Általában nem jellemző rám, hogy definíciókon lovagoljak, elvégre minden normális ember tisztában van a legtöbb alapfogalommal, de a Csillagközi Invázión kirobbant sokadik vita után úgy éreztem kénytelen vagyok kicsit jobban elmélyedni a témában, hátha a ballerek tudnak valamit, amit én nem. Már itt lespoilerezem, hogy nem erről volt szó :)

A sok lehetséges forrás közül a legbehatóbban az Encyclopedia Britannica-t néztem át, remélve hogy az talán egy kicsit kevésbé lesz debil woke agymosás, mint a többi hasonló, és valóban, egy kicsit kevésbé volt debil woke agymosás.

A lényeg ultratömören: senkinek halvány fogalma sincs, hogy mi az a fasizmus.

Illetve állítólag vannak vagy hárman, akik annyiban egyetértenek, hogy a Mussolini által fasizmusnak nevezett ideológiának talán volt valami köze hozzá, de még ez sem teljesen biztos. A helyzet ugyanis az, hogy papíron a fasizmus egyik fő tulajdonsága, hogy ellenfélnek tekinti a marxizmust, amit az utóbbi ~90 évben a balos "szakértők" úgy értelmeztek át, hogy minden fasizmus ami nem marxizmus. Ennek köszönhetően a világ minden országában találtak legalább 20-25 fasiszta pártot és mozgalmat (mármint országonként), holott nem képesek mutatni összesen kettőt sem, ami bármiben is egyetértett volna a marxizmus ellenzésén kívül.

A Britannica hősiesen megpróbál pár általános jellemvonást összeszedni, ezekből azért mégiscsak kibontakozik valamiféle kép, bár homályos és ellentmondásos, dehát na. Szegény ember vízzel főz.

A rengeteg rizsát értelmezve a lényeg annyi, hogy a fasizmus egy olyan diktatúra, aminek egyszemélyi uralkodója nem valami istentől vagy vallástól vagy bármi hasonlótól eredezteti a hatalmát, hanem az államtól, aholis az állam jelképezi és egyben képviseli a közérdeket és közjót. Az állam az Isten, és a diktátor az ő prófétája. Az állam határoz meg mindent, a gazdaságtól a kultúrán át egészen a sachertortáig, és aki másként gondolkodik, az eretnek.

Namost ebben az érdekes az, hogy 100% ráillik Sztálin Szovjetuniójára. Miben különbözik akkor a fasizmus a kommunizmustól? Abban, hogy a fasizmus polgárháború nélkül vezet ugyanahhoz a végeredményhez. Mussolini pont ugyanolyan diktátor volt mint Sztálin, csak Olaszországban az ő hatalomba kerüléséhez nem kellett a proletároknak lemészárolni a burzsoákat. Nem volt általános lázongás, népirtás, fosztogatás és káosz, nem verték agyon a kulákokat, nem gyújtották fel a palotákat és loptak el mindent ami mozdítható, egyszerűen csak demokratikusan megszavazták, hogy Mussolini a legszimpibb.

Elvileg vannak a fasizmusnak más ismérvei is, mint pl. a militarizmus, de ezekben az az érdekes, hogy sok más politikai ideológiára éppúgy jellemzőek. Már az ókori Spárta is militarista volt, meg a jelenkori Izrael is az, és mégsem tekintik őket fasisztának, így kissé álságosnak tartom, hogy ha valamire rá akarják kenni a fasizmus sarát, akkor előveszik ezt a militarista baromságot. A 2. VH-ban az olasz fasisztákat legyőző USA militaristább volt mint bárki más, szóval ez önmagában nem jelent semmit.

Hasonló ismérvek, hasonlóan hülye módon, a demokrácia és a liberalizmus elutasítása, az imperializmus, a fiatalság agymosása, a propaganda, ésatöbbi. Ezek ezernyi más rendszerre is elmondhatóak, vagyis bár fel lehet sorolni, hogy a fasizmus ilyen, de nem lehet azt mondani, hogy ami ilyen az szükségszerűen fasiszta, tehát az egész felsorolás értéke kérdéses. Ha pl. sorra vesszük, hogy mi az ami jellemző volt a Szovjetunióra is, gyakorlatilag a marxizmus ellenzése az egyetlen tétel ami kibukik, vagyis talán mégis igaza lehet azoknak a hülyéknek akik szerint minden fasizmus ami nem marxizmus.

