Tavaly nyáron felvetettem, hogy országunknak hasznos lenne az atomerőművek következő generációjába fektetnie pénzét és energiáját. A tórium gazdaságosabb és biztonságosabb, mint az urán, az erőműépítés munkát adna a magyar cégeknek, ésatöbbi. Most mindennek az ellenkezője valósul meg, tökéletesen úgy, hogy az a lehető legrosszabb legyen az országnak. Túldramatizálom a kérdést? Lássuk:

Maradunk az uránnál, vagyis hozzákötjük magunkat a múlthoz.

Az uránt az oroszok fogják nekünk szállítani, de csak 20 évig, azután a szerződés "meghosszabítható".

A sugárzó hulladékot szintén az oroszok viszik el, de amivel nem tudnak mit kezdeni, azt 20 év múlva visszaszállítják hozzánk. (WTF?!)

Az építést is az oroszok végzik, de van rá utalás, hogy szeretnénk, ha a magyar alvállalkozók részesedése megközelítené a 40%-ot. (A terület őrzése máris magyar feladat.) Broáf.

Mindezt persze kölcsönből, aminek a kamatait évtizedekig fogjuk nyögni. Van ígéret, hogy ezt az áram árába nem építik be - ez persze egyben burkolt utalás arra, hogy örüljünk, ha az áram ára nem emelkedik, ahelyett, hogy csökkenne.

Tehát az egész herce-hurca az energiagazdálkodásunkban, az áram árazásában, az ország jövőjében nem hoz semmiféle komoly előrelépést. Okoz viszont belpolitikai csatákat, kiviszi a határon az adóforintjainkat, és amíg ezzel b*szkódunk, addig mások fejlesztik a tóriumos reaktoraikat, amit aztán 100 év múlva megintcsak kölcsönből fogunk velük megépíttetni. Halleluja.

Ennek a tervezetnek nincs olyan pontja, ami a magyar emberek érdekét szolgálná, és egyre hajlamosabb vagyok azt hinni, hogy ez egyáltalán nem véletlen.