Mivel az előző cikk alatt már így is van 1100+ komment, meg az ott úgyis off, ide hozzátok az ökofalus-katasztrófatúléléses témákat :) Mindenkinek minden ötletére és véleményére kíváncsi vagyok, persze nem árt ha nincs nagyon elrugaszkodva a valóságtól.
Kontextusnak pár kommentet idevágok odaátról:
don Fefinho: Kiskölyök korom óta foglalkoztat a kérdés, már-már látomásos szinten, hogy ha teszemazt holnaptól nincs villany, fűtés, csapvíz és üzemanyag, hány évtized lenne, mire egy fenntartható, esetleg a körülmények között virágzó szintre jutna vissza egy-egy túlélő közösség. Az ökomódi nyilván megköveteli a szoros közösségi együttműködést, a minimális modern technológiával az összeomlás előttről pedig nagyjából már a mostani ökofalvakat súrolnánk. Gondolom én, aztán meg úgy egyébként a fene tudja. Minden vágyam egy nádtetős vályog-szupervályog hétvégitanya szuterinnel és beépített tetőtérrel, pálinkafákkal, kis veteményessel, esetleg baromfi, aztán onnan távdolgozgatni mint a befőtt. Onnan meg nyilván vágynék vissza a panelba.
Madarász Henrik: Szerintem egy ilyen összeomlás után rablóbandák uralnák a vidéket, az emberek többsége éhenhalna és idővel létrejönne a rablóvezérekből egy új feudális elit, akinek a parasztok dolgoznának mint jobbágyok.
KalmanBlog: Én is szoktam ezen gondolkodni. Szerintem nem érdemes nulláról építeni, hanem meglévő falvakon belül kellene újra felépíteni az önellátást. Ha vannak kertek, állatok, raktározott élelmiszer minden otthonban, természetes ivóvíz a közelben, akkor feltalálnánk magunkat akkor is, ha egy katasztrófa miatt megszűnne az áram és a net is.
Az ökofalukkal az a baj, hogy ilyen városi idealisták költöznek beléjük (mint pl amilyen én lennék ott :-) ), akik maguk sem tudják mit akarnak, meg eleve meg kellene változniuk az új életükhöz. A legtöbb ember pedig nem tud megváltozni, persze hogy csődbe megy a vállalkozás. Egy összetartó falunak lesz esélye megvédenie magát a rablók elől is. Szóval minden szempontból biztosabbnak tűnik, mint egy kisebb léptékű közösség.
Ezért én a teljes önellátás ábrándos célja helyett egy élő faluba tervezek inkább költözni, ahol összetartó rendes emberek élnek. És ott a falu környékén kiépíteni a magam birtokát. Nagyjából így képzelem életem következő fázisát. Jelenleg viszont annyira jó dolgom van, hogy nem igazán érzek motivációt, hogy mozduljak a városból, vagy a munkámból. Bár elvben dolgozhatnék akárhonnan ahol van net, de a birtok kiépítése teljes embert kívánna, azt meg nem bírnám, hogy két lovat üljek meg egy seggel. Pláne, hogy folyamatosan túlvállalom magam a melóban, így semmi más komolyat nem tudok csinálni. Mivel szeretem amit csinálok, nem akaródzik változtatni.
VT 135: Hah, de örülük, h ti is foglalkoztok immár ezzel a témával! :) Szerintem is érdemes lenne erre egy külön thread-et nyitni, van annyira bőséges anyag. Magam több mint 5 éve foglalkozom ezzel a témával, távolról sem csak elméleti szinten, hanem bejártam sok magyarországi helyszínt, nagyon sok emberrel beszéltem, úgyh úgy érzem, elég jó rálátásom van a jelenlegi helyzetre, illetve tudni vélem az elakadások okait és a fejlődés irányát, amely továbblendít a működőképes közösségek felé.
Részemről kezdhetjük azzal, hogy VT kolléga kifejti a tapasztalatait :)
Az utolsó 100 komment: