Viszonylag rég volt ilyenről szó, hát lássuk.

Az utolsó hollywoodi sztár akiben még lehet bízni az Tom Cruise. A minap moziztam a legújabb lehetetlen küldetést, és bár volt benne jópár (a sorozatban többnyire visszatérő) hiba, egyszerűen lehetetlen volt nem élvezni ahogy Cruise apánk végtelen profizmussal szórakoztat. Ilyen az amikor valaki igazán komolyan veszi a munkáját, és a világ legdurvább profijait szerződteti minden posztra, hogy a végtermék felülmúljon minden várakozást. Őszintén szólva szénné untam a John Wick 4 hosszabb akciójeleneteit, különösen a körforgalmasat, amiről messziről lerítt hogy bár bizonyos részei hagyományos trükkökkel készültek, azért összességében mégiscsak számítógépes grafika az egész. Mentek körbe-körbe a linóluem vagy kapitólium vagy mi a tököm - a diadalív - körül, érzésre órákig, és ez baromi gyorsan vált dögunalmassá. A film amúgy nem rossz, csak minden akciójelentet vissza kellett volna vágni a felére, de mindezt igazából csak azért hoztam fel, mert a MI7/1-ben olyan autós üldözés van, ami mellett a John Wick megszégyenülten elbujdokolhat melegebb éghajlatra. Szeretjük Keanu Reeves-t, de ezúttal Cruise ütött nagyobbat. Már csak azt nem értem, hogy a majdnem 3 órás film hogyan lehet egy filmnek az első fele, dehát na. Tudod mit, Tom, neked elnézzük ha erről a rókáról 2 bőrt nyúzol le. A tavalyi Top Gun 2 után idén is a tiéd az év filmje.

(Akit esetleg érdekel, annak itt a spoilermentes véleményem, először a negatívumokkal: A női szereplők közül 2 túl hasonló volt, nem bosszantóan, csak egy kissé zavaróan egy olyan arcmemória nélküli embernek mint én. A hangmérnököket, mint az utóbbi évtizedekben szinte mindig, most is tüzes vassal kellene csiklandozni. Néhány akció-részlet túlmutatott a hihetőségen. Talán a legkiábrándítóbb, bár még mindig elviselhető, hogy mindenki mindenkinek a mindenkije ebben a filmben, legalább háromezerhétszáz arcot látunk akik vagy szerepeltek az előző részekben, vagy utólagosan vissza lettek magyarázva Hunt ügynök múltjába, és így ez a kapcsolati háló kissé belterjes + hihetetlen. A pozitívumok... Minden más. Ami feltűnt, hogy egyes színészekről ordít ahogy élvezik a játékot és a forgatást, ami baromi ritka, de én ugyanannyira élveztem hogy ők élvezik :)

A Barbiról nem beszélünk sokat, egy férfigyűlölő lázálom, amit tragédia hogy agyatlan fiatalok millió bámulnak világszerte. Az Oppenheimerre nem mondom hogy nem volt nagy durranás, mert szerintem akit érdekel a téma az már sokszorosan agyon lett verve a bombasztikus poénokkal, szóval inkább fogalmazzunk úgy, hogy a Manhatten projekt érdekes volt, minden más dögunalom és/vagy értelmetlen. Ezt a filmet nem Nolannak kellett volna rendezni.

A Sound of Freedomról azért nem beszélünk sokat mert nem láttam, csak annyit tudok róla hogy a balos világsajtó teljesen maga alá rosált az igyekezettől hogy bemocskolja a filmet, ami a gyerekkereskedelemről szólt, ezzel bizonyságát adva hogy 1. a főnökeik érintettek a témában; 2. a haladó értékrendbe simán belefér a gyerekkereskedelem.

Az Indiana Jones meggyalázására még annyit sem vesztegetünk mint az előzőekre, 1/10, anyátokat.

A Flash meglepően nem volt vállalhatatlanul szar, ha nem Ezra Szararcú Miller játssza a főszerepet és nincs benne a túlerőltetett debilhumor, szerintem az év meglepetése lehetett volna.

Az Extraction 2 kicsit ugyanolyan mint a John Wick 4, túl sok és túl hosszú az akció, és helyenként túl irreális, de amúgy nem szar, nézhető a műfaj kedvelőinek. Cris Hemsworth meglepően jó a szerepben.

A Gyors iramú széria legújabb darabját sajnos félbehagytam, nem bírtam megnézni, ugyanis okádhatnékom támadt attól amit a főgonosz karakteréről képzeltek az alkotók. Jason Momoa ne parádézzon rózsaszín tüllcuccban mint egy ócska buzi, vagy ha megteszi, ne várja hogy komolyan vegyem mint tömeggyilkost. Talán azt mondták neki a szereposztásnál, hogy a Joker egy homár változatát kell eljátszania?

...

Nah, ennél régebbre talán fölösleges visszamenni, térjünk át a TV-re. Az legalább rövid lesz, ugyanis maximum annyit tudok mondani, hogy a Secret Invasion egy rakás fekália. Epizódról epizódra vártam, hogy mikor kezd jó lenni, de nem kezdett. Egy bennfenntestől hallottam, hogy rájuk maradt egy hiperócska, depresszív hidegháborús kémsorozat forgatókönyve a hetvenes évekből, és megbíztak pár hatévest hogy frissítsék fel pár "tyú" meg "pű" alkalmazásával. Így most a Marvel világában szabadon mászkál egy agyalágyult tinédzser az összes valaha látott szuperhős és szupergonosz valamennyi képességével, de ez biztosan nem fog bekavarni a Marvel univerzumába, ugyan... Nick Furyt pedig leköpte, lehugyozta és fültövön fosta a sorozat, semmi értelmes szerepet nem osztottak rá azon kívül, hogy mindenki más folyamatosan őt ócsárolta, ő meg hümmögött.

...

Már csak az anime maradt hátra: Az előző, vagyis a 2023 tavaszi szezonból szerintem a Hell's Paradise, a Demon Slayer és a Dead Mount Death Play volt nézhető - mindegyik tipikus shonen akció, a maguk kis csavarjaival, hogy ne legyen túl száraz a kaptafa. Bár az Oshi no Ko körül nagy volt a hype, engem a "celebek világa" mint téma alapból nem érdekelt, arról nem tudok nyilatkozni. A Heavenly Delusionba belekezdtem, de mikor előrántották a transzeműség-témát akkor inkább úgy döntöttem más vizekre evezek.

A nyári, aktuális szezon baromi érdekes, mert a három legnagyobb húzónév, amit mindenki agyonsztárol, szerintem olyan pofánbaszóan szar, hogy nem is tudom én hülyültem-e meg, vagy a világ. A Bleach visszatántorgása a kriptából tartalmazza az összes hibát ami miatt anno lefújták, így kissé érthetetlen hogy akkor végülis miért melegítették fel a hulláját ha nem nyúltak bele érdemben... De ráadásul még új problémák is kerültek bele, pl. a zene drabálisan szar, pedig anno az volt az egyik fő tényező ami kiemelte az arctalan tömegből. A sztori gyökér, a semmiből jönnek a mindenki másnál sokkal erősebb rosszarcok és levágnak mindenkit mint a répát, illetve néhány nevesített szereplővel elkezdik a kínkeserves hülyeséget, hogy az egyik kisujjal lepofozza a másikat, mire az hirtelen leporolja a totális vereséget és jelzi, hogy eddig csak hülyeskedett, ezután pedig kisujjal lepofozza a legyőzőjét, és kezdődik ugyanaz elölről fordított szereposztással. Mikor a hatszor rommá vert és hatszor még erősebben visszatérő lóarc elkezd verekedni a hétszer rommá vert és hétszer még erősebben visszatérő muksóval akkor minden vér kiszalad a hajhagymáimból - de amúgy lehet hogy frankó ez, csak én nem értem. Az elvakult fanok minden idők legjobb animéjének tartják, legalábbis a pontszámai alapján erre lehet következtetni. Hmmm.

Még rosszabb a Mushoku Tensei aktuális szezonja, aminek az eddig megjelent 3 epizódja azzal ment el, hogy a főhős depressziós, és a f*sza nem áll fel, hiába megy prostihoz. Ez elvileg egy fantasy akció anime kéremszépen, amiben legutóbb még agyonverték vagy halálra tűzgolyózták egymást a szereplők, most meg... Broáf. Kb. mintha egy Mortal Kombat vagy hasonló kaliberű sorozatban 3 egymást követő epizód azzal menne el, hogy Szonja rámászik Johnny Cage-re, és már zajlik a szexjelenet, de nem áll fel neki, ezért aztán kap két büdös maflást és megy sírni Scorpion vállára. Közben Cage az első perctől az utolsóig megrögzötten depressziós - úgymond ez képezi a sorozat cselekményét. Inkább az Oppenheimer hatszor, könyörgöm.

És akkor már csak a Jujutsu Kaisen van hátra, szintén nagyon várt démonverős akció, aminek az alkotói valamiért a fejükbe vették, hogy a baromi sikeres első szezon után biztos senki nem kíváncsi a történet folytatására, szóval inkább visszamentek a múltba és egy dögunalmas, irreális sztorit adnak elő az eredeti főhős tanítójával, ami eddig semmilyen aktív ponton nem kapcsolódik a jövőbeli történésekhez. Az ilyen elősztorik (prequel) szinte mindig bukásra vannak ítélve, egyrészt mivel ismerjük a jövőt eleve tudjuk hogy ki éli túl és ki nem, szóval a történet tétje zéró, másrészt mivel ha egyszer egy néző elfogadja a mű világát annak misztériumaival együtt, akkor az időben visszamenni és megpróbálni leleplezni a misztériumokat eleve egy orbitálisan agyalágyult elképzelés, és soha nem válik be. Anno a Solo-ban pl. megtudtuk hogyan ismerkedett össze Han Solo és Chewbacca, és ez annyira nem érdekelt senkit hogy a Star Wars univerzum első bukása lett a film. A Nyolcadik utas előzményfilmjei is botrányosan szarok.

Na de mi van, ha ez a hármas nincs? Részemről a szezon nyertese egyértelműen az Undead Girl Murder Farce, egy hangulatos nyomozós-misztikus-akció kavalkád, és rajta kívül vannak páran a "futottak még" kategóriában akikből talán lehet valami ha időben rákapcsolnak: Helck, My Unique Skill Makes Me OP Even at Level 1, The Great Cleric. Bár ugyanannyi erővel maguk alá is piszkíthatnak, egyelőre mindegyik alatt rezeg a léc. Hát ez van. Sovány.

...

Jöhet bármilyen kérdés, ajánlás, anyázás, de ez utóbbi csak érvekkel.