HTML

Deansdale

Férfiszféra: antifeminizmus, nőzés, satöbbi. Ja, és táplálkozás.

Keresés

Utolsó kommentek

Archívum

Linkek

Amikor minden út a fixa ideába vezet

2014.11.12. 13:43 Deansdale

A "hagyományos" gondolkodás - de nevezhetjük tudományosnak is - úgy építkezik, hogy a tényekből vonja le a következtetéseket. Ha valahol homokszem kerül a fogaskerekek közé, akkor a téves következtetést elhajítva újravizsgálja a tényeket, és addig gyűri azokat, amíg ki nem alakul valami olyan magyarázat, amit senki nem tud megcáfolni.

Ez a babonák, hitrendszerek és ideológiák terén sosem volt így. Ott általában a "végkövetkeztetés" adott (bár nem következik semmiből), és ha valamilyen tény azt nem támasztja alá, akkor azt elhallgatják vagy meghamisítják. Ennek egyik elegáns megvalósítása az, amikor a formális logika szabályairól és a gondolatmenetek egymásra épülő lépcsőiről megfeledkezve egyszerűen csak mindenre ráfogjuk, hogy az bizony a mi következtetésünket támasztja alá. Íme egy ideológiai példa:

Valami látszólag a férfiaknak kedvez? Patriarchális nőelnyomás!
Valami más a nőknek kedvez? Patriarchális nőelnyomás!
Valami kifejezetten árt a férfiaknak? Patriarchális nőelnyomás!

Felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan lehetne ezt az elméletet egyáltalán cáfolni? Természetesen sehogyan. Ez valójában nem a valóságra épülő (tudományos) elmélet, hanem vallásos paradigma, ami "gyárilag" úgy van a hülyék fejébe verve, hogy taszítsa a tényszerű cáfolatokat. Egy normális ember azonnal észreveszi a logikai hibát, miszerint ha a férfiaknak kedvezés nőelnyomás, akkor a nőknek kedvezés férfielnyomás. Csak a hívek facsarják ezt addig, amíg a fekete is fehérnek nem látszik a szemükben. A patriarchátus azért kedvez a nőknek, mert gyűlöli őket, és azért árt a férfiaknak, mert... ööö... ööööööööö... mert olyan hülye. Világos mint a vakablak!

Érdekes módon ez a mentalitás újabban a tudományos területekre is betüremkedett, illetve a tudományos témák köznépi verzióiba mindenképpen. Az emberek többsége kritikus gondolkodásra képtelen briganti, és bármit elhisz, amit kellően hiteles kinézetű bácsik magyaráznak.

Lássuk mire gondolok:

A globális átlaghőmérséklet emelkedik? Globális felmelegedés!
A globális átlaghőmérséklet csökken? Globális felmelegedés!
A globális átlaghőmérséklet stagnál? Globális felmelegedés!

Valahol oltatnak és egy ideje nem volt járvány? Ebből látszik, hogy az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!
Valahol oltatnak de mégis volt valamilyen járvány? Ebből látszik, hogy az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás, csak még több kell belőle!
Valahol nem oltatnak és egy ideje nem volt járvány? Vakszerencse, az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!
Valahol nem oltatnak és volt járvány? Na látod, az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!

Paradox módon egy elmélet igazáról nem mond semmit az, ha ilyen "babonás" módszerekkel védik a rajongói. Attól, hogy valamiben sok balek hisz szent meggyőződéssel, még akár igaz is lehet... Vagy hamis. Ugyanakkor erősen ellenszenves, ha egy tudományosnak tekintett elméletet ilyen módszerekkel bástyáznak körül, főleg ha ezt kifejezetten a tényszerű bizonyítás helyett csinálják - mint például a globális felmelegedés esetében. Mi a fő érv a g.f. mellett? A "konszenzus". Sokan állítják, hogy igaz, tehát igaz. Az adatokról, statisztikákról, tényekről ne is beszéljünk, mert laikus hülyeként úgysem értenéd; elégedj meg annyival, hogy ha meleg van, az a g.f. jele, és ha hideg van, az is a g.f. jele. Az aszály is az és az árvíz is, meg az erős szél, meg úgy általában minden. Minden a g.f. miatt van, tehát a hülye is láthatja, hogy a g.f. valóságos.

Mi lehetne bizonyíték arra, hogy a g.f. nem létezik? Semmi. A lehűlés nem bizonyíték arra, hogy nincs felmelegedés - legföljebb átnevezzük az elméletet klímaváltozásra, azzal még ezt a kis kozmetikai csorbát is kiköszörültük.

A klíma viszont mindig változott, sosem volt állandó - hogyan lehetne azt bizonyítani, hogy most nem az emberiség miatt változik? Sehogyan. Széndioxidot lélegzel ki, egykomám, tehát miattad van a tájfun. Mi az hogy nem hiszed el, talán valami tudománytalan hülye vagy? Kon-szen-zuuuuuus!!!

Ez a gondolkodásmód nagyon veszélyes, elsősorban azért, mert túlságosan hatásos. Az oktatási rendszerünk erősen és határozottan neveli ki a kölkökből a kritikus gondolkodás képességét, így még a viszonylag intelligensebb egyedek is simán esnek áldozatul a jól hangzó baromságoknak. A gyermekek felnőtté válásukig folyamatosan annak az üzemmódnak az alsó végén csüggenek, hogy "az igazság itt van leírva ebben a könyvben, illetve most majd jól elmondom neked, te pedig bevésed az agyadba és aztán dogát írsz belőle". Senkit nem bátorítanak arra, hogy legyen szkeptikus, ugyanakkor legyen képes felismerni és elfogadni ténynek azt, ami logikus, indokolt, és az adott pillanatban semmilyen formában nem cáfolt. Ezért amikor 10-20 év magolás után a méretre vágott elméjű szerencsétlen azt hallja a következő tanárától (aki egy dobozon keresztül beszél hozzá), hogy globális felmelegedés van, akkor beteszi agya hátsó rekeszébe a 2+2=4 és a "Petőfi híres magyar költő" információk mellé, és onnantól az isten sem tudja kirobbantani. És persze az isten sem tudja megmagyarázni a szerencsétlennek, hogy a konszenzus nem tudományos érv; valami és annak szöges ellentéte nem lehet ugyanarra az elméletre bizonyíték; pontosan definiált logikai kapcsolat nélkül két dolog nem egymás bizonyítéka, hanem fityfiritty. Ezeknek a biorobotoknak az a gyanús, aki nem gyanús - vagyis az a "tudománytalan hülye", aki táblázatokat, grafikonokat, lépésről lépésre épülő tudományos magyarázatokat követel.

Ez a cikk Mykeru kolléga kítűnő írásának továbbgondolása, amiben ő "ad hoc racionalizációnak" nevezi, ha a dogma adott, és minden azt bizonyítja (függetlenül attól, hogy tulajdonképp bizonyítja-e vagy sem). Freudot hozza klasszikus példának: ha olyan nőt választasz partnerül, aki bármiben hasonlít anyádra, akkor Ödipusz-komplexusod van; ha olyan nőt választasz partnerül, aki semmiben nem hasonlít anyádra, akkor nyilván feldolgozatlan Ödipusz-komplexusod van. Egy ilyen "ad hoc racionalizációnak" nem az a célja, hogy leírja a világ működését, hanem hogy a kiindulópontként rögzített téveszmét védje a megcáfolástól.

A non plus ultra e téren a patriarchátus, a gumifogalom, amit senki nem ért vagy használ pontosan - bármire vonatkoztatható, bármit lehet vele bizonyítani, illetve bármi lehet az ő létére bizonyíték. Olyan mint a kígyóolaj, csak ideológiák terén. Mindenre jó varázsszer!

A politikában több a férfi, mint a nő? Bizonyíték a patriarchátus létére!
A felsőoktatásban több a nő, mint a férfi? Bizonyíték a patriarchátus létére!

Mit nézel hülyén, hát nem egyértelmű, hogy a nőket segítő programok a nők elesettségének macsóskodó gondolatára épülnek, tehát a nők támogatása a nőgyűlölet jele? Csak a patriarchátust okolhatod. Semmi sem lehet arra bizonyíték, hogy a férfiak nem nőgyűlölők, hiszen ha a férfiaknak kedveznek, az nőgyűlölet, de ha a nőknek kedveznek, az is nőgyűlölet. (Ha senkinek nem kedveznek, abból általában a férfiak jönnek ki jobban, tehát az is nőgyűlölet.)

És mi van azzal, ha a feministák politikai intézkedései ártanak a férfiaknak? Az is a patriarchátus miatt van. Minden rossz és baj oka ez a láthatatlan gondolati konstrukció, ez az elvont fogalom, ami valójában csak fedőnév arra, hogy a férfiak. Mert hát ki hozta létre a patriarchátust? A férfiak! Kinek az érdekeit szolgálja a patriarchátus? A férfiakét! (Még akkor is, amikor éppen a nőknek kedvez és a férfiaknak árt, de ezt fentebb már kitárgyaltuk.) Kinek a képviseletében kalózkodik és rombol a patriarchátus? A férfiakéban!

Fölösleges tehát a mellébeszélés: amikor egy feminista a patriarchátus szót mondja, a férfiakat érti alatta. Ezt bevallani persze sosem fogja, hiszen a császár új ruháját nem lehet kopott blézerre cserélni, azzal tönkremegy a varázslat. Csak addig hiheti magáról, hogy nem férfigyűlölő, amíg a férfiakat gyűlölő eszméit egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen kódszón keresztül okádja a világba.

Nem a férfiakat utálja, hanem a patriarchátust.

Ami a férfiak, de ezt ne áruld el senkinek.

Erre persze lehet azt mondani, hogy hülyeség, mert a patriarchátus igenis létezik; ez esetben kérném a nálam többet tudókat, hogy definiálják pontosan a patriarchátust olyan értelmetlen mankó-fogalmak használata nélkül, mint az intézményesített, strukturális, bújtatott, stb. Einsteinnek igaza volt amikor azt mondta, hogy ha nem tudod egyszerűen elmagyarázni, akkor nem is érted igazán - ennek szellemében olyan konyhanyelvű definíciót várok, ami a valósággal összevethető, logikai eszközökkel bizonyítható vagy cáfolható. Ha az elméleted a szó szoros értelmében cáfol-hatatlan, mert nem létezhet az univerzumban semmi, ami akár csak elméleti síkon is cáfolhatná, akkor az nem több, mint blőd vallásos dogma.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

312 komment

Címkék: feminizmus piros és kék pirula

Ajánlott bejegyzések:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

[ ] 2014.12.18. 09:00:45

@annamanna: Az ösztrogénszintet szerintem nem lehet ilyen könnyen bemérni. Vannak mérhető, külső jegyei, de összetettebb a dolog. Én nem mernék ránézésre tippelgetni, legalábbis ennyire biztosan nem. Pl sok „fiús” nőt is feminimnek gondolnak, holott ösztrogénhiányosak, ám kevés bennük a tesztoszteron is.

A két nőről: szerintem beteg az egyik. Nekem ég és föld a kettő. A két férfi pláne.

„az ideális nő az, akinek teljes uralma van a saját élete fölött. (… ) és ne azzal töltse az idejét, hogy a férfira vár”

Ezzel egyetértek.

„Mert alapvetően a nők szerintem meglehetősen passzívak, alkalmazkodóak, a másik viselkedéséhez igyekeznek idomulni, a kommunikációra nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a konkrét cselekvésre”

Ezzel már kevésbé. Nem alkalmazkodóbbak a nők, mint a férfiak lennének, ha ilyesmit várnak tőlük. Legföljebb más téren és máshogyan. A nőben talán nagyobb az „önuralom” (egy helyben ülés, koncentrálás), a férfi meg erő és rangsor által „beidomíthatóbb”. Nyilván ez nem pontos fogalomhasználat.

„Egyszerre sok dologra is tudnak figyelni”

Ebből nem következik, hogy kapkodni fog valaki. :)

Amit általánosságban fejtegetsz a függő személyiségről, abban egyezik a véleményünk.

„Ellenben minél dolgosabbak, szorgosabbak a nők, annál fegyelmezettebbek a férfiak is.”

Folyton ugyanazon témák körül pörögsz. Számtalan ellenpéldát tudnék rá hozni, hogy nagyon szorgos, simulékony, fegyelmezett nő mellett a férj hereként viselkedik, hanyag, tunya, agresszív. Ahogy sok lusta nő mellett szorgalmas, tisztességes, rendes a férj.

„És ha már választani kell, akkor én azt mondom, hogy alapvetően nem a férfiak fegyelmezettsége teszi szorgossá a nőket, hanem a nők szorgossága teszi fegyelmezettekké a férfiakat.”

Értelek. Én meg továbbra is azt mondom, hogy mindenki elsősorban magáért felelős. :)

„A nők passzivitását már a jin-yang elmélet is tárgyalja, ez tehát nem újdonság.”

Ez- mint neve is mutatja- egy elmélet. Azt tárgyal, amit akar. Lehet hinni benne, de kétlem, hogy tényként kellene kezelni, mert hangzatos neve van.

„A híres szimbólum azt sugallja, hogy a jinnek is tartalmaznia kell valamennyi yangot és fordítva, ahhoz, hogy együtt tudjanak működni. Tehát a jinnek aktívabbnak kell lennie annál, mint amennyire magától kedve lenne rá. A yangnak pedig békésebbnek, mint amennyire magától lenne.”

Más megközelítés: az ábra a „külső” (nemek „külső” viszonya) és a „benső” (nemek „szexuális” viszonya) közötti eltérést szemlélteti. Udvarlás terén a férfinak kell aktívnak lennie, ő mozog, ő megy a nő után. Nemi szervek szempontjából viszont ez fordítva van.

„De melyik kezdjen idomulni a másikhoz? Szerintem a nőnek kell kezdenie, mert ő a simulékonyabb. Tehát a nőnek kell először megfegyelmeznie magát, erőt vennie magán, aktívabbnak lennie.
Ha ezt nem teszi, hanem passzív marad, annak következtében a férfi sem fegyelmezi meg az agresszióját.”

Paradoxon. Lehet e téren erősebb a nő, de akkor nem jól fejezed ki magad- ha valaki „idomul” egy agresszív, gyenge, kis önuralommal rendelkező emberhez, azzal nem megfékezi, hanem visszaigazolja annak agresszióját.

„Más esetet is tudok, amikor egy csöndes, visszahúzódó „Nyúlbélát” sikerült üvöltő vadállattá hergelni.”

Megint magában kell keresnie a felelősséget. Az önuralom hiánya. Erős embert nem lehet üvöltő vadállattá hergelni. Itt a visszahúzódás okaiba is érdemes belegondolnunk, talán nem az önfegyelem (ahhoz erő kell), inkább a gyávaság- ami viszont gyengeség. A gyenge, meghunyászkodó ember nálánál gyengébbekkel (ehhez néha elég az is, ha csak fizikailag erősebb) szemben gyakran válik üvöltöző vadállattá.

Érteni vélem, mit írsz, abban is egyetértek, hogy az erősebb fogja vissza magát, de az egészet nem úgy látom, ahogy nálad lecsapódik.

„De még ennél is többről van szó. Nem pusztán a férfi lehet agresszívabb a nő hatására, hanem maga a nő is bevadul, ha fegyelmezetlen. „

Ez viszont teljesen pontos. Mindenki elsősorban a saját fegyelmezetlenségétől „vadul be”. Felesleges másokra fogni, vagy külső okokat keresni. Fegyelmezett ember fegyelmezetten kezeli a nehéz helyzeteket is.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.18. 09:02:59

@annamanna: „Ahhoz, hogy a nő betartsa MÁSOK határait, először is önkontrollt kell tanulnia.”

Pontosan. Mint ahogyan mindenki másnak is. Ez nemfüggetlen, ha a férfinek eltűri a társadalom az önkontroll hiányát, ugyanoda vezet a dolog.

„A húgom legjobb barátnője 16-17 éves korukban minden délutánját nálunk töltötte. Elfeküdt a díványon, még ülni is lusta volt.”

Akartam már szólni, hogy felületesen vonsz le következtetéseket. Eszembe jutott, hogy régebben, ismerősöknél volt, hogy én is ledőltem a kanapéra, miközben beszélgettünk. Mivel akkortájt huzamosan előfordult, hogy napi 3-4 órákat tudtam aludni a meló miatt. (tudom, hogy nála nem ez volt a helyzet, az érvelésedre utaltam)

„Pontosan ehhez vezet a passzivitás. Annak az árát valaki megfizeti.”

Ebben egyetértünk. A legtöbb férfi mégis a nők passzivitásáért harcol.

„Tehát ha a nő megmarad a maga „természetes nőiességében”, kiéli a maga természetét és elnyeli a passzivitás…”

Mondom, szerintem a nők nem passzívak, sőt. Passzívak a férfiak lennének, mivel nekik egyetlen ösztönük hangsúlyos: a párzási ösztön. A nőknél meg ez az egy, amiben a nő megengedheti magának, hogy passzív legyen. Az utódgondozó, s az ebből fakadó „egzisztenciateremtő” ösztön egyenes úton késztetné aktivitásra, ezért nem háborognak és elégedetlenkednek a mosuo nők, akiknek egyedül kell eltartaniuk a gyerekeiket, s bizonyára ezért relatíve kicsi ennek ellenére is a gyermekhalandóság- holott az utóbbi időben úgy kellett rájuk kényszeríteni, hogy adassák be a védőoltásokat, illetve vegyék igénybe a rendszeres orvosi ellenőrzést.
Válasz erre 

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2014.12.19. 00:50:19

@: "Ahhoz, hogy a nő betartsa MÁSOK határait, először is önkontrollt kell tanulnia."

Dehiszen mások határai elnyomják a nőt! Az önkontroll pedig patriarchális porhintés, férfiprivilégium!
Csak ne akarja senki a nőt önkontrollra bírni! Meg ne szabjon a nőnek korlátokat senki!
Válasz erre 

annamanna 2014.12.19. 05:45:49

@: Ezt azért küldöm, amit a férfiak izmairól írtál: www.mindenegybenblog.hu/videok/ha-szereted-plushenko-t-akkor-ezt-a-videot
Biztosan fog tetszeni. A Bibliában is van hasonló:
„Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.” (147. zsoltár)

„Az ösztrogénszintet szerintem nem lehet ilyen könnyen bemérni. Vannak mérhető, külső jegyei, de összetettebb a dolog.”
Nem hormonszintre gondoltam, hanem valami alapvető viselkedési jellemzőre. Legyen példa Liptai Claudia, aki elég harsány és „kihíváskereső” nő. Ő inkább „életművész”, és ha párhuzamot keresek az mbti és Fisher rendszere között, akkor azt mondom, az ő jelleme inkább dopaminvezérelt. Ördög Nóra viszont finomabb, bájosabb, csöndesebb, passzívabb. Ő inkább idealista típusú, és ha ezt összehozom a Fisher-féle tipológiával, akkor azt mondom, ő inkább ösztrogén-vezérelt. Kálmán Olga a tesztoszteronos nők díszpéldánya, ehhez kétség sem fér. De ide tartozik Krizsó Szilvia, Morvai Krisztina, Ertsey Katalin stb is, akik egészen addig nők, amíg meg nem szólalnak. Akkor jobb, ha mindenki menekül, mert ezek a hölgyek nem könyörülnek. Ráadásul, mivel nők, szeretnek beszélni…. :) A szerotoninosoknak az mbti-ben a gondoskodók” felelnek meg. Ők jó szervezők, jó háziasszonyok, mintaszülők, mintaanyák. Jellegzetes képviselőjük talán Martha Stewart, Amerika háziasszonya.
Tehát – az idealisták vagy ösztrogénesek azok, akikbe egy életre bele lehet szeretni. Ők a romantikus királykisasszonyok. A gondoskodók vagy szerotoninosok azok, akiket jó feleségül venni, mert rájuk lehet bízni mindent. Az életművészek vagy dopaminosok marha jó szeretők. És ember legyen a talpán, aki be mer vállalni egy racionális tesztoszteronost. Persze ez így nevetséges meg sarkított, mert általában azért minden zsák megtalálja a maga foltját.

„Pl sok „fiús” nőt is feminimnek gondolnak, holott ösztrogénhiányosak, ám kevés bennük a tesztoszteron is.”
Ha a komolyan sportoló nőkre gondolsz, ők leginkább dopaminosok, tehát kihíváskereső életművészek. Ha olyan kis nebáncsvirágra, mint Winona Ryder, ő tipikus királylány, idealista ösztrogénes. Ha mondjuk Kate Middletonra, aki elég fiús képűre fogyasztotta magát, ő meg – a famíliájával együtt – nagyon durván tolja az életművészetet. Kicsit sem visszafogott szende királylány, hanem igazi bármit bevállalós. www.youtube.com/watch?v=l7_8IcD3oKg Náluk Vilmos a szende királylány. (Már a kinézetén is látszik szerintem az ösztrogén hangsúly, és a viselkedése is passzív, nem vezéralkat). Nem tudom, meddig húzzák együtt.

„A két nőről: szerintem beteg az egyik. Nekem ég és föld a kettő. A két férfi pláne.”
Hát persze hogy beteg. Ha a lustaság fájna, üvöltene a kíntól. Van egy ikertesója, először az omlott össze, az ismerősöm meg gyorsan követte a jó példát. Az ikertesója igyekezett összeszedni magát, leérettségizett, rendesen férjhez ment, dolgozik, és a lakása tiptop. Az ismerősöm meg, állítólag, ha a tesója eljön látogatóba, akkor leül a székre és végignézi, ahogy a nővére elmosogat helyette. Szerintem a piszok nagy verés, az hiányzik neki, attól kigyógyulna. Egyre gonoszabb és szemtelenebb, mert a pasija nem mer megszabadulni tőle. Ezek egypetéjű ikrek, ember hasonlóbb már nem lehet, mint ők. De az egyik megbecsüli magát, az életét, azt, aki körülötte van, a másik meg se magát, se másokat nem becsül meg, csak élősködik. (Természetesen sokkal kövérebb is lett az évek során, mint a tesója).
A két férfi nagyon hasonló mentalitású. Az egyiket nem használta ki a környezete, a másikat meg igen. Azt írta Salamon: „Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.” A Biblia általában is sokat óv az élősdi nőktől, ez rendszeresen visszatérő témája. „A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;” A Bibliából úgy tűnik (nahát, micsoda meglepő közhely), hogy az élősködő nők a farkuknál fogják meg a férfiakat, aztán elszívják az életenergiájukat, akár a vámpírok.
Épp ezért a nők számára adott legfontosabb intelmek a szorgos munkára és alárendelődésre vonatkoznak. Pl: www.biblia.hu/biblia_k/k_20_31.htm
Tulajdonképpen mindegy, mit gondolsz erről, mindenki azt gondol, amit akar.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.19. 05:46:46

(folyt.) Én egyetértek vele. Gyerekkorom óta rengeteg példáját láttam a női passzivitásnak. Először is legyen egy általános példa: a játszó gyerekek. A fiúk általában sokkal aktívabb, fizikailag megterhelőbb, nagyobb teret, több ügyességet igénylő, agresszívabb játékokat játszanak, mint a lányok, akik sokszor csak leülnek és babáznak, ennyi. Aztán később a barátnőzős időszakban is leülnek ide-oda és nevetgélnek, fecsegnek. Az iskolában leteszik őket egy székre és ottmaradnak. Ez nem fegyelmezettség, hanem passzivitás, de az iskola mégis pozitívan értékeli. Az öcsém egy időben igen szívesen leült az íróasztal a mellé. Délutánonként ráöntött egy adag olcsó kölnit és meggyújtotta. Remekül szórakozott. Mi másra való az íróasztal? Néha betört fejjel jött haza, vagy kiszerelt pár neoncsövet a suliban, a haverjával elkötötték a kocsit és órákig furikáztak, amíg csak árokba nem csúsztak stb. Amíg ő ilyeneket csinált, én fogtam egy könyvet a kezemben és olvastam, hangomat se lehetett hallani, semmi nevelési gondot nem okoztam. Amíg én segítettem a házimunkában, az öcsém„rosszalkodott”. Ha leoldódott a síléc a lábáról, akkor lecsúszott egy léccel. Én meg egy-két csúszás után úgy döntöttem, hogy síelni szörnyen veszélyes, soha többé. És ez így ment. Ha fordítva lett volna, most bizonyára szakállam lenne. Sokkal-sokkal-sokkal passzívabb voltam, pedig ugyanaz a nevelés, ugyanazok a szülők. A nyaralásokon még én is bámultam a család nőtagjait, hogy bírnak naphosszat semmit se csinálni. Elüldögéltek, elhevertek, cigiztek, fecsegtek, mosolyogtak, és az égvilágon semmit sem csináltak. De legalább kedvesek voltak. Legfeljebb kézimunkáztak. Persze én se maradtam le tőlük, mert az olvasásnál nehéz passzívabb szórakozást kitalálni. Azóta is rengeteg példáját láttam a nők passzivitásának. Pl. szerintem a kocsi nem annyira a státuszszimbólum miatt fontos egy nőnek, hanem a kényelem miatt. És általában is egy átlagos nő szinte mindenre képes a kényelemért. Az egyik legfontosabb cél, amit egy nő el akar érni, az a kényelem. Nagyon zokon veszik, vesszük a kényelmetlenséget. A „gyönge nő” egy világos kifejezés arra, hogy a nő kevesebb terhet bír el, kisebb teljesítményre képes. Mert alapvetően passzívabb.
Szerintem ez egy nagyon fontos kulcs a „női lélek” megértéséhez. És muszáj dolgozni rajta, mert önfegyelem nélkül olyanná válik egy nő, mint a mocsár, ami mindent elnyel.

„Ebből nem következik, hogy kapkodni fog valaki. :)”
Két szót mondok – Bridget Jones. Na az aztán kendőzetlenül őszinte megjelenítése egy tipikus női léleknek. Vagy ez a reklámfilmecske: www.youtube.com/watch?v=obETnoYHcBU Miközben rajzanak a fejében a tennivalók, addig már nem jut el, hogy az automatából kiszedje a ruhát. Inkább letottyan és teát iszik, széles mosollyal.

„Számtalan ellenpéldát tudnék rá hozni, hogy nagyon szorgos, simulékony, fegyelmezett nő mellett a férj hereként viselkedik, hanyag, tunya, agresszív. Ahogy sok lusta nő mellett szorgalmas, tisztességes, rendes a férj.”
Jó lett volna, ha legalább pár mondattal felvázolsz egy „skiccet”, de ha nem, akkor én leírok egy példát, mert abból érthetőbbé válik a motiváció. Először is adott egy elég bevállalós nő, aki sok egyéb között Amerikában gyereket szült egy indián származású pasinak. A fickót úgy bevágták börtönbe, hogy sose szabadul, a nő visszajött Magyarországra, itt eléggé hányódott, hol itt lakott, hol ott, hol ezzel, hol azzal. A fia most 18 éves, és tipikus amerikai tinédzsernek mondható: kövér és lusta. Naphosszat ül a számítógép mellett és játszik. Egyetlen haverja van, akivel néha együtt lóg; lányok nuku, a továbbtanulás nem érdekli. Ül a gép előtt és játszik, ennyi. Semmiféle kihívást nem vállal. Miért?
Apja indián, anyja kalandkereső. A szülők genetikájából egy minden lében két kanál rosszcsontnak kellett volna kijönnie. Miért tunya a fiú? Egyrészt, mert nincs előtte apai minta, csak egy anya. De ez még nem elég. Ami fontosabb, hogy olyan sok lelki megrázkódtatáson ment át, hogy takarékra kapcsolt. Valószínűleg enyhén depressziós, és valószínű az is, hogy alulműködik a pajzsmirigye; aminek az oka, hogy annyi stresszhormont termelt már a szervezete, hogy kimerült tőle. Pont így járnak a munkamániások is – addig stresszelik magukat, amíg a végén teljesen belassulnak. Ez nem egy normál állapot, komoly lelki okai vannak.
Megint belinkelem ezeket az írásokat:
krisztamami.wordpress.com/2014/03/05/fejlodes-forrasa-belso-nyugalom/
krisztamami.wordpress.com/2014/03/10/nyugalmat-akkor-talal-ha-nem-kell-a-kapcsolatert-kuzdenie/
krisztamami.wordpress.com/2014/02/03/elorelendito-jatek/
A többi cikket is jó lenne elolvasni, szerintem elég jól elmagyarázzák még egy felnőtt esetén is, hogy mi lehet az alapvető probléma.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.19. 05:47:15

(folyt.) Ha az általad írtakat nézem, tehát hogy egy párkapcsolatról van szó, és nem a régi ántivilágban, tehát nem a dédimamira és annak a hites urára gondolsz, hanem most, a 21. sz-ban vannak rá példáid, akkor ez a felállás számomra most nem igazán hihető.
Az egyik nagymamám elég szorgalmas volt (legalábbis én annak ismertem meg), a férje meg egy alkoholista tulok. Csakhogy a nagymama sokáig eltartott volt, nem dolgozott, nem keresett pénzt, úgyhogy tűrt. Másrészt valószínűleg egy lánykori abortusz miatt ment hozzá ehhez a jóemberhez, mert akkoriban nála erkölcsösebbet már nem kaphatott. Még így is elválhatott volna, de jobban vonzotta a kényelem, mintsem az autonómia méltósága. Tehát kitartott és tűrt. Annyit elért, hogy a férje nem bántotta.
Ha a nő hoz egy szintet, amit a férfi látványosan nem értékel, akkor valószínűleg az egész kapcsolat nem őszinte, tehát magát a kapcsolatot már rég megette a fene (mint Diana és Károly esetében). Vagy valami más oka van, pl. hogy a férfiak általában leszarják a házimunkát, tehát a férfi lustasága csak a nő szempontja, a férfi elfoglalja magát, csak nem otthon.
A fordítottjára írtam példát. És az lesz belőle, hogy a lusta nő kikészíti a szorgalmas férfit, vagy minimum lehúzza magához. Az angol royal pereputtynál maradva – amíg Diana évi 200 prezentációt teljesített, Katalin csak havi 1-2 alkalmat vállal. És Vilmos látványosan eltunyul mellette. Az angoloknak a párocska lustasága böki a csőrét (főleg Kataliné). A lusta férfi nem valószínű, hogy lustábbá teszi a nőt, de a lusta nő tunyává, igénytelenné teheti a férfit is.

„Udvarlás terén a férfinak kell aktívnak lennie, ő mozog, ő megy a nő után.”
Hát nézd, szerintem az udvarlás egy iszonyú hülye és megtévesztő kifejezés, nekem a róka és a holló meséje jut eszembe róla, amikor a róka a sajtot akarta megszerezni, de nem a sajtot dicsérte, hanem a holló hangját.
A Biblia sem pozitív értelemben használja az „udvarol” kifejezést:
2Krón 10,8 De ő megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
Jób 1,6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
Jób 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.

Szerintem ennél jobb az „egymás megismerése”, „összebarátkozás”, vagy akár a Kis Herceg-féle „megszelídítés” kifejezés is. Mind sokkal őszintébb, igazabb, egyenesebb, egyenrangúbb. A nő nem királynő, akinek a nyalonc udvarol, és kifejezi alázatos hódolatát. Ez nem kábítás, nem játszma, ahol szerepeket játszanak és stratégiát követnek. Ha a szerelem nem olyan spontán és őszinte, mint a barátság, akkor megette a fene. Attól persze még lehet óvatos és lassú: „minden nap csak egy kicsit gyere közelebb”.
Ha meg nem szerelmen alapul az udvarlás, akkor meg azért fölösleges a kábítás: www.youtube.com/watch?v=INNBwKNFZ4I #t=01m57s
„A valóság csak show, nem kell ide szó, úgyse fogok soha megváltozni.” „Hát ezt kell csinálnie, more, mi, produkcióe, csaje, mi, ezt kell csinálnie.”

„Lehet e téren erősebb a nő, de akkor nem jól fejezed ki magad- ha valaki „idomul” egy agresszív, gyenge, kis önuralommal rendelkező emberhez, azzal nem megfékezi, hanem visszaigazolja annak agresszióját.”
Egészen konkrét példát meséltem el a vaduló középiskolás fiúkról, akik lecsillapodtak. Van más példám is az életemből, de nem húzom vele az időt. Itt nem visszaigazolásról van szó, hanem annak a fölismertetéséről, hogy felesleges a vadulás, azzal úgyse ér el semmit. Normálisan viselkedve viszont igen.
Sajnos elég sok megvadított férfi van, akiket már nagyon nehéz eltűrni és elviselni, de mindig van remény egy normálisabb kommunikációra.

„Erős embert nem lehet üvöltő vadállattá hergelni. Itt a visszahúzódás okaiba is érdemes belegondolnunk, talán nem az önfegyelem (ahhoz erő kell), inkább a gyávaság- ami viszont gyengeség. A gyenge, meghunyászkodó ember nálánál gyengébbekkel (ehhez néha elég az is, ha csak fizikailag erősebb) szemben gyakran válik üvöltöző vadállattá.”
Mi az, hogy erős férfi? Mi az, hogy erős nő? Nem ártana tisztázni a fogalmakat.
Szerintem erős férfi vagy nő konkrétan nincs, hanem lesz. És mi által? Gyakorlás által. Mi a gyakorlás? Edzés. Az erős férfi edzett férfi. Mi edzi meg? A próba.
Nagyon sok nő viszont nem próbát állít a férfi elé, hanem CSAPDÁT, amivel foglyul ejti. Mivel? Hízelgéssel, kábítással, flörtöléssel, hazudozással, szexszel, amivel megpróbálja függőségbe vonni, hogy kihasználhassa a maga számára a férfi energiáját. És azt mondja, nem tesz semmi rosszat, hiszen ez win-win játszma:
„Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.”
vagy itt hosszabban: www.biblia.hu/biblia_k/k_20_7.htm
Válasz erre 

annamanna 2014.12.19. 05:50:48

(folyt.) Az ilyen női viselkedés vadítja meg a férfit, hiszen hazug: www.youtube.com/watch?v=wHjBdggzh3o
„Ez a világ olyan világ, sokat ígér, keveset ád.”
www.youtube.com/watch?v=Lr2H5anzOR8

„Érteni vélem, mit írsz, abban is egyetértek, hogy az erősebb fogja vissza magát”
Úgy értem, hogy ha valaki a maga részéről betart bizonyos határokat, akkor joggal fogja elvárni a másiktól is, hogy betartsa azokat. És sokkal nagyobb az esélye arra, hogy képes a másikkal megértetni a határok fontosságát és azok tiszteletét, ha ő maga is tiszteli a határokat. Aki saját maga nem tiszteli a határokat, az mástól sem várhatja el azokat. Nem működik az, hogy „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”, meg „vizet prédikál, bort iszik”. Ez nem működik, mert „a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát”. Csak az működik, hogy „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”. Meg „jótett helyébe jót várj”.

„Fegyelmezett ember fegyelmezetten kezeli a nehéz helyzeteket is.”
Fegyelmezett ember képes fegyelmezettségre tanítani másokat is. A fegyelmezetlen ember viszont nem képes erre, sőt másokat is igyekszik magával rántani a fegyelmezetlenségbe. Ld. Tizedes és a többiek. Akinek volt önuralma, az tudta a többieket is rábírni az önuralomra. Vagy a Sorstalanságban Citrom Bandi.

„Mivel akkortájt huzamosan előfordult, hogy napi 3-4 órákat tudtam aludni a meló miatt.”
Pontosan tudom, milyen az, amikor valaki napi 3-4 órákat alszik, éveken keresztül csináltam. A legnagyobb ostobaság volt, amit valaha is megtettem. Mert szolgalelkű voltam és fegyelmezetlen. Teljesen magába szippantott a külvilág elvárása, és mindent a külvilág kedvéért tettem – majdnem beledöglöttem, olyan izzadtságszagú volt az életem. És totálisan fegyelmezetlen. A szolgalelkűségnek semmi (vagy legalábbis nagyon kicsi) köze van az önfegyelemhez. Az önfegyelem az önismereten alapul, nem vár el külső jutalmat, önmagát jutalmazza. Akinek van önfegyelme, az ismeri és tiszteletben tartja a saját korlátait. Akinek nincs, az nincs tisztában sem önmaga, sem a külvilág határaival, korlátaival. Önmagával és a külvilággal szemben is perfekcionista, lehetetlen dolgokat követel és emiatt kimerül, szétesik, önmagában és a külvilágban is az entrópiát növeli.
Amióta közeledek egy bizonyos egyensúlyi állapothoz (sajnos még nagyon messze vagyok tőle), de máris észreveszem, hogy könnyebben mondok nemet értelmetlen, fölöslegesen fárasztó kéréseknek, és jobban beosztom az energiámat (még így se jól, sajnos, nagyon sok bajom van e téren). De már régóta nem szenvedek azzal, hogy „izzadtságszagú” az életem. Emiatt kevésbé vagyok kimerült, stresszes, szorongó, ingerült, dühös, és kevésbé izgat, hogy mit NEM csinálok meg (jól), inkább az érdekel, hogy mit csinálok meg (jól). Érzelmileg is kevésbé ráz meg olyasmi, ami korábban rettenetesen a hatalmába kerített és kiborított. Szóval kevesebb energiát pocsékolok olyasmire, amire pocsékolás volna energiát pocsékolni.

„A legtöbb férfi mégis a nők passzivitásáért harcol.”
Ezt nem értem.

„Passzívak a férfiak lennének, mivel nekik egyetlen ösztönük hangsúlyos: a párzási ösztön.”
Hát, ez nyilván nézőpont kérdése.

@Barbaarb: Bocs, majd írok, most egyelőre csak ezeket a linkeket küldöm:
www.origo.hu/tudomany/20141218-termeszeti-katasztrofak-2014-ben.html
hvg.hu/instant_tudomany/20141218_Egymillios_tomegsirra_bukkantak_Egyiptomb/
www.dailymail.co.uk/news/article-2878309/As-Prince-William-campaigns-save-endangered-species-relatives-different-approach.html
(a harmadik csak érdekesség, az uralkodó hatalom gyengülése és a külvilág tiszteletének növekedése közti érdekes párhuzamot mutatja).
Válasz erre 

annamanna 2014.12.19. 06:12:02

@Barbaarb: és @: pontosabban még gyorsan pár szó a kifáradásról, mert ez feljebb szóba került. Legalábbis nekem ez az egyik legfontosabb problémám, ami egész életemet végigkísérte.
www.youtube.com/watch?v=5eKwstypgZg
www.youtube.com/watch?v=-WBbp0oMsOM
Ez a két dal egyértelműen az államhoz köti az álmatlanságot, fáradtságot.
A régi világban az emberek sokkal többet aludtak, mint ma, akár napi 10-12 órát is.
Fizikailag sokkal jobban lefáradtak, mégis nyugodtabbak voltak.
vosatka.blog.hu/2014/11/04/tenyleg_menobbek_voltak_a_regiek - itt a 3. kép fölé az van írva: "A mai világban irigylésre méltó az az elégedettség, ami ezekről a férfiakról sugárzik."
Ahogy fejlődik a technikai civilizáció, úgy az élet könnyebbé és mégis zaklatottabbá válik, és különös módon egyre fáradtabbak és energiahiányosabbak leszünk.
Sőt, a Mátrixban is Morpheusnak hívják Mr. Anderson megmentőjét, aki a zaklatottá tevő és elnyomó civilizációból kihúzza a hőst.
De ezt csak röviden jegyzem meg, mert kapcsolódik a fentebbihez.
Válasz erre 

Barbaarb 2014.12.19. 09:22:16

@annamanna:

Amit írsz és linkelsz, az egy se vág igazán a témánkba. Igazából néhány egyszerű kérdésre adott válasszal eldönthető ez a kérdés:

1.
- Melyek voltak az első államok (mai ismereteink szerint)?
- Eridu, Ur, Uruk, Lagas, Larsza.

