Deansdale

Aki unja, hogy a politikát cincálom az nyugodtan lapozzon, nem fogok megsértődni. Nagyon sok újdonságot már úgysem lehet mondani e téren, de azért úgy érzem a korábbi írásaimhoz képest egy kicsit tisztábbra sikerült csiszolni a témát.

Mivel a politika - tág értelemben - az ország ügyével való foglalkozás, alapvető fontosságú, hogy ki hogyan tekint magára az országra. Rengeteg zavar forrása a modern politikában, hogy a ránézésre két egyértelműen meghatározott ellentábor valójában háromféle gondokodásmódot takar e téren.

Egyesek az országot mint egy nagy közösséget látják, aminek tagjai felelősséggel tartoznak egymásért. Számukra a lét csapatjáték, amiben az ország, mint afféle nagycsalád, együtt vesz részt, és ahol a lemaradókat, a gyengéket a közösség kötelessége segíteni. Ennek modern megvalósítása a közteherviselés, a jóléti állam, a szociálisan érzékeny adóztatás-segélyezés.

Mások az országot egyének laza közösségének tartják, ahol mindenki önmagáért felelős. Ezen elképzelés szerint minden közösség - így maga az ország is - önkéntes és bizalmi alapon kell hogy szerveződjön, és nem szabad valamiféle "közjóra" hivatkozva az egyének jogaiba gázolni. Itt közteherviselés helyett az önkéntes adakozásra és segítségnyújtásra esküsznek.

A harmadik látásmód az országot különböző csoportok egyvelegének látja, ahol az emberek se nem individuumok, se nem egy közös nagycsalád tagjai, hanem a különböző csoportokhoz tartozásuk által definiált identitások metszetei - bőrszínek, vallások, nemek és nemi irányultságok képviselői. Ez a gondolkodásmód automatikusan jó és rossz csoportokra bont mindent, elnyomókra és elnyomottakra, akik értelemszerűen harcban állnak egymással.

Az első kettő a hagyományos balos és jobbos gondolkodás alapjai, míg a harmadik egy viszonylag új látásmód, aminek a kidolgozói a kulturális marxizmus nevet adták, de ismert még haladó, progresszív, és számtalan egyéb néven is. Ez a fajta világlátás - az egyszerűség kedvéért így fogalmazva - nem akart harmadik félként nyíltan a küzdőtérre lépni, ehelyett szép lassan beszivárgott mindkét ellenfelébe, amennyire azok engedték. A tradicionális jobboldalon a jelenlétük az alig érezhetőtől a kellemetlenül tolakodóig terjed, a hagyományos baloldalt viszont teljes mértékben felforgatták és magukévá tették.

Ma a magyar és a nemzetközi politikai palettán egyaránt alig akad olyan párt, ami ne lenne megfertőzve a progresszív eszmével - még a fidesz és a jobbik is elsüt időnként olyan gondolatokat, amik különböző identitásokra osztják az országot, és ezeknek a konfliktusáról beszélnek. Velük szemben, az ellenzékben pedig nincs egyetlen olyan valamirevaló párt sem, ami ne az identitáspolitikára építené a platformját.

Az individualista világlátás azért jó, mert zászlajára tűzi az egyén szabadságát, a magántulajdonhoz és az elvégzett munka gyümölcséhez való jogot, a kisember védelmét az állammal szemben, az egyéni felelősségvállalást úgy önmagunk, mint a környezetünk felé, és így tovább.

A kollektivista felfogás pozitívuma, hogy az emberi szenvedés mérsékléséért dolgozik, igyekszik csökkenteni a társadalmi szakadékokat, segít azokon akiken mások nem segítenek.

Az identitáspolitika azért jó, mert olthatatlan gyűlölséget kreál ott, ahol addig nem volt.

Az identitáspolitika velejárója, hogy a jó és rossz csoportok előre definiálva vannak, azokról vita nincs, azokban változás soha nem állhat be. A fehérek és a férfiak elnyomók, a nők és a színesbőrűek áldozatok, és ez akkor is így lesz, ha a 2300-as évekre a bolygó lakosságának 99%-át leszbikus néger nők adják. Higgyük el, meg fogják találni a módját, hogy múltbeli sérelmekre, történelmi elnyomásra, rabszolgaságra és miegyébre hivatkozva megindokolják, miért a fehér férfi az ellenségkép még mindig. Nüanszoknak és ellenérveknek helye nincs.

Az oszd meg és uralkodj politikája ugyanakkor automatikusan építi be a hívők fejébe a felsőbbrendűségi téveszmét, mivel úgy érvel, hogy ha te egy rossz csoport részeként elfogadod az identitáspolitikát, azzal kiemelkedsz a mezei prosztó elnyomók közül. (Voltaképp ez az egyetlen reményed a megváltásra.) Hiába vagy te fehér férfi, ha elhiszed a zagyva hülyeséget arról, hogy a fehér férfiak elnyomók, azzal máris felmentetted magad, és felszabadultan fröcsöghetsz a többi fehér férfira. A fiktív bűneid megbocsáttatnak, a báránybőrbe bújt sakálok nyájának része lehetsz - amíg meg nem botlasz valahol, mert akkor a többiek szétszaggatnak.

Az identitáspolitika másik következménye a fiatalok körében terjedő frusztráció és depresszió, ami abból ered, hogy ha elnyomó és elnyomott csoportokban gondolkodnak, akkor hirtelen ellenségek között találják magukat. Az ember egy darabig el tudja hitetni magával, hogy a férfiak, fehérek, heterók elnyomónak feltüntetése nem jár az ő meggyűlölésükkel; illetve hogy a férfiak, fehérek, heterók tudatalatti gyűlölete nem mérgezi meg az emberi kapcsolatokat, de egy idő után elkerülhetetlenül összemosódik az ideológia és a valóság. Egy progresszív fiatal olyan világban él, ahol az apja elnyomó, mert férfi, az anyja elnyomó, mert fehér, a testvére elnyomó, mert heteró, ugyanakkor ezeket szeretnie kellene, hiszen a családi kötelékek azért mégiscsak jelentenek valamit. A modern progresszívek világában kevés a szövetséges és nagyon sok az ellenség, ez pedig a kevésbé robosztus elméket gyorsan összegyűri. Ugye ismerjük ezt minimum a feminista nőktől, akik fennhangon hirdetik, hogy nem gyűlölik a férfiakat, hiszen nekik is van partnerük, ugyanakkor a férfiak szemét trógerek, mert széttett lábbal ülnek a metrón. Ez a folyamatos és feloldhatatlan kognitív disszonancia vezet oda, hogy egyes progresszívek megtanulják alkalomszerűen kikapcsolni a fejükben a propagandát, hogy néha-néha élvezhessék az életet anélkül, hogy mindenben a különböző identitások véres küzdelmét látnák.

Az identitáspolitika harmadik velejárója a szabad asszociációkon alapuló gyűlölködés. Ha egy rossz csoportot össze lehet kötni egy másik csoporttal, az is rosszá válik, a kettő együtt pedig végképp utálatossá. Az emberi létezés teljes egészében arra redukálódik, hogy ki melyik csoportoknak a része, illetve melyik gondolat milyen csoporttól származik. A jobboldal ilyen szemmel nézve összekötődik a fehér, keresztény, heteró patriarchák képével, így tehát amit a jobboldal gondol, tervez vagy csinál, az mind kizárólag rossz lehet és elnyomó. Ezzel persze az is faék egyszerűségűvé változik, hogy a "jó" embernek a "jóság" eléréséhez vagy fenntartásához nem kell csinálnia semmi mást, mint következetesen annak az ellentétét amit a "rossz" emberek csinálnak. (Ha a jobbosok korlátoznák a migrációt akkor a jóembereknek kötelező azt korlátlanul támogatni.)

Ugyanennek az asszociációs játéknak a másik oldala, hogy szerintük mindenki aki a jó csoportokhoz tartozik automatikusan az identitáspolitika híve. Mivel a heterók a rossz, a melegek pedig a jó csoport, ezért a heterók nyilván mind jobbosok, a melegek pedig nyilván mind progresszívek. A nők is balosok, a színesbőrűek is - kivéve ha aztán az "ellenségre" szavaznak, amely esetben viszont az identitásuk árulói. Eszükbe sem jut, hogy a faji és nemi hovatartozás a politikától valójában teljesen független, sőt, a progresszíveknek még a homoszexualitásra sincs kizárólagos monopóliumuk. Persze aki mindent az identitások görbe tükrében néz, annak ez alapvetően felfoghatatlan elképzelés. Hát hogyan szavazhat egy néger egy fehér emberre, miféle megcsúfolása ez a világ rendjének?! Minden rendes néger automatikusan négerre szavaz, annak hiányában pedig a progresszív jelöltre, hiszen az a négerek képviselője, a konzervatív pedig a fehéreké! Fel sem tűnik nekik, hogy ez miféle rasszista agymenés.

Mindeközben az identitáspolitikában hívőnek be sem kell ismerni, hogy ő balos - ő nem azért van a jobboldal ellen, mintha balos lenne, hanem mert a jobboldal "elnyomó". Ez lehetőséget ad arra is, hogy a jobboldalt en bloc kiáltsák ki szélsőségesnek, hiszen amit a rohadt elnyomók csinálnak az önmagától szélsőséges, nem pedig azért, mintha valóban az lenne. Így válik "széljobbossá" például a fidesz, ami egyébként évtizedenként egyszer kacérkodik a szélsőségesség gondolatával, de aztán gyorsan lekapja magáról és visszazárja a sublótba. A progresszívek úgy visítanak Orbánra, mintha épp a nyakukhoz tartaná a bökőt, aki egyébként köszöni szépen, történelmi mércén nézve semmi szélsőségeset nem csinál, mondhatni konzervatívan konzervatív. A fokozatokat nem ismerő haladók szerint Orbán Hitler, tőle jobbra Vona is Hitler, és aki még tőle is jobbrább van, az is Hitler. A lényeg, hogy mindenki szélsőséges aki nem hisz az identitáspolitikában, és az ilyeneket természetesen üldözni kell, cenzúrázni, ellehetetleníteni, magánéletében tönkretenni. (Ugye emlékszünk Ákos és a t-kom sztorijára, amikor Ákosról kiderült, hogy Hitler, mivel a magánvéleménye nem progresszív.)

...

Ez a politikai kettősségnek álcázott hármasság az oka annak, hogy sok "normális" balos nem találja a helyét a modern baloldalon, illetve hogy a legtöbb identitáspolitikában utazó szerencsétlen váltig tagadja magáról, hogy balos lenne. Paradox módon akik balosnak tartják magukat azok nézeteikben többnyire a libertáriusokhoz húznak, akik viszont "középutasnak" tartják magukat valójában újmarxista balosok. Hab a tortán, hogy ezt általában nem is tudják magukról, mivel akiktől eltanulták a beteg identitáspolitikai nézeteket azok ezt elfelejtették velük közölni.

...s mivel ezért már nem írok külön posztot, boldog új évet is :)

Merkel szerint minél gyorsabban munkát kell adni a migránsoknak, aminek legjobb és legegyszerűbb módja kamionsofőröket csinálni belőlük.

Ezt még azelőtt nyilatkozta, hogy a béke vallásának kamionja meglátogatta volna a német keresztényeket, viszont azután, hogy Nizzában lejátszódott valami hasonló.

Hm.

Ebből: Aki fehér, nem néz Star Warst! – bojkottálni készülnek a Zsivány Egyest

Fehérellenes agymosásnak nevezik a Zsivány Egyest fehér fajvédő csoportok, a szereplőgárda sokszínűsége miatt.

Na persze. Szerepel benne 2 néger meg valami ázsiai, ezért a rohadt nácik nem bírják elviselni. Ki az az orángután, aki ezt a hülyeséget elhiszi?! Egy rakás film tele van négerekkel, azokon miért nem háborodtak fel a "fajvédők"? Rejtély, uraim, rejtély.

Ahogy tavaly a Star Wars: Az ébredő Erő esetében a neonácik, úgy most a Zsivány Egyesnél is bojkottot hirdettek fehér fajvédő csoportok

Minden tele van nácikkal, akiknek legfőbb dolga a mozifilmeket bojkottálni! Egyik szemem sír...

Egy, a Donald Trump politikai irányvonalaként elhíresült alt-righthoz köthető (...)

Persze, persze, Donald is náci, nyilvánvalóan, hiszen manapság kultúrmarxista sajtótermék nem élhet meg úgy ha nem szapulja Trump-ot, akinek a csillagok háborújához pont ugyanúgy semmi köze, mint a HVG által hallucinált fajvédő közösségekhez.

írja az Indiewire

Első egyértelmű jele a hazudozásnak, hogy nem elsődleges forrást közölnek, hanem arról "tudósítanak" ahogy valaki más már a fantomnácikat szapulja. Ha én valakiről beszélek, akkor az ő saját írásaira hivatkozok, nem pedig egy másik olyan fórumot linkelek ami velem együtt le akarja járatni az illetőt.

Aki az Indiewire linkre kattint az láthatja, hogy ők sem elsődleges forrást használnak, hanem ők is tovább linkelnek egy másik progresszív lapra... De a következő láncszem végre a forrásra mutat, ami egy obskurus, fostalicska jobbos blog, ahol a szerzőnek NEM az a baja, hogy a szereplőgárda sokszínű, hanem hogy a film alig bujtatott fehérellenes propaganda. Vagyis három kattintás után kiderült, hogy a HVG egy olyan blogról hazudik, aminek a látogatottsága talán még az enyémet sem éri el. Manapság ezt nevezik médiának, és ez a média erőlködik, hogy a jobbos hírforrásokat cenzúrázni kell, mert azok hamis híreket terjesztenek...

(...) írta a posztoló, de a legnépszerűbb hozzászólások közt is olyanokat találunk, mint: "Ha te is olyan vagy, mint én, akkor majd valamikor letöltöd a filmet, és arról ábrándozol, hogy rohamosztagos vagy".

Az eredeti forrás alatt 5 (öt) komment található, amiből egy sem ez.

Arról bezzeg kurvanagy a hallgatás, hogy a Silány Egyes egyik forgatókönyvírója, Chris Weitz ezt írta ki a twitterére:

“Please note that the Empire is a white supremacist (human) organization.”

Vagyis a gonosz birodalom egy fehér fajvédő szervezet. Erre egy másik forgatókönyvíró, Gary Whitta ezt reagálta:

“Opposed by a multicultural group led by brave women.”

Vagyis hogy a tetű fehér fajvédőkkel szemben a lázadók egy multikulti csoport amit nők vezetnek.

Namármost, ha valaki tudja a világon, hogy miről szól a Silány Egyes, akkor azok a forgatókönyv írói. Ők pedig azt mondják arról szól, hogy a szegény színesbőrűek fegyveresen lázadnak az elnyomó fehérek ellen. Tehát akkor igaza van a "neonáci" blogírónak abban, hogy a Silány Egyes fehérellenes propaganda, vagy nincs? Lehet gondolkodni.

Ja, akinek nem lenne egyértelmű, hogy ettől az egésztől a HVG miért lesz balos: hát ki hazudik ocsmány módon, lejárató szándékkal a jobbosokról, ha nem a balosok? Kinek a hülye mániája a diverzitás meg a multikulti istenítése? Ki papol egyfolytában náciveszélyről olyan blogokról hazudozva amik mozifilmeket kritizálnak? Aki szerint a HVG ettől még lehet tökéletesen semleges is, az csak annyit árul el, hogy ő maga is balos. Amiben az a furcsa, hogy ezt így kell "elárulnia" véletlenül, közvetetten, mert nyíltan felvállalni nem akaródzik neki. Akárcsak a HVG-nek.

Mai mesénk a Bartertown Diner-ről szól, ahol nem voltak főnökök, a döntéseket a dolgozók hozták közösen. A vevők meg panaszkodtak, hogy 40 percet kell várni egy szendvicsre, ha egyáltalán nyitva van a hely, mert azt is a dolgozók döntötték el, hogy éppen akarnak-e nyitva lenni vagy sem. Erős volt a szakszervezet, a legfontosabb az egyenlőség, a borravalót tiltották mert az burzsoázia, ésatöbbi. Csődbe is mentek mint a huzat. Úgy tűnik az utópista ideológia se nem lakat jól, se nem lehet kiosztani fizetésként.

Szokás szerint nevezhetném ezer néven a szóban forgó csoportot, a közbeszédben ők a libsik, progresszívek, regresszívek, toleránsok, balosok, kultúrmarxisták, komcsik, ésatöbbi. Amiről fel lehet őket ismerni az az, hogy mindig valaki másért aggódnak, illetve valamilyen csoportért. Jaj, a cigányok. Jaj, a menekültek. Jaj, a melegek.

Akikről ez a "jaj, a szegények" sztori eredetileg szólt, azok a szegények. Mármint a csórók, igen. Marx az osztályharcot a szegények vs. gazdagok tengelyen találta fel, és azóta is nagyon népszerű ezzel a találmányával. Arról ritkán szól a fáma, hogy az osztályharc gondolatának egyetlen biztos következménye az, hogy rögzíti és fokozza a két fél közötti gyűlölködést, aminek így csak egy végkimenetele lehetséges: elkezdik kiirtani egymást, aztán aki túléli az győzött. Mivel a szegények vannak sokan és a gazdagok kevesen, általában utóbbiak húzzák a rövidebbet: agyonverik őket a nagy házaikban rájuk törő proletárok, aztán jön az egyenlőség utópiája, amiben már nincsenek gazdagok, csak szegények. (Meg a forradalom vezetői, akik beköltöznek a kiürült nagy házakba.)

A Marx utáni baloldal rájött, hogy "osztályharc" nem csak valódi osztályok között lehetséges, hanem bármely két véletlenszerű csoport között is - elég csak rájuk fogni, hogy osztályok, aztán elböffenteni, hogy az egyik elnyomja a másikat. A férfiak és nők nyilván nem osztályok, és még nyilvánvalóbban nem nyomják el egymást, de ez nem akadályozta meg a balosokat abban, hogy osztályharcot vízionáljanak közéjük. Ugyanez zajlott le melegekkel és heterókkal, cigókkal és magyarokkal, színesekkel és fehérekkel, ésatöbbi. Amit a progresszívek a politikában erőltetnek, az szinte mind ilyen fantázia-osztályharc, ahol a hasraütéssel kettéosztott társadalom egyik felét féltik a másiktól. Még a paradoxon sem zavarja őket, amikor gazdagok féltik a szegényeket a gazdagoktól, heterók féltik a homókat a heteróktól, fehérek féltik a színeseket a fehérektől, férfiak féltik a nőket a férfiaktól. Amikor valaki erre rámutat, elintézik annyival, hogy "ja, hát én nem vagyok elnyomó, de a többség igen". Ők maguk a bizonyíték, hogy amit terjesztenek értelmetlen, de erről ne vegyünk tudomást, inkább tekintsük őket kivételnek, amiből többmillió van.

George Orwell gazdag családból származó, szocialista beállítottságú(!) íróként nem sajnálta a fáradságot személyesen utánajárni annak ami érdekelte, így többször is "leereszkedett" a szegény sorsúak közé, közvetlen közelről figyelve meg életüket. A wigani móló c. könyvében az angol bányászok sorsáról ír, ami a pokol valamelyik bugyrát juttatja az olvasó eszébe. Ami érdekesebb - hiszen azt mindigis tudtuk, hogy a bányászok élete nem leányálom -, hogy a könyv második felében azt boncolgatja, a szocializmus miért nem tud segíteni ezeken az embereken. Szerinte ennek egyik fő oka az osztályok közötti előítéletek és ellenségeskedés. A szocialisták túlnyomó többsége középosztálybeli értelmiségi, aki bár egyfolytában a szegények nyomoráról papol, valójában undorodik tőlük - nem közösködik velük semmiben, nem jár közéjük, nem ismeri őket, nem adakozik a megsegítésükre. Orwell szocialistaként tökegyedül éldegélt a bányászok között, más szocialistákat még csak mutatóba sem látott a pórnép közé leereszkedni. Inkább írogatták rendszerellenes pamfletjeiket tweedzakóban, kényelmes székekből, mahagóni íróasztalok mögül. Ez arra a következtetésre vezette Orwellt, hogy a szocialisták többsége nem a szegényeket szereti, hanem a gazdagokat gyűlöli, de mivel az utóbbi nem szalonképes, kényszerből az előbbi álcája mögé bújnak.

(Erről picit bővebben értekezik Jordan B. Peterson, akit az utóbbi hónapokban a szólásszabadság melletti kiállása miatt ismerhet a világ. Angol nyelvű videó.)

...a progresszívek többsége pedig nem a cigányokat/négereket/muzulmánokat szereti, hanem a magyarokat/fehéreket/keresztényeket gyűlöli, de gondolom az olvasó ezt már úgyis kilogikázta. Amikor egyesek arról beszélnek, hogy nem lenne baj a magyar/fehér/európai kultúra kipusztulása, akkor ugye látjuk, hogy ez nem a más kultúrák szeretetéből fakad? A feminizmus kakukktojás abban az értelemben, hogy bár alapvetően a férfigyűlölet eszköze, a követői szeretik a nőket. Ami mondjuk nem meglepő, tekintve hogy mindenki a nőket szereti jobban, nők és férfiak egyaránt. Az antifeministák is szeretik a nőket, csak nem nézik le őket annyira, mint a feministák. Dehát akkor mi szükség a feminizmusra, ami azért küzd ami eleve adott, és az ellen ami nem is létezik? Felfoghatatlan.

Orwell óta nem sok dolog változott e téren. A progresszívek túlnyomó többségének esze ágában sincs szeretni a szegényeket, a cigókat, a muzulmánokat - nem is ismerik ezeket, nem laknak a közelükben, nem járnak a társaságukba. Tartanak belőlük egyet-kettőt az entellektüell körökben, akikre lehet mutogatni ha arra van szükség, de a mutogatás után a zárt lakóközösségeikbe mennek haza, ahol a lakók 100%-a fehér és felső-középosztálybeli. Ha véletlenül összefutnak velük odakint a nagyvilágban, megütköznek és megzavarodnak, elfordítják a fejüket és továbbmennek. Fúj kisfiam, büdös, piszkos, dobd el azonnal! A szegénység és a másság számukra csak mint absztrakció és mint politikai szlogen hasznos, a gyakorlati megvalósulását ki nem állhatják.

Ők a cigányok, arabok és négerek legnagyobb barátai hazánkban. Lehet más a politika...

Érdekes adalék ehhez a tézishez ahogyan a balosok a balos forradalmak és diktatúrák eredményeit felmérik. Mit gondolunk mi, kívülállók, hogyan lehet lemérni egy "a szegények felemelkedéséért küzdő" mozgalom sikerességét? Szerintem azon, hogy a szegények sorsa javult-e. Különös módon a balosokat inkább az érdekli, hogy sikerült-e a gazdagokat agyonverni. Ha jó sok burzsujt kivégeztek sarlóval-kalapáccsal, akkor az egy frankó balos rendszer, követendő példa - attól függetlenül, hogy a csórók sorsa fikarcnyival sem javult, sőt. Castro nem azért jó ember, mert segített a szegényeken, hanem mert eltörölte a gazdagokat.

Ha te választhatnál, hogy hol legyél szegény, az USA-ban vagy Kubában, akkor ugye világossá válik a helyzet fonáksága? Hogy az a rohadt kapitalizmus a szegényeknek is jobb, nem csak a gazdagoknak. Csak az emberi hiúság és irigység az, ami az objektív helyzetértékelést félredobva a gazdagok véréért kiált, akkor is ha az a szegényeknek is rossz. A marxisták valódi célja nem az, hogy a náluk rosszabb helyzetben lévők sorsa javuljon, hanem hogy a náluk jobb helyzetben lévők megdögöljenek. A "gazdag" a balos definíció szerint az, akinek több van mint nekik. Ők maguk sosem "gazdagok" - ők a szegények megsegítését szolgáló rendszer tengelyei, akik a fáradozásukért cserébe megérdemelnek minden luxust.

Tele a balos sajtó az EU-s felméréssel, ami szerint a férfiak nemi erőszakolók, akik még csak nem is bánják bűneiket, mert úgy érzik elegendő indok ha a nő ittas, vagy kihívó ruhát visel. Sajnos a balos sajtó teljesen félreérti a felmérést, abban ugyanis nem az a szenzáció, hogy a férfiak szemét erőszakoskodó állatok - ezt a feministák cirka 50 éve folyamatosan mondogatják -, hanem az, hogy a nők szerint ez teljesen rendben van. Sőt, a megkérdezett nők majdnem fele azt nyilatkozta, hogy őt nyugodtan megerőszakolhatja bárki, az teljesen jogos és indokolt, amennyiben ő drogozott, ivott, felment valakinek a lakására, vagy bármi ilyesmi.

Kérdem én, ki az a hülye, aki egy ilyen elbaltázott felmérés "eredményeit" komolyan veszi? Él ember a világon aki elhiszi, hogy minden második nőismerőse úgy gondolja, őt megerőszakolni okés?

Teljesen egyértelmű, hogy ez a "felmérés" értéktelen feminista propaganda. Aki valaha is foglalkozott kérdőívekkel, tudja, hogy a kérdések kicsavarásával, a jelen lévő segítő személyzet "iránymutatásával", a jól megválogatott interjúalanyokkal bármit és az ellentétét is ki lehet hozni eredményképpen. Itt és most ennek az iskolapéldáját láthatjuk - azzal a kis gikszerrel együtt, hogy a kihirdetett eredményekben bennefelejtették, hogy a nők fele szerint őt megerőszakolni szabad. Ők csak azt akarták kimutatni, hogy a férfiak szemétládák, és hogy minden bokorban tombol a nemi erőszak, és ennek megfelelően manipulálták az egész folyamatot. Arról nem tehetnek, hogy ez túl jól sikerült...

Persze ez végső soron nem is olyan nagy baj, mármint nekik, hiszen a végcél csak az volt, hogy az EU-s feminista bizottságok és programok finanszírozása megmaradjon, vagy növekedjen. Vagyis saját zsebre dolgoznak. Kell a hírverés, kell a pánikkeltés, kell a hazudozás, mert ha elég ember elhiszi, hogy nyakig állunk a nemi erőszakban, akkor ömleni fog a pénz a nemi erőszak elleni szervezetek vezetőinek bankszámlájára. Erről szól ez az egész, semmi másról. Egyáltalán nem véletlen, hogy a sajtóban ezt a felmérést együtt szokás emlegetni azzal, hogy jövőre sokmillió eurós program indul a nők elleni erőszak felszámolására... A férfiak elleni erőszak persze továbbra is le van tojva, láthatatlan és érdektelen az egyenjogúságért küzdők számára. Nem elég jó, ha csak úgy általában az erőszak ellen küzdünk, kifejezetten fontos, hogy a férfiakat érő erőszak ellen ne küzdjünk. Hiszen a férfiak az ellenség, ugyebár.

A Magyar Tudományos Akadémián kerekasztal tárgyalta, hogy szegény nők, már megint a szegény nők, meg a szemétláda férfiak! Nem tudom eldönteni, hogy ez az egész inkább fárasztóbb, avagy undorítóbb. Mint egy rakás hisztis hülyegyerek, aki apucinál akarja kibőgni a boltban, hogy mégiscsak vegye meg a cukorkát. És ezek elméletileg diplomás emberek... Amivel az a fő gond, hogy önmagukat teszik egy élő önellentmondás középpontjává, amikor az MTA főtitkárhelyettese, aki nő, összejön 7 másik nővel, akik szintén az MTA, és/vagy más tudományos szervezetek tagjai, és megtárgyalják, hogy nőként lehetetlen ilyen helyekre bekerülni. Vagy legalábbis, horribilie dictu, ugyanúgy meg kell dolgozni ezért, mint a férfiaknak! Tűrhetetlen nőelnyomás uralkodik itt, és nincsenek is jobb jelöltek ennek a kitárgyalására, mint a befutott nők, akik a magyar férfiak 99%-ánál magasabb státusszal és fizetéssel rendelkeznek. De azért sajnáljuk őket egy kicsit, jó? Valami kis kedvezményt vagy előjogot még biztos sikerül kipréselni nekik valahonnan, és akkor majd végre elismerik, hogy egyenjogúság van.

Hogyan történhet meg, hogy egy nemzetközileg elismert női kutatót előbb választanak meg az Amerikai Tudományos Akadémia, mint a magyar akadémia tagjává?

Mivel ez egy olyan elsővilágbeli álprobléma, ami a magyar emberek ~0,0001%-át érinti: kit érdekel?! Biztos van rá magyarázat, mármint azon felül, hogy hazánkban mindenki rohadt nőgyűlölő. Főleg az MTA, aminek 8 női tagja most arról tárgyal, hogy mennyire szexista az MTA. Tömény szánalom. Már csak azért is, mert ezeknek a nőknek elméletileg van munkája, ami addig áll és várakozik, amíg ilyen hülyeségekre pazarolják a drága időt (és a szemérmetlenül magas fizetést). Nem a pofátlanság csúcsa az adófizetők pénzén egy bársonyszékből nyafogva okoskodni, hogy ők mennyire el vannak nyomva, egy olyan szervezet női alkalmazottaiként, ami szerintük nőellenes? Eközben a szakmai munkát ki végzi? Csak nem férfiak, akiknek se kedve, se lehetősége nincs ilyen hülyeségekre?

Egy pályája elején járó kutató barátnőm számára évente ismétlődő dilemma a szakmai előmeneteléhez szükséges hosszabb távú külföldi ösztöndíj és itthoni párkapcsolata összeegyeztetése.

Máris tetten értük a gonosz patriarchátust, vagyis a láthatatlan falloszt az égben, ami szegény pályakezdő tudósnőnek dilemmákat okoz. A nőelnyomás és a folyamatos nemi diszkrimináció eredményeképpen ez a szerencsétlen nehezen tudja rászánni magát, hogy itthagyja a pasiját arra az időre, amíg külföldön tartózkodik, ösztöndíjjal. Olyan mélyen átérzem a problémáját, mintha kútba estem volna. Ennél már csak az a rosszabb, amikor...

egy másik kutató ismerősöm részben azért várt az utolsó percig a gyerekszüléssel, hogy neve legyen a szakmában, mielőtt jó ideig a gyermeke fogja lekötni napjai túlnyomó részét.

Uramisten, úgy döntött, hogy egy kicsit vár a szüléssel!!! Elnyomó férfiak, hát van nektek szívetek? Hát nincs határa az embertelenségnek?! Meddig kell még szegény nőknek tűrni ezt a bánásmódot, vagyis hogy úgy döntenek ahogy akarnak, és hogy ez olykor futó lelki nyűgöt okoz nekik, mikor az egyik vágyuk ütközik egy másik vágyukkal? Gyereket is akarnak meg kutatni is, és ezt valahogy össze kell egyeztetni, mert a szemét szexista férfiak... Mert... Mert a szemét szexista férfiak úgy rendezték, hogy egy nap mindenkinek 24 óra legyen, hogy egyszerre senki ne lehessen két helyen (még az anyák sem!!!), és hogy mindenki dönteni kényszerüljön az általa fontosnak ítélt dolgok prioritási sorrendjéről. Le a patriarchátussal!

állami szektornak sajnos ugyanúgy megvannak azok a törvényszerűségei, amelyekk nem kedveznek a nőknek.

A rohadt világ, az az oka mindennek. A gravitáció, az ok-okozat törvényszerűsége, az idő linearitásának kegyetlensége - ezek azok amik tetű módon keresztbe tesznek szegény nőknek.

ötven százalék fölötti az egyetemet végzett nők aránya

Több férfit az egyetemekre! Ja nem, bocs, félreértés történt. Ez speciel egy jó egyenlőtlenség, ami nem szorul korrekcióra. Dicsekednénk vele hangosabban is, csak nem nagyon passzol a nőelnyomó társadalom narratívájához, így bizonyos mértékű ambivalenciával kezeljük a témát.

Tudományos pályájuk kezdetétől azonban fokozatosan morzsolódnak le a női kutatók.

És megkérdezte valaki ezeket, hogy miért? Ugye azt válaszolták, hogy úgy döntöttek? Családot akartak, más irányok és területek kezdték érdekelni őket, fárasztotta őket a státusz hajhászása, a folyamatos szellemi terhelés, ésatöbbi. A saját döntésük volt, hogy kiszállnak a mókuskerékből, senki nem kényszerítette erre őket, a legkevésbé egy láthatatlan pénisz az égből.

a magyar kutatói pálya csúcsát jelentő akadémiai tagságnál már tíz százalék alatti a női akadémikusok aránya

Nade, egyfelől kérdve, miért is lenne kötelező minden kutatónak MTA tagnak lenni? Mi van, ha a nők többsége egyszerűen leszarja az MTA-s pozíciókért folytatott iszapbirkózást? Másfelől meg, ha ez így van, akkor adódik a következtetés: a felsőoktatásban csökkenteni kell az ilyen területeken tanuló nők arányát, hiszen a valódi tudományos munkához egy nagyságrenddel kevésbé járulnak hozzá, mint a férfiak. Az egyetemekről kiszorítják a férfiakat, aztán meg tojnak a kutatómunkára, mert jobban érdekli őket az itthoni párkapcsolat, mint a tudomány.

hol vesznek el a tehetséges nők?

A saját döntéseikben, amihez, legalábbis mikor legutoljára néztem, még teljességgel joguk volt. Nincs abban semmi szexizmus vagy diszkrimináció, mikor egy tehetséges nő úgy dönt, hogy inkább visszavonul, mert ő nem akarja 1 kései gyerekkel beérni, hanem megugorja a faj fenntartásához szükséges 2,3-at. Tisztában van azzal, hogy amíg jó 20 évig a csemetéivel babrál, addig nem lesz ideje és energiája a szakma csúcsait döngetni, így hát átadja a stafétabotot valaki másnak - aki rendszerint férfi. Ezek a nők nem vesznek el, csak a prioritásaik mások: fontosabb számukra a saját gyermekeik testi-lelki jóléte és szellemi fejlődése, mint a laborban lehúzott heti 40 óra, meg az esetleges presztízs, amit a szőlőcukor-molekula egyik kevéssé ismert variánsának érdekfeszítő csavarodási szögéről írt esszé hozhat szakmai körökben.

A fiatal csillagász, Kóspál Ágnes különböző ösztöndíjakkal hat évet töltött külföldön, mielőtt a Lendület Programmal hazatért

Szegény, szegény női kutatók, akik mások pénzén szörföznek át az életen, hát miért nem sajnálja őket senki? Hát nincs senkiben egy csepp empátia, amivel megértené, micsoda borzalmakkal teli élet az övék? Mi a fityfasznak foglalkozik egyáltalán bárki is olyan problémákkal, amik csak a prosztó közemberek 70-80-90%-át érintik, mikor vannak sokkal fontosabb kérdések is - mint például hogy a maroknyi elitista kutatónőnek a külföldi nyaralások mellé adott magas fizetéssel...

együtt jár a létbizonytalanság is, illetve párkapcsolati és gyerekvállalási szempontból is nehezen menedzselhető ez az időszak.

Szegények nehezen menedzselik, hogy egyszerre több dolgot is szeretnének, amik olykor keresztbetesznek egymásnak. Hát nem édi?

Európa országai között lényeges különbségek vannak abban, hogy hol mennyire támogatják a nők szakmai előmenetelét és szülés utáni visszatérésüket a munkaerőpiacra.

Úgy látszik az MTA-sok szerint a nők olyan másodrendű teremtmények a férfiakhoz képest, akiknek extra támogatásra van szüksége azonos eredmények eléréséhez. Nekem eszembe nem jutna ilyen súlyosan lenézni a nőket, de mondjuk én nem is vagyok feminista... Én az egyenlőségben hiszek, vagyis abban, hogy férfi és nő egyformán képes kutatói munkát végezni, ennek okán pedig egyiknek sincs szüksége semmiféle segítségre a másikkal szemben. Maradi ember vagyok, szerintem a társadalomban egyenlő startvonalakra és egyenlő célszalagokra van szükség, aztán aki mer az nyer. Akik ezzel szemben a rajtnál és a célnál is variálni akarnak egyes csoportok javára más csoportokkal szemben, azok csak a pecsenyéjüket sütögetik mások hülyítésével.

Kóspál Ágnes például dolgozott olyan nyugat-európai kutatóintézetben, ahol az idősebb női kollégák külön erre a célra létrehozott mentorprogrammal egyengették a fiatalabb kutatónők pályáját.

Ezt egyelőre csak raktározzuk el gondolatban, később még visszatérünk rá.

A társadalmi berendezkedés hatását a nők karrierjére Lovász Anna, az MTA Közgazdasági és Jogtudományi Intézet kutatójának személyes példája is jól illusztrálja. Kislánya másfél éves volt, amikor a szülés után először eljutott egy Budapesten megrendezett szakmai konferenciára. Csak egy napot tudott távol maradni otthonról,  de már ennek is nagyon örült. A konferencián találkozott viszont egy holland kutatónővel, akinek négy hónapos ikerbabái voltak otthon, mégis három napra érkezett Budapestre. 

Hát igen, az a rohadt nőelnyomó társadalom, amiben minden nő azt tart fontosnak, amit ő akar... A szóban forgó holland illető lelkifurdalástól mentesen él a karrierjének és szarja le a saját gyerekeit, míg Lovász Anna sóhajtozva zsonglőrködik az idejével, mert neki mindkét terület fontos. Biztos vagyok benne, hogy van itt valami gond, ami nyilván a patriarchális társadalom hibája, csak még nem tudom mi az és hogyan. Ha a magyar társadalom nem lenne ilyen rohadt szexista, akkor Lovász Anna is szarna a gyermekére...? Vagy talán az a probléma, hogy a szexista férfiak képesek voltak szakmai konferenciát szervezni annak ellenére, hogy az időpont Lovász Annának nem volt megfelelő? Várniuk kellett volna másfél évet, míg a lurkó óvodába kerül, dehát ezek a férfiak már csak ilyen érzéketlen taplók.

A gyerekvállalás utáni első években nagyon bizonytalanná válik a kutatásra és publikálásra szánható idő

De ez nyilván csak a férfiak nőellenessége miatt van így - egy anyának magától soha nem jutna eszébe a saját gyermekére pazarolni a drága idejét.

A legtöbbször már a kezdőfizetése is magasabb egy férfinak, mint ugyanolyan végzettséggel azonos poziciót betöltő kolléganőjének.

Kivéve amikor nem, mert mindenféle nyílt és burkolt kvóták miatt a nők kerülnek előnyös helyzetbe, vagyis jobb alkupozícióba. Egyébként meg fel kellene ébredni, pipőkéim: ilyen pozíciókban mindenkinek egyedi a bérezése, valahol félúton aközött amennyit a munkája ténylegesen ér, meg amennyit a munkaadó fizetni szeretne neki. Ha egy nőnek nem tetszik amit kap, váljon értékesebb munkaerővé, vagy alkudozzon keményebben. Annak semmi értelme, hogy ilyen konferenciákon rágják a gittet, és azon filóznak, hogy milyen jó lenne ha a munkaadók maguktól adnának több fizetést a nőknek, vagy az állam kötelezné erre őket. Kellene egy jó kis jogszabály, ami pozitívan diszkriminálna a nőkkel, szigorúan az egyenlőség nevében, ugye?

több tanulmány között Nagy Beáta kutatásai is azt támasztják alá, hogy a férfiak gyorsabban haladnak a szakmai ranglétrán.

Mivel pár sorral fentebb még arról volt szó, hogy a nők éveket kihagynak, nem látom a problémát. Persze hogy azt léptetik elő, aki ott van, gürcöl, megbízható. Ide is kellene valami jó kis törvény, ami lehúzná a többet dolgozó férfiakat a kevesebbet dolgozó nők szintjére...

még mindig állandóan visszatérő kérdés az előléptetéseknél, hogy mennyire egyeztethető össze a tudós és az anya szerepe

Miután egy oldalt rizsáztatok arról, hogy ti magatok és a barátnőitek hogyan szenvedtek ezzel a problémával, nem érzitek kissé álságosnak (és értelmi fogyatékosságot sejtetőnek), hogy most meg úgy tesztek, mintha ilyesmi nem is létezne, csak valami nőellenes előítéletként?

A nők magasabbnak tartott empátiaérzéke miatt feletteseik hajlamosak több tanítványt rájuk bízni, mint férfi kollégáikra. A mentorálás sok időt és figyelmet igényel, ami gyakran hátráltatja a kutatást.

Itt kerül elő a korábban eltett anyag:

Kóspál Ágnes például dolgozott olyan nyugat-európai kutatóintézetben, ahol az idősebb női kollégák külön erre a célra létrehozott mentorprogrammal egyengették a fiatalabb kutatónők pályáját.

Namostakkor, hülyegyerekek, kell az a női mentorálás vagy nem kell? A szexista magyar tudományos élet nem biztosít a nőknek külön mentorálást, mert nőgyűlölő, ugyanakkor a szexista magyar tudományos élet túl sok mentorálást bíz a nőkre, mert nőgyűlölő? Ha valaki ezt mesélné, nem hinném el. Ki adott ezeknek az idiótáknak diplomát, és hogyan vesztegették meg érte? A szellemi igénytelenségnek ezt a fokát már képtelen vagyok elviselni, sajnálom.

Női kutatókra lefordítva a dolgot, a tét tulajdonképpen az, hogy be tudnak-e törni a jellemzően férfi tudósok által dominált old boys klubokba.

Kérdezi ezt egymástól 8 MTA-s és egyéb válogatott női tudós/kutató. Beszarok.

Pár éve egy konferencia után férfi kollégája „ügyes kislányok voltatok” felkiáltással dicsérte meg az előadását. Biztosan nem akart rosszat, mégis, ezzel gyakorlatilag azt mondta, hogy nem csak szépek vagyunk, hanem okosak is

Valamit félreérthetett a kolléganő, mert - a képeket elnézve - a két jelzőből eleve maximum egy lehet igaz. Én mondjuk még azt is kétségbe vonnám, mert aki egy ilyen feminista konferenciához a nevét adja, ráadásul ott ilyen teljesítményt tesz le az asztalra, az inkább ne áltassa magát azzal, hogy a gonosz férfiak az esze miatt szeretik.

Nem kéne így lennie, ennek ellenére a nemiség észrevétlenül csúszik bele a közbeszédbe.

Eddig egy büdös szó sem esett sem a nemiségről, sem a közbeszédről, de sebaj.

Nagy Beáta szerint első körben mikroszinten lehet a legtöbbet tenni a nemi különbségekből adódó egyenlőtlenségek felszámolásáért. Például, ha a férfi kollégák nem kevernek bele a beszélgetésbe szakmától független, a nemiségre vonatkozó megjegyzéseket.

Vagyis megalomán zsebhitlerünk első reflexe az, hogy uralni szeretné a férfiakat. Az igazi egyenlőség záloga, hogy Nagy Bea határozhassa meg ki, miről és hogyan beszélhet. Amíg a férfiak nem hajlandóak a szólásszabadságukat és alapvető emberi jogaikat alávetni Nagy Bea akaratának, addig nem lehet mit tenni a szexizmus ellen.

egy bizottsági ülésen a férfi kollégák egyszerűen belevágnak kolléganőjük szavába

Gondolom ilyen fordítva még sosem fordult elő - vagy az nem probléma. Nagyon egyszerű nemi különbségeket vetíteni bárhová, ha nemileg semleges tényezők egyik felét ignoráljuk, és csak a másik felükkel foglalkozunk.

Kondorosi Évát, az MTA Biológia Osztályának nemzetközi szinten is elismert kutatóját például harmadszori nekifutásra nevezték ki akadémikussá.

Hát mindjárt elkezdem sajnálni szegényt... Hiszen mindannyian tudjuk: minden férfi jelöltet azonnal kineveznek, csak a nőknek kell megdolgozni a címért. Kondorosi Évát először péládul a gondnok ütötte ki a nyeregből, akit őhelyette neveztek ki akadémiai taggá, aztán pedig egy öreg prof horgásztársa, s csak akkor került sorra Évánk, mikor már semmilyen férfi jelentkező nem maradt.

