Absztrakt témába csapok, aki nem szereti az elméleti fejtegetéseket az akár lapozhat is.
Az emberek egyik nagy problémája, hogy nincsenek tisztában a világ működésével. Ez ritkán okoz feltűnő problémákat, de csendesen meghúzódhat a nagy gubancok hátterében is. Mire gondolok? Próbálom egyszerűen vázolni.
Léteznek természeti törvények, és ezen kívül léteznek emberi konstrukciók. Ezek olyan fogalmak, elképzelések, amik a természetben nem találhatóak meg, kizárólag az emberi elme szüleményei. Mégis úgy tekintünk rájuk, mintha rajtunk kívül álló valóságos dolgok lennének. Ilyenek az erkölcs, a jog, az illem, az érdem, stb. Ilyenek a természetben nem léteznek, és ha kimész egy szafarira akkor te is hamar rájöhetsz.
Az oroszlán sosem gondolkozik azon, hogy a gazella "jobbat érdemelt volna", vagy hogy neki "joga van-e" elvenni az életét. Azon sem vacillál hogy a vadászata mennyire "erkölcsös". Mi emberek a természet alapkoncepcióira felépítettük az emberi társadalom összes illúzióját, és sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezek valóságosak, vagy valóságosabbak mint a természeti törvények. Holott elég egy szokatlan szitu, és az ember is visszavedlik természeti lénnyé. Ha nem vagy teljesen hibbant, meg fogod védeni magad amikor egy részeg megtámad, és nem fogsz közben azon elmélkedni, hogy kinek mihez lennne (vagy nem lenne) joga, vagy mi az erkölcsös.
Ha valaki nem tudja az embertől független valóságot elkülöníteni az emberi elme konstrukcióitól, azzal akkor van igazán gond, ha elkezdi azt képzelni, hogy őrá a természeti törvények nem vonatkoznak. Ezt egy elég furcsa példán keresztül fogom levezetni, és az a nőzés :)
A legtöbb ember tévesen azt képzeli, hogy a romantikus kapcsolatteremtésre a társadalmi érintkezés általános szabályai vonatkoznak. Illem, modor, udvariasság, stb. A természeti törvényeket szeretjük kitolni a képből, mert valamiért úgy nevelnek minket, hogy azt higgyük: a "nyers" szexualitás valami ember alatti dolog, amit csak az állatok csinálnak. Azzal talán még nem is lenne baj, ha a csokinyuszit csilli-villi fóliába csomagolnánk, de manapság sokan azt hiszik, hogy az üres csomagolópapírral kell dolgozniuk, hiszen a csokinyúl valami szégyellnivaló ősi genetikai örökség, ami legfeljebb a hálószobában szabadulhat el, és ott is csak szigorú pórázon. Csakhogy ez így nem nagyon működik.
Titokban mindenkinek a csokinyúl kell, mert az ember társas lény. Az ember érintésre, ölelésre és utódokra vágyik, akkor is amikor udvariasan felsegíti a potenciális partner kabátját az első randin. És nincs ebben semmi szégyellnivaló, legfeljebb akkor, ha szégyellni akarjuk az emberi mivoltunkat.
Mégis tele a világ prűd fapofákkal, akik abból merítik a büszkeséget, hogy megfojtják magukban a csokinyulat. Bennük aztán nincsen semmi állatias, nehogy bárki is azt merje hinni! Ezek az emberek hajlamosak azt képzelni, hogy az erkölcsi magaslovuk megvédi őket a természet törvényeitől, de ez a legkevésbé sincs így. Ők is pontosan ugyanarra izgulnak fel, mint azok, akik elfogadják a szexualitást annak, ami.
És ez a "jófiúk" egyik tragédiája, akik mint tudjuk, általában utolsóként érnek célba. Azt hiszik, az udvarláshoz elég az illem, a kellem, és minden más felszínes máz. Holott ezeknek semmi köze ahhoz, hogy egy nőnek megmozdul-e a fantáziája. A fantáziát a természet törvényei irányítják, akár tetszik akár nem. A fantázia a csokinyulat keresi, mert tudja, hogy az a lényeg. Ha a szitu hálószobáig fajul, akkor ott a csomagolás úgyis lehullik, és ott már csak az számít, hogy egy jó nagy darabot kiharaphassunk a finom csokiból :) Csak persze mivel az ember nincs egészen tudatos lénynek nevelve, ezért a legtöbb ilyen folyamatról fogalma sincs, tehát a tudatalattijában zajlanak szép csendben. A tudatalatti dönti el, hogy egy potenciális partner mennyire kívánatos; ha az, akkor a tudat legyártja a megfelelő racionalizálást, hogy az illető miért "szimpatikus"; ha nem kívánatos, akkor lehet bármennyire kedves és aranyos, abból nem lesz szex. És ez pontosan ugyanígy zajlik azoknál, akik "sosem dőlnének be egy Casanovának", és azoknál is, akik igen. Az entellektüell nők nagyképű önáltatása, hogy ők az "ostoba tyúkok" felett állnak és egyből kiszúrnák azokat a pasikat akik Don Juant játszanak. Talán a kontárokat. De aki jól csinálja, annak nincs a homlokára írva, hogy tapasztalt vadász. Az igazi Csaanovát pont arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni. Ő egyszerűen csak az a pasi, aki csendesen magabiztos, tudja mit akar, tudja hogy a nő mit akar, nem tolakodó, de nem tutyimutyi, tud figyelni, intelligensen társalog, ésatöbbi. Ő az a pasi, aki megmozgatja a nők fantáziáját, és aztán csendesen távozik.
Na mindegy, a példa után visszatérve az eredeti gondolathoz: fiatalkorban kéne tanítani, hogy legyen mindenki alapvetően tisztában az emberi élet törvényszerűségeinek kettősségével. Mindenki értse meg, hogy ez az oroszlánok világa, ahol az erősebbnek "joga van" megenni a gyengébbet, ahol a gazella hiába "érdemel" jobbat. Minden ezen felül bónusz, amit az emberiség az alapokhoz tudatosan hozzátesz. Az nem "jár" senkinek, legfeljebb öröm ha mégis megkapja. Vagyis ha úgy érzed, hogy mást kaptál a haveroktól, tanároktól, kollégáktól, a leendő, aktuális vagy volt partnereidtől, mint amit "érdemelnél", akkor tudd, hogy illúziókat táplálsz. Érdem nem létezik, csak a fejedben. A világ azt adja, amit el tudsz venni belőle, és azon felül bizonyos emberek jótékonykodhatnak irányodban ha éppen olyan a kedvük, de ezt nem várhatod el. Lehet, hogy nem kedvelnek annyira mint hitted, de az is lehet hogy csak máshol jár az eszük.
Ugyanígy jó ha tudod, hogy a sikátorban is a természet uralkodik. Papíron talán nem tűnik fel első ránézésre a feministák és az egyéb válogatott neoliberálisok idiótasága, amikor arról beszélnek, hogy a bűnözőnek "nincs joga" bűnözni - de ott, akkor igenis "joga van", mert ő az erősebb. Vagy nem. Lehet, hogy te vagy az erősebb és meg tudod védeni magad. Mindenesetre az biztos, hogy a jog, az erkölcs, az érdem nem fog tudni megvédeni, csak a természet. Az emberi konstrukciók megpróbálhatnak utólag kárpótolni más emberi konstrukciók nevében, de annak az eredménye mindig kétes.
Jó észben tartani, hogy ez a kettősség az emberi élet szinte minden területét áthatja. Nem feltűnően, de stabilan. A jelentősége ennek az egésznek pedig az, hogy sok lelki kíntól mgvédheti magát az ember, ha ezt letisztázza magában. Ha megérti, hogy néhány dolog amit létezőnek gondolt valójában csak az emberi gondolkodás teremtménye, akkor alapvetően megváltoznak az elvárásai az élettel és a többi emberrel szemben.
ui. Ezen a témán már gondolkodtam egy ideje, hogy meg kellene írni, de végülis egy elég különös inspiráció indította meg a konkrét ihletet:
Logisztika és séma alapú randizás alapfokon
Na itt a kommentekben szabadult el pár kacifánt, akik azt képzelik magukról, hogy ők nem úgy nők, ahogyan a többi nő az. Hogy csak a buta libák buknak a sármos pasikra, de ők, mivel intelligensek, valami mást találnak szexuálisan izgatónak. Hja, persze.
Utolsó kommentek