Ez a cikk azért születik, mert a címben feltett kérdésre 2 homlokegyenest ellenkező válasz divatos manapság, én pedig a saját szempontjaim szerint szeretném megvizsgálni, hogy melyik a jobb opció. A modern dietetika álláspontja az, hogy naponta ötször kell enni, csak oda kell figyelni a kalóriákra és minden rendben lesz. Alternatív fronton inkább az időszakos böjtölés különböző formáit részesítik előnyben, aminek a lényege, hogy együnk minél kevesebbszer, mondjuk naponta egyszer, akaratgyengék esetleg kétszer :)

Namost mivel mindkét oldal mellett és ellen is tanúskodnak mindenféle kutatások és vizsgálatok, ezekkel eleve nem is szeretnék foglalkozni, mert annak fikarcnyi értelme sincs, hogy belinkeljek 3 olyan tanulmányt, amire bárki más belinkelhet 3 ellenkező tanulmányt, és mindenki tovább büszkélkedhet a saját véleménybuborékjával. Ehelyett inkább valami olyasmit szeretnék itt megvalósítani, hogy elfogadva a modern dietetika kalória-elméletét azt vizsgálom, melyik étrenddel könnyebb és jobb és praktikusabb és elviselhetőbb kevés kalóriát bevinni. A kalóriaelmélet helyességét ill. az étrendek egyéb feltételezett egészségügyi hatásait itt és most nem is firtatom.

A példa kedvéért tegyük fel, hogy 2000 kalóriát akarunk naponta bevinni, az egyik módszer szerint napi 5 étkezésre szétosztva, illetve a másik metódus szélsőségesebb értelmezése szerint napi egyszer elfogyasztva az egészet. Ez utóbbit nyugaton OMAD néven nevezik, én a vicc kedvéért ebben a cikkben nomádnak fogom hívni, mert csak.

Az első dolog ami nekem rögtön böki a csőrömet, hogy a napi ötszöris diétával hattól kettőig a reggeli, tízórai és ebéd, illetve nyolctól félötig a tízórai, ebéd és uzsonna a munkahelyen fog érni, tehát ezeket muszáj előkészítenem és magammal vinnem melóba, mert arra ugye szinte nulla az esély, hogy a munkahelyen vagy környékén tökéletes diétás kajákat árulnak, amiknek pontosan tudom a kalóriaértékét. Magyarán szólva rákényszerülök, hogy minden napomból vegyem el azt az időt amikor főzöcskézek, adott esetben 1 személyre, ami baromira nem praktikus. Holnapra a reggeli teljes kiőrlésű szenya diétás sonkával, az ebéd 12,5dkg csirkemell rizzsel és brokkolival, de hál'istennek a tízórai csak egy kefír, legalább azzal nincs baj. Mindezt elő kell készíteni otthon és magunkkal vinni munkába, ami hónapok hosszú során át vagy beépül az életünkbe és megszokjuk, vagy pedig olyan zsibbasztó macerává válik ami miatt feladjuk az egész diétát. A nomád étrenddel ilyen probléma nincs, egyrészt mert megtehetjük, hogy csak otthon eszünk, vagy ha mégsem, akkor meg szinte mindegy mit választunk a munkahelyi kajáldában vagy egy étteremben, nem fogja elérni a 2000 kalóriát. Ha a nomádunkat otthonról visszük, akkor is egyszerűbb napi egy ételt összekészíteni, mint hármat.

A következő szempont az, hogy 2E kalóriát ötfelé osztva gyakorlatilag sosem tudunk igazán jóllakni. Azt még el tudom képzelni, hogy ha a kétezres összegen belül túlsúlyt élvez az ebéd, akkor azzal legalább az éhségünket el lehet verni, de az az igazi jóllakottság-érzés még úgy sem lesz meg. Pszichológiai értelemben nettó embertelenség, hogy pl. reggelire 1 db. csóró szendvicset ehetsz, és ha nem laktál jól, ne aggódj, tízóraira majd ihatsz 2dl fehérjepor-turmixot. Ennél még az is humánusabb, hogy délután fél háromig nem eszel, de akkor viszont degeszre tömheted magad. Persze függ az ember egyéni alkatától, hogy melyik verziót éli meg kellemetlenebbnek, de számomra sokkal nagyobb hülyeségnek tűnik hónapokon át folyamatosan az éhség határán szambázni és mindig csak csipegetni valamit, mint naponta pár órát éhesnek lenni és aztán rendesen bekajálni.

S ha már szóba került a fehérjepor, a modern ötszöris diétáknak sokszor szerves eleme valami ilyen hülyeség, gondolom elsősorban azon 2 okból, mert egyrészt a diéta gazdája jól keres a fehérjepor eladásán, másrészt ezzel legalább egy kicsit csökkenteni lehet a rengeteg előkészítő munkát. Számomra viszont orbitális hülyeségnek tűnik a dolog: az egészségességében sincs túl szilárd bizalmam, az extra kiadásnak sem örülök, ráadásul még normális étkezésnek sem tudom megélni. Sokra megyek azzal, hogy van "tízórai", amikor "ehetek" 3 deka ismeretlen eredetű port egy pohár vízben elkavarva, ami csak azért nem horrorízű mert nyilván van benne aroma meg cukorpótló. Inkább kihagynám, köszi. Az ötszöris diéták egy része ezt a problémát úgy küszöböli ki, hogy tízóraira és uzsonnára valami darabárut ír fel, mondjuk egy almát vagy joghurtot, ami egészségesebb mint a por, ugyanakkor étkezésnek lópikula. Ha az ebéddel nem laktam jól, nem vigasztal, hogy 2 órával később még ráküldhetek egy banánt.