(...) férje a Széchenyi-díjas biológus, Kondorosi Ádám, aki már tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Feleségét azért vonakodtak szintén akadémiai taggá választani a jelölő testület tagjai, hogy elkerüljék a pozitív diszkrimináció látszatát

Nem, nem, ez csak kamu szöveg. Valójában nőgyűlölők. Minden nőt gyűlölnek, mert nekik pöcsük van, azoknak meg nincs, és az köztudott, hogy a puncit minden férfi szívből rühelli.

A korábban már említett, Németországban például már jól bejáratott mentorhálózat lényege

Ezt a poént nem vertük még hullamerevre???

Ausztriában ezenkívül létrehoztak egy kereshető adatbázist is, amivel kimondottan a női kutatók láthatóvá tétele a cél.

Vagyis szexisták, azaz nemi alapon diszkriminálnak - ez pont az amivel eddig a férfiakat vádolták, csak míg az alaptalan volt, ez esetben nyílt és egyértelmű. Korábban nem létezett "csak férfi" adatbázis a nők szivatására, de most létezik "csak női", szokás szerint az egyenlőség nevében.

Barack Obama elnökségének első ciklusa alatt például nem volt kifejezetten nőbarát hely a Fehér Ház.

Az évszázad röheje, idióták. Obama radikálisabb feminista mint ti vagytok, nőpropagáló bizottságok, szervezetek és programok tucatjait hozta létre. Sőt, ugyanazokat a hülye kliséket ismételgeti, mint ti, még a saját hivatalos honlapján is. Persze mivel neki is van pöcse, semmi nem menti meg attól, hogy le ne szexistázzátok, hiszen a ti szemetekben akinek pöcse van az jó ember nem lehet, ugyebár. De nem vagytok ti férfigyűlölők, sőt, még csak előítéletesek sem...

itthon is vannak ígéretes kezdeményezések [...] a Nők a tudományban Egyesület

A szexista társadalom folyamatosan támogatja a nőket, a férfiak rovására, de ez nem elég! Semmi nem elég!

Nagy lökést adhatnak a női kutatóknak az elismerések is. A „L'Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért” díjat például kifejezetten tehetséges fiatal női kutatóknak hozták létre.

Semmi bajom nem lenne a nők orál díjazásával, ha - a valódi egyenlőség nevében - a férfiakkal is törődne valaki, dehát ez nyilván túl nagy elvárás. Egyelőre maradjunk a feminista egyenlőségnél, ami a "nőknek mindent, férfiaknak semmit" elven alapul. Mindenesetre érdekes lenne a társadalom hozzáállását egyszer azon lemérni, hogy mennyi díj, ösztöndíj, kitüntetés, és ki tudja miegyéb jár kifejezetten nőknek, és mennyi kifejezetten férfiaknak. Ez - sok egyéb fantazmagóriával és teóriával szemben - egy tényszerű, mérhető adat, csak gondolom azért nem foglalkozik vele senki, mert az eredménye nem passzol a feminista narratívához.

Az igazi, rendszerszintű változást Nagy Beáta szerint mégis a hétköznapi figyelmességek és a tudatos odafigyelés hozhatja majd meg a női és férfi kutatók karrierútjának kiegyenlítésében.

Kinek és miért kellene a férfiak és nők karrierútját a nők javára "kiegyenlíteni", annak ellenére, hogy már így is a nők vannak többségben a felsőoktatásban, és csak a saját döntéseiken múlik, hogy karriert akarnak vagy családot? Miért kellene a nők döntéseit egy külső intézkedéssel felülírni, és a különböző döntéseket hozó embereket mesterséges beavatkozással egyenlő szintre hozni? Minden nő előtt nyitva áll az út, hogy azonos döntéseket hozva azonos eredményeket érjen el, mint a férfiak, de a feministáknak ez persze nem elég jó. Ők különböző döntésekkel is azonos eredményeket akarnak, vagyis kevesebb munkáért több presztizst, előléptetést és fizetést.

Ha például egy három évre szóló kutatói ösztöndíjat nem úgy ír ki egy tudományos intézmény, hogy abba a szülési szabadság ideje is beleszámít (hiszen ez gyakorlatilag kutatás szempontjából nem túl termékeny időszak egy kutatónőnek).

Magyarul a 3 éves ösztöndíj a nőknek legyen 5 vagy 6 éves, több gyerek esetén meg akár 10 is. Ezeknek a szélütötteknek még az sem elég, hogy a nő a szülési szabadsága alatt is ösztöndíjat kap - az semmi, az magától értetődik. Az ösztöndíj hosszabbodjon is meg, mert úgy igazságos.

Vagy ha a konferenciaszervezők tudatosan odafigyelnek rá, hogy lehetőleg egyensúlyban legyen a meghívott női és férfi előadók aránya.

Fentebb említettétek, hogy az MTA-n a fejesek cirka 10%-a nő. Ezek szerint, ha egy konferencián mondjuk 10 szakértő tart előadást, akkor 4 férfit kell indokolatlanul kidobni, hogy a helyükre 4 nő kerülhessen, csak hogy meglegyen a feministák öröme. Ezzel nem csak indokolatlanul diszkrimináltunk a férfiakkal szemben, de a konferencia színvonalát is csökkentettük. Nade kit érdekel?! A fő tényező az, hogy mindenütt legyen legalább annyi nő, mint férfi - hiszen nem a téma a fontos, amiről a konferencia szól, hanem hogy kielégítsük a karrierista nők becsvágyát.

Vagyis majdnem... Paul Ramsey kollégánk az USA magyarországi nagykövetének pozíciójára pályázik, és én támogatom ezen ambíciójában. Akár vicc, akár félkomoly, akár teljesen az, remélem eljut a dolog a megfelelő fülekbe. Hajráf!

Trump azért nyert, mert a normális embereknek elege lett a progresszívek barom vádjaiból. Cirka 30 éve hallgatjuk a modern baloldaltól, hogy mindenki aki nem baloldali ilyenpista meg olyanfób, rohadt tahó, szemét, ésatöbbi.

Unalmas. És undorító. Aki szarral dobálózik, maga is szaros lészen - tartja az örök bölcsesség, és a progresszívek már annyi szart próbáltak ránk zúdítani, hogy ők maguk fuldokolnak benne. A nép váltani akart, megszavazta Trumpot, ezzel egy gigászi középső ujjat tolva a balosok pofájába: elmehettek a picsába a hazudozásotokkal, elég volt, vége.

Vannak balosok akik megértették ezt - felfogták, hogy ők hibáztak. Íme egy (angol) videó, amiben a faszi mindent kimond amit ki kellett mondani: tévedés volt a jobboldalt mocskolni, a gyűlöletkeltés helyett inkább meg kellett volna hallgatni az emberek panaszát, Hitlery helyett Sanderst indítani, ésatöbbi. 10/10 pont, egy elvesztett választás után így kell mérleget vonni és készülni a jövőre.

A progresszívek többsége viszont képtelen az önvizsgálatra és maga alá rondít a tényektől, ezért inkább megkettőzik az erőfeszítést amivel a jobboldalt mocskolják - hátha az őrjöngő fröcsögéstől majd újra rájuk fognak szavazni az ingadozók és meghunyászkodnak a konzervatívok.

Savanyú, sanyarú idióták.

Hazai zászlóshajójuk TGM, aki így indítja választáselemző cikkét a HVG-n:

Most, hogy Amerikában sikerült nőgyűlölő, soviniszta, műveletlen bunkót elnökké választani

Folytasd csak, TGM, hajrá, éppen emiatt vesztettetek, és amíg folytatod addig folyamatosan veszíteni is fogtok. Én csak örülök annak, ha földhöz vered a segged - találd ki hogy attól ki fog hülyébbnek kinézni.

a főnökség is úgy viselkedik, mint az óriáskivetítő előtt üvöltöző részeg focidrukker

Szóval akkor nem a balosok törnek-zúznak, gyújtogatnak és vernek meg ártatlan embereket? A választások óta a civilizált és toleráns progresszívek legalább tucatnyi embert támadtak meg és/vagy juttattak kórházba, köztük nőket és gyerekeket. Azon tűnődöm, Obama megválasztásakor vajon miért nem történt ilyesmi; valószínűleg azért, mert a konzervatívok nem olyan agresszív baromállatok, mint a kriptomarxista banda ami lázong ellenük.

Érdekes kérdés, hogy mikor változott a baloldal nyíltan demokrácia-ellenessé; mikor kezdték azt képzelni, hogy ha a jobboldal nyer akkor ott valami baj van, amit nekik sürgősen korrigálni kell, akár nyílt lázadással. Mióta képtelen a baloldal megérteni: pont az a demokrácia lényege, hogy néha nem te nyersz, hanem a másik oldal, és ez így van rendjén? Ez nem hiba vagy tévedés, ez a rendszer működésének természetes velejárója. A baloldal annyira belelovallta magát a saját hülyeségébe, hogy elhitte: a jobboldal a sátán, sőt, Hitler, így ha az nyer akkor nyakunkon az armageddon, tehát botokkal és molotov-koktélokkal kell az utcára vonulni, a demokrácia ellen.

Különös, hogy finoman fogalmazzak.

TGM aztán más vizekre evez, a jobb- és baloldal elvi hátterét boncolgatja (nyilván szarul, hiszen ő marxista, tehát szerinte a jó baloldal az identitáspolitikával fertőzött, normalitásellenes progresszív baloldal). Ezzel most nem foglalkoznék bővebben, maradjunk a választásnál és annak utózöngéinél.

A globális zűrzavarnak kiváló alkalma a sajnálatos Donald Trump választási győzelme

Úgy látom levitézleni készül a marxizmus magyar vezércsillaga, hamarosan utódot kell választani, ennek a mondatnak ugyanis nemcsak hogy nincs értelme, de még nyelvtanilag is szarul van összerakva. TGM-től nem ezt szoktuk meg, mert bár mindigis a marxi hülyeségeket ismételgette, de elismerhető retorikai színvonalon.

pedig „a Donald” szavazóinak átlagjövedelme magasabb, mint a szintúgy sajnálatos Hillary Clinton szavazóié

Ez a felfogás a klasszikus jobb-ellenességet tükrözi, ami szerint a baloldal a kisembereké, a jobboldal pedig a fránya gazdagoké. Ennek a felfogásnak azóta nincs értelme, hogy a baloldal a közemberek képviseletéről átállt a kisebbségekére, vagyis az identitás-politikára, így megnyitva a jobboldal előtt egy széles szavazótábor elhalászásának lehetőségét. S milyen érdekes, hogy amíg a baloldal kampányol a kisemberért, addig az igazság bajnoka, de ha feladja ezt a szerepet, amit a jobboldal vesz fel, akkor az "populizmus". Clinton szavazótábora alapvetően a nagyvárosi, libsi "értelmiség", az egyetemeken agymosott lánglelkű világmegváltók. Trump tábora ezzel szemben alapvetően az alacsonyabb iskolázottsággal és jövedelemmel rendelkező vidékiek, akiket a balosok végtelen szívjóságukban csak redneck-eknek vagy white trash-nek, újabban pedig rasszista, szexista fasisztáknak neveznek. Emellett van persze szórás mindkét oldalon, de végtelen hülyeség azt képzelni, hogy a gazdagok szavaztak Trumpra, mert a gazdagok gonoszak.

A témánk ma tehát a represszív deszublimáció

Na igen, ez az a TGM amit ismerünk :) Semmitmondó, álentellektüális szofizmus, de legalább nyelvtanilag rendesen van összerakva. Figyeljük meg, ahogy bekezdéseket tölt meg szöveggel, és közben nem mond semmit arról, amiről elméletileg beszél:

A témánk ma tehát a represszív deszublimáció (Herbert Marcuse, 1964) kelet-európai elterjedése. (Ne zavarja önöket, hogy Marcuse [1898–1979] még ma is főellenség: a kritikai elmélet egyik társalkotója, „kulturális marxista”, Freud-értő, hatvannyolcas, antibolsevista, újbaloldali, antifasiszta emigráns, hegeliánus, no meg zsidó; egyik se népszerű a hatalmi ideológia számára, sőt: a sztálini gyökerű magyarországi óbaloldalt is idegesíti. Az 1980-as évekig itt be volt tiltva, manapság csak rágalmazzák.)

A represszív deszublimáció – amelyet Marcuse elősorban a művészet területén elemzett (Az egydimenziós ember, 1964, magyarul 1990) – azt jelenti, hogy a kibírhatatlan konfliktusok szublimálásának (támadhatatlan, fennkölt tárgyisággá emelésének) visszavonása nem anarchikus lázadáshoz vezet, amint ez logikus lenne, hanem – a kései kapitalizmus logikájának megfelelően – mind a konfliktus, mind a moralizált tárgyiság ellaposításához, engedelmes konformizmusba süllyesztéséhez.

Az a hallatlan ujjongás, amely Donald Trump győzelmét fogadta a kelet-európai sajtóban és internetforgalomban (mindenekelőtt a „közösségi médiákban”, kommentekben stb.) pontosan beleillik ebbe a sémába.

Miki, ez mind szép és jó, de mit akarsz ezzel állítani, mi az az információ amit ebből az olvasódnak meg kellene ismernie? Mi itt a kibírhatatlan konfliktus? Ki és hogyan emeli, vagy nem emeli ezt fennkölt tárgyisággá, és voltaképpen mit jelent ez magyarul? Ki vonta vissza, kitől, és hogyan, a támadhatatlan fennkölt tárgyisággá emelést? Ha egy konfliktus ellaposodik, az jó vagy rossz? Ha a moralizált tárgyiság laposodik el, annak van valami értelme a magyar nyelvben, vagy már megint csak önszórakoztatólag szivatod azokat az olvasókat, akik úgy tesznek, mintha lenne értelme a mondandódnak, és értenék? Hogyan süllyed a moralizált tárgyiság engedelmes konformizmusba, miből lehet ezt észrevenni, és mit tegyünk ellene? Az lenne a helyes megoldás, ha a moralizált tárgyiság engedelmetlen önfejűségbe emelkedne? Jobb ma egy anarchikus lázadás, mint holnap egy moralizált konformizmus?

Kelet-európában alapvetően egy dolog miatt örülnek Trump győzelmének, és ez a kettő a következő három:

1. A rasszista és szexista, gyűlölködő, elnyomó, uszító baloldal csúnyán megszívta. Évtizedek óta szapulják és üldözik a fehéreket, a férfiakat, a heterókat, a konzervatívokat, és most igazi katarzis látni, ahogy bőgnek mint egy debil négyéves akinek a kutya elnyalta a fagyiját. Teljesen mindegy, hogy Trump milyen elnök lesz, ez az élmény mindent megért. (Igen, tényleg pezsgőt bontottam, röhögve vedeltem, jó volt.)

2. Hitlery egyértelműen hajtott a 3. világháborúra, már tervezte az oroszok megtámadását, úgyhogy a normális világ fellélegzett mikor ez a veszély elhárult. A balosokat jellemzi, hogy végtelen toleranciájukban és megértésükben a békepártisága miatt támadták Trumpot, hiszen az oroszokkal jó kapcsolatot ápolni hülyeség - sokkal okosabb sarokba szorítani és folyamatosan támadni őket, ahogy Klingonné szerette volna. A gonosz Trump kvázi máris lezsírozta a világbékét, úgyhogy ha Obamának lenne egy grammnyi gerinc a testében, most lehajtott fejjel nyújtaná át Trumpnak a Nobel-békedíját, aminek a megszégyenítése volt mikor megkapta.

3. Fárasztó volt már a világnak a nyomasztó progresszív túlsúly, az EU, az ENSZ, a nyugati országok többségének és az USA-nak a nagy közös balos ámokfutása. Elég volt már a nyugati civilizációt romboló politikai önsorsrontásból - nem kell több muzulmán bevándorló, nem kell több identitáspolitika, nem kell a meglévő faji, vallási, nemi ellenségeskedés fokozása, amiken kívül a baloldal tulajdonképpen nem is jeleskedett semmi másban. Most is ugyanazt csinálják mint eddig: fokozzák a feszültségeket, tolják a világot a vérengzés irányába. A tolerancia nevében, nyilván.

A domináns kelet-európai ideológia elnyomásnak fogja föl a „politikai korrektséget”

Mert az, Gazsikám, mert az. Mi más lenne a nyelv és a viselkedés kívülről ránk erőltetett cenzúrája, ha nem elnyomás? Olyan cenzúráról még nem hallottam, ami kiteljesítette volna az emberek szabadságát. Persze lehet azt képzelni, hogy az én cenzúrám a te szabadságod záloga, csak magyarázd már meg, hogy miért neked jár az egyik és nekem a másik, nem pedig fordítva. Kitalálhatom? Azért, mert szerinted te jó ember vagy, én meg rossz. Ne tagadd, ugye hogy eltaláltam.

a „politikai korrektség” önkéntes fölajánlás

Persze, teljesen önkéntesen rugatjátok ki az állásából és teszitek tönkre azt, aki ezt mégsem vállalja önként. Nincs itt semmi kibaszás kéremszépen, aki nem vállalja önként a balos szabályokat az maga hívja ki a sorsot maga ellen, tehát megérdemli. Ákost például megkérdezték a magánvéleményéről, ő elmondta, és a polkorrektség nevében még aznap szerződést bontott vele a tékom, hiszen a mai világban a konzervatív magánvélemény bűncselekménynek számít, amit a progresszív gondolatrendőrség minden általa elérhető eszközzel büntet. Teljesen érthetetlen, mi baja van egyeseknek a polkorrektséggel...

ezentúl nem használunk népellenes, rasszista, szexista, etnicista, homofób, kényszerű hátrányokat elszenvedőket megalázó nyelvezetet

Kivéve, ha az a nép ill. etnikum a magyar, az a faj a fehér, vagy az a szex a férfi. Ezeket nyugodtan lehet szapulni, a politikai korrektségbe ez nem csak belefér, de egyenesen üdvözlendő. Mivel a magyar népet soha senki nem nyomta el, mivel a fehéreknek mindig minden jó volt és soha senki nem bántotta őket, mivel a férfiaknak habzsidőzs volt az élet a kőbányákban és a harcmezőkön, ezért most teljes mértékben szabad mocskolni őket. Tilos viszont bárki másra bármi olyat mondani, ami ugyan nem sértő, de belemagyarázható valamiféle "mikroagresszió". A modern polkorrektség lényege a tisztelet és az egyenlőség, bár ez kívülről nem látszik rajta, de higgyük csak el, becsszó.