2.
- Milyen éghajlatú területen jöttek létre ezek az államok?
- Mocsaras, tengerparti vidéken.

3.
- Tehát nem sivatagin, vagyis nem is olyan helyen, ahol nehezebb lett volna az egyéni élet, mint máshol?
- Nem.

És kész, a kérdés eldöntve, az elméleted nem ül, annak ellenére, hogy voltak olyan példák, amire rá lehetne húzni, mint például Egyiptom, vagy Babilon. Ezek a példák azonban az elméletedhez kevesek, ugyanis épp a legelső államok nem ilyen körülmények között jöttek létre.
Válasz erre 

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2014.12.19. 13:09:47

@annamanna:

A félindián csávó, akit leírsz, nekem nagyon úgy hangzik, mint egy több évtizedes házasság után házsártos felesége mellett kiégett, demoralizált, apatikussá vált nihilista férj.
Csak itt a több évtized házasság meg a házsártos feleség behelyettesítődik a házsártos anyukával. A hatásmechanizmus ugyanaz. Domináns, határozott férfi hiánya = házsártos, elviselhetetlen nő, akinek viszont ott van apu földi képmása, akire minden szart zúdítani lehet.
Mire a gyerek elérne arra a pontra, hogy saját családot alapítson és szocializációba kezdjen, már olyan szinten túl van rajta és tele van vele a fasza, hogy inkább begubózik magába, ott legalább békénhagyják.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.19. 19:49:39

@annamanna: „Biztosan fog tetszeni.”

Hát… nem tudom, minek kellett volna ebből tetszenie. Maradjunk abban, hogy érdekes volt. :)

„Nem hormonszintre gondoltam, hanem valami alapvető viselkedési jellemzőre.”

Így már érthető. Arra, amit te ösztrogénvezéreltnek gondolsz. De akkor miért keverted bele az ösztrogént?

Akiket a hormonok (megint a hormonok?) kapcsán említesz, azokat csak nagyon felületesen ismerem, kb. tudom, hogy a világon vannak. Megint csak nem kategorizálnék felületes információk alapján ilyen mélységekig. De ha muszáj, akkor sem feltétlen egyezik a véleményem a tieddel.

„Ha a komolyan sportoló nőkre gondolsz…”

Nem, ők miért lennének fiúsak?
A fiús csajok általában- mint említettem- ösztrogén és tesztoszteron hiányosak, a testük inkább hasonlít egy gyerek testéhez, a csontozatuk gyenge és törékeny, a szervezetük is. Olyan testtel nehézkes lenne sportolni.

„Ha olyan kis nebáncsvirágra, mint Winona Ryder, ő tipikus királylány, idealista ösztrogénes.”

Rákerestem, de ennyiből nem tudom eldönteni, olyan-e, mint akikre gondoltam. :)

„Szerintem a piszok nagy verés, az hiányzik neki, attól kigyógyulna.”

Szerinted az embereket verni kell, akkor viszik valamire? Komolyan kérdezem. Fordítva is működhet, önigazolásként, menekülésként az áldozatszerepből, „jól tették, hogy vertek, legalább lett belőlem valaki”.

Általánosságban írom.

„A fiúk általában sokkal aktívabb, fizikailag megterhelőbb, nagyobb teret, több ügyességet igénylő, agresszívabb játékokat játszanak, mint a lányok, akik sokszor csak leülnek és babáznak, ennyi.”

Egészen kicsi óvodásoknál vizsgálták, hogy a kislányok és kisfiúk az oviba lépés kezdetén még ugyanolyan mozgékonyak, később „történik” ezzel valami. Mondjuk érthető, ha megnézed a klasszikus kislány és kisfiú ruhákat. :)

„pedig ugyanaz a nevelés, ugyanazok a szülők”

Attól még a nevelés nem ugyanaz, te lány voltál, ő meg fiú.

„mert az olvasásnál nehéz passzívabb szórakozást kitalálni.”

Állítólag a zsenik többsége is „passzív” gyerek volt, utálták a sportot, maguknak valók voltak, sokat olvastak. Ezt nem rád írtam, azokra a férfiakra gondolok, akik a tudományoknak szentelték az életüket.

„A „gyönge nő” egy világos kifejezés arra, hogy a nő kevesebb terhet bír el, kisebb teljesítményre képes. Mert alapvetően passzívabb.”

Ez megint egy elég felületes mondat. Az előző kommentjeidben még a férfi volt a gyengébb.

„Két szót mondok – Bridget Jones. Na az aztán kendőzetlenül őszinte megjelenítése egy tipikus női léleknek.”

Sajnos nem láttam, csak hallottam róla.

„Két szót mondok – Bridget Jones. Na az aztán kendőzetlenül őszinte megjelenítése egy tipikus női léleknek.”

Újra felületes következtetések. Nem lenne egyszerűbb megmérni? A jelenség hátterében számtalan ok húzódhat.

„A többi cikket is jó lenne elolvasni, szerintem elég jól elmagyarázzák még egy felnőtt esetén is, hogy mi lehet az alapvető probléma.”

Igaz, de annyit linkelsz, hogy még az előzőeken se vagyok túl. :)

„Az angol royal pereputtynál maradva – amíg Diana évi 200 prezentációt teljesített, Katalin csak havi 1-2 alkalmat vállal. És Vilmos látványosan eltunyul mellette.”

Nem ellened szól, de lassan kezdem magam egy szappanoperában érezni. Sose hittem volna, hogy pont Deansdale blogján… :)
Sajnos nem vagyok túl fogékony a példákra. Biztos az én hibám, de valahogy nem érdekel az angol királyi család magánélete. Ezt tekintheted részemről akár egy fogyatékosságnak is, de olyannyira „nem ismerem” őket, hogy bele se igen tudok gondolni.

Az „udvarlásról” írtak viszont összességében szimpatikusak.

„Itt nem visszaigazolásról van szó, hanem annak a fölismertetéséről, hogy felesleges a vadulás, azzal úgyse ér el semmit.”

Igen, nyilván egy megvadult férfit nem úgy kell kezelni, hogy a nő is megvadul vele szemben, hisz akkor ő is gyengévé válna, elvesztené az önuralmát.

„Sajnos elég sok megvadított férfi van”

Ebben a kérdésben attól tartok, nem is fogunk ennél jobban egyetérteni. Erős embert nem lehet csak úgy megvadítani. Pl. ebből a szempontból (is) értem az erőt- hogy nem az indulatai rángatják őt, hanem ő irányítja azokat.

„Nagyon sok nő viszont nem próbát állít a férfi elé”

Nem is kell a férfiak elé „próbát” állítani, és nem a nőnek kell őket erőssé tenni. Vagy ha ez a felállás, akkor el kell fogadni, hogy az ilyen férfi valószínűleg gyengébb is marad. Nincs ezzel sem baj, ha képesek úgy együttműködni, hogy a nő tölti be a vezető szerepet a kapcsolatban.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.19. 19:51:32

@annamanna: „Úgy értem, hogy ha valaki a maga részéről betart bizonyos határokat, akkor joggal fogja elvárni a másiktól is, hogy betartsa azokat. És sokkal nagyobb az esélye arra, hogy képes a másikkal megértetni a határok fontosságát és azok tiszteletét, ha ő maga is tiszteli a határokat. Aki saját maga nem tiszteli a határokat, az mástól sem várhatja el azokat.”

Na, így már teljesen rendben van.

„Fegyelmezett ember képes fegyelmezettségre tanítani másokat is.”

Ez is teljesen rendben van. Az ilyen embert általában önként követik. Előzőleg félreérthető volt, vagy elbeszéltünk egymás mellett. Viszont ismételtem jelzem, hogy ebben az esetben az ő szerepe a vezető szerep.

„Pontosan tudom, milyen az, amikor valaki napi 3-4 órákat alszik”

Nem, azt tudod, hogy milyen volt, amikor te aludtál napi 3-4 órákat. És azt, hogy ez a helyzet nálad miért állt fenn.

„Szóval kevesebb energiát pocsékolok olyasmire, amire pocsékolás volna energiát pocsékolni.”

Így vagyok én az angol királyi család életével.

„„A legtöbb férfi mégis a nők passzivitásáért harcol.”
Ezt nem értem.”

Maradjanak otthon, ne vállaljanak munkát, fiatal korukban viselkedjenek „hercegnőként”, akit a férfi megmenthet, stb. Nyilván ezt sok férfi egyben kritizálja is, de az most lényegtelen, az óhaj és a kritika gyakran áll fenn egyszerre.

A komment esetleges élessége szintén nem ellened szól, csak siettem. :) Az általános meglátásaid közül sokat találok pontosnak.

Még egy kérdés. A lusta férfiakat is megvernéd?
Válasz erre 

annamanna 2014.12.20. 01:56:36

@don Fefinho: A srác anyja egy vérbeli hippi csaj. Pia, cigi, drog, rock&roll, peace and love, karma, Buddha, Jézus Krisztus, füstölők, karkötők, gyűrűk, pasik. És persze rengeteg haver, sokuk már halott (a drog nem ad örök életet). Amerikában egy ideig az utcán is élt, meg hát sok minden volt. A csávó apja is fix, hogy valami drogos ügy miatt lett bezárva. Hogy a nő házsártos anya lenne, azt nehezen hiszem, valószínűleg full liberálisan neveli a fiút, nem követel semmit. Inkább az egyik piás élettársa lehetett morcos a gyerekkel. De összességében afféle igazi amerikai stílusban nőtt fel, minden komoly elvárás nélkül.
Ha belegondolok abba, hogy van Amerikában egy férfi, aki egy börtön mélyén fog megrohadni, és van neki egy fia, aki egy másik kontinensen él, és soha nem látogathatja meg.... háááát..... A nagyapa még él, a nagymama már meghalt. Szóval egyedül van az apa és a nagyapa is. Ha ebbe belegondolok, akkor a nő helyében azt mondanám a gyerekemnek - fiam, menj haza és viseld gondját apádnak és nagyapádnak; látogasd apádat a börtönben, vigyázz a nagyapádra a nagymama helyett, nőj fel, légy férfi, Isten áldjon. Az a te hazád, oda tartozol (jogosabban, mint a legtöbb amcsi hazafi).
Szóval én hazaküldeném a gyereket. Még akkor is, ha nem lenne olyan mulya, mint amilyen. Csak hát, nyilván a szokásos sztori - anyuci már kiöregedett a vadulásból, és nem akar egyedül maradni, úgyhogy belekapaszkodik az egyetlen biztos pontba, a fiába. Pedig jobban tenné, ha elengedné, sőt elküldené haza.

@Barbaarb: "- Milyen éghajlatú területen jöttek létre ezek az államok?
- Mocsaras, tengerparti vidéken."
"Az állandó leszálló légáramlások övében száraz, sivatagi éghajlat, a felszálló légáramlások övében csapadékos zóna alakul ki. A sivatagi éghajlati zónák földi eloszlását mutatja be az alábbi ábra." fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldfj/fizgeol/kepek/4palya-felszin-foliaabra21-1.jpg
Még egy egyszerű link: hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89ghajlati_%C3%B6vezetek#Tr.C3.B3pusi_sivatagi_.C3.B6v
Ebből is lehet látni, hogy sivatagok előfordulhatnak tengerek, óceánok közvetlen közelében is, a tenger közelsége nem garantálja a sok csapadékot. Az első ábrán láthatod, hogy Spanyolország területén is vannak nagy száraz foltok, pedig mind az Atlanti-óceán, mind a Földközi-tenger közel van hozzá. Ausztrália nagy része is sivatagos, és az Andok nyugati oldala, amit csapadékosnak ítéltél. (Vagy épp Afrika nyugati partja). A nedves éghajlathoz, a rendszeres esőhöz megfelelő széljárás szükséges, és ha a szél rendszeresen másfelé fúj, akkor hiába él valaki tenger közelében.
Még egy, kicsi, kevésbé jól áttekinthető ábra: www.mozaweb.hu/course/foldrajz_9/jpg/f_139-2.jpg
Innen a szöveget már linkeltem, de megint a link: www.mozaweb.hu/Lecke-FOL-Foldrajz_9-A_forro_tropusi_ovezet_II_III_Az_atmeneti_es_a_teritoi_ov_a_monszun_videk-100151
Egy részlet belőle: "A sivatagokban a csapadékhiány miatt a kőzetek nem mállanak. A növénytakaró hiányában a szervesanyag-képződés igen lassú, ezért sivatagi váztalajok keletkeznek. A tavak, mocsarak környékét sós, agyagos talaj borítja." - tehát lehetnek tavak, mocsarak a sivatagban is, de az attól még sivatag.
A többit olvasd el.

"Az a nép is egy ősi nép volt már akkor is, mindössze egy erős kezű uralkodó kellett ehhez. Egyetlen emberen múlott ez, nem az alattvalóin. Miután meghalt szét is hullott az a birodalom is."
Én azt gondolom, hogy az egyes birodalmak úgy váltják egymást, mint a "legelőváltó gazdálkodás". Tehát ha egy terület kimerül, akkor egy másik emelkedik fel. A kimerülést az emberi teljesítőképességre értem. Ha egy terület emberileg szétmállott, akkor egy másik birodalom lett erős, aminek a lakói még bátor, merész, határozott, edzett emberek voltak. Az állam, mint eszme, körbejárt a földön, és magába szippantott minden energiát. Elég jó mű hozzá Az ember tragédiája. Az végig az államiság kudarcáról szól; minden egyes színben az állami eszme tovább mentését látjuk, ahogy színről színre megújul és összeomlik.
Amikor Anglia gyarmatai szétestek, a 2. vh után, bizony eléggé elszegényedett: kivultagasabb.blog.hu/2014/10/03/az_igazi_brit_nyomor
Ebből kiindulva általánosan is kimondhatjuk, hogy egy birodalom központja rááll arra, hogy összetartsa a birodalmat. Erre elmegy az energiája, és közben nem marad autonómnak nevezhető, önálló teljesítményből fakadó ereje. Amikorra a birodalom központja afféle "fekete lyukká" válik, akkorra a birodalom szétesik. Ez történt Rómával, a spanyol gyarmatokkal, az angol birodalommal, és Nagy Sándor birodalmával is, hiszen Makedónia önmagában nem maradt erős hatalom, minden ereje elment a hódításra. Ausztria sem bírta összetartani a birodalmát. Vagy nézzünk egy másféle minőséget - a Vatikánnak jelen pillanatban nincs önálló szellemi teljesítménye. Benedek még nagy teológus volt, de Ferenc egy fekete luk, semmiféle szellemi teljesítményt nem mutat fel. (A vigyorgás és jópofiság nem teljesítmény).
Válasz erre 

annamanna 2014.12.20. 02:59:58

@Barbaarb: "Te akartál azzal érvelni, hogy hány esetben technikailag fejletlenebb népek győztek amiatt, hogy nem volt annyira központosított. Csak egyik sem igazán állta meg a helyét."
Vegyük most a Vatikán példáját, mint hatalmat. Elég nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház hatalmát "technikailag" (tehát ebben az esetben teológiailag, szervezetileg) sokkal primitívebb szervezetek ásták alá, és igyekeznek teljesen megdönteni, eltörölni az emlékét is a föld színéről. Ahhoz, hogy sikerüljön, nagyjából egyetlen dolog szükséges - hogy a primitívebb, szervezetlenebb szellemi csoportok tagjai lelkesebbek, elszántabbak, egyenként erősebbek legyenek, mint a katolikus egyház hívei. Az "összecsapás" kimenetele nem attól függ, hogy milyenek a látható, reguláris szerveződések - hanem attól, hogy külön-külön, egyenként mennyire teherbíróak ezeknek a szervezeteknek a "katonái".
Vagy legyen egy más példa - a napi politika. Ha egy kormány folyamatosan harcol minden és mindenki ellen, akkor kifelé elhasználja az összes energiáját, belül nem marad semmi, kiürül. Nem marad belső kohézió, nem marad szellemi holdudvar, nem marad olyan szellemi tőke, program, cél, elképzelés, amibe kapaszkodni lehetne a túlélés érdekében.
Ugyanez figyelhető meg egy katonai erőn alapuló birodalom esetében is. Ha a birodalom belülről meggyengül, elfogy a támogatás, az erő, a lendület, a cél stb, tehát az az erő, aminek a birodalom magját kellene táplálnia, tehát ha maga a mag omlik össze, akkor a birodalom is összedől.

"Na de te magad hoztad fel példaként arra, hogy egy kevésbé elnyomott nép győzte le a jobban elnyomót. :)"
Nem tudom, mennyire voltak elnyomottak (francia gyarmat volt, ha jól tudom). Nem írtam, hogy szabadok voltak, sőt azt sem, hogy kevésbé voltak elnyomottak. Azt írtam, hogy emberi minőség tekintetében jobban álltak. Utána pedig azt, hogy ők motiváltak voltak, míg az amcsik nem voltak azok. És azt is írtam, hogy a vietnami háború óta az USA nem képes nagy reguláris hadseregeket mozgatni; akkor próbálta utoljára, és akkor is befürdött vele. Jelen pillanatban elképzelhetetlen egy olyan hagyományos, nagy csapatmozgásokkal járó, hagyományos háború, mint a 2. vh, mert ilyen háborúba sem az USA, sem az EU nem tudna nagy csapatokat küldeni. Annak, hogy az emberi minőségünk összerogyott, van egy olyan előnye, hogy alkalmatlanná váltunk a hagyományos háborúsdira. Például a nagy viking harcosok mai unokái... tán befüvezve mennének háborúzni? www.youtube.com/watch?v=-fvLs5KXWYI :) Ez engem rendkívül megnyugtat, legalább a háborútól félő cikkekre legyinthetek. Ezzel a generációval már nem lehet háborút kezdeni. És valami hasonló leépülés előzhette meg az ókori birodalmak bukását is.

"Perzsia ekkor már régóta virágzott hasonló kiterjedtséggel, és ha nem jön Nagy Sándor vélhetően sokáig virágzott volna még, hiszen semmilyen más nép nem okozott nekik gondot csak az, amelyik más népeket is leigázott."
Ennél azért bonyolultabb egy birodalom belső története. Nagy Sándor előtt nem sokkal például a görögök is megállították, sőt legyőzték a perzsákat. Ha nem ismerjük elég jól a perzsa birodalom belső viszonyait (és biztosan nem ismerjük elég jól), akkor kár ilyen nagyívű kijelentéseket tenni. Egy birodalom soha nem véletlenül omlik össze, és Nagy Sándor sem véletlenül tudott szélvészként keresztülnyargalni olyan területeken, amiken akkor már lehanyatló civilizációk voltak.
Létrejöttek például óriási pusztai birodalmak is, amik gyorsan összeálltak, és gyorsan szét is estek. A sikerük oka az ellenfeleik gyengesége volt; és a bukásuk oka önnön gyöngeségük. Ha egy birodalom központi magja nem képes nagy teljesítményre, akkor szét fog esni.

"Az, hogy az USA milyen politikát folytat, mi lesz a várható eredménye, egy másik téma, amiben egyébként lehet, hogy nagyrészt egyet is értenénk."
Oké, értem. Az USA-t is megpróbáltam besorolni egy általános birodalmi mintába, amibe most még a Vatikánt is begyömöszöltem.

"Igen, csakhogy akkor épp a szabályozatlanság miatt nagyobb területet hálózott be, így az 1m emelkedés sokkal nagyobb területet öntött el, mint ma egy 1m-es emelkedés. És nem felejtsük el, hogy akkor még esősebb volt Európa."
Igaz, csakhogy sokkal kisebb volt a népsűrűség, tehát ez nem volt olyan nagy gond. Ráadásul az év nagy részében vízjárta helyeket is tudták speciális termelésre használni, már nem emlékszem mire, egyszer felszínesen belenéztem egy hosszabb szövegbe ezzel kapcsolatban. Amikor szóba került a folyószabályozás, akkor az egyik ellenérv az volt a gát ellen, hogy a vízjárta területeket is hasznosítja a lakosság, azok nem holt terek.

"Nem meglepő módon a világon mindenütt úgy van, hogy a tenger közelsége csapadékosságot eredményez (Britannia, Portugália, Norvégia, USA keleti és nyugati partja, az Andok nyugati oldala, Japán, egész Indokína és Óceánia, de még a Szahara partvidéke is, mint Szenegál, Marokkó, stb.)."
Nem, sajnos, ez a széljárástól függ.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.20. 04:26:53

@Barbaarb: "Egyébként is furcsa gondolatmenet, hogy az államosodás, így a civilizáció először olyan helyeken alakul ki, ahol nehezebb megélni, ezért könnyebb elnyomni, majd később mégis olyan államok(!) érnek el a fejlődés csúcsára, ahol könnyebb megélni, nehezebb elnyomni. Ráadásul épp államként tudtak azok is csak felemelkedni, sőt minél inkább központosított volt, annál magasabbra. Láthatjuk ezt a német és olasz egységben, de a Római Birodalom is így alakult, majd amikor liberálisabb lett, akkor összeomlott."
Ezt följebb már próbáltam leírni, az emberi minőséggel magyaráztam.
A folyamatból annyi biztos, hogy egy széteső, hanyatló államot sokszor olyan hatalom foglal el, ami a civilizáció alacsonyabb fokán áll. Ahogy megszerzi magának a műveltebb, kifinomultabb, de erőtlenné vált birodalmat, azonnal feltámad az igénye arra, hogy átvegye az elődje kultúráját. Sokszor a nyelvét, vallását, írását stb is átveszi, a tudományos és művészi eredményeit is megpróbálja megőrizni és továbbfejleszteni. Ahogy idomul az elődhöz, hasonló fejlődési és hanyatlási utat jár be, mint az; amíg aztán egy újabb, frissebb, primitívebb, nyersebb erő őt is elsöpri és így tovább.
Mondok egy hazai példát - a komcsi kor fejesei ugyanazokat a dzsentri szokásokat követték, mint az előző kor urai, akiket nyilvánosan átkoztak. Aztán, ahogy a komcsi kornak vége lett, az új kor urai is pontosan leutánozzák az elődöket. Vagy ha egy cigány a semmiből meggazdagodik, akkor ő is a már bejáratott civilizációs értékekre veti rá magát, és ahhoz idomul, amit korábban kikupálódott emberek értékesnek ítélnek: www.youtube.com/watch?v=aJGXgC-7jsQ De ehhez nem is kell cigánynak lenni, ez szinte természetes folyamat, ami akkor is biztosítja a folyamatosságot a különböző civilizációk között, ha nem szervesen fejlődnek egymásból (és általában soha nem szervesen fejlődnek egymásból; pl. a roma ifjaknak nem sok köze van a monacói Grand Hotelhez, Washingtonnak az egyiptomi obeliszkekhez, a náciknak a hinduizmushoz stb).

Most tudom, ezzel nem arra válaszoltam, amit kérdeztél, de azt már leírtam. A történelem sokszor megismételte ugyanazt a mintát.

@don Fefinho: A félindián fiú és az anyja kapcsán még eszembe jutott a Hair, ami egyrészt kötődik Amerikához, a drogos hippikhez, másrészt ahhoz az ifjúsági szubkultúrához, ami a szülők elleni lázadást tűzte zászlajára.
Ahogy látom, te is nagyjából az anya elleni lázadásból vezetted le a fiú viselkedését.
Nagyon érdekes azonban, hogy a Hairben kifejezetten jó viszonyt mutattak be a szereplők és a szüleik között. Most kiemelem a legfontosabbat, Berger és szülei viszonyát. Erre egyetlen jelenetben derült fény, amikor börtönbe kerültek, óvadékot kértek tőlük, és Berger úgy döntött, a szüleitől fog pénzt kérni, hogy kiváltsa a társaságot. Hazament, az apja azt mondta, nem ad, de az anyja titokban odaadta neki a szükséges pénzt.
Ez egy rendkívül tanulságos jelenet. Egyrészt fontos, hogy az apa és az anya nem egységesen lépett fel, az apával szemben az anya egy klikket hozott létre, tehát az apával szemben a fiút a maga hatalma alá húzta. A fiú életében emiatt már volt egy "női szövetséges", az anya, egy "állandó nő", akinek "lekötelezte magát", és ennek megfelelően Bergernek nem is volt magához illő csaja. Ez persze a sztori szempontjából teljesen lényegtelen részlet, de általában, a fiúk fejlődéstörténete szempontjából mégis nagyon fontos.
És nem csupán ebben mutatkozott meg az anya hatalma, hatása Bergerre, hanem abban is, hogy az anya tettét, Berger később leutánozta (és ez az életébe került).
Mit tett az anya? Megszegte a férfiak által hozott szabályokat, rendet. A rendőrök elkapták a társaságot garázdaság miatt, a bíró azt mondta, ezért börtön jár, az apa pedig egyetértett. Az anya azt mondta - NEM FONTOSAK A FÉRFIAK SZABÁLYAI, azokat meg lehet szegni, felül lehet írni, fel lehet puhítani, én úgy szeretlek, ahogy vagy, nem kell teljesítened, nem kell szabályokat betartanod, megszegheted apád és az állam szabályait, mert ÉN MEGENGEDEM NEKED, mert te az én fiam vagy, az én hatalmam alatt állsz, nem apád hatalma alatt, és azt teszed, amit én mondok neked. Én pedig azt mondom, hogy nem kell betartanod a szabályokat, törvényeket, azokat meg lehet szegni.
A film későbbi jeleneteiben Bukowski nem jöhet kimenőre, mert készültség van, és Berger pont azt csinálja, amit korábban az anyja - felpuhítja, átírja a szabályokat, érvényen kívül helyezi egy csalással, és a csalásban pontosan úgy vállalja magára a felelősséget, ahogy az anyja vállalta magára az ő terhét; úgy oldja meg mások helyett azok problémáit (amik nem az ő problémái, amikhez neki semmi köze sincs, amikért józanul nem is szabad felelősséget vállalni), ahogyan az anyja csinálta vele. Tartotta a hátát Bukowskiért, hogy kivonja a szabályok alól, ahogy az anyja tartotta a hátát őérte, hogy kivonja a szabályok alól.
Ez a filmben irtó hősies önfeláldozásnak tűnik, de azért a film érzékelteti a helyzet groteszkségét is.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.20. 05:31:14

@don Fefinho: ha azt mondod, de hát mi a baj ezzel, ez így tök normális, akkor mutatok egy filmet: www.imdb.com/title/tt0139615/
A főszereplője ez az ember: www.youtube.com/watch?v=_JM3XHimXUI
A film egy piti dílerről szól, akit elkap a rendőrség és börtönre ítélik. A díler nagyon berzenkedik, mert nem érzi bűnösnek magát, viszont a büntetését eltúlzottnak, igazságtalannak és rasszistának tartja. A börtönben összeismerkedik egy fiatal tanárnővel, aki elég szenvedélyesen magyarázza el neki, hogy márpedig semmi más esélye nincs, mint vállalni önmagáért, a tetteiért a felelősséget, és elszenvedni a büntetést, amit kiszabtak rá.
Namost, a dolgokhoz így is hozzá lehet állni, és a filmben a díler elfogadja a nő érvelését. Ha a nő a lázadásra és a szabályok megszegésére biztatta volna, a férfi azt is elfogadta volna.
Szerintem borzasztóan érdekes film, érdekes megfigyelni, hogy egy nő milyen módon hat egy férfi erkölcsi mércéjére.
A Hair ebben a tekintetben egy szokásos utat jár be, a Slam egy nagyon szokatlan utat.
Énszerintem a félindián fiú és az anyja között is valami hasonló zajlik - ahogyan az anya viselkedik, azt sok tekintetben átveszi a fiú, és nem csupán átveszi, hanem fel is erősíti. Tehát az anyai passzivitás a fiúban már kóros lustaságként jelenik meg.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.21. 03:30:59

@: Először is tisztázzuk az ismerősöm sztoriját. Tavaly ősszel meglátogatott, és panaszkodott, hogy mennyire rossz az élettársával élnie blabla. Annyira megsajnáltam, hogy felajánlottam neki egy szálláslehetőséget. Aztán átgondoltam, és amikor újra eljött, visszavontam az ajánlatot, és azt mondtam – a közelben van egy elmeszociális otthon, oda biztosan befogadják. Na, több se kellett, látszott rajta, mennyire megsértődött (hiszen ő nem elmebeteg, azért van leszázalékolva, hogy csak dolgozni ne kelljen). Ajánlottam neki könyveket, amikkel normalizálhatja a kapcsolatukat, és a maga személységét is fejlesztheti, elé pakoltam egy kis könyvtárat, azt mondtam, mindet nyugodtan elviheti, nagyon szívesen kölcsönadom, ideje van, olvasni tud. Lelkesen magyaráztam, milyen jó könyvek ezek, unottan lapozgatta, és kijelentette, egy se kell. Neki csak az kellett volna, hogy lakhatást biztosítsak a számára. Ha erre nem vagyok hajlandó, akkor a többi nem érdekli. Már ezen is nagyon felhúztam magam, de ami igazán szíven ütött, az volt, amikor a kereszténységgel kapcsolatban mondott olyasmit, amiből kiderült, hogy az se érdekli egyáltalán, és csak azért tettette magát sok éven keresztül hívőnek, hogy anyagi és egyéb támogatást kapjon a balekoktól.
Biztos voltam benne, hogy többször már nem fog meglátogatni, mert nem bírt belőlem kihúzni egy lakást, nem vagyok hajlandó se eltartani, se gondoskodni róla. Gondoltam, én biztosan nem fogom keresni, nem érdekel, mi lesz vele.
Tavasszal az élettársa jött el, hogy a nő az egész telet végigfeküdte, aztán többször is elkóborolt, rendőrök keresték, kényszerrel vitték be a sürgősségire, de onnan is megszökött, megint rendőrök keresték, zárt osztályra került, nem volt hajlandó aláírni a papírt a gyógykezeléséről, tehát kényszergyógykezelik. Na jó, gondoltam, meglátogatom. Olyan arrogánsan viselkedett, hogy tíz perc után felálltam és otthagytam. Utána még beszélgettem egy-két alkalommal az élettársával, és azt tanácsoltam neki, hogy hagyja az államra, majd az gondoskodik róla. Van a közelben egy elmeszociális otthon, oda biztosan befogadják. A faszi azt mondta, nahát azt azért mégse, inkább hazaviszi. Hát jól van, nekem mindegy.
Én a magam részéről az „ignorálást” választottam, a kisujjamat se mozdítom érte, mert ezt látom a legjobb megoldásnak. Boldoguljon, ahogy bír. A férfinak is ezt tanácsoltam, de nem fogadta meg, és ehhez joga van.
Namost, mi történt volna, ha a nő valóban egy elmeszociális intézetbe kerül? Az, hogy ott szabályok vannak, házirend van, amit be kell tartani. Amíg betartja a szabályokat, jó. Ha nem tartja be, akkor annak következményei vannak. Különböző retorziók lépnek életbe, először csak morcosság, aztán mindenféle figyelmeztetések, és minél jobban makacskodik, annál komolyabb lesz a helyzet. Állítólag öregotthonban dolgozók, ha már egyáltalán nem bírnak egy ápolttal, akkor ütik. (Gondolom, ha már nagyon bántóan beszél, vagy ha egyáltalán nem hajlandó fürödni, nem engedi levágni a körmét, ilyesmi, amit az ápolóknak pedig mindenképpen meg kell csinálniuk, mert számukra előírás). És a verés még csak nem is a legsúlyosabb eszköz, van még a lefogás, lekötözés, begyógyszerezés, elzárás. Nyilván vannak olyan helyek, ahonnan már nem lehet tovább passzolni az embereket, tehát vannak intézmények, ahol már nem tehetik meg azt, hogy kizárják az illetőt az életükből, hogy ne bosszantsa őket. Valahogy muszáj kezelniük a legbosszantóbb, legproblémásabb alakokat is, és az bizony kényszerítéssel jár.
Mint írtam, a nőt már
1. többször is rendőrök keresték
2. zárt osztályra vitték
3. kényszergyógykezelésnek vetették alá
Ez három, súlyos mértékű kényszerítés, amibe nem önként egyezett bele, hanem muszáj volt vele szemben megtenni. Azt is írtam, hogy az élettársa már ütötte.
Ha valaki egyáltalán nem hajlandó együttműködni, nem hajlandó betartani a szabályokat, nem fogadja el a rendet, az kényszer alá lesz vetve. Intézményi keretek híján (tehát rendőrök és gyógyszerek stb nélkül, csak úgy a’la natúr) az egyik legelfogadottabb kényszerítő eszköz a verés. Nem mondom, hogy jó, de mégis mit csináljon az, aki magára vállalja egy olyan haszontalan, megátalkodott, pimasz és bolond ember terhét, akivel nem lehetséges az együttműködés?
Én a magam részéről nem lennék hajlandó tenni érte semmit. De ha valamilyen oknál fogva mégis kénytelen lennék huzamos ideig eltűrni a szemtelen követelőzését, miközben az égvilágon semmit sem csinál, akkor szerintem baromira megpofoznám. Nyugodtan elmehet, senki sem tartja vissza; ha nem megy, akkor viszont betartja a határokat, mert ha nem, akkor kényszerítve lesz rá.
Rengeteg lehetőséget kapott eddig életében, amiket mind megvetett, és amikkel ide jutott. Az ikertestvére egészen más utat járt be, az megbecsülte azt, amije van. Ő meg nem.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.21. 03:31:40

@: Muszáj határokat szabni, azokat betartatni, muszáj világossá tenni mások számára is, hogy hol az a határ, amit nem léphetnek át. Muszáj megtanulni, hogyan lehet védekezni az élősködők ellen, és elvenni a kedvüket a vérszívástól. Sok dolgot muszáj megtenni, ha nem akarom, hogy valaki magával rántson a gonoszságba, őrültségbe, a „Halottak mocsarába”. A Biblia azt mondja, aki a feddésekre is nyakas marad, az egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. Az ilyen ember összetörhet nyugodtan, de én nem fogok vele törni.
Tehát, még egyszer, hogy egészen világos legyen – a magam részéről ignorálom. Hogy más mit csinál vele, az a maga baja.
Ami a kérdés másik felét illeti, a lusta férfit – erre korábban már válaszoltam, mert már emlegetted. Azt írtam, 2014-ben nem hiszem el, hogy létezik olyan párosítás, hogy szorgalmas, rendes, simulékony nő és lusta, pimasz férfi. Ez nyilván nem volt elég világos, tehát megint – semmi sem akadályoz abban, hogy otthagyd az ilyen férfit. Miért kéne nekimenned? Menj el, válj el, költözz el tőle.
Ha sajnálod, akkor tévúton jársz, ne sajnáld, hanem hagyd ott.
Ha mégsem, akkor is van tanácsom – ne csinálj meg semmi olyat, amitől dühös leszel. Ha dühössé válsz a takarítástól – ne takaríts. Ha dühössé válsz a mosástól – ne moss. És így tovább. Ne tegyél meg semmi olyat, amit szerinted csak azért kell megcsinálnod, mert a férfi lusta és mindent rád hagy.
Helyette foglald el magad azzal, amit igazán szeretnél csinálni. Ha ezt megteszed, rá fogsz jönni, hogy egyáltalán nem könnyű rájönni arra, hogy egyáltalán mi az, amit csinálni szeretnénk. Sokan mondják, hogy nem tehetem azt, amit akarok – na jó, de mit akar tenni? Ha tudná az illető, hogy mit akar csinálni, akkor nem panaszkodna, hanem csinálná.
Ha van bármi olyan az életedben, ami igazán örömöt okoz és önbecsülést ad, akkor abba belekapaszkodva ki lehet vergődni a méltatlan helyzetekből. Nem könnyű és nem megy gyorsan, de lépésről lépésre meg lehet csinálni. Egy Kerner Tibor nevű személyiségfejlesztő tréner írta, hogy az emberekkel az a baj, hogy olyasmikkel foglalják el magukat, amiket SÜRGŐS megtenni, és a szabad idejüket végül értéktelen dolgokra fecsérlik. Ebből az a kiút, hogy az ember minél több időt és energiát fordít arra, ami FONTOS, de nem sürgős. A fontos, ám nem sürgős dolgokat könnyű háttérbe szorítani, könnyű lemondani róluk a sürgető elfoglaltságok miatt, de valójában a fontos, de nem sürgős dolgok tesznek bárkit ERŐS LELKŰVÉ. Ide tartozik a hobbi, barátok, család, személyiségfejlesztés stb.
Tehát – ha folyamatosan bosszant és dühít egy férfi, akit lustának és pimasznak látsz, miközben magadat szorgalmasnak és simulékonynak, egy férfi, akit agresszívnak és gyengének látsz, miközben magadat rendíthetetlenül erősnek; akkor meg kell kérdeznem, mi akadályoz meg abban, hogy magára hagyd? Miért ragaszkodsz hozzá?
Ha nem vagy hajlandó elmenni tőle, kilépni egy olyan helyzetből, amikor a férjedet már csak megveted, akkor mégis mije van, ami fontosabb számodra a saját méltóságodnál?
És ha neki van valamije, ami számodra mindennél többet ér, akkor mégis, ki az erős? Szerintem akkor az az erős, akinek olyan értéke van, ami nélkül te nem bírsz élni, és ami miatt minden megalázást és terhet bevállalsz. Ha neki nem lenne birtokában az a bizonyos érték, már rég nem lennél vele, hiszen a személyét megveted, csak az kell belőle, amit birtokol.
Ha így állsz, akkor azt tanácsolom – szenvedj csak tovább. Dolgozz meg a kincsedért, és reménykedj, hogy te leszel a férjed özvegye, és nem ő a tiéd.
Egyebet nem tudok javasolni.
Arról írtál, hogy napi 3-4 órákat aludtál. Erre csak olyan ember hajlandó, aki behódoló (én iszonyú sokáig csináltam ezt, azért tudom). De hidd csak, hogy erős vagy.
Az alvás az egyik legelemibb inger, aki ennek huzamosan ellenáll, az egyrészt súlyosan károsítja a szervezetét, másrészt kórosan függ a külvilág jutalmazásától.
Arra kell rájönni, hogy saját magunk tudjuk a legnagyobb jutalmat adni önmagunknak keresztenyelet.hu/video/1218/ (elég a címadó egyetlen mondat, én sem néztem meg magát a beszédet).

A jégtáncos videó miatt: azt írtad, a nőknek azok a pasik jönnek be, akiket a férfiak már cingárnak tartanak. Gondoltam, akkor ez a karcsú jégtáncos biztosan az ízlésed szerint való. Ráadásul kifejezetten humoros is.

Amit a férfias nőkről írtál, látom, ez valamiért érdekel. Ehhez ajánlom: www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/tenyeken-alapulo/ch11s02.html
• „A hirsutismus kialakulását illető anamnézis: kor, hízás, orális fogamzásgátlók elhagyása”
• „A hízás, és a fogamzásgátlók elhagyása provokálja”
Ezen kiváltó okok elég nagy arculcsapás azoknak, akik szerint „a testem az enyém és azt csinálok vele, amit akarok”
Válasz erre 

annamanna 2014.12.21. 03:32:15

@: Amit a testsúlyról írtál, elég furcsa, mivel sem Morvai Krisztina, sem Ertsey Katalin, sem Hillary Clinton vagy épp Margaret Thatcher nem tűnik sem fiúsnak, sem törékenynek. Viszont egy csomó színésznő (Keira Knightley, Milla Jovovich, Tóth Orsi stb) nagyon is, de ők aztán fix, hogy nem racionális lelkialkatúak.
Mindamellett te is racionális típusúnak tűnsz, tehát tesztoszteronos nőnek. Ha gondolod, nézz a tükörbe, mennyire vagy fiús és törékeny.

Az ovisok mozgékonyságáról. Engedtessék meg nekem, hogy komolyabban vegyem a magam és a testvérem összehasonlítását, mint egy odavetett „vizsgálatot”, amire még komoly hivatkozás sincs, sem szakirodalom, se semmi. Soha nem voltam olyan mozgékony, mint az öcsém. Épp elég emlékem van róla, hogy ebben biztos legyek. Ennek semmi köze a „neveléshez”, ami már csak azért is gyönge érv, mert az emberiség történetének nagy részében nem foglalkoztak olyan sokat a gyerekekkel, mint ahogy azt ma harsogják a gyerekpszichológusok. A szülők elfoglalták magukat a saját életükkel, a munkájukkal, a gyerekek a legtöbb időt egymás közt töltötték. A szülők és gyerekek közti távolság mindig sokkal nagyobb volt, mint a mai „bratyizós” korban. Még ebben a dalban is a haverokról énekel az előadó, az anyuka pedig a háttérben marad, és annyi a szerepe, hogy ledobja a szotyira a pénzt: www.youtube.com/watch?v=9Ky41lTtknU
Ez a videó pedig már üvölt, olyan egyértelműen beszél a női passzivitásról: film.indavideo.hu/video/f_a_macska_szerepe
(A rendező hormonális összetételét ezen kép alapján tanulmányozhatod: nlc.p3k.hu/data/cikk/14/131545/12.jpg )

A „zseniális tudósok” kapcsán: www.demotivalo.net/view/106995 (mellesleg művészekre talán többször használják a zseni kifejezést, annyi biztos, hogy Leonardo rettenetesen lusta fiú volt, feküdt a mezőn és bámult maga köré, felnőtt korában pedig sokszor nem fejezte be a műveit).

„Nem is kell a férfiak elé „próbát” állítani, és nem a nőnek kell őket erőssé tenni. Vagy ha ez a felállás, akkor el kell fogadni, hogy az ilyen férfi valószínűleg gyengébb is marad. Nincs ezzel sem baj, ha képesek úgy együttműködni, hogy a nő tölti be a vezető szerepet a kapcsolatban.”
Sára azt kérte Ábrahámtól, hogy küldje el a háztól Hágárt és a gyerekét. Abigail azt kérte Dávidtól, hogy ne ölje meg a férjét. Az adott pillanatban mindkét kérést nagyon nehéz volt teljesíteni, a két férfinak semmi kedve nem volt ahhoz, amit a nők kértek, ezek teljesítése nehéz próba volt, ami után mindkét férfi élete magasabb szintre emelkedett.
A próbával szemben a kísértésbe esés nem nehéz, ahhoz nem kell összeszedni minden józan észt és bátorságot. A kísértésre van szándék: www.youtube.com/watch?v=XfjDfo1CSzQ A próba teljesítése az embernek nem áll szándékában, de ha megteszi, akkor szellemileg szabadabbá, lelkileg erősebbé válik.

„Maradjanak otthon, ne vállaljanak munkát, fiatal korukban viselkedjenek „hercegnőként”, akit a férfi megmenthet, stb. Nyilván ezt sok férfi egyben kritizálja is, de az most lényegtelen, az óhaj és a kritika gyakran áll fenn egyszerre.”
Ha ez így van, akkor te miért aludtál csak 3-4 órákat a meló miatt? Mert a férfiak meg akartak menteni a munkától?
Válasz erre 

annamanna 2014.12.21. 03:32:56

@: Az angol királyi család kapcsán: szerintem tanulságos a sztorijuk.
www.youtube.com/watch?v=sY-VU4bcSsA Ez egy kis videó arról, Vilmosra milyen hatást gyakorolt a Katalinnal való kapcsolat. Ha nem nézed meg, nem baj, egy mondatban leírták a tanulságot: "Kate is like a vampire, sucking the life out of him"

De nem pusztán Vilmos öregedett meg látványosan pár év alatt. Katalin is furán fest: www.mirror.co.uk/news/uk-news/kate-middleton-grey-hair-pictures-2686790 - a haja erősen őszül és az arcán is meglepően mélyek a mimikai ráncok. www.usmagazine.com/celebrity-body/news/kate-middleton-has-hardly-done-anything-to-lose-baby-weight-2013298 egy 31 éves kismamától ez az arc kicsit túlzás.
És az egész pláne azért meglepő, mert nem kell csinálnia semmit, ellenben korlátlan lehetősége van szépészeti beavatkozásokra.
De valamilyen oknál fogva ő is, és Vilmos is gyorsan öregszik, és ez nagyon, de nagyon furcsa.
Nem úgy tűnik, mintha a helyükön lennének. Valami olyan erős kényszernek vannak alávetve, hogy ebből se boldogság, se kreativitás, se önállóság, se energia nem származhat. Valamennyire meg is értem Katalint, ha nincs kedve semmihez. Az ő helyében nekem se volna. Ha valaki erősen ki van szolgáltatva mások akaratának, az elfogy, mint a gyertya. Például ez kifejezetten találó: drinfo.hu/alternativ/betegsegek-lelki-hattere/13005-%C5%91sz-hajsz%C3%A1lak
A család helyében ezt a képet is mélyen elrejtettem volna az almárium fiókjába: www.facebook.com/218768438301029/photos/a.218787051632501.1073741828.218768438301029/321102598067612/?type=1&theater
Hacsak nem az "Ördögűzés Emily Rose üdvéért" c. film castingjára akarták beküldeni.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.21. 20:02:43

@annamanna: Nem nagyon tudok a felvetéseidre válaszolni, mert nem rólam szólnak. :) Nem akarok otthagyni vagy megverni senkit, nem azért kérdeztem ezeket. Jelen pillanatban bosszantani se bosszant vagy dühít senki.

Megint írsz általánosságban véve jó dolgokat, pl. a "muszáj határokat szabni" kezdetűben.

3-4 órákat azért aludtam, mert túl sok érdekesebb és fontosabb dolog volt, mint az alvás. Nekem az alvás, evés, kényelem nem annyira elemi szükséglet. Nem hiszem, hogy ez a behódolás jele lenne, az ilyen téren kiszolgáltatott emberek behódolóbbak lehetnek, ha megszorított helyzetbe kerülnek. A fájdalomra és a fizikai megterhelésre sem vagyok érzékeny, holott abszolút nem vagyok mazochista. :)

Megvan a maga ideje a pihenésnek, az élvezetnek, a fejlődésnek, az alkotásnak. Elhiszed, ha azt mondom, hogy van ami egyszerre mind a négy lehet? Nem konkrét dolog, hanem konkrét dolgok átélésnek módja. Ami tehát nekem az, az a másiknak talán fárasztó kényszer és teher lenne, mert más dolgok érdeklik, így csak a pénz miatt vállalná be és szellemi kizsákmányolásnak érezné- ezért is lényegtelen, pontosan miről van szó. A múltkor beszélgettem valakivel, aki azt mondta, nem tudná ezt megtanulni, inkább egész nap mosna, főzne, mert az könnyű (férfiről van szó), nyilván amiatt, mert nem érdekli. Nekem az egész napos mosás-főzés lenne olyan unalmas és fárasztó, amit valószínűleg csak kényszerből tudnék végezni. Nyilván, mert nem érdekel.

A jégtáncos szerintem egyáltalán nem karcsú. Bár nem nagyon látszik, milyen is lenne igazából. Vagy akkor milyen neked az izmos?

"Viszont egy csomó színésznő (Keira Knightley, Milla Jovovich, Tóth Orsi stb) nagyon is, de ők aztán fix, hogy nem racionális lelkialkatúak."

Ezek a spekulációid- mint már írtam- elég alaptalanok. :) A hormonszinteket nem lehet így megítélni. Ráadásul meggyőződésem, hogy tévesen rendeled össze a hormontípusokat a személyiségjegyekkel.

Nem vagyok "tesztoszteronos nő". :)

"Engedtessék meg nekem, hogy komolyabban vegyem a magam és a testvérem összehasonlítását, mint egy odavetett „vizsgálatot”, amire még komoly hivatkozás sincs, sem szakirodalom, se semmi."

Egész nyugodtan. Majd gondolkozom azért, ha bármilyen részlet eszembe jut, pár perc alatt előkerítem neked. Hivatkozással, mindennel együtt. Feltéve, ha azóta nem szedték le a netről.

"hogy Leonardo rettenetesen lusta fiú volt, feküdt a mezőn és bámult maga köré, felnőtt korában pedig sokszor nem fejezte be a műveit"

Akkor lehet, hogy egy ösztrogénvezérelt nő volt valójában? :)

"Ha ez így van, akkor te miért aludtál csak 3-4 órákat a meló miatt? Mert a férfiak meg akartak menteni a munkától?"

Ezt nem értem, hogy jön ide? Írtam már, hogy túl sok fontosabb és érdekesebb dolog van az alvásnál. Én még mindig annyit melóztam és aludtam, amennyit akartam. Mellesleg ki csinálta volna meg azt, amivel foglalkoztam, mikor nem volt olyan ember a közelemben, aki értett volna hozzá?

Ez olyasmi, mintha rákérdeznék, hogy miért írsz nekem éjszaka kommenteket, tán nincs, aki leírja helyetted a gondolataid? :) Nem a munka miatt csináltam a munkát, hanem mert érdekelt. Gyakorlatilag most is azt csinálom.

A gyerekekkel való foglalkozást jól látod, valóban nem kényeztették agyon őket régen.

Az angol királyi családra még mindig nem vagyok igazán ráhangolódva. Eddig se nagyon figyeltem őket, így ezek az új fotók nem sokat mondanak. Mindazonáltal itt is van egy-két jó meglátásod, pl. ez.

"Ha valaki erősen ki van szolgáltatva mások akaratának, az elfogy, mint a gyertya."

Azért emeltem ki, mert a többihez nem tudok hozzáfűzni semmit, valószínűleg annyi időt kellene szánnom rá, hogy megismerjem őket, amennyit te is szántál. Ez sajnos nem fog bekövetkezni, mert más dolgok jobban érdekelnek, mint ők. :)
Válasz erre 

annamanna 2014.12.22. 05:04:48

@: Van egy ismerősünk, egy frissnyugdíjas nő, korábban osztályvezető volt. A harmincas lánya most szült, és a nagyi telefonon örömmel újságolta, hogy végre megszülettek az ikrek, micsoda öröm trallala. A lánya FB oldalán egy darab kép sincs az ikrekről. Viszont megjelent az idővonalán egy szöveg, valaki üzente, hogy az ő downos gyereke 21 éves, nem tud beszélni, de hatalmas szíve van, és sok erőt kíván stb. A lánya hirtelen 10 downos szülő ismerőse lett.
Az anya (nagymama) vidáman, mosolyogva trécselt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és mindenki úszna a boldogságban. Pedig hát semmi sincs rendben.
A legtöbb nő, 100-ból 99 úgy reagált volna a nagymama helyében, hogy alig várta volna, hogy elpanaszolhassa, milyen nehéz helyzetbe kerültek, és ez micsoda tragédia. És örült volna bármilyen együttérzésnek, sajnálatnak. A nők általában ilyenek. Éppen 100 nőből 99 soha nem is lesz osztályvezető.
Az ismerősünk sokkal inkább úgy reagált, mint egy pasi. Magába fojtja azt, ami fáj, mert a büszkesége nem engedi, hogy panaszkodjon.
Ezt azért írtam le, mert nálad hasonlót látok.
„Nem nagyon tudok a felvetéseidre válaszolni, mert nem rólam szólnak.”
A legtöbb nő úgy adja elő a maga panaszát, hogy az a szemét Géza, folyton lógatja a lábát, nézi a tévét, sörözik, fingik, játszogat a gépen stb stb, miközben én megszakadok, és még csak nem is hálás azért, amit teszek érte.
Te meglehetősen elfojtottan, mintegy „általánosságban”, mellékesen odavetve írtad le a panaszodat a lusta férfiról. „Számtalan ellenpéldát tudnék rá hozni, hogy nagyon szorgos, simulékony, fegyelmezett nő mellett a férj hereként viselkedik, hanyag, tunya, agresszív. Ahogy sok lusta nő mellett szorgalmas, tisztességes, rendes a férj.” „Ez nemfüggetlen, ha a férfinek eltűri a társadalom az önkontroll hiányát, ugyanoda vezet a dolog.” „Még egy kérdés. A lusta férfiakat is megvernéd?”
Ilyet az ember nem ír le csak úgy. A „számtalan” mennyiségjelzőből, a „nagyon szorgos” jellemzésből és a férfit szidó jelzők halmozásából is érződik az indulat, amit saját élmény táplál. Főleg, hogy mintegy csattanóként ezzel zártad a kommentedet, noha nem következett az előző mondatból, tehát mintegy összefoglalásképp visszatértél arra a témára, ami igazán foglalkoztat. Persze csak „mellékesen” és hanyagul, általánosításképp odavetve, de azért mégis elég hangsúlyosan.
Ha ez nem lenne saját élmény, akkor most így válaszoltál volna – ó, hát én speciel elég nyüzsgő pasikat fogtam ki, akiket alig lehet leállítani, mert haladnak, mint a rakéta, a páromnak be van sózva a segge, folyton agyal és pörög, néha már azt se tudja, hol áll a feje, teli van a határidőnaplója, irtó zsúfolt a napirendje, csörtet előre, mindig izgatottan mesél a terveiről, alig tudom követni, én is csak egy tétel vagyok a tennivalói listáján, megy, mint a golyó.
De hát nem ezt írtad, hanem hogy „Jelen pillanatban bosszantani se bosszant vagy dühít senki.” Az lehet, hogy jelen pillanatban nem bosszant (mert talán nincs is otthon). :) De hogy szokott, abban biztos vagyok. Amint a fegyelmezetlen, gyönge, indulatos férfiról írottak is épp elég plasztikusak ahhoz, hogy elkönyvelhessem, ez is saját élmény: „Erős embert nem lehet üvöltő vadállattá hergelni. Itt a visszahúzódás okaiba is érdemes belegondolnunk, talán nem az önfegyelem (ahhoz erő kell), inkább a gyávaság- ami viszont gyengeség. A gyenge, meghunyászkodó ember nálánál gyengébbekkel (ehhez néha elég az is, ha csak fizikailag erősebb) szemben gyakran válik üvöltöző vadállattá.”
Természetesen, jelen pillanatban, jelen pillanatban ez pont nem probléma :)
Ha valóban nem a te sztorid lett volna ez, akkor konkrétumokkal jelezted volna. De a konkrét megjegyzések csak a gyönge, jellemtelen, lusta, ordítozós pasira vonatkoztak. Én megértem, hogy tagadod. Egyrészt a büszkeséged nem engedi. Te nem vagy egy tipikus nő, hanem olyan nő vagy, aki szereti kézben tartani a gyeplőt, és irányítani. Aki büszke, erős, sokat teljesít, sokat tanul és sokat tud. Valószínűleg szeretnél mindent a kontrollod alatt tartani, és nem érted, ez miért nem sikerül. De hogy nem sikerül, azt szégyelled, tehát ez egészen biztosan lehetetlen, hogy rád vonatkozzon. Nem, nem, nem, nem.
Demcsák is csodálatos házasságban, nagy szerelemben élt a férjével, amíg csak ki nem derült, hogy az általa előadott love sztoriból egy büdös szó sem igaz, és a pasi évek óta veri. Nem mondom, hogy nálad is ez a helyzet, de hasonló lendületességgel vetítesz, mint ő. Nekem aztán tökmindegy, mert nem én megyek keresztül azon, amin te.
Másrészt, ha beismernéd, akkor ott tartanánk, amit már kérdeztem: akkor meg minek vagy vele? Mije van, amire neked jobban szükséged van, mint a méltóságodra? Mit akarsz kinyerni belőle, milyen nyereségre vágysz tőle? És az miért fontosabb, mint amit te magadtól is el tudsz érni?
Válasz erre 

annamanna 2014.12.22. 05:12:40

@: „Megint írsz általánosságban véve jó dolgokat, pl. a "muszáj határokat szabni" kezdetűben.”
Örülök, ha tetszik. A down szindrómás ikrek esete kicsit megrázott és elgondolkoztam. Például azon, hogy amikor Spártában kitették az életképtelen csecsemőket, akkor az emberek nem voltak gonoszok és szívtelenek, csupán józanok. Ma is sokszor megtörténik, hogy ha fogyatékos gyerek születik, akkor a férfi lelép, magára hagyja a nőt. Szerintem ez nem puszta szívtelenség és gonoszság, csupán energiagazdálkodás kérdése. A férfi jobban fel tudja mérni, hogy mennyi energiára van szüksége az élete megéléséhez, és mennyi szabad kapacitása marad, amit a nőre és a gyerekekre szánhat. És hamarabb ítéli úgy, hogy egy fogyatékos gyerek akkora teher, amivel ő már nem bír. A nő, mivel jobban számít mások segítségére, és ő maga is hajlamosabb mások rendelkezésére állni, mint a férfi, ezért kevésbé látja erőn felülinek a beteg gyereket (mellesleg nem is kell betegen születnie a gyereknek ahhoz, hogy a férfi hajlamos legyen bepánikolva elmenekülni, ha a nő teherbe esik).
Mindenesetre a dolgok természetszerű menetébe az állam is bekavar azzal, hogy egyre több segítséget ígér a beteg gyerekek tekintetében. Elég jól kiépült szociális háló, alapítványok vannak, és minden szempontból igyekeznek pozitívan diszkriminálni, előnyökhöz juttatni az ilyen nehéz helyzetben levőket, ami sajnos kicsit kétélű dolog. Mert amennyire megható és felemelő a fogyatékosok gondozása, és nyilván sok esetben tényleg óriást dob egy felnőtt ember személyiségén, de az állam ezzel olyan helyzetet is teremt, amivel erkölcsi kötelességgé tesz erőn felüli terhek felvállalását. Hiába, hogy az állam segít, a fogyatékosok nevelése akkor is erőn felüli teher marad. Ráadásul „nemzetgazdasági hasznot” se fognak termelni, soha, tehát a velük való foglalkozás az államnak soha nem fogja megérni.
De a lényeg a szülő leterhelése. Ami sokszor már tényleg vállalhatatlan. Úgy tudom, Brad Pittéknek is downos ikreik születtek, és kering a neten egy „vallomás”, amiben Pitt arról ír, hogy a felesége mennyire tönkrement, lefogyott, csak sírt, megöregedett, elhagyta magát, és ő is azt gondolta, hogy vége a házasságuknak. Gondolom, ez a szöveg az ikrek miatt létrejött helyzetre vonatkozhat. Persze ők meg tudják fizetni az ápoló személyzetet.
Mindenesetre, ha én kerülnék ilyen helyzetbe, és úgy látnám, erőmön felüli a teher, semmiképpen sem vagyok képes megbirkózni vele, sőt a párkapcsolatom is rámenne; akkor én inkább a párkapcsolatomat választanám, és azt mondanám: ha az állam szerint helyes az ilyen gyerekeket felnevelni, akkor csak nevelje fel őket az állam, rájuk hagyom.
Az életenergiámra elsősorban nekem van szükségem, és ha az állam olyan helyzetet teremt, hogy erőn felüli terhek vállalását teszi erkölcsi kényszerré, akkor csak nyűglődjön ebben a kényszerben az állam. Felőlem nyugodtan.
Persze kívülről nézve minden másnak látszik, ha tényleg ilyen helyzetbe kerülnék, akkor lehet, hogy mást mondanék.
Nehéz meghúzni a határát annak, hogy az ember még mit vállal be, és már mit nem bír el. És az is igaz, hogy nagyon sokszor a nehezebb út a jobb választás, az, ami pont járhatatlannak látszik. És a kitaposottabb, kényelmesebb út a rossz döntés.

„Vagy akkor milyen neked az izmos?”
Egy tipikus testépítő alkat: www.youtube.com/watch?v=JCo0QK2Q8Is

„A hormonszinteket nem lehet így megítélni.”
Annyi biztos, hogy a női testnek nagyobb a zsírszázaléka, mint egy férfi testnek (bár a férfiak sem panaszkodhatnak hízás tekintetében): 2perc.net/ezeket-a-kepeket-minden-nonek-latnia-kell-te-igy-vagy-tokeletes/

„Nem vagyok "tesztoszteronos nő". :)”
A nők legnagyobb vágya a biztonság és kényelem. Ezért tesznek meg a legtöbbet.
Te ellenben ezt írtad: „3-4 órákat azért aludtam, mert túl sok érdekesebb és fontosabb dolog volt, mint az alvás. Nekem az alvás, evés, kényelem nem annyira elemi szükséglet.” „A fájdalomra és a fizikai megterhelésre sem vagyok érzékeny, holott abszolút nem vagyok mazochista. :)”
A nő biztonságra és kényelemre törekvésének legnyilvánvalóbb jele a vásárlás: 2perc.net/szerencsetlen-flotasok-akik-mar-reg-megbantak-hogy-elmentek-az-asszonnyal-vasarolni/
A bolt a kényelem és biztonság temploma. "Ha a nők uralnák a világot, minden bolt napi 24 órán keresztül tartana nyitva" (Teszkóban olvastam)

„Akkor lehet, hogy egy ösztrogénvezérelt nő volt valójában? :)”
Nyilván Shakespeare is nő volt, meg Jézus is.
A megfejtés az, hogy az ösztrogénvezérelt személynek kifejezetten jó a fantáziája.
Az mbti-oldalon az egyik idealista típust ilyen vicceskedő képekkel jellemzik: lelektanitipusok.net/tipusok/nf/infp/humor
„Jelenleg fantáziavilágban tartózkodom”.
Ezzel szemben egy tipikusan férfias, küzdő típust ilyen képekkel: lelektanitipusok.net/tipusok/sj/estj/humor
„A képzeletük nagyjából eddig terjed.”
Az ilyen emberek cselekszenek, nem álmodoznak.
Ez hormonális hatás, ami befolyásolja az agyat, de mindkét nem tagjai jelen vannak mindkét típusban.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.22. 05:16:51

@: „Nem hiszem, hogy ez a behódolás jele lenne”
Dehogynem. Ahhoz, hogy teljesíteni tudd, amit követeltek tőled, tartani tudd az iramot, magadtól kellett megvonni a pihenés lehetőségét.
Aki igazán önálló, azt mondja – nem baj, ha nem megy, nem baj, ha lemaradok, nem baj, ha ez már nem fér bele. Megleszek nélküle is. Egy férfi könnyebben mondja ezt.
A nő inkább biztosra megy. Ahogyan többet vásárol, úgy a tanulásban is jobban teljesít, jobban felkészül, akármilyen ára is van ennek. Nem meri elengedni, nem mer lemaradni. Hiszen tudni valamit annyira, de annyira érdekes! Ismerős érvelés.
(Legalábbis, ha jól értem, valamiféle tanulásra utaltál: „nem tudná ezt megtanulni”, „szellemi kizsákmányolásnak érezné”) A szellemi munka jobban elbírja a napi 20 órás ébrenlétet, mint mondjuk a vájárkodás, autóbusz vezetés stb.

„Nekem az egész napos mosás-főzés lenne olyan unalmas és fárasztó, amit valószínűleg csak kényszerből tudnék végezni. Nyilván, mert nem érdekel.”
Értelek. Mutatok valamit az mbti rendszerrel kapcsolatban, ami rám vonatkozik:

„Tudod, hogy INTP vagy, ha…
• Meglepődve fedezed fel, hogy nem az egész világnak vannak az otthona véletlenszerű pontjain szeméthegyek, melyeket pedig bármely lakás szükséges dekorációjának tekintesz.”

Ebből az következik, hogy amit leírtál, azt én is leírhattam volna. Nem lelkesít a házimunka, mert unalmas, folyton ugyanaz ismétlődik, ráadásul piszmogok, lassan csinálom, sok energiámba kerül, ezért sok dolgot elbliccelek, folyton bűntudatom van miatta, és szerintem ha ezer évig élnék, akkor se lennék igazán gondos „háziasszony”. Van egy gyanúm, hogy a legpasszívabb személyiségtípus pont az enyém, legalábbis ezeken a megjegyzéseken jót nevettem:

„Hősünk hatalmas ricsajra ébred. Az ajtaján kilépve meglátja, hogy hűséges harcikutyája mérgesen ugatva, fejét egy vödörbe dugva próbál egy vinnyogó kisegeret "előcsalogatni". Mire számíthat az egér, amennyiben a kutya gazdája xxxx típusú?
INTP: - Mivel számára az egésznek semmi értelme, kiveszi a postaládából a leveleit, és visszamegy a házba.”

„Száguldó autóban egy szakadék felé? Hm...
INTP: Nem tenne semmit. Nem venné észre hogy száguld, se azt, hogy előtte van egy szakadék.”

„Miért ítélték el XXXX-t?
INTP: Véletlenül elgázolt 5 járókelőt, rájött, hogy rossz irányba tart, megfordult, és a maradékot is kivégezte.”

„XXXX az Antikrisztus. Hogyan mutatkozik meg a világ előtt?
INTP: Hatalmas fénycsóva közepén megjelenik a Marson, majd megkérdezi az első arra járó marslakót, hogy hol van, mert eltévedt.”

„Hogy néz ki a karácsonyi készülődés és az ünnepelés XXXX-nél?
INTP: Hmm... El kéne mennem ajándékot venni. Hányadika van? De lényegében mit értünk dátum alatt? Periodikus időegységek magasabb szintű periodikus ismétlődését? Akkor viszont egy jelenség, ami az egyik időszeletben volt, csak a periodikusság miatt ad egy közös elemet sok további időegységgel... Hova is indultam? Jah, biztosan a könyvtárba, az időn elmélkedtem. De miért elmélkedtem az időn? t=s/v... Fizikázni akartam. (Elmegy a könyvtárhoz, zárva van.) Miért van zárva? Hányadika van ma? 24-e... Ó, basszus! (Buszra fel, irány a bolt.) Keresek valamit a feleségemnek. Á... bonbon! Az biztosan jó lesz. (Sorban áll.) Ez annyi, mint... ezer forint. Van nálam annyi? Hol a pénztárcám? Jaj, basszus, az otthon maradt! -Közben a család megunta a várakozást, apukát nem tudták elérni, elmentek moziba.-„

„Egy személy megjelenik a város egyik legmenőbb ruhaboltjában, aki...
INTP: néhány perc bámészkodás után eszébe jut, hogy egy fontos találkozón kéne lennie és elsiet. Közben felborítja a kirakatban lévő próbababákat.”

„Valaki járni akar főhősünkkel, ő szereti az illetőt, de mégis időt kér tőle, mert nem bízik benne annyira. Pár nap múlva mégis beadja a derekát, erre már az illetőt mással látja csókolózni. Hogy reagálna főhősünk ebben a helyzetben?
INTP: Újabb bizonyítékot talál, hogy mért ne kezdjen senkivel, és 120 oldalas értekezést ír a témáról.”

És ilyen egy tipikus intp-jármű: oi60.tinypic.com/2jg8n7q.jpg

Ezeken mind jót szórakoztam, mert persze karikatúrák, de nagyon is találóak.
Nem véletlenül írtam annyit a passzivitásról és energiahiányról – nekem ez fontos téma, azért látom így a dolgokat, mert magamból indulok ki.
A passzivitás pedig sajnos kiterjed a házimunkára is, aminél sokkal érdekesebb megírni egy 120 oldalas tanulmányt, de tényleg :)
Ennek ellenére, mint írtam, próbálkozom vele. Legalább próbálkozom, és tudom, hogy a környezet lenézése, megvetése kell ahhoz, hogy valaki ne is próbálja. Mert az intp-knél szétszórtabb és rendetlenebb típus már nincs; amire már én is azt mondom, hogy meg kellene csinálni, azt meg kellene csinálni. Az én nézőpontomból nézve nem állítok fel túlzott követelményeket.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.22. 05:20:41

@: „Ezt nem értem, hogy jön ide?”
Mert ezt írtad: „Maradjanak otthon, ne vállaljanak munkát, fiatal korukban viselkedjenek „hercegnőként”, akit a férfi megmenthet, stb. Nyilván ezt sok férfi egyben kritizálja is, de az most lényegtelen, az óhaj és a kritika gyakran áll fenn egyszerre.”
Elvárta tőled bárki, hogy megmentésre váró hercegnő legyél? Elvárta tőled egy faszi is, hogy nem csinálj semmit, csak hisztizz, hogy te milyen szerencsétlenke vagy, akit mentsen meg a királyfi, de azonnal?
Biztos vagyok benne, hogy NEM, egy nagy büdös kövér NEM.
Egy férfinak eszébe sem jut ilyen ökörség, csak a nők szeretnék, hogy a férfiak tehetetlen teszetosza mosolygós bioruhafogasnak fogadják el őket.
Csakhogy Pitt sem volt hülye, amikor az uncsi és passzív Anistontól átpattant az aktív és izgi Jolie-ra. Nem szexuálisan volt aktívabb (sőt úgy pont hogy nem, az előző férje panaszkodott is rá emiatt); hanem összességében sokkal érdekesebb vele élni.
Sherry Argov szerint a férfinak az a nő vonzó, akit érdekel valami, ami jobban leköti, mint a férfi. A könyvében nem győzi ismételni, hogy a nők hagyjanak fel azzal a szokásukkal, hogy minden gondolatukkal a férfin lógnak, és az életük másról sem szól, mint a férfiról, állandóan őt várják és utána koslatnak, és pont emiatt baromira unalmasak.
Az Amerikai szépségben volt valami olyan mondat, hogy „Csúnya vagy és unalmas, és ezt te is tudod.” Na persze ezt nem egy átlagos tinédzser fiú mondta a széplánynak, hanem a rendező „szócsöve” (a rendező vagy író pedig már középkorú férfi, hosszú házas évekkel a háta mögött). Egy átlagos tinédzser fiú ilyet még nem mondana, élettapasztalat kell a nők megunásához.

„Írtam már, hogy túl sok fontosabb és érdekesebb dolog van az alvásnál. (…)Nem a munka miatt csináltam a munkát, hanem mert érdekelt.”
Na ezzel már lehet valamit kezdeni. Ez így már érdekes. Sherry Argov szerint itt kezdődik a „rossz nő”, mármint az érdekes nő, szemben az unalmassal.

„Az angol királyi család”
Még egy kép, a sokk kedvéért:
www.facebook.com/218768438301029/photos/a.218787051632501.1073741828.218768438301029/332003270310878/?type=1&theater Így néz ki egy 32 éves nő?

@don Fefinho: A srác állítólag most alapfokú (!!!) számítógépes tanfolyamra jár, mert nem volt pénzük valami díjat befizetni a felvételinél (de jövőre majd biztos lesz!) és regisztrálták munkanélküliként. Az állatkertben kell majd takarítania, ami miatt nagyon szidta a kormányt. Előtte tanfolyamra jár (alapfokú szgépes, az ész megáll); és állítólag azt mondogatja az anyjának: „Hiányzom, ha nem vagyok itthon?”
Szóval ez már nagyon kóros, szerintem vissza kellene küldeni a srácot az USA-ba.

@Deansdale: A rendőrségi videók, a CSBE, és az ártatlan, semmiről sem tehető nők kapcsán: www.youtube.com/watch?v=bvxYT7C-lIU
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 07:52:52

@annamanna: A Bikinit (és az Eddát) rühellem, úgyhogy a videó helyett inkább megkeresem a dalszöveget :)
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 08:01:56

@annamanna: "Sherry Argov szerint a férfinak az a nő vonzó, akit érdekel valami, ami jobban leköti, mint a férfi. A könyvében nem győzi ismételni, hogy a nők hagyjanak fel azzal a szokásukkal, hogy minden gondolatukkal a férfin lógnak, és az életük másról sem szól, mint a férfiról, állandóan őt várják és utána koslatnak, és pont emiatt baromira unalmasak."

Tipikus női kivetítés. A nők működnek így, ezért képzeli Sherry, hogy a férfiak is. Pedig nem :) A férfit nem az idegesíti, ha ő a nő életének középpontja, hanem ha passzív-agresszíven követeli, hogy a férfi szórakoztassa őt. A tipikus "csináljunk már valamit" hiszti, amikor a nőnek nincs javaslata, csak követeli, hogy a férfinak legyen. Nagy, életreszóló ambíció a férfinak kell, ettől lesz vonzó a nők szemében. A (férfi szempontjából a) nőnek nem kell ilyen ambíció, attól nem lesz vonzóbb - sőt, komoly minusz lehet, ha a nő nem fektet elég energiát a kapcsolatba, az otthonteremtésbe, a gyereknevelésbe.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 08:54:42

@Deansdale: Ez így nem lesz jó, ha mindenki kivetít és azt hiszi, hogy a többiek vetítenek ki. :) És mi van, ha te csak kivetíted, hogy a nők kivetítenek? :)

Nőtől is hallottam, hogy nem az idegesíti, ha a férfi folyton rá gondol és utána epekedik, hanem ha állandóan nyaggatja, hogy merre járt, miért nincs már otthon, miért nem vele van állandóan, miért nem mond le a céljairól, hobbijáról, érdeklődési köréről, stb. Tehát "rátelepszik", fojtogatóvá válik a kapcsolat.

Na majd kapok én ezért annamannától. :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 09:01:47

@annamanna: Hát, az első felére megint ugyanaz vonatkozik. :) Felőlem megpróbálhatsz belém beszélni dolgokat, nem igazán érint meg az ilyesmi, akár rád is hagyhatnám, ha neked jó érzés.

Csak szólok, hogy ez elsősorban nem velem, hanem magaddal szemben nem korrekt. Majd én is elgondolkozom rajta, meg te is, miért írtad ezt. De ha nem tesszük, így van- akkor sem a másikkal tolunk ki. :)

A tőlem idézett tartalmakkal kapcsolatban nem vetted figyelembe, hogy nem „magamtól” jöttek, hanem mind felvetés, visszakérdezés, reakció volt arra, amit te igazolni próbáltál, s amiben különböztek a nézeteink. Tudod, a „mindenki elsősorban magáért felelős” dolog.
Tehát te állítottál valamiért valamit, te dobtad be mindegyik témát. Nem baj, nem haragszom. Én is említettem neked, hogy valamiért nagyon bajlódsz a „nőkkel”. Említettem mást is. Mindketten azt kezdünk vele, amit jónak látunk. Te most visszapasszoltad. :)

Ha megnézzük, mi foglalkoztat folyton: lusta, passzív nők, akik tönkreteszik a férfiakat is; anyák, akik tönkreteszik a családjukat, magukhoz láncolják a fiaikat és a világ minden vétkéért felelősek. Csupán megjegyeztem, hogy az „apa felelőssége” nálad érdekes módon kimarad. Az apa is lehet „rossz”, de elsősorban (szerinted) a felesége, az anya „rontotta el”.

Szerintem meg a gyerekhez való viszonynak többé-kevésbé függetlennek kell lennie a másik szülőhöz való viszonytól. A gyerekemet szeretem akkor is, ha a gyerek anyját/apját tegyük fel(!) már meggyűlöltem valamiért. A gyerek egy önálló emberi lény, ha az anyja, apja vagyok, akkor örökre az vagyok.

Én nem bántani vagy letámadni akartalak, a lélektani háttér érdekel. Belátom, nem volt valami humánus dolog. Mentségemre, nem a személyes része foglalkoztatott, hanem a jelenség maga. Részemről sincs személyes érdekeltség, a mechanizmust akartam megérteni, milyen logika alapján működik.

Beteg gyerekek: mi felnevelnénk. Mindketten. Külön-külön is. Nyilván lehet, hogy a gyakorlatban nem így lenne („kívülről minden helyzet másnak látszik”), ez egy jelenlegi hozzáállás. Egyikünk sem a kapcsolatot választaná inkább.

Határokat valóban húzni kell, de a beteg gyerek is emberi lény és Isten remélhetőleg senkit nem próbál meg erején felül. Vagy ha igen, később erőt is ad hozzá.

A hormonszintekről továbbra sem tudsz meggyőzni sztereotip tartalmakkal. Ha komolyan érdekel a hormonok hatása az agyra és kicsit több időm lesz erre a beszélgetésre, foglalkozhatunk majd vele.

„A megfejtés az, hogy az ösztrogénvezérelt személynek kifejezetten jó a fantáziája.”

A fantázia bizonyos értelemben a zsenialitás záloga.

„Dehogynem. Ahhoz, hogy teljesíteni tudd, amit követeltek tőled”

Honnan veszed, hogy valamit megköveteltek tőlem? :)

„Hiszen tudni valamit annyira, de annyira érdekes! Ismerős érvelés”

Itt tévúton vagy. Az embereknek nem az az érdekes, hogy „tudnak valamit”, hanem azért tudnak valamit, mert annak tartalma érdekli őket. Előbbi is szempont lehet, de szerintem nem lehet jelentős, hosszú távú motiváló erő.

„Legalábbis, ha jól értem, valamiféle tanulásra utaltál: „nem tudná ezt megtanulni”, „szellemi kizsákmányolásnak érezné””

Nem, már magára a tevékenységre utaltam, ami érdekel(t).

„Van egy gyanúm, hogy a legpasszívabb személyiségtípus pont az enyém, legalábbis ezeken a megjegyzéseken jót nevettem”

Ezzel sincs baj, csak nem kellene mindenhová kivetítened. :)

„Nem véletlenül írtam annyit a passzivitásról és energiahiányról – nekem ez fontos téma, azért látom így a dolgokat, mert magamból indulok ki.”

Hát igen. Észrevettem. :)

„Elvárta tőled bárki, hogy megmentésre váró hercegnő legyél? Elvárta tőled egy faszi is, hogy nem csinálj semmit, csak hisztizz, hogy te milyen szerencsétlenke vagy, akit mentsen meg a királyfi, de azonnal?
Biztos vagyok benne, hogy NEM, egy nagy büdös kövér NEM.”

Megint rosszul érvelsz. Mert ha tegyük fel igen, akkor mi van?

Sherry Argov-nak akár még igaza is lehet, erre értettem, hogy „az óhaj és kritika egyszerre is fennállhat.” A férfiak szerintem sem tudnak vonzódni az önállótlan nőkhöz, de az a vágy is hajtja őket, hogy a nőnek legalább akkora szükségük legyen rájuk, mint nekik a nőre. Erre pedig az a legjobb módszer, ha a nő önállótlan és függő.

A nőknek szóló, „férficentrikus” párkapcsolati tanácsok jelentős része szól arról, hogy a nő mutassa magát „elesettnek”, hogy érezze a férfi, hogy szüksége van rá. Férfiaknak soha nem szól olyasmi, hogy mutassa ki, mennyire szüksége van a nőre. Nyilván, mert ezt az emberek valamiért szükségtelennek tartják. Olyat sem nagyon olvastam még, hogy a nő valamiért majd megijed, hogy nem lesz rá szükség. Figyelsz? Ezeket olvastam, és most a téma kapcsán eszembe jutottak. Felesleges köré történetet írnod, bár nem zavar, ha megteszed. :)
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 09:50:24

@: "Ez így nem lesz jó, ha mindenki kivetít és azt hiszi, hogy a többiek vetítenek ki. :) És mi van, ha te csak kivetíted, hogy a nők kivetítenek? :)"

Ööö... Egyszerűen meg kell figyelni a valóságot?

Mármint attól függetlenül, hogy az emberek mit szeretnének és mit gondolnak. A helyzet az, hogy ha kinézel az ablakon, akkor olyan világot látsz, amiben az ambíciózus pasikra tapadnak a jó nők, miközben az ambíciózus nőkre nem tapadnak a jó pasik. Erről szól a számtalanszor emlegetett nyikorgás, hogy a férfiak félnek az "erős nőktől".
www.nlcafe.hu/ezvan/20100211/segitseg_hova_tuntek_az_igazi_ferfiak_-_soma_mamagesa_valaszol/
Azok a nők, akiknek fontosabb a karrier mint a kapcsolat, nem akarják beismerni, hogy a férfiak NEM a nők pénztárcájára vagy ambícióira buknak, hanem a feszes popsira; ráadásul ha családot szeretnének alapítani (=gyerekeket akarnak), ahhoz nem a stresszben tönkrement, negyvenhez közelítő mánágerhölgyeket fogják választani, hanem a huszas, hamvas titkárnőt.

Ez a valóság az ablak túloldalán, amire bárki rányithatja a szemét, amint megunta az illúziókat :)

Nade akkor miért képzeli oly sok nővel egyetemben az idézett Sherry anyámtyúkja ennek az ellenkezőjét? Mert ő maga a férfiak ambícióira és pénztárcájára bukik, így azt hiszi, hogy ez afféle általános szabály a párkapcsolatokban. Ő maga olyan párt akar, akinek az életében van valami cél, valami olyan ami bizonyos értelemben fontosabb, mint ő (a nő). Ez teljesen érthető például evolúciós értelemben, hiszen a nőnek nem az volt a fontos, hogy a férfi őt helyezze a csúcsok csúcsára, hanem hogy hozzon haza elég élelmet, pénzt. Ehhez kapóra jön, ha a férfinak van valami szilárd ambíciója a családon kívül, mert jelzi, hogy valószínűleg jó pénzkereső.

Fordítva ennek semmi értelme. Ha a nőnek "extra" ambíciói vannak a családon kívül, az a férfi számára semmilyen haszonnal nem jár, legföljebb kockázattal. Miért találná ezt vonzónak??? A férfinak elég annyi, ha a nő el tudja foglalni magát, és nem őt nyaggatja folyton, de annak miért örülne, ha a nőnél a prioritási listán nem áll az első helyen? Az ilyen típusú nő kevesebbet törődik a férfival és a családdal, kevesebb gyereket szül, stb. Ezek mind hátrányosak a gének továbbadására és túlélésére nézve, ezért értelemszerűen nem válhattak vonzóvá az evolúció során.

És ez nem arról szól, hogy az egyik fél a kapcsolatban rátekeredik a másikra és fojtogatja - az már kóros dolog, a ragaszkodás túlzásba vitele. Lehet egy nőnek a partnere a fontos az életében úgy is, hogy közben nem csimpaszkodik folyton a nyakán majomszeretettel. Az inkább a kapcsolatfüggő személyiségek jellemzője, egy külön pszichológiai probléma.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 10:27:07

@Deansdale: Szerintem egyik nő sem állítja, de még csak nem is akarja, hogy a "pénztárcájára" bukjanak. Ez férfiaknál is csökkent értékűséget jelöl azokkal szemben, akik vonzóak a nőknek. Azt is írtam már, hogy a nő nem a férfi, hanem önmaga miatt épít egzisztenciát. A férfi is a nő miatt épít egzisztenciát. Ezért akarja, hogy a nő ne építsen egzisztenciát.

"Azok a nők, akiknek fontosabb a karrier mint a kapcsolat..."

Tudom, hogy a férfiak biztonságosnak tartják a kapcsolatfüggő nőket, míg úgy vélik, nekik "önmaguknak" kell legfontosabbnak lenniük, nem a családjuknak. Valószínűleg ezért szívnak a kapcsolatfüggő nők. :)

"ahhoz nem a stresszben tönkrement, negyvenhez közelítő mánágerhölgyeket fogják választani, hanem a huszas, hamvas titkárnőt"

A 40 év feletti férfiak a nők számára is láthatatlanok.

www.telegraph.co.uk/men/relationships/10955708/Men-become-invisible-at-39-now-they-know-how-women-feel.html

Stresszben tönkremenni meg otthon is lehet. :)

www.gallup.com/poll/154685/Stay-Home-Moms-Report-Depression-Sadness-Anger.aspx?utm_source=alert&utm_medium=email&utm_campaign=syndication&utm_content=morelink&utm_term=WellbeingGallup

Genetikai szempontból egyébként a stresszben tönkrement, 40-hez közeli hölgy is jobban jár egy huszonévessel, mivel jóval könnyebben esik tőle teherbe. És most nem feltétlenül a házasságról beszéltem. Úgyhogy részben igazat adok. 40 feletti férfinak már csak azért sem ajánlatos 40-hez közeli nőt elvennie, mert félő, hogy a nőt máshoz hajtja majd saját és a férfi életkorának ellensúlyozására az ösztön. :)

"Nade akkor miért képzeli oly sok nővel egyetemben az idézett Sherry anyámtyúkja ennek az ellenkezőjét?"

Biztos látták, mi történik a kapcsolatfüggő nőtársaikkal. Más tippem egyelőre nincs. :)

"Fordítva ennek semmi értelme. Ha a nőnek "extra" ambíciói vannak a családon kívül, az a férfi számára semmilyen haszonnal nem jár, legföljebb kockázattal. Miért találná ezt vonzónak???"

Nőknél is jelezhet jó géneket a függőséggel, elesettséggel, gyámoltalansággal szemben. A férfi ezt azért nem "tudta" megkerülni, mert régebben, a magszóró stratégia folytatásakor a szaporodás nem úgy ment, hogy minden egyes férfinek lehetősége volt párzani fejenként száz nővel. Valószínűleg rangsorolni kellett, melyik "nőért" küzd meg a többiekkel, a fennálló nehézségekkel, akadályokkal, melyik után megy, mibe fektet energiát. Nem feküdt elé a száz csaj. :) Akkoriban egyébként is kockázatosabb volt az élet.

Ilyen értelemben a férfiak olyan "kapcsolatokba" invesztálták az energiáikat, amelyekről feltételezték, a nő majd egyedül is képes lesz felnevelni az utódokat. Vagy legalábbis az utódok nagy részét.

Másik lehetőség: monogámia-szerű viszony, a férfi ottmarad egy nő mellett, segít neki a gyereknevelésben, lemond a többiről. Ekkor megint döntenie kell, hogy egy szerencsétlen, gyámoltalan nőért adja fel a szabadságát, vagy egy olyanért, akitől a gyerek másik részről is jó géneket kap.

"Ez teljesen érthető például evolúciós értelemben, hiszen a nőnek nem az volt a fontos, hogy a férfi őt helyezze a csúcsok csúcsára, hanem hogy hozzon haza elég élelmet, pénzt."

És melyik férfi kockáztatta volna akár az életét is, ha nem a nőt helyezi a "csúcsok csúcsára"? Ha emlékszel, régebben említettem, hogy a nők hajlamosak lebecsülni a férfiak udvarlási rítusait és ajándékait. Nem azért, mert annyira nagyravágyóak, hanem mert biztosnak kellett lenniük a "módban". A biztonság módjában, amiről szintén beszéltem. A nő ebben akkor biztos, ha vagy ő maga teremti meg, vagy ha a férfi tényleg őt helyezi a csúcsok csúcsára. Bár inkább az előbbi. Utóbbinál állandóan hisztizni fog és egy az egyben leértékel mindent, hogy a férfi újra és újra halmozza fel a "vagyont" a lábai elé. De nem a luxus kell neki, hanem az irányítás és biztonság érzete.

Az evolúció marhára nem díjazta volna, ha a nők odavetik magukat az egoista férfiak lábai elé. :) Valami kutatás is volt róla, hogy az önzetlenség úgy terjedt el, hogy a csajok az önzetlen férfiakat szelektálták ki maguknak.

"Lehet egy nőnek a partnere a fontos az életében úgy is, hogy közben nem csimpaszkodik folyton a nyakán majomszeretettel."

Ezt általában a férfiak várják el. Ha a nőnek fontos a partnere, az sok férfinek (nem mindnek!) jellemzően nem elég. Azt várják, hogy a nő függjön a partnerétől és a partner a nő számára nélkülözhetetlenné váljon. Ezért zavaró nekik a női karrier. Viszont nem látják be, hogy a függő személyiség csimpaszkodni, fojtogató módon ragaszkodni fog.

A státusszal nagyon meg vagy akadva, elmesélek valamit. Néhány ismerős csaj néha olvas itt, látták, hogy írtad, hogy férjes asszonyoknak is tetszettél. Egyből arra voltak kíváncsiak, milyen a külsőd ("jó pasi" vagy-e, s mennyire), nem pl, arra, mivel foglalkozol, vagy mennyi pénzed van...

Nyilván ha akarják és még mindig kíváncsiak rá, majd jönnek és megkérdeznek. :)
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 11:57:57

@: "Szerintem egyik nő sem állítja, de még csak nem is akarja, hogy a "pénztárcájára" bukjanak."

Nem gondolják végig tudatosan. Egyszerűen csak a magas státuszú pasikra buknak, ezért azt hiszik, a férfiak meg a magas státuszú nőkre. Ez tipikus női kivetítés.

"a nő nem a férfi, hanem önmaga miatt épít egzisztenciát"

Nyilván, de ezzel az én állításom sehol nem ellentétes. A nők többsége manapság egyszerűen felszínes és önző, elmarja a világból amit tud hogy a többi nőt lefőzze vele. Csak közben teljesen el vannak tévedve, mert azt hiszik, hogy úgyis találnak jó pasit ha akarnak, hiszen menő munkahelyük van és jól keresnek!!! Ne mondd, hogy ez a jelenség nem létezik, mert rendszeresen foglalkozik vele még a sajtó is.

"Ezért akarja, hogy a nő ne építsen egzisztenciát."

Ez egy férfiakat teljesen félreismerő feminista agyrém. A férfiak 99%-ában fel sem merül ilyen hülye gondolat, hogy ők "ne akarnák", hogy a nő egzisztenciát építsen. A férfiakat ez legföljebb közvetetten érinti, amikor az egyre jobban szituált nők az egyre rosszabbul szituált férfiak közül nem hajlandóak partnert választani. De linkelj már valami cikket, amiben férfiak arról értekeznek, hogy a nők egzisztencia-építését akadályozni kellene... Agyrém.

"Tudom, hogy a férfiak biztonságosnak tartják a kapcsolatfüggő nőket"

Még jó, hogy kifejezetten hangsúlyoztam, hogy nem erről van szó.

"A 40 év feletti férfiak a nők számára is láthatatlanok."

Ja, szerenctélen George Clooney meg Sean Connery azóta is a párnájába sír, mióta elfújták a 40-es gyertyákat... Mi az oka annak, hogy nem bírod elfogadni, a két nem különböző módon fejlődik/öregszik? A nők hamar érnek és hamar kiégnek, a férfiak meg lassabban csinálják mindkettőt. Egy 21 éves nő a toppon van, míg egy 21 éves férfi tejfelesszájú ficsúr. Egy 38 éves nő családalapításra gyakorlatilag alkalmatlan, egy 45 éves férfi még gond nélkül képes erre. Ne építsünk már a hülye feminista elképzelésekre, miszerint a két nem teljesen egyforma, csak a gonosz patriarchátus ketténeveli őket...

És persze hogy a 40-es nő genetikailag jobban jár a 20 éves pasival, csakhogy olyat nem tud, és nem is akar hosszú távú partnernek fogni magának. Ha egy 20 éves férfi 40-es nővel kavar, akkor annak az oka vagy kényelem, vagy akkora bétaság, ami miatt jobb nők nem állnak szóba vele. Egyik sem tuti alap közös gyerekneveléshez... Egy röpke dugástól persze teherbe lehet esni (mondjuk negyven fölött nem egyszerű), aztán lehet szingliként nevelni a gyereket annak nagyanyjaként - mire a kölök kijárja az általános iskolát, a nő a nyugdíjkorhatárt kerülgeti. Fasza.

"Más tippem egyelőre nincs."

Ilyen tippek helyett egyszerűbb lenne elfogadni a logikus magyarázatot :|

"Ilyen értelemben a férfiak olyan "kapcsolatokba" invesztálták az energiáikat, amelyekről feltételezték, a nő majd egyedül is képes lesz felnevelni az utódokat."

Már megbocsáss, de ez fantáziálgatás. Minden elméletet a prekoncepcióidhoz akarsz hozzáigazítani, csakhogy ennek érdekében mindig 2-3 plusz csavart kell mindenbe beleraknod. Nálad semmi nem olyan egyszerű, hogy 2+2=4, nálad minden többismeretlenes másodfokú egyenlet. Magyarul túlbonyolítod a dolgokat :)

"És melyik férfi kockáztatta volna akár az életét is, ha nem a nőt helyezi a "csúcsok csúcsára"?"

Hallottál már a Titanikról? A férfiak automatikusan áldoznak nagyon sokat a nők oltárán, még ismeretlenekén is. A gyerekeik anyjáért ennél többre is hajlandóak, anélkül is, hogy az életük egyetlen értelmévé emelnék.

"a nők hajlamosak lebecsülni a férfiak udvarlási rítusait és ajándékait"

...mert a pillangókat gyomor alatt nem a rítusok és nem az ajándékok indítják be, hanem a domináns viselkedés. Az ajándék egy direkt jelzés a tudatos gondolkodásnak, hogy a férfi képes kényelmet teremteni, de ezt a nő ösztönei leszarják.

"A nő ebben akkor biztos, ha vagy ő maga teremti meg, vagy ha a férfi tényleg őt helyezi a csúcsok csúcsára."

A női lét két legnagyobb buktatóját írtad meg, a két legnagyobb tévhitet, amiben a legtöbb nő osztozik, aztán ezek miatt esik nagyon csúnyán pofára, ha balszerencséjére megadatik neki amit kíván. A nőnek a maga teremtette egzisztencia legföljebb arra jó, hogy egy feminin leszbikus partnert magához vonzzon vele, vagy hogy legyen pénze macskaalomra öreg szingli napjaira. Azt is képzelik, hogy kell nekik a férfi, aki szó szerint imádja őket, de ha megkapják, hamarosan úgy menekülnek tőle mint a tűztől. A nő istenítése az egyik legbétább dolog, amit egy férfi tehet, így a nő nemi vonzalmát durván rombolja.

"Az evolúció marhára nem díjazta volna, ha a nők odavetik magukat az egoista férfiak lábai elé."

Akkor miért teszik meg ezt a nők folyamatosan? A nők olvadnak a "dark triad" jellemű pasikért, aminek egyik legfontosabb eleme az egoizmus.

"az önzetlenség úgy terjedt el, hogy a csajok az önzetlen férfiakat szelektálták ki maguknak."

LOL Ezért lóg minden ismert rapper naponta 20 új ribanccal, míg Bill Gates otthon eszi a kefét a korosodó felesége mellett :)
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 13:04:07

"Ezt általában a férfiak várják el."

Te már megint belevetítesz valami nemlétező kényszert a férfiakba. A pasik semmi olyasmit nem várnak el, hogy a nő egyfolytában a nyakukon lógjon. A legtöbb pasit ezzel napok alatt sírba lehet vinni. Pont arról beszéltem, hogy a férfinak az a jó, ha a nő prioritási listáján ő áll az élen, de ettől függetlenül a nő nem beteges kapcsolatfüggő. Ez a kettő tökéletesen összeegyztethető, és egyben a boldog, harmonikus párkapcsolat alapja mindkét fél(!) számára. Minél inkább tiszteli és szereti a nő a férfit, annál kevésbé hajlamos piszkálni és elbétásítani, és persze a szexuális élet is annál jobb. Ha a nő számára a férfi nem annyira lényeges, nem annyira fontos, akkor nem is annyira szereti, és ezzel út nyílik az összes kapcsolatromboló tendencia előtt.

Egy karrierista férfi mellett a nő tökéletesen meglehet "a családi élet uraként", egy jó egzisztenciához megteremtve a hátországot, gyerekeket nevelve, stb. Egy karrierista nő mellett a férfi fölösleges toldalék, afféle szórakozási forma, amit kidobnak amint megunták. A Szex és Nyújork tökéletesen bemutatta ezt az életformát, ahol a jólszituált karrierista szinglik !látszólag! úgy váltogatták a pasikat, ahogy egy jobb érzésű nő az alsóneműt - valójában egyetlen pasit sem tudtak megtartani maguk mellett, mindegyik továbbállt egy gyors menet után. Persze a csajok közben vágytak "az igazira", aki mellett nőnek érezhették volna magukat... Csak míg a sorozatba a forgatókönyvírók nyugodtan beleírják a happy endet, addig az életben az ilyen spinék egyedül öregszenek meg. Egy normális férfinak úgy kellenek az ilyen nők, mint egy közepes hererák.

"Azt várják, hogy a nő függjön a partnerétől"

Ez a beteges kapcsolatfüggőkre igaz, akik között ugyanúgy akadnak férfiak, mint nők.

"A státusszal nagyon meg vagy akadva, elmesélek valamit."

Nevezz arrogánsnak, de nincs kedvem kerülgetni a forró kását, és úgyis szóba került már nem egyszer: a nők legtöbbször nem tudják mit akarnak. Álmodoznak mindenféle hülyeségről, hogy a szőke herceg legyen markáns arcélű és daliás, aztán összefekszenek egy egyéjszakásra valami nagydumás köcsöggel, aki se nem magas, se nem jóképű, de kitartó és magabiztos. Ezzel is tele a sajtó, hogy a "jófiúk" nem értik, a nők miért a "rosszfiúkra" buknak, és a nők sem tudják megmagyarázni. (Vagy csak nem akarják :) Az mindenesetre fontos tanulság minden férfi számára, hogy amikor egy nő arról beszél, hogy mit akar egy férfitól, azt már eleve kizárólag arra a ~10% pasira érti, akit alapból vonzónak talál. Máshogy fogalmazva ha egy nő sorolja az álompasija tulajdonságait, akkor valójában azt ecseteli, hogy egy vonzó alfahímet milyen "extra" tulajdonságokkal szeretne felszerelni, hogy még a tökéletesnél is tökéletesebb legyen. Éppen ezért a női igényekre építve megpróbálni csajozni fölösleges és kudracra ítélt vállalkozás, mert pont a lényeg hiányzik belőle: hogy mitől lesz a férfi alapból vonzó. Anélkül az extra tulajdonságok lópikulát sem érnek.

"Egyből arra voltak kíváncsiak, milyen a külsőd ("jó pasi" vagy-e, s mennyire), nem pl, arra, mivel foglalkozol, vagy mennyi pénzed van..."

A neten egyiket sem fogják megtudni, mert a publikus életemet erősen elkülönítem a magántól. Aki akar tőlem valamit, annak négyszemközt kell próbálkoznia. De mostanában senkit nem kecsegtethetek nagy reményekkel - az asszony olyan jól tart, hogy azt szinte lehetetlen lenne felülmúlni :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 13:21:57

@Deansdale: Hát izé… nem hiszem, hogy a nők úgy gondolják, azért találnak „jó pasit”, mert menő munkahelyük van és jól keresnek. Illetve ez igaz, de inkább közvetve, nem közvetlenül. Mind említettem, a férfit „egyenesen” nem érdekli az egzisztencia. A sajátja sem. A szex érdekli. Ne értsd félre, nem azt állítom, hogy a férfiak nem alkalmasak a szeretetre, stb. De egzisztencia nélkül egész jól megvannak, tudod, egy kartondobozban is ellaknának. :)

Emiatt a nők közvetett módon találnak „jó pasit” az egzisztenciájuknak köszönhetően. Úgy, hogy elvárhatják, hogy egy férfi ne pénzt adjon, hanem „jó pasi” legyen, tehát azáltal, hogy nincsenek anyagilag rászorulva. :)

„De linkelj már valami cikket, amiben férfiak arról értekeznek, hogy a nők egzisztencia-építését akadályozni kellene...”

Te is utalgattál rá, hogy a nőket a főállású anyaságra kellene motiválni, nem az egzisztenciaépítésre. Ne értsd félre, a te dolgod, de nekem ebből úgy tűnt, nem igazán pártolod, hogy a nők építsék az egzisztenciájukat. Helyette menjenek férjhez minél fiatalabb korban és becsüljék meg a helyzetüket, szüljenek a férjüknek 2-3 gyereket. :)

„Mi az oka annak, hogy nem bírod elfogadni, a két nem különböző módon fejlődik/öregszik?”

Nem én nem tudom elfogadni, a tények mondanak mást erről. Azt sem kétlem, hogy a gazdag 40 fölötti férfiak képesek pénzért nőt szerezni (a gazdag 40 fölötti nők meg szexre ingyen is találnak fiatal partnert, ha nem tartják nagyon rosszul magukat), de ha megfigyeled, 40 felett férfiként, „egzisztencia” nélkül már tényleg senki nem megy semmire. Ezzel szemben egy 20-25 éves srácnak elég, ha jól néz ki és nem túl defektes, ahhoz, hogy legyen barátnője vagy szexkapcsolatai.

„Egy 38 éves nő családalapításra gyakorlatilag alkalmatlan, egy 45 éves férfi még gond nélkül képes erre.”

Hát, azt, hogy gond nélkül, kétlem. Neked is linkelgettem már róla, hogy 40, sőt 35 felett a férfiak jóval nehezebben ejtik teherbe még a fiatalabb nőket is, nemhogy a korukbelieket. Tehát ha a 38 éves nő nagyobb „sikert” akar e téren, inkább egy 30-as férfivel fekszik le.

„Ne építsünk már a hülye feminista elképzelésekre, miszerint a két nem teljesen egyforma, csak a gonosz patriarchátus ketténeveli őket...”

Nem teljesen egyforma, említettem, hogy egy nem túl rossz 40-es nő pénz nélkül is kaphat szexet, férfiaknál viszont ez csak kifejezetten fiatal korban elképzelhető.

„És persze hogy a 40-es nő genetikailag jobban jár a 20 éves pasival…”

Na végre, legalább eddig eljutottunk. Ki állította, hogy tud, vagy akar?

„Ha egy 20 éves férfi 40-es nővel kavar, akkor annak az oka vagy kényelem…”

Mert ha egy 20 éves lány kavar egy 40-es pasival, annak mi az oka? :) Legalább a nőnek nem kell attól félnie, hogy a 20 éves fiú kakukkfiókát visz a közös fészekbe…

„Egy röpke dugástól persze teherbe lehet esni (mondjuk negyven fölött nem egyszerű), aztán lehet szingliként nevelni a gyereket annak nagyanyjaként - mire a kölök kijárja az általános iskolát, a nő a nyugdíjkorhatárt kerülgeti. Fasza.”

Ha az apa idős, ő is a nyugdíjkorhatárt kerülgeti. 40 fölötti nőknél meg pont a partner fiatal kora az „egyetlen esély”, ami nagyságrendekkel javíthat az életkorbeli hátrányokon.

„Ilyen tippek helyett egyszerűbb lenne elfogadni a logikus magyarázatot :|”

Hogy a nők hajlamosak a kivetítésre…? :)

„Már megbocsáss, de ez fantáziálgatás. Minden elméletet a prekoncepcióidhoz akarsz hozzáigazítani, csakhogy ennek érdekében mindig 2-3 plusz csavart kell mindenbe beleraknod. Nálad semmi nem olyan egyszerű, hogy 2+2=4, nálad minden többismeretlenes másodfokú egyenlet. Magyarul túlbonyolítod a dolgokat :)”

Jó kis kitérő, ahelyett, hogy megpróbáltad volna mondjuk megcáfolni. No mindegy. Nekem jó a fenti magyarázat is, hogy a férfiaknak semmiféle egzisztencia nem számít, mert legszívesebben papírdobozokban élnének. :)

A matekért viszont pluszpont, teljesen jó a hasonlat: a genetikai is csak akkor tűnik egyszerűnek, ha nem ismersz minden tényezőt. A 2+2=4 csak abban az esetben igaz, ha nincs ismeretlen tartalom. De 2,4+2,4 az pl. nemes egyszerűséggel lesz 4,8. :)

„Hallottál már a Titanikról? A férfiak automatikusan áldoznak nagyon sokat a nők oltárán, még ismeretlenekén is. A gyerekeik anyjáért ennél többre is hajlandóak, anélkül is, hogy az életük egyetlen értelmévé emelnék.”

Akkor viszont a férfiak életének értelme a női nem? Egyébként a Titanicos sztorikkal kapcsolatban olvastam, hogy a férfiak többsége idegen nőért nem kockáztat, csak azokért teszi, akik genetikailag „kötődnek” hozzá, a rokonai, vagy a gyermekei anyja.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 13:24:20

@Deansdale: „...mert a pillangókat gyomor alatt nem a rítusok és nem az ajándékok indítják be, hanem a domináns viselkedés. Az ajándék egy direkt jelzés a tudatos gondolkodásnak, hogy a férfi képes kényelmet teremteni, de ezt a nő ösztönei leszarják.”

Most kevered a két ösztönt, de ettől függetlenül is pontatlan. Visszautalnék az ösztönökkel kapcsolatos régebbi cikkedre, melyben a nők párválasztásába belekalkuláltad a létfenntartást is. De ez ügyes húzás, gondolkoznom kell rajta. Még egyet is értek, csak a dominancia helyett gondolok mást erről.

Ettől eltekintve érvényes, amit írtam. A nő azért becsüli le a férfiak udvarlási rítusait, mert ha nem ő irányít, naponta be kell neki „bizonyítani”, hogy biztonságban van. A felhalmozott luxus aztán nem is igen érdekli, addig kell neki, míg meg nem kapta. Itt speciel találtam értelmes gondolatokat annamanna kommentjeiben. Érdemes megfigyelni az olyan nőket, akik maguknak teremtik elő az egzisztenciát és az olyanokat, akiknek a férfi teremti meg, mennyire hajlamosak szórni a pénzt, milyen felesleges dolgokra költenek, mennyire jelentős nekik a márka, az értelmetlen tárgyak felhalmozása, az ékszerek, stb.

„A nőnek a maga teremtette egzisztencia legföljebb arra jó, hogy egy feminin leszbikus partnert magához vonzzon vele, vagy hogy legyen pénze macskaalomra öreg szingli napjaira.”

Leírtam fent, mire jó. Nem a férfi számára lesz vonzó, hanem így tud önmaga számára vonzó férfiakat választani.

„Akkor miért teszik meg ezt a nők folyamatosan? A nők olvadnak a "dark triad" jellemű pasikért, aminek egyik legfontosabb eleme az egoizmus.”

Majd utánanézek, de szinte biztos, hogy ha valaki erre a következtetésre jutott, valamit nagyon súlyosan benézett. :) Még a „dominanciára” is akkor válnak minimálisan jobban fogékonnyá, ha otthonra már beszereztek egy „nem-domináns” férfit, mindaddig nem mutatkozik a domináns férfiakra nagyobb preferencia (ezt azt hiszem szagtesztekkel és vizuális tesztekkel is lemérték); de még utána is csak abban az értelemben, hogy szimpatikus, ha a férfi másokkal szemben domináns. Az agresszió jelei meg egyenesen taszítják a nőket, holott azt is kimutatták, hogy magasabb státuszt, dominánsabb viselkedést, nagyobb vagyont, elismertséget társítanak hozzá.

„LOL Ezért lóg minden ismert rapper naponta 20 új ribanccal, míg Bill Gates otthon eszi a kefét a korosodó felesége mellett :)”

Erről olvastam, hogy a rapperek „bérelt” lányokkal mutatkoznak egy kisebb vagyonért. Bill Gates-nek nem jó a külseje. :)

„Te már megint belevetítesz valami nemlétező kényszert a férfiakba. A pasik semmi olyasmit nem várnak el, hogy a nő egyfolytában a nyakukon lógjon.”

Nem ezt írtam. :) De nőknél is ez a helyzet. Amit te említesz, hogy a nők nem szeretik az őket istenítő férfiakat, azt szerintem kevered a nyálas, folyton a csaj nyakán lógó, féltékenykedő, érzelgős, nyafogós partnerekkel.

A továbbiakban foglaltakról írtam, hogy szerinted mintha az lenne a megfelelő hozzáállás, ha a nő is és a férfi is a férfit szereti és a férfi körül pörög. Ez meg kicsit olyan kompenzálás szagú nekem. :) Bármilyen meglepő, a független nők többségének nem ennyire fontos, hogy „szeressék” őket és körülöttük forogjon a kapcsolat. Nyilván szeresse egymást a két fél, de jelentősebb, hogy nekik se kelljen a férfi körül forogniuk, aztán kész, hogy mennyire helyezik őket „előre”, lényegtelen. Nekik ne kelljen maguk elé helyezni a férfit, a céljaik elé a férfi céljait, háttérbe vonulni. A nők többsége irányítani se akarja a férfit, szerintem azért, mert testileg nem „kiszolgáltatott” neki.

Ezzel kapcsolatban azt hiszem, a férfiak kevésbé képesek „önmagukban megállni”.

„Minél inkább tiszteli és szereti a nő a férfit, annál kevésbé hajlamos piszkálni és elbétásítani”

Ez így önmagában rendben lenne, csak nem értem, miért volna akadálya, ha fordítva is fennáll. Elbétásítani a férfit az esetek többségében azok a nők akarják, akiket a férfi irányítani akar. Amelyik nő nem „béta” (nem tudom jobb szóval írni) a férfi mellett, az szerintem fütyül az egészre. Mi szüksége lenne akár egy őt irányító férfira, akár egy bétásítottra?
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 13:26:33

@Deansdale: „Ha a nő számára a férfi nem annyira lényeges, nem annyira fontos, akkor nem is annyira szereti, és ezzel út nyílik az összes kapcsolatromboló tendencia előtt.”

Itt is igaz, hogy én csak arról beszéltem, hogy szerinted a nőnek a férfi legyen az első, a férfinek meg önmaga. Ez biológiailag valahogy fordítva van. Nem azért, mert a nők úgy akarják. :) Néhol még te is leírod ezt a biológiai felállást a nemek között.

„Egy karrierista nő mellett a férfi fölösleges toldalék, afféle szórakozási forma, amit kidobnak amint megunták.”

Kiváló mondat. És most olvasd el, mit írtam utolsóként az annamannának szánt kommentben.

A Szex és NY-ot nem láttam, de remélem veled nem lyukadunk ki az angol királyi család életéhez. :)

„Csak míg a sorozatba a forgatókönyvírók nyugodtan beleírják a happy endet, addig az életben az ilyen spinék egyedül öregszenek meg. Egy normális férfinak úgy kellenek az ilyen nők, mint egy közepes hererák.”

De ez miért akkora baj? Akinek nem kellenek, az is egyedül öregszik meg. Ha a nőnek annyira kecsegtető lett volna a karrier nélküli, htb élet egy korosabb férfi oldalán, akkor huszonévesen ezt választja, ennyi. :)

„A neten egyiket sem fogják megtudni, mert a publikus életemet erősen elkülönítem a magántól. Aki akar tőlem valamit, annak négyszemközt kell próbálkoznia. De mostanában senkit nem kecsegtethetek nagy reményekkel - az asszony olyan jól tart, hogy azt szinte lehetetlen lenne felülmúlni :)”

:D Ez ám az önbizalom. Nem akarnak tőled semmit, nem is láttak. Tudod, ott kezdődne. Az asszonyhoz gratulálok, én is ezt mondtam nekik. De elsiklottál a lényeg fölött. A csajok "külső" elsősorban külső alapján osztályoznak, egyből arra asszociáltak, hogy egy gyönyörűszép szőke herceg lehetsz. :) Nem a státuszod, munkád, hírességed ugrott be nekik arról, hogy valamikor voltál már házas nők szeretője is.

A forró kásás dolog meg kivetítés, de mindegy... :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 13:41:59

@Deansdale: „Ha a nő számára a férfi nem annyira lényeges, nem annyira fontos, akkor nem is annyira szereti, és ezzel út nyílik az összes kapcsolatromboló tendencia előtt.”

Eszembe jutott, hogy vajon mit értesz itt "szeretet" alatt? Önzetlen szeretetet, vagy olyan "szeretetet", hogy a nő életében a férfi fontosabb, mint mondjuk a karrierje, tehát jobban "függ" a figyelmétől, elismerésétől, jobban meg akar neki felelni, mint más céloknak.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 16:15:16

@: "a nők közvetett módon találnak „jó pasit” az egzisztenciájuknak köszönhetően. Úgy, hogy elvárhatják, hogy egy férfi ne pénzt adjon, hanem „jó pasi” legyen"

Ezen elmélet szerint a gazdag nőknek mind egy szálig szuperjóképű, tetterős fiatal pasijaiknak kellene lennie, de a valóságban ilyet elvétve is alig találsz. A gazdag nők a még gazdagabb pasikra hajtanak... Egész egyszerűen ez van. Ha megnézed egy menedzserasszony elvárásait, az első helyek valamelyikén fogod találni, hogy a patnerjelöltnek legalább olyan státusza/vagyona a legyen, mint saját magának.

"Te is utalgattál rá, hogy a nőket a főállású anyaságra kellene motiválni"

Éreztem, hogy ez fel fog merülni :) Én a társadalom érdekében gondolnám jó ötletnek, hogy motiváljuk az embereket a hagyományos szerepek újra-megtalálására, mert számtalan előnye lenne. Ennek semmi köze ahhoz, hogy féltékeny lennék a nők sikereire, vagy el akarnám venni tőlük az önfenntartás lehetőségét. (Az asszony is dolgozik, nem tartom vissza a karrierjében.)

"40 felett férfiként, „egzisztencia” nélkül már tényleg senki nem megy semmire. Ezzel szemben egy 20-25 éves srácnak elég, ha jól néz ki"

Az összehasonlítás sánta, ha nem különítjük el a korosztályokat. Egy átlagos 40-es férfi derékig járhat a 40-es nőkben, például mivel addigra a férfiak nagyobb halandósága már jelentős női létszámfölényt eredményez. Az más kérdés, hogy 40-es pasiként nem könnyű 21 éves cicababákat felszedni - de azért erre is van példa. 40 éves nő viszont ritkán megy férjhez magas státuszú fiatalabb pasihoz...

"a gazdag 40 fölötti nők meg szexre ingyen is találnak fiatal partnert, ha nem tartják nagyon rosszul magukat"

A 40-es "pumák" (cougar) persze hogy tudnak fiatal srácokat szerezni, de mindenki tudja, hogy ez az adott nőnek inkább szégyen, mint dicsőség. Egy normális kiállású 20-as srác csak azért dug 40-es nőt, mert marhára kényelmes ha a lyuk szalad őutána, és nem kell érte tennie semmit. Ez a nő részéről egyértelmű "lealacsonyodás", beismerése a vereségnek, hogy már nem harcolnak érte a férfiak - úgy kell rátukmálnia a punciját azokra a fiatal kanokra, akik a hormontúltengés miatt az ólajtót is megb*sznák, ha lehetne. Persze lehet ez mindkét félnek "szép élmény", amíg egyik sem kezdi el boncolgatni a párkapcsolat dinamikáját...

"Tehát ha a 38 éves nő nagyobb „sikert” akar e téren, inkább egy 30-as férfivel fekszik le."

A családalapítás nem a teherbe esésből áll :) Egy magára adó nő általában azt is tekintetbe veszi, hogy a partnerével mennyire tekinthetőek tiszteletreméltó párnak (lásd előző pont), így egy 30 körüli nő hajlamos életkorban inkább följebb keresgélni, mint lejjebb. Arról nem is beszélve, hogy a kívánatos férfiak egy-egy éjszakára elmennek vele, de elköteleződni már nem hajlandóak. Akarhat egy 30-as nő 28 éves gazdag, jóképű férjet - ezekből az eltévelyedettekből lesznek a szingli macskatenyésztő vénlányok :)

"Nem teljesen egyforma, említettem, hogy egy nem túl rossz 40-es nő pénz nélkül is kaphat szexet, férfiaknál viszont ez csak kifejezetten fiatal korban elképzelhető."

Most tulajdonképpen az én érvemet erősítetted meg, miszerint vannak jelentős nemi különbségek...

Csakhogy a nem túl rossz 40-es nő nem szexet akar, azt persze hogy bármikor kaphat, neki az nem "érték"... Ő ugyanazt akarja, mint fiatalabb korában: magas státuszú férfit, aki őt is felemeli, és kényelemben tartja. Ilyet viszont nem kap, mert az ilyen pasik válogathatnak a fiatalabb nők között.

"Most kevered a két ösztönt, de ettől függetlenül is pontatlan."

Ösztön csak egy van, a másik téma tudatos megfontolás kérdése. Amikor egy nő egy potenciális partnerjelöltet felmér, akkor párhuzamosan két folyamat játszódik le benne. Egyfelől a millió éves ösztön felméri, hogy mennyire lenne frankó az illetőnek gyereket szülni - ez dönti el, hogy a nőben felébred-e a szexuális kíváncsiság. Erről a nő nem tud semmit, csak az eredményt tapasztalja: vagy kívánatosnak látja a pasit, vagy nem. A másik folyamat tudatos, vagyis a nő elgondolkodik, hogy mit kaphat a kapcsolattól. Ez egyéni mérlegelés kérdése, van akinek az fontos, hogy a kanja legyen jóképű, másoknak az, hogy legyen pénze. Ennek az ösztönökhöz semmi köze. Így elméletileg 4 végkimenetel lehetséges a 2 folyamat kombinációjaiként: a nő visszautasíthat kívánatos pasit is tudatos megfontolásból, vagy ugyanígy elfogadhatja olyan férfi közeledését is, aki egyébként nem hozza tűzbe (hogy a két kevésbé nyilvánvalót említsem a négyből).

Ennek tükrében olvasd vissza a pillangós részt :)
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 16:57:42

@: "A nő azért becsüli le a férfiak udvarlási rítusait, mert ha nem ő irányít, naponta be kell neki „bizonyítani”, hogy biztonságban van."

