Deansdale

Március 7-i, genfi sajtótájékoztatóján az EU bevándorlásügyi biztosa, Dimitris Avramopoulos a következőket nyilatkozta:

Az EU észak- és nyugat-afrika minden országában bevándorlásügyi központokat fog létrehozni, mert sajnos nincs elég hivatalos bevándorló. Az EU 27 tagországának hamarosan 6 millió migránsra lesz szüksége, de ezeket értelemszerűen nem az embercsempészek segítségével kívánják beszerezni, úgyhogy a legális bevándorlást népszerűsítő irodákra van szükség afrikában.

Azt is elmondta, hogy a terrorizmusnak semmi köze a migránsokhoz, valamint hogy a legsúlyosabb európai fenyegetések jelenleg a populizmus, nacionalizmus és az idegengyűlölet.

Nem, nem vicc.

Szívem szerint dzsendert írnék - ugyanúgy mint több más nehezen honosítható progresszív angol műszónál, nemcsak a fogalom értelme és hasznossága kérdéses, de a kiejtése és helyesírása is sánta. A magyar gondolkodás és a csodálatos magyar nyelv nehezen emészti meg ezeket a sültbolond elképzeléseket... Nade térjünk a lényegre.

A gender magyarul a "társadalmi nem", és mint ilyen elvileg azt jelenti, hogy az ember milyen társadalmi nemi szerepekben érezné otthon magát. Ha a női szerepeket szereted a gendered nő, ha a férfit akkor férfi, függetlenül a biológiai nemedtől. Ez persze már alapjaiban összeomlik a másik progresszív ostobaságon, miszerint a nemi szerepek eleve mesterségesek és hamisan/diktatorikusan vannak a két nemre szétosztva. El kellene dönteni, hogy a nemi szerepek fölöslegesek és lerombolandók, vagy pedig definiálják az egyén gender identitását, mert a két elmélet üti egymást.

Létezik egy másik értelmezés is, amit a "társadalmi nem" fogalomcsökevény nem igazán képes lefedni, ez pedig a közvetlen nemi identitás. Aki nőnek képzeli magát annak a gendere nő, aki férfinak az férfi, aki pedig bármi másnak az bármi más. (Innen származnak a viccek azokról, akiknek a társadalmi neme helikopter vagy rizseslecsó.)

Namármost az azonnal látszik, hogy egyik értelmezés hülyébb mint a másik - se füle, se farka pszeudopszichológiai halandzsa az egész. Régóta ismert jelenség, hogy nagyjából egy ember a millióból nemi identitászavarban szenved, másnak képzeli magát mint ami, de ezeket a normális régi rendszerben pont úgy kezelték, ahogyan kell: orvosilag. Nem volt szükség egy tucat szerencsétlenért egy ország felforgatására, a mellékhelyiségek átfogó reformjára, vagy hisztigépek forradalmára a felsőoktatásban. Amíg az embereknek volt esze, a betegséget nem normalizálták, és nem követelték, hogy a 99,99%-os többség alkalmazkodjon a 0,01%-os kisebbséghez, nehogy azok megsértődjenek.

De tegyük fel, mivel kedves és aranyos népek vagyunk, hogy egy pillanatra elfogadjuk, a "gender" mint öndefiníció valóságos. Itt jutunk el a legfontosabb kérdéshez, amire értelmes választ még nem hallottam senkitől:

Milyen okunk lenne az eddig évezredekig használt biológiai nemet lecserélni erre a homályosan definiált és több sebből vérző fogalomra? A két párhuzamos fogalom miért ne maradhatna meg egymás mellett, miért kell hogy a gender kiszorítsa a nemet?

Az állam, a háziorvos, a sportversenyek, nameg minden és mindenki más aki hivatalos indíttatásból érdeklődik valakinek a neme iránt, eddig a biológiai nemet kérdezte - mi okunk lenne ezt leváltani a "társadalmi nemre", ami ellenőrizhetetlen, megmérhetetlen, merőben fiktív és pillanatról pillanatra változtatható, mivel kizárólag az egyén fejében létezik? Használja ezt a vadonatúj műfogalmat a saját öndefiníciójára akárhány lilahajú nőszakos egyetemi hallgató örömmel, senkit nem zavar, de mi joguk van ezeknek rákényszeríteni a teljes társadalomra, hogy a precíz, ellenőrizhető és jól bevált fogalmainkat lecseréljük az ő hülyeségeikre? Miért kellene, hogy az állam az állampolgárok számon tartásakor ne azok nemét, hanem a képzelgéseiket regisztrálja? Mi lenne ennek a haszna vagy értelme? Miért jó az, hogy férfiak döntögetnek női sportrekordokat, illetve vernek bucira női sportellenfeleket?

Ha az ember tárgyilagosan néz erre a hisztériára, egyértelmű a hátsó szándék, hogy az egyszerű és praktikus fogalmak lecserélésével káoszt teremtsenek ahol rend van és ellenségeskedést ahol béke. Tíz évvel ezelőtt senki nem foglalkozott a transzneműekkel és egyéb félregenderáltakkal - volt néhány különc, mint Terry Black, nem bántotta őket a kutya sem. Akkoriban senkinek eszébe nem jutott volna Terry Black miatt beengedni a férfiakat a női vécékbe, vagy férfiakat indítani női versenyeken. És az volt a normális.

Biztosak lehetünk abban, hogy ez a hülyeség Magyarországon is teret nyer, fogunk még találkozni olyanokkal akik szemünkre vetik hogy a férfiakat férfinak, a nőket pedig nőnek nevezzük. Ilyenkor a legegyszerűbb válasz valószínűleg az lesz, hogy az illető nyugodtan genderelje magát úgy ahogyan neki tetszik, senki nem vitatja el tőle, de mi a biológiai neméről beszélünk.

Az alacsony szintű szócsatáknál fontosabb, hogy ne hagyjuk az államot és az állami intézményeket ezzel a sületlenséggel megbolondítani. Nincs szüksége ennek az országnak arra, hogy milliárdokat öljünk egy olyan "problémába" ami kizárólag progresszív újságok hasábjain és libbant egyetemi professzornők fejében létezik.

A legfontosabb viszont minden körülmények között az, hogy ne engedjük ezt az aberrációt a gyermekeink közelébe. Nem, nem úgy értem, hogy hessegessük el Terry Blacket ha szembe jön az utcán. Sokkal inkább úgy, hogy ne hagyjuk szerencsétlen gyermekek fejét telebeszélni azzal, hogy ők talán nem a nemüknek megfelelő testbe születtek, és ezt a gondjukat hormonterápiával meg műtéttel kell korrigálni. Az Amerikai Gyermekorvosok Társasága egyértelműen állást foglalt amellett, hogy az ilyesmi kiskorúakkal szembeni bántalmazásnak (abúzus) minősül. Igazuk van. Börtönben a helye minden olyan felnőttnek, aki jobb sorsa érdemes kiskorúak fejébe beszéli, hogy nemet kellene váltaniuk.

Aki unja, hogy a politikát cincálom az nyugodtan lapozzon, nem fogok megsértődni. Nagyon sok újdonságot már úgysem lehet mondani e téren, de azért úgy érzem a korábbi írásaimhoz képest egy kicsit tisztábbra sikerült csiszolni a témát.

Mivel a politika - tág értelemben - az ország ügyével való foglalkozás, alapvető fontosságú, hogy ki hogyan tekint magára az országra. Rengeteg zavar forrása a modern politikában, hogy a ránézésre két egyértelműen meghatározott ellentábor valójában háromféle gondokodásmódot takar e téren.

Egyesek az országot mint egy nagy közösséget látják, aminek tagjai felelősséggel tartoznak egymásért. Számukra a lét csapatjáték, amiben az ország, mint afféle nagycsalád, együtt vesz részt, és ahol a lemaradókat, a gyengéket a közösség kötelessége segíteni. Ennek modern megvalósítása a közteherviselés, a jóléti állam, a szociálisan érzékeny adóztatás-segélyezés.

Mások az országot egyének laza közösségének tartják, ahol mindenki önmagáért felelős. Ezen elképzelés szerint minden közösség - így maga az ország is - önkéntes és bizalmi alapon kell hogy szerveződjön, és nem szabad valamiféle "közjóra" hivatkozva az egyének jogaiba gázolni. Itt közteherviselés helyett az önkéntes adakozásra és segítségnyújtásra esküsznek.

A harmadik látásmód az országot különböző csoportok egyvelegének látja, ahol az emberek se nem individuumok, se nem egy közös nagycsalád tagjai, hanem a különböző csoportokhoz tartozásuk által definiált identitások metszetei - bőrszínek, vallások, nemek és nemi irányultságok képviselői. Ez a gondolkodásmód automatikusan jó és rossz csoportokra bont mindent, elnyomókra és elnyomottakra, akik értelemszerűen harcban állnak egymással.

Az első kettő a hagyományos balos és jobbos gondolkodás alapjai, míg a harmadik egy viszonylag új látásmód, aminek a kidolgozói a kulturális marxizmus nevet adták, de ismert még haladó, progresszív, és számtalan egyéb néven is. Ez a fajta világlátás - az egyszerűség kedvéért így fogalmazva - nem akart harmadik félként nyíltan a küzdőtérre lépni, ehelyett szép lassan beszivárgott mindkét ellenfelébe, amennyire azok engedték. A tradicionális jobboldalon a jelenlétük az alig érezhetőtől a kellemetlenül tolakodóig terjed, a hagyományos baloldalt viszont teljes mértékben felforgatták és magukévá tették.

Ma a magyar és a nemzetközi politikai palettán egyaránt alig akad olyan párt, ami ne lenne megfertőzve a progresszív eszmével - még a fidesz és a jobbik is elsüt időnként olyan gondolatokat, amik különböző identitásokra osztják az országot, és ezeknek a konfliktusáról beszélnek. Velük szemben, az ellenzékben pedig nincs egyetlen olyan valamirevaló párt sem, ami ne az identitáspolitikára építené a platformját.

Az individualista világlátás azért jó, mert zászlajára tűzi az egyén szabadságát, a magántulajdonhoz és az elvégzett munka gyümölcséhez való jogot, a kisember védelmét az állammal szemben, az egyéni felelősségvállalást úgy önmagunk, mint a környezetünk felé, és így tovább.

A kollektivista felfogás pozitívuma, hogy az emberi szenvedés mérsékléséért dolgozik, igyekszik csökkenteni a társadalmi szakadékokat, segít azokon akiken mások nem segítenek.

Az identitáspolitika azért jó, mert olthatatlan gyűlölséget kreál ott, ahol addig nem volt.

Az identitáspolitika velejárója, hogy a jó és rossz csoportok előre definiálva vannak, azokról vita nincs, azokban változás soha nem állhat be. A fehérek és a férfiak elnyomók, a nők és a színesbőrűek áldozatok, és ez akkor is így lesz, ha a 2300-as évekre a bolygó lakosságának 99%-át leszbikus néger nők adják. Higgyük el, meg fogják találni a módját, hogy múltbeli sérelmekre, történelmi elnyomásra, rabszolgaságra és miegyébre hivatkozva megindokolják, miért a fehér férfi az ellenségkép még mindig. Nüanszoknak és ellenérveknek helye nincs.

Az oszd meg és uralkodj politikája ugyanakkor automatikusan építi be a hívők fejébe a felsőbbrendűségi téveszmét, mivel úgy érvel, hogy ha te egy rossz csoport részeként elfogadod az identitáspolitikát, azzal kiemelkedsz a mezei prosztó elnyomók közül. (Voltaképp ez az egyetlen reményed a megváltásra.) Hiába vagy te fehér férfi, ha elhiszed a zagyva hülyeséget arról, hogy a fehér férfiak elnyomók, azzal máris felmentetted magad, és felszabadultan fröcsöghetsz a többi fehér férfira. A fiktív bűneid megbocsáttatnak, a báránybőrbe bújt sakálok nyájának része lehetsz - amíg meg nem botlasz valahol, mert akkor a többiek szétszaggatnak.

Az identitáspolitika másik következménye a fiatalok körében terjedő frusztráció és depresszió, ami abból ered, hogy ha elnyomó és elnyomott csoportokban gondolkodnak, akkor hirtelen ellenségek között találják magukat. Az ember egy darabig el tudja hitetni magával, hogy a férfiak, fehérek, heterók elnyomónak feltüntetése nem jár az ő meggyűlölésükkel; illetve hogy a férfiak, fehérek, heterók tudatalatti gyűlölete nem mérgezi meg az emberi kapcsolatokat, de egy idő után elkerülhetetlenül összemosódik az ideológia és a valóság. Egy progresszív fiatal olyan világban él, ahol az apja elnyomó, mert férfi, az anyja elnyomó, mert fehér, a testvére elnyomó, mert heteró, ugyanakkor ezeket szeretnie kellene, hiszen a családi kötelékek azért mégiscsak jelentenek valamit. A modern progresszívek világában kevés a szövetséges és nagyon sok az ellenség, ez pedig a kevésbé robosztus elméket gyorsan összegyűri. Ugye ismerjük ezt minimum a feminista nőktől, akik fennhangon hirdetik, hogy nem gyűlölik a férfiakat, hiszen nekik is van partnerük, ugyanakkor a férfiak szemét trógerek, mert széttett lábbal ülnek a metrón. Ez a folyamatos és feloldhatatlan kognitív disszonancia vezet oda, hogy egyes progresszívek megtanulják alkalomszerűen kikapcsolni a fejükben a propagandát, hogy néha-néha élvezhessék az életet anélkül, hogy mindenben a különböző identitások véres küzdelmét látnák.

Az identitáspolitika harmadik velejárója a szabad asszociációkon alapuló gyűlölködés. Ha egy rossz csoportot össze lehet kötni egy másik csoporttal, az is rosszá válik, a kettő együtt pedig végképp utálatossá. Az emberi létezés teljes egészében arra redukálódik, hogy ki melyik csoportoknak a része, illetve melyik gondolat milyen csoporttól származik. A jobboldal ilyen szemmel nézve összekötődik a fehér, keresztény, heteró patriarchák képével, így tehát amit a jobboldal gondol, tervez vagy csinál, az mind kizárólag rossz lehet és elnyomó. Ezzel persze az is faék egyszerűségűvé változik, hogy a "jó" embernek a "jóság" eléréséhez vagy fenntartásához nem kell csinálnia semmi mást, mint következetesen annak az ellentétét amit a "rossz" emberek csinálnak. (Ha a jobbosok korlátoznák a migrációt akkor a jóembereknek kötelező azt korlátlanul támogatni.)

Ugyanennek az asszociációs játéknak a másik oldala, hogy szerintük mindenki aki a jó csoportokhoz tartozik automatikusan az identitáspolitika híve. Mivel a heterók a rossz, a melegek pedig a jó csoport, ezért a heterók nyilván mind jobbosok, a melegek pedig nyilván mind progresszívek. A nők is balosok, a színesbőrűek is - kivéve ha aztán az "ellenségre" szavaznak, amely esetben viszont az identitásuk árulói. Eszükbe sem jut, hogy a faji és nemi hovatartozás a politikától valójában teljesen független, sőt, a progresszíveknek még a homoszexualitásra sincs kizárólagos monopóliumuk. Persze aki mindent az identitások görbe tükrében néz, annak ez alapvetően felfoghatatlan elképzelés. Hát hogyan szavazhat egy néger egy fehér emberre, miféle megcsúfolása ez a világ rendjének?! Minden rendes néger automatikusan négerre szavaz, annak hiányában pedig a progresszív jelöltre, hiszen az a négerek képviselője, a konzervatív pedig a fehéreké! Fel sem tűnik nekik, hogy ez miféle rasszista agymenés.

Mindeközben az identitáspolitikában hívőnek be sem kell ismerni, hogy ő balos - ő nem azért van a jobboldal ellen, mintha balos lenne, hanem mert a jobboldal "elnyomó". Ez lehetőséget ad arra is, hogy a jobboldalt en bloc kiáltsák ki szélsőségesnek, hiszen amit a rohadt elnyomók csinálnak az önmagától szélsőséges, nem pedig azért, mintha valóban az lenne. Így válik "széljobbossá" például a fidesz, ami egyébként évtizedenként egyszer kacérkodik a szélsőségesség gondolatával, de aztán gyorsan lekapja magáról és visszazárja a sublótba. A progresszívek úgy visítanak Orbánra, mintha épp a nyakukhoz tartaná a bökőt, aki egyébként köszöni szépen, történelmi mércén nézve semmi szélsőségeset nem csinál, mondhatni konzervatívan konzervatív. A fokozatokat nem ismerő haladók szerint Orbán Hitler, tőle jobbra Vona is Hitler, és aki még tőle is jobbrább van, az is Hitler. A lényeg, hogy mindenki szélsőséges aki nem hisz az identitáspolitikában, és az ilyeneket természetesen üldözni kell, cenzúrázni, ellehetetleníteni, magánéletében tönkretenni. (Ugye emlékszünk Ákos és a t-kom sztorijára, amikor Ákosról kiderült, hogy Hitler, mivel a magánvéleménye nem progresszív.)

...

Ez a politikai kettősségnek álcázott hármasság az oka annak, hogy sok "normális" balos nem találja a helyét a modern baloldalon, illetve hogy a legtöbb identitáspolitikában utazó szerencsétlen váltig tagadja magáról, hogy balos lenne. Paradox módon akik balosnak tartják magukat azok nézeteikben többnyire a libertáriusokhoz húznak, akik viszont "középutasnak" tartják magukat valójában újmarxista balosok. Hab a tortán, hogy ezt általában nem is tudják magukról, mivel akiktől eltanulták a beteg identitáspolitikai nézeteket azok ezt elfelejtették velük közölni.

...s mivel ezért már nem írok külön posztot, boldog új évet is :)

Merkel szerint minél gyorsabban munkát kell adni a migránsoknak, aminek legjobb és legegyszerűbb módja kamionsofőröket csinálni belőlük.

Ezt még azelőtt nyilatkozta, hogy a béke vallásának kamionja meglátogatta volna a német keresztényeket, viszont azután, hogy Nizzában lejátszódott valami hasonló.

Hm.

Ebből: Aki fehér, nem néz Star Warst! – bojkottálni készülnek a Zsivány Egyest

Fehérellenes agymosásnak nevezik a Zsivány Egyest fehér fajvédő csoportok, a szereplőgárda sokszínűsége miatt.

Na persze. Szerepel benne 2 néger meg valami ázsiai, ezért a rohadt nácik nem bírják elviselni. Ki az az orángután, aki ezt a hülyeséget elhiszi?! Egy rakás film tele van négerekkel, azokon miért nem háborodtak fel a "fajvédők"? Rejtély, uraim, rejtély.

Ahogy tavaly a Star Wars: Az ébredő Erő esetében a neonácik, úgy most a Zsivány Egyesnél is bojkottot hirdettek fehér fajvédő csoportok

Minden tele van nácikkal, akiknek legfőbb dolga a mozifilmeket bojkottálni! Egyik szemem sír...

Egy, a Donald Trump politikai irányvonalaként elhíresült alt-righthoz köthető (...)

Persze, persze, Donald is náci, nyilvánvalóan, hiszen manapság kultúrmarxista sajtótermék nem élhet meg úgy ha nem szapulja Trump-ot, akinek a csillagok háborújához pont ugyanúgy semmi köze, mint a HVG által hallucinált fajvédő közösségekhez.

írja az Indiewire

Első egyértelmű jele a hazudozásnak, hogy nem elsődleges forrást közölnek, hanem arról "tudósítanak" ahogy valaki más már a fantomnácikat szapulja. Ha én valakiről beszélek, akkor az ő saját írásaira hivatkozok, nem pedig egy másik olyan fórumot linkelek ami velem együtt le akarja járatni az illetőt.

Aki az Indiewire linkre kattint az láthatja, hogy ők sem elsődleges forrást használnak, hanem ők is tovább linkelnek egy másik progresszív lapra... De a következő láncszem végre a forrásra mutat, ami egy obskurus, fostalicska jobbos blog, ahol a szerzőnek NEM az a baja, hogy a szereplőgárda sokszínű, hanem hogy a film alig bujtatott fehérellenes propaganda. Vagyis három kattintás után kiderült, hogy a HVG egy olyan blogról hazudik, aminek a látogatottsága talán még az enyémet sem éri el. Manapság ezt nevezik médiának, és ez a média erőlködik, hogy a jobbos hírforrásokat cenzúrázni kell, mert azok hamis híreket terjesztenek...

(...) írta a posztoló, de a legnépszerűbb hozzászólások közt is olyanokat találunk, mint: "Ha te is olyan vagy, mint én, akkor majd valamikor letöltöd a filmet, és arról ábrándozol, hogy rohamosztagos vagy".

Az eredeti forrás alatt 5 (öt) komment található, amiből egy sem ez.

Arról bezzeg kurvanagy a hallgatás, hogy a Silány Egyes egyik forgatókönyvírója, Chris Weitz ezt írta ki a twitterére:

“Please note that the Empire is a white supremacist (human) organization.”

Vagyis a gonosz birodalom egy fehér fajvédő szervezet. Erre egy másik forgatókönyvíró, Gary Whitta ezt reagálta:

“Opposed by a multicultural group led by brave women.”

Vagyis hogy a tetű fehér fajvédőkkel szemben a lázadók egy multikulti csoport amit nők vezetnek.

Namármost, ha valaki tudja a világon, hogy miről szól a Silány Egyes, akkor azok a forgatókönyv írói. Ők pedig azt mondják arról szól, hogy a szegény színesbőrűek fegyveresen lázadnak az elnyomó fehérek ellen. Tehát akkor igaza van a "neonáci" blogírónak abban, hogy a Silány Egyes fehérellenes propaganda, vagy nincs? Lehet gondolkodni.

Ja, akinek nem lenne egyértelmű, hogy ettől az egésztől a HVG miért lesz balos: hát ki hazudik ocsmány módon, lejárató szándékkal a jobbosokról, ha nem a balosok? Kinek a hülye mániája a diverzitás meg a multikulti istenítése? Ki papol egyfolytában náciveszélyről olyan blogokról hazudozva amik mozifilmeket kritizálnak? Aki szerint a HVG ettől még lehet tökéletesen semleges is, az csak annyit árul el, hogy ő maga is balos. Amiben az a furcsa, hogy ezt így kell "elárulnia" véletlenül, közvetetten, mert nyíltan felvállalni nem akaródzik neki. Akárcsak a HVG-nek.

Mai mesénk a Bartertown Diner-ről szól, ahol nem voltak főnökök, a döntéseket a dolgozók hozták közösen. A vevők meg panaszkodtak, hogy 40 percet kell várni egy szendvicsre, ha egyáltalán nyitva van a hely, mert azt is a dolgozók döntötték el, hogy éppen akarnak-e nyitva lenni vagy sem. Erős volt a szakszervezet, a legfontosabb az egyenlőség, a borravalót tiltották mert az burzsoázia, ésatöbbi. Csődbe is mentek mint a huzat. Úgy tűnik az utópista ideológia se nem lakat jól, se nem lehet kiosztani fizetésként.

Szokás szerint nevezhetném ezer néven a szóban forgó csoportot, a közbeszédben ők a libsik, progresszívek, regresszívek, toleránsok, balosok, kultúrmarxisták, komcsik, ésatöbbi. Amiről fel lehet őket ismerni az az, hogy mindig valaki másért aggódnak, illetve valamilyen csoportért. Jaj, a cigányok. Jaj, a menekültek. Jaj, a melegek.

Akikről ez a "jaj, a szegények" sztori eredetileg szólt, azok a szegények. Mármint a csórók, igen. Marx az osztályharcot a szegények vs. gazdagok tengelyen találta fel, és azóta is nagyon népszerű ezzel a találmányával. Arról ritkán szól a fáma, hogy az osztályharc gondolatának egyetlen biztos következménye az, hogy rögzíti és fokozza a két fél közötti gyűlölködést, aminek így csak egy végkimenetele lehetséges: elkezdik kiirtani egymást, aztán aki túléli az győzött. Mivel a szegények vannak sokan és a gazdagok kevesen, általában utóbbiak húzzák a rövidebbet: agyonverik őket a nagy házaikban rájuk törő proletárok, aztán jön az egyenlőség utópiája, amiben már nincsenek gazdagok, csak szegények. (Meg a forradalom vezetői, akik beköltöznek a kiürült nagy házakba.)

A Marx utáni baloldal rájött, hogy "osztályharc" nem csak valódi osztályok között lehetséges, hanem bármely két véletlenszerű csoport között is - elég csak rájuk fogni, hogy osztályok, aztán elböffenteni, hogy az egyik elnyomja a másikat. A férfiak és nők nyilván nem osztályok, és még nyilvánvalóbban nem nyomják el egymást, de ez nem akadályozta meg a balosokat abban, hogy osztályharcot vízionáljanak közéjük. Ugyanez zajlott le melegekkel és heterókkal, cigókkal és magyarokkal, színesekkel és fehérekkel, ésatöbbi. Amit a progresszívek a politikában erőltetnek, az szinte mind ilyen fantázia-osztályharc, ahol a hasraütéssel kettéosztott társadalom egyik felét féltik a másiktól. Még a paradoxon sem zavarja őket, amikor gazdagok féltik a szegényeket a gazdagoktól, heterók féltik a homókat a heteróktól, fehérek féltik a színeseket a fehérektől, férfiak féltik a nőket a férfiaktól. Amikor valaki erre rámutat, elintézik annyival, hogy "ja, hát én nem vagyok elnyomó, de a többség igen". Ők maguk a bizonyíték, hogy amit terjesztenek értelmetlen, de erről ne vegyünk tudomást, inkább tekintsük őket kivételnek, amiből többmillió van.

George Orwell gazdag családból származó, szocialista beállítottságú(!) íróként nem sajnálta a fáradságot személyesen utánajárni annak ami érdekelte, így többször is "leereszkedett" a szegény sorsúak közé, közvetlen közelről figyelve meg életüket. A wigani móló c. könyvében az angol bányászok sorsáról ír, ami a pokol valamelyik bugyrát juttatja az olvasó eszébe. Ami érdekesebb - hiszen azt mindigis tudtuk, hogy a bányászok élete nem leányálom -, hogy a könyv második felében azt boncolgatja, a szocializmus miért nem tud segíteni ezeken az embereken. Szerinte ennek egyik fő oka az osztályok közötti előítéletek és ellenségeskedés. A szocialisták túlnyomó többsége középosztálybeli értelmiségi, aki bár egyfolytában a szegények nyomoráról papol, valójában undorodik tőlük - nem közösködik velük semmiben, nem jár közéjük, nem ismeri őket, nem adakozik a megsegítésükre. Orwell szocialistaként tökegyedül éldegélt a bányászok között, más szocialistákat még csak mutatóba sem látott a pórnép közé leereszkedni. Inkább írogatták rendszerellenes pamfletjeiket tweedzakóban, kényelmes székekből, mahagóni íróasztalok mögül. Ez arra a következtetésre vezette Orwellt, hogy a szocialisták többsége nem a szegényeket szereti, hanem a gazdagokat gyűlöli, de mivel az utóbbi nem szalonképes, kényszerből az előbbi álcája mögé bújnak.

(Erről picit bővebben értekezik Jordan B. Peterson, akit az utóbbi hónapokban a szólásszabadság melletti kiállása miatt ismerhet a világ. Angol nyelvű videó.)

...a progresszívek többsége pedig nem a cigányokat/négereket/muzulmánokat szereti, hanem a magyarokat/fehéreket/keresztényeket gyűlöli, de gondolom az olvasó ezt már úgyis kilogikázta. Amikor egyesek arról beszélnek, hogy nem lenne baj a magyar/fehér/európai kultúra kipusztulása, akkor ugye látjuk, hogy ez nem a más kultúrák szeretetéből fakad? A feminizmus kakukktojás abban az értelemben, hogy bár alapvetően a férfigyűlölet eszköze, a követői szeretik a nőket. Ami mondjuk nem meglepő, tekintve hogy mindenki a nőket szereti jobban, nők és férfiak egyaránt. Az antifeministák is szeretik a nőket, csak nem nézik le őket annyira, mint a feministák. Dehát akkor mi szükség a feminizmusra, ami azért küzd ami eleve adott, és az ellen ami nem is létezik? Felfoghatatlan.

Orwell óta nem sok dolog változott e téren. A progresszívek túlnyomó többségének esze ágában sincs szeretni a szegényeket, a cigókat, a muzulmánokat - nem is ismerik ezeket, nem laknak a közelükben, nem járnak a társaságukba. Tartanak belőlük egyet-kettőt az entellektüell körökben, akikre lehet mutogatni ha arra van szükség, de a mutogatás után a zárt lakóközösségeikbe mennek haza, ahol a lakók 100%-a fehér és felső-középosztálybeli. Ha véletlenül összefutnak velük odakint a nagyvilágban, megütköznek és megzavarodnak, elfordítják a fejüket és továbbmennek. Fúj kisfiam, büdös, piszkos, dobd el azonnal! A szegénység és a másság számukra csak mint absztrakció és mint politikai szlogen hasznos, a gyakorlati megvalósulását ki nem állhatják.

Ők a cigányok, arabok és négerek legnagyobb barátai hazánkban. Lehet más a politika...

