Ömlesztett filmajánló és -kritika
2014.11.15. 17:53 Deansdale
A napokban-hetekben elég sok filmet és miegyebet láttam, sok érdekes gondolattal lettem gazdagabb, amit meg kell osztanom a rajongóimmal :) Csak olyanok olvassák, akiket érdekel az ilyesmi - nem akarok olyan siránkozást hallani, hogy másféle cikkeim érdekesebbek :D
Először is: a Transformers 4 minden idők legrosszabb filmje, főleg ha a végtermék minősége és a befektetett energia hányadosát nézzük. A semmi osztva a végtelennel... Mások is ezt mondták, és teljesen igazuk volt. Pusztán a vizuális effektek miatt adtam rá tizes skálán egy erős kettest, de gondolkodtam az egyesen, pedig nem szokásom. Szerencsére a filmgyártás nem került még teljesen a Bay-ek és Boll-ok kezére... A holnap határa egészen jó volt (annak ellenére, hogy több más filmből lopták össze, ami az utóbbi időben eléggé jellemző Cruise barátunkra), az új X-Men pedig egyenesen fantörpikus, legalábbis eredeti nyelven. Magyar szinkronnal valamit veszített az éléből, dehát ez egy ilyen rulett. Aki teheti, nézze angolul. Mindkettőhöz elkelt a "hitetlenkedés felfüggesztése", dehát aki erre képtelen, az nézzen csak dokumentumfilmeket.
Nade ezek olyan filmek, amiket a filmrajongók valószínűleg úgyis megnéznek, úgyhogy evezzünk egzotikusabb vizekre. Nemsokára érkezik DVD-n a Lucy. Luc Besson, Morgan Freeman és Scarlett Johansson - érdekes keverék. Maga a film még érdekesebb. Első pillantásra sima akciófilmnek tűnik, amihez csak üres maszlag az áltudományos körítés. Aztán kiderül, hogy ez valójában "kísérleti film", amit nem lehet kategorizálni. Egyszerre sci-fi és fantasy, horror és kábszeres élménybeszámoló (meg persze áltudományos akciófilm, amiben az áltudomány csak ürügy a filozofálgatásra). Az utóbbi időben egyre inkább díjazom a kreativitást, és ebben a filmben van bőven. Bátran ajánlom mindenkinek, aki félre tudja tenni, hogy az alapvetés önmagában téves - vagyis semmi értelme a mondanivalót tudományos oldalról cincálni. Igen, mindenki tudja, hogy az agyunknak nem a 10%-át használjuk.
A mai napon végeztem ki a csodálatos csengésű El Cazador de la Bruja-t is, ami ugyan sokkal régebbi, és kicsit animébb, de a maga módján szintén nagyon ütős. A zenéje önmagában is olyan atmoszférát teremt, ami ritkaságszámba megy, de a karakterek is szerethetőek és a történet is egyedi. (Legalábbis azoknak akik nem néznek állandóan animéket.) Miért nem készül a világon sehol máshol ilyen minőségű és mennyiségű rajzfilm, mint a japánoknál? Feldolgozzák és kiszínezik az összes kultúrát, miközben máshol a por se rezzen. Mi az akadálya, hogy néhány magyar ember találjon ki és dobjon össze egy ilyen sztorit? Ha pisztollyal fenyegetnének se tudnám megmondani. A Cazador-t mindenesetre a top 10 animébe teszem - jól megfér ott pl. a Trigun, a Death Note és a Ghost in the Shell társaságában.
Csalódás volt viszont A vadászat, ami körül nagy volt a felhajtás, és férfijogi okokból is muszáj volt megnézni... Sort kerítettem rá, de kicsit kevesebbet kaptam, mint amit reméltem. Manapság túlértékelik, vagy talán félreértelmezik azt, amit az angolok "gritty" jelzővel illetnek, és ami egyenes magyar fordításban semmit sem mond. Talán a realisztikus, a könyörtelen és a nyers szavak kombinációjáként lehetne elképzelni - ennek a filmnek jól állt ez az ábrázolásmód, de megmenteni nem tudta. Kicsit suták a párbeszédek, kicsit hülye a főhős, kicsit irreális egy-két érzelmi reakció... És kicsit kevés az üzenet a másfél óra kitöltésére. Az utolsó jelenetnél pedig könyörögtem, hogy a sír szájából úgy-ahogy visszahozott történetet ne tegyék tönkre egy értelmetlen nihilista fordulattal - de megtették.
Ami férfiszemmel sokkal nagyobbat csattant, az Chaplin Cirkuszának befejező jelenete... Legalább kettővel húzta fel az egyébként sem rossz film értékelését. Ha valaki nevetésre és/vagy valami klasszikusra vágyik, ez is van olyan jó ötlet, mint bármi más. (A Transformers 4 helyett inkább ezt ajánlom tízszer egymás után.)
A szuperhősös-képregényes zsáner manapság nagyon húz, és ez nem csak a mozifilmeken látszik, hanem a két nagy stúdió által egyre gyakrabban kiadott rajzfilmeken is. Vannak persze félresikerült audiovizuális féregnyúlványok, mint az Igazság ligája az idő fogságában - ugyanakkor akadnak megtekintésre érdemes darabok is, mint pl. ugyanők háborúban. Új megközelítésben adják elő a szokásos témát: sokkal több és sokkal nyersebb az akció, mint általában, és szerintem ez pont hiányzott már a palettáról. A Marvel és DC rajzfilmekre általában a gyerekekre szabott szájbarágós tanulságok és a bugyuta sztorik jellemzőek, de a JL:War szerencsére jóval "felnőttesebb". Hasonló cipőben jár az Avengers Confidential: Black Widow & Punisher is, amit talán pont azért értékelnek alul, mert túl felnőttes. Dehát ne picsogjunk kérem, a Punisher karakterét nem lehet (és főleg nem érdemes) kisiskolás szintre lenyomni. Pókember lehet korhatáros szuperhős, a Megtorló nem az.
Ha már szóba került, az új Pókember 2 szerintem bőven rosszabb, mint a régi Pókember 3.
Innentől már csak régebbi filmekről beszélhetnék (nem mintha nem csúszott volna be pár így is). Annak nem tudom mennyi értelme lenne, mindenesetre ha bárkinek lenne bármi kérdése, örömmel állok elébe :)
Csak az érdekesség kedvéért néhány olyan alkotás, ami nem túl ismert, nem is mai gyerek, de szerintem megéri a rá fordított időt: Dr. Horrible énekes blogja, Brick, Miami Vice mozifilm, Az őslakó, A harcos útja, Survive Style 5+. Ja, és természetesen a Firefly mindent visz.
61 komment
Címkék: címkétlenség
Amikor minden út a fixa ideába vezet
2014.11.12. 13:43 Deansdale
A "hagyományos" gondolkodás - de nevezhetjük tudományosnak is - úgy építkezik, hogy a tényekből vonja le a következtetéseket. Ha valahol homokszem kerül a fogaskerekek közé, akkor a téves következtetést elhajítva újravizsgálja a tényeket, és addig gyűri azokat, amíg ki nem alakul valami olyan magyarázat, amit senki nem tud megcáfolni.
Ez a babonák, hitrendszerek és ideológiák terén sosem volt így. Ott általában a "végkövetkeztetés" adott (bár nem következik semmiből), és ha valamilyen tény azt nem támasztja alá, akkor azt elhallgatják vagy meghamisítják. Ennek egyik elegáns megvalósítása az, amikor a formális logika szabályairól és a gondolatmenetek egymásra épülő lépcsőiről megfeledkezve egyszerűen csak mindenre ráfogjuk, hogy az bizony a mi következtetésünket támasztja alá. Íme egy ideológiai példa:
Valami látszólag a férfiaknak kedvez? Patriarchális nőelnyomás!
Valami más a nőknek kedvez? Patriarchális nőelnyomás!
Valami kifejezetten árt a férfiaknak? Patriarchális nőelnyomás!
Felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan lehetne ezt az elméletet egyáltalán cáfolni? Természetesen sehogyan. Ez valójában nem a valóságra épülő (tudományos) elmélet, hanem vallásos paradigma, ami "gyárilag" úgy van a hülyék fejébe verve, hogy taszítsa a tényszerű cáfolatokat. Egy normális ember azonnal észreveszi a logikai hibát, miszerint ha a férfiaknak kedvezés nőelnyomás, akkor a nőknek kedvezés férfielnyomás. Csak a hívek facsarják ezt addig, amíg a fekete is fehérnek nem látszik a szemükben. A patriarchátus azért kedvez a nőknek, mert gyűlöli őket, és azért árt a férfiaknak, mert... ööö... ööööööööö... mert olyan hülye. Világos mint a vakablak!
Érdekes módon ez a mentalitás újabban a tudományos területekre is betüremkedett, illetve a tudományos témák köznépi verzióiba mindenképpen. Az emberek többsége kritikus gondolkodásra képtelen briganti, és bármit elhisz, amit kellően hiteles kinézetű bácsik magyaráznak.
Lássuk mire gondolok:
A globális átlaghőmérséklet emelkedik? Globális felmelegedés!
A globális átlaghőmérséklet csökken? Globális felmelegedés!
A globális átlaghőmérséklet stagnál? Globális felmelegedés!
Valahol oltatnak és egy ideje nem volt járvány? Ebből látszik, hogy az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!
Valahol oltatnak de mégis volt valamilyen járvány? Ebből látszik, hogy az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás, csak még több kell belőle!
Valahol nem oltatnak és egy ideje nem volt járvány? Vakszerencse, az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!
Valahol nem oltatnak és volt járvány? Na látod, az oltás az egyetlen tutifrankó megoldás!
Paradox módon egy elmélet igazáról nem mond semmit az, ha ilyen "babonás" módszerekkel védik a rajongói. Attól, hogy valamiben sok balek hisz szent meggyőződéssel, még akár igaz is lehet... Vagy hamis. Ugyanakkor erősen ellenszenves, ha egy tudományosnak tekintett elméletet ilyen módszerekkel bástyáznak körül, főleg ha ezt kifejezetten a tényszerű bizonyítás helyett csinálják - mint például a globális felmelegedés esetében. Mi a fő érv a g.f. mellett? A "konszenzus". Sokan állítják, hogy igaz, tehát igaz. Az adatokról, statisztikákról, tényekről ne is beszéljünk, mert laikus hülyeként úgysem értenéd; elégedj meg annyival, hogy ha meleg van, az a g.f. jele, és ha hideg van, az is a g.f. jele. Az aszály is az és az árvíz is, meg az erős szél, meg úgy általában minden. Minden a g.f. miatt van, tehát a hülye is láthatja, hogy a g.f. valóságos.
Mi lehetne bizonyíték arra, hogy a g.f. nem létezik? Semmi. A lehűlés nem bizonyíték arra, hogy nincs felmelegedés - legföljebb átnevezzük az elméletet klímaváltozásra, azzal még ezt a kis kozmetikai csorbát is kiköszörültük.
A klíma viszont mindig változott, sosem volt állandó - hogyan lehetne azt bizonyítani, hogy most nem az emberiség miatt változik? Sehogyan. Széndioxidot lélegzel ki, egykomám, tehát miattad van a tájfun. Mi az hogy nem hiszed el, talán valami tudománytalan hülye vagy? Kon-szen-zuuuuuus!!!
Ez a gondolkodásmód nagyon veszélyes, elsősorban azért, mert túlságosan hatásos. Az oktatási rendszerünk erősen és határozottan neveli ki a kölkökből a kritikus gondolkodás képességét, így még a viszonylag intelligensebb egyedek is simán esnek áldozatul a jól hangzó baromságoknak. A gyermekek felnőtté válásukig folyamatosan annak az üzemmódnak az alsó végén csüggenek, hogy "az igazság itt van leírva ebben a könyvben, illetve most majd jól elmondom neked, te pedig bevésed az agyadba és aztán dogát írsz belőle". Senkit nem bátorítanak arra, hogy legyen szkeptikus, ugyanakkor legyen képes felismerni és elfogadni ténynek azt, ami logikus, indokolt, és az adott pillanatban semmilyen formában nem cáfolt. Ezért amikor 10-20 év magolás után a méretre vágott elméjű szerencsétlen azt hallja a következő tanárától (aki egy dobozon keresztül beszél hozzá), hogy globális felmelegedés van, akkor beteszi agya hátsó rekeszébe a 2+2=4 és a "Petőfi híres magyar költő" információk mellé, és onnantól az isten sem tudja kirobbantani. És persze az isten sem tudja megmagyarázni a szerencsétlennek, hogy a konszenzus nem tudományos érv; valami és annak szöges ellentéte nem lehet ugyanarra az elméletre bizonyíték; pontosan definiált logikai kapcsolat nélkül két dolog nem egymás bizonyítéka, hanem fityfiritty. Ezeknek a biorobotoknak az a gyanús, aki nem gyanús - vagyis az a "tudománytalan hülye", aki táblázatokat, grafikonokat, lépésről lépésre épülő tudományos magyarázatokat követel.
Ez a cikk Mykeru kolléga kítűnő írásának továbbgondolása, amiben ő "ad hoc racionalizációnak" nevezi, ha a dogma adott, és minden azt bizonyítja (függetlenül attól, hogy tulajdonképp bizonyítja-e vagy sem). Freudot hozza klasszikus példának: ha olyan nőt választasz partnerül, aki bármiben hasonlít anyádra, akkor Ödipusz-komplexusod van; ha olyan nőt választasz partnerül, aki semmiben nem hasonlít anyádra, akkor nyilván feldolgozatlan Ödipusz-komplexusod van. Egy ilyen "ad hoc racionalizációnak" nem az a célja, hogy leírja a világ működését, hanem hogy a kiindulópontként rögzített téveszmét védje a megcáfolástól.
A non plus ultra e téren a patriarchátus, a gumifogalom, amit senki nem ért vagy használ pontosan - bármire vonatkoztatható, bármit lehet vele bizonyítani, illetve bármi lehet az ő létére bizonyíték. Olyan mint a kígyóolaj, csak ideológiák terén. Mindenre jó varázsszer!
A politikában több a férfi, mint a nő? Bizonyíték a patriarchátus létére!
A felsőoktatásban több a nő, mint a férfi? Bizonyíték a patriarchátus létére!
Mit nézel hülyén, hát nem egyértelmű, hogy a nőket segítő programok a nők elesettségének macsóskodó gondolatára épülnek, tehát a nők támogatása a nőgyűlölet jele? Csak a patriarchátust okolhatod. Semmi sem lehet arra bizonyíték, hogy a férfiak nem nőgyűlölők, hiszen ha a férfiaknak kedveznek, az nőgyűlölet, de ha a nőknek kedveznek, az is nőgyűlölet. (Ha senkinek nem kedveznek, abból általában a férfiak jönnek ki jobban, tehát az is nőgyűlölet.)
És mi van azzal, ha a feministák politikai intézkedései ártanak a férfiaknak? Az is a patriarchátus miatt van. Minden rossz és baj oka ez a láthatatlan gondolati konstrukció, ez az elvont fogalom, ami valójában csak fedőnév arra, hogy a férfiak. Mert hát ki hozta létre a patriarchátust? A férfiak! Kinek az érdekeit szolgálja a patriarchátus? A férfiakét! (Még akkor is, amikor éppen a nőknek kedvez és a férfiaknak árt, de ezt fentebb már kitárgyaltuk.) Kinek a képviseletében kalózkodik és rombol a patriarchátus? A férfiakéban!
Fölösleges tehát a mellébeszélés: amikor egy feminista a patriarchátus szót mondja, a férfiakat érti alatta. Ezt bevallani persze sosem fogja, hiszen a császár új ruháját nem lehet kopott blézerre cserélni, azzal tönkremegy a varázslat. Csak addig hiheti magáról, hogy nem férfigyűlölő, amíg a férfiakat gyűlölő eszméit egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen kódszón keresztül okádja a világba.
Nem a férfiakat utálja, hanem a patriarchátust.
Ami a férfiak, de ezt ne áruld el senkinek.
Erre persze lehet azt mondani, hogy hülyeség, mert a patriarchátus igenis létezik; ez esetben kérném a nálam többet tudókat, hogy definiálják pontosan a patriarchátust olyan értelmetlen mankó-fogalmak használata nélkül, mint az intézményesített, strukturális, bújtatott, stb. Einsteinnek igaza volt amikor azt mondta, hogy ha nem tudod egyszerűen elmagyarázni, akkor nem is érted igazán - ennek szellemében olyan konyhanyelvű definíciót várok, ami a valósággal összevethető, logikai eszközökkel bizonyítható vagy cáfolható. Ha az elméleted a szó szoros értelmében cáfol-hatatlan, mert nem létezhet az univerzumban semmi, ami akár csak elméleti síkon is cáfolhatná, akkor az nem több, mint blőd vallásos dogma.
312 komment
Címkék: feminizmus piros és kék pirula
Heuréka
2014.11.12. 11:29 Deansdale
Évek óta várom, és végre! Dylan Moran, a világ legjobb stand-up humoristája új műsorral jelentkezik. Igaz csak jövő márciusban indul a túra, de már gondolkodom a jegyvásárláson :) Aki vágja az angolt, de még nem ismeri a srácot, az sürgősen pótolja a mulasztást. Youtube-on fent vannak a korábbi műsorai, de torrent oldalakon is lehet keresgélni.
Szólj hozzá!
Címkék: címkétlenség
Patriarchális
2014.11.03. 08:30 Deansdale
Úgy tűnik a blogter bemondta az unalmast, ezért a sokezer éves blogcsökevényemről átmentem ide ami menthető. Kezdjük azzal a cikkel, aminek talán a legtöbb értelme volt...
Patriarchális
A kőkorszak a tudomány jelenlegi állása szerint nagyjából 2,5 millió éve kezdődött. Eszerint 2,5 millió éve már élt a bolygón olyan (elő)ember, aki kőeszközöket használt.
Mégis, a mai értelemben vett civilizáció csak mintegy 12.000 éve kezdett el kialakulni. Eszerint történelmünk 99%-ában - gyakorlatilag a 2,5 millió év csaknem teljes időtartama alatt - az emberiség szinte egy makulányit sem fejlődött. Azóta viszont morzsányinak nevezhető idő alatt idáig jutottunk.
Most jön maga a kérdés: mi volt az oka ennek a hihetetlen változásnak, ami 12.000 éve "felébresztette álmából" az emberiséget?
A válasz a legkevésbé sem bonyolult, de annál meghökkentőbb: a patriarchális társadalom.
Aki hallott már a feminizmusról, valószínűleg hallotta a "patriarchális társadalom" szóösszetélt is, de nem valami pozitív összefüggésben. A feministák minden bajukat a patriarchális társadalomra vezetik vissza; ők valójában nem is az eredeti jelentésében használják a fogalmat, hanem nemes egyszerűséggel nőelnyomást értenek alatta.
A patriarchális társadalom valódi jelentése - újabb meglepő fordulat - mindössze az apaság intézményének elismerése, kiegészítve azzal, hogy a vagyon apai ágon öröklődik.
Miután lejöttünk a fáról, még mintegy 2,5 millió évig matriarchális rendszerben éltünk, ahogyan majom őseink. A nőstények szerepe egyértelmű egy anyajogú közösségben: ők nevelik utódaikat, abba senkinek semmi beleszólása nincs, viszont nem is kapnak támogatást senkitől. Maguk felelnek a gyermekeikért, azok egészségéért és táplálékáért is. A hímek szerepe sokkal "kuszább": az alfahím felelős a csoport irányításáért és védelméért, de a többi hím egyszerűen teng-leng. A közösség peremén, funkció nélkül élnek, és amellett, hogy időnként megpróbálják elhódítani az alfa pozíciót, nem sokmindent csinálnak. Nem motiválja őket semmi, hogy bármit is tegyenek. Amíg egy hím nem alfa, addig semmilyen joga nincs semmire, miért is vállalna bármilyen felelősséget?
Nem nehéz rájönni, hogy ezekben a hímekben hatalmas kiaknázatlan potenciál rejlett, míg a nőstények erőn felül dolgoztak saját maguk és utódaik érdekében.
A matriarchális társadalomban a "család" nem azt jelentette, mint manapság. A család az anya volt és az utódai; férfi egész egyszerűen nem kapcsolódott hozzá sehol.
És itt jött el a különleges újítás, a patriarchális társadalom: a matriarchális rendszert, és a hozzá kapcsolódó "csordajelleget" felváltotta a kisebb, férfiközpontú családok közössége. A változás lényege abban állt, hogy immár a gyermek apja is a család részévé vált, és így felelőssé vált nemcsak az utódokért, de az anyáért is. A korábban kiaknázatlan potenciált így sikerült munkába fogni; a férfiaknak hatalmas motiváló erőt adott, hogy saját családjuk lehetett - nem kellett az alfa pozícióért küzdeni a párosodás jogáért.
Természetesen ez a rendszer magával hozta azt a változást is, hogy immár egy férfihoz egy nő tartozott. Míg más (az alfa) gyermekeiért a férfi nem hajlandó dolgozni, addig a saját gyermekeiért már igen. Így viszont biztosítani kellett a férfiakat, hogy az adott gyermek tényleg a sajátjuk.
Eljutottunk hát a házasságig.
A házasság valódi szerepe ez: biztosítani a férfit, hogy a gyermekek az övéi, és ezzel motiválni őt a nő és a gyermekek érdekében végzett munkára.
A feministák előszeretettel hangoztatják, hogy a házasság szexuális értelemben "elnyomja a nőt" (ez valamilyen szinten igaz is, bár eléggé kifacsart gondolkodást feltételez, hogy a feministák alapvető joguknak tartják a promiszkuitást). Azt viszont elfelejtik hozzátenni, hogy a házasságban a nő részesül a férfi által elvégzett munka hasznából, amire egyébként semmilyen lehetősége nem lenne. Állami szociális juttatások hiányában gyermekeket nevelni kőkemény feladat. Nem véletlen, hogy a házasság annyira népszerű volt a nők körében - gyermeket mindenképpen szerettek volna szülni, de csak a házasság biztosíthatta számukra, hogy ne kelljen kínkeserves munkával egyedül boldogulniuk a gyermekneveléssel. (Ne felejtsük el, hogy a régebbi korokban az erőforrások nagyságrendekkel szűkösebbek voltak, és a mai értelemben vett munkalehetőségek sem léteztek, tehát gyermekeket etetni évi 365 napos mezőgazdasági és ház körüli munkát jelentett.)
Ahol a férfiak nincsenek motiválva a munkára, ott a társadalom nem fejlődik; kítűnő példa erre az előző században felfedezett megannyi "primitív" kultúra, illetve azok a közösségek, ahol a patriarchális rendszer megbomlott: indián rezervátumok, gettók, stb.
A fehér ember azért hagyta le technikai és társadalmi fejlődésben embertársait, mert sokkal szigorúbb patriarchális rendszerben élt. (Nem véletlen a kereszténység makacs ragaszkodása a házasság szentségének egyben tartásához.)
Nézzünk tehát most egy teljesen új nézőpontból a feminizmus azon kezdeményezésére, hogy a patriarchátust megsemmisítve visszaállítsuk a matriarchátust.
A házasság intézményének szétverése, a válás lehető legkönnyebbé (és a férfi számára lehető legkedvezőtlenebbé) tétele, az államilag támogatott egyedülálló anyák és homoszexuális örökbefogadók mind-mind a patriarchális rendszer ellen hatnak. Ezeknek a férfiakra gyakorolt demotiváló hatása egész egyszerűen tagadhatatlan. Nem csak egyre több férfi veszti el érdeklődését a család és a munka iránt, de egyre több gyermek nő fel apa nélkül, és ennek káros hatása beláthatatlan a társadalomra nézve.
Nem nehéz megjósolni, hogy ha minden férfit sikerül elszakítani családjától, tehát a férfiak túlnyomó többségét sikerül demotiválni a társadalom építésével kapcsolatban, akkor a nők igencsak kemény idők elé fognak nézni.
Természetesen a feministáknak fogalmuk sincs a matriarchális és a patriarchális rendszer működéséről és különbségeiről, különben eszük ágában sem lenne a patriarchátus vesztére törni.
Illetve...
Minden rosszindulattól mentesen, teljes tárgyilagossággal meg lehet állapítani, hogy a feministák elképzelései egoisták és önzők. A patriarchális rendszer hátrányait (házassági kötöttség, az apa gyermekhez fűződő jogainak tiszteletben tartása) teljes mértékben igyekszenek megszüntetni, miközben a rendszer előnyeit (a férfiak munkája, anyagi támogatása) teljes mértékben megtartanák.
Nem véletlen, hogy a nyugati kultúrkörben annyira elterjedt nemcsak a gyerektartási díj, de a nőtartás (alimony) is. A feministák számára így a legmegfelelőbb a rendszer: kedvük szerint házasodhatnak és szülhetnek gyereket, és aztán bármikor elhagyhatják a gyermek apját, annak a gyermekhez fűződő jogait megtagadhatják - de továbbra is részesülhetnek a férfi munkájának gyümölcséből.
Ez kiegészül azzal, hogy az egyedülálló anyákat az állam támogatja, és máris kibontakozik a szemünk előtt egy olyan rendszer, amiben a nők a matriarchátus és patriarchátus együttes előnyeit élvezik, miközben a férfiak mindkét rendszer terheit és hátrányait nyögik.
A kérdés csak az, hogy milyen jogon kényszeríti az állam - kényszeríttetik a nők - a férfiakat arra, hogy minden joguktól megfosztva mégis teljesítsék "kötelességeiket".
25 komment
Címkék: feminizmus archív
Oltásokról
2014.10.27. 09:20 Deansdale
Egy cikket olvasgatva meglepetten láttam, hogy Németországban nincs kötelező védőoltás. Igen, a hülye elmaradott barbár németeknél minden oltás választható. Ezek mekkora marhák, hiszen Magyarországon bármelyik megmondóember jobban tudja náluk, hogy hogyan kellene csinálniuk... Hát nem értik, hogy mind megdöglenek, mert elviszi őket a himlő vagy a mumpsz?! Miért nem térnek jobb belátásra azután sem, hogy a gyerekek háromnegyedét tönkreteszi náluk a torokgyík meg a gyerekbénulás?
Sőt, kicsit jobban utánajárva azt találtam, hogy az EU nagyobbik felén szinte alig valami kötelező, míg nálunk gyakorlatilag minden az. El sem hiszem, hogy az eddig felvilágosultnak hitt nyugat ilyen elmaradott, kőkori nézetekbe ragadt bele, és képtelenek meglátni a mi rendszerünk tökéletességét. Ezek a gyökér osztrákok, dánok, finnek, izlandiak, írek, hollandok, spanyolok, svédek és angolok nem teszik kötelezővé az oltásokat.
Még szerencse, hogy a magyar állam ennél okosabb. Szinte érzem ahogy kormányunk végtelen bölcsessége óvón körém fonódik, és pénzbüntetés terhe mellett foszt meg a szabad akarat nyűgétől.
17 komment
Címkék: szép új világ piros és kék pirula
Az állam logikája
2014.10.25. 09:24 Deansdale
Ha nem szavaztál ne panaszkodj.
Ha szavaztál és nem nyertél, ne panaszkodj, mert elfogadtad a szabályokat.
Ha szavaztál és nyertél, ne panaszkodj, mert az van amit akartál.
Tökmindegy mit akartál és tökmindegy mi van, a lényeg, hogy semmi közöd az ország ügyeihez. Négyévente egyszer tehetsz egy ikszet, ezzel a te beleszólási lehetőséged kimerült.
10 komment
Címkék: szép új világ piros és kék pirula
Spiritualitásról
2014.10.18. 11:25 Deansdale
A spiritualitás terén rengeteg a kérdés, amire állítólag nincs elfogadható válasz. Pedig ott van az, az orrunk előtt táncol, csak nem vagyunk hajlandóak ránézni. A bizonyíték, ami szanaszét hever, sosem elég jó. Valami más kéne, olyan ami beleveri az orrunkat az igazságba - bár kellően összeszorított foggal még az is ignorálható.
Mi a spiritualitás lényege? Az anyagtól való függetlenség. Milyen bizonyítékot akarunk? Anyagit. Vagy legalábbis tudományosat - abban az értelemben, hogy a spirituális jelenséget egy vonalzó vagy szögmérő mellé lehessen tenni. A csoda, a lélek, az atyaúristen legyen lefényképezhető és felboncolható.
A kritikusok nem tudnak mit kezdeni azzal a válasszal, hogy az ezoterikus dolgokról legföljebb személyes tapasztalat szerezhető - azon kívül kapufa. Hihetsz a saját szemednek vagy annak amit a bőrödön érzel, de az élmény nem sokszorosítható, nem sterilizálható és nem "informatizálható". (Utalok itt arra az elméletre, hogy kétféle "tudás" létezik: az egyik, ami információként átadható, a másik viszont kizárólag tapasztalással építhető. A mateklecke az egyik, a szamba a másik.) Mivel erről egy átlagember nem tud, ezért fel sem tudja fogni, hogy a spiritualitás nem elmagyarázható. Lehet róla csicseregni napokig, lehet vele könyvtárakat megtölteni, de az csak a forró kása kerülgetése. Magyarázhatod te valakinek, hogy milyen szerelmesnek lenni, de úgysem fogja megérteni míg meg nem tapasztalja. Magyarázhatod te valakinek, hogy mit jelent szambázni, de amíg táncra nem perdül az egész csak üres szellemi konstrukció marad. És máris érzem, hogy a szkeptikusoknak ez csak üres rizsa. Tegyek le az asztalra valami mérhetőt, vagy húzzak a picsába.
