Természetesen spoilerekkel, kattintás után.

A 7. epizód fényévekkel jobb volt, mint az előzménytrilógia együttvéve, ezt pedig erősen a javára írom. Így azt mondom, alapvetően nem volt rossz film; nem aludtam el rajta, nem hagytam félbe, s talán még az sem kizárt hogy megnézem még egyszer, hogy összehasonlíthassam a szinkront az eredeti hanggal.

De annyira jó azért mégsem volt. Ha valaki azt remélte, hogy az ősrégi trilógia méltóképp folytatódik, annak szerintem csalódnia kellett. A Disney mindenféle értelemben biztosra ment: felmérte az összes célcsoport minden igényét, belőtte az elvárásokat, aztán megpróbált egy 100%-ban kompromisszumokból álló tisztes iparosmunkát letenni az asztalra. Nem rúgott fel látványosan semmit, bő kézzel adagolta a nosztalgiát, és igyekezett olyat alkotni amitől rajongók és újoncok egyaránt megkapják amit várnak. Ez valamilyen szinten érthető, ugyanakkor teljes mértékben kizárja, hogy valami eredetit, valami átütő erejűt lássunk a vásznon. Kellő kreativitás hiányában a nosztalgiából ismétlés lett, a modern célcsoportoknak való megfelelésből pedig nyalizás a feministáknak.

Nekem eredendően négy problémám volt a filmmel (egy részét másoktól is hallottam, szóval nem gondolom hogy mindegyik egyedi és markáns észrevétel lenne):

1. A sztori 80%-ban a 4. epizód másolata, 10% erejéig van benne az 5-6. epizódokból, a maradék (az új!) 10% pedig nem egy nagy durranás, tulajdonképpen csak a lyukakat foltozza be és a folytatásokat készíti elő több-kevesebb sikerrel. Ha a 77-es mozifilmnek remake-et akartak volna forgatni, akkor az ez lenne. A csúcs az új Yoda, aki ezúttal nem zöld, hanem narancssárga, és természetesen nőnemű, de ugyanazokat a bölcsességeket próbálja átadni, ugyanolyan stílusban, mint az eredetije. Mivel a filmben csak 3 percet és kb. 10 mondatot kap, ez nem igazán jön össze neki, de az igyekezet aranyos.

2. Az egész film kapkodó volt, csak rohant végig a sztorin helyszínről helyszínre. Számomra úgy csapódott le, mint különálló jelenetek sorozata - egy téglafal amiből kihagyták a maltert. Bár így sem volt egy rövid film, de nyugodtan lehetett volna még 20 perccel hosszabb, és akkor talán lett volna idő kényelmesen belehelyezkedni minden egyes új hangulatba, megbarátkozni minden új szereplővel, stb. Biztos lesz majd rendezői változat, amitől ezt is megkapjuk, dehát az az eredeti moziélményt már nem fogja visszamenőleg módosítani.

3. Volt egy rakás logikátlanság, ami kizökkentett. Ezek nagyrésze a feministabarát főhősnőhöz kapcsolódik, amit a negyedik pontban tárgyalok, de volt azokon kívül is elég furcsaság, hogy megérdemeljék a külön említést. Persze nevezhetjük ezt szőrszálhasogatásnak is, dehát nem tudok mit csinálni, ha valami hülyeség történik, az engem automatikusan kizökkent. A legszembetűnőbb példa talán az volt, amikor az évek óta ismeretlen helyen tartózkodó Luke barátunkat megtalálják, és a srác egy párszáz négyzetméteres, kietlen szigeten ácsorog. És néz. Sehol egy ház, egy házikert, vagy bármi jele annak hogy ott valaki tartósan élne. A srác évek óta füvet eszik és a puszta földön alszik? És mi a tökömet áll ott, bámulva a semmibe? Nekünk a filmet nézve ez egy drámai jelenet, de neki csak egy átlagos kedd délután, 2 óra 25 perc, enyhe nyugati szél, a madarak pont úgy rikácsolnak mint bármikor máskor. Ő pedig áll mint egy faszent, bámul a semmibe, természetesen a kamerának háttal, hogy drámaian tudjon megfordulni. Vattafák... Aztán a főhősnő egy szó nélkül felé nyújtja a saját elveszett fénykardját. Ez biztos valamilyen szimbolikus gesztus akart lenni, de nem igazán vágom, hogy mit szimbolizál. Illetve megintcsak azt mondom, hogy nekünk filmnézőknek ez a jelenet sokat mond(hat), de a film világán belül értelmetlen és melodramatikus. Lehet hogy csak én öregedtem meg, de számomra sokkal célravezetőbb lett volna, ha a csaj bemutatkozik, elmagyarázza hogy mi a túrót keres ott, ésatöbbi.
Az a jelenet se piskóta, amikor a csaj jóvoltából Leia hercegnő egyszerre veszíti el a férjét és a fiát, és erre úgy reagál, hogy kedvesen megöleli. (Persze a fiú biztosan visszatér a folytatásra, ami önmagában is irracionális, mert a széteső bolygón soha nem találták volna meg időben ahhoz, hogy ki is menekítsék.) Az is sánta egy kicsit, hogy a sokmillió agymosott rohamosztagos mind vakon rohan a halálba egy hajszálnyi kétely nélkül, és csak egyetlen kivétel létezik, de az nagyon. Talán tehettek volna egy kósza megjegyzést arról, hogy az újoncok X százaléka selejt, vagy valami ilyesmi, és akkor érthetőbb lenne a néger srác háttere.