Na jó, a Britannica leírásában van pár kakukktojás, vegyük sorra ezeket. (Amit nem említek, arra az előző bekezdés vonatkozik.)

A "konzervatív közgazdasági programon" halálra röhögtem magam. Igencsak nyakatekert elképzelés, hogy egy olyan program, ami Mussolini kezébe helyezte az olasz gazdaság irányítását, "könzervatív" lenne. Bár végülis megértem, hogy a témát komcsiként nézve minden ami nem államosítás az konzervatív, csakhát b*zmeg, ez azért a valóságban nem így működik. Mussolini nem államosította az ipart, egyszerűen csak megmondta, hogy ki mit fog kezdeni a saját gyáraival, és kész. Ez pontosan ugyanolyan közvetlen állami irányítás, mint a legordenárébb komcsi rendszerben, csak az esetleges profitot nem a pártvezetés nyelte be, hanem Mussolini meghagyta a tulajdonosoknál. Ez fényévekre van a konzervatív szemlélettől. A magántulajdon állami szolgálatba állítása, és a renitensek eltávolítása sokkal inkább balos, mint jobbos elképzelés.

A korporatizmus elég homályos téma, itt gyakorlatilag csak egy alternatív megfogalmazás arra, hogy a diktátor az állam nevében eljárva átveszi az irányítást a gazdaság fölött, és a korábbi hatalmi struktúrákat (mint pl. a szakszervezetek) lecseréli a sajátjaira. Az, hogy a cégvilág "egyesül" a politikával jó sci-fi alapanyag, de a valóságban ez az egyesülés úgy történt, hogy Mussolini hátulról, vazelin nélkül... Ennyit a korporatizmusról. Ma már mást jelent, mint ahogy a fasizmussal kapcsolatban értik. Az, hogy anno nem a cégek irányították a politikát, azt hiszem vitán felül egyértelmű.

Az osztály-előítéletek felszámolását már említettem; a fasiszták nem akartak osztályharcot az országaikon belül, inkább a társadalmi rétegek közötti békét és együttműködést preferálták, bár azt nem igazán vágom, hogy ezt a libsik hogyan képesek úgy előadni, mint negatívumot.

Az "extrém nacionalizmushoz" annyit lehet hozzáfűzni, hogy modern globalista szemmel talán extrém, valójában akkoriban teljesen normális volt, és csak a bolsevik internacionalizmus állt vele szemben. Így érthető, hogy miért találnak a szakértők minden országban legalább kéttucat "extrém nacionalista" mozgalmat a 20. század idusán. Nem mellesleg a tengelyhatalmakkal szembenálló szövetségesek zöme is ultranacionalista volt, a franciáktól az angolokon át az amcsikig. Tök érdekes, hogy a fasizmus paraméterei között gyakorlatilag nincs egyetlen egy sem, ami ne jellemezné a fasizmus ellen harcoló országok közül vagy a Szovjetúniót, vagy a nyugati szövetségeseit, esetleg mindkettőt.

A szexizmuson megint röhögtem - ilyenkor visít az, hogy a szuper 21. századi szakértők a saját elborult hülyeségeiket vetítik vissza a múltba, de persze szomorú, hogy ezzel a modern emberek zömét el is tudják hülyíteni. Atyaszentég, a fasizmus alatt a nőket extra tisztelet és megbecsülés érte amiért gyereket szültek és háztartást vezettek, micsoda nőgyűlölet...

Naszóval, végigolvastam az egyik legnagyobb megbecsülésnek örvendő forrást a fasizmusról, de a kép nem lett sokkal tisztább. Azt eddig is tudtuk, hogy a Mussolini-féle ideológia a fasizmus, és nacionalista volt meg komcsiellenes, de hogy igazából mi az amitől elítélendőbb mint mondjuk a Sztálin-féle kommunizmus, az továbbra is rejtély. Persze adja magát a válasz, hogy a fasizmus (és a nácizmus) azért ultragonosz és vállalhatatlan, mert a történelmet a győztesek írják - amúgy objektíve semmivel sem rosszabbak néhány más ideológiától, amik tökéletesen elfogadottak.