A minap hallottam egy dalt, gyerekek énekelték élőben, és eléggé szíven ütött. Mit tegyek no, magyar vagyok, és nem szégyellem. Arról ahogy én hallottam nincs felvétel, de van száz másik verzió a youtube-on, például ez:
Gondolom vannak akiknek ismerős, állítólag volt valami mozgalom körülötte, de az én életemből kimaradt. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a szöveg darabkáit hallva nekem a neten kellett rákeresni, mi is ez voltaképpen - és mit ad Isten, az első találatok között ott volt a Nyest, vagyis vérbalos antimagyar nyelvészeink. Rögvest rosszat sejtettem, de még ez sem készített fel eléggé arra a tömény nemzetellenes indulatra, amit ott találtam a dallal kapcsolatban.
Nem tudom, hogy a 40 év orosz megszállás, vagy az azóta tartó (ugyanúgy balos) liberális ámokfutás hozta létre nálunk azt a szubhumán fajt, amelyik a magyarsággal kapcsolatos bármiféle pozitív érzelemre azonnali, zsigeri gyűlölettel reagál, de ideje lenne ezeknek visszavonulni, vagy eltakarodni olyan égtájak felé, ahol nem kell a mucsai magyarsággal naponta érintkezniük. De egyelőre még itt vannak, sőt, ők magyarázzák a nyelvünket, múltunkat, kultúránkat. Színtiszta szégyen, bazmeg.
Számomra az érthetetlenség határát súrolja, hogy hogyan képes valaki nem megérteni ennek a kezdeményezésnek, ennek a dalnak az üzenetét, hogy miért kezd el kötekedni és mocskolódni amikor azt hallja, hogy valaki magyarul álmodik.
Úgy érzem a 2. VH utáni viszonylagos nyugalomnak hamarosan vége európában - az elkényelmesedett nemzeteknek újra fel kell vennie a kardot, mert a tollforgatók elárultak minket. Nem örülök ennek, ahogy gondolom egyetlen normális ember sem örül a konfliktusnak, de mit lehetne tenni? Akik a vérünket akarják nem fognak önként meghátrálni, sőt, amíg emberi szóval próbáljuk meggyőzni őket csak fokozzák erőfeszítéseiket. Az agresszió hiányát gyengeségnek látják, ugyanakkor vannak annyira aljasok, hogy már akkor visítanak, mint malac a kés alatt, amikor még a fene sem bántja őket. Ez is csak egy eszköz a trükktárukban a mi szivatásunkra. Jönnie kell egy megtisztulásnak, mert annyi öngyűlölet, dekadencia, megosztottság gyülemlett már fel a társadalmainkban, hogy elapasztja az élni akarásunkat, a szó szoros értelmében a pusztulásba visz minket. Ha nem vesszük fel a kardot kiírjuk magunkat a történelem színpadáról, mint az ókori rómaiak, akik ugyanezt az utat járták be. Előbb jött a jólét, abból a tunyaság, az erkölcsi hanyatlás, a gyermektelenség, a széthúzás, végül a barbároknak már csak rá kellett taposni az egészre, és az szétmállott, mint egy belülről rothadó rumbatök. Az iszlám világ már húzza a jelmezt a barbárok szerepének betöltésére, de talán van még időnk tenni valamit. A haladó européerek és egyéb férges szellemű öngyűlölők célkitűzéssé dagasztott degenerációjával szemben a fentebb hallható dal olyan fényes tisztaságot képvisel, ami jelzi, hogy még nem tudtak mindent kiirtani, amiért küzdeni érdemes.
Az utolsó 100 komment: