Deansdale

Rob Fedders barátunk ismét maradandót alkotott a No-Maam blogon. Az angolul nem tudók kedvéért lefordítom a cikket, mert megér annyit. A szövegben az eredeti linkeket másoltam, értelemszerűen angol nyelvű anyagokra mutatnak. Az idézeteket is én fordítottam, mert nem volt kedvem Rousseau-t vagy Marxot keresni magyar fordításban.

Újsütetű olvasóknak kéretik figyelembe venni, hogy

1. Amikor nőkről beszél, akkor hajlamokról, statisztikákról beszél, vagy a női (yin) princípiumról, nem pedig minden egyes nőről személy szerint, és

2. Az illető kanadai, vagyis a társadalom feminista szétrombolásának egy különböző fázisát látja, mint mi.

Bikacsordák a férfijogi mozgalomban

Láttál már bikacsordát? Én sem. Mindenféle "férfiasság" antitézise lenne csordába tömörülni. A csordásodás a női jellem része, nem a férfijellemé. Mégis, ha a feminista nemek harca kerül szóba, mindenki azt kezdi kiabálni, hogy "egységre van szükség". Gyakran férfiak is kritizálják a férfijogi mozgalmat azzal, hogy nem is "igazi mozgalom", mert nem hasonlít a feminista mozgalomra. "Látjátok? A férfiaknak nincsenek hatalmas lobbicsoportjaik, és még az alsóneműjüket sem égetik többezres tömegekben, tehát férfimozgalom nem létezik." Ez is mutatja, mennyire feminizálódott a világunk - a férfiak a nők túlkapásaira válaszul maguk is nőies stratégiákkal igyekeznek a problémáikon enyhíteni.

Sok félreértés él azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a "Man Going Their Own Way" _{[MGTOW - "A férfiak a maguk útját járják", használatos személyes vagy általános formában is - D]}. Egyesek szerint házasságellenes sztrájkot jelent, mások szerint a nőkről való teljes lemondást, megint mások szerint modern remeteséget, a társadalomból való kilépést. Mivel már az MGTOW mozgalom kezdeteinél is jelen voltam, sokat személyesen ismerek létrehozói közül. Az MGTOW valójában nem "mozgalom", inkább egy kulturális és filozófiai megfigyelés a férfiak viselkedéséről. A férfiak nem tudtak egységbe tömörülni a feminista elnyomással szemben. Sokan egyetértenek abban, hogy a dolgok jócskán túl messzire mentek - de itt az egyetértés gyakorlatilag véget ér. A férfiak individualisták, nem csordalények, és így nem egyesültek egy frontban a feminizmussal szemben. Ha szétnézel a férfijogi mozgalomban, "egyszemélyes hadseregeket" fogsz látni. Az van, hogy egyesek megunják a többiekre való várakozást - hogy azok is felismerjék a problémákat és kitalálják mit is kellene kezdeni -, és ezért elkezdenek valamit egyedül. Gyakorlatilag minden férfijogi kutatás, haladás, a cikkek és a weblapok is egy-egy ilyen "egyszemélyes hadsereg" termékei. Ez a weboldal is ilyen - az enyém. Az MGTOW születésekor tehát egy megfigyelés volt, miszerint a férfiak a saját útjukat járják, és nem csordásodnak, mint a feministák. Ez a férfiak alaptermészetében rejlik - mint ahogy az is, hogy az igazságot megértve azzal együtt akarnak működni, ahelyett hogy megpróbálnák elrejteni vagy felülbírálni.

Hadd kérdezzem meg: hogyan harcolhatnak a férfiak a férfiasságuk megőrzéséért úgy, hogy feminin jegyeket vesznek magukra? Nem tenné ez semmissé magát a koncepciót, és nem tenne ez minket nőkké, akiknek történetesen pénisze van? A férfiak nem csordásodnak, és közel sem olyan jó áldozatok, mint a nők. A férfijogi mozgalom évtizedek óta harcol ezért a természetellenes förmedvényért, mint amilyen pl. a férfimenhelyek a CSBE áldozatainak, vagy a férfiak "joga" arra, hogy otthon legyenek a gyerekkel amíg a feleség dolgozik és eltartja őket. Ezek mindig megbuknak, hál'istennek, mivel a természet törvényeivel szembe mennek. Ahogy most áll a helyzet, a férfiasságot még nem sikerült elpusztítani, és ahogy a férfiak felismerik a különbséget a férfias elvek és a nőies elvek között, általában azt mondják: "szarok az egészre, mostantól a magam útját járom".

Női hatalom, férfi hatalom

A nők hazudnak, mikor azt állítják, hogy a múltban nem volt hatalmuk. A női hatalmat sosem sikerül igazán pontosan definiálni, de ez a dolog természetéből fakad, ugyanis ami női, az rejtett, míg ami férfi, az nyílt - így a női társadalmi hatalom is rejtett. Bár igaz, hogy a nyílt hatalmi pozíciók többségét férfiak birtokolták a múltban, ne feledjük, hogy ez csak úgy volt lehetséges, hogy a társadalom ezt elfogadta. A társadalom (értsd: a csorda) mindigis a női princípium fennhatósága alá esett, a társadalmi normákat és erkölcsöket a nők irányítják. Amit a nők akarnak, azt akarja a társadalom. Amit a nők szociálisan elfogadhatónak tartanak, azt találja szociálisan elfogadhatónak a társadalom. A nőknek hatalmas társadalmi hatalmuk van, a férfiaknak elenyészően kevés.

"A természet olyan sok hatalmat adott a nőknek, a bölcs törvény keveset." - Samuel Johnson

100 évvel ezelőtt Belfort Bax arról írt, hogy egy férfinak szinte semmi esélye igazságot szerezni a bíróságokon egy nővel szemben. Csak akkor remélhetett bármit, ha ellenfele is férfi volt - nőt pedig csak akkor büntettek, ha más nőnek okozott kárt. Ha férfi küzd nő ellen, a nőnek mindig hatalmas előnye van. Ez nem csak mostanában jellemző tehát _{[pl. családjogi bíróságokon - D]}, ez egy olyan dolog ami az emberi alaptermészet szerves része. A természetben mindenhol a hím szolgálja a nőstényt. Az utóbbi párezer évben a nők evolúciója arrafelé zajlott, hogy jobban tudják manipulálni a férfiakat a saját céljaik elérésének érdekében.

"A férfi direktben akarja uralni a világot megértés vagy kényszer által. De a nő mindig és mindenhol indirekt uralkodik, egy férfin keresztül; a direkt uralma magára a férfira irányul. Ezért a nők természetében lakozik, hogy mindenre úgy tekintsenek, mint egy férfi megszerzésére használható eszközre - az érdeklődésük bármi másban felszínes vagy tettetett, csak kerülőút céljaik eléréséhez: kacérkodás és színlelés." - Arthur Schopenhauer: A nőkről

A férfiak a társadalomban elfoglalt hatalmi pozícióikkal a nők érdekeit szolgálják ki. Még amire a mai feministák úgy hivatkoznak, hogy "patriarchális nőelnyomás", azok is általában a nők érdekeit szolgálták. Vegyük példának a vagyonegyesítést, vagyis hogy a házasodáskor a nő vagyona is a férfi nevére került. Míg a feministák szerint ez azt mutatta, hogy a nőt nem vették emberszámba, valójában hatalmas szolgálatot tett a nőknek. Mivel a nők hipergám természetűek, gazdagabb férfiakkal szeretnek kapcsolatot létesíteni. A házasságkötéskor a férfi saját vagyona rendszerint jóval nagyobb volt a nőénél, és a kettő egyesítésével a nő is jogot szerzett az immár közös családi vagyonra. Ha a nő megtarthatta volna a saját vagyonát a házasság mellett, akkor a férfi is megtehette volna. És ha a férfi a házasságon kívül tartja a vagyonát, akkor a nő nem részesedhetett volna annak teljességéből. A feleség érdeke volt a vagyonegyesítés. Te nem egyeznél bele, hogy a vagyonodat egyesítsék Bill Gates-ével, úgy, hogy ezáltal hozzáférhetsz az övéhez, és örökösödési jogot szerzel arra a halála esetén? Mivel végső soron ez volt a nők érdeke, a társadalom így működött.

A munkatörvények bevezetése, mint például hogy nők és gyerekek maximum napi 8 órát dolgozhatnak, az ő érdekükben történt. A férfiaknak továbbra is hosszú órákat, kemény napokat kellett dolgozniuk a mezőkön és a bányákban, de a társadalom úgy gondolta: a nőkre nézve káros, ha túlságosan sokat vagy megerőltetőt dolgoznak veszélyes körülmények között. Ezért új törvények születtek, amik megvédték a nőket - de a férfiakat nem - az ilyen nehéz kondícióktól. Az akkori feministák határtalan gyűlöletükben azt panaszolták, hogy ez patriarchális mesterkedés a nők elnyomására, dehát teljesen egyértelmű, hogy hazudtak. Angry Harry két kíváló cikkében (Women - Weak and Pathetic? és Did Women Really Want to Go Out to Work?) meg is állapítja: a nők akarták otthagyni a munkahelyeiket, mivel a társadalom (értsd: a nők) szemében hatalmas előrelépés volt, hogy a nőknek végre nem kellett robotolni - s mivel a nők ezt akarták, ez történt. Egy idézet erről David Thomas Not Guilty c. könyvéből:

"A kemény munkahelyi robotból való kiszállás vágya egyformán megvolt minden társadalmi osztályban és a nemekben. Dr. Johanna Bourke, a londoni Birkbeck Főiskola professzora 5000 nő naplóját tanulmányozta az 1860-tól 1930-ig terjedő időszakból. Ezalatt a nők munkahelyi szerepvállalása 75%-ról 10%-ra zuhant. Ezt hatalmas előrelépésként élték meg az emberiség történetében, amit a Dr. Bourke által vizsgált írások is megerősítettek. Megszabadulva a gyárakból és malmokból, új hatalmi bázist építettek maguknak otthonaikban. Ez, ahogy Dr. Bourke megállapította, "tudatos döntés volt... egy döntés amely nagy örömet okozott"."

További bizonyítékot szolgáltat egy 1936-os Gallup közvéleménykutatás: "Keressen-e pénzt egy nő, ha van férje aki eltartja?" Nők és férfiak egyaránt elsöprő fölénnyel nemmel szavaztak. Viszont néhány évtizeddel később a nők úgy döntöttek, hogy újra szeretnének a munkaerőpiachoz csatlakozni - és ahogy Esther Vilar megállapítja a The Manipulated Man c. könyvében, nagyon rövid idő alatt megszülettek a törvények, amik egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítottak nekik a munkahelyeken. És közben természetesen végig a férfiakat hibáztatták mindenért, bár ők maguk voltak azok, akik támogatták a férfiak családfenntartó szerepének kiépítését, hogy a nők felszabadulhassanak a munka igájából. Ahogy látszik: amit a nők akartak, azt akarta a társadalom, és az meg is valósult. A férfiak csak eszközök voltak a nők akaratának megvalósításához.

"A nő, eredendő [fizikai] gyengeségében és megfigyelőképességének korlátaival a számára elérhető erőket arra használja, hogy gyengeségét ellensúlyozza velük - és ez az 'erő' a férfiak szenvedélye. Az ő mechanizmusai erősebbek a mieinknél; sok módozata van, amivel az emberi szívet mozgásba lendítheti. El kell érje, hogy azt kívánjuk, amit ő segítség nélkül elérni képtelen, de amit szükségesnek vagy kívánatosnak ítél; ezért alaposan ismernie kell a férfiak lelkivilágát. Értenie kell a rezdüléseiket, nézésüket és mozdulataikat. A saját szavaival, pillantásával és gesztusaival fel kell tudnia kelteni a vágyat, hogy a férfi azt akarja, amit ő - anélkül, hogy erre a szándékára fény derülne." - Jean Jacques Rousseau: Emile

A férfi hatalma a környező világ meghódításából fakad, míg a nőé a férfi akaratának meghódításából; abból, hogy arra készteti, kiszolgáltassa a hatalmát a nőnek, amikor az azt szeretné. Vizsgáljuk meg, mit csináltak a nők abban az évtizedes időszakban, amikor nem volt szavazójoguk. Fegyvert ragadtak és lázongással felforgatták a társadalmat? Nem; addig hisztiztek és nyafogtak amíg a férfiakat rá nem vették a változtatásra. Ugyanezt tették az alkoholtilalom idején is. A nők eldöntötték, hogy mi számít társadalmilag elfogadhatónak, és addig zaklatták a férfiakat amíg azok a kedvükre nem tettek - és a férfiak beadták a derekukat! A nők társadalmi hatalma óriási, és messze túlnő a férfiak társadalmi hatalmán. A férfiak bolondot csinálnak magukból ha azt hiszik, szembeszállhatnak a nőkkel ezen a szinten, mivel itt lakozik a női hatalom központja. A férfiak ugyanolyan hátrányban vannak ha a nőkkel szemben társadalmi változásokat szeretnének kieszközölni, mint ha a nők úgy akarnák "legyőzni a férfiakat", hogy súlyzózni kezdenek és bokszleckéket vesznek a férfiak fizikai legyűrésének érdekében. Miért kellene a férfiaknak mozgalmat alapítani egy női elv alapján, miközben ugyanezen elv az oka annak, hogy képtelenek az akaratukat érvényesíteni? Elég nagy hülyeségnek néz ki, és csak katasztrófához vezethet. Ennek a torz gondolkodásnak az alapja a hamis ideológia a hippikorszakból, miszerint a férfi és a nő lényegében egyforma, kivéve néhány kívülről rájuk erőszakolt "szociális konstrukciót". Mivel ez az ideológia téves, bármilyen erre alapozott cselekvés félresikerült eredményekhez vezet. Egy "férfimozgalomnak" férfi elvek mentén kell szerveződnie és működnie. Bikacsordák nem kószálnak a határban.

"Be kell szerveznünk nőket is!"

Ez az egyik leggyakrabban felhangzó gondolat a férfimozgalomban. Ezt állítani egyszerre igaz és hamis. Ahogy megállapítottam, a nők irányítják a társadalmi változásokat, tehát ha szeretnénk lezárni a "nemek harcát", és egyúttal a férfiak társadalmi helyzetén javítani, akkor a nőknek akarniuk kell, hogy a férfiak helyzete javuljon. Nem sok dolog történik amit a nők ne akarnának.

"Bárki, aki konyít a történelemhez tudja, hogy nagy társadalmi változások lehetetlenek női lázongás nélkül. A változásokat pontosan a női nem helyzetén lehet lemérni, a csúnyákat is ideértve." - Karl Marx

A "férfimozgalom" rendszeresen elköveti az a hibát, hogy elhiszi, férfi és nő egyforma - és ezzel azt is elhiszik, hogy ami egy férfinak logikus és értelmes, az egy nőnek is az. A férfiak alapvetően elveket és logikát alkalmaznak, és a nők előtt az igazságosságra próbálnak hivatkozni. Ez hibás taktika a nőkkel való vitában, mert ahogy a történelem során már sokan megfigyelték, a nőknek csekélyebb az igazságérzete.

"...a nő elmarad a férfitól igazságosság, őszinteség és lelkiismeretesség tekintetében. Mivel logikai képességeik gyengébbek, a tisztán látható, valós és jelenlévő dolgok nagyobb hatalmat gyakorolnak felettük, amit ritkábban ellensúlyoz absztrakt gondolat, rögzített alapelv vagy szigorú döntés, illetve általánosságban bármi ami a múltban vagy a jövőben, netán térben távol van. Megvan bennük az elsődleges minőség, ami az errényességhez szükséges, de hiányoznak bizonyos másodlagos minőségek, amik segítenék annak kifejlődését. Ilyen értelemben a nőt egy olyan lényhez lehetne hasonlítani, aminek van mája, de nincs epehólyagja. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy a nők egyik gyakori karakterhibája, hogy nincs 'igazságérzetük'." - Arthur Schopenhauer: A nőkről

Nincs sok értelme a nők igazságérzetére apellálni, mivel a koncepció nehezen összeegyeztethető a női princípiummal. És azt is tudjuk, hogy a nők általában képtelenek empatizálni férfiakkal.

"A nőkben nincs együttérzés... És a tapasztalataim nők terén akkorák, mint Európa. És intimek. A nők szeretve akarnak lenni, nem pedig szeretni akarnak. Egész nap együttérzésért nyaggatnak téged, de viszonozni képtelenek, mert nem foglalkoztatja őket a világod annyira, hogy érdeklődjenek iránta." - Florence Nightingale

A társadalom az alábbi hierarchia szerint működik:

Isten/igazság -> férfi -> nő -> gyerek -> kiskutyák

A férfiak törődnek magukkal, a nőkkel és a gyerekekkel - míg a nők csak magukkal és a gyerekekkel. A férfi, aki a nők együttérzésére vár, olyan bolond, mint a szülő, aki a gyerek együttérzésére vár és arra, hogy a gyerek a "helyes dolgot" cselekedje csak azért, mert az a helyes. Mindketten nagyon sokáig fognak várakozni, mire a természet átrendezi magát a kedvükért. Nők igazságérzetére hagyatkozni, vagy logikai alapon velük vitázni bolondság, mivel a nők nem logikus teremtmények - őket az érzelmeik irányítják _{[erre általában büszkén hivatkoznak - D]} és az önmagából táplálkozó nárcizmus.

"Interjú egy női felsőbbrendűség-hívővel: Phyllis Schlafly
Jack Krammer: Mi van, ha egy férfi halálosan belefáradt a munkahelyi taposómalomba, és szemrebbenés nélkül otthon maradna a gyerekekkel, mivel annyira szereti őket és tisztában van azzal, hogy az üzleti világ beteges?
Phyllis Schlafly: Ez az ő gondja. Ahogy szétnézek, nem sok nőt látok, aki a nem-hagyományos kapcsolatokat keresné." - rádióinterjú WCVT-FM, 1989 jan. 5

A nemek közötti kapcsolatok eredeti rendszere egy gazdasági szerződéshez hasonlított, amelyben mindkét fél jól járt a házassági együttműködéssel. Az persze nyilvánvaló, hogy a nők szinte minden szituációban többet profitáltak az együttműködésből, mint a férfiak, dehát ez az emberi kapcsolatok működésének rendje. Az emberi közösségekben való élet mindigis 60/40 üzlet volt a nők javára. A különbség a letűnt patriarchális rendszer és a modern matriarchátus között az, hogy régen a "répa és bot" megközelítést alkalmazták a férfiakkal szemben. Ha jó férj és apa voltál, járt neked 1) szex, 2) családi stabilitás és intimitás, 3) gyerekek, akiknek az apasága felől nagyjából biztos lehettél, 4) társadalmi elismertség, tisztelet.

Aztán a nők és a kultúra azt mondták: "A fenébe a répával, adjatok két botot!", és úgy gondolták, a férfiakat rávehetik a veréssel a régi szerepeik folytatólagos ellátására, miközben a másik kezükkel a régi szerepek ellátásáért osztják a verést. A házasságon belüli nemi erőszak törvénybe iktatása óta nem elvárás a házasságon belüli szexuális kapcsolat. A családi stabilitás a múlt ködébe vesző fogalom, köszönhetően a "váláspozitív kultúrának", ami a gyermekeket az apától inkább az anyához való elhelyezésből fejlődött ki a 19. századtól kezdődően. Manapság azt mondják: "minden gyerek legitim" _{[nem létezik "fattyú" vagy "zabigyerek" - D]}; sőt, a törvény teljes erejével kötelezi a férfiakat akár olyan gyerekek eltartására is, akikről bebizonyosodott, hogy a feleség félrelépéséből származnak. Végül a társadalmi tisztelet is eltűnt, teljesen aláásta a kultúra, ami az apákat idiótáknak állítja be, kiknek gyerekei és feleségei épp csak tolerálni tudják a férfi folyamatos baklövéseit, általános alkalmatlanságát bármihez, amihez fog. Mégis, a nők illogikus gondolkodásában valahogyan az él, hogy a férfiak ezek ellenére megmaradnak a régi szerepeikben, vagy "megemberelik magukat", és keményen dolgozni fognak a nők boldogságának érdekében, hogy biztosítsák a pénz és a csecsebecsék folyamatos áramlását. A nők mintha nem igazán értenék az ok-okozat törvényeit...

Adjuk a nőknek azt a férjet, amit megérdemelnek: semmilyet

Ahogy a cikk elején említettem, az MGTOW nem igazán mozgalom, mint inkább kulturális és filozófiai megfigyelés arra vonatkozólag, hogyan reagálnak a férfiak az őket körülvevő társadalomra. A férfiak nem csordalények. Nem tömörülnek csoportokba és könyörögnek együttérzésért, mint a nők. A férfiak sokkal individualistábbak, és sokkal jobb az alkalmazkodóképességük. És most pont ezt használják: alkalmazkodnak a kulturális változásokhoz. Több különböző stratégia született, amiből a férfi aszerint választhat, hogy mik az egyéni céljai. Ha szexet akar, megtanul csajozni. Ha békét és nyugalmat szeretne a női nyaggatástól és hisztitől, szellemé változik. Ha gyereket és családot akar, kivándorol vagy feleséget importál egy olyan kultúrából, amiben még nem terjedt el a férfiellenesség. Más szavakkal: a férfiak a saját útjukat járják, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Milliónyi egyszemélyes "társadalmi sztrájkkal" találkozhat az ember, amiben az egyes férfiak a saját érdekeik szerinti döntések alapján élnek. Ezek a személyes döntések egy határon túl összeállnak egy társadalmilag mérhető "mozgalommá", ami valójában nem mozgalom a szó szoros értelmében, mégis hatással van a társadalomra.

A férfiaknak rengeteg választási lehetősége van manapság, és semmi szükség arra, hogy a kormány tegyen valamit értük. Eközben a nők, akik "megnyerték a nemek harcát", és most egy "női nemzetet" építenek, el kell hogy lássák a családfenntartó szerepet, gondoskodniuk kell magukról és gyerekeikről. Közülük sokan nem keresnek háazsságot, de szexuális "kalandokra" kaphatóak.

A nők igazságérzetére vagy együttérzésére hagyatkozni nem vezet célra, mert a nők csak egymással és a gyermekeikkel mutatnak együttérzést. A nők nem fogják megváltoztatni a társadalmat, amíg a problémák nem jelentkeznek közvetlenül náluk. A férfi és a női princípium közötti küzdelem mindig így működik - mint a yin és yang -; az egyik felülkerekedik, majd a másik "visszaelőz". A férfi princípium reagál a női princípium túlburjánzására, és a saját egyedi férfimódján teszi ezt: nem közösségbe tömörüléssel, hanem egyéni munkával, vagy egyéni passzív ellenállással, és azzal, hogy kihozza az adott szituációból a legtöbbet, amit lehet. Ez nyilván nem mehet így örökké, mivel ha a nők és a férfiak nem értik meg egymást, az emberi faj kipusztul. De tudjátok mit? Ez nem csak a férfiak gondja. A nők oroszlánrészt vállalnak a társadalom felépítésében, és amint a férfiak hagyományos szerepeikből való kilépése közvetlen problémát fog okozni a nőknek, olyan gyorsan fogják visszaállítani a férfiak társadalmi becsületét, hogy senki és semmi nem lesz képes ebben megakadályozni őket. Természetesen közben végig a férfiakat fogják hibáztatni mindenért, ahogy a nők mindigis tették.

Egy hamis társadalmi/nemi berendezkedésben élünk, amit kizárólag a folyamatos kormányzati beavatkozások tartanak működésben. A nők annyira "függetlenek", mint egy tórpusi páfrány egy Izlandi melegházban. Amint a kormány nem tud megfelelően gondoskodni róluk - ahogy az rohamosan közeledni látszik a nők által inspirált szocialista rendszerek horizontján - a nők egy pillanat alatt megfordulnak, és követelni fogják, hogy a férfiak lássák el hagyományos feladataikat, ahogyan az a nőknek megfelel. A második botot visszacserélik répára, ha az a nőknek - nem a férfiaknak - kedvezni fog. Viszont azt a répát valószínűleg egy nagy steak, pirított hagyma és egyéb nyalánkságok mellékelésével kell majd tálalniuk, ha azt akarják hogy a férfiak önként visszavegyék a nyakukba a "patriarchátus" terhét. Amíg a nők el nem jutnak erre a következtetésre, és ki nem dolgozzák a módszert, hogy újra a járomba édesgessenek minket, a férfiaknak hagyni kell őket, hadd cseréljék a saját motorolajukat - mi kövessük a férfi princípiumot, és járjuk a saját utunkat.

A H1N1-oltás idegrendszeri zavarokat okozott - tudósít a HVG.

A 2009-es pandémiás influenzajárvány idején alkalmazott vakcinák kis mértékben növelték egy ritka neurológiai zavar, a Guillain-Barre szindróma kockázatát - közölték kutatók a Journal of the American Medical Association (JAMA) című orvosi folyóiratban.

...

1976-ban az Egyesült Államokban leállítottak egy "sertésinfluenza" elleni immunizálást, miután az orvosok a Guillain-Barre szindróma előfordulási kockázatában hétszeres emelkedést tapasztaltak.

...

Philippe De Wals kutatásvezető, a Laval Egyetem munkatársa és csoportja most közzétett elemzésükhöz 4,4 millió helyi lakost követett nyomon Québecben, akik a 2009-es járvány idején H1N1-vírus elleni védőoltást kaptak. A vakcinálást követő hat hónapon belül 25 embernél fejlődött ki GBS.

...

De Wals ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az immunizálás előnye meghaladja kockázatát

Kösz, nem.

"A feminizmus csak a marxista utópianizmus újabb változata, ami szerint a javak véges, vagy szűkös volta csak "szociális konstrukció". S ha valahogy sikerülne eltörölni a világból az egyéni szabadságot / a férfiasságot, akkor hirtelen minden erőforrásból végtelen mennyiség állna mindenki rendelkezésére.

Ez persze ellentmond a legalapvetőbb fizikai törvényeknek. Ha a nők szeretnének mindent elérni: karriert, családot, szenvedélyes szerelmet magas státuszú férfiakkal, akkor szembeötlik az egyik erőforrás fizikailag véges volta: attól függetlenül, hogy a társadalom matriarchális vagy patriarchális, egy nap mindenképp csak 24 órából áll.

Dehát az ördög is azt ígérte Évának: egyszerre mindent megkaphat, csak azt a mitugrász Isten figurát kell ejtenie, aki - az ördög szavai szerint - úgyis csak elnyomta őt és akadályozta abban, hogy kiteljesítse önmagát." - bskillet81

Forrás

Minden vallásnak, politikának és a társadalom irányításának lényege az emberek hiszékenysége. Tegyük félre azt, hogy melyik vallásnak van igaza vagy melyiknek nincs, hiszen egyrészt a "külsősök" beszervezése legtöbbször így is, úgy is a hiszékenységre épül (miféle személyes tapasztalata van egy átlagembernek Istenről vagy nirvánáról?), másrészt a túlnyomó többség úgysem teszi igazán magáévá a hitelveket, csak sodródik a tömeggel (hány keresztény hívőből válik aktív teológus?).

Jelenleg is ez a helyzet: ahhoz, hogy a politikai rendszerünk működjön, az embereknek hinnie kell abban, hogy itt demokrácia van, és az jó. Holott egyik kijelentés sem igaz. De mivel elégszer hallják, az emberek elhiszik. A legtöbb vallásnak, filozófiának és politikának a célja mindigis a társadalom kontrollja volt. A tömeg uralása, lehetőleg lázongás nélkül. S mivel az emberek hiszékenyek, babonásak és kisszerűek, általában hagyják magukat terelgetni, ha a fentről jövő "nagy szavak" eléggé malasztosak. Régen Istenre hivatkozva szedték a tizedet, most demokráciára hivatkozva szedik az adót, és az átlagember ugyanúgy nem tudott semmit Istenről, mint ahogy most nem tud semmit a demokráciáról.

Hosszú távon működőképes rendszer építésének két feltétele van. Az első az emberek lelkivilágának megértése. Tisztában kell lenni azzal, hogy mi az amit az emberek örömmel elhisznek, ami nem vált ki belőlük ösztönös hitetlenséget vagy ellenkezést. A repülő spagettiszörny viccnek még elmegy, de rá alapozni a következő társadalmi rendszert meglehetősen merész húzás lenne. A második feltétel az, hogy az emberek hiszékenységét kihasználva valami olyasmire vezessük őket, ami a társadalmat építi - értelemszerűen bármilyen más esetben a társadalom stagnál, vagy szétesik.

A kereszténység azért volt sikeres, mert egyrészt az emberek képesek voltak hinni benne, másrészt olyan dolgokat plántált azok fejébe, amitől a társadalom működőképessé vált.

Marx ugyanakkor azért volt zseniális (a maga férges lelkű módján), mert kitalált egy olyan rendszert, amiben az emberek nagyon könnyen hisznek, és ezen hitre alapozott cselekvéseikkel Marx terveit mozdították előre. Ez a terv a világ lerombolása, majd uralkodás a romokon, amit ő nem érhetett meg, de kései követői már a célegyenesben szaladnak a stafétabottal.

A kereszténység azért mutat felfelé, mert az egyik legfőbb célja a társadalmon belüli feszültségek csökkentése. A marxizmus azért mutat lefelé, mert a központi elve és mozgatórugója a társadalmi feszültségek növelése. A kereszténység: egységben az erő; a marxizmus: oszd meg és uralkodj. Ha a paraszt békében túrja a földet, és önként adja oda a tizedet, akkor a világ épül - ha kaszát ragad és felgyújtja a nemesi kúriát, akkor a világ pusztul.

Persze ennek az egésznek semmi köze az erkölcsi megközelítéshez, hogy ki a jó ember, és ki a rossz. Ahhoz sincs köze, hogy melyik vallás igaz vagy hamis - ahogy azt az elején már leszögeztem. Pusztán a társadalomra gyakorolt hosszú távú hatásokat elemzem a magam csendességében.

A jelenlegi korszellem az egymás vérének szívása, az ellenségeskedés - ez a világ a hamvasi "fürge huncutok" világa. Akik ezt a társadalmi rendszert megtervezték, azok vagy nem voltak tisztában az eredményekkel, vagy nagyonis tisztában voltak, de a pusztítás volt a céljuk. Nem véletlenül hanyatlik mindenféle értelemben a nyugati kultúrkör, hanem azért, mert "társadalommérnökeink" ezt akarták.

Nem az a kérdés, hogy az emberek maradiak-é avagy felvilágosultak, mert az emberek lélekben most is ugyanolyan birkák, mint ezer évvel ezelőtt. Vagy ha volt is valamiféle fejlődés, azt a tömegmanipulációs eszközök technikai fejlődése messze felülmúlja. Amíg annak idején egyesével kellett összefogni az embereket, és a templomba bezavarni, hogy mindenki többé-kevésbé képben legyen a keresztény hitelvekkel kapcsolatban (amire az akkori világ épült), addig manapság a többség szó szerint képben van, ugyanis a saját tévéje elé ülve a saját szabadidejében nézegeti kedvtelve az agymosást, amit olyan gondosan készítettek neki elő. Ironikus, hogy ezen agymosás szerves része a korábbi emberekhez mért fejlődés illúziója is, vagyis a mai ember a fotelban ülve bólogat öndícséretében, hogy ő mennyivel felvilágosultabb demokrata, mint a régi vaskalapos vallásosak, és nem érti, hogy ugyanannak az agymosásnak az ugyanolyan áldozata - épp csak a lemezt cserélték ki közben szentháromságról demokráciára. Fejlettebb a demokrácia mint a szentháromság? Nehéz lenne megmondani, hiszen csak annyi biztos, hogy a közember szempontjából mind a kettő a kontroll eszköze, semmi több.

200 éve azt mondták: Ülj csak nyugodtan a seggeden, ne lázadozz, mert könnyen a pokolra juthatsz.

Ma azt mondják: Ülj csak nyugodtan a seggeden, ne lázadozz, mert te is szavaztál, és vagy "ti nyertetek" - vagy az ellenfél, dehát akkor ez van, ez a nép akarata.

Az igazi tragédia, hogy mindig csak az előző rendszer hibáira mutatnak rá az új módszerek társadalmi bevezetésével, holott az új rendszereknek is megvannak a hibái - sokszor ugyanazok. A demokrácia bevezetésével a vallást kifigurázták (ki is kellett, mert a lejáratása nélkül nem lett volna hajlandó lelépni), de arról nagyon kevesen beszélnek, hogy a demokráciának is megvannak a gyerekbetegségei. Talán ha jön az új rendszer (világkormány?), akkor a demokrácia hibáin fognak röhögni az új emberiség felvilágosult tagjai, miközben senki nem mer szólni az új rendszer hibáiról. Vagy ha merne is, nem tud róluk semmit, hiszen a többség szigorúan le van nevelve az önálló gondolkodásról. Nem hisszük? Számoljuk össze hány ismerősünk van, aki elgondolkodott a demokrácia jelentésén, buktatóin, előnyein és hátrányain más politikai rendszerekhez képest, valamint azon, hogy hogyan lehet esetleg a háttérből "kicselezni", hogy egy diktatúrát leplezzenek vele. Ez az utolsó felvetés színtiszta eretnekség, összeesküvés-elmélet! De a többi is holdkórosság, nem? Hiszen tudjuk, hogy a demokrácia minden létező politikai rendszerek legjobbika.

Az, hogy építsünk egy rendszert amiben mindenki felvilágosult, vagyis nincs szükség birkapásztor eszmékre, csak ábránd. Ideológiák hiányában űr keletkezik, és oda bármi betódulhat, jó is, rossz is. Az egyetlen megoldás egy olyan rendszer alkalmazása, amiben az emberek hiszékenységét a társadalom építésére használjuk fel. A birkákat terelni muszáj, a választás abban áll, hogy merre. Jelenleg a pokolba vezető úton noszogatnak minket.

"A nemzetállami kormányok fölé rendelt uniós kormánnyá kell alakítani az Európai Bizottságot (EB) - fejtette ki egy hétfői interjúban Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter" - hvg.hu

A hír nem igazán friss, június 25-én jelent meg, de számomra pont ez benne az érdekes: csak mintegy véletlenül találtam rá, így utólag. Ez azért ennél nagyobb horderejű dolog, nem? Ha ilyen tervek vannak, a csapból is ennek kéne folynia.

Azt tudtátok, hogy a szuperliberális és über-egyenjogú svédországban 8-szor annyi a nemi erőszak, mint a szomszédos Dániában, és a világranglistán a másodikak Lesotho mögött?

Valószínűleg ennek semmi köze nem lehet ahhoz, hogy az ottani parlamenti feministák már a sanda nézést is nemi erőszakként büntetik...

És senki ne gondolja, hogy a feminista kéz a törvényhozáson ártana a férfiaknak, ugyan...

A svéd legfelsőbb bíróság egyik tagja így nyilatkozott: "Ha az ártatlan elítéltek számát évente 500 alatt tudjuk tartani, boldogak lehetünk."

Egyes svéd bírósági kerületeken (pl. Lund, Jönköping) a gyermekelhelyezési perek 100%-át nők nyerik, de a bíróságok tagadnak bármiféle diszkriminációt.

Már azelőtt Barca szurkoló voltam, hogy divattá vált volna. Tetszett a stílusuk, ami arra épült, hogy a kreatív középpályások addig sasoltak, amíg valami extravagáns ötlettel kihagyhatatlan helyzetbe nem tudták hozni a tehetséges csatárokat, akik aztán díszlépésben vonultak az ellenfél kapujába. Ez volt az a korszak, amikor meccsenként 3-6 gólt rúgtunk, olykor még a Real Madridnak is.

Érthető okokból a spanyol válogatottal is szimpatizáltam, hiszen a fele-harmada a kedvenc csapatomból került ki. Eleinte megvolt a saját stílusuk, de aztán fokozatosan a válogatott is "elbarcásodott". A kezdetekben még ennek is örültem, mert látványoabb lett tőle a spanyol játék, és sikereket is hozott.

Ezek az idők elmúltak.

Először a Barca táján kezdett felhősödni az ég. Nem tudom kinek az ötlete volt a csatár nélküli játék, de nekem nem tetszik. Az amit nagyvonalúan 4-3-3-nak csúfolnak a barcával kapcsolatan, az valójában 4-6-0, és a játék képe is ennek megfelelő. Hányszor átkoztam a hülyeségüket, mikor valaki elszaladt szélen, és tökéletesen adta középre a labdát, amit 40 méterről figyelt 6 ember, ugyanis az ellenfél 16-osának környékén csak hátvédek voltak, barcások nem. Ha csak ezeket a szitukat nézem, egy szezonban legalább 20-30 gólunk "elment" azon, hogy nem volt egy csatárunk aki ott állt volna a kapuval szemben, hogy a ziccereket bepöckölje.

Azt már végképp nem értettem, amikor vettünk csatárokat, és a középpályára tettük őket. Henry vagy David Villa tipikus befejező csatárok, akiknek a tizenegyes ponthoz szögezve kellene ácsorognia az egész meccsen, vagy maximum egy pár méteres pórázon. Ehelyett ki lettek téve a szélekre, ahol lópikulát sem érnek, mert nem szélsők. És amióta Villa lesérült, megint nincs egyetlen csatár sem a csapatban. Pedro akár lehetne az is, de ez nem az ő szezonja, és egyébként őt is a szélre erőltetik.

Ami viszont betette a kaput, az az, hogy a spanyol válogatott is ugyanezt az utat járja be, és ráadásul vannak többen is, akik követik a példájukat. Az EB-n megfigyelhető volt, hogy egyre többen próbálkoznak a tili-tolival, és ettől néhány meccs annyira unalmassá vált, hogy az valami elképesztő. Ha 90 percből 85 azzal telik, hogy két ember egymástól 5 méterre szembe felállva a passzolást gyakorolja, az nem foci, hanem kínzás.

Úgy tűnik elfelejtették a módszer lényegét, amiről fentebb beszéltem: hogy az egész passzolgatós hülyéskedés kizárólag arra volt jó, hogy a középpályásoknak legyen lehetőségük megtalálni azt a rést, a lehetőséget, hogy indítsák a csatárokat. Ez csatárok hiányában meglehetősen nehézkes, és a régi barcás meccsenkénti 10-20 helyzetből 3-6 gólos átlag lecsökkent arra, hogy a 6 középpályás megpróbálja megtalálni azt az 1-2 indítási lehetőséget, amivel valamelyik másik középpályás a kapuig osonhat. Ez túró.

Az meg, hogy ezt a módszert akarja mindenki másolni, egyenesen botrány.

Egy spanyol-portugál a foci ünnepe kellene, hogy legyen, mivel a világ legkreatívabb és legtehetségesebb játékosai közül a pályán láthattunk minimum hármat, de egyébként Nani, Fabregas vagy Silva sem egy labdaszedő gyerek. Ehhez képest a rendes játékidő végén simán kinyomtam a közvetítést, mert nem érdekelt, hogy a 0-0 után a hosszabbításban még mit vergődnek. Utólag úgy tűnik jó döntés volt, mert ott sem változott az állás. Hogy ez a két csapat 120 percig ne tudjon egyetlen gólt sem belőni, az szégyen. Mondanám, hogy a futball szégyene, de inkább a spanyoloké.

Ha errefelé halad a foci, akkor pár éven belül lehúzhatják a rolót. Nem tudom ki lesz az a hülye aki kijár a meccsekre, ha kábé annyira lesznek izgalmasak és élvezetesek mint egy 30 km-es kocsisor az autópályán.

A következő szezon elején még megnézem, a Barca mit tud felhozni mentségére, de ha ezt a vonalat viszik tovább akkor búcsút intek a futball világának.

- Vigyázat, (csúnya)szókimondás -

Valljuk be így magunk között: a feministák idióták. Nem csak úgy, mint a figyelmetlen gyerek aki véletlenül elejti a fagyit, vagy mint a szomszéd aki már huszadjára bömbölteti ugyanazt a feketepákó-gyöngyszemet. Ők úgy igazán, a szó orvosi értelmében.

Illetve ne legyünk ennyire szemellenzősek, végülis tényleg van abban valami, hogy nem minden feminista egyforma. Alapvetően három fajtájuk létezik:

1. A leggyakoribb a megtévesztett lánglelkű fiatal, akinek fogalma sincs semmiről. Tévén nevelkedett és a trendi egyetemi légkör megfertőzi a hasonló baromságokkal, mint hogy minden 3 nőből 6-ot megerőszakolnak még a suliban. Sajnos - fiatal mivoltából eredően - kritikai érzéke egyáltalán nincs, a nagy szavak meg a nagy eszmék bármi hülyeségbe beleviszik. Ha valaki kellő átéléssel ecsetelné, hogy a budikefék sorsa tragikus, még azokért is hajlandó lenne tüntetni, és traccspartikon hevesen érvelne mellettük. Szerencsére ez a fajta feminizmus egyszerűen gyógyítható, ha a felnőtté váláskor az ember kész szembenézni azzal, hogy korábban naív volt és elhitt olyasmit is amit nem kellett volna.

2. Kevesebben vannak, de sokkal kitartóbbak a személyes fájdalom okán feministák. Akiket gyerekkorban bántott az apjuk, vagy akiket neadj'isten felnőttkorban ért valamilyen támadás. Ők valahol mélyen tisztában vannak vele, hogy amit csinálnak az nem aktivizmus, hanem lelki betegség, de nincs elég lelkierejük ezt a tudást a mélyből a felszínre hozni. Így viszont permanens kognitív disszonanciában élnek, vagyis reggeltől estig lefoglalja az agykapacitásuk felét az önigazolások gyártása - ők nem rossz emberek attól, hogy en bloc gyűlölik a férfiakat és az elpusztításukra törnek így vagy úgy. Mert hát nem is gyűlölik mindet, hiszen a szomszéd Béla kedves és aranyos, de ugyanakkor egy rohadt patriarchátusban élünk ahol minden férfi a tudatos elnyomója az összes nőnek, minden szex erőszak, ésatöbbi.

3. A legvékonyabb, és legtetűbb réteg a megélhetési feministák, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy lopnak, csalnak és hazudnak, de leszarják, mert jól fizet. A nőszervezetek vezetői, a "női vonalon" a politikai húsosfazék közelébe jutottak, a megsavanyodott egyetemi professzornők a legjobb példái ennek a brancsnak. Nincs kétségem afelől, hogy az emberek 90%-a ugyanúgy ontaná az élet- és férfiellenes hazugságokat mint ők, ha azért kapná a fizetését - de ez nem valódi mentség. Ők hozták létre ezt az ipart, ők profitálnak a milliós, milliárdos állami pénzekből, és ők azok akik nyugodtan alszanak attól, hogy ártatlan emberek százezrei fizetik meg ennek az árát a boldogulásukkal, szabadságukkal, életükkel.

...nade most elsősorban arról akartam beszélni, hogy bármelyik csoportról is legyen szó, a megnyilvánulásaik szükségszerűen betegek és retardáltak, mivel az első csoport azt sem tudja miről beszél, csak a bebiflázott hazug propagandát köpi; a második csoport több-kevesebb sikerrel rejtegeti, hogy gyűlöli a férfiakat és a világot, és ezért bármilyen hajmeresztő hülyeséget képes kitalálni vagy aláírni; a harmadik csoport ugyan tudna értelmesen is nyilatkozni, de egyrészt az ő feladatuk az első csoportnak szóló gyermeteg propaganda terjesztése, másrészt muszáj folyamatosan hazudniuk, és ez nem tesz jót a kommunikáció színvonalának.

Ha az ember igazán komolyan szétnéz közöttük, olyanok mint egy elmegyógyintézettel kombinált óvoda, amiben a néhány ápoló nagy összegeket keres azzal, hogy agypusztító pirulákkal tömi a rábízottakat. Persze erről beszélni szentségtörés, hiszen ahhoz hogy az állami pénzek forrása el ne apadjon muszáj fenntartani a látszatot. Azt a látszatot, hogy ez valami civil kezdeményezés és civil diskurzus, aminek valós problémái és megoldásai vannak. És ha ez a látszat, akkor a feminizmusról beszélők is úgy tesznek, mintha ez igaz lenne.

Mintha lenne bármilyen, mégoly parányi értelme is annak, hogy veszünk egy országot, abban az összes nőt és férfit, és összehasonlítjuk a bértömegüket - aztán nőelnyomást kiáltunk ha a nőké kisebb. "77 női cent egy férfi dollár", nyögi a búvalb*szott feminista dogmát még az amerikai elnök is, holott ha csak annyit megtennének, hogy beszámítanák mennyi nő dolgozik részmunkaidőben, máris eltűnne a "különbség" fele. Hasonló gyermeteg hibák kiköszörülésével a teljes különbség eltűnik, és ehhez nem kell atomfizikusi diploma, hogy rájöjjön vagy megértse az ember.

Ilyen és ehhez hasonló torzítások és parasztvakítások gyűjteménye a feminizmus, egy rakás csupasz számadat meg üres lózung, amiket olyan köntösbe bújtatnak amilyen éppen tetszik. Ilyen módszerekkel bármiért és bármi ellen lehetne harcolni - az csak a mi tragédiánk, hogy ők éppen a férfiakat választották ki kollektív ellenségképnek.

Nade sokadjára is vissza kell térnem a főfonalhoz, ami nem más, mint a feministák hibbantsága. Az az ő óriási gondjuk, hogy a világ valamiért nem támasztja alá a hülyeségeiket, és ezért kénytelenek egy mesevilágot teremteni maguknak. Egy olyan illúziót, amiben...

Amiben olyanokról írnak, hogy "a nők online térhódítását gyűlölő "férfijogi mozgalom"". Ez már önmagában is egy teljesen hülye képzavar, mert miféle online térhódításról beszélünk? A nők mindigis ott voltak online, ahol lenni akartak, tekintve hogy se a net nincs elzárva előlük, se a személyazonosságukat nem firtatja senki valamiféle képzelt patriarchális netrendőrség nevében. Aztán arról nem is beszélve, hogy a férfijogi mozgalom nem foglalkozik a nőkkel, egész egyszerűen nem is érinti a támájukat. A férfijog a feminizmus túlkapásai ellen harcol, és mint azt egy 2 éves gyerek is bármikor meg tudja mondani, a feminizmus nem egyenlő a nőkkel. Dehát ők már csak ilyen gyengeelméjűek, hogy azt képzelik, van valahol egy mozgalom ami gyűlöli a nők netes pötyögését. Általában nem szokásom csúnya szavakat használni, dehát mit lehet erre mondani? Hülyék mint a seggem. Abban a mágikus gondolkodásban hisznek, hogy ha elég ideig hazudják, hogy én például egy gonosz manó vagyok a plútóról, akkor valahogy minden átalakul a kívánságaik szerint és a csapból is feminista hozsanna fog folyni. Ők a család fekete báránya, a leghülyébb tinilány, aki utolsó kurvának öltözve "ribi-sétákra" jár, és fejhangon üvöltve hisztizik reggeltől estig mert apuci nem hajlandó odaadni neki a család fizetését és vezetését.

A szellemi színvonalukat jelzi az is, hogy amit idéztem tőlük eleve egy félrefordítás, egy meg-nem-értése az angol szövegnek, ami arról beszél (...szintúgy félkegyelmű femináci módon...), hogy a "nőellenes" férfijogi mozgalom egyre inkább teret nyer az interneten.

Dehát nehéz az embernek elhinni, hogy akik ilyen zsibbadtak szellemileg azok egyáltalán tudják kezelni a billentyűzetet. Azt viszont sokkal egyszerűbb belátni, hogy a felső elitnek kapóra jönnek, mert a tévével elkezdett néphülyítésnek egyszerre áldozatai és továbbvivői. Odafönt addig ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, amíg mi "idelent" egymással veszekszünk. Ezért kellenek az ellentétek, ezért nem fog soha megoldódni a cigánykérdés. Mert az elit vezérelve az "oszd meg és uralkodj". A hülye állat feministái pedig pont ebben játszanak a kezükre: szítják az ellentéteket, hogy megosztottak legyünk és uralhatók. Na nehogymá' összefogjon férfi és nő, na nehogymá' azt képzeljük hogy majd itt béke lesz, egyetértés, meg szerető családok! Fel kell robbantani mindent, és a törmeléket eladni a bankoknak aprópénzért. A férj helyett majd eltartja a nőt az állam, és persze a gyereket is szívesen indoktrinálja amíg anyuci körmöt reszel valami irodában.

Dózsa fellázadt, mert a helyzet tűrhetetlen volt. Mi az ő terheik százszorosát cipeljük, plusz még a magánéletünk is lassan a "vezetőség" kezére kerül - mégis csönd van. Birkák lettünk, mert birkákká tettek minket. A családok, a kultúra, a vallás lerombolása után nincs miért kiállni, nincs miért harcolni. Minek menjek a parlament elé tüntetni? Csak megver a rendőr. Öregedő szeretteim pont ugyanúgy az államtól kapják a megélhetésükhöz szükséges pénzt, mint a leszármazottaim. Így nem lehet az állam ellen tüntetni, mert aztán minden a nyakamba szakad, holott tudjuk micsoda létbizonytalanság van. Ha elvesztem az állásom egyként megyünk a híd alá ükapától ükunokáig. Család helyett állam van, és ilyen értelemben az állam ellen lázadni családi belháború. Az ember nehezen harapja meg a kezet ami eteti őt, pedig lassan igazán ráébredhetnénk, hogy méreggel etetnek, miközben szép lassan a bőrt is lenyúzzák rólunk. A mi vérünket szívják, hogy aztán egy töredékével lekenyerezzenek.

A f*szkalap feministák között meg nincs egyetlen értelmes ember, aki legalább minőségi féligazságokat tudna gyártani. Átjárok a nőkertbe, de ilyeneket találok (lásd fentebb), és ez számomra tiszta mazochizmus. Ennyi telik tőlük, hogy habzó szájjal hugyozzák a hóba görbe betűkkel, hogy a férfiak jogaiért harcoló emberek valójában csúnya gonosz bácsik akik gyűlölik a nők online térhódítását? Ez szánalmas. Kezdem bánni hogy ilyen szellemi toprongyokat válaszottam "ellenfélnek", mert így elzárom magam a lehetőségtől, hogy egy konstruktív szellemi vitában az én elméleteim is csiszolódhassak. Hiányzik az érzés, hogy meg kell dolgoznom a pénzemért. Az ilyen nívótlan szennyre válaszolni nem munka, illetve ha igen, akkor talán a pöcegödör-takarításhoz lehetne hasonlítani. Ennél többre számítottam, amikor a feminizmus fájába vágtam a fejszémet. Valamiféle intellektuális kihívásra... De annál mindenképp többre, mint hogy ugyanazt a 6 agyonismételt és ezerszer cáfolt kupac ganét fogják újra és újra előhozni. És újra, és újra. És megint. Ráadásul a körítés is mindig ugyanaz: "ó, a gonosz patriarchák és a gonosz patriarchális társadalom! meg a főgonosz férfijogi aktivisták!!!". Ez lófasz. Ha akarnám, akár én is jobb érveket tudnék saját magam ellen hozni - persze végső soron nem tudnám a mostani álláspontomat cáfolni, mert hát az igazságot képviselem, azt pedig nehéz eltagadni, de azért biztosan találnék olyan támadási felületet amin keresztül intelligensebb döféseket lehetne bevinni.

Alapvetően tehát háromféle feminista van: a buta, a beteg, és a tetű. A butával bárhol összefuthatunk, a beteg általában sötét zugokban szövi a hálóját, a tetű viszont képviselőtestületekben és "nősegítő" szervezetek bársonyszékeiben ül. A szövegük egyformán kritikán aluli agyhalál, legfőképpen azért, mert hazugság, másodsorban meg mert tele van alpári férfigyűlölettel. Olyanok, mint egy női ku-klux-klán, ami büszkén hirdeti hogy gyűlöletszervezet a férfiak ellen. Olykor persze rejtegetik, máskor viszont nem. Amikor egy percre lehúzzák a csúcsos klánsipkát, akkor egyből előkerül a farba: a férfiak a világ minden bajának okozói, a férfiakat irtani kéne, vagy minimum intézetekbe zárni, kasztrálni, kezeltetni.

És nem lehet velük mit kezdeni, mert amíg a felső politikai elit az ő zsebükbe dönti a pénzt - hiszen előremozdítják a megosztó és népbutító törekvéseiket -, addig náluk vannak az ütőkártyák. A világ egy olyan fázisban van, amikor az igazság semmit nem jelent a pénz árnyékában. Itt az diktál, akinél a pénz van, és ezek most ők. Ideig-óráig ellenállhat nekik az ember, de az úthenger nem áll meg, csak amíg tankol. És ha így haladunk, ezek a zápult agyú gyászhuszárok mindent maguk alá fognak gyűrni.

Csak egy apró példa arra, hogy hogyan működnek a feministák...

Aki figyelt, hallhatott róla, hogy a foci EB kapcsán agresszíven tüntető FEMEN-aktivisták közül párat lekapcsoltak. Nem feltétlenül kesztyűs kézzel, de ezt maguknak harcolták ki azzal, hogy minden emberi határt túllépve kifejezetten aljas módon próbálták a dogmájukat terjeszteni. Teli tüdőből kifulladásig ordítani hogy "fuck euro" [mármint Euro 2012, vagyis a foci EB] az nem tiltakozás, az nem tüntetés, hanem színtiszta idiótaság.

Lássuk hogyan "tudósít" erről egy feministabarát oldal:

"Alekszandra Sevcsenko elmondása szerint a három letartóztatott aktivistát attól a pillanattól, hogy megérkeztek a városba, már a pályaudvartól figyelte az ukrán SBU, a speciális biztonsági szolgálat. A szervezet közismerten durva és erőszakos tagjai a városban végig követték és inzultálták őket. A három aktivistát fényes nappal fogták el, egy autóba kényszerítették őket, elvették a telefonjukat és a személyes tárgyaikat, majd a rendőrkapitányságra vitték."

Aha. Szóval követték őket, aztán egyszercsak már le is voltak tartóztatva - mintha közben nem követtek volna el semmit. Csak sétálgattak, és a gonosz rendőrök hopp, rájuk vetették magukat. Arról tapintatosan nem esik szó, hogy közben ez történt:

http://vimeo.com/44345936

http://www.hirado.hu/FociEB/KepGaleriak/2012/06/19/19/A_Femen_tagja_tiltakozik_az_Eb_ellen.aspx

A videón és a képeken látszik, hogy a nő felpattan az ünneplő szurkolók között egy asztalra, elkezd hisztizni, ordítani, rugdosódni (előbb csak a poharakat, majd az embereket is), ésatöbbi. Valahogy nem csodálom, hogy a biztonságiak leteperték.

A cikk amiből idéztem így folytatódik:

"A kilencórás kihallgatás alatt a FEMEN-aktivisták végig erős pszichológiai nyomás alatt voltak, és nem volt joguk kapcsolatba lépni a külvilággal. A letartóztatás okát nagyon durva kifejezésekkel mondták el nekik."

Na ez már a nevetség kategória. Szegényeknek durva kifejezésekkel mondták el, hogy mi a baj azzal amit csináltak...

Ja, és amit egyszer már említettem: mekkora foka az a férfigyűlöletnek amikor valaki a focit is ennyire gyűlöli, csak azért mert a férfiak szeretik...?

Ez a cikk egy másik hasonlónak a folytatása, vagy talán kiegészítése. Aki nem akar kattintani, annak a lényeget összefoglalnám röviden: túlfeminizált világban élünk, ahol a nő az etalon, és hozzá képest a férfi valami elromlott szerkezet, hiperaktív tévedés. Az iskolákban úgy kezelik a fiúkat, mint ha meghibásodott lányok lennének, akikre rá kell erőltetni a lányokra szabott módszereket, jó nagy erővel, mert a hülyék ellenállnak.

Ha csak a feministákra hallgatnánk, azt hihetnénk, valami borzalmas nőelnyomó patriarchátusban élünk, ami a férfiaknak vidámpark, a nőknek sóbánya. A feministák szerint a teljes kultúránk egy férfidicsőítő himnusz, a civilizációnk a nők elnyomásának technomágikus eszköze és a társadalom egy szivattyú ami a nőkből kiszipolyozott értékeket a férfiak zsebébe zúdítja.

Ehhez képest a valóság merőben más - azt ugyan nem mondom, hogy az ellentéte a feminista képnek, mert nem vagyok hülye, de azt azért ki merem jelenteni, hogy a valóság közelebb áll a feminista rémálmok ellentétéhez, mint azokhoz.

Példa? Íme:

"Jobbak a nők, mint a férfiak" gugli találatok: 325 darab, többségében tudományosnak álcázott cikk ami a nők felsőbbrendűségét fejtegeti.

"Jobbak a férfiak, mint a nők" gugli találatok: 7 darab, amelyek harmada macsóra vett poén, másik harmada feminista gyalázkodás a képzelt patriarchátusról, a maradék meg kétes értékű fejtegetése annak, hogy a férfiakban erősebb a versenyszellem.

Na most akkor hogy is van ez? Számomra teljesen úgy tűnik, hogy a kultúránk a nőket isteníti, és a férfiakat igyekszik a sárba tiporni. Elmúltak már azok az idők, amikor az folyt a csapból, hogy a férfiak jobban vezetnek autót, de a nők jobban értenek a csecsemők karbantartásához... Az egyik felét le kellett fűrészelni, mert túl sok önértékelési problémákkal küzdő nő tiltakozott, aki nem bírta elviselni, hogy bármiben is jobbak legyenek a férfiak. De még az sem elég, ha csak "nem jobbak"; már egész iparág épül arra, hogy minden egyes valaha volt férfibástyáról bebizonyítsák, valójában abban is a nők jobbak. Persze ez sokszor nem megy könnyen, hiszen az igazság ellentmond a feminista dogmáknak, dehát nem véletlenül a csúsztatás és a ferdítés a fő fegyverük... Így lesz abból a köztudott tényből, hogy a férfiak jobban vezetnek, olyan újságcikk ami arról ír, hogy a nők kevesebb balesetet szenvednek. Azt persze nem teszik hozzá, hogy egyrészt a férfiak nagyságrenddel többet vezetnek, és így a nagy számok törvénye alapján is egyértelmű, hogy több a balesetük; másrészt a nők pont azért szenvednek kevesebb balesetet, mert rosszabbul vezetnek - ami lassúvá, óvatossá teszi őket, hiszen annyira azért nem hülyék hogy pocsék képességekkel a halálba rohanjanak. Vagyis elferdítik a témát, keresnek egy olyan részletet amire rá lehet húzni a női felsőbbrendűséget, majd a többi vonatkozó tényt és magyarázatot lesöprik az asztalról. Nők ritkábban szenvednek balesetet, tehát a nők jobban vezetnek - punktum. Okok, magyarázatok, érvek nincsenek, csak a női felsőbbrendűség mindenre kiterjedő dogmája.

A technikai civilizációt a férfiak építették fel, ezen persze nincs mit vitatni. A feministák olykor erőlködnek olyan hülyeségekkel, hogy a női feltalálókat "elhallgatják" a gonosz patriarchák, de amikor szépen kérik őket, hogy akkor mutassák be a női feltalálókat ők, akkor olyanokkal állnak elő, mint a harántirányban görbülő fakanál, a popzenét játszó halcsont fésű és a rozsdamentes hózentróger női feltalálói. Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de ha hasznos találmányokat keresünk (a golyóstolltól a gyufán át a repülésig), akkor 99%, hogy férfi feltalálókba botlunk. És ezt nem azért említem, mert jólesik a fényében tündökölni, hanem mert jó olykor tiszta vizet önteni a pohárba. Főleg a tekintetben, hogy kinek és miért is jó ez a rengeteg találmány. Hogy most akkor jó-e a nőknek, vagy ártalmas, hogy egy-egy férfi feltalálta nekik a mosógépet, a mosogatógépet, az elektromos vasalót, porszívót - de említhetnénk akár a "szülési higiéniát" is, ami nők és gyerekek csillióinak az életét mentette meg, és érdekes módon egy férfi gondolta ki, aki nem is tudott szülni, mint előtte a nők nemzedéki 3 millió éven át.

Ja, csak hogy tisztázzuk: a házimunka nem azért volt a nőké, mert a gonosz pasik azt lenézték és a nőkre hárították, hanem mert amíg a nő mosott-főzött-takarított, addig a pasi a gyárban verte a vasat. Nade ha mindenki tisztában van azzal, hogy a régi poén csak félig vicc (a férfiak azért építették fel lépésről lépésre a civilizációt, hogy a nő abbahagyja végre a nyafogást - de nem hagyta), akkor miért ostorozzuk és szapuljuk a férfiakat olyan hülyeségekkel, mint hogy "nőelnyomás", és miért nem vagyunk hajlandóak elismerni, hogy tettek azért ők is valamit a jobb élet érdekében?

Aztán a nők sanyargatása, a "női munka kihasználásának" másik vetülete... Hogy a férfiak anyagilag élősködnének a nőkön. Nevetséges. Akárhányszor ismétli egy feminista, hogy a nők több házimunkát végeznek, és ezért valakinek fizetnie kellene, attól az még ugyanaz az elmebeteg, blőd agyrém marad. A házimunkát az ember mindig elsősorban saját magának végzi, azon felül jó esetben a saját családjának - és a történelem során még nem volt olyan, hogy valakit azért fizessenek, hogy megfőzze a saját ebédjét és aztán elmosogasson. Persze a történelem során nem is élt még egyszerre ennyi retardált, mint most a feministák...

Nade az viszont megintcsak köztudott (kéne hogy legyen), hogy a férfiak fizetnek több adót, a nők kapnak több állami pénzt, és ezen felül még közvetlen csatornákon is szipolyozzák a férfiak vagyonát állami segítséggel (lásd: gyerektartás, nőtartás). Arról nem is beszélve, hogy míg a pénz nagyobbik részét a férfiak keresik meg, a nők költik el, vagyis a tradícionális családmodell a legelterjedtebb, amikor apuci hazaadja a pénzt, hogy a család éljen meg belőle - a nő irányítása alatt. Persze ahhoz is feministának kell lenni, hogy valaki egy olyan szituációra, amikor valaki más dolgozik és hazaadja a pénzt nekem, miközben én otthon tévézek, azt mondják, az az én elnyomásom általa... Hihetetlen. Vagyis a társadalomban rengeteg csatorna van, ami a férfivagyont a nők kezére játssza át, de fordítva ilyesmi nem létezik.

Folytathatnám az ezirányú elmélkedést napestig - az igazság ki van téve mindenki orra elé, és nem nehéz tanulmányozni ha ki merjük nyitni a szemünket. A társadalmunk egy érdekes turmixa a viktoriánus korabeli nőimádatnak, a komcsi időkből ittmaradt "mindenki egyenlő a munkában miközben az új generációt az állam indoktrinálja neveli" szoci-feminizmusnak, valamint a nyugatról a legfelső elit által a nyakunba zúdított férfi- és életellenes társadalommérnöki machinációknak. Nincs olyan csatorna, ami ne azt sulykolná, hogy a nők szépek, okosak és jók, míg a férfiak csúnyák, buták és rosszak. A vicc, hogy eközben ugyanezen csatornákon azon fröcsögtetik a bőnyálukat a feminista megmondóemberek, hogy szerintük mindenhonnan a férfidícséret és a nőellenség hallatszik.

Durva.

Sajnos sok ember annyira birka, hogy a tévének meg az újságnak mindent elhisz, még az olyan hajmeresztő paradoxonokat is, mint amikor egy parlamenti képviselőnő arról beszél, hogy nőként nem lehet a parlamentbe kerülni; mikor egy feminista a sajtóban arról sír, hogy a feministákat üldözi a sajtó; mikor egy menedzsernő vagy professzorasszony arról ír cikket, hogy nőnek nem lehet karrierje; mikor az EU és az ENSZ feminista bizottságainak vezetői arról nyilatkoznak, hogy a feminizmus egy sanyargatott kis nőegylet, aminek semmi befolyása a közéletre.

Amíg a társadalmaink értékei a "női értékek" (konfrontációkerülés, udvariasság, az érzelmek minden más fölé helyezése), és amíg a "férfi értékek" (versenyszellem, ambíció, racionális gondolkodás) üldözendő bűnök, addig nem is fog változni a helyzet. És amíg úgy teszünk, mintha mindenki elhinné nemcsak, hogy ez "így van rendjén", hanem még azt a feminista hazugságot is, hogy valójában az ellenkezője van, addig nincs is remény a javulásra.