Mondanám, hogy ha nem ő irányít, akkor is - de ez nem teljesen igaz: ha a nő irányít, akkor automatikusan nem érzi biztonságban magát, hiszen a pasi egy nyámnyila pöcs, aki hagyja, hogy egy nő irányítsa. Egy egészséges ösztönvilágú nő csak akkor tiszteli a férfit, ha az nem hagyja magát irányítani. Ez van - ha egy nő egójának nem tetszik, akkor is. Abban a hülye helyzetben vannak, hogy csak azt tudják szeretni, akit tisztelnek, és csak azt tisztelik, akit nem tudnak manipulálni - ugyanakkor a feminizmus 100 év aknamunkával elültette bennük az igényt, hogy mindenképp irányítani akarjanak. Szopás, vagyis szaknyelvibben fogalmazva tudathasadásos paradox állapot, ami garantálja, hogy a legtöbb nő boldogtalan legyen a párkapcsolataiban. S láss csodát, tényleg boldogtalanok. Állandóan az igazi férfit keresik, de mindegyik jelentkezőt uralni akarják, és az istennek nem jönnek rá, hogy ez ellentmondás, lehetetlen.

"A felhalmozott luxus aztán nem is igen érdekli, addig kell neki, míg meg nem kapta."

Csak a hülye férfi adja át az erőforrásait a nőnek, hiszen azzal a nő erőforrásaivá válnak, így egyszerre felemelve a nőt és lejjebb húzva a férfit. Garancia a gyors kiszeretésre. Egy okos férfi maga gazdálkodik az erőforrásaival párkapcsolaton belül is.

"Nem a férfi számára lesz vonzó, hanem így tud önmaga számára vonzó férfiakat választani."

EZ A TÉVEDÉS. Erről jártatom a számat egy ideje, hogy a nők ebben a tévedésben élnek, és 40-es macskatartó szingliként döbbennek rá, hogy erre ráfaragtak, nem működött. A nő akkor tud kedvére választani, amikor a saját SZEXUÁLIS értékének csúcsán van, vagyis ~21 éves korában, amikor a férfiak a fél karjukat adnák érte. Ez a vagyonától teljesen független. A butább nők ebben az időszakban nem fognak férjet maguknak, hanem bulizgatnak, és azt hiszik, hogy egy jó egzisztenciával majd később sikeresek lesznek. NEM LESZNEK. Az elpocsékolt fiatalságot nem adja vissza semmilyen karrier, még a plasztikai sebész sem. A nők választási lehetőségei ~21 fölött megállíthatatlanul fogynak - csak persze erről manapság nem divat beszélni, nehogy megbántódjon a törékeny lelkiviláguk :|

"Még a „dominanciára” is akkor válnak minimálisan jobban fogékonnyá, ha otthonra már beszereztek egy „nem-domináns” férfit"

Sweet Jesus, az értelmes párbeszéd közepette néha olyanokat tudsz mondani :) Már az általános iskolában is szerepet játszik a dominancia abban, hogy a bimbózó kiscsajok a menő srácokkal vesztik el a szüzességet a nyúlbélák helyett. A domináns viselkedés alatt ne valami színpadias utasítgató manírt érts, hanem magabiztos fellépést, olyan férfit aki tudja mit akar (és meg is szerzi), stb. Szerinted mi a csudáért olvassa a nőtársadalom nedvesedő bugyogóban a szürke 50 árnyalatát, ami 100%-ban arról szól, hogy egy ultradomináns pasi kvázi rabszolgaként tartja a nőjét? Szabad ezt nem polkorrekt ideaként elutasítani vagy szőnyeg alá söpörni, de a nők pszichoszexuálisan igenis igénylik, hogy uralják őket.

"Az agresszió jelei meg egyenesen taszítják a nőket"

Most ismét említhetném a szürke 50 árnyalatát, de sokkal ütősebb, hogy a halálsoron várakozó gyilkosok ezerszámra(!) kapják a házassági ajánlatokat nőktől.
Men-factor kolléga sorozatot csinált azokból az esetekből, amikor a szép fiatal lányokat meggyilkolta a pasijuk, akikről egyébként egy gümőkóros borjú első ránézésre megmondta volna, hogy baltás gyilkosok.
men-factor.blogspot.com/search/label/murder

"Bill Gates-nek nem jó a külseje."

Hogy a nők értékelnék a férfiakban az önzetlenséget... Bill Gates az egyik legnagyobb adakozó a világon, és alapvetően nem is rosszképű (sokkal jobb arca van mint Steven Tylernek :) Tudod mi a baja? Hogy nagyon béta a testbeszéde. Nincs benne dominancia. Őt még a milliárdjai sem tudják a nők bálványává emelni.

"szerinted mintha az lenne a megfelelő hozzáállás, ha a nő is és a férfi is a férfit szereti és a férfi körül pörög"

Nem :) Egymást szeretik, csak a férfinak van egy "külön" ambíciója az életben - ami a női oldalon fölösleges (illetve lehet az a család).

Bár, ha már említetted, a nők a nárcisztikus pasikat is szeretik, szóval alapvetően nem mondtál rosszat :D

"Bármilyen meglepő, a független nők többségének nem ennyire fontos, hogy „szeressék” őket"

Vagyis érzelmileg hiányosak, sérültek...? Szerintem nincs az rendben, ha valaki túlságosan erőlteti a függetlenséget. Az ember társas lény, nem szégyen, hogy örülünk mások figyelmének, szeretetének. A feminizmus ebből a szempontból is beteg, a nőkbe azt a képzetet ülteti, hogy ez a természetes késztetésük valami szörnyűség, amit le kell gyűrni, és üres, felszínes karrierhajszolással helyettesíteni. Pedig a pénz, a függetlenség sosem tudja megadni azt a szeretet és törődést, amire egy embernek lelkileg szüksége van.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.22. 17:42:15

@: "Ez így önmagában rendben lenne, csak nem értem, miért volna akadálya, ha fordítva is fennáll. Elbétásítani a férfit az esetek többségében azok a nők akarják, akiket a férfi irányítani akar."

Nem akarlak megbántani, de szerintem itt olyan területre tévedtél, amiről semmit se tudsz. A nők alapvető ösztönös viselkedésének mintegy akaratlan folyománya a férfi elbétásítása. Szerencsére van valamennyi szórás, nem minden nő sárkányosodik ugyanolyan tempóban. És ennek semmi köze a férfiak "irányítási vágyához", amit megint túldimenzionálsz. A pasik többége a háta közepére kívánja az irányítást, a családfőséget is inkább teherként éli meg, mert haszon nem származik belőle, de extra munka az van vele. Nem tudom miért hiszed, hogy minden férfi control freak - illetve dehogynem, ez is klasszikus női kivetítés :) A nők utaznak folyamatosan manipulációban és kontrollban, és ezért hiszik, hogy biztos a pasik is... Akiknek valójában csak egy hideg sör kell, egy jó fokhagymás oldalas meg rendszeres forró ölelés, és szívből leszarják az ilyen hatalmi játszadozásokat. A férfiak amit az életben elérnek, azt nem a partnerükön keresztül érik el, tehát ZÉRÓ szükségük van a partner irányítására. Ez a nőkre fordítva vonatkozik, és ezen az sem változtat, hogy az utóbbi pár évtizedben az "önálló" hatalmuk is megnőtt (állami segítséggel).

A nő a biztonságvágya miatt teszteli folyton a férfit, ezzel egyúttal felőrölve őt - ennek nincs "fordítottja", a férfi nem bétásítja el a nőt. Értelmetlen is lenne, a nőkre nem vonatkozik az alfa-béta felosztás.

"Mi szüksége lenne akár egy őt irányító férfira, akár egy bétásítottra?"

Mindig abból indulsz ki, hogy a nő mindent tudatosan akar és tudatosan csinál. A nők abszolút tudattalanul bétásítanak és rombolják a saját kapcsolataikat, aztán csodálkoznak, hogy egy idő után minden szőke herceg "megkopik". Persze, hogy semmi szükségük béta pasira, ettől függetlenül minden nap egy kicsit odapiszkálnak az alfának, és ezzel évek (tudattalan!) munkájával aláássák.

"szerinted a nőnek a férfi legyen az első, a férfinek meg önmaga"

...még mindig nem... A nőnek a férfi legyen az első, a férfinek pedig a küldetése. A férfi találjon szenvedélyt egy ambíciójában, és tegye fel arra az életét. Fedezze fel amerikát, építse meg a gízai piramist, találja fel az atombombát - lehet az bármi, de találjon magának életcélt a nőn kívül. A nőt ez fogja hozzá vonzani, többféle értelemben is. Részben(!) ettől lesz rendben a párkapcsolat dinamikája, mert a nő tisztelheti a férfit, a férfi is a nőt, és nyugodtan-boldogan tudnak együtt élni.

Egy nőnek is lehet persze ambíciója - libertárius vagyok, nem sajnálok semmit senkitől. Csak ha egy nőnek ilyen ambíciója van, akkor ne számítson boldog családi életre, mert szinte kizárt, hogy az ambíció mellett "igazán" tiszteljen és szeressen egy férfit, akivel normális családi életet is tud élni, gyerekekkel, ésatöbbi. Ilyen a sors: a nőknek választania kell, hogy család vagy karrier. Ez nem a patriarchátus hibája, egyszerűen a lelkiviláguk nem tudja egyidejűleg kezelni a kettőt. (Biztos vannak kivételek, én a többségről beszélek.) Így szorul a modern nők 90%-a abba, hogy egy kicsit a karriert is akarja, egy kicsit a családot is, így egyikben sem alkot nagyot, viszont gyorsan kiég.

"Ez biológiailag valahogy fordítva van."

Pont ezért ellensúlyozza jól pszichológiailag/társadalmilag a klasszikus monogám felállás.

"De ez miért akkora baj? Akinek nem kellenek, az is egyedül öregszik meg."

Mert az elhülyített nők egy rakás problémát hoznak, pl. a népességfogyást. Nincs elég gyerek. Aztán az sem elvetendő kérdés, hogy tényleg egyre többen magányosan öregednek meg, ami nem csak emberileg kurvára szar, hanem az erőforrások fölösleges pazarlása 1 háztartás helyett 2-t üzemeltetni. Mindezt miért? Mert a feminista gondolkodású nők azt hitték, hogy nekik minden jár, és hogy örökre a csúcson lehetnek. Nekik egy férfival kompromisszumokat kötni már derogál.

"Ez ám az önbizalom."

Ugyan, még vissza is fogtam magam :)

"De elsiklottál a lényeg fölött."

Nem, a válasz még az előző bekezdésben volt: nem tudják mit akarnak. Persze, szőke herceget szeretnének fehér lovon, de ha összejönne pár vakrandi, az előzetes elképzeléseiktől teljesen független, hogy mi történne. Én speciel nem vagyok se szőke, se herceg, de azért nincs okom panaszra nők terén. Magabiztos vagyok és tudom mit akarok, úgyhogy nagyobb eséllyel startolok egy heves kalandért, mint Bill Gates :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 20:38:33

@Deansdale: „A gazdag nők a még gazdagabb pasikra hajtanak... Egész egyszerűen ez van. Ha megnézed egy menedzserasszony elvárásait, az első helyek valamelyikén fogod találni, hogy a patnerjelöltnek legalább olyan státusza/vagyona a legyen, mint saját magának.”

link.springer.com/article/10.1007%2Fs12110-010-9089-x

„Éreztem, hogy ez fel fog merülni :) Én a társadalom érdekében gondolnám jó ötletnek, hogy motiváljuk az embereket a hagyományos szerepek újra-megtalálására, mert számtalan előnye lenne. Ennek semmi köze ahhoz, hogy féltékeny lennék a nők sikereire, vagy el akarnám venni tőlük az önfenntartás lehetőségét. (Az asszony is dolgozik, nem tartom vissza a karrierjében.)”

Na, most nagyot nőttél a szememben. Amíg a férfiak nem korlátozzák ebben a nőket, teljesen másodrangú, miket beszélnek vagy fantáziálnak maguknak a dologról. :)

„Az összehasonlítás sánta, ha nem különítjük el a korosztályokat. Egy átlagos 40-es férfi derékig járhat a 40-es nőkben, például mivel addigra a férfiak nagyobb halandósága már jelentős női létszámfölényt eredményez. Az más kérdés, hogy 40-es pasiként nem könnyű 21 éves cicababákat felszedni - de azért erre is van példa. 40 éves nő viszont ritkán megy férjhez magas státuszú fiatalabb pasihoz...”

Ez megint akkor számítana, ha a nőnek nincs saját státusza. Még ha feltétlen a hipergám mítoszban gondolkodsz, akkor is lehetnek egy fiatal férfinak más értékei.

Másik fontos dolog, ami „kitolhat” a 40-es férfivel, hogy a huszonéves lányok már nem akarnak tömegével férjhez menni a náluk idősebb férfiakhoz. Egy átlagos, 40-es férfi, ha addig nem szerzett magának valami tartós kapcsolatot, örülhet, ha egy átlagos 40-es nőt tud fogni. Nyilván minél nagyobb az egzisztenciája, annál esélyesebb arra, hogy találjon valami fiatal csajt, de akkor sem a vonzereje miatt történik mindez és nem is amiatt, mert a nők annyira az egzisztenciára buknak. :)

Amit ki akarok hozni az egészből, hogy a látszattal ellentétben a férfinek ebben a korban már mind a szexet, mind a tartós kapcsolatot meg kell "fizetnie", ha nem együtt jutott el valakivel idáig. Ha meg csak szexet akar és tud „nyújtani”, arra találnak nála fiatalabbakat.

Szóval HA nem gazdag, dönthet úgy, hogy egyedül marad, család nélkül, úgy, hogy prostikhoz járogat, vagy úgy, hogy családot alapít azzal, aki még jut neki. Ennyiből „rosszabb” a helyzete.

„A 40-es "pumák" (cougar) persze hogy tudnak fiatal srácokat szerezni, de mindenki tudja, hogy ez az adott nőnek inkább szégyen, mint dicsőség. Egy normális kiállású 20-as srác csak azért dug 40-es nőt, mert marhára kényelmes ha a lyuk szalad őutána, és nem kell érte tennie semmit.”

Amennyire innen rálátásom van erre a korosztályra, nagyon szaladgálni azért nem kell. Inkább válogatni. :) Hogy szégyen-e vagy dicsőség? Azt mondod, egy 40-es nőnek már a korabeliek körében is kisebb esélye van férjet találni, akkor meg nem mindegy, ha szórakozásra az élvezetesebbet (fiatalabbat) választja? :)

A fiatal férfiak a fiatal nőkkel ellentétben (éppen a később említett szexuális beállítottság miatt), 40-es partner esetében szerintem abszolút semmit nem várnak a „szolgáltatásaikért”. Hallomásból azt tudom elmondani, hogy egy fiatal férfivel egy jó, vagy átlagos 40-es nő azt csinál, amit akar. :) Vagy a férfi csinálja vele azt, amit ő akar, mindegy.

Itt megint nem tudtam jobb szót használni. Nyilván mások példájából tudok kiindulni, nem vagyok se huszonéves srác, se 40-es nő, de az utóbbi években jó néhány ilyennek voltam tanúja és nem a férfi után „futottak”. :)

„Ez a nő részéről egyértelmű "lealacsonyodás", beismerése a vereségnek, hogy már nem harcolnak érte a férfiak - úgy kell rátukmálnia a punciját azokra a fiatal kanokra…”

Hm. Eszembe jutott, amikor nőktől hallok olyasmit, (40 felé járó nőktől…), hogy a 40-50-60-as férfiak mekkora hülyét csinálnak magukból, mert nem veszik észre, hogy a fiatal csajok csak kihasználják őket. :D Remélem sejted, hogy egyenlő mércével mérve mit gondolok ezekről az esetekről. Igen, pontosan azt, hogy még ha igazuk is van, gyanús, hogy "féltékenységből" nem mennek el mellette vállrándítva. Nyilván megtehetnék, hogy oda se bagóznak a dologra. :) De van ilyen IS. :) Meg olyanok is, akik számára a férfiak 39 környékén tényleg totál láthatatlanná válnak. :)

„akik a hormontúltengés miatt az ólajtót is megb*sznák, ha lehetne”

A férfiak potenciája 18-25 között jár a csúcson, ez van. A nőké meg 30-40 között, talán. Ezért sem a legszerencsésebb párosítás szexuális szempontból a majd tíz évvel idősebb férfi az ennyivel fiatalabb nő mellett, hisz mire a nő kezdene belejönni, ő már „hanyatlik”. Azt is gyanítom, hogy a szexuális aktivitás csúcsa nem esik egybe az ízléssel, tehát nem lesz az ember kevésbé válogatós, csak mert jobban kívánja és élvezi a szexet. Bár a franc se tudja, hogy ez függ-e attól, mennyire vonzó partner(ek)hez van lehetősége hozzájutni a másik nemből és hogyan…
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 20:39:25

@Deansdale: „Akarhat egy 30-as nő 28 éves gazdag, jóképű férjet - ezekből az eltévelyedettekből lesznek a szingli macskatenyésztő vénlányok :)”

Kompromisszumok mindig, mindenhol vannak, egy 28 éves jóképű férfinél meg nem feltétlen kell még a gazdagság is. Az embereknek tényleg nem kellene „mindent akarniuk”, ebben igazad van, hosszú távon ugyanis az efféle harácsolás a legnagyobb akadálya a boldogságnak. :)

„Csakhogy a nem túl rossz 40-es nő nem szexet akar, azt persze hogy bármikor kaphat, neki az nem "érték"... Ő ugyanazt akarja, mint fiatalabb korában: magas státuszú férfit, aki őt is felemeli, és kényelemben tartja. Ilyet viszont nem kap, mert az ilyen pasik válogathatnak a fiatalabb nők között.”

Hát, úgy járt, nem kap 40-es férfit. Ha azt kapna, nem kaphatna mást. Tudod, kompromisszum. :)

„Ösztön csak egy van, a másik téma tudatos megfontolás kérdése.”

A fajfenntartásra és létfenntartásra céloztam. Az a gondolatmenet tetszett, tovább is gondoltam kicsit.

„Egyfelől a millió éves ösztön felméri, hogy mennyire lenne frankó az illetőnek gyereket szülni”

Úgy érted, az „illetőtől” gyereket szülni?

„Ez egyéni mérlegelés kérdése, van akinek az fontos, hogy a kanja legyen jóképű, másoknak az, hogy legyen pénze. Ennek az ösztönökhöz semmi köze.”

Semmi köze hozzá, jóképű-e? De hát akkor mi értelme? Kellemes nézegetni? :) A jóképűséget speciel az ösztönökkel szokták összefüggésbe hozni.

„Így elméletileg 4 végkimenetel lehetséges a 2 folyamat kombinációjaiként: a nő visszautasíthat kívánatos pasit is tudatos megfontolásból, vagy ugyanígy elfogadhatja olyan férfi közeledését is, aki egyébként nem hozza tűzbe (hogy a két kevésbé nyilvánvalót említsem a négyből).”

Aha. És ennek függvényében akkor mindketten spekulálunk, mert az egész túl bizonytalan ahhoz, hogy bármit is hitelt érdemlően kijelenthessünk. Elolvastam a pillangós részt, de nem látom jobban alátámasztva azáltal, hogy kiegészítetted ezekkel a lehetőségekkel.

„Mondanám, hogy ha nem ő irányít, akkor is - de ez nem teljesen igaz: ha a nő irányít, akkor automatikusan nem érzi biztonságban magát, hiszen a pasi egy nyámnyila pöcs, aki hagyja, hogy egy nő irányítsa.”

Ez már megint alaptalan, sőt, logikátlan. A nő biztonságérzetét semmiben sem befolyásolja. Ellenkezőleg.

„Egy egészséges ösztönvilágú nő csak akkor tiszteli a férfit, ha az nem hagyja magát irányítani.”

Rossz végén fogod meg a dolgokat. A nők nem akarják irányítani a férfiakat, magukat akarják irányítani, a férfit szükségtelen. A férfi ilyen szituációban a nőt magától „követné”. :)

„Abban a hülye helyzetben vannak, hogy csak azt tudják szeretni, akit tisztelnek, és csak azt tisztelik, akit nem tudnak manipulálni”

Nem „manipulációról” beszélek. Lásd előbbi.

„S láss csodát, tényleg boldogtalanok.”

Azt honnan tudod, hogy régen boldogok voltak? A hagyományos országok szinte mindegyikében nagyobb a párkapcsolati elégedetlenség, még ha kevesebb is a válás. Ez utóbbi lehet amiatt is, hogy nehezebb elválniuk.

„Állandóan az igazi férfit keresik, de mindegyik jelentkezőt uralni akarják, és az istennek nem jönnek rá, hogy ez ellentmondás, lehetetlen.”

Mert a női természet alkalmatlan arra, hogy a nő kövesse a férfit. Az „igazi férfi” keresése egy mesteri önbecsapás. Így akarnak megfelelni a külső nyomásnak, aztán szándékosan nem találják egyiket sem „elég igazinak”, hogy ne irányíthassa őket.

„Csak a hülye férfi adja át az erőforrásait a nőnek, hiszen azzal a nő erőforrásaivá válnak, így egyszerre felemelve a nőt és lejjebb húzva a férfit. Garancia a gyors kiszeretésre. Egy okos férfi maga gazdálkodik az erőforrásaival párkapcsolaton belül is.”

A nőt csak akkor érdeklik a férfi erőforrási, ha a férfi „gátolja”, hogy a nő maga szerezzen erőforrásokat és rendelkezzen azokról. Tehát ha „főállású htb-vé” teszik. Ilyenkor viszont már a férfi akarja irányítani a nőt, az erőforrásain keresztül, nyilván, mert „testileg” kiszolgáltatottabb neki, mint fordítva. (ennél a pontnál ne hozd fel a múltat, mert nem "nagy" erőforrásokra célzok, hanem alapszükségletekre; a luxus jellemzően azoknak a nőknek a pótcselekvése, akik önerőből a saját maguk fenntartását sem biztosíthatják, mert olyan a leosztás a párkapcsolaton belül)

„A nő akkor tud kedvére választani, amikor a saját SZEXUÁLIS értékének csúcsán van, vagyis ~21 éves korában, amikor a férfiak a fél karjukat adnák érte. Ez a vagyonától teljesen független. A butább nők ebben az időszakban nem fognak férjet maguknak, hanem bulizgatnak, és azt hiszik, hogy egy jó egzisztenciával majd később sikeresek lesznek.”

Unalmas már ez a 40-es, macskatartó szinglikről szóló szöveg. :) A statisztikák szerint meg épp az okos nők nem fognak ekkor férjet maguknak. Vagy akik igen, azok között a leggyakoribb a válás. Valószínűnek tartom, hogy ennek oka, hogy ilyen korban a nőnek még megfelel egy „langyosabb” apafigura, aki nála 6-8 évvel idősebb, de 30 felé már nem éri be vele…
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 20:40:56

@Deansdale: „Sweet Jesus, az értelmes párbeszéd közepette néha olyanokat tudsz mondani :)”

Nem én mondtam. :) A tesztek alapján a szingli csajok abszolút nem preferálták jobban a domináns (testszagú) (viselkedésű) férfiakat, a párkapcsolatban élők körében mutatkozott nagyon enyhe preferencia.

„Szerinted mi a csudáért olvassa a nőtársadalom nedvesedő bugyogóban a szürke 50 árnyalatát, ami 100%-ban arról szól, hogy egy ultradomináns pasi kvázi rabszolgaként tartja a nőjét?”

Azért, mert a 2. részben úgymond behódol a csajnak, és előfordulhat, hogy ez sok nőnek jelent kihívást és "kielégülést". Legalábbis valahol ezt írták róla.

Különben nem a nőtársadalom olvassa, hanem főleg a pszichés, étkezési és alkoholproblémákkal küzdő, „sérült”, előzőekben esetleg bántalmazott réget körében volt népszerű.

„Szabad ezt nem polkorrekt ideaként elutasítani vagy szőnyeg alá söpörni, de a nők pszichoszexuálisan igenis igénylik, hogy uralják őket.”

Ez megint egy kivetítés. A férfiak számára kellemes lenne, de a nők ösztönvilágával ellentétes, mivel annak leglényegét venné el tőlük. :)

Egyébként ha már itt tartunk, 10-20%-al több férfinek vannak rendszeresen szubmisszív fantáziái, mint nőnek; nőknél emellett a szexuális bűntudattal és gátlásossággal korrelál a dolog. No meg azt is inkább férfiaktól hallani, hogy milyen jó lenne, ha "megerőszakolnák" őket a nők. :) A nők ellenben folyton tiltakoznak a nemi erőszak ellen.

Ha most találomra kiválasztanánk néhány ezer párt és megnéznénk, a párok milyen nemű tagja menne bele azonnal, hogy a másik ágyhoz kötözi és uralma alá hajtva szexel vele (esetleg helyettesítsd be egy idegen partnerrel, jó nővel, vagy vonzó férfival), szerintem még én is meglepődnék. :) És nem azon, mennyire sok az ilyen nő...

Kérdezek valamit. Ha a férfiak ilyesféle vágyai ennyivel gyakoribbak, miért nem alakult úgy, hogy a nők teperik le a férfiakat? :) Csak azért kérdezem, hogy rávezesselek a megoldásra... abban is segítek, hogy nem az lesz, ami elsőnek jut eszedbe.

„Hogy a nők értékelnék a férfiakban az önzetlenséget... Bill Gates az egyik legnagyobb adakozó a világon, és alapvetően nem is rosszképű (sokkal jobb arca van mint Steven Tylernek :) Tudod mi a baja? Hogy nagyon béta a testbeszéde. Nincs benne dominancia. Őt még a milliárdjai sem tudják a nők bálványává emelni.”

Gates inkább feminim, az nem jön be a csajoknak. Az önzetlenségről majd keresek neked valamit.

„Vagyis érzelmileg hiányosak, sérültek...? Szerintem nincs az rendben, ha valaki túlságosan erőlteti a függetlenséget.”

Megint szélsőségesen értelmezed, amit írtam. Nem erőltetik, illetve nem jobban, mint az általad favorizált férfitípus.

„A feminizmus ebből a szempontból is beteg, a nőkbe azt a képzetet ülteti, hogy ez a természetes késztetésük valami szörnyűség, amit le kell gyűrni, és üres, felszínes karrierhajszolással helyettesíteni. Pedig a pénz, a függetlenség sosem tudja megadni azt a szeretet és törődést, amire egy embernek lelkileg szüksége van.”

Ez mind nagyon szép és jó, de az imént, amikor felhoztam, hogy a nő is, a férfi is a férfit „szereti” (szerinted), azért tettem, mert te a férfiakat állítottad be olyannak, amit most a nőkben kritizálsz. :)

A továbbiak azt is alátámasztják, hogy a férfitől vársz önállóságot, a nőtől kapcsolatfüggést. Ez egy duplacsavarral visszamutat arra, hogy valószínűleg eredetileg a férfi függ jobban a nőtől, egyébként nem volna számára annyira fontos ez a kérdés.

"A nők alapvető ösztönös viselkedésének mintegy akaratlan folyománya a férfi elbétásítása."

Ha olyan értelemben írod, hogy a nő akar irányító pozícióba kerülni, akkor igen. De ha olyanban, hogy cseszegeti, megalázza, szándékosan tönkreteszi a férfit, akkor már nem.

"A pasik többége a háta közepére kívánja az irányítást, a családfőséget is inkább teherként éli meg, mert haszon nem származik belőle, de extra munka az van vele. Nem tudom miért hiszed, hogy minden férfi control freak - illetve dehogynem, ez is klasszikus női kivetítés :)"

Nem hiszem. A férfiak hogy is mondjam, "kénytelenek" arra törekedni, hogy irányítsanak, de valószínűleg nincs erre olyan ösztönös késztetésük, mint a nőknek. Az egzisztenciateremtéssel is hasonló a helyzet. És nem a nők "igényei" miatt kénytelenek rá.

"A nők utaznak folyamatosan manipulációban és kontrollban, és ezért hiszik, hogy biztos a pasik is... Akiknek valójában csak egy hideg sör kell, egy jó fokhagymás oldalas meg rendszeres forró ölelés, és szívből leszarják az ilyen hatalmi játszadozásokat."

Most kicsit bekavartál, kezdem elveszteni a fonalat. :) De említettem, hogy a nő is legfeljebb akkor kezd ilyesmibe, ha a férfi előtte már "le akarta uralni" valamilyen módon. Az most lényegtelen, hogy a férfiak önmaguknak mindezt azzal indokolják, hogy a nők ösztönvilágának erre van szüksége.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 20:42:21

@Deansdale: "A férfiak amit az életben elérnek, azt nem a partnerükön keresztül érik el, tehát ZÉRÓ szükségük van a partner irányítására."

A nő, még ha másképp, és némely nő nehezebben is, de bármit elérhet, amit egy férfi. A férfiak viszont nem tudnak szülni. Az alapállás az, hogy a hímivarsejtből van túlkínálat, emiatt a férfiaknak érdekük könnyen kaphatóvá válni és engedni a feltételeikből. Itt jön képbe, hogy előnyös volna "uralniuk" a női testet. Minimum annyira, mint a nőnek, vagy egyenesen jobban. Ha a férfi uralja a nő testét, és bebeszéli magának, hogy voltaképp ez a nő "feltétele", az egész előnyös, nem? :) Ha meredek, olvasd vissza, szerinted mennyire van "szüksége" egy karrierista nőnek egy férfira.

"A nő a biztonságvágya miatt teszteli folyton a férfit, ezzel egyúttal felőrölve őt - ennek nincs "fordítottja", a férfi nem bétásítja el a nőt. Értelmetlen is lenne, a nőkre nem vonatkozik az alfa-béta felosztás."

Ilyesmit írtam a biztonságvágyról.

Egyéni különbségek a nők között is vannak és a férfinak is mérlegelnie kellett, hogy olyanokért verseng és kockáztat, akik képesek egyedül is felnevelni az utódokat, vagy olyanokért akik nem. Ugyanez a helyzet, ha abban kell döntenie, leragad-e egyetlen nő mellett és lemond-e a többiről.

Csak férfiaknál bejátszik, hogy kakukkfióka kerülhet a fészekbe, ezért ösztönös szempont lett a nő "leuralhatósága" is (tényszerűen írom, maradjunk elméleti síkon, nem nőelnyomást vizionálok- teljesen más szinten értelmezem az egészet; akár így van, akár nem, egyik nemet sem célom okolni a természetükért), egy gyönyörű ellentmondást generálva ezzel a férfiban.

Ebből következik, hogy a férfiak amúgy is hajlamosak a hűtlenségre (a nők is), de a "leuralható" nőt szinte(!) biztosan megcsalják.

"A nőnek a férfi legyen az első, a férfinek pedig a küldetése."

Szóval fordítsuk meg? Természetszerűleg éppen a férfinek a nő az első, küldetése meg ilyen értelemben "nincs". A nőnek viszont fordítva. Az "atombombát" pont nem férfi találta fel. :)

"A nőt ez fogja hozzá vonzani, többféle értelemben is."

Hát... akkor, ha nem lehet "nő" és a férfiban keresi a saját nőiességét...? Ez amolyan mesterséges "feldarabolásnak" tűnik, mintha a nőt vágnák sokfelé. S mintha erre elsősorban a férfinek lenne szüksége, azért, mert ő nem lehet nő. Sarkítok, kicsit lefoglalnak másfajta tevékenységek is, de ennek alapja, amit még többek között te is írtál a két nem ösztönvilágáról. :)

"mert szinte kizárt, hogy az ambíció mellett "igazán" tiszteljen és szeressen egy férfit"

De ebben a képletben a "férfi" nem is létezik, szükségtelen. Szerinted a nő csak akkor tiszteli és szereti a férfit, ha helyette a férfi válik nővé, ha átveszi a céljait, holott a férfi legszívesebben csak szexelne, és számára mindez "teher". :) Ezt is te írtad, az imént.

"Pont ezért ellensúlyozza jól pszichológiailag/társadalmilag a klasszikus monogám felállás."

Ezt én is így gondolom, hogy mindez lényegében egy "ellensúlyozási kísérlet"... ami nem sikerült valami jól. :)

"Mert az elhülyített nők egy rakás problémát hoznak, pl. a népességfogyást. Nincs elég gyerek."

Senki nem azért tervez gyereket, mert nincs elég gyerek. Ez csak mesterséges indok. Azt is jeleztem, hogy emiatt nem a nőknek kell hisztizni, mert az nem megoldás. (nem állítom, hogy te hisztizel, de épp elegen teszik)

"Nekik egy férfival kompromisszumokat kötni már derogál."

Szerintem nem a kompromisszummal van baj, hanem az irányításon megy a hajcihő. Ha a férfiak enélkül is képesek lennének biztonságban érezni magukat, a két nem megférhetne egymás mellett. De rémlik, hogy arról is volt már szó, hogy ami az anyagi biztonság a nőnek, az a szexuális biztonság a férfinak. Ahogy a nő uralni akarja az anyagikat, úgy akarja uralni a férfi is a nő testét. És a megoldás ebben az esetben sem az, hogy a nő "eladja a szexualitását a férfi erőforrásaiért". :)

“Ugyan, még vissza is fogtam magam :)"

Na, erre már nem írok semmit. :)

Fontosabb kérdés. Szintén elméleti szinten. Ha igaz, amit az agresszióról és a nők "rosszfiúkhoz" való vonzalmáról írtál, annak azt az állapotot kellett volna eredményeznie, hogy a férfiak egyre agresszívabbá válnak, a nők viszont egyre szendébbé, behódolóbbá, önzetlenebbé. Ennek alapján(!) épp a feminizmusnak lenne igaza abban, hogy "a nő jó, a férfi rossz", s lassan már ott tartanánk, hogy meg kellene védeni a férfiaktól a nőket.

Egyébként még mindig látok ellentmondást azzal, hogy a férfiak önzetlenül dolgozták át az életüket a családért. A rosszfiúk valahogy nem erről híresek.

www.biomedcentral.com/1471-2148/13/182

medicalxpress.com/news/2013-09-selflessness-potential.html

Itt érdekes, hogy a nők vonzerejét nem befolyásolta az önzetlenségük.

www.sciencedaily.com/releases/2012/02/120202093836.htm

Ájj, de igazságtalan. :) Talán fel kellene világosítani őket, hogy fordítva szelektálódtak ki és a nőnek illene ösztönösen úgy "pasizni", ahogy a fiúk "csajozni" próbálnak. :)
Válasz erre 

TrollEdomer 2014.12.22. 21:16:43

@Deansdale: Jól beszélsz.
Folyamatos munka megtartani a nőt, kezelni a sárkánykodást, és ha nagyon felidegesít, felkínálni a távozást adott esetben, na lássuk mire is mész a férfi nélkül.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.22. 22:11:47

@TrollEdomer: Akkor lenne igazad, ha nem amellett érvelne folyamatosan, hogy a nők 20 évesen menjenek férjhez és ne építsenek egzisztenciát. Így viszont a "felkínált távozás" a nő sakkban tartásának is vehető. Vagy mindig a férfinek lesz igaza, vagy a nő mehet amerre lát, miközben le volt beszélve az egzisztenciateremtésről. :)
Válasz erre 

annamanna 2014.12.23. 07:30:03

@: „Hát, az első felére megint ugyanaz vonatkozik. :)”
Most sem írtál konkrétumot. A „nem” nem győz meg. A szimpla „nem” nem cáfolat. „Volt szexuális kapcsolata Monica Lewinsky-val?” „Nem.” Sehol sem írsz konkrétumot. Rengeteget írtál följebb, de egyetlen konkrét tény se szerepelt benne, csak valami vizenyős, hagymázas, rémisztő ideológia. Mivel racionális vagy (bár más szempontból irracionális), ezért annyit megértesz, hogy egy elmélet bebizonyításához tények szükségesek. Konkrétumok. Te azokon nagyvonalúan átsiklasz, a tények nem zavarnak. Ilyen szempontból rád is igaz ez a kép: lelektanitipusok.net/sites/default/files/images/humor/infp/2.jpg
De inkább ez: lelektanitipusok.net/sites/default/files/images/humor/intj/16.jpg
Egészen döbbenetes dolgokat fejtegettél. Összességében épp olyan érzelemszegény, gátlástalan, zárkózott, másokat kizsákmányoló ember benyomását kelted, amilyennek az intj-t leírják: lelektanitipusok.net/tipusok/nt/intj/jellemzes
Kicsit az a benyomásom, mintha egy O’Brien-szerű alak volnál, aki meg van győződve róla, hogy a világ olyan, amilyennek akarja, hogy legyen. Winston elfogadja a világot olyannak, amilyen, és nem akarja irányítani. O’Brien uralni akar mindent, és ez soha nem fog sikerülni. Van egy olyan mondás, hogy ha harcolsz a valóság ellen, akkor mindig a valóság nyer.
Ami téged igazán zavar, azt ebben a mondatban látom megfogalmazódni: „A nőt csak akkor érdeklik a férfi erőforrási, ha a férfi „gátolja”, hogy a nő maga szerezzen erőforrásokat és rendelkezzen azokról.”
Szerinted téged gátol egy férfi (vagy úgy általában véve minden egyes férfi) abban, hogy hozzájuthass az erőforrásokhoz. Az zavar, hogy akármit is csinálsz, akkor is ott van előtted egy férfi, akire rászorulsz, akin keresztül juthatsz hozzá az erőforrásokhoz, akit szolgálnod kell, hogy ő is szolgáljon téged.
Szerintem ez a te bajod. Olyan nő szeretnél lenni, akit senki sem gátol, és ezt sehogy sem éred el, mindig beleütközöl abba, hogy ott van előtted a férfi, akire rászorulsz.
Akárhogy is vetítesz, ez nem változtat azon, hogyha igazad lenne, akkor nem kellene olyan görcsösen titkolóznod, mint ahogyan teszed. Amit írsz, abban nincs őszinteség, bensőségesség, melegség, harmónia, lágyság, szelídség, nőiesség, alázatosság.
Csak uralkodói vágyak, szexuális ösztönök, párzási kényszer, erőforrásokhoz jutás, pénz, hatalom, státusz, karrier stb.
Egyszerűen rémisztő. Lehet, hogy csak azért látom így, mert álmos vagyok. De sajnálom azt a férfit, aki megosztja veled az életét. Gondolom, már rég hamuvá zúztad az önbecsülését, és nincs ereje elhagyni téged.

