irányból beszélünk, vagyishogy a média gerjeszti a vásárlási lázat, akkor a feministák sorba állnak a szegény női áldozatok megsegítéséért.

...semmi szokatlan, csak egy átlagos nap a feminizált dzsungelben.

HVG: "Egy amerikai felmérés szerint egyre több olyan gyermek születik az Egyesült Államokban, akik már világra jövetelkor gyógyszerfüggőségben szenvednek. Ennek oka, hogy egyre több nő válik függővé vényköteles gyógyszerektől. Magyarországon nincs statisztika a gyógyszerfüggő kisbabákról - hangzott el az InfoRádióban."

index: "Míg New York és világszerte más nagyvárosok utcáin hetek óta zajlanak tüntetések és megmozdulások a globális pénzügyi rendszer túlkapásainak megregulázására, addig Londonban a nemzetközi bankvállalatok vezetőinek fizetése ebben az évben 21 százalékkal emelkedik."

Visszapakolgatom az eltűnt bejegyzéseket, de így a régi kommentek a cikkekbe vannak integrálva. Nem valami praktikus (a főoldalt például kifejezetten kihúzza a végtelenbe), dehát ez van. Örülhetek, hogy egyáltalán megvan bármi is, a kommentek meg aztán tényleg jutalomfalat kategória.

Furcsa módon nem is lettem igazán ideges, mikor eltűntek a cuccok, és még most is csak az bosszant egy kicsit, hogy a visszapakolás felesleges munkával jár. Órákon át szöszölhetek vele, ami alatt inkább írhattam volna egy új cikket.

Valószínűleg azért nem lettem zabos a rendszerhiba után, mert én ezt a blogolást eleve leginkább a magam szórakoztatására csinálom. Pénzem nincs belőle, rajongóim sincsenek (nem is akarok :), így hát ha holnap le kellene húzni a rolót, könnyű szívvel megtehetném. Tök jó érzés, hogy a tapasztalataimat megoszthatom másokkal, és ezzel akár segíthetek is a problémáikon, de azért még elég távol állok attól, hogy valamiféle megváltónak képzeljem magam.

Nade ha már ilyen szentimentális hangulatom támadt, talán írok pár sort arról, hogy miért is csinálom ezt az egészet valójában. (Bár kifejezetten anti-énblogger vagyok, ennyi azért belefér :)

Minden a feminizmussal kezdődött. Tinédzserkorom környékén még én is bevettem a maszlagot, hogy "nők megmentése", meg ilyesmi. Hiszen legtöbbünket úgy nevel jóanyánk, hogy legyünk rendesek, kedvesek és udvariasak, és segítsünk a lányoknak, mert úgy illik. Fűtöttek rendesen a hormonok, úgy gondoltam a lányok is jónéven veszik majd, ha küzdök a kegyeikért. Csakhogy a dolgok a valóságban nem így működnek (első intő jel a feminizmus igazságtartalmával kapcsolatban). A csajok jól elvannak a "zsarnokokkal", és szarnak a fehér lovagok udvariasságára, kedvességére és segítőkészségére. És azért azt is tegyük hozzá, hogy nem is nagyon hemzsegnek az elnyomott csajok az utcán. Inkább azt láthatja a nyitott szemű emberfia, hogy a csajok tudatában vannak a férfiak fölötti hatalmuknak, lubickolnak benne, és persze élnek/visszaélnek vele. Hosszú haj, rövid szoknya, hadd forogjon a sok fej, aztán lehet csemegézni a sűrűjéből. Nem úgy néznek ki, mint akiket sanyargatnak. Persze időnként volt némi kesergés, hogy "a gonosz pasi lelépett/kihasznált/satöbbi", dehát ilyen esetekben a csajok maguk okozták a saját problémájukat azzal, hogy Átlag Béla helyett Nőcsábász "Gitáros" Jeromos karjaiba omlottak, aki aztán nem sokat teketóriázott a lelkivilágukkal.

Na mindegy, száz szónak is annyi a vége, hogy kerestem a tartalmat a feminista frázisok mögött, de nem találtam. Sőt. Ahogy böngészgettem a neten, és ahogy jártam a világban, egyre több furcsaságot vettem észre. Például hogy váláskor automatikusan a nőé minden. Vagy hogy a rendőrségnek parancsba van adva, hogy családi perpatvaroknál mindig a férfit kell elvinni. Vagy hogy a távoltartási rendeletekkel a nők futószalagon élnek vissza, miközben a feministák még mindig sápítoznak, hogy nem elég merev a rendszer. Sorolhatnám napestig, de azt hiszem aki a blogomat olvassa az már úgyis nagyjából képben van.

És lassan megfordult a véleményem, mint ahogy Warren Farrellé, aki az amcsi feministák legnagyobb szervezetének (NOW) egyik főmuftija volt, amíg rá nem jött, hogy átverés az egész. Furcsa volt átlátni a szitán, és figyelni, ahogy mások továbbra is a régi nótát fújják. Talán itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy a közszereplők többsége egész egyszerűen vagy hazudik, vagy hülye. Nem tudtam melyik lenne rosszabb, de azt tudtam, hogy a helyzet nem igazán üdvözítő. Az én adómból támogatják azokat a szemeteket, akik ellenem lobbiznak hazugságokkal. Ez gyakorlatilag a teljes neoliberális vonulatra igaz, az antirasszista szólamoktól kezdve a feministákig bezárólag. Mind olyasmit fújtak, hogy én rossz ember vagyok, mert fehér vagyok, mert férfi vagyok, mert egészséges vagyok, mert szeretem a hazámat és a családomat, stb. A munkámmal én tartom el segéllyel az összes nemzetiségit, öreget, fiatalt, beteget, szülő nőt, és még ki tudja kiket, de azért szégyelljem közben a mocskos pofámat amiért elnyomom őket. Én?! Kit nyomok el én? Ez az a kérdés, amit minden középosztálybeli fehér férfi feltehet magának, ha esetleg elbizonytalanítaná a neoliberális parasztvakítás. Soha nem nyomtam el senkit, se nőt, se cigányokat, se négereket, se kígyót vagy békát. Őszintén szólva még egy csikket sem, ugyanis nem dohányzom. Úgyhogy a hülye demagóg propagandával lehet sürgősen lekopni - legyen az akár Tamás Gáspár Miklós zombiagyú fröcsögése a "magyar fasizmusról", vagy a katica-féle mocskolódás a szemét pasikról.

Elkezdtem egy kicsit behatóbban tanulmányozni a politikát és a közéletet, és nem volt nehéz rájönnöm, hogy az egész csak szemfényvesztés. Nem véletlenül magyaráznak egyesek - a mátrixos hasonlattal - piros meg kék pirulákról, meg összeesküvésekről, meg még százféle olyan dologról, amit a tévén nevelkedett köznép hülye hóbortnak tart. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az ilyen szituációkban általában a tudatlanok szokták azokat lehülyézni, akik sokszor éveket töltenek a téma tanulmányozásával. Példa Géza 5 éve bújja a netet a bankár elit ténykedése utána kutatva, többet tud az amcsi bankrendszerről mint egy átlag amerikai bankár, de amikor szóba hozza valahol, hogy a politika a bankár famíliák kezében van, akkor olyan emberek nevetik ki, akik azt sem tudják mi az a "fed". Nem furcsa?

A feministák is erre alapozzák a kampányaikat, hogy mindig lesz elég megvezethető lovag, aki szívesen harcol a "szegény nőkért", valamint hogy mindig lesz elég tudatlan ember, aki bármit elhisz amit a tévében mondanak, és atombiztos ellenérvekkel sem lehet kizökkenteni a kvázi-hipnózisból. És sajnos beválik a számításuk, ugyanis tele a világ ignoráns barmokkal, akik azt képzelik, hogy ők mindent tudnak, holott a szaktudásuk megáll azon a szinten, hogy a falóvilág tegnapi adásában ki dugott kivel.

...de ha már a dugás került szóba, a nőzés területén is megvan ugyanaz a szemfényvesztés, ami a politikában. Persze a két dolognak (szex és politika) általában vajmi kevés köze van egymáshoz, de ez a fiatal srácok szempontjából teljesen mellékes. Ami számít, az az, hogy mire oda jutnak, hogy elkezdi őket érdekelni a szoknya, addigra telenyomják a fejüket egy rakás valótlansággal, ami teljesen tönkreteszi az esélyüket a boldog családi életre. A mai feminizált világban a randitanácsadás 90%-a kimerül abban, hogy "hordozd a tenyereden a nőt és teljesítsd minden kívánságát" - ami biztos recept a bukásra.