4. Ha már itt tartunk, a néger sráccal semmi bajom, volt elég szereplő a filmben ahhoz, hogy ne lógjon ki. Nem érződött rajta a polkorrekt izzadtság, vagy legalábbis én nem éreztem. Ellenben a főhősnő, bakker... Sokan mondták, hogy "Mary Sue karakter", vagyis az író önmagára vonatkozó vágyálmainak a megtestesítője - és egyáltalán nem túloztak. A csaj mindenben tökéletes, olyannyira, hogy mindenben jobb mindenki másnál. Amikor életében először belép a Millennium Falconra, úgy, hogy még sosem vezetett semmilyen űrhajót, máris jobban ismeri mint Han Solo. Nade menjünk sorjában...

- Kicsoda ő voltaképpen? Egy sivatagi városban árvaként, elhagyottan felnövekvő névtelen szemétszedő, aki sosem hagyta el a környéket sem, nemhogy a bolygót. Alapvetően még a szemétszedésben sem jeleskedik - az átlagos napi termése egy negyed vagy fél fejadag nesquick vitaminozott kenyérpor. Testalkata törékeny, semmiféle képzésben vagy oktatásban nem részesült, nem tagja semmilyen szervezetnek, még barátai sincsenek. Amit "tud", az a szemétszedés közben felszedett barkácsolási jártasság - ami önmagában is kicsit fura, mert dolgok szétszereléséből nem igazán lehet megtanulni a javításukat, de oké, ezt még elnézzük. Barkácsolni tud, azon kívül semmit - innen rajtol a film.

- Alultáplált mivoltától és harci képzetlenségétől függetlenül simán lever két rátámadó alient egy bottal, akik természetesen nagyobbak és erősebbek mint ő.

- Ő az erkölcs bajnoka, aki egy ismeretlen roncsgyűjtő és egy ismeretlen robot huzavonájában automatikusan a robot pártjára áll, hiszen a robotoknak is vannak emberi jogai...! Aztán ugyanazt a robotot nem hajlandó eladni egy hónapra elegendő élelemért sem, nyilván, hiszen ő nem olyan. Inkább éhezik, de egy aznap talált teljesen haszontalan szerkezetet nem ad el csak úgy - annak ellenére sem, hogy ha jobban belegondolunk, valójában ez a foglalkozása: gazdátlan, de még működő cuccokat gyűjt a sivatagban eladásra. Egy termosztát és egy robot között valójában nincs semmi különbség, hacsaknem tényleg azt hisszük, hogy a robotoknak lelke, egyénisége és jogai vannak, ami nagy baromság lenne egy olyan világban, ahol a robotokat milliós nagyságrendben sorozatgyártják.

- A birodalmiak támadásakor nem tojik be, sőt, ő kezdeményez, mint valami képzett gerilla. Mindenki más fejvesztve menekül, ő még a hidegvérét és a karcos modorát sem veszti el egy pillanatra sem.

- Annak ellenére, hogy sosem vezetett űrhajót, és még sosem látta a Millennium Falcont belülről, egyszerűen bemászik és felszáll vele. A filmkészítők persze jelzik, hogy kezdő a csaj, ezért felszálláskor minden szarnak nekimegy - ugyanakkor nem egészen 20 másodperccel később úgy cikázik a mindenféle roncsok és akadályok között, mint a világ legjobb pilótája 15 év gyakorlattal a háta mögött. Egy átlagos ember egy biciklivel nem tudná ezt megcsinálni, dehát ő különleges...

- A Millennium Falcon (a nosztalgiafaktornak megfelelően) természetesen folyton bedöglik, de a csaj mindent azonnal megjavít. Valahonnan elkezd dőlni a füst, ő odaugrik, és már vágja is hogy mit kell tennie. Ezt még akkor sem hinném el, ha világéletében kifejezetten YT-1300-as teherhajók javításából szerezte volna a betevőre valót, de a sztori szerint ő még csak nem is látott ilyesmit közelről korábban. A nézőnek el kellene hinnie, hogy a lezuhant csillagrombolók roncsaiban való turkálás kellő felkészítést jelent egy teljesen más korból származó, más méretű és típusú űrhajó menet közben való megjavításához.

- Ez a dolog odáig fajul, hogy miután összefut a hajó eredeti gazdájával, ő mondja meg Han Solonak merre hány méter. Körülbelül egy órát lehetett a hajón, ami a srácnak évekig volt otthona, megélhetésének forrása és számtalan életveszélyes kalandjának helyszíne, de ettől függetlenül miért is ne tudhatná ő jobban?

- Kiderül, hogy még sosem volt a kezében lőfegyver, de már az első lövéseivel is pontosabb, mint az évekig képzett katonák.

- Eddig fogalma sem volt az erőről vagy a jedikről, de miután a narancsszínű Yoda-kópia azt mondja neki, hogy csukja be a szemét és minden rendben lesz, becsukja a szemét és mindenkit lepipál. Először nemcsakhogy védekezik egy jól képzett jedi agycsavargatása ellen, de egyenesen ő néz bele annak az agyába. Aztán, bár fogalma sincs arról hogy tulajdonképpen hogyan lehetne használni az erőt és mire, magától rájön a "nem ezeket a droidokat keresik" agymosó trükkre, és sikerrel használja is. A koronát pedig az teszi fel az egészre, amikor élete első fénykard-bekapcsolása után cirka 2 perc alatt miszlikbe aprít egy (többek között Luke Skywalker által is) évekig képzett, gyakorlott jedit szemtől szembeni küzdelemben. Most vagy ő a midikloriánok Istenének földre szállt avatárja, vagy elmehet a retkes picsába a forgatókönyviró.

Szerencsére az itt-ott felcsipegetett információknak köszönhetően fel voltam készülve arra, hogy főhősünket Anita Sarkeesian személyes naplóbejegyzései alapján álmodták a vászonra, így nem ütött akkorát a dolog.

...

szerk.: Ja, még annyit, hogy marhára furcsállom a színészválasztást Leia & Han fiára. Egyikhez sem hasonlít egy kicsit sem, viszont úgy néz ki mint egy nyámnyila pöcs aki nem tud rendesen dönteni, hogy emós vagy gót legyen. Ennek megfelelően egyfolytában hisztizik - mint ahogyan a birodalmi erők parancsnoka is, ami erősen meglepő. Szerintem igencsak rontja a csúnya gonosz elnyomók hitelességét és félelmetességét, hogy a két legfontosabb képviselőjük úgy viselkedik, mint két egymás sikereire féltékeny elkényeztetett tinédzser.

...

A trailerek alapján még hittem benne, hogy az új trilógia talán felnőhet a régi szintjére, de ilyen illúzióim immár nincsenek. A Disney célja nem az volt, hogy minőségben kövesse az eredetiket - nekik elég volt a mértani módszerekkel kiszámolható pénzügyi siker, és ez amennyire érthető, annyira szomorú is. Meg sem próbáltak maradandót alkotni. Felmérték, hogy a tizeniksz és huszonipszilon közötti mozibajáró korosztálynak mik a szokásai és elvárásai, aztán azokhoz faragták hozzá a folytatást - egy jó adag grrrl powerrel nyakon öntve, természetesen. Ahogy írtam, ez még így is fényévekkel jobb mint George Lucas egyszemélyes agyfasza a kétezres évekből, de alapvetően egy hatalmas kihagyott ziccer az egész. Fimtörténet helyett egy átlagos popcornmozit alkottak.