Deansdale

Ha valaki odafigyel a társadalmi jelenségekre, akkor már észrevehetett egy érdekes, újszerű problémát. Például a könyvesblogos Zimbardo-cikk kapcsán is levonható a következtetés:

A nők nem akarnak férfiakat eltartani.

A férfiak az emberi társadalom kialakulása óta dolgoznak a nőkre, jobbára zokszó nélkül, külön köszönetet sem várva - beérik azzal, ha a nő akire gürcölnek cserébe foglalkozik az alapvető szükségleteikkel. Amíg egy társadalomban a férfiak dolgoznak, addig a nők megélhetése is biztosított, hiszen a férfiak - alapvető ösztöneiknek hála - örömmel tartanak el annyi nőt, amennyit csak bírnak. Amíg a férfiaknak vannak erőforrásai, addig a nők és gyerekek sem éheznek.

Mivel régebben nem nagyon léteztek társadalmak ahol a nők dolgoztak, a férfiak meg nem, így csak mostanában lehet megfigyelni, hogyan is reagálnak a nők hasonló helyzetben. Egyre több nő dolgozik és egyre több férfi szorul ki a munkaerőpiacról, úgyhogy manapság már fordul a kocka - a nőknek kellene megtermelni a férfiak betevőjét is. Mi a reakció? Sírás és felháborodás.

Egy nő számára abszurd az az elképzelés, hogy eltartson egy férfit aki cserébe törődik az ő alapvető szükségleteivel. Ez női szemmel nézve ingyenélés, amit nem nagyon díjaznak - ez leolvasható a statisztikákból is, amik szerint sokkal könnyebben bomlanak fel az olyan kapcsolatok ahol a férfi nem dolgozik, vagy kevesebbet keres.

A feministák évtizedek óta harcolnak a nők karrieréért, és most hogy célba érni látszanak rá kellett döbbenniük: a női munka azt jelenti, hogy nekik kell eltartani a férfiakat. Hirtelen vészhelyzet alakult ki és valamit tenni kell; vissza kell terelni a férfiakat a járomba! Nagyon beszédes, hogy a nők elképzelései szerint a "társadalom" a férfiak számára a munkaerőpiacot jelenti. Ha egy férfi nem dolgozik, akkor "kivonult a társadalomból". Mondanák ugyanezt egy nőre? Ugyan. A férfiak részvétele az emberi közösségekben egyenlő a munkával, amit a közösségért végeznek, és ha ez valamiért lecsökken, akkor "baj van a férfiakkal". A nők ugyanakkor szerves részei a közösségnek akkor is, ha csak a lábukat lógatják.

Mivel a feministák nem az eszükről híresek nem fogják fel, hogy a munkaerőpiac véges, úgyhogy minden egyes nő aki oda bekerül egy férfit szorít ki onnan. Hiába követelőznek, hogy a férfiak eridjenek vissza dolgozni, ha közben nem hajlandóak visszaadni a korábban a férfiaktól elcsaklizott munkahelyeket. A feminista követelések, mint általában, most is önellentmondóak: a nőknek muszáj dolgozni, mert az biztosítja a függetlenséget és a státuszt, ugyanakkor hogy képzelik a hülye férfiak hogy ők nem dolgoznak?! Korlátozott számú munkahelyre akarnak sokkal több embert benyomni, és még csak nem is értik hogy ez miért lehetetlen.

A tanulság mindenesetre adott: ha egy társadalomban a nők dolgoznak az a férfiak kiszorulásával, elszegényedésével jár, mert a nők többsége nem hajlandó eltartani őket. A doktornő és a menedzserasszony nem fog feleségül menni egy munkanélkülihez, hogy vígan hordja haza a pénzt míg amaz otthon szöszmötöl. Így míg a munkanélküli nők hozzácsapódhatnak egy férfihoz aki eltartja őket, a fordítottja nem működik. Egyértelmű tehát, hogy közös érdek a férfiak munkavállalásának támogatása, ami a családalapítást is segíti, ellentétben a női munkavállalással. Egy olajozottan működő társadalomban a lehető legtöbb férfi dolgozik és a lehető legkevesebb nő, mert ez biztosítja a leginkább, hogy mindenki fölött legyen tető és minden tányéron ennivaló. Ha a nők dolgoznak, akkor az így szerzett hatalmukkal a férfiakat a szemétdombra hajítják, mint értéktelen kacatot, tönkrement munkagépet.

...

Kissé más síkon továbbgondolva a dolgot, ez a jelenség könnyen eredményezhet a nőknél egy nehezen megfogható sóvárgást valami "férfiasabb" iránt - ez pedig megnyithatja a kaput az olyan férfiak előtt, akik nem a produktivitásukkal, hanem az agresszivitásukkal, dominanciájukkal emelkednek ki a tömegből. Ha egy társadalomban felszaporodnak az olyan nők, akik tudat alatt hiányolják az olyan férfiakat akikre felnézhetnek (tudatosan sosem ismernék be az ilyesmit, mert az méltóságukon aluli lenne), az például azt eredményezheti, hogy pártolni fogják az idegen férfiak tömeges bevándorlását. A migránsok végülis életerősek és agresszívak, vagyis vannak olyan "értékeik" amik a helyi férfipopulációból már ki lettek irtva a feminizmus által. Ha egy társadalom férfitagjait már eléggé elnőiesítették, akkor megérett a terep egy idegen, sokkal maszkulinabb férfitömeg beinvitálására, ami majd átveszi a töketlenek helyét, és megadja a nőknek amire titkon vágynak.

Zimbardo új könyvét boncolgatja valami szélütött tinédzser a könyvesblogon. A mottójuk szerint megmondják mit olvassak és mit ne... Hát ha ezen a nívón mozognak akkor inkább következetesen a fordítottját csinálom a javaslataiknak.

[Zimbardo] azokról a középosztálybeli fiúkról, fiatal férfiakról ír, akik a virtuális valóságra cserélik a számukra kudarcokkal teli valóságot, hiszen ez nem biztosítja annak a lehetőségét, hogy a sikert, a hősiességet megtapasztalhassák.

Ilyen hülyeséget is csak az írhat le, aki se a játékokról, se a férfiakról nem tud semmit. Tipikus feminista projekció, a beteg hit hogy ők mindent jobban tudnak a férfiakról, mint maguk a férfiak. Az ember azért játszik, mert jó. Erre van hangolva az agyunk, nőké és férfiaké egyaránt - a szabadidő egyik legkellemesebb eltöltési módja játszani valamit. Hogy a Soccer Spiritsben, az Offworld Trading Companyban, vagy a legújabb Call of Dutyiban miféle hősiességet keresnek a kudarcokkal bélelt férfiak, az rejtély.

A nekem kijár-gondolkodású fehér, középosztálybeli férfiak lemaradása és önkéntes kivonulása a társadalomból veszélyes jelenség, de a társadalmi tényezők elhallgatása és a nőmozgalmak bűnbakként történő szerepeltetése, sztereotípiák és előítéletek mozgósítása fenntartásokat szül az olvasóban.

Látom szenvedsz az angollal, galambom, talán nem kellene külhonból importálni a férfigyalázó hülyeségeket. S vajon hány éve álhatott be az agyhalál annál, aki "nekem kijár-gondolkodású"-nak nevez olyan embereket, akik ahelyett hogy bárkitől bármit követelnének szép csendben leülnek otthon a fotelba, és pötyögni kezdenek valami játék előtt. Ez aztán a követelőző magatartás!

Szinte látom ahogy progresszív cikkírónknak köpési ingere támad a "fehér, középosztálybeli férfiak" szókapcsolattól, mert hát nem rasszista és szexista ő, csak ezek a mocskos fehér férfiak olyan gyűlölnivalóak.

Ja, hát igen: a férfiak kivonulása a társadalomból veszélyes jelenség, mert nem lesz aki megtermelje a megélhetésetekre valót, igaz? Cirka 60 éve szapultok minket, mind hallottuk már a krédót: a férfiak nőelnyomók, feleségverők, nemi erőszakolók, meg úgy általában szexista, rasszista, homofób mindegyik. Különösen a fehérek és a középosztálybeliek! Leromboltátok az apák és férjek tiszteletét, megnyírbáltátok a jogaikat, ellenük hangoltátok a lányok egyre újabb felnövekvő generációit, és most csodálkoztok, hogy hátat fordítottak nektek. Érdekes módon az igazság bennem nem kelt fenntartásokat, de végülis értem hogy benned miért igen.

A jelzett problémára adott megoldás a férfiak gyereknevelésben és az oktatási rendszerben vállalt részvétele, amelynek fontosságára feminista kutatások már rég felhívták a figyelmet

Úgy érted az otthon söröző játékosokat nyomjuk be óvó- meg tanárbácsinak? Te komplett hülye vagy? Pont mint a feminista "kutatóid"... És mennyire fog sírni vajon a szád, ha az oktatásból egy rakás nő kiszorul, mert benyomulnak a férfiak?

A könyv felmérések esetlegesen összeválogatott halmaza, amely ahelyett, hogy megvilágítaná a gazdasági, társadalmi tényezők összefüggéseit, a nőjogi mozgalmakat okolja, anélkül, hogy ezt belátná, vagy vállalná.

A hülye Zimbardo csak egy gagyi világhírű szociológus, de te a könyvesblogról majd jól megmondod neki a frankót... A vak is láthatja, hogy sokkal jobban értesz a dolgához mint ő maga.

Zimbardo: Főleg most, a gazdasági válság idején és azt követően, rengeteg fiatal férfi irányvesztett, úgy gondolja, a jövő nem tartogat semmit számára.

Feltételezem ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a feminizmus jó 60 éve folyamatosan munkálkodik a férfiak kiszorításán az oktatásból, a munkaerőpiacról, a közéletből. Manapság a munkanélküliség rosszabb mint valaha, a családalapítási esélyek kisebbek, s közben a média egyre hangosabban harsogja, hogy a férfiak szarok, a férfiak szemetek, a férfiaknak befellegzett. Mint például ti. Ha egy fiatal férfi a jövőjébe tekint, vele vetélkedni akaró nőkkel való kínkeserves kapcsolatokat, satnya állások között való fuldoklást és növekvő adósságterheket lát - talán nem csoda, hogy egyre többen szarnak bele, és ülnek le a gép elé. Lehet felháborodást mímelni, de a mai fiatal nők többsége egyszerűen nem éri meg azt a fáradságot, hogy az ember megpróbáljon kapcsolatot keresni velük. Ha a cikkíró speciel nő, mit tudna vajon adni egy férfinak? Folyamatos feminista nyűglődést és konfliktusokat.

Ezért visszavonulnak a szobáikba, hogy videojátékokat játszanak, mert ez kellemes világképet nyújt számukra, olyat, ahol sikeresek lehetnek, hősök vagy győztesek lehetnek.

Hülyeség habbal. Az ember nem azért nyom be valami autóversenyt mert annak kellemes a világképe, hanem azért amiért a pápuák táncolnak vagy az amishok kereket hajtanak. JÁTÉK, bazmeg, játék. Az csak a ti beteg kényszerképzetetek, hogy ha valaki játszik akkor biztosan menekül a kudarcaitól - de kizárólag akkor, ha férfi, hiszen a nőknél a játék lélekemelő és produktív tevékenység, ugyi. Mindig csak a férfiakkal van baj... Ha tanulnak és dolgoznak akkor azért (mert nem hagyják szóhoz jutni az elnyomott nőket), ha leülnek pihenni akkor meg azért (mert közben nem tudják azt a figyelmet és anyagi ellátást produkálni amit a nők elvárnak tőlük). Hova lettek az igazi férfiak, akik keményen dolgoztak míg a nők otthon nézték a tévét?!

A videójátékokat gyártó cégek (...) a férfiak számára olyan fontos tulajdonságokat stimulálnak, amelyeknek a megélésére nincs lehetőségük a való világban: a versengést, dominanciát, agressziót, pusztítást

És anyádat. Azt kifelejtetted. Hát a férfiaknak nyilván csak negatív tulajdonságai vannak, ugye, a férfiak mind destruktív, agresszív szemetek - és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy csendben tűrik a megaláztatásukat és félresöprésüket, csak annyit kérnek hogy hagyják őket békén egy doboz előtt ücsörögni. De még ez sem adatik meg nekik, mert azok az áldott nők semmiképp sem tűrhetik ezt a mocskos férfiagressziót. A pusztításra teremtett férfiakkal az a baj, hogy léha módon otthon söröznek a haverjaikkal és fittyet hánynak az utánuk epekedő nőkre. És a pszichológus meg a cikkíró agyát nem katapultálja a mélyűrbe a kognitív disszonancia, hogy szerintük a tutyi-mutyi, anyuci pincéjében lakó anyámasszonykatonái az agressziót, a pusztítást és a dominanciát keresik.

a nők nem tudnak ezekkel az értékekkel azonosulni. De valószínű lesznek majd olyan játékok, amelyek a nőket célozzák meg, hiszen az együttérzést, a támogatást emelik majd ki.

Hülye, idióta kretének :) Az áldott, angyali nők csak akkor játszanának bármilyen játékkal, ha az mennyei békét hozna a világra és empátiát sugározna a tengerimalacok segglyukába. A nők jelenleg már a játékosok felét teszik ki, és olyan dolgokat nyomatnak mint a candy crush meg a fruit ninja - nyilván mert ezekben több az együttérzés.

nagyon sok férfi 10-15 órát is videójátékokkal tölt el, ahelyett hogy valami mást csinálna, megtanulna egy nyelvet, például, vagy olvasna, időt töltene a családjával, a barátaival.  És nem is ismerik fel, hogy ez nem jó így.

Nyilván a te feladatod megmondani a férfiaknak, hogy hogyan helyes élniük, elvégre a hülyéi még ehhez sem értenek. Az, hogy a GYES-en lévő anyák háromnegyede napi ~14-16 órát tölt a neten nem jelent semmit, de ha egy férfi játszik az egyértelmű jele a... valaminek. Valami rossznak, mert amit a férfiak csinálnak az csak rossz lehet. Játék helyett tanulhatnának inkább nyelveket, amivel hasznosabban tudnák a nőket kiszolgálni. Ha egy férfi nem akarja a nőket szolgálni akkor valami gubanc van a fejében, sürgősen meg kell szégyeníteni és/vagy valamilyen közvetett módszerrel visszatéríteni a helyes útra.

Mára az egyetemeken, főiskolákon 60%-40%-os a nők és férfiak aránya

Ideje lenne eldönteni, hogy ez végülis a nők számára siker, vagy a lusta férfiak hibája. Az mindenesetre tuti, hogy egy nőelnyomó társadalomban ez elképzelhetetlen lenne, úgyhogy vonja le mindenki az adódó következtetéseket, ha még nem sült ki az agya a feminista propagandától.

A nők emancipációjával előállt az a helyzet, hogy a férfiak már nem tudnak vetekedni a nőkkel, nincs kinél jobbak legyenek, hiszen eddig mondhatták azt, hogy legalább a nőknél jobbak.

Jézusom, bammeg. Aki ilyen hülye az hogyan tudott könyvet kiadni? Biztosan nem maga gépelte, esetleg diktálta valakinek. A férfiak sosem akartak vetekedni a nőkkel, és most sem akarnak - ez csak a kretén feministák számára cél. Ők akarják folyton bizonygatni, hogy vannak olyan jók mint a férfiak, sőt, jobbak.

Nade a lényeg: hogy a francba ne tudnánk vetekedni a nőkkel, ha akarnánk? A nők még a feminizmus rémuralma alatt is csak folyamatos segítséggel képesek úgy-ahogy versenyre kelni a férfiakkal; egyfolytában kvótákért meg előjogokért rimánkodnak, elkaszálják a férfiakat minden adódó alkalommal (például az alapszintű oktatásban ipari méretekben), folyamatosan döntik a pályát, hogy nekik lejtsen, és még így is csak a középszintű pozíciókba tudtak betörni mielőtt kifogyott a szufla. Ha ez nem szánalmas teljesítmény, akkor nem tudom mi az.

Csak hogy világos legyen: minden tiszteletem azoké a nőké akik nem akarnak a férfiakkal versenyezni, hanem egymást kiegészítő feladatkörökben, velünk együttműködve dolgoznak a közös boldogulásért. Bajom azokkal a nőkkel van, akik lépten-nyomon a férfiak mocskolásával tatarozzák a saját megrokkant egójukat, például olyan cikkekben, mint ez a könyvesblogos okádék.

A férfiak hanyatlásával párhuzamosan azt látjuk, hogy a nők jobban teljesítenek, minden területen, az iskolában, a munkahelyeken, a sportokban.

Az ausztrál női fociválogatottat (amely jelenleg a világranglista 5. helyén trónol) egy edzőmeccsen 7-0-ra verte az egyébként nem túl patinás ausztrál Newcastle Jets 15 év alatti utánpótlás-csapata. Befejeztük ezt a baromságot a férfiak hanyatlásáról és a nők felemelkedéséről, például a sportban? Persze ez nem tartja vissza a tökkelütött feministákat attól, hogy "egyenlő bért" követeljenek a férfi és női focistáknak, mert hát ugyanannyi munkát fektetnek be, szóval úgy lenne igazságos.

Az iskolákban meg persze hogy jobban teljesítenek a lányok mióta szénné feminizálták az oktatási rendszert, demotiválva a fiúkat és a végtelenségig tolva a lányokat. Mondjuk erre egy normális ember azt reagálná, hogy reformáljuk meg a rendszert a fiúk érdekében, dehát ilyesmi a feministáknak eszébe sem jut. Ők semmi mást nem akarnak, csak egyenlőséget, de annak az egyenlőségnek pont megfelel ha a nők mindenből jobbat kapnak.

Keményebben megdolgoznak mindenért és sokkal inkább odateszik magukat.

Hát nem elfelejtettem már megint, hogy a nők mindenben sokkal jobbak, mint a férfiak? Kikívánkozik belőlem valami kacifántos kiszólás, de inkább visszafojtom, mert méltatlan lenne a nőkre zúdítani a szellemi fogyatékos feministák által gerjesztett jogos felháborodást. Azt mindenesetre elképzelem, ahogy a cikkíró édesanyja odateszi magát egy utcasarokra és keményen megdolgozik mindenért.

De hagyjuk már ezt a nőistenítő soviniszta maszlagot - lehetetlen komolyan venni valakit aki ilyen elvakult szexista. Röhögni támad kedvem amikor az egyenlőség felkent bajnokai oldalakon keresztül bizonygatják, hogy a nők mindenben jobbak mint a férfiak, de még ugyanazzal a lélegzettel tagadják, hogy ők lennének az okai a férfiak társadalmi kivonulásának. Ha egy nő így gondolkodik akkor csak a hülyék nem vonulnak el a társaságából...

A férfiak már nem vehetik fel velük a versenyt, úgyhogy inkább feladják.

Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek játszani, és rájöttek, hogy ilyen nőkre gürcölni úgyis hülyeség lenne. Dolgozzon a feministákra a hóhér, szenvedjenek meg a saját pénzükért a saját "karrierjükben", miközben mi röhögve toljuk az autóversenyt vagy a focit. Annyira akarták a feministák a munkát, hát dolgozzanak. Ja, vagy most jön a panasz, hogy nem így gondolták? Hol vannak az igazi férfiak akik ahelyett hogy élvezik az életet inkább a nőkre dolgoznának? Lehet panaszkodni Dworkin meg Solanas sírjánál.

De a nők képzettsége mégsem köszön vissza a vezető pozíciókban.

Mert ahhoz dolgozni is kellene, nem elég a papír meg a siránkozás az elnyomásról.

a Szilícium-völgyben a hightech cégek is arra törekszenek, hogy több nőt alkalmazzanak a menedzsmentben

De ez nem diszkrimináció! Voltaképpen ez csak, hát, hogyismondjuk, nyílt diszkrimináció a férfiakkal szemben, de végülis azt szabad. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a nőmozgalmak ártanának a férfiaknak, ilyesmiről nincs szó.

A gond az, hogy a férfiak kilépnek a szociális életből

Kinek gond ez? Mert az ugye magától értetődik, hogy nem a férfiaknak. Csak nem a nőknek? Azt hittem ez nekik kész örömünnep - végre leléptek az elnyomó férfiak, felszabadult a játszótér, ideje pezsgőt bontani. De nem! Az okos, erős, önálló nők rögvest sírni kezdenek, és követelőznek hogy a férfiak azonnal változtassanak a viselkedésükön. Az irónia kimarta a képernyőmet, úgyhogy két mondat között újat kellett installálnom: a független feminista nők felháborodva követelik, hogy a férfiak azonnal hagyják abba az élet élvezetét, mert az nekik nem tetszik.

ha az anyjuk nem vinné be a szobájukba a kaját, akkor éhen halnának

A te anyád igazán kipróbálhatta volna ezt még mielőtt írásra adtad a fejed...

Én azt mondom, hogy a fiúk azt érzik, ez nekik kijár, ők megérdemlik, hogy nekik kijárjon úgy, hogy nem is kell ezért tenniük.

Szóval ha a férfiak kivonulnak a társadalomból, az azért van mert az nekik kijár. Mármint mi is ez az "az"? A csendes elsüllyedés a társadalom számkivetettjeiként? A fiúk úgy érzik megérdemlik a sikertelenséget. Ez aztán a beképzeltség csúcsa! Dehogy érdemlik meg, baszki, vissza a bányába a kurva rabszolgáival, húzzák csak az igát a folyamatos feminista mocsokáradatban, miszerint a munkájukkal csak nőelnyomnak!

De ez nem így működik, mindenért tenni kell, amit el szeretnénk érni.

Pont az előbb mondtad, hogy az a baj, hogy nem akarnak elérni semmit. Döntsétek már el, hogy mi a túrót akartok. A beképzeltség jele hogy a srácok beérik kevéssel és nem követelőznek semmiért, míg a feministáknál csupa szerénység és empátia hogy ígyis-úgyis a férfiakon követelnek mindent.

Úgy látom, a fiúk nem találják a helyüket a világban, úgy érzik, hogy nem elég okosak

Ne vetítsd ki ránk a saját kisebbrendűségi komplexusodat... Én például elég okos vagyok hogy hülyére röhögjem magam rajtatok.

De a társadalomnak szüksége van termelőképes férfi munkaerőre.

A társadalom elmehet a jó büdös picsába amíg így bánik a férfitagjaival. Majd akkor fogunk újra munkába állni ha a férfilétnek visszaáll a tisztelete, értéke, megbecsülése. Amíg a feministák nyomatják a férfigyűlölő dumát addig mi szépen elvagyunk a számítógép előtt, és csak néha röhögünk hangosan a kínotokon. Jaj, jaj, hát miért nem gondolnak ezek az agresszív nyámnyila nagyravágyó ambíciótlan pusztító visszahúzódó hanyatló termelőképes férfiak a nők érdekeire...?!

Az a gond, hogy az efféle könyvesblogok úgy képzelik, ők a társadalom, a férfiak meg a teherhordó szamarak akiket lehet szarral etetni, ütni-verni és meggebeszteni a munkában, mert az a világ rendje. Aztán ha a férfiak megunják a dolgot akkor jön a kollektív sírás és fogcsikorgatás, persze a férfiak hibáztatásának formájában, hiszen egyiknek sincs gerince kimondani: bocs, elbasztuk. Tetűk voltunk de belátjuk, abbahagyjuk a mocskolásotokat és talán még egy vacsorát is főzünk, csak gyertek vissza. (Dolgozni.)

Ez eszébe sem jut egyiknek se, hiszen egész életükben csak egyféle fegyvert ismertek: a megszégyenítés folyamatos erősítését a végtelenségig. Ha a teherhordó a sok veréstől bemondja az unalmast akkor csak még jobban kell verni...

Ha a fiatal fiúk azzal töltik idejük nagy részét, hogy videojátékokkal játszanak, sosem lesznek képesek arra sem, hogy párbeszédet tartsanak fenn

Párbeszédet? Veletek?

Az Egyesült Államokban a fiúk nagy részét ADHD-val, vagyis figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral diagnosztizálják, ami annyit jelent, hogy az iskola unalmas.

Ennek nyilván semmi köze sincs az iskolarendszer feminizálásához... A szüneteket lerövidítették, mozogni tilos, játszani tilos, a padban pedig moccanatlan kussolás van, különben a tanító néni elzavar a suliorvoshoz, aki rutinszerűen írja fel a ritalint. Nyilván a fiúk hibája, hogy a 99%-ban női, és jobbára feminista tanerő nem képes és nem is hajlandó érdemben foglalkozni velük.

Például a háztartásban végzett munkamegosztással, ami bizonyítottan a párkapcsolati harmónia fenntartását segíti elő

Jól van kislányom, alaposan bebifláztad a férfiak rabszolgaságára vonatkozó propagandát, még írd le szépen ötször aztán menj sírni a macskáidhoz :)

Azokat a negatív, megbélyegző hozzáállásokat is említi, amelyeket azok az apák szenvednek el, akik úgy döntenek, hogy ők maradnak otthon a gyerekükkel.

...akiket speciel a nők bélyegeznek meg, mert hát kinek kell egy ingyenélő? Nem véletlen a statisztika, miszerint a nők hamarabb válnak el az olyan férfitól aki kevesebbet keres.

A nőmozgalmak miért nem tanulhattak/tanulhatnak a fiúk/férfiak?

Jaja, én is pont erre gondoltam. Micsoda korban élünk, már diszlexiások és mindenféle egyéb kretének is írhatnak blogot. Halleluja.

A nők mostani generációja a női felszabadító mozgalmaknak köszönhetik a társadalmi változásokat

A további nyelvtani cigánykerekektől eltekintve - ami mondjuk egy könyvesblogon elég gáz -, ha a társadalmi változásokat a nőmozgalmaknak köszönhetjük és a férfiak elvonulása társadalmi változás, akkor össze tudjátok adni a kettőt a kettővel hogy kijöjjön a négy? Vagy a nőmozgalmak kizárólag a nőknél okoztak társadalmi változásokat, a férfiaknál nem? Azokat valamiféle nemlétező férfimozgalmaknak köszönhetjük?

azt látom, hogy ma fiatal férfinek lenni a legrosszabb, ami történhet

Ja, ezért kell őket még inkább megszégyeníteni és minden problémáért őket okolni. Mert biztos nincs még elég bajuk.

És ha ez a helyzet így folytatódik, férfiak milliói nem lesznek a nők megfelelő társai.

Na és? Mármint úgy értem ki az isten faszát érdekli az olyan nők nyűgje akik így kezelik a férfiakat? Még jó hogy nem találnak párt, ne is találjanak. Az Isten óvjon attól minden férfit, hogy ilyen szellemi toprongyokkal álljon össze. Sorvadjon el az összes férfigyűlölő feminista a macskái társaságában, annál jobb lesz a társadalomnak.

A normális nők pedig mindig találnak párt, nekik ez nem probléma.

...

ui.: Azt nem tudom, hogy Zimbardo ugyanúgy megzápult, mint Müller Péter, vagy csak a könyvesblog ferdítette félre a mondandóját. Amennyiben az utóbbiról van szó szíves elnézését kérem.

Ez egy gondolatébresztőnek szánt eszmefuttatás, úgyhogy kérem csak az olvassa aki képes gondolkodásra. Aki ott leragad, hogy hülye vagyok mert ez hülyeség, az inkább ne fárassza magát és ne írjon kommentet, mert úgyis moderálni fogom. Aki valamit nem ért vagy nem hisz, arra kérjen magyarázatot vagy linket, ne a trollgombot nyomkodja.

A fehér világ szarban van. Amit látunk, a gondok és problémák többnyire csak a tünetek - a bevándorlás nem oka a bajnak, hanem eredménye. Legyengültünk, nem szülünk elég gyereket, nincs életerőnk nemhogy növekedni, de még védekezni, szinten maradni sem. A kultúránk teljesen elnőiesedett, aminek eredménye a versenyszellem kiirtása, a törzsi identitás leváltása multikulti baráti körökre, a csoport-politika uralma és az ezzel járó magyar/fehér/férfi/hetero bűntudat, valamint az álszentségben való folyamatos egymásra licitálás, amiknek eredményeképpen a törődés fogalma olyan mértékben aberrálódott, hogy már nem mások megsegítését, hanem a saját magunk tönkretételét jelenti. Mi annyira törődünk a bevándorlókkal, hogy önként tartjuk a torkunkat a késük alá.

A balos, kollektivista ideológia mindigis a nőknél volt népszerűbb, míg a jobbos, individualista elképzelések a férfiaknál. Számtalan elemzés mutatja, hogy erős összefüggés van a kultúrmarxista térnyerés és a nők befolyásának növekedése között. A szüfrazsettekkel, az emancipációval, a szoci és a libsi feminizmussal mind-mind a kollektív öngyilkossághoz lépegettünk egyre közelebb - most már egészen nyilvánvaló, hogy a vérzőszívű balosok idegenszeretete és öngyűlölete ilyen végeredmény felé vezet.

A nyugat baja nem az iszlám, hanem a kulturális elnőiesedés, a férfias értékek és vonások sárba tiprása. Azért nem tudjuk megvédeni magunkat az iszlámtól, mert a nőközpontú politika és kultúra kasztrálta a nyugati férfit. Svédországban és Németországban nőket és gyerekeket erőszakolgatnak, Belgiumban és Franciaországban válogatás nélkül mészárolnak, közben a fehér férfiak csak hümmögnek, hogy izé, ezt talán mégsem kellene. Aki fegyvert ragadna, azt a saját feminizált kultúrája fojtja meg. A norma, az ideál a feminin megjelenésű, kasztrált kinézetű metroszexuális hülyegyerek, aki a bevándorlás mellett tüntet.

A helyzet extra iróniája, hogy a nők mindigis vonzódtak az agresszívabb férfiakhoz, így a bevándorló-pártolásuk kap egy némileg sötétebb színezetet is. Az európába milliószámra beengedett migránsok többsége fiatal férfi, aki valószínűleg nem akar cölibátusban élni, így amelyik nem erőszakolgat, az barátnőt, feleséget keres. Egyes helyeken vannak olyan előzékenyek, hogy ennek elősegítésére külön tanfolyamokat tartanak nekik. Nade süllyedjünk már le az elemi matek szintjére egy pillanatra és gondolkozzunk el, hogy ha teszem azt németországban 1 millió migráns férfi sikeresen párt talál magának, akkor az 1 millió német férfi orra elől viszi el a nőket. (Hacsaknem importálnak 1 millió nőt is valahonnan, amiről egyelőre nincs szó.) Ilyesmiről balos körökben nemigen szokás beszélni, végülis az idióta eunuchok sorsa teljesen mellékes. Őket a feminizáló kulturális gépezet már begyűrte, női szemmel láthatatlanok, így voltaképpen épp ideje leváltani őket. Ha utód nélkül kopnak ki a világból az kész sikersztori, hiszen nőtt a diverzitás, ugyebár. Az sem lehet teljesen véletlen, hogy a muzulmán hitre térő nyugatiak háromnegyede nő.

...

Régebben nem voltunk ilyenek. Párszáz éve még nemcsak hogy nem engedtünk volna idegen erőket a saját országainkban randalírozni, hanem mi, fehérek jártuk be a bolygót terjeszkedési lehetőségeket keresve. Erről mondhat aki amit akar, de az biztos, hogy akkor még volt életerőnk. Nem kellett azon feszengeni, hogy bevándorlók nélkül kiürül a nyugat, hogy nem lesz aki kitermelje a nyugdíjasok betevőjét. A kultúránk férfias volt, és mint ilyen terjeszkedett, hódított, fejlődött, folyamatosan erősödött.

Pont mint most az iszlám.

Nálunk már lezajlott a marxista folyamat, a kultúránk oszlopainak lerombolása: nincs már kereszténység, nincs hazafiság, a férfias erő helyett a nőies elfogadásban hiszünk, a médiánk, az oktatásunk, a tudományos akadémiánk a "nemzeti érdek" szavak hallatán köp vagy röhög, az igazság és a tények helyét átvették az érzelmek és a szofizmus. Atomizált tömeggé lettünk amiben a nők érdeke és "önmegvalósítása" a legfontosabb érték, aminek csak akadálya lenne a család és a gyerek. A férfi nem tiszteletreméltó családfő immár, hanem veszélyforrás. A halálos ágyunkon fekszünk és azon vitázunk, hogyan lenne optimális a hullánkat szétosztani a dögevők között.

Nem valószínű, hogy visszazárhatnánk a szellemet a palackba. Ahol most a magyar kultúra tart, onnan visszaférfiasodni szinte lehetetlen. Csak valami elemi erejű kulturális változás tudna újra életet lehellni a (jelenleg) csoffadt magyar néplélekbe.

Mondjuk térjünk át kollektíve a muzulmán hitre.

Nem viccből gondolom, nem színleg, hanem ténylegesen. Reggel-este ima, lerombolt templomok helyett friss mecsetekben. Igen, a nők csadorban fognak járni és néhány privilégiumuk megcsonkul, dehát na. Mindennek ára van. Cserébe a férfiak visszakapják a vitalitásukat és az irányítást a kultúra felett. A magyarság megmenekül, nem kell attól félnünk hogy gyermekek hiányában száz év múlva lehúzhatjuk a rolót. De még attól sem kell tartanunk, hogy a kiapadhatatlannak tűnő iszlám áradat ide is betör és kardélre hány minket - minek is tennék ha egyszer mi is muzulmánok vagyunk? Menjenek a hitetleneket ölni, minket meg hagyjanak békén. Sőt, ami azt illeti a határaink zárva maradnak, nincs szükségünk extra hívők importjára. Ide ne jöjjön be se szír, se török, se senki. Tiszteletben tartjuk hittestvéreinket, de van elég bajunk bevándorlók nélkül is, szóval lehet tiplizni.

Mit veszítenénk? Az ateizmusunkat, vagy a keresztény múltunk romjait? Annak tükrében, amit nyerhetünk, ez nevetséges semmiségnek tűnik. Kit érdekel ha reggel-este 5 perceket bohóckodni kell, ha ezért cserébe biztosítva van a nemzetünk megmaradása? (Zárt ajtók mögött meg úgyis mindenki azt gondol amit akar.)

Mit szólhatna az EU? Semmit. Amúgyis impotens, meg hát pont erről papolnak, nem? Diverzitás, multikulti, megértés, ésatöbbi. Hát mi muzulmán tagországgá válunk, nesztek bammeg. Bejönnek sereggel, vagy mi? Milyen alapon? Persze ki is léphetünk az EU-ból, akkor sem tehetnek semmit.

Mit szólhatna az arab világ? Nagyjából semmit. Szuverén muzulmán állam lennénk, semmi nem kötelezne minket bevándorlók fogadására, vagy bármire amit egyébként nem akarunk. Szaúd-Arábia kerek egész nulla bevándorlót fogadott be eddig, ezt azt hiszen mi is tudjuk teljesíteni. Milyen jogon szólna bele egy muzulmán ország egy másik muzulmán ország ügyeibe?

Kimaradhatnánk a közelgő össz-európai vallási és polgárháborúból, véget vethetnénk a marxista kultúrrombolásnak és biztosíthatnánk a nép jövőjét, bárhogy is alakuljon a helyzet. Felvehetnénk egy afféle muzulmán svájc szerepét, lehetnénk olyan semleges fél aki senki dolgába nem üti az orrát, ugyanakkor elzárva marad minden konfliktustól. De ami a legfontosabb, a kultúránk újra életre kelne, lerázná magáról ezt az önsorsrontó vergődést amiben minimum a rendszerváltás óta szenvedünk. Felkelhetnénk a halálos ágyról és kiröhöghetnénk a dögevőket.

Mint konzervatív beállítottságú játékos, olvasó, filmnéző és zenehallgató, szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba a tekintetben, hogy mit is várok a szórakoztatóipartól. Ez első ránézésre fölösleges billentyűzet-koptatásnak tűnhet, de a progresszív hangadók annyit hazudoznak a témában, hogy muszáj reagálni valamit. Elöljáróban még annyit, hogy egyszerre beszélek könyvekről, filmekről, játékokról, ésatöbbi - nem fogom mindenütt külön felsorolni, hogy mindegyikre vonatkoznak a leírtak.

Nem érdekel a szereplők bőrszíne. Will Smith, Denzel Washington, Morgan Freeman, Samuel L. Jackson, Laurence Fishburne, Eddie Murphy, Martin Lawrence, Danny Glover a kedveinc színészeim közé tartoznak. Nincs szükségem fehér főhősre ahhoz, hogy érdekesnek vagy izgalmasnak találjak egy sztorit. Bajom azzal van, ha oda nem illő helyekre erőltetik a színesbőrű karaktereket (egyesek négereket követelnek a középkori európaiak ábrázolásai közé is, mint pl. a vikingek), vagy ha létező fehér karaktereket írnak át színesbőrűre csak azért, hogy a progresszívek előtt tetszelegjenek vele. Tiszteljük a történelmet és a már létező művészi alapanyagot is, ha lehetséges.

Nem érdekel a szereplők nemi szerve. Rengeteg film készült régebben, és készül mostanában is női főszereplővel, vagy társ-főszereplővel, ami engem a legkevésbé sem feszélyez. Az Alien sorozatot, az Angelina Jolie és Sandra Bullock akciófilmeket, a Terminátort, a legújabb Star Wars-t nyugodtan végignéztem, sőt, a felsoroltak többsége tetszett is. Nincs szükségem férfi főhősre ahhoz, hogy érdekesnek vagy izgalmasnak találjak egy sztorit. Bajom azzal van, ha:
 1. a női főhős szándékosan olyanra van megformálva, hogy megszégyenítse, férfias erősségeikben és tulajdonságaikban megalázza a férfiakat, mintegy feminista tüskeként a férfiak felé;
 2. a női főhős teljesen irracionális képességekkel rendelkezik, amik miatt kizökkent a film élvezetéből;
 3. férfi karaktereket írnak át nőre csak azért, hogy a progresszívek előtt tetszelegjenek vele;
 4. egy alkotásban minden kompetens és intelligens karakter nő, míg minden ostoba és nevetséges karakter férfi.
Teljesen rendben van, hogy Ripley össze-szigszalagoz két fegyvert és nekiáll idegeneket irtani egy kislány védelmében, viszont az abszolút nincs rendben, hogy a Thor filmekben az emberi főhősnő végigpofozza és végigalázza a teljes skandináv istencsaládot, amit mindenki lesütött arccal tűr. Szarok a progresszívek és feministák véleményére, engem a nyílt férfigyűlölet nem szórakoztat - az pedig egyenesen elborzaszt, hogy milyen üzenetet közvetít a felnövekvő fiatalok agyába.

Nem érdekel a szereplők szexualitása. Ha az érdekelne, akkor pornót néznék, a szórakoztatóipartól viszont mást várok. Nem tartom egetverő problémának ha a szereplők között kialakul valamiféle romantikus szál, bár általában erőltetettre sikeredik, de végső soron illeszkedik a valóságba, amit szobám ablakának túloldalán láthatok. Az embereknek vannak érzelmei és vágyai, nem szükséges ezeket szigorúan titkolni - ugyanakkor egy másról szóló sztoriban fölösleges és zavaró lehet. Nincs szükségem deklaráltan hetero főhősre ahhoz, hogy érdekesnek vagy izgalmasnak találjak egy sztorit. Ugyanakkor elképesztően zavarónak és értelmetlennek tartom, ha szereplők csak és kizárólag azért kezdenek beszélni a szexuális beállítottságukról, hogy ki lehessen pipálni a megfelelő rubrikát: a film tartalmaz LGBT karaktert. Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valaki teljesen oda nem illően benyögi, hogy "ja, én leszbikus vagyok". Az alkotók nyilván próbálják ezt elviselhető köntösbe öltöztetni, de akárhogy csűrik-csavarják, mindenképpen kilóg a lóláb. Amikor egy filmben senki nem beszél a szexuális beállítottságáról, csak és kizárólag az az egy ember aki a betűleves közösség tagja, akkor ökölbe szorul a talpam a gagyi progresszív propagandától. Körülbelül olyan ez, mintha politikai pártok reklámjait nyomnák filmekbe - képzeljünk el egy akciójelenetet, ami közben a főhősnő minden előzmény nélkül arról kezd beszélni, hogy Orbán milyen fantasztikus miniszterelnök. Szinte látom magam előtt a baloldal kollektív felháborodását... A legegyszerűbb megoldás, ha a szereplők szexuális beállítottsága nincs deklarálva egyáltalán, és mindenki azt képzel beléjük amit akar. Aki szerint a nyitva hagyott szexualitás egyenlő a heterósággal és ezért az LGBT tagoknak nem elég jó, az csak a saját előítéleteit okolhatja.

Összefoglalva: amíg az alkotás jó, addig teljes mértékben hidegen hagy a szereplők neme, bőrszíne, szexualitása. S csak hogy biztosan tiszta legyen: egy alkotás nem attól lesz jó, hogy a szereplők neme, bőrszíne, szexualitása megfelel egy politikai csoport elvárásainak.

Az alkotók sem érdekelnek, kizárólag az alkotás. A rendező, író, díszlettervező, producer, szobrász, festő, ésatöbbi neme, színe, szaga abszolút hidegen hagy. Az alkotás értékére nézve nem tartom mérvadónak az alkotó biológiai paramétereit. Ha a leszbikus néger filharmonikusok jobb zenét játszik mint a hófehér hetero patriarcha band, akkor azt fogom hallgatni. Olyasmi pedig soha eszembe nem jutna, hogy faji és nemi alapon szűrjem a fogyasztott műveket, mert a progresszívekkel ellentétben nem vagyok egy bigott fajgyűlölő majom.

Nagyon fontos probléma még a progresszívek élet- és férfiellenessége, ami miatt tűzzel-vassal akarnak irtani mindent, ami a férfiaknak tetszik. A valóságban nincs azzal semmi gond, ha egy szórakoztatóipari alkotásban dögös csajok vagy jó pasik láthatóak. Lehet háborogni, hogy ez a nők elleni erőszak vagy tiszteletlenség, de a hülyének is egyértelmű, hogy mindössze puritán férfigyűlöletről van szó, a férfiak vágyainak és érdeklődésének lenézéséről. Kiviláglik ez abból is, hogy a tiltakozók a férfiak "tárgyiasítását" (pfff) nem tartják problémának, csak a nőkét, mert hiszen ugyanaz a dolog teljesen természetes és jó ha nők teszik, viszont mocskos és üldözendő ha férfiak. ...amiből ugye logikusan következik, hogy nem a cselekvéssel van bajuk, hanem a cselekvő nemével; értsd: a férfiakkal. Az mindenesetre egyértelmű, hogy soha semmilyen mérvadó kutatás nem mutatott ki összefüggést a szórakoztatóipar nőábrázolása, és a valódi nők helyzete között. Az erőszakos, vagy dögös csajokat felvonultató játékok és filmek egy miligrammnyi nők elleni erőszakot vagy diszkriminációt sem okoztak a valóságban. Éppen ezért nem szól semmiféle valódi érv amellett, hogy a dekoratív nőábrázolást kivonjuk a szórakoztatóiparból - mindössze a feministák csőrét böki, hogy a férfiak élvezik a formás idomok látványát.

Elsősorban a filmekre vonatkozó kikötés, hogy amennyiben nem kifejezetten fantasy jellegűek, úgy próbáljanak meg alkalmazkodni a nézők valóságról alkotott tapasztalataihoz. A leghülyébb valóságtagadókon kívül mindenki tudja, hogy a férfiak általában erősebbek, magasabbak, súlyosabbak, agresszívebbek mint a nők, ráadásul a mozgáskoordinációjuk is precízebb, így egy verekedés során alapvető előnyben vannak a nőkhöz képest. Ha azt látom, hogy egy 50 kilós, manöken-alkatú virágszál magánál kétszer drabálisabb férfiakat pofoz le könnyedén, akkor nagyon sürgősen elvárok valami magyarázatot, hogy ez miképp lehetséges. Nem, a "grrrl power" nem magyarázat. Szupererő, varázsital, több évtizedes kőkemény nindzsa képzés szóba jöhet, de a feminista "egy nő mindenre képes amire egy férfi" nem. S még mielőtt valami gyengeelméjű kötekedni kezdene: nem valamiféle macsó önérzetemet sérti ez a dolog, hanem a józan valóságképemet. Kb. ugyanannyira irrealisztikus a dolog, mint ha egy korhű drámában II. Bélát egy kétfejű varánusz alakítaná, míg mindenki mást rendes színészek. (Vagy mondjuk Árpád vezért Franco Nero... köh-köh...)

Muszáj megemlíteni még ugyanebben a kontextusban az "erős női karakter" körül kialakult félreértéseket. Sajnos a posztmodern értelmezésben az a női karakter "erős", aki férfiakkal versenyez férfias szerepekben, és győz. (Megj.: ezért van az is, hogy a modern médiában nagyon sok nő néz ki jól, mégsincs bennük valódi szépség vagy nőiesség.) A hagyományos irodalomban a női karakterek a saját nőies feladataikban és szerepeikben voltak sikeresek, így váltak "erős női karakterekké". A királynő nem ragadott kardot hogy a csatamezőn nyiszálja le az ellenséges katonák fejét, hanem udvari intrikákban mozgatta a szálakat, vagy a szerettei testi-lelki épségére vigyázott. Ezek fontos nőies szerepek amikben sikeresnek lenni nem lenézendő dolog - legalábbis a feministákon kívül mindenki érzi, hogy egy nő tud fontos lenni anélkül is, hogy férfiakkal versengene. Beteg az a progresszív gondolat, ami először is leszögezi hogy csak az a fontos amit a férfiak csinálnak, és aztán erre hivatkozva erőlteti a férfias szerepeket a nőkre, mondván hogy ellenkező esetben csak lenézendő mellékszereplők. Egyértelmű, hogy nem a nagyközönség értékeli le a nőiséget, hanem pont a progresszívek, amikor a hagyományos női szerepeket értéktelennek bélyegzik.

Ezen felül talán már csak annyit érdemes megjegyezni, hogy az említett politikai csoport végeláthatatlan hisztériája és bojkott-kísérletei fárasztóak és ostobák. Nem kell minden alkotásba kisebbség vagy ideológia, úgyhogy ha egy adott termék nem tartalmaz ilyet, akkor mást kell választani helyette és kész. El kell felejteni a cenzúrát és az alkotók zaklatását.

Végezetül pedig egy rövid, ámde konkrét kitérő: a Ghostbusters trailert nem azért utálja mindenki, mert nők, hanem mert 1. férfi karaktereket cseréltek nőkre politikai okokból (amiben a kulcsszó nem a nők, hanem a politika); 2. a trailer egy humortalan rakás szar, amiből arra lehet következtetni, hogy a film is nyögvenyelős és unalmas lesz; 3. az eredetinek kult státusza van, meg az ahhoz dukáló fanatikus rajongói, akik nem szeretik ha a kedvencüket átszabják mindenféle ok vagy magyarázat nélkül. Ha készülne egy Thelma és Louise feldolgozás amiben a két főhősnőt lecserélnék férfiakra, vagy a következő Penge filmben a címszereplő fehér lenne, a rajongók akkor is felháborodnának.

A progresszívek szép sorban mindenkit megtámadnak, senki nem maradhat békében a fenekén. Ahogy megtalálnak egy szubkultúrát, rögtön kiderítik, hogy az szexista, rasszista, meg fób mindenféle szexuális beállítottsággal szemben aminek a képviselőit élőben még sosem látták. Természetesen a geek kultúra sem maradhatott ki, a legkevésbé maszkulin, legártalmatlanabb szerencsétlenek köre, akik fél karjukat adnák egy geek barátnőért, de legalább két lábujjat már azért is, ha csak feltűnne egy nő az érdeklődési körükben. A mandiner sci-fi részlege véres szájjal marcangolja szét szerencsétlen geekeket akik egyébként az egészről mit sem sejtve csak szórakozni akartak a kedvenc hobbijuk társaságában egy kényelmes fotelban. Lássuk...

Hogy kerül a legrangosabb fantasztikus irodalmi díj jelöltjei közé egy Űrraptorok fenékinváziója című, űrdínós melegpornó-novella?

A kérdés jogos, csak nem úgy ahogy hiszed. Tényleg, hogy kerül buzulás az úgynevezett "szélsőjobbosok" ajánlásai közé, akik szerinted gyűlölik a melegeket?

Mi köze van a Hugo körüli jobboldali csoportoknak és a Gamergate-nek az amerikai alternatív jobboldalhoz?

Mármint, jól értem, mi köze a jobboldali csoportoknak az alternatív jobboldalhoz? Ez valami beugratós kérdés? És egyáltalán hogy jön ide a Gamergate, aminek se a Hugóhoz, se a sci-fihez semmi köze?

Ahhoz, hogy megértsük a történéseket, nem árt, hogy ha tisztában vagyunk azzal, hogy hogyan osztják ki a Hugo-díjakat.

Igen, az tényleg nem árt, úgyhogy segítek egy kicsit: A kétezres évek elejéig a legjobb írások kapták a díjakat, azóta viszont nemi szerv, bőrszín, szexualitás, valamint politikai hovatartozás szerint osztogatják az elismerést. Még mielőtt valaki félreértené, ez nem azt jelenti, hogy konzervatív hetero fehér férfiak kapnak díjat minden évben; ilyesmi a legrangosabb regény kategóriában hozzávetőleg 15 éve nem fordult elő. Az utóbbi 5 évben 3 nő nyert, egy kínai, és az egyetlen fehér férfi a vérbalos John Scalzi volt, a fehér- és férfiellenes propaganda űrnaszádja. Ilyen körülmények mellett arról hablatyolni, hogy itt valamiféle fehér férfiuralom lenne, azt hiszem értelmetlen.

2013-ban aztán létrejött egy ellenmozgalom, ami...

...azt akarta elérni, hogy végre egy politikától mentes, nem feltétlenül szépirodalmi igényű mű nyerjen Hugo-díjat.

"Szépirodalmi igény" alatt természetesen a progresszív dogmát kell érteni - Hugószemmel az a szépirodalom, ami a kisebbségek keserű sorsát ecseteli a gonosz elnyomó fehér férfiak igájában. Ezt beleértve a fogalmazás találó: a bús blökik ellenkampány elsődleges célja a politikamentes Hugo volt. Nem jobbos, nem fehér, nem hetero és nem férfi, hanem politikai befolyástól mentes. Afféle "vissza a gyökerekhez" gondolat volt ez, egy felhívás arra, hogy a tudományos fantasztikum világában térjünk vissza a tudományhoz és fantasztikumhoz a beteg progresszív ideológia helyett. Elvégre nincs is annál süketebb elképzelés, mint hogy a.) az univerzum létének évmilliárdjai során minden fontos kérdés a bőrszínről, nemi szervről és nemi beállítottságról fog szólni; b.) itt és most, a 21. századi földi sci-fi irodalomban muszáj mindennek az aktuális ideológiai agyfaszról szólnia. Ha egyik elképzelés sem helyes, akkor helytelen dolog a Hugót ilyen szempontok alapján osztogatni, márpedig éppen ez történik, ahogy a díjazottak listájáról bárki megállapíthatja.