Mérhető spiritualitás, mint említettem, nem létezik. Van viszont néhány apró kis jelecske arra, hogy azért mégsem a matéria az igazi úr. A tudatunknak olyan befolyása van a fizikai világra, amilyennek elméletileg nem szabadna léteznie. Első példának, ami a legkevésbé "tudományos" ebben a sorban, említhetem egyes harcművészetek követőit. Ha egy shaolin szerzetes a torkával hajlít meg egy lándzsát, arra a szkeptikus nehezen talál magyarázatot. Lehetne persze filléres vásári trükk, de nem az. És itt jön a képbe a nyugati ember fantasztikus tudatvédelmi mechanizmusa: ha valami nem cáfolható de nem is magyarázható, akkor félrelökjük mint érdektelen érdekességet. Minek is foglalkoznánk a shaolin szerzetesekkel? Megnézzük a youtube-on, frankó. Esetleg kitalálunk hozzá féltucat magyarázatot - az egyetlen dolog, ami eszünkbe sem jut, elfogadni az eredetit. Mármint amit a shaolin szerzetesek is mondanak: megtanulták kontrollálni a chi-t. Mi az a chi? Tudja a nyugati tököm. "Életenergia". Műszerekkel mérhetetlen, szkeptikus gondolkodással értelmezhetetlen, misztifikált hablaty. Kivéve persze, hogy létezik és működik, mert hogy a szerzetesek nem növesztenek izmot vagy csontot a torkukra, az tuti. Nade akkor hogy is van ez? Ezt ők nem az izomzatukkal csinálják, hanem a tudatukkal. Nade ha a tudat voltaképpen az agy "funkciója", és az agy egy bioelektromos számítógép, akkor hogy a fityfenébe tud ilyesmit csinálni? Hogyan tudja kontrollálni ezt az energiát, a neuronok és a hormonok hogyan irányítják a chi-t egy pontba, hogy ott megakadályozzon egy fizikai sérülést?
Oké, a shaolin srácok messze vannak és ki tudja mit csinálnak. Evezzünk tudományosabb vizekre. Mi a helyzet a placebóval? Erről is majd' mindenki tud, és ugyanazzal a lendülettel majd' mindenki vállvonva elsiklik mellette. Valaki bevesz egy kockacukrot, amiről azt mondják neki, hogy gyógyszer - és meggyógyul tőle. Miért is? Hogyan? Ugyanaz a helyzet mint az előbb: ha a tudat az agy terméke, az pedig egy materialista alapokon működő biogépezet, akkor hogyan van "hatalma" olyan dolgok felett, amik felett nem lehet hatalma? Hogyan tud csontot forrasztani vagy vírust ölni amit hiszel? Azt hiszed, hogy gyógyszert kaptál, és a hited mögéteszi a gyógyhatást. Tudományos magyarázat? Hátizé. A tudomány, ami itt nagyon lebukik, úgy tesz, mintha értené, és magyarázni is próbálja, csak éppen nem sikerül neki. Nem kell nekem elhinni, el lehet olvasni a linkelt anyagot. Megmagyaráz az bármit? Lópikulát. (Az angol wiki bővebb, de ugyanerre jut.)
De van ennél még cifrább is. A komoly elmezavarokról általában nem tudunk sokat, azt viszont igen, hogy a "hasadt tudatú" emberek (polgári nevén Disszociatív személyiségzavar) igen különös tüneteket képesek produkálni. Ezek között van például, hogy az ugyanazon testben egymást váltó személyiségek lehetnek váltakozva jobb- és balkezesek, lehetnek különböző allergiáik, vagy láthat az egyik jól, míg a másik szemüveges. Ennek az információnak nem lehet túlbecsülni a horderejét. Egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a test egyszerűen csak leköveti a tudatot. Ha azt hiszed sántítasz, akkor sántítasz, holott valójában nem is. Ez nem paradoxon? A lábad működése hogyan és miért függ attól, hogy a fejedben milyen énkép lakozik? Ezt az énképet pedig hogyan konvertálja le az agyad bioelektromos töltések vagy különböző hormonszintek segítségével egy ki-be kapcsolódó allergiává, látászavarrá, bal- vagy jobbkezességgé? Materialista szinten képtelenség lemodellezni, hogy az agy miért és hogyan tudná kapcsolgatni, hogy a bőrfelületed hogyan reagál egy csalánlevél érintésére. Egyszer kiütéses leszel, máskor meg nem. Ezt nem a bőröd határozza meg? Nem. Az allergia nem a testben lakik, hanem a tudatban.
A hipnózis is játszik ezekkel a jelenségekkel, de az is félre van lökve, mint afféle féltudományos mostohagyerek. A kísérletek nem ismételhetőek meg bárkivel, tehát nem bizonyító erejűek, és ennyivel a szőnyeg alá van gyűrve az egész téma. Komoly ember nem foglalkozik vele - mert különben kínos kérdésekre kellene válaszolnia. Például a klasszikusra, hogy egy bioelektromos gépezetet hogyan lehet szavakkal rávenni arra, hogy a "gazdáját" kukorékoltassa, éber izomerejének többszörösét produkálja, emlékezzen a saját születése előtti eseményekre, ésatöbbi.
A következtetés persze adott, és pofonegyszerű: a tudat nem anyagi természetű, nem az agy fizikai-kémiai-biológiai megnyilvánulása. Te nem elektronok mozgása vagy, hanem valami tudományosan megfoghatatlan entitás. Innen lehet az egészet továbbgondolni.
25 komment
Címkék: spirituál
Magyar filmgyártás nem létezik
2014.10.09. 19:43 Deansdale
Úgy tűnik ma nagyon beszédes kedvemben vagyok, ez már a második kisszínes :)
A Zindex jelenti, hogy Geszti Péter ötletéből neves magyar színészek közreműködésével készítettek pár reklámfilmet, hogy visszacsábítsák a nézőket a mozikba - elsősorban magyar filmekre, nyilván. Megnéztem egy ilyen videót, ismerős arcok vigyorogva néznek, háááát, nem győzött meg.
Már csak azért sem, mert két legutóbbi (érintőleges) találkozásom a modern magyar filmiparral az év két legkínosabb élménye volt. Na olyan hülye nem vagyok, hogy moziba járjak ilyesmiért, még letölteni sem vagyok hajlandó - Dancsó Péter kritikáiról beszélek, amiket egyébként szívesen nézek a youtube-on. Nem reklámozni akarom, de ha van bármi remény a magyar filmipar jövőjében, akkor ő az.
Előbb a "Magic Boys" nevezetű elviselhetetlen moslék, aztán a "Megdönteni Hajnal Tímeát" című minősíthetetlen szartenger kritikáját voltam kénytelen végigszenvedni. Még Péter barátunk humora sem tudta elfedni, hogy ez a két... "film"... pffff... micsoda vállalhatatlan okádék. Szégyellem magam a magyar filmgyártás nevében, amiért ilyen színvonalú produktumot tettek le az asztalra. El sem tudom képzelni, hogy épelméjű ember hogyan adhatta ezekhez a nevét.
Egyre erősödik bennem a gyanú, hogy a magyar filmgyártás együtt halt Kabossal - bár ha nem akarok annyira rosszindulatú lenni, végülis a Kontroll egész jó volt. Ezen kívül nem jut eszembe egyetlen alkotás sem az utóbbi 20 évből, amire megérné kiadni egy mozijegy árát.
Kedves magyar filmipar, igaz hogy a magyar emberek többsége csóró és zsugori, így sajnálja kiadni a pénzt mozira, de nem ez a fő baj. Én speciel 2-3 mozijegy árát is kiadnám, hogy ne kelljen megnéznem a fent említett agysorvasztó borzalmakat. Szóval nem reklám kell a magyar mozizás újjáéledéséhez, hanem jobb filmek.
7 komment
Címkék: címkétlenség
Valamit nem értek
2014.10.09. 12:02 Deansdale
Böngészem a HVG-t, és itt az újabb mini műbotrány: A magyar kormány miatt visszautasította az 50 ezer eurós díjat egy finn író
Azonnal felmerült bennem a kérdés: mi a fenének akar egyáltalán a magyar kormány kis híján 15 millió forintot adni egy finn írónak?! A vörösiszap-katasztrófa idején nagyjából ugyanilyen kaliberű összeget tudott az állam összekaparni kármentési célokra - de finn írókat szívesen támogatnánk (hogy aztán leégessenek minket a visszautasításukkal). Mi történt a prioritásainkkal?
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett író szerint a magyar kormány politikája az emberi jogok és a véleményszabadság szempontjából nem összeegyeztethető a PEN chartájával.
Mivel azt erősen kétlem, hogy a meghiúsult pesti NPI konferencia böki Launonen barátunk csőrét, meg kell állapítanom: Orbán hiába szúrja tökön magát látványosan, úgyis rajta marad a bélyeg, hogy szélsőjobbosként elnyomja a liberálisokat.
Hannu Launonen finn író, a magyar költészet és irodalom fordítója
Na, legalább az elméleti indok megvan. Gondolom ezért a fizetését rendesen megkapja, úgyhogy a külön jutalmazást még mindig nem tartom indokoltnak, de lehet hogy csak én vagyok túl cinikus.
Launonen egyébként 2011-ben több évtizedes kimagasló munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta
Ennek még kevesebb értelme van, mint a Janus Pannonius díjnak.
A Janus Pannonius-díjat 2012-ben alapították, abban az évben Lawrence Ferlinghetti amerikai költő és festő ugyanezzel az indoklással utasította vissza az elismerést.
Mi a francnak erőlködik a magyar kormány, hogy egy csomó pénzt szétoszthasson külföldieknek? Nem lenne annak jobb helye itthon?
A Janus Pannonius-fődíjat olyan szerzőnek ítélik oda, akinek költői életműve illeszkedik az európai kultúra főáramába.
Szánalmas, ahogy néhány bohóc foggal-körömmel kapar azért, hogy relevánsnak, valakinek látszódjon az irodalmi porondon, és a díjazottak sorra lövik le őket. Ki képzeli magát akkora kaliberű embernek, hogy innen Magyarországról díjazgasson mindenféle alkotókat a világból, akiknek "életműve illeszkedik az európai kultúra főáramába"? (Az első díjazott egy amerikai lett volna, a következő egy indiai volt.)
Utolsó kommentek