A sorozat érdekesen indul, de aztán szétesik, több szempontból is. Egyrészt az ismétlődő múltbanézés unalmas, nihilista, és rengeteg időt elvisz, másrészt az idő előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerül, s végül főszerepet kap az elmebetegség. Oké, hogy Batman gonosz ellenfelei általában kissé hibbantak, de egy realisztikus sorozatban a tébolyultság nem bájos és nem szórakoztató és nem izgalmas. Heath Ledger Jokere egynek jó volt, de igazából ő sem volt elmebeteg a szó orvosi értelmében, csak pszichopata, ami bűnözőknél gyakorlatilag elvárt jellemző a szórakoztatóiparban.

Az első néhány epizód arra fókuszál, hogy Pingvin matat a maffiavilágban, és ez teljesen frankó - van pár érdekes fordulat, izgalom, satöbbi. A sorozat második fele viszont arról szól, hogy főhősünk a demenciában és egyéb különböző lelki traumákban szenvedő, féléber elmeállapotú édesanyjával szalontáncol, ami egy rakás szar. És valahol útközben beindulnak a múltbarévedések, amik dögunalmasak, mert megtörik a jelenben játszódó történetet de nem adnak hozzá semmit, vagy legalábbis semmi olyat ami futó sztorit más megvilágításba helyezné - azt meg bocsi, leszarom, hogy árnyalni akarják egy karakter jellemét vagy hátterét, és ezt szénné csépelt sablonokkal képzelik el. Tudjuk, a gonosz nem is gonosz, csak valaki mások gonoszak voltak vele régebben, úgyhogy tulajdonképpen izé, szimpatizáljunk a gyilkosokkal, mer' szegény gyilkosok. Ez nálam nem válik be, különösen ha kontármódra csinálják. Az meg végképp kapufa, ha egy elmebeteg karakter elmebetegségét követik nyomon, és az a legvégső tévés apokalipszis amikor szinte minden karakter elmebeteg és mindegyikük elmebetegségét "árnyalni" akarják 10-20-30 perces betétekkel amik 10-20-30 évvel korábban játszódnak és senkit nem érdekelnek. Ja, vicces módon a főhőst - aki amúgy relatíve normálisnak tűnik - szintén megáldották egy ilyen mellékszállal, amiben ő is elmebeteg pszichopata.

Az utolsó epizód majdnem nézhetetlen, legalább negyed órán át 3 ütődött próbál verbálisan birkózni egymással egy flashback témáján lovagolva, miközben amúgy a logikus az lenne, és a racionális világban az is történne, hogy akinél épp ott a lehetőség az simán lepuffantaná az ellenfelét. Egy különösen elb*szott példája ez a gonosz főellenség értelmetlen monológjának amivel csak az időt húzza és a saját bukását készíti elő. Az utolsó jelenet amit az epizód végén megnéztem pedig felháborítóan szar, úgyhogy le is állítottam a műsort, így nem tudom van-e még azután bármi más - mondjuk valami még nagyobb hülyeség.

Ráadásul a sorozat végére még becsempésztek egy kis woke üzenetet is, a bűnözővilág fellázad az "elnyomás" ellen, a szegény gyilkosok és dílerek egy proletárfelkelésben a saját vezetőik ellen fordulnak.

Összességében azt lehet mondani, hogy egy jó maffia-kriminek indul a Pingvin, de egy otromba elmekórtani pszicho-horror hülyeségként fejeződik be. A színészi alakítások alapjában véve jók, bár a női főellenség inkább a buggyant liba szerepében jeleskedik, a keménytökű maffiavezért nem túl hihetően alakítja. A technikai részletek okésak, díszlet meg jelmez meg CGI rendben van, dehát egy értelmes ember nem ezekért ül képernyő elé.

Amiért a téma írásra ragadott az elsősorban az, hogy sokan hasraestek ettől a sorozattól, pl. a youtube-szerte ismert Critical Drinker kifejezetten ajánlja. Szerintem ez kisebbrészt annak köszönhető, hogy a jó indítás után csak lassan, ügyesen vált szarrá a sorozat, amikor a nézők nagy részénél már megvolt az érzelmi kötődés, nagyobbrészt meg annak a jelenségnek, hogy egy bizonyos típusú történetmesélésnél a nézők zöme képtelen objektíven ítélni. Valami olyasmi ez, hogy ha a hangulat zord és rideg, a színészi alakítások felfokozottan feldúlt arcúak és elmélyült tekintetűek, a történetben pedig erős a konfliktus vagy nyílt az erőszak, akkor sokan hipnotizáltan bámulják a képernyőt és meg vannak győződve hogy valami minőségit látnak - akkor is ha amúgy a sztori értelmetlen és nihilista, a karakterek logikátlanul cselekszenek, a mondanivaló pocsék, ésatöbbi. Ilyen volt a Vérző olaj c. film is (There will be blood), ha az ember jobban belegondol akkor a történet nudli, de mégis imádták a népek, mert sötét a hangulat, Daniel Day-Lewis pedig eltorzult arccal üvölt és dühében üt is. 10/10, két oszkár, lol. De ide sorolható az Ex Machina is, abban is a komoly & sötét tónus vitte el a hátán a gyermeteg sztorit.

Szerintem a Pingvin esetében is ez a szitu - a másfél kiló smink mögött Colin Farrell nagyon komolyan néz, tehát ez egy jó sztori, és aki máshogy gondolja az szimplán "nem érti", lol.

Most ugrott be, az is közrejátszhat ebben a jelenségben, hogy manapság annyira gyenge az általános felhozatal, hogy már a középszerű vackokat is isteníti a nép, hiszen magasan kiemelkednek a fostengerből :\ Ezt mondjuk aláírom a Pingvinnek, hogy az egyéb 2024-es szórakoztatóipari termékekhez viszonyítva egész jó, csakhát szomorú, hogy ez a valóságban annyit tesz, az összes többivel Guantanamóban kínozzák az arabokat és az ENSZ tárgyalja hogy emberiség elleni bűncselekménynek minősítik őket. Mindazonáltal a kritikusoktól kicsit többet vártam, főleg a részegesektől.