A jelölésre ajánlott művek között ott volt a szélsőséges nézeteiről elhíresült sci-fi szerző és játékfejlesztő Vox Day egyik novellája is

Áh, ugye tudjuk, aki nem balos az mind "szélsőséges". Vox Day barátunkról előszeretettel hirdetik hogy a fehér faj felsőbbségében hisz, amiben csak az a bökkenő, hogy származására nézve javarészt amerikai indián a srác. A wikipedia oldalát nézve pedig megállapíthatjuk, politikai nézeteinek ismertetése a wiki szerkesztők szerint azt jelenti, hogy politikai ellenfeleinek a mindenféle "interpretációját" idézgetik olyasmikről, amiket sosem mondott. Ez nagyjából olyan, mintha az Anita Sarkeesian szócikk alatt az lenne olvasható: Deansdale szerint hülye. Ugyebár ennél korrektebb hozzáállás nem is létezhet :)

Az ötödik helyezett a No Award opció lett, azaz a többség inkább nem hirdetett volna győztest, csak ne Day műve nyerjen.

Itt pedig már ki is bújt a szög a zsákból, vagyis eljutottunk a hülyék önleleplezéséhez: Vox Day nem azért nem kaphat díjat, mert a könyve rossz, hanem mert konzervatív. A regénye lehet a világ legjobbja, Hugo akkor sem jár neki, mert a politikai nézetei nem kompatibilisek a szavazóbrigádéval. Ez persze azonnal és minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá teszi, hogy a Hugo igenis progresszív fogságban nyűglődik már egy ideje, tehát a bús blökik teljes joggal kampányolnak a politikamentességért. Ugyanis a konzervatív íróknak olyan politikai ellenszélben kellett már évek óta versenyeznie, ahol a szavazók inkább nem osztanak díjat egyáltalán, csak nehogy egy konzervatív kapja. Hiába tagadják, a saját szavaik leplezik le őket.

[Vox Day] újságíróként többször kiállt a fehér felsőbbrendűség mellett, számtalan alkalommal fogalmazott meg homofób, rasszista, nőgyűlölő kommenteket

Ez egyfelől nyilván nem igaz, másfelől mi köze a regényeihez? Hát nem hülye az kéremszépen, aki képes azzal mentegetni magát, hogy "nincs itt semmilyen politikai befolyásoltság, bár a politikai ellenfeleink könyveit elolvasás nélkül dobjuk félre"? Végülis ha "mellékesen" bojkottálnak mindenkit aki nem progresszív akkor "mellékesen" minden díjazott progresszív lesz, vagyis nincs itt semmi bökkenő.

"Vox Day véleménye a nők helyéről a világban"

Ez érdekes aláírás Vox Day tweetje alá, aminek szövege a következő: "A szellemileg egészséges nő jót akar a férfiaknak. A szellemileg beteg nő rosszat akar a férfiaknak. Mindkét viselkedésmód reaktív." Ebben én még csak a ködös árnyékát sem tudom felfedezni annak, hogy Vox Day valamiféle helyet szán a nőknek. Egy megállapítást tesz a női természet reaktív (valamire reagáló, reflektáló) voltáról, ami lehet igaz vagy téves, de arról nem állít semmit, hogy a nőknek milyeneknek kellene lennie Vox szerint.

propagált jelöltjeik között olyan szerzők is szerepeltek, mint a John C. Wright, akit ugyan a szélesebb szakma is elismer, ugyanakkor – vegyük észre a mintákat – nyíltan homofób és műveiben gyakran direkt vallásos üzeneteket fogalmaz meg.

A szó amit keresel a "keresztény". Nincs benne semmi homofób, egyszerűen csak úgy gondolja, a homoszexualitás nem erény, amit terjeszteni vagy dicsőíteni kellene. Emellett a "vallásos üzenet" nem térítő jellegű, hanem általánosan megfogalmazott erkölcsi értékrend, amiben a jó jó és a rossz rossz. Progresszív szemmel nézve ez nyilván nagy bűn, de hogy ezért miért ne kaphatna Hugót, az rejtély. Keresztény író nem írhat jó sci-fit? Mi van Tolkiennel, ő is szar író volt? A művei hemzsegnek a vallásos üzenetektől, talán nyilvánítsátok posztumusz tehetségtelenné.

(Sajnos a kortárs sci-fi nagyon nehezen jut be hazánkba, gyakorlatilag alig-alig lehet valamit magyarul megtalálni. Nekem van szerencsém John C. Wright "Awake in the Night Land" c. művét eredetiben olvasni, és annak ellenére, hogy a veretes ókori nyelvezete izzasztó olvasmánnyá teszi, az egyik legkiemelkedőbb mű amit valaha is kézbe vettem.)

az állítás, ami szerint ők csak politika- és ideológiamentes szórakoztatásra vágynak, elsősorban azt jelenti, hogy olyan irodalmat szeretnének, amiben nincs helye az általuk baloldalinak, progresszívnek tartott elemeknek: különös tekintettel a kisebbségekre, LGBTQ+ emberekre vagy éppen nőkre

Égbekiáltó baromság azt hinni, hogy ha valaki nem szeretne sci-fi címszó alatt aktuálpolitikai propagandát olvasni, az olyan könyvet szeretne helyette, amiben nincsenek nők vagy színesbőrűek. Ezek a félkegyelmű progresszívek nem tudnak elképzelni a két véglet között semmit; valaki vagy kizárólagosan a kisebbségek kérdésével foglalkozik, vagy gyűlöli mindet. Olyan nincs, hogy egyszerűen csak egy olyan könyvet szeretnék olvasni, ami nem arról szól, hogy a fehér férfi öl, butít és nyomorba dönt. Eleve mekkora húgyagyúság az a képzettársítás, hogy a nők "baloldali elem"? De ugyanígy persze kérdezhetném azt is: mióta baloldali állásfoglalás négernek vagy melegnek lenni? Milo Yiannopoulos, az alternatív jobboldal egyik nemrég született vezéregyénisége történetesen "veszélyes köcsög turné" néven tart előadói körutat (értsd: nyíltan meleg a srác), de gondolom ez téged nem zökkent ki abból a téveszméből, hogy a jobbosok homofóbok és melegnek lenni egyenlő a balossággal.

És itt eljutottunk a következő önleleplezéshez: hiába hirdetitek fröcsögve, hogy a progresszív sci-fit unó írók és olvasók mind egy szálig fehér hetero férfiak akik mindent gyűlölnek ami nem fehér hetero férfi. Csak rá kell nézni a bús blökikre és még a vakok szemét is rögvest kiveri, hogy vannak köztük nők, melegek, színesbőrűek - csakúgy mint az általuk Hugóra jelöltek között. Nem is igazán értem miért tartjátok jó ötletnek úgy hazudni, hogy egy egyszerű pillantás a témára azonnal lebuktat benneteket. Mi a fenének magyarázod, hogy ezek az emberek utálják az általatok kisebbségeknek aposztrofált csoportokat miközben vannak köztük ilyenek és még díjakra is jelölik őket?!

A 2015-ös kampány során a Sad Puppies 60 javaslatából 51, a Rabid Puppies 67 javaslatából pedig 58 jelölt lett, ezzel több kategóriában csak általuk ajánlott szerzőre lehetett szavazni, ami azt eredményezte, hogy a végleges szavazáson ezeken a listákon egytől egyig a No Award végzett az első helyen, azaz nem osztottak díjat.

Vagyis kiderült: egy progresszív inkább szavaz a semmire, mint valami konzervatívra. De ne aggódjunk, nem politikai, hanem szigorúan szakmai alapon! Azok a könyvek amiket el sem olvastak biztosan bűnrosszak voltak, nem érdemeltek egyetlen szavazatot sem.

sokat változott a Sad Puppies listájának összetétele is, bekerültek olyan jelöltek is – például Neil Gaiman – akiknek a korábbi években minden bizonnyal kevesebb esélye lett volna

Mármint az a Neil Gaiman, aki 2002-ben és 2009-ben is megnyerte a Hugót, emellett Nebula és Bram Stoker díja is van? Hmmmm. Mellesleg Gaiman balos, úgyhogy homokszem került a gépezetbe... Egészen tuti, hogy nem azért jelölték Gaimant, mert jó könyvet írt? Tudod, politikamentes sci-fit. Ezek a bús blökik annyira szélsőjobbosok, hogy balos figurákat jelölnek díjakra, ezzel azt az egészen komikus hatást érve el, hogy a balosok elkezdik becsmérelni egymást a jobbos jelölések miatt. Amellett, hogy ez leleplezi a progresszív hazudozást a blökikről, még nevetségessé is teszi a balosokat akik egymás torkát is elharapnák ha ezzel a politikai ellenfeleiknek ártani tudnak.

Chuck Tingle valódi neve és személyazonossága nem ismert, interjúi során végig az általa alakított figurát adja, nyilvánosan pedig nem szokott szerepelni, így nem volt meglepő, hogy bejelentette: ha nyer, nem ő veszi át a díjat. Amire senki nem számíthatott, hogy Zoë Quinnt kéri fel erre. Quinn játékfejlesztő, illetve az interenetes zaklatás és a nők elleni erőszak ellen küzdő aktivista. Quinn akkor vált híressé, mikor exbarátja azt hazudta róla, hogy a nő lefeküdt a Gawker-birodalomba tartozó gameroldal, a Kotaku egyik munkatársával azért, hogy a játékáról pozitív kritikát kapjon.

Hagyjuk már az idióta rizsát, bizonyított tény hogy a ribanc legalább 5 nevesített újságíróval feküdt le némi publicitásért cserébe. Mint "játékfejlesztő" egyetlen kreálmánya a "depresszió küldetés" nevezetű végbéltükrözés, és a botrány óta a patreonból él, amit "áldozatként" üzemeltet. Valójában semmi köze sem a sci-fihez, sem a számítógépes játékok világához, csak azért lett ismert, mert nagyon hangosan visít hogy őt mennyire bántják a gonosz nőgyűlölők, ezzel alkalmat adva a rengeteg progresszív kergemarhának az ujjal mutogatásra és naugyemegmondtamozásra.

Ezzel a váddal indult el a Gamergate, ami gyökeresen felforgatta a videojátékos világot.

Ha már szóba került a Gamergate, annak is pontosan ugyanaz volt a célja mint a bús blökiknek: kiebrudalni az idióta propagandát a szubkultúrájukból. Végülis el lehet azon filozofálni, hogy mekkora kreténség kisebbségek elnyomásáról beszélni olyan iparágakban, ahol a termékeket az emberek online rendelik meg és egyedül fogyasztják őket otthonuk nyugalmában. Hogy a fészkes fenébe lehetne megakadályozni egy nőt, meleget vagy négert abban, hogy a Steam accountján megvásároljon egy játékot, letöltse, majd akár halála napjáig játsszon vele? Ugyanez elmondható a könyvekre is, de pont ugyanannyira a játékok vagy könyvek írására is. Ki akadályozta JK Rowlingot abban, hogy minden idők egyik legsikeresebb és leggazdagabb írója legyen? Mi akadályoz bárkit abban, hogy a word-jében bepötyögjön valamit és aztán feltöltse az amazonra mint ebookot? Még ha egyesek akarnák is a kisebbségek elnyomását, nem létezik rá módszer, technológia. Ahogy pedig a Hugo legutóbbi 10 évén látszik, ha valakik el voltak nyomva díjazás terén azok pont a konzervatív hetero fehér férfiak voltak. Progresszívék szerint egy olyan kifacsarodott világban élünk, ahol az van elnyomva aki minden évben díjat nyer, és azok által akik soha nem nyernek semmit. Brilliáns!

(A Gamergate-ről szóló anyagot inkább kihagyom, mert így is túl hosszú lesz a cikk. Összesítésként annyit, hogy egy gramm igazság nincs benne.)

Az alt-right elsőre egy rossz viccnek tűnik.

Hát ti biztos nem nevettek, az tény :) Mi annál jobban szórakozunk a tehetetlenségeteken.

Ha valakit érdekel az új jobboldal az értelemszerűen ne a kultúrmarxista ellenfeleik leírásaiból tájékozódjon, hanem nézze meg ramzpaul youtube csatornáját vagy olvassa Milo és az egyéb hiteles figurák írásait elsőkézből. Nincs bennük semmi szélsőségesség, egyszerűen csak annyit akarnak, hogy a beteg libsi propagandagépezet álljon le és ne mérgezze tovább se őket, se a közösségeiket. Ez egy teljesen tisztelhető célkitűzés, de a balosok természetesen elfogadhatatlannak tartják, mert nekik muszáj az egész világot a saját képükre formálni...

a videojátékosok legalább 50%-a nő

Eljutottunk a fogyatékosok következő önlelelplezéséhez: miféle nőelnyomásról beszélhetnénk egy iparágban ami már most felerészt a nőkre épül? Hol van az a hülyeség, hogy "a férfiak nem akarják beengedni a nőket" ha egyszer a nők már rég bent vannak, a férfiakkal egyenlő számban? Nem tudja a jobb száj, mit hazudik a bal?

a képregényfilmeket pedig ma már egyforma arányban nézik nők és férfiak

Akkor ugye abbahagyjátok a hülye vetítést a nők kirekesztéséről? Mit akartok még ezen felül elérni? Az lesz az egyenlőség ha a rajongók (a geek-ek) kétharmada vagy háromnegyede lesz nő?

Ezek a változások pedig új kihívásokat teremtenek az alkotók számára, az új fogyasztói rétegek ugyanis egyre hangosabban követelik, hogy vegyék figyelembe az igényeiket.

...azt hiszem arra akartál utalni, hogy egy bizonyos ideológia hívei egyre hangosabban követelik, hogy kizárólag olyan játék jelenhessen meg amire áldásukat adják. A GTA5-öt például kitiltattátok Ausztrália legnagyobb áruházaiból, a DoAX3-at a japán kiadó meg már el se vitte az USA-ba, tudva hogy úgyis véresre hörögnétek magatokat a bikinis csajok látványán. Ezt jelenti újabban a diverzitás: mindent meg kell semmisíteni ami nem passzol egy merev és életellenes ideológiához. Micsoda öröm az mindenkinek, hogy az eddig szabadon alkotó játékfejlesztőket most már fürtökben zaklatjátok, hogy minden játékban legyen színes leszbikus főhősnő, de ne legyen se túlszexualizált, se túl kevéssé, és az ellenséges karakterek között ne legyen semmilyen kisebbség, mert az az ő gyűlöletük lenne, ésatöbbi, ésatöbbi. Lehet pezsgőt bontani bazmeg, a haladó szellemű hóhérok végre egyformára diverzifikáltak minden játékot a szent cenzúra erejével!

Az eddig mellőzött csoportok hangja pedig egyre erősebb és erre előbb vagy utóbb az iparágaknak is reagálnia kell

Fordítás: az úgynevezett "mellőzött csoportok" (akiket senki nem akadályoz sem a tartalmak előállításában, sem a fogyasztásában) most kényszerítik az ipart arra, hogy kizárólag őket mutassa pozitív szerepekben, mert a fehér férfiak ilyen ábrázolása az ő "elnyomásuk". Világos.

Arról nem beszél senki, hogy a hard sci-fi és az "egészestés" PC/konzol játékok fogyasztói elsősorban még mindig a fehér férfiak - fehérek azért, mert a nyugati országokban számbeli többségben vagyunk; férfiak pedig azért, mert minket jobban érdekelnek bizonyos dolgok (pl. a technológia, a versenyre épülő játék, stb.), mint a nőket. A játékipar és a sci-fi irodalom pedig, mint a vevőket kiszolgáló kapitalista szellemű iparágak a közönség igényeit próbálják kielégíteni. 2+2 általában 4, és ez esetben is arról van szó, hogy az ipar annak termel akitől a legtöbb suskát várja, akik pedig még mindig a fehér férfiak. És ez nem baj vagy bűn vagy hiba! A nők is elköltik a pénzüket, meg a színesek is (sőt, még a melegek és transzneműek is), csak másra. Arra amire ők akarják. Nem szükséges minden művészeti ágat olyanra cenzúrázni, hogy a "kisebbségek" pont ugyanannyi pénzt akarjanak rá költeni mint a többség. Bár speciel a nők többségben vannak a férfiakhoz képest, de ezt most söpörjük a szőnyeg alá.

pár éve még a nagyközönséget nem érdekelte, hogy egy képregénykiadó sorozatai között hánynak főszereplője nő, vagy, hogy egy videojátékban lehet-e heteroszexuális fehér férfin kívül más a főhős

Nohát, csak így nyíltan beismerődik, hogy amíg a retkes balos politika be nem szállt a bizniszbe addig a valódi vevőket egyáltalán nem érdekelte a balos ideológia? Hát hányszor leplezi le saját magát ez a cikk?! Lassan úgy érzem nekem nem is kellene reagálnom, az író több érvet hoz maga ellen, mint mellett. Itt legalábbis én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, hogy a nagy hisztéria az alkotók és alkotottak bőrszíne, nemi szerve és nemi beállítottsága körül akkor kezdődött, amikor a progresszívek betörtek a különböző kreatív iparágakba, és külsősként kezdtek el belepofázni, hogy minek hogyan kellene kinéznie. Nem a vevők vágya a leszbikus néger főhősnő, hanem olyanoké, akik nem veszik meg a terméket se így, se úgy, csak ideológiai okokból okoskodnak kibicként.

Gamergate és a Sad/Rabid Puppies elsősorban a fehér férfiak játszótere lett, olyan fehér férfiaké, akik veszélyeztetve érzik a saját területüket a progresszívektől

Mármint azt a "saját területet", ahol már 10-15 éve semmilyen díjat nem nyerhettek pusztán politikai okokból? Beszart a narratíva, barátom, miszerint a fehér férfiak uralnak mindent, hiszen a játékosok, olvasók és mozibajárók többsége nő. A progresszívek meg egy kretén ideológiai háborút folytatnak egy népcsoport ellen bőrszín, nemi szerv és nemi beállítottság alapján, vagyis egyértelműen szexisták, rasszisták és heterofóbok. Ja, azt szabad? Bocs, nem tudtam, hogy van jó rasszizmus és szexizmus, hogy létezik jó gyűlölet és jó kirekesztés. Én a magam konzervatív módján még nem tartok itt, azt hittem a gyűlölet úgy en bloc elítélendő, akkor is ha a célpontjai nem barnák hanem fehérek.

a geek kultúra mainstream része egyre sokszínűbb

Érdekes dolog egy szubkultúra sokszínűségét az alkotók nemi szervén mérni, ráadásul úgy, hogy minél több a nő és kevesebb a férfi, annál nagyobb a sokszínűség. Nekem például az jön reflexből, hogy sokszínűség tekintetében a műveket vizsgálnám, és nem ugyanazt az ideológiai maszlagot keresném mindegyikben, hanem az újdonságot, a kreativitást. Meg az, hogy a sokszínűséghez a "vallásos üzenet" hozzáad, a tiltása viszont elvesz belőle. A baloldal valahogy mindig cenzúrával akarja növelni a sokszínűséget, a politikai ellenfeleik elnémításával.

az ellenkultúraként létrejövő alt-right képviselői próbálják visszaállítani az általuk dicsőségesnek ítélt korszakot, ha kell fenyegetésekkel, ha kell zaklatással és, ha nincs más akkor azzal, hogy Chuck Tingle-t és az anális raptorait próbálják meg csatasorba állítani

Öööö, vagyis a megabuzi Milo Yiannopoulos és az indián származású haverja azzal akar valamiféle "dicsőségesnek ítélt" hetero-fehér korszakot visszaállítani, hogy amatőr raptorpornóra szavaz? Biztos, hogy jól végiggondoltad te ezt?

Kortárs filmiparunkról nem túl hízelgő a véleményem, de 30 éve még tudtunk nagyot alkotni. Aki nem ismerné a Hófehért, nézze meg, kötelező darab.

Maradva az előző témánál, a jól bevált fisking üzemmódban reagálnék Zöldhajúlány nemi erőszakkal kapcsolatos írására. Vigyázat, a cikk második felében csúnya szavak is találhatóak...

Amikor egy tizenéves lányt egy egész osztály előtt szégyenít meg a tanára, kizárólag azért, mert rózsaszín tincs van a hajában

Rosszul kezded, kolléga, ennek ugyanis semmi köze a nemi erőszakhoz, ráadásul a kutyát sem érdekli. Tipikusan gyermeteg first world problem.

a tömeg növekszik és hamarosan kritikus tömeggé fog alakulni. A tömeg, amelyikben azok az emberek vannak, akiket tárgynak tekintettek és akik szerint ez rossz

Ez a "tárgynak tekintés" orbitális baromság, szerintem ne erőltesd. Semmi alapja vagy értelme nincsen - példának okáért a rózsaszín tincs miatt papoló tanár milyen értelemben nézte tárgynak a diákot? Kapcsolgatta mint egy lámpát, vagy tologatta mint egy szekrényt?
A világon senki nem tekint minden szituációban minden idegenre úgy, hogy annak a teljes személyisége érdekelje. Te sem, és azok a feministák sem, akiktől ezt a flúgos elméletet hallottad. Egy pénztáros gyerekkora vagy hobbijai téged is pont ugyanannyira nem érdekelnek, amennyire a lottósorsolás bemondójáé vagy a gyufaárus kislányé. Az emberek egymásban többnyire csak azt látják ami érdekli őket. Ez nem a többiek felé irányított sértés, hanem egyszerűen csak nem vagyunk képesek emberek ezreit a komplexitásuk teljességében látni, s még ha képesek lennénk sem lenne okunk rá hogy megtegyük. Szóval felejtsd el ezt az "objektifikációs" baromságot. Még abban a feminista sikítófrászban sincs semmi rossz vagy természetellenes, ha egy férfi nőként néz egy nőre. Az meg aztán végképp garantált, hogy ennek a nemi erőszakhoz semmi köze nincsen. (Egyáltalán az erőszakról akarsz te beszélni? Félreértettem valamit?)

Elegünk van az áldozathibáztatásból, a görcsös hitből az igazságos világban, a sumákolásból, a relativizálásból, abból, hogy ezt bárki is megúszhatja, de legjobban a félelemből van elegünk.

Ez így elég kusza és összefüggéstelen, talán vegyük sorjában.

Az áldozathibáztatás jobbára üres műszó, ami mögül hiányzik a tartalom - kábé mint a tárgyiasítás esetében. Az áldozatot senki nem hibáztatja azért, amit az elkövető elkövetett. Az áldozat esetében azt szokták felemlegetni, ha a saját figyelmetlenségével az elkövető kezére játszott. Ez nem az ő személyes keresztre feszítése akar lenni, és főleg nem a felelősség rátolása, hanem intő jellegű tanmese a többi potenciális áldozatnak, hogy mire érdemes figyelniük a jövőben. Ez egy olyan dolog, ami az áldozatok számát csökkenti - remélem nincs bajod a nemi erőszakok számának csökkentésével, és nem fogsz elítélni valamit ami ezt segíti elő.

Az "igazságos világ" kiszólást egyelőre értelmezni sem tudom részedről, talán valami a későbbiekben majd kontextusba helyezi.

Sumákolás? Relativizálás? Remélem ebbe beleérted az összes politikai / ideológiai maszatolást is, ami a téma körül zajlik; a pánikkeltést, a hamis "statisztikákat", a férfiellenes propagandát.

A "megúszás" egy komplex probléma, így nem is tudom érdemes-e egyáltalán kifejtenem. A lényege tömören annyi, hogy az igazságszolgáltatásban a bűnösséget bizonyítani kell, és akinél ez nem sikerül, az nem megy börtönbe. Ez a rendszer természetes és normális velejárója, nem pedig hiba amit ki kellene javítani. Ez ugyanis a biztosíték arra, hogy nem büntetünk ártatlanokat, ami ugyebár sokkal nagyobb probléma lenne, mint ha egy bűnös megmenekül. (Milyen országban szeretnél élni, ahol téged az én szavamra bármikor lesittelnek bizonyíték nélkül is, vagy olyanban ahol a bíróság szeretné ha a vádjaimat bizonyítanám is?) Aki pedig a büntetését letöltötte, az megbűnhődött, az embereknek nem kell tovább zaklatni őt merő önszorgalomból, elméletileg tiszta lappal kezdhet új életet.

Ha eleged van a félelemből, akkor a legegyszerűbb megoldás ha abbahagyod. Okod nincs rá, és senki nem is kényszerít rá - az a te magánügyed, hogy elhitted a hazugságokat és bepánikoltál. Nézd meg a rendőrség statisztikáit, közel sem adnak okot semmiféle félelemre. Egy férfinak a szó szoros értelmében legalább százszor akkora oka lenne félni egy késeléstől vagy rablástól, mint a nőknek a nemi erőszaktól.
Ja, hogy a feministák mást állítanak, szerintük minden 4 nőből 7-et erőszakolnak meg naponta? Ezt kérd számon rajtuk, valóságalap nélküli pánikkeltő baromság. Nem a társadalom hibája, hogy egy politikai mozgalom hazudik neked.

Félünk a rövidnadrágtól, [stb, stb.]

Hagyd abba és elmúlik...

Ha azt kiabálják utánam az utcám, hogy “jaj, de szétbasználak, rázzad csak a picsádat”, akkor mindenki elfordítja a fejét.

Érdekes, én még soha életemben nem hallottam ilyet utcán kiabálni, pedig gyanítom hogy vagyok kétszer annyi idős mint te. Mellesleg ez nem úgy működik, hogy ha a neked beszólót nem veri meg senki akkor téged megerőszakoltak, vagy hogy a kívülállók az erőszakot is tétlenül néznék. A feministák hülye lázálmának, vagyis a "nemi erőszak kultúrájának" semmi köze ahhoz, hogy vannak taplók akik az utcán beszólogatnak. Nem lehet a kettőt összemosni - ennek kábé annyi értelme lenne, mint a "fegyveres rablás kultúrájáról" beszélni mivel sok a bolti lopás.

Ha a pincérlányt zaklatja a vendég, akkor a kollégái pultnak támaszkodva, karba tett kézzel állnak és élvezik a műsort.

Nem tudom ilyet hol tapasztaltál, ez nettó hülyeség. Emellett tanuljunk már meg különbséget tenni beavatkozást igénylő és nem igénylő szituációk között, és ne tegyünk közéjük fals egyenlőségjelet. Egy pincérnek beszólni ugyanúgy nem nemi erőszak, mint az utcán szólni be valakinek, úgyhogy ebben a nyílt levélben ez még mindig csak üres vetítés.

Ha egy lány azon gondolkodik, hogy milyen lehetőségei vannak a zaklatói ellen, akkor rá kell jönnie, hogy amíg nem támadják meg fizikailag, addig nem tehet semmit.

Ugyanez vonatkozik fiúkra is, szóval eljött a nemi egyenlőség kánaánja, bonts pezsgőt. Amíg valaki nem csinál ellened semmi törvényellenest, addig nem is igazán van mit tenni ellene. A te érzelmi kényelmetlenséged vagy zavarod még nem ok mások megbüntetésére. Ja, csak jelezném: egy utcai beszólás akkor sem minősül zaklatásnak, ha nagyon tapló. Megpróbálhatod ráfogni, hogy a "megdugnálak" valamiféle szexista diszkrimináció, de nagy hülyeség lenne.

Ha felszállsz a buszra jól nézd meg, hogy ki ül mögötted, mert könnyen kaphatsz valami fehéret, meleget és ragadósat a hajadra.

Elnézést, hogy ezen a ponton hangnemet váltok, de átléptük a határt amíg kultúremberként lehetett reagálni: na ugyan menj már a fészkes fenébe. Ne csinálj úgy, mintha ez valami elterjedt dolog lenne, ami bárkivel megeshet. Gondolom a te rémálomvilágodban minden buszon veri valaki a f*szát, hogy valami idegen nőre élvezzen, de a képzelgéseidet ne keverd össze a valósággal. Emellett gondolom azt is sejted, hogy ha ez valóban megtörténik, az már törvényileg büntetendő, tehát a társadalom ellenzi, a rendőrség feljelentés esetén eljár, az elkövetőt megbüntetik. Mit akarsz még ezen felül??? És ismételgetnem kell önmagam, de sebaj: ne mossunk össze dolgokat. A beszólás nem szexuális zaklatás és a szexuális zaklatás nem nemi erőszak. Az egyik nem jelenti azt, hogy a másikból is pont annyi létezik, az egyik nem a másik "kultúrája".

Ha egy nőt ketten lefognak miközben a harmadik megerőszakolja, akkor azt mondják, hogy amúgy is szeretett kefélni.

Ez is körülbelül annyira mindennapos, mint a buszos témád. Ha te ettől rettegsz, akkor a net nem tud rajtad segíteni, nyílt levelek helyet inkább pszichiáternél próbálkozz.

A következő három mondatot kérlek olvasd fel hangosan

Nem olvasom, és a jó édes anyádat. Aki ilyeneket leír, mint te, az vagy nagyon hülye, vagy direkt fröcsög. Egyik sem jobb a másiknál, és nem is érdekel melyik táborba tartozol. A nemi erőszakra senki nem mondja, hogy "megérdemelte" - kivéve ha férfival történik, mondjuk börtönben. (Az persze senkit nem izgat, téged pont ugyanúgy nem mint bármelyik másik feministát.) A "ha jobban vigyázott volna ez nem következik be" nem egyenlő azzal, hogy "megérdemelte". Azt gondolni, hogy nem történt erőszak szintén nem egyenlő azzal, hogy "megérdemelte".

Szeretnék valamit még most leszögezni. Nincs olyan, hogy valaki “megérdemli”. Nincsen.

Tényleg? Na ne bassz! Mutass nekem egy embert, aki szerint van, vagy menj a fenébe az álszent magamutogatásoddal, amivel jól beugatsz a nem létező csúnya gonosz bácsiknak.

A nemi erőszak, a molesztálás, a zaklatás, a bántalmazás nem nézőpont vagy viszonyítás kérdése és semmi köze nincsen ahhoz, hogy az áldozat mit gondolt, mondott, tett, vagy nem tett előtte.

Kevered a szezont a fazonnal. Valakinek a szóbeli állítása nem tény, hanem egy szóbeli állítás, aminek az igazságtartalmát vizsgálni kell, és ennek igenis van köze ahhoz, hogy az illető mit mondott és tett. Amennyiben az erőszak megtörténte tényszerűen kiderül, a bíróság a tettest elítéli, úgyhogy megintcsak azt kérdem: mit akarsz még ezen felül? Viszont amíg a nemi erőszak csak egy állítás valakinek a szájából, addig nem áldozat van és elkövető, hanem vádló és vádlott, és bármelyik vád lehet hamis, még akkor is ha te ezt nem szeretnéd megérteni. Vannak ügyek amikben a vádlott az áldozat, mivel hamisan vádolták. A bíróságnak nem az a dolga, hogy a nőknek higgyen és minden megvádolt férfit levarrjon, hanem hogy megpróbálja kideríteni az igazságot.

Ezek a borzalmak csak és kizárólag annak a következményei, hogy az elkövető nem embernek tekinti a másikat, hanem egy tárgynak. Mondjuk egy pohárnak, amibe beledughatja az ujját.

Nem érzed, hogy ezzel az értelmetlen feminista handabandával nem mész semmire? Eggyel sem fognak kevesebb nőt megerőszakolni csak azért, mert te erről a hülye "tárgyiasításról" papolsz. A törvény szempontjából amúgyis teljesen mindegy, hogy az elkövető minek nézi az áldozatot, az ilyen fogalmi zsonglőrködést a normális emberek szívből leszarják, teljes joggal. Csak az számít, ami történt, a te feminista interpretációd lényegtelen. Azt meg a nevedben szégyellem, hogy el kell magyaráznom: a hasonlatok nem teljes fogalmi azonosítások, a feministákon kívül senki nem olyan hülye, hogy azt gondolja, a nők poharak.

Most valami nagyon durvát fogok mondani. Nem poharak vagyunk. Nem tárgyak. Emberek vagyunk.

Kezdek kételkedni...

Mondhatunk nemet és az nem jelent semmi mást, csak azt, hogy nem.

És mit akarsz ezzel mondani? A férfiak 99,9%-a tiszteletben tartja a döntéseiteket, a 0,1% nemi erőszakoló meg nem, akiket ezért a törvény szigorúan büntet. Miért vagy olyan hülye, hogy szerinted ezt magyaráznod kell másoknak? Mindenki tisztában van azzal amit nagy mellénnyel előadsz, csak te képzeled magad forradalmi megmondóembernek, aki a férfiak neandervölgyi csordáinak elhozza a szellemi világosságot. Egy értetlen gyerek vagy a felnőttek között, aranyom.

Ha valaki - bárki - nem tudja értelmezni a visszautasítást és erőszakot követ el egy másik ember ellen, akkor ezt a valakit felelősségre kell vonni, el kell távolítani az áldozat közeléből, de leginkább mindenki más közeléből is.

Baszod, feltaláltad, hogy a nemi erőszakot büntetni kellene... Képzeld, ez már Hammurabi kőtábláin is rögzítve van, úgyhogy évezredeket késtél a felismeréseddel. A társadalom pontosan azt csinálja amit durcásan követelsz, úgyhogy ideje némi önvizsgálatot tartani.

Soha, de soha nem lehet belőle ünnepelt sztár, köztiszteletben álló személy, sőt, az is elképzelhető, hogy soha nem lehet többé a közössége, vagy a társadalom teljes értékű tagja, a nevét pedig egyetlen egy helyre véshetik fel: a sírkövére.

Úgy érzem számodra a nemi erőszak a létezés alfája és omegája, az egyetlen dolog ami meghatározza egy ember életét vagy munkásságát. Képzeld, a felnőtt emberek ennél azért távolabbra is képesek látni. A büntetést a társadalom börtönben méri, nem életre szóló mocskolódásban. Nagyon sokan vannak, akik elkövettek ilyen-olyan bűnöket, és aztán mégis teljes értékű tagjai lettek a közösségeiknek. Talán kérdezd meg a szüleidet olyan fogalmakról, mint a megbocsátás és a megbánás, esetleg a fiatalkori tévedések és hibák.

Most az a helyzet, hogy mindezt meg lehet úszni.

Hja, aki miatt fröcsögsz, az is milyen jól "megúszta", mi? Leülte a börtönbüntetését, de ez nem volt elég; fél évszázaddal később valaki előásta a múltat, így most bemocskolták a nevét, a karrierjét tönkretették, az életművét lerombolták. Most nem csinált ugyan semmit, de kiderült, hogy 1961-ben igen, és nem számít, hogy akkor leülte érte a büntetést, az illetőt teljesen el kell taposni, mert TE annyira kurvára fel vagy háborodva. És szerinted még ez sem elég büntetés, sőt, ez a megúszás! Egyszer ússz meg te is így valamit, hasznos tapasztalat lesz.

Az anyukáinkat, nagymamáinkat már csak meghallgatni tudjuk.

Eddig azt hittem a feministák szerint csak minden negyedik/ötödik nőt erőszakoltak meg, de a felvetésed arra utal, hogy valójában mindegyiket. Talán a te anyukádnak is le kellene ülni veled, és felvilágosítani, hogy a nemi erőszak közel sem olyan elterjedt dolog, mint hiszed, és hogy te magad kelted azt a pánikot ami miatt panaszkodsz.

Nem kell, hogy te legyél a következő szülő, akinek a gyereke öngyilkos lesz, mert nem hittek neki.

Micsoda véletlen, pont ma délelőtt linkeltem egy cikket ami egy öngyilkos fiúról szólt, akinek az életét egy hamis vád tette tönkre... Erről is írsz majd egy nyílt levelet? A rohadt tetves hazudozókról, akik úgy rombolnak le életeket, hogy még csak meg sem büntetik érte őket?

Az erőszak nem menő.

Jaj...

Sem ünneplésre, sem istenítésre, de még csak egy pacsira sem érdemes.

Mert Kiss Lászlót aztán kurvára ünneplik és istenítik, ugye, te szerencsétlen? Tele a sajtó hozsannával...

Ha ebben egyetértünk, akkor kezdj el figyelni erre a környezetedben.

LEGYÉL PARANOIÁS! Elegünk van a félelemből, úgyhogy terjesztjük!

Ne légy része a sunyi, összekacsintó bandának, ami lehetővé teszi, hogy az elkövetők megússzák.

Az anyád kedves büdös picsáját :)

Ha valaki segítségért kiált, akkor segíts neki.

Na így kell egy mondattal 50 év feminizmust lerombolni: könyörögj a férfiaknak, hogy védjenek meg, te erős és önálló nő, te biciklitlen hal, te grrrl power szupernő aki mindenre képes amire a férfiak, tűsarkúban hátrafelé. Sarkeesian meg videót csinál, hogy a "segítségért kiáltó leányka" micsoda hazug klisé, ugyebár.
Elárulok valamit: a férfiak temiattad vonakodnak egyre inkább a segítségnyújtástól ilyen helyzetekben. Amíg a nők normálisak voltak, addig a férfiaknak eszébe sem jutott nem segíteni, és nem kevesen az életüket is idegen nők megmentésére áldozták. Azzal amit csinálsz, a mocskolódással és hazudozással, csak azt éred el, hogy amikor neked lenne szükséged segítségre, középső ujjak tengerét fogod látni, olyan férfiak kezein, akiknek elege van ebből a femináci maszlagból.

Ne élj vissza a testi fölényeddel.

Most akkor nemi erőszakolók vagyunk a szemedben, vagy ingyen testőrök? A kettő egyszerre kicsit tudathasadásos. Attól kérsz védelmet akit nemi erőszakkal vádolsz...?

Utóiratképpen pedig üdvözöltetem a sok fékezett habzásút, aki tátott szájjal bólogat és reblogol mert nincs elég esze átlátni a témát. Savanyú az a világ, amiben ilyen átlátszó ordenáré dumával híveket lehet szerezni.

Ez a legundorítóbb téma a világon, de amíg a feministák erőltetik, addig sajnos a normális embereknek is muszáj foglalkozni vele. Most például a Zindexen hirdeti valami lánglelkű lovag, hogy internetes listát kellene készíteni a szexuális bűnözőkről.

Az ilyesmi az USA-ban már régóta létezik, és legalább annyi gondot okoz mint hasznot. Én speciel valahogy nem tudok jó szívvel támogatni semmiféle kezdeményezést, ami miatt ártatlan emberek halnak meg. Ha megfontolt lenne a törvényalkotás és épelméjű emberek kezében lenne az ilyen listák karbantartása, akkor talán még jó is lehetne az ötlet, de sajnos mindig a leghülyébb szélsőségesek lobbiznak az ilyesmiért. Olyanok, akik az ártatlan férfiak meghurcolását nem látják, és nem is érdekli őket a potenciálisan "megmentett" nőkkel szembeállítva. 10 vagy 100 ártatlan férfi halála csak apró hiba a nővédő rendszerben, nincs jelentősége.

A társadalmunkat a progresszív eszmékkel folyamatosan teszik egyre paranoiásabbá. Miközben a nemi erőszakok száma évtizedek óta folyamatosan csökken, és jelenleg történelmi mélyponton van, a Zindex ilyen szalagcímekkel hülyíti a népet: "Vannak magániskolák, ahol mindennapos a szexuális erőszak". Kattintás után kiderül, hogy New England 67 különböző iskolájáról beszélnek, ahol 25 év alatt összesen 200 bejelentés érkezett. Gyors matek szerint ez évente, helyenként 0,11 esetet jelent - magyarul minden ilyen iskolában 9 évente érkezik egy bejelentés. A Zindex szerint a 9 évente és a mindennapos ugyanazt jelenti. Hmmm.

Emberek, féljetek! Minden bokorban nemi erőszakoló lapul, és ez a mocskos férfitársadalom ezt nem csak elfogadja, de egyenesen élteti!

Akkor kezdenek csak igazán szétesni a dolgok, amikor a paranoia prüdériával párosul. A feminista mozgalom hozzállása a szexuális bűnökhöz legalább 50 éve arról szól, hogy egyre ártatlanabb dolgokat vonjanak bele a legdurvább kategóriákba, és büntessék azokat egyre szigorúbban. 20-30 éve az volt a nemi erőszak, ha valakit az akarata ellenére szexre kényszerítettek, és járt érte pár év börtön, hogy az embernek legyen ideje elgondolkodni a tettein. Manapság nyugaton már az is nemi erőszak, ha az egyébként beleegyező, sőt, kezdeményező nő megiszik előtte egy pohár bort - és az "elkövető" csak isteni szerencsével úszhatja meg 20 év fegyház alatt.

A feministák szerint az teljesen rendben van, hogy az amcsi szexuális bűnözők listáján olyanok vannak, mint a saját barátnőjével szexelő tinédzser vagy az agresszív kötekedőt tökön rúgó 7 éves fiú. Mára már ennyire kihígult az, hogy mit is jelent a "szexuális bűn", és ebben a szövegkörnyezetben a listázgatás színtiszta orwelli rémálom. Ráadásul ha megvizsgáljuk, kik és hogyan lobbiznak a listákért, azonnal szembeötlik, hogy folyékonyan hazudnak és rágalmaznak.

Panyi Szabolcs cikke is tömve van színvonaltalan csúsztatásokkal, feminista propagandával, társadalomromboló kultúrmarxista szófosással. Az egész elméletét arra építi, hogy nő még sosem hazudott, tehát egy nő szavát kétségbe vonni nőgyűlölet és erőszakpártiság. Ilyen értelemben a bírósági tárgyalásra sincs szükség, hiszen a vád egyben tökéletes bizonyíték! Csak a rohadt férfitársadalom, az követeli meg az ártatlanság vélelmét, a tárgyilagos vizsgálatot. Ha valaki úgy nyilatkozik, hogy szerinte egy adott ügy részletei homályosak, az egyértelmű jele annak, hogy az egész társadalom üdvözli, ünnepli és akarja a nemi erőszakot, és csak a feministák elszórt kis csapatai harcolnak az össztársadalmi erőszakfesztivál ellen. Mondja ezt annak tükrében is, hogy 1. a nemi erőszak az egyik legszigorúbban büntetett bűncselekmény; 2. a társadalom egyértelműen, nyíltan és durván elítéli a nemi erőszakot (hogy a tetteseket megfosztják minden jelen- és múltbéli rangjuktól, tisztségüktől és érdemüktől, eltörpül jelentőségében amellett, hogy a magánéletüket is lerombolják); 3. a társadalom még azokat is durván meghurcolja, akik egyszerűen csak nem a kellő vérmességgel viszonyulnak a témához (lásd azokat, akik állásukat vesztették vagy a sajtóban kínpadra vonattak emiatt, pl. Maksa Zoltán). Ahhoz, hogy a magyar társadalom bemutassa valakin a nemi erőszakról alkotott véleményét, az illetőnek nem kell nemi erőszakot elkövetnie, még csak meg sem kell hogy vádolják ilyesmivel - elég, ha kételkedni mer egy nő szavában, vagy viccelni mer a témáról.

A Zindex álomvilágában Magyarország olyan hely, ahol az emberek felszabadultan trécselnek arról, hogy milyen frankó is a nemi erőszak, csak egy kicsit több kellene belőle. Tudjuk, a szemét patriarchák már csak ilyenek: összekacsintgatnak a nemi erőszakolókkal, és tulajdonképpen csak kelletlenül, a lenézett nőknek alamizsnát dobó jelleggel zárják őket börtönbe hosszabb időre, mint mások megnyomorítóit. Ez a társadalom olyan hülye, hogy még a saját értékrendjének sem tud megfelelni, hiszen olyasmiért csuk le embereket, amit egyébként ünnepel.

Eközben a hatóságok képviselői (már akik egyáltalán szólni mernek a témában, kontinensenként van 1-2 ilyen ember) arról beszélnek, hogy saját tapasztalataik szerint a szexuális erőszakkal való vádak legalább fele, de akár négyötöde is hamis. Hangsúlyozom: ez nem valamiféle nőellenes társadalmi előítélet, hanem a rendőrök tapasztalata! Garantálom, hogy ezeknek az embereknek sokkal megalapozottabb véleménye van a témában, mint Panyi Szabolcsnak, vagy bármelyik feminista hangadónak, aki laikusként jártatja a száját a mindent ellepő nemi erőszakról és a férfiak gonoszságáról. A sajtót könnyű telepuffogni olyan zagyvaságokkal, hogy minden negyedik-ötödik nőt megerőszakolnak és a rendőrség ehhez röhögve asszisztál, de egy épelméjű ember azért fel tudja mérni, hogy ebben a kérdésben ki tárgyilagos és ki nem.

Az mindenesetre biztos, hogy amíg a szexuális bűnöket nem definiálják elfogadhatóan és nem osztályozzák megfelelően az erkölcsi súlyuk szerint; amíg naponta kerülnek nyilvánosságra hamis vádak; amíg az ártatlanul bebörtönzöttek közül a legtöbben nemi erőszak miatt kerültek rács mögé, addig a listázgatást nyugodtan elfelejthetjük. Semmi szükség arra, hogy elkezdjünk embereket meghurcolni egy rakás hazudozó idióta miatt, akik szerint a magyarok többsége pártolja a nemi erőszakot.

Egy normális ember azt hinné, mindenkinek magánügye hogy mit eszik és mit nem. Egyes vegák persze mindigis sugározták az örömhírt, miszerint ők sokkal szebbek és jobbak mindenki másnál, de a többség nemigen vette őket komolyan. Amíg a nyugati kultúra ép volt, elbírta a hátán ezeket a hülyéket is.

Sajnos a kultúránk már nem ép, sőt, ahogy nyugatra haladunk egyre zakkantabb, és az USA-ban már sportot űznek az emberek hülyévé neveléséből. Kereszteslovagokat és kamikázékat képeznek, akik aztán fél életüket azzal töltik, hogy kussba fröcsögjenek másokat, vagy fenyegetésekkel és életek tönkretételével toroljanak meg képzelt bűnöket. Ennek eddig elsősorban a faji és nemi vonatkozásait ismertük, de újabban a vegák is beszálltak a bizniszbe.

Los Angeles legmenőbb vega étteremláncának tulajdonosairól "kiszivárgott", hogy közel 40 év vegaság után visszatértek a húsevéshez, sőt, a farmjukon állatokat is tartanak ilyen célokra. A felháborodott tömeg internetes gyűlöletkampányt indított, halálos fenyegetéseket küldözget és tüntetéseket szervez az éttermekhez.

Namármost ha valaki egyszerűen csak vega, és nem akar húst enni, azt mi a fészkes fenéért érdekelné, hogy egy étteremtulajdonos mit eszik? A kérdés költői, hiszen egyértelmű, ezek az emberek nem "egyszerűen csak vegák" - nekik ez a vallásuk, és készek machetével menni a hitetleneknek, ha úgy hozza a szükség. A felvilágosult erkölcsösség nevében!

Egyre több téren köszön vissza a progresszív szemléletmód, és bizonyítja újra meg újra, hogy mennyire veszélyes. Akinek a fejében egyszer elültetik a gondolatot, hogy aki másban hisz az gonosz, így szabadon üldözhető és terrorizálható, az nem fog nyugodni míg mindenki életét tönkre nem teszi aki neki nem szimpatikus. Az ilyen embereket fejbe kell verni péklapáttal, és a hibás programozást kicserélni arra, hogy semmi közöd más dolgához, törődj a sajátoddal.

Elborzaszt, hogy manapság zenének csúfolják azt a szórakoztatóipari pénzszivattyúzási tevékenységet, amiben néhány félkegyelmű nigger a fejenként száz szavas szókincsükkel összekrákognak valami értelmetlen baromságot, ami még nyelvtanilag sincs normálisan összerakva. Ezalatt valami zeneipari szakmunkás által összerakott összelopott, és a megfelelő algoritmusok által ellenőrzött prüntyögés szól, mert a baromarcú közönség azt igényli. Egy-egy ilyen szám akár még jól is hangozhat - az ember csak akkor jön rá hogy miféle hulladékkal tömik a fülét, ha jobban odafigyel pár percre. Itt van egy ilyen példának, de ha a rádióban friss amcsi zene szól, 10-ből 9 ugyanez lesz pepitában. Ehhez nem kell semmi tehetség, semmi gyakorlás, semmi kemény befektetett munka, csak pár jó producer meg valaki aki kezeli az autotune-t.

Természetesen nem én vagyok az első aki felfigyelt erre a rohamos hanyatlásra eredetiség, minőség, erkölcs és szókincs terén - aki tud angolul, az itt bővebben tájékozódhat, de én nem akarok erről hosszasan értekezni.

Most biztos vannak akik arra számítanak, hogy elitista módon a komolyzenéről fogok papolni, esetleg arról, hogy bezzeg az 50-es, 60-as években... De nem. Végső soron nincs lényegi különbség a Bohém rapszódia, a Ha belehalna, a Birodalmi induló és a Hegykirály barlangjában között. Mindegyik arról szól, hogy tehetséges emberek nekiültek zenét csinálni - adott esetben szöveggel, máskor anélkül -, és addig-addig formázták, javítgatták a dolgot, míg ki nem alakult a kellemesen csengő végeredmény, aminek az előadásához bizonyos szintű tehetség és gyakorlás szükségeltetik. Mozart és a korabeli filharmonikusok nagyjából ugyanazt csinálták mint a Depeche Mode, csak a technológia változott közben egy kicsit. Hogy ezekből ki mit élvez, csupán ízlés kérdése.

Viszont van a zenének egy másik formája, amikor valaki nem előad valamiféle kottából, de még csak nem is a virtuozitását fitogtatva improvizál, hanem megnyitja a lelkét egy magasabbról érkező sugallat felé, és egyszerűen csak csatornázza azt. Persze aki nem hisz az olyan süketelésben, mint hogy létezik valami a materialista valóságon túl, annak ez egy rakás hülyeségnek tűnhet, dehát na. Csak annyit tudok tanácsolni minden kedves hallgatónak, hogy a zenészhez hasonlóan próbáljon megnyílni, hátha tapasztal valami érdekeset...

Persze nem gond, ha valaki nem látja meg ebben a hűdenagy valamit, lehet szimplán csak élvezni is. Úgyis mindjárt itt a nyár, lehet menni fesztiválokra, és akárhol beüthet valami élmény, ami túlmutat a hétköznapok szürkeségén.

Aki viszont talált az utcai zenészünkben valami érdekfeszítőt, az itt hallhatja közösen alkotni egy magyar csapattal összeverődve :)