Deansdale

Az ember, az emésztése és az egészsége is összetett rendszerek. Egyik sem olyan, mint egy gép, ami vagy be van kapcsolva, vagy pedig ki. Az egészség egy skálán mozog, ahol a legtöbbünk valahol középtájon lavírozik. Megvagyunk, de lehetnénk jobban is. Ehhez mérten a táplálkozásról sem érdemes végletekben gondolkodni. Nem létezik olyan, hogy egyedül üdvözítő étrend, nem létezik olyan étek amit fővesztés terhe mellett kötelező vagy tilos lenne fogyasztani. Nyilván a patkányméreg és társai külön kategória, most a hétköznapi táplálkozásról szeretnék beszélni.

A lényege ennek a bevezetőnek annyi, hogy a táplálkozás egy hosszú távú folyamat, amiben dolgokat elrontani vagy megjavítani is csak hosszú távon lehet. Ha rosszul táplálkozunk, az csak évek múlva derül ki; ha aztán átváltunk egészséges életmódra, az is csak évek múltán fogja elérni a "teljes hatásfokát". Ez az egyik oka annak, hogy rövidtávú kúrában gondolkodni bolondság. A legtöbb ember, aki diétába kezd, nem gondolja végig ezeket a dolgokat, és össze-vissza variálja az étrendjét mindenféle divatoknak, félreértéseknek vagy éppen a leküzdhetetlen mohóságának megfelelően. Folyton váltogatja az éhezőkúrát a hízókúrával (anélkül hogy tudna erről vagy értené). Szentírásnak kezel bizonyos dolgokat, és aztán bűntudata van ha eltér a muszájtól vagy a tilostól. Besokall, megunja a szigort, legyőzi a vágy az orosz krémtorta vagy a kacsasült iránt, abbahagyja az egészet egy életre. Vagy legalábbis jövő tavaszig. Rosszabb esetben belegebed, belebetegszik vagy megszállott lesz, aki a környezetében élőket zaklatja a megváltó receptekkel és frázisokkal.

A táplálkozás egy nagyon rugalmas dolog. A szerveztünk sokkal okosabb mint hinnénk. Ha nem így lenne, hetek alatt megölhetnénk magunkat egy kiegyensúlyozatlan étrenddel. Létezik afféle optimális étrend, ami a szervezetünknek nagyon jó - de ezt követni nem kötelező. Ha eltérünk az optimálistól, attól még nem leszünk se betegek, se kövérek (legalábbis nem azonnal). A tökéletes táplálkozás olyan mint a jézusi szeretet: törekedni kell rá, de megvalósítani gyakorlatilag lehetetlen.

Amire az embernek a mindennapi életében szüksége van, az az, hogy lefektessen egy szilárd és egészséges alapot, ami biztosítja számára, hogy nem hízik el és nem nem lesz beteg. Ennek az alapnak mindenekelőtt tarthatónak kell lennie, vagyis nem lehet túl szigorú. Ha az embernek az evés önkínzássá válik, akkor nincs értelme az egésznek. A jó alapon kívül még egy nagyon fontos dolog van, amit az embernek meg kell értenie: az alap azért alap, mert attól el lehet térni. Szorongás és bűntudat nélkül eltérhetünk az egészséges étrendtől, ha tudjuk hogy mit csinálunk, miért csináljuk, és persze azt is tudjuk, hogy a kilengéstől függetlenül azért követjük az egészséges étrendet. Ezzel kapcsolatban van egy fontos alapelv, amit sokan nem ismernek, pedig elengedhetetlen egy normális diéta tartós fenntartásához: elég, ha 80%-ban követed a szabályokat, 20%-ban eltérhetsz tőlük "büntetés", elhízás vagy egészségromlás nélkül. Ez az amit 80/20 szabály néven szoktak emlegetni a hozzáértők.

Tehát a rövidtávú kúrák kilőve, a szigorú diéták szintén, akkor mi marad, és az miért és hogyan működik?

Kezdjük talán egy összefoglalással. Ha szeretnél fogyni és egészségesen de változatosan táplálkozni, akkor a következők a jó hírek:
- Nem kell végleg lemondanod semmiről amit szeretsz.
- Nem kell olyat enned amit nem akarsz.
- Soha nem kell koplalnod, vagyis mindig jóllakhatsz.
- Nem kell olyan szabályokat követned, amik megnehezítik a hétköznapjaidat, vagy a környezeted előtt "lejáratnának", vagy magyarázatra szorulnának.

Mindez azért van így, mert a tökéletes táplálkozáshoz semmi másra nincs szükséged, mint bizonyos arányok eltolására, bizonyos hangsúlyok áthelyezésére. Ebből kicsit kevesebbet, abból kicsit többet. Akinek még ez is túl szigorú, annak minden mindegy. Az éljen ahogy akar és élvezze a kövérséget :)

Vannak persze rossz hírek is:
- Szükség lesz némi önfegyelemre. A 80/20 szabály megfelelő lazaságot engedélyez, de ezt viszont tartani kell. Aki ezen átbukik annak küszködés lesz az egész.
- Van néhány szokás, illetve apróság, amiről jó ha tudunk - ezekről később esik szó bővebben.
- Lehet, hogy lesznek plusz kiadásaid. Nem nagyok, de ha pénztelenebb vagy akkor azért érezhetőek. Ez abból ered, hogy sok hízlaló és egészségtelen étel olcsó. Persze az is igaz, hogy ha már gyógyszereket szedsz táplálkozási eredetű bajaidra, akkor ezeknek az árát megspórolhatod.

Visszakanyarodva a bevezetőben elmondottakhoz: senki sem menthetetlen, és csak nagyon keveseknek van szüksége azonnali változtatásokra. Aki nem cukorbeteg vagy nincs egyéb táplálkozással összefüggésbe hozható problémája, annak semmi oka kapkodni. Még akkor sem ha kövér. Felejtse el mindenki a háromhetes káposztaleves-kúrákat, a hathetes spárgaturmix-diétát meg a hasonló önkínzó divatokat. Helyette készüljön fel inkább egy hosszantartó változásra.

Mindez persze mégiscsak egy apró "zökkenővel" kezdődik, de ennek igen jó oka van, és mindössze 4 napig tart. A "normál" egészséges táplálkozás nagyon jó dolog, nem nehéz fenntartani születéstől halálig sem, és nincs is benne túl nagy szigor - de ha már elhíztunk vagy betegek vagyunk, akkor valahogy jelezni kell a testünknek, hogy mostantól más idők jönnek. Ez a jelzés a testünk átállítása cukor felhasználásáról a zsír felhasználására, vagy másképpen szólva a ketózis beindítása. Ez a megfelelő módszerrel 3-4 napig tart, utána jó esetben egy életen át nem lesz gondunk vele.

Hogy miért van erre szükség? Mert amíg a szervezetünket szénhidráttal tömjük, és amíg azt használja üzemanyagnak, addig lefelé haladunk a lejtőn. Az "egészség" és a "szénhidrátban gazdag táplálkozás" egymást kizáró fogalmak. Át kell állnunk arra, hogy a szervezetünk zsírt égessen, mert egyrészt ettől fogunk lefogyni, másrészt ez a zsírégetés egyben azzal is jár, hogy nem fog ingadozni a vércukrunk, nem lesz bajunk az inzulinnal, tehát nem leszünk soha cukorbetegek, sokkal kevesebb szív- ér érrendszeri betegségünk lesz, stb. A ketózis mint a "gyógyító folyamatok beindítója" tehát kikerülhetetlen. Viszont 4 nap alatt megvalósítható, tehát ez még az akaratgyenge emberek számára is viszonylag könnyen elérhető. Aki 4 napra nem tudja letenni a kenyeret, sütit és kólát azért, hogy lefogyjon és meggyógyuljon, azzal a legjobb akarattal sem tudok mit kezdeni. Ennyit be kell tudnunk fektetni a saját egészségünkbe.

Miről van hát szó egész konkrétan? 4 nap totál szénhidrátmentességről. Ez alatt egyáltalán nem ehetünk szénhidrátot, de bármi mást igen, ráadásul annyit amennyit csak akarunk. Négy napig mellőzzük a kenyeret, tésztát, és bármi mást amiben búza, vagy bármilyen gabona van; a rizst; a krumplit és a kukoricát; a hüvelyeseket, vagyis a babokat és borsókat; az édes gyümölcsöket; és minden olyan ételt és italt amiben cukor van. Ehetünk ehelyett bármennyi húst, halat, tojást, szénhidrátmentes(!) zöldségeket, vajat és sajtot, zsírt. Ez lehet hogy nem túl nagy választék, de 4 napra azért bárkinek tartható. Ha valaki nem rajong ezekért az ételekért, annak nem kell tömnie magát velük, de szénhidrátot semmi esetre sem ehet.

Ezután a 4 napos ketózis-beindító folyamat után rátérhetünk a "normál" egészséges táplálkozásra, ami életünk végéig nyugodtan tartható, mert nincs benne semmi radikális, semmi elviselhetetlen. Ha valaha is visszaesnénk a régi "cukros" táplálkozáshoz - amit nem ajánlok - akkor sincs más dolgunk, mint újra lenyomni a 4 napos ketózis-beindító kúrát és újra felvenni az egészséges táplálkozás ritmusát.

Kicsit bővebben akkor a normál egészséges táplálkozásról. Ez a paleo, az atkins és a józan ész keveréke. Mindhárom szerint vissza kell szorítani a szénhidrátot; tegyünk hát úgy. Ez hétköznapi magyar nyelven annyit tesz, hogy:

1. A finomított cukorról nagyjából le kell mondanunk. Sem italokban, sem ételekben nem érdemes fogyasztani, mert ez a legkárosabb táplálék a szervezetünkre nézve. Ha mégis olyat eszünk/iszunk amiben cukor van, akkor fokozottan figyeljünk arra, hogy előtte-utána minimum aznap, de lehetőleg még másnap se fogyasszunk más szénhidrátot. (Itt látszik azért az is, hogy nincs kegyetlen vasszigor, csak erős de józan megfontolás.)

2. Gabonát csak akkor együnk ha valami speciális jelentősége van számunkra - mondjuk legyen az szülinapi torta, vagy havi 1-2 alkalommal a kedvenc spagettink, vagy édesanyánk házi sütésű kenyere. És ha már gabonát eszünk, akkor figyeljünk oda hogy aznap - és lehetőleg másnap is - ne együnk más szénhidrátot (lásd az 1. pont). Az ideális az, ha a kenyeret teljesen ki tudjuk zárni az étrendből, de ha havi egy-két szelet becsúszik attól még egészségesek maradunk. Heti egy szeletnél akkor se együnk többet ha az ég leszakad. Ez csak 2-3 hétig lesz furcsa és szokatlan, utána egyszerűen fel sem tűnik hogy leszoktunk róla.

3. Rizs. Határeset. Sok benne a szénhidrát, de nem annyira káros mint a búza. Ritkán fogyasszuk, de azért nem kell tőle rettegni. Heti egynél többször nem ajánlott.

4. Burgonya, kukorica: ezekben is viszonylag sok a szénhidrát, de már feleannyi sincs bennük mint a gabonákban, tehát ha azokat sikerült kiszűrni, akkor ezeket fogyaszthatjuk kicsit bátrabban. No ez nem azt jelenti, hogy ezeket zabálni kell, csak annyit, hogy nem szükséges őket nagyon korlátozni. Heti 1-2 alkalommal beférnek, de cukorbetegség, vagy gyors fogyás utáni vágy esetén érdemes még ebből is lejjebb venni.

Ha véletlenül megfeledkeztem valami fontos szénhidrátforrásról azt nézzék el nekem, mindenesetre szerintem a lényeg ennyi. Ha egyetlen mondatba akarnám sűríteni a teljes tökéletes étrendet, akkor az annyi lenne, hogy cukrot és gabonát csak egészen kivételes alkalmakkor fogyassz, rizst és burgonyát pedig csak akkor ha semmi jobb ötleted nincs köretre. Minden mást ehetsz kedvedre, és sose fogsz elhízni.

Az egész rendszernek az az alapelve, hogy beindítjuk a ketózist és aztán nem hagyjuk a testünket "visszaesni" a régi cukorégető üzemmódba. Egy-egy szénhidrátlökésre még nem áll vissza, tehát a ritka szénhidrátfogyasztással semmi gond nincs egészen addig, amíg az étrendünk szilárd alapja a fehérje és a zsír. Ha egymás után 3-4 napon fogyasztunk szénhidrátot, akkor visszaáll a test cukorégetésre, és újra előszedhetjük a fiók mélyéről a vércukorcsökkentőt, a vérnyomáscsökkentőt és stb. Használjuk az eszünket, és tartsuk kordában a mohóságunkat. Ha véletlenül mégis visszaestünk, akkor sem kell kétségbe szakadni: újra belekezdünk a 4 napos ketózisra váltó diétába és aztán visszatérhetünk a rendes egészséges étrendhez. Ha csak megettünk egy szelet tortát vagy két vajas kenyeret, akkor erre még nincs szükség.

Aki ezt a rendszert követi, az fogyni fog és egészségesebb lesz. Igaz nem máról holnapra, de ahogy a bevezetőben említettem, ilyet ne is várjon senki. Ha heti 1 kilót fogyunk, az már jó eredmény. Ha egyszer a meghízás évekig tartott, akkor várjuk ki a fogyás néhány hónapját. Aki türelmetlen, és gyors javulást szeretne, de egyúttal hajlandó is megfizetni az árát szigorral, az folytassa a 4 napos ketózis-diétát hosszabb ideig.

Nem szeretem ismételgetni magam, de muszáj hangsúlyoznom, hogy ha az alapétrendet követjük, amellett nyugodtan és bűntudattól mentesen kilenghetünk (80/20 szabály). Ehetünk mi vattacukrot vagy puffasztott rizst is, vagy bármi mást amihez kedvünk van, csak lehetőleg ne túl sokat, és ha egyszer ilyet ettünk, akkor 1-2 napig figyeljünk oda jobban a többi szénhidrátra.

Pár szó a jóval fentebb szóba hozott szokásokról és apróságokról:
Az ember életében sok olyan alkalom van, amikor egy ideig nincs étvágya. Betegség, stressz, túláradó jókedv, gyász, vagy csak spontán étvágyhiány, satöbbi. Ilyenkor semmi esetre se kövessük el azt a ballépést, hogy valamit leerőltetünk a torkunkon! Bízzunk a testünkben, az tudni fogja mi kell neki, és ha nem jelez éhséget, akkor ne tömjük feleslegesen. Örüljünk inkább a furcsa lehetőségnek, hogy fogyhatunk, ráadásul ha 1-2 napig alig csipegetünk valamit azt a gyomrunk is megszokja és utána később is jóval kevesebbet fogunk enni.
Egészségesebb ha egyszerre csak keveset eszünk, de napjában többször. Ha van rá lehetőségünk szokjunk át ilyen táplálkozásra.
Amint a jóllakottságnak a legelső halvány kis jelét érezni véljük, azonnal hagyjuk abba az evést. Ne együnk meg semmit csak azért, mert a tányéron van, mert "férne még", vagy bármi ilyesmi. Figyeljünk jobban a gyomrunk jelzéseire, és ha tele van, akkor ne együnk többet.
Igyunk sok vizet. Lehetőleg ezt is naponta többször, ne egyszerre sokat. Ha ránktör valami nagy éhség (ilyen is előfordulhat bárkivel), akkor igyunk közben pár korty vizet is.
Előfordulhat olykor, különösen ha "váratlanul" sok szénhidrátot eszünk, hogy a vércukorszintünk ingadozása miatt kellemetlen érzeteink lesznek. Ez egyáltalán nem veszélyes, és ne kövessük el azt a hibát, hogy a cukorral megrángatott vércukorszintet még több cukorral akarjuk helyrehozni. Ehetünk pár falat szénhidrátot "gyorssegélyként", de ne vigyük túlzásba. Igyekezzünk inkább lecsillapítani az ingadozást azzal, hogy eszünk valami "semlegeset", vagy egy kicsit leülünk nyugizni, pihenni. (Ilyet nem fogunk a mindennapokban tapasztalni, elsősorban csak azok kedvéért írtam ide, akik cukorbetegségben vagy metabolikus szindrómában szenvednek.) Aki vércukorszint-csökkentő gyógyszereket szed, és emellett leesik a vércukra, az ne a cukoradagot növelje, hanem a gyógyszeradagot csökkentse!
A "rágcsálást" alakítsuk át. Ne együnk chipset vagy édességet se a tévé előtt, se unalmunkban. Ha úgy érezzük, hogy jól esne "valami kis semmiség" akkor vagy együnk pár falat rendes kaját, vagy rágcsáljunk répát, gyümölcsöt, abszolút végszükség esetén próbálkozhatunk mogyoró- vagy diófélékkel. Ne feledkezzünk meg a vízivásról sem.
Hallhatunk esetleg olyat másoktól, hogy a diéta során az izmok is csökkenni fognak, nem csak a zsír. Igen ilyen létezik, de! Jó ha tudjuk, ez minden diétánál így van, egyáltalán nem csak a szénhidrátszegény diétánál. Sőt, azt lehet mondani, hogy a diétafajták közül még a szénhidrátszegény az, ami a legjobban kíméli az izomzatot.
Ja, és végül: ne használjuk a 80/20 szabályt arra, hogy legyen egy könnyű kibúvónk a folyamatos cukorevésre. A 80/20 szabály azért van, hogy az ember ne roppanjon bele a szigorba, amellett hogy a tökéletességre törekszik. Mérjük fel, hogy mit is jelent az a 20%, ne legyen napi 5 étkezésből 3 "kivétel" :)

Most az is nagyon figyeljen, aki nem szereti a borokat :)

A tokaji aszút 6-ig terjedő skálán "puttonyozzák". Ami erre a skálára nem fér rá a cukortartalma miatt, azt "aszú eszencia" névvel illetik. Mint bor, ezek a legfinomabbak a világon.

Létezik  a tokaji aszúnak egy mustja - jobb kifejezés híján nevezem így -, amit a borászok szimplán csak "eszenciának" neveznek. A "sima" mustra kevéssé hasonlít. Sűrű, mint a motorolaj, és a színe is olyan. Az íze nem :D

Szakértők leírásában: "Az egymásra ömlesztett aszúszemekből saját súlyuknál fogva méz sűrűségű folyadék préselődik ki."

Ha valaha is azon a vidéken járnánk, és módunkban áll találkozni egy bortermelővel, kérdezzük meg hogy ihatnánk-e ebből az eszenciából egy kortyot. Higgye el nyugodtan mindenki, megéri a fáradságot. Egészen elképesztő. Soha életünkben nem fogunk semmi ehhez hasonlót kóstolni. Hangsúlyozom: nem összetévesztendő az aszú eszenciával! Bolti forgalomban nem kapható, szerintem speciális borász körökben sem. Ezt vagy ott isszuk egy helyi gazdánál, vagy sehol.

Még az előző blogomban írtam cikket arról, hogy a hollywoodi sztárok kampánya a gyermekprostitúció ellen micsoda ostobaság.

Részlet:

"100 000 és 300 000 közé tehető a prostitúcióra kényszerített gyermekek száma"

Ezzel az idézettel két eset lehetséges: vagy direkt félreérthetően fogalmaznak, és a számadatok az egész világra vonatkoznak, vagy pedig direkt hazudnak. Az USA-ban a hivatalos adatok szerint ennek töredéke sincs a gyermekprostitúció."

A minap jelent meg az amerikai sajtóban egy cikk, ami betűről betűre bizonyítja az igazamat.

Részlet:

"Law enforcement records show that there were only 8,263 arrests across America for child prostitution during the most recent decade.
That's 827 arrests per year.
Some cities, such as Salt Lake City and Orlando, go an entire year without busting a child prostitute. Others, such as Las Vegas, arrest or recover 100 or so per year.
Compare 827 annually with the 100,000 to 300,000 per year touted in the propaganda."

Magyarul: A rendőrségi adatok szerint 8263 letartóztatás volt az USA-ban gyermekprostitúciós ügyekben az elmúlt évtizedben. Ez 827 letartóztatás évente. Egyes városokban, mint Salt Lake City vagy Orlando, teljes évek múlnak el egyetlen eset nélkül. Máshol, például Las Vegasban évente 100 körüli letartóztatás van. Hasonlítsuk össze a 827-et az évi 100-300.000 "áldozattal" amit a propaganda emleget.

Hogy mi ennek az igazi jelentősége? Az, hogy a feministák jelenleg is a törvények szigorításáért lobbiznak hazánkban (is). Egy olyan témában, ami egyértelműen illúzió. A szigorúbb törvényekbe eddig mindenhol, ahol bevezették őket, rengeteg ártatlan férfi bukott bele. Semmi szükségünk arra, hogy a radikális feministák egyetlen ujjal mutogatására férfiakat hurcoljon meg az igazságszolgáltatás, vagy hogy ezt a hatalmat a feministák törvényi erővel az összes nő keze ügyébe helyezzék.

Lazán kapcsolódik a témához a hír, hogy Dominique Strauss-Kahn ügyében előrelépés történt: az ügyész szerint az új bizonyítékok fényében a vád valószínűleg összeomlik. Még egy ember, akit ártatlanul megvádoltak, és ezzel tönkretettek. Az állását elvesztette, a francia elnökségért természetesen már nem indulhat, holott esélyesnek tartották. A nyugaton már divatos feminista stílusú "igaszágszolgáltatás" újabb sikertörténete. Biztos, hogy kell ez nekünk?

Jól szemlélteti a feminista látásmódot a következő idézet:

"(...) a világ leggazdagabb harmada túlnyomórészt férfi, a legszegényebb harmada pedig túlnyomórészt nő. Komoly gazdasági érdekek mentén lavíroznak hát a férfiak a nők ellenében évezredek óta."

A férfiak a nők ellenében? A "szegényebb harmad" nő? Miről beszél ez a feminista egyáltalán???

Kik azok, akik gazdasági érdekek mentén egymásnak feszülnek? A riválisok. Olyan rivális cégek, mint mondjuk az IBM és az Apple, vagy a McDonalds és a Burger King. Ezekről el lehet mondani, hogy a gazdasági érdekeik ütköznek. Hogyan is lehetne ezt férfiakra és nőkre vetíteni?

Leginkább sehogy. Ha a férfiak és nők által alkotott kisebb egységeket nézzük, amiket póriasan "családnak" is szoktak nevezni, azoknak a gazdasági érdekei közösek. Teljesen értelmetlen és holdkóros dolog lenne arról beszélni, hogy a férjnek bármilyen érdeke fűződne ahhoz, hogy a felesége elszegényedjen, vagy mondjuk eleve sültbolondság olyasmire gondolni, hogy a férj a feleség elszegényedésén gazdagszik meg. A család közös érdeke egyben a családban élő egyének érdeke is - együtt szegényednek vagy együtt gazdagodnak, tehát semmiféle gazdasági érdekellentét nincs közöttük.

Ha családokat nem alkotó - tehát egymásnak idegen - férfiakat és nőket nézünk, a helyzet nem sokat változik. Ha Rottenbiller Edömér nyitni akar egy csapágyboltot, azt nem valami nő elszegényedésének érdekében teszi. Nincs a szabad piacgazdaságnak olyan szelete, ami feltételezné - vagy elbírná - az olyasfajta férfi-nő szembenállást, amit a feministák próbálnak a torkunkon lenyomni. Férfi és nő egymásnak nem ellenfele individuális szinten sem, hacsaknem egymással versengő cégeik vannak, de ez esetben nyilván nem az eltérő nemi szerv okozza a versengést, hanem a cégek piaci versengése, ami nemektől teljesen független.

És ugyanez igaz általános szinten is, vagyis egy adott társadalomban a férfiak és a nők egymásnak nem riválisai. Nincs olyan erőforrás, amiért a nemek egymás ellen harcolnának. Nincs olyan mechanizmus, ami arra késztetne társadalmi csoportokat, hogy ellenkező nemű csoportok eltiprásával próbáljanak haszonhoz jutni. A hegesztők nem harcolnak a tanárnőkkel, a sofőrök nem ellenségei a bolti eladóknak.

Illetve... Ez alól az egyetlen kivétel a feministák csoportja. Ők az egyetlen közösség, ami a férfiak erőforrásait akarja magáévá tenni, alapvetően kétféle módon: az egyik, hogy megpróbálnak minél nagyobb szeletet megkaparintani az állam tortájából, vagyis folyamatosan tartják a markukat az állam adóbevételeiért, amit többségében férfiak fizetnek. Ilyen szipkázás egyfelől az egyedülálló anyák támogatása, a női vállalkozók kedvezményei, másfelől a feminista szervezetek pénzelése, stb. A másik módszer, hogy az állam közvetlenül utalja át a férfiak vagyonát a nőknek: gyerektartás, nőtartás, stb. Plusz vannak még olyan érdekes elképzelések, mint a "férfiadó", ami egyelőre még csak pár országban került bevezetésre, de feminista körökben hihetetlen népszerűségnek örvend.

Az idézetben található másik érdekes kijelentés is ugyanilyen hiteltelen. Szó sincs arról, hogy a férfiak gazdagok, a nők meg szegények. Erről csak akkor beszélhetnénk, ha a társadalomban minden egyén a többiektől elkülönülve élne, vagy pedig a saját neméből toborzott közösségekben, tehát a férfiak férficsoportokban élnének, a nők pedig nőcsoportokban. De nem ez a helyzet: az emberek családokban élnek, férfiak és nők vegyesen, vagy pontosabban fogalmazva együtt. Tehát ha valahol gazdagság van, azon osztozik a férfi és a nő, ha pedig valahol szegénység van, azon is. Ez alól persze akadnak kivételek, de a társadalom tetején csak szórványosan. Nincs a világon sehol számottevő "playboy réteg", ami gazdag egyedülálló férfiakból állna, akiknek a vagyonából egyetlen nő sem részesedik. A gazdag férfiak kevés kivételtől eltekintve párkapcsolatban élnek. Ahol több az egyedülálló férfi, az inkább pont a társadalom legalja. A hajléktalanok, munkanélküliek táborát főleg férfiak alkotják, és nem kell kutatómunka hogy tudjuk, ezeknek a férfiaknak gyakran nincs párkapcsolata. Tehát azt lehet mondani, hogy a vagyonból a nők is részesülnek, a szegénységből viszont inkább csak a férfiak.

Előre hallom, hogy valaki az afrikai országokban éhező nőkre fog hivatkozni. Igen, léteznek szegény nők. De azért mert a tévében nem mutatják, még sejthetjük, hogy az ugyanott élő férfiak sem mind milliomosok, csak a média jóval kevesebb figyelmet fordít rájuk. Ha egy etióp nő a gyerekével éhezik, akkor az apa is ott van valahol a környéken, ugyanolyan éhesen, esetleg már elföldelve. Csak a feministák képzelik, hogy a világ tele van olyan katasztrófával, ami csak a nőket sújtja, a férfiak meg valami ismeretlen eredetű csoda folytán valahogy kimaradnak belőle. Egy valamirevaló feminista szerint egy férfira nem hat a földrengés, cunami, éhezés. Ezek mind csak a nőket sújtják. Ahogy a régi vicc is mondja: "Holnapután világvége! A gyerekek és nők a leginkább sújtottak!"

Ahogy a feministák a gazdasági kérdéseket látják, az maga egy katasztrófa. Szerintük minden férfi gazdag, mégpedig azért, mert nőket zsákmányol ki és nyom el. Minden férfi élete habzsidőzs, miközben a nők szenvednek. Ez a kép persze csak a fejükben létezik. Gyurcsánynak, Orbánnak felesége van, és a kopasz mercis mellett sem egy másik "patriarcha" ül, hanem a nője. Ahol pénz van, ott a nemek nagyjából ugyanúgy részesülnek az áldásaiból. Ahol nincs, annak az átka szintén közös teher. A férfi és nő nem egymás ellenségei, legfeljebb egyes gyűlölet-ideológiák szerint.

A NANE családon belüli erőszakkal kapcsolatos baromságain már túl vagyunk, nézzük a nemi erőszakot... De ezt már nem elemzem végig, mert gondolom az olvasóknak sincs végtelen türelme. Elég lesz a szaftosabb részeket cincálgatni.

"[a nemi] erőszak hajtóerejét nem a kielégületlenség, hanem a nők gyűlölete és az áldozat feletti kontroll és hatalom jelenti."

Tipikus, szokásos feminista félkegyelműség. Aki egy nőt megerőszakol, az a szex miatt csinálja. Nőgyűlöletről szó sincs - csakhát ezzel könnyű vádaskodni, a feminista szövegekben minden harmadik szó a "nőgyűlölet". A kontroll és hatalom pedig egyrészt a feministák fétisei, a hétköznapi férfiak ilyesmire nem is gondolnak, másrészt csak a női szexualitásnak képezik szerves részét, a férfi szexualitásnak nem. Tehát férfiakat azzal vádolni, hogy "kontroll céljával" szexelnek egyszerű pszichológiai kivetítés. Aki mint feminista nő ilyet állít, azzal csak annyit bizonyít, hogy az ő fejében a szex a hatalomról szól, és el sem tudja képzelni hogy a férfiaknál máshogy legyen.
Newsflash, vagyis villámhír következik: a férfiaknál a szex a szexről szól.

"A nemi erőszak nem szex, hanem erőszak"

Ha ez igaz lenne, akkor a szex nem is kéne hozzá, nem? Ahol nincs szex az nem nemi erőszak, tehát feministáink már megint nagyot alkottak. Egy bűncselekmény definíciójából ki akarják vonni a leglényegesebb elemet ami azt a bűntényt meghatározza.
Lásd még továbbá az előző ponthoz fűzött magyarázatot: lehet, hogy egy nő azt képzeli, hogy minden szexnek valamiféle "célja" van a szex puszta élvezetén kívül (itt pl. erőszak), de a férfiak nem így működnek.

"A nemi erőszak nemcsak az egyes megerőszakolt nők személyiségi jogait sérti, hanem minden nő biztonságérzetét."

Persze, persze, kollektív bűn meg minden ilyesmi. Ezeket a nézeteket Dvorkin terjszetette meg Solanas, akik jobb körökben már rég nem szalonképesek. Ugyan magyarázza már meg egy okos feminista, hogy ez mondjuk a késelésre miért ne vonatkozna ugyanúgy? Egy késelés nem csökkenti a potenciális áldozatok biztonságérzetét? Dehogynem. Ez minden bűntényre ugyanúgy igaz. Épp ezért csak az aljaskodó feministák igyekszenek ezt mint "tudatos patriarchális nőelnyomásra utaló érv"-et tálalni.

"A "vonakodó nőiesség" mítosz, amelyet a nők valós igényeinek és tapasztalatainak elhallgattatására használnak."

Ez a legkevésbé sem "mítosz" - viszont nem is indok a nemi erőszakra. Normális ember nem érvel ilyesmivel, és kíváncsi is lennék, hogy a feministák tudnának-e példát hozni arra hogy valaki ezzel védekezett. Kétlem.
És persze felbukkan a nők "elhallgattatása". Ki által? Hát a patriarchátus által, biztosan.

"A nők - a férfiakkal ellentétben - sosem tanulják meg testüket megvédeni"

Ez miféle baromság?! Nem tudom eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.

"Az elkövető az esetek túlnyomó többségében az áldozat ismerőse vagy rokona."

Ez nem kis részben a nemi erőszak definíciójának folyamatos módosítgatása miatt van. Régen azt értették nemi erőszak alatt, ha egy nő ellenkezett, vélhetőleg fizikailag is ellenállt, de egy idegen férfi fizikai erejével vagy fenyegetésekkel legyőzte ezt az ellenállást és a nő akarata ellenére közösült vele. Ma már az is nemi erőszak a törvényi definíció szerint, ha egy 19 éves srác a saját 17 éves barátnőjével közös beleegyezéssel szexel; ha egy feleség szól, hogy már nincs kedve, de a férj még lök kettőt; ha a nő kezdeményez és kifejezetten akarja a szexet, de másnap felkelve úgy érzi hiba volt; stb. Így már érthető, hogy az esetek többségében az "áldozat" ismeri az "elkövetőt".

"A nemi erőszakot elkövetők 87 százaléka fegyvert hord magánál"

Úgy érti péniszt? Mert máshogy ezt nehezen lehetne elképzelni. Főleg, ha az áldozat ismerőse az illető.

"Megfelelő szaksegítség híján a lelki erőszak okozta sérülések évekkel azután is megmaradnak, hogy a testi sebek már begyógyultak."

Azért ez remélem nem számít érvnek a mellett, hogy minél tovább nyújtsa az áldozat a saját lelki fájdalmait. Egyáltalán nem kegyetlenség azt mondani, hogy meg kell gyógyulni. Igenis fel kell állni a padlóról, nem pedig a fortyogó férfigyűlölet központjává válni, mint azt egyes feministák tették és teszik.

"A nemi erőszak miatti hamis bejelentések aránya körülbelül 2-2,5%"

Azt a világraszóló hazugságot már feministák is cáfolták, a hozzáértő nagyközönség pedig többször is, alaposan. Jellemző a feministákra, hogy minden józan ésszel szembemenve ragaszkodnak a többször hivatalosan megcáfolt hazugságaikhoz.

Az előző cikkben a NANE férfigyűlölő ostobaságait elemezgettem, és a tulajdonképpeni tanulság csak később jutott eszembe.

A NANE majd' minden pontban arról beszélt, hogy a férfiak rosszak, csúnyák és gonoszak. Kizárt, hogy bármiféle javulás lenne tapasztalható náluk, vagy hogy bármilyen mentőkörülmény mellettük szólhatna. Az is lehetetlen, hogy a cselekedeteikre bármi más okuk lenne a legaljasabb gonoszságon kívül.
Ellenben a nők sosem követnek el semmi rosszat, a légynek sem ártanak és amúgyis csodálatos kis angyalka mindahány.

Az egyetlen kivételt ez alól az képezte, amikor arról beszéltek, hogy akár még a férfiak is "meggyógyulhatnak", ha feminista agymosásnak vetik alá őket. Pf.

Mégis mit várhattunk volna feministáktól??? Egy feministának mindig, mindenre következetesen ugyanaz a válasza: a férfiak a felelősek. A férfiak rosszak. A férfiak gonoszak. A történelemben még nem fordult elő, hogy egy feminista ne 100%-ban a férfiakat okolta volna a nők - inkább vélt, mint valós - sérelmeiért.

És ezek papolnak nekünk egyenlőségről vagy egyenjogúságról? És még úgy is gondolják, hogy nem fogunk átlátni a szitán?! Mik vannak...

Martin S. Fiebert nagyjából 25 éve gyűjtögeti a hivatalos nemzetközi adatokat a családon belüli erőszak kapcsán. Idén májusban frissítette utoljára az adatbázisát, ami jelenleg 218 tudományos kutatás anyagát és 64 áttekintést, analízist tartalmaz. A következtetése egyszerű: a nők ugyanannyira agresszívek mint a férfiak. Ez úgy hangzik, mintha a nők és a férfiak ugyanúgy emberek lennének, ugyanolyan hajlamokkal az erőszakra, idegeskedésre, dühre. Ez úgy hangzik, mintha egy feminista tankönyvből lépett volna elő, hiszen amit kimutat, az a nemek közötti egyenlőség. És persze Fiebert kimutatásai megegyeznek a hétköznapi tapasztalatokkal is, miszerint az odakint éldegélő Gézákat ugyanúgy leordítják az Emmák, vagy hozzájuk vágják a lencsefőzelékes tányért, amennyire Gézáék ráförmednek Emmáékra vagy megszorítják a karjukat hogy belilul. Mindenki ember, senki sem angyal.

Ez a kép valahogy mégsem felel meg a feministáknak. Az egyenlőség nagy harcosainak ez az egyenlőség csak humbug. Szerintük teljesen más a helyzet:

Tévhit: A nők is verik a férjüket.
Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

Milyen látványos különbség: 50% vagy 95%. Itt valaki hazudik. Vajon Fiebert kolléga füllent, aki 282 egyetemi/állami kutatásának linkjei mellett egyesével elemzi azoknak a megállapításait, vagy a NANE, aminek a támogatása attól függ hogy elég erőszakot tudjon kimutatni, és hasraütésre mondja a számot, amire semmiféle bizonyítéka nincs?
Egyébként micsoda érdekes "tévhit", hogy a nők is verik a férjüket - olyan "tévhit", amit a legtöbb férfi már személyesen átélt.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az összes létező párkapcsolati forma közül a leszbikus kapcsolatokban a legnagyobb a CSBE szintje.

Tévhit: A bántalmazás a lakosságnak csak egészen elenyésző hányadát érinti.
Tény: Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.

Az általam mérvadónak tartott felmérések szerint CSBE az összes kapcsolatok nem egészen 24%-ában fordul elő, és ebben benne van a nem fizikai erőszaknak egy rakás formája, például verbális erőszak, "pénzügyi erőszak", stb.; plusz az enyhe fizikai erőszak is, valamint természetesen azok a kapcsolatok, ahol a férfi nem erőszakos, csak a nő. Az amcsi egészségügyi hivatal felmérése alapján azon  kapcsolatok aránya, ahol kizárólag a férfi erőszakos a nővel szemben, 3,5%. Hol van ez a 3,5% attól, hogy a nők 20%-ának rendszeres veréséhez lehessen hasonlítani? Itt valaki hazudik. Vagy az amcsi egészségügyi hivatal, vagy a feministák.

Tévhit: A családi ügyekbe való rendőri beavatkozással könnyű visszaélni. Sok nő csak bosszúból vádolja partnerét.
Tény: A nyugati statisztikák szerint a családon belüli erőszak miatti téves letartóztatások aránya megközelítőleg kettő százalék: éppen annyi, mint a többi bűncselekmény esetében.