Érdekes adalék ehhez a tézishez ahogyan a balosok a balos forradalmak és diktatúrák eredményeit felmérik. Mit gondolunk mi, kívülállók, hogyan lehet lemérni egy "a szegények felemelkedéséért küzdő" mozgalom sikerességét? Szerintem azon, hogy a szegények sorsa javult-e. Különös módon a balosokat inkább az érdekli, hogy sikerült-e a gazdagokat agyonverni. Ha jó sok burzsujt kivégeztek sarlóval-kalapáccsal, akkor az egy frankó balos rendszer, követendő példa - attól függetlenül, hogy a csórók sorsa fikarcnyival sem javult, sőt. Castro nem azért jó ember, mert segített a szegényeken, hanem mert eltörölte a gazdagokat.

Ha te választhatnál, hogy hol legyél szegény, az USA-ban vagy Kubában, akkor ugye világossá válik a helyzet fonáksága? Hogy az a rohadt kapitalizmus a szegényeknek is jobb, nem csak a gazdagoknak. Csak az emberi hiúság és irigység az, ami az objektív helyzetértékelést félredobva a gazdagok véréért kiált, akkor is ha az a szegényeknek is rossz. A marxisták valódi célja nem az, hogy a náluk rosszabb helyzetben lévők sorsa javuljon, hanem hogy a náluk jobb helyzetben lévők megdögöljenek. A "gazdag" a balos definíció szerint az, akinek több van mint nekik. Ők maguk sosem "gazdagok" - ők a szegények megsegítését szolgáló rendszer tengelyei, akik a fáradozásukért cserébe megérdemelnek minden luxust.

Tele a balos sajtó az EU-s felméréssel, ami szerint a férfiak nemi erőszakolók, akik még csak nem is bánják bűneiket, mert úgy érzik elegendő indok ha a nő ittas, vagy kihívó ruhát visel. Sajnos a balos sajtó teljesen félreérti a felmérést, abban ugyanis nem az a szenzáció, hogy a férfiak szemét erőszakoskodó állatok - ezt a feministák cirka 50 éve folyamatosan mondogatják -, hanem az, hogy a nők szerint ez teljesen rendben van. Sőt, a megkérdezett nők majdnem fele azt nyilatkozta, hogy őt nyugodtan megerőszakolhatja bárki, az teljesen jogos és indokolt, amennyiben ő drogozott, ivott, felment valakinek a lakására, vagy bármi ilyesmi.

Kérdem én, ki az a hülye, aki egy ilyen elbaltázott felmérés "eredményeit" komolyan veszi? Él ember a világon aki elhiszi, hogy minden második nőismerőse úgy gondolja, őt megerőszakolni okés?

Teljesen egyértelmű, hogy ez a "felmérés" értéktelen feminista propaganda. Aki valaha is foglalkozott kérdőívekkel, tudja, hogy a kérdések kicsavarásával, a jelen lévő segítő személyzet "iránymutatásával", a jól megválogatott interjúalanyokkal bármit és az ellentétét is ki lehet hozni eredményképpen. Itt és most ennek az iskolapéldáját láthatjuk - azzal a kis gikszerrel együtt, hogy a kihirdetett eredményekben bennefelejtették, hogy a nők fele szerint őt megerőszakolni szabad. Ők csak azt akarták kimutatni, hogy a férfiak szemétládák, és hogy minden bokorban tombol a nemi erőszak, és ennek megfelelően manipulálták az egész folyamatot. Arról nem tehetnek, hogy ez túl jól sikerült...

Persze ez végső soron nem is olyan nagy baj, mármint nekik, hiszen a végcél csak az volt, hogy az EU-s feminista bizottságok és programok finanszírozása megmaradjon, vagy növekedjen. Vagyis saját zsebre dolgoznak. Kell a hírverés, kell a pánikkeltés, kell a hazudozás, mert ha elég ember elhiszi, hogy nyakig állunk a nemi erőszakban, akkor ömleni fog a pénz a nemi erőszak elleni szervezetek vezetőinek bankszámlájára. Erről szól ez az egész, semmi másról. Egyáltalán nem véletlen, hogy a sajtóban ezt a felmérést együtt szokás emlegetni azzal, hogy jövőre sokmillió eurós program indul a nők elleni erőszak felszámolására... A férfiak elleni erőszak persze továbbra is le van tojva, láthatatlan és érdektelen az egyenjogúságért küzdők számára. Nem elég jó, ha csak úgy általában az erőszak ellen küzdünk, kifejezetten fontos, hogy a férfiakat érő erőszak ellen ne küzdjünk. Hiszen a férfiak az ellenség, ugyebár.