A sorozatot marharégen kezdtem, aki nem emlékezne rá, itt az első rész. Fantáziálgatok a világ, illetve az ország problémáinak lehetséges megoldásán, praktikus szemszögből. Ha valaki nem ért egyet valamiben, váljon egészségére :)

Az akvapónia az akvakultúra és a hidropónia összeházasítása, vagyis egyszerre halnevelde és zöldségtermesztő alkalmatosság. Praktikus, modern, sok az előnye, és gyakorlatilag nincs hátránya. Hogy miféle gondot lehetne vele megoldani állami szinten? Lássuk...

1. Talán nem tudja mindenki, de a modern (monokultúrás) mezőgazdasági termelés egy olyan rendszer, ami a kőolajat alakítja ehető formára. Nem csak azért, mert a rengeteg szállítmányozás (spanyol paradicsom és perui paprika?) rengeteg benzint és gázolajat fogyaszt, hanem mert a műtrágyák többségét is kőolajból állítják elő. Csakhogy az olajkészletek végesek, és ha nem is fog kiürülni minden benzinkút a hétvégére, azért nem árt, ha hosszú távon jelentős áremelkedéssel számolunk, ahogy a kínálat nem tudja majd követni a keresletet. Ez persze az élelmiszerek jelentős drágulását fogja magával hozni - először a szállítás miatt, aztán mert nem lesz elég olaj műtrágyagyártásra. Már jelenleg is vannak kezdeményezések a közúti szállítás visszaszorítására - mi lenne annál optimálisabb, mint hogy a saját kertedben terem meg valami? Az ország olajfüggését csökkenteni lehetne, ha az akvapónia nagy mértékben teret nyerne - nem részletezve az olyan járulékos előnyöket, mint a kisebb forgalom, tisztább levegő, ésatöbbi. És ha ez valakinek zavarodott vágyálomnak tűnik csupán, akkor gondoljon arra, hogy egy potenciális élelmiszerválság során (amire az ENSZ folyamatosan készül) milyen ütőkártya lehet egy családnak a saját élelemforrás.

2. Magyarország jelen állapotában ~3,8 millió embernek tud fizetett munkát adni. Van ezeken felül még 5-600 ezer regisztrált álláskereső, plusz kábé ugyanennyien, akik eltűntek a rendszer hézagaiban. Ezek az emberek vagy az állam csecsén lógnak, vagy mások kenyerét eszik ilyen-olyan formában. És ha megfeszülünk sem tudunk nekik munkát adni, vagyis ez patthelyzet. Mi lenne, ha ezek az emberek is tehetnének valami hasznosat, elsősorban nyilván a saját megélhetésükért, de áttételesen az egész társadalomért? Egy akvapónián dolgozni se nem kemény fizikai munka, se nem agyzsibbasztó szellemi megerőltetés. Ez persze családokban működne igazán jól, ahol az egyik fél dolgozik, a másik viszont nem - ez esetben több mint ideális lenne az otthon ülőnek egy akvapóniával foglalkoznia, amihez úgyis ért, amivel pénzt takarít meg a családi élelmiszerkiadásokon, és amivel egészségesebb kaját tud az asztalra tenni. Egy üzemelő akvapóniában a szivattyúk "átalánydíját" kell csak fizetni, cserébe viszont télen-nyáron szüretelhető a friss zöldség.

3. Azt hiszem az olvasóimnak nem mondok újat azzal, hogy manapság kevesen étkeznek egészségesen. Az étrendünk búza és cukor alapú, ami meg is látszik az embereken, sajnos. Akvapóniában értelmetlen búzát termeszteni, és általánosságban véve gyümölcsökből sem terem túl sok. Az akvapóniának ez a faramuci "hátránya" tulajdonképpen szintén előnye: csak egészséges élelmiszert lehet benne előállítani. Egyfelől a hal, a saláta, a zöldségfélék mind jót tesznek a pizza+kóla kombóban megfáradt emésztésünknek; másfelől a rendszer kizárja azt, hogy bármiféle növényvédő szert használjunk - automatikusan garantált tehát, hogy amit leszedünk, az frissebb, egészségesebb, és magasabb tápértékű, mint a bolti társai.

Nade jelenleg tucatnyi helyen működik csak akvapónia Magyarországon, részben kísérleti jelleggel - hogyan lesz ebből "mozgalom"? Itt kellene beavatkozni az államnak, elsősorban az oktatás terén. Az általános iskolákban kifejezett figyelmet kellene szentelni az akvapóniának, hogy 10 végzős diákból legalább 8 képes legyen egy akvapóniát üzemeltetni, 2-3 pedig akár építeni vagy javítani is. Ezt el lehetne érni a jelenlegi tananyag kisebb módosításaival: technikaórán lehetne barkácsolni, biológiaórán tanulni a halakról, stb. Nem kellene az egész életünket átszervezni ennek a kedvéért, csak el kellene kezdeni okosan tanítani a gyerekeinket. Aztán ha a következő generációban még mindig van 1 millió munkanélküli, akkor egy részüknek lenne ötlete arra, hogy mivel foglalja el magát.

Az akvapónia térnyerése egy új iparág felépülését is magával hozhatná a részegységek gyártása, a rendszerek telepítése és javítása képében. Itt sem ártana talán némi állami segítség, hogy az emberek olcsón juthassanak a berendezésekhez, bár alapjában véve a műanyag konténerek és csövek, valamint a szükséges néhány szivattyú nem elviselhetetlen kiadás.

Az egyetlen igazi akadály, hogy az akvapónia csak családi ház mellett hatékony. Elméletileg erkélyre is lehet tenni, de ott csak nyáron ér valamit, és a mérete sem lehet akkora, hogy a termesztett zöldség mennyisége miatt anyagilag megérje. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a nagyvárosok lakóinak jelentős része kiesik a buliból - viszont ez nem akkora gond, tekintve, hogy ezeken a helyeken általában a munkanélküliség is kisebb, mint vidéken. Másfelől a nagyvárosokban létre lehetne hozni nagyobb, "központosított" akvapóniákat, amik az önkormányzatok felügyelete alatt felvehetnének egy rakás munkanélkülit közmunkára.

Az egyetlen ellenérdekelt fél a zöldégeket és halat importáló kereskedelem, aminek forgalma nyilván az akvapónia térnyerésével arányosan csökkenne. Ebben én igazából nem látok olyan nagy problémát, sőt, örülnék ha a magyar forint nem folyna kifelé az országhatáron holland répáért meg kínai fokhagymáért. Minél szélesebb értelemben önellátó az ország (és azon belül a lakók), annál robosztusabb, hiba- és katasztrófatűrőbb a gazdaság. Nyilván egy-egy család házi akvapóniája nem világmegváltó varázslat, de teszem azt 100 000 ilyen rendszer már ezer tonnákban mérhető mennyiségű élelmiszert lenne képes előállítani évente. S csak hogy ismételjem magam: ez az élelmiszer friss, vegyszermentes és egészséges lenne; jobb minőségű, mint amit jelenleg fogyasztunk.