Itt pedig az ár területéhez érkeztünk, de ebben nem lehet semmi objektívet mondani, mert ha valaki nomádnak napi egyszer szarvasgombás libamájat eszik, az lehet tízszer drágább mint egy raklap fehérjepor, és ugyanez fordítva is igaz. Annyi talán elmondható, hogy a nomádot könnyebb lehet kézben tartani, ha valakinek számít a költségvetés.

A fenti első pontnak afféle folyománya, vagy bővebb kifejtése ha úgy tetszik, hogy az ötszöris diétára sokkal több idő, energia és figyelem kell, mint a nomádra. Ha csak olyan piszlicsáré dolgokat nézünk, amire az ember elsőre talán nem is gondolna, hogy pl. mennyi időt kell boltokban tölteni élelmiszerek vásárlásával, ég és föld a különbség. Nomádként akkor mész boltba és azt veszel amit akarsz, ötszörisként méteres bevásárlólistával mehetsz kétnaponta. Sőt, a nomádba belefér hogy szinte bárhol válassz szinte bármit, beeshetsz egy kínai bodegába egy szecsuáni csirkére, és benne vagy a napi 2E kalóriában, míg a legtöbb ötszöris mintadiétával rákényszerülsz, hogy otthon sütögesd a kukoricás rizses rockfortos grillsügéred grammra kimért adagokból. (Persze van aki megteheti, hogy az egészet lerendeli mondjuk Norbi Update házhozszállítással, de annak is vannak buktatói az ár mellett is.) Egy paraszthajszálnyit sarkítva a helyzetet, az ötszöri diéta folyamatos gondot csinál az evésből, olyan problémát amit naponta többször meg kell oldani - a nomád meg röhög az egészen, azt és ott és úgy és annyit ehetsz, ahogy éppen a kedved diktálja. Persze annak is megvan az ára, a nap többi részében nincs evés. Talán nem jelent sokat egyeseknek, de a nomáddal kézzelfogható órák szabadulnak fel az ember naptárában hetente, nem kell annyit boltba járni, főzőcskézni, porciózni, mosogatni, és magára az evésre is kevesebb idő fordul. Aki értékeli a szabadidejét, annak talán nem mindegy, hogy napi egyszer 20 percet tölt evéssel, vagy ötször tizet. Demagógiának tűnne, ha kiszámolnám hogy csak ez az egy tényező egy évre vetítve hány felszabadult órát jelent, de azért...

Azt pedig csak súlytalan extraként említem, hogy az ember hogyan tudja a munkanapjába beilleszteni, és a kollégák mit szólnak hozzá, hogy minden nap 10:00-kor lemegy 2 deci eperízű fehérjepor :)

Érdemibb érvnek szánom, hogy napi ötszörre szétosztva igencsak abakuszozni kell a kalóriákat, aminek köszönhetően ízetlen, értelmetlen, idióta kombinációkat sakkoznak ki a dietetikusok, pl. olyasmit, hogy tízóraira menjen "1 szelet teljes kiőrlésű toastkenyér sárgarépával" - és igen, ez létező ajánlásból származik. Tipikus uzsonnának számít a "2-3 db korpás keksz zöld teával". Már senki meg ne haragudjon, de ilyen aberrált sz*rokat egyen akinek két anyja van. Fegyverrel sem tudnának rákényszeríteni, hogy toastkenyeret egyek répával, akkor inkább nem tízóraizok és hozzácsapom a megspórolt kalóriákat az ebédhez. Persze ez szerintük borzasztóan egészségtelen, de ez már legyen az én bajom. Szerintem meg a toastkenyér egészségtelen és a korpás keksz.

A nomád fő hátránya, ha lehet ezt annak nevezni, hogy a legtöbb ember számára szokatlan gondolat, mondhatni félelmetes. Mi az, hogy ne egyen délig, délutánig, és aztán utána sem? Hát ki lehet azt bírni? Persze, ki lehet, sőt, 1-2 hét alatt megszokható. Délelőtt ha megéhezik az ember megiszik egy kávét vagy teát (cukor nélkül, nyilván :) és vár 10 percet, az éhség elmúlik. Este lehet macerásabb, ott már kellhet egy kicsit több akaraterő ha megéhezünk lefekvés előtt, de ezt pont ugyanúgy el lehet mondani arra is, ha az ötszöriben a vacsora egy bögre saláta volt 7 előtt, és 10-kor az ember már a hűtőajtót is megenné.

Utóiratként még annyi, hogy rákerestem egy ötszöris mintaétrendre, és a fentebb már linkelt első találat első reggelije az volt, hogy "1 db teljes kiőrlésű lisztből készült pékáru light margarinnal, zöldségfélékkel", és ettől olyan egészségeset röhögtem, hogy tisztára hálás vagyok érte a mindmegette retardáltjainak...