És hogy ebbe a feminista-pirospirulás turmixba honnan került a táplálkozás? Már nem is tudom pontosan, de még engem is meglepett, hogy a kajálás terén is pontosan ugyanaz a nagyívű népbutítás zajlik, mint a feminizmussal és politikai ikertestvéreivel. A táplálkozási piramis, a teljes kiőrlés meg az összes modern kajatrend, ami mögé felsorakoznak az orvosok, az állam, a szakértők, és persze (köh-köh) az élelmiszergyárak, az mind csak arra jó, hogy tönkretegyen és kinyírjon.

Ha ezeket a sorokat 10 millió magyar kezébe letennék, 9 és fél azt mondaná, hogy én vagyok a hülyegyerek - de engem ez a legkevésbé sem zavar, mert tudom, hogy az a 9 és fél millió ember ezredannyi időt sem fordított a kérdésre mint én. Hosszú hónapok komoly energiabefektetésének eredménye az a tudás, ami alapján kajálok, és ami alapján lefogytam, egészségesebb lettem és még meg is erősödtem. "Azelőtt" én is gabonapelyhet ettem ha le akartam fogyni, és azelőtt nekem se sikerült, ahogy általában senkinek. Most két pofára tömöm a sült húsokat, és 10 számmal kisebb nadrágban járok mint 10 hónappal ezelőtt.

És itt jutottam vissza az eredeti kérdéshez, hogy miért is blogolok. Azért, mert sétáltam az erdőben, és találkoztam egy manóval, aki azt mondta nekem:

- Teljesítem három kívánságodat, amennyiben az a következő három:

1. A tested rendbetétele egészség, testsúly és sportosság tekintetében.

2. A romantikus kapcsolataid rendbetétele, attól kezdve, hogy egyáltalán legyen kapcsolatod, a jó szexen át a hosszantartó boldogságig.

3. A fejed és a szemed megtisztítása a rárakódott médiasalaktól, hogy tisztán láss és gondolkodj a közéletben.

Szeretném minél több embernek megmutatni, hogy hol van ez a manó. Aztán hogy ki mit tárgyal vele, az már a magánügye. Ahogy az ősi kínai fazekasmesterek szokták volt mondani: az ajtót meg tudom mutatni, de belépned neked kell.

Köszi.

Átjöttem a blogterről, mert problémák voltak vele, erre jó háromhavi munkám, 65 bejegyzésem válik köddé ideát. Pf.

Szerencsére a google cache [tárolt változat] szokás szerint működik. Aki hasonló cipőben jár mint én, annak ajánlom a használatát, illetve a jövőben a gyakori biztonsági mentéseket :P

A gugliban megnéztem a havi archívumaimat, szépen egyesével rákerestem a cikkekre, és így kommentekkel együtt le tudtam menteni őket. Akinek a kommentek nem fontosak, az elég ha a havi archívum oldalt lementi, azzal ömlesztve megkapja a megoldást.

A cikkek visszahelyezését hamarosan elvégzem, de most se időm, se energiám ezzel vacakolni. Ha minden jól megy, mindössze pár darab balszerencsés komment fogja bánni ezt a "hardverhibát".

Ja, és kedves freeblog, örülnék ha ezentúl ti sem csak 5 havonta csinálnátok backup mentéseket.

Amikor ide jutunk a "jogvédelemmel", azt hiszem ideje lehúzni a rolót:

Szegedi szoláriumot büntetett az Artisjus - Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület ellenőrzést tartott az egyik szegedi szoláriumszalonban, ahol a helyiségben a rádióból szólt a zene. Az egyesület a szerzői jogok megfizetéséről szóló bizonylatot kérte a tulajdonostól, aki elmondása szerint nem tudott arról, hogy a rádiózásért bárkinek is fizetnie kell. Különösen úgy, hogy a rádióban lejátszott zeneszámok után a rádió egyszer már fizet jogdíjat az Artisjusnak.

Na igen. Emlékszem, amikor a drótkerítésünket ellopták, akkor a rendőrség a vállát vonogatta, és apámnak kellett megkeresni a szomszéd falu cigánysorán. Rasszista lennék? Megtalálta. Az idióták simán ledobták az udvarban.

Arra is emlékszem, amikor a bicajomat lopták el. A rendőrök annyit mondtak, lehet rá inni hideg vizet.

De ezeket a veszélyes bűnözőket szerencsére elkapták, és fizetniük is kell, mint a katonatisztnek. Hiszen rádiót hallgattak!

Szokás szerint most is két problémám van az egész sztorival. Az egyik, hogy a bűnözők szabadon garázdálkodnak, és az állam, a rendőrség, meg a "jogvédők" az egyszerű, egyszeri embereket nyúzzák, akik gyakorlatilag nem követtek el semmit. Mert hát mi kárt okozott - akár a társadalomnak, akár a zenészeknek - az a szoláriumos, aki rádiót hallgatott? Eleve abszurd a kérdés, dehát biztos vagyok benne, hogy Artisjusos barátaink megideologizálják, miért súlyosabb a rádiózás az emberölésnél.

A másik, hogy már megint a vérszívók és ingyenélők okoznak fennakadást. Többszörösen. Mert abban biztosak lehetünk, hogy az Artisjus által beszedett pénzből a zenészek látják a legkevesebbet. A "jogvédők" csak létrehoztak maguknak egy jó bizniszt, ami nagyjából olyan, mint a maffia "védelmi pénze": nem csinálnak semmi hasznosat, nem alkotnak semmilyen értéket, egyszerűen csak körbejárnak és kiverik az emberekből a pénzt. Törvényerővel! Mert ha nem vagy hajlandó perkálni, akkor irány a börtön. A "jogvédőknek" nem elég, hogy a rádióállomások már így is fizetnek nekik a nagy büdös semmiért: fizessen az is, aki hallgatja! Hány bőrt lehet egy ilyen rókáról lenyúzni?

Azért kíváncsi lennék, ki hogyan látja a kérdést, hogy miért is kell nekünk egy ilyen "köztes ember", aki a művészek és a hallgatóság közé áll, és valamiféle elvont "jog" nevében sápot húz - sokszor mindkét oldalról.

Értem én, hogy a vegák szentül hisznek a maguk igazában - a többség még az erkölcsi felsőbbrendűségében is -, nade hogy ehhez hamis "tudományos" eredményeket gyártanak igazolásul, az már azért mégiscsak pofátlanság.

A HVG cikke (Csalással vádolnak egy híres pszichológust) nem elsősorban a táplálkozásról szól, de van benne egy ilyen részlet:

"A különböző szociális jelenségeket vizsgáló állítólagos kutatásaiban Diederik Stapel többek között olyan eredményekre jutott, amelyek szerint a húsfogyasztás agresszívvá tesz (...)"

Namármost miért akarna bárki amellett érvelni, hogy a húsfogyasztás káros? És honnan veszi a bátorságot, hogy tudományos cikket írjon erről hasraütésre?

Na ezért van az, hogy az embernek kétszer is meg kell fontolnia, milyen forrásokat ismer el hitelesnek - és még ezek után is elsősorban a saját józan eszére és a személyes tapasztalataira kell alapoznia mindent. Amit az ember a neten olvas, az csak segítség lehet az egyéni tapasztalás útján; afféle ötletelés, együtt gondolkodás, amiből az ember kiszűrheti magának, hogy mit lenne érdemes személyesen kipróbálnia. Aki kapásból elhisz bármit - és ezt úgy értem: BÁRMIT - amit a média mond (legyen az akár tévé, akár (köh-köh) "tudósok", akár bloggerek mint én), az sültbolond. Első lépésben végig kell gondolni, hogy egyáltalán lehetséges-e az, amit állítanak, logikus-e, és hogy beépíthető-e a többi - már tesztelt! - elmélet mellé. Aztán jön a személyes teszt, már legalábbis akkor, ha mondjuk étrendről, edzésről, vagy valami hasonló személyes jellegű dologról van szó. Ha ott is "bizonyít" az elmélet, akkor lehet kijelenteni, hogy ebben lehet valami.

Én magam is így járok el mindig, például a paleó(szerű) étrendet is végiggondoltam, kipróbáltam, bevált. Csak ezek után merészelek cikket írni róla, mert tudom, hogy nem beszélek totál hülyeséget.

És mi van a húsevéssel? Én - egy mezei blogger - azt állítottam, hogy egészséges. A nemzetközileg elismert szakember meg azt, hogy káros. Aki rá hallgatott, az most pofára esett, ugyanis kiderült, hogy az illető hazudott, és nekem volt igazam.

És ezt nem azért emelem ki, mert hízlalja a májamat (kell a fenének a zsírmáj :), hanem mert fontos tanulságokat lehet levonni belőle. A tudósok és a média szemrebbenés nélkül, gördülékenyen átb*sznak minket ahol éppen úgy tartja a kedvük vagy az érdekük. Mindenkinek egyéni felelőssége ettől megvédeni magát és a szeretteit. Hiába van valakinek tekintélye, attól még nagy hiba lenne vakon bízni a kijelentéseiben.