Deansdale

Olyan sokat beszélünk arról, hogy egy jobb bolygót hagyjunk a gyermekeinkre, hogy közben elfelejtünk jobb gyermekeket hagyni a bolygóra.

Neveld a kölkeidet! Néha mondj nemet a változatosság kedvéért.

...

Újságírás az, mikor valami olyat teszel közzé amit mások el akarnak hallgatni. Minden más csak PR.

- George Orwell

...

Egy olyan világban élünk, ahol

az orvosok pusztítják az egészséget,

az ügyvédek pusztítják az igazságot,

az egyetemek pusztítják a tudást,

a kormányok pusztítják a szabadságot,

a sajtó pusztítja az információt,

a vallás pusztítja az erkölcsöt,

és a bankok elpusztítják a gazdaságot.

- Chris Hedges

...

Az anti-intellektualizmus folyamatosan erősödik politikai és kulturális életünkben hála annak a tévhitnek, hogy a demokrácia azt jelenti: az én tudatlanságom pont ugyanannyit ér, mint a te tudásod.

- Isaac Asimov

Ha az ember feministákat olvas, előbb-utóbb szembetalálja magát azzal, hogy "a férfiak csak rombolnak, míg a nők építenek". Például valahogy így (valós idézet forintocskától, linket nem adok mert nem őrültem meg):

"Teremtő nők és romboló férfiak

Most, hogy a világban mindenhol zavargások vannak, az embereknek fel kell ismerniük önmaguk túlélése érdekében, hogy az évezredek óta tartó patriarchális társadalmi struktúra a rombolást, a halált, a pusztulást szolgálja."

Arra már nem jutnak el a csökött agyukkal, hogy ahhoz, hogy valamit le lehessen rombolni, ahhoz előbb fel is kell építeni, és mindent amit maguk körül látnak, és amit a lerombolástól féltenek, a patriarchális kultúra épített fel. A matriarchális kultúrák szinte soha nem építettek semmit, semmi maradandót nem hagytak maguk után. Náluk nehéz is lenne rombolni, mert nincs mit.

Ehhez képest "nálunk nyugaton" azért mégiscsak felépült valami, sőt, egész tetszetős kis civilizáció lett ez, annak ellenére, hogy időnként tényleg leromboljuk bizonyos részeit. A folyamatos háborúskodások ellenére is sikerült a barlangokból felhőkarcolókba költözni, és ez egy olyan civilizáció, amin már van mit félteni.

Persze a feministáknak minden arról szól, hogy "gonosz férfiak", úgyhogy nem is nagyon várom tőlük, hogy a közeljövőben pironkodva és kéztördelve jöjjenek a beismeréssel, hogy a férfiak mégiscsak csináltak valami pozitívat is az utóbbi 10-20.000 évben...

Kapcsolódik a tárgyhoz, hogy a feministák szerint a férfiak csak versengeni tudnak, és képtelenek az együttműködésre, míg a nők fantasztikusan dolgoznak együtt... Fred Reed elegáns válaszát idézném erre a felvetésre:

Hát igen, ott a bizonyíték mindenütt. Ha a történelmet nézzük, nem lehet egy kavicsot eldobni, hogy ne egy női kooperáció által létrehozott civilizációra essen. Sumérok, Róma, a Tang dinasztia... Mind a csendes és kitartó női munka eredménye, amiknek születése közben a férfiak csak hisziztek és a körmeiket manikűrözték. Az UEFA, az űrprogram, a microsoft és a google mind-mind a kooperáló nők terméke.

A szenzációk korát éljük, ahol a média folyamatosan licitál rá mindenre ami tegnap történt, és ez a diétákra is igaz. Ezért ezekkel kapcsolatban is egyre elvadultabb kép él az emberek fejében. Így lehetséges, hogy szinte naponta találkozom olyanokkal, akik gyökeres félreértésekben élnek a diétákkal kapcsolatban. Szeretnék most egy ilyet eloszlatni:

A paleo étrend nem azt jelenti, hogy húst kell enni hússal, és az atkins nem jelenti, hogy zsírt kell enni zsírral. Mindkét esetben vannak megkötések az "átlagos" étrendekhez képest, de azon felül viszont mindenki azt eszik amit akar - nem muszáj olyat tömni amit az ember ki nem állhat, viszont lehet bármit enni ami nincs tiltva, tehát a változatosság megengedett.

Ha valaki nem szereti túlzottan a húst, annak nem kell letennie a paleóról: egyrészt kizárt, hogy minden húst utáljon (egyen halat vagy szárnyast), másrészt a paleóban rengeteg zöldség és gyümölcs megengedett. Némi kreativitással még paleós vega is lehet valaki, amennyiben nem eszik búzát és tejterméket, meg hüvelyeseket se nagyon. Igen, így már elég szűk a kínálat, dehát így jár az aki egyszerre két korlátot is a vállára vesz...

Az atkins mellett is sokmindent lehet enni, főleg az első szakasz után, ami a ketózisra való átállást segíti elő. Azt a pár hetet ki lehet bírni a szűkített étrenden - ennyi önuralom szükséges a várt eredmények eléréséhez -, utána meg lehet lazítani, és sehol nincs előírva az, hogy muszáj lenne olyat enni amit nem szeretünk.

Egyébként a legegészségesebb kaja a világon úgyis a zöldség, mert kevés benne minden ami "árt" (szénhidrát és tágabb értelemben a kalória), ugyanakkor sok benne a vitamin és az ásványi anyag. Aki überegészséges akar lenni, az egyen rengeteg leveles zöldet és kerti zöldséget - és ez a paleóba és az atkinsbe egyaránt belefér. Hogy ezek mellé mit tesz a tányérra, az már egyéni ízlés kérdése, de senki ne mondja, hogy azért hagyta abba a diétáját, mert nem szereti a húst/zsírt.

Kényes téma a zsidóság, de most szerencsére tiszta kézzel nyúlhatok a lecsóba, ugyanis ők maguk szolgáltatják a muníciót. Még így is erősen gondolkodtam, hogy írjak-e, hiszen manapság is teljes gőzerővel nyomul az anti-antiszemita úthenger, és rám is süthetnek mindenféle bélyegeket csak azért, mert egyáltalán beszélni merek róluk. De nem hiszek abban, hogy akár a nép, akár a vallásuk tabutéma lenne. Ha ők teleokádhatják a sajtót a (vélt vagy valós) antiszemitizmussal, akkor nekem pont ugyanannyira jogom van a szemiták rasszizmusáról értekezni.

Afrikaiakra gyújtottak egy lakást Izraelben - tudósít a zindex.

"a lakás egyik falán "Tisztítsátok meg a városnegyedet" feliratot találtak, amelyből arra következtetnek, hogy rasszista indíttatású bűncselekmény történt."

Nem lehetett túl nehéz levonni ezt a következtetést. Viszont így nem nehéz eggyel tovább lépni sem; az izraeliek - nevezzük nevén: a zsidók - is lehetnek rasszisták. Sőt: azok. Csak míg hazánkban óriási hír egy cigányellenes magánakció, addig izraelita barátainknál a nyílt, utcai rasszista tüntetés is csak mellékes "kisszínes" az újságok sokadik oldalán.

"Eddig főként Tel-Aviv déli negyedeiben rongáltak meg afrikaiak által működtetett boltokat. Május 23-án egy tel-avivi tüntetés rasszista erőszakcselekményekbe torkollott. Az ezer tüntető közül sokan afrikaiak boltjaira támadtak, és kövekkel dobáltak meg több, bevándorlókat szállító járművet. Molotov-koktélokkal is rátámadtak néhány eritreai menekültre (...)"

Ami elgondolkodtató, hogy ha ez Magyarországon történik, akkor a neoliberális megmondóemberek hónapokig vagy évekig ontották volna a vérzőszívű esszéket a magyarság eredendő gonoszságáról, a többségi társadalom aljasságáról, ésatöbbi. Tamás Gáspár Miklós és elvtársai, utódai mindent megtettek volna, hogy szapulhassák a magyart és isteníthessenek mindent, ami nem az. Valószínűleg a kormány is olyasmit kommunikált volna a nép felé, hogy ez tűrhetetlen, a rasszizmust üldözni kell és irtani, és addig nem lesz pihenése a rendőrségnek amíg egyetlen cigányra is ferdén mer nézni bárki.

Ehhez képest igazán érdekes a zsidó "megoldás", amiről az izraeli kormányfő beszélt:

"az egyiptomi határ mentén épülő, 250 kilométer hosszú kerítés a "lehető legrövidebb időn belül" elkészül, az illegális bevándorlókat pedig "rövidesen" visszaküldik származási országukba."

Szóval ott nem a békés egymás mellett élésről papolnak, és nem a rasszimus csúnyaságáról zengedez a sajtó, hanem kerítést emelnek és kidobják az idegeneket. Mi más ez, ha nem intézményesített rasszizmus? És ezek az emberek óbégatnak, hogy őket ok nélkül bántják más országokban? Valahol van ebben a témában valami furcsaság.

A régi cikkemre született új komment miatt egy kicsit megint elmélyedtem a témában, és olyan dolgokra bukkantam amikre annak idején nem.

A margaringyártás egyik fontos kelléke a "vaj-aroma", mivel a margarinnak magától egyáltalán nem jó az íze. Ennek az aromának az egyik legfontosabb összetevője a diacetil, ami egy igencsak veszélyes vegyület.

A szintetikus diacetil mesterséges vajaroma, élelmiszer-adalékanyagként alkalmazzák a margaringyártásnál, valamint a pattogatott kukorica ízesítésénél és illatosításánál.

Előállítása rendkívüli óvintézkedéseket igényel, a munkásoknak maszkkal kell dolgozniuk, mert koncentrált állapotban megtámadja a szemet és a légutakat. Kis mennyiségének huzamosabb ideig történő belélegzése gyógyíthatatlan tüdőbajt okoz, melyet csak tüdőátültetéssel lehet orvosolni. Amerikában „pattogatott kukoricát gyártó munkások tüdőbajának” ("Popcorn Worker's Lung") nevezik, mivel a pattogatott kukorica gyártásában résztvevő munkások betegednek meg ebben a gyógyíthatatlan betegségben.

Namármost ez a "popcorn-tüdőbaj" pont úgy hangzik, mint valami városi legenda, mint egy hülye körlevélben terjedő kitalált mumus.

Nem az.

Az angol wiki tüdőbajjal foglalkozó cikkében külön fejezetet szentelnek neki:

In rare instances, bronchiolitis obliterans may be caused by inhalation of airborne diacetyl, a chemical used to produce the butter-like flavoring in many foods such as candy, microwave popcorn and wines. This first came to public attention when eight former employees of the Gilster-Mary Lee popcorn plant in Jasper, Missouri, developed bronchiolitis obliterans.

Magyarul: a tüdőbaj eme visszafordíthatatlan és gyakran halálos változatának néhány esetben a diacetyl az okozója, ami a vajaroma egyik alkotóeleme. Ez akkor került nyilvánosságra, amikor a Gilster-Mary Lee popcornüzem 8 munkatársa is "elkapta" ezt a betegséget.

Ez 2000-ben történt, de nehogy azt képzeljük, akkor hirtelen betiltották a cuccot, vagy ilyesmi. 2007-ben egyes cégek ígéretet tettek arra, hogy lecserélik az aromát, de az igazán félelmetes fejlemény Wayne Watson esete volt, aki nem dolgozott vajaromával, egyszerűen sok popcornt zabált, és maga is tüdőbeteg lett. 2008-ban pert is indított az érintett cégek ellen, és ezúttal nem igazán érzem úgy, hogy ez egy tipikus amcsi idióta pereskedés lenne - tényleg elhiszem az illetőnek, hogy a popcorn szagolgatása közben nem számított tüdősorvadásra. Végülis peren kívüli megállapodásra jutottak, aminek a részletei nem ismertek, de feltételezem hogy a vajaromát gyártó és használó cégek fizettek neki valamennyit, hogy ne verje nagydobra a sztoriját.

De nem csak a wiki foglalkozik a dologgal, úgyhogy ha valakinek az nem elég hiteles, az nézhet orvosi szaklapokat:

In a typical case, a 40-year-old woman began work on a microwave-popcorn packaging line. She had no chest symptoms, had never smoked, and was accustomed to walking 3 to 5 miles daily. Six months later, she started coughing about a few hours after the start of her shift. Two weeks later, she developed muscle aches, night sweats, and increasing exertional dyspnea (shortness of breath upon exertion). It prevented her from taking her accustomed walks and from lifting 25-lb boxes at work. She had to stop work. Her dyspnea (shortness of breath) continued to increase. She was placed on a waiting list for a lung transplant.

Röviden: az egyik átlagos esetben egy jó kondiban lévő nő munkába állása után fél évvel tropára ment és hamarosan tüdőátültetési listára került. Először csak köhögött, aztán izomfájdalmak jöttek, éjszaka verte a víz, nem kapott levegőt...

Az amcsi és az EU-s élelmiszerügyi hivatal a mai napig is biztonságosnak tartja ezt a szert, és nem szükséges a csomagolásokon jelölni a használatát.

...

Nyilván egy kis mesterséges vajaromától nem leszünk azonnal betegek. Talán csak egy picit ront az állapotunkon, talán észre sem vesszük, vagy betudjuk a köhögést a ciginek, esetleg a szmognak. A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi a lópikuláért ne ennénk inkább természetes vajat, ahelyett, hogy ilyen szarokkal mérgezzük magunkat?

ui. aki meg vajas popcornt akar az vegyen natúrt és vajazza magának...

I recently had a frank chat with a female friend, and she admitted that women address a man’s qualities as though they are scanning his CV with a view to employing him. Above all, they want a man who turns them on. Failing that they settle (in descending order) for a man’s money, his ability to entertain them, and his willingness to do the dishes.

Emlékszem mikor évekkel ezelőtt vihart kavart, hogy a feministák egyik szívügyének számító irodalmi műre (természetesen női szerző, női témával) egy férfi kritikus azt írta, hogy sovány. Mármint a "nő vagyok" téma pontosan ugyanannyira keveset ér, mint ha egy férfi arról írna könyvet: "férfi vagyok". Ez kívülállóként egy korrekt műkritikai döntésnek tűnik, dehát a feministák szemében minden nőgyűlölet ami nem a nők istenítése.

Azért nyígtak olyan erősen, mert szerintük a "női irodalom" el van nyomva. Ehhez képest arra is emlékszem, hogy a könyvesboltokat böngészve 10 női szennyre csak néha jut 1-1 férfiaknak való szutyok. (A "minőségi" könyvkiadás mintha évtizedekkel ezelőtt megszűnt volna.)

Ahogy arra is emlékszem, hogy milyen sokszor rikácsolták a feministák, hogy csak alávaló rágalom, miszerint ők valami személyes trauma miatt lennének férfigyűlölők feministák.

Aztán most ráböktem egy friss cikkre a díványon, és olyan érzésem van, mintha ezerszer olvastam volna már. Egy baltaarcú nőimitátorról szól, aki 40 környékén adta ki első könyvét, ami - csodálkozhatunk - feminista beütésű mű, a saját fiatalkorára is alapozva, ami traumákkal volt teli. És tollba tudnám mondani az egész sztorit, a karaktereket, a fordulatokat, az egész gennykupacot, anélkül hogy akár a címét is megjegyeztem, vagy egy oldalt is olvastam volna belőle. A hanyagul odavetett pár utalás a dívány cikkében pont elég ahhoz, hogy mindent tudjunk a könyvről amit tudni érdemes.

Már megint egy beteg ember ontja lelki fekélyeinek mérgező váladékát a gyanútlan járókelőkre.

Az "Anya kacag" egyrészt egy igazi budapesti női regény, amelyben hősnő pontosan úgy nyargal a biciklijén egyik szórakozóhelyről a másikra, ahogyan a pasijait váltogatja. Másrészt kicsit olyan, mint egy kétfázisú sminklemosó: végül minden álcától megfosztja a hősnőt, akiről kiderül, csupán arra vágyik, hogy végre szeresse valaki. Arról, hogy mindezek hogyan férnek össze az anya halála és az apa molesztálása által okozott súlyos gyerekkori traumával, az írónőt kérdeztük.

Kétfázisú sminklemosó, mi? Kellett a trendi geg a sorok közé, és ez alkalommal ennyire futotta. Ezen  a színvonalon mozog az ún. "női irodalom" is. Félreértés ne essék, nem vitatom el a nőktől, hogy képesek értékeset alkotni - de azt irodalomnak hívják, és nem "női" irodalomnak. Ami ez alatt a név alatt fut, az egy biciklin nyargaló hősnő aki gyűlöli a férfiakat és ezért mindegyikkel összefekszik, aminek az a tanulsága hogy szegény nő és gonosz pasik.

A női irodalomnak az a baja, hogy a férfiakkal szemben definiálja magát, így szükségképpen háttérbe szorul az érték, és a férfiellenesség átveszi a helyét a színpadon. Olykor csak áttételesen, mintegy tüntetőleg elhallgatva mindent ami férfi - ez alkalommal beszélgessünk csak mi, csajok, egymás között, a pasikat kizárva... mondjuk a hüvelygombáról.

Pf.

Az a gond, hogy a valóságban a "férfi" és az "érték" nem összeegyeztethetetlen fogalmak - viszont a férfigyűlölet és az érték már igen. Beteg alapokon sosem állhat egészséges építmény, és ez Czapáry Veronikán, a könyvén, meg a róla szóló cikken is erősen átüt.

Húsz éve írok, több regényt is írtam az asztalfióknak, és sok feminista szerzőt és szakirodalmat is olvastam (...) egy meglehetősen patriarchális kultúrában élünk (...) Úgy érzem, a gender szemléletet nem lehet kihagyni a könyveimből. A hazaiak közül Tallér Edinához, Csobánka Zsuzsához, Forgács Zsuzsához érzem közel magam (...) Szeretném áttörni a gátakat. Létrehoztam egy virtuális női testet, akit feláldozok az olvasás oltárán. (...) Másrészt a molesztálás egy olyan téma, amiről nem beszélünk: az egész társadalom ilyen és hasonló elhallgatásokra épül. Ehhez képest Angliában például a gyerek is feljelentheti a szüleit, ha verik. (...) A Megszámolt babák munkacímű következő könyvem teljes egészében egy ilyen lírai formában megírt múltbeli trauma kifejtése lesz.

Na ja. És még csodálkoznak, hogy nem értékeli őket sem az irodalmi élet, sem a férfiak, sem úgy általában senki, önmagukon kívül. Ezt hogyan is lehetne értékelni? Őszintén sajnálom azokat az embereket, akiket trauma ért, de meggyőződésem, hogy erre a megoldás a személyes gyógyulás és megbocsátás, nem pedig az, hogy tragédiájukkal másokat is meg akarnak fertőzni. Így lesz a személyes kínból olyan mocsok, amiben lehet közösen dagonyázni. Lehet együtt utálni a férfiakat, lehet ellenük fúrkálódni és szúrkálódni, mozgalmakat alapítani és a parlamentben lobbizni. Mert őt, őket gyerekként valaki bántotta.

Ez nem irodalom, ez egy félresikerült pszichoterápia napvilágra került naplója. És sajnos Czapáry Veronika nem írónő, hanem egy gyógyulatlan beteg, akinek másfajta pszichoterápiára lenne szüksége, mert az eddigi - a feminista, férfigyűlölő fajta - szemlátomást nem hozott eredményt.

Ez igazából nem is igényel semmiféle kommentárt:

VV Seherezádé: folyamatosan lek*rváznak

Muszáj egy kitérővel kezdeni, mégpedig azzal, hogy mitől "neo" manapság a liberalizmus. Attól, hogy az eredeti liberális gondolkodás alapja a szó latin gyökere, a szabadság volt - de ez mára teljesen eltűnt. A klasszikus liberalizmus szerint legyen minden szabad, ami nem tipor konkrétan mások jogaiba - a neoliberalizmus ettől messze van, mint a kerti budim az alfa centauritól. A régi szép eszmék manapság már csak a libertárius filozófiákban élnek tovább.

A neoliberális gondolkodás alapja ugyanis az egyenlőség, annak is a legrosszabb, legfélreértettebb marxista verziója. Egy modern liberális - tudatosan vagy anélkül - azt képzeli, hogy mivel mindenki szabad, egyenlő és testvéri, valamint mivel nem szabad egymást megítélni, ezért az egyes emberek döntéseinek nem lehet különböző következménye. Ha az ő döntése nem "rosszabb", mint az enyém (az erkölcsi alapokat szétcsákányoztuk, ugye), hiszen mindenki a saját boldogulásában azt teszi amit jónak lát, akkor ugyanarra az eredményre kell jutnunk különböző döntések után is. A neoliberális agyban ez a "ne ítélj" erkölcs- és értékítéletmentes bukfenc oda vezet, hogy szerintük a különböző eredmények kizárólag diszkrimináció eredményei lehetnek. Hiszen ha mindenki egyenlő, és azonos a startvonal, akkor mindenkinek egyszerre kell célba érnie, nem igaz? Tehát ha valaki megelőzte a többieket, az csalt.

Ettől már csak egyetlen lépés, hogy mindent ami jó, szép és sikeres, korlátozni kell, míg ezzel szemben a rossz, csúnya és sikertelen az támogatásra érdemes.

A feminizmus tele van példákkal erre a beteg gondolkodásra; nem véletlenül hajtogatják egyesek, hogy a feminizmus csak egy leányvállalata ennek a marxista-neoliberális vonulatnak. A feministák szerint ha a férfiak többen vannak valahol, az "csalás" eredménye. Erre épül a dogmáik 90%-a, nehéz lenne eltagadni. Csakhogy ennek a "csalásnak" nincsenek látható, azonosítható jelei, nincsenek rá bizonyítékok - ami persze érthető, mivel nem létezik. Épp ezért a feministák kénytelenek úgy beszélni róla, hogy ez a "csalás" láthatatlan, burkolt, hegemónikus, meg ki tudja még milyen. A lényeg, hogy semmit ne kelljen bizonyítaniuk, mert az lehetetlen lenne és egyből belebuknának.

Egyszóval a feministák megnézik - teszem azt - az egyetemeket. Matek szakon több a férfi, tehát a "célvonalnál" tapasztalható valamilyen nemi különbség. Namármost a normális emberek tudják, hogy a férfiakat jobban érdekli a matek mint a nőket, tehát tökéletesen érthető ha közülük többen foglalkoznak vele. De a feminista számára nem létezhet más magyarázat, mint a "csalás". Ha több a férfi, akkor a nőket biztosan "elnyomják". Ezért muszáj valahogy kompenzálni, tehát a férfiak dolgát nehezítsük meg, a nőkén peddig könnyítsünk, egészen addig, míg a célvonalnál azonos nem lesz a nemek aránya. (Illetve a nők lehetnek előnyben, az nem számít.) Csakhogy ehhez az kell, hogy a startvonalakat állítgassuk különbözőre, vagyis a százméteres síkfutás feminista változatában a nők startvonala a céltól 50 méterre van, a férfiaké pedig 150 méterre. Ez lenne az esélyegyenlőség? Ez inkább a következetes beismerése annak, hogy a nők képességei annyival gyengébbek - és mindezt a feministáktól.

Ez a mentalitás sajnos arra vezet, hogy a neoliberális ember nem egyszerűen "téved", vagy néha rosszul gondol valamit, hanem következetesen és mindig a rossz oldalt fogja támogatni a jó oldallal szemben. Ez például olyanokban testesül meg, amikor a neoliberalizmus magyar bástyái, a hál'istennek szétrohadt SZDSZ, és a hűlt helyére benyomuló LMP olyan törekvéseket támogatnak, mint a drogok legalizálása, a promiszkuitás terjesztése, az abortusz, na és persze az áldozat-mentalitás minden olyan csoportban, ami hátrányos helyzetben van (vagy oda tudja képzelni magát). Egy modern liberális szemében egy adott cigánynak nem azért nincs munkája, mert az IQ-ja alacsony, iskolát nem végzett és semmi hasznoshoz nem ért, hanem mert a gonosz fehér társadalom elnyomja szegényt - és a megoldás az, ha vég nélkül döntjük belé az adóforintokat, hogy vígan elihassa és beszórhassa a kocsmai játékgépbe. Egy modern liberális szemében egy adott nő nem azért keres minimálbért a teszkó pénztárban, mert sosem érdekelték a magasabb tudományok, így elment fodrásznak, de ott épp nincs üresedés, hanem mert a gonosz patriarchák láthatatlan módszerekkel ebbe a helyzetbe kényszerítették - és a megoldás az, ha női kvótákat vezetünk be a felsőoktatásban, és a férfiakat a munkahelyeken hátrányos helyzetbe szorítjuk.

Ha ezeket az elveket elég sokáig követjük, azzal azt érjük el, hogy a társadalom aljához rángatjuk le a tetejét. A tehetséges, intelligens fiatalok a kvótákkal kiszorulnak az oktatásból, a munkabíró és ambíciózus emberek a kvótákkal kiszorulnak a munkahelyekről, és mindent az arctalan, középszerű massza fog betölteni. Nyugaton már kezd kialakulni ennek a "hagyománya": aki figyelmesen olvas az láthatja, hogy arrafelé a tanár semmivel sem tud többet mint a diák, a hivatalokban a "kvótások" (vagy talán félkvótások?) rontják le az ügyintézés színvonalát, a gazdaság pedig egyre kevésbé versenyképes azokkal szemben, akik értékelik a tehetséget, a tudást és a szorgalmat.

Pedig mindössze arra lenne szükség, hogy felfogja végre mindenki: egyenlőség és egyenlőség között van különbség. Mint egyedi és megismételhetetlen lények, a teremtőnk tenyerén mindannyian egyformán "értékesek" vagyunk - de mint emberek nem vagyunk ugyanolyanok. Vannak okosok és buták, szépek és csúnyák, szorgalmasak és lusták. Ezért a célszalagot biztosan nem egyszerre fogjuk átszakítani, és ebben nincsen semmi rendkívüli, semmi igazságtalan, semmi elnyomás. Mindenkinek megvan a maga helye ebben a hatalmas gépezetben, amit univerzumként ismerünk, de ezek a helyek nem csereszabatosak. Nem mindenki kvantumfizikus, és aki nem az, az nem biztos hogy diszkrimináció áldozata lett. Lehet hogy csak nincs hozzá tehetsége vagy érdeklődése. Ezért aki végülis betölti azt a pozíciót, azt nem kellene lépten-nyomon sanyargatni és akadályozni, diszkriminációval vagy csalással vádolni. Lehet, hogy neki van tehetsége és érdeklődése.

És persze az isten szerelmére, hagyjuk már a nemeket is békén. Azért több a férfi politikus, amiért több a női óvónő: mert nem ugyanaz érdekli őket. Nincs ebben semmi láthatatlan diszkrimináció, burkolt elnyomás. Csak nem vagyunk egyformák.

Rutinszerű heti látogatásom során még a szokásosnál is borzalmasabb dolgokkal találkoztam a nőkertben. Rögtön az elején egy kellemetlen témával, az abortusszal foglalkoznak, és több ponton is markánsan eltér a véleményem az övéktől.

Viszont a cikkük címén majdnem hangosan röhögtem: "A tizenévesek terhességének lehetséges okai"... Hát én ezek közül csak egyet ismerek, azt köznyelven dugásnak hívják. Ha más lehetséges okai is vannak, akkor hiányozhattam aznap amikor ezt tárgyalták a suliban.

Sajnos a továbbiak nem ennyire szórakoztatóak.

Az abortusszal kapcsolatos viták során mindig vannak, akik moralizálni kezdenek, és azzal "érvelnek" az abortusz ellen, hogy a fiatal lányok (természetesen csak a lányok...) már így is elég felelőtlen, kicsapongó szexuális életet élnek.

Hát, mivel a lányok esnek teherbe, az ő vállukon nagyobb a teher. Ez biológia, csajok, nem nagyon lehet ellene mit tenni. Ha egy siheder felelőtlen nemi életet él, legfeljebb elmegy a dokihoz ha viszketni kezd és pirosodik. Egy lánynál van egy lehetséges plusz következmény, ami egy nagyságrenddel súlyosabb, és ezt neki magának kell észben tartania. Ha a fiú kicsapongó, az semmit nem jelent - amíg a lány észnél van. Azt nem várhatja el egy nő senkitől, hogy ha ő maga felelőtlen, akkor a férfi őhelyette is vállalja a felelősséget. Persze a feministák erre gyúrnak, dehát tőlük pontosan erre számítottunk.

Aztán előadják a farbát, miszerint a média nem foglalkozik azzal, hogy az abortuszra jelentkező lányok egy része erőszak áldozata. Nem is lennének feministák, ha nem hozakodnának elő rögtön a legszörnyűbb és legsötétebb férfiellenes vonallal, ami csak elképzelhető. Femivilágukban nemi erőszakolók rajzanak minden bokor mögött, és a szexet felfedezgető tinilányok nem azért lesznek várandósak, mert szeretnek dugni és olykor nem védekeznek, hanem biztos valami férfigonoszság lappang a háttérben. Nincsenek hiteles adatok (nem is létezhetnek), de az abortuszra jelentkező nők 1%-át sem erőszakolták meg, és a média azért nem foglalkozik ezzel a kérdéssel (azon kívül, hogy ízléstelen), mert nincs akkora hordereje. Afelől nyugodtak lehetnek a feministák, hogy ha az erőszak miatti abortusz járványszerű lenne, akkor hallanánk róla a médiában...

A másik ok szerintük a tini-terhességre szintén a nemi erőszak, csak áttételesen, mert a saját beltenyésztett szakirodalmuk szerint az erőszak áldozatai később felelőtlenebbül szexelnek. Szóval most megtudhattuk a feministák forradalmian újszerű véleményét, miszerint a tiniterhességek oka a gonosz férfiak és a gonosz férfiak. Minő meglepetés.

Aztán a kommentek között:

Ha lenne Mo-n érdemi nőképviselet, ilyen kabaré meg sem történhetne, hogy férfiak tárgyalják ezt a nők feje fölött. Mi se tárgyaljuk ki a kdnp-s képviselő úr prosztatáját.

Már megint a feministák rozsdaszín szemüvege, amin keresztül mindent a nemek harcának látnak. A kérdést nem férfiak tárgyalták, hanem mindenki aki érintett a "felsőbb körökben", akik között történetesen néhányan merészeltek férfiak lenni. Másfelől ez a kérdés abszolút nem csak "nőkérdés", hiszen egy gyerek az nem csak az anyáé - amit egyébként más tekintetben szívesen hangoztatnak a feministák is, de most valahogy gyanúsan csendben vannak efelől. Feltűnő, hogy a feministák véleménye szerint a döntési jog minden esetben a nőé kell hogy legyen, viszont a felelősséget a férfinak kell vállalnia - és el is jutottunk a modern reprodukciós jogokhoz, amik szerint a nő szent és sérthetetlen, mindenek felett uralkodó döntőbíró, míg a férfi spermabank és pénztárca, aki fogja be a mocskos patriarcha pofáját, neki semmi köze az egészhez, hiszen csak a gyermekéről van szó.

Nem kicsit képmutatás, hogy a feministák kórusban zengik a férfiak felelősségét, de ugyanakkor acélosan kiállnak amellett hogy ez női kérdés amihez a férfinak semmi köze. Vagy az egyik, vagy a másik... Egyszerre a kettő nem megy. Illetve sajnos igen, a modern jogrendszer lehetővé teszi ezt az atrocitást, de a feministákon kívül senki nem gondolja, hogy ez egy igazságos megoldás lenne.

Az viszont már egyenesen hagymázas őrület, hogy ezek tükrében még ők kérik ki maguknak, hogy - egy csak általuk vizionált rémtársadalomban - a felelősséget a férfiak hárítják a nőkre:

A gyereknemzésről soha nem úgy beszélnek az emberek, mint két ember közös alkotásáról. Egy rész szinte kivétel nélkül kizárólag a férfi érdemének, alkotásának tekintik (mintha a nő közreműködése, ivarsejtje, anyaméhe nem kellett volna hozzá), csak a felelősség vállalásban jut eszükbe a nő, de akkor csak a nő.

Nem tudom hol élnek ezek az emberek, de hogy ritkán járnak ki az utcára, az fix.

Kell aggódni a fiatal lányok erkölcsi magatartása miatt, de a fiúkéért is legalább annyira kellene. Ez is elég bosszantó, mennyire különböző módon állnak hozzá a két oldalhoz. Mintha teljesen normális lenne, hogy a férfit kizárólag a szex érdekli, és ezt még a genetikára is ráfogják, sőt, a fajfenntartásra, amiből ugye szinte mindig kihagyják a nőt.

Milyen bosszantó, hogy a férfi és a nő nem egyforma. Nem azonos, nem ugyanaz. A szemeteknek van pofájuk máshogy állni a dolgohoz, csak azért, mert mások a vágyaik, a döntéseik következményei, a rájuk vonatkozó törvények, ésatöbbi. Hallatlan.

Mármint hallatlan, hogy a feministák még mindig a biológiával akarnak vitatkozni, és egyszerűen képtelenek elfogadni, hogy egy férfinak a szex nem ugyanazt jelenti, mint egy nőnek.

A szemetek képesek a genetikára ráfogni, az evolúciós pszichológiában jártas köcsögjei. Méghogy eltérő szaporodási stratégiája lenne a férfiaknak és a nőknek, ki hallott már ilyet...

Nade azon végképp elakadtam, hogy "a fajfenntartásból kihagyják a nőt". Erre már nem is tudok mit mondani. Ez olyasmi lehet, mint az önkielégítés... de akkor az már nem fajfenntartás. Ki érti a feministák kusza agytekervényeit???

...

Aztán örvendenek még egy német feminista folyóirat 30. születésnapján, amihez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy micsoda nagy patriarchális társadalom az ahol ők ilyenekben tobzódnak, miközben férfijogi folyóirat nem is létezik - de ha valaki akarna csinálni, a feministák tiltatnák be (mint a férfi golfklubokat).

...

És szép önellentmondásos módon (merthát micsoda nőgyűlölet azt állítani, hogy a nőket érdekelné a bulvár) Mr. Facebook esküvőjét tárgyalják, színes fotóval. Mert micsoda értékes úriember ez, hogy 10 éves ismeretség után elvette a barátnőjét.

Ebből is látszik, hogy Zuckerberg okos ember - nem úgy, mint a számtalan uborkafára felkapaszkodott újgazdag, akik igénye a másik emberrel és a párkapcsolatával, meg önmagával szemben csak annyi, hogy a nő modell legyen - más szempontok totálisan mellékesek.
Mindjárt ott van ellenpéldának honfitársa, az úszózseni Michael Phelps, aki befutása óta szerény külseje ellenére a szupermodelleket cserélgeti ágyában - és sosem jutott eszébe vagy zavarta volna, hogy az ilyen partnerek nyilván csak a pénzéért "szeretik".

Zuckerberg "okos", mert elvett feleségül valakit, de Phelps hülye mert élvezi az életet és fürtökben d*gja a topmodelleket. Világos. Feministáink meg nem is irigyek, nem is féltékenyek, nem is rosszmájúak. Félretéve, hogy Zukker barátunk is megjárta a maga köreit, nem hiszem hogy ennek bármi köze lenne az intelligenciához. Különösen úgy nem, hogy Zuckerberg egy potenciális halálcsapdába dugta a fejét ezzel a hirtelen manőverrel, mert ha a kedves felesége fél év múlva úgy érzi, hogy talán már nem is annnnnnnyira boldog, akkor viszi a vagyon felét, amiért a férfi dolgozott meg. Ez lenne okos döntés? Hát, legfeljebb erős és szabatos házassági szerződéssel, előre tisztázott biztosítékokkal ("ha válni akarsz a neked fizetendő asszonytartás tizedéből 100 bérgyilkost küldök a fejedre"), és ha már úton van a trónörökös. Ellenkező esetben Zuckerberg egy hülye barom, aki élete legnagyobb kockázatát vállalta fel a nagy semmiért - ugyanis úgy gyanítom, hogy a szex (vagy egymás kellemes társasága) nem lett jobb a papírok aláírásától. (Esetleg egy éjszakára.)

A feministáknak - bár ebben sajnos az emberek többsége hasonlít rájuk - halvány lila segédfogalmuk sincs az emberek nemi ösztöneinek működéséről, legyen az női vagy férfi ösztön. Mindössze abban járatosak, hogy a nők ösztöneit elhazudják, elmaszatolják és ugyanakkor piedesztálra emelik, miközben a férfiak ösztöneit bemocskolják, lealacsonyítják és erkölcsi pellengérre próbálják állítani. Holott nincs bennük semmi erkölcstelen, semmi felszínes. Mindkettő a maga módján a faj lehető legjobb fennmaradását szolgálja, és bár vannak óriási különbségek, egyik sem jobb vagy rosszabb mint a másik. Eszközök a túlélésre az evolúció szerszámosládájában - az egyik kalapács, a másik csípőfogó. Milyen alapon ítélné meg az ember az egyiket vagy a másikat?

A férfi késztetése minél több utódot nemzeni - tudós körökben ezt hívják poligám ösztönnek. Hogy ebből minél több minőségi utód szülessen, azt a nők nemi ösztönei biztosítják, amik csak az igazán jó pasikat engedik (tömegesen) célba érni - ezt hívják a szakértők hipergám ösztönnek. A két nem jól működik együtt, ezért is maradt fenn az emberiség többmillió éven át. A férfi minden nőt akar, a nő "csak" a legjobb elérhető pasit. Egyik sem erkölcstelenebb vagy felszínesebb mint a másik, és ha valaki esetleg a női oldalt mégis annak érezné, az figyelmen kívül hagyta, hogy mik a nők kritériumai a "legjobb elérhető pasira". Pénz, státusz, dominancia. Ez sem kevésbé "felszínes", mint a férfi vágya a karcsú derék vagy feszes fenék irányában.

Na mindegy, a lényeg az, hogy feministáink lenézik Phelps-et, mert sikeres a nőknél (de azért titokban szívesen bújnának az ágyába, csak a többi feminista meg ne tudja). És dicsőítik Zuckermann-t, aki megunva a Phelps-életmódot most talán valami másra vágyik (akinek szintén szívesen bújnának az ágyába, csak a többi feminista meg ne tudja). Holott ránézésre mindkettő átlagos csávó, egy tésztaképű nímand a tömegből, akiket csak a sikerük tesz vonzóvá a nők szemében. És itt buknak le a feministák, mert ők maguk hívják fel a figyelmet arra, hogy Phelps női igenis a vagyonra és a státuszra buknak, tehát Phelps "stratégiája" (ha nevezhetjük annak) kifejezetten sikeres. Világhírű sportoló és szupermodellekkel múlatja az időt - mi a túrót akarhatna még egy férfi az élettől? Nem csoda, hogy feministáinknak szúrja a szemét. Talán majd róla is elismerő cikket írnak ha végül a túlhasználattól belilul a pöcse és elvesz feleségül valami normális nőt, aki nem csak lelkesen teszi a dolgát a hálószobában, de esetleg főzni is tud és olyan a jelleme hogy talán gyermeket nevelni is képes lesz - ahogy az Zuckerberggel történt. Hogy ez esetben hol van az erkölcs diadala? Ezt a kérdést mindenki döntse el magának.