Nincs ebben semmi "tévhit", ez tökéletesen így van. Ez a 2% ugyanaz a hasraütéses 2% amit a nemi erőszakok esetén tapasztalható hamis vádakról mondtak a feministák. Abban az esetben is kiderült, hogy hazugság, és ebben az esetben is az. A napi médiában nem erről szólnak a hírek, de a blogoszférában dunát lehet rekeszteni azoknak az exférjeknek a sztorijaival, akiket a rendőrök fogadtak munkából hazatérvén, azzal a szöveggel, hogy a feleségük "fél tőlük", vagy azt állította hogy a férfi bántalmazta. Természetesen ok nélkül - annyiról volt csak szó, hogy egyetlen ilyen telefonnal a nő elintézte, hogy az övé legyen a ház, a gyerek és a vagyon. (Moldova György is említ ilyen eseteket börtön-riportkönyvében.)

Tévhit: A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt.
Tény: Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.

Hogyisne. Nyilván Einstein vagy Gandhi vagy Obama is pont úgy bucira verte/veri a feleségét mint Lakatos Sámson alsóröcsögei csavargyári segédmunkás. Ehhez jóformán még kutatás sem kell, hogy tudja az ember, nem lehet igaz.

Tévhit: A férfi ideges, azért csap oda. Az ő vállát nyomja a család minden anyagi gondja.
Tény: Az erőszak nem megfelelő módja annak, hogy valaki levezesse az idegességét. Semmilyen családi szereposztás nem indokolja a másik megalázását és megverését.

Ennek a "tévhitnek" és a "ténynek" semmi köze egymáshoz. Igen, a CSBE 95%-a azért van, mert valaki ideges, és eljár a keze - legyen az akár nő, akár férfi. Ettől függetlenül az világos, hogy az erőszak nem megfelelő levezetése az idegességnek. Az ilyen "semmi nem indokolja" szövegek viszont fordított nemi felállás esetén is pontosan ugyanannyira igazak. Ha egy nő vág pofon egy férfit, akkor a nőnek sem kéne mentségeket keresni.

Tévhit: Egy pofon még belefér a szerelembe: levezeti a feszültségeket, és aztán minden rendbe jön.
Tény: A "pofonra csók" sztereotípia csak a tévéfilmekben működik. A gyakorlatban a pofonok nem kölcsönösek, és nem múlnak el nyom nélkül. Az első pofont követni fogja a többi, és a bántalmazás egyre szélsőségesebb és durvább lesz.

Vagy nem. Van úgy, hogy tényleg rendbejönnek a dolgok. Az meg miféle szélütöttség, hogy a pofonok nem kölcsönösek? Akik ezt a tévhitesdit írták, még nem hallottak olyanról, hogy nő vágott volna pofon férfit? Kit akarnak ezzel az egyoldalú maszlaggal átverni?

Tévhit: A bántalmazott nők mazochisták. Élvezik a verést, különben nem maradnának.

Nyilván nagyon sokan vannak akik nem élvezik a verést. Viszont az a gond, hogy senki nem is állította, hogy élveznék. A feministák itt a saját fantomképeiket állítják fel mint tévhitet, aztán le is döntik. Így nem nehéz.

Tévhit: Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna.
Tény1: A nők nagyon gyakran hisznek, vagy reménykednek a bántalmazó ígéreteiben: ilyesmi többé nem fordul elő többé. A nők gyakran anyagilag is függnek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek, hogy házastársuk bosszút áll, ha elhagyják.

A legtöbb esetben a nőt a saját félelmei tartják bántalmazó mellett. Arról miért nem esik szó, hogy a férfit mi tartja az agresszív feleség mellett? Ja, mert "olyan nem létezik".

Tény2: A bántalmazott nők számára a statisztikailag legveszélyesebb időszak a válás vagy szakítás után kezdődik.

Ez egy siralmas vicc aminek nincs poénja. Olvastam már komoly feminista forrásból olyat, hogy szakítás után nyolcszorosára emelkedik az erőszak kockázata - csak azt felejtették el a feminista megmondóemberek, hogy már eleve 12,5% fölé helyezték a kapcsolatokon belüli erőszak arányát, és ezt nyolccal szorozva már 100% fölé jutunk. Ha valakinek ez nem elég indok a feministák komolyan vétele ellen, annak nem tudom mi lenne az.

Tévhit: A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket.
Tény: Senki sem érdemli meg, hogy megverjék még akkor sem, ha idegesítően vagy zavaróan viselkedik. Egy érett személyiségű felnőtt képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért. A felelősség azt terheli, aki ütésre emeli a kezét.

Jó lenne, ha azt terhelné, mert akkor a felelősség fele a nők vállát nyomná. Jelenleg nem ez a helyzet. Végeztek már olyan kísérleteket, ahol az utcán egy férfi vert egy nőt, vagy egy nő vert egy férfit. A pasit leállították, vagy hívták a rendőröket, a nőnek viszont szurkoltak. You go grrrl!
A nők néha tudatosan provokálják ki azt, hogy megüssék őket. Igenis előfordul ilyesmi, és itt nem arról van szó, hogy valaki hülyén viselkedik. Nem kéne a nőket minden lehetséges bűnükből kimosdatni, mert igenis emberek ők is, akik képesek minden aljasságra amire a férfiak.

Tévhit: A legtöbb ember elítéli a családon belüli erőszakot.
Tény: Sok ember elzárkózik az áldozatoktól, és efféle magyarázatokat gyárt:"Szabad emberek, nekik biztos így jó", "Semmi közöm hozzá, hogy mi történik mások otthonában" (ál-liberalizmus); "Még engem is megütne", "Nem akarok bajba kerülni" (félelem); "Engem is vertek gyerekkoromban, mégis tisztességes ember lett belőlem", "Vannak nők/gyerekek, akik csak az erőszakból értenek" (erőszakos attitűdök); "Ha tényleg lenne ott valami baj, a rendőrség biztos kijönne, és bevinné a bántalmazót" (téves hit a törvényekben és a hatóságokban ); "Jó fantáziája van ennek a gyereknek", "Olyan jóravaló ember az, ismerem, soha nem tenne ilyet", "Ez a nő biztos nagyon kielégítetlen, hogy ilyesmiket beszél" (az áldozatok megkérdőjelezése). A gyakorlatban az áldozatokat messze kevesebben támogatják, mint az elkövetőket.

Ez mind gyenge fantáziálgatás. Ha megkérdezed a családod, a barátaid, az ismerőseid, senki nem fogja azt mondani, hogy jó dolog lenne valaki mást bucira verni, főleg nem családon belül. Az, hogy egyesek kételkednek bizonyos konkrét esetekben, vagy azt mondják hogy azért nem avatkoznak közbe mert féltik a saját testi épségüket, az a legkevésbé sem "az elkövetők támogatása".

Tévhit: Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni.
Tény: A verés és a bántalmazás számos esetben bűncselekmény, ezért nem menthető fel azzal, hogy otthon történik. Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata. Ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma.

Egészséges határokat kéne húzni. Ha egy szülő a gyerek seggére ver az eltört kínai váza romjai fölött, ahhoz igenis senkinek semmi köze, se az államnak, se a feministáknak. Az állam csak akkor avatkozzon közbe, amikor bárki olyan sérülést szenved amit már orvosnak is látnia kell, vagy ha ő maga segítségért fordul kívülállókhoz (pszichológus, stb). A feministák még ekkor se!
A meggyilkolt férfiakról miért nem esik szó? Ja, ők senkit nem érdekelnek, hiszen csak férfiak.

Tévhit: A törvény megvédi az áldozatokat.
Tény: A világ legtöbb országában - Magyarország is ezek közé tartozik - a családon belüli erőszak áldozatait nem védi hatékonyan a jog. A rendőrségek és a bíróságok még a meglévő törvényeket sem szívesen alkalmazzák, pedig még ezek alkalmazásának esetén is sok súlyos bűncselekményt meg lehetne akadályozni, a jogalkotók pedig mereven elzárkóznak a törvények módosításától.

A törvény nem azért van hogy védjen. A törvény azért van hogy büntessen. És ha valakiről kiderül, hogy olyan mértékű bántalmazást követett el, ami már a rendőrség közbeavatkozását szükségesíti, azt a törvény igenis meg szokta büntetni. Rendszeresen van hír a sajtóban lesittelt bántalmazókról.

Tévhit: A rendőrök letartóztathatják a bántalmazót.
Tény1: Magyarországon családon belüli erőszak esetén a rendőrség még mindig gyakran reagál úgy, hogy "családi ügybe nem avatkozunk, csak ha vér folyik". A rendőrség köteles kiszállni a helyszínre, és ott a lehetőségeihez mérten intézkedni. (Erről lásd bővebben a vonatkozó ORFK intézkedést.)

Igen, a rendőrök letartóztatják akiről kiderül hogy bűncselekményt követett el. Mit akarnak ezen felül a feministák? Azt is tartóztassák le, aki ellen semmilyen bizonyíték nincs? Azt is tartóztassák le aki nem követett el semmit? Ráadásul az általuk idézett ORFK intézkedés pont azt tartalmazza, hogy igenis le kell tartóztatni a CSBE elkövetőit, aminek a keretébe tartozik a testi sértés, kényszerítés, stb. Egész pontosan: "Ha a törvényi feltételek fennállnak, a bántalmazót elő kell állítani, őrizetbe kell venni, illetőleg kezdeményezni kell előzetes letartóztatását."

Tény2: Bár vannak országok, ahol a családon belüli erőszak áldozatait védő törvényeket megszigorították, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elrettentés nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazók segítséget kapnak a saját erőszakos magatartásuk megváltoztatására.

Szóval a tapasztalatok szerint a szigorúbb törvények nem érnek semmit, de azért szigorítsunk mi is. Az elmebaj orvosi definíciója az ugyanolyan cselekvésre várt különböző reakció. A következtetéseket mindenki levonhatja.
A bántalmazók pedig még soha sehol nem kaptak ilyen segítséget, ez csak egy feminista utópia, ahol a férfiak saját maguk kérik a gyógyszeres kezelésüket. Arról nem is beszélve, hogy a bántalmazásnak soha semmilyen országban vagy területen "nem lett még vége", tehát miről is beszélnek itt egyáltalán?!

Tévhit: A segélyvonalak és az anyaotthonok felbomlasztják a családokat.

Ez tökéletesen így van akkor, ha a segélyvonal vagy menedékház feminista kézben van, ugyanis ekkor minden jelentkezőnek válogatás - és kérés - nélkül azt tanácsolják, hogy váljon el. Mi ez, ha nem a családok bomlasztása? Ez egyébként összhangban áll a feminizmus céljaival, aminek nem egy vezéregyénisége kijelentette már, hogy addig nem jöhet el a feminista utópia amíg a család intézményét meg nem szüntetik.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazó volt, az is marad.
Tény: Egyes nyugati országokban célzott egyéni vagy csoportterápia segítségével (amit gyakran kísér felfüggesztett börtönbüntetés) a bántalmazó férfiak képesek felhagyni a nőpartnerük elleni fizikai erőszakkal.

Milyen érdekes, hogy ez a tévhit ellentmond annak a korábbi tévhitnek, hogy az erőszak abbamaradhat. Nemrég még arról volt szó, hogy egy pofon után mindig jönnek az újabbak, most meg az ellenkezője igaz? Ja hogy feminista agymosás szükségeltetik a páciensek gyógyulásához. Kösz, nem. A feministák maguk sem mentesek az erőszaktól, sőt, tipikusan eléggé erőszakos népség, tehát nehezen hiszem hogy pont ők lennének hivatottak arra hogy másokat kezeljenek.

Tévhit: Aki egyszer bántalmazott nő volt, az is marad.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.

Tévhit: Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.
Tény: A bántalmazónak bármilyen indok elég lehet arra, hogy verést kezdeményezzen. Gyakori, hogy indokai teljesen ellentmondanak egymásnak.

A beteg elméjű bántalmazóknál ez előfordulhat "gyakran", akik ugye a lakosság egy ezrelékét ha kiteszik, de általános értelemben a társadalomban a jelenség egyáltalán nem gyakori. Kéretik pontosabban fogalmazni, kerülve a célzott félreérthetőséget.
A "hétköznapi" CSBE esetén a legtöbb alkalommal a nő igenis aktívan részt vesz abban, hogy a szituáció bántalmazásig fajuljon. Sokszor azzal, hogy ő maga üt először.

Tény: A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25%-át akkor is megverik, amikor terhes. (Az ilyen esetek 10%-ában a verés vetélést okoz.) Sokszor épp a terhesség ideje alatt kezdődnek a verések, vagy akkor válnak súlyosabbá.

Ez színtiszta démonizálás, a közönség érzelmeinek feltüzelése a férfiak befeketítésére. A terhes nők vetélésig veréséről úgy beszélni, mintha az társadalmi szinten elterjedt lenne nagyjából kimeríti a férfigyűlölet fogalmát.

Tévhit: A távoltartást a nők arra fogják használni, hogy visszaéljenek vele, és megszerezzék a közös lakást.
Tény: Egy megfelelően felkészített rendőr nem manipulálható. A távoltartást más országokban olyan helyzetekben szokták meghozni, amikor egy láthatóan összevert és megfélemlített nő fizikai védelme a tét.

Használták már elég sokan mindenféle idiótaságra a távoltartási rendeleteket, szóval megintcsak nem kéne úgy tenni, mintha a nők angyalok lennének. És mi az hogy "megfelelően felkészített rendőr"? Nyilván arra gondolnak, hogy maguk a feministák készítenék fel a rend őreit, ahogy az nyugaton már évtizedek óta megy. És ebben a feminista tréningben kéne nekem bízni, hogy majd segít megvédeni a jogaimat, mint férfinak? Ez remélem komoly, mert viccnek rossz lenne.
Mindenesetre a linkelt Letterman-féle eset is mutatja, hogy a feministák nyíltan, ellenőrizhetően, tudatosan és pofátlanul hazudnak.

Tévhit: A távoltartás csak a hajléktalan férfiak számát fogja növelni.
Tény: Az otthonukból elküldött férfiak túlnyomó többsége társas szempontból nem elszigetelt, és anyjánál vagy egyéb ismerőseinél talál szállást.

LOL
Hát ez aztán csodálatos; ha egy sereg férfit kidobnak az otthonából, sebaj, egy részük majd csak ellakik a szüleinél.
Igenis rengeteg a hajléktalan férfi, aki az autójában alszik a híd alatt, miközben az állam vonja a fizetéséből annak a háznak a törlesztőrészleteit, ahonnan kidobták. Feminista igazságosztás.

Tévhit: A távoltartás semmit nem old meg, mivel nem okoz változást az erőszakos emberek személyiségében.

Ilyet senki nem állított. Feminista szalmabáb.

Ez a cikk "elavult". A frissebb változat megtalálható itt.

Miután bejárta a sajtót két hír, miszerint diétával, illetve gyomorszűkítő műtéttel gyógyítható a 2-es típusú cukorbetegség, az emberben felmerül, hogy miért és hogyan működhet egy ilyen diéta.

Sajnos jómagam nem voltam ott a vizsgálatokat végző orvoscsapatokban, ezért csak annyiból tudok következtetéseket levonni, amennyit ők leírtak. Szerencsére az "átlagos" magyar olvasóhoz képest azért mégiscsak van annyi előnyöm, hogy az így-úgy lefordított bulvárcikkek helyett elolvashatom nem csak az eredeti angol nyelvű cikkeket, de még az azoknál is eredetibb tanulmányokat, amiket maguk az orvosok adtak le a szaklapoknak. Már ha nem kell fizetni érte :P

Az mindenesetre világos, hogy a két cikk tartalma szorosan összefügg, hiszen az elhízás elleni gyomorszűkítő műtét előtt, közben és után igencsak szigorú diétára van fogva az ember, tehát a műtéti páciensek gyógyulását is a diéta okozza, nem pedig az, hogy tesznek egy gyűrűt a gyomrukra, vagy kivágnak belőle egy darabot.

Ami az igazán érdekes a "műtéti gyógyulásokkal" kapcsolatban, az az, hogy egyesek már a műtét után pár nappal elhagyhatták a diabétesz gyógyszereiket, tehát nagyon gyorsan látványos javulást lehet elérni. Aki eléggé elkötelezett, annak nem kell hónapokig pitypangot rágcsálni a gyógyuláshoz, elég 1-2 hét kúra - ámbár az viszont elég kemény lesz, nem éppen fáklyásmenet. Szóval aki nem tud meglenni a napi rendes vajas-mézes kenyere vagy tepertős pogija nélkül, az ne reméljen csodát, neki sajnos maradnak a gyógyszerek.

Először nézzük az elméleti alapokat. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek problémája kettős. Egyrészt van maga a betegség, másrészt vannak a tünetek. Érdekes módon(?) a gyógyszerek a betegséget egyáltalán nem gyógyítják, nem is kezelik, még csak meg sem próbálkoznak ilyesmivel. Minden diabétesz gyógyszer kizárólag a tüneteket hivatott enyhíteni, és ezért van az, hogy élethosszig szedni kell őket. A céljuk nem az, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem az, hogy együtt tudjon élni a betegséggel.

De hogy a lényegre térjek: Maga a betegség ugye az inzulinrezisztencia, vagyis konyhanyelven az, hogy hiába van a vérben inzulin, a sejtek nem hajlandóak felvenni a vércukrot. Az inzulin dörömböl a sejtek ajtaján, hogy engedjék be a cukrot, de a sejtek nem tudnak ajtót nyitni. A vércukor pedig így nem fogy, sőt, ha több szénhidrátot eszünk, akkor csak nő és nő a végtelenségig. Ez a hasnyálmirigyet még több inzulin termelésére serkenti, amivel sajnos nem megy semmire.
Ezt a konkrét problémát ugye úgy lehetne orvosolni, hogy a sejtmembránokat újra rugalmassá tesszük, vagyis az jelenti a gyógyulást, ha az inzulin dörömbölésére a sejtek ajtót nyitnak és beengedik a cukrot.
Na ez az ami a gyógyszerészetet és a modern orvostudományt nem érdekli. Ők ezzel nem foglalkoznak, szerintük ez lehetetlen. Most viszont kiderült, hogy 2 hét diétával megoldható. Hogy erre az orvosok eddig miért nem jöttek rá, holott évtizedek óta kutatják a cukorbetegséget? Jó kérdés, lehet rajta töprengeni.

Amit a gyógyszerek vállalnak, az annyi, hogy a vércukor szintet alacsonyan tartják, tehát bár maga a betegség nem gyógyul meg, a beteg legalább megússza a magas vércukorszinttel járó rosszullétet és betegségeket. Hogyan csökkentik a vércukrot? Úgy, hogy leterhelik a májat, vesét, hasnyálmirigyet, és még egy rakat egyéb szervet. Emitt egy kicsit akadályozzák a normál működést, amott meg fokozzák. Mellékhatásuk persze van.

Namármost ha az ember diétával akar kilábalni ebből a bajból - ami, mint láttuk, lehetséges -, akkor érdemes külön-külön figyelni erre a két tényezőre. Akár úgy is mondhatnám, külön diéta szükséges a vércukorszint csökkentésére, illetve egy másik diéta a sejtmembránok meggyógyítására.

Jelen pillanatban úgy látom, hogy érdemes a sejtmembránok gyógyításával kezdeni, amellett, hogy az ember továbbra is szedi a diabétesz gyógyszereket. Ez a kúra ugye arra hivatott, hogy a sejtfalainkat rendbe tegye, és aki olvasgatott már ezen a blogon az tudhatja, hogy ennek a fő fegyvere az omega-3 esszenciális zsírsav. Ugye a problémánk a helytelen táplálkozás miatt alakult ki, elsősorban a túlzott omega-6, és a túl alacsony omega-3 fogyasztás miatt, tehát ezen kell változtatnunk, ha vissza akarjuk fordítani a betegséget. Ez egy nagyon szigorú kúra, legalábbis az első hetekben mindenképp, tehát készüljünk fel lelkileg, hogy esetleg nem várt áldozatokat kell hoznunk az egészségünk érdekében. Mindenkinek egyéni joga és lehetősége hogy mérlegelje, mi ér neki többet.

"Sejtfal-diéta", mit NE együnk:
Kerülnünk kell mindent, amiben O6 van. Attól nem kell félnünk, hogy eseteg a teljes mellőzéssel O6-hiány alakulna ki, mert úgyis bekerül innen-onnan egy kis mennyiség, ami a szükséglet fedezésére bőven elegendő. A mi feladatunk a kúrával, hogy elkerüljük azokat a forrásokat, amiket el tudunk kerülni.
- Növényi olajak. Mehet a kukába a napraforgóolaj, szójaolaj, és tulajdonképpen a lenmagolaj kivételével minden növényi olaj.
- Minden olyan étel ami növényi olajat tartalmaz, tehát például a majonézek és margarinok. Továbbá azok az ételek amikben szintén van növényi olaj, de "rejtetten": nápolyik, jégkrémek, és bármi aminek a bolti csomagolásán a "növényi olaj" felirat megtalálható a felhasznált anyagok listájában.
- Olajos magvak, ideértve a mogyorókat, diókat, de még a szezámot és a mákot is. Persze ezekből általában nem eszünk sokat, ezért a gyógyulás után elkezdhetjük őket újra fogyasztani, de a kúra alatt tilos.

"Sejtfal-diéta", mit együnk:
Az O3 fogyasztásra kell koncentrálni, és az elsősorban a halakban található meg. Namármost egyesek szerint a halak a mai szennyezett tengervízben maguk is szennyezetté válnak, és persze vannak olyanok is akik nem szeretik a halat. Nem baj, nekik is van megoldás. Mindenesetre ezeket keressük:
- Lazac, tőkehal, szardínia vagy hering, illetve ezeknek az olajai, valamint a tőkehalmáj (a "csukamájolaj" megtévesztő név, ugyanis nem csukából készítik hanem legtöbbször tőkehalmájból, de mindenesetre ebből kiderült, hogy csukamájolaj is alkalmazható O3 kúrára).
- Aki nem szereti a halat, vagy halolajat, annak marad az omega-3 kapszula. A drogériákban (Rossmann, DM) és a gyógyszertárakban is lehet kapni, többféle cég is gyárt ilyet. Én nem ajánlanék márkát, mindenki mérje fel a helyzetet és döntsön a saját kedve és pénztárcája szerint. Egy havi adag 3000 Ft körül mozog, ez egy kúrára bőven elég, szerintem ennyit bárki rászánhat. Egy dologra kell nagyon odafigyelnünk: kétféle O3 kapszula létezik: halolajos illetve lenmagolajos. A lenmagolaj legfeljebb 5-10%-ban hasznosul a szervezetben, tehát a gyógyértéke tizede-huszada a halolajénak. Vegyünk halolaj kapszulát még akkor is ha vegetáriánusok vagyunk. A kapszulák adagolását végezzük előírás szerint, még ha nagyon belelendülünk, akkor se szedjünk be többet naponta mint az előírt mennyiség másfélszerese. Olyan eszünkbe se jusson, hogy egyszerre bezabáljunk marokszám. Ennél a kúránál az a lényeg, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon elegendő O3, nem pedig az, hogy egyszer jól telezúdítsuk magunkat vele. Éppen ezért ezt a kúrát érdemes a gyógyulás után is tovább folytatni, esetleg felezett adagokkal, ha sokalljuk a havi kiadást.

Ennek a diétának a lényege, hogy a sejtmembránjainkba már beépült O6-ot lecseréljük O3-ra. A szervezetünk okos, ezért ha rendelkezésre áll elegendő O3 akkor ezt automatikusan és azonnal elvégzi. Egy-két hét alatt rendbe tehetőek így a sejtjeink. Ez elméletileg meggyógyítja az inzulinrezisztenciát, és ha a későbbiekben is kerüljük a növényi olajokat és a margarint, akkor remélhetőleg soha többet nem lesz gondunk vele.

A másik diéta a vércukorszint csökkentésére van, amíg ezt csináljuk, addig nincs szükségünk vércukorszint-csökkentő gyógyszerekre. Ez a kúra sem egyszerűbb, és ez is lemondásokkal jár, de megintcsak azt tudom mondani, mindenki mérlegeljen hogy mi fontosabb neki. Ezzel a diétával és a gyógyszerekkel kapcsolatban van egy-két nagyon fontos tudnivaló, szóval ne ugorjunk neki semminek amíg mindent át nem olvastunk és meg nem értettünk!

Ennyi kitérő után a lényeg: az a diéta, ami a leginkább garantálja az alacsony vércukorszintet, az az Atkins. Erről is esett már itt szó többször is - nem véletlenül.
Ráadásul az Atkins, ahogy az hivatalosan meg van írva, pontosan a diéta legelején helyezi a legnagyobb hangsúlyt a vércukorszint csökentésére, tehát ideális a cukorbetegeknek.
Én itt és most nem vállalkozok arra, hogy a teljes Atkins-diétát leírjam. A lényeget elmondom, ezen felül aki további információkat akar, az a neten megtalálhatja. A google ugyan nem szó szerint a barátunk, de ilyen esetekben jól jön.
Szóval az Atkins lényege, hogy ne együnk szénhidrátot - mégpedig nem úgy, hogy folyamatosan napról-napra csökkentjük a bevitt mennyiséget, hanem pont fordítva: az első napon azzal kezdünk, hogy gyakorlatilag teljesen kizárjuk, aztán szép lassan lehet újra növelni. Ezt a neten így írják le röviden és érthetően (most ne arra figyeljünk, hogy a fogyásról beszélnek, hanem a szénhidrátokról):

"Az Atkins diéta két hetes bevezető szakaszának célja a zsírégetés, a fogyás beindítása, melyet kizárólag a szénhidrátok erős korlátozásával lehet elérni. A szabályok pontos betartása miatt ez a legkritikusabb szakasz. A könyvben található 'Engedélyezett ételek listája' pontosan meghatározza, mit lehet és mit nem lehet enni. Néhány fontosabb szabályt az alábbiakban kiemeltünk.

Amit az 1. szakaszban egyáltalán nem szabad fogyasztani:
- gyümölcs, kenyér, tészta, gabona, keményítő tartalmú zöldségek (krumpli, kukorica)
- tej, joghurt, túró
- olajos magvak (dió, mogyoró stb.)
- kávé, tea és egyéb koffein tartalmú italok.

Amit az Atkins diéta bevezető szakaszában szabad enni:
- baromfi, hal, kagyló, tojás, vörös húsok
- vaj, majonéz, olíva olaj, sáfrány, napraforgó vagy más növényi olaj
- Napi 20 gramm szénhidrát: zöldsaláta, zöldségek, valamint kis mennyiségben sajt, tejföl, tejszín.

A feldolgozott hústermékeknél (sonka, szalámi, kolbász) érdemes megvizsgálni a összetevőket, mert előfordul, hogy tartalmaznak hozzáadott cukrot és szénhidrátot. A panír szénhidrát tartalma miatt kerülendők a rántott húsok vagy zöldségek is."

Azt vegyük észre, hogy az Atkins-diéta megenged olyanokat, amit a "sejtfal diétánk" nem - ezeket ne fogyasszuk! Amikor egyszerre csináljuk a két kúrát, csak azt együk, amit mindkettő megenged. Amit bármelyik diéta tilt az tilos.

Szerencsére ez a szigorú fázis csak 1-2 hétig tart, utána nyugodtan lehet sok szabályon lazítani, és az egészség érdekében 1-2 hét önsanyargatást még el tud viselni az ember.

Az én személyes tanácsaim a teljes diétával kapcsolatban: Mindkettőt vegyük komolyan amíg meg nem gyógyulunk, és próbáljuk úgy intézni az életünket, hogy utána is mindkettőt a végtelenségig tudjuk folytatni "félgőzzel". A vasszigor csak a gyógyulás alatt fontos, de azért jó ha megértjük, mindkét kúra az egészségünket szolgálja, tehát ne térjünk vissza korábbi rossz szokásokhoz, mert újra a régi betegségeket fogják okozni. Ha egyszer egy jó diétával meggyógyultunk akkor maradjunk is annál a diétánál.

Érdemes a sejtfal gyógyító diétát már most, azonnal elkezdeni és sosem hagyni abba. Ez nem is olyan nehéz: ne együnk margarint és süssünk zsírral olaj helyett. Az olajos magvakat a kemény kúra után már nyugodtan fogyaszthatjuk újra.

Az Atkinst addig csináljuk szigorúan amíg muszáj, utána jócskán lehet rajta lazítani. Annyit érdemes megtartani belőle, hogy kenyeret és rizst csak "végszükség esetén" együnk, cukros italokat (kólák) soha, édességet meg csak ritkán. Gyümölcsöt, burgonyát, hüvelyeseket nyugodtan fogyaszthatunk újra a kúra után, ahogy tejtermékeket is bátran amennyi belénk fér. Ha ezt be tudjuk tartani akkor soha többé nem kell tartanunk semmilyen típusú cukorbetegségtől.

Ha elszánjuk magunkat a diétázásra, kezdjük a sejtfal kúrával és adjunk neki egy hetet. Közben szedjük tovább a diabétesz gyógyszereket az előírások szerint. Aztán ha elérkezettnek látjuk az időt, akkor lecserélhetjük a gyógyszereinket az Atkins-re. A metformint, ahogy arról már esett szó, rögtön teljesen állítsuk le. A többi diabétesz-gyógyszert pedig fokozatosan csökkentsük, egészen addig amíg úgy nem érezzük, hogy biztonságosan elhagyhatóak. Én ezt sem húznám 1-2 napnál tovább, tehát például az Atkins első napján már nem vennék be semmilyen metformint, de a többi gyógyszert még igen; másnap a többi gyógyszerből is már csak fél adagot, harmadnapra pedig semmit.

Természetesen - és ez nagyon fontos, akármelyik diétát csináljuk, akár egyszerre, akár külön-külön - ha elhagyjuk a gyógyszereket és rosszul érezzük magunkat, akkor mégiscsak vegyük be a gyógyszereket. Sajnos nincs arra garancia, hogy mindenki azonnal és tökéletesen meggyógyul ettől a diétától. (A sajtóban talált 2 cikkben 80% körüli gyógyulási arányt említettek, tehát 5-ből 1 embernél nem vált be.) Ne tekintsük ezt valami csodaszernek, ez nem Jézus érintése. Ez egy esély a jobb életre: ha beválik örülünk, de ha csak annyit elérünk, hogy a gyógyszeradagokat csökkenteni lehet, már az is igen jó eredmény. Javasolt a kúra alatt a vércukorszint gyakori ellenőrzése, és szükség esetén a megfelelő beavatkozás. Amennyiben "túl jól sikerül" bármelyik diéta és nagyon leesik a vércukorszintünk, akkor először is próbálkozzunk a gyógyszeradagok csökkentésével vagy elhagyásával, és együnk valami olyat, amit ilyen esetekre az orvos előírt (valami cukrosat). Amennyiben a gyógyszereket elhagyva nagyon felugrik a vércukor, vegyünk be gyógyszert még mielőtt rosszul lennénk. Röviden összefoglalhatnám ezt a bekezdést annyiban, hogy ésszel diétázzunk, ha bármi probléma adódik akkor vigyázzunk magunkra.

Ami szintén nagyon fontos, és szeretném ha mindenki megértené: ezt nem lehet félszívvel végigcsinálni. Az a hozzáállás, hogy "oké hogy diétázok, de ez a kis kenyérke/fánkocska/csokika még belefér" biztos garancia a bukásra. Ha nem tudjuk a sejtfal-kúra vagy az Atkins előírásait még két hétig sem teljesíteni, akkor bele se fogjunk az egészbe.

Kívánok mindenkinek cukorbetegségtől mentes jövőt, és aki kipróbálja ezt a diétát az kérem írjon itt a hozzászólásokban a tapasztalatairól.

Az index ma rögtön 3 érdekes cikkel fogadott a címoldalán egészség témakörében.

"Visszafordítható a 2-es típusú cukorbetegség"

Mégpedig diétával! Ez jól hangzik, és néhányan már sejtettünk is valami ilyesmit. Ezek szerint az eddigi orvosi hozzáállás helytelen volt. Pedig mennyire védték! Korábban ha valaki ilyen eretnek elméletekben hitt, azt kiközösítette az orvostársadalom.
De nézzük meg jobban a cikket:
"A 2-es típusú diabétesz felnőtt korban jelenik meg, oka az elhízás, rosszul megválasztott étrend, illetve a mozgásszegény életmód."
Ebből annyi igaz, hogy általában felnőtt korban szokott megjelenni, mert addigra sikerül tönkretenni a szervezetünket, illetve hogy az étrend az oka - de az meg nem azért amit eddig az orvosok hittek.
"A betegségben a hasnyálmirigy inzulintermelése elégtelenné válik, ennek következtében a vérben megemelkedik a glükóz szintje."
Ez viszont totál csőd, ugyanis amit itt leírnak (csökkenő inzulintermelés), az pontosan az 1-es típusú cukorbetegség. A 2-es típusú az az inzulinrezisztencia, aminek semmi köze az inzulintermeléshez, hanem a sejtmembránok merevsége okozza, de erről már sokat beszéltem. Aki nem hiszi járjon utána.
Namármost ahhoz, hogy megtudjuk mi a fene van, meg kell nézni a forrást.
A BBC Health már félig-meddig helyesen "diagnosztizálja" a 2-es típusú diabéteszt, ugyanis arról beszél, hogy az inzulin a testben "nem működik". Furcsa megfogalmazása ez az inzulinrezisztenciának, de azért még éppen érthető.
És hogy miféle diéta volt ez és miért működött?
Fogyókúrás italok és keményítőmentes zöldségek, napi 600 kalória összesen. Nem kell agysebésznek lenni, hogy lássa az ember, ezzel jelentősen lecsökkentették az omega-6 bevitelét, ami a sejtmembránok átjárhatatlanságáért felelős... Ők persze szimplán a kalóriamennyiség csökkentéséről beszélnek. Előbb-utóbb remélhetőleg kiderül, hogy kinek van igaza. Én mindenesetre maradok a omega-3-ban gazdag tőkehalmájamnál, köszönöm.

"Apró étrendi hibáktól is sokat hízhatunk" - mondja a következő cikk, és így folytatja:
"Apró étrendi szokások - például egy kis adag chips vagy egy pohár cukros üdítő elfogyasztása naponta - hosszú évek alatt jelentős többletsúlyhoz vezethetnek".
Csakhogy végre eljutottunk idáig. Mi a közös a chipsben és a kólában? A szénhidrát.
Persze maga a felmérés kétes értékű, mert egy sor külső tényezővel nem számolnak, de azért dícséretes, hogy már nem a zsír a fő mumus, hanem a szénhidrát :)

"Kockázatos néhány időskori gyógyszer" - vezet félre a harmadik cikk címe aljas, ámde tipikus módon. Ilyen az, amikor direkt befolyásolni akarják az olvasó véleményét, mondhatni előfőzik mielőtt a lényeggel szembesülne. Mi is a félrevezetés? "Időskori" gyógyszerről beszélni, holott a vizsgált gyógyszerek nem "időskoriak", mindössze maga a vizsgálat koncentrált az idősekre, mivel egy ezzel a szakterülettel foglalkozó csoport végezte.
És hogy mi a lényeg?
"(...) tanulmány az első, amely szisztematikusan vizsgálta az úgynevezett antikolinerg aktivitás hosszú távú hatását. Az antikolinerg szerek mellékhatása, hogy az acetilkolin elnevezésű fontos idegi ingerületátvivő molekula tevékenységét blokkolják. E szerek közé számos receptköteles és vény nélkül kapható hatóanyag tartozik, például álmatlanság, utazási betegség (hányinger, szédülés), allergia, depresszió és inkontinencia elleni készítmények."
Ilyen gyógyszereket csak idősek szednek? Frászt. Ezek a mellékhatások csak időseken mutatkoznak? Lótúrót. Magyarul a vizsgálat következtetése, miszerint egy rakás gyógyszer "növeli a szellemi leépülés és a korábbi halálozás kockázatát", mindenkire vonatkozik aki ilyen szereket szed, nem csak idősekre. Kellemetlen.
Ami még kellemetlenebb, hogy mindenféle tanulmányok és cikkek írói nehezen tetten érhető ferdítéseket alkalmaznak azért, hogy az ember sose tudja pontosan hogy mire számíthat. Az ilyen cikkeknél legalább annyira fontos a sorok között olvasni, mint a tartalomban. A főcímnek meg sose higgyünk.

Férfiasan bevallom, az eredeti nem tőlem származik, én csak adaptálom a magyar nyelvre és viszonyokra.

Gyakran hallhatjuk a feministáktól azt a védekezést, hogy "nem minden feminista radikális".

Persze, persze.

Nézzük mit is takar valójában ez a szabvány feminista védekezés:

"Oké, oké, egyes radikális feministák szorgalmasan hergelik és kínozzák apáitokat, bátyáitokat, fiaitokat. Mások napi szinten harcolnak azért, hogy elvegyék az alapvető emberi jogaitokat, el-embertelenítsenek és démonizáljanak benneteket a sajtóban és különféle publikus kampányokkal, vagy épp lerombolják a jövőtöket. Tudok róla, hogy vannak feministák akik minden erejüket arra fordítják, hogy olyan törvényekért és szabályokért lobbizzanak, amik váláskor kisemmizik a férfiakat - elveszik tőlük a gyerekeiket, otthonukat, vagyonukat, és ráadásnak a keresetüket is az eljövendő évtizedekre. És persze vannak feministák akik mindezen törekvésekhez biztosítják a támogatást, akik szurkolnak, és örülnek ha sikerül ezekből valamit megvalósítani.

De nem vagyunk mind ilyen gonoszak!

Vagyunk páran akik csak ácsorgunk és nem csinálunk semmit."