„Én is említettem neked, hogy valamiért nagyon bajlódsz a „nőkkel”.
Miért ne? Én is nő vagyok. Ha a férfiakkal kínlódnék, az jobb lenne? Te a férfiakkal kínlódsz. Szerintem az súlyosabb.
Mert ha én nő vagyok, akkor saját magamat vizsgálom, a kapcsolati problémákat magamban szeretném megoldani. Ha a férfiakat hibáztatnám, akkor magamban nem látnék hibát.
Egy hosszú távú együttélés legnagyobb buktatója az, ha az egyik fél nem tiszteli a másikat. Ha nem tiszteli, akkor nem működik vele együtt, sőt akadályokat gördít elé, amíg csak ki nem készíti az idegeit.
Ha nem tisztelem a másikat, annak az az oka, hogy lenézem, megvetem, magamat többnek gondolom nála.
Ha így van, akkor minek vagyok vele?
A kapcsolatoknak egyenrangúaknak kellene lennie. Mellérendelőnek, nem alá-fölé-rendelőnek, függőségre épülőnek.
Például a szülő-gyerek viszony mindig is függőségi kapcsolat marad, akármilyen felnőtté válik is a gyerek, a szülő akkor is „felsőbbrendű” marad nála, a gyereke pedig függeni fog tőle. Ezért kell a gyereknek elhagynia a szülőt, ha felnőtt, mert ha nem teszi, beleragad egy függőségi viszonyba. Erről sokat írtam már. De ha elhagyja, akkor is könnyen találhatja magát egy olyan párkapcsolatban, ami elvileg egyenrangú, de gyakorlatilag mégis függőségi játszmákra épül.
Egy ilyen kapcsolatban a nő szinte mindig megszerzi az irányító szerepet, ezt te pontosan tudod, hiszen írtál is róla, hogy a férfi mennyire kiszolgáltatott egy ilyen helyzetben, mennyire rászorul a nőre (szexuálisan, érzelmileg, és általában a házimunka terén is).
Ha egy nő észreveszi, hogy valamilyen módon irányító lett („anyuka”), akkor automatikusan megveti a neki behódolt férfit. Ha megveti, akkor csak annyit és úgy fog beletenni a kapcsolatba, hogy azzal megszerezhesse a férfi erőforrásait, de nem azért, mert nagyrabecsüli a férfit (hiszen nem becsüli nagyra).
Ez a nők hibája, nekem erre van rálátásom, ez az én részem, nekem ezzel van dolgom, nem azzal, hogy a férfiak hibáit elemezzem. Az nem az én dolgom, azzal foglalkozzanak a férfiak.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.23. 07:31:12

@:
A nők passzivitásáról is sokat írtam. Azért, mert millió példát lehet látni rá. Legyen megint egy konkrét. Hívő házaspár építkezik. A gyüli felajánlja, hogy segítenek. A telken van egy rakás bontott tégla, amikről le kellene verni a maltert. Összegyűlünk, a férj kiosztja a kalapácsokat. A munka különösebben nem nehéz, kalapálunk. Öt perc múlva a nők kezében már nincs kalapács, csak csivitelnek.
Namost – aki nem akar segíteni, minek jött el? Ha eljött, miért nem csinálja?
Egy ilyen esetet az ember még nem vesz fel, de ha újra és újra abba ütközik, hogy a közös munka arról szól, hogy az egyik csinálja, a másik pedig „lelki támaszt nyújt”, akkor azért baromira felmegy a pumpa. Tipikus kép a nők viselkedésére: Orbán apuka pipiskedik a konyhaasztalon, hogy felakasszon valami koszorút. A lányai köré gyűlnek és áhítattal bámulják. Mert apuka elvárja az áhítatot, és ők ezzel az áhítatos bámulással segítenek neki lelkileg. Teljesen nyilvánvaló, hogy a „körömreszelős” foglalkozásokban maximálisan túl vannak reprezentálva a nők. Méghogy a nők önmagáért a karrierét építenek karriert… hát persze…. A bolti eladónő azért dühödt be rám, mert kínszenvedés neki a boltban dolgoznia. Persze nem minden nő ennyire kényeskedő.
Dolgoztam olyan helyen (szerencsére rövid ideig), ahol elég sok volt a holt idő. Én mindig elfoglaltam magam valamivel, a többi nő halált megvető nyugalommal fecsegett minden nap órákon át. Egyszerűen fájdalmas volt, hogy csinálni is tudnának valamit, de inkább mégse.
Pár hónapig együtt laktam egy olyan gyülis anyukával, aki elvált, négy kislánnyal. Szüksége volt segítségre, nekem meg épp kapóra jött az albérlet. Rövid időn belül azt vettem észre, hogy mind anyagilag, mind a házimunkában, mind a gyerekekkel való foglalkozásban egyre nagyobb teher van rajtam, egyre több mindent csinálok, miközben nekem volt munkahelyem, ő meg otthon volt. Ráadásul folyton verte is a gyerekeket.
Nem értem, hogy
- ha valaki elkötelezi magát egy kapcsolatban, azt miért nem veszi komolyan
- ha gyerekei lesznek, azt miért nem veszi komolyan
- ha megígéri, hogy segít, azt miért nem veszi komolyan
- ha azt állítja, keresztény, azt miért nem veszi komolyan?
Nem értem, hogyan lehetséges olyan módon élni, hogy valaki folyamatosan úgy tesz, mintha beleadná magát valamibe, mintha elkötelezné magát valami mellett, de valójában egyáltalán nem lehet számítani rá.
Nyilván férfiak is csinálják ezt, én többször találkozom a női megbízhatatlansággal, az többször bosszantott már fel. Nem kötelező megígérni valamit, nem kötelező segíteni, nem kötelező kereszténnyé válni, nem kötelező házasodni és gyereket szülni. De ha valaki megteszi, akkor onnan már nagyon gáz visszatáncolni. Az még rosszabb, ha valaki folyamatosan táncikál és semmilyen ígéretet sem vesz komolyan.
„Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”
„Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”

Egy jellegzetes női típusról azt írja az mbti, hogy
„Te manipulatív minden lében kanál! Az vagy, akit néhányan az élet kibicének neveznének. (…) A furcsa az, hogy rendszerint ráveszel bárkit, akit csak akarsz, hogy megtegyen bármit, amit csak akarsz. Mi ez? Azt akarod, hogy hagyjam abba a sértegetésed… nos, rendben… de csak, mert olyan szépen kéred… Álljunk csak meg! Tartsd távol a méretes orrodat onnan, ahol nem kívánatos. Olyan vagy, mint egy túlméretezett vadászkutya, akit arra képeztek ki, hogy kiszagolja mindenki más problémáját, miközben gőze sincs a sajátjáról. (…) Olyan manipulációs hatalmad van, mint senkinek. (…) Esélyes, hogy te vagy maga A Gonosz… (…) Amíg segítesz másoknak és a rivaldafénybe tolod őket, addig te a háttérben maradsz, és onnan szívod a sikerük mocskos füstjét. De jó!”
„A Szektavezérek arra használják a karizmájukat és tudásukat, hogy másokat tanítsanak, jóindulatúan segítve embertársaiknak elérni a fejlődés magasabb fokait, olyan szokatlan, de felvilágosult eszközökkel, mint a Természetfeletti Harmadik Orrlyuk Megnagyobbítás. Ezután visszavonulnak félreeső, vidéki házukba, ahova a követőik, megbecsülésük jeleként elküldik minden világi vagyonukat, feleségüket és lányukat is.”
lelektanitipusok.net/tipusok/nf/enfj/humor
Főleg ez a kép figyelemreméltó: lelektanitipusok.net/sites/default/files/images/humor/enfj/10.jpg
Az ilyesmi szerintem meglehetősen nagy probléma, és kezdeni kell vele valamit.
Ha a magad részéről úgy látod, hogy a problémáid legnagyobb részért a férfiak okozzák és nem a nők, akkor kérdés, miért. Lehet, hogy te is a „szuperfeminim” nők közé tartozol, akik már annyira nőiesek, hogy meglehetősen nehéz nekik a férfiak megértése, a férfiakkal való együttműködés.
Válasz erre 

annamanna 2014.12.23. 07:31:51

@: De az is lehet, hogy nem vagy elég nőies ahhoz, hogy egyáltalán idegesítsenek más nők. (ld. freudi-jungi árnyék: ha egy saját nememhez tartozó ember idegesít). A férfiakat általában kevésbé zavarják a nők manipulációi, mert ők jobban örülnek annak, ha a nők kedvesek velük. De ha én is nő vagyok, akkor nem leszek elájulva attól, hogy egy másik nő szépen mosolyog. Nekem nincs olyan nagy szükségem egy másik nő mosolyára, mint egy férfinak, és hamarabb észreveszem a hibáit. Nyilván azért veszem észre, mert én magam is az vagyok. Nem? Mindenki saját magából indul ki. Nem? Mindenkit az zavar, ami őt magát is érinti. Nem? Akkor meg, ha ez így van, miért idegesítsenek jobban a férfiak, mint a nők? Én nem vagyok férfi.
A férfi nem is akar saját karriert, nincs önálló célja, a célja csak a nő és egyetlen vágya a párzási inger kielégítése…. hát én nem így látom. Bármi, amit leír valaki, biztos, hogy a saját szűrőjén keresztül szűri. Mindenki annyit lát a világból, amennyire képes. Annál többet nem.

„Egyikünk sem a kapcsolatot választaná inkább.”
Nagyon meglepett volna, ha mást írsz.

„a beteg gyerek is emberi lény és Isten remélhetőleg senkit nem próbál meg erején felül. Vagy ha igen, később erőt is ad hozzá.”
Egy keresztény gyerekpszichológus, dr Ross Campbell írta, hogy neki több gyereke is van (ha jól emlékszem, négy), és az egyikük fogyatékosnak született. A vele való foglalkozás olyannyira felemésztette minden erejüket, hogy egyrészt a többi gyerekükre már nem maradt energiájuk, másrészt majdnem elváltak. Végül kénytelenek voltak a kislányt intézetbe adni, mert ez a teher maximálisan kicsinálta őket. AZ ISTEN NEM ADOTT HOZZÁ ERŐT, ha erre vagy kíváncsi.
Dolgoztam olyan keresztény suliban, ahová beírattak egy hospitalizált, kezelhetetlen gyereket. A vele foglalkozó tanár idejének 95%-át felemésztette, az összes többi diákra maradt még 5%. Szóval senki sem haladt, és a gyerekek rettegtek, folytonosan terrorizálva voltak ettől az egytől. És nagyon nehéz volt megszabadulni tőle, mert mindenki segíteni akart rajta, de a helyzet semmit sem javult a sok segítségtől, viszont a többi gyerek idegei kikészültek.
Egyrészt a fogyatékosok nagy része azok miatt a kémiai szerek, gyógyszerek, sugárterhelés stb miatt születik, amiket nem az Isten tett bele a természetbe. Egyre több beteg és terhelt gyerek születik, egyre rosszabb fizikai állapotban vannak a nemzedékek.
Másrészt régen is születtek beteg babák, akik nagyon hamar elpusztultak, hiszen semmiféle komoly műszeres, kémiai, államilag támogatott segítség nem létezett. Most az állam adót szed az egészséges emberektől, és ezek egy részét arra fordítja, hogy a torzszülötteket életben tartsa, és a szüleiket arra kényszerítse, hogy feladják a maguk józan, normális, egészséges életét, és a nyomorékoknak rendeljék magukat alá. Ilyen utoljára talán a Minótaurusz idejében volt, amikor a torzszülött fontosabb volt, mint az egészségesek.
Nem mondom, hogy legyünk irgalmatlanok és szívtelenek, mert jó dolog segíteni, de azért van egy határ, amit őrültség túllépni. Például az USA-ban történt, hogy egy 20 éve gépekkel életben tartott nőt a férje kérésére lekapcsoltak. Erre Bush elnök kikelt magából, hogy ez micsoda istentelen gazemberség volt, micsoda bűn! Az nem zavarta, hogy Irakban egymillió egészséges ember elpusztult a „demokrácia exportja” miatt, és ennek máig ható következménye az ISIS rémállama. Bush ugye szerinted is szemforgató, képmutató, álszent?
A nőt nem az Isten tartotta életben, hanem a gépek. Ahogyan azokat a szerencsétlen katonákat sem, akik Bush hülye háborúiban szénné égtek, ámde a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően nem bírnak megtérni a Teremtőhöz, hanem iszonyatos fájdalmak közepette, műtétek százai után, undorító zombi kinézettel kell tengődniük, mert ez az államilag kierőszakolt erkölcs.
Az Isten majd ad erőt hozzá? Ahhoz ad, ami az Ő akarata szerint való. De ahhoz, ami nem az Ő akarata szerint való, ahhoz nem ad. Följebb már említettem a Forrest Gump kapitányát, aki, miután a vietnami háborúban napalmmal hajigálta a vietnami embereket és egy bomba leszakította a lábát, az Istent szidta, amiért megengedte, hogy ő nyomorékká váljon. Hát ez az Isten hibája, ki más is lehetne érte felelős? Az nem jutott eszébe, hogy saját magában keresse a hibát.

Tehát – ha egy beteg gyerek miatt megszakadna a párkapcsolatom, akkor azt mondanám – a kapcsolatot választom, MERT AZT AZ ISTEN ADTA, és alárendelődök a párom akaratának, akinek nem kell a gyerek. (Ha kellene neki, akkor más volna a helyzet).
Válasz erre 

annamanna 2014.12.23. 07:35:50

@: „A hormonszintekről továbbra sem tudsz meggyőzni sztereotip tartalmakkal.”
Nem írtam hormonszintekről. Helen Fisher szerint van két hormon és két neurotranszmitter, amik befolyásolják az emberi viselkedést. És aszerint, hogy kinek a viselkedését melyik anyag befolyásolja jobban, elkülönít négy típust (és 12 altípust). A tipizálása sok tekintetben fedi az mbti négy fő kategóriáját, tehát szerintem
1. a dopaminvezéreltek megfeleltethetőek az életművészeknek
2. a szerotoninosok a gondoskodóknak
3. a tesztoszteronosok a racionálisoknak
4. az ösztrogénesek az idealistáknak.
Ebben nincs hormonszint, ez nem szintekről szól.
A tesztoszteronos, racionális nőre hozok egy példát: www.youtube.com/watch?v=9vYDI2NTKns
Feltűntek a mozdulatai. Eszembe jutott, hogy Kovács Katival annak idején nem bírt elbánni Erdős Péter, ő kemény ellenfélnek bizonyult. Amíg Cserhátit és Pál Évát sikerült kikészítenie Erdősnek, és a két nő gyógyszerfüggő lett, addig Kovács Kati konok maradt. Erdős utálta, de nem bírta megtörni. Az arca nem csúnya, de nem is egy nagy szépség, van benne egy adag keménység. Még most is rendszeresen sportol, és úgy tűnik, jól kijön a férfiakkal, tehát nem egy „szuperfeminim” nő. Szerintem ő is racionális típusú, és hormonálisan inkább hat a viselkedésére a tesztoszteron, mint egy „átlagos” nőre.

„Honnan veszed, hogy valamit megköveteltek tőlem? :)”
Mert azt írtad, a „meló miatt” aludtál 3-4 órákat. Ezt a kifejezést pedig senki sem a szabadon választott tevékenységre érti. A „meló” kifejezésbe az ember beleérti a kényszert.

„Férfiaknak soha nem szól olyasmi, hogy mutassa ki, mennyire szüksége van a nőre.”
Akkor mire fel az „udvarlás”? Az semmi más, mint egy nagy rakás behódoló gesztus.

„Nyilván, mert ezt az emberek valamiért szükségtelennek tartják.”
Szerintem meg ezt az emberek nagyon is szükségesnek tartják és elvárják. Fizesse a cechet, vegyen virágot, segítse fel a kabátot, bókoljon neki, tartsa el.

„Olyat sem nagyon olvastam még, hogy a nő valamiért majd megijed, hogy nem lesz rá szükség.”
Attól ijed meg, hogy nem jut hozzá a férfi pénzéhez.

@Deansdale: Jó, de mégis miből teremti elő a rávalót a gyerekneveléshez, otthonteremtéshez?
Az nem elég, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő meg elkölti. Ha a férfi keresi meg az otthonteremtés és gyereknevelés összes költségét, akkor mégis mikor megy el felfedezni Amerikát és mikor építi meg a gízai piramist?
Ha a férfi összes energiája arra kell, hogy biztonságba helyezze a nőt, akkor mikor és hogyan valósítja meg önmagát?
Oké, legyen úgy, hogy a nő önmegvalósítása az otthon és a gyerek. Akkor valósítsa meg. Akkor ne a férfi valósítsa meg ezt neki, ne a férfi gályázzon azért, mert ő sorban szüli a gyerekeket.
Ahhoz, hogy elő tudja teremteni a gyereknevelés költségét, először is az kell, hogy érdekelje valami, és az abból kinyert energiát (pénzt) a gyerekekre tudja fordítani.
Ha Brad Pitt lelépne, Angelina Jolie-nak nem kellene árvaházba adnia a gyerekeit. Ha nincs pénzem gyereket nevelni, akkor először is keressek pénzt, aztán, ha tudok pénzt keresni, gondolkozhatok azon, hogy legyen gyerekem.
De NE a gyerekem legyen a pénzkereseti forrásom, az anyagi bázisom!
Nem kell, hogy 100%-ban tudjam finanszírozni a családot, de azért tudjak beleadni annyit, hogy ne rettegjek attól, mi lesz velünk, ha „apucit” elütné a sárga villamos.
Válasz erre 

TrollEdomer 2014.12.23. 08:12:14

@: Én barátnőm nem fogadná el önálló egzisztencia nélküli életet, viszont jópár dolgot mindkettőnk szerint át kéne alakítani, pl nőnek elég lenne hat órás munkaidő (ő mondta). Mivel így csak akkor kereshet hasonló összeget mint a férfi, ha kevesebb adót fizet, így az állam szempontjából nők többsége valamilyen szinten eltartott lenne.
Ez szerintem nem jelentené szavazati jog megtagadását, de akkor tudomásul kell venniük, hogy férfiak megérdemlik a patriarchális rendet.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 09:11:45

@TrollEdomer: A 6 órás munkaidőt nem lehet nemhez kötni. Ez szerintem hülyeség. Vannak 6 órás állások, menjen oda dolgozni, aki akar, de ne kifejezetten nőknek tartsák fenn.

Az mindenkinek legyen egyéni döntése, otthon milyen "rendben" élnek. De ha pl. azért dolgozik 6 órát a nő, mert mellette nevel három gyereket, rögtön kompenzálva van a dolog.
Válasz erre 

TrollEdomer 2014.12.23. 09:13:21

Mondjuk lehetne gyerekneveléshez kötni hat órás munkaidőt.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.23. 09:36:27

@: "a nők 20 évesen menjenek férjhez és ne építsenek egzisztenciát"

Ha feltételezzük, hogy a nő valamikor életében akar majd gyereket, amihez nem árt egy apa is, tehát valamikor férjhez fog menni, akkor marhára logikus abban az időszakban megtenni ezt, amikor a választási lehetőségei a legszélesebbek, nem? Ha egy vetélkedőben azt mondanák, hogy választhatsz 20 különböző nyeremény közül, amit mindet ismersz (tehát nem zsákbamacska), vagy 5 percenként ihatsz egy whiskyt de ezzel 1 nyereményt elvesztesz (általában a legjobbat, legértékesebbet), akkor nem iszonyat hülyeség lenne ott vedelni másfél órát míg már csak a leggagyibb ajándékok maradnak? A modern nő pedig ezt csinálja, csak nem egy vetélkedőben, hanem az életével.

Régen a nagyamamák és anyukák bölcsen elmagyarázták a lányoknak, hogy a szépségük és termékenységük idővel kopik, ami a kérők számának és minőségének csökkenését eredményezi. Manapság erről nem hogy nem világosítják fel a lányokat, szinte tilos róla beszélni, mert bántja a harmincas szinglik (feministák) önérzetét, ha "leértékelt áruként" tekintenek rájuk. Úgyhogy megy az idióta kamuzás, hogy "a 40 az új 30", meg hogy ne házasodj és ne szülj gyereket fiatalon, hiszen mi lesz az alakoddal és a karriereddel - csakhogy az illúziókért aztán fizetni kell, a valóságot nem lehet átverni feminista propagandával. A vetélkedős hasonlathoz visszatérve: aki átbulizza a műsort, az másnaposan fog felébredni egy olyan ajándékkal, amit nem is akart igazán, és aminél sokkal jobbat is választhatott volna, ha több esze van. Még rosszabb esetben haza lehet menni ajándék nélkül is, aztán nézni a falat.

Az egzisztenciáról meg... Arról senki nem beszélt, hogy egy fiatalon házasodó nőnek muszáj lenne nem érteni semmihez. Végezzen el egy iskolát, aztán ha neadj'isten a házasság tönkremegy, akkor a váláskor kapott javakkal, a gyerektartással és a végzettségével teremthet magának egzisztenciát. A legrosszabb esetben keres egy második férjet, aki ugyan nem lesz olyan szuper, mint az első volt, dehát a későn házasodó nőknek eleve csak olyan jut, úgyhogy relatíve nem vesztett semmit. Viszont ha nem megy tönkre a házassága, akkor egész életében azt csinálhat amit akar, egy 50 éven át tartó vakációt élhet meg, miközben az "egzisztenciát teremtő" kortársai irodákban ücsörögve vesztegetik el az életük felét.

Hmmm.
Válasz erre 

TrollEdomer 2014.12.23. 09:42:40

Azért harminc évesen egy nő még elég kelendő.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 09:50:00

@Deansdale: "Ha feltételezzük, hogy a nő valamikor életében akar majd gyereket, amihez nem árt egy apa is, tehát valamikor férjhez fog menni, akkor marhára logikus abban az időszakban megtenni ezt, amikor a választási lehetőségei a legszélesebbek, nem?"

A látszat ez esetben csal. Egy 20 éves nőnek még nincs egzisztenciája, tehát "muszáj", hogy ez legyen számára az elsődleges szempont a férfiban. Ebből kifolyólag már eleve idősebb, kevésbé vonzó férfit foghat ki magának. Ráadásul ha a férfi egzisztenciát "nyújt", akkor már nem "kell" annyira vonzerőt is nyújtania, lehet csúnyább, elhízottabb, ápolatlanabb. Sőt, a szexben is lehet rosszabb.

Tehát igencsak valószínű, hogy egy nő, akinek CSAK a fiatalsága és szépsége van, de nincs egzisztenciája, kevésbé vonzó partnerekhez férhet hozzá. Vonzóbbakhoz legföljebb szeretők formájában juthat, ha a férjet már beszerezte otthonra és félrelép mellette. :)

Emiatt lehet, hogy az alacsonyabb végzettségű, kevesebbet kereső nők között a leszbikus próbálkozások is halmozottabbak, mivel nekik kevésbé vonzó férfi jutott és a szexuális életük, párkapcsolatuk is kevésbé kielégítő.

www.mohaonline.hu/eszme/diplomas_leszbikus_kutatas_erettsegi_usa

"Végezzen el egy iskolát, aztán ha neadj'isten a házasság tönkremegy, akkor a váláskor kapott javakkal, a gyerektartással és a végzettségével teremthet magának egzisztenciát."

Olyankor a mai világban már nem egyszerű visszatérni a munkaerőpiacra. Egyébként meg mi az, hogy váláskor kapott javak, gyerektartás, amikor azt mind a férfi kereste meg, a nő csak gyereket nev... izé, otthon lóbálta a lábát? :D

Ebből a szempontból még régen is könnyebb volt, nagyanyám korában az elvált, megözvegyült asszonyok tarthattak tyúkokat, jószágokat, megtermelhették a kertben, ami a konyhára kellett. Ma ha valaki városon htb, mi a fenéhez kezd aztán? :) Ha nem fizeti a számlákat, kirakják a lakásból.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 09:52:49

@Deansdale: A személyes tapasztalataim is ezt támasztják egyébként alá. A fiatalon, saját erőforrások nélkül párkapcsolatra lépő nők partnerei általában egyáltalán nem vonzó férfiak, attól függetlenül, mennyire szép a nő maga. Mondhatod, hogy ki tudja, neki talán az, de azért ebben is van egy objektív mérce. :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 10:04:42

@Deansdale: "Régen a nagyamamák és anyukák bölcsen elmagyarázták a lányoknak, hogy a szépségük és termékenységük idővel kopik, ami a kérők számának és minőségének csökkenését eredményezi."

Hiába tetszik jobban egy 20 éves lány a legvonzóbb fiúknak, mint egy 40 éves nő, ha szerinted a csajnak ebben a korban már gyerekvállalásra kell törekednie, nem állhat össze vele. Kénytelen a "rosszabb minőségű" partnerrel is beérni, ha az rendelkezik a gyerekneveléshez szükséges erőforrásokkal.

Erre értettem, hogy közvetetten számít a női egzisztencia. A nő választási lehetőségeit határozza meg, nem a férfinek vonzó. A férfi a saját egzisztenciájának is csak a nő miatt tulajdonít jelentőséget.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.23. 10:12:52

@annamanna: "Ha a férfi keresi meg az otthonteremtés és gyereknevelés összes költségét, akkor mégis mikor megy el felfedezni Amerikát és mikor építi meg a gízai piramist?"

A gízai piramis csak hasonlat volt, a hétköznapi férfiak 99%-a nyilván főállásban vagy vállalkozóként dolgozik. A modern világ "amerikafelfedezői" a Bill Gates-ek és Steve Jobs-ok, akik egy garázsban barkácsolva kezdik és multicsilliárdos szintig jutnak el. Szerinted Bill Gates felesége elfogadta, hogy a férje életében a munka az első?

Emellett a nőnek nem kell egzisztenciát teremtenie, illetve nyilván a saját felét kell hozzáraknia, mint a régi időkben. Egy parasztcsaládban sem a nő teremtette az egzisztenciát, ő "csak" a kiegészítő munkákat végezte el, míg a férje megtermelte a betevőt. Ez egy működő családmodell volt, amit csak a modern technológia megjelenése és az állami beavatkozás borított fel - így valamilyen szinten várható, hogy krízishelyzetekben gyors visszarendeződés lesz majd tapasztalható. Most sokan biztos azt hiszik hülye vagyok, miféle krízisről beszélek...?! Például Ukrajnáról, meg a görög válságról. Hihetik az emberek, hogy ők már a történelem után élnek, és nem történik velük semmi különös azon kívül, hogy nyalják a fagyit meg pötyögnek fészen, de erre nincs semmi garancia. 10 éve még a görögök és az ukránok is ezt hitték. Mostanában viszont kíváncsi lennék, hogy ezekben az országokban hogy állnak a nők az egzisztenciateremtéshez. Vajon egy ukrán nő mikor jár jobban, ha keres egy strapabíró férfit, aki vigyáz rá, vagy ha megpróbál önerőből boldogulni? Kérem tegyék meg tétjeiket :)

"Akkor ne a férfi valósítsa meg ezt neki, ne a férfi gályázzon azért, mert ő sorban szüli a gyerekeket."

A gyerek és a család az apáé is (legalábbis egy patriarchális társadalomban, amilyet utoljára cirka 50 éve láttak a nyugati országok területén). Emellett mindig az a fő érvem, hogy ha elég egy ember munkája a család fenntartásához, akkor fölösleges a másikat is alaposan megszivatni, plusz a gyerekek nevelését az államra hagyni. Egy normális férfinek az nem külön öröm, ha a felesége IS dolgozik. Ő azzal többet veszít, mint nyer. A férjnek meg mindenképp muszáj dolgozni, neki semmilyen választása nincs a kérdésben, szóval ez az ő oldaláról teljesen tökmindegy. Viszont ha már dolgozik, többet ér egy stabil családi háttérrel és a kajával ami az asztalon várja, mint ha a nő is dolgozik, és otthon fáradt, stresszes. Sok értelme nincs a "kettős" egzisztenciáért tönkretenni a családi életet, illetve működhet önbeteljesítő jóslatként: akik folyton azon agyalnak, hogy mi lesz válás után, valószínűleg el is válnak.

"Ha nincs pénzem gyereket nevelni, akkor először is keressek pénzt, aztán, ha tudok pénzt keresni, gondolkozhatok azon, hogy legyen gyerekem."

Ez nagyon hülye mentalitás, ezért van ez a frankó népességfogyás, ezért romlott meg a nemek viszonya és ezért van a rengeteg félrenevelt gyerek. Semmi értelme ennek az alapvető gyanakvásnak, hogy az életben mindent muszáj magadnak csinálni, mert másokban nem bízhatsz. Ha még a saját férjedben sem vagy képes bízni, öregedj meg egyedül és tarts macskát, de ne szabadíts a világra szingli anyaként gyatrán nevelt gyerekeket. Egy kapcsolatban az egymásra utaltság az együttműködés szoros velejárója, ami egyben hatalmas terheket vesz le az emberek válláról. Egy család akkor jó, ha manufaktúra, és nem céh. A munkamegosztás növeli a hatékonyságot, a feminizmus mégis a céhes formába akarja visszanyomni az emberi kapcsolatokat, ahol mindenki mindent csinál, hogy ha véletlenül szétesik a kapcsolat, akkor a szilánkjai tovább üzemeljenek kisebb céhekként. Ez iszonytató baromság. Az érzelmi kötelékek rengeteg energiát adhatnak az embernek, csak ehhez előbb ki is kell őket építeni. Aki eleve nem hajlandó ilyesmire, az a saját orra előtt zárja be a kapukat, önként marad ki az emberi létezés legmeghatározóbb élményeiből. Úgy pedig nem megy, hogy mindkét fél őrzi az önállóságát, és fél szívvel folyamatosan a kapcsolat vége utánra tervez, folyton azt méricskéli, hogy önmagának mik a hosszú távú érdekei ha a (hasonlóan önző) másik fél esetleg lelép.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 10:18:44

@Deansdale: Nem látom "kiegészítő munkának" a kenyérsütést, az otthoni melókat ahhoz képest, amit a férfi csinált. :)

"A gyerek és a család az apáé is (legalábbis egy patriarchális társadalomban, amilyet utoljára cirka 50 éve láttak a nyugati országok területén). Emellett mindig az a fő érvem, hogy ha elég egy ember munkája a család fenntartásához..."

SOHA nem volt elég. Olyan férfi nincs, csak régen mások voltak a munkafolyamatok.

Illetve abban a formában volt elég, amikor a férfiak hetekig munkásszállókon éltek, hogy eleget keressenek, eközben a feleségük otthon, vidéken épp úgy tyúkokat tartott és kertet művelt. Egyedül. A gyerekek meg hetekig nem láthatták az apjukat.

Mindjárt válaszolok annamannának is.
Neki is le fogom írni, hogy szerintem te most a legősibb női ösztönök egyike ellen "küzdesz". :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 10:20:42

@Deansdale: "Viszont ha már dolgozik, többet ér egy stabil családi háttérrel és a kajával ami az asztalon várja, mint ha a nő is dolgozik, és otthon fáradt, stresszes."

Ezt láttad tegnap?

www.gallup.com/poll/154685/Stay-Home-Moms-Report-Depression-Sadness-Anger.aspx?utm_source=alert&utm_medium=email&utm_campaign=syndication&utm_content=morelink&utm_term=WellbeingGallup
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.23. 10:49:05

@: "Egy 20 éves nőnek még nincs egzisztenciája, tehát "muszáj", hogy ez legyen számára az elsődleges szempont a férfiban. Ebből kifolyólag már eleve idősebb, kevésbé vonzó férfit foghat ki magának."

Nem igazán vágom, hogy miért tekinted a férfiaknál az egzisztenciát és a vonzóságot egymást kizáró tényezőknek. Mintha úgy vennéd, hogy ez vagy-vagy kérdés. Egy 20 éves nő kvázi MINDEN férfi közül válogathat, hozzámehet a 25 éves milliomos vállalkozóhoz vagy politikusjelölthöz, aki mellesleg jóképű is. Pont ez a lényeg, hogy az igazán jó férjjelöltekre csak fiatalon lehet lecsapni, mert egy Orbánviki nem fog 40 éves koráig várni a házasodással, hogy ott egy 38 éves terméketlen idegroncsot válasszon. A jó nők és jó pasik fiatalon megtalálják egymást, aztán általában hosszan tartó házasságban élnek (lásd Orbánviki: 23 évesen vett el egy 23 éves nőt, azóta folyamatosan házasok és lett 5 gyerek meg némi miniszterelnökség).

Aki a kevésbé vonzó férjjelöltek közül kénytelen válogatni, az pont az, aki az első körből önként kimaradt, és hagyta, hogy mások lehalásszák az orra elől az elitet. Bolondság azt hinni, hogy egy nő majd "még jobb" partnert talál, ha vár pár évet, miközben a saját értéke folyamatosan csökken. Még ha kizárólag a jóképűségre fókuszálunk is, ahogy te teszed, akkor is egy fiatal nő könnyebben talál jóképű partnert, mint egy idősebb.

Mintha nem értenéd, hogy ebben a képletben a férfiaknak is van választási lehetősége, nem csak a nőknek. Nem úgy működik a dolog, hogy egy nőnek mindig minden férfi áll a rendelkezésére, és a nő a saját körülményeinek megfelelően szabadon választ... Csak azok közül tud választani, akik érdeklődnek iránta. Meryl Streep hiába akarna Jake Gyllenhaal-hoz feleségül menni, nem számít hogy fiatalon szép volt, vagy hogy még most is tartja magát. Ma már nincs annyi kérője mint 30 éve, az egzisztenciájával meg kitörölheti - esetleg fizethet a medencetakarító fiúnak egy gyors menetért, ha nem fél tőle, hogy a sajtó fülébe jut a dolog. DIREKT válaszottam túlzó példát, hogy a helyzetet érzékeltessem, de ugyanez megy kicsiben is.

"Tehát igencsak valószínű, hogy egy nő, akinek CSAK a fiatalsága és szépsége van, de nincs egzisztenciája, kevésbé vonzó partnerekhez férhet hozzá."

De fura vagy megint. Abból indulsz ki, hogy az egzisztencia és a vonzóság a férfiaknál kizárja egymást, holott ez marhára nem igaz - viszont a nőknél igen. Az egzisztencia megteremtésére pazarolt idő levon a nő vonzóságából, plusz a vagyonra, státuszra általában ráépülő nagyképűség, nagyigényűsködés általában visszataszító. Amit mondasz, kifejezetten fordítva igaz: az a pasi, aki csak fiatal és szép, nem férhet hozzá a legjobb nőkhöz. Ez tény. Hiába a legjobbképű fiatalember a világon Gipsz Jakab, a legjobb nők akkor is olajmágnásokkal fognak lógni, ő meg legföljebb felszedhet libákat diszkókban, HA nem árulja el magáról, hogy gyors- és géplakatos. Ezzel szemben a legcsóróbb pincérnő is kifoghat magának jó férjet, ha elég csinos.

Egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sokat foglalkozol a kivetítéssel, és mindig csavarsz rajta kettőt, mert te magad is erősen ludas vagy a témában :) Sok dologban egyetértettünk már más területeken, de a párkapcsolatokban egyszerűen fordítva ülsz a lovon. Minden elméleted szöges ellentétben áll a valósággal, amit bármikor ellenőrizhetsz ha bekapcsolod a tévét vagy kinézel az ablakon.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 11:04:52

@Deansdale: "De fura vagy megint. Abból indulsz ki, hogy az egzisztencia és a vonzóság a férfiaknál kizárja egymást, holott ez marhára nem igaz"

Hát... többször, mint ahányszor nem. Mire a férfi akkora egzisztenciát "gyűjt", amelyből eltarthatna egy 20 éves, egzisztencia nélküli nőt, már túl idős lesz, elhízik a folyamatos meló, egészségtelen életmód, hajtás miatt, hogy a többiről ne is beszéljünk. Az ilyen férfiak általában nem vonzóak. 100-ból egy, véletlenül.

Nem érted a lényeget. Itt most nem arról van szó, hogy egymásra talál két 20-23 éves és együtt alapítanak családot. Ha erről írtál volna, meg se szólalok.

Te arról írtál, hogy a nő ne törekedjen egzisztenciaépítésre, hanem menjen férjhez hamar.

A nők a gyereknevelés miatt biztonságra törekszenek, többségük akkor vállalná be ezt a fokú kiszolgáltatottságot (ha már muszáj), hogy ha a férfi egymaga tud annyit felmutatni, ami kettőjüknek is elég. No, ezek a férfiak viszont- jelzem, akik be tudnák vállalni egy huszonéves nő + 1-2 gyerek eltartását!- már idősebbek, s szerintem vagy idejük sincs gondot fordítani a testükre, vagy nem is érdekli őket, mert úgy érzik, hogy nekik az nem számít.

"Az egzisztencia megteremtésére pazarolt idő levon a nő vonzóságából, plusz a vagyonra, státuszra általában ráépülő nagyképűség, nagyigényűsködés általában visszataszító."

Na ez az, ha van egzisztenciája a nőnek, semmi más nem történik, csak neki is meglehetnek azok a (szexuális, külsővel kapcsolatos) igényei, ami az egzisztenciával rendelkező férfinak. Akinél ugyanúgy fennáll, hogy ha egyedül neki van egzisztenciája, inkább nagyképű, mint vonzó. :)

És nagyigényű is, természetesen, ami önmagában még nem is volna gond, csak legalább ne lenne egyoldalú. Várná el önmagától is azt a szintet, amit a nőtől. Itt is képbe jönnek az anyagiak. Ha sokat keres, úgy véli, megengedheti magának, hogy kevésbé vonzó legyen.

"Amit mondasz, kifejezetten fordítva igaz: az a pasi, aki csak fiatal és szép, nem férhet hozzá a legjobb nőkhöz."

Társadalomfüggő. Ha a legszebb, legfiatalabb nőket arra szocializálják, hogy fiatalon menjenek férjhez, szüljenek, ne építsenek saját egzisztenciát, akkor nyilván nem a fiatal, helyes férfiak férnek hozzájuk, hanem a "rosszabb minőségűek", akik (már) képesek őket eltartani.

A mi társadalmunkra ez már nem igaz, ma egy helyes, vonzó fiatal férfi bármikor lefeküdhet szinte bármelyik vonzó nővel (korabelivel is), míg 30-on felül ez már egyre nehézkesebb és nem elég hozzá a férfi maga, a teste, a szex.

Amelyik nő csak szexet akar, az egyszerűen egy fiatalabbal és vonzóbbal fog helyette szexelni. :)

Emiatt láthatod, hogy a fiatal lányok sokáig "fiúznak", és csak később köteleződnek el.

"Ez tény. Hiába a legjobbképű fiatalember a világon Gipsz Jakab, a legjobb nők akkor is olajmágnásokkal fognak lógni, ő meg legföljebb felszedhet libákat diszkókban, HA nem árulja el magáról, hogy gyors- és géplakatos."

Teljesen mindegy, elárulja-e magáról. Az öregecske olajmágnásokkal nem azért lógnak azok a bizonyos nők, mert vonzódnak hozzájuk. :) A férfi ilyenkor erőforrást jelent, nem igen látják "férfinak".

"Egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sokat foglalkozol a kivetítéssel, és mindig csavarsz rajta kettőt, mert te magad is erősen ludas vagy a témában :)"

Ezt még gyakorolnod kell. Nézd meg annamannát, neki jobban megy a hülyeségek irkálása rólam. :D
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 11:21:41

@Deansdale: A kivetítés témája speciális értelemben foglalkoztat. Talán nem is a kivetítés a legjobb szó rá, bár bizonyos értelemben az.

De létezik egy olyan, férfiakra jellemző fajtája- ami tudatos hozzáállással kezelhető lenne- melyben az egyén nem azt vetíti a másikra, amilyen ő maga, hanem azt a fajta "nőképet", ami számára férfiként a legkedvezőbb lenne.

Ezt számtalan kísérlettel támasztották alá, pl. a férfiak hajlamosak rá, hogy ha vonzódnak egy nőhöz, azt képzeljék, hogy a nő vonzódik hozzájuk.

Vagy egyetemesen "butábbnak" gondolják a szőke, esetleg nagymellű nőket, holott a természetes szőkék és a nőies alkatú nők átlagosan intelligensebbek. Ennek az utóbbinak oka viszont, hogy maguknak a férfiaknak romlanak le a kognitív képességeik az ilyen nők közelében. A férfi annyira a "szexre" koncentrál ilyenkor, hogy nem lát tisztán, ám mivel alapvetően projekció által kezeli a valóságot, a nőből lesz "buta szexbaba".