Az uralkodó kelet-európai ideológia nem képes elhinni, hogy az elnyomás rutinja elleni nyelvi-kulturális lázadás

Mármint a szólásszabadság az elnyomás, amiből a cenzúra a kiút? Fordított napot tartunk, vagy mi van?!

Fölszabadulásként éli meg, hogy ezentúl nyugodtan lehet szexuális tárgyként kezelni a nőket

Hagyjuk már a süket rizsát, ez a feminista baromság eleve csak a férfi szexualitás mocskolásáról szólt, és azóta ezerszer kiderült hogy még annak is hülyeség. Az meg aztán az idiótaság netovábbja, hogy itt Trump megválasztása miatt fognak csúnyábban bánni a nőkkel...
Mondjuk, ha úgy nézzük, az USA-ban voltaképpen valami ilyesmi zajlik; ahogy a linkelt videón is látszik, a Trump-ellenes, progresszív, balos tüntetők a terhes nő kocsijának szélvédőjét baseball-ütővel törik be, miközben az szeretne a kórházhoz eljutni. Szóval lehet, hogy a nőkkel valakik egyre csúnyábban bánnak, csakhogy azok pont a TGM-mel szimpatizálók, és nem az ellentábor. Az üres konzervatív-ellenes szardobálást meg majd akkor fogom komolyan venni, mikor Ákos veri be egy terhes nő autójának szélvédőjét. Addig balról kuss legyen.

gyalázni a „buzikat”, vadállatként jellemezni a feketéket és az arabokat, magasztalni a fizikai bántalmazást, megvetni a magaskultúrát, és általában: a legdurvábban elutasítani az egyenlőséget, a kíméletet, a szelídséget, a tapintatot, az együttérzést

Erre nem is reagálok külön-külön, elég lesz ömlesztve: persze, persze, a jobbosok kiskutyákat rugdosnak és megvetik a kultúrát, ez már csak ilyen. Még szerencse, hogy a balosokban nincs semmi előítélet a jobbosokkal szemben, mert az hogy nézne már ki... Elképzelni sem tudom, hogy milyen lenne ha a tolerancia bajnokai tévképzeteket kezdenének gyártani és terjeszteni azokról, akik egyébként semmiben nem különböznek tőlük, csak pár gazdasági és politikai kérdést látnak picit máshogyan.

Most már lehet nyíltan fasisztoid tahóként viselkedni

Milyen érdekes Mikikém, hogy fentebb még nagy svunggal adtad elő, "A baloldal (ha baloldal, s nem csak annak hívatja magát) a dolgozók és a munkából kiszorult szegények (a proletariátus és a prekariátus) érdekeit képviseli", most viszont már fasiszta tahóknak nevezed őket, mert jobbra szavaztak. Biztos nagyon képviseled az ő érdekeiket, annak ellenére hogy olthatatlan gyűlöletet érzel irántuk. Egyszer dolgozók és szegények, máskor meg tahó fasiszták, annak megfelelően, hogy a vattacukros marxista propagandát tolod, vagy a mérgező konzervatívellenes retorikát.

értekezni arról az erekcióról, amelyet Mrs. Trump (azaz a fényképe) okoz a nemzeti-keresztyén magyar férfilakosság körében

Kicsit savanyú vesztes szegény Miklósunk, dehát na. Veszített, a győztesek öröme tehát nyilván alpári és állatias. Arról valamiért bőszen hallgat, hogy a balos, progresszív tüntetők "erőszakoljuk meg Melaniát" táblákkal vonultak fel, az egyébként hírhedetten progresszív Twitter (ami még Trump tweetjeit is cenzúrázta) pedig nem tett semmit a "rape Melania" trenddel szemben. Elvégre a nemi erőszakban nincs semmi problematikus vagy elítélendő, már amennyiben balosok követik el jobbosokkal szemben. Hiszen azok a szemetek elutasítják a kíméletet és a szelídséget!

Most már a legbeijedtebb, az alosztályvezető előtt is kushadó bétahímek is tudják

Férfiakról dehonesztálóan nyilatkozni tökéletesen polkorrekt. Az ellen nem véd... Próbáld meg ugyanezt nőkkel, TGM, akkor elhiszem hogy keménytökű vagy.

Szóval szabad elnyomottnak lenni

Egész eddig a fehér, hetero középosztályról beszéltél, vagyis szar csúszott a palacsintába, haver. Gondolom "elnyomó"-t akartál írni, csak már úgy belekeveredtél, hogy magad sem tudtad hol tartasz. Ha a négerezők és cigányozók az elnyomottak, akkor ki az elnyomó?

TGM, szörnyű gyanúm van: te elhitted a saját hülyeséged, miszerint a baloldal "jó", a jobboldal meg "rossz". Te ellene vagy a demokráciának, szerinted a nép ostoba és nem szabadna a vezetés közelébe engedni, mert nem tudja mi a jó neki. Szerinted az emberek direkt a gonoszra szavaznak, mert gonoszok, és még véletlenül sem veled van bajuk, vagyis azzal, hogy évtizedek óta becsmérled, sértegeted, vádolod őket mindenféle indokolatlan szarsággal. Szerinted kommunizmusra van szükség, a baloldal totális és örök uralmára, ahol a hülye népet az okos vezetők irányítják - vagyis te meg a haverjaid.

Baszod, te egy zsarnok vagy. Vagyis zsarnokcsíra. Te uralni szeretnéd a tömeget, amit lenézel és gyűlölsz, mert más a véleményük, mint a tiéd. Szerintük a demokrácia jó dolog, és az sem baj ha időnként a jobboldal nyer. Ha egyszer épp azt akarja a többség, akkor miért ne? Hát azért ne - legalábbis szerinted - mert a jobboldalon mindenki szó szerint Hitler, akiket minimum kussban és elnyomásban kell tartani, hogy ne árthassanak se maguknak, se a többieknek - de talán célszerűbb lenne a Dunába lövetni őket, elvégre... Nincs elég mocskoló jelződ ezekre a nőgyűlölő, soviniszta, műveletlen bunkókra, ezekre az üvöltöző részeg focidrukkerekre, a dekadens, vizenyős, fölpuhult, nevetséges, gondolatellenes, zavaros, sajnálatos, uralgó, szamár, elitista, rasszista, szexista, etnicista, homofób, másokat megalázó, a nőket szexuális tárgyként kezelő, buzigyalázó, feketéket lenéző, erőszakimádó, kultúramegvető, egyenlőségellenes, kíméletlen, vadállati, tapintatlan, empátiátlan, fasisztoid tahókra, a gyarmati szemléletű, beijedt, kushadó bétahímekre, az illetlen, fingó, hugyozó, kurvázó, tolvajozó, gyerekverő, hajléktalangyűlölő, niggerező és cigányozó, sorozatfüggő, mindenféle kommersz, gagyi vacakságért lelkesedő konzervatívokra... Az egész cikked egy mocsoktengerbe hajított vádirat a jobbosokkal szemben, akiket minden szarnak lehordasz, mert te balos vagy. És te akarsz minket a polkorrektség örve alatt a másokat tisztelő beszédmódra oktatni? Az évszázad röheje.

Több aljas, hazug és dehonesztáló sztereotípiát hordtál itt össze egyetlen oldalon, mint Trump a többhónapos kampányában. Amit őszintén szólva egyáltalán nem csodálok, elvégre a progresszíveket képviseled, akik mindigis tökéletesen képtelenek voltak az önvizsgálatra, az önreflexióra. Lételemük a kognitív disszonancia, a pszichológiai kivetítés és a nárcisztikus dühkitörések szentháromsága. Ezek között vergődve vádolják Trumpot amerika lerombolásával, miközben kirakatokat zúznak be és épületeket gyújtanak fel, ártatlanokat vernek véresre és nők megerőszakolását követelik. Ők a szelíd jófiúk, akik mérhetetlen dühükben jogosan pusztítják el a világot, amit a gonosz jobbosok el akarnak pusztítani azzal, hogy megnyernek egy legitim demokratikus választást. Dögöljön meg az összes fehér, mert rasszisták, akasszuk fel az összes férfit, mert szexisták, és nyírjunk ki minden jobbost, mert gyűlölködők.

Mint a vakablak.