Sok ilyen van még, most lusta vagyok leírni mindet. Ezek függvényében a véleményem kellően alátámasztott, bár soha nem véglegesen lezárt.

Most így látom, a kép folyamatosan változhat.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.23. 11:50:18

@: "Ezt láttad tegnap?"

www.forbes.com/sites/meghancasserly/2012/09/12/forbeswoman-and-thebump-com-parenthood-and-economy-2012-survey-results/

...de hogy válaszoljak a gallup cikkre:

Hol is kezdjem? 3 nő ír egy felmérésről, és már a cikk legelső sora feminista propaganda. Mennyire bízom az eredményeikben? Semennyire. Persze ez teljesen szubjektív, de vannak objektív gondok is, amik alátámasztják a kétségeimet. Például egybemosták a munkanélkülieket a háztartásbeliekkel, s bár a szövegben kifejtik, hogy nem csak a munkanélküliek, hanem a valódi háztartásbeliek esetében is rosszabb eredmények jöttek ki, mint a dolgozó nőknél, erre nem mutatnak semmilyen adatot. Pedig ez azért nem jelentéktelen kérdés ebben a témában, mondhatni az egész tanulmány legfontosabb sarokpontja lenne, mégis diszkréten hallgatnak róla. Hmmm.

Aztán szóba kerül, hogy minél csóróbb a háztartás, annál elégedetlenebbek a háztartásbeli nők - ami megintcsak az én álláspontomat támasztja alá. A szegény családokban általában nem azért marad otthon a nő, mert a férje annyira frankón eltartja, hanem mert nem talál munkát, így persze érthető a depressziója is. Amikor az ember nyomorog, nyilván hozzáadódik a bajaihoz, ha még ki is van valakinek szolgáltatva. Ez a klasszikus "amerikai álom" családmodellnél fel sem merül.

A felmérés szerint a gyermektelen(!) dolgozó nők alig pár százalékkal boldogabbak a munkanélküli gyermekeseknél, ami azért elgondolkodtató. Elméletileg ég és földnek kellene lenni a különbségnek, már ha igaz lenne, hogy a nőknek annyira fontos a saját egzisztencia (plusz a gyerek meg hatalmas nyűg).

És arról még nem is beszéltünk, hogy ez az egész a társadalmilag szarrá-huggyá mérgezett USA-ra vonatkozik... Nem csodálom, hogy ott manapság a háztartásbeliek nem elégedettek a sorsukkal, hiszen a csapból is a feminista propaganda folyik, miszerint a háztartásbeli nő értéktelen szar - csak az a nő valaki, aki karriert épít és független.

Lehet azt mondani, hogy gallupék gondolják helyesen és én vagyok beszűkülve, de senki ne akarja nekem bemagyarázni, hogy egy valódi háztartásbeli (vagyis nem munkanélküli, hanem akit a férje megfelelő életszínvonalon eltart) neurotikusabb, mint egy kényszerből a teszkó pénztárban műszakoló szerencsétlen, akinek közben az állam neveli a gyerekeit.

S ha már itt tartunk, kíváncsi lennék az adatokra a gyermekekről és a férjekről is. Kérdezzük meg a gyerekeket is, hogy jobb-e bölcsődében és óvodában, mint otthon anyával. Egy család szumma jóléte nem kizárólag az anya boldogságának függvénye, úgyhogy még ha a gallupos hülyeség úgy is lenne igaz, ahogy a cikkírók akarják (amit 100% kizártnak tartok), nem lenne elvárható a nőkkel szemben, hogy a család érdekében képesek legyenek bizonyos kompromisszumokra? Már csak azért mondom, mert a férfiaknál ez fel sem merül, olyan értelemben, hogy az ő érdekeiket a kutya le nem szarja, az ő boldogságuk mint kérdés nem is létezik. (Mennyi férfitól kérdezik meg a házasságkötés környékén, hogy a friss családjában hogyan szeretne egyensúlyozni munka és család között? Jó lesz neki a háztartásbeliség vagy merő önszorgalomból szeretne inkább részmunkaidőben dolgozni? LOL) A férfiak 100%-os kompromisszumkészsége mellett nem lenne elvárható a nőktől legalább 5-6%? Persze továbbra sem fogadom el a gallup-cikk következtetéseit, szóval ez az utolsó bekezdés pusztán elméleti jellegű. Nem hiszem, hogy egy nő boldogtalanabbá válna a munkára való kényszer hiányától.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 12:11:08

@Deansdale: "plusz a gyerek meg hatalmas nyűg"

Ez nem igaz. :) Rossz (tényleg rossz) párkapcsolatokat vizsgáltak és érdekes mód a gyerekes nők elégedettebbek voltak. A gyereknek örültek, nem a kapcsolatnak. Bár itt meg fenyegethet annak a veszélye, amit annamanna hoz fel folyton.

"Aztán szóba kerül, hogy minél csóróbb a háztartás, annál elégedetlenebbek a háztartásbeli nők"

Ezt már régebben olvastam, de olyan is van, ahol standardizálták a család anyagi helyzetét és ott is hasonló eredmény jött ki. (a dolgozó nők voltak a boldogabbak, az otthon maradók stresszesebbek, depresszióra hajlamosabbak)

Én ezt a női ösztönökkel magyarázom.

"Amikor az ember nyomorog, nyilván hozzáadódik a bajaihoz, ha még ki is van valakinek szolgáltatva."

Látod, a kölcsönös(!) függés nem ugyanaz, mint a "valakinek ki van szolgáltatva".

Egy gazdag férfi nője is ki lehet szolgáltatva. Ezért hisztizik az újabb bundáért meg gyémánt gyűrűért.

"A felmérés szerint a gyermektelen(!) dolgozó nők alig pár százalékkal boldogabbak a munkanélküli gyermekeseknél, ami azért elgondolkodtató."

Annyira nem. A gyerek eléggé meg tudja növelni a boldogságszintet. :) Meg az is, ha a nő dolgozhat.

"Nem csodálom, hogy ott manapság a háztartásbeliek nem elégedettek a sorsukkal, hiszen a csapból is a feminista propaganda folyik, miszerint a háztartásbeli nő értéktelen szar"

A feministák meg az ellenkezőjére panaszkodnak folyton, hogy a csapból is az folyik, mennyire elítélendő a női karrier és egzisztenciaépítés, mennyire magasztalt a főállású anyaság.

"neurotikusabb, mint egy kényszerből a teszkó pénztárban műszakoló szerencsétlen, akinek közben az állam neveli a gyerekeit."

Azért ez sem fekete vagy fehér. Az embereknek soha nem volt lehetőségük otthon babusgatni a gyerekeiket, meg nem is jó az. Ha az "állam"(i) intézmények nem jól nevelnek, azokat kell megreformálni.

"nem lenne elvárható a nőkkel szemben, hogy a család érdekében képesek legyenek bizonyos kompromisszumokra?"

Bizonyos kompromisszumokra képesek is. :)

"Már csak azért mondom, mert a férfiaknál ez fel sem merül, olyan értelemben, hogy az ő érdekeiket a kutya le nem szarja, az ő boldogságuk mint kérdés nem is létezik. (Mennyi férfitól kérdezik meg a házasságkötés környékén, hogy a friss családjában hogyan szeretne egyensúlyozni munka és család között?"

Szerintem ma már egész soktól, amikor pl. felvetődik, hogy az apa is otthon maradhat gyesen. És ha nem akar, akkor sok esetben kiharcolja, hogy nem is marad.

"A férfiak 100%-os kompromisszumkészsége mellett nem lenne elvárható a nőktől legalább 5-6%?"

Ez valahogy megint nem passzol ahhoz a nézetedhez, hogy a férfinek "küldetése" van, a nő "küldetése" pedig a család és a férfi. :D

A rosszfiúk amúgy sem kötnek 100%-os kompromisszumokat.

Ha már itt tartunk, megjegyzem, néha olyan, mintha mindenhonnan csak a kedvező, előnyös "nézetet" szeretnéd lecsippenteni, aztán ezek rendesen ellentmondásba kerülnek egymással. Ha a férfi ilyen önfeláldozó, önzetlen, kompromisszumkész "szerzet" lenne, akkor az megint engem támasztana alá abban, hogy a nők az önzetlen férfiakat szelektálták ki maguknak. Szerinted viszont az egoistákat, magabiztosakat, "küldetéstudattal" rendelkezőket. :)

A Gallup cikknek nem következtetései vannak, hanem számadatokat mutat be. :)
Válasz erre 

annamanna 2014.12.23. 12:41:29

@Deansdale: voltam egy előadáson, ahol egy csomó képet mutattak 1920-as években készült palóc nőkről, akik még teljesen maguk művelték meg a lenföldeket. Az a nők dolga volt. Tehát a szántás, vetés, aratás, és a lenfeldolgozás egész, iszonyú fárasztó munkája. Alig hittem el, hogy ezt az egészet tényleg mind a nők csinálták, és csak attól rosszul lettem, hogy ezt végighallgattam.
Azt hiszem, nagyon el vagy tévedve azzal kapcsolatban, hogy mennyi terhet kellett viselnie egy nőnek, és egy parasztasszony miket csinált meg. Emlékszem, egyszer hgyi is sokszor sorolgatta a ffihangon, úgyhogy nem ismétlem, elég végiggondolni. "Csak kiegészítő munkák", hát persze.
És azt feljebb ide is leírtam már, hogy az egész emberi történelem során mindig a férfi volt halandóbb. És ezt mindenki tudta. Bármikor történhetett baleset, lerokkanás, vagy valamilyen erőszakos cselekmény, aminek a férfi esett áldozatul, és akkor a nőnek egyedül kellett tovább húzni az igát, mert mégis ki veszi el az özvegyasszonyokat x gyerekkel? Nem számíthattak sok jóra. Annak az esélye, hogy egy nő biztos lehet abban, hogy a férfi majd kitermeli az ő és a gyerekek életéhez szükséges rávalót, miközben ő csak a "kiegészítő munkákat" végzi... hát.... nem sok volt. Bármikor bármi történhetett, ott volt pl. Pőcze Borbála, Gyarmati Fanni, egyedül kellett boldogulniuk, akár tetszik, akár nem.
Vagy vegyük azt, hogy régen is elég sok ember volt utazó, kereskedő, akik sokat járták a világot. Vagy summások, pásztorok, akik az év nagy részében nincsenek otthon. Egy ilyen embernek megbízható feleség kellett (volna), aki akkor is képes összetartani az életet, akkor is képes egyedül boldogulni, amikor a férfi távol van.
Nézd csak, itt mi történik: "Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra." biblia.hu/biblia_k/k_20_7.htm
"Apuci" nincs otthon, úgyhogy "anyuci" beáll pénzt keresni, mert fogalma sincs, egyedül hogyan találja fel magát MUNKÁVAL.
Ha a nő szorgalmas akkor, amikor a férfi otthon van, akkor valószínűbb, hogy szorgalmas lesz akkor is, ha nincs otthon, és rendben tartja a dolgokat.
Ha csak a férfi húzza az igát, mert a nő biodíszlet, akkor azon nyomban más igavonó után néz, amint a férfira nem tud számítani, mert az épp hosszabb útra ment.

Lehet, hogy az elődeidnél a nő megengedhette magának, hogy ne dolgozzon keményen, de sok helyen a nő alaposan le volt terhelve.

Ahol a nő nem hajlandó keményen melózni, na azok a cigányok, akikről fentebb írtam. Ha a cigány asszonyok szorgalmasan dolgoznának, akkor legalább a gyerekeik el lennének látva. Már az is komoly teljesítmény. De valamiképpen meg van nekik engedve, hogy még csak a gyerekeikkel se törődjenek, a házimunkát ne végezzék el rendesen, a ház környékét ne tartsák rendben és így tovább. Ha csak ezeket megcsinálja valaki, máris egész nap csinálnia kell valamit. Ha ezt megteszi, akkor könnyebben boldogul akkor is, ha egyedül marad. Mert edzésben van munkaügyileg.
De a cigány nők ki vannak kímélve.

Ugyanoda jutottunk, mint az elején. Az a világkép, ahol a nő ki van kímélve, cigányvilághoz vezet. Hitler is kikímélte a nőjét.

A törés ilyen tekintetben nem a feminizmus és az antifeminizmus között húzódik, mert mindegyik elfogadja a nők "kikímélését".
Megint ajánlom ezt a feminista hangvételű reklámot: www.youtube.com/watch?v=obETnoYHcBU
Az, hogy az automata mosógépből ki kéne venni a ruhát, a feministát arra a következtetésre juttatja, hogy a nők szenvedő gépek! És hogy Picasso egy "tapír" volt, érzéketlen állat, mint általában a férfiak, aki miatt öngyilkosok és őrültek lettek a női.
Úgyhogy neki senki se mondja meg, mit csináljon, ő lázad a patriarchális férfielnyomás ellen, ő nem veszi ki a gépből a ruhát, inkább üldögél és teázik.
Ez nyilvánvalóan feminista beállítottság.

Jó néhányszor a ffihangon, mondjuk koriandertől stb, hogy dehát akkor tulajdonképpen milyen nőt is akartok, ti férfiak, mert nem világos.
Én is azt gondolom, hogy sem a feminizmus, se az antifeminizmus nem tudja világosan megfogalmazni, milyen a nőideálja.

A Biblia ehhez képest elég egyszerű különbséget tesz: van a rendes nő, és van a rendetlen.
A rendes nő hűséges és szorgalmas, a rendetlen pedig lusta és kicsapongó.
Tehát az egyik fegyelmezett, a másik fegyelmezetlen.

Azonban sem a feminizmus, sem az antifeminizmus nem tisztázza, hogy a kettő közül melyiket szeretné, hiszen a feministák is sokszor elég kurvásnak állítják be magukat ("ribiséta", a rendőrségi videó elleni felzúdulás, argentin katedrális elleni támadás, ahol azt ordították, hogy ők kurvák akarnak lenni, a femen meztelenkedő provokációi stb) és az antifeministák is idealizálják a kurvákat.

A fegyelmezett nő, mint ideál, egyiknek sem kell.
A Biblia a fegyelmezett és a fegyelmezetlen nőt különbözteti meg, és Argov is végig erről ír: a nőnek legyen önfegyelme. Argov is olyan nőideált vázol fel, aki bír magával, van önkontrollja.
Ez egy teljesen más dimenzió, más törésvonal, nem illik a femi-antifemi játszmába.
Válasz erre 

Deansdale 2014.12.23. 15:16:59

@annamanna: "nagyon el vagy tévedve azzal kapcsolatban"

Amiket emlegetesz, mindig felhozza valaki. De a helyzet az, hogy nők ilyet mindig csak kényszerből csináltak. Ha lett volna rá férfi, akkor az csinálta volna. Emellett száztíz százalékig biztos lehetsz benne, hogy ugyanazon közösség (pl. az 1920-as palócok) épkézláb férfitagjai MÉG NEHEZEBB munkákat végeztek. Amikor a régiek munkamegosztásáról beszélek, sosem úgy értem, hogy a nők egész nap heverésztek míg a férfiak gürcöltek, de azt minden normális embernek illene megérteni és elismerni, hogy mindig a férfiak végezték a nehezebb munkákat, és a nők csak akkor gebedtek hasonlóval, amikor totálisan rákényszerültek. Egy klasszikus paraszti életmódban a férfi szánt-vet-arat és vágja a téli tüzelőt, míg az asszony a háztájiban kapálgat, tyúkot etet és babot fejt. Az sem szórakozás, az is munka, de azért nem annyira nehéz, mint a férfié.

Faramuci módon ez az egész nagyon prímán magyarázható önmagával, ami általában nem szokott működni: honnan tudod, hogy a férfiak munkája volt nehezebb? Onnan, hogy a férfiak végezték. Ha az lett volna a könnyebb, akkor azt hagyják a nőkre... Itt bukik meg a feminizmus teljes történelemszemlélete, ugyanis mindig kizárólag a nők nehézségeiről beszélnek, a férfiakét meg sem említik - a két nem nehézségeinek összehasonlítását pedig SOHA egyetlen alkalommal sem hozzák szóba, mert azonnal kiderülne, hogy a nők fikarcnyit sem voltak "elnyomva" (attól függetlenül, hogy az ő dolguk sem volt könnyű).

"Csak kiegészítő munkák, hát persze."

Nézd, hogy hogyan értelmezed a szavaimat, csak tőled függ. Magyarázhatod direkt félre, vagy veheted a lehetséges legrosszabb értelmezést, de abból nem lesz normális vita, csak verbális vagdalkozás. Értsd úgy, ahogyan gondolom :)

"Bármikor történhetett baleset, lerokkanás, vagy valamilyen erőszakos cselekmény, aminek a férfi esett áldozatul, és akkor a nőnek egyedül kellett tovább húzni az igát"

Általában addigra már volt annyi nagyobbacska gyerek, akik elbodogultak a munkával. Nyilván léteztek szar helyzetben megözvegyült nők, igen, nem mindenkinek volt habostorta az élet, dehát ezzel mi a fenét lehetett volna csinálni? Egyébként a te gondolatmenetedből is egyenesen következik, hogy a férfiak végezték a nehezebb munkát, amit a nők csak akkor, ha rákényszerültek. Dehát ez elemi erővel mutat rá, hogy a férfiak mindigis keményen dolgoztak A NŐKÉRT - nem hogy elnyomták volna őket, inkább úgy mondhatnánk, hogy szolgálták. A történelem folyamán egy jó férj az ég áldása volt a nőnek, aki egyedül sehogy sem boldogult volna, vagy csak kínkeservesen. Nem véletlen, hogy a nők függetlenségéről a kutya se beszélt a modern kori technológiai robbanás előtt... A "független" nők nyomorogtak és éheztek, jobbára a közösség tartotta el őket alamizsnával. Ezt a témát addig forgatni, míg valahogy a női függetlenség férfiaktól való óvását hozzátok ki belőle... ... izé... fura. Mondjuk úgy, hálátlanság.

A modern korban a férfiak megépítettek egy rakat olyan munkahelyet, ahol már a nő is képes boldogulni (...!), ezzel kezdődött a nagy nemi függetlenségi háború, ami mintegy véletlenül népességfogyást hozott, békétlenkedést, és minden valószínűség szerint a nyugati kultúra bukásához vezet. Hurrá...

"Én is azt gondolom, hogy sem a feminizmus, se az antifeminizmus nem tudja világosan megfogalmazni, milyen a nőideálja."

Ez egyfelől magától értetődik, mert egy mozgalom emberekből áll, akiknek nincs minden tekintetben közös ideálja. Másfelől viszont az van, hogy a sok hülyeség félredobálása közben még nem nagyon jutott lehetőség egyáltalán eljutni odáig, hogy elkezdjük kifejteni, mit is akarnánk, ha tőlünk függene a dolog. Én tettem rá pár kísérletet a kommentek között, abból mindig nagy viták lettek :)

Számomra a nőideál az, aki felfogja és elfogadja, hogy a gyerekeit neki kell felnevelni egy intakt biológiai családban, ezért alapvetően e köré építi fel az életét. Emellett azt tanul vagy csinál amit akar, ez lényegtelen - ami fontos, hogy a termékeny éveit és a gyerekei fiatalkorát egyszerűen muszáj a gyerekekre "áldoznia" (ha a saját gyermekkel való foglalkozást nevezhetjük egyáltalán áldozatnak). Ez pedig azt jelenti, hogy ~20-40 között nincs "karrier", bulizás meg önmegvalósítás, hanem családi életre koncentrálás van. Amit a nő egyébként akar, azt ez előtt és/vagy után kell megoldania. (Ki mondta, hogy a gyerekek kirepülésével a nő életének vége???)

Amit viszont szerintem 100 emberből 101 nem ért meg, hogy senkinek nem kötelező az én nőideálomnak lennie, én nem fogok senkit semmire kényszeríteni, tehát csak retardált félcédulások reagálhatnak a fentiekre azzal, hogy én el akarom nyomni a nőket, vagy sajnálom tőlük a karriert. Elmodom, mit gondolok, aztán hogy ki mit kezd az információval, az az ő dolga.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 17:10:39

@Deansdale: Ebbe csak beleolvastam, de pont rossz helyen. :)

"Faramuci módon ez az egész nagyon prímán magyarázható önmagával, ami általában nem szokott működni: honnan tudod, hogy a férfiak munkája volt nehezebb? Onnan, hogy a férfiak végezték. Ha az lett volna a könnyebb, akkor azt hagyják a nőkre... "

Khm... :)

A munkákat ráadásul nem nagyon lehet így "rangsorolni". Egy testépítőt hiába állítanál be valami aprólékos, monoton melóba, talán hamarosan kibukna, de téglákat prímán tudsz hordatni vele. :)

"Amit viszont szerintem 100 emberből 101 nem ért meg, hogy senkinek nem kötelező az én nőideálomnak lennie, én nem fogok senkit semmire kényszeríteni, tehát csak retardált félcédulások reagálhatnak a fentiekre azzal, hogy én el akarom nyomni a nőket, vagy sajnálom tőlük a karriert. Elmodom, mit gondolok, aztán hogy ki mit kezd az információval, az az ő dolga."

Ez viszont tökéletes, ebben teljesen egy nézőponton vagyunk. Mármint a hozzáállásban.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 17:40:29

@Deansdale: "A modern korban a férfiak megépítettek egy rakat olyan munkahelyet, ahol már a nő is képes boldogulni (...!)"

Érdekes módon ezeknek a férfiaknak a nagyfőnökeik, akik őket rabszolgának használják, gyakran még a nőknél is gyengébbek. :)

Nem olyan munkahelyeket építettünk, amelyekben a nők is képesek boldogulni, hanem olyanokat, amelyekben a modern ember.

"A "független" nők nyomorogtak és éheztek, jobbára a közösség tartotta el őket alamizsnával."

Ez sem egészen igaz. Ilyen értelemben a férfi sem tartotta el a családját. A nagycsalád mindig "önfenntartó" volt, s mivel a gyerek erőforrást, nem "ráfizetést" (ugyebár a taníttatás) jelentett, bizonyos gyereklétszám után akár a "családfő" nélkül is fennmaradt volna. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs szükség a férfiakra. De(!) a kétszülős családmodell ebben a társadalmi környezetben talán még indokoltabb is, egy 15-16 éves gyereket nem hajthatsz ki a mezőre, hanem még vagy 6-8 évig akkor is "fizetheted" a taníttatását, ha diákmelózik mellette és többé-kevésbé képes eltartani magát. És segítséget jelenthet-e a kisebbek nevelésében??? A francokat, örülsz, ha legalább ő nincs már egy halom pénzbe. Nyilván jelképesen írom, nem azt feltételezem, hogy az emberek sajnálják a gyerekeiktől az erőforrásaikat.

A népességfogyás egyébként mindenütt megfigyelhető, ahol felüti a fejét a jólét és túlszaporodik a népesség. Erről zombigyilkos írt, nagyon okosan, ha jól emlékszem. Stimmel. Az alapján értelmes embernek tartom őt.

Tessék, ha még nem olvastad és érdekel a gazdaság, mit gondolsz erről?

Impozáns lenne mondjuk egy cikkben kifejteni, de a világért sem erőltetem, majd ha kedved lesz hozzá.

www.hrportal.hu/hr/nepessegcsokkenes-lehet-a-megoldas-a-munkanelkulisegre-20130218.html
Válasz erre 

[ ] 2014.12.23. 17:58:30

@Deansdale: "Dehát ez elemi erővel mutat rá, hogy a férfiak mindigis keményen dolgoztak A NŐKÉRT - nem hogy elnyomták volna őket, inkább úgy mondhatnánk, hogy szolgálták. A történelem folyamán egy jó férj az ég áldása volt a nőnek, aki egyedül sehogy sem boldogult volna, vagy csak kínkeservesen."

Mégis jobban jártam volna, ha egyben olvasom el. Az a baj a nézőpontoddal, hogy erősen túlzol és a "nőhöz" folyton hozzácsapsz gondolatban egy fél tucat pár hónapos csecsemőt (ilyenkor még véletlenül sem nagyobbacska gyereket), míg a férfi önmagában áll.

Nem a "nőért" dolgozott a férfi, hanem a gyerekeiért. Egy átlagos nő egyedül annyira keveset fogyaszt, amit simán megtermelt volna a kiskertben. Meg tart néhány tyúkot, és meg is van a napi betevő. Házasság alatt a nőknek JÓVAL többet kellett termelniük, mint amennyit "szingliként" fogyasztottak volna, hisz ott voltak a férfi gyerekei, akiket el kellett látniuk. :)

"Ezt a témát addig forgatni, míg valahogy a női függetlenség férfiaktól való óvását hozzátok ki belőle... ... izé... fura. Mondjuk úgy, hálátlanság."

Miért kellene bárkinek is kollektíve hálásnak lenni? A mai férfi nem volt ott. Ahogy nem felel az apja vétkeiért, úgy hálásnak sem kell lenni neki az ősei robotolásáért. Ami történt, nyilván a férfinek is érdeke volt, ő is továbbadta a génjeit. A mai nő talán hálát érdemel, mert az elődei közül sokan belehaltak a 6. gyerek szülésébe? :)

Vagy a fehér ember okolható a rabszolgatartásért, esetleg (csak érzékeltetésként) legyünk hálásak minden zsidónak Jézus miatt? Tudom, nem vagy keresztény. Írom másképp- bemész-e a kínai üzletekbe megköszönni nekik a jin-jangot? :)
Válasz erre 

[ ] 2014.12.24. 05:10:35

@annamanna: Olyanokat írsz... :) Ezen:

lelektanitipusok.net/sites/default/files/images/humor/intj/16.jpg

Még mindig röhögök. :)

Megírtam a választ, de majd az ünnepek után, addig még átgondolom. Tudod mit? Kedvellek.

"Egyszerűen rémisztő. Lehet, hogy csak azért látom így, mert álmos vagyok."

Néha olyan vagy, mint egy kislány. Felnőttkorban az álmosság nem befolyásolja ennyire az értelmezés szubjektív vonatkozásait. Jótanács: Dawkinst inkább ne is olvasd. :)
Válasz erre 

Barbaarb 2014.12.27. 20:24:50

@annamanna:

A tengerpartokon nem olyan kiterjedésűek a nem sivatagos területek, hogy azt térképen jelölni lehetne, viszont léteznek, mint az említett példák is mutatják. Na és az első államok is épp egy ilyen kis mocsaras területen alakultak ki. Ez az, amivel nem lehet vitatkozni.

"Azt írtam, hogy emberi minőség tekintetében jobban álltak."

Ha így érzed, akkor olvass vissza.

"Nagy Sándor előtt nem sokkal például a görögök is megállították, sőt legyőzték a perzsákat."

Hát azért az a nem sokkal 150-200 év volt, de csak nem akart összeomlani ez idő alatt az a birodalom. Egyébként a görögök akkor csak megvédték magukat, esélyük sem lett volna leigázni Perzsiát.

"Igaz, csakhogy sokkal kisebb volt a népsűrűség, tehát ez nem volt olyan nagy gond. "

Na látod ez már nem rossz gondolat, de az összefüggés fordított. Nem a nagy népsűrűség okozta az államiságot, hanem az államosítás adta a feltételeit a népesség növekedésének.
Válasz erre 

[ ] 2014.12.28. 18:11:03

@Deansdale: Ha jól emlékszem, ők azok, akik sajátos módon forgatnak ki mindent.

Régebben mintha tőlük olvastam volna, hogy boncolgattak egy olyan kutatást, melynek eredménye, hogy 10-20%-al több férfinek vannak rendszeresen szubmisszív fantáziái, melyek erőteljesebbek a nőkéinél, amiből kihozták, hogy szubmisszívek a nők. :)

Szerintem kicsit olyanok, mint Don Quijote. Aminek a maga nemében kétségtelenül megvan a bája. :)

Kösz, azért majd elolvasom, annyit megér.
Válasz erre 

2015.01.13. 13:14:41

@TrollEdomer:

"Japánban még most sem lehet császárnő és nem szokás férjes asszonyt alkalmazni."

NEM SZOKÁS FÉRJES ASSZONYT ALKALMAZNI... mármint munkahelyen? Minden munkahelyen? Cégben nem lehet titkárnő, gyárban nem lehet segédmunkás, iskolában nem lehet tanárnő az a nő, aki férjes asszony? Ezt akartad mondani? Kérlek, fejtsd ki jobban, mert nekem így, pár mondatban homályos. Magukra az okokra is kíváncsi lennék...

"Kínában meg olyanok voltak, hogy pl elkötötték nő lábát."

Magam is lábfetisiszta vagyok...
www.labfetis.blogspot.hu/
... de amit a kínaiak tettek a középkorban lábfétis címen, az nálam kicsapja a biztosítékot. A nő lábfejének rongálása már beteges perverzió. Olyan, mintha én izgalmamban leharapnám a nő lábujjait. Na, ez OFF! :D
Válasz erre 

TrollEdomer 2015.01.13. 13:34:58

"NEM SZOKÁS FÉRJES ASSZONYT ALKALMAZNI... mármint munkahelyen? Minden munkahelyen? Cégben nem lehet titkárnő, gyárban nem lehet segédmunkás, iskolában nem lehet tanárnő az a nő, aki férjes asszony? Ezt akartad mondani? Kérlek, fejtsd ki jobban, mert nekem így, pár mondatban homályos. Magukra az okokra is kíváncsi lennék..."

A fő ok, hogy tetszőleges pillanatban kimaradhat a gyerek valami problémája miatt, japánok ezt meg nagyon nem tolerálják, lásd kb nekik van legkevesebb szabadnapjuk.
Válasz erre 

2015.01.13. 13:42:47

@TrollEdomer: Beelőztél. :) Nem szívesen foglalkoztatnak férjes nőt, mert hagyományosan a családra kell koncentrálnia és a gyerek születése után már ritkán megy vissza dolgozni. Vagy legalábbis így volt eddig.

www.hetek.hu/uzlet/201408/kozponti_nemzetmentes

"Felmérések szerint a fiatal japán nőknek csupán egyharmada szeretne teljes időben háztartásbeli lenni, ők azonban egyre nehezebben találnak olyan férfiakat, akik a tradicionális családmodellt támogatnák. A japán férfiak csupán egyötöde szeretné, ha felesége háztartásbeliként otthon maradna"

"A nők munkavállalása előtti legnagyobb akadály viszont maga a japán vállalati kultúra. Habár a felmérések szerint a friss diplomás, huszonéves hölgyek sokkal motiváltabbak, mint a férfiak, a félelem viszont, hogy a gyermekvállalás miatt elvesztik őket, erősen relativizálja ezt az előnyüket. Bár a japán cégek egyaránt alkalmaznak friss diplomás női és férfi munkavállalókat, a diszkrimináció szembetűnő: menedzserszerepekbe a férfiakat, adminisztratív, hivatali feladatokba pedig a nőket helyezik."

"A 2000-es évek elején úgy gondolták, hogy ha a nők otthon maradnak, és nem részei a munkaerőpiacnak, akkor több gyermeket szülnek, és így növekszik majd a későbbi munkavállalók száma is. Ez a megközelítés azonban tévesnek bizonyult, hiszen 2005-re a születési ráta 1,26-ra csökkent."
Válasz erre 

2015.01.13. 13:46:30

@Ahasverus: "de amit a kínaiak tettek a középkorban lábfétis címen..."

Nem tudom, minek a címén tették, de az inkább volt a női láb tönkretétele, tehát egyfajta "antilábfétis". Épphogy meghagytak egy megnyomorított csonkot, hogy a nő a házban, ház körül ne legyen teljesen mozgásképtelen.

A lábfetisiszták nem tönkretenni akarják a női lábat, vagy megfosztani annak természetes funkcióitól.

A kínai lábcsonkítás és a lábfétis összevetése ebben a vonatkozásban inkább ahhoz hasonló, mintha összevetnéd a farokimádó nőket azokkal, akik kasztrálni akarják a férfiakat...

Nyilván látom, hogy ebben alapvetően egyetértünk.
Válasz erre 

2015.01.13. 19:29:28

@: Nálam a lábfétis a női lábfej imádata. A régi korabeli kínaik is imádták a női lábfejet, de teljesen pszichopata módon: megcsonkították imádatuk tárgyát. Tőlem ez a brutalitás távol áll, el is ítélem. Állítólag vannak ennek a hagyománynak folytatói, kis számban. Remélem, alaptalan rémhír.
Válasz erre 

2015.01.14. 08:16:09

@Ahasverus: "A régi korabeli kínaik is imádták a női lábfejet, de teljesen pszichopata módon: megcsonkították imádatuk tárgyát."

Elméletileg előfordulhat az imádatnak olyan kóros formája, vagy a függőségnek olyan kóros "foka", hogy az egyén- részben a kiszolgáltatottság érzete miatt- már-már el akarja pusztítani az imádat tárgyát. Vagy bezárni, megcsonkítani, vagy valami hatást gyakorolva rá tönkretenni.

Erről mit gondolsz? Azért írom, mert más magyarázatot egyszerűen nem találok arra, amit ott a női lábbal műveltek. A női lábnak szerves részei pl a lábujjak is, olvastam, hogy azokat te is szereted. Érthetetlen számomra, hogy a kínaiak a lábujjakat gyakorlatilag "eltüntették", begyűrték a lábfej alá. A lábujjak aztán szerintem mozogni sem tudtak.

Nem akarok mindent ugyanazzal a sémával magyarázni, de vagy ez, vagy egyszerűen a nők korlátozása lehetett a cél.

A gyerekméretűre kicsinyített lábban egyébként mi volt annyira vonzó? Tarantino ugrik be, ő is lábfetisiszta és kifejezetten csípi a nagyobb lábú, illetve hosszú lábujjal rendelkező nőket.

Neki volt pl nagyon jól eltalált a Salma Hayek-es jelenete az Alkonyattól pirkadatig első részében.

A blogod jól sikerült, már-már művészi. :)
Válasz erre 

2015.01.14. 08:25:34

@Ahasverus: A másik blogodon is jó a legutolsónak írt cikk az imádságról. Ezt a szentekkel kapcsolatos dolgot eddig nem igazán értettem.
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 09:18:00

@: Annyit fűznék a kínai hülyeséghez, hogy mint sokminden mást, ezt is a nők csinálták a saját lányaikkal mindenféle előnyök reményében, nem a férfiak erőltették a nőkre. A pici lábfej nőiesnek és szexinek minősült az ókori kínában (ez eddig érthető), így megpróbálták a szülők a saját lányaik lábát valahogy "kicsinyíteni" a jobb férjhezadás reményében. Ez már kevésbé elfogadható, bár a logikája megérthető. Aztán párszáz év alatt ezzel a hülyeséggel eljutottak odáig, hogy már deformálták a lábfej csontjait... Egyszerűen túlzásba vitték a kicsinyítést. Csak azon csodálkozom, hogy a férfiak ez ellen miért nem lázadtak, hiszen egy egészséges lábfej látványa sokkal kellemesebb. Persze ők ebbe a kultúrába nőttek bele: ahogy a szülők a lányok lábát elkötötték, úgy a fiaiknak azt tömték a fejébe, hogy a deformált láb a tuti.
Válasz erre 

2015.01.14. 09:28:06

@Deansdale: Ez az egész mégis egyértelműen a férfiak preferenciáira mutat vissza. Abban az időben a nőknek nagyon korlátozottak voltak a lehetőségeik, mi a fenét csinált volna, ha valahogy meg akart élni...? :)

"Csak azon csodálkozom, hogy a férfiak ez ellen miért nem lázadtak, hiszen egy egészséges lábfej látványa sokkal kellemesebb."

Pontosan. Nem is ismerek férfit, aki ne viszolygott volna, amikor csonkított lábú kínai nőről látott fotót.

Ezért "vitatom" kicsit Ahasverus elméletét.

"Persze ők ebbe a kultúrába nőttek bele: ahogy a szülők a lányok lábát elkötötték, úgy a fiaiknak azt tömték a fejébe, hogy a deformált láb a tuti."

Ha engem kérdezel, szerintem bármennyire divat lett, a végén marhára nem csináltak vele semmit, de talán még nézegetni se szívesen nézegették. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy bármelyik férfinek vonzó lett volna az eldeformált láb. Inkább azt kellene kideríteni, hogyan és miért jött egyáltalán divatba.

A férfiak jelentős része vonzódik valamilyen formában a női lábakhoz, amivel nincs is gond, ezért fura, hogy egy akkora területen elterjedhetett a dolog. Ahogy az is fura lenne, ha a női mellekkel kapcsolatban terjedt volna el hasonló és az találna magának könnyebben partnert, aki "eldeformálja" a mellét.

Bár a szilikonmell talán kicsit hasonló ehhez, az is kb. addig tetszik a férfiaknak, míg nem kelt természetellenes hatást...

És ami fontos, ott általában csak a méretnövelés a cél, nem a totál máshogy kinéző eredmény. Mintha a kínaiak a lábujjakat akarták volna valahogy meghosszabbítani, mert az szebb és szexibb. De hát pont az ellenkezőjét tették.
Válasz erre 

2015.01.14. 09:37:10

@Deansdale: Van egy elgondolásom egyébként erről, bár lehet nem fog tetszeni. :)

A nemi szervek megcsonkításáról jutott eszembe. Azt is a hűtlenség miatt tettét, illetve annak elkerülése érdekében.

A lábfétishez úgy kapcsolódhat, hogy a nőknek épp a lábujjak és a talp "között" van egy olyan elég jelentős ingerközpontjuk, aminek az ingerlésére gyakorlatilag felizgulhatnak. Na mármost, a kínaiak, ha jól megnézzük, épp ezt a részt "tették tönkre". Meglehet, hogy előtte divat volt a lábfétis, de eközben tartottak a hűtlenségtől is.

Jó, belátom, kicsit erőltetett.
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 09:55:54

@: "a nőknek nagyon korlátozottak voltak a lehetőségeik"

Pont mint a férfiaknak.

"szerintem bármennyire divat lett, a végén marhára nem csináltak vele semmit, de talán még nézegetni se szívesen nézegették"

Persze, a divat valójában sosem működik, mert az embernek az tetszik, ami tetszik, azt mesterségesen nem lehet befolyásolni. A férfiak elvették feleségül azokat a nőket, mert a társadalom így tartotta normálisnak, de hogy nekik sem tetszett a deformált lábfej, az biztos.

"azt kellene kideríteni, hogyan és miért jött egyáltalán divatba."

Leírtam eggyel fentebb :) Az alapfelvetés jó volt, miszerint a pici női láb szexi, csak évszázadok alatt szép lassan túlzásba vitték a "kicsinyítést". Nem úgy ment ez a dolog, hogy egyik nap még mindenki nagy lábon élt, a következőn meg kitalálták, hogy a lányok lábát satuba teszik.

"A nemi szervek megcsonkításáról jutott eszembe. Azt is a hűtlenség miatt tettét, illetve annak elkerülése érdekében."

Eeeeeegen, és azt is általában az anyák erőltetik a lányaikra a jobb férjhez adás reményében.

Erre is próbáltam fentebb utalni, csak túl lazára sikerült... Az ilyen "divatok" általában társadalmi jelenségek, amiket a szülők találnak ki és erőltetnek a gyerekeikre a szebb jövő reményében. Ráadásul szép lassan alakulnak ki, egy adott kultúrán belül többszáz vagy ezer év alatt, fokozatosan rosszabbodva. Abszolút tévedés (és rosszindulatú) azt feltételezni, hogy ezeket a férfiak találták ki és vezették be a nők szivatására. A férfiakra azért volt kevesebb ilyen fura praktika, mert náluk úgyis a vagyon volt az alapvető feltétel, nem számított, hogy milyen pl. a lábfejük. Csak a nőket igyekeztek a szüleik valahogy "felturbózni", hogy a vagyonos férjjelöltek figyelmét jobban felkeltsék. Amikor az egész társadalom azt suttogja a füledbe, hogy a felére torzított női láb magas státuszt hordoz, ezért igyekezned kell olyan nőt szerezni, akkor valószínűleg úgy teszel, attól függetlenül, hogy marhára nem találod vonzónak amikor az orrod előtt kicsomagolják.

Ja, a második kommentedre reagálva: ezeknek a hülyeségeknek az elsődleges célja sosem a nők korlátozása volt. Az, hogy arabéknál azt találták ki a szülők extra reklámfogásnak, hogy a csonkított nő hűségesebb, ezért jobb feleség, az bizonyos értelemben nem más, mint az áldozatok kurvanagy balszerencséje. (Persze ugyanez a körülmetélt férfiakról is elmondható.) Kitalálhattak volna puncivagdosás helyett olyat is, hogy a hosszú nyak szexi, és tehettek volna kéttucat fémkarikát a nyakukba (ahogyan máshol meg is tették), vagy kitalálhattak volna bármi mást.
Válasz erre 

2015.01.14. 10:11:45

@Deansdale: "Eeeeeegen, és azt is általában az anyák erőltetik a lányaikra a jobb férjhez adás reményében."

Akkor ez mégis kire mutat? :) Bakker, a véleménykülönbség és a jin-jang "vallás" érdekes értelmezése ellenére simán kinéztem belőled, hogy egynél több összefüggést is átlátsz.

És továbbra is kinézem, nem kötekedni akarok. :)

"Abszolút tévedés (és rosszindulatú) azt feltételezni, hogy ezeket a férfiak találták ki és vezették be a nők szivatására."

VALAMIÉRT mégis ők találták szexinek a "gyerekméretű" lábat. :)
Ezen lehetne filózni tovább, miért is jött be nekik.

"A férfiakra azért volt kevesebb ilyen fura praktika, mert náluk úgyis a vagyon volt az alapvető feltétel, nem számított, hogy milyen pl. a lábfejük."

Akkor és ott stimmel. Pláne, hogy a házasságról is hagyományosan a szülők döntöttek, főképp az apa. :)

Ma már a férfiak is sok "korrigáló" beavatkozást vesznek igénybe.

budapestplasztika.blogger.hu/2011/05/28/egyre-tobb-ferfi-veszi-igenybe-a-mellkisebbito-mutetet

www.nlcafe.hu/eletmod/20120131/a_pasiknak_koszonhetoen_viragzik_a_plasztika/

"Amikor az egész társadalom azt suttogja a füledbe, hogy a felére torzított női láb magas státuszt hordoz, ezért igyekezned kell olyan nőt szerezni, akkor valószínűleg úgy teszel, attól függetlenül, hogy marhára nem találod vonzónak amikor az orrod előtt kicsomagolják."

Félig értem. Azt a részt továbbra sem, hogy ha a férfiaknak az egészséges női láb volt vonzó, mi a jó égért választottak csonkított lábú nőt? Illetve nyilván esetükben is a szülők döntöttek, de az apa is belegondolhatott volna ebbe. Vagy arra érted a "magas státuszt", hogy először (ahogy fentebb talán írta is valaki) csak a jobb módú nők lábát kötötték el, akiknek nem kellett dolgozni és akikkel így magától értetődően több hozomány járt? Tehát a férfiak is feláldozták a szexuális vonzalmat az anyagiak oltárán, ha kellett? :)

"Ja, a második kommentedre reagálva: ezeknek a hülyeségeknek az elsődleges célja sosem a nők korlátozása volt. Az, hogy arabéknál azt találták ki a szülők extra reklámfogásnak, hogy a csonkított nő hűségesebb, ezért jobb feleség, az bizonyos értelemben nem más, mint az áldozatok kurvanagy balszerencséje."

Pedig elég logikus, hogy ha képtelen élvezni a szexet, akkor minek lépne félre idegenekkel? Azokkal is ugyanolyan rossz lesz neki.

A körülmetélt férfi azért képes a szexuális élvezetre, a körülmetélés történelmileg máshonnan indult. Míg a női nemi szerv csonkolása fertőzésekkel és halállal is járhatott, addig a körülmetélés célja ezzel ellentétes volt.

www.korulmeteles.hu/node/29

Az más kérdés, hogy ma már egyiknek sincs értelme és mindkettő ellen ugyanúgy fel kellene lépni. De ha a nőket "csak" úgy metélik körül, ahogyan a férfiakat, attól még ők is élvezhették volna a szexet.
Válasz erre 

2015.01.14. 10:16:28

@Deansdale: "Amikor az egész társadalom azt suttogja a füledbe, hogy a felére torzított női láb magas státuszt hordoz..."

Ezek a társadalmi hatások mellesleg a nőkre is érvényesek lehetnek, amikor tömegével "választanak" olyan partnereket, akikhez nem vonzódnak igazán.
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 11:26:36

@: "simán kinéztem belőled, hogy egynél több összefüggést is átlátsz"

Öööö, szerintem hagyjuk egymás sértegetését - én is a szemedre vethetném, hogy összekevered a társadalmi igény mesterséges gerjesztését az "alanyok" természetes elvárásaival. Ha a férfiaknak nem tetszik a deformált láb, igényük nincs rá, akkor azt hiszem leszögezhetjük, hogy a nők lábának deformálása nem a férfiak kedvéért történik. Hogy a szülők - azon belül is elsősorban az anyák - miféle beteg praktikákat találnak ki a lányuk elsütésére, az kizárólag a szülők és a lányuk ügye, nem azé az emberé, aki végülis elveszi a lányt. A lábdeformálást a szülők erőltették a lányukon keresztül A FÉRFIAKRA, nem pedig a férfiak a szülőkre vagy a nőkre.

Azért nehezen megfogható az egész, mert az ember reflexből úgy gondolja, valakinek ezt akarni kellett, és azok nem a nők voltak, tehát a csak a férfiak lehettek... Ez hibás gondolkodás. A társadalmi elvárásokat, főleg amik hosszú idő alatt alakulnak ki, nem egy csoport erőltet egy másikra, hanem a társadalom mindenkire. (Na ezek azok a "nemi szerepek" amiktől tényleg jó lenne megszabadulni, és hálistennek megy is, csak lassacskán.)

"VALAMIÉRT mégis ők találták szexinek a "gyerekméretű" lábat"

Ez inkább ellenérv, nem gondolod? Ha a férfiak a kicsi, DE TERMÉSZETES lábat találják vonzónak, akkor mi a túróért erőltetnének a nőkre olyat, ami saját maguknak nem tetszik??? A férfiak bizonyos értelemben éppúgy áldozatai ennek a baromságnak mint a nők, ahogy eggyel fentebb magyaráztam.

"Ma már a férfiak is sok "korrigáló" beavatkozást vesznek igénybe."

És milyen fura lenne ezért a nőket hibáztatni... Matriarchális férfielnyomás!!! :D

"ha a férfiaknak az egészséges női láb volt vonzó, mi a jó égért választottak csonkított lábú nőt?"

Mert a szülők, ismerősök egész életükben azt mondták nekik, hogy olyat KELL választaniuk. A torz lábú nők úgy tekintettek az ép lábú nőkre, mint alacsonyabbrendűekre, akikkel derogáló közösködni egy valamirevaló embernek. A társadalmak már csak ilyen furán működnek, hülye előítéleteket tudnak a fiatalok fejébe belenevelni.

"Tehát a férfiak is feláldozták a szexuális vonzalmat az anyagiak oltárán, ha kellett?"

Nem az anyagiakról volt szó számukra, a státusz inkább szimbolikus. Kicsit olyan volt a helyzetük, mint manapság a fehéreknek és a cigányoknak. Nem nagyon van keveredés, mindannyian tudjuk hogy miért - nem feltétlenül anyagi okokból. Vannak akik szarnak az ilyen társadalmi tabukra, és ép lábú nőt (cigány nőt) vesznek el, de ezeket lenézi a társadalom egy része. Van aki ezt nem tudná elviselni, így a sztereotípiák figyelembe vételével választ párt.

* a hülyék kedvéért jelzem, hogy nem fikázom a cigányokat, csak létező társadalmi jelenségekről beszélek

"Pedig elég logikus, hogy ha képtelen élvezni a szexet, akkor minek lépne félre idegenekkel? Azokkal is ugyanolyan rossz lesz neki."

Nade mekkora szarság a férjnek, ha a felesége nem élvezi vele a szexet??? Normális férfi ilyet magától sosem akarna.

"A körülmetélt férfi azért képes a szexuális élvezetre, a körülmetélés történelmileg máshonnan indult. Míg a női nemi szerv csonkolása fertőzésekkel és halállal is járhatott, addig a körülmetélés célja ezzel ellentétes volt."

Azért gondolod így, mert a körülmetélés problémáit nem szokás emlegetni. (Hiszen csak fiúkkal, férfiakkal történik, azok meg kit érdekelnek?) Pedig sok fiú belehal a beavatkozásba, másoknál komoly komplikációk lépnek fel, megint másoknál "csak" erősen csökken a szexuális élvezet. A minap olvastam egy esetet az imguron: férj panaszkodik, hogy a felesége rávette a körülmetélésre (hogy a nőnek jobb legyen), és azóta a pasi gyakorlatilag semmit nem érez, képtelen az orgazmusra.
imgur.com/gallery/mEEPAnq

Az csak egy mítosz, hogy a körülmetélés rutin kis semmiség, ellentétben a nők csonkolásával. A női nyiszálásnak ráadásul több változata is van, némelyiknél csak rituálisan bemetszik a nagyajkakat. A csikló eltávolítása egyáltalán nem szükségszerű része a procedúrának. Egy "felszínesebb" női beavatkozás sokkal kevésbé drasztikus, mint az átlagos férficsonkítás.

A link mögött lévő szöveget meg valami baromállat írta, aki mások hülyítésével akarja terjeszteni a saját vallási eszméit. Az előbőrnek nem csak a fizikai védelem a szerepe - de még ha csak annyi lenne, akkor is barbárság eltávolítani a csecsemőkről. Lányok esetében egy fejlett kultúrában soha nem merülne fel még az árnyéka sem annak, hogy egy ilyen magyarázatot elfogadjanak. "Nos, ez a darab valami itt manapság már fölösleges, milyen praktikus lenne levágni a lánycsecsemőkről..." Az ilyen embert úgy vágnák ki, mint macskát szarni - a fiúkkal persze más a helyzet.

"Ezek a társadalmi hatások mellesleg a nőkre is érvényesek lehetnek, amikor tömegével "választanak" olyan partnereket, akikhez nem vonzódnak igazán."

Persze, ez benne volt a pakliban. A társadalom és főleg a család érdeke olykor felülírta az egyénét. Manapság ezt már nem viselnék el az emberek.
Válasz erre 

2015.01.14. 11:43:02

@Deansdale: "Öööö, szerintem hagyjuk egymás sértegetését - én is a szemedre vethetném, hogy összekevered a társadalmi igény mesterséges gerjesztését az "alanyok" természetes elvárásaival."

Hagyjuk, bár nem sértegetni akartalak. Mi lenne nekem jó abban? Meg én se igen veszem fel az ilyesmit.

Nem összekeverem, csak nem egészen értem. Mintha indult volna egy olyan hülyeség, ami a nőknek szenvedést okoz, a férfiakat taszítja, értelme gyakorlatilag nincs, és mégis fennmaradt ezer évig. Utánanéztem, a férfiak egyébként az ellen "tiltakoztak", amikor betiltották a szokást.

"A lábdeformálást a szülők erőltették a lányukon keresztül A FÉRFIAKRA, nem pedig a férfiak a szülőkre vagy a nőkre."

Írtam már, hogy a frigyekről főleg az APÁK döntöttek. Hogy az anyák végezték a műveletet, számomra nem jelent semmit. Minden hasonló, "egészségügyi" beavatkozást hagyományosan a nő végzett, nem feltétlen azért, mert ő jónak látta, hanem, mert a férfiak nem vesződtek ilyesmivel. Homály fedi, nyomást gyakoroltak-e rá ez ügyben, továbbá ki és hogyan?

A szülőknek- úgy általában- megint csak miért lett volna érdekük megkínozni a lányaikat? Ha ennyire alaptalan a dolog, akár a fiaikkal is tehették volna. A nagyon jómódúaknál a fiúk sem végeztek fizikai munkát. Harcos sem vált mindegyikből.

"Azért nehezen megfogható az egész, mert az ember reflexből úgy gondolja, valakinek ezt akarni kellett, és azok nem a nők voltak, tehát a csak a férfiak lehettek... Ez hibás gondolkodás. A társadalmi elvárásokat, főleg amik hosszú idő alatt alakulnak ki, nem egy csoport erőltet egy másikra, hanem a társadalom mindenkire."

Nem nehezen megfogható, hanem ilyen formában számomra megfoghatatlannak. Nézd, mindennek van valamilyen logikus, racionális alapja. Minden megmagyarázható valahogyan. Néha félremennek a dolgok, de semmi sem keletkezik csak úgy, "magától". A társadalmat összességében az emberek formálják. A társadalom nem valami elvont istenség, ami ráerőlteti az akaratát a passzív embertömegre. Ha az embertömeg valamiért mégis passzívnak és megvezetettnek tűnik, akkor meg ami történik, az az elit érdeke. Ez utóbbi csak egy példa.

"(Na ezek azok a "nemi szerepek" amiktől tényleg jó lenne megszabadulni, és hálistennek megy is, csak lassacskán.)"

Ezzel egyetértek.

Néhány cikk a témában.

doufukuai.blogspot.hu/2012/02/harom-huvelyknyi-aranylotusz-labelkotes.html#pages/1

www.erdekesvilag.hu/labelkotes-avagy-a-gazdagsag-megnyomoritott-jelkepei/

www.nlcafe.hu/eletmod/20080604/a_noi_lab_kulturtortenete_66561/

"És milyen fura lenne ezért a nőket hibáztatni... Matriarchális férfielnyomás!!! :D"

De, miért ne lehetne, ha előbb-utóbb csak bizonyos derékbőségű, vagy mellkasú férfiakkal lennének hajlandóak összeházasodni és lefeküdni. Egyelőre nem jött el ez az idő- ne is jöjjön- de nem tartom kizártnak, hogy még ilyesmi is előfordulhat. Paradox módon ma épp Kína és Korea az a két ország, ahol leginkább valamelyest csökken a nőket és emelkedik a férfiakat érintő, plasztikai beavatkozások száma.

Vagy ha valamikor ehhez kötnék a férfiak nagykorúságát és a házasságra való "engedélyt". Ezt nem a lábelkötés kapcsán írom, a nemi szerv megcsonkítására vonatkozik. Léteznek olyan "törzsek", ahol a lányok így válhatnak nagykorúvá és így házasodhatnak.

A többit értem. A körülmetélés ügyében is egyetértünk. Attól miért jobb a nőnek a szex, ha a férfi körül van metélve? Rémlik, hogy valahol olvastam, de nem egészen tiszta.
Válasz erre 

2015.01.14. 12:07:45

@Deansdale: "A lábdeformálást a szülők erőltették a lányukon keresztül A FÉRFIAKRA, nem pedig a férfiak a szülőkre vagy a nőkre."

Itt azt mondod, a szülők erőltették (más helyen az anyák), miközben a férfiak ehhez passzívan alkalmazkodtak. Ez számomra a jin-jangnak is ellentmond, ahol a férfi az aktív, cselekvő, "irányszabó", a nő a passzív, az alkalmazkodó. Akár ezt (ennek túlzásba vitelét) is szemléltethette az elkötött láb.

Csak gondolatkísérlet, ezt nem kell véresen komolyan venni, amellett, hogy kettőnk jin-jang, illetve passzivitással kapcsolatos értelmezése is elég markánsan eltér. Szerintem a férfi sok tekintetben épp azért aktívabb, mert kénytelen, annak folytán, hogy "kiszolgáltatottabb", mint a nő. A nő (alapvető) passzivitása tehát nem alkalmazkodás, inkább megengedheti magának, hogy passzív legyen. Más kérdés, hogy ez később nyilván visszaüthet.

Mielőtt rákérdeznél, ezt a véleményed a férfihangon láttam, az antifeminista nővel való vitád során. Nem követtem végig a vitát, az előzményeket nem ismerem, nem is akarom idekeverni. A blogodat olvasom többnyire rendszeresen, az ottani, hosszabb kommentfolyamokra nincs kapacitásom.

Arról jutott eszembe, hogy a férfiaknál a lábelkötés szempontjából itt mintha a passzivitást emelnéd ki, olyannyira, ami még az ízlésükkel is összeütközésbe kerül.
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 12:09:50

@: "Mintha indult volna egy olyan hülyeség, ami a nőknek szenvedést okoz"

Amikor indult, még nem okozott szenvedést. Ha eleve úgy indul, azonnal lelövik, elsősorban maguk a nők. Az ilyet csak úgy lehet megcsinálni, mint a békánál, ami alatt lassan melegítik a vizet. Először csak kis "lekötésecske" ami nem vagy alig deformál, szűk cipő a háztűznézőn, ilyesmi. Az 1%-nyi deformálástól eljutni a 100% deformálásig már csak idő kérdése.

"Utánanéztem, a férfiak egyébként az ellen "tiltakoztak", amikor betiltották a szokást."

Nyilván. Meg a nők is. Bármilyen társadalmi szokás erőszakos beszüntetésekor mindenki tiltakozik, akinek az a szokás "hagyomány", ami a normális élet velejárójának tűnik.

"Írtam már, hogy a frigyekről főleg az APÁK döntöttek."

A lányok neveléséről meg az anyák. Az apa általában a kérők felmérésével foglalkozott, ami jelen vitánkban nem igazán releváns.

"Minden hasonló, "egészségügyi" beavatkozást hagyományosan a nő végzett, nem feltétlen azért, mert ő jónak látta, hanem, mert a férfiak nem vesződtek ilyesmivel."

Ebben a vitában sokmindent egyszerűsítünk, hogy ne kelljen köteteket megtölteni minden egyes részlettel, de ez azért már kicsit túlzás :) A fiúkon férfiak végzik a beavatkozásokat, a lányokon nők. És szó sincs arról, hogy a férfiak lusták lennének - a nők nem engedték, hogy férfi piszkálja a kislányokat. A nők általában még azt sem engedték, hogy az apa jelen legyen a szülésnél, és ebből következtethetsz a nők társadalmi jellegű hatalmára is. Ha a családfő tényleg "durva" patriarcha lett volna, mi az, hogy csak úgy hagyja, hogy a nők megtiltsanak neki dolgokat?

"A szülőknek- úgy általában- megint csak miért lett volna érdekük megkínozni a lányaikat?"

Az egymást követő generációk folyamatosan sodródtak bele a szívásba. Nem nehéz a lelki szemeid előtt látni a folyamatot, ahogy két debil szülő megbeszéli, hogy _kicsit_ elkötik a lányuk lábát, mert akkor biztos könnyebben talál férjet, aztán nagyhangon nyomatják a süket rizsát a faluban a menő férjjelölteknek, hogy "ezt nézzétek, milyen pici láb!". Aztán ez elterjed a faluban, a megyében - 1-200 év múlva pedig már mint külső társadalmi nyomás nehezedik a szülőkre. Ha nem kötöd el a lányod lábát, alacsonyabbrendűként fog rá tekinteni a társadalom, nem talál normális férjet, stb. Biztos voltak nagyon sokan, akik fogcsikorgatva csinálták a saját lányukkal, nem jókedvükből.

"A társadalom nem valami elvont istenség, ami ráerőlteti az akaratát a passzív embertömegre."

Igen is meg nem is. Nyilván a legerősebb társadalmi nyomás is merőben elméleti jellegű, senkinek nem kötelessége engedelmeskedni. Ugyanakkor az emberek többségének belső pszichológiai igénye megfelelni mások elvárásainak. A társadalom akarata pedig lassan változik, generációról generációra (ez manapság gyorsul). Ami ma hóbort, holnap divat, holnapután elvárás, aztán kötelesség. A láblekötés is végigjárta ezt a skálát, nem egyik napról a másikra jelentkezett társadalmi nyomásként a semmiből.

"De, miért ne lehetne, ha előbb-utóbb csak bizonyos derékbőségű, vagy mellkasú férfiakkal lennének hajlandóak összeházasodni és lefeküdni."

Mert a nők igényei csak igények, nem parancsok, és ha egy férfi önszántából akar jobban tetszeni a nőknek, akkor azért nem hibáztathat senkit. Ez a gond a feminista szöveggel is, miszerint a nőkre nehezedik a "patriarchális szépségideál". Banyek, tetszeni nem kötelező. Ha AKARSZ tetszeni, az a te dolgod, te vagy a felelős a döntéseidért.

"Attól miért jobb a nőnek a szex, ha a férfi körül van metélve?"

Azért, mert a férfinak rosszabb. Mármint kevésbé jó, nehezebben élvez el, tehát az egész procedúra tovább tart.
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 12:30:15

@: "Ez számomra a jin-jangnak is ellentmond"

A nő általában úgy passzív, hogy a férfiakon keresztül intézkedik, azok a manipulálásával. Nem ő csinál, ő csak csinálTAT - ez jelentősen megkönnyíti a feministák helyzetét, mert látszatra sokmindent csinálnak a férfiak, amihez a nőknek semmi köze. Létezik egy bizonyos "plausible deniability", vagyis "hitelesnek tűnő tagadhatóság", ami a női passzív-agresszív létstílus egyik fő eleme: úgy manipulálnak, hogy utólag hitelesen tudják tagadni. Egyszerű példa: nő hosszan néz a kocsmában egy jóképű idegen szemébe, rezegteti a szempilláit, hátradobja a haját. Mikor a férfi odamegy megszólítani, és kiderül, hogy büdös szájú tahó, akkor a nő simán letagadja az egészet - az nem flört volt, csak megigazította a frizuráját.

Na mindegy, kissé kisiklottam :)

A lényeg az, hogy a nők a passzív alaptermsézetük ellenére azért még ugyanúgy _akarnak_ dolgokat, vannak elképzeléseik, amiket szeretnének a világra erőltetni. Túl egyszerű mindent ráfogni a férfiakra, de kissé faramuci, különösen úgy, hogy a láblekötés, a női körülmetélés, meg a hasonlók általában anyáról lányára szállnak a férfiak bármilyen közbeavatkozása nélkül.

"a férfi sok tekintetben épp azért aktívabb, mert kénytelen"

A két nem alapvető világlátási különbsége még az állati létből maradt ránk, a messzi őskorból. A legfőbb oka pedig az, hogy férfi (a hím) fizikailag erősebb. Ha van egy csoportod, aminek a fele erős, a másik meg kevésbé, akkor sok generáción keresztül csiszolódva azt fogod tapasztalni, hogy a világ nehézségeivel aktívan az erősek fognak foglalkozni, a gyengék pedig általában azon igyekeznek, hogy az erősekkel megvédessék magukat. Az embernél sincs ez másként: ha éjszaka zajt hall a nő a lakásban, nem ő maga megy megnézni a betörőt, hanem felkelti a férjét - menjen ki ő! Teljesen magától értetődik, hogy a fizikai erő különbözősége eltérő túlélési stratégiákat alakít ki: a férfi világgal szembeni viselkedése direkt, egyenes, aktív. Ha valamit el akar érni, nem várhat senkire, magának kell cselekedni. Másokra erőltetheti az akaratát, de csak ha erősebb, és akkor is neki kell kezdeményeznie. A nő, mivel gyengébb, nem erőltetheti az akaratát a férfira. Nem marad más esélye, mint manipulálni. Így válik a férfi a nő eszközévé, akit ügyesen manipulálva a nő rajta keresztül intézkedik a világban. A nő nem erősködhet direktbe, nála az egyenes út nem célravezető. Inkább arra apellál, hogy még a valósnál is gyengébbnek tetteti magát, elesett áldozatnak, és akkor megesik rajta az erősek szíve, és segítenek neki - így tudja elérni a céljait. A feminizmus erre éppolyan jó példa, mint szinte bármilyen más interakció férfi és nő között :) Ez az egész pedig a vérünkben van, ezzel születünk és ezzel halunk, ezen a tudatos gondolkodás alig-alig tud változtatni. Nem arról van szó, hogy a férfi vagy a nő nézelődik a világban, valamilyen következtetésre jut, és annak alapján valahogyan viselkedik... Az emberek 99%-a ilyen értelemben biorobot, aki még csak tudatában sincs annak, hogy vakon nyomatja az ösztöneibe kódolt viselkedést. A férfi azért aktív, mert 10-20 MILLIÓ évre visszamenőleg soha nem bízhatott semmit senki másra, mindent magának kellett megcsinálni. Megszokta.
Válasz erre 

2015.01.14. 12:42:16

@Deansdale: "A nő általában úgy passzív, hogy a férfiakon keresztül intézkedik, azok a manipulálásával. Nem ő csinál, ő csak csinálTAT"

Tehát olyan, mint a hatalom...?

"de kissé faramuci, különösen úgy, hogy a láblekötés, a női körülmetélés, meg a hasonlók általában anyáról lányára szállnak a férfiak bármilyen közbeavatkozása nélkül."

Mi van, ha a férfi passzívan rámanipulálta őket? :D Mondjuk azzal, hogy egyébként nem veszi feleségül, tehát- akkoriban- jogilag ellehetetleníti?

Ezt általánosságban írom. Komolyan gondolom, a nagyobb hatalommal rendelkező egyéneknek vagy csoportoknak elég passzívan kinyilvánítaniuk az igényeiket, azok anélkül teljesülhetnek, hogy ők "fizikai" ráhatást gyakorolnának másokra.

"A legfőbb oka pedig az, hogy férfi (a hím) fizikailag erősebb."

A legtöbb fajnál épp amiatt a kezdeti hátrány miatt lett erősebb, amire utaltam. Mert nem volt választó helyzetben és nem tudott szülni. Az elevenszülők kivételével sok fajnál még a nőstények a nagyobbak és erősebbek. A hímek helyzete ott aztán végképp kiszolgáltatott.

A nőstények ott is passzívak, pl nagyságuk és erejük ellenére sem ők mennek a hímek után, nem ők versengenek egymással, stb.
Mindez valószínűleg inkább az ivarsejtekig vezethető vissza.

Aztán később a passzivitás már "visszaüthetett".
Válasz erre 

Deansdale 2015.01.14. 13:40:28

@: "Tehát olyan, mint a hatalom...?"

Ez marhanehéz kérdés. Papíron a férfi a hatalmasabb, hiszen mivel erősebb, rákényszerítheti a nőre az akaratát, aki csak manipulációval tud ez ellen védekezni. Ezt a női oldalon "hatalomnak" tekinteni... fura. Egy felületes szemlélő vagy egy kissé hülye ember (mint az általam hőn szeretett feministák) azt hiheti, hogy a hatalom a férfiaké. Viszont túlélés szempontjából a nő fontosabb, vagyis szexuális értelemben nála van a hatalom, mivel a férfiak igyekeznek a kedvében járni. Az emberi társadalmak szinte kivétel nélkül úgy vannak megépítve, hogy erősen gátolják a férfiak hatalomgyakorlását a nők felett (tiltják a fizikai erőszakot), de egyáltalán nem foglalkoznak a nők manipulációjával. Ennek köszönhetően felbillen a mérleg a nők javára. Viszont ezt a patriarchális rendszer azzal ellensúlyozta, hogy gátat vetett a nők szexuális hatalmára - a monogámiában a nők biológiai fontossága jóval kisebb szerepet kap, mert mindenki egyszer választ, aztán hűség van halálig, viszlát. A patriarchális rendben senki nem uralkodott senki felett nyíltan. Most, hogy ezt leromboltuk, minden mérleg a nők felé billen.

Az alaptémára visszatérve, egyéni szinten ha a nő ügyesen manipulál, nála a hatalom. Ha bénán, vagy a férfi túl okos, akkor a férfinál. Társadalmi léptékben viszont egyértelműen a nőké a hatalom, mindigis az övék volt, és az is lesz. Társadalmi léptékben a nők ellen nem lehet erőszakot alkalmazni, és egyébként sincs esze ágában sem a férfiaknak. Viszont manipulálni prímán lehet. A társadalom a nők szabadrablása a férfiakkal szemben, minden más látszat ellenére. Amit a nők akarnak, pár éven belül megkapják, csak elég hangosan kell sírniuk. Mindig lesz elég mangina és fehér lovag, akik bármit megtesznek a nők kedvéért.

"a nagyobb hatalommal rendelkező egyéneknek vagy csoportoknak elég passzívan kinyilvánítaniuk az igényeiket, azok anélkül teljesülhetnek, hogy ők "fizikai" ráhatást gyakorolnának másokra."

Most tökéletesen leírtad a feminizmus működését. Anélkül érnek el mindent, hogy egy szalmaszálat keresztbe kellene tenniük, AZÁLTAL HOGY / MIKÖZBEN sírnak, hogy nincs semmi hatalmuk. Klasszikus manipuláció. Fordítva ilyen nem létezik, vedd már észre, hogy a nők kollektíve soha semmit nem tesznek a férfiakért. Sírhat egy férfi, amennyit akar, legföljebb annál jobban lenézik.

"Mi van, ha a férfi passzívan rámanipulálta őket? :D Mondjuk azzal, hogy egyébként nem veszi feleségül, tehát- akkoriban- jogilag ellehetetleníti?"

Ne bosszants :) Egyrészt a hajadonok nem voltak "jogilag ellehetetlenítve". Másfelől ha a nő nem ment férjhez az egyik kérőhöz, jött a másik, a nő nem volt kényszerítve a férfi elfogadására. Ha mégis (mondjuk a saját szülei által), akkor pedig a közvetlen utasítás vagy zsarolás nem manipuláció, hanem nyílt erőszak. Egy férjjelölt nem tudja manipulálni a nőt, ha a nő nem akarja őt férjéül.

Ezt a témát ezerszer körbejártuk, te valahogy mindig beteszel a dolgokba egy teljesen fölösleges és lkogikátlan extra csavart, egy plusz manipulációt feltételezel minden manipuláció mögé... Ennek semmi értelme. A férfi direkt, a nő indirekt, ennyi az egész, nincs mit rajta túlragozni.

Azzal a kitétellel persze, hogy egyetlen ember sem tisztán yin vagy yang, mindenkiben keverednek a tulajdonságok, így egy férfi is lehet részben feminin, vagy egy nő részben maszkulin. Ez az átlagokat, a nemek alapvető jellemvonásait nem cáfolja. A feminin férfiaktól és maszkulin nőktől függetlenül is teljesen egyértelmű, hogy mi nőies és mi férfias.

"A legtöbb fajnál épp amiatt a kezdeti hátrány miatt lett erősebb, amire utaltam. Mert nem volt választó helyzetben és nem tudott szülni."

Ez pont az a fölösleges extra csavar, amiről beszéltem. Te a szűz havat is túl akarod fejteni, amögött is hat réteg komplikációt keresel :)

A férfi spirituális okokból, az Isten által lett erősebbre teremtve, a nő pedig manipulatívabbra :D
Válasz erre 

2015.01.14. 14:04:59

@Deansdale: "Ez marhanehéz kérdés. Papíron a férfi a hatalmasabb, hiszen mivel erősebb, rákényszerítheti a nőre az akaratát, aki csak manipulációval tud ez ellen védekezni."

De az már erőszak. :)
A modern világban egyébként a férfi is manipulál, nyomást gyakorol. "Ha szeretsz, megteszed" "Ne légy ilyen önző" "Ha nőies akarsz lenni" stb

Csak fizikailag erősebb a férfi. Genetikailag pl gyengébb. A női szervezet képes kinyírni a "nemkívánatos" hímivarsejteket, bevonzani a petesejthez a kívánatosakat. Sok más fajnál is képesek a nőstények manipulálni az ondót.

Bár ezek már tekinthetők a hímek fizikai erejére és a "nemi erőszakra" adott válaszlépéseknek is.

"Viszont túlélés szempontjából a nő fontosabb, vagyis szexuális értelemben nála van a hatalom, mivel a férfiak igyekeznek a kedvében járni."

Igen, ez valamiféle szexuális hatalom, ám egyben azt is folyamatosan generálja, hogy a férfiak megpróbálják ezt a "saját kezükbe" venni.

"Viszont ezt a patriarchális rendszer azzal ellensúlyozta, hogy gátat vetett a nők szexuális hatalmára"

Mondom, hogy ez lényegében kompenzáció.

"Az alaptémára visszatérve, egyéni szinten ha a nő ügyesen manipulál, nála a hatalom."

Egy tudás alapú társadalomban senkit nem kell manipulálnia. Pénzt keres, megveszi magának amit kell, azt jónapot. :)

Ez nyilván azt sem jelenti, hogy bármivel is vissza kell élnie, csak mert megteheti. Sőt, miért lenne érdeke visszaélni a szexuális hatalmával, ha úgysem a férfin keresztül érvényesülhet?

"Társadalmi léptékben viszont egyértelműen a nőké a hatalom, mindigis az övék volt, és az is lesz."

Ez már megint ellentmond az aktív férfi - alkalmazkodó nő képének.

"Viszont manipulálni prímán lehet."

És az mióta jelent hatalmat? Ha engem manipulálni próbálnak, egyszerűen felismerem és nem foglalkozom vele. Ugyanez vonatkozik a verbális erőszakra. Próbáljon csak valaki verbálisan "megerőszakolni", az ő baja. :)

Hatalom sok minden lehet. Az erő, a tudás, a tulajdon, a függetlenség, a gének... de a manipuláció, a szavak?

Legfeljebb közvetett értelemben. Tudom, hogy nagyon is sokat számít, mekkora az emberek meggyőző ereje- lásd, politikusok. De olyankor szinte mindig van "fogás" a másikon. Azért manipulálható, mert a "gyengeség" benne rejlik, a "manipulátor" csak azt használja ki.

A verbális "erőszak" ugyanígy.

"Amit a nők akarnak, pár éven belül megkapják, csak elég hangosan kell sírniuk. Mindig lesz elég mangina és fehér lovag, akik bármit megtesznek a nők kedvéért."

Honnan tenyésztettek ki ennyit, amikor a rosszfiúkat szeretik? :) Bocs, nem akarok cinikus lenni, de ha hiszed, ha nem, ezek számomra logikus kérdések.

"Fordítva ilyen nem létezik, vedd már észre, hogy a nők kollektíve soha semmit nem tesznek a férfiakért. Sírhat egy férfi, amennyit akar, legföljebb annál jobban lenézik."

Ezért is felesleges egyeseknek azon hisztizni, miért nem szülnek eleget a nők. Nem fognak. :) Mellesleg fordítva sem helyes, senki ne sírjon a másikon, érje el maga, amit akar.

Viszont ha a másik, vagy mások ezt SEM helyeslik, akkor ott már van egy kis gond... (el se érje maga, de másoktól se várja el, tehát érje be a nagysemmivel, ha az igényeiről van szó)

"Sírhat egy férfi, amennyit akar, legföljebb annál jobban lenézik."

A nőtől viszont sokan(!) egyenesen elvárják. Vagy ha fogja magát és eléri, akkor nem funkcionál jól "nőként", hisz neki 20-40 között nincs karrier, otthon a helye, főállásban a gyerekkel. Ha akar valamit, nézzen szépen a férfira. :)

Remélem érted a problémámat, vagy az egyik, vagy a másik szükségszerűen menni fog. De ebbe ne keveredjünk bele megint, csak megemlítettem.

"Ne bosszants :)"

Erősebb vagy te annál. :) És ez nem manipuláció. Ha ez megnyugtat, magammal szemben simán a tízszeresét. :D

"Ezt a témát ezerszer körbejártuk, te valahogy mindig beteszel a dolgokba egy teljesen fölösleges és lkogikátlan extra csavart, egy plusz manipulációt feltételezel minden manipuláció mögé..."

Ezt nem is értem. :) Bár kétségkívül jól hangzik...
Azt írtam fenn, hogy a modern társadalomban a férfiak is ugyanúgy manipulálnak.

"Azzal a kitétellel persze, hogy egyetlen ember sem tisztán yin vagy yang, mindenkiben keverednek a tulajdonságok, így egy férfi is lehet részben feminin, vagy egy nő részben maszkulin. Ez az átlagokat, a nemek alapvető jellemvonásait nem cáfolja. A feminin férfiaktól és maszkulin nőktől függetlenül is teljesen egyértelmű, hogy mi nőies és mi férfias."

Ezt is hagyjuk, mert nem értenénk benne egyet. Én inkább úgy látom, hogy más-más téren aktív illetve passzív a nő és a férfi.

"Ez pont az a fölösleges extra csavar, amiről beszéltem. Te a szűz havat is túl akarod fejteni, amögött is hat réteg komplikációt keresel :)"

De ha egyszer így van? :)

"A férfi spirituális okokból, az Isten által lett erősebbre teremtve, a nő pedig manipulatívabbra :D"

No comment...
Mások vallásos meggyőződését nem szokásom kétségbe vonni. :D
Válasz erre 

2015.01.14. 15:45:44

@Deansdale: "Egy férjjelölt nem tudja manipulálni a nőt, ha a nő nem akarja őt férjéül."

Nem a nőt manipulálta, hanem a szülőket, azzal, hogy "kérette magát", hogy nem veszi el a lányt, ha nincs elkötve a lába. Indiában így manipulálják ki a magasabb hozományt. A szülők meg összeszedik, hogy férjhez tudják adni a lányukat. Pláne, hogy ott igaz, amit a múltkor írtál. Ha bizonyos életkorig a hajadon "nem kelt el", aztán már cseszhette az egészet. :)

Összetettebb ez, hogy ki manipulálhat kit, ki élhet (testi) erőszakkal, stb.

A kettő nem zárja ki egymást. Nincs olyan, hogy az egyik a nők fegyvere, a másik meg a férfiaké, még ha jellemzőbb is egyikre vagy a másikra. Ahogy nők is követhetnek el erőszakos cselekményeket, úgy férfiak is nyugodtan élhetnek a manipuláció eszközével.

Sőt. Mivel a nők testi ereje átlagosan kisebb, így rájuk jellemzőbb lehet a súlyos testi sértés. Ha már belefognak, "muszáj" kenyértörésig vinniük, nem úgy megy, hogy csak meglegyintik a másikat, aztán az attól majd szépen veszteg marad.

Bizonyos értelemben a férfiak "manipulációja" is "élesebb" lehet, mint a nőké, még ha ritkábban is alkalmazzák. Jellemzően akkor, ha megengedhetik maguknak, vagy ha valami a testi, fizikai érdekérvényesítést